vissza a cimoldalra
2022-09-25
részletes keresés    Café Momus on Facebook
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Kiemelt fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (5678)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (63697)
Kedvenc előadók (2933)
Opernglas, avagy operai távcső... (21498)
Társművészetek (2575)
Milyen zenét hallgatsz most? (25125)
Kedvenc felvételek (698)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7717)
Momus társalgó (6406)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2407)
Haladjunk tovább... (237)
Élő közvetítések - HAANDEL emléktopik (8723)
Digitális kerekasztal (128)

Olvasói levelek (11891)
A csapos közbeszól (99)
Legfrissebb fórumaink
Pantheon (3142)
Kedvenc magyar operaelőadók (1247)
Jonas Kaufmann (2527)
Bánk bán (3031)
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (3175)
Házy Erzsébet művészete és pályája (5394)
Kolonits Klára (1224)
Operett, mint színpadi műfaj (5228)
Végveszélyben a komolyzene a Magyar Rádióban? (482)
A Zeneakadémián uralkodó áldatlan állapotokról... (715)
Erkel Színház (11300)
A nap képe (2337)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1567)
Marton Éva (863)
Momus-játék (6320)
Edita Gruberova (3185)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43
számlaszám:
11711003 20016193

apróhirdetés feladása:

Feketelemez újratöltve Bartókkal – Egy vadonatúj Hegedűverseny
- zéta -, 2018-06-24 [ Hangszeres művek ]
nyomtatóbarát változat

Feketelemez újratöltve Bartókkal Bartók: Violin Concerto No.2
Renaud Capuçon – hegedű London Simphony Orchestra
vez. François-Xavier Roth

Warner Classics – Erato
0190295699253

A Warner új felvételei között piacra dobta Bartók Hegedűversenyeit a nagyszerű francia hegedűs, Renaud Capuçon előadásában. A hír így önmagában is dicséretes, bár annyira nem újdonság, hiszen Capuçon köztudottan rajong Bartók műveiért, s gyakran ambicionálja előadásukat. Az igazi újdonság inkább az, hogy a II. hegedűverseny feketelemezen is megjelent. Erről, így együtt viszont feltétlenül írni kell.

Mélyen belém ívódott ugyanis a ’80-as évek közepének technikai változása, amikor a CD-formátum áttörte az áttörhetetlennek hitt falakat és röpke másfél-két év alatt lesöpörte az LP-ket a lemezboltok polcairól. Emlékszem a lemezgyűjtő társakkal folytatott vég nélküli tépelődésekre, hogy az alig évtizedes, immár egész szekrényt elfoglaló lemezgyűjtemény oly büszke tulajdonosaként hajítsam-e az egészet a kukába és kezdjem-e újra a soha véget nem érő halmozást? Persze, újrakezdtem én is, de szerencsére nem tudtam elengedni a fekete korongokat sem. Szép lassan háttérbe szorultak az egyre növekvő CD-áradatban, majd amikor a lemezjátszó is tönkrement, egy távolabbi raktárba kerültek. Egészen tavalyig, amikor új lejátszóhoz jutottam, innentől apránként újra visszakerültek a privát „zenehallgatási vérkeringésembe”. De még tavaly sem gondoltam, hogy hamarosan új felvételek hordozójaként köszönthetem viszont a fekete korongot.

Ahogy a lemezt betettem a lejátszóba, az első hangok megszólalásakor egyetlen jelentős változást észleltem: tere van a hangnak. A CD viszonylagos sterilségével és tárgyilagosságával szemben mélyebbnek és élőbbnek hatott a zenekar és a szólóhegedű viszonya, mintha tényleg ott ülnék a Londoni Szimfonikusok koncerttermében, a Jerwood Hallban, ahol egyébként mindössze tavaly ősszel rögzítették a felvételt.

