Igencsak ütős előadás volt.

Nekik azoban csak 22-t sikerült felismerni :)

Belepislantva a kottába, ott állnak a helyes megfejtések és Marco valóban szép munkát végzett. A hiányzó láncszem azonban nem a keresett téma, annak helyén ugyanis nem áll idézet megjelölés, tehát szimpla átkötő motívum (de mint alább említettem, gyanús hogy ez csak-csak benne van valami létező darabban).

Tehát a KékDuna előtt, 3 taktusnyi hallható a My Old Kentucy Home-ból. Ő a 30-adik.

Bár halvány fogalmam sincs mi lehet, Sousára gyanakodni nem biztos hogy nagyon rossz ötlet, mert a "The Thunderer" induló a keresett motívumnak hajszálpontos inverzével (alulról felfelé) indít. Mindazonáltal, olyannyira kliségyanús, hogy gyakorlatilag bármely katonaindulóban el lehetne képzelni mint indító-újraindító frázist.

Ez igaz (némi árnyalással), én az "azonos előjegyzés"-re reagáltam, mert a G-dúr és g-moll nem azok. Ráadásul a 18. tétel (a feladványt képező 17. Rigaudon-nal együtt da capo tételt alkotva) F előjegyzésű, de gyakorlatilag az is g-mollban van, mivel szinte minden E hang Esz-re módosul.

Tisztelet a kivételnek, mint a szóban forgó feladvány esetében is.

Csak puszta kíváncsiságból: a Handel esetében milyen hangnemre kerestél? A darab G-dúrban van, viszont az együttes 415-ös hangolásban játssza, ahol a G a 440-es hangolás F és F#-e közé esik valahol, közelebb a F#-hez.

(Valóban a hangnemet címükben viselő többtételes művek hangneme tételenként eltérhet, általában az 1. tétel van a címadó hangnemben, de még ez se mindig igaz.)

Nem lehet a tolókával kikorrigálni azt a negyedhangot? Vagy felfelé kellene és már nincs hova?

Ha a korhatár a bacchanáliára vonatkozik, láttunk már ennél különbet is. Ami a többi részét illeti, a múlt század valamikori fényes-susogós felsőarisztokrata báli ruhában végigvitt rendezés nekem semmi különöset nem mond, nem látok irányt, elképzelést. Az előadás színvonalas. 

Nemcsak kész, de ki is van fizetve.

A zenekari változat meg van vágva kissé, a közepén lévő dialógusok ki vannak hagyva belőle.

Egyetértek, tekintve, hogy a kérdés a zeneműre és nem a dallamra vonatkozik.

További támpont lehet, hogy a Trisztán szerelmi kettősének jellegzetes motívumával indul a dal.

Jómagam is tartottam attól, hogy kicsit talán túl sokat kikotyogtam. Az első zenei hang, ami 50 Hz alá megy, a kontra G. Ilyet pedig nem sok énekelt darabban találunk, nem utolsósorban mert énekes sincs sok, aki bírja. A Csesznokov végén pedig hosszan kitartott kontra G van. Minthogy már maga a szerző is szembesült annak idején a nehézséggel, írt egy másik lezárást is, ami nem ennyire húzós, az előadókra bízva, melyiket játsszák. Gyakori a félhanggal fölé transzponált előadás is, úgyszintén mindkét változattal.

Úgy tűnik, mélyebbet, mint ami a konnektorból jön.

Igen is, nem is. Legalábbis a túlélő darabok többsége, a konkrét cselekményen, helyszínen, a keletkezési körülményeken túlmenően, általános emberi viszonyrendszereket, mindig érvényes problémákat feszeget.

A pátosz, érzelgősség dolgát nagyrészt megoldja a zenei előadásmód, mely ezek dolgában ma inkább visszafogott. Amúgy miért ne lehetne igényem rá, hogy elragadjon az érzelmek sodra egy ilyen darab által este 7 és 10 között.

Azt, hogy a repertoár nemigen változik, önmagában nem érzem elég érvnek, hogy mindig újat kellene nyújtania a rendezésnek. Maga a zene és az előadók teljesítménye elsősorban, amiért elmegyek megnézni a darabot.

