Bejelentkezés Regisztráció

Könyvek

Erő, hit és őszinteség – Várkonyi Judit: Veronika fél élete

2014-11-14 15:04:49 - zéta -

Várkonyi Judit: Veronika fél élete Várkonyi Judit: Veronika fél élete
Fidelio Média Kft.
ISBN 978-963-12-0632-6
138 oldal
2900 Ft

Nem is emlékszem, mikor történt velem ilyen utoljára. Este hat óra tájban kezembe vettem a könyvet, s éjfélkor jutottam a végére. Nem így terveztem, de nem tudtam félbehagyni Várkonyi Judit új könyvét Fekete Veronikáról. A Veronika fél élete letehetetlennek bizonyult. Pedig látszólag ugyanolyan könyv, mint a többi huszonvalahány énekes-memoár, amivel eddig volt szerencsém összefutni.

Lassan egy hete töprengek azon, hogy mi fogott meg benne ennyire. Arra jutottam, hogy ezt egyetlen szóval lehet tisztán kifejezni: az őszintesége. Mert valljuk meg, ez egy furcsa műfaj. Az énekes, énekesnő ugyan lelép a világot jelentő pódiumról, kilép rivaldafényből, leveti jelmezét, de legtöbbször mégis ugyanaz marad, aki előtte volt. Játssza a szerepét tovább, viselkedik, megfelel a környezete által generált viselkedési sztereotípiáknak. Hagyja magát tovább ünnepeltetni, sőt, maga is megünnepli magamagát, mi több, nemcsak fürdőzik a dicsfényben, hanem el is várja a megkülönböztetetteknek kijáró kivételes bánásmódot.

Egyszer a Rózsavölgyiben sikerült összefutni nemzetközi hírű szopránunkkal, ha akartam volna, sem lehetett nem észrevenni. Valamely oratóriumkotta után nyomozott, meg is találta, s nyomban rá is zendített az ismert áriára. Volt persze közönség, aki boldogan vette az „ingyenkoncertet”, ő meg „spontán örömmel” fürdőzött az ismertségben. Az ilyen énekesről mindig azt gondoltam, hogy bizonyára istennő, nem is nagyon tudom elképzelni, amint sorban áll a piacon, a háziorvosnál, elmegy a gyerek szülői értekezletére, vagy megszereli a leesett vécédeszkát. Hogy ugyanolyan átlagember, mint bárki más.

Biztos megvan az oka, de valamiért az énekesek interjúit érzem a legkényesebbeknek. Túlontúl sokszor olvashatunk bennük öntömjénező mondatokat, ömlengő sorokat, olykor gyomorforgató beszámolókat. Siker siker hátán. A dicshimnuszok véget nem érő sorai között csak a legbeavatottabbak tudják megtalálni a kudarcok morzsáit, a hibákra vagy tévedésekre utaló kósza elszólásokat, ne adj’isten, a bukások aprócska híradásait. Másik jeles énekesnőnk annak idején lelkes (és terjedelmes) interjúban számolt be elutazása előtt a rangos operaházban, világhírű partnerekkel várható bemutatkozásáról. Amikor a második próba előtt valamiért mégis haza kellett utaznia, senki nem kérdezte meg: ez most hogy volt? Mert a következő interjú is csak a sikerekről szólt.

Ez a könyv nem ilyen.

Fekete Veronika nemcsak nagyszerű énekesnő, hanem különlegesen őszinte ember. Nem könnyű sors jutott ki neki, de mégis derűvel, hittel, humorral és szeretettel vetette és veti bele magát a munkába. Ami éppen kijutott. S Várkonyi Juditnak – ez már korábban is kiderült – rendkívüli képessége van arra, hogy szimplán beszélgetve leásson a mélybe, hogy alanyát a maga kendőzetlen mivoltában mutassa be. És Veronikában kivételesen érzékeny partnerre akadt.

E két nagyszerű asszony megható könyve ez, de itt ne gondoljunk semmiféle színpadias gesztusokkal kísért meghatottságra. Veronika mesél. Mesél szülőkről, szétszakadt családról, gyerekkorról, iskoláról, pasikról, szerelmekről, gyerekekről, szerepekről, rendezőkről, utazásról, piacról, háziorvosról, szülőségről, leesett vécédeszkáról. És nem mellékesen megtudjuk azt is, hogy Abigaille, Éj királynője, Konstanza, Lady Macbeth, Szilágyi Erzsébet, vagy Turandot mind-mind ugyanaz a sors, ugyanaz a hit, ugyanaz a szerep, ugyanaz az asszony. Nem is lehetne másképp, de valahogy eddig ez nem tűnt föl.

Egy kicsit olyan ez a könyv, mint egy jól sikerült kalandfilm. Együtt szurkolunk a főhősnek leküzdeni a szinte leküzdhetetlent, a hendikepes gyermekkort és pályakezdést, az alkati hátrányokat, a körülmények okozta gátlásokat, az empátia nélküli rendezőket. És ez tulajdonképpen sikerül is, mert Fekete Veronika traumák és sikerek különös egyvelegén túljutva, ünnepelve és megalázottan, szeretve és elkergetetten is harmóniát tud sugározni.

Ettől olyan megható ez a könyv, ezért tud erőt és hitet adni az Olvasónak.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.