Bejelentkezés Regisztráció

Dalolj nekem

Dalolj nekem! - CCLVI / I.

2006-04-01 02:41:00 Kerékgyártó György - Szűcs József

Bevezető
Ki kicsoda?


\"Dalolj Szappanoperák ábrándozó hősnőinek való, varázslatos telihold függ Santo Quasimodo felett. A város operaházában, a Teatro Palazzóban a Carmen premierje folyik. Abban a pillanatban, amikor a romantikus Hold előtt egy könnyű, szintén romantikus felhő libben át, a Teatro Palazzóban lehull a függöny. Dörgő taps fogadja az előadás végét, a roppant módon elit és luxus közönség felállva ünnepli a művészeket.

A teljes mértékben luxus társalgóban hosszú, dúsan terített asztalok mellett tolong a társulat az elit vendégek között. Miniszteri tanácsosok, bankárok, nagyvállalkozók, a polgármester, a polgármesterné és a polgármesterné pincsije mind gratulál a művészeknek. Kristálypoharak koccannak, pezsgőbuborékok pukkannak, a férfiak hasukat düllesztik, az eliten elegáns dámák pedig féltékenyen figyelik, amint az eliten fiatal énekes-páros, Gloria Esperanza és Alejandro Aranzabal a színpadi diadal után a társadalmi előkelőségek körében is learatja első közös sikerük virágba borult gyümölcsét.

    - (Reklám) -

Verőfényes reggel az Esperanza-házban. Gloria, és édesanyja, Donna Maria Esperanza a reggelihez felvett koktélruhában ülnek az asztalnál, és a hajnali lapokat böngészik. Közben ugyanazt a brazil kávét isszák, amely majd az epizódot megszakító reklámban is látható lesz.
    - \"Gloria Esperanza debütálása nyilvánvalóvá tette, hogy a fiatal szoprán az elmúlt tíz év legnagyobb felfedezése\" - idézi Donna Maria a Santo Qausimodói Reggel kritikusának sorait, majd hozzáteszi: - Kislányom, egyél narancsdzsemet!
    - \"Gloria Esperanza hangja egyszer még nagyobb hírnevet hoz a kontinensnek, mint Gabriel García Márquez Nobel-díja\"- idézi Gloria a Santo Quasimodói Kurir cikkét, majd hozzáteszi: - Nem ehetek, drága, mama, vigyáznom kell a vonalaimra.
    - Egy kis dzsem még senkinek nem ártott - morgolódik Donna Maria, majd felolvassa a Santo Quasimodói Cserkészek Napi Harsonájában közzétett írás néhány sorát: - \"Az opera világába berobbant Gloria Esperanza és a mindig kiemelkedő teljesítményt nyújtó Alejandro Aranzabal kettőse példa lehet minden fiatal számára a kitartásra, szorgalomra, törekvésre, hazaszeretetre, a betegek segítésére, a gyámoltalanok és szegények támogatására, a foglyok látogatására és sok egyébre, még akkor is, ha a Carmen erkölcstelen és pornográf mű.\"

    Ebben a pillanatban a családfő, Don Rafael Esperanza lép az étkezőbe, kifogástalan szmokingjában.
    - Elnézést, hogy késtem - mondja. - Egy reggeli telefon… Már ilyenkor is zaklatnak.
    - Agyondolgozod magad, drágám - feleli Donna Maria, és hozzáteszi: - Egyél narancsdzsemet!
    Don Rafael arcán azonban nyugtalanság tükröződik. Még kávéjáért sem nyúl, pedig az egész ház tudja, hogy az, ha csak egy fél fokkal is hűsebb, mint ahogy ő szereti, már értéktelen lötty az ő eliten kifinomult, luxus szájának.
    - Valami baj van, drága papa? - kérdezi Gloria nevetve, és felmutatja a lapokat. - Nézd, milyen szépeket írtak rólam!
    Don Rafael zavartan bólint, majd elkeseredetten a padlóra szegezi tekintetét, úgy szól eliten vidám családjához:
    - Valamit el kell mondanom nektek, drága szeretteim. - Arcát kezébe temeti. - Tönkrementünk.

    - Drága apu - mondja vidáman Gloria, - ne temesd a kezedbe az arcod, mert nem értjük, mit mondasz.
    Don Rafael erre felemeli fájdalmasan luxus tekintetét, és megismétli:
    - Tönkrementünk.
    A két nő elképedten néz össze. Don Rafael folytatja.
    - Ne is kérdjétek! Elég az, hogy egyetlen vasunk sincs. Szegények vagyunk.
    Néhány percig olyan csend feszül az Esperanza-házra, hogy már-már hallani, amint Lope de Vega, a pók (\"akit\" Juanita, a házvezetőnő nevezett el így, amikor úgy döntött, kegyelemből élni hagyja a sarokban) éppen megmozdul a hálójában.

Gloria töri meg a csendet.
    - Még ma felkeresem Don Ignacio Esperanzát - jelenti ki, amint feláll.
    - Mit akarsz te a bátyámtól? - horkan fel Don Rafael. - Az egy semmirekellő. Sosem segített se nekem, se neked. Pedig a vak is látta, milyen tehetséges vagy. Itt minden, amit látsz, a saját erőmből lett.
    - Tudom, drága papa, de Don Ignacio igen gazdag - feleli Gloria. - Biztosan kölcsönöz. Most, hogy sikeres lettem, vissza tudom adni neki. Aztán majd helyreáll az üzlet.
    - Micsoda szégyen! - borzad el Don Rafael, de senki nem érti, mert a kezébe temeti az arcát.

    Az ajtó eliten, de nagyon szomorúan csukódik Gloria mögött. Donna Maria kiábrándultan jegyzi meg:
    - Meg fog penészedni a narancsdzsem.

    - (Reklám) -

Kora délelőtt, az Esperanza-ház szalonja. Don Rafael magányosan, elit és luxus kétségbeesésben üldögél. Manuel, a komornyik lép be, és nagyon udvarias, mert nem sejti, hogy ebben a hónapban valószínűleg már nem kap fizetést.
    - Bocsásson meg a zavarásért, Don Rafael - mondja -, de Don Diego Aranzabal óhajt beszélni önnel.
    - Küldd be, Manuel! - int fásultan Don Rafael, és a következő pillanatban már Don Diegóval áll szemtől szemben. Don Rafael Don Diego eliten kifogástalan, látogatáshoz felvett szmokingjára veti a tekintetét, és azt kérdi: - Még volt képed idejönni, azután, hogy…
    - Ne rám légy mérges, Rafael - feleli higgadtan Don Diego. - Magadnak köszönheted, hogy eladósodtál.
    - Mindig is cinikus voltál, álnok pirana! - fakad ki Don Rafael.
    - Az nálunk nem honos - javítja ki Don Diego.
    - Bánom is én! - legyint csüggedten Don Rafael.
    - Üzletet ajánlok neked - mondja továbbra is luxus higgadtsággal Don Diego.
    - Ugyan, milyen üzletet ajánlhatsz te nekem! - felel elkeseredetten Don Rafael.
    - Elengedem a tartozásaid egy részét - feleli Don Diego, mire Don Rafael elit csodálkozással néz fel. Don Diego hozzáteszi. - De van egy feltételem…

Vége a CCLVI / I. résznek
(Tartsanak velünk a jövő héten is, mert a következő epizódban eddig még soha nem látott jeleneteket olvashatnak!)






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.