Az újraértelmezés, továbbgondolás azért hozza általában nehéz helyzetbe a rendezőket, mert zseniális alkotásokkal van dolguk, ami rendesen ki van találva, össze van rakva, hozzátenni, elvenni nem nagyon van mit. Ezért a sok semmitmondó trivialitás, belemagyarázás, a világ valamely aktuális nagy problémájára történő utalás, vagy értelmezhetetlen, a darabtól idegen megoldás, kiragadott pillanathoz igazított, még az adott rendezéssel önmagával sem kompatibilis  ötlet.

"Egy voltam az ezerből Mahler VIII. szimfóniájában"

Kondor Kata cikke a Fidelio-ban a március 24-i MüPa koncertről:

https://fidelio.hu/klasszikus/egy-voltam-az-ezerbol-mahler-viii-szimfoniajaban-144091.html

itt:

Csak a teljesség kedvéért említsük meg, a másik MüPás Mahler a múlt héten a 8. szimfónia volt, a Zuglói Filharmónia előadásában, Antal Mátyás vezényletével.

Itt van egy:  https://www.youtube.com/watch?v=PXIElPNn-l4  ez úgy C, ahogy van.

És ilyenkor nem számít, hogy az eltérő hangnem megváltoztatja az adott ária stb. hangulatát, karakterét? Félhangnyi különbség messzire vet bennünket a kvintkörön az eredetihez képest. S azontúl, még zártszám esetén is jelenthet problémát a beilleszkedés a darabba (kivéve, ha elég hosszú a taps).

Valószínűbbnek tartom, hogy amennyiben felvonást értett volna alatta, felvonást  mondott volna, nem képet. Mint ahogy mondhatja valaki, hogy Carment a negyedik kép végén szúrják le és az is korrekt lenne, de sokkal valószínűbb, hogy negyedik felvonást fog inkább mondani.

Bár a szóhasználat valóban pontatlan (egy helyszín, egy díszlet az egy kép), abban egyetértés mutatkozik, hogy a darab első 15-20 percéről beszélünk. A kérdés az, hogy az első felvonás valóban takaréklángon ment-e, mint a cikkben áll és csak részleges volt-e a kórus jelenléte (la fumée előtt/után, taratata stb.). Illetve, megadta-e a Ház az előadást ilyen formában megtekinteni nem kívánó fizető nézőknek a távozás lehetőségét, a jegyár visszatérítése mellett.

Megfelelő érzék (nemcsak zenei, esztétikai stb. is) és jó adag zenehallgatói múlt birtokában a gyenge muzsika elég hamar leleplezi magát. Egyik fő ismérve pl. hogy unalmas.

Nem gondolnám, hogy az iskolázottság ténye önmagában képessé tett valakit a zenei értékek felismerésére, megkockáztatnám, hogy régen sem volt jobb a helyzet ebből a szempontból. Inkább csak egyrészt az alsóbb néposztályok, közmédia híján, eleve ki voltak zárva a nívós zenehallgatás lehetőségéből is, másrészt viszont adott társadalmi rang felett elvárt volt ilyen rendezvényeket látogatni. Jó példa erre a francia nagyopera II. felv. eleji kötelező balettbetétje.

Aki még kitart, és szeretne, annak hamar elmegy a kedve (tisztelet a kivételnek, ha valakinek vannak ettől eltérő tapsztalatai). 500 évvel ezelőtt a suszterek operákat írtak, nem?

A lényeg szerintem még hátrébb keresendő: nyomkodta a telefonját .

Rokonszenveznék azzal, hogy maradjon így, ahogy van. Érdekelnek az előadók, és "utánanézés" során is dobhat a gép pontatlanságot. A lényeg, hogy tudjuk, ki(k)ről van szó.

Nincs bajunk az útkereséssel, annyival árnyalnám a képet, hogy nem arról van szó, hogy az operajátszás végveszélyben van és a modern rendezés jelentheti a kiutat. Az inkább egy kísérője a műfajnak, amit a közönség jól-rosszul elvisel, mintsemhogy ettől szívesebben menne megnézni a darabot. Erre persze lehet azt mondani, hogy a művészet feladata az ízlésformálás is, az igény felkeltése az újszerű megoldásokra, amivel egyet is tudok érteni. Amit sok esetben hiányolok, az a már említett koherencia, ahol a rendezés a zenével, cselekménnyel, tartalommal szerves egységet alkot és nem önmaga jogán akar a darabtól teljesen idegen módon megnyilvánulni. Nem új dolog a modern rendezés, amint te is utalsz rá, a sellők már 70 évvel ezelőtt is egy duzzasztógát tövében wallaláztak, lett volna ideje a műfajnak kiforrnia magát. De egyelőre inkább csak vannak jó példák is modern rendezésre.

