Bejelentkezés Regisztráció

Filmek

Tudjuk mit nevettél tavaly télen (Kocsis Zoltán: Kiskarácsony, nagykarácsony)

2011-12-27 11:59:21 - dni -

Kocsis Zoltán: Kiskarácsony, nagykarácsony
változatok egy magyar dalra - DVD

Előadja a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar, vendégművészek közreműködésével.

Karigazgató: Antal Mátyás
Vezényel: Kocsis Zoltán

Kocsis Zoltán: Kiskarácsony, nagykarácsony Amikor a Nemzeti Filharmonikusok tavalyi – mára már szokásos – karácsonyi koncertjéről írtam, szóvá tettem, hogy Kocsis Zoltán parodisztikus feldolgozása túlságosan is nagyszabású és túl jó is ahhoz, hogy az egyszeri bemutató után csak az egyre fakuló emlékekben létezzen. Ki kell adni DVD-n!

Jól esne azt mondani, hogy egy ilyen remek produkcióban legalább ötletgazdaként én is részes vagyok, de a felvételből egyértelműen kiderül, hogy az élő előadással párhuzamosan, vagyis az én írásom megjelenése előtt már dolgoztak rajta.

A film alapja természetesen a hangverseny, de a táncokhoz utólag bevágtak olyan koreográfiákat is, amit élőben nem láthattunk, viszont a filmen sokat segítenek a zenei karakterek megértésében. Nem csak kedvesek és látványosak, hanem informatívak is.

Kocsis Zoltán: Kiskarácsony, nagykarácsony Hogy kik táncoltak és ki volt a koreográfus, nem könnyű kideríteni. Sem a dobozon, sem a kísérő füzeten, semmilyen nyomtatott formában – de a Nemzeti Filharmonikusok web-oldalán sincsenek feltüntetve. Úgy illendő, hogy ezt ne hagyjuk ennyiben, de amíg kiderítem, addig elmondom az egyéb gondjaimat is. (Intézzük el hamar, nem kell hogy végül ezek maradjanak meg emlékeinkben, az amúgy nagyszerű produkcióról...)

Amíg a DVD menüjét látjuk addig már halljuk a téma expozícióját, maga a dalocska szól cselesztán. Ha egy menüpontra kattintunk, akkor ez természetesen azonnal megszakad, és minden egyes kattintásra újra és újra elkezdődik. Amikor sikerül végre a filmet elindítani, akkor megjelenik a zenekar – és újra kezdődik ugyanaz a cseleszta-dallam, de töredékes formában sajnos addig már hallottam legkevesebb hatszor. Lehet, hogy az emberek erre nem egyformán reagálnak, de engem ez határozottan bosszant. Nem biztos, hogy egyáltalán kell zenei aláfestés a menü alatt – hiszen ott úgysem időzik annyit az ember, amíg egy teljes zenei frázis elhangzik, de ha igen, akkor végképp ne maga a fő műsorszám legyen az.

A másik gondom az, hogy ezúttal nem feltétlenül jó a muzsikusokat közelről látni. Lehet, hogy azért mert egy kivételes és egyszeri alkalomra kellett egy feltűnően bonyolult és igényes művet megtanulni, mindenesetre a derűs és mulatságos témához képest legtöbbjük szemmel láthatóan koncentrált és feszült. Szerencsére végül a derű diadalmaskodik, az embert legyőzi a jelenetek szellemessége, de addig a látvány és a mű néhány ponton ellentmondanak egymásnak.

Ettől függetlenül a Nemzeti Filharmonikus Zenekar – és természetesen az énekkar is – a tőlük megszokott igen magas minőséget nyújtja, de most kivételesen nem ez a fontos, nem egy jól ismert művet kell másoknál jobban, szebben, hatásosabban eljátszaniuk.

Most a „kompozíció” a lényeg!

A Kis karácsony-nagy karácsony variációk pedig elképesztően virtuóz darab. Nem az öröklét számára készült, nem igényli, hogy magvas gondolatokat fedezzünk fel benne, mégis több, mint egy stílus-gyakorlat. Eleve, a variációk mennyisége akkora, hogy az már önmagában jelent valamit. Például azt, hogy a zenetörténet túlnyomó része lefedhető egy ilyen egyszerű – egy periódusnyi – dallamocskával. A ritmusképletek variálásával előállítható belőle a Gagliardától a gyors polkán keresztül a szerb kólóig minden (a mazurka ugyebár helyből adja magát), a hármashangzat felbontásból, hangzat fordításokból és modulációkból pedig egyformán levezethető a barokk korál és Richard Strauss szimfonikus költeményei.

Nagyon jó a tagolása is. Látszólag lineárisan követi a zenetörténetet, de csak a főbb pontokban. A folyamatot mindig a legjobb pillanatban szakítja meg valami bohóckodás, a „tempo di hallgató”, egy jódli, vagy jazz bigband, közvetlenül a finálé előtt. Jut eszembe a finálé sem akármilyen, a téma torlasztása konkrét idézetek karikírozott parádéjába torkollik.

Sokszor meghallgattam, egyszer sem untam, és mostanra már ki merem jelenteni, hogy értékálló alkotás jelent meg a Nemzeti Filharmonikusok saját kiadásában. Élő előadása valószínűleg már nem lesz több, de a DVD megmarad és elő-elő lehet venni.

És ki tudja, talán még jövőre is lesz karácsony.

És íme a névsor, amit ígértem
n.b. nem olyan nagyon nehéz kideríteni, csak a legvégén kell kivárni a stáblistát:
rendezte: Káel Csaba
operatőr: Somlai Dávid
táncolták: Gonzales Jázmin és Somai Valér
koreográfus: Bán Teodóra

Kocsis Zoltán: Kiskarácsony, nagykarácsony






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.