Bejelentkezés Regisztráció

Egyéb

Leonardo, a húzónév (The Da Vinci Collection)

2006-06-27 08:17:00 SzJ

\"The The Da Vinci Collection
Music of the Renaissance
DUFAY, OCKEGHEM, JOSQUIN, TALLIS etc.
EMI
94636 15242

Adva van Dan Brown filmmel súlyosbított bestsellere, ami afféle \"egyik szememen be, a másikon ki\" alkotás, annak viszont jó. A benne foglalt, jelentősnek szánt mondanivalót és az állítólagos lepellerántásokat felejtsük is el, hiszen a könyv (és a film) kapcsán beindult média- és szektahisztik dacára a mű körülbelül annyira rengette meg a vallásos emberek hitét és a Vatikán pozícióját, mint Mazsola szuszogása a tökházat. A \"botrányok\" egy része pedig valószínűleg tudatosan, reklámcélból gerjesztődött, hiszen A Da Vinci-kód nemcsak könyv, nemcsak film, hanem remek bevételi forrás is.

Jelenleg például csaknem egy tucat olyan könyv kapható a boltokban (nem számolva az illusztrált forgatókönyvet, a paródiát és az idegen nyelvű kiadványokat), mely Dan Brown művével foglalkozik. Vagy ott van az idegenforgalom - már több cég is szervez utakat kifejezetten a könyvben említett helyszínekhez -, és az ahhoz kapcsolódó iparágak. A Louvre és vidéke persze eddig sem panaszkodhatott, de egy ideje valószínűleg jól megy a Rosslyn közeli kocsmáknak, szállásadóknak és szuvenírárusoknak is. (Állítólag egy tréfás kedvű helybéli már a kápolna környékén elpottyantott lócitromokat is árulja, mondván, az odalátogatók úgyis megvesznek minden szart.)

Természetesen a zeneipar sem akar kimaradni a jóból.

Az, hogy a filmzene megjelent, magától értetődő, ez a gyakorlat már jó ideje a Hollywoodi kánon része. A soundtracket Hans Zimmer jegyzi, aki eddigi legnagyobb sikerét a Gladiátorhoz írt zenéjével aratta. Nyilván tisztes munka, s ha nem is válik slágerré vagy \"klasszikussá\", legalább annyi elmondható, hogy nem miatta voltak fanyalgók a kritikák.

De kapható egy Music inspired by Da Vinci című lemez is, mely - és innentől e bekezdésben az ismertetőszöveg szavaival élek - lélegzetelállítóan adja vissza a könyv hangulatát. Minden egyes dal vallomás a hitről, a szeretetről és az odaadásról. A könyvben említett híres elméleteket a zene nyelvére a holland Jan Kisjes ültette át, akinek fejében, miután szabadsága alatt elolvasta a könyvet, és hosszasan elmélyedt Da Vinci műveinek tanulmányozásában, a dallamok végtelen áradata született meg. Nyaralásáról visszatérve az album készen állt a rögzítésre.

Ez igen! Megjegyzem: ha én is olyan neves, és ötletekben gazdag komponista lennék, mint Jan Kisjes, valószínűleg engem is ilyen szinten ihletett volna meg a könyv.
Csak nem biztos, hogy dicsekednék vele.

És itt van ez a - címe alapján a fenti sorba illeszkedő - kiadvány, a The Da Vinci Collection, nyolcvanpercnyi, többé-kevésbé Leonardo-kortárs zeneszerzők műveiből összeválogatott muzsikával.

Válogatásalbum - már húzzuk is a szánkat, ami a kategóriára jellemző termékeket ismerve valahol érthető. De azért nézzünk csak rá a zeneszerzők listájára!
Dufay, Ockeghem, Josquin, Tallis - nem egy kispados csapat. A szerkesztőknek nem sok esélyük volt a mellényúlásra, amikor a műveket válogatták össze, hiszen az említett urak nem túl sűrűn adtak ki a kezükből lightos munkát. És itt van mellettük még például Isaac, Encina, és VIII. Henrik az obligát Pastime with good company-val.

Sajnos a válogatást ez esetben is meghatározta a \"minél több rövidet\" elve, így a nagyobb lélegzetű művek értelemszerűen hiányoznak, de a \"rövid számok\" közé azért befért Tallis 8x5 szólamú Spem in aliuma. Szinte már kötelező, szükséges rossznak tekinthetjük, hogy három miséből is - például Dufay L\'Homme arméjából - csak egy-egy tételt kapunk, ami persze még mindig humánusabb megoldás annál, mint amikor például a Boleróból kevernek be öt percet bármely \"collection\" albumra.

Ugyanígy behatárolta a lehetőségeket, hogy a kiadó archívumából kellett szemezgetni (bár ez esetben is volt miből meríteni). És ugyan jórészt a 70-es, 80-as években készült, azóta már újrakiadást is megélt felvételeket kotorásztak ki, a felhozatalra itt sem lehet panasz: egyebek mellett a Hilliard Ensemble, az Early Music Consort of London és a Parrott dirigálta Taverner Choir muzsikál-énekel (feat. Charles Brett, James Bowman, Michael Chance, Cristopher Hogwood, Jordi Savall).

Szóval, a The Da Vinci Collectiont a jellegéből adódóan érheti némi kritika, a megjelentetés apropójáról nem is beszélve, lehet mondani, hogy se nem hús, se nem hal, de valószínűleg nem bánnánk, ha a piacon lévő összes válogatáslemez (vagy épp minden, egy-egy divathullámot meglovagoló kiadvány) ennyire \"se\" lenne.

Egyébként meg azt olvastam, már folynak az előkészületek egy másik Brown-regény, az Angyalok és démonok megfilmesítésére. Úgyhogy lehet gondolkodni a marketingosztályon, hogy milyen zenéket hallgathattak egykoron az illuminátusok és/vagy a pápák.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.