vissza a cimoldalra
2022-12-04
részletes keresés    Café Momus on Facebook
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Kiemelt fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (5769)
Társművészetek (2584)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (63946)
Opernglas, avagy operai távcső... (21628)
Momus társalgó (6413)
Kedvenc felvételek (740)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7780)
Élő közvetítések - HAANDEL emléktopik (8730)
Milyen zenét hallgatsz most? (25131)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2410)
Digitális kerekasztal (129)
Kedvenc előadók (2933)
Haladjunk tovább... (237)

Olvasói levelek (11896)
A csapos közbeszól (99)
Legfrissebb fórumaink
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1599)
Birgit Nilsson (60)
Momus-játék (6359)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (3319)
Pantheon (3198)
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (3188)
Kimernya? (4696)
Mi újság a debreceni Csokonai Színházban? (141)
Házy Erzsébet művészete és pályája (5405)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (5230)
Gaetano Donizetti (1012)
Csajkovszkij, Pjotr Iljics (208)
A díjakról általában (1179)
Balett-, és Táncművészet (6150)
A nap képe (2349)
Operett, mint színpadi műfaj (5258)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43
számlaszám:
11711003 20016193

apróhirdetés feladása:

Pat Metheny Group: The Way Up
Flór Gábor, 2005-04-11 [ Jazz ]
nyomtatóbarát változat

Pat Metheny Group: The Way Up Pat Metheny Group: The Way Up
Pat Metheny - acoustic, electric, synth and slide guitars
Lyle Mays - acoustic piano, keyboards
Steve Rodby - acoustic and electric bass, cello
Cuong Vu - trumpet, voice
Gregoire Maret - harmonica
Antonio Sanchez - drums
Warner / Nonesuch 7559-79876-2
2005

Pat Metheny nem változik. Vagy mégis? Minden lemeze már az első hangok után fölismerhető, még akkor is, ha semmiféle gitárt nem hallunk. Valamiféle földöntúli lebegés jellemzi, valami megfoghatatlan hangulat, hangszínei puhák, ritmikája populáris, de mégsem az. Számai komoly odafigyeléssel szerkesztett, hangszerelt darabok, mégis éppúgy hallgathatók háttérzeneként, mint odafigyelve, elemezve. Akármit csinál, az olyan "methenys", és mégis mindig találni benne valami újat. Gitárjátéka oly mértékben jellegzetes, hogy másolhatatlan (ennek ellenére a gitárosok között igen sok kópiája létezik a világon, unalmasak is mind).

Kitűnő társakat választott ehhez a lemezhez Metheny. A billentyűs-szerzőtárs Lyle Mays (akivel szinte pályája kezdetétől együtt dolgozik) mellett Steve Rodby kezeli a basszushangszereket, Cuong Vu játszik trombitán, Antonio Sanchez dobon, és kiemelném Gregoire Maret-t, aki kromatikus szájharmonikán működik közre. Nem sokan, és nem sokszor alkalmazzák a kromatikus szájharmonikát mostanában produkcióikban, persze nem is sokan játszanak rajta jól. (Különösen utálom, amikor szintetizátorral helyettesítik, ami körülbelül annyira jó, mintha guminőt hívna el az ember vacsorázni.)

Gregoire Maret ugyan nem túl sok szerepet kap a lemezen, itt-ott kórusok, díszítő futamok, és egy nagyobb szóló a második részben, mégis különlegesen színesíti a hangzást. Játékmódja letisztult (nekem néha már túlságosan is, már-már kimódolt), és kicsit ugyan Toots Thielemans stílusának elemeit vélem fölfedezni benne, de ez igazán nem baj, hiszen a világ legnagyobb harmonikásának hatása ennél a hangszernél elkerülhetetlen. Viszont Maret nem epigon. Bár fiatal kora ellenére világnagyságokkal játszott, több lemeze van, sajnos, itthon nem nagyon ismert, de a kromatikus harmonikának nálunk ez a szomorú sorsa.
(Thielemans is összesen egyszer volt Budapesten, akkor is egy bank által támogatott (szervezett?) rendezvényen a Vígszínházban, ahol is a műsor felét huszadrangú ripacsok kabarétréfái és operett-részletek foglalták el, hogy a nagyérdemű meghívott közönség is kibírja valahogy a műsor jazzkoncert részét, amit aztán a valódi jazzrajongók nagy része a karzaton őrjöngött végig, még úgy is, hogy a Mester kísérete a Magyar Rádió Zenekara volt, ami még nem lenne baj, csak lehetett érezni, hogy nem próbáltak sokat.)

