vissza a cimoldalra
2022-08-07
részletes keresés    Café Momus on Facebook
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Kiemelt fórumaink
Haladjunk tovább... (235)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (5582)
Társművészetek (2550)
Opernglas, avagy operai távcső... (21470)
Momus társalgó (6396)
Kedvenc felvételek (683)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (63543)
Élő közvetítések - HAANDEL emléktopik (8723)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7675)
Kedvenc előadók (2930)
Digitális kerekasztal (128)
Milyen zenét hallgatsz most? (25110)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2387)

Olvasói levelek (11890)
A csapos közbeszól (99)
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (3254)
Operett, mint színpadi műfaj (5192)
Radnai György művészete (67)
Callas (476)
Kolonits Klára (1223)
Pantheon (3113)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (5208)
Edita Gruberova (3172)
A nap képe (2319)
Rost Andrea (2113)
Kimernya? (4574)
Momus-játék (6308)
Wagner (2701)
Jonas Kaufmann (2526)
Házy Erzsébet művészete és pályája (5388)
Bende Zsolt (178)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43
számlaszám:
11711003 20016193

apróhirdetés feladása:

Név: Amalgám
Leírás:
Honlap:
   


Amalgám (234 hozzászólás)
 
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 635122022-07-21 12:44:14

Eljut, persze hogy eljut, meg szerintem azért szólnak is nekik, ha netalán úgy néz ki, hogy beázott a főlépcsőház... Amúgy azt hiszem, hogy ők mostanra már mindenre fel vannak készülve a felújítás eredményével kapcsolatban.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 635112022-07-21 12:21:24

Hihetetlen de megint nem tudok írni. Mi lehet a gond?


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 635102022-07-21 12:07:06

Ezen most értelemszerűen nem leszek ott, de bízok benne, hogy Bodor Éva valóban kiváló énekes, mert Tetiana Zhuravel kedden sok szempontból magasra tette a lécet a számára, már amennyire azt én meg tudom ítélni. 


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 635092022-07-21 12:02:21

Krónikusnak krónikus, legalábbis a jelek szerint, de ED fórumtárs beírásának kellemetlen élét talán elveszi, hogy ladislav szerint a művésznő csakugyan a színpadképességet befolyásoló problémával küzd.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 635082022-07-21 11:56:49

Mit is írhatnék minderre, hiszen nálunk is pont ez történt: "Prózai részek hazai nyelven, "zenés" szövegek németül, felirattal." A nemzetközi művészek meghívásának esélyéről pedig annyit, hogy a jelenlegi szériában Tetiana Zhuravel és Bodor Éva énekli Az Éj királynőjét, akik Ukrajnából és Szlovákiából érkeznek, és mindketten értékelhető - talán mostanában belendülő - nemzetközi pályafutással rendelkeznek.   


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 635032022-07-20 23:43:56

Próba. (Egy ideje nem megy a beírás.)


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 635022022-07-20 22:43:52

Tegnap este zajlott le az Operaházban az évad főpróba nélkül számított Varázsfuvola-szériájának első előadása, és amennyiben nem voltunk német anyanyelvű turisták, az előadás során szomorúan tapasztalhattuk, hogy a darab – a prózai részektől eltekintve – ezúttal Goethe nyelvén csendült fel a színpadon, vagyis az Operaház vezetősége a jelek szerint ennek a műnek az esetében is lemondott a megfelelő magyar fordítással rendelkező darab hazai nyelven történő előadásáról. Nem vitatom a döntés számos előnyét (eredeti nyelvén adják elő a művet, a főbb szerepekre könnyebb élvonalbeli nemzetközi művészeket hívni, német nyelvterületről érkező nézők érdeklődésére is igényt tarthat a mű, ha ott esetleg nem látnák éppen eleget), de az operairodalom legfontosabb, megfelelő nyelven gyereknézők előtt is sikerrel játszható beavató operájának esetében a lépést mégis egyértelműen megkérdőjelezhetőnek tartom, amit nem indokol megfelelő módon az, hogy a Ház vezetése az Operaházat esetleg par excellence idegen nyelvű, míg az Erkelt egy majdani jövőbeli funkciójában magyar nyelvű játszóhelynek tekinti.



 



Ugyancsak nagy szomorúsággal – és egyúttal mély aggodalommal – töltött el a függöny felvonása előtt bejelentett hír, hogy a Pamina szerepére eredetileg kiírt Rost Andrea művésznő sajnálatos módon megbetegedett, és ezért kénytelen volt lemondani az előadást. A beugrást a második szereposztás Paminája, Kriszta Kinga közmegelégedésre teljesítette ugyan, de azt hiszem, mégis illő, hogy valamennyi, a tegnapi előadáson jelen volt nézőtársam nevében ezúton is kifejezzem a közönség reményét a mostanában sokat betegeskedő Rost Andrea művésznő mielőbbi gyógyulásában.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 631502022-04-25 02:00:16

Kedves almapüré, köszönöm szépen a választ, mindenképpen hálás vagyok az igyekezetért, és megpróbálom feldolgozni az információt, aminek valójában van hasznos érdemi tartalma.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 631492022-04-25 01:56:30

Én is úgy látom, hogy kezd itt egy kicsit elgurulni a #metoo-tabletta, ráadásul még csak nem is jogosult helyről, tehát tisztázzuk: egyértelmű, hogy semmiféle kényszerről és kiszolgáltatottságról nincsen szó, az érintett táncosnők még csak az Operaház állományába sem tartoztak, nem voltak kiszolgáltatva semmiféle helyi vezető, rendező stb. „önkényének”. Nyilvánvalóan eleve ilyen feltételekkel kerestek külsős szereplőket a feladatra, és aki akarta, jelentkezhetett. Ezt azért megfelelő ítélőképesség birtokában nem szokás kiszolgáltatottságnak nevezni. Amúgy meg sem a táncosokra, sem a nőkre, sem pedig a táncosnőkre nem alkalmazható semmiféle egységes modell abból a szempontból, hogy a hasonló helyzetekben mikor sérül az önrendelkezéshez, a testükhöz vagy az intimitáshoz való joguk, semmiféle gyakran felmerülő megközelítési szempontból – radikális feminizmus, keresztény perszonalizmus stb. –, mert ennek alapvetően nem külső, hanem belső mércéje van. A strandon is van, aki leveszi a fürdőruha-felsőt, és van, aki nem. Biztos vagyok benne, hogy aki leveszi, nem kényszer hatására veszi le, és abban is, hogy akik ott vagy akár az előadóművészi szakmában leveszik, valójában nem szeretik, ha ebbe önjelölt – ráadásul súlyos mértékben tájékozatlan – prókátorok szólnak bele, mert attól meg viszont tényleg sérül az önrendelkezéshez való joguk, akár a nagyobb rendszer szintjén is.



 



Ami pedig -zéta- bejegyzését illeti, hát most bizony komolyan elkezdtem aggódni érte... Lehet, hogy szegénynek reggel nehéz napja kezdődik majd. Békésen szendereg odahaza az ágyában, és még csak nem is sejti, hogy egyetlen éjszaka alatt megfordul körülötte a világ: bűnösnek találják szexista fórumbejegyzés vétkében, kipurgálják őt még a saját oldaláról is, megbecsült zenekritikusi múltját a cancel culture leghaladóbb szabályai szerint teszik meg nem történtté, és még a görög ábécét is módosítják miatta a megfelelő helyen. Megszületik a valódi láthatatlan ember. Szóval ne komolytalankodjunk itt, azért tudjuk már helyén kezelni a humort és megfelelően elhatárolni a bagatellt, ez valahol a fórum normális működésének is az alapfeltétele.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 631362022-04-24 21:22:05

Magyarázat, magyarázat, magyarázat... Önreflexió nélkül. Abban, hogy megsértettünk-e már valakit valamivel, a legbiztosabb módon igazít el minket, hogy szólt-e már nekünk az illető a dolog miatt. Innentől emberi nagyság kérdése, hogy mit teszünk, bár azért lehetünk érdemi kitekintéssel a vonatkozó társadalmi konvencióra is. Ugyanakkor kíváncsi vagyok, ha mondjuk a feleséged énekelne énekkarban akárhol – operában, templomban –, bemutatnád-e őt egy társaságban úgy, hogy „Ő a feleségem. Kórista.” Észleltem egyúttal, hogy az egyik bejegyzésemet te találhattad sértőnek, és kérem, hogy ezt bocsásd meg nekem, én voltam elővigyázatlan.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 631232022-04-24 01:17:11

Érdekes dolog ez ezzel a feliratozóval. Most (tegnap) este a VI. Nagy Iván Nemzetközi Balettgála alatt a hangtechnika tréfálta meg a műsorvezető Gyüdi Melittát és minket, amikor egy sokunk által ismert jellegű sípolást követően elvette tőle a hangerő mintegy nyolcvan százalékát. És volt olyan műsorszám, ami a felkonferálást követően olyan hosszú ideig nem tudott elkezdődni, hogy a közönség tapsolással kezdte szórakoztatni magát. Nem tudom, humán vagy műszaki okoból történt-e így, de meglehet, az utóbbiról volt szó. A feliratozót, amennyire én tudom, folyamatosan egy külön munkatárs kezeli; talán láttam is a minap egy olyan korrekciót a feliratozásban, ami szerintem nem lehetett gépi intelligencia műve. Tehát biztos észrevették a dolgot nálad is, és elháríthatatlan műszaki hibáról volt szó. Talán utaltam már rá korábban, hogy a felszíni jelek alapján milyen komoly mértékben aggódok a rekonstrukció során beépített műszaki tartalom minősége miatt, és hát szerintem a sötét fellegek egyre inkább sokasodnak. De egyelőre bízzunk benne, hogy csak beüzemelési problémákról van szó, ühüm...   


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 53942022-04-23 13:59:17

Igazából nem tudom, hogy Vashegyi György, illetve az Orfeo Zenekar és a Purcell Kórus zenei teljesítménye megérdemelte-e ezt a velős bejegyzést, illetve abban sem vagyok biztos, hogy amikor sorait írta, a – végső – szerző megpróbált-e az elvárható mértékben elvonatkoztatni Vashegyi karnagy úr ismert szerepvállalásától a hivatalos művészeti közéletben. Ugyanakkor azt el kell mondanom, hogy az egyetlen műsor, amit eddig láttam-hallottam tőlük, az Jean-Baptiste Cardonne Omphale c. művének feltámasztása volt tavaly szeptember 16-án a Müpában, és az nekem – aki operai kérdésekben amúgy legfeljebb a laikus álláspontok egyikét képviselhetem – tetszett. Érdekes előadás volt, a közönség talán valamivel száz fő feletti létszámban képviseltette magát a BBNHVT tereiben, ahol ugyanakkor rajtuk, illetve a dirigensen, a zenekaron és a kóruson kívül jelen volt még egy évszázadok óta nem játszott, de feltámasztásra kifejezetten érdemes, elég jó opera – aminél gyengébbek rendszeresen kerülnek műsorra fontos helyeken Magyarországon –, illetve barokk vonalon mozgó külföldi énekesek is – a főbb szerepekben: Chantal Santon Jeffery (Omphale), Judith Van Wanroij (Argine), Reinoud Van Mechelen (Iphis), Jérôme Boutillier (Alcide) –, akik kifejezetten jó benyomást tettek rám. Rájuk külön is felhívnám a figyelmet, mert úgy néz ki, hogy rendszeresen dolgoznak együtt Vashegyi Györggyel – így többük felbukkanására a jövőben is nyilvánvalóan számíthatunk majd a Müpában az általa hallgatóság elé vitt darabokban –, és a számomra igényesen összeállított, a közönség érdeklődésére számot tartható csapatnak tűntek, bőven a Magyarországon elérhető átlagszínvonal felett. Vashegyi karnagy úr, az Orfeo Zenekar és a Purcell Kórus kapcsán pedig el kellene gondolkodni azon, hogy az a revitalizációs tevékenység, amelyet az európai régizene területén folytatnak, annak ellenére értékes, hogy több hazai együttesnek és alkotóműhelynek esetleg náluk nagyobb hírnév, vagy esetleg valóban nagyobb szakmai erő adatott. Nem-nem-nem, zenei kérdésekben nem szoktam ítélkezni, de az Omphale előadása a tetszik-nem tetszik skálán nekem kifejezetten a „tetszik” kategóriába esett, de legalábbis nem adott okot mások gyűlöletének a megidézésére.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 631142022-04-23 13:42:13

Kedves Búbánat, szögezzük le, hogy itt nem statisztákról van szó, hanem képzett táncművészekről, akik különböző kortárs táncműhelyekből érkeztek. A hölgyek közül Rovó Virág például színházi táncos kategóriában az évad legjobb pályakezdő táncművésze volt 2019-ben. Kérlek, hogy fogadd el őket megfelelően felkészült és megfelelő díjazásra jogosult művészekként. Továbbá az ilyen szerepeket méltányosan meg kell fizetni, különösen akkor, ha arról filmfelvétel is készül, ami azután internetes eléréssel is hozzáférhetővé válik a legszélesebb nyilvánosság számára. Ez normális körülmények között be kell hogy épüljön a szerződésbe és a fellépti díjba. Ennek ellenére félek tőle, hogy sajnos nem kaphattak túl sok pénzt a szerepért.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 631132022-04-23 13:38:57

Kedves takatsa, köszönöm szépen azt a figyelemre méltó magyarázatot, amellyel az észrevételemre szolgáltál, de kérlek hidd el, hogy az intelligencia valódi megnyilvánulása a „kórista” szó és a vele képzett további kifejezések használatának a mellőzése lenne. A magyar nyelvben, a mindennapi beszédben általában csípőből nem nevezünk kóristának senkit, bizonyára azért, mert már a konvenció szintjén is érzékeljük a kifejezés helytelenségét.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 631062022-04-22 21:46:07

Én tudok valamit rosszul...? Én a keresztelés utáni élettelen összeesését a korábbi rendezésben meg hát az alaptörténetben is úgy értelmeztem, hogy ő ott meg is hal. De tény, hogy soha nem mozdul meg többet. Igaz, senki nem kiált fel a színpadon, hogy "Kundry meghalt!", de nehéz másra gondolni. Meg ha jól tudom, neki az egyéni szocproblémája eleve az volt, hogy ezer éve büntiben van, és nem tud meghalni, vagy legalábbis kénytelen reinkarnálódni mindig.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 631022022-04-22 20:45:13

Kedves takatsa, itt viszont meg kell mondanom, hogy osztom Cilike fórumtársunk azon korábbi felszólalásában megfogalmazottakat, amelyben a „kórista” megnevezés alkalmazását mélyen sérelmezte. Nem törekszek helyi PC-téboly kirobbantására – azt is nehezen viselem, ami a külvilágban van –, de az igazat megvallva számos alkalommal bennem is felmerült a kérdés, amikor ezt a szót meghallottam, hogy végső soron milyen kórral foglalkozó emberekre is gondol a megnyilatkozó. Meg hát ez a lányozás, ez is olyan furcsának tűnik a számomra... Magyar anyanyelvünk nagyon gazdag szókészlettel rendelkezik, és nem szorgalmazom ugyan nyelvünk és nyelvi hagyományaink átalakítását, de azt meg igen, hogy ebben a gazdag tárban kutakodva próbáld meg megtalálni azokat a szavakat, amelyek kellően alkalmasak magasan képzett művészek megnevezésére. Itt most egyébként el is hallgatok, még mielőtt a fórumon hibernált balettművész hölgyek egyike a „balerina” kifejezés használatát bocsátaná vitára, megfúrva ezzel számos jövőbeli bejegyzésem közreadását – tényleg, „balerina” mehet? –, de az egyszer már nyilvános kritika alá esett és személyesen is sérelmezett „kórista” megnevezés használatának mellőzése szerintem a tapintat egy formája lenne.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 631012022-04-22 20:40:53

Ismételten köszönöm az elköteleződést, bár Kundry ügyében végső soron elég lesz a színpadra koncentrálnod, szóval semmi extra...


