vissza a cimoldalra
2022-10-02
részletes keresés    Café Momus on Facebook
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Kiemelt fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (5700)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (63749)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7723)
Opernglas, avagy operai távcső... (21499)
Milyen zenét hallgatsz most? (25127)
Kedvenc felvételek (699)
Kedvenc előadók (2933)
Társművészetek (2575)
Momus társalgó (6406)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2407)
Haladjunk tovább... (237)
Élő közvetítések - HAANDEL emléktopik (8723)
Digitális kerekasztal (128)

Olvasói levelek (11891)
A csapos közbeszól (99)
Legfrissebb fórumaink
Házy Erzsébet művészete és pályája (5396)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (5221)
Erkel Színház (11301)
Operett, mint színpadi műfaj (5229)
Kedvenc magyar operaelőadók (1248)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (3272)
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (3178)
A nap képe (2338)
Ilosfalvy Róbert (1004)
Pantheon (3145)
Jonas Kaufmann (2527)
Bánk bán (3031)
Kolonits Klára (1224)
Végveszélyben a komolyzene a Magyar Rádióban? (482)
A Zeneakadémián uralkodó áldatlan állapotokról... (715)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1567)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43
számlaszám:
11711003 20016193

apróhirdetés feladása:

Szépség és Kőszív vidám-szomorú-vidám története – Rossini: Matilde di Shabran
- zéta -, 2014-02-12 [ Filmek ]
nyomtatóbarát változat

Rossini: Matilde di Shabran Rossini: Matilde di Shabran
Juan Diego Florez, Olga Peretyatko, Marco Filippo Romano, Anna Goryachova, Nicola Alaimo, Paolo Bordogna, Chiara Chialli, Simon Orfila, Giorgio Misseri, etc.
Orchestra e Coro del teatro Communale di Bologna
vez. Michele Mariotti
DVD UNIVERSAL 074 3813

*

Amikor – szégyen, nem szégyen – ismeretlenként lecsaptam az Universalnál nemrégiben megjelent DVD-re, eszembe sem jutott, hogy olyan operával lesz dolgom, mely a vártnál sokkalta izgalmasabb lesz, és megtekintését revelációként fogom megélni.

Az operatörténet az opera semiseria fogalmát olyan dalművekre tartogatja, melyek ugyan komoly elemekben bővelkednek, végül a vígoperai hatás győz bennük. Az ilyen darabokra használják még a melodramma giocoso kifejezést is, melyet talán legfrappánsabban a „tréfás dráma” fordítással illethetnénk. A legjellemzőbb operaként a Don Giovannit szokás említeni, de most találtam egy sokkal jellemzőbb operát, Rossini „huszonkilenc éves kori bűnét”, a Matilde di Shabrant. Majd erre a tréfás drámára térjünk vissza kissé később.

A Matilde Shabran kalandos előadás-története már önmagában is megér egy misét. A római ősbemutató előtt nem sokkal a kijelölt dirigens szélütést kapott, ami a darab ismeretében érthető is. Az általános zűrzavarban felbukkant a próbákra szorgosan bejárogató figura, civilben világhírű hegedűvirtuóz és komponista, aki addigra annyira beleszeretett a darabba (mely a mű ismeretében szintén érthető), hogy elvállalta az elárvult ősbemutató vezénylését. Így lett (tudomásom szerint) a Matilde di Shabran az első és egyetlen opera melyet maga Niccolo Paganini mutatott be. A Teatro Apollóban lezajlott 1821-es premiert követően a színház előtt Rossini hívei (akkor még volt operai B-közép, ó boldog idők!) és ellenzői között tömegverekedés tört ki (valahol ez is teljesen érthető), így ez az ősbemutató még a helyi bűnügyi statisztikákban is kellően dokumentált. Néhány évi tündöklés után a kései utókor – macerásnak ítélvén a mű felszínen tartását – süllyesztőbe küldte e remekművet, mely (stílszerűen) hamupipőkeálmából csak 1974-ben éledt fel. A Matilde olyannyira kuriózumnak számít, hogy Németh Amadé kiváló alapművében, az Operaritkaságokban még említés szintjén sem szerepel.

Aki nem ismeri a Matilde di Shabrant, az nem tudhatja, mit veszít, de javaslom, pótolja hiányosságait, mert megéri. Ha létezik egyetlen mű, melyben Gioacchino Rossini minden erényét megtalálhatjuk, akkor ez az. Már ott kezdődik, hogy 7 (hét!) szinte azonos nehézségű főszerep van benne, melyekben a legprofibb énekeseknek is a tudásuk maximumát kell adniuk ahhoz, hogy a darab adekvát módon szólalhasson meg.

