vissza a cimoldalra
2022-12-04
részletes keresés    Café Momus on Facebook
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Kiemelt fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (63942)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (5768)
Opernglas, avagy operai távcső... (21628)
Társművészetek (2583)
Momus társalgó (6413)
Kedvenc felvételek (740)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7780)
Élő közvetítések - HAANDEL emléktopik (8730)
Milyen zenét hallgatsz most? (25131)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2410)
Digitális kerekasztal (129)
Kedvenc előadók (2933)
Haladjunk tovább... (237)

Olvasói levelek (11896)
A csapos közbeszól (99)
Legfrissebb fórumaink
Birgit Nilsson (60)
Momus-játék (6359)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (3319)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1598)
Pantheon (3198)
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (3188)
Kimernya? (4696)
Mi újság a debreceni Csokonai Színházban? (141)
Házy Erzsébet művészete és pályája (5405)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (5230)
Gaetano Donizetti (1012)
Csajkovszkij, Pjotr Iljics (208)
A díjakról általában (1179)
Balett-, és Táncművészet (6150)
A nap képe (2349)
Operett, mint színpadi műfaj (5258)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43
számlaszám:
11711003 20016193

apróhirdetés feladása:

Opera, klasszikus szabályoktól függetlenül I. – A Cosi fan tutte a Kamrában
- zéta -, 2016-06-25 [ Operabemutatók ]
nyomtatóbarát változat

A Cosi fan tutte a Kamrában 2016. június 19/23.
Katona József Színház Kamra

Mozart: Cosi fan tutte

Fiordiligi – Kolonits Klára
Dorabella – Szolnoki Apollónia
Ferrando – Varga Donát
Guglielmo – Cseh Antal
Don Alfonso – Kálid Artúr
Despina – Pálmai Anna

rendező – Göttinger Pál
zenei vezető – Dinyés Dániel

„…és mint tudjuk, Mozart, ha ki akart fejezni valamit, akkor azt a hangnemek útján tette. Az imént hallott duettben pontosan kihallatszik, ki mit szeretne, ha másból nem, abból, hogy F-dúrban szól, míg a másik kettős majd A-dúrban lesz. Micsoda különbség!” Az első hangnemi információt a nézőtér harsány vihogással, a másodikat kellemesen egyetértő kuncogással fogadta. A Katona Kamra operabeavatóin először megforduló gyanútlan látogató, ha korábban nem, hát ezen a ponton óvatosan körbepislant. Előbb regisztrálja, hogy nem a Liszt Ferenc téri épület XV. tantermében, a zenetudományi hallgatók bázisán csücsül, csak utána appercipiálja a meghökkentő helyzetet: Budapesten eszerint van (legalább) félezer ember, aki az iménti információkat érdeklődésre számot tartó tényként kezel(het)i, hiszen a június közepi hat előadásra az operajátszásra klasszikus szabályok szerint nem alkalmas helyszínen gyakorlatilag néhány nap alatt elkapkodták a jegyeket.

De nézzük csak ezt a helyszínt! Apró színpad az apró nézőtér szájában. A távolság az első sortól vagy fél méter, a zenekar mindössze egyetlen szép hangú pianínó. A szűk terep gyakorlatilag annyit enged meg, hogy a hősök és hősnők (akik persze a legkevésbé sem viselkednek „hősként”) megjelenjenek és a rettentően szellemes színrevitel során letegyék egymás közötti viszonyaik legfontosabb sarokpontjait. A rendezői ötletek a piciny tér ellenére végtelennek bizonyulnak, s bármily fura, vélhetően tényleg igaz lehet az, amit a rendező a bevezetőjében állított: ebben a térben bármely opera előadható. Ehhez csak annyit lehet hozzátenni: megfelelő hőfokú lelkesedés esetén.

Ugyanis ilyen körülmények között került színre ezúttal Mozart örökzöldje, a Cosi fan tutte. De a nézők nagy-nagy többségének a helyszín, a darab és az előadók maguktól értetődőek, hiszen az évad folyamán, összesen vagy tucatnyi alkalommal, félhavi-havi rendszerességgel gyakorlatozva csiszolódtak össze, publikum és művészek, amint közösen boncolgatták a dalmű egy-egy részleteit. Innen eredhet a cinkos összekacsintás, a cikk elején idézett körmondat, mely az opera egyes részleteit moderátorként (is) megszakító/összekötő Göttinger Pál rendező szájából hangzott el. Göttinger egyfajta élveboncolásra hívja a nézőket, amelyben ennek a tüneményesen összetett operának minden szegmensét próbálják tetten érni.