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 630952022-04-22 17:24:08

Kedves takatsa, köszönöm a vállalkozást, minden további információ jól jön az állóhelyekről. Magával a rendezéssel kapcsolatban pedig azt kérném, figyelj oda rá, hogy mi történik a darab végén Kundryval. Az igazat megvallva a 3. felvonás végén már egy kicsit figyelemhiányos állapotban voltam, és nem emlékszek rá pontosan, de nem vagyok benne biztos, hogy meghal rendesen. Szóval lehet, hogy ebben is van változás.   


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 630942022-04-22 16:53:13

Kedves lujza és almapüré, köszönöm szépen az állóhelyekkel kapcsolatos választ. Annyit kérdeznék még tőled, almapüré – mivel te a gyakorlatban is használtad már őket –, hogy lehet-e onnan jól látni. Ezeknek a gyanús képződményeknek a legelőnyösebb tulajdonsága ugyanis eddig az volt talán, hogy nem voltak, a visszaépítésük ötletének pedig – tudtommal – leginkább az volt az alapja, hogy ha a nézőket felállítják, akkor egy kicsit magasabbról jól, de legalábbis jobban lehet majd látni a színpadot – és hát nekem ugyan még nem volt állóhelyem, de amennyi tapasztalatot a szünetekben az onnan való kitekintéssel szereztem, az alapján nem biztos, hogy bele kellett volna kezdeni a dologba.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 630922022-04-22 15:41:55

Köszönöm, leesett... (63093) Teljes észrevétel törölve. A bal- és jobboldali középülés 1. sorát meg te ne keresd tovább, a sorszám rendszeretanilag csak a középső rész erkélyre kinyúló első sorát jelenti.   


Pantheon • 30742022-04-21 18:39:14

Súlyos veszteség, a magyar balettjátszás korszakos alakja volt. Nem tudom, megér-e ez a szomorú esemény valakinek annyit, hogy felújítsák Markó Iván valamelyik "nagy" koreográfiáját, amelyek sajnos kezdenek feledésbe menni.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 630862022-04-21 17:06:07

Takatsa fórumtárs, a legjobbakat kívánom a művésznőnek is és neked is. Viszont mivel te is ültél már a felújított harmadik emeleten, kérlek, hogy vedd figyelembe a kérésem/kérdésem (63074), és próbálj visszaemlékezni rá, hogy valóban használják-e ott az állóhelyeket álló emberek.


Balett-, és Táncművészet • 61302022-04-21 16:36:53

"nemzetköziséget..." - bocs.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 630842022-04-21 16:05:46

Igen, az érdekes volt, hogy nyilvánvaló beugrásról van szó, mégis van jól megírt MÁO-s adatlapja a művésznőnek, tehát szerepelhetett már nálunk. Végső soron nem kizárt, hogy akkoriban én is vele láttam a darabot, tehát emlékeznem kellett volna rá. De az is lehet, hogy nem. :-) 


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 630822022-04-21 15:27:52

Ej, de érdekes ez, mert már Boross Csilla neve is eltűnt a szereposztásokból, és helyette egy Francesca Sassu nevű hölgyé van ott. Meglehet, épp most próbálnak valakit keríteni Rost Andrea helyett, akinek közbejött valami. 


Balett-, és Táncművészet • 61292022-04-21 15:08:04

Az eddigiekhez képest teljesen új, egyben pedig nem túl biztató struktúrát mutat a VI. Nagy Iván Nemzetközi Balettgála programja, amelyből teljesen hiányoznak a neves külföldi fellépők, a nemzeköziséget pedig a brnói Janáček Színház balettegyüttese képviseli, de ők legalább egyszerre két darabbal is. A balettgála is inkább balettestté alakult, amelyben a brnói társulat mellett a Magyar Nemzeti Balett szintén két egyfelvonásossal lepi meg a közönséget, az idei premierek választékából, bölcsen elkerülve ezzel bármiféle erőforrás-pazarlásnak még csak a gyanúját is.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 630802022-04-21 14:53:01

Ókovács Szilveszter Tatjána-levele a Parsifal új rendezésének témakörében  az Origo oldalain, pontosabban itt olvasható. Az írásból megtudhatjuk azt is, amit eddig még nem.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 630742022-04-21 01:12:41

Köszönjük ezt az információt, szerintem nekünk is lesz még mit írnunk a felújítás helyzetével összefüggésben. Az állóhelyekkel kapcsolatban kérdezném a fórumtársakat, hogy aki nézett már előadást a harmadikról, az látott olyat, hogy ténylegesen is állnának nézők ezeken a helyeken? Szóval használják őket? Én eddig kétszer voltam a harmadikon, és nem ezt figyeltem, de mintha nem nagyon lettek volna ott.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 630732022-04-21 00:50:42

Kedves Kati, szerintem a fórumtársak jelentős része még nem látta az előadást, és majd szombaton fogja megtekinteni, mert az ismert jegyárak mellett csak a matinéidő + harmadik emelet kombináció vállalása mellett juthat el rá.  


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 630722022-04-21 00:38:28

A Gioconda annak idején tőlem is kapott elmarasztalást itt a fórumon, főként a kis növésű szereplők alkalmazásának módja és az őket sújtó kontra-kalokagáthia, a testi fogyaték és az erkölcsi rossz összekapcsolása miatt. Továbbá akkor felróttam a dolog Rigoletto-áthallásos voltát is. A Messiás és a Parsifal rendezése viszont mély tudásról és komoly alkotóerőről árulkodik. A Giocondában az Órák táncát, Barta Dóra koreográfiáját védelmeztem anno, és úgy emlékszek, hogy az indulatok is főleg annak a kapcsán szabadultak el. 


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 630502022-04-14 15:46:29

Kedves Búbánat, úgy látom, lett egy megosztó rendezésünk, ahogy az kortárs színrevitelek esetében nem szokatlan a körünkben. Az idős hölgyközönség részleges fogyatkozását én is tapasztaltam a szünetekben, kicsit sajnáltam is. Általában véve úgy vélem, hogy a jelenlegi helyzetében nem érdeke a MÁO-nak, hogy a műsorszerkezet eltolódjon a kortárs megoldásokat alkalmazó darabok, rendezések irányába, ugyanakkor figyelembe kell venni azt is, hogy ennek a rendezésnek a bemutatása már két éve húzódik a járvány miatt, tehát ha esetleg a Ház vezetése hasonló felismerésre is jutott, mint én, ez a program azért szerintem még beleférhetett. Hozzá kell tenni azt is, hogy Almási-Tóth András „kortárs” rendezései valójában nagyon értékes „hagyományos” rendezések, amelyek óriási tradicionális tudásanyagra épülnek, és hogy Almási-Tóth András az Operaház vezetésének és alkotói gárdájának azon kevés tagja közé tartozik, aki valódi magasabb művészi tudással rendelkezik – még ha mondjuk a Messiás rendezése után a szereplők többszörözésének eszközéről nem teljesen világos is, hogy alkotói kézjegy-e vagy önismétlés (második esetről lévén szó, én még elfogadom kézjegynek, amelyet akár jól is lehet alkalmazni). Az csakugyan sajnálatos, hogy az említett tudás megértése – részben elmélyültsége, részben alkalmazásának magas színvonala miatt – nem adatik meg a közönség minden tagjának, értve itt bizony a hagyományos sémákhoz kizárólag azok általuk is ismert részeiben ragaszkodó, nem mindig egészen teljes körűen művelt, gyakran sajnos a kognitív képességek erőteljes hanyatlásának szakaszában lévő, idős hölgy tagjait a közönségnek. Mindenképpen meglepőnek tartom, hogy a második felvonás gazdag szimbólumrendszeréből annyi keltette fel a figyelmed, hogy van benne pisztoly és meztelenség, meg hogy a félmeztelen lányok negyed órán át hajladoznak egy fa törzsén. Bár a félmeztelen hölgyek később is előjönnek majd még, elég fontos kontextusban, azért azt jelezni szeretném, hogy nagyjából addig hajladoznak ott, ameddig a viráglányok csábítási jelenete ezt igényli. Nem tudom miért vannak pont öten, lehet, hogy hatnak indult a létszám, hogy mindegyik énekes viráglánynak legyen táncos alteregója, csak valami közbejött. Annyit utólag elismerek, hogy – az öltözöttségi állapotukból adódó korlátokat figyelembe véve – a koreográfus Barta Dóra megpróbálhatta volna gazdagabb mozgásanyaggal felvértezni a hölgyeket, akik általában kortárs társulatoktól érkező, képzett táncművészek. Bár a rendezői cél eléréséhez meg valójában elég ennyi, úgyhogy lehet, ez valójában nem volt szükséges.



 



Kicsit sajnálom, hogy előzetesen ennyire kiadtad a darabot, talán nagyobb tekintettel kellett volna lenni azokra a fórumtársakra, akik most fogják megtekinteni valamelyik előadást, és közelítőleg teljes színházi élményre vágynak a nézőtéren. Nagyon bánom, hogy nem tudtam nagyobb hangsúlyt fektetni az ének-zenei részre és a fellépő énekesek méltatására, de soha nem titkoltam, hogy az operai teljesítmények megítélését – megfelelő tudás hiányában – szívesebben hagyom másra, balett meg hát nemigen volt a darabban. Jelzem persze azt is, hogy egy új rendezés megjelenésekor valóban lehet a rendezés kérdéseivel foglalkozni, és nem az a hangsúlyos szempont, hogy a legalább részben hosszú ideje stabil énekesi szereplőgárda tagjai hozzák-e a tőlük megszokott, ismert elvárhatót. Remélem, hogy később, amikor már fórumtársaink jelentős része látta a darabot, lesz majd időm arra, hogy kicsit mélyebben foglalkozzak a rendezés elemzésével, és megpróbáljam megvilágítani, mi minden maradt belőle rejtve a jelek szerint még előtted is.



 



Az énekkar elhelyezkedésére vonatkozó közlésedre szeretnék külön is válaszolni, mert végeredményben az enyémet korrigáltad vele, de sajnos pontatlanul. A férfikar, vagy annak jelentős része a földszinti nézőtéren volt jelen, mint ahogy én is. Tőlem néhány méterre énekeltek. Ha te a harmadikon ültél, valószínűleg nem láthattad őket jól, bizonyára nem ezt az előadáselemet próbáltad megtalálni a földszinten, és a harmadikról is lehettek kilátási problémáid. Továbbá a bevonulásuk is sötétben történt, bár elég hangos ajtónyikkanás előzte meg. A női kar nyilvánvalóan fent énekelt, láttam a felszerelésüket is a szünetben, amikor felmentem. Az elkövetkező előadások során valószínűleg a fórumtársak is látni fogják, hogy helyes a földszinti pozícióra vonatkozó közlésem, már ha addig ki nem vonják onnan a férfikart mondjuk a 63042-ben írt okokból, de ekkora hatalmat azért nem tulajdonítok egyetlen bejegyzésemnek sem. Kérlek, próbálj egy kicsit körültekintőbb lenni, ha valamelyik fórumtársad véleményét úgy bírálod felül, hogy abban implicite azt is állítod, hogy még csak nem is hallhatta azokat a jelenségeket, amelyeket leírt. Köszönöm szépen, ha a jövőben figyelemmel tudsz majd lenni erre a kérésemre.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 630472022-04-14 10:13:30

Kívánom, hogy jelentkezzen nálad valaki, de azért elég valószínűtlennek tűnik a Nagypéntek és az olcsó is. Tegnap nagy nap volt ebből a szempontból, szellős ház volt, és azt hiszem 5000 vagy 5500 forintnál drágább jegy a Ház honlapján sem volt, azok pedig ráadásul jó emeleti páholyok voltak. Egy közismert diszkont oldalon pedig 1000 és 2000 forint között két árfekvés is volt. Viszont 16.00 órakor kezdődött az előadás. Ezt nem azért írom, hogy elcsüggesszelek, hanem inkább azért, hogy a jövőre nézve a fórumtársak kalkuláljanak az ilyen lehetőségekkel, és figyeljék őket.



+Ne nézzük le a főpróbát... :-)


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 630452022-04-14 09:50:47

Köszönöm szépen a több hozzászólásban ekem tulajdonított építészeti szakértelmet, de le kell szögeznünk, hogy semmiféle építészeti végzettséggel nem rendelkezek; bizonyos építészeti ismeretek szerintem talán hozzátartozhatnak egy felkészültebb férfiember tudástárához, és igazándiból a hiba vagy a tévedés lehetőségét sem zárom ki minden esetben a közlésemből. Az Operaház felújított épületét pedig inkább csak figyelmesen megnéztem. Remélhetőleg hamarosan vissza tudok majd térni röviden azokra a főbb kérdésekre, amelyek érdemi reakciókat váltottak ki, de ezek közül most a légtechnika kérdését venném előre, mert az tűnik a legegyszerűbbnek. Én sem hallottam mind a két alkalommal a berendezést, csak az egyik előadáson (valószínűleg csak akkor működött), arról pedig nem érdemes vitázni, hogy kicsit vagy nagyon volt-e hallható. Ez egy operaház, és az előadás közben nem lehet gépzaj a zenei térben, semekkora sem. Épp a lényeget sérti. Szóval legalább a játékidő alatt ki kell kapcsolni. Igazándiból valahogy azon kívül sem illik a miliőbe, tehát indokolt lenne megfontolni a közönség jelenlétében történő teljes mellőzését, vagy megkeresni azt a műszaki megoldást, amivel hallhatatlanná tehető a berendezés. Egyébként tegnap szünetben felmentem a harmadikra, és már nem szólt a gép akkor sem, szóval lehet, hogy közben elhallgattatták.



