Bejelentkezés Regisztráció

Nagy zeneszerzők

220 felett - Baumgartner Zsolt

2004-04-16 07:18:00 - kegy -

\"Nagy Nagy Zeneszerzők című portrésorozatunkra figyelmes olvasóink jogosan reflektáltak azzal az észrevétellel, hogy látómezőnkből eleddig kiszorultak kortárs szerzőink. Pedig igazi kiválóságokról adhatunk számot. Elég, ha elsőként rögtön ezt a nevet említjük: Baumgartner Zsolt.

Ez a tehetséges alkotó ősi kipufogó családból származik. Már az Árpád-ház idejéből ismerünk olyan okleveleket, amelyek bizonyítják, hogy a Szent István idején Magyarországra invitált szász-bajor család nagyban - és elsősorban királyi megbízásra - űzte a kipufogás mesterségét. Az Árpád-ház 1301-es kihalását követően a Baumgartner-család két ágra szakadt: az egyik (BMW) továbbra is a világi, udvari kipufogással foglalkozott, míg a másik ág (VW) tagjai visszavonultak a bencés kolostorok csendjébe, és az Úr szolgálatában szakrális, pontosabban úgynevezett kései gregorián kipufogással foglalkoztak.

A család történetének különösen izgalmas szakasza a XIX. századi polgárosodás és iparosítás időszaka, amikor egy kifinomult ízlésű mecénás, Széchenyi István jóindulatának köszönhetően a világi Baumgartnerek az addig kötött helyszínű kipufogást mobil területekre is kiterjeszthették. Széchenyi adott megbízást a család egyik legtehetségesebb zeneszerzőjének, Baumgartner Ödönnek arra, hogy Magyarországon először hajtson végre mobil kipufogást a Budapest és Vác közötti harminc kilométeres nyomvonalon. Baumgartner Ödön műve, a James Watt, az úttörő vasutas című oratorikus kompozíció méltán kormozta be a haladó Hazának a feudális csökevény napfogyatkozásába tekintő látcsövét.

A trianoni békekötéskor meghúzott határok gyakorlatilag megbénították a korabeli Magyarország mobil kipufogásra alkalmas vasúthálózatát. Az infrastruktúra átalakításában a Baumgartner-család saját tőkéjével és tudásával vett részt, az új beruházások pedig stabilizálták a vállalkozás helyzetét, sőt, gyarapították a családi vagyont. Ennek örömére a később \"Legidősebbként\" számon tartott Baumgartner Zsolt komoly díjat alapított. A Baumgartner-díjat évente adták át az arra legérdemesebb, fiatal, tehetséges magyar kipufogóművészeknek.

Ma már ismert tény, hogy a két világháború között kultikusnak számító zenei szaklap, a Nyugat főszerkesztője, a kor kiemelkedő zeneművésze, Babits Mihály, aki egyben a Baumgartner Díjbizottság elnöke is volt, nem szavazta meg az elismerést egy fiatal titánnak, a külvárosi és szegedi kipufogásban jelentős tapasztalatokat szerzett József Attilának. A megsértett művész fájdalmát megírta a Nagyon fáj című kantátájában, majd egy kávéházi szegleten harminckét éves lett.

Ilyen előzmények után nem csoda, hogy a családon belül \"Legifjabbként\" számon tartott Baumgartner Zsolt gyakorlatilag csodagyereknek született. Tehetsége korán kibontakozott, bár szülei, akik kezdetben nem ismerték fel a modern kipufogásban rejlő lehetőségeket, félreértették fiukat. \"Pilóta akajok lenni\" - mondogatta a két és féléves csöppség, mire atyja barackot nyomott a fejébe, és így felelt: \"Egyél inkább egy kekszet!\" Egy óvodai pszichológiai teszten kis híján kiselejtezték a kis Zsoltit. Az egyszerű tesztben három megadott formáról kellett eldönteni, melyik lehet az oldalt közölt kép hiányzó részlete. Zsolti - lett légyen szó bármelyik tesztoldalról - ezt hajtogatta: \"Forma egy, forma egy!\" A szülők végül akkor győződtek meg arról, hogy a gyerek inkább zseni, mint zenei antitalentum, amikor Zsolti a karácsonyra kapott kis pedálos Moszkviccsal vígan kipufogott körbe-körbe az udvaron.

Baumgartner zenéjének nemzetközi hatását nem kell ecsetelni a művészetpártoló olvasó előtt. Ami a távközlésben Puskás Tivadar, a likőrgyártásban dr. Zwack, a tornában Magyar Zoltán, a futballban az Aranycsapat - az a zenében Baumgartner Zsolt. Ma már nem csak a kipufogás nemzetközi előadói próbálják utánozni azt a technikát, amelyet ő vezetett be az európai zenébe: főképp gyorsulás közben úgy navigál, hogy a motor mindig egy kvarttal mélyebben szóljon, így minden esetben ő a domináns.

Művei pedig a világ koncertpódiumainak legtöbbet játszott darabjai között vannak: 220 felett; Egy mogyoródi indóházban; Erzsébet tér be a mélygarázsba; 100 lóerő; Mi-mi-mi-mi, mi-mi-mi, Minardi a következő klub, ahova megyek; Jordanen szállni élvezet stb.

Csak biztatni tudjuk a művészetpártoló közönséget, hogy minél nagyobb számban látogassa a mogyoródi hangversenystadiont, és zászlókkal, hejehujával biztassa a magyar fiút. A máris világhírű művész kétségkívül világelső lehet a közeljövőben. Alig várjuk. Itt az idő, hogy a zenében a Schubert-Schumann-Schumacher hagyományt végre megtörje a Bartók-Baumgartner tradíció! Hajrá!






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.