Nem nagyon szoktam foglalkozni a beszámolók nyelvezetével, de Oszlányi Gyöngyvérnek ezt az irományát olvasva kikívánkozik belőlem a "penetráns" jelző.

A Színház honlapja szerint változott a jövő évad operai műsorterve:

"A 2022/23-es évad előzetesen meghirdetett műsora változik: Giuseppe Verdi Falstaff című operája helyett A kalózt láthatja a szegedi közönség 2023 tavaszától. A korábban megváltott bérletek automatikusan módosulnak, érvényesek az új előadásra."

A produkció honlapja.

Volt-e valaki augusztus 4-én a Városháza udvarán, a Nánási Helga - László Boldizsár házaspár Opera-szerelem  c. estjén?

Márok Tamás írása a Traviata-produkcióról a tiszatajonline-on.

De, Verdi esz hangot írt a kérdéses helyen. Csak nem háromvonalasat, hanem kétvonalasat. :-)

Interjú Juronics Tamással, a Traviata-produkció rendezőjével a revizoronline-on.

Néhai Lukácsházi Győző 2013 és 2018 között a Szegedi Szimfonikus Zenekar igazgatója is volt.

A Szabadtéri honlapján olvasható az idei La Traviata-produkció teljes tervezett előadói gárdája.

Bocsánat az OFF-ért!

A Nyugat lánya-produkció utóbbi előadásait dicsérő hozzászólásokról eszembe jutott Abody Béla Gyere velem operába c. könyvének egyik részlete. Abody 1963-ban Rómában látta A Nyugat lánya egy produkcióját, aminek főszerepeit A. Stella, M. del Monaco és G. Guelfi énekelték. Az előadásról szóló beszámoló ezzel a konklúzióval zárult:

„[…] Itt hát a kiemelkedő egyéni teljesítmények és a hangformátumok bizonyos fajta azonossága, a túlrészletezés háttere előtt izgalmasnak ható „vadromantikus” felfokozottság megmentette, sőt élménnyé avatta az előadást. Csak éppen: nem korszerű élménnyé. [kiemelés A.B.] S a kritikák savanyúan, ám beletörődéssel kellett, hogy nyugtázzák A Nyugat lánya-staggione további sorsát: amint a nagyok egymás után „kiszálltak” a produkcióból, valahogy értelmét vesztette az egész, elvérzett a nyílt színen három előadás után. […]”

ON

Korábban - 2022.03.27., 3051. hsz. - belinkeltem ide egy, a delmagyar.hu oldalon megjelent interjút, amiből az alábbi részt idéztem akkor:

"[...] A házaspár azt is elmondta, hogy nyáron még egy produkcióban láthatja majd Kolonits Klárát a szegedi közönség, mégpedig a Szegedi Szabadtéri Játékokon a Traviatában. 

Ez lesz Klári búcsúja Violetta szerepétől. Ennyit megengedtünk magunknak, hogy húsz éve a Traviata kapcsán találkoztunk, és most együtt csináljuk az utolsót is – fűzte hozzá Dániel."

Ezek alapján úgy gondolom, Dinyés Dániel fog vezényelni.

Esetleg "jugendlich-dramatisch" :-)

Sába királynője: országos tévépremier az M5 műsorán

Interjú Fischer Ádámmal az idei Wagner-napok előtt.

Kedves Katalin!

Sikerült megnéznem Cosima Naplójának német kiadását (München, 1976-77). A 2697. hozzászólásomban a magyar nyelvű válogatásból idézett, 1882-es nyári bejegyzések közül a június 23-i és július 2-i német szövegében a „Blumenmädchen” szó áll, a július 9-iben a „Bl.mädchen”, a július 13-iban pedig „Blumen”.

A „viráglány(ok)” szó után kutatva átnéztem a magyar nyelvű kiadást visszafelé 1877 januárjáig. A legkorábbi bejegyzés, amiben ezzel a szóval találkoztam, 1878. március 23.: „[…] Tegnap este [Richard] azt mondta: örültem a viráglányaimnak, és most ez is olyan nehéz. Azt kérdi tőlem, vajon milyen ruhában legyenek először, „mintegy virágszálakba, majd virágszirmokba öltözve”.[…]” A német kiadásban e dátumnál is „Blumenmädchen” szerepel.

Van egy korábbi dátum is a magyar kiadásban, amiben e témáról van szó, de ott még más szó szerepel. 1877. február 12.: „[…] Ma azt mondta [Richard], Klingsor asszonyait fa-növényekként akarja ábrázolni, a kórusdallam sugallja ezt; múlandó lényekként, nem pedig ördög-nőkként fogja fel őket.” A német szövegben itt „als Baum-pflanzen” áll.

Átnéztem a német kiadást 1877. február 12. és 1878. március 23. között, de nem találtam e témához kapcsolódó újabb bejegyzést. Ezek alapján azt gondolom, hogy a „Blumenmädchen” kifejezés valamikor e két dátum között keletkezhetett.

A biztonság kedvéért megnéztem még a mű első prózai fogalmazványának szövegét is, amit 1865-ben írt Wagner az ún. „barna könyv”-be. Ennek magyar kiadásában a kérdéses helyen ezek állnak: „[…] Parzival belép Klingsor csodálatos varázskertjébe [...] szép asszonyok futnak elő egyenként, más-más irányból; hevenyészve magukra vetett, vad ruhákban vannak, a hajuk rendezetlen stb. […] néhányan félrevonulnak a lombok rejtekébe, és vonzóan díszített hajjal, tetszetősen magukra öltött öltözékben stb. jönnek újra elő […]”

A Szabadtéri honlapján megjelent néhány újabb név az idei Traviata-produkció tervezett szereposztásából. Kolonits Klára neve már régóta ott volt Violettaként, és Juronics Tamásé is rendezőként. Az új nevek: Vajda Júlia (Flora), László Boldizsár (Alfredo), Alexandru Agache (Germont)

Az Évadzáró társulati ülésről a Színház honlapján.

Thielemann, a hangmérnök - Christian Thielemann és a Drezdai Staatskapelle. Csabai Máté írása a revizoronline-on.

Beszámoló a Dömötör-gáláról a tiszatajonline-on.

Tegnap este volt a Színházban a Dömötör-díjak átadó gálája. A operai díjakat kapták:

Legjobb operaénekesnő: Ferenczy Orsolya

Legjobb operaénekes: Szélpál Szilveszter

Nagyon örülök Ferenczy Orsolya elismerésének! Igazán megérdemelte!

Az életműdíjat Vajda Júlia kapta, akit a Legjobb női mellékszereplőnek is választottak. Remélem, még sokáig megörvendeztet minket művészetével!

Istenek hosszas alkonya, avagy visszahúzzuk Wagner Gyűrűjét. Ókovács Szilveszter írása az origo.hu oldalon

Kedves Katalin!

Javítanom kell 2693-as hozzászólásomat! Biztosan nem az a zongorakivonati megjegyzés volt a „viráglány” kifejezés eredete.

Más ügyben bogarásztam Cosima Naplójának magyar kiadását, az 1882-es nyári időszakot. Több bejegyzésben is találkoztam a „viráglány” szóval:

„1882 Június, Péntek, 23-a. […] A gyakorlati kérdéseket illetően R[ichard] úgy határozott, hogy a viráglányok mindjárt a jelmezükben jelennek meg a színpadon, […]”

„1882 Július, Vasárnap, 2-a. […] Reggel a zenekari próba után a viráglányokat mind együtt láttuk egy szobában, elbűvölő látványt nyújtottak.[…]”

„1882 Július, Vasárnap, 9-e. […] A virágok (R[ichard] kívánja, hogy így nevezzék őket, nehogy virágáruslányokra gondoljon valaki) elragadóak;[…]”

„1882 Július, Csütörtök, 13-a. […] Ebédvendégünk a három (szólista) viráglány.”