 



Az első mondatomban írtakat bizonyítandó máris helyesbítem a 63031-es bejegyzés egyik apróbb észrevételét, ugyanis a lepattogzott festék az ajtótokok mellett valóban lepattogzott, vagy inkább levert festék, nem pedig fóliasérülés, vagyis nem fóliáztak falat, ezt én láttam rosszul. Maga a festés pedig kiválónak tűnik szinte mindenhol, és valószínűleg az ajtók környékén sem magától pattogzott le, hanem utólag megsértették. A többi észrevételemet ugyanakkor fenntartom, az azokban írtakat helytállónak tudom, illetve annak tudtam a bejegyzés/észlelés idején (de az ajtószerelvények pl. örvendetesen megsokasodtak már közben).



 



A lépcsőházak kérdésével pillanatnyilag nem szeretnék túl sokat foglalkozni, mert azok most úgy maradnak legalább 30-50 évig, tehát jelenleg a nem korrigálható tényezők közé tartoznak, a magam részéről pedig azt szeretném, ha a javítható hiányosságok kerülnének előtérbe addig, amíg még van lehetőség a kijavításukra. Úgy látom, Cilikében némi kétely él azzal kapcsolatban, hogy helytálló-e az alkalmazott építőanyaggal kapcsolatos meglátásom (63040), de változatlanul attól tartok, hogy igen – erről egyszerű kopogtatásos eljárással maga is meggyőződhet akár, ha a lépcsőházban jár, és prima facie nem tudja egyértelműen azonosítani a nem-prima materia-t.



 



Hasonló bizonyosságra vezethetnek egyes logikai következtetési eljárások is. Amennyiben ugyanis Ókovács Szilveszter főigazgató úr a Tatjána nénjéhez szóló levéláriájának következő fejezetét úgy kezdi, hogy „Kedves Tatjána Néném! Képzelje, alig adtuk át a felújított Operaházat, és milyen mókás félreértés történt máris: hűséges nézőink egyike gipszkartonnak nézte a carrarai márványt a karzatlépcsőházban!”, akkor nincs gipszkarton a lépcsőházban. Amennyiben azonban a főigazgató úr az eljövendő levelében nagyvonalúan mellőzi a szóban forgó építőanyag megemlítését, hát úgy bizony gipszkarton van ott. Az ő számára egyébként szerintem igazságot kell szolgáltatnunk a kérdésben, mert amennyire én emlékszek a felújítás történetére, a felvonó létesítésének ügyében mintha ő képviselte volna az antagonista álláspontot.



 



Egyébként apellálok a művésznő közismert lojalitására az Operaház iránt, és mivel feltételezem, hogy a Ház társulata és vezetése valójában nem szeretné, ha mostanában túl gyakran elhangzana a nyilvánosság előtt a g-betűs szó, javasolom, hogy indokolatlanul ne vegyük elő a témát.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 630432022-04-14 07:17:56

Kedves joska141, bocsánatot kérek, de ez az utóbbi idők legszükségtelenebb bejegyzésének tűnik a fórumon. A három kérdésre a válasz látatlanban és dióhéjban: de igen, nem, nem. Ezt szerintem senki nem is gondolja máshogy.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 630422022-04-14 06:58:40

Ps.: Az ének-zenei részhez talán mégis annyit, hogy az I. felvonásban nagyon vigyáznia kell a nézőtérre beküldött férfi énekkarnak, mert a most valóban osztályon felüli akusztika bizony kétélű fegyver, ami nagyon felerősíti a hibákat is. Sajnos tényleg visszajönnek azok is az oldalfalakról, ércesen. Karmestereknek, karnagyoknak figyelembe kell venniük ezt a körülményt. Nagyon hallható az, ha nem tökéletes a kari fegyelem, ha valaki bizonytalan vagy késik a szólamával. Tegnap talán három énekesnél is hallható volt, hogy késve zárja a szólamot, és az ő hangjuk oda nem illő, külön suttogásként jött vissza a falakról. Nem biztos, hogy ilyen viszonyok között szerencsés dolog széttelepített, nem jól vezethető énekkart alkalmazni.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 630412022-04-14 00:45:15

Tegnap délután megnéztem Almási-Tóth András új Parsifal-rendezésének a főpróbáját, és remélem, hogy a fórumtársak közül sokan vagy ott voltak velem, vagy van jegyük az elkövetkező előadások valamelyikére. Meglehet, én nem csináltam volna kortárs rendezést a Parsifalból, de ez most kifejezetten jól sikerült, figyelemre méltó rendezői megoldásokkal és sok ügyes szimbólummal, kicsitől a nagyig, amelyek talán csak a harmadik felvonásra kezdenek egy kissé sokan lenni. Vagy talán akkor sem. Elnézést kérek, amiért most nem az előadókra és az ének-zenei megvalósításra helyezem a hangsúlyt, de az előadás kapcsán alapvetően a színpadra állításra szeretném felhívni a figyelmet, továbbá pont az ének-zenei kérdések értékelésére nem szoktam magamban megfelelő tudást érezni. Aki meg akarja nézni, milyen is az, amikor Gurnemanz és Klingsor egyaránt kever valamit a maga Szent Gráljában, tekintse meg az előadást! Vigyázat! Erotizált rendezés, toplesz viráglányok (is), de most nem ez az, ami miatt billentyűzetet ragadtam. Úgy hiszem, a színpadi látványért felelős alkotói gárda többi tagja – Sebastian Hannak díszlettervező, Izsák Lili jelmeztervező, Barta Dóra koreográfus, Juhász András videótervező és a világításért felelős Pillinger Tamás – egyaránt mindent megtett az előadás sikeréért, kiváló eredménnyel, de közülük is főként Juhász Andrásról emlékeznék meg. Bár nem minden esetben akadt sok dolga, de kellemes meglepetést okozott Izsák Lili, mert a MÁO által a honlapján az előadásról előzetesen megjelentetett fényképen (Fotó: Kummer János) Kovácsházi István művész úr által viselt steppelt fehér termozakó nem sok jót sejtetett, de az előadáson az egyébként minimalista jelmezek ennél azért jobb összképet mutattak. Érdekességként kapcsolódik talán az előadáshoz, hogy eltettem a program színlapját, amelyből talán csak az nem derül ki, hogy a Parsifal című operának van egy Parsifal nevű szereplője is, és hogy a címszerepet most Kovácsházi István alakította.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 630312022-04-11 19:27:52

Én sajnos egyáltalán nem voltam annyira megelégedve az Operaház rekonstrukciójának eddigi eredményével, mint Lujza és takatsa fórumtársak. Jómagam két másik darab – vagyis nem a Mefistofele – előadásait tekintettem meg az épületben, még március második felében, és akkor azért nem osztottam meg az észrevételeimet a fórum nyilvánosságával, mert feltételeztem, hogy a nem teljes készültségi állapotban lévő felújítási munka átadása szorosan kötődhet a választási kampányhoz, abba meg hát nem avatkozunk bele ilyesmivel, és bővebb értelemben sem nagyon politizálunk az oldalon... Hasonló okból nem szóltam hozzá eddig a Hunyadi-premierhez kapcsolódó egyik bejegyzés egy érdekes észrevételéhez sem, amit azért talán majd később megteszek. Elsődlegesen azonban az Operaház felújításának eddig tapasztalt hiányosságaiból adok közre egy szerényebb csokrot, egyébként nem a hibakeresés és nem is a Lujzával vagy takatsával való polémia szándékával, hanem azért, hogy amennyiben ez még lehetséges és a hibák a természetüknél fogva korrigálhatók, az arra illetékesek megpróbálják kijavítani őket, illetve azért, hogy egyes építészeti megoldások alkalmazhatóságáról rendelkezésre álljon vita során kialakult visszajelzés is.



 



Lássuk hát az Operaház rekonstrukcióját kritikai oldalról!



 



A kérdéses időszakban – március második felében – a felújítás még nyilvánvalóan nem volt kész, jól látható hiányosságok, nyitott kábelcsövek, hiányzó ajtószerelvények fogadtak minket az oldalsó lépcsőházakban, és sajnos bizony kosz, hulladék is. Nyitott ajtókon betekintve folyamatban lévő munkálatok jeleit tapasztalhattuk a szorosabb értelemben vett közönségforgalmi tereken kívül. A szerelvények hiányában fordítva egymásra csukott lépcsőházi ajtószárnyak magukban rejtették az ajtók korai esztétikai károsodásának lehetőségét. Legalább a harmadik emeleti büfének még nem volt saját vízellátása, oda a radiátorok sem voltak beszerelve.



 



Maguknak az oldalsó lépcsőházaknak az átépítésére vonatkozó értékelés bizony egy nagy „ühüm...” a részemről. takatsa fórumtárs szerint „nagyon rendben van a lépcsőház”, míg szerintem az a megoldás, amit ott láthatunk a lift beépítésére, az egy kényszerű kompromisszum, és annak sem a legjobb. Nem vitatom, hogy az adott kereteken belül törekedtek a minőségi munkára, és azt sem, hogy amit ott láthatunk, az egy nagyon igényesen kivitelezett szárazépítészeti megoldás, de annál sajnos nem több, legalábbis a látható részében. Nem tudom, mi hiányzott pontosan, pénz vagy műszaki lehetőség ahhoz, hogy a felújítás után a karzatlépcsőház közepén ne gipszkarton (!) liftakna – vagy legalábbis: gipszkarton borítású liftakna – fogadja a nézőket, de hát megtörtént a dolog. Minden ismert építőanyagok legsilányabbika – na jó: van még a vályog meg a hullámpala –, a 20. század eleji szoba-konyhás bérlakások fürdőszoba-leválasztásainak örökös sztárja, G. Karton teret követelt magának Lotz Károly kupolafreskójának szomszédságában, és meg is kapta az őt egyébként meg nem illető helyet: ott van, gipszkarton jellegében rátekintéssel is felismerhető, barátságos kopogtatásra pedig üres kongással válaszol. Egyszóval minden lehetséges módon igyekszik tudtára adni a látogatónak, milyen mértékben is tekinthető a nemes anyaghasználatra épülő, patinás műemléki épület által képviselt összes építészeti érték antitézisének. Nem tudom, hány helyen sikerült még a világon évszázados operaházak és régi neoreneszánsz paloták közönségforgalmi tereit megbolondítani egy ennyire elegáns gipszkarton kasztnival, de szerintem nem túl sok ilyen lehet. Szóval aki netán külföldről érkezik megtekinteni az Operaházat, az most csodálkozhat. Meg az is, aki belföldről.



 



Amúgy az építész, Zoboki Gábor és munkatársai nagyjából hozzák az elvárhatót, és megfelelő módon követik az építészeti konvenciót is: a gipszkarton borítás bár gipszkarton ugyan (ebben a bejegyzésben nem írom le többet ezt a szót...!), de kétségkívül nagyon igényes, mint mondottam – legalábbis amíg az illesztéseknél meg nem indul és láthatóvá nem válik majd az elemek lassú szétválása –, a diszkrét felületi jelölőminta pedig megfelelően azonosítja, hogy mi az, ami utólagos beépítés, és nem az eredeti műemlék része. Az enyhén stílusidegen félboltíves kialakítás, illetve az Operaház egyéb tereitől szintén idegen rejtett világítás inkább csak a figyelmes szemlélő számára teszi építészeti oldalról egyértelművé a nóvum jelleget. Végső soron ha mindenképp liftet akartunk tenni abba a lépcsőházba, akkor ez így a következő rekonstrukcióig szódával elmegy, de nem hiszem, hogy az átépítés felelősei közül bárki is különösebben büszke lehetne a dologra.



 



A lifteknek persze csak örülni lehet, és a magam részéről nagyon bízok benne, hogy a felvonók nemsokára magyar nyelven is megszólalnak majd az angol mellett – vagy inkább az angol előtt –, már ha csakugyan a Magyar Állami Operaház közönségét vannak hivatva szolgálni.



 



A harmadik emeleti nézőteret használatba véve sajnos funkcionális és egyéb hibák sorával találkozhatunk. Ezek közül a legfontosabb, hogy a légtechnikai berendezés zavarja az előadást, az általam megnézett két előadás közül az egyiket teljesen élvezhetetlenné tette a folyamatos, idegesítő gépzaj, ami valószínűleg a középülés feletti bal oldali szellőzőből jött. Volt nézőtársam, aki a zaj mellett bántó huzatra is panaszkodott, szintén az elszívó működése kapcsán. Ezeket a hibákat (zajszint, teljesítményfokozat) vagy ki kell javítani, vagy pedig a szünetekre kell korlátozni a berendezés működését. De azért jobban örülne mindenki egy megfelelően működő elszívónak, azt hiszem.



 



Maga az akusztika egyébként kiválóra sikerült, borzongatóan jó, és ez most azt is jelenti, hogy igencsak fel kell majd küldenie a harmadikra fülelni a karmesternek az asszisztensét, mert elég éles szerszámot kapott a kezébe a mindenkori dirigens.



 



A jobb és bal középülések első sora mind a két előadás alkalmával le volt szalagozva. Sajnos használhatatlanok az itteni helyek, ha lehajtjuk az üléseket – megtettem, miután a hitetlen nézőtársak serege már a szünetekben félrerángatta a szalagok többségét –, a nézők nem férnek el az üléssorban, túl kevés a székek és a mellvéd közötti távolság, és hát ez bizony olyan hiba, aminek a kivédéséhez nem építészeti tudás, hanem inkább csak szabócenti kellett volna.



 



Nem sok jót sejtet a felújítás minőségével kapcsolatban a csillár állapota. Első látogatásom során legalább három, második látogatásom alkalmával legalább négy, nem működő égőt láttam rajta. Lehet persze, hogy már először is megvolt mind a négy, csak én nem vettem észre – vagyis nincsen romló tendencia –, de akár három, akár négy legyen is a rossz égők száma, az átadást követő szűk három héten belül azért mindenképp furcsa dologról van szó. Az égők és az elszívóberendezés körüli jelenségek együttesen pedig elég komoly kérdéseket vetnek fel bennem a felújítás épületgépészeti aspektusát illetően. Egyébként esküszöm, nem azzal a céllal érkeztem az előadásokra, hogy darabra megszámoljam a csilláron az égőket, csak hát pont szemben voltak velem, és nem világítottak.



 



Az általam megnézett két előadás közül az egyik volt telt házas, ennek szüneteiben a női WC-k előtt úgy kellett hosszan sorban állniuk a hölgyeknek, mintha nem ment volna el majdnem öt év és 55 milliárd forint az épület rekonstrukciójára. Egészen bizonyos vagyok benne, hogy az épületben a WC-berendezések száma, ezen belül pedig a női WC-k száma is megfelel az OTÉK által előírtaknak, de ez most kevésnek tűnik, és sajnálatos, hogy ezt a problémát az eltelt sok idő, az elköltött sok pénz és a nézőtéri férőhelyek számának csökkentése ellenére sem sikerült kivédeni, holott az angolról az európai WC-KRESZ-re történő átállást sikeresen megvalósították. A férfi WC-k ugyanakkor egyetlen belépésem alkalmával sem működtek 50%-os kapacitás felett egyik ottani berendezéstípus esetében sem. Én bizony az előadások szüneteiben megtekintés útján felmérném, mekkora is a probléma, azután pedig elgondolkoznék rajta, hogy lehet-e és kell-e még sakkozni valamennyit a kapacitásokkal, esetleg hogy hozzá lehet-e és kell-e még nyúlni a vizesblokkokhoz, mert úgy tűnik, hogy a felújítás egyik leggyengébb pontja bizony egy olyan gyarlóság lett, mint a – nevezzük nevén a dolgot – küblikérdés. Valószínűleg az intézmény vezetése sem gondolja úgy, hogy a WC előtt a bejutás jogáért sorban álló női nézőkkel lehet majd berobbanni a világ élvonalába, tehát bízok abban, hogy találnak majd megoldást a helyzetre.



