vissza a cimoldalra
2022-08-07
részletes keresés    Café Momus on Facebook
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Kiemelt fórumaink
Haladjunk tovább... (235)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (5582)
Társművészetek (2550)
Opernglas, avagy operai távcső... (21470)
Momus társalgó (6396)
Kedvenc felvételek (683)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (63543)
Élő közvetítések - HAANDEL emléktopik (8723)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7675)
Kedvenc előadók (2930)
Digitális kerekasztal (128)
Milyen zenét hallgatsz most? (25110)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2387)

Olvasói levelek (11890)
A csapos közbeszól (99)
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (3254)
Operett, mint színpadi műfaj (5192)
Radnai György művészete (67)
Callas (476)
Kolonits Klára (1223)
Pantheon (3113)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (5208)
Edita Gruberova (3172)
A nap képe (2319)
Rost Andrea (2113)
Kimernya? (4574)
Momus-játék (6308)
Wagner (2701)
Jonas Kaufmann (2526)
Házy Erzsébet művészete és pályája (5388)
Bende Zsolt (178)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43
számlaszám:
11711003 20016193

apróhirdetés feladása:

A zseni minden körülmények közt zseni marad (Verdi-ritkaságok / Pavarotti, Abbado)
- zéta -, 2013-05-06 [ Vokális művek ]
nyomtatóbarát változat

Verdi Rarities VERDI: Rarities

Luciano Pavarotti
Orchestre del Teatro alla Scala
Claudio Abbado

Warner
2564 64653-8

Ha egy hónappal ezelőtt valaki azt mondja, hogy van olyan CD, amelyen hat (6!), számomra ismeretlen Verdi-tenorária található, akkor a legkevesebb, hogy harsányan kinevetem az illetőt. Azután – ahogy lenni szokott – a rémálomból valóság lett. Illetve dehogy rémálom, inkább csoda. Az igazi zseni ugyanis minden körülmények közt zseni marad.

Verdiről köztudomású, hogy a pálya legelső, kiszolgáltatott szakaszát leszámítva erősen ódzkodott operáiban a művészek és művésznők napi igényeinek feltétel nélküli kiszolgálásától. Nem úgy, mint (sokszor nagynevű) elődei és kollégái, akik úgy gondolták, a sikerük és egyben a jövőjük függ attól, hogy az elkényeztetett sztárok jól érezzék magukat az aktuális darabjukban. Nem, a Maestro ezzel szemben úgy vélte, hogy a komponista szerzői jogai megkérdőjelezhetetlenek, s e vélekedéssel meg is teremtette a „szerzői önérzet” máig tartó nimbuszát.

De néhány esetben még neki is meg kellett hajolnia a magasabb akarat előtt. Amikor például az általa igen tisztelt Giacchino Rossini kérte meg (két ízben is), hogy komponáljon önálló áriát a neves orosz tenor, Nicola Ivanoff számára. De volt még néhány példa hasonlóra a hatalmas életműben, bár annak méreteihez képest tényleg elenyésző számban. Ezen áriák és kettősök közös tulajdonsága, hogy mivel a szerzőjük egyértelművé tette, hogy egyszeri betoldásnak szánja őket, nem lettek az általános előadói gyakorlat részei, s szép lassan elfeledkezett róluk mindenki.

Azután az 1970-es években, amikor az életműből már mindent sikerült lemezre menteni, a figyelem az egyre ritkább részletek felé terelődött. Az évtized végén két, ígéretes pályát teljesítő fiatalember besétált a milánói CTC Stúdióba és a Scala Zenekar segítségével lemezre tették e ritkaságok tenor részét.

Luciano Pavarotti ekkor már túl volt Az ezred lánya okozta berobbanáson, s Claudio Abbadót is napi rendszerességgel foglalkoztatták a lemezgyárak és a legnagyobb operafellegvárak. A CETRA által 1980-ban kiadott feketelemez anyaga csak most, a Warner CD-jén jelent meg újra – nyilván az aktuális Verdi-évforduló részeként. *

Kezdjük a nehezével: a lemezt két zenekari szám keretezi, a Simon Boccanegra rövidke – később elhagyott – előjátéka és az AidaVégzet hatalma hosszúságú” nyitányfantáziája. Előbbi a jelentéktelensége, utóbbi a túlmagyarázós, szószátyár stílusa miatt nem verhetett gyökeret az adott művek nyitányaként. Önálló zenekari számként hangversenyen inkább el lehet őket képzelni. (Julian Budden szerint az Aida-nyitányt Toscanini egy ízben lemezre vette, de visszahallgatva ő is elriadt a publikálástól, ám a felvétel jóval később azért csak napvilágra kalózkodta magát.)

