vissza a cimoldalra
2022-12-06
részletes keresés    Café Momus on Facebook
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Kiemelt fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (5775)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (63962)
Társművészetek (2585)
Opernglas, avagy operai távcső... (21628)
Momus társalgó (6413)
Kedvenc felvételek (740)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7780)
Élő közvetítések - HAANDEL emléktopik (8730)
Milyen zenét hallgatsz most? (25131)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2410)
Digitális kerekasztal (129)
Kedvenc előadók (2933)
Haladjunk tovább... (237)

Olvasói levelek (11896)
A csapos közbeszól (99)
Legfrissebb fórumaink
Balett-, és Táncművészet (6153)
Momus-játék (6361)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (3324)
A díjakról általában (1180)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1599)
Birgit Nilsson (60)
Pantheon (3198)
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (3188)
Kimernya? (4696)
Mi újság a debreceni Csokonai Színházban? (141)
Házy Erzsébet művészete és pályája (5405)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (5230)
Gaetano Donizetti (1012)
Csajkovszkij, Pjotr Iljics (208)
A nap képe (2349)
Operett, mint színpadi műfaj (5258)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43
számlaszám:
11711003 20016193

apróhirdetés feladása:

A mérges bácsi – Bryan Hymel: HÉROÏQUE
- zéta -, 2015-03-22 [ Vokális művek ]
nyomtatóbarát változat

Bryan Hymel: HÉROÏQUE
(Francia áriák Rossini, Berlioz, Verdi, Gounod, Meyerbeer, Massenet, Reyer, Bruneau, Rabaud műveiből

Bryan Hymel
PKF-Prague Philharmonia
Czech Philharmonic Choir of Brno
vez. Emmanuel Villaume)

Warner 0825646179503

*

Akkor már napok óta egyre csak hallgattam Bryan Hymel bemutatkozó lemezét, amely Warnernél jelent meg alig pár hete. Az amerikai énekes francia tenoráriákkal összeszerkesztett CD-je ellentmondásosan hatott rám. Körülbelül így jellemezhetném: tetszik-teszik-nem tetszik-tetszik-tetszik-nem tetszik, és így tovább… Magam sem értettem ezt a hullámzást.

Majd az egyik délután a gyermekre vártam az edzése után, a CD persze ahogy illik, az autó lejátszójában szólt. „Mérges a bácsi?” – huppant be egyszer csak mellém a tizenegyévesek szemtelenül kötekedő malíciájával hangjában. (A fiatalembernek egyébként jó érzéke van a műfajhoz, a minap is rajtakaptam, hogy a telefon miatt faképnél hagyott számítógép előtt bámul tátott szájjal, ahol épp Corelli és Bastianini viaskodott a Yuotube-on abban a bizonyos híres nápolyi Végzet hatalmában.) A gyerekek olykor elképesztően fején tudják találni a szöget, Hymel ugyanis épp a CD leglágyabb frázisát énekelte.

Mindig élmény egy új énekes tehetséget felfedezni a magunk számára. Van ebben azért rizikó, például amikor némely megoldástól/tulajdonságtól olyannyira elolvadunk, hogy nem fedezzük föl a mégoly ágaskodó hibákat sem. De ott van a dolog másik oldala, amikor a bennünk lévő korábbi élmények nem engedik maguk közé befurakodni az újabbat. Nos, Bryan Hymel esetében nekem mindkettőből kijutott.

Először is adva van egy szép homogén matéria, rendesen szól alul-felül, sőt legfelül is, hiszen rendesen foglalkoztatja a „felső kvartot”. Nagyszerűen formál, pompás legatókat énekel, az előadásmódban van valami megnyugtató üzembiztonság. Ugyanakkor föl-fölbukkan valami nyugtalanítóan természetellenes is, néha csak egy-két frázis erejéig, de sajnos visszatérően.

