Bejelentkezés Regisztráció

Vokális művek

Janequintől a Beatlesig - King's Singers válogatáslemez

2003-08-29 05:32:00 SzJ

The King's Singers - De Janequin aux Beatles The King's Singers
De Janequin aux Beatles
EMI - Rouge et Noir
5851952 - 2 CD
2003

Ha bárkinél szóba hozom a King's Singerst, rendre úgy reagálnak rá, hogy: jók. Aztán mindenki rögtön hozzáteszi: de régebben jobbak voltak.
Nem nyitok vitát, már csak azért sem, mert a minősítésekkel vigyázni kell.
Például valamikor a hatvanas években Cambridge-ben Sir David Willcocks azt mondta egy kóristának, hogy "Maga a legrosszabb alt, aki valaha énekelt az iskola kórusában".
Az altok szégyenét Alastair Hume-nak hívták - később a King's Singers alapító tagjaként 25 éven át bizonyított.

Hume sokáig bírta, rajta kívül csak a baritonista Simon Carrington szolgált le negyed századot a csapatban. Egyszerre szálltak ki, 1993-ban. A többi szólamban gyakoribb volt a mozgás, de a most 35 éves hattagú együttes még mindig csak szólamonként a harmadik-negyedik embert fogyasztja (na jó, tudom, a Rollinghoz képest ez semmi...).
A lemezcégeket sem nagyon váltogatják, húsz éven keresztül az EMI adta ki a lemezeiket. Az ott megjelent termésből, közel hetven lemez anyagából készült válogatás hallható a De Janequin aux Beatles c. dupla CD-n. Ez a lemez egyébként 1999-ben már megjelent, tehát gyakorlatilag a reprint reprintjéről van szó - és nyilván az is jelent valamit, hogy egy eleve ollózott, "Best of" gyűjteményt érdemesnek tartanak 4 év után újra kiadni.

Nem tudom, mennyire voltak gondban a szerkesztők, de a fentebb említett mennyiség alapos fejfájást okozhatott nekik. Mert mit is kellett összeválogatni? Mi az, ami jellemző a King's Singersre? Mi az, amit énekelnek?
Valószínűleg könnyebb volna összeszedni azt, hogy mit nem.
Nehéz a kórusirodalomban olyan szerzőt vagy korszakot találni, akivel, vagy amellyel ne találkoznánk a King's Singers repertoárjában. A klasszikus darabok mellett nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy kortárs kompozíciókat is műsorra tűzzenek, folyamatosan íratnak is műveket - igaz, ez a vonulat inkább csak koncerteken jelentkezik.

És hát ott van még a könnyűzene, amely egyszerre áldás és átok. A King's Singers gyakorlatilag fennállása óta folyamatosan ingázik a két "oldal" között, ennek miértjéről, előnyéről és hátrányáról egy tavalyi interjú során eléggé részletesen beszélt a jelenlegi basszista, Stephen Connolly. Nem másolom ide a vonatkozó passzusokat, link a cikk végén.
A lényeg az, hogy ez a kettősség folyamatos odafigyelést igényel, és - mint kiderült - még mindig küzdeniük kell azért, hogy elfogadtassák magukat klasszikus kórusként.

Ami mindenképpen figyelemre méltó, az az, hogy olyan énekegyüttesről van szó, amely tagcseréktől függetlenül egyaránt érti, érzi és érzékeltetni is tudja, hogy mi a különbség mondjuk Thomas Morley és a Beach Boys között.
És megint csak óvatosan a minősítésekkel! Mondok erre is egy példát. Ligeti nekik írta a Nonszensz madrigálokat. Az ősbemutató előtt megbeszéltek egy közös próbát, amely egyben az első személyes találkozó is volt. A fiúk elkéstek, de esélyük sem volt a magyarázkodásra, mert Ligeti így indított: "Imádom a The Beatles Connection albumukat! Melyikük utánozza a Honey Pie-ban Louis Armstrongot?"

Persze, mindenki mást szeret bennük. Van, aki szelektál, van, aki mindent elfogad. "Régebben jobbak voltak"? Lehet. Nyilván mindenkinek, aki ismeri őket, követte történetüket, megvan a kedvenc formációja. Nekem is, bár az - megsúgom - nincs rajta ezen a kiadványon.
Épp így nyilván mindenki mást szeret hallgatni tőlük. Egyrészt van miből válogatni, másrészt ez már ízlésbeli kérdés is. Én sok lemezüket és koncertfelvételüket hallottam, ezek nagy részét be is gyűjtöttem. Átnézve a dupla CD tracklistáját, nem állítom, hogy pont ezeket a műveket válogattam volna össze. Részben igen, részben nem.

De végül is ezen a két lemezen valóban ott van szinte minden, ami jellemző a King's Singersre. Kórusművek és átiratok (jogos a cím) Janequintől a Beatlesig.
Tudom ajánlani.
Főleg azoknak, akik szerint régebben jobbak voltak.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.