A Napló eredeti, német nyelvű szövege nem áll rendelkezésemre, így nem tudom ellenőrizni, valóban a „Blumenmädchen” szó áll-e abban a megjelölt helyeken. De az előbb harmadikként idézett helynél annyira "virág"-ra utaló a szövegösszefüggés, hogy nehezen tudom elképzelni, hogy nem a „Blumenmädchen” helyett „Blumen” elnevezésre vonatkozik Richard Wagner kérése. Ha egyszer sikerül elérnem az eredeti német szöveget, jelezni fogok az eredményről :-)

Ezek alapján azt gondolom, hogy már a Parsifal 1882. július 26-i ősbemutatója előtt használatos volt a „viráglány(ok)” kifejezés. De hogy kitől származik, azt nem tudom.

FREE SZFE: Operavizsga – FREESZFE zenés rendező szakos hallgatók vizsgája

2022. május 26., 19 óra, Nagyszínház

Don Giovanni Szegeden, a XXI. században, valamint egy előadás, amiből egy szót se értettem - Horváth Péter színházi élménybeszámolója két előadásról a tiszatajonline-on

Hát igen, a tervezett szereposztásokról nincs hivatalos hír. Nem voltam ott a REÖK-palotánál a meghirdetéskor; lehet, hogy az ott előadott részletekből lehetne következtetni. A legjobban arra lennék kiváncsi, vajon ki énekli Agatha szólamát.

Természetesen igaza van. Először csak "Pomádé király" volt kiírva, és nem voltam biztos benne, hogy ez azonos a "Pomádé király új ruhája" operával. A "Denevér" egy operett.

A Színház meghirdette a 2022/23-as évadot. Ami az operákat illeti: A bűvös vadász, Falstaff.

Esztergályos Máté írása a Simon Boccanegra-produkcióról a revizoronline-on.

Az idei Szabadtéri La Traviata-produkcióját Juronics Tamás rendezi.

A szereplőkről még nincs adat a Játékok honlapján. Az előbbi írás szerint: "hamarosan pedig arra is fény derül, kik énekelhetik a világhírű szerepeket [...]"

"Királynők párharca Szegeden" -  Kondor Kata írása a Maria Stuarda-produkcióról a fidelio.hu oldalon.

„Művészek Szegedről” - beszélgetés Pál Tamás karmesterrel

Kolonits Klára fb-oldalán találtam a Művésznő alábbi - április 18-i - írását a Don Giovanni-produkcióról:

"DON GIOVANNI (március 18,20)

Szubjektív beszámoló és ajánló az április 28,30, május 14. szegedi, és a május 17.-i Primavera Fesztiválon, Budapesten, az Eiffel Műhelyházban tartandó előadások elé

Énekes kollégaként és családtagként is érintett, ezáltal vállaltan elfogult vagyok a szegedi, Horváth Csaba által rendezett Don Giovanni előadással. Azért írtam egy hosszabb beszámolót/kedvcsinálót, mert véleményem szerint az utóbbi évek egyik legfontosabb előadása született meg, bebizonyítva, hogy lehetséges a fizikai színház eszközeivel új utat nyitni az operajátszás előtt. Magam is részt vettem több ilyen fúziós előadásban ( Trigon, Lautrec táncolni fog) ezért szívügyemnek tekintem, hogy felhívjam a figyelmet. Érdemes megnézni, vitatkozni, gondolkozni!

Ez a beszámoló az első írásom operai témában, szándékom szerint a jövőben több előadásról is szeretnék olyan kritikákat írni, amelyek több gondolatot szánnak az énekesek teljesítményének.

Don Giovanni Szeged 2022.március 18, 20

A kortárs tánc és az opera műfajának keresztezése nem új keletű ötlet, bár jellemzően barokk operák nemzetközi előadásaiban találkoztam eddig evvel a fúzióval: A genfi Dido és Aeneas és a berlini (Händel opera-részleteken alapuló) Rituale kapcsán.

Horváth Csaba egész munkássága, akár a bartóki életmű több alapművének megkoreografálása, vagy két kortárs opera-produkció megrendezése szerencsés pillanatban érkezett el az opera műfajához. Bátor lépéssel rögtön a repertoár sarokkövének tekintett, mitikus szent szörnyeteggel, a Don Giovannival kezdett.

Horváth nem a hagyományos operai rendezések erővonalai mentén halad. Napként sugárzik Don Giovannija és körülötte kisbolygóként keringenek a többi szereplők. Az egész viszonyrendszer, ami egyben a mozgás rendszere is, nem értelmezhető könnyen a hiperrealizmushoz szokott vagy a régebbi, klasszikus operarendezések video-felvételein edződött nézők számára. Ez a rendezés sok szempontból kiemelkedően költői és rengeteg metaforikus elemet tartalmaz. Az előadásban szinte csak Don Giovanni figurája lesz mozgásában laza, oldott és vonzó: önazonos marad mindvégig. Ez magával hozza azt a jelenséget, hogy érzelmileg és sokszor morálisan is mellé állunk. Természetesnek vesszük mindazon megnyilvánulását, amin a való életben felháborodnánk, de titokban persze vágynánk rá. Horváth képes megfordítani a látásmódunkat azzal, hogy csak Don Giovanni mozoghat szabadon, az ő koreográfiájában van a legkevesebb, apró ismétlődésekkel, elakadásokkal terhelt „kényszeres” elem. Nála ez csak akkor jelenik meg, ha valamely így mozgó szereplővel interakcióba lép. Horváth ars poeticává emelte Don Giovanni azon mondatát: „ha az egyikhez hűséges lennék, az az összes többi nővel kegyetlenség lenne”. Konzekvensen végig tudja vinni ezt a szemlélet-módot, azon az áron is, hogy mindenki más epizodista lesz ebben a drámában. Egyetlen kivételt érzek, Zerlinát, őt emeli egyenragú féllé, igazolva a tézist - Zerlina hozza el a bukást Don Giovanninak.

A színpad (Kiss-Benedek Kristóf és Kalászi Zoltán munkája) vállaltan puritán és időtlen tér. Egyszerű dobogó rendszer, pár felhajtható geometrikus elemmel. A legerősebb és legtöbbet felhasznált kellék a nagyjából másfél tucatnyi hosszú fa rúd. Míg a felhajtható geometrikus helyek hús-színnel béleltek és erősen nőies asszociációkat keltenek, addig a botok az alap fallikus asszociációs rendszeren felül fegyverként, lámpaként, hangszerként, ecsetként, nyársként, bútorzatként és erdőként is funkcionálnak. A jelmezek (Benedek Mari) abszolút modernek, csak a 3 alapszínt (piros, kék, sárga) valamint feketét és fehéret tartalmaznak. Egyetlen kivétel Donna Anna pongyolájának ragyogó narancsszín csíkjai, amely akár azt is jelentheti: Donna Anna meg tudná fordítani ezt az alaprendet, de a kormányzó megölése felett érzett gyász befeketíti őt.

