Bejelentkezés Regisztráció

Kommentár

75 Éve született Gregor József

2015-08-08 08:00:00 Heiner Lajos

Gregor József Amikor azt a megtisztelő felkérést kaptam, hogy írjak laudációt Gregor József születésének háromnegyed évszázados fordulója kapcsán, örömmel vállaltam el – hiszen mi lenne ennél könnyebb feladat?

Aztán a kérés részleteit („olyat írj, amit még nem”) olvasva kissé elbizonytalanodtam, oly sok alkalmam adódott Jóskával kapcsolatos emlékeim közzétételére.

És aztán következett a Vele kapcsolatos Momus-anyagok, hogy is fejezzem ki magam, legszívesebben az „átnyálazása” szót használnám, de ez a kifejezés, akárcsak a „kézirat”, már eltűnt a digitális éterben.

Szóval, átnéztem a Neki szentelt fórumot, a Róla megjelent írásokat.

És elbizonytalanodtam. Itt van minden, és semmi sincs itt. Az a munka, amelyik talán a legtöbbet mutatta meg a művészről, Hollósi Zsolt kötete (In memoriam Gregor József). Ha akad olyasvalaki, akinek még nem pihen ott a könyvespolcán,annak nagyon-nagyon javaslom, mihamarabb szerezze be – időnként még látni egy-egy csellengő, kósza példányt.

De Hollósi sem képes teljességében visszaadni „a” Gregort. Egyetlen, vele készült hang-, vagy videofelvétel, egyetlen riport sem.

Buffo-lemeze zseniális, Jellinek szuperlatívuszokban méltatta – de sokadszorra hallgatva is eltörpül a színpadi élmény mellett, azon Gregor-alakításának árnyékában marad, akit Dulcamaraként tombolva ünnepelt a New York-i publikum, akit egy teljes bedobással énekelt Don Magnificoja után teljes testében hamuszürkének láttam a Flamand Opera öltözőjében.

Teljes bedobás – talán ez a kulcskifejezés, vagy legalábbis az egyik, művészetének megfejtéséhez. 1973-ban láttam először Szegeden, Verdi öreg potrohosaként, halála előtt pár hónappal utoljára – bő emberöltőnyi idő. Szegeden, New Yorkban, Belgiumban, Budapesten. Persze, hogy neki is voltak rosszabb napjai – de sohasem lazsált, sohasem „spórolt”, mint oly sok más, befutott pályatársa.

S még önzetlenségét emelném ki. Támogatta a fiatalokat, a professzionális énekeseket éppúgy, mint a zenebarátokat.

A szegedi operatársulat sanyarú helyzetében egy Forintért vállalta a Don Carlos megrendezését.

Az első hívó szóra eljött – Pál Tamással együtt – a szegedi egyetemi klubba, de azonnal igent mondott a Momusnek lapunk egy jubileumi rendezvényére (a Sors fintora, hogy itt közbe szólt a vis maior).

Zavarban lennék, ha most tárgyszerűen kellene beszámolnom egy-egy Vele kapcsolatos élményemről, lassan fél évszázad nagy idő. Ha jól emlékszem, énekelt Telemann A türelmes Szókratész című operájának szegedi előadásán – de csak a színpadi korcsolyázás ugrik be, meg az egész zene dögunalma.

A Cosi premierje jobban előttem, Gregor mellett talán Bajtay-Horváth, Gyimesi, Réti, persze Pál dirigált.

Sarastroként viszont a Magyar Rádió felvétele, egy kedves ismerősömnek köszönhetően gyűjteményemben is – ha német nyelvű lenne, a világpiacon talán etalonként tartanák számon.

Ugyan hol van ma a világon operaház, ahol egy Figaro-premieren egy Gregor-kaliberű énekes alakítja a Kertészt?

Rocco, nála főszerepként.

A már felemlegetett buffo-szólamok, a Sevillaiban Basilio ÉS Bartolo. És Pasquale, Maleczky után-mellett a legnagyobb a szerep magyar tolmácsolói között. Dulcamara és Don Magnifico.

S a számomra legkedvesebb mester, Giuseppe Verdi muzsikája. Olyan nyúlfarknyi megjelenésekben, mint Grenvil doktor. És képes volt a MAO-ban ez a világhírű művész Főpapot énekelni, ha jól emlékszem, beugrással. Persze Falstaff. De, ismét nagyságát bizonyítandó, Sinkó György Fülöpje mellett a Főinkvizitor.

Elhiszik, volt olyan Forza Szegeden, ahol Tokody Ilona élete első Verdi-szopránszólamát abszolválta, Ilosfalvy, Leiferkus, Gregor, Gyimesi társaságában, Pál Tamás sistergő dirigálásával?

Puccini, és Bartók, Richard Strauss és Sosztakovics.

De egy mondat erejéig vissza Verdihez – a Maestro nagy operái közül a Boccanegra volt az utolsó, melyet élő előadásban megismertem.

"Életed elszakítják a párkák" – a Sors keserű grimasza az is, hogy fájdalmasan fiatalon távozott az árnyékvilágból.

De nem, nem, ő nem halt meg.

Minden ember addig él, amíg mások emlékezetében él.

Gregor Jóska még sokáig, nagyon sokáig velünk marad.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.