vissza a cimoldalra
2021-07-25
részletes keresés    Café Momus on Facebook
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11690)
A csapos közbeszól (95)

Franz Schmidt (3885)
Bartók Rádió (793)
A MET felvételei (1522)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2251)
Opernglas, avagy operai távcső... (21040)
Help me! (1156)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (5018)
Giuseppe Verdi (1407)
Kimernya? (4184)
Operett, mint színpadi műfaj (4860)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62684)
Házy Erzsébet művészete és pályája (5184)
Ilosfalvy Róbert (969)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4777)
Sport (196)
Társművészetek (2432)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43
számlaszám:
11711003 20016193

apróhirdetés feladása:

Megrendült sorok Georges Prêtre halálára
Pál Tamás, 2017-01-06 [ Kommentár ]
nyomtatóbarát változat

Georges Prêtre Nem volt szerencsém hozzá személyesen. Első élményem vele a Tosca ama nevezetes hangfelvétele, amelyen Callas a címszereplő. Partitúrával a kézben hallgattam, s ámultam el, mennyi lényegbevágó dolgot nem árul el a kotta, s hogy ők ketten, címszereplő és karmester hogy teremtenek hangokból szívszorító, átélhető valóságot.

Később, mikor megjelentek az első kép-hang zenefelvételek a neten, szíven ütött, mikor először láttam dirigálni. A megszokott karmesteri imperatívusz helyett egy mindent beragyogó derűs arc nézett szembe a zenekarral és velem, parancsnoki gesztusok helyett odanyúlt a zenéért, felemelte és megmutatta. Aztán amit csak lehetett, megnéztem-meghallgattam vele. Őt nézve nagyon kezdtem utálni (igazságtalanul) a rezzenéstelen arcú karmester-sztárokat, Karajant, Barenboimot és az ő magabiztos tévedhetetlenségüknek kötelességtudóan engedelmeskedő sztárzenekarokat.

Más volt számára fontos, mint amit általában annak tartunk, és másképp valósította meg elképzeléseit, mint ahogy szoktuk. Van egy Beethoven Hetedik felvétele a Bécsi Szimfonikusokkal. Ijesztően gyorsan kezdi, Adagio helyett szinte Allegro, ám mikor odaér a harmadik súlyos tutti akkordhoz, ama bizonyos „első fokú alterált szekundhoz”, ahol a hatalmasan megszólaló A-dúr szinte kibillen sarkaiból, egyszeriben megérkezünk az Adagióba. „Visszamenőleg” értjük meg, hogy neki, Georges Prêtre-nek ez volt fontos, ez az elmozdulás, s mély hálát érzünk, hogy nem tartott tempót. És egyébként is, semmi metrikus csápolás, Prêtre-t a zene mélyebbről mozgatja, mint az ütembeosztás, sokszor nem látjuk, hol az egy, de pontosan tudjuk, és a zenekar is tudja, hogy most kell játszani és azt is, hogy hogyan. Prêtre karmesteri művészete a legerősebb bizonyítéka annak, hogy a dirigens legfontosabb eszköze a jelenlét. Nagysága, hogy ezt fölismerte, s a partitúrát nem azért tette félre, hogy memóriáját csillogtassa, hanem mert tudta, nincs fontosabb annál, mint hogy zenészei szemébe tudjon nézni.

Igen, a karmesteri pulton is esendően emberi Prêtre-nek az arca az, ami megrendít. A derűs mosolyból pillanatról-pillanatra változó, a zene előtt járó mindent tudó bölcs arca, aki tudja előre, mi fog következni, s akivel nem lehet nem együtt tartani, akár a zenekarban ülsz, akár a nézőtéren. Különös személyisége lehet annak is az oka, hogy bár mindenhol dirigált, s a zenekarok imádták, a közvélemény mégsem karmester-sztárként tartotta nyilván. Én azt hiszem, hogy ő ezzel mélységesen meg lehetett elégedve, mert nem akart sztár lenni, ennél sokkal több volt.

Van egy felvétele, a Parasztbecsület Intermezzóját dirigálja egy franciaországi fesztiválon. Nincs a kezében pálca, két tenyerét maga elé emelve nem vezényel, hanem – mintha agyagból gyúrná – formálni kezdi a hangzást, alig moccan. Lassan, szinte kínok között születik a zene, látni, hogy a zenekar elragadtatva követi, nincs ütemvonal, nincsenek kottafejek, csak a katartikus élmény. Vége, s én a közönséggel együtt ordítok a gép előtt, s szentül megfogadom, hogy maradék időmben kevesebbet kalimpálok, és jobban törődöm a zenével.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Deák téri evangélikus templom

Dóbisz Áron (orgona), Samodai Bence János (trombita)
Purcell: Rondo
Bach: Chaconne BWV 1004
Vivaldi – Bach: D-dúr Concerto BWV 972
Karg-Elert: Toccata – Herr Jesu Christ dich zu uns wend
Bach: Nun komm der Heiden Heiland BWV 659
Karg-Elert: Nun danket alle Gott
Nagy István: Változatok egy magyar népdalra (Ősbemutató)
Karg-Elert: Fantasia – Ein feste Burg
Martini: Toccata

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

"Fesztivál Akadémia 2021"
Brahms: Brácsadalok, op. 91
Horti Lilla (szoprán), Maxim Rysanov (brácsa), Balog József (zongora)
Enescu: C-dúr vonósoktett, op. 7
Kokas Katalin, Alissa Margulis, Langer Ágnes, Jonian Ilias Kadesha (hegedű), Maxim Rysanov, Kelemen Barnabás (brácsa), Várdai István, Kokas Dóra (cselló)
Rahmanyinov: 1. (g-moll) zongoratrió („Elégikus”)
Kelemen Barnabás (hegedű), Fenyő László (cselló), José Gallardo (zongora)
Wagner: Siegfried-idill
A Fesztivál Akadémia Budapest művészei
Vezényel: Maxim Rysanov
A mai nap
született:
1903 • Vaszy Viktor, karmester († 1979)
elhunyt:
1948 • Sergio Failoni, karmester (sz. 1890)
2014 • Carlo Bergonzi, énekes (sz. 1924)