Ha a hangot hasonlítani kellene valami ismert névhez, akkor leginkább Ben Heppnerére emlékeztet, a hangképzése viszont az idősödő Plácido Domingoéra (a tenoristára) hajaz. Ez azért érdekes, mert egyiküket sem a jó csúcshangjaik miatt szeretjük (ha szeretjük egyáltalán), viszont Hymel telerakta a CD-jét olyan számokkal, amit az említett urak alig-alig énekeltek. Olyan jó játék belegondolni, hogyan énekelte volna Heppner (vagy Domingo) az Arnold áriát és a strettát. És lám, itt van…

Ha már a CD bevezető számát említettem, van abban valami merész szemtelenség, hogy valaki első lemeze elejére pont ezt a hanggyilkos jelenetet tegye. De értem én, meg akarja mutatni a világnak, milyen rendkívüli képességekkel bír, s eladási szempontból sem elhanyagolható, mert a bel canto-rajongó rögvest fölkapja a fejét és ízibe rendel. (Én is pontosan így tettem.) Ebből részletből ugyanis két jó felvétel van mindösszesen, a többi néma csend. Azért nem semmi Nicolai Gedda és Luciano Pavarotti nyomába eredni, már ez önmagában fél siker, gondolom, a lemezkiadó is így vélekedhetett.

Biztos a Nyájas Olvasónak is szemet szúrt, mennyire kerülgetem a kását, így azt hiszem, vissza kell térni a gyermeki meghalláshoz, a mérges bácsi témájához. Bryan Hymel előadásmódjának legjellemzőbb aspektusáról van szó. Az énekes szokatlanul hátul képzi a hangot, ami így ugyan szép testes lesz, ám a kelleténél nehézkesebben és erőltetettebben szól a hang, s ráadásul az á’ és é’ vokálisok erős túlzásával. Következésképpen tényleg mindig úgy tetszik, van valami túlfűtött indulat az énekesben, akkor is, ha ezt a vonatkozó szituáció nem indokolja, esetleg épp a legolvadóbb frázisnál tart. De egy idő után ezt meg lehet szokni, sőt akár szeretni is, bár ott még nem tartok.

Mindenesetre Hymel francia lemeze alapján igencsak ígéretes, annak ellenére, hogy a válogatás meglehetősen felemás. A Tell Vilmos-részletet francia nyelvre íródott klasszikus jelenetek követik, Verdi és Berlioz két-két műve. A Jerusalem és A szicíliai vecsernye tenoráriái a primer szenvedélyességükkel hatnak, ez utóbbi teljes felvételen is most jelenik meg vele DVD-n. A Faust elkárhozása és A trójaiak részletei az énekes legjobb oldalát mutatják, hatalmas dallamívek, sodró lendület jellemzik őket. Nyilván nem lehet véletlen, hogy a Metropolitan is A trójaiakban nyitotta szélesre kapuját a fiatal tenorista előtt, immár három esztendeje.

A lemez második fele viszont egyértelműen csalódás. A hallgatói lelkesedés a francia másodvonal, A Sába királynője (Gounodtól), az Afrikai nő és a Heródiás egysíkú áriái miatt előbb leül, de a végső döfést a még eggyel lejjebb kategóriába tartozó szerzőktől kapjuk. Reyer, Bruneau és Rabaud műveinek részletei gyenge és erőtlen Gounod-utánérzésről tanúskodnak, noha kortársaik Ravel és Debussy voltak.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
15:00 : Budapest
Marczibányi Téri Művelődési Központ

Nyári Edit (ének), Szalóczy Pál (előadóművész), Neumark Zoltán (zongora)
"Ki nyer ma? - Játék és muzsika 70 percben"

18:00 : Budapest
Ötpacsirta Szalon (FSzEK Zenei Gyűjteménye)

Belovári Beatrix (barokk fuvola), Tóth-Vajna Zsombor (csembaló)
"Egy tea a Händel-házban: barokk fuvolaszonáták"
Sammartini: G-dúr szonáta
J. Stanley: D-dúr szonáta
Geminiani: D-dúr szonáta, Op. 1/10
J. Stanley: h-moll szonáta
Händel: G-dúr szonáta, Op. 1/5.

19:00 : Budapest
Magyar Állami Operaház

Wayne Eagling / Solymosi Tamás / Pjotr Iljics Csajkovszkij: A diótörő

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara
Vezényel: Vásáry Tamás
Schubert: Rosamunde, D. 797 – Nyitány
Schubert: 8. (h-moll) szimfónia, D. 759 („Befejezetlen”)
Schubert: 4. (c-moll) szimfónia, D. 417 („Tragikus”)
A mai nap
született:
1929 • Nikolaus Harnoncourt, karmester († 2016)
1933 • Henryk Górecki, zeneszerző († 2010)
elhunyt:
2003 • Hans Hotter, énekes (sz. 1909)
2007 • Szőllősy András, zeneszerző (sz. 1921)