 



Észlelhető még szerintem számos esztétikai hiba a felújításban, amelyek bizony sokban cáfolják az előzetes pozitív várakozásainkat. A harmadik emeleten az oszlopfők aranyozása gyönyörű, de alatta az oszlopfő felülete nem mindig, ezeknek a felületi hibáknak a javítására figyelmet kellett volna fordítani az újraaranyozás előtt. A sarkoknál, ajtóknál több helyen maradtak kisebb-nagyobb mértékben sérült, csorba fali élek a lépcsőházban is, de pl. a harmadik emeleti b. o. ruhatárnál a nemes anyagban is. Ezek javításra, a sarkok pedig akár élvédőzésre is szorulnak. És hát láttam bizony épületasztalos munkát méretbeli illesztési hibával, láttam ajtófélfa mellett olyan falhibát, amit azért nem nevezek lepattogzott festéknek, mert az ott falfólia, és láttam előnytelenül dekorfóliázott (-lécezett?) ajtótokokat is, ahol sajnos jól láthatók az olykor csúnya illesztések az éppen elfogyott és az új fóliacsíkok (dekorlécek?) között, és ráadásul ezek még láthatóan aszimmetrikusak is a két ajtófélfán. Amikor kimegyünk az erkélyekre, észlelhető, hogy az ottani ajtókkal mondjuk a küszöbszinten még csak foglalkozni sem szerettek volna, vagy esetleg elfogyott rá az idő/pénz.



 



Ezeket a sorokat nem ünneprontó szándékkal írom, a hangsúlyt pedig nem azért helyezem az egyébként megvalósult számos eredmény méltatása helyett a hiányosságokra, hogy bárkit is megbántsak, hanem azért, hogy az eddig esetleg fel nem fedezett, de még orvosolható hibák kijavításához valamiféle támpontot nyújtsak, már ha még olvassák a mi szerény fórumunkat az Operaházból legalább a hírvivők, és esetleg ott is úgy gondolják, hogy a légtechnikai berendezés zaja a nézőtéren nem kifejezetten összeegyeztethető az operazenével.



 



A nem építészeti, hanem szervezési jellegű kérdések körében annyit még megemlítenék, hogy nem tudom, milyen foglalkoztatási konstrukcióban és mozgósítási rendben dolgoznak a nézőtéri felügyelők és a ruhatárosok, de észlelhető, hogy amikor nincs telt ház, akkor az utóbbiak száma alacsonyabb (a két, összevethető alkalom tapasztalatai alapján). Ez bizonyos mértékig elfogadható és logikus is, de azért a harmadik emeleten az egyik ruhatárba beállított egyetlen ruhatáros hölgy még akkor is kevés a feladatra, ha esetleg nem adták el az egész emeletet, és ez sajnos méltatlanul hosszú sor kialakulásához és méltatlanul hosszú idejű sorban álláshoz vezethet.



 


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 629542022-03-14 06:27:00

Helyesen: "...García Carriera művésznőt..." Bocsánat... A többi alapvetően rendben. :-)


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 629532022-03-13 23:55:08

Kedves kétked, mit is lehetne mindehhez hozzáfűzni?



1. Az objektivitás kedvéért: pillanatnyilag mindössze 15 szabad jegyet látok az előadásra, tehát az Operaház megtelt. Gondolom, holnap estére javarészt ezek is elfogynak majd, még ha vannak köztük olyan páholyülések is, ahonnan sokan bizonyosan nem próbálnának meg balettet nézni...



2. Valóban nagy a baj, ha az újranyitás után színpadra kerülő első balettmű a Mayerling.



3. Az árnyék nélküli asszony március 20-án azért nagyobb bajban van, számomra legalábbis úgy tűnik.



4. Már korábban kitűnt a balettegyüttes névsorából, hogy mindenképp eredményes lehetett a januári próbatánc, ugyanis felvették a társulathoz magántáncosnőnek Claudia García Carrierát (legfelül), aki eddig a Kubai Nemzeti Balett prímabalerinája volt. Mivel Larisch grófnő szerepében már színpadra is lép a szériában, egy későbbi előadására azért valószínűleg benevezek majd.



5. Addig is: Isten hozta Garcia Carriera művésznőt...


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 628832022-02-19 23:30:20

Az index.hu részéről Sümegi Noémi által Inkei Péterrel Ez nem keresztény, nem magyar, nem konzervatív kulturális politika. Ez kiszorítósdi címen készített interjúból különös módon megragadták a figyelmem  az interjúalany "Lenyűgöző, mégis, mint kulturális politikába magát beleártó embernek, azért az kattog a fejemben, hogy ennyit költeni erre, plusz még fönntartani – ez vajon át lett gondolva?" és "Nem a kidobott pénzről beszélek, hanem a méretarányosságról." mondatai. Nem vitatva a költségvetési és pénzügyi szempontok fontosságát és mindenkori jogosultságát (ld. pl. Társművészetek 2524) és minden aktuálpolitikai kérdéstől elvonatkoztatva azért szívesen tudnék meg többet arról, hogy mit jelenthet az idézett mondatokból tükröződő, egyszerre kultúrpolitikai és pénzügyi jellegű szemlélet pl. az Erkel Színház megmaradásának vonatkozásában. 


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 53012022-02-19 21:25:44

Nagy szeretettel kérem, hogy próbáljunk meg nagyobb türelemmel viseltetni a laikus közönség jelenléte, tevékenysége és helyszíni működése iránt. Ezt nem csupán mint olyan ember mondom, aki pl. az opera esetében a közönség laikus részéhez sorolja magát, de olyanként is, aki nagyra értékeli azt a szerepet, amit ez a nézőcsoport a műfaj fenntartásában pillanatnyilag még betölt. Maradjunk annyiban, hogy amíg ők ott vannak, addig másoknak is lesz...


Társművészetek • 25242022-02-19 19:58:57

Viszonylag ritkán foglalkozunk a Társművészetek rovatban filmművészeti kérdésekkel, de azt hiszem, hogy egy-egy jelentősnek ígérkező mozgóképalkotás néha megérdemli a figyelmet ennek a fórumnak az oldalain is, és mi sem mehetünk el említés nélkül a többek között az Origo Film készült Fátyolról, a Vadászati és Természeti Világkiállítás kabalakutyájáról c. cikkéből ismertté vált azon örvendetes tény mellett, hogy film készült Fátyolról, a Vadászati és Természeti Világkiállítás kabalakutyájáról. A műfaját tekintve talán inkább fotóriportnak tekinthető tudósítás (Fotók: Polyák Attila – Origo) képanyagából és képaláírásaiból egyebek mellett megállapíthatjuk, hogy a Fátyol – Erdőn innen, városon túl című alkotást az „Egy a Természettel” Vadászati és Természeti Világkiállítás mutatja be nekünk (legalábbis ha sikerült helyesen átírnom AZ „EGY A TERMÉSZETTEL” VADÁSZATI ÉS TERMÉSZETI VILÁGKIÁLLÍTÁS BEMUTATJA A FÁTYOL ERDŐN INNEN VÁROSON TÚL CÍMŰ FILMET filmbeli főképcímben szereplő alakokat), továbbá hogy a rendezvény kabalaállatának szerepét „név szerint a Csővárberki Kennelből származó Fátyol töltötte be”, illetve hogy a róla készült alkotás „nagyszabású film”. A magam részéről rendkívüli módon bízok benne, hogy a hiánypótló jellegű mű elkészülte az illetékes döntéshozók részéről minden szükséges erkölcsi, szervezeti, főként pedig anyagi jellegű támogatást megkapott, hiszen a Herendi Gábor Kincsem c. filmjének 2017-es bemutatásával kijelölt hagyomány megköveteli, hogy igényes, magas művészi színvonalú filmalkotás örökítse meg a tavalyi vadászati világkiállítás nemes kabalafigurájának, Fátyolnak az életét is.



 



Itt azonban nem szabad megállnunk!



 



Nem szabad megfeledkeznünk ugyanis arról a tényről, hogy a tudósításból megállapítható módon Fátyol még mindössze 2, azaz kettő éves, így tehát bizonyára sok film- és kutyarajongó ki nem mondott vágyát váltom valóra, amikor követelem: az alkotók továbbra is kísérjék figyelemmel az illusztris jószág életpályáját, és abból készítsenek nagyszabású, a történelmi jelentőségű eb szerepének fontosságához igazodó finanszírozással bíró filmsorozatot is, amelyet a közmédia főműsoridőben mutasson be, és amelynek színvonala és költségvetése semmi esetre se tükrözzön valamiféle elvtelen kompromisszumot az olyan külső tényezőkkel, mint egy hosszan elhúzódó koronavírus-járvány, vagy az ahhoz kapcsolódó gazdasági válság.



 



Ugyancsak fontosnak tartom, hogy a többi jelentős alkotóművészeti ág művelői is bontsák ki a Fátyol kabalakutya életének bemutatásában rejlő kulturális potenciált, és a témából mihamarabb készüljön musical is. Bizonyos vagyok benne, hogy ennek a műfajnak a szemünk előtt lezajló, örvendetes hazai izmosodása és szerzői, alkotói körének folyamatos bővülése hamarosan kitermeli majd azt az alkotói gárdát, amelyik gond nélkül képes megfelelni a feladat által támasztott színvonalbeli elvárásoknak, és amelynek tudása, hozzáértése és művészi arányérzéke megfelelően biztosítja majd a feladat fontosságával arányban álló költségvetési források hatékony, mértéktartó felhasználását is. Nagy izgalommal és várakozással nézek tehát a jövőbe, és remélem, hogy a magyar kultúra új fejlődési irányaiba kódolt szinergia egy jelentős filmalkotás mellett hamarosan egy valóban rendkívüli zenés színházi művel is megajándékoz majd minket valamelyik fontos magyarországi színház színpadán!


Erkel Színház • 112592022-02-05 04:37:13

Én egyelőre mindenkit nyugalomra intenék az Erkellel kapcsolatos találgatásokat illetően, még akár abban a vonatkozásban is, hogy a színház majd a musical műfaj új otthona lesz. Nem kimeríthetetlen bizony a musical műfaja, illetve az azt övező érdeklődés sem, könnyen kifoghat rajta egy ilyen hatalmas színház... Főleg ugye, ha ott van még mellette ugyanabban a városban a Madách, az Operett, a Víg, a József Attila, vagy az akár musicalbe hajló darabokat is játszó Eiffel. Az Erkel jövő heti műsorát pedig ha megnézzük, szerdán rögtön találhatunk ott egy törölt musical-előadást is, amiről pedig hát ki gondolta volna...


Balett-, és Táncművészet • 61282022-02-05 04:11:31

A jelek szerint a Magyar Nemzeti Balett vezetése mindent megtett azért, hogy az együttes művészei méltó körülmények között hagyhassák el az egyelőre bizonytalanná vált sorsú Erkel Színházat, így februárban, nem egészen egy hónappal A diótörő (Wayne Eagling / Solymosi Tamás / P. I. Csajkovszkij) utolsó előadása után egy kilenc darabos széria keretében műsorra tűzte A rosszul őrzött lányt (Sir Frederick Ashton / Ferdinand Hérold). A nélkülözhetetlen balettmű két évaddal ezelőtti meghirdetése egyszer már annyira jól sikerült, hogy az akkori három előadásra még könyörületből sem igen ment el néző. A jelenlegi szériából az első, ma délelőtti előadásra pillanatnyilag több mint 1100, a ma estire pedig több mint 1300 szabad jegy van, amelyek 625, illetve 1188 forintos kezdő ártól megvásárolhatók az illetékes last minute oldalon. A társulatvezetés bölcsességéről ugyanakkor valamilyen módon mindenképp tanúskodik az, hogy nemrégen már töröltek két előadást a sorozatból, hétre csökkentve a balettegyüttes kálváriájának utolsó stációjához tartozó alkalmak számát az Erkel Színházban. Kedves balettművészek, Önöktől pedig én kérek elnézést, más valószínűleg úgysem fog...


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 628622022-02-05 04:08:17

Mivel az utóbbi napokban a fórum különböző oldalain lujza és bermuda is kérdést vetett fel IVA fórumtársunk hol-, vagy talán inkább hogylétével kapcsolatban, és mert legutoljára valószínűleg én beszéltem vele közülünk, szeretnék megnyugtatni mindenkit, hogy tudomásom szerint jól van. Amikor 2020-ban kezdtek elmaradozni a bejegyzései, privát üzenetben többször is érdeklődtem a hogyléte felől, és kaptam is tőle választ. Legutoljára tavaly márciusban váltottunk üzenetet, amikor a fórumon amúgy már nem volt aktív. Azóta nem érhető el már privátban sem, és a közlései alapján valószínűsítem, hogy egyik legnagyobb tudású fórumtársunk nem tér már vissza közénk. Ugyanakkor legutóbbi ismereteim szerint él, egészséges és teljes szellemi frissességnek örvend, továbbá távozásának okai sem az itt zajló vitákban, hanem a bővebb körülölelő környezet megváltozásában keresendők.


Erkel Színház • 110152021-11-12 17:56:57

Könnyen beszélsz, de most nagyon korlátozott a beírási képességem. Külföldön vagyok, wifin lógok, telefonról írok. Nem nagyon tudom gondozni a témáimat. Egyébként nem kímélnélek, nem a lelkiismeretem szólalt meg.


musical • 2152021-11-12 17:45:11

A másik fórum az Erkel Színház topik, 10985-től kezdve nagyjából erről szól.


musical • 2132021-11-11 19:14:37

Még a végén Saigon-pillanathoz érkezünk itt. A könnyűzene megvetésének Saigon-pillanatához? A nem operai zenés színház lenézésének Saigon-pillanatához? A szerzők előzetes kigúnyolásának Saigon-pillanatához? Lehet, hogy amikor időm engedi, rövid pontokban összeírom a még kiderülhetőket is ebben a témában.


Erkel Színház • 110132021-11-11 17:25:13

Bocsánat. Inkább töröl...

Erkel Színház • 110052021-11-10 23:55:50

Kedves joska141, köszönöm szépen a választ, annál is inkább, mert alkalmat adott rá, hogy újra átfussam az itt eddig írtakat, és - bár alapvetően lezártnak tekintem ezt a kérdéskört - megírjak még valamit, amit tegnap este elfelejtettem, és amire a bejegyzésében szereplő 466 milliós összeg indít engem. Tehát a 10994-es bejegyzés kérdését -"Baj, ha pótoljuk a lemaradást?"- kiegészítem a következő, legalább egyenrangú kérdéssel:



 



8. Biztos kell ez ennyiért?



 



Mindezt persze úgy, hogy nem tudom, milyen bontásban és mire megy el ez az összeg, vagy hogy mennyi egy ilyen darab reális költsége. Mondjuk musical árfolyamon számolva, a "szakszínház"-nak tekinthető Madáchban.


