Valami előtt és mindenen túl (Sass Sylvia válogatásalbuma)

ÁRIÁK - SASS Sylvia
Cherubini, Verdi, Erkel, Gounod, Tchaikovsky, Cilea, Mascagni, Catalani műveiből
Hungaroton
HCD 32346

Sass Sylvia ismét divatba jött. Mostanában - az újkori dívák hiányában - a lemezgyárak előszeretettel nyúlnak a korábbi korok sztárjainak ismertebb vagy ritkább felvételeihez. Olcsóbb is, hiszen meglévő anyagról van szó, biztosabb is, mert a siker így viszonylag könnyen prognosztizálható. Ezt tette most a Hungaroton is, amely néhány hónappal követte a DECCA hasonló kiadványát.

A CD Sass Sylvia 1978 és 1986 között rögzített hangfelvételeiből tartalmaz illusztris válogatást, egyben kitűnő \"kórképet\" rajzolva az énekesnő ellentmondásoktól sem mentes művészi pályájáról.

A felvétel első fele a Hungarotonnál korábban megjelent teljes operafelvételek részletei. E helyt is hajtsunk fejet a cég néhai vezérének emléke előtt, hiszen Bors Jenő hajdani előrelátása a mai napig muníciót és újra kiadható anyagot jelent a hazai piacvezető lemeztársaság számára. Fontos volt az is, hogy a korai Verdi-operák egész sorát megjelentető kiadó nemzetközi mércével mérve is számottevő produkcióit ugyanaz a Lamberto Gardelli dirigálja, aki oroszlánrészt vállalt a fiatal Sass karrierjének felfuttatásában.

Az énekesnőt pályájának korai szakaszában gyakran hasonlították Maria Callashoz, ezt csak tovább erősítette a neves előd híres szerepeinek éneklésével. Dicséretes ugyanakkor, hogy Sass sosem másolta példaképét. Felvételei - az olykor problémás megoldások ellenére - mindig jelentős személyiség önálló produkcióiként jelennek meg.

Cherubini operája, a Medea felvétele joggal biztosította Sass helyét a Panteonban. A CD-n hallható ária (\"Dei tuoi figli la madre\") pontosan demonstrálja a pályakezdő művésznő nemesen karcsú és mozgékony lírai szopránját, mely a szükséges pillanatokban mégis drámai súllyal tud megjelenni. Technikája makulátlannak és időtlennek tűnik. Még előtte volt valaminek.

Nagyjából ugyanez a helyzet az ezt követő három Verdi-operafelvétel esetében is. Sass A lombardok Giseldájaként robbant be a hazai és a nemzetközi élvonalba. A II. felvonásbeli áriát (\"O madre, dal cielo\") ekkor már majd\' évtizedes távlatból, lebilincselően okosan és taktikusan adja elő. Hűvös könyörgése, ha lehet, még mélyebb értelmet ad az áriában zajló csendes drámának. Ha kedvenc Sass-áriát kéne választanom, hát, ez lenne az.

Az Attila Odabellája már valamivel súlyosabb szólam, mint ami Sass hangjához illene. A művésznő kissé mesterséges eszközzel, némi sötétítéssel segíti ki magát, de ez - később látni fogjuk - inkább káros, mint hasznos.

Izgalmas játék összehasonlítani a Macbeth 1985-ös Alvajáró-jelenetét az említett 1977-es DECCA-felvételével, hiszen a karmester is ugyanaz. Nos, Sass Sylvia Ladyje nyolc év alatt felnőtt. A Hungaroton már érett asszonyhangon rögzítette a hírhedten nehéz áriát, az üzembiztos előadás mégis elveszítette a korábban sejtelmesen bujkáló tragédiát, a túlvilági misztikum vérfagyasztó közeliségét.

A Hunyadi László La Grange-áriája egymagában tökéletesen reprezentálja a művésznő pályáját. Egyrészt szereposztási tévedés volt Szilágyi Erzsébet szerepét Sassra osztani, hiszen a szólam oly nagy mértékű drámai koloratúrkészséget kíván, ami nála sosem volt meg. Másrészt viszont Sass ezúttal is túllépi a saját hangi lehetőségeit, olyan produkciót nyújt, ami - bár nem fedi le teljesen a kotta igényeit - tiszteletet parancsolóan új és önálló megoldást jelent a szólam interpretációtörténetében. A Hunyadi a karmester Kovács János - tudomásommal - egyetlen komplett operaprodukciója. Képtelen vagyok magamba fojtani a rosszallást a rendkívüli képességű dirigens évtizedek óta zajló lemezgyári mellőzése miatt.

A CD második része a Magyar Rádió stúdiójában rögzített áriákat tartalmazza, Medveczky Ádám korrekt kíséretével. A felvételek 1986 áprilisában készültek. Sass ekkor már bőven túl volt a drámai szólamok idő előtti bekebelezésén, túl Turandoton, túl a Ladyn. Akkor még kevesen sejtették, de a pálya csúcsán is. Elsősorban ez hallatszik Margit balladájában és ékszeráriájában (Gounod: Faust), csakúgy, mint Tatjána levéljelenetében (Csajkovszkij: Anyegin). Az énekesnő persze megoldja a szólam alapvető nehézségeit, de érzelmessége mégis mesterkélt és idegen. Azt hihetnénk, hogy e szerepek áldozati arculata idegen volt tőle, ha nem ismernénk a Faust magyar nyelvű felvételét egy évtizeddel korábbról vele.

Az utolsó négy ária a XX. századelő olasz kismestereitől idéz. Kettő Cilea operájából, az Adriana Lecouvreurből, Santuzza románca (Mascagni: Parasztbecsület) és Wally áriája Catalani dalművéből, a La Wallyból. E szólamok - így egymás után - leginkább idősödő primadonnák koncertjein hangzanak fel. Közös jellemzőik a látványos felszíni elemek, a kicsit olcsóbb drámai eszközök sikeres csillogása és a késő belcanto behízelgő dallamfüzérei. A sok száz diadalon túli szopránok kései örömei - afféle jutalomjáték. Sass csúnya, kissé erőszakos és egyenes fermátákkal koronázza meg az egyébként stílusosan felrajzolt dallamokat.

Harmincöt éves volt ekkor, de már mindenen túl.