Végy hét darab világsztárt…” – valahogy így kezdődik tehát a Matilde di Shabran receptje. No, valahol itt kell keresnünk a darab ismeretlenségének okait is. Ez a hét szólam lefedi a korszak lehetőségeit. Drámai koloratúrszoprán (molto virtuoso, karakterizáló képességgel, s bizony nem árt, ha csinoska is), mezzo (legyen gonosz a velejéig), alt (jóféle nadrágszerep), tenor (a nemnormális fajtából), bariton (játékmester, kifejezetten előny, ha kicsit lökött kinézetű), basszbariton (elénekelhetetlenül széles ambitussal) és persze egy basszus (a jóravaló, ám nem túl okos típusból).

Általában egy Rossini-operán sosem érződik, hogy a Maestro saját magán kívül másokat is valaha meghallgatott volna, de a Matilde di Shabran esetében olykor határozott Beethoven-érzésünk van. Közismert a sztori, amikor a már a világtól elvonult, szinte teljesen süket komponistát nagy tisztelettel meglátogatta az akkor már 30 esztendős ifjú-öreg titán vígopera-szerző. Ha hinni lehet a legendának, Beethoven a lelkére kötötte, hogy ne komponáljon mást, mint opera buffát, de Rossini ezt nem nagyon fogadta meg. Ez a találkozó ugyan 1822-ben volt, pontosan egy évvel a Matilde Shabran bemutatója után, de később is a megadottnál szélesebb körben tevékenykedett. Ezt a Beethoven-utánérzést elsősorban a cselekmény és egyes megoldásai indukálják. Ez utóbbira csak egy példa: Edoardo rémnehéz börtönáriájának versenymű-nehézségű kürtszólója erősen hajaz Fidelio első felvonásbeli áriájának hasonszőrű kíséretére.

Ugorjunk csak vissza a tréfás dráma témához! Fontos még tudni, hogy a bemutató idején beszédesebb címe volt a darabnak: Matilde di Shabran, ossia Bellezza e Cuor di Ferro, az alcímet valahogy szabadon úgy fordíthatnánk, avagy a Szépség és a Kőszív. Maga a dalmű cselekménye pedig tényleg úgy indul, mint a Fidelióé. Adva van egy gonosz várúr (Kőszív, amúgy tenor, a nemnormális fajtából), akinek börtönében egy ifjú (kontraalt) sínylődik. Nem, a Szépség nem ő, hanem egy arra látogató leányka, Matilde di Shabran (a virtuoso szoprán).

És Kőszív első látásra úgy, de úgy beleszeret Szépségbe, ahogy a nagykönyvben meg vagyon írva. De természetesen ezzel még nincs vége az operának, ugyanis valahogy előkerül még egy grófnő is, a rettentően gonosz mezzo, aki maga ácsingózna a várúrnői szerepre. Úgyhogy keveri egy kissé a kását. Van még a cselekményben egy amolyan toronyőr-féle, meg egy udvari orvos, valamint egy lökött vándorköltő, akire a darab egy kellően drámai pontján rábízzák – mint legalkalmasabbra – Szépség kivégzését. És persze mit ad Isten, először a világtörténelem során a „hóhér”(ki nem a Grimm-testvéreken nőtt fel) elengedi áldozatát. Aki egy jelenettel később az immár bűnbánó Kőszív hitveseként vonul vissza a várba.

Hát, tegye a szívére a kezét, aki mindezt komolyan tudná venni. Persze Rossininél is kilógott a lóláb, de mégis végigcsinálta a mókát. A kései utódoknak sem marad más, mint igazán hinni a zeneszerzőnek és bízni önmagukban. De egy cseppet sem könnyű.

Filmünk a Pesaro-i Rossini Fesztivál 2012 nyarán rögzítődött. Mario Martone rendező véresen komolyan vette a darabot. Egyetlen „kikacsintást” sem engedett, minden folyik a maga komor rendjében, bízva a dalműben és a remekül összerakott énekes gárdában. Szerepe a közlekedés levezénylésére korlátozódott elsősorban. Ezt némiképp nehezítette a díszlet, mely félreismerhetetlenül emlékeztet Watson és Crick urak utóbb Nobel-díjjal jutalmazott kettős DNS-spiráljára, annyi módosítással, hogy ezeken lehet lépcsőzni vég nélkül, gondolom, a főszereplők nagy-nagy örömére.

