vissza a cimoldalra
2022-09-25
részletes keresés    Café Momus on Facebook
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Kiemelt fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (5678)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (63697)
Kedvenc előadók (2933)
Opernglas, avagy operai távcső... (21498)
Társművészetek (2575)
Milyen zenét hallgatsz most? (25125)
Kedvenc felvételek (698)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7717)
Momus társalgó (6406)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2407)
Haladjunk tovább... (237)
Élő közvetítések - HAANDEL emléktopik (8723)
Digitális kerekasztal (128)

Olvasói levelek (11891)
A csapos közbeszól (99)
Legfrissebb fórumaink
Pantheon (3142)
Kedvenc magyar operaelőadók (1247)
Jonas Kaufmann (2527)
Bánk bán (3031)
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (3175)
Házy Erzsébet művészete és pályája (5394)
Kolonits Klára (1224)
Operett, mint színpadi műfaj (5228)
Végveszélyben a komolyzene a Magyar Rádióban? (482)
A Zeneakadémián uralkodó áldatlan állapotokról... (715)
Erkel Színház (11300)
A nap képe (2337)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1567)
Marton Éva (863)
Momus-játék (6320)
Edita Gruberova (3185)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43
számlaszám:
11711003 20016193

apróhirdetés feladása:

Joshua Redman, kétszer
Flór Gábor, 2005-08-02 [ Jazz ]
nyomtatóbarát változat

SF Jazz Collective SF Jazz Collective
Joshua Redman - saxes, Nicholas Payton - trumpet, Brian Blade - drums, Bobby Hutcherson - vibraphone, marimba, Miguel Zenón - alto sax, flute, Josh Roseman - trombone, Renee Rosnes - piano, Robert Hurst - bass
Warner / Nonesuch
7559-79866-2

Joshua Redman Elastic Band:
Momentum
Joshua Redman - saxopohones & keyboards, Sam Yahel - keyboards, Jeff Ballard - drums, Brian Blade - drums
Guests: Me'Shell NdegeOcello - bass; Flea - bass; Peter Bernstein - guitar; Stefon Harris - vibes; Kurt Rosenwinkel - guitar; Nicholas Payton - trumpet
Warner / Nonesuch
7559-79864-2

Joshua Redmannek az utóbbi időben két lemeze is megjelent, az egyik a Joshua Redman Elastic Banddel, a másik az SF Jazz Collective-vel.
A két lemeznek abszolút semmi köze egymáshoz (bizonyítva Redman sokoldalúságát), mind hangzásban, mind stílusban, hangulatvilágban teljesen különbözőek, és az egyik jobb, mint a másik.

Az SF Collective (egy nonprofit egyesület, a San Francisco Jazz Organization által létrehozott zenekar) lemeze élő felvétel, számomra ez a legnagyobb erénye. Nagyon szeretem a koncertlemezeket, de nem szeretem ezt a zenét. Kiválóan játszanak a zenészek (mindannyian hangszerük elismert, díjazott művelői, több lemezzel a hátuk mögött), minden nagyon megírt, kitalált, mindenki nagyon pontos, precíz, virtuóz... és mégis, többszöri nekiülésre tudtam csak teljesen végighallgatni. Nem azért, mert olyan nehéz, hanem, mert unalmas, mondhatnám akár azt is: idegesítő.

Nem szeretem az olyan muzsikát, melynek minden hangja patikamérlegen "kidekázott", ki van agyalva minden, hallhatóan az összhangzattan és a jazz-elmélet összes elemét fölhasználták mindegyik számban, de ezen kívül semmi. Kiváló anyag jazz-iskolásoknak, lehet szájtátva hallgatni, hogy "ezek mit tudnak, asztaaa...", de ezen kívül számomra nem sokkal több. "Szép az, ami érdek nélkül tetszik" - mondja az esztétikai közhely. Ez nekem maximum érdekből tetszhetne, de nincs ilyen érdekem.

A lemez egyébként jól indul: az első szám afrikai hangulatú repetitív bevezetése kicsit zavaró poliritmikájával, mindez beleolvadva egy tipikus nagyzenekari hangzásba, ebből még akármi is lehetne. Érdekes a zenekar létszáma: nyolc fő, ez már nem combo, de még nem is big band.

Redman tudatosan választotta ezt formát: a big band hangzás felé akart közelíteni, de akkora létszámmal, amely még lehetőséget ad az összes zenésznek a szólisztikus kibontakozásra is. (Ki is bontakoznak egész végig, és - mint említettem - kiválóan játszanak.) Aztán a kezdet így is marad sajnos, a lemezen található hét szerzemény (a zenekar tagjainak muzsikái váltakoznak Coleman számaival) nagyon jól kezdődik, a téma, a bevezető ígéretes és ötletes, aztán mindegyikben majdnem minden lehetséges ötletet elpuffogtatnak, aminek következtében az egyik kioltja a másikat, és fárasztóvá válik. A fokozások előre megjósolható időben érkeznek, a számok íve egyforma. Swingtől a free-ig mindent hallhatunk, sajnos legtöbbször egy számon belül is. A koncerten jelenvolt közönségnek egyébként nagyon tetszik, de ez a jó a művészetben, hogy mindenkiben más érzelmeket tud kelteni ugyanaz az előadás.

