vissza a cimoldalra
2022-10-07
részletes keresés    Café Momus on Facebook
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Kiemelt fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (63768)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (5706)
Opernglas, avagy operai távcső... (21517)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7737)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2408)
Digitális kerekasztal (129)
Kedvenc felvételek (703)
Milyen zenét hallgatsz most? (25127)
Kedvenc előadók (2933)
Társművészetek (2575)
Momus társalgó (6406)
Haladjunk tovább... (237)
Élő közvetítések - HAANDEL emléktopik (8723)

Olvasói levelek (11891)
A csapos közbeszól (99)
Legfrissebb fórumaink
Kimernya? (4605)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (3275)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (5222)
Operett, mint színpadi műfaj (5231)
Momus-játék (6321)
Lisztről emelkedetten (1174)
Verdi-felvételek (635)
Ilosfalvy Róbert (1006)
Szkrjabin (551)
A díjakról általában (1170)
Rost Andrea (2127)
Miklósa Erika (1288)
Pantheon (3147)
Házy Erzsébet művészete és pályája (5396)
Erkel Színház (11301)
Kedvenc magyar operaelőadók (1248)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43
számlaszám:
11711003 20016193

apróhirdetés feladása:

Silence, avagy variációk mindenkinek mindenkitől – Gondolatok a Goldberg-variációk legújabb felvétele nyomán
- zéta -, 2022-03-13 [ Hangszeres művek ]
nyomtatóbarát változat

Goldberg Variations - Jean Rondeau Bach: Goldberg Variations
Jean Rondeau – csembaló
Warner 0190296508110

2021

Már nagyon fiatalon kultikus mű lett gondolkodásomban a nagy Johann Sebastian különös sorozata, a Goldberg-variációk (BWV988). Gyakorlatilag bármely igényes előadás le tudott nyűgözni, az nem függött sem hangszertől, sem környezettől, egyes egyedül az előadótól és annak invenciógazdagságától. Attól, hogy mit lát/hall bele ebbe a káprázatos alkotásba.

Az első – még bőven fekete – lemezt Gustav Leonhardttal vettem, egyetlen pesti vendégjátékát követően (ez volt az a koncert, talán még emlékszik más is, amire kerek egy év elteltével kétszer sikerült jegyet venni, de csak egyszer lehetett elmenni). Azt az 1978-as felvételt agyonhallgattam (a művet legalább ötször vette fel, ez a negyedik), ma is féltve őrzött kedvenc, még ha mostanában kevesebbet is van a lejátszómban. Azt hiszem, akkor tanultam meg valamelyest érteni a régizenét.

Idővel újabb lemezek bukkantak fel a gyűjteményemben, mindenekelőtt Glenn Gould 1955-ös felvételét szükséges említeni, ami – bár majdnem negyedszázaddal korábbi rögzítés – az újszerűségével és a letisztultságával győzött meg. Később érkezett be Alexis Weissenberg, akinek a heroizmusa maradt meg bennem leginkább, Ő volt az egyetlen egyébként, aki ismétlésekkel játszotta a darabot. (Ennek később lesz kicsit jelentősége.) A két, zongorás felvétel után a csembalóhoz az a Christiane Jaccottet vezetett vissza, aki a hangszer ellenében leginkább romantikusnak tetsző felfogásával tett rám hatást.

Így utólag végiggondolva (és most újra meghallgatva őket), szembe tűnt, hogy az előadók gyakorlatilag kortársak voltak, alig pár év választotta el őket egymástól. S bár gyökeresen eltérő felvételek kerültek ki kezük alól, a produkciók igényességéhez kétség sem fért. Emlékszem, már korábban is megkísértett a gondolat: lehetséges lenne, hogy egy olyan remekművel állunk szemben, ahol majdnem mindegy, milyen felfogásban interpretálják? A választ jó régóta jegelem.

