vissza a cimoldalra
2022-10-02
részletes keresés    Café Momus on Facebook
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Kiemelt fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (5700)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (63749)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7723)
Opernglas, avagy operai távcső... (21499)
Milyen zenét hallgatsz most? (25127)
Kedvenc felvételek (699)
Kedvenc előadók (2933)
Társművészetek (2575)
Momus társalgó (6406)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2407)
Haladjunk tovább... (237)
Élő közvetítések - HAANDEL emléktopik (8723)
Digitális kerekasztal (128)

Olvasói levelek (11891)
A csapos közbeszól (99)
Legfrissebb fórumaink
Házy Erzsébet művészete és pályája (5396)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (5221)
Erkel Színház (11301)
Operett, mint színpadi műfaj (5229)
Kedvenc magyar operaelőadók (1248)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (3272)
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (3178)
A nap képe (2338)
Ilosfalvy Róbert (1004)
Pantheon (3145)
Jonas Kaufmann (2527)
Bánk bán (3031)
Kolonits Klára (1224)
Végveszélyben a komolyzene a Magyar Rádióban? (482)
A Zeneakadémián uralkodó áldatlan állapotokról... (715)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1567)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43
számlaszám:
11711003 20016193

apróhirdetés feladása:

Bill Frisell: Unspeakable
Flór Gábor, 2005-01-25 [ Jazz ]
nyomtatóbarát változat

Bill Frisell: Unspeakable Bill Frisell: Unspeakable
Warner / Nonesuch
7559-79828-2

Bill Frisell - guitars
Hal Willner - tuntables, samples
Tony Scherr - bass, guitar
Kenny Wollesen - drums
Don Alias - percussion
Steven Bernstein - trumpet
Briggan Krauss - baritone sax
Curtis Fowlkes - trombone
Adam Dorm - synth
858 Strings (Jenny Scheinman - violin, Eyvind Kang - viola, Hank Roberts - cello)

Nem is olyan régen gondolkoztam azon, hogy vajon van-e továbblépés Bill Frisell új zenei világából, vagy megmarad a végtelen, film nélküli filmzenéknél, amiket könnyű hallgatni, fogyasztani, messze van a kommersztől, de mégsem zavarja a kedélyeket. Meddig lehet fokozni az olyan zenét, ami nem fokoz, vagy meddig lehet újra és újra játszani egy stílust úgy, hogy bár minden lemez egyforma, de mégsem, és apró kis ötleteket halmozunk egymásra, amiket csak a nagyon figyelmes hallgató vesz észre.

Azt hiszem, alábecsültem Bill Frisellt (nem tudom, miért, hiszen munkássága szolgált már néhány meglepetéssel). Ez a stílus, amit kitalált (szerintem ő volt), a post-bluegrass, kilépett a maga által épített keretek közül, és a végtelenbe tágította határait. Vagy nem is tudom. Ez lehet, hogy már nem is az a stílus? Van itt stílus egyáltalán? Vagy máshogy: kell stílus?

A zömében Frisell-szerzeményeket tartalmazó lemezen elsőként a különleges hangszerelési ötletek tűnnek föl. A számok többségében szerepel a 858 String vonóstrió (hegedű, brácsa, cselló; nevüket az egyik előző Frisell-CD-ről kaphatták, amely a Richter 858 címet viseli, és egy nagyon különleges lemez: nyolc absztrakt festményt tartalmaz, CD-ROM-formátumban, melyeket Gerhard Richter festőművész alkotott, Frisell zenéjének inspirációjára. Egyébként könyv-CD formátumban is megjelent, ahol versek is kísérik.), de hallhatunk ütőhangszereket, fúvósokat, ízlésesen és nagyon ötletesen használt samplinget. A hangszerek sokfélesége adta lehetőséget a lehető legjobban, legváltozatosabban használják ki: nincs két egyformán hangszerelt szám, de még csak hasonló sem. A csendek és a tömör összhangzás, a letisztulás és összekuszálódás, a különböző hangszerek hangulatai tökéletes ritmusban váltják egymást és építkeznek egymásra.

