vissza a cimoldalra
2022-01-28
részletes keresés    Café Momus on Facebook
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Kiemelt fórumaink
Digitális kerekasztal (55)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62850)
Opernglas, avagy operai távcső... (21198)
Kedvenc felvételek (459)
Kedvenc előadók (2898)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (5270)
Társművészetek (2517)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7625)
Haladjunk tovább... (231)
Milyen zenét hallgatsz most? (25104)
Élő közvetítések - HAANDEL emléktopik (8682)
Momus társalgó (6361)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2387)

Olvasói levelek (11830)
A csapos közbeszól (98)
Legfrissebb fórumaink
Momus-játék (6179)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (3020)
Házy Erzsébet művészete és pályája (5311)
Richard Strauss (781)
Pantheon (3035)
Erkel Színház (11240)
Rost Andrea (2064)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2329)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (5025)
musical (220)
Franz Schmidt (4074)
Lisztről emelkedetten (1162)
Juan Diego Flórez (749)
Lehár Ferenc (792)
Média, zene, ízlés (130)
Operett, mint színpadi műfaj (5016)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43
számlaszám:
11711003 20016193

apróhirdetés feladása:

Esszé az operaműfaj mibenlétéről – Operavizsga Szegeden
Operatikus, 2017-05-25 [ Főtéma ]
nyomtatóbarát változat

Operavizsga Szegeden Az opera nehéz műfaj, de legnehezebb talán, amikor fiatal énekesek vizsgáznak. A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának év végi operavizsgája egyszerre volt költői, hasznos és mélyen elgondolkodtató. Május 7-én este a Kisszínházban két részben mutatták meg a fiatalok mit tudnak.

Az első részben Purcell Dido és Aeneasa került színre, a BA szakosok adták elő. A betanítás a stílus kiváló ismerőjének, Csengery Adrienne tanárnőnek az érdeme, s Toronykőy Attila minimális eszközökkel is teljes értékű előadást rendezett. Néhány fehér oszlop és kocka alkotta a díszletet, a jelmezek is egyszerű földigérő tunikák voltak, többségük fehér, a boszorkányoké vörös. A drámai szituációt pontosan jelezte a szereplők térbeli elrendezése, a tömeg és az egyének viszonyba állítása,

a fönt és a lent jelzése. Fontos megemlíteni fellépőink felkészítő tanárai, Temesi Mária, D. Szécsi Edit és Andrejcsik István nevét.

A szólamok nem jelentettek túlzott megterhelést az ifjú énekeseknek, ezért szabadabban muzsikáltak és játszottak. Ám a stilizált játékmódban is megérezték a köztük lévő feszültségeket, vonzásokat és taszításokat, s ezeknek az energiáknak az áramlását egymás között. A publikumnak mintegy tíz percbe telt, mire belehelyezkedett a muzsika és a történet világába. Ezek után az előadás tovább javult, az énekesek magabiztos, életerős produkciókkal reagálták le a feléjük áradó figyelmet. Egy romantikus, bel canto, netán verista operában mindezt lehetetlen lett volna elérni.

A közönség költői előadást kapott, a növendékek pedig a színpadi előadóművészet lényeges elemeit tapasztalhatták meg a bőrükön. És a siker diadalát. A nyolc szólista és a hallgatókból összeállított kórus kitűnően teljesített. Talán Házenauer Roland (Dido) biztató tenorját és Blaga Krisztina (Főboszorkány) szuggesztív mezzóját lehet kiemelni.

Koczka Ferenc az árokból, zongorán kísérte a Purcell-művet és a második rész számait. Korábban zenekari kísérettel folyt a vizsga, aminek persze szintén megvan a maga értelme, ám most mégsem volt hiányérzetem.

A második részben arra ment föl a függöny, öt énekes áll a színpadon kővé meredve, jelmezbe öltözve: Carmen, Csocsoszán, mondjuk Hamupipőke, Ramiro és Don José jelmezében. Volt egy hatodik is: Gyüdi Eszter Sára farmerben, pólóban énekli Berta dohogó áriáját a Sevillaiból. Közbejárja, megcsinálja, kicsit meg is tapogatja a csodás kövületeket. Aztán egyiküket életre kelti, mint egy varázserejű manó.

Az éledő operahős mondjuk Banai Sára, és rázendít a Hamupipőke nagy Angelina-áriájára. Sötét tónusú lírai mezzó szól, könnyedén pörgeti a futamokat, mosolyogva jár föl és alá (még a ládára is fölszáll, de sohasem kotkodácsol), végül újfent mozdulatlanságba mered, és operamanónk Don Josénak ad elevenséget.