A legfontosabb szín azonban a bőr színe, a nyers, éppen, hogy csak eltakart testű táncosok látványa. A tánckar szerepe rendkívül összetett ebben az előadásban. Ha az ő nyelvezetüket, mondanivalójukat, kommentárjaikat nem tudjuk dekódolni, esélyünk sincs megérteni az előadást. Ez a nyelvezet önmagában is több rétegű, a kortárs táncon kívül akrobatikus, néptánc, és butoh-tánc elemeket is tartalmaz. Nem csak direkt szereplők a táncosok, például parasztlegények, báli tömeg, zenészek, sóvárgó nők, hanem épületek, szobafalak, valamint a szereplők lelki rezdüléseinek kivetülései és a legköltőibb metaforák kifejező eszközei. A legszebb megvalósulások feltűnően mind Don Giovannihoz köthetőek. A darab érzelmi csúcspontja Don Giovanni Canzonettája volt, amikor egy mozdulatlan, élettelen táncosnőt megfest az éppen ecsetként használt egyik fa rúddal és a hangjával életet lehel belé. Olyan finomsággal van megkomponálva a jelenet, hogy ez a nem könnyen énekelhető szerenád tökéletes értelmet nyer: a „vágy” maga a főszereplő, nem annak a tárgya, az ismeretlen nő. Ő csak eszköz, hogy a művészi mondanivaló létrejöhessen. A darab záróhangjaira az életre keltett leány ledöfi az ecsetből lándzsává avanzsált bottal Don Giovannit, utalva a szereplő sorsára, hogy ez a vágy önmagában hordozza végzetét. A másik röpke pillanat az ars poeticává emelt recitativo alatt születik meg. Leporello és Don Giovanni az egyik lépcső fokán lezserül beszélgetnek, amikor egyszer csak megjelenik két férfi táncos, akik levadászott zsákmány gyanánt egy gyönyörű nőt hoznak be fejjel lefelé lógatva egy rúdon. Halottnak, legyőzöttnek hisszük ezt az ismeretlen nőt, akinek göndör vörös hajzuhatagját Don Giovanni ösztönösen, simogató, beletúró mozdulattal babrálja a ”ha az egyikhez hűséges lennék, az az összes többi nővel kegyetlenség lenne” mondata alatt. Don Giovanni oda sem figyel, nála mindez automatikus, ha egy nőt érez kartávolságra, azonnal megérinti, bevonzza. A táncosnő gyönyörűen játssza el, hogy a nő még ebben a félhalott állapotban is reagál, szinte leolvad a nyársról, torz, megmerevedett tartásban is Giovanni közelében akar maradni. Szintén emlékezetes pillanat, amikor a híres „La ci darem la mano” duett alatt Don Giovanni stilizált, széki forgatós néptánc elemeket tartalmazó koreográfiával „főzi” Zerlinát, folyton kibillentve a lányt állhatatosságából. A rövid válaszolgató frázistöredékek zenei gépiességének átemelése a tánc nyelvére igazi stílusbravúr. A többi duettben és áriában is megfigyelhető, hogy amikor repetitív zenei megoldásokkal él Mozart avval együtt jár a koreográfia gépies szaggatottsága is. Mint ahogy a szereplők maguknak is sulykolják sokszor saját mondanivalójukat, pl: „Batti, batti!” a Zerlina áriában, „Vammi ondeggiando il cor” a Donna Anna - Don Ottavio duettben)

A legmegrázóbb metafora ideje a finálé vacsorajelentében jön el, amikor a Leporelló által felkínált étkek és fogások mind hús-vér eleven nők. Gyönyörű a felajánlkozások és kiszolgáltatottságok orgia szerű megjelenítése, és különösen kegyetlen egy férfitáncos bevonása, amikor Don Giovanni azt mondja Donna Elvirának: „ha tetszik neked, fogyassz te is velem”.

Az énekeművészek példás bátorsággal vetették bele magukat a fizikailag láthatóan nagy kihívást jelentő játékba. Mindkét Don Giovanni ideális korú és fizikumú, kondíciójukat jól illusztrálja az a momentum, hogy a darab végén, a vacsorajelentben is helyből ugranak fel a magasított asztal tetejére, valóban démonikus belső energiát sugározva evvel.

Szélpál Szilveszter jól pozícionált, jelenleg kissé németes, világos baritonjával minden akció közben kontúrosan hallható. A canzonetta dal-hangszínét ugyanolyan hitelesen és természetesen keveri ki, mint a finálé sötétebb, átütőbb frázisait. Játékában ugyan ez a természetesség játssza a főszerepet, oldottan vagány, a Pezsgő áriában a modern, diszkótánc improvizációt és a szinte egy lélegzetre énekelt áriát egyaránt csúcsra járatja. Maximálisan hozza a rendező által képviselt mondanivalót: Don Giovannija nem romlott vagy gonosz, neki oly mértékig természetes a saját világlátása, hogy az utolsó percekig nem is érti, mi evvel a baj.

Sándor Csaba figurája összetettebb fiatalembert mutat. Több a groteszk, sötét elem, ugyanakkor sok a játékos, kópés vonás a játékában. Hangszíne olaszos tónusú és az elmúlt években színben és fényben sokat gazdagodott. Az ő Don Giovannija sokszor önmagát is szórakoztatja, megbotránkoztatja, aztán riadt kisfiú módjára szemléli tetteinek következményét. A finálé pillanatában azonban vált, hirtelen felnőtt lesz, karaktere megnemesedik a halál pillanatában.

Leporello figurája is összetettebb a hagyományosnál. Cseh Antaltól ritkán láthatunk ilyen rengeteg fizikai akciót végrehajtó figurát, amit a művész meglepően kifinomult mozgáskultúrával teljesít. Több jelenetben kiütközik a vágy és az irigység az alakított figurából, ilyenkor az alak egyszerre fenyegetővé válik, majd a másodperc töredéke alatt válik szervilissé, visszataszítóan gyáva kisemberré. Az alakítás nagy pillanata a Regiszter ária, amelyben a hangi akrobatizmus mellett döbbenetes fizikai erőpróbát is abszolvál-remekül.

Tötös Roland Don Ottavio figurája is kétarcú. Kiváló és szívszorító „unterman” Donna Anna mellett. Külön kiemelendő, hogy a kétféle Donna Anna karakter mellett kétféle untermant játszik, mindenkor alkalmazkodva partnernőjéhez. A klasszikus papucs-férj figura csak az ária alatt válik azzá a hőssé, akire Donna Annának szüksége lenne, csak éppen akkor ő, Donna Anna, nincsen ott. Ebben a jelenetben Don Ottavio átlényegül, egy más, nemesebb és férfiasabb karakter és hangszín kel életre, hogy aztán az ária hosszú utójátéka alatt visszaváltozzon az örök, tétova és félénk kispolgárrá.

Masetto és a Komtur figurája az egykori ősbemutatóhoz hasonlatosan egy személyre lett kiosztva. Kelemen Dániel tökéletesen hozta Masetto figuráját, aki harsány dúvadból pillanatok alatt elesett kisfiú vált, ha úgy hozta a drámai szituáció. Együgyűségében volt benne valami félelmetes. Ezt a kétarcúságot bele vitte a Komtur figurájába is. A hivatalnok rideg, öltönyös polgári figurája egyszerre volt nevetséges, kisszerű és agresszív. Nem volt semmi nagyszabásúan félelmetes benne, ezért volt mesterien kifordított jelentésű a finálé is: Don Giovanni bukását egy zakós hivatalnok okozta, a középszer hozta el a nagyság bukását.

