vissza a cimoldalra
2021-04-22
részletes keresés    Café Momus on Facebook
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11626)
A csapos közbeszól (95)

Beethovenről - mélyebben (720)
Régizene (7030)
Wagner: Parsifal (2005.03.25) 2 jegy eladó az Operába (14)
Kimernya? (4002)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4583)
Házy Erzsébet művészete és pályája (5126)
A MET felvételei (1401)
Opernglas, avagy operai távcső... (20863)
Momus-játék (6033)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4963)
Operett, mint színpadi műfaj (4721)
Franz Schmidt (3814)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2186)
A nap képe (2269)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7458)
Társművészetek (2380)

Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43
számlaszám:
11711003 20016193

apróhirdetés feladása:

Így kell működnie… - Az Oslói Filharmonikus Zenekar hangversenye
Heiner Lajos, 2019-06-18 [ Külföldön ]
nyomtatóbarát változat

Oslo Filharmonien2019. május 24.

Oslo, Hangversenyterem
Oslói Filharmonikus Zenekar
Véronique Gens – szoprán
vez. Vasily Petrenko

Néhány nappal a hangverseny előtt e-mailben fordultam a zenekar sajtóosztályához. Bemutatkoztam, bemutattam a Momus-t, és sajtójegyet kértem a május 24-i koncertre.
Két órán belül megérkezett a válasz: rendben van, a jegyet az esemény napján délután 4-től a jegyirodában vehetem át, a nevemen lesz. A koncert előtt két nappal e-mailben megkaptam a programot részletes ismertetővel, az előadók életrajzával.

A hangverseny után pedig megköszönték, hogy látogató voltam. - Ennek így kell működnie.

Az est dirigense a koncert előtt mintegy negyedórában beszélt a felcsendülő művekről – angolul, tömören és szellemesen, érthetően, ám hallhatóan nem dilettánsokat megcélozva. Főleg hasonlatai tetszettek – a Római ünnepek utolsó tételét focimeccshez hasonlította (köztudottan nagy Liverpool-szurkoló), míg szerinte Rimszkij-Korszakov Spanyol capriccióját egyetlen szóval lehetne legjobban jellemezni: „Olé!”

Vártam ezt az estét. Az orkesztert élőben sosem hallottam, - zéta - szíves közlése szerint Magyarországon még nem jártak – de Európa egyik vezető együtteseként tartják őket számon.

Idén épp száz esztendősek. Gyökereik még régebbre, 1879-re nyúlnak vissza, Edvard Grieg és Johan Svendsen ekkor alapították a Christiania Musikerforeninget, a Filharmónia Társaság elődjét.

1899-től az abban az évben megnyílt Nemzeti Színház zenekaraként működtek, majd 1919-ben kapták a Filharmonisk Selskaps Orkester nevet – ez a mai együttes szorosabb értelemben vett elődje.

A kezdetektől világhírű művészek közreműködésével adták koncertjeiket: Nikisch, Stravinsky, d’Albert, Fritz Busch, Erich Kleiber, Bruno Walter csak néhány név a tekintélyes listáról.

Már 1923-ban közvetítette a Norvég Rádió egyik hangversenyüket, két évvel később a közvetítések heti rendszerűségűvé váltak.

A zeneigazgatók közül Herbert Blomstedt, Okko Kamu, André Previn, Jukka-Pekka Saraste nevét kell kiemelni, és mindenekelőtt Mariss Jansonsét, aki közel negyedszázadon állt az együttes élén. A nagy nemzetközi áttörés, számos, díjakat, elismeréseket hozó lemezfelvételek is az ő közel negyedszázados regnálásának köszönhetők.

Jansons volt a jelenlegi direktor, Vasily Petrenko egyik mestere is.

Petrenko a 2013-14-es évad óta áll a zenekar élén – és a jövő koncertszezon végével távozik. Sajnos, sajnos, nagyon sajnos.

Johanna, váteszként, bő tíz éve nagy jövőt jósolt az akkor a harmadik X-et épp csak átlépett karmesternek („Ketten a legtehetségesebbek közül”).

A zenekarról az első élmény természetesen vizuális: a zenészek úgy fele, legalább, saccperkábé, hölgy. És XX-kromoszómás a koncertmester(nő) (és a menedzser is).

Az első darab, Rimszkij-Korszakov Nagy orosz húsvét nyitánya, már képet adott a zenekarról, és ez a későbbiekben sem változott meg. Hihetetlen rézfúvósok, jó fafúvósok, hozzájuk képest egy árnyalattal sápadtabb vonóskar. Természetesen „takkra” játszanak, egyetlen hamis hangot, „lötyögést” nem vettem észre, szemben a másnapi operaelőadással – da arról majd máskor.

Az est szólistája Véronique Gens szoprán énekesnő volt, a barokk repertoár és Debussy, Ravel műveinek ismert tolmácsolója.

Ravel Seherezádé-ciklusát énekelte. Szép hangon, muzikálisan, ám sokszor alulról megfogva egy-egy hangot.

A siker mérsékelt volt, bár ez talán részben a darabnak is betudható.

Szünet után ismét Rimszkij-Korszakov, a Spanyol capriccio. Svunggal, ezernyi színnel, hihetetlenül hatásosan.

Végül Respighi, a Római ünnepek. Számomra a trilógia legkevésbé érdekes darabja, sok helyen túl zajosnak, sőt, vulgárisnak tartom.

De ez az előadás! Itt realizáltam, hogy Petrenko nem egyszerűen egy jó, egy nagyon jó karmester – hanem katartikus dirigens. Mozgáskultúráját illetően utalok Johanna beszámolójára – a darab legvégén még a levegőbe is ugrott – de ezek a gesztusok nem tűntek hatásvadásznak, külsőségesnek, valahogy arra szolgáltak, hogy a zenekarból minden tudásukat kisajtolja.

Johannának igaza volt. Ez a csibészes mosolyú, kamaszos alkatú dirigens, karmester-életkorban még zöldfülű, persze csak évei számát tekintve, rendkívüli művész, a legnagyobbak közé fog emelkedni.

A Respighi-opus után őrjöngő publikum. Mert ez így kellett, hogy működjön.

Köszönetünket fejezzük ki David Sitkin Røsler úrnak a beszámoló megírásához nyújtott segítségéért.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
született:
1912 • Kathleen Ferrier, énekes († 1953)
1916 • Yehudi Menuhin, hegedűs († 1999)
elhunyt:
1892 • Edouard Lalo, zeneszerző (sz. 1823)
1929 • Michalovich Ödön, zeneszerző, a Zeneakadémia igazgatója (sz. 1842)
2014 • Komlóssy Erzsébet, énekművész (sz. 1933)