A Cosi fan tutte a Kamrában Göttinger személye és előadásmódja azért izgalmas, mert a látszólag laza, spontánnak és rögtönzésnek tűnő szöveg, megjelenés és modor cizellált lelket, valamint a szánhúzó kutya ősi szívósságát takarja, de erre csak akkor jövünk rá, amikorra mindannyiunkat bekebelezett már ezzel a végtelenül szellemes és aprólékos megközelítéssel, amivel a megfejthetetlen dolgok mélyére akar járni. Úgy vagyunk vele, mint egy jó krimivel, annyira elveszünk a részletekben, hogy le sem tudjuk tenni, egy vadászkopó izgalmával követjük a magunk Miss Marple-jét, aki sok humorral átszőtt filozofikus mélységbe vezeti társulatát, no meg a nézőket. Ebben a csudálatos játékban egyenrangú partnere és tettestársa a zenei vezető Dinyés Dániel, aki ezúttal is a pianínó mellől tartja kézben az előadást.

Kettejük együttműködésének tükre az előadás legbájosabb pillanata, amikor Göttinger szöveg közben egyszer csak eltűnik a függöny mögött (ahova előzetesen Dinyés is bevonult), miközben arról beszél a maga kötetlen stílusában, hogy mivel emberi erőforrással láthatóan gyéren állnak és ráadásul a fináléban az összes szereplő a színen van, nézzük el nekik, hogy kicsit sajátosan oldják meg az esküvői kórust. Majd függöny fel (azaz le, ez is a Kamra specialitása) és ketten, rendező és zenei vezető, egy szál elektromos nyenyere segítségével celebrálják a hamisíthatatlan falusi menyegzőt a nézőtér általános örömködésére.

De eddigre már a drága jó közönség meg volt véve kilóra, ahogy mifelénk falusiasan mondanák.

A Göttinger-módszer lényege, hogy ebben a többnyire unalmasan felskiccelt rokokó burokban, ebben kicsit sematikus(nak gondolt) operában MINDENKI VALAKI. Burok le, semmi sztereotípia, semmi általánosítás, pusztán hús-vér egyéniségek, mindenki másmilyen, ahogy a Jóisten, a szülei és egyéb körülmények összerakták. A kapcsolatok, bármilyen irányúak is (testvérek, barátok, szerelmesek, ellen- és üzletfelek, stb.), egy folyamat részesei, tehát fejlődnek, változnak és alakulnak.

Jelen sorok szószátyár írója, a dalmű lelkes híve ugyan, de az általános Cosi-rajongásban megélt négy évtized eddigi színreviteleivel (+ a korábbi videófelvételekkel) az volt mindig a legfőbb problémája, hogy a főszereplő hatos többnyire valamilyen egyenszürkeségben ködlött, amiből – olykor – egy-egy spirituális légkörrel rendelkező szólista, leginkább Don Alfonso alakítója tudott csak kiragyogni. Most erről szó sem volt! A lányok éppúgy különböztek egymástól, mint udvarlóik. S a legszebb, hogy mindez a szétválasztás szigorúan Mozart szellemében, az Ő instrukciói szerint zajlott. És itt már vissza is érkezünk a hangnemek kérdéséhez.

Göttinger alapvetően parodisztikusan állt ehhez történethez, de nem mindig és nem feltétlenül, ami nagyon jót tett a befogadásnak. Nem azonosult tehát az általa is cinikusnak minősített Don Alfonsóval, bár az események során sokszor kénytelen volt a rezignált (és csalódott?) filozófus (?) nyomdokain haladni, de olykor markánsan letért erről a pályáról. Az előadás legszebb pillanatai azok, amikor kiderül, mi lakozik ez alatt az őrületes kergetőzés és bújócska alatt hőseink legmélyén. Amikor megtudjuk Ferrando naiv, de mélyen emberi ártatlanságának mozgatóit, vagy amikor megismerjük Fiordiligi fájdalmasan őszinte belső vívódásait.

Göttinger pszichologizáló elemzésekkel operál, melyeket sajátos színpadi gondolattársításokkal tesz élővé. Szerencsésen – egy-két apró kivétellel (ilyen a ’Mint a szikla’ gyors szakaszán a ventillátoros jelenet) – kikerüli a kortárs operarendezők agyonismételgetett (és agyonunt) paneljeit, amitől az opera és cselekménye tényleg új értelmezést kap úgy, hogy mindez a legcsekélyebb mértékben sem borítja az Alkotók eredeti szándékát.

A produkció óta egyre azon töprengek, hogy Mozart jó száz évvel a freudi pszichoanalízis megfogalmazása előtt egyáltalán honnan tudott ilyen páratlanul finom részleteket a párkapcsolatok alakulásáról. Mert a Göttinger-Dinyés duó ténykedése nyomán mindenki ízekre bomlik, amit a rendező a zárómonológjában – a publikum lelkes derűje közepette – egyesével meg is nevesít.

A legvégén Göttinger azzal búcsúzik, hogy ha majd egy igazi operaházban megnézzük az igazi Cosi fan tuttét (közben persze „zajos tetszés a padsorok között”), most már felvértezetten tehetjük ezt meg. Ezt azt jelentheti, hogy a Kamra operabeavatóin és ezeken az előadáson edződött zenebarát már biztosan megújult gondolkodásmóddal, kritikus szemlélettel fog közelíteni bármely operaprodukcióhoz. És ennél többet operaprodukció nem kívánhat…

A Cosi fan tutte a Kamrában
fotó:© Brozsek Niki/Katona József Színház

Folytatjuk...

