Tudománytalan tenorböngészde uborkaszezon idején

Uborkaszezon van, régóta. Tudják be az alábbi sorokat ennek. Ilyenkor az ember elgondolkodik olyanon is, amin máskor könnyedén tovasiklik.
Ha a legismertebb nemzetközi (és magyar) tenoristákat születési napjuk szerint időrendbe tesszük, az alábbi listát olvashatjuk:

• Juan Diego Flórez (január 13.)
• Plácido Domingo (január 21.)
• Jussy Björling (február 5.)
• Alessandro Bonci (február 10.)
• Vladimir Atlantov (február 19.)
• Enrico Caruso (február 25.)
• Beniamino Gigli és Lauritz Melchior (március 20.)
• Joviczky József (március 26.)
• Franco Corelli (április 8.)
• Luigi Alva (április 10.)
• Gianni Raimondi és Siegfried Jerusalem (április 17.)
• Luciano Pavarotti (október 12.)
• Giovanni Martinelli (október 22.)
• Jon Vickers (október 29.)
• Palcsó Sándor (november 8.)
• Pataky Kálmán (november 14.)
• René Kollo (november 20.)
• José Carreras és José Cura (december 5.)
• Molnár András (december 8.)
• Tito Schipa (december 27.)

Itt vannak szép sorban, majdnem arányosan elosztva az egész évben. De csak majdnem.

Igen, igen, jól látják, maradtak ki jelentős énekesek, még hozzá igen nagy számban. És aki a dátumokat is nézte, annak az is feltűnhetett, hogy április közepe után elég nagy hiátust találunk egészen októberig.

Nos, április közepe után van egy méretes lyuk, majd május vége felé váratlanul (és egyelőre megmagyarázhatatlanul) elszabadul a pokol:

• május 22. James King (1925)
• május 24. Berkes János (1946)
• május 25. Franco Bonisolli (1938)
• június 2. Neil Shicoff (1949)
• június 3. Jan Peerce (1904)
• június 4. Anton Dermota (1910)
• június 6. Giacomo Aragall (1936)
• június 7. Mario Filippeschi (1907) és Roberto Alagna (1963)
• június 10. Szergej Ljemesev (1902)
• június 17. Derek Lee Ragin (1958)
• június 18. Ilosfalvy Róbert (1927)
• június 22. Peter Pears (1910)
• június 26. Wolfgang Windgassen (1914)
• július 6. Ernst Haefliger (1919) és Rozsos István (1944)
• július 8. Réti (Redl) József (1925)
• július 9. B. Nagy János (1940)
• július 10. Jonas Kaufmann (1969)
• július 11. Nicolai Gedda (1925)
• július 13. Carlo Bergonzi (1924)
• július 18. Závodszky Zoltán (1892)
• július 24. Giuseppe di Stefano (1921)
• július 27. Sárdy János (1907), Mario Del Monaco (1915) és Kelen Péter (1950)
• július 29. Peter Schreier (1935)
• augusztus 2. Hans Hopf (1916)

És utána augusztusban sokáig mintha elvágták volna….

Majd Leo Slezak (18-án), szegény Johan Botha (19-én), Peter Hoffmann (22-én), Richard Tucker (28-án) Helge Rosvaenge (29-én) és Ramón Vinay (31-én). Mondjuk, itt is feltűnő a Wagner-tenorok túltengése…

És onnantól szeptember szép lassan visszasimul a szokásos 3-6 tenor/hó arányra: Set Svanholm (2-án), Udvardy Tibor (4-én), Giuseppe Giacomini (7-én), Simándy József (18-án), (22-én), Kónya Sándor (23-án), Alfredo Kraus (24-én) és Fritz Wunderlich (26-án)…

Alapvetően nem igazán hiszek a horoszkópban, de azért a lista ezzel az elképesztő nyári felfutással több, mint figyelemre méltó. Ez alatt a bő két hónap alatt kb. annyi, vagy kicsivel több kiemelkedő tenorista jött világra, mint az év háromnegyedében együttvéve.

Ez a tény arra késztetett (mondom, nyár van és uborkaszezon), hogy okokat keresgéljek. A napsütés lenne a tenorzománc legfőbb alkotóeleme?

Ugyan tényleg nem hiszek igazából a horoszkópban, de azért beleböngésztem a vonatkozó szakirodalomba (s, hogy ne érjen plágiumvád, meg is nevezem a forrást). Az a bizonyos sűrű időszak két csillagjegyet érint igazából. Az Iker és a Rák horoszkóp jellegzetes tulajdonságai közül az alábbiakat találtam a harmonet.hu-n. Kommentálnám is őket.

IKER:

„Intenzíven kihasznál minden pillanatot.” Pontosan úgy, mint Filippeschi vagy Ilosfalvy.

„Kíváncsi, merész, tréfás, higanymozgású. Mindenben a vagy-vagyot, pro és kontrát keresi.” Erről Peerce és Pears jut leginkább eszembe.

„A dolgok megítélésében azonban nem a végső szempontok érdeklik, inkább a pillanat szenzációja köti le.” Ez tényleg elképesztően illik szinte mindegyik igazi olasz tenorra.

„Folytonos elfoglaltságban, feszültségben él, ez a lételeme. Életstílusa ironikus, ami a szellemi tisztánlátásra és szenvtelenségre épül.” Loge, jöjj!

RÁK:

„Hozzá kapcsolódik az életerő, a jókedv, és az elkényelmesedés is.” Ezt meg egyenesen di Stefanóról írták.

„Minthogy nincs semmi, amit konkrétan meg kellene tennie az életben maradásért, a már meglévő kapcsolatait mélyíti el.” Bergonzi és Gedda egyszerre.

„A Rák az érzelmek, de a hisztéria jegye is.” Ha kihagynék bárkit, a többi megsértődne.

„Igyekeznek életükbe valakit bevonzani és személyiségükkel az illetőt lehengerelni, hogy intim szférájukban tartsák.” Hogy a szopránok erről mennyit tudnának mesélni…

Érdekességképp megjegyzem, hogy a nagy júniusi felfutás időszakában mélyebb hangú férfiénekest egyet találtam mindössze, Thomas Hampsont (június 28.). Hát, lehet, hogy mégsem ostobaság, amit minden kritikusa állít?

Az első listámon találhatnak egy különös egybeesést. Beniamino Gigli és Lauritz Melchior mindketten egyaránt március 20-án születtek, ráadásul ugyanazon évben, 1890-ben. Talán összesen egy közös szerepük volt igazán hosszú és eredményes pályájuk során. Jövő nyáron megírom Önöknek ennek „mélyebb” összefüggéseit is…