Bill Frisell gitárjátéka annyira egyszerű és tiszta, érthető, hogy az fokozhatatlan. Aztán annyira bonyolult és kibogozhatatlan, hogy szintén. Akár egy számon belül is. Van itt funky, groove, aztán rock, aztán mindez együtt, majd nem is tudom mi. Néha olyan, mintha több rádióadás szólna egyszerre, de valahogy közös hangnemben és tempóban. Tele van meglepetéssel.
Az első szám a beugrató darab, mert ez áll legközelebb a legutóbbi Frisell-lemezek hangulatához. A címe 1968, Wes Montgomery halálának évére utalva. Mondhatni laza tánczene, ha a vonósok a háttérben nem adnának neki valami pikáns ízt. Mindenesetre az ember hátradől a fotelben és várja a hasonló folytatást.

Hát várhatja. A követező szám (White Fang) funky-s ritmusa egy San Francisco utcáin-epizód kísérőzenéjét idézné, ha... csak mindig ott van ez a ha. Itt például a samplingek, és a szóló, amelyek egészen elvadítják. Ezt egy meditatív, letisztult darab követi, a Sundust. Gitár, basszus, dob és sampling (itt éppen afrikai zenék, énekek). Aztán a Del Close, ahol szinte várjuk, hogy Tom Jones nekikezd valami fülledt szövegű dalnak, de ehelyett a vonósok játszanak kórusként valami különös harmóniát, amit Frisell szinte széteső szólója koronáz meg a monoton alapon.

A Gregory C. is nagyon érdekes: csak gitár és elektronika, valami olyan lebegő, elúszó, szinte ködös hangzást eredményezve, ami egészen elvarázsolja az embert. A Stringbeen ehhez képest (kettő-négyes dobalapra épített őrületével) egy pillanat nyugalmat sem hagy. Talán fura párhuzam, de kicsit a Beatles Fehér albumán lévő Revolutionre, vagy a Pink Floyd kísérleti darabjaira emlékeztet.

A Hymn for Gynsberg tényleg az: himnusz. Csak gitár és vonósok. Pont Gynsberget nekem ugyan nem idézi, de attól még gyönyörű. Az Alias megfelelő kontraszt: már-már popzene. Az alap mindenképpen. Aztán, ami rákerül, szinte már nem is meglepő. Valószínűleg Prince-nek nagyon tetszene ez a szám. Végtelenbe vesző groove-on szinte odavetett szólók, vonósok. A Who Was That Girl? (Miért is jut eszembe erről meg Madonna? Mármint a címről.) laza tánczene, amúgy Bill Frisellesen.

A tizedik szerzemény a D. Sharpe, ebben a mester csak mint hangszerelő vette ki a részét, a vonósok egy kis lemezes segítséggel működnek. Aztán folytatódik a melankolikus hangulat, a Fields of Alfalfa ritmikus világa ebből nő, emelkedik ki. A Tony mintha éppen most születne, a hangok a semmiből kúsznak elő és vissza, ritmus nélkül, kezdet és vég nélkül, mégis ritmikusan, aztán valahonnan kiemelkedik a ritmus is, de nem fontos, és mégis, hogy végül igazi, jóféle hetvenes évekbeli jazzrock váljon belőle... de ez már az Old Sugar Bear. A záródarab stílszerűen a Goodbye Goodbye Goodbye címet viseli. Szép, hosszú búcsú, méltó zárása a lemeznek.

A CD borítója is stílusos, hangulatos grafika díszíti, ráadásul a műanyag tokot külön papírtok is borítja, ami kicsit visszahozza a régi bakelitlemezek hangulatát.

Az Unspeakable lemezt 2005 legjobb kortárs lemezeként jelölték Grammy-díjra. Szerencsére ettől még ez egy nagyon jó lemez.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
13:00 : Budapest
Magyar Állami Operaház

Erkel Ferenc: Bánk bán

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti Kamaraterem

MOZART: Figaro házassága (Szcenírozott koncert zongorával)
PályaStart Mesterkurzus Zárókoncert
Almaviva gróf: Antóni Norbert/Cser Ágoston
Figaro: Borbély Lehel Tihamér/Kereszturi Gergely
Bartolo: Czinke László/Havalda Balázs
Barbarina: Csörgeő Luca/Pusztai Hajnalka/Janovics Gréta
Susanna: Faragó Dóra/Dros Enikő
Almaviva grófné: Farkas-Varga Anna
Basilio: Leszkó Balázs
Cherubino: Ortan Vivienne
Zongorán közreműködik: Harazdy Miklós, Thiago Bertoldi
Rendező: Béres Attila

