Bejelentkezés Regisztráció

Vokális művek

Testetlen szerelmek (César Franck-dalok)

2006-11-30 08:02:00 BaCi

\"CÉSAR CÉSAR FRANCK: Dalok

Létai Kiss Gabriella - ének
Hauser Adrienne - zongora
Bogányi Tibor - gordonka

Hungaroton
HCD 32425

Mit tesz az ember, ha szép, jól képzett operai hanggal rendelkezik, de kis költségvetésű lemezt szeretne készíteni? Keres egy jó zongoristát és egy dalszerzőt, aki inkább melódiákat komponál a szívével, mint veretes remekeket az eszével.

Létai Kiss Gabriella keresett, és mindkét kategóriában talált is számára megfelelő embert.
Az érzékek komponistájaként César Franckot választotta, aki leginkább Schubert iránti rajongása miatt tett rövid kirándulást a dalirodalomba. Bár a műfaj királyának hatása a zongoraszólam figurációin közvetlenül érezhető, Franck egyénisége és a francia miliő merőben más stílusú darabokat eredményezett.

Már a kiválasztott versek is önmagukért beszélnek. Nyoma sincs az Erlkönig drámaiságának, vagy a Pisztráng találó emberi természetrajzának. Valahol a romantika végén járunk, rózsákkal teletűzdelt, madárcsicsergéses szerelemtől zsongó szobákban, réteken, álmodozó elvarázsoltságukban tehetetlenül sóhajtozó hősök között. Mozdulatlan, enyhén tragikus érzések boldog kábulata...
Nem. Egyáltalán nem rossz versek, csak már nagyon messze vannak tőlünk. Az írók közt ott találjuk a francia regény egyik legnagyobb alakját, Victor Hugót, és a Nobel-díjas Sully-Prudhomme-ot is.

Nem csoda, ha ezekből a szövegekből Franck nem tudott kihozni olyan miniatűr gyönygszemeket, mint Schubert. Jó hír viszont, hogy meg sem próbálta. Azon a már említett egy-két motívumon kívül teljesen elszakadt a schuberti világtól. Egyszerűen csak hagyta, hogy hasson rá a versek érzékisége. Nem veszett el a részletekben, általában egyetlen találó zenei ötlet rövid kifejtésével oldotta meg a szövegek megjelenítését.
Inkább Debussy elődjének nevezném, mint Schubert utódjának.

Az érzelmes, nagyívű dallamok pedig jól állnak az operaszínpad igényei szerint képzett hangnak is. Hosszú egységeket kell simán, de érthető szövegmondással átfogni. Kevés a lényegi váltás a darabokban, s azokra van idő technikalag felkészülni. Létai Kiss Gabriella szépen oldja meg ezt a feladatot. Hangerőben, intenzitásban pontosan annyit ad, amennyi kell. Érzelmes forte helyeknél - mindjárt a lemez első, Emlék című dalában is - előfordul egy kis hamisság, de nem olyan mértékű, hogy elkedvetleníthetné a hallgatót.

És nemcsak alkatának megfelelő darabokat sikerült találnia, hanem Hauser Adrienne személyében egy remek kamarapartnert is. Az előadás teljes mértékben a magyar hagyományokat követi: úr az énekes, és kiszolgál a zongorista. Pár évtizednek még el kell telnie hazánkban, amíg ez a \"szép\" hagyomány kihal. Franck váratlan modulációkat és hirtelen ritmikai váltásokat nélkülöző, szárnyaló dallamainak megszólaltatásánál keresve sem lehet jobb alkalmat találni arra, hogy a két előadó együtt, szinte egymással versengve haladjon szólamában.
A kissé alárendelt szerepkörnek köszönhető feszült koncentráció miatt Hauser Adrienne játéka helyenként darabossá válik. A közjátékokban, a szólóállásokban viszont eltűnik a darabosság, s a zongoraszólam is önálló, határozottan kialakított elképzelések szerint mozog.

Kis különlegesség a lemez utolsó dala, ahol a zongora mellett egy cselló is társul az énekszólamhoz. A kedves kiegészítő szólamocskát Bogányi Tibor egyszerűen, minden fölösleges romantikus sallang nélkül játssza.

A Hungaroton ismét különleges, ritkán hallható zenével örvendeztetett meg bennünket.
A fajsúlyos szimfóniák és elmés fúgák között érdemes néhanapján az érzékeknek is adóznunk.
Például ezzel a lemezzel!






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.