vissza a cimoldalra
2022-12-04
részletes keresés    Café Momus on Facebook
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Kiemelt fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (5769)
Társművészetek (2584)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (63946)
Opernglas, avagy operai távcső... (21628)
Momus társalgó (6413)
Kedvenc felvételek (740)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7780)
Élő közvetítések - HAANDEL emléktopik (8730)
Milyen zenét hallgatsz most? (25131)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2410)
Digitális kerekasztal (129)
Kedvenc előadók (2933)
Haladjunk tovább... (237)

Olvasói levelek (11896)
A csapos közbeszól (99)
Legfrissebb fórumaink
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1599)
Birgit Nilsson (60)
Momus-játék (6359)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (3319)
Pantheon (3198)
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (3188)
Kimernya? (4696)
Mi újság a debreceni Csokonai Színházban? (141)
Házy Erzsébet művészete és pályája (5405)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (5230)
Gaetano Donizetti (1012)
Csajkovszkij, Pjotr Iljics (208)
A díjakról általában (1179)
Balett-, és Táncművészet (6150)
A nap képe (2349)
Operett, mint színpadi műfaj (5258)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43
számlaszám:
11711003 20016193

apróhirdetés feladása:

"A Norma egy pattanásig feszülő pszichodráma" - Interjú Szabó Sípos Mátéval, a Norma karmesterével
- zéta -, 2018-01-25 [ Interjúk ]
nyomtatóbarát változat

   - Ha az elmúlt évszázad színházi krónikáit végiglapozzuk, azt olvashatjuk, hogy a bel canto csúcsának nevezett operát, a Normát egyetlen kivétellel csak és kizárólag Budapesten játszották. Az egyetlen kivétel sem mostanában történt, Vaszy Viktor 1965-ben mutatta be Szegeden. Most pedig Debrecenben a Csokonai Színház eredt Vaszyék nyomába. Az előadás karmesterével, Szabó Sípos Mátéval beszélgettünk.

   - Mi alapján döntöttetek úgy, hogy színre viszitek a Normát?

Szabó Sipos Máté    - A legerősebb tényező a két évvel ezelőtti fergeteges sikerű Traviatánk volt Kolonits Klárival, s már azt az előadást is Nadine Duffaut rendezte. Az a produkció minden szempontból kiemelkedő együttműködés eredménye volt. Amikor a mostani évadot terveztük, már előzetesen is felmerült valami bel canto darab igénye. Ehhez tudni kell, hogy a Csokonai Színház az elmúlt évtizedekben a legnépszerűbb operákat végigjátszotta, a nemzeti műveket éppúgy, mint az ismertebb Mozart-, Verdi- és Puccini-alkotásokat, vagy a szláv szerzők darabjait. A bel canto irány viszont kevéssé volt erős, s amikor Klári felvetette, hogy nagy örömmel énekelné a Norma címszerepét, elég hamar egyezségre jutottunk.

   - Nadine Duffaut is visszatérő vendég Debrecenben, magam a Traviata előtt még a Bohémélet rendezését láttam, de korábban más műveket is színre vitt már a cívis városban.

   - Sokszor dolgozott már Debrecenben, igazán példás kapcsolatot sikerült vele kialakítanunk. Az operarendezés nagyon kényes feladat, de ennyire szenzibilis, felkészült alkotóval ritkán találkoztam mostanában. A Csokonai Színházban mindenki nagyon akceptálja a munkáját, már szinte állandó munkatársnak számít. Én másodszor dolgozom vele együtt. A Traviatában, ami egy kegyetlen női sorsot bemutató opera, már megismerhettem Nadin különös érzékenységét e téma iránt. A Normában, amiben két nő sorsa is kockán forog, talán még aprólékosabban bontotta ki ezt a pszichodrámát. Már maguk a próbák is egy pszichoanalízis mélységével zajlottak. Ebben bizonyára nagy előnyt jelent, hogy Nadine nem csak kiváló rendező, de empatikus nő is egyben.

   - Mit tud a XXI. századnak mondani ez a majd kétszáz éves remekmű?