De kérdés, hogy mennyire lehet komolyan venni Kőszív, azaz Corradino szerepében Juan Diego Florezt? Megmondom: semennyire, pedig nagyon igyekezett. Lovagiasan szakállába rejti olykor feltörő röhögését, nagyon nem fekszik neki a kegyetlen zsarnok figurája. Ugyanakkor Rossini valami elképesztő ziccerszereppel ajándékozta meg, boldogan cikázik is a két és fél oktávnyi területen föl, s le. A nyaktörő koloratúrák specialistájaként olykor még külön díszítésekkel variálja a szólamot, jól reprezentálva a hiszteroid várúr elképesztő kitöréseit.

A címszerepben Olga Peretyatko folyamatosan lopja be szívünkbe magát, nemcsak nőies vonalai, impozáns dekoltázsa, finom arcvonásai, hanem atombiztos koloratúrkészsége és remek karakterizáló-képessége miatt. Mindezeken túl nagyszerű humora is az előadás központi alakjává teszi, olykor egy-egy mozdulata pompásabban jellemzi a szituációt, mint bármely szövevényes rendezői fogás. Ez az, amit nem lehet megtanulni, amire születni kell. Telitalálat!

Közvetlenül utánuk kell említeni Aliprando orvos szerepében Nicola Alaimot. A fiatal olasz basszista már megjelenésével csatát nyert: kétméteres óriás, széle-hossza egy, cirka másfél mázsás, afféle kétajtós szekrény. Ehhez képest bámulatosan könnyedén bánik hatalmas testével és hatalmas hangjával, s széleskörűen variál hangszínével. Örömmel hirdetném „mellverdesve”, hogy felfedeztem benne a jövő évtizedek vezető énekesét, aki – ki tudja, mit hoz a Sors – Bartolótól Wotanig még bármi is lehet, de sajnos lemaradtam. Alaimo decemberben beugrott a MET Falstaff-sorozatába címszereplőnek, bizonyos Levine pálcája nyomán, jelen sorok írásakor meg ugyanott Netrebko és Vargas partnereként virít A szerelmi bájitalban. Úgyhogy, Alaimo már felfedezve!

Edoardo kontraalt nadrágszerepében Anna Goryachova brillírozik. Az első felvonásban szép hosszú haja mellé álszakállat és kackiás bajuszt is kapott, a második felvonásbeli nagyáriájára szerencsére megszabadulhat tőlük. A hanganyag impozáns, minden szintjén kiegyenlített, a hangszín gyönyörű és meleg tónusú.

A bolondos vándorköltő, Isidoro szerepében Paolo Bordogna igazán a publikum kedvence volt. Színpadi alakítása számomra már túllépett az egészséges magamutogatás keretein, de lehet, hogy csak a rendező ötletére volt ennyire lökött. Hangilag abszolút a helyén volt, kellemes és üzembiztos magasbariton, igazi olasz temperamentum.

Hozzájuk képest egy fokkal haloványabb hangi képességekkel megáldva, de még így is bőven a nemzetközi átlag fölött szerepelt a gonosz grófnőt alakító Chiara Chialli és a torony őrének szerepében Simon Orfila. Mindketten biztos technikával és biztos stílusismerettel közreműködtek ebben a – most már kimondhatjuk – veretes komédiában.

Az előadás Michele Mariotti lendületes pálcája nyomán vált arannyá.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
13:00 : Budapest
Magyar Állami Operaház

Erkel Ferenc: Bánk bán

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti Kamaraterem

MOZART: Figaro házassága (Szcenírozott koncert zongorával)
PályaStart Mesterkurzus Zárókoncert
Almaviva gróf: Antóni Norbert/Cser Ágoston
Figaro: Borbély Lehel Tihamér/Kereszturi Gergely
Bartolo: Czinke László/Havalda Balázs
Barbarina: Csörgeő Luca/Pusztai Hajnalka/Janovics Gréta
Susanna: Faragó Dóra/Dros Enikő
Almaviva grófné: Farkas-Varga Anna
Basilio: Leszkó Balázs
Cherubino: Ortan Vivienne
Zongorán közreműködik: Harazdy Miklós, Thiago Bertoldi
Rendező: Béres Attila