Herczegh Ferenc a Virágáriát próbálja elénekelni váltakozó sikerrel. Szép és férfias a tónus, de a megszólalás gyámoltalan, se férfierő, se szerelemvágy nincs benne. Már a középső magas hang is gikszergyanús, a záró B-nek csak falzettben megy neki. Ez a José semmiféle Carment nem szúrna le!

De különösen Ádám Zsuzsát nem, aki dús, nagyerejű, bizsergető hangon szólal meg. Persze előtte még Gyüdi és Banai elbolondoznak a Kártyatercett elejével, osztogatják a lapokat. Ádám szerencsére nem a slágert, a Habanerát, hanem ezt a bonyolult drámaiságú áriát választotta. Tudatos, kihívó, de ugyanakkor babonásan rettegő. Nyomban halljuk mi a különbség egy lírai és egy drámai mezzoszoprán hangja és lelkülete között.

Bónus Gábor lírai tenorja természetesen Ramiróként illúziókeltőbb, mint Joséként a Seguidillában. Baracskai Judit biztos technikával, átütő magassággal tipeg körbe a színen, mint Pillangó, ám hangszíne nem a távoli láthatáron fölbukkanó hajót idézi. Neki egyelőre nem Puccini a legjobb megnyilatkozási lehetősége. De mégis, mégis! Megszólal a zene Gesz-dúrban, a szoprán csak pár hangot énekel, és már nem is az operavizsgán vagyunk, hanem Nagaszakiban, és nem Baracskait halljuk, hanem azt a szerencsétlenül szerelmes japán lányt.

Jönnek gyöngébb, és tehetségesebb énekesek egymás után, de a jelmezes szobor mindig egy csapásra életre kel, magával ragad. Egyes számokban finom irónia bujkál, mert hát micsoda dolog, hogy annyira énekelnek? Amit látunk, Toronykőy lenyűgöző esszéje az operaműfaj lényegéről: megszólal egy akkord, egy hang, és nyomban egy másik világba kerülünk!

Egyben erőteljes tanári útravaló: ezt kell tudnotok, ez a fegyver van a kezetekben, tessék használni! Hittel, felkészültséggel, szívvel, odaadással.

És ne legyenek illúzióitok: sokszor bele kell halni!

Hírek
• A Szegedi Nemzeti Színház közleménye
legújabb:
Kelemen Zoltán - 2022-01-23
Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti Kamaraterem

Borbély László (zongora)
Borbély László habilitációs koncertje
J.S. Bach: Musikalisches Opfer, BWV 1079 – Ricercar a 3
Beethoven: 28. (A-dúr) zongoraszonáta, op. 101
Liszt: 3. Mefisztó-keringő
Bartók: Improvizációk magyar parasztdalokra, BB 83
Messiaen: Madárkatalógus – L’alouette calandrelle (Sziki pacsirta)

18:30 : Budapest
BMC, Könyvtár

LFZE Elektronikus Zenei Médiaművészet Tanszaki Koncert

19:00 : Budapest
Erkel Színház

Giacomo Puccini: Manon Lescaut

19:00 : Budapest
Eiffel Műhelyház – Bánffy Miklós terem

Benjamin Britten: Szentivánéji álom

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Mischa Maisky (cselló), Martha Argerich (zongora)
Műsorvezető: Becze Szilvia
"CZIFFRA100"
Beethoven: 2. (g-moll) cselló-zongora szonáta, op. 5/2
Schumann: Fantáziadarabok, op. 73
Franck: A-dúr hegedű-zongora szonáta (Jules Delsart cselló-zongora átirata)

19:30 : Budapest
Müpa, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Elina Vähälä (hegedű)
Pannon Filharmonikusok
Vezényel: Bogányi Tibor
Bernstein: Candide - nyitány
John Corigliano: „The Red Violin” - hegedűverseny
Dohnányi: fisz-moll szvit, op. 19
19:00 : Veszprém
Hangvilla

Győri Filharmonikus Zenekar
vez: Hamar Zsolt
J. Brahms: D-dúr szerenád, No. 1, op. 11
Dohnányi E.: fisz-moll szvit, op. 19
A mai nap
született:
1887 • Arthur Rubinstein, zongorista († 1982)
1932 • Szendrey Karper László, gitárművész († 1991)
1944 • John Tavener, zeneszerző († 2013)