   - Különös opera. A bel canto stílus az énekhang egyeduralkodó szépségére és virtuozitására épült, az énekesek hatalmas sztárok voltak és mindent - a zenét, a színpadot - az énekhangnak rendeltek alá. Ez a felfogás mára már idejétmúlt lett, hiszen ma a műfaj összművészeti élményként működik, melyben a dramaturgia és annak színpadi megjelenítése legalább annyira fontos része lett az előadásnak, mint a zene. A Norma azért különleges, mert egyrészt ízig-vérig bel canto, a maga csodálatos dallamaival, virtuóz koloratúráival, az előadókra bízott díszítési hagyományokkal, és formai sémákkal, másrészt egy olyan pattanásig feszülő pszichodráma, ami a korabeli alkotások közül messze kiemeli. Freud működése idején (a Norma után 70-80 évvel) találkozunk csak ehhez hasonló darabokkal ismét, de ma is nagyon időszerű.

   - Mondjunk erre a pszichodrámára néhány példát!

   - A mű tele van hirtelen és meglepő fordulatokkal. Nem lehet tudni, hogy a következő pillanatban mi fog történni. De az első perctől kezdve jól érzékeltető az a kettősség, amit a szituációk rejtenek. Kimondatlan titkokat, a lelkekben zajló vívódásokat sejtünk minden helyzet mögött. A darab során a főbb karakterek folyamatosan változnak, de címszereplő jellemfejlődése a legerőteljesebb. A gyermekeit feláldozni akaró, majd szerelmi féltékenység és bosszúállás minden válfaját végigjáró elkeseredett düh a végén egy józan önfeláldozássá transzformálódik. Nem üres frázis, hogy óriási utat jár be ez a lélek. De Adalgisa személye is nagy változáson megy keresztül. A tiszta, egyszerű, őszinte szerelembe esett lány, Norma sorsába keveredve éli át a kiszolgáltatottságot, a megalázottságot, a beteljesülhetetlen szerelmet, de egyben az együttérzést és rendíthetetlen kiállást egy másik ember mellett.

- Különös és operai viszonylatban egyedi kettejük kapcsolata is...

   - A két nő végzetesen összekapcsolódik ebben a darabban, fölé- és alárendeltből, sorstársakká, majd vetélytársakká, végül együttérző barátokká válnak. Mindez egy közösen szeretett férfi miatt történik, akiben mindketten csalódnak és végül mindannyian „feláldozódnak” ebben a szerelemben.

   - Lehet úgy fogalmazni, hogy annak ellenére, hogy a bel canto csúcsának a Normát mondják, ez a darab egy nem tipikus bel canto megközelítésű opera?

   - Ha ezt a kifinomult pszichodráma jellegére értjük, akkor mindenképpen. Hogy a szélsőséges érzelmek ilyen váratlansággal és sűrűn váltakoznak, ráadásul a recitatívókban is, az mindenképpen egyedi. A férfi szereplőknek szűkebb ívet járnak be. Pollione-t, nem egy nagy hatalmú proconsulnak látjuk, mint híre járja, hanem egy csélcsap hódítónak, aki eldobva első szerelmét és gyerekeit, újabb szerelembe esik. Végzetét ő sem kerülheti el, de erénye csupán az, hogy a végső pillanatban Norma emberi nagyságát újból felismerve, önként vállalja a halált. Oroveso a druidák erejének és elszánt indulatának megtestesítője. Egy maroknyi vérszomjas sereg a római túlerővel szemben, aminek nem lenne semmi esélye, még ha Norma meg is adná a jelet a harcra. Az idő azonban csak nem érkezik el, bár háromszor kondul meg a harcba hívó gong. A dráma különös fordulata, hogy ez a tömeg, amely értetlenül áll az események fordulataiban, majd végül fájdalommal és rezignáltan döbben rá a csalárd igazságra, végül Norma áldozatán keresztül mégis halálba küldi a római helytartót. Orovesonak sem lehet más választása, mint lesújtva végignéznie saját lánya feláldozását. Ilyen összetett dramaturgia azért meglehetősen ritka más korabeli művekben.

   - Mennyiben látunk majd klasszikus, avagy mennyiben modern felfogású rendezést?