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Magyar Állami Operaház

Wayne Eagling / Solymosi Tamás / Pjotr Iljics Csajkovszkij: A diótörő

18:00 : Budapest
Magyar Állami Operaház

Wayne Eagling / Solymosi Tamás / Pjotr Iljics Csajkovszkij: A diótörő

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti Kamaraterem

"A Zeneakadémia Műhelyei - Ének Tanszék"
zenei vezető: Sándor Szabolcs
Felkészítő tanárok: Dallos Erika, Varga Bence, Almási Tóth András, Alszászy Gábor, Virág Emese, Halmai Katalin, Kertesi Ingrid, Termes Rita, Sándor Szabolcs
Műsorvezető: Meláth Andrea (tanszékvezető)
Mozart: „Ah, guarda, sorella” – Fiordiligi és Dorabella kettőse a Così fan tutte című opera első felvonásából
Szabó Alexandra, Ortan Vivienne (ének), Alszászy Gábor (zongora)
Evening Rise
Dolhai Luca, Hunyadi Donatella, Fodor Ilka, Szekér Anna, Döbörhegyi Mihály, Havalda Balázs (ének)
Dallos Erika (zongora)
Monteverdi: Lamento della ninfa
Szőke Diána, Havas-Horváth László, Papp Zoltán, Bán Balázs, Gyárfás Balázs, Rátkay Áron (ének), Dallos Erika (csembaló)
Mozart: „Bald prangt, den Morgen zu verkünden” – a három fiú és Pamina jelenete A varázsfuvola című opera második felvonásából
Híves Boglárka, Garics Laura, Szikora Adél, Fodor Ilka (ének), Dallos Erika (zongora)
Brahms: Neue Liebeslieder, op. 65 – 1. Verzicht, o Herz, auf Rettung, 2. Finstere Schatten der Nacht, 7. Vom Gebirge Well auf Well
Mráz Nikolett, Finszter Eszter, Papp Balázs, Czinke László, Király Ádám, Mikulik Márton (ének), Dallos Erika (zongora)
Rossini: La regata veneziana – 1. Anzoleta avanti la regata, 2. Anzoleta co passa la regata
Ortan Vivienne (ének), Alszászy Gábor (zongora)
Kulisszatitkok – Betekintés a BA III. éves hallgatók nevetségesen misztikus pillanataiba…: Hogy készül egy csapat a produkcióra? Hogyan lesz a semmiből valami? Mit jelent a csoportdinamika? Van rossz ötlet? Nyilvános óra, avagy egy rendezőmentes próba 15 percben
Alkotók: Czinke László, El-sayed Jázmin, Hunyadi Donatella, Kovács Júlia, Mészáros Gréta, Szőke Diána, Termes Rita, Varga Bence
Fauré: Három dal, op. 23 – 2. Notre amour
Fauré: Öt velencei dal, op. 58 – 5. C’est l’extase
Fauré: Három dal, op. 7 – 2. Hymne
Mráz Nikolette (ének), Virág Emese (zongora)
Rahmanyinov: Szirenj (Orgona), op. 21/5
Rahmanyinov: Margaritki (Margaréták), op. 38/3
Szabó Alexa (ének), Alszászy Gábor (zongora)
Az MA opera szak bemutatkozása Almási-Tóth András vezetésével: Orfeusz – a zenei mítosz Monteverdi, Haydn, Gluck, Offenbach lábnyomán
Tuznik Natália, Kapi Zsuzsanna, Amy van Walsum, Beéry Benjamin, Fenyvesi Gabriella, Híves Boglárka, Papp Balázs, Szeleczki Artúr, Jóhansson Áron Ottó, Lei Jiang (ének)

19:00 : Budapest
BMC, Koncertterem

Han Chi Ho (zongora)
Grégoire Rolland: Vonal és kör, zongoraprelűd
Franz Schubert – Liszt Ferenc: Der Wanderer
Franz Schubert: C-dúr fantázia („Wanderer”), op. 15
Isang Yun: Interlúdium A zongorára
Liszt Ferenc: h-moll szonáta

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Liza Ferschtman (hegedű), Pablo Barragán (klarinét)
Liszt Ferenc Kamarazenekar (művészeti vezető: Várdai István, koncertmester: Tfirst Péter)
Prokofjev: 1. (D-dúr) szimfónia, op. 25 („Klasszikus”)
Hartmann: Kamara-concerto klarinétra, vonósnégyesre és vonószenekarra
Beethoven: D-dúr hegedűverseny, op. 61
A mai nap
elhunyt:
1976 • Benjamin Britten, zeneszerző (sz. 1913)
1993 • Frank Zappa, zeneszerző (sz. 1940)