Bejelentkezés Regisztráció

Vokális művek

Kik vagyunk mi? (Banchieri Singers: L\'anima Spiro)

2003-03-18 07:24:00 Sz. J.

\"Banchieri Banchieri Singers: L\'anima Spiro
BS-006
2002

Egyszer egy évek óta népszerű popzenész volt a Fábry Show vendége, aki már az erősen marketing-gyanús vizitálás legelején sietett leszögezni, hogy megjelent az új lemeze, Keresem az utam címmel. Mire a műsorvezető azonnal odaszúrt: Azért ennyi idő után jó lene már eldönteni.
Noha e fenti esetben egyértelműen egy egyszerű, hatásvadász lemezcímről volt szó, mégis ez jutott eszembe a Banchieri Singers új lemezéről. Ráadásul még azelőtt, hogy belehallgattam volna.

A kísérőfüzetben egy teljes oldalt foglal el a Tallis Scholars egyik tagjának áradozása arról, hogy milyen jó a Banchieri. És még egyet ugyanez angolul (a stáblistában pedig még köszönetet is mondanak neki).
A tracklista pedig egy olyan függőségi viszonyról árulkodik, amely a kezdetektől ballasztként lóg az együttesen.

A Banchieri anno megnyerte a Ki Mit Tud?-ot, a felálláshoz és a repertoárhoz egyaránt a King\'s Singers-től (továbbiakban KS) véve a mintát. Jöttek sorban a lemezek, amelyeken sok KS-számot énekeltek, még az Illés szekerén c. albumukon is az angliai szextett hangszerelési módszereit követték (de valahogy már ott is az volt az érzésem, hogy bár pontosan tudják, alaposan tanulmányozták, miként dolgozott Grayston \"Bill\" Ives, Jeremy Jackman vagy Bob Chilcott és a többi hangszerelő, mégsem tudják \"úgy\" alkalmazni a megoldásokat).
Mindemellett ugyanannyi hír volt a lemezeikről, mint arról, hogy találkoztak, vagy együtt dolgoztak ex-KS-tagokkal (pl. Alastair Thomson, Jeremy Jackman), illetve magával a KS-szel.

Mintha az lett volna a számunkra a legfontosabb dolog, hogy megemlítsék, hány udvarias dicséretet kaptak a \"nagyoktól\".
Önigazolási kényszer.
Mintha nem hinnék el, hogy jók.

Pedig azok.

Csak sajnos (annak ellenére, hogy már változott a felállás, lányok is megjelentek a csapatban) még mindig nem múlik ez a kisebbrendűségi kényszer.
Még most, a hatodik(!) lemezük megjelenésekor is szükségesnek tartják hangsúlyozni, hogy egy nagy ember, egy nagy név megsimogatta a buksijukat.
És a tracklista is (hogy visszatérjek rá) erről árulkodik - első ránézésre a lemez egyharmada KS-repertoár.

Igaz, ezeket a műveket már próbálják a saját képükre formálni, kissé már eltérnek az \"eredeti\" változatoktól, hol tempóban, hol szólamokban - Dowland: Come Again c. művében pl. mindkét vonatkozásban. (Gastoldi: Amor Vittorioso-ja kapcsán pedig azt üzenem nekik, hogy ezt a madrigált a \"Six Healthy Englishman\" az 1984-es lemezverzióhoz képest már hosszabb változatban énekli, egyszer én is majdnem beletapsoltam koncerten...)
Palestrina Missa Papae Marcelli-jénél pedig olyannyira eltérnek a példaképtől, hogy a lemezre csak a Sanctus tételt vették fel (persze, lehet, hogy koncerteken végigéneklik - akárcsak a KS).

De mindezek ellenére azt hiszem, ez egy olyan lemez, amely túléli az egyszeri recenzióírás általi lejátszóba kerülést. Vagy talán épp az előbb említettek miatt? Tény, hogy van mit fülelni rajta - épp most, e sorok írása közben hallgatom másodszor. Lehetetlen elintézni a lemez tartalmát azzal, hogy \"reneszánsz kórusmuzsika, világi és egyházi művek\". Minden egyes darabot külön világként kezelnek, ahogy a szöveg megkívánja. Valahogy ráéreztek, mit hogyan kell megszólaltatni.

(Két dolgot azért még szóvá tennék, szerintem mindkettő jellegzetes magyar kórusbetegség. Az egyik az idegen nyelvű szövegek magyaros kiejtése - nagyon zavaró tud lenni, tönkrevágja a legszebb pillanatokat. A másik a magas hangok dominanciája. Ez utóbbi, persze, a Banchieri esetében a kórus összetételéből is következik: két szoprán, egy kontratenor és egy tenor mellé csupán egy bariton és egy basszus csatlakozik. Nekem ez kicsit kevés.)

Fentebb azt mondtam a Banchieriről, hogy jó. És valószínűleg lesz még jobb is. De azt hiszem, ehhez az kell, hogy ne másokhoz mérje magát, ne másoktól várja ennek megerősítését.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.