Joshua Redman Elastic Band A másik lemez egészen más. Talán kijelenthetjük, hogy ez Redman legjobb lemeze. Kicsit funky-s, kicsit groove-os, kicsit fusion, de egyikből sem merít annyit, hogy unalmassá, egysíkúvá váljon. Ez egy igazán "dögös" lemez, és tele van ötlettel, élettel.

A hangszeres játék virtuozitása nem öncélú, nem öli meg a zenét (a fúziós muzsikánál ez szerintem gyakori hiba). Az elektromos eszközök pontosan úgy és annyira kapnak szerepet, amennyire még egészséges: színesítenek, de nem telepszenek rá a hangzásra. Redman játéka különlegesen egyszerű és tiszta, futamai világosak és mégis érdekesek. Nem hideg és távolságtartó, mer "érzelmeket" fújni a hangszerbe, még a kemény, rockos alapokon is. Nem ismétli önmagát, nem akar hasonlítani, trendekhez igazodni. Játékából kihallatszik ugyan Sonny Rollins öröksége, de nem másolja "mesterét".

A lemezen főként Redman szerzeményei szerepelnek, de helyet kapott egy Led Zeppelin-sláger, (The Crunge, a kedvenc Zeppelin-lemezemről való, a Houses of The Holy-ról), méghozzá olyan interpretációban, amelyre csak azt tudom mondani: zseniális; valamint Sheryl Crow egy dala, a billentyűs, Sam Yahel egy szerzeménye, és természetesen a tenorszaxofonosok mindenkori egyik bálványának, Ornette Colemannak Lonely Woman című száma is.

Azt szokták mondani, hogy Joshua Redman meghatározó egyénisége a modern jazznek. Aki eddig ezt nem vette észre, vagy nem vett tudomást erről, most aztán már mindenképpen kénytelen lesz. Ennél a lemeznél letagadhatatlan ténnyé válik, hogy különlegesen tehetséges, eredeti muzsikust hallhatunk, tele ötlettel és lehetőséggel, aki valóban meghatározó alakja a mai jazznek. A Momentum igazi, 2005-ös amerikai jazz, és végre nem patternekre, jól bevált hatásvadász ötletekre, elcsépelt alapokra épített, nagy reklámmal beharangozott üzleti lemez, hanem igazi zene.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Budafoki Dohnányi Zenekar
Előad és vezényel: Hollerung Gábor
"BDZ-NAP - Párbeszéd az istenekkel"
Megérthető zene
Családi hangverseny karmesteri magyarázattal
Mozart: 41. (C-dúr) szimfónia, K. 551 („Jupiter”)

11:00 : Budapest
Magyar Állami Operaház

Jacques Offenbach: Hoffmann meséi

18:00 : Budapest
Deák téri evangélikus templom

Pálúr János (orgona)
Albinoni kamarazenekar

18:00 : Budapest
Gazdagréti Szent Angyalok Templom

Kokas Katalin, Kelemen Barnabás (hegedű)
Anima Musicae Kamarazenekar
Johann Bernhard Bach: g-moll nyitány-szvit
Johann Sebastian Bach: d-moll kettősverseny
Joseph Haydn: f-moll "La Passione" szimfónia

19:00 : Budapest
BMC, Könyvtár

Lakatos György (hegedű), Czene Rudolf (zongora)
Johann Sebastian Bach: c-moll szonáta hegedűre és billentyűs hangszerre, BWV 1017
Ludwig van Beethoven: 5. (F-dúr) hegedű-zongora szonáta, Op.24 („Tavaszi szonáta”)
Johannes Brahms: 3. (d-moll) hegedű-zongora szonáta, Op.108

19:30 : Budapest
Müpa, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Banda Ádám (hegedű)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Dohnányi Oliver
Erkel: Ünnepi nyitány
Bartók: Hegedűverseny, Sz. 112, BB 117
Dohnányi: Amerikai rapszódia, op. 47
Stravinsky: A tűzmadár - szvit (1919)

19:30 : Budapest
Magyar Állami Operaház

Anna Netrebko romantikus ária- és dalestje
A mai nap
született:
1683 • Jean-Philippe Rameau, zeneszerző († 1764)
1906 • Dmitrij Sosztakovics, zeneszerző († 1975)
1927 • Colin Davis, karmester († 2013)
1932 • Glenn Gould, zongorista († 1982)
elhunyt:
1849 • id. Johann Strauss, hegedűs, zeneszerző (sz. 1804)
1989 • Lehel György, karmester (sz. 1926)
2009 • Alicia de Larrocha, zongorista (sz. 1923)