18:00 : Budapest
Müpa, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Horti Lilla, Schöck Atala, Szappanos Tibor, Haja Zsolt
Ruskó Rózsa (fuvola), Schunk Franciska (hárfa)
Kodály Kórus Debrecen (karigazgató: Kocsis-Holper Zoltán)
Honvéd Férfikar (karigazgató: Riederauer Richárd)
Szent István Király Oratóriumkórus (karigazgató: Záborszky Kálmán)
Szent István Király Zeneművészeti Szakgimnázium Fúvószenekara (karnagy: Makovecz Pál)
Vezényel: Antal Mátyás
Mozart: Szöktetés a szerájból, K. 384 - nyitány
Mozart: C-dúr versenymű fuvolára, hárfára és zenekarra, K. 299
Mahler: Das klagende Lied (A panaszos dal). „Mese kórusra, szólistákra és zenekarra” - a háromtételes eredeti változat magyarországi bemutatója
- I. Erdei mese
- II. A vándormuzsikus
- III. Lakodalom

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

"Népzene Tanszék 15"
Magyarpéterlaki táncdallamok
Rostás Áron (cimbalom), Nagy Zsolt (brácsa), Bálint Domonkos (nagybőgő)
Szentesi dallamok Váczi József repertoárjából
Horváth Marcell (tekerő), Félegyházi Miklós (duda), Tulipán Zsombor (klarinét)
Karácsonyi énekek és boricák Hétfaluból
Nádasdy Fanni (ének), Várai Áron (ének), Csenki-Túri Luca (hegedű), Csenki Zalán (koboz)
Diákdalok 18. század végi sárospataki melodiáriumokból
Hegedűs István, Horváth Bálint, Csörsz Rumen István, Félegyházi Miklós, Gubinecz Ákos, Gárgyán Zoltán (ének)
Kolovođa – Dráva menti horvát tamburazene Vujicsics Tihamér gyűjtéséből
A Vujicsics Együttes tagjai, valamint a tanszék jelenlegi és egykori hangszeres és énekes hallgatói, tanárai
Malo kolo – kolófüzér Vujicsics Tihamér, Bartók Béla és saját gyűjtésű motívumok felhasználásával
A tanszék jelenlegi és egykori tambura, harmonika és fúvós szakos hallgatói, tanárai
Kalino oro és Čarlama – makedón és szerb táncdallamok
A Vujicsics Együttes tagjai, valamint a tanszék jelenlegi és egykori tambura, harmonika és fúvós szakirányos hallgatói, tanárai
Szünet
Válogatás Bartók Béla és Kodály Zoltán Ipoly menti gyűjtéseiből
Avas Bendegúz, Tóth Zsombor (duda)
Moldvától Bácskáig
Berta Alexandra (citera, ének), Csenki Zalán (koboz), Horváth Bálint (basszprímtambura)
Szentes környéki dallamok Szenyéri Dániel repertoárjából
Buglyó Petra (ének), Tulipán Zsombor (klarinét), Horváth Marcell (tekerő), Félegyházi Miklós (duda)
Messzi tájak hangjai – népdalok Bartók Béla törökországi (1936) és algériai (1913) gyűjtéséből
Boros-Guessous Majda Mária (ének), Szlama László (furulya, koboz), Boros Gerzson Dávid (davul, darabuka), Saïd Tichiti (guembri), Smuk Tamás (darabuka)
Magyarszováti keserves és csárdás
Buglyó Petra (ének), Tulipán Zsombor (furulya)
Magyar tánc és összerázás Magyarszovátról
Gombai Tamás, Nyitrai Tamás, Takács Borbála (hegedű), Árendás Péter, Szilágyi Szabolcs (kontra), Bálint Domonkos (nagybőgő), Nyitrai Marianna, Zolnai Sára (ének)

19:30 : Budapest
Pesti Vigadó

Hegedűs Endre (zongora)
Beethoven: c-moll „Pathétique”-szonáta, op. 13
Beethoven: f-moll “Appassionata” szonáta, op. 57
Bach-Busoni: d-moll chaconne
Chopin: Esz-dúr keringő, op. 18
Wagner-Liszt: 2 átirat a Tannhäuser c. operából
– Wolfram románca az Esthajnal csillaghoz
– A vendégek bevonulása

20:00 : Budapest
Magyar Állami Operaház

Giacomo Puccini: Tosca
A mai nap
született:
1908 • Bartha Dénes, zenetörténész († 1993)
elhunyt:
1920 • Max Bruch, zeneszerző, karmester (sz. 1838)
2016 • Sir Neville Marriner (sz. 1924)