És nem hinném, hogy képzelődöm. Ugyan csak a végén terveztem írni a lemezhez tartozó céduláról, a letöltési kódról, aminek segítségével a kiadó honlapjáról a számítógépünkre varázsolhatjuk a felvételt, de most van igazán értelme. A letöltött változatnál – függetlenül attól, hogy számítógépen, laptopon, fejhallgatóval vagy kierősítve hallgattam – nincs meg ez a „terevanahangnak-érzés”. Számomra perdöntő élmény volt ezért Renaud Capuçon lemeze. (Most már csak az a kérdés, mihez kezdjek a CD-szekrénnyel?)

Amikor Bartók II. hegedűversenyének felvételeit boncolgatjuk, számomra legizgalmasabb kérdés mindig a tempó. A komponista is fontosnak érezhette ezt, mert a partitúrában végig pontos metrumjelzésekkel próbálta az előadó(k) számára meghatározni elképzeléseit. Pontos percet is megadott, a három tételt együttesen 32 perc alatt tervezte. Ezt leginkább az amszterdami ősbemutató tudta megközelíteni, a hegedűnél Székely Zoltán, a karmester Willem Mengelberg összesen 34’09” alatt játszották el. Itt egy kicsit cövekeljünk le!

Ha megnézzük a többiek felvételeit, szembetűnő, hogy szinte kizárólag a magyar előadók, illetve hazai kötődésű felvételek tekinthetők még viszonylag gyorsnak: Zehetmair-Fischer Iván 35’22”, Kelemen-Kocsis 35’24”, Kovács Dénes-Lukács Ervin 35’36”, Yehudi Menuhin-Doráti 35’48”. Ez utóbbihoz beszédes adalék, hogy Menuhinnak van egy másik felvétele is a darabból, de Furtwänglerrel majd három perccel lassabb előadást produkáltak (38’39”). Érdekességképpen még említenék néhány jelentősebb felvételt: a Stern-Bernstein páros ebben a mezőnyben határozottan gyorsnak számít (36’20”), Perlman-Previn (37’50”), Kyung-Wha Chung-Solti (38’36”). Az egyik leglassabb Gil Shaham és Boulez felvétele (40’28”), pedig Boulezt kifejezetten Bartók-specialistaként tartjuk számon. Majd egyszer talán elmélyedhetünk abban is, hogy a zeneszerzői szándék miért térhet el ily jelentősen az előadói gyakorlattól (ráadásul egy olyan komponista esetében, aki maga is gyakorló koncertszólista volt), de most ennek rejtelmeibe ne merüljünk el.

Ebben a mezőnyben Capuçon és a Londoni Szimfonikusokat dirigáló François-Xavier Roth ideje (38’19”) határozottan lassúnak tekinthető. (Nyilván csak fatális véletlen, de azért megjegyzem, hogy az elég hasonló időt futó Perlman-Previn duó is ugyanezzel a zenekarral vette fel Bartók versenyművét.) Capuçonék egyébként az első két tételben maradnak el feltűnően Bartóktól, a harmadik, az Allegro molto szinte másodpercre egyezik a szerzői óhajjal, ami már önmagában is szokatlan.

Viszont az összes általam vizslatott felvétel közül övék a messze-messze leglassúbb második tétel. Az Andante tranquillo még a „leglassúbb” Boulezéknál is másfél perccel lassabb. Azt hiszem, a felvétel értelmezésekor ebben a tételben rejlik a kulcs.

A variációs tétel lényegi szólamát értelemszerűen a szólóhegedű hangján halljuk, de igazából a hátteret adó zenekar teremti meg az alapokat. Roth együttese már a tétel kezdeténél meg tudja ragadni azt a végtelenül finom, sejtelmes nyár-éjszaka hangulatot, amiben a megszólaló, kicsit édeskés hangú hegedű a visszafogottsága ellenére is igazi szólisztikus hatást kelt. Capuçon hangvétele az induláskor a moll tónuson nyugszik, talán még egyetlen felvételben sem tűnt ennyire a kamarazenei közegben beágyazottnak a szólista (hiszen csak vonóskar szól az effekteket biztosító hárfa és a timpani közreműködésével).

