vissza a cimoldalra
2021-07-29
részletes keresés    Café Momus on Facebook
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11690)
A csapos közbeszól (95)

Franz Schmidt (3895)
Kimernya? (4232)
Rost Andrea (2062)
Verdi-felvételek (608)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62698)
Társművészetek (2433)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2888)
Házy Erzsébet művészete és pályája (5190)
Udvardy Tibor (247)
Ilosfalvy Róbert (971)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4784)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2254)
Pantheon (2930)
musical (204)
Opernglas, avagy operai távcső... (21043)
Operett, mint színpadi műfaj (4861)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43
számlaszám:
11711003 20016193

apróhirdetés feladása:

Név: chord
Leírás:
Honlap:
   


chord (1197 hozzászólás)
 
Régizene • 74232021-06-15 12:06:03

OK.

Akkor holnap ilyenkor.


Régizene • 74202021-06-14 20:20:08

Hát nem... hosszú és hányatott életem arra tanított, hogy a logika nemcsak a legbiztosabb, hanem általában a legvalószínűbb is. Ja, számtalan leírás található, sok nagyon szar is, biztos.  Csakhogy  Ez így jó, ez a darab, tehát így van.  Mert csak a jó marad fenn, mint mű.  ( Rosszat nem őrizgetünk, mert az unalmas, képtelenek vagyunk rá.. )



Tetszetős érvelés, valóban. Egy szép racionális hit a minőség evolúciójára.

Csak nem veszi figyelembe magát az életet, a történelmet, a háborúkat, az elégett irattárakat, a rémisztő selejtezéseket, a szintén rémisztő összegyűjtünk-mindent-eket, a buzgó és ízlésdeficites zeneműtárosokat, a vakoskodó-hazudozó másolókat, meg az ezernyi-tengernyi fatális véletlent, amely megfosztott attól, hogy egy másik, egy sokkal-sokkal jobb verziót élvezhessünk e helyett, ami, lehetséges, hogy egy sírnivalóan gyenge erőlködés ahhoz a lejegyzéshez képest, amely 1716-ban, a ...-i templom leégésekor por és hamu lett.:)


Régizene • 74172021-06-14 16:36:58

De mire is példa ez?, hogy ez az anonim lejegyzés számtalan verzióban futott szerte a Nyugati Féltekén, valószínűsíthetően úgy is, hogy alig ismernénk rá, vagy nem?


Régizene • 74152021-06-12 23:25:51

Ez nekem is csak nyomokban tetszik...


Régizene • 74122021-06-11 09:29:51

Tipikus akadémista gondolkodás... :)

Amely szerint az a komoly, ami bonyolult. Ami nem 'light'.

Közben, a helyzet jóval komplikáltabb. Mert a 'light'-nek beállított, egyszerű dolgok olykor óriási mélységbe vezethetnek; a 'komoly' dolgok meg olykor csak a strukturális mivoltuk miatt komolyak, ha leveszed a műfaji/szerkezeti jelenségeiket, akkor marad a nagy semmi. A fordított helyzetekre is sok a példa, persze, tudom.



A Buena Vista meg mitől is eredeti?, hajszálra azt csinálták, mint Pluhar-ék, vagyis, a kubai folk/utcai zenekincset beemelték a repertoárjukba, saját hangszereléssel, igényes és egyéni megformálással.



 



Nincs kímélet: itt a beszame múcsó... aki azt mondja, hogy ez nagyon 'ligt', az szerintem téved. Vagy pedig az összes népzene 'light'. Meg az összes Négy Évszak. Meg az összes Passacaglia, az összes átdolgozónál. Meg az összes nagyopera összes nagyáriája. Meg az összes reneszánsz és barokk zene, amely tánctételt merészel tartalmazni... 



Bésame mucho



(én nem akartam, de macskás egyfolytában gyötör, hogy mutassam ezt, mert ő nem meri...:))


Régizene • 74082021-06-10 20:32:19

Nekem teljesen más jön le.

Hogy mi?, valami olyasmi, amit pl. a Buena Vista tudott előállítani. Valami folyondárszerű variációlabirintus, valami olyan feeling, hogy ha figyelsz rendesen, és beszív a zene, egyszer csak mintha átfordulnál egy másik valóságba... 



A Fandango, padre Antonio átérzése, két gambára, amit szeretek, de ezt másért szeretem, ebben nincs az az érzés.





Fandango



 


Régizene • 74052021-06-10 18:51:15

Akkor, macskás kedvéért:





Scena Quarta



Egészen tökéletes.