Erkel Színház • 110012021-11-09 22:52:21

Kedves -zéta-, ezzel sajnos nem kerültünk közelebb a megoldáshoz. Szokolay Vérnásza ugyan nem a bemutató után, de mostanra már szintén kikopott a köztudatból. Mikor is, hol is játszották utoljára? És akkor az most egy jelentős opera volt...? Vagy nem...?


Erkel Színház • 109942021-11-09 20:29:38

7. Ps.: Emlékeim szerint Szent Erzsébetről született már musical Németországban, talán a születésének 800. évfordulójához kapcsolódó ünnepségekre. Baj, ha pótoljuk a lemaradást?


Erkel Színház • 109932021-11-09 20:08:07

6. Látom, közben takatsa is hozzászólt a kérdéshez, néhány előzményszám téves is lett emiatt (kicsi telefon...), elnézést kérek érte minden érintettől.


Erkel Színház • 109922021-11-09 20:03:22

5. Azt sem tudom, milyen művet várhatunk a szerzőktől. Szikora Róbert munkássága a könnyűzenéből jól ismert, Lezsák Sándor írt már rockopera szövegkönyvet (Atilla, Isten kardja; zenéjét szerezte Szörényi Levente), ezek talán segíthetnek a tájékozódásban.


Erkel Színház • 109912021-11-09 19:51:46

4. Nem tudom, hogy a Szikora-Lezsák szerzőpáros autentikus szakértelemmel nyúlhat-e a témához, érdekelne is, hogy milyen forrásokra támaszkodnak, kik a történész szakértőik.


Erkel Színház • 109902021-11-09 19:43:41

3. Meglehet, valahol emlékezetpolitikai kérdés is az, hogy Szent Erzsébet, IV. Béla és Kálmán herceg anyukája vérszopó kiméra volt-e, és bár a politikai beavatkozás a történelmi kérdésekbe sosem szerencsés, hasznos azért néha még lehet, most pl. a 2. pont keretei között.


Erkel Színház • 109892021-11-09 19:36:03

2. A jelenleg élő Gertrúd-kép nyilvánvalóan annyira irreális, történelmietlen és elfogult, hogy nyugodtan hozzá lehet nyúlni.


Erkel Színház • 109882021-11-09 19:31:29

1. Nem Bánk ölte meg Gertrúdot, hanem Petur ispán és kísérete. Ilyet nem is tanultunk, legalábbis nem a történelem órán. Az irodalom és az ének-zene óra hasznosságát ezzel persze nem vitatom.


Erkel Színház • 109872021-11-09 19:26:27

Kedves joska141, egy kicsike kis telefonról írok, ezért fentebb néhány pontban csak röviden szólok hozzá a bejegyzéshez, elnézését kérem érte. Tehát:



 


Társművészetek • 24842021-11-08 20:48:40

A jobboldali elhajlás kicsit mást jelent, nálunk ismert és értett fogalom, és biztos van rá szlovák nyelvű történelmi szakkifejezés is. Megírtam privátban bővebben.


Társművészetek • 24712021-11-07 01:30:34

Óva intelek téged, Edmond fórumtársam, mert a "mocsolyástelepi putri"-ra utaló, szegényellenes bejegyzéseddel nem csak az általános emberi jóérzést sértetted meg, hanem a PC szabályait is, így egyszer, a végső győzelem pillanatában arra ébredhetsz majd, hogy a Kulturkampf jó oldalán voltál ugyan, de a rossz frakcióban, sorsod és itteni munkálkodásod jutalma pedig az apoteózis helyett a damnatio memoriae lesz majd, amit a még nálad is nagyobb purifikátorok mérnek rád. Látott már ilyet a világ.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 627342021-11-04 10:31:21

Téves volt a forrásszöveg maga, előzetesen megnéztem.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 627312021-11-03 16:20:53

Nos, nem is tudom, mit szólhatnék mindehhez, ha egyszer az én legutóbbi ismereteim szerint Vörös Szilvia művésznő és Fenéna szólama egyaránt mezzoszoprán. Ennyire megváltoztak a dolgok Bécsben?



 


Eiffel Műhelyház • 5882021-10-14 23:54:52

Valószínű, hogy takatsa fórumtárs az 587-es bejegyzésben megírta az okokat, nem áll küszöbön a zenekar nélküli operajátszás. Balettből, balettestből az utóbbi években volt már egy-két hasonló. Úgy néz ki, hogy mostanában születnek olyan összetett zenei alkotások, illetve összeállítások, amelyeket már egy operaház sem tud kiszolgálni élőben rendszeresen, legalábbis rentábilis keretek között nem. Ilyenkor marad a magnó, még ha valahol örök betlinek számít is.


Erkel Színház • 108982021-09-15 17:44:27

Az Eiffel, vagy legalábbis a Bánffy Miklós Színházterem leginkább a Nemzeti Táncszínházzal vagy a Fesztivál Színházzal "csereszabatos", és az akusztikájával kapcsolatos egyes kérdésekre választ adhat, hogy emlékeim szerint az operajátszás szempontjából inkább próbahelynek tervezték, míg játszóhelyként talán inkább a balettvezetés kortárs balettel kapcsolatos elképzeléseit lett volna hivatott kiszolgálni, ugyanis ennek a műsorfajtának az esetében az Erkelben is, de az Operaházban is már végképp kínos nézőszám/férőhely arányok elérésére lehet csak számítani. Szóval a Bánffy Terem főként a kamarabalett otthona lett volna, csak úgy néz ki, hogy megismétlődött az Erkel problémája, és már megint nem sikerült kellően kicsi színházat építeni...



Ami az Eiffel megközelíthetőségét illeti, motoszkál bennem egy déjà vu arról. hogy mögötte talán majd létesül vasúti megállóhely is - nem, ez valószínűleg még nem a magyar vasúti közlekedés tudattalanjából rendszeresen felmerülő, észak és dél, kelet és nyugat összes viszonylatai között utascserét biztosító Központi Átszálló Állomás messianisztikus ötletének a megvalósulása, hanem csak egy amolyan rendes kis megállóhelyé -, amelynek segítségével a közel-távoli vidék és az elővárosok lakossága trendi módon, korszerű elővárosi vasúttal ugorhat majd fel a rehabilitált rozsdaövezetbe, hogy kultúréhségét csillapítsa.  A belső kerületek lakossága pedig a Keleti Pályaudvar felől, ugyanilyen módon teheti majd meg ugyanezt. Nem tudom, hogy ez eldőlt dolog, terv vagy vágyálom csupán, de tény, hogy láttam már leírva valahol a netes források kusza világában, és hát végső soron nem is megalapozatlan a gondolat, mert mindenképpen járnak majd az Eiffelbe emberek szép számmal, ha másért nem is, hát azért, mert ott van a munkahelyük.      


Erkel Színház • 108712021-09-12 18:20:19

Nem vagyok róla meggyőződve, hogy az Operaház épülete még mindig túl kicsinek tekinthető. Az elmúlt években a hazai opera- és balettjátszás iránt érezhetően megcsappant a nézői igény, és ez sajnos nem átmeneti visszaesés. Ezek a művészeti ágak, illetve az őket képviselő intézmények vagy társulatok a társadalmi bázisuk jelentős részét veszítették el a közelmúltban. Attól félek, hogy a MÁO tevékenységét az alacsonyabb befogadó-képességű játszóhelyeinek valamelyike már önmagában is képes hosszú távon kiszolgálni. A jegyárat pedig sok tényező befolyásolja, és lehet, hogy az Andrássy útra is lesz majd egészen olcsó jegy, már ha azt akarják, hogy valaki még egyáltalában elmenjen oda. 


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 51082021-09-12 17:45:55

Nekem a jövő hétre van jegyem, és ebből a szempontból kifejezett szerencsének tartom, hogy még egyetlen fórumtárs sem írt részletekbe menően az előadásról...


Erkel Színház • 108692021-09-12 16:57:58

Kedves Momo,



dehogy mertem én öszehasonlítani az Operát és a Madáchot, illetve az operát és a musicalt... Hogyan is jönnék én ahhoz? Pusztán arra világítottam rá, hogy a MÁO-nak az Erkelben - illetve lassan minden játszóhelyén - jelentős férőhelytöbblete van, más színházaknak viszont férőhelyhiányuk. Ezért nem megalapozatlan az az igény, hogy a rendelkezésre álló szabad férőhelykapacitás használatát más társulatok számára is lehetővé tegyék az Erkelben. Hogy milyen szervezeti konstrukcióban és kinek az "uralma" alatt történik mindez, részletkérdés a számomra. Nyilván érzékeny témáról van szó, mert a további absztrakció elvezethet annak felismeréséhez, hogy az Opera az Erkelben esetleg úgy tart évadonként 150 előadást - vegyük alapul a cikkben megjelent irányszámot, nem tudom, mennyi ez valójában pontosan -, hogy a valós nézői igény nem több mondjuk 70-nél, és ez meg az Opera egész működési, foglalkoztatási stb, volumenét illető kérdéseket vet fel, de ezek előbb-utóbb tőlünk teljesen függetlenül is felmerülnek majd. A főigazgató úr korunk jelentős, termékeny és tevékeny kommunikátora, szerintem már most felkészülhet arra, hogyan is kell lelkesen, a siker látszatát keltve "lekommunikálni" azt, amikor az Operaház majd kénytelen-kelletlen megosztozik játszóhelyi kapacitásán - illetve az Eiffelben most létrejött háttérkapacitásán - a magyar színházkultúra más szereplőivel. Nem is olyan rég - ha jól emlékszek egy korábbi cikkére - még ő maga sem látta előre a magyar könnyűzene állami és közéleti elismertségének küszöbön álló megemelkedését, de azután megérkezett az illetékes biztos, áldást, elismertséget és milliárdokat osztó, kiterjesztett karjaival, majd pedig az idei Kossuth-díj átadó. Gyorsan változnak az idők.



P.s.: Ez itt egy balettműsor jegytérképe az Eiffelben, jövő szombaton, matinéidőben, 1500 forintos legolcsóbb jegyár mellett. Erre nem magyarázat az Erkel Színház kezelhetetlen csődtömeg jellege.   


Erkel Színház • 108672021-09-12 13:49:16

Azt nem tudom, hogy az operajátszás terén lehet-e valós konkurenciája a MÁO-nak, de tény, hogy az intézmény nem tudja megtölteni nézőkkel  az Erkelt. Sőt, nem csak hogy az Erkelt, de talán már az Eiffelt sem, és az újranyitó Operaházzal kapcsolatban is erős kétségeim vannak. Ugyanakkor a Madách Színházban a nagy Webber-musicalekre fél évre előre nem lehet jegyet kapni (a járvány előtti utolsó állapot szerint). Kizárt dolognak tartom, hogy a MÁO valaha is ki tudja használni a rendelkezésére álló három játszóhely teljes kapacitását, inkább a két, alacsonyabb befogadóképességű helyszín (Operaház, Eiffel) egyike tűnik olyannak a számomra, mint amelyet az intézmény a saját műsorkínálatára alapozva még meg tud majd tölteni nézőkkel. Ebben a helyzetben nem ördögtől való elképzelés az, hogy más társulatok is használják az Erkelt. Én alapvetően funkciókban gondolkodok, és nem szervezetekben, ebben az értelemben tehát mindegy, hogy az Erkel szervezetileg az Operaház része-e, vagy önálló befogadó színház, de tény, hogy szükség van az egyéb irányú felhasználására is. Az Operaház nyilván nehezen mond le erről az épületről, és a főigazgató úr néhány valóban logikus érvet is felsorolt arra vonatkozóan, hogy miért is jó, ha ez a játszóhely az intézményhez tartozik, de én azért a cikk utolsó mondatában megfogalmazott azon közlést tartom irányadónak a jövőre nézve, amely szerint  az épület koncertteremként és musicalszínházként is működhetne a szabad hetekben. Hogy hány ilyen "szabad hét" lesz majd egy évben, és hogy ezek a szabad hetek valóban 150 opera- és balettelőadás mellet alakulnak-e ki, vagy - a 40%-os látogatottságú előadások megalázó élményeinek korát lezárva - 30 mellet, az egy másik kérdés, de tény, hogy az Erkel rendelkezésre álló, óriási szabad kapacitásának fel- és kihasználását biztosítani kell a magyar színházi kultúra egésze számára, mert ami most történik, az csak erőforrás-pazarlás. Hogy ennek során az épület az Operaház kezelésében áll-e - amelynek szervezetébe valóban mélyen inregrálódott -, vagy egyéb formában működtetik-e tovább, inkább részletkérdés.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 626782021-07-23 17:22:57

A magam részéről a társadalmi realitás bölcs felismerésének tartom, ha az Operaház Rubint Réka segítségével próbálja meg eladni a portékáját, bármi legyen is az: opera, balett, Műhelyház...



 



Különösen hasznos az intézkedés abból a szempontból, hogy fórumunk számos tagját plasztikus módon segítheti hozzá annak megértéséhez, milyen jelentős mértékben is változott meg a „komoly” művészeti ágak társadalmi státusza az utóbbi időkben. Az idei Kossuth-díjak körüli vita kapcsán bennem az az érzés alakult ki, hogy ezzel sokan közülünk a mai napig nincsenek tisztában, vagy talán nem is rendelkeznek azzal a képességgel, hogy ezt belássák.



 



Ezen túlmenően azonban eléggé elhibázott a dolog: a Rubint Réka megjelenésével zajló esemény valószínűleg egyetlen új nézővel sem fogja gazdagítani a Ház közönségét, ellenben a jelenlegi, eleve csökkenő létszámúnak és lelkesedésűnek tűnő publikum létszámát és lelkesedését azért jó eséllyel tovább erodálja majd. Ez a közeg egyszerűen nem szereti a publicitást ilyen módon megcélzó műsorokat, akárkit állítsanak is a középpontjukba. Az eseményt szerintem nyugodtan tekinthetjük az Operaház folyamatos PR-katasztrófája részének.   



