Bejelentkezés Regisztráció

Főtéma

Simándy100 – Simándy Józsefre emlékeztek Szegeden

2016-09-16 16:15:18 Operatikus

Simándy József emlékkoncert Szeged Erősen kötődött Szeged városához Simándy József pályája. Ezért aztán a város és a színház szeptember 10-én külön ünnepséget szervezett a nagy tenor közelgő 100. születésnapja alkalmából.

Délután a Városházán idézték föl emlékét. Az önkormányzat nevében Solymos László alpolgármester köszöntötte az egybegyűlteket. Simándy Józsefné Jutka asszony mondott köszöntőt. Gyémánt Csilla a Szegedi Operabarátok Egyesületének elnöke idézte föl a pálya fontosabb eseményeit. Simándi Péter személyes hangnemben emlékezett édesapjára. Polner Zoltán szegedi költő két szonettjét Pataki Ferenc mondta el – csakúgy, mint az esti hangversenyen. Mit szólna Simándy József a mai operajátszásunkhoz? – tette föl a kérdést Gyüdi Sándor.

A színház főigazgatója szerint a zenekarokkal alighanem elégedett volna, a nagyon modern rendezésektől valószínűleg idegenkedne, az énekesek között pedig bizonyára lenne olyan, aki tetszene neki, másokat kritizálna. (Ezeket a feltételezéseket a magunk kritikai érzéke szerint volt alkalmunk ellenőrizni az esti emlékhangversenyen.) A beszédek emelkedett hangneme méltó volt Simándyhoz, ám hiányoltuk, hogy nem kérték föl a városnak azt a két muzsikusát, akik többször is együtt léptek föl az ünnepelttel: Gyimesi Kálmán baritonistát vagy Pál Tamás karmestert.

Este fél 7-kor vándorkiállítás nyílt a színház előcsarnokában, amely Budapesten csak később lesz látható. A fényképanyag rendkívül gazdag. Részletesen bemutatja Simándy gyerekkorát, több felvétel látható inaséveiről, magánéletéről. Sok, általam soha nem látott szerepképet is tartalmaz. Különösen szuggesztívek a szegedi Carmen dokumentumai, ugyancsak szegedi Turiddujáról készült fotográfia nagy ritkaság. Egy régi, szegedi Carmen felvétel előtt állva, egyre erősebb rossz érzés kerített hatalmába: milyen kár, hogy Don Joséját nem láthattam színpadon! Legalább olyan értékes, az az adatbázis, amely Simándy szerepeit listázza, megjelölve, hányszor énekelt az adott operában, hol debütált és mikor lépett föl benne utoljára. Ugyanilyen lista van koncertszerepléseiről is. A kitűnő anyag - melynek egyik összeállítója Simándi Katalin - fényképalbumért kiált.

Ki ne tudná hősünkről, hogy az Operaház kórusában énekelt, amikor Vaszy Viktor szólistának szerződtette Szegedre? A Carmen Don Joséját osztották rá, meg is tanulta, ám végül váltótársának betegsége miatt színpadi próba nélkül be kellett ugrania. A debütálás nem sikerült rosszul, szép sikert aratott, és a Virágáriát meg is kellett ismételnie. Két évet töltött Szegeden, elénekelte a Tosca Cavaradossiját és Grickót A szorocsinci vásárban. A Bohémélet Rodolfóját visszaadta, nem szerette a szólamot, ellenszenvesnek találta a figurát.

Hamar fölfigyelt rá az Operaház, el is rabolták, de később rendszeresen vendégszerepelt Szegeden. 1959-ben az ő Hunyadi Lászlójával indult újra a Szabadtéri Játékok. A Dóm téren 1978-ig még 10 nyáron énekelt, Bánk bánt, Manricót, Murat nagyvezírt a Brankovics Györgyben, a Fidelio Florestanját, és Kodály Psalmus hungaricusát.

Szegeden énekelte utoljára Bánk bán teljes szerepét (1980-ban kedves partnere, Moldován Stefánia jubileumán) és itt öltött magára utoljára jelmezt: 1986-ban a színház újranyitásakor ismét a Bánk bán volt műsoron, a II. felvonás 1. képe.

A városban nemzetközi énekverseny is őrzi nevét, ennek elődjén, a Szegedi Ősz elnevezésű vetélkedőn még ő volt a zsűrielnök. A város emléktáblát állított neki a színház előcsarnokában, a plakett Fritz Mihály alkotása. Ugyanezt a plakettet kapták meg az esti hangversenyen többen is, akik sokat tettek emléke ápolásért. Azon kicsit meglepődtünk, hogy a Simándy Emlékplakett első kitüntetettje a Simándy-család lett.