Donna Anna figurája két különböző olvasatban egyformán hiteles volt: Ferenczy Orsolya hangban és játékban összetett fiatal leányt formált. Indulataiban a vadmacska és a doromboló házi cicus éppúgy megjelent. A szaggatott, erőteljes fizikai mozgások hitelesen ellenpontozták az ájulást vagy az elgyengülést. Vokálisan is színes és gazdag volt az alakítás, a szólam kereteit tökéletesen kitöltötte, gyöngyöztek a koloratúrák, hangja a nagy együttesek vezető szólamában imponáló erővel és fénnyel szólt.

Kriszta Kinga pályáján mérföldkő ez a szerep. A közismerten nehéz szólam könnyedén, olvadó természetességgel szárnyal a szépséges, puha és nemes fényű hangon. Játékban konvencionálisabb, lekerekítettebb, de ezt ellensúlyozta a figura emelkedettsége.

Donna Elvira szerepe nem annyira látványos, ugyanakkor sokkal közelebb van a dráma epicentrumához, mint Donna Anna. A dekoratív égőpiros jelmez, a szaggatott, robot-mozgású, örök perpetuum-mobile sorsra kárhoztatott, fojtott agressziót hordozó női figura egyszerre kelt megvetést és sajnálatot. Csábítóan és buján nőies és mégis taszító. Horák Renáta a karcsúbb hang dacára markáns és hiteles figurát hoz, a „Fuggi traditor!” hírhedt futamai és a belépő ária oktávnál is tágasabb kitörései hibátlanul szólalnak meg. Azokban a jelenetekben, amikor éppen nem énekel, ugyanolyan intenzíven van jelen, rendkívüli test-tudatossága vetekszik a táncosokéval. Egy-egy mozdulata, tekintete különösen sokat tesz hozzá a szerephez.

Dobrotka Szilvia néha szétfeszíti a Mozart éneklés hangi kereteit, de például az említett „Fuggi traditor”-ban példás önfegyelemről tesz tanúságot. Az ő Donna Elvirája esendőbb, könnyebben elcsügged, önsajnálóbb, ugyanakkor végig sugározza a reményt, hogy megválthatja Don Giovannit - ettől lesz szívszorítóan emberi.

Zerlina szerepét sokszor könnyű, csicsergősen szubrett hangú szopránokra osztják, holott a szerep súlyponti részei mind, az ilyen szopránokat alaposan próbára tevő, középlágéban vannak írva. Épp ezért Máthé Beáta Zerlinája reveláció. A szép, sötét, egynemű hang teljesen kiegyenlítetten tölti ki a középfekvéstől a magas B-ig is felkúszó szólamot. Máthé éneklése természetes és önazonos, a hangadás natúr szépsége egyszersmind jellemábrázolássá is válik. Ez a már-már dalszerű egyszerűség Don Giovanni egyetlen lehetséges párjává avatja őt.

Bordás Barbara Zerlinája jóval rafináltabb. Szépen csengő hangon énekel, fűszeresen, többféle hangi karakterrel. Remekül illik Sándor Csaba szintén több árnyalatú, öniróniától sem mentes alakításához. Érdekes adalék, hogy Máthé Zerlinájához a modern fehér esküvői ruha passzol inkább, míg Bordás Zerlinájának igazi terepe a neki rendkívül jól álló sárga tigris-mintás miniruha.

A zenekart dicséri, hogy mindkét karmester zenei elképzelését magas szinten meg tudták valósítani. Dinyés Dániel vezényletével az első este sodró lendületű volt, a recitativók, áriák és együttesek egymásba kapcsolódva, szinte megállíthatatlanul, egy lélegzetre jutottak el a fináléig. Ebben a zenei megfogalmazásban Horváth Csaba rendezésének dinamizmusa remekül érvényesült. A táncosok mozgása által átkötött jelenetek nem értek véget a zenei zárlatoknál, hanem csupán kettőspontot, kérdő vagy felkiáltó jelet tettek és kívánták az azonnali folytatást. A bemutató estéjén tapasztalt 15 perces taps jelezte, hogy ez a lelkesültség a közönségre is érvényes volt.

A második estén Hermann Szabolcs közel 10 perccel hosszabb előadást vezényelt, de mivel ez a lassabb tempó több szereplő hagyományosabb szerepfelfogásával találkozott, a szereplők közti viszonyok hitelesek maradtak. Ebben a hangzó környezetben is remekül érvényesültek Horváth Csaba rendezésének erényei."

Versengő koronás fők - Márok Tamás írása a Maria Stuarda-produkcióról a tiszatajonline-on.

Mondjátok meg Máriának - László Ferenc írása a Maria Stuarda-produkcióról a revizoronline-on

Kedves Katalin!

Nem állítom, hogy tudom a választ, de a következőket találtam. Két régi Parsifal zongorakivonatom van (Schott, Breitkopf). Mindkettőben az elején a szereplők felsorolásakor valóban „Klingsors Zaubermädchen” szerepel. Később, a II. felvonás színváltozásának leírásánál már csak mint „Mädchen” szerepelnek:

„[…]Von allen Seiten her, zuert aus dem Garten, dann aus dem Palaste, stürzen wirr durcheinander, einzeln, dann zugleich immer mehr schöne Mädchen herein;[…]”

DE: rögtön ezután egy megjegyzés szerepel mindkét kottában:

„NB: Das Ensemble der „Blumenmädchen” besteht aus zwei Gruppen von je drei ersten Sängerinnen,[…]”

Lehet, hogy ez az eredet…

Ez a helyzet nem általános. Pl. az Indiana University honlapján elérhető kottában „Klingsor’s Flower-maidens” szerepel, és ott van a megfelelő helyen a fenti megjegyzés is:

https://dlib.indiana.edu/variations/scores/bhq8950/large/index.html

De pl. a wagneroperas.com oldal Parsifal librettójában nem szerepel az említett megjegyzés:

http://www.wagneroperas.com/indexparsifallibretto.html  

Köszönöm válaszod, kedves Héterő!

Természetesen igazad van, Wagner németül adta meg. És igen, a "weih" szó sokféleképpen érthető; és nem tudom, van-e hiteles forrás arról, Wagner pontosan hogyan értette. Sajnos, annyira nem tudok németül, hogy az ilyen nehéz kérdésekről eredeti nyelven olvassak. Mindenesetre köszönöm a bayreuth-i forrást!   

De az értelmezés nehézségeit most félrertéve, Wagner mégiscsak odaírt valamit, amit - szerintem - vissza kell valahogy adni. Tehát, ha eltekintünk a "Bühnenweih" fordításától, és csak "Ünnepi játék"-ot írunk, véleményem szerint Wagner szándéka ellen teszünk.

Ami kérdésedet illeti. Én nem ragaszkodom a "felszentelés" szóhoz. Amennyire megismertem Wagner műveit és gondolatait, szerintem a Parsifal nem a bayreuth-i Festspielhaus "felszentelésé"-re íródott. És a Ring sem. Sőt, semelyik másik konkrét színpad "felszentelésé"-re sem íródott a Parsifal. Olvasmányaim és zenehallgatásaim alapján meggyőződésem, hogy sokkal többről van szó. Ebbe itt nem tudok részletesen belemenni, mert egyrészt hosszú; másrészt, mert talán le sem tudom pontosan írni gondolataimat, hiszen zenéről van szó. Egy forrást én is írok: Udo Bermbach - A nürnbergi mesterdalnokok (A demokratikus önszabályozás költői elvei), Magyar Zene 44. (2006) 3., pp. 296-329. Ez ugyan alapvetően a Mesterdalnokokról szól, de fontos kapcsolódásokról ír a Ring és a Parsifal felé.