Az igazi gyöngyszemek a tenoráriákkal következnek. Az Ernani-részlet („Odi il voto”) Macduff áriájára hajaz, annál semmivel sem kevésbé értékes. Szenvedélyes és magával ragadó, egyetlen hibája, hogy alkalmazása esetén a kitűnő Silva–Ernani kettőst kéne kihúzni. Az Attila mindkét részlete a líraisággal győz meg. Az „Oh dolore” kezdetű ária hárfával kísért, látványos, sodró lendületű remekmű, ha elterjedne, operagálák ünnepelt részlete lehetne.

Poniatowski herceg nyomatékos kérésére Verdi – némileg indignálódottan – két áriát komponált egy bizonyos Giovanni Matteo Mario részére A két Foscariban. A zenetörténet számára csak Mario néven fennmaradt énekes (a nem különben jelentős primadonna, Giulia Grisi férje) különös csodabogár lehetett, ha a Maestro képes volt a „Si lo sento” kezdetű cabalettába két magas f-et (!) beilleszteni, s ezzel végérvényesen el is döntötte a jelenet sorsát. (Mario egyébként tényleg kuriózum lehetett, Rossini Stabat materének első tenorszólistájaként a „Cujus animam” áriában a számos b-vel és azzal a bizonyos magas desszel máig teljesíthetetlen magasra tette a lécet tenoristák százai számára.) Az ária egyébként tökéletes Donizetti-stílusban íródott, a bergamói mester is megnyalta volna mind a tíz ujját utána.

Még egy jeles énekesnek, a francia Pierre Francois Villaret-nek sikerült Verdit betét írására ösztönöznie, méghozzá meglepően későn. 1863-ban, A szicíliai vecsernye párizsi felújítására készült el Arrigo (franciául Henri) „Ô toi que j’ai chérie” kezdetű, különösen depressziós hangulatú áriája.

Luciano Pavarotti a felvétel idején még előtte volt a hangi adottságaitól idegen szólamoknak, ennek megfelelően a könnyű és látványos Verdi-kantilénák olvadóan szólalnak meg előadásában. Gyönyörű dallamíveket énekel, a hang persze a legfelső regiszterben nyílik ki igazán. Nem is az a szép, ahogyan megfog egy magasabb hangot, hanem ahogy lejön róla. A hallgatónak az az érzése, mintha még mindig fent lenne. Pavarotti nyilván tudatosan használta ezt az effektet, de szerencsésen nem él vissza vele, s az előadásmód nem hat elcsépeltnek. Azoknak a bizonyos magas f-eknek az előadása pedig ritka üzembiztos technikáról árulkodik.

Claudio Abbadónál hatásosabb kísérő karmestert énekesnek álmodnia sem lehet. Ha valaki szeret kellemes zenei csemegét hallgatni, szívből ajánlom a felvételt.


*, A kiadvány egy CD-változata már korábban, mintegy 10 évvel ezelőtt is megjelent, lásd a beszámolót itt: Verdi Album - Kiadatlan oldalak (dni)

Műsorajánló
Mai ajánlat:

18:30 : Vértesacsa
Pajta

Király Ádám, Csalog Gábor (zongora), Bognár Fanni (hegedű), Tóth Barnabás (gordonka), Réti Eszter Boglárka (fuvola), Sárréti Márton, Várallyay Eszter, Varga Oszkár (hegedű), Koppán Kata (brácsa)
"Pajtakoncert"
Mozart: D-dúr szonáta négy kézre
Beethoven: D-dúr szonáta I. tétel
Liszt: Die Zelle in Nonnenwerth
Bach: 5 Brandenburgi verseny - 1. tétel
Bach: E-moll partita - Sarabande - Air -Tempo di Gavotta - Gigue
Schumann: A-moll szonáta
Debussy: Szonáta

19:00 : Fertőd
Esterházy Kastély

Pulzus Quartet:
Lesták Bedő Eszter, Sipos Gábor, Rajncsák István, Mahdi Kousay
Haydn: Esz-dúr vonósnégyes Op. 33 No. 2
Haydn: d-moll „Quinten” vonósnégyes Op. 76 No. 2
Mozart: F-dúr divertimento KV 138
Mendelssohn: a-moll vonósnégyes Op. 13 No. 2
A mai nap
született:
1920 • Radnay György, operaénekes († 1977)