 



A Rubint Réka nőnapi edzésén majdan önként megjelenő balettművészeket már most szeretném támogatásomról biztosítani a Nagy Megpróbáltatás idejére, egyúttal vígasztaló jelleggel felhívom a figyelmüket arra, hogy a világon gyakran és sokan kerülnek hasonló, de az övékénél azért sokkal rosszabb helyzetbe.  Én néhány évvel ezelőtt olyan filmjelentést is láttam, amelynek tanúsága szerint egy, a hírekben viszonylag gyakran szereplő Távol-keleti ország vezetője – mozgalmi nevén a Briliáns Elvtárs – meglátogatta országa haditengerészetét, és ott helyben kitanította a tengeralattjáró feszült figyelemmel jegyzetelő kapitányát arról, hogy is kell helyesen tengeralattjárót vezetni.  Saját Házunk szűkebb tájékáról ismert egy olyan eset, amikor énekművészek viszonylag népesebb csoportja látta hirtelen szükségét annak, hogy írásban nyilatkozzon az identitásának elválaszthatatlan részét képező afroamerikai eredetről és tudatról, úgy, hogy esetükben a szóban forgó eredet és tudat megléte valójában nem tűnt teljes mértékben igazolhatónak. És hát gyakran hallani innen-onnan olyan, valóban teljes önkéntességet feltételező esetekről is, amikor egy, a baletthez közeli társművészet egyes, magasan kvalifikált képviselői – foglalkozásukra nézve zeneművészek – vidéki lagzikon svarcolva igyekeznek kiegészíteni szerény hivatalos járandóságukat. A Magyar Nemzeti Balett ráadásul két évvel ezelőtt már Alexander Ekman Episode 31. c. opuszát is bemutatta... Mindezek tükrében Rubint Réka inkriminált fitness órája enyhe-közepes mértékben tűnik csak durvának, illetve élet-és művészetidegennek. És hát az ördög sem tudja: ahogy most a dolgok állnak, lehet, hogy annak idején például jó lóra tettek az identitásukban szerepet játszó afroamerikai eredetet megvalló énekesek is. Vagy legalábbis felismerték a korszellemet... Ugyanakkor jelzem: együttérzésem és támogatásom őszinte és teljes, és nagy megértéssel fogadom majd azt is, ha valakinek időközben elpárolog az önkéntes megjelenésre irányuló szándéka, és esetleg nem lesz ott egyetlen balettművész sem. Még nagyobbal azt, ha esetleg a Ház szándéka párolog el a rendezvény megtartására. Valószínűleg én sem leszek ott, semmi esetre sem...



 



Kiegészítésként annyit talán érdemes még hozzáfűzni az ügyhöz, hogy a polémiát elindító Juratsek Juliannára mint az Operaház balettművészére és szólótáncosára hivatkoznak a híradások, ugyanakkor a művésznő operaházi pályafutása már évekkel ezelőtt lezárult, és jelenleg nem tagja a Magyar Nemzeti Balett együttesének. Egyébként 1991-ben lépett pályára, és 25 év után, címzetes magántáncosként távozott a társulattól. A félreértés oka az lehet, hogy az FB-profilján a munkahely rovatban a mai napig szerepel a „Magyar Állami Operaház”, illetve a „Ballet Soloist” megnevezés, mint ahogy a mai napig a „Magyar Állami Operaház címzetes magántáncosa”-ként jelenik meg a MOM Sport Uszoda és Sportközpont honlapján is, ahol ún. Body Ballet órákat tart. Egy Body Ballet foglalkozás mibenlétének a megértéséhez talán a segítségünkre lehet, ha megtekintjük a művésznőtől ezt a YouTube-videót, nem rejtve véka alá azt a mély hálát sem, amelyet afelett érzünk, hogy még ilyen irányú elfoglaltsága mellett is maradt ideje és energiája arra, hogy a balettművészet méltóságát Rubint Rékával szemben megvédje.  


Társművészetek • 24112021-06-28 16:12:10

Na most azt én nem tudom megítélni, hogy a baloldal hagyja-e dolgozni Eszenyi Enikőt, vagy sem, de hogy önmagát nem hagyja dolgozni, az biztos. Rendeznie kell a kapcsolatát a közönséggel, illetve azokkal az érintett művészekkel, akik emberileg elfogadhatatlannak találták a vezetői módszereit, különben nemigen látja őt szívesen viszont senki. Az erre irányuló belátásnak eddig sajnos nem sok jele tapasztalható a részéről. Az Eszenyi-apologetika meg hiába nyomatja ezerrel azt a narratívát, hogy "hát igen-igen, lehet, hogy nem volt ő a legjobb vezető, de mindez fel sem tűnt volna, ha elmegy tüntetni a kormány ellen..." a direktrisz társulat általi defenesztrációjához nem ez vezetett, és ezt így kevesen is veszik komolyan, rajta meg főleg nem segít.



Az ügyben zajlott ún. vizsgálat eredményéről annak idején ezt tudhattuk meg, és hát ez így külön szánalomra méltó...


Balett-, és Táncművészet • 61152021-06-19 23:44:49

Jól sikerült a vizsgakoncert, köszönjük szépen a mai estét a végzősöknek, továbbá az őket támogató többi évfolyamnak és vendégfellépőnek, valamint a felkészítő balettmestereknek!



Ha jól látom a névsorokból, Topolánszky Vince Tamás a Magyar Nemzeti Balettnél folytatja majd a pályafutását, számára külön is gratulálunk a felvételhez!


Balett-, és Táncművészet • 61122021-06-09 18:16:04

Kedves Myway, ön is tudja, hogy vannak.  Egyelőre még, bár mintha kezdene megindulni az elvándorlás. Úgy tűnik, táncosminőségben a csúcsot - legalábbis a Solymosi-féle vezetés működése alatt - a 2018/2019-es és a 2019/2020-as évadokra érte el a társulat. Simán lehet, hogy ebben az időszakban - az ismert nézettségi mutatók mellett, javarészt külföldi művészekre alapozva ugyan, de - lezajlott a magyar balett Ezüstkora. Tudni kell felismerni a kort, amelyikben éppen élünk... Meglehet, közel az idő, amikor komoly külföldi balettművész számára nem jön majd szóba a Magyar Nemzeti Balett mint munkahely, hiszen ő is szeret például közönség előtt játszani, és Moszkvában vagy Szentpéterváron hozzászokott ahhoz, hogy értékelhető számban vannak az előadásain ún. nézők is. Ebben az esetben pedig - megnyugtatására mondom - okafogyottá válik majd a társulat nemzetköziségéről szóló vita, és jöhetnek gond nélkül a végzős táncművészetisek is - már ha ők jobban szeretik a kongó nézőteret.



 



Ami a Hófehérkét illeti, számomra még nem tűnt fel a szegedi hiány, bár a kérdés akár fordított formában is felmerülhet: nem úgy, hogy miért nincs ott a darab, amikor már nem Harangozó Gyula a művészeti vezető, hanem hogy miért volt ott, amíg ő volt az. A darab budapesti háttérbe szorulására ezek szerint továbbra sincs magyarázat, bár találgatni mindig lehet: esetleg így jár az, aki túlságosan közel kerül az Opretettszínház balettegyütteséhez, netán szállít nekik egy Diótörőt... Lehet persze számos más oka is. Sosem tudjuk meg.   


Balett-, és Táncművészet • 61092021-06-08 06:19:07

Ez a fórum (balett) egykor tele volt jól értesült fórumtársakkal, akik mindig megfelelő információval bírtak róla, mi miért történik a balett berkeiben. Itt van még közülük valaki, és meg tudja mondani esetleg, hogy miért kerülhetett le a műsorról ifj. Harangozó Gyula és Kocsák Tibor Hófehérke és a 7 törpéje? (ld.: 6106)         


Erkel Színház • 108372021-06-07 18:14:45

Számomra valahogy nagyon furcsán hat Ókovács Szilveszter főigazgató úr belinkelt írásának – vagyis az Origon megjelent Éljen a közös halál, avagy fejvesztve sikerbe rohanó operákról, halálokról c. cikknek – az első mondata az ugyanis így hangzik:



 



„Kedves Néném,



megvolt az első, végre jelenlévő nézők előtti operaelőadásunk! Sajnálom, hogy nem jött, ugyanakkor abszolút meg is értem. Ha egy intézménynek 130 millió forint „kintlévősége" van, tehát ennyi befizetett pénzt nem kértek vissza a mi hűséges és belátó nézőink (és eljöhetnének ezért gyakorlatilag ingyen, az utalványaik terhére), mégis csak félház van egy tudván tudott, ráadásul népszerű és klasszikus módon színre vitt operacím premierjén, akkor a közönség óvatosságát mint okkal bíró tényt kell elfogadnunk.”



 



Nem tudom, nem arról lehet-e itt szó, hogy a főigazgató úr esetleg tévesen értékeli a valóság tényeit, egyrészt a MÁO-t 130 millió forinttal meghitelező nézők belátási képessége, másrészt pedig – most már – a hűsége tekintetében is. Abban a vonatkozásban meg végképp, hogy mi is szokott a félház oka lenni az intézmény előadásain, és mi lehet ez az ok most már egy ilyen veretes operapremieren is. Ha fél év kihagyás után ennyien kívántak újból találkozni a MÁO mai valóságával, az meglehet, nem az óvatosság jele, vagy talán nem abban a járványügyi értelemben, ahogy azt a főigazgató úr érthette. A Katona júniusi előadásaira nincs már jegy. Amúgy – ezt az írás elkészítésekor a főigazgató úr talán még nem tudta figyelembe venni –, hasonló eredménnyel nyitott a balett is, ahol szintén el kéne gondolkodni a dolgokon, mert ha ott meg az olyan jelenségek kapnak teret, ami miatt legutóbb billentyűzetet ragadtam a balettfórumban (6108), akkor nem hogy félház – vagy 30-40%-os – nem lesz, de néző se nagyon, mert lelép mindenki, aki tudja értékelni a színpadon látottakat.


Operett, mint színpadi műfaj • 47762021-06-06 11:43:04

Így van. Ez a helyzet egyrészt köztudomású, másrészt pl. a jegytérképeken is megszűntek a távolságtartás miatt nem eladható helyek, harmadrészt pedig én is ezt tapasztaltam tegnap esti balettmegtekintésem során az Erkelben. Az irataimat elég alaposan megnézték, de azután odabent a békeidőkre jellemző viszonyok uralkodtak. A munkatársak maszkot viseltek.


Balett-, és Táncművészet • 61082021-06-06 07:41:42

Búcsú a Laurenciától – A felháborodás hangján



 



Tegnap este játszotta utoljára a Magyar Nemzeti Balett Michael Messerer és Alexander Krein Laurencia című balettjét, akár jelentős eredménynek is tekinthető félház előtt, Aliya Tanykpayeva címszereplésével. Nem tudom, jelen voltak-e az előadáson más fórumtársak is, továbbá ugyanazt és ugyanúgy látták-e mint én. Ha az ott tapasztaltakról eltér a véleményük, kérem, hogy jelezzék nyugodtan.



 



A járványügyi korlátozások feloldása után ezzel az előadással kezdett újra játszani az együttes, így bár a darabot tavaly többször is láttam, természetes volt, hogy megjelenésemmel fejezem ki támogatásomat a nehéz újrakezdés előtt álló társulat felé. Ebbe még az is belefért, hogy nem éltem vissza a gazdasági erőfölényemmel, és vásároltam teljes árú belépőjegyet, nem pedig az erre szolgáló diszkont oldalon keresztül szereztem meg a belépés jogosultságát, 50%-os ár és a kezelési költség megfizetése ellenében. Továbbá azt is tudtam, hogy az előadás után nagy valószínűséggel – hacsak csoda nem történik – a felháborodás hangján fogok majd itt írni, hiszen Tanykpayeva művésznőt is láttam már korábban a darab címszerepében, mint ahogy még korábban más szerepekben is. Le kell szögeznem, hogy egyetlen szavam sem irányul a művésznő ellen, akit színpadi személyiségként kedvelek, és akivel kapcsolatban tudomásul kell vennem, hogy ő is egy, a szakmájából élő balettművész, aki nyilván addig szeretne színpadon maradni, ameddig csak lehet, és minél több és minél jobb szerepet szeretne eltáncolni.



 



Nehéz kérdés, hogy pontosan milyen képességek teszik a prímabalerinát. Tanykpayeva művésznőnek, ha úgy tetszik, papírja van róla, hogy ő prímabalerina, első magántáncosnő volt szinte egész életében, Budapestre szerződése előtt például Zürichben és Bécsben is, és így folytatta nálunk is, mígnem a társulat tavalyi átszervezése során elérte a földi halandó számára szinte beláthatatlanul magas „principál” rangot. A vele kapcsolatban ezen a fórumon is időről időre fellángoló indulatok ellenére a legutóbbi időkig nem vitattam el tőle ezt a minőséget, de van, amikor tudomásul kell venni, hogy a személyes kisugárzás, művészi és előadói képesség nem kompenzálhatja már a gyengébb technikát, a súlyos technikai hanyatlást pedig végképp nem. Tanykpayeva művésznőt a tavalyi évad során láttam a szülési szabadságról való visszatérése után a Giselle és a Laurencia címszerepében is. Az előbbiben nem értékelhető technikai teljesítmény mellett művészileg hiteles és meggyőző alakítást nyújtott; a tavalyi és az azt megelőző évad során általam a szerepben látott öt balerina közül a második legjobb alakítás volt az övé, csak Sofia Ivanova-Skoblikova volt jobb nála. Jobb volt ezen a téren még akár Tatiana Melniknél is, aki csodálatosan táncolja a szerepet, azzal a teherrel, hogy Giselle alakja színészi értelemben pont kívül esik a karakterizációs mezőjén. A Laurencia címszerepében azonban már ez a kettősség sem állt fenn: Tanykpayeva művésznő teljesítménye technikailag és művészileg sem volt elfogadható. Sem eltáncolni, sem eljátszani nem tudta a szerepet, az általam látott másik két Laurencia címszereplőjével – Tatiana Melnikével és Diana Kosyreváéval – szemben összemérhetetlen volt a teljesítménye, keserű szájízzel távoztam már akkor is az előadásáról.



 



Ilyen előzmények után vártam tehát a tegnapi előadásra, tudomásul véve, hogy ismét Tanykpayeva művésznőt láthatom majd a címszerepben, és némi elméleti esélyt adva annak, hogy a tavalyi, hosszabb kihagyás utáni állapothoz képest esetleg valamilyen pozitív változás következik majd be a művésznő színpadi munkájában. Nem így történt. A darab során a címszereplő mindvégig alárendelt helyzetben volt még a tánckar balerináival szemben is, a további fontosabb női szólószerepek előadóihoz képest – akik Takamori Miyu (Pascuala) és Ellina Pokhodnykh (Jacinta) voltak – pedig tragikusban. Nehézkes mozgás; értékelhetetlen, a végére talán már csak csoszogáshoz hasonlítható ugrások; legkésőbb a második felvonás közepére összeomló erőnlét; a mimikai munka feladása, valószínűleg a balerina kifáradása miatt. Sajnos bennem a leginkább ez maradt meg Tanykpayeva művésznő előadásából. Ezek lennének ma egy ún. „principál” attribútumai a Magyar Nemzeti Balettnél? Vagy egy Laurencia-címszereplőé bárhol a világban?



