Bejelentkezés Regisztráció

Nagy zeneszerzők

Trombitaszó az ég alján - Lusta Dick

2004-10-15 08:19:00 - kegy -

\"Nagy Ó, az a jamaicai trombitás! - sóhajt fel annyi ember Lusta Dick nevét hallván, pedig az igazat megvallva, nemcsak hogy nem volt jamaicai: kimondottan utálta a karibi kultúrát. E becenevet csupán annak köszönheti a XX. század virtuóz trombitaművésze és kiváló komponistája, hogy pueblói tartózkodása idején megalkotta a jamaicai trombitásról szóló világslágert.

Lusta Dick, mint oly sokan, egyszerű Intermouse-os rendőrőrmesterként kezdte, de egyrészt tovább tanult, másrészt repülőgép-szerencsétlenséget szenvedett. Igen, karrierje alakulása annak köszönhető, hogy az őt küldetésére szállító repülőgép lezuhant Dél-Amerika fölött, miközben ő kefirt evett szalonnával - sok szalonnával.

Az őrmester már a rendőrzenekarban is kitűnt muzikalitásával, de a dzsungel kihozta belőle az igazi bőregeret.

Az Amazonason saját keze és foga által összeállított tutajon lefelé csorogva egy ízben - pusztán edzésként - szembe fújta magát a sodrással. Erre figyelt fel a közelben tehetséges őserdei trombitaművészek után kutató pueblói menedzser, aki azonnal meghívta őt saját klubjába.

Itt el kell oszlatnunk egy félreértést. A rossz nyelvek úgy beszélik, a menedzser a vérét is kiszívta a fiatal tehetségnek, de ez nem igaz: szegről-végről még rokonok is voltak, és jó üzletet csináltak együtt. Szóval a vérvádat el kell utasítanunk.

Dick eleinte zenés vacsorák attraktoraként mutatkozott be a pueblói közönségnek. Instrumentális számait többnyire angol nyelven írta. Igen, írta, mert ekkoriban már nem csupán virtuóz játékos, hanem tehetséges zeneszerző is volt. Első slágere a Batdance című dal volt, amelynek hallatán állítólag az egész jó kedélyű vendégsereg a feje tetejére állt, pontosabban lógott.

Fiatalkori eltévelyedésnek számít, hogy reklámzenékkel is foglalkozott. Egy bájosan rossz hírű pueblói étterem kérte fel szignál komponálására, mire ő megírta az Adj vért - életet adsz című dalt, amit ugyan a cég elutasított, de Dick sikerré tett Pueblo-szerte.

Ugyancsak a fiatal évek egyik emlékezetes eseménye volt, amikor gyakorlatilag kocsmai verekedés tört ki miatta. A vendégek nehezményezték, hogy gyakran fújja el a nótájukat. Egy azték mexikói például ahányszor dalba kezdett volna, csak tátogni látszott, mert Dick trombitájának hangja elfújta a nótáját a szája elől, mielőtt a hallgatókhoz ért volna. Az azték ezt szóvá tette volna, de panaszkodását is elfújta a trombitaszó, így egyszerűbbnek látott odavágni egy széket.

A komoly állkapocssérüléssel kórházba kerülő Dick artikulátlan nyökögését és mutogatását a sztárokkal foglalkozó szájsebész sztájliszt teljesen félreértette, és Dick két szemfogát az akkori divat szerint hosszúra és hegyesre kireszelte. Ez nagyon hülyén nézett ki, bár igaz, nyugodtan lehetett tőle trombitálni. Mindenesetre Dick ennek köszönhetően kapta a Michael Keaton becenevet, Batman első alakítója után.

Dick sok kezdő művésznek lett példaképe. Õt istenítette Louis Armstrong, Miles Davis, sőt, egy alaposabb szúrást követően Charlie Parker is azt állította, hogy Dicktől tanult, pedig ő szaxofonos volt.

Lusta Dick életéről egy Ternovszky Béla nevű rendező készített filmet, de teljességgel elnagyolta az arányokat, maga Dick nem is igazi főszereplő benne. Mindenesetre mi minden teliholdkor, amikor forró a levegő, a távolból dob- és trombitazene hallatszik, és az ég alján megjelenik egy csomó repülő valami, hogy rendet tegyen a film végén, rá gondolunk.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.