18:00 : Budapest
Müpa, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Horti Lilla, Schöck Atala, Szappanos Tibor, Haja Zsolt
Ruskó Rózsa (fuvola), Schunk Franciska (hárfa)
Kodály Kórus Debrecen (karigazgató: Kocsis-Holper Zoltán)
Honvéd Férfikar (karigazgató: Riederauer Richárd)
Szent István Király Oratóriumkórus (karigazgató: Záborszky Kálmán)
Szent István Király Zeneművészeti Szakgimnázium Fúvószenekara (karnagy: Makovecz Pál)
Vezényel: Antal Mátyás
Mozart: Szöktetés a szerájból, K. 384 - nyitány
Mozart: C-dúr versenymű fuvolára, hárfára és zenekarra, K. 299
Mahler: Das klagende Lied (A panaszos dal). „Mese kórusra, szólistákra és zenekarra” - a háromtételes eredeti változat magyarországi bemutatója
- I. Erdei mese
- II. A vándormuzsikus
- III. Lakodalom

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

"Népzene Tanszék 15"
Magyarpéterlaki táncdallamok
Rostás Áron (cimbalom), Nagy Zsolt (brácsa), Bálint Domonkos (nagybőgő)
Szentesi dallamok Váczi József repertoárjából
Horváth Marcell (tekerő), Félegyházi Miklós (duda), Tulipán Zsombor (klarinét)
Karácsonyi énekek és boricák Hétfaluból
Nádasdy Fanni (ének), Várai Áron (ének), Csenki-Túri Luca (hegedű), Csenki Zalán (koboz)
Diákdalok 18. század végi sárospataki melodiáriumokból
Hegedűs István, Horváth Bálint, Csörsz Rumen István, Félegyházi Miklós, Gubinecz Ákos, Gárgyán Zoltán (ének)
Kolovođa – Dráva menti horvát tamburazene Vujicsics Tihamér gyűjtéséből
A Vujicsics Együttes tagjai, valamint a tanszék jelenlegi és egykori hangszeres és énekes hallgatói, tanárai
Malo kolo – kolófüzér Vujicsics Tihamér, Bartók Béla és saját gyűjtésű motívumok felhasználásával
A tanszék jelenlegi és egykori tambura, harmonika és fúvós szakos hallgatói, tanárai
Kalino oro és Čarlama – makedón és szerb táncdallamok
A Vujicsics Együttes tagjai, valamint a tanszék jelenlegi és egykori tambura, harmonika és fúvós szakirányos hallgatói, tanárai
Szünet
Válogatás Bartók Béla és Kodály Zoltán Ipoly menti gyűjtéseiből
Avas Bendegúz, Tóth Zsombor (duda)
Moldvától Bácskáig
Berta Alexandra (citera, ének), Csenki Zalán (koboz), Horváth Bálint (basszprímtambura)
Szentes környéki dallamok Szenyéri Dániel repertoárjából
Buglyó Petra (ének), Tulipán Zsombor (klarinét), Horváth Marcell (tekerő), Félegyházi Miklós (duda)
Messzi tájak hangjai – népdalok Bartók Béla törökországi (1936) és algériai (1913) gyűjtéséből
Boros-Guessous Majda Mária (ének), Szlama László (furulya, koboz), Boros Gerzson Dávid (davul, darabuka), Saïd Tichiti (guembri), Smuk Tamás (darabuka)
Magyarszováti keserves és csárdás
Buglyó Petra (ének), Tulipán Zsombor (furulya)
Magyar tánc és összerázás Magyarszovátról
Gombai Tamás, Nyitrai Tamás, Takács Borbála (hegedű), Árendás Péter, Szilágyi Szabolcs (kontra), Bálint Domonkos (nagybőgő), Nyitrai Marianna, Zolnai Sára (ének)

19:30 : Budapest
Pesti Vigadó

Hegedűs Endre (zongora)
Beethoven: c-moll „Pathétique”-szonáta, op. 13
Beethoven: f-moll “Appassionata” szonáta, op. 57
Bach-Busoni: d-moll chaconne
Chopin: Esz-dúr keringő, op. 18
Wagner-Liszt: 2 átirat a Tannhäuser c. operából
– Wolfram románca az Esthajnal csillaghoz
– A vendégek bevonulása

20:00 : Budapest
Magyar Állami Operaház

Giacomo Puccini: Tosca
A mai nap
született:
1908 • Bartha Dénes, zenetörténész († 1993)
elhunyt:
1920 • Max Bruch, zeneszerző, karmester (sz. 1838)
2016 • Sir Neville Marriner (sz. 1924)