Valami finom tisztaság van ebben az ős-operában.


Régizene • 74032021-06-10 09:59:56

Pluhar-ék ott rendkívül erősek, ahol népzene-régizene keverék van, mármint eredetileg, ahol a dallam meg az előadásmódok eleve mozognak, alakulnak. Ezek jóval régebbi dolgok, mint Handel, Biber meg Purcell.

Aztán, ez utóbbiak "bemozgatása", van, hogy sikerül, van hogy nem.



Nálunk eleve a régizene-népzene kapcsolódás eltér, így az értetlenkedésre ez még pár lapáttal bizonyosan rátesz.



Na, itt egy La Rosina.

Hogy egyszerűcske?, hát, tessék csak próbálkozni, mi kerekedne ki, aztán meglátjuk, tetszik-e.... nekem volt alkalmam egyszer meghallgatni egy próbálkozást erre....

A 'hogyan', az ilyen dolgok előadásánál rendkívül kritikus.




Régizene • 73992021-06-09 18:20:17

Sok dologban igazad van.

A tartalom, az nem sérülhet. Ez tuti így van.

Csak ez így egy rendkívül ingoványos terület. Itt ez a Biber. Nagyon jó zene. De a tartalma az nem feltétlen csak az, ami a lejegyzésen szerepel - bár ez kényelmes álláspont, a legkényelmesebb, és nehezen támadható. Van, aki egyfajta kiteljesedést érez Pluhar-éknál, vagyis, hogy pont a tartalmat fogták meg, ami az egészben a fontos, és nem eresztik. Van, aki szerint egy kalap sz@r, vagy enyhébben, egy erős átdolgozás.



Nem tudom. Itt a saját ízlés sokat segít, ha az rendben van. Itt ezerrel jó sínen van Biber, szerintem, de a L'Arpeggiata művelt olyanokat is, amelyek a határokat, akár az én határimat is feszegetik. Az ügyes vitatkozó ide a sarkát rögtön benyomná, és kérdezné, hogy de hol van a határ?, mi szerint?, ha ez jó, akkor amaz miért nem?, meg ilyenek...

Olykor az az elképzelésem, hogyha akkoriban, ha ez így felhangozhatott volna, akkor OK. 

Machaut. pl. a motettái. - hol is van a kottában pl. a dob...? Én, Machaut írtam, aztán ti meg doboltok, mint a hülyegyerekek...


Régizene • 73972021-06-09 10:05:52

És ami nagyon jó zene, és egyszerűen sláger lett?, az mind lájtos?, Biber szonátája is ide tartozik most, - és amiket széltében-hosszában játszottak, mindenféle verzióban, Európa-szerte?

Ortiz lejegyzésében, ütős hangszer, az végképp nem volt, aztán meg mégis úgy játszották sok helyen. És nem sérült semmi, sőt. Vagy  hogy Cabezón hárfán, lanton vagy billentyűsön ment, az majdhogynem szerzőileg, nemhogy engedélyezett, hanem kifejezetten kívánatos 'összevissaság' volt.

Ja, igen, ez a Reneszánsz idején dívott, mondtam.



Kicsit az látszik bennetek, honi zenészeken, hogy 'partitura-gondolkodásotok' van; arra vagytok megtanítva, hogy ami előttetek a papíron van, az a Mű, csak az, csak úgy, ahogyan ott éppen le van írva, és a legfőbb feladat az atompontos lejátszás, semmi egyéni gondolkodás, semmi gondolat, csak, mint egy hangszedő, lejátszani a viaszhengert. Ebben a koordináta-rendszerben tökéletesen igazatok van.

Látszik, hogy nem nagyon vettetek részt olyan régizene koncerten zenészként, ahol a próbák alatt alakulnak a dolgok, a 'felrakás', a szólamok elosztása, hogy mikor ki lépjen be, melyik hangszer hogyan vegyen részt az egészben, mikor kísérjen, mikor improvizálhat, ki és mikor díszíthet, és soha nem írtatok kézzel a kotta fölé, mondjuk egy másik szólamot, ami alul megy majd, vagy felül, vagy akárhol, de ami nem is volt ott eddig, sem a szólam, sem a hangszer...



Pluhar (is) elkövette azt az újítást, hogy ezt a fajta gondolkodást, ezt a fajta szabadságot, a reneszánsz táncok birodalmából kihozta a jóval későbbi zenékre, ahol már valóban, jóval szigorúbb lejegyzések vannak, és a partitúra-gondolkodásúak ettől rögtön ugrottak egy hátast.:) Mint a mellékelt ábra is mutatja.