 



Nem Tanykpayeva művésznő ellen szeretnék szót emelni, ezen a téren nem akarom folytatni az oldal legrosszabb hagyományait. Megértéssel viseltetek a pályája csúcsán túl lévő balerina helyzete iránt, és nem is őt tartom felelősnek a történtekért. A társulat vezetését viszont igen. Egy súlyos járvány és két csonka évad után vagyunk, az együttes pedig fél év kihagyás után most tudott újra találkozni a közönségével, és most kellene hozzálátnia ahhoz, hogy visszaszerezze a nézők más irányba fordult érdeklődését is. Az előadásnak ennek megfelelő szakmai komolysággal kellett volna bírnia, továbbá általában véve is mindenben meg kellett volna felelnie annak a színvonalnak, ami egy hasonló erejű balettegyüttestől ma a világban elvárható. Ennek fényében a történtekre nincs magyarázat. Ilyen szakmai állapotban lévő balerina felléptetése a közönséggel szembeni súlyos tiszteletlenség egy formája, és rendkívül negatív jelzés arra nézve, hogy milyen attitűd várható majd a jövőben a társulat vezetésétől a legalapvetőbb szakmai normák betartása és a legtermészetesebb közönségigények figyelembe vétele terén.



 



A fentieken túlmenően nagyon súlyos hitelességi problémával is szemben állunk. Az elmúlt években a Magyar Nemzeti Balett számos magyar balettművész mellőzésével vagy elbocsátásával a társulat működését a nemzetközi utánpótlás bázisára helyezte. Ennek magyarázata mindig a minőség szempontja volt, és más elfogadható magyarázata nem is lehet. Ilyen körülmények között a magyar közönség és minden magyar ember természetszerűleg várhatja el, hogy a társulatnál a minőség szempontjára való tekintettel alkalmazott egyetlen külföldi balettművész munkájára se legyenek irányadók enyhébb minőségi szabályok, mint amelyek a hazai művészekére irányadók. A jelenlegi helyzetben úgy tűnik, hogy ez nem így van, és a társulat vezetésének felelőssége, hogy megszüntesse a visszásságot, mert ennyire nyilvánvaló és méltatlan kivételezést az elmúlt évek eseményeinek tükrében senki nem fogad el tőle, mint ahogy a társulat jelenlegi színvonala mellett már gyenge szólótáncosi teljesítményt sem. Amikor erről beszélek, nem munkajogi intézkedésekre gondolok. Örülök, hogy a társulat körül sokat enyhült a feszültség az utóbbi időben; van benyomásom az évek során híressé lett munkajogi intézkedések bírósági utóéletének eredményeiről; érzékelem, hogy változás állt be a társulatvezetés attitűdjében, és látom, hogy az utóbbi időben inkább már megpróbálják a megfelelő feladatokkal támogatni  a pályafutásuk végéhez közeledő hazai művészeinket. Nem tudom, ez mennyiben függ össze a társulatnál továbbfoglalkoztatottak személyével vagy a belharcokban esetleg elfoglalt pozíciójukkal, és nem is nagyon érdekel, a lényegesnek a klíma megváltozását tartom. A munkajogi megoldások háttérbe szorulásával azonban nem szorulhatnak háttérbe a szakmai megoldások. A társulat vezetésének igenis érzékelnie kell, ha egy balettművészt a továbbiakban a levezető feladatok körében indokolt foglalkoztatni, és ebben a kérdésben nem tehet méltánytalan, főleg pedig az igazságérzetet ennyire súlyosan sértő kivételeket, különösen nem úgy, hogy azzal súlyosan veszélyezteti az előadások szakmai színvonalát és az egész együttes megítélését is. Sajnos ez a helyzet Tanykpayeva művésznő esetében mostanra előállt, és a társulat vezetésének feladata a méltányos megoldás megtalálása, illetve a közönség által maradéktalanul élvezhető balettműsor biztosítása. A tegnapi este az Erkelben felháborító és kínos volt, és jó lenne, ha ez többet nem ismétlődne meg.



 



A tegnapi előadást követően egyébként színpadra lépett Solymosi Tamás balettigazgató úr is, aki átadta a Magyar Táncművészek Szövetsége által odaítélt díjakat Szelényi Dóra, Gaetano Cottonaro, Kerényi Miklós Dávid és Majoros Balázs balettművészeknek, akik közül az utóbbi sajnálatos módon komolyan megsérült egy néhány héttel ezelőtti próba során. A díjazottaknak ezúton gratulálunk, Majoros művész úrnak pedig külön is jobbulást és teljes felépülést kívánunk!        


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 626462021-06-06 07:16:10

A harmadik emeleti alap helyárak 1500 és 8500 forint közé esnek, az V. kategóriában mondjuk 4500 forintba kerülnek. Matiné olcsóbb (általában félár), premier drágább, általában többszörös. Ha valaki jól lesben áll a neten, matinéidőben 2250 forintért kaphat V. kat. helyet, ami még az elviselhető elhelyezés alsó határa. Hogy a nem látó helyek pl. balett esetében miért nem jönnek számításba, hadd ne mondjam...  


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 626372021-06-05 15:35:57

Biztos vagyok benne, hogy lesz lift... Hogy a kakasülőhöz való jog benne lenne a törvényben, arról így, ebben a szigorú formában nem vagyok meggyőződve, de mindenképp remélem, hogy a mozgáskorlátozott nézők sem lesznek elzárva a harmadik emelettől, sem az építészeti tér, sem az előadási élmény, sem pedig az árfekvés tekintetében.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 626332021-06-05 02:55:17

Ezek mindig helyárak. Egy ülés.


Balett-, és Táncművészet • 61072021-06-03 21:06:16

Félig sincs tele...:



Laurencia, Erkel Színház, június 5. szombat, 19.00, 986 szabad hely



Szombatig biztos változik még egy kicsit, szorítsunk a félházért...


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 626092021-06-01 23:09:31

Viszont látom, hogy Annemaria Kremer személyében találtak új Salomét, valószínűleg felhívhatta rá valaki a figyelmüket, hogy a magyar közönség még nem képes maradéktalanul felismerni egy olyan tartós operaházi munkakapcsolat értékeit, amelyik esetleg Sera Gösch művésznővel jön létre.



Talán Ókovács Szilveszter főigazgató úr rendezői vállalkozása is értelmezhető ebből a szemszögből, amennyiben személyes áldozatvállalásával szeretne változást elérni a Ház által elfogadhatónak tartott rendezői munka Rátóti Zoltán ilyen irányú képességeinek bemutatása után kialakult megítélésében.



Sem a vezénylés, sem pedig A csodálatos mandarin eltáncolásának az ötletét nem tartom egyébként ördögtől valónak: Domingo mester például foglalkozik az előbbivel bizonyos pályamódosítás után, a balettegyütteshez az utóbbi időben érkezett balettmesterek pedig csodákra képesek, tehát ha a főigazgató úrban esetleg megérik az erre vonatkozó elhatározás, van hová fordulnia. 


Balett-, és Táncművészet • 61062021-06-01 19:37:30

A Mi újság a Magyar Állami Operaházban?  fórumoldalon tett 62607-es bejegyzésemet folytatva:



A Nemzeti Balett részéről azért egy újranyitási ünnepségsorozatra több is futhatta volna, mint Kenneth Macmillan Mayerlingje, ez így szerintem az igénytelenség egy formája. Tavasszal, kb. március elején mindig van egy klasszikus vagy neoklasszikus nagybalett, hát pont ez volt az... A Giselle műsorra vétele viszont inkább a bölcsesség jele lehetne, operaházi időszámítás szerint talán nem lett volna itt az ideje, hiszen most volt műsoron két évadon át, a balettjátszás felszínen tartásához viszont szükség van a klasszikus-romantikus repertoár előtérbe helyezésére. Ehhez képest nem látom sehol sem A hattyúk tavát, aminek ősszel volt a premierje.  Kész, ennyi volt belőle...? Egy megszakadt előadás-sorozat a járvány árnyékában?  Vajon mi szoríthatta ki? Talán csak nem Alexander Eckman Episode 31 c. alkotása? És mi történhetett Kocsák Tibor és ifj. Harangozó Gyula Hófehérke és a hét törpéjével? A diótörő után a Ház második legnagyobb szériában játszható, folyamatos és természetes jellegű közönség-utánpótlással rendelkező darabja volt, továbbá jelentős és sikeres magyar balettmű, amit a közönség és a művészek is szerettek. Legalábbis furcsa a repertoár kettes számú tartóoszlopának az eltűnése, jelenlegi helyzetében a balettegyüttes nem engedheti meg magának a darab mellőzését: ha házon belül döntöttek a műsorról való levételéről, rossz döntés volt; ha a jogtulajdonosok oldalán kereshetők az okok, meg kell egyezni velük. És talán az sem lehetetlen, hogy van már másik olyan balettegyüttes is, amelynek bár még szerények a szakmai lehetőségei, de azért megpróbálna hamar lecsapni egy ilyen instant közönségsikerre.



Egyebekben feszült érdeklődéssel várom a kortárs balettművészet egyik vitathatatlan csúcsteljesítményének, Wayne McGregor Chroma c. koreográfiájának a régóta húzódó bemutatását. Ha az együttes jól meg tudja oldani a feladatot, az komoly teljesítmény és fontos mérföldkő lesz, bár nem tudom, hogy ennek a társulat mai helyzetében, a kilábalási lehetőségeket és a válság kezeléséhez rendelkezésre álló vezetési képességeket is figyelembe véve van-e még egyáltalán jelentősége...


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 626072021-06-01 19:07:23

Nem is tudom mit mondhatnék. Ókovács Szilveszter rendez... A Hunyadi Lászlót.



 



Kíváncsian várom a Wagner-darabok bemutatóját. Egy komoly operaház szakmai felépítménye akkor van rendben, ha rendben van a Wagner-bemutatási képessége is, az pedig egyebek mellett akkor van rendben – szerintem –, ha magvan két jó szereposztásban a teljes Ring. Lássuk hát, tudja-e majd a közeljövőben abszolválni a feladatot a MÁO?



 



Egyéb észrevételek a balettfórumban.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 626022021-05-31 17:47:57

Válságtünet?



Május 29-én az Andrea Chénier előadásával újra megnyitotta kapuit az Erkel Színház. Ha jól látom, az intézmény törzsközönsége - vagyis mi - ezt már nem is igen méltattuk figyelemre. Véletlen lenne?



Volt ott valaki a fórumtársak közül...?


Balett-, és Táncművészet • 60792021-04-28 19:33:31

Eccerű fórumtársunk bejegyzését nem tudom értelmezni, a következők miatt:



 



1. A Magyar Táncművészeti Egyetemről szerintem éppen úgy nem lehet pénzt „lenyúlni”, mint ahogy a Zeneakadémiáról (Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemről) sem. Ha a bejegyzés logikáját veszem alapul, és ennek előfeltétele a felújítás, akkor az infrastrukturális nagyberuházásokon a Táncművészeti Egyetem már éppen úgy túl van, mint a Zeneművészeti. Ezen túlmenően semmiféle adat nincs arra nézve, hogy az intézmény gazdálkodási fegyelme általában véve gyengébb lenne, mint a Zeneművészeti Egyetemé, és a két költségvetés volumenének összehasonlításából sem következik, hogy a Táncművészetin könnyebb lenne pénzt „lenyúlni”, mint a Zeneművészetin. Pillanatnyilag nem tudunk arról, hogy olyan, értékelhető aggály merülhetne fel az intézmény gazdálkodásával kapcsolatban, amely megalapozza a bejegyzésben implicit módon jelen lévő tartalmat. Igaz, mindig, mindenhol felvetődhetnek kérdések: a számomra például ilyen az, ha valamelyik intézményi testület külsős tagokkal túl nagyra nő valahol. Erre szerintem a Táncművészetin is láthattunk példát a közelmúltban, de ezzel kapcsolatban meg pont azt nem tudjuk, hogy milyen pénzügyi vetülete van a dolognak, vagy hogy van-e egyáltalán, ezért nem érzem magam abban a helyzetben, hogy a számomra feltűnő célszerűtlenség megállapításán túl értékeljem a kérdést. És szerintem eccerű fórumtársunk sem az ilyen jelenségekre gondolt most.     



 



2. Nincs semmiféle okunk azt gondolni, hogy az öt lehetséges jelölt, akiknek most nyilvánosságra került a neve, kuratóriumi tagként eljárva majd pénzt „nyúlna le” (tenne el, csatornázna át stb.) a Táncművészeti Egyetemen. De tényleg...


Balett-, és Táncművészet • 60782021-04-28 19:32:31

Kedves ED, szerintem azért agyalhattál olyan sokat a dolgon, mert hajlamos vagy a kelleténél jobban és a valóságtól elrugaszkodott módon átpolitizálni minden művészeti kérdést. Talán emlékezhetünk még egy korábbi, szenvedélyes víziódra, amelyben Gregor Bernadett mint lehetséges egyetemi tanár jelent meg, és attól azért ezek a mostani gondolataid sem maradnak el sokban. Csekély mértékben csökkenti csak a dolog súlyát, ha a felelősségben osztozol joska141 fórumtársunkkal.      


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 625542021-04-01 23:35:03

Ebben a vitában eddig nagyon kevés, objektív értékelésre alkalmas adat hangzott el. Az igazolt fertőzöttek száma akár magasnak is tűnhet, de ez a magas szám következhet a magas tesztelési aktivitásból is. Közelebb járnánk a valósághoz, ha tudni lehetne, hogy a járvány során hány – és milyen típusú – tesztet végeztek el az Operaház dolgozóinak körében, milyen pozitivitási aránnyal, és ez az arány hogy viszonyul a teljes népesség körében végzett, azonos típusú tesztek esetében tapasztalt pozitivitási arányhoz. Nem szeretnék a botcsinálta járványszakértő szerepében tetszelegni – abból szerintem van most elég az országban –, de azt hiszem, csak ezeknek az adatoknak a fényében lehetne megfelelően megítélni a helyzetet, ezek hiányában pedig csak valamiféle hangulatkeltésben való részvételre, illetve az attól való tartózkodásra van módunk. Az, hogy eddig egyetlen operaházi dolgozó hunyt el a járványban, és más nem került még csak lélegeztetőgépre sem az intézmény munkatársai közül, talán szintén segíthet valamennyit az objektív képalkotásban, még abban az esetben is, ha egy áldozat is fájdalmasan sok, és ha a Ház munkatársai nem tartoznak jellemző módon egyetlen rizikócsoportba sem.    


Kocsis Zoltán • 6932021-03-19 18:47:25

A magyar zenei élet eltávozott nagyjainak emlékezetét és életművét természetesen ápolni kell, és meg kell találni ennek a helyes mércéjét is. Nem vagyok abban a helyzetben, hogy Kocsis Zoltán zeneszerzői, karmesteri és zongoraművészi nagyságát megpróbálhassam értékelni – nem véletlen, hogy pont a zenei kérdésekben szólalok meg ezen a fórumon a legritkábban –, de azt hiszem, hogy ezt valójában senki nem tudja megtenni teljesen objektív módon, hiszen minden ember más és más zenei ízléssel és preferencia-rendszerrel rendelkezik, és senki sem lehet mentes az ilyen vagy olyan irányú elfogultságtól sem. Ilyen körülmények között talán hasznos lehet körülnézni a világban, és áttekinteni, milyen módon történik ez mások esetében: hogyan emlékeznek meg napjainkban az olyan nagyságokról, mint például Arturo Toscanini, Herbert von Karajan, Lamberto Gardelli vagy Georg Solti? Az esetükben kialakult gyakorlat, vagy annak talán egy hajszállal visszafogottabb módja esetleg irányadó lehet Kocsis Zoltán emlékezetével kapcsolatban is, még abban az esetben is, ha azt netán a szerénység egy formája jellemzi, főként az elhunyt karmester kertjében épített koncertterem méretét illetően.  