A koncerten Szinetár Miklós, a Magyar Állami Operaház volt főigazgatója, Kiss B. Atilla operaénekes, Pitti Katalin operaénekes, Pál Tamás karmester, Temesi Mária, a Szegedi Tudományegyetem Magánének Tanszékének vezetője és Kerek Attila (az énekversenyek szervezője) emlékeztek Simándy Józsefre. Fölléptek a róla elnevezett énekverseny győztesei és a Simándy-díj kitüntetettjei is, a Szegedi Szimfonikus Zenekart Gyüdi Sándor vezényelte.

Simándy József emlékkoncert Szeged

Nem illene az alkalomhoz, ha a koncertről tényleges kritikát írnék. Mindössze két jelentős művészi élményben volt részünk. Az egyiket egy kivetített tévéműsorban azok az általam ismeretlen filmfelvételek jelentették, amelyek nagy szerepeiben mutatják Simándyt. Nem tudtam, hogy 1953-as Bánk bánjától is van képfelvétel, az 1962-es Dóm téri áriarészletet ismertem, tőle hangilag ez a legjobb. Szintén elbűvölt A trubadúr Strettájának színházi felvétele, vagy a Dalolva szép az élet c. film részlete, ahol az eredeti, Egressy szöveggel énekli a Hazám, hazámat. Milyen kár, hogy ezekből csak pár másodpercet mutattak, milyen jó volna, ha kiadnák őket!

A másik lelkesítő szám László Boldizsár Celeste Aidája volt. Koncentrált, fényes hangon, fűtötten, hajlékonyan énekelte el nekünk Radamest, a magas B-k nagyszerűen szóltak. Gyüdi Sándor délutáni kérdésre a válasz (Simándyt idézve): „ Hát, valahogy így!” Aki hallotta, el tudja képzelni, milyen Bánk bán lesz októberben ugyanezen a színpadon.

Igazodási pontként végül teljes egészében levetítették az 1986-os szegedi Hazám, hazámat. Az ária egységes vonalvezetés mellett is tele van nüanszokkal, fájdalom és hazaszeretet egységben szólal meg. A 71 éves művész kitűnő hangi állapotban és művészi erejének teljes vértezetében állította elénk Erkel remekmívű operaslágerét.

Hát, ezért szerettük annyira!

Az emlékezők rutinszerűen elmondták, hogy visszavonulása után a Zeneakadémia tanára lett. Arról most nem beszélt senki, hogy növendékei többségének véleménye szerint nem volt jó tanár. Nemigen tudta elmagyarázni nekik, mit csinálnak rosszul, hogy énekeljenek. Miközben ő még akkor is kitűnően, nagyszerű technikával énekelt. A leghasznosabb az volt, amikor előénekelt, megmutatta nekik, hogyan kellene csinálni.

Alighanem ő is azok közé az ösztönös zsenik közé tartozott, akik nem tudták pontosan, hogy mit is csinálnak. Technikájuk nem tudatos fejlesztés eredménye volt. Hogy egy másik Jóskát említsek: Gregor is ugyanilyen volt, ő sem tudott tanítani. „Ha tetszik, amit csinálok, gyere el, hallgass meg és lopd el” - szokta mondani.

Ám hallottam két fajsúlyos, ellenvéleményt is. „Simándy jó tanár volt, csak nem kezdőknek! – mondta Moldován Stefánia. - Amikor én megkaptam Beethoven ős-Fideliójának címszerepét, nagyon féltem tőle, mert az sokkal hosszabb és nehezebb, mint a későbbi változat. Akkor följártam Simándyhoz és megtanította nekem a férfilégzést, és nagyon sokat segített, hogy meg tudtam csinálni a szerepet.”

Hasonló véleményt hallottam Berkes Jánostól. A kitűnő lírai tenor már elvégezte a Zeneakadémiát, az Operaház tagja volt, de állandó gondjai voltak a magassággal. „Nekem nagyon sokat segített. Énekeltem neki, skáláztunk, és egyszer csak megállít, - sose a magasságon, hanem lejjebb - ez nem jó, ezt máshogyan formáld! Kitűnő füle volt ahhoz, hogy melyik hang nincs jó helyen! Nagy szerepe volt abban, hogy a felső regiszterem is biztos lett!”

Simándy József emlékkoncert Szeged






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.