Bejelentkezés Regisztráció

Vokális művek

Ismeretlen ismerős - dalok Chopintől

2010-06-30 09:00:32 BaCi

Chopin / Songs CHOPIN
Songs

Alicja Wegorzewska-Whiskerd - mezzo-soprano
Szilasi Alex - piano

Hungaroton
HCD 32474

Igaz ugyan, hogy Frédéric Chopin a romantika egyik legismertebb zeneszerzője, mégis van életművének olyan szelete, mely felfedeznivalóval szolgál a kalandos kedvű előadóművész számára.
Ha azt mondom, dalok, bizonyára keveseknek jut eszébe a rövid életű lengyel zeneszerző. Pedig egy egész CD-nyi anyagot találhat a kottatárban az az énekes, akinek van mersze belevágni a nyaktörő lengyel szövegek megtanulásába.
Ha esetleg most Önök között felcsillan a szeme valamely ifjú daloló tálentumnak, mondván: végre nemcsak a zongoristák sajátja lehet ez a különös, parfümös csodavilág, akkor a Chopin-év kapcsán mindjárt meg is érkezik a segítség a lengyel szövegek helyes kiejtéséhez.

Szilasi Alex neve Magyarországon mára gyakorlatilag összeforrt Chopinével. Úgy tűnik, a negyvenes évei legelején járó művészt teljességgel rabul ejtette a Pleyel zongorákból kicsalható autentikus chopini hangzás. Olyannyira, hogy nem csupán a zongorairodalom gyöngyszemeit vette lemezre, hanem a szerző halála után megjelent dalokat is rögzítette a különlegességek iránt érdeklődő zenerajongók számára.

Chopin tehát új minőségben lép színre, s egyúttal magával hoz egy olyan szeletet az európai lírából, melyet valószínűleg a dalaihoz hasonlóan nem nagyon olvas a magyar humán érdeklődésű közönség.

Talán Adam Mickiewicz neve még sokak számára ismerősen cseng. Lehet, hogy Stefan Witwicki nevét is hallották Önök közül jó néhányan. De azt hiszem, Bohdan Zaleski, Ludwik Osinski vagy Zygmunt Krasinski nevével legtöbbünket könnyedén ki lehetne ejteni egy "Legyen Ön is milliomos" játékból.
Ha őszinte akarok lenni, én maradnék inkább Vörömarty Mihály verseinél. Ezek a javarészt Franciaországba emigrált, spleen-előfutárnak tekinthető lengyel poéták a maguk kívül rekedt, búsongó nézőpontjával elég egyhangú líraként festik meg ezt az árnyékvilágot.
Chopin zenéjének azonban kétségtelenül van egy olyan vonása, mely nagyon közel áll ehhez a tehetetlen, fájdalmas lemondáshoz.

Talán már Önök is kezdik sejteni, hogy azért nem véletlen ezeknek a kis dalocskáknak a homályba vesző előélete. Mi, akik el vagyunk kényeztetve Schubert Goethe-szövegekre létrehozott, tökéletes és rendkívül izgalmas kis dalocskáival, elég nehezen tudjuk figyelmünket e bő órányi zenei anyagra irányítani.

Én azt hiszem, nemcsak mi, befogadók vagyunk nehéz helyzetben e dalokat illetően, de az előadóknak sem lehetett könnyű dolguk.
Még talán Szilasi Alexnek volt egyszerűbb a helyzete.
De ha Önök most elsőre azt gondolják, hogy itt is az a helyzet, ami a versenyműveknél, hogy a főszereplő a zongora, a többiek - vagyis ez esetben az énekszólam - csak alibiből vannak jelen, akkor tévednek. Itt igenis az énekszólamé a főszerep, a zongora még talán a kelleténél egy kicsit jobban is megmarad a kísérői szerepkörben annál, mint ahogy azt a daloknál megszoktuk.
Szilasi Alex előnyös helyzete elsősorban a művész alaptermészetéből fakad. Neki mindig is azok a chopini girlandok álltak a legjobban, melyek szinte végestelen-végig betakarják az életművet, de csupán ékítik annak ritmikai, harmóniai, strukturális tökéletességét.
Az itt hallható zongoraszólamokból leginkább a ritmuskarakterek pontossága, élessége hiányzik. A Hulánka (Mulatós) című nóta például egyike azon keveseknek, amelyek kilépnek a vágyódó, ábrándozó világnézetből, s egy-egy fricskás hanggal, egyszerű táncos ritmikával lehetőséget adnának némi izgalomra.
Nem jön át ez az izgalom, a lendület. Szép és finom marad minden, mintha Chopinnél csak stilizált zenei emlékek maradnának a hús-vér emberek jókedvéből.

Alicja Wegorzewska-Whiskerd előadásában a legjobb rész a szöveg, egészen pontosan a lengyel kiejtés. Mivel azonban a művésznő anyanyelvén énekel, ez ugyan etalon lehet az érdeklődő művészpalánták számára, de nem tekinthető külön érdemnek. (Bár köztudott, hogy egy énekesnek az anyanyelvén is külön meg kell tanulnia előadni.)

Úgy gondolom, a lengyel művésznő remek énekes. De erős, telt, rendkívül sötét mezzója, és vehemens, izzó személyisége nagyon megnehezíti számára ezeknek a daloknak az előadását.
Lengyel ő, de így fül után úgy tűnik, az ő hazafisága egész más, mint Chopiné.
Biztos nagy örömmel látott neki ennek ritka, és az ő számára valószínűleg különösen becses zenei anyagnak. De - ahogy életrajzában is olvashatjuk - neki inkább Santuzza, vagy Olga színpadias nőisége való, nem egy beteges, önmarcangoló, visszahúzódó ifjú testetlen muzsikája.

Mindezek ellenére azt kell mondanom, ha kíváncsiak Chopinre, mint dalszerzőre, akkor mindenképpen érdemes megvásárolniuk a kiadványt. Ha az előadóknak nem is sikerült megtalálniuk a darabok tökéletes hangvételét, a felvétel mégis jó lehetőséget nyújt a zenei anyag első közelítésben történő megismeréséhez.
A magas szintű összjáték, valamint a precíz, pontos kottaolvasáson alapuló, érzelmes előadásmód megteremti a lehetőségét egy kevéssé ismert zenei terület felderítésének.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.