Cherubini: c-moll Requiem

Luigi Cherubini: Requiem in C minor
Wolfgang Amadeus Mozart: Ave verum corpus, K.618
Exsultate jubilate, K.165
Musashino Academia Musicae Chorus And Sympohny Orchestra
Cond.: Kálmán Berkes
Hungaroton - HCD 32041

Kedves Olvasóim,
ha tudják, hogyan is működik az ilyesmi, igazán elmondhatnák, mert én már kezdek elbizonytalanodni.
Eddig úgy tudtam, hogy a keleti zenekarokat azért foglalkoztatják szívesen, mert olcsók. Például - mondjuk Wiener Classics néven - toboroznak egy alkalmi bandát, és lemezre játszatják velük a komolyzenei \"topten-t\". Igaz, hogy az ilyen CD-t csak a tájékozatlanok közül is csak az elvetemültek vásárolják meg, és ôk is csak azért, mert legfeljebb háromszáz forintjukba kerül egy \"ötödik\". Szerencsére, nekünk nem kell foglalkoznunk az ilyesmivel, ha akarunk, maradhatunk a jól bevált sztároknál, akiknek még azt is megbocsájtjuk, ha idônként egy másodvonalbéli frissen felfedezett, netán méltatlanul elfeledett opuszt csempésznek a korongra, hátha nem vesszük észre.

Na de most itt van ez a lemez, ugyan hova tegyem?

Az együttes keleti, sőt, nagyon is az. A tokiói Musashino Zeneakadémia zenekara nem elôször fordul meg Európában, sôt viszonylag gyakori vendégek. A Hungarotonnál sem ez az elsô lemezük, pedig biztosan nem olcsók - elég, ha csak az utaztatásukra gondolunk. Esetleg annyira jók, hogy így is megéri? Mint majd halljuk, tényleg nem rosszak, de az ifjúsági együttesek szokásos nyűgeivel ôk is küszködni kénytelenek. - Esetleg ôk maguk fizetnek fellépti díjat az ôket szerzôdtetôknek? Mert akkor ráadásul azt játszanak, amit akarnak.

Nos, nem tudom, mint mondtam, én már nem értem ezt a világot, de Cherubini c-moll Rekviemjét mindenképpen meghallgatom. Közeledik a halottak napja, és ilyenkor szinte kötelezô jelleggel, úgyis mindenhol elôadják - no nem ezt, hanem természetesen Mozartét. Engem pedig régóta foglalkoztat, hogy egy-egy remekművet meg lehet-e menteni az elcsépeléstôl úgy, hogy legalább idônként hasonló műfajú, apparátusú és stílusú művel helyettesítjük?

Kezdjük rögtön a tanulsággal: Cherubini nem Mozart! Rekviemje ízléses és egészséges kompozíció, de az igazi kifejezôerônek híján van. Vannak benne igen szép részletek, sôt nemegyszer az igazi zenei \"nagyság\" is megszólal, de idônként úgy érzôdik, mintha különbözô idôpontokban a partitúrához ülve nem tudná ugyanott folytatni, ahol elôzô este abbahagyta. A mű nem elég koncentrált, nem elég meggyôzô, így nem is nagyon lehet a hatása alá kerülni. Ennek ellenére nincs okom megbánni, hogy meghallgattam, sôt bizonyára még többször elô fogom venni, hiszen sokkal jobb egy viszonylag ismeretlen, ezért friss művet jó elôadásban meghallgatni, mint akár egy remekművet, a \"megszokott\", szürke tolmácsolásban.

Szóval jó ez az elôadás. A zenekar meglepôen összeérett benyomást kelt, legfeljebb egy-egy szólóhangszer nyers hangszíne utal ifjúsági együttesre. A kórus jól képzett és tisztán intonál (karnagyuk Tohru Matsui). A latin szöveg tisztán artikulált, nincs nyoma a japán elôadóknál gyakran hallható idegen akcentusnak.
A lemezen a rekviem után hallható Mozart mű (Exsultate jubilate, K.165) szólistája Noriko Sasaki. Nagyon jó oratórium-szoprán. Ragyogó hang, tiszta intonáció és csillogó magasságok. Az egyébként igen nehéz szerepben kissé elmosott koloratúra is csak annak tűnik fel, akit Zádori Mária elôadásai kényeztettek.

Már csak egy közreműködôrôl nem esett szó. A tokiói Musashino Academia Musicae tanára és karmestere Berkes Kálmán. Azt, hogy szokott vezényelni, azt tudtam, de művészi kvalitásait eddig csak klarinétosként volt szerencsém felbecsülni - és igen nagyra értékelni. Ezután karmesterként is kénytelen leszek ôt igen komolyan venni!