A Warner nemrégiben egy vadonatúj felvételt dobott piacra a francia Jean Rondeauval. Rondeau tényleg a legújabb generáció, amikor született (1991-ben), a fent említett négy lemez már réges rég forgalomban volt. A csembaló szerelmese, mondják róla, de ez a felvétel hallatán is egyértelmű. Már zsenge gyerekkora óta bevonzotta a Goldberg-variációk.

Johann Nicolaus Forkel, Bach első életrajzírója hintette el a köztudatban a hihető történetet az alvászavarokkal küszködő Keyserlingk grófról, akinek alkalmazásában állt amolyan házi zenészként ez a bizonyos Johann Gottlieb Goldberg (aki egyébként Bach és idősebb fia, Wilhelm Friedmann tanítványa volt). Goldberg kapta feladatul a gróf virrasztásait zeneszóval enyhíteni. Mai gondolkodással meghökkentő, hogy ennek a Goldbergnek a születési dátuma 1727 volt, ami azt jelenti, hogy a Variációk születése idején még alig volt kamasz. A nagy Bach egy tizennégyéves gyereknek írt egy (ismétlésekkel) mintegy másfélórás művet, a barokk hatalmas gyöngyszemét? Akkor is döbbenetes, ha valószínűleg nem átlagos csembalistáról beszélünk! És itt kanyarodjunk is vissza Jean Rondeauhoz!

Már első hallgatásra is érett, átgondolt produkciót hallunk. Ha szükséges egy átfogó érzést megnevezni a darab hallatán, az a kiegyensúlyozott és megfontolt lenne. Rondeau lassan építkező típus, ráadásul hallhatóan és mérhetően operál a variációk közti szünetekkel. Néhol közvetlenül, egyenesen attacca követik egymást a tételek, de ez nem gyakori. Az általános a 6-8 másodperces szünet, de van 25 másodperces is. Némely variáció utolsó hangja után még ennyit fut üresben a CD. És ahogy haladunk előre időben, ezeknek a szüneteknek egyre inkább értelme lesz, a mű ezekkel együtt áll össze egységes egésszé. Ehhez tartozik, hogy Rondeau ismétlésekkel játssza a darabot. Az ismétlések nem egyformák, hanem jelentősen változtat a díszítéseken, tempón, lendületen.

Nagy jelentőséget tulajdonít a tempónak, hiszen vannak olyan variációk, amikor megáll az idő, és vannak kifejezetten gyorsak (bár a zongorán muzsikáló Gould nyomába ilyenkor sem lép, valószínűleg nem is akar). Ezért is érzem filozofikusan elgondolkodónak a fiatal művész felfogását. Kézenfekvő, de földhözragadt dolog lenne belelátni a lassuló tempókba az éjszaka folyamán egyre fáradó Goldberget, mert nem erről lehet szó. Rondeau együttlélegzik a zenével, minden hangot és frázist egyedien él meg, díszít és dekorál. Előadásában hosszú utat teszünk meg az éneklő sarabande-tól a zártételben visszatérő, de az kezdetektől mégis oly mértékben elütő elgondolkodó sarabande-ig.

Rondeau csembalójátéka hangszeres kollégáitól eltérően dinamikailag gazdag és sokszínű. S hogy mivel teremti meg az érzet szintjén, már inkább filozófiai, mintsem hangszertechnikai kérdés. Ha mégis meg akarjuk fogalmazni, akkor a tempók ügyes, nehezen tetten érthető változtatásaival, egy-egy frázis váratlan kiemelésével, és persze (megint csak) a szünetekkel izgalmasan operáló hangsúlyokkal magyarázhatjuk. S hogy ez utóbbi mennyire nem véletlen, arra a bookletben is találunk nem szokványos utalást. Vannak üres oldalak szép számmal, egyik oldalon németül (stille), másikon angolul (silence) utalva a zene egyik legfontosabb (de mégis oly sokszor elfelejtett) építőelemére, a szünetre, a csendre.