Kedves  Héterő!

A "Mi újság a MÁO-ban" topicban írta legutóbbi hozzászólásában:

" "Színpadszentelő ünnepi játék"?

Bennmaradt a címben a széleskörben terjesztett nézet, miszerint Wagner nem vette volna észre, hogy már öt évvel a Parsifal ősbemutatója előtt (a Ring révén) fogta magát és fölszentelte a bayreuthi színpadot.

Remélhetőleg a tartalmi leírások is előbb-utóbb megújulnak, mint az épület maga.[...]"

Bizonytalan vagyok, hogy jól értem-e, ezért megkérdezem: Ön szerint az Operának el kellene hagynia a "Színpadszentelő" szót a Parsifal címe után, annak ellenére, hogy Wagner így adta meg?

Kedves Héterő!

Kérdésem van ehhez a hozzászólásához, de itt off lenne, ezért átviszem a Wagner topicba.

Van-e valakinek információja, hogyan sikerült a tegnap esti gála?

Más: egy újabb értékelés a Don Giovanni-produkcióról (is) a Színház honlapján a kultura.hu oldalról.

Sajnos, technikai probléma miatt, csak így tudom beilleszteni:

https://szinhaz.szeged.hu/aktualis/uditoen-friss-zenes-bemutatok-szegeden 

Újból a Don Giovanni-produkcióról a deszkavizio.hu oldalon:

“A szegedi operatagozat kiváló művészei nyitottak voltak mindenre” – interjú Horváth Csabával

Stuart Mária, a reneszánsz hacker - Beszélgetés a Donizetti-opera főszerepét éneklő Kolonits Klárával

Hollósi Zsolt interjúja a tiszatajonline-on

Márok Tamás írása Don Giovanni-produkcióról a tiszatajonline-on.

Marton Éva: A tradíciókra, a tegnapra építjük a jövőt a jelenben

„Don Giovanni inkább egy művész zseni, mint szélhámos hódító” – Interjú Horváth Csabával. Dinyés Dániel Horváth Csaba rendezővel beszélgetett, aki Mozart Don Giovanni című klasszikusát vitte színre a Szegedi Nemzeti Színházban.

Nekem ez a helyzet egyre furcsább... Semmilyen "hivatalos" kritika nem jelenik meg a produkcióról, de most, jóval a bemutatók után közreadnak egy ilyen hosszú beszélgetést a produkció karmestere és rendezője között. Magyarázzák a bizonyítványt?

Már azt hittem, teljesen visszhangtalan lesz a Don Giovanni-produkció. Több, mint egy hete volt a két bemutató előadás, és eddig még sehol semmit nem olvastam róla, sem nyomtatásban, sem elektronikusan.

Melyik előadást látta-hallotta?

A REÖK Palota rendezvénye 2022. március 30., szerda 18-19:30

"Erkel Projekt- Hunyadi László

Három kis koncerten tisztelegnek a Szegedi Nemzeti Színház operatársulatának énekesei Erkel Ferenc művészete előtt.

Ezen a koncerten a Hunyadi Lászlóból idéznek föl részleteket. A darabot a szegedi közönségnek nem kell bemutatni, hiszen a Szabadtéri Játékok legnagyobb sikerei között tartjuk számon az opera Dóm-téri előadásait.

Szilágyi Erzsébet: Dobrotka Szilvia

Hunyadi László: Tötös Roland

V. László: Bagdi Zoltán

Gara Mária: Ferenczy Orsolya

Gara Miklós: Cseh Antal

Narrátor: Pál Tamás

Zongorán kísér: Zalánki Rita

A programon való részvétel ingyenes, azonban regisztrációhoz kötött.[...]"

A delmagyar.hu oldalon jelent meg ma egy rövid riport a Kolonits Klára - Dinyés Dániel házaspárral. Ennek végén van egy érdekes, számomra teljesen új információ az idei Szabadtéri Traviata-produkciójával kapcsolatban:

"[...] A házaspár azt is elmondta, hogy nyáron még egy produkcióban láthatja majd Kolonits Klárát a szegedi közönség, mégpedig a Szegedi Szabadtéri Játékokon a Traviatában. 

Ez lesz Klári búcsúja Violetta szerepétől. Ennyit megengedtünk magunknak, hogy húsz éve a Traviata kapcsán találkoztunk, és most együtt csináljuk az utolsót is – fűzte hozzá Dániel."

Talán ebbe a topicba illik ez a cikk és video.

"Rég hozzászokott a Danubia Zenekar koncertjeinek törzsközönsége, hogy az együttes művészeti vezetője, Hámori Máté karmester valami szokatlannal rukkol elő. Őket talán nem is lepte meg A zenegyűlölő 1.0 című előadás, amelyben Janklovics Péter stand-up jellegű kommentárjai színesítik a klasszikus szerzők műveit.[...]"

Kritika a Hunyadi-produkcióról a revizoronline-on

Március 16-án közönségtalálkozó lesz a Don Giovanni produkcióról.

A Színház honlapján olvashatók a Don Giovanni produkció jövő heti, bemutató előadásainak szereposztásai.

Továbbá, egy rövid interjú is olvasható Horváth Csaba rendezővel.

Márok Tamás interjúja a librarius.hu oldalon "Vetélkedő királynők: Boross Csilla és Kolonits Klára" címmel

Itt olvashatunk az augusztus 17-i koncert tervezett műsoráról.

Múlt heti (január 27.) hír a Szegedi Szabadtéri Játékok honlapján, én csak most vettem észre:

"Meghirdette újszegedi programját a Szegedi Szabadtéri Játékok[...]

Augusztus 17-én az örökifjú Rost Andrea születésnapi koncertje varázsolja el az újszegedi közönséget. A világhírű szoprán és vendégei “három tételben - három műfajban” töltik meg dallamokkal a ligetet, egy egyedi látványvilágú, nagyszabású koncert show-ban megcsillogtatva az elsősorban operadívaként ismert előadó sokszínűségét is.[...]"

Interjú Pál Tamással a delmagyar.hu-n. (Nyomtatásban a 2022. január 25-i számban jelent meg.)

Jövő kedden, február 1-jén délután közönségtalálkozó lesz a Maria Stuarda produkcióhoz kapcsolódóan.

Eszerint a Temesi Máriával készült interú szerint már tavaly október közepén tudott volt, hogy Rost Andrea lesz az új tanszékvezető.

Köszönjük a tájékoztatást! Honnan származik ez az információ? A Színház honlapján (még) nincs nyoma.

Üdvözletem! Próbálom figyelmesen követni a "főváros kontra vidék" vitát. De eddig nem olvastam, nem hallottam konkrét adatot - még hozzávetőlegeset sem - arról, hogy egy-egy idényben mennyi kikérési igény fut be a MÁO-hoz a vidéki operaprodukciók kapcsán, ezek milyen gyakoriak, és kiket - legalábbis melyik hangfajokat - érintenek. Van erről valakinek információja?

Interjú Kesselyák Gergellyel az operajátszás helyzetéről.

Beszélgetés Dinyés Dániellel az Index Kultrovat podcastjában

Márok Tamás írása a Hoffmann meséi produkcióról a tiszatajonline-on.