A lemez egy mostanában a jazzben divatos vonulatot követ: egy kerek egész, nincsenek számok. Címek, részek vannak: nyitány, első rész, második rész, harmadik rész, melyeket nem is lehet nem egészként kezelni. Ezek a részek önmagukon belül is fölbomlanak tételekre, vagy nem tudom, hogyan nevezzem, mindenesetre egy részen belül többféle ritmusú, hangulatú, tempójú, hangerejű szeletek váltják egymást, egymásba folyva, áttűnve, mintha egy kamerával pásztázna az ember egy városban, és céltalanul, de mindig egy másik apró részletre felfigyelve váltana képet.

Azt olvastam valahol, hogy a jó könyvnek (filmnek) mindig akkor van vége, amikor az olvasó (néző) nem várja. Ilyesmi érzésem volt ezzel a lemezzel is: semmi nem akkor történik benne, amikor történnie kéne. Kis kielégületlenségeket hagy maga után, apró tökéletlenségeket, amik a hiány keserű ízét hagyják az ember agyában, leejt, de csak azért, hogy a következő pillanatban ismét fölemeljen, és vigyen. És hagyjuk magunkat vinni, holott tudjuk, hogy esetleg le is dobhat, vagy elhagy, elveszít. Fölfele megy, ha lefelé szeretnénk, és lefelé, ha fölfelé, majd, mikor megszoknánk, úgy marad, de csak azért, hogy ismét rántson rajtunk, nem tudni merre és hogyan.
The Way Up a lemez címe. Az út fölfelé. Akár lehet ez is, hiszen a fölfelé vezető utak talán ilyenek. Vagy talán nem talán. Fölfelé ugyan, de nem egyenesen, és nem pihenők, megtorpanások nélkül. És néha úgy, hogy azt hinnénk, lefelé tartunk.

A lemez borítója tökéletes. Mind hangulatában, mind kivitelében, ötletességében. Pedig nincs rajta semmi, csak oszlopok, valahol Amerikában, szinte végtelen hosszú leporellón. Meg egy csatornafedél.

Pat Metheny nem változik. Vagy mégis? Nem tudom. A The Way Up nem átlagos lemez, nem kísérlet, nem különlegesen izgalmas, de elég különleges, hogy izgalmas legyen. Olyan sok apró részletből, ötletből épül föl, olyan széles spektrumot fog be, mindazonáltal annyira beleillik Metheny eddigi munkásságába, hogy néhányszori meghallgatás után sok minden mást nem lehet róla mondani. Meg kell hallgatni.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Magyar Állami Operaház