A közönség?, az istenadta közönség, azt meg eszi a szigorú-lejegyzésest is, meg a szabad-hangszerelésűt is, ráadásul, valahogy mindig el tudja dönteni, hogy jó-e, vagy nem annyira jó.

Aki régizenét játszik Magyarországon, az szinte mindenki L'Arpeggiata rajongó lett, legalábbis jó pár, akiket ismerek valamennyire. Akik nem, vagy megállnak Bach-nál, őket meggyőzni képtelenség. És itt nem a Bach-ellenességem jött ki megint, hanem bizonyos szerzők és bizonyos zenék ezt a fajta szabadságot nem viselik el, mert az a dolog esne szét bennük, pont, ami miatt jó zenének tartják a rajongóik.


Régizene • 73942021-06-08 15:46:21

Sajna tetszik....



A giccsparádétól igen messze van. Meg a zenészek egy másik csoportja erősn üdvözli. Nyilván nem a ZAK-on végzetteknek való ez, belátom. Magyarországon amúgy nem találsz zenészeket, akik ezt így el tudnák játszani; ez valamennyi igényességet, vagy némi szakmai kihívást azért feltételez.

Számomra valamit mutatnak ennek a zenének a belsejéből. Ami a szóló hegedűvel, szonátával-kínlódással, egyszerűen nem megy. Illetve megy, csak az a 'komolyzene', a rossz értelemben.

Bibernél ez valóban merész, elismerem, mert ez a hangszerelési szabadság a Reneszánsz idején teljesen természetes volt, de a későbbiek során egyszerűen kiment a szokásból. Nem, nem a lejegyzések precizitása ölte ki ezt a dolgot, hanem maga a kor.


Régizene • 73922021-06-08 12:57:17

Ja, a zenészek egy része mindig is húzta a száját ezekre a renitens megoldásokra.

Akkor is, ha itt pl. a hegedülés az valami egészen varázslatos.

Az, hogy 'hangszerelés', meg hogy ez mit tesz az eredeti művel, meg adott korokban ezzel a szabadsággal hogyan is álltak, az mindig vitatéma lesz.



De a szonáta vs. nemszonáta, arra eléggé jó példa.


Régizene • 73902021-06-07 20:11:31

Én is egyfolyában gondolok rá, miközben inkább így hallgatom...:)



Biber: Sonatas del Rosario


Régizene • 73892021-06-07 18:17:30

Frescobaldi.

Nagy kedvencem.

Az 'Arie Musicali' kötetekben finom 'Nuvoe Musiche', de amolyan sajátosan... :)

Mert igen, a szöveg a 'prima', de azt beszélték, hogy F., a komponista-fenomén, a verseket, olykor, egyszerűen nem értette, és a feleségének kellett elmagyarázni, miközben kavarta a rántást, hogy miről van szó.

Meg amúgy sem a Caccini-Monteverdi-Cavalli-stb.. tengelyen forgott egészen, ment a saját feje után.



Ez a felvétel majdnem 30 éves.

Engem teljesen megtalál, ahogyan Alessandriniék gondolkodtak erről a zenéről.





Dove,dove sparir


Régizene • 73802021-06-06 17:52:16

A 'szonáta', az ab ovo alkalmzatlan mindenféle felrázásra...

Még a zene alapfunkciói is akadoznak egy szonáta esetében... :)


Régizene • 73792021-06-06 17:47:10

De most leszakadt a plafon, vagy mi...???

Valamit másképp csinálnak, és rögtön sz@r? Nekem sem tűnik annak.



A 'historizmus' egy teória, vagyis, megállapodások kérdése.


Régizene • 73712021-06-05 18:17:00

Minket nem tudsz átverni....

Nagyon is figyeled, hogy jó előadás legyen.

Nagyon.

És ez jó.



Amúgy, ez a Latin-Amerika, ez soha nem lesz olyan, mint egy európai város európai hangversenyterme, európai előadással.

Nekem pl. tetszett.

Szabadabb dolog, mint pl. az az von Weber cucc utána. Más zenei indíttatás teljesen.


Régizene • 73592021-06-04 19:18:26

Megérkezett az új Rondeau lemez.





A zene nagyszerű, az előadás is jó, vagy picit vegyes, vagy legalábbis új-szerű, vagy pl. Frescobaldit megszoktam a kedvenceimmel, aztán ennyi a nagy dráma.