Szomorúan olvastam -zéta- Kesselyák Gergely Hoffmann-vezényléséről írt sorait. Tényleg ennyire rossz a helyzet?

A papageno.hu oldalon olvasható Dinyés Dániel "A vidéki operajátszásról" c. tanulmányának 4., befejező(?) része.

A papageno.hu oldalon olvasható Dinyés Dánielnek "A vidéki operajátszásról" c. tanulmánya 3. része. A cikk végén jelzi, hamarosan következik az újabb folyatás.

Üdvözletem!

Elolvastam Dinyés Dániel írásának első két részletét, kíváncsan várom a folytatást. És elolvastam Ókovács Szilveszer témába vágó levelét is.

Az operák előadási nyelve véleményem szerint is fontos, bár nem döntő jelentőségű szempont. Számomra a döntő a zenei környezet és vezetés: megfelelő zenekar, kórus, és mindenekfelett egy hozzáértő operakarmester. Ahhoz hogy bárhol élő operai közösség alakuljon ki, szerintem elengedhetelen hogy ezek mint alap meglegyenek. Főleg ebből a nézőpontból várom Dinyés Dániel írásának további részeit.

Köszönöm az infót!

Köszönöm a javítást!

Más: A Színház honlapján olvasható a Szöktetés a szerájból produkció három decemberi előadásának tervezett szereposztása. Meglepődtem, hogy Kolonits Klára nem énekli Konstanzét. Ferenczy Orsolyáé mellett most Rendes Ágnes neve szerepel.

Köszönjük Heiner Lajos megemlékezését Karikó Terézről!

A Szegedi Tükör c. helyi lap e hétvégi számában Pacsika Emília búcsúzik Karikó Teréztől.

Márok Tamás írása a Dido és Aeneas/Négyhangú opera produkcióról a tiszatajonline-on.

Márok Tamás írása a Bohémélet produkcióról a tiszatajonline-ról.

Beszámoló a két kisopera közönségtalálkozójáról a szeged.hu-ról.

Lehet, hogy inkább mezzo Máthé Beáta, határozottat nem merek állítani. Mindesetre nekem úgy tűnt, nem "fekszik" Neki igazán Mimi szólama. Technikailag megoldotta ugyan - még sokkal jobban is, mint Bordás Barbara! -, de "erőltetett"-nek éreztem. Lehet, hogy az artikuláció is ezért hagyott kívánnivalót maga után: sajnos sokszor volt számomra érthetetlen a szövegmondása, már nem túl magas fekvésben is. Nyilván "keresi" még a hangját, a Neki való szerepeket, ezért többfélével is próbálkozik. A Dido után többet fogunk tudni... És igen, a magas fekvésben én is több felhangot, több "pezsgés"-t igényelnék; főleg, ha komolyan gondolja, amit szerepterveiről nyilatkozott.

Közönségtalálkozó lesz a következő operabemutatókkal kapcsolatban: Dido és Aeneas, Négyhangú opera

Interjú Horváth Istvánnal, a Bohémélet-produkció egyik Rodofo-jával.

Köszönjük zéta Bohémélet-beszámolóját! Nagyjából egyetértek vele. Lehet, hogy bennem van a hiba, de én nem tudtam megbarátkozni Máthé Beáta Mimi-éneklésével. Egyedül a "Sono andati" részlet tetszett igazán, ahol az Ő saját regiszterében énekelhetett.

A pénteki bemutatón (okt. 22.) szereplő előadókat jórészt korábbról már ismertem. Tőlük nagyjából azt kaptam, amit várni lehetett. Két főszereplő volt számora ismeretlen: Dinyés Dániel és Sándor Csaba. Nagyon tetszett Sándor Csaba éneklése és színpadi jelenléte! Örömmel hallottam ezt a szép, ígéretes lírai baritont! Nagy reményekkel várom Don Giovanni-ját! Vele ellentétben sajnos elég nagy csalódást okozott Dinyés Dániel vezénylése! Láthatóan nagyon igyekezett megfornálni a művet; ennek ellenére sokszor nyers, sőt helyenként kimondottan durva volt a hangzás. Az énekeseket is elnyomta a zenekar, főleg az első felvonásban. A nagy dallamok "kifeszítésé"-vel is adós maradt számomra, így elmaradt a "mámor" és a "megrendülés" is.

Ez jó hír! Köszönjük!

Más: Interjú Gyüdi Sándorral a delmagyar.hu oldalról. (Nyomtatásban már csütörtökön megjelent.)

Érdekes, hogy Gabor11 fórumtárs alábbi hozzászólásán kívül semmilyen reakció nem érkezett a Színház mostani Bohémélet produkciójával kapcsolatban. Én legalábbis eddig sem itt, a Momuson, sem máshol nem láttam erről szóló írást. Pedig hosszú idő óta ez volt az első operaelőadás Szegeden, ráadásul a produkció az új operai vezetés bemutatkozása is volt. Ennyire érdektelen lett volna az eddigi három előadás?

Beszélgetés Máthé Beátával - a Bohémélet produkció egyik Mimijével - a tiszatajonline.hu oldalról

Bocsánat, kicsit megkésve: beszámoló az említett közönségtalálkozóról a szeged.hu oldaláról

Közeledik a Színház Bohémélet produkciójának október 22-i bemutatója.

Közönségtalálkozó lesz a REÖK-palotában október 13-án.

Továbbá, a Szegedi Tükör c. lap október 9-i számában (6.o.) megjelent egy interjú Göttinger Pál rendezővel.

Kedves Edmond Dantes! Köszönöm reagálását! Azért éppen arra a mondatára kérdeztem rá, mert számomra az volt a legfontosabb és az egyetlen kérdéses. A többi részlet világos. Én is sajnálom, ezek szerint a témában máshova helyezzük a hangsúlyt… :-)

Kedves Edmond Dantes! Köszönöm reagálását! Van egy kérdésem az abban szereplő egyik mondattal kapcsolatban, ami – ha jól értettem – a saját véleménye, és nem csak Gottfried Wagner véleményét idézi abban. A mondat: „Innentől fogva nézetem szerint (is) önámítás hátradőlni a karosszékben vagy az operaházi zsöllyében azzal, hogy "engem csak Wagner zenéje érdekel, semmi más, amit csinált, mondott és/vagy amit a család művel(t) csinál azóta, a zenéje pedig zseniális,pont".” Már máshol is találkoztam ehhez hasonló véleménnyel, de arról semelyik esetben nem esett szó, hogy ha hátradőlni önámítás, akkor mit kellene csinálni helyette. Ön szerint mi a helyes, a megfelelő hozzáállás a wagneri operához?

Jogos! Egy régi Peters zgkivonat. Ütemszám nincs benne. (A C-dúr előtti 23 ütemes részben vannak az említett váltások.)

Üdvözletem!

