Bejelentkezés Regisztráció

Főtéma

Egy nem szokványos hangverseny ürügyén

2017-07-25 23:35:36 - eszbé -

A kiskakas gyémántfélkrajcárja A Café momus kitartóbb olvasói megszokhatták, hogy ilyenkor a nyár közepe felé megjelenik a lap hasábjain egy-egy írás a kecskeméti Kodály Művészeti Fesztivál valamelyik hangversenyéről. Most kivételesen egy szokatlan beszámolóval jelentkezem egy szokatlan eseményről. Valószínűleg nem én vagyok az egyetlen, aki hiányolja a zenei csemegéket, mert a sok viszonylag könnyen behatárolható repertoárt felmutató nagyzenekari koncert, operaelőadás, kamarahangverseny közé néha jól esne valami más is. A főváros ebben a tekintetben eltérő kategória, de Budapesten kívül már meglehetősen szűkül a választék. Ahol egyáltalán van valami, ott gyakori, hogy nyáron kizárólag korábbi és jelenlegi zeneiskolai tanulók szolgáltatják a zenei életet. Félreértés ne essék, nincs abban semmi hiba, és csak helyeselni tudom, ha a zene gyerekek által (is) megszólal, csak ne legyen kizárólagos kultúrforrás. Nos, Kecskeméten ez nincs így, mi több, az itteni nyárnak a felsoroltakon kívül van még egy nagyobb kulturális eseménye: a nyári Kodály Fesztivállal egyidőben a Kodály Intézet már négyévtizedes múltra visszatekintő szemináriuma is zajlik ilyenkor, ahol a világ különböző tájairól idesereglett érdeklődők két hétig ismerkednek a kodályi koncepcióval. Az idei szeminárium egyik eseménye volt egy gyermekopera előadás.

A kiskakas gyémántfélkrajcárja, Vass Lajos és Donászy Magda alkotása hangzott el gyermekszereplőkkel, a kíséretet eredetileg adó kamarazenekar szerepét ezúttal egy zongora látta el. Nincsen összehasonlítási alapom, most láttam először, de biztosan állíthatom, hogy ez valószínűleg a legjobb előadás, amit a mű eddig átélhetett. A szereplők egytől-egyig a Kecskeméti Református Iskola egyik ötödikes osztályának diákjai voltak, tehát nem zenetagozatos, hanem "csak" egy a művészeti nevelésre is gondot fordító intézmény tanulói, de ez a produkció zenei vonatkozásain egyáltalán nem látszott meg: a zenei betétek sok zenetagozatos iskolát meghaladóan tisztán, szépen és igényesen szólaltak meg, maga a produkció pedig kifejezetten pazar volt. Élvezetes, változatos, a víz, a tűz, és a darazsak felszívása például egyszerű, de ugyanakkor frappáns és szellemes megoldás volt, nyugodtan megálná a helyét bármelyik színházban, ahogyan az egész előadás is. Nem illik leírni, tulajdonképpen a produkció leggyengébb láncszeme maga a mű, de mind a gyerekek színészi alakítása, mind a díszletek, mind pedig a színpadi történések feledtetni tudák az opera tökéletlenségeit, miközben a nézőnek sem üresjárat, sem a rendező öncélú, az eredeti műhöz csak nagy jóindulattal, vagy azzal sem kapcsolható megoldásai miatt sem kellett bosszankodnia. Az előadók a közönséggel egyetemben láthatóan élvezték a bemutatót, pedig hozzá kell tenni, hogy közvetlenül előtte egy bravúros ének-zene bemuatóórán is teljes odaadással vettek részt, és azt se feledjük, mindezt az iskolai szünet kellős közepén, a teremben is érezhető nyári kánikulában kellett véghezvinniük. Aki csak szülőként próbálta már ilyenkor rávenni a csemetéjét, hogy legalább kezdje el a nyárra kapott kötelező olvasmányt, az tudja, érti, mit jelent ez. Itt jegyezném meg, mert megérdemlik, hogy néven nevezzük őket, hogy a felkészítést Jámborné Márkus Emőke énektanár, Szondiné Asztalos Éva magyartanár, osztályfőnök és Dr. Babiczkiné Pellikán Krisztina Márta magyartanár, drámapedagógus vezette. Zongorán Madarász Éva, művésztanár működött közre, a jelmezeket Áipli Magdolna készítette, a táncot Huszár Ildikó tanította be.

Az előadás közben déjavu érzésem támadt, és csakhamar rá is jöttem miért: valóban átéltem már igen hasonlót, valamikor a múlt század nyolcvanas éveinek közepén. A helyszín Kecskemét volt, ahol gyermekszereplőkkel adtak elő egy zenés színpadi művet. Akkor ez Kodály Háry Jánosa volt, ha emlékeim nem csalnak, a Katona József Színházban láthattam. Országos híre ment annak a produkciónak, talán ez is kap majd kellő figyelmet.

S amikor az ember ehhez hasonló eseményekkel, jelenségekkel találkozik, akkor elefelejtve a hírekben röpködő milliárdokat, a reklámokból ránk ömlő fejfájás-csillapítókat és társait, egy picit megnyugszik - azért talán van még remény, a láng nem húnyt ki.

A kiskakas gyémántfélkrajcárja






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.