Hagyjunk kis helyet a reklámnak is: április 2-án a Zeneakadémia Solti Termében hallgathatjuk meg Jean Rondeauval a Goldberg-variációkat élőben, s mindjárt utána akár beszélgethetünk is vele erről a végtelenül összetett műről és az előadásról.

Hírek
• A Budapesti Fesztiválzenekart választották Az Év Zenekarának
Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
BMC, Könyvtár

Somogyi Anita, Kovács Nóra (szoprán), Gombkötőné Túri Zsuzsa (mezzoszoprán)
Tóth Anikó (brácsa), Fülöp Attila (klarinét)
Ewald Rézfúvós Együttes
Szolnoki Bartók Béla Kamarakórus
vezényel: Molnár Éva és Kiss Boldizsár
"Pertis: +15 - emlékest"
Pertis Jenő:
Fanfár
Csak azt mondd meg rózsám
Holub bieli (Fehér galamb)
Szerenád sárgában
A megátkozott lány balladája
Luther Henderson: The Saint's Hallelujah

19:00 : Budapest
Magyar Állami Operaház

Puccini: Tosca

19:00 : Budapest
Óbudai Társaskör

Schöck Atala (ének)
Szokolay Ádám (zongora)
"Daloskönyv"
Fauré: Les berceaux, Le papillon et la fleur, Après un rêve
Debussy: Deux romances
Debussy: D’un Cahier d’ esquisses
Debussy: Masques
Liszt: Es muss ein Wunderbares sein, Drei Zigeuner, Über allen Gipfeln ist Ruh
Chopin-Liszt: Lengyel dalok No. 4. Bacchanal
Chopin: Cisz-mol noktürn, op. 27. No. 1
Bartók: Öt dal Ady Endre verseire, op. 16.

19:00 : Budapest
Klauzál Gábor Budafok-Tétényi Művelődési Központ

Szutrély Katalin (szoprán)
Budafoki Dohnányi Zenekar
vez.: Vashegyi György
Schumann: Manfréd – nyitány
Wagner: Wesendonck-dalok
Brahms: III. szimfónia

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Kiss Péter (zongora)
Medikus Zenekar
Vezényel: Dubóczky Gergely
A Medikus Zenekar jótékonysági koncertje
Ravel: Lúdanyó meséi – részletek
Rahmanyinov: 2. (c-moll) zongoraverseny, op. 18
Muszorgszkij–Ravel: Egy kiállítás képei

19:45 : Budapest
Müpa, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Alina Ibragimova (hegedű)
Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Robin Ticciati
Ljadov: Az elvarázsolt tó, op.62
Prokofjev: I. (D-dúr) hegedűverseny, op.19
Rachmaninov: III. (a-moll) szimfónia, op.44

20:30 : Budapest
Szent István Bazilika

Horti Lilla, Sherry Williams (ének), Brian Charette, Virágh András Gábor (orgona)
Modern Art Orchestra
vezényel: Fekete-Kovács Kornél

"A Liszt Ünnep nyitókoncertje"
19:00 : Gödöllő
Gödöllői Királyi Kastély

Farkas Mira (hárfa)
Drahos Rebeka (fuvola)
Debussy: Arabeszk, no. 1, Beau Soir
Glinka: Noktürn
Fauré: Sicilienne, Apres un réve,
Parish Alvars: Szerenád
Mouquet: Flute de Pan
Renié: Esquisse
Parish Alvars–Fahrbach: Fantázia
A mai nap
született:
1912 • Tátrai Vilmos, hegedűs († 1999)
1936 • Charles Dutoit, karmester
1955 • Yo-Yo Ma, csellista
elhunyt:
1959 • Mario Lanza, énekes (sz. 1921)
2008 • Fodor Géza, dramaturg, kritikus, színház- és zeneesztéta (sz. 1943)