Érdeklődéssel olvastam az alábbi eszmecserét. Az Edmond Dantes fórumtárs által idézett, Gottfried Wagnernek a Mesterdalnokok C-dúrjáról szóló gondolatai okán ragadtam billentyűzetet. Előrebocsátom, nem vagyok a téma szakértője semmilyen értelemben, csak a saját megfigyeléseimre támaszkodva írom, amit írok. Véleményem szerint a Mesterdalnokok III. felvonása fináléjának C-dúrja nem önmagában álló zenei elem, ami akkor „csak úgy” megjelenik, hogy egyszerűen csak „ragyogjon”. Hanem következménye és ki- ill. beteljesedése egy korábbi, nagyon jelentős eseménynek: Hans Sachsnak a Wahn-monológ vége felé történő elhatározásának. A „Nun aber kam Johannistag!” mondat utolsó szótagjánál szólaltatja meg a C-dúr akkordot a teljes zenekar, és ez a hangnem ezután a monológ végéig, Walther megjelenéséig megmarad. Tudomásom szerint ez az első alkalom a műben – természetesen az I. fv. Előjátékától eltekintve – amikor a C-dúr hangnemnek jelentős zenedramaturgiai szerepe van. Wagner nagyon gondosan, a maximális hatásra törekedve készíti elő ezt a C-dúrt: az előtte levő oldalon 3 hangnemváltás van, a kulcsmondat előtt poco rallentando utasítás, a mondat közben Sehr breit tempómódosítás és két rövid szünet is, a dinamika piano - molto crescendo - forte módon változik két ütem alatt a „tag” szótag C-dúrjáig. (A zenének ez a „kivilágosodása” talán még Haydn „Es werde licht!”-jéhez is mérhető.) Wagnert ismerve az nem lehet sem véletlen, sem hatásvadász zenei bűvészkedés, hogy ilyen alapossággal dolgozta ki ezt a részt. Hanem inkább minél jobban az eszünkbe-fülünkbe akarja vésni ezt a pillanatot, a hangzással együtt, hogy „közünk legyen hozzá” és majd később, a Finale során emlékezzünk rá. A C-dúrnak ez a Wahn-monológbeli „beállása” nyilván nem csak a nappal eljövetelének, a világosságnak a régről ismert zenei toposza, hanem egy nagyon jelentős, talán a mű legjelentősebb elhatározásának a jelképe is: Sachs „megvilágosodásáé”, amikor rádöbben, mit kell tennie, és elhatározza, hogy meg is teszi azt, bármilyen nehéz is legyen számára a lemondás. Nekem meggyőződésem, hogy a Finale C-dúr hangzása erre az eseményre utal vissza, mert itt teljesedik be az ottani elhatározás.

"A Szegedi Nemzeti Színház évadnyitó társulati ülésén fogalmazott úgy Dinyés Dániel zenei vezető, hogy ebben az évadban turbóra kapcsol az operatagozat."

Írás a Délmagyarország tegnapi (2021.09.18.) számában és a delmagyar.hu oldalon.

A Színház honlapján olvashatók a jövő évad operaprodukcióinak tervezett szereposztásai:

Szöktetés a szerájból, Don Giovanni, Bohémélet, Maria Stuarda, Dido és Aeneas, Négyhangú opera

Tegnap este közönségtalálkozót tartottak a Szöktetés a szerájból produkció néhány szereplőjével. A mai Délmagyarország beszámolt róla.

Egy rövid írás a Délmagyarországban a készülö Szöktetés a szerájból produkcióról.

Évadot hirdetett a Szegedi Nemzeti Színház.

Koncerttervek idén nyáron és a jövő évadban Szegeden - a Filharmónia Magyarország sajtótájékoztatójáról tudósított a delmagyar.hu.

Tudósítás az évadzáróról a Színház honlapjáról.

Egy rövid cikk a mai Délmagyarországban arról, hogy Rost Andrea a jövő tanévtől oktatni fog az SZTE Bartók Béla Művészeti Kar Magánének Tanszékén.

A Szegedi Szabadtéri Játékok honlapján olvasható a Szöktetés a szerájból két tervezett előadásának előadógárdája. A karmester, a rendező és a szólisták:

Karmester: Dinyés Dániel

Rendező: Juronics Tamás

Konstanze: Kolonits Klára, Ferenczy Orsolya

Blonde: Nánási Helga

Belmonte: László Boldizsár

Pedrillo: Szerekován János, Tötös Roland

Ozmin: Cseh Antal

Szelim pasa: Szabó Győző

Interjú Barnák László főigazgatóval a Színház nyitási folyamatáról a Délmagyar.hu oldalról.

Mától "újraindul" a Szegedi Szimfonikus Zenekar évada. A program a Szimfonikusok honlapjáról.

Juhász József (1931-2021) operaénekes, a Szegedi Nemzeti Színház Örökös Tagja (A hír a Színház honlapján.)

Hírek a Szegedi Szabadtéri Játékok ídei műsortervének változásáról a Játékok honlapjáról.

Ezt a topicot találtam a "legilletékesebbnek" az alábbi hírhez:

Az M5 csatorna ma esti, 2021.02.14. 19:00-kor kezdődő, "Ez itt a kérdés portré" c. műsorában László Boldizsár lesz a vendég.

Interjú Barnák Lászlóval a Szegedi Tükör aktuális számából (2021.02.06.):

„Barnák László a színház és a szabadtéri egyesítéséről: Nagyon vagány kihívás!

Május elsejével egyesül a Szegedi Nemzeti Színház és a Szegedi Szabadtéri Játékok. A 2,5 milliárdos gigaintézményt Barnák László, a színház jelenlegi főigazgatója vezeti majd. Vele beszélgettünk az új feladatáról.

– Szeged közgyűlése is szavazott arról, hogy a Szegedi Szabadtéri Játékok és Fesztivál Szervező Nkft. megszűnik, és feladatait a Szegedi Nemzeti Színház veszi át. Mikor és hogyan értesült erről? Felkérés volt ez? Feladat, amelyet meg kell oldani? Mit mondott Botka László a két intézmény újraegyesüléséről?

– Január közepén egyeztető beszélgetésre voltam hivatalos a városházára. Ezen vázolta fel Botka László, hogyan látta a tulajdonos önkormányzat az elmúlt két évben a szabadtéri működését, elsősorban gazdasági szempontból. Arról is beszélt a polgármester, hogy a koronavírus-járvány és a kormányzati intézkedések milyen helyzetbe hozták Szegedet. Úgy látta, látja a polgármester, hogy költséghatékonysági és művészeti szempontból is érdemes lenne összevonni a két intézményt, a színházat és a szabadtérit. Ez váratlanul ért. Bevallom, egészen másra számítottam.

– Mire?

– Arra, hogy a nehéz helyzet miatt a színház anyagi támogatásáról egyeztetünk. Azt tudtam, hogy tavasszal a város a járvány miatt leállíttatta a szabadtéri játékok megrendezését. A szabadtéri vezetése úgy döntött, ha csökkentett módban is, de megtartják a fesztivált. Ehhez pályázati támogatást szereztek. Ennek az időszaknak a végén valamifajta veszteséget könyvelt el a szabadtéri. És az is felmerült, hogy a korábbi összevonás, amely 2000 és 2004 között volt, és amelyet Székhelyi József igazgatása alatt éppen Botka László szüntetett meg, mégis működőképes lehet. Az is szerepet játszott az önkormányzat döntésében, hogy a Szegedi Nemzeti Színház az elmúlt két és fél évben nagyot tudott fejlődni nézőszám és bevétel tekintetében is. Elindult egy olyan fejlődés és változás, ami a szabadtéri játékokat is jellemezte.

– Beszéljünk először a pénzügyi, anyagi dolgokról. A színház költségvetési intézmény, a szabadtéri pedig gazdasági társaság, a versenyszférában teljesített. Hogyan lehet ebből a szempontból összefésülni a két intézményt?