Szabó Sipos Máté    - Egy abszolút klasszikus rendezés lesz, amennyiben ezalatt azt értjük, hogy nem helyezzük a mai korba a történetet, vagy nem akarunk látványvilágában sem elrugaszkodni az eredeti koncepciótól, Ebben az esetben ezzel én maximálisan egyet is értek. A Norma, mint az előbb elmondottakból ís kitűnt, egy nagyon erős és időtlen, minden korban jelenlévő emberi dráma, egy szerelmi háromszög érzelemgazdag kibontása. Az opera erről a három emberről szól, sorsukról, viszonyaikról, játszmáikról és végzetükről. A kerettörténet, a kor amelyben játszódik, nem annyira lényeges, csupán egy egzotikus, misztikus atmoszférába helyezi ezt a nagyon is valóságos konfliktust. Ezért teljesen felesleges lenne erre bármilyen más szituációt ráerőltetni, vagy más környezetbe helyezni. Ez nem adna többet a lényeg megértéséhez. Azért ebben a rendezésben is lesz egy kis allegorikus csavar, de legyen ez meglepetés.....
A színpadi szituációk elsősorban a lelki folyamatok bemutatásáról szólnak.

   - Akárcsak a zene, nem?

   - Pontosan, hiszen rettentően sokat mond Bellini muzsikája. Csak egy példa erre: a recitativók, amelyek a korabeli operákban a történet fordulatait hordozzák, itt a psziché változásait is megelőlegezik és a zenekari kíséret, ami néha csak pár akkord, nagyon pontosan reagál ezekre a lelki változásokra, hangulatváltásokra és segítik azok megértését. Egyáltalán nem mindegy, hogy egy akkord egy mondat kezdetét, vagy végét jelzi és azt milyen dinamikával teszi. Ebben is különleges ez az opera.

   - Beszéljünk még a szereposztásról!

   - Kolonits Klárát már említettem, az Ő közreműködése ebben a darabban evidencia, különösen az elmúlt produkció, s annak sikere fényében. Oroveso szerepében Wagner Lajos a társulat több évtizedes múlttal rendező tagja lép színre. A társulat fiatalabb tagjai közül választottuk Clotilde és Flavio megszemélyesítőjét, Rendes Ágnest és Biri Gergelyt, mindketten komoly szerepeket tudhatnak már hátuk mögött.

   - Adalgisa szerepében örömmel fedeztem fel Balga Gabriellát…

   - A darabnak kétféle változata is van, mely elsősorban Adalgisa szólamán múlik, az egyikben egyértelműen mezzókra számítanak, de mi nem a transzponált, hanem az eredeti, a szopránverzióhoz kerestünk énekesnőt. Balga Gabriella mezzó létére nagyszerűen győzi a koloratúrás szoprán magasságot is. Figurában nagyszerűen megfelel ennek a tiszta, őszinte fiatal lány karakternek, de az ő valójában erősebb személyiségét is meg tudja használni ebben a darabban, Norma ellenpárjaként és a Pollione-val való konfliktusukban.

   - Pollione szerepében egy számunkra ismeretlen tenorista lép fel Debrecenben. Mit lehet róla tudni?

   - Calin Bratescu Bukarestben él, de nagyon sokat énekel Németországban. Súlyosabb, de mégis hajlékony tenorhang birtokosa, figurában pedig egy jóvágású fiatalember. Ideális erre a szerepre.

   - Egy utolsó kérdés: a Te személyes pályádhoz mennyit tesz hozzá ez a produkció?

   - Nagyon szerettem ezt a darabot már régebben is, de csak most lett módom dirigálnom a művet. Élvezem ennek a stílusnak őszinte gesztusrendszerét, zenei finomságait, de még a jól bevált sémáit is. Az a mód, ahogy Nadine-nal és ezekkel a remek énekesekkel dolgoztunk az elmúlt hetekben nagyon sokat jelent számomra. Szeretem az ilyen mélységű munkát. Remélem a közönség is sokat megérez majd ebből.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Magyar Állami Operaház

