Bejelentkezés Regisztráció

Szimfonikus művek

Bĕlohlávek búcsúja

2018-11-11 20:05:04 Heiner Lajos

Bĕlohlávek búcsúja Smetana: Hazám
Cseh Filharmonikus Zenekar, vez. Jiři Bĕlohlávek

Decca 483 3187

Legelső prágai látogatásomkor, 1984-ben, sikerült állójegyet kapnom a Cseh Filharmonikusok koncertjére, a Rudolfinumba. A terem akusztikája ragadott meg először. Joggal tartják számon a világ legjobb hangzású helyei egyikének.
A zenekart már korábban is hallottam „élőben”, Szegeden, a nagyszerű Neumann irányítása alatt.
Pontosabban egy este háromszor hallottam. Akkoriban a Filharmónia nagyzenekari koncertjeinek általában helyet adó Szegedi Nemzeti Színház rekonstrukció alatt állt, jobb híján a hangversenyek helyszíne a Dóm, azaz a Fogadalmi Templom volt. - Ami minden egyes hangot vagy kétszeresen vert vissza. Emlékszem, Neumann körbe-körbenézett, honnan hallja ugyanazt még egyszer?

Az 1984-es Bĕlohlávek-koncertről szép, de nem felkavaró este emléke rémlik..

Utána a dirigenst több alkalommal láthattam-hallhattam. Rossz élményként maradt meg bennem a Met egy vontatott, unalmas előadása. Egy, a Cseh Filharmonikusokkal adott hangversenyéről inkább a gyenge műsorra emlékszem. Jenufa-interpretációi az évek során szikárabbak, drámaiabbak lettek. De az ő előadásait általában a szép hangzásra való törekvés jellemezte, sosem volt oly drámai, mint Neumann, Košler, vagy Bohumil Gregor.

Jelen CD-kiadvány Prágai Tavaszon készült, 2014-ben, az első lemez, mely már a dirigens halála után került kiadásra.

A közönség jelenléte gyakorlatilag észrevehetetlen. A korong hangzása rendkívüli, annyira, hogy meg kell említenem a két hangtechnikus nevét: Václav Roubal és Karel Soukeník.
Maga az előadás "bĕlohláveki". Ne várjunk zsigeri felkavarást, noha a ciklus utolsó két darabjában találni drámát. Ez az interpretáció zsánerképek sorozata. Gyönyörködtet, szívet melenget, ám kevéssé kavar fel.

A sorozat legnépszerűbb (bár egyes vélemények szerint leggyengébb) opusa a Moldva. A múlt század szinte valamennyi nagy karmestere lemezre vette, (a két kivétel Mengelberg és Klemperer), többen nem is egyszer.
Egy bizonyos Thierry Vagne a Moldva 108 (!) felvételét vetette össze a Neten egy Moldva-diszkográfiában. (aki erre szánja magát, az már lombrosoi alkat…). Pár soros értékelést is fűz az interpretációkhoz, pontozással – ami persze mindig szubjektív, de ha a magyar K. A. verziója az egyik legalacsonyabb értékelést kapta, akkor hajlamos vagyok, hogy higgyek neki.

Jelen kiadvány természetesen nem szerepelhetett a 2015-ben feltett összeállításban.

A Neten viszont ráleltem egy DVD-re is (másik cég adta ki), mely szinte biztosan ugyanennek az előadásnak a felvétele – sajnos, ehhez, direkt összehasonlítás végett, nem tudtam hozzájutni.
És persze ott van még Kubelik legendás koncertjének filmfelvétele, mely az 1990-es Prágai Tavasz nyitóhangversenyén készült, tehát a választási lehetőségek száma szinte végtelen.

Egy 1939-es koncertfelvétel, a Cseh Filharmonikusokkal, Talich vezényletével szinte csodával határos módon maradt meg az Osloi Rádió archívumában.
Erről a CD-ről Kocsis Zoltán alapos és izgalmas írása...

Bĕlohlávek lemezének tehát egy nagyon telített, sok versenytársat tartalmazó piacon kell vásárlókat találnia. Biztos vagyok, hogy ez sikerülni fog, köszönhetően a korrekt interpretációnak, és a felvétel rendkívüli hangzásának. Biztosan én is újra és újra meghallgatom.

De Talich koncertfelvétele nélkül nem tudnék meglenni.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.