Wayne Eagling / Solymosi Tamás / Pjotr Iljics Csajkovszkij: A diótörő

18:00 : Budapest
Magyar Állami Operaház

Wayne Eagling / Solymosi Tamás / Pjotr Iljics Csajkovszkij: A diótörő

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti Kamaraterem

"A Zeneakadémia Műhelyei - Ének Tanszék"
zenei vezető: Sándor Szabolcs
Felkészítő tanárok: Dallos Erika, Varga Bence, Almási Tóth András, Alszászy Gábor, Virág Emese, Halmai Katalin, Kertesi Ingrid, Termes Rita, Sándor Szabolcs
Műsorvezető: Meláth Andrea (tanszékvezető)
Mozart: „Ah, guarda, sorella” – Fiordiligi és Dorabella kettőse a Così fan tutte című opera első felvonásából
Szabó Alexandra, Ortan Vivienne (ének), Alszászy Gábor (zongora)
Evening Rise
Dolhai Luca, Hunyadi Donatella, Fodor Ilka, Szekér Anna, Döbörhegyi Mihály, Havalda Balázs (ének)
Dallos Erika (zongora)
Monteverdi: Lamento della ninfa
Szőke Diána, Havas-Horváth László, Papp Zoltán, Bán Balázs, Gyárfás Balázs, Rátkay Áron (ének), Dallos Erika (csembaló)
Mozart: „Bald prangt, den Morgen zu verkünden” – a három fiú és Pamina jelenete A varázsfuvola című opera második felvonásából
Híves Boglárka, Garics Laura, Szikora Adél, Fodor Ilka (ének), Dallos Erika (zongora)
Brahms: Neue Liebeslieder, op. 65 – 1. Verzicht, o Herz, auf Rettung, 2. Finstere Schatten der Nacht, 7. Vom Gebirge Well auf Well
Mráz Nikolett, Finszter Eszter, Papp Balázs, Czinke László, Király Ádám, Mikulik Márton (ének), Dallos Erika (zongora)
Rossini: La regata veneziana – 1. Anzoleta avanti la regata, 2. Anzoleta co passa la regata
Ortan Vivienne (ének), Alszászy Gábor (zongora)
Kulisszatitkok – Betekintés a BA III. éves hallgatók nevetségesen misztikus pillanataiba…: Hogy készül egy csapat a produkcióra? Hogyan lesz a semmiből valami? Mit jelent a csoportdinamika? Van rossz ötlet? Nyilvános óra, avagy egy rendezőmentes próba 15 percben
Alkotók: Czinke László, El-sayed Jázmin, Hunyadi Donatella, Kovács Júlia, Mészáros Gréta, Szőke Diána, Termes Rita, Varga Bence
Fauré: Három dal, op. 23 – 2. Notre amour
Fauré: Öt velencei dal, op. 58 – 5. C’est l’extase
Fauré: Három dal, op. 7 – 2. Hymne
Mráz Nikolette (ének), Virág Emese (zongora)
Rahmanyinov: Szirenj (Orgona), op. 21/5
Rahmanyinov: Margaritki (Margaréták), op. 38/3
Szabó Alexa (ének), Alszászy Gábor (zongora)
Az MA opera szak bemutatkozása Almási-Tóth András vezetésével: Orfeusz – a zenei mítosz Monteverdi, Haydn, Gluck, Offenbach lábnyomán
Tuznik Natália, Kapi Zsuzsanna, Amy van Walsum, Beéry Benjamin, Fenyvesi Gabriella, Híves Boglárka, Papp Balázs, Szeleczki Artúr, Jóhansson Áron Ottó, Lei Jiang (ének)

19:00 : Budapest
BMC, Koncertterem

Han Chi Ho (zongora)
Grégoire Rolland: Vonal és kör, zongoraprelűd
Franz Schubert – Liszt Ferenc: Der Wanderer
Franz Schubert: C-dúr fantázia („Wanderer”), op. 15
Isang Yun: Interlúdium A zongorára
Liszt Ferenc: h-moll szonáta

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Liza Ferschtman (hegedű), Pablo Barragán (klarinét)
Liszt Ferenc Kamarazenekar (művészeti vezető: Várdai István, koncertmester: Tfirst Péter)
Prokofjev: 1. (D-dúr) szimfónia, op. 25 („Klasszikus”)
Hartmann: Kamara-concerto klarinétra, vonósnégyesre és vonószenekarra
Beethoven: D-dúr hegedűverseny, op. 61
A mai nap
elhunyt:
1976 • Benjamin Britten, zeneszerző (sz. 1913)
1993 • Frank Zappa, zeneszerző (sz. 1940)