Wayne Eagling / Solymosi Tamás / Pjotr Iljics Csajkovszkij: A diótörő

18:00 : Budapest
Magyar Állami Operaház

Wayne Eagling / Solymosi Tamás / Pjotr Iljics Csajkovszkij: A diótörő

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti Kamaraterem

"A Zeneakadémia Műhelyei - Ének Tanszék"
zenei vezető: Sándor Szabolcs
Felkészítő tanárok: Dallos Erika, Varga Bence, Almási Tóth András, Alszászy Gábor, Virág Emese, Halmai Katalin, Kertesi Ingrid, Termes Rita, Sándor Szabolcs
Műsorvezető: Meláth Andrea (tanszékvezető)
Mozart: „Ah, guarda, sorella” – Fiordiligi és Dorabella kettőse a Così fan tutte című opera első felvonásából
Szabó Alexandra, Ortan Vivienne (ének), Alszászy Gábor (zongora)
Evening Rise
Dolhai Luca, Hunyadi Donatella, Fodor Ilka, Szekér Anna, Döbörhegyi Mihály, Havalda Balázs (ének)
Dallos Erika (zongora)
Monteverdi: Lamento della ninfa
Szőke Diána, Havas-Horváth László, Papp Zoltán, Bán Balázs, Gyárfás Balázs, Rátkay Áron (ének), Dallos Erika (csembaló)
Mozart: „Bald prangt, den Morgen zu verkünden” – a három fiú és Pamina jelenete A varázsfuvola című opera második felvonásából
Híves Boglárka, Garics Laura, Szikora Adél, Fodor Ilka (ének), Dallos Erika (zongora)
Brahms: Neue Liebeslieder, op. 65 – 1. Verzicht, o Herz, auf Rettung, 2. Finstere Schatten der Nacht, 7. Vom Gebirge Well auf Well
Mráz Nikolett, Finszter Eszter, Papp Balázs, Czinke László, Király Ádám, Mikulik Márton (ének), Dallos Erika (zongora)
Rossini: La regata veneziana – 1. Anzoleta avanti la regata, 2. Anzoleta co passa la regata
Ortan Vivienne (ének), Alszászy Gábor (zongora)
Kulisszatitkok – Betekintés a BA III. éves hallgatók nevetségesen misztikus pillanataiba…: Hogy készül egy csapat a produkcióra? Hogyan lesz a semmiből valami? Mit jelent a csoportdinamika? Van rossz ötlet? Nyilvános óra, avagy egy rendezőmentes próba 15 percben
Alkotók: Czinke László, El-sayed Jázmin, Hunyadi Donatella, Kovács Júlia, Mészáros Gréta, Szőke Diána, Termes Rita, Varga Bence
Fauré: Három dal, op. 23 – 2. Notre amour
Fauré: Öt velencei dal, op. 58 – 5. C’est l’extase
Fauré: Három dal, op. 7 – 2. Hymne
Mráz Nikolette (ének), Virág Emese (zongora)
Rahmanyinov: Szirenj (Orgona), op. 21/5
Rahmanyinov: Margaritki (Margaréták), op. 38/3
Szabó Alexa (ének), Alszászy Gábor (zongora)
Az MA opera szak bemutatkozása Almási-Tóth András vezetésével: Orfeusz – a zenei mítosz Monteverdi, Haydn, Gluck, Offenbach lábnyomán
Tuznik Natália, Kapi Zsuzsanna, Amy van Walsum, Beéry Benjamin, Fenyvesi Gabriella, Híves Boglárka, Papp Balázs, Szeleczki Artúr, Jóhansson Áron Ottó, Lei Jiang (ének)

19:00 : Budapest
BMC, Koncertterem

Han Chi Ho (zongora)
Grégoire Rolland: Vonal és kör, zongoraprelűd
Franz Schubert – Liszt Ferenc: Der Wanderer
Franz Schubert: C-dúr fantázia („Wanderer”), op. 15
Isang Yun: Interlúdium A zongorára
Liszt Ferenc: h-moll szonáta

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Liza Ferschtman (hegedű), Pablo Barragán (klarinét)
Liszt Ferenc Kamarazenekar (művészeti vezető: Várdai István, koncertmester: Tfirst Péter)
Prokofjev: 1. (D-dúr) szimfónia, op. 25 („Klasszikus”)
Hartmann: Kamara-concerto klarinétra, vonósnégyesre és vonószenekarra
Beethoven: D-dúr hegedűverseny, op. 61
A mai nap
elhunyt:
1976 • Benjamin Britten, zeneszerző (sz. 1913)
1993 • Frank Zappa, zeneszerző (sz. 1940)