Bejelentkezés Regisztráció

Vokális művek

Meglehetős csalódás (Furlanetto és a Winterreise)

2011-11-25 07:44:03 Szilgyo

Winterreise / Furlanetto SCHUBERT: Winterreise

Ferruccio Furlanetto – bass
Igor Csetujev – piano

Prestige Classics Vienna
668327

*

Ferruccio Furlanetto az orosz dalirodalomban tett, többé-kevésbé sikeres kirándulását követően ezúttal hófödte hegycsúcsokat ostromol, azonban Schubert Téli utazásának legújabb felvétele nem töltheti el teljes elégedettséggel a zenehallgatót. A probléma igen összetett, ha mégis le kívánnánk egyszerűsíteni, azt mondhatnánk: nem szabad a Schubert-dalokat operaáriaként énekelni.

A Winterreise egy kicsit Beethoven (vagy újabban: Mahler) szimfóniáihoz hasonlatos: boldog-boldogtalan lemezre veszi, függetlenül attól, akad-e érdemi mondanivalója a műről, avagy sem. Persze Schubert dalciklusának a közelmúltban akadtak nagysikerű felvételei is (Bostridge, Goerne, Quasthoff, vagy akár Hampson tolmácsolásában), de az igazi zeneértők szívesebben kalandoznak a régmúltba, Fischer-Dieskau vagy akár Hotter lemezei segítségével. Annyi bizonyos, igen telített a Winterreise-albumok piaca.

A nagyszerű olasz basszistának nem volt könnyű dolga tehát, amennyiben igazán maradandót kívánt alkotni legújabb felvételével, annál is inkább, mert nem csak a nyilvánvaló – igen erős – konkurenciával, hanem képletesen szólva saját démonaival is meg kellett vívnia. Nevezetesen: levetkőzni a több mint 30 éves, illusztris pályafutása alatt óhatatlanul az éneklésére tapadt operai manírokat. Ez pedig, lássuk be, szinte lehetetlen vállalkozás.

Furlanetto Téli utazása ennek megfelelően felemásra sikerült: a művész mindvégig behízelgő hangon, ám a legnagyobb dalénekesekétől gyökeresen eltérő stílusban, hogy azt ne mondjuk, stílusidegenül adja elő a dalokat. A dallamívek a helyükön vannak, egy-két megbicsaklástól eltekintve a basszista hangja fölényesen győzi a szólamok jelentette megpróbáltatásokat, ám a legtöbbször vagy természetellenesen visszafogottan, vagy pedig magát színpadias túlzásokra ragadtatva énekel. Mindamellett hiányosságként kell értékelni azt is, hogy maga a szövegmondás egy pillanatra sem válik kifejezővé (ez az orosz dalok esetében korántsem volt így).

További problémát jelent, hogy amíg a zongorakíséretet ezúttal is érzékenyen ellátó ukrán pianista, Igor Csetujev hallhatóan problémamentesen oldódik fel ezekben az összetett dalokban, addig Furlanetto alkata, művészi habitusa meglehetősen távol áll attól, amit a dalciklus megkövetel. Hangjának szépsége, muzikalitása itt és most kevésnek bizonyul az átütő interpretációhoz.

Zavarba ejtő lemez: ékes bizonyítéka annak, hogy Schubert dalait nem csak elénekelni, hanem előadni is tudni kell.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.