Gatti azért sokmindent feledtet.

Ich habe deinen Mund geküsst - a Felsenreitschulé-ban jelenleg 'Mund' sem áll (vagy szándékoltan éppen csak az nem) rendelkezésre, Salome hófehér ruháján makula sem esik tejbe fulladásának pillanatáig, és ütős előadás az is. Mindkettőben remek alakítás a címszerepben.

Ez lett volna?

it was a staging determinedly drained of all the mystery and magic – not to mention the rich colours and torrid atmosphere – that so permeate Wagner’s score. Most dispiritingly, it sucked the heart out of the drama, as well as the interest

https://bachtrack.com/review-tristan-isolde-tcherniakov-barenboim-schager-kampe-staatsoper-berlin-february-2018

A MET viszonylag privilegizált helyzetben van ilyen szempontból, mivel jelentős részben épít az operaturizmusra, így akármire el tudja adni az összes jegyet. Ennek ellenére tartja az arányokat, még mindig sok a hagyományhű, vagy attól nem messzire elrugaszkodott rendezés.

Még le is van írva. A zenében. A Hétfátyoltánc motívumára "kulminál" Salome extatikus-erotikus záróéneke. Úgyhogy az a rendezés rendben is van. Nincs benne olyasmi, amin töprengenünk kellene, hogyan, miért is került ez ide.

Szép alatt a zenével, cselekménnyel harmonikus egységben, koherenciában lévő színpadképet és játékot értek, semmiképpen sem valami öncélú, szemnek tetszetős valamit.

Én azért többnek tartanám Zefirelli rendezéseit, mint történeti érdekesség, mert élő igény van rá. Legrosszabb esetben is egy lehetséges út a sok közül. Igaz, tobzódik a látványelemekben, ez a modern rendezések jó részére is igaz, csak nála a látvány általában szép, míg utóbbiakról ez nem mindig mondható el.

Ebben kétségkívül van igazság, nálam személy szerint nemigen verte ki a biztosítékot egyik rendezése sem. Némelyik kifejezetten nem giccses, a 82-es Parasztbecsület persze már kövületnek számít, de a bécsi Carmen pl. a mostaniak közül kimondottan pasztellszínű, melyen mindig a megfelelő pillanatban tör át a kárminvörös.

A ma 96 éves Franco Zefirelli hozzáállása a kérdéshez:

In order to allow music to be understood by everyone, one must create a painting through its notes.

Ez persze nagyjából a folytatásra is igaz, de ha a Kékszakállút többre tartjuk, minthogy eldugott provinciális kisopera legyen, akkor le kell nyelnünk ezt. Kékszakállú forrester terepjárója négy fényszórójának ellenfénye talán elvonja a figyelmünket ettől valamelyest.

Még ki kell találnom, hogyan lehet erre a site-ra regisztrálni, de örültem volna, ha a MET-es Kékszakállút bevezető Haj regő rejtem-re NYC-ben sikerült volna magyar anyanyelvű előadót keríteni.

Nekem csak az a problémám azokkal a modern rendezésekkel, amelyekkel nem tudok igazán azonosulni, hogy eddig még egyik sem tudott olyan égető problémával szembesíteni, amivel nélküle is ne lettem volna tisztában.

Persze szoktunk nyafogni, ha a faló nam fából van, de a koherencia, zene és látvány egysége, oltárán nem szívesen áldozunk.

Der Ansatz war vielleicht interessant, aber die Inszenierung meist nur störend und – bis auf zwei Arien – total unmusikalisch und stümperhaft. Auch die besten Sänger/Darsteller hätten diese Regie nicht retten können.

Beköszönnék, először járok itt.

Ha teheti, hát jól teszi. Annyi bizonyos, azok a falak semmiféle alkotó tevékenységnek útjába nem állnak.