Társművészetek • 23652021-03-19 08:15:04

Elég sokat hallani mostanában innen-onnan arról, hogy napjainkban a civilizáció felbomlása zajlik, de ez már végképp az. Ez a bejegyzésem semmiféle állásfoglalást nem képvisel az SZFE körüli harcokkal kapcsolatban, és nem jelenti azt, hogy a konfliktus bármelyik szereplője ellen vagy mellett szeretnék véleményt megfogalmazni. Nem szeretném bántani az SZFE-t elhagyó hallgatókat sem, mert objektív értékelés szerint is nehéz élethelyzetbe kerültek, és ennek megállapításakor szintén teljes mértékben mellőzöm annak a vizsgálatát is, hogy ez kinek a felelőssége. Ugyanakkor nem lehet nem észrevenni, hogy ebben a konstrukcióban olyanokat juttatnak felsőoktatási oklevélhez, akik lényegében nem vesznek részt felsőoktatási képzésben, még ha hallgatói jogviszonyba kerülnek is egy egyetemmel. Igen, valóban „formálisan” veszi át őket egy másik egyetem. Már amennyiben tényleg jól olvasom, hogy a Magyarországon működő Freeszfe Egyesület magyarországi képzési tevékenysége alapján külföldi felsőoktatási intézmények oklevelet állítanak ki. Tudom, hogy a kreditrendszer, a távoktatás, a nem formális és informális tanulás eredményei felsőoktatási befogadhatóságának, a gazdasághoz közelebb eső képzési területeken a felhasználói és munkaadói szféra bevonásának  stb. fogalmai, vagy akár még a járvány alatt bevezetett rendhagyó oktatási megoldások is sok mindenre lehetőséget adnak, de erre azért szerintem nem. Egy ilyen konstrukció felveti a kérdést, hogy mégis mire való az egyetem mint olyan, ha a tevékenysége ennyire behelyettesíthető egy egyesület munkájával - vagy esetleg bármivel. Lehet, hogy az SZFE körüli vita eddig a felsőoktatás autonómiája körül forgott, de én úgy látom, hogy rövid idő alatt sikerült szintet lépni, és amiről most szó van, és amiről beszélni kell, az a felsőoktatás lényegének a sérelme. Ebben az értelemben ez a mostani fejlemény túlmutat az aktuálpolitikai jelentőségén, és felveti a kérdést, hogy a felsőoktatási autonómia mit is véd valójában, és kell-e bármilyen autonómiával védeni egy olyan intézményrendszert, amely a jog és a hagyomány által körülbástyázott, közmegbecsülésnek örvendő, minőségében számos intézkedés által védett és hitelesített tevékenységét ilyen módon tartja kiszervezhetőnek. Sokkal hangsúlyosabban vetődik fel a kérdés, ha felmerülhet a gyanúja annak, hogy erre a kiszervezésre tisztességes, transzparens eljárások helyett személyes kapcsolatrendszerek útján kerül sor, és még ennél is nagyobb súllyal merül fel, ha szóba jöhet a lehetősége annak, hogy az intézkedés valamilyen értelemben politikailag motivált vagy politikai állásfoglalást jelent a társadalom olyan intézményei részéről, amelyekkel szemben hagyományos követelmény a politikától való mentesség. Meg vagyok döbbenve. Azt hiszem, hogy a felsőoktatási autonómiáról szóló vita során éppen most sikerül kiönteni a fürdővízzel együtt a gyereket is, mert nem lehet a felsőoktatási autonómia mellett úgy állást foglalni, hogy közben megsemmisítjük a felsőoktatás integritását. Meglehet, az SZFE-ről távozó hallgatók és a Freeszfe Egyesület ezzel a furcsa lépéssel eljutottak arra a pontra, amikor a tevékenységükkel egyértelműen nagyobb társadalmi kárt okoznak, mint amekkora hasznot próbálnak hozni. Amit most csinálnak, pont az az, ami összeegyeztethetetlen a felsőoktatás lényegével. Úgy tudom, a távozó hallgatókat senki nem küldi el az SZFE-ről, és bár az Egyetem átszervezése és új vezetése elfogadhtatlan a számukra, mégis meg kellene fontolniuk, hogy összeszorítják a fogaikat, és az eredeti intézményükben fejezik be a tanulmányaikat, mert a most kirajzolódó konstrukcióban ők, az Egyesület és a fogadó egyetemek a legbanálisabb módon járatják le a felsőoktatást mint olyant, nem pedig az autonómiáját védik. Azt hiszem, valójában senki nem fogja bántani őket, eredményesen befejezhetik majd a tanulmányaikat, és Bologna sem megy a lefolyóba a speciális partnerintézményiséggel és a kreditbefogadással való játék közepette. Lehet hogy az SZFE körüli konfliktus sok résztvevője háborús pszichózisban ég, de a pártatlanságra törekvő külső szemlélő nézőpontjából megítélve a dolgot azért jelezném, hogy nincs háború – 1945-ben véget ért –, békeidőben pedig ne nagyon számítsanak annak az erkölcsi elfogadására, amit egyetemi oktatás címén most próbálnak összehozni. Még egyszer szeretném leszögezni: ez a bejegyzésem nem politikai állásfoglalás a konfliktusban érintett felek valamelyike mellet vagy valamelyikével szemben, a célja pedig a felsőoktatás integritásának távlatosabb védelme, mert azt az ilyen módszerekkel pillanatok alatt le lehet rombolni, és kívül lehet helyezni azon a körön, amelybe a társadalom által védett értékek tartoznak. Ezen a fejlődési úton vajon mi lesz a következő lépés az európai felsőoktatás számára? Orvosi diploma a rektor volt évfolyamtársaival hat esztendőn át folytatott esti sörözés után egy távoli kocsmában, lehetőleg egy másik, messzi-messzi kontinensen?              


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 49572021-03-13 21:22:35

Március 15-ig szabadon elérhetővé tette számos értékes felvételt tartalmazó médiatárát a Müpa. A hírről az Ajándék a születésnapos Müpától c. cikkében tájékoztat minket a www.origo.hu. Az ünnepeltnek az ajándékot megköszönve ezúton is boldog születésnapot, illetve további hosszú, eredményes fennállást kívánunk!


Balett-, és Táncművészet • 60622021-03-05 12:34:29

Én azt hiszem, hogy amennyiben itt Magyarországon valaha Don Juan címmel futott a darab (Mozart operája), az volt egy téves visszaspanyolosítás, és a világ egyéb részein valószínűleg nem így volt a 200 év alatt. A Mozart - Da Ponte szerzőpáros olaszul alkotta meg a darabot, olasz címmel, a Goldoni-féle nyelvi hagyományt követve. Egyébként olaszul meg is nevezeik a darabban a címszereplőt. A magyar operai hagyomány a szerzők és előadók neveinek szörnyű magyarosításával magában rejti a lehetőséget, hogy anno ezt is a feje tetejére állították idehaza. 


Balett-, és Táncművészet • 60602021-03-05 10:29:10

A névadó mondabeli alak spanyol volt, vagy pontosabban fogalmazva a történet spanyol nyelvterületen keletkezett. Ennek megfelelően a címszereplő nagyjából az egész európai kultúrában az eredeti spanyol nevén, vagyis mint Don Juan ismert. Az olaszos alak valószínűleg egy Goldoni nevéhez fűződő itáliai feldolgozás eredményeképp jött létre, amelyben a szerző vernegyulásította az eredeti spanyol névalakot. Később az itáliai kultúrával való erős, birodalmon belüli kapcsolaton keresztül ez hathatott Mozartra. Amúgy nagyjából mindenhol máshol és mindenki másnál Don Juan maradt a címszereplő neve. A Malandain-féle koreográfia a hagyományos felfogástól némiképp eltérő megközelítést alkalmaz – Papageno szavaival élve „a mai kor hiteles formanyelvén, a normákat feszegetve, mégis esztétikus módon” –, tehát ha Solymosi balettigazgató úr ellenzéke még a régi jó formájában van, számítok is egy jó kiadós dzsenderezésre a közeljövőben, úgy valahol a Billy magasságában. Szerintem a főigazgató úrnak lehet is már erre az esetre előre megírt anyaga a fiókban.


Balett-, és Táncművészet • 60562021-02-09 05:35:31

A jövő évadban nyilván műsoron lesz majd, a klasszikus és neoklasszikus nagybalettek általában két évadon át mennek. Én személy szerint ragaszkodok a majdani élő előadás teljes élményéhez, ezért sem törekedtem most az internetes megtekintésre. Nézze Ön is a dolog jó oldalát, és nézze majd meg személyesen...   


Balett-, és Táncművészet • 60542021-02-08 20:06:56

Csillagos ötös (vagy inkább: ötcsillagos) értékelést kapott a Párizs lángjainak vasárnap esti online bemutatója a bachtrack oldalain. Jómagam nem láttam a közvetítést, és hajlamos vagyok fokozott elővigyázatossággal fogadni azt is, ha egy műsor – ráadásul online műsor – lezajlása után 24 órán belül megjelenik az eseményről egy jól megírt pozitív bírálat, ugyanakkor a Magyar Nemzeti Balett jelenlegi szakmai nívója alapján nem feltételezem, hogy a kiváló kritika megalapozatlan lenne. Jenifer Sarver írása itt olvasható.


Pantheon • 28142021-01-28 20:05:25

Sok alakításáért vagyok hálás.


Balett-, és Táncművészet • 60442021-01-17 08:19:14

Kedves Edmond, ez egy tavaly februári cikk, amely akkoriban a balettfórum 5972-5981 sz. hozzászólásainak témája volt. Úgy néz ki, új dátummal reposztolták a Mandineren, de a hivatkozást megnyitva a címsorban már a "20200213" dátumadat szerepel. Fenntartom vele kapcsolatban a korábbi vélekedésem (5975, 5981). Nem tudom, miért kerülhetett elő most.


Balett-, és Táncművészet • 60392021-01-04 08:13:30

Úgy tűnik, a nemzetközi kultúrharc, vagy pontosabban annak faji dimenziója visszavonhatatlan módon elérte a balettéletet is, ami – legalábbis a komolyzene, számos köztéri szobor és a sakkjáték terítékre kerülése után – bizonyos mértékig sejthető volt egy olyan művészeti ág esetében, amelynek főműveiben fekete és fehér hattyú jelenít meg egymástól különböző erkölcsi és érzelmi minőségeket, vagy éppen a darabok esztétikai csúcspontjának számítanak a ballet blanc karjelenetek. Műsoron maradhat-e A diótörő, A hattyúk tava és A bajadér Párizsban? Az ezzel kapcsolatos fejleményekről szóló beszámoló és a kérdés elemzése – szigorúan jobboldali megközelítésben, mindenkor elmaradhatatlannak tűnő világhírű publicista (a jelen esetben: Mathieu Bock-Côté) megidézésével – az origo.hu hasábjain itt olvasható. És vajon miféle panaszokat tár a közvélemény elé társulatával kapcsolatban a Staatsballet Berlin fekete bőrű balerinája a BBC által közreadott videóriportban? Erről személyesen Munk Veronika főszerkesztő tudósít minket a telex.hu oldalain, a baloldali média elkötelezett olvasóinak biztos örömére itt.      


Szégyenfal • 1292020-09-13 23:29:12

Alább kénytelen vagyok részlegesen javítani a hozzászólásom 3. pontját, mert számszaki kérdésekben nem árt a pontosság, és úgy látom, hogy egy felsőoktatási idősíkot és egy évet egyaránt tévedtem a szövegben. A hozzászólás lényegét a módosítás nem befolyásolja.



"A szóban forgó időszakban az intézmény három éves képzést folytatott, általában 18-21 éves koruk között jártak oda a hallgatók..."



"A szóban forgó időszakban az intézmény négy éves képzést folytatott, általában 18-22 éves koruk között jártak oda a hallgatók..."


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 624242020-09-13 14:34:00

Érdekes kérdés, hogy a művésznő a két évvel ezelőtti margitszigeti debütálása óta mennyit fejlődhetett a szerepben. Aki akkor látta (hallotta) őt, annak már csak ezért is érdemes lehet megnéznie az előadást. Azzal a budapesti fellépéssel bizonyos értelemben sikerült is pályára állnia, a honlapja szerint azóta bő tucatnyi alklommal énekelte a Salome címszerepét olyan helyeken, mint Luzern vagy Wiesbaden... Ezen a szerepen kívül teljes operafelkérése továbbra se nagyon van, ha jól látom, maradtak az opera-és operettgálák. Aki pedig ott volt valamelyik margitszigeti előadáson, az valószínűleg tudja, hogy annál most csak jobb lehet... Nem gondolom, hogy énekesként magyar viszonyok között valaha is előrelépést fog majd jelenteni Rálik Szilviához vagy Nadja Michaelhez képest a szerepben; az a szubjektív véleményem, hogy ő alapvetően olyan rendezők választása lehet, akik az alkata és a színpadi személyisége révén a „lolitás” motívumot próbálják erősíteni a darabban, talán most is ezért örvendhetünk neki újra Budapesten.  


  
Műsorajánló
Mai ajánlat:

18:30 : Vértesacsa
Pajta

Király Ádám, Csalog Gábor (zongora), Bognár Fanni (hegedű), Tóth Barnabás (gordonka), Réti Eszter Boglárka (fuvola), Sárréti Márton, Várallyay Eszter, Varga Oszkár (hegedű), Koppán Kata (brácsa)
"Pajtakoncert"
Mozart: D-dúr szonáta négy kézre
Beethoven: D-dúr szonáta I. tétel
Liszt: Die Zelle in Nonnenwerth
Bach: 5 Brandenburgi verseny - 1. tétel
Bach: E-moll partita - Sarabande - Air -Tempo di Gavotta - Gigue
Schumann: A-moll szonáta
Debussy: Szonáta

19:00 : Fertőd
Esterházy Kastély

Pulzus Quartet:
Lesták Bedő Eszter, Sipos Gábor, Rajncsák István, Mahdi Kousay
Haydn: Esz-dúr vonósnégyes Op. 33 No. 2
Haydn: d-moll „Quinten” vonósnégyes Op. 76 No. 2
Mozart: F-dúr divertimento KV 138
Mendelssohn: a-moll vonósnégyes Op. 13 No. 2
A mai nap
született:
1920 • Radnay György, operaénekes († 1977)