– Még nagyon az elején járunk mindennek. Sok információt kell még összegyűjtenem a szabadtéri működéséről, amely teljesen más jogi és gazdasági feltételek között működött, mint ahogy mi. A szabadtéri például sokkal szabadabban gazdálkodhatott. Volt egy eredménytartaléka, amihez hozzá lehetett nyúlni. A színházban a fenntartói támogatás havi összege alapján tudunk tervezni, ahhoz kell igazodnunk. Ez a működési formából adódik, mások a jogszabályok. Ezt nagyon alaposan át kell nézni. Ebben sok segítséget kapok az önkormányzattól, amire szükség is van. Két ekkora léptékű intézmény összeolvasztása ugyanis nagyon sok buktatót rejthet magában. Míg művészetileg nagyszerű kihívás például az, hogy a műsor összeállításánál hogyan használjuk ki a helyszíneket, esetlegesen még tovább tágítva a horizontot, ahol a szabadtéri mozgott, ám a pénzügyi, jogi procedúrák miatt nagyon óvatosnak kell lennünk. A Reök-palota, mint ingatlan kezelését is meg kell oldanunk. Emellett nyaranta több száz időszakos munkavállaló kapcsolódik a Szegedi Szabadtéri Játékokhoz. Az téves elgondolás, ha valaki úgy tekint erre az egészre, hogy a szabadtérit nyáron kell csinálni, a kőszínházat pedig ősztől tavaszig. Ennél ez sokkal bonyolultabb, összetettebb feladat. Egészen máshogy kell gazdálkodni, hirtelen kell egy-egy nagyszabású produkciónál komolyabb összegeket kifizetni, hiszen például direkt az adott estékre készülnek a jelmezek, díszletek és koreográfiák – mások a léptékek. Ezért is fontos az önkormányzati támogatás és segítségnyújtás az átláthatóságban. Két és fél hónapunk lesz arra, hogy elvégezzük ezt a munkát. Az a legfontosabb, hogy az összeolvadás egyik intézménynek se váljon kárára. Erre nagyon igyekszünk odafigyelni.

– Eddig jellemzően a pénzügyi, jogi dolgokról beszéltünk, de a nézőt a színpad érdekli. Mi és hogyan változik, ha változik a deszkákon?

– A szabadtérin esténként négyezer nézőt kell bevonzani a Dóm térre. Közülük minden második vidékről érkezik: Szegeden nyaral, és megnézi az aktuális darabot, vagy kifejezetten az adott előadásért utazik a városba. Épp ezért mindig olyan darabokat kell bemutatni, amelyekben az alkotók és a szereplők személyét nagy érdeklődés övezi. Mi egész évadban próbálunk, játszunk, ezért ismernek bennünket a városban. A szabadtéri előadásainak sikeréhez – és a telt házakhoz – az is hozzátartozik, hogy országosan ismert művészek lépnek színpadra. Az mindenképpen fontos lesz ezután is, hogy ilyen előadások legyenek a Dóm téren. A tavalyi évről az idei évadra áthozott műsor izgalmas, sokrétű és színvonalas. Nem egyszerűen arról van, lesz szó idén, hogy menedzseljük a tervezett műsort. Ez az évad készen van, a járványon múlik, sikerül-e és hogyan sikerül bemutatni az előadásokat. A legmagasabb szintű produkciókat kell biztosítanunk a nézőknek. Azt vallom, ahogy a színházba, úgy a szabadtérire is a legjobbakat kell megnyerni színészként, rendezőként is.

– Mondhatjuk úgy, hogy a szabadtéri – éppen a léptékek miatt – egyfajta tagozatként működik majd az összevonás után?

– Biztos, hogy nem lenne jó irány teljesen összemosni a most még különálló két intézményt. Valóban szükség lesz arra, hogy külön „tagozatként”, külön lábként álljon meg a szabadtéri. Ne feledjük azt sem, hogy teljesen más brand a színház és a szabadtéri. De ez így van jól. Bár a Szegedi Nemzeti Színház az utóbbi években visszakerült az országos színházi térképre, mégis elsősorban helyben erős brand, míg a Szegedi Szabadtéri Játékok országosan ismert márka. Ezt mindig szem előtt kell tartani művészeti, kommunikációs és minden más szempontból is.

– Hogyan lehet bármit is tervezni ebben a rendkívüli járványhelyzetben?

– Nagyon megnehezíti a tervezést a járványhelyzet. Hónapok óta mást sem csinálunk, mint mindent újratervezünk. Ez hónapról hónapra hatalmas kihívás. Ehhez jönnek most már a szabadtérivel kapcsolatos kihívások is.

– Milyen ez a kihívás? Örömteli? Felelősségteljes?

– Nagyon vagány kihívás! És ahogy már korábban mondtam, közben nagyon óvatosnak kell lennünk. Számos kérdés van, amit alaposan meg kell beszélnünk. Ugyanakkor abba belegondolni, hogy mennyi nagy ívű tervet lehet megvalósítani a Szegedi Nemzeti Színház működésén kívül is, az azért mosolyt tud csalni az arcomra. De mindent csak körültekintően lehet csinálni. Egy két és fél milliárdos gigaintézményt fogok vezetni májustól. Itt tényleg figyelni kell. A Szegedi Nemzeti Színházról és a Szegedi Szabadtéri Játékokról is van egy kialakult kép az emberek fejében. Egy sikeres intézménnyel egyesülünk, ami nagyon komoly felelősséggel jár.” (Garai Szakács László)

Részlet a Botka László polgármesterrel készült interjúból a Szegedi Tükör aktuális számából (2021.02.06.)

„[…] - Lemondott a Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatója. Mi lesz a szabadtérivel? Mennyiben befolyásolja ez az idei évadot?

- A képviselők szavaztak a Szegedi Nemzeti Színház és a Szegedi Szabadtéri Játékok összevonásáról is, amelyek 2004-ig egy intézményként működtek, akkor választottuk szét őket. Az elmúlt évek tapasztalata azonban bebizonyította: sokkal gazdaságosabban és hatékonyabban lehet úgy működtetni mindkettőt, ha egyesülnek. Megszűnnek a párhuzamosságok, nem kell külön gazdasági apparátust fenntartani. A képviselők szavazata alapján a lemondott Herczeg Tamás helyére a színház főigazgatóját, Barnák Lászlót neveztük ki a Szegedi Szabadtéri Játékok és Fesztivál Szervező Nkft. élére. Május elsejével egyesül a két intézmény. Arról is határoztak a képviselők, hogy az államháztartási törvénynek megfelelően a szabadtéri teljes vagyonával, személyi állományával és kötelezettségeivel beolvad a Szegedi Nemzeti Színházba. Az egyesülés nem befolyásolja a szabadtéri idei évadát. Reményeim szerint színvonalasabb és költséghatékonyabb lesz a szabadtéri, és a szegedi művészek nagyobb szerepet kapnak a nyári játékokon, amelynek sikeres előadásai tovább játszhatók majd a színházban. […]” (Garai Szakács László, Szabó C. Szilárd)

A 90 éves Juhász József köszöntése a Színház honlapján.

Beszámoló a delmagyar.hu oldalon Szeged idei költségvetéséről. A végén szó van a Szabadtéri és a Színház összevonásáról is:

"[...] A polgármester döntött a Szegedi Szabadtéri Játékok és a Szegedi Nemzeti Színház összevonásáról is, amely két lépcsőben valósul meg. A Szegedi Szabadtéri Játékok Nonprofit Kft.-t április 30-ig Barnák László, a színház főigazgatója irányítja. Ezt követően a cég feladatait – a fesztivál szervezését és lebonyolítását, a Reök-palota működtetését – költségvetési szervként a színház látja el."