A hatás titka tényleg a (másoknál sokkal) lassabb tempóban rejlik, ami a tétel folytatásában sem gyorsul fel. Nem kutattam a lemez elkészülésének műhelytitkait (valószínűleg nem is tartozik a nagyérdeműre), de hosszú kísérletezés előzhette meg a lemez rögzítését. Érezhetően patikamérlegen keverte ki Roth és Capuçon a megfelelő arányokat. Soha, egyetlen pillanatban sem érezzük a tempót szélsőségesnek, vagy mesterkéltnek, ellenkezőleg, végig a természetesség érzete lengi körül a produkciót, amit a mű kevés felvételénél tudtam eddig tetten érni.

Ahogy a tétel végén (oktávval magasabban) visszatér a kezdő motívum, s majd ahogy a szólóhegedű összekeveredik a brácsaszólammal, ritka otthonos érzés uralkodik el a hallgatóban. Ahogyan az egész mű előadása során.

Capuçon legnagyobb érdeme, hogy Bartók versenyművének előadása során mindvégig anyanyelvi szinte beszéli a komponista nyelvét, felfogása a darab sajátos értelmezése során sem tért el a szerzőétől. Ezt pedig kevés nem magyar szólista tudta ezidáig elérni. A sajátos értelmezés pedig egy önálló utat kutató-kereső művész egyedi védjegye.

Öröm volt újra felfedezni a fekete lemezt, külön öröm, hogy egy ilyen izgalmas felvétel segítségével, amely azt hiszem, új fejezetet nyithat e különleges remekmű előadói gyakorlatában.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Budafoki Dohnányi Zenekar
Előad és vezényel: Hollerung Gábor
"BDZ-NAP - Párbeszéd az istenekkel"
Megérthető zene
Családi hangverseny karmesteri magyarázattal
Mozart: 41. (C-dúr) szimfónia, K. 551 („Jupiter”)

11:00 : Budapest
Magyar Állami Operaház

Jacques Offenbach: Hoffmann meséi

18:00 : Budapest
Deák téri evangélikus templom

Pálúr János (orgona)
Albinoni kamarazenekar

18:00 : Budapest
Gazdagréti Szent Angyalok Templom

Kokas Katalin, Kelemen Barnabás (hegedű)
Anima Musicae Kamarazenekar
Johann Bernhard Bach: g-moll nyitány-szvit
Johann Sebastian Bach: d-moll kettősverseny
Joseph Haydn: f-moll "La Passione" szimfónia

19:00 : Budapest
BMC, Könyvtár

Lakatos György (hegedű), Czene Rudolf (zongora)
Johann Sebastian Bach: c-moll szonáta hegedűre és billentyűs hangszerre, BWV 1017
Ludwig van Beethoven: 5. (F-dúr) hegedű-zongora szonáta, Op.24 („Tavaszi szonáta”)
Johannes Brahms: 3. (d-moll) hegedű-zongora szonáta, Op.108

19:30 : Budapest
Müpa, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Banda Ádám (hegedű)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Dohnányi Oliver
Erkel: Ünnepi nyitány
Bartók: Hegedűverseny, Sz. 112, BB 117
Dohnányi: Amerikai rapszódia, op. 47
Stravinsky: A tűzmadár - szvit (1919)

19:30 : Budapest
Magyar Állami Operaház

Anna Netrebko romantikus ária- és dalestje
A mai nap
született:
1683 • Jean-Philippe Rameau, zeneszerző († 1764)
1906 • Dmitrij Sosztakovics, zeneszerző († 1975)
1927 • Colin Davis, karmester († 2013)
1932 • Glenn Gould, zongorista († 1982)
elhunyt:
1849 • id. Johann Strauss, hegedűs, zeneszerző (sz. 1804)
1989 • Lehel György, karmester (sz. 1926)
2009 • Alicia de Larrocha, zongorista (sz. 1923)