A hangminőség a standard Erato színvonal, eléggé jó, de meg sem közelíti a a Barricades lemezét, ahol Deschaux volt a hangmérnök...



Az egyik hangszer egy nagyon különleges, eredeti, 1575-ös 'polygonal virginal'.





Pavana


Régizene • 73582021-06-04 19:11:06

Olykor az az érzésem, hogy Vivaldi képes a zenészeket is felrázni... :)

Van egy enyhe, nagyon-nagyon enyhe hamisság-feelingem itt valahol, de akkor is nagyon jó.


Régizene • 73522021-06-03 18:25:07

Nagy rendszeren hallgattam. Még akkoriban megküldték, amikor megjelent.

De van úgy, hogy a nagyon szép nőbe sem szerelmesedünk bele, nem?

Ez a rezonancia-cucc, ez tényleg fontos. A régiek ezzel pontosan tisztában voltak, ez volt a 'Resonance'. Analógiás labirintusok építhetők fel abból, hogy mi mire hasonlít, és mire nem, milyen tulajdonságok vonzódnak és taszítódnak, vagy elegyednek, és hogy milyen együtt-rezgések alakulnak és landolnak adott tudati felszíneken, ezek mintázatába hogyan passzolnak bele és hogyan nem.



Meg azért, mégis csak 'dalok', nem?, és nem valami rafkós koloratúra-áriák? Egy szál ének, egy szólam, a szöveg 'Prima' státuszban, a kíséret az csak kísér, a 'Nuvoe Musiche' szép kiteljesedése.

És ez a prima státusz, ez nagyon-nagyon előtérbe helyezi az énekest; nem lehet elbújni... :)


Régizene • 73492021-06-02 17:19:06

Mondom, jó a zene, az előadást sem rossz-aztam le, de nincs rezonancia, mit tegyek....



Amúgy, csak mielőtt sírógörcsöt kapnánk a szegény-nők-a-Barokk-idején -től, egy 80 évet azért lehúzott a néni, férfitársai addigra már porladtak csak...

Csak úgy eszembe jutott... :)


Régizene • 73462021-06-01 20:30:54

Ő is lehet.

De Caccini a 'lány a gitárral' ősképe.


Régizene • 73442021-06-01 20:22:55

Igen, egyetértek.

A lemez többi része, ahol Maria Jonas énekel, az már nehezebb feladvány.





Mármint, ezek a Caccini nyomdokain lévő egyszerű dalocskák. Az előadók számára szerintem mérhetetlen komplikációt okoznak. Mármint az a furcsa helyzet adódik, hogy minél könnyebbnek tűnik, pl. zeneileg, annál nehezebb jól előadni.

Itt, pl. számomra, nem rezonáns ez az éneklés. Pedig igen jó zene.



Habbis pieta di me


Régizene • 73402021-06-01 16:01:52

Meg csak jelzem, aki nem tudná, hogy a La Spagna, a dallam maga, az sajnálatos módon elveszett. Ami maradt, az csak a basszus-kíséret, ill. az egyik alsó szólam, ha úgy tetszik. Meg ha volt több szólam egyáltalán. De gyaníthatóan volt. 


Régizene • 73392021-06-01 15:55:27

Megfogtad a lényeget.

Mert valóban, ez kissé határhelyzet, és a kasztanyettás rész az meg konkrétan ízléstelen. De tucatnyi emberről tudok, elsőkézből, aki ennek nyomán kezdett mozgolódni, nemhogy Isaac vagy a régizene felé, de egyenesen a komolyzene felé.


Régizene • 73362021-05-31 17:10:48

Ez így igaz.

Azon a lemezen Pandolfonak még volt kicsi haja... régi dolog, de nagyon jó.



15 éve meg így gondolta.







La Spagna


Régizene • 73322021-05-29 17:17:30

Marimbalom.

Ha Monteverdi után hallgatom, közvetlenül, valamit gondolok róla.

Ha csak simán, akkor is.

A két 'gondolok' között, a különbség tetemes.


Régizene • 73312021-05-29 17:12:56

Ez a hölgykoszorú-belépés, az elején, ez egyszerűen elképesztő.


Régizene • 73292021-05-29 13:59:53

Valóban.

Bizonyos dolgok manifesztálódni akarnak... :)



Laetatus Sum



Már vagy ötször lement ma. Igen, ez betegség. Tudom. 



 


Régizene • 73282021-05-29 13:57:24

Igen.

Megvan, köszi.

Ha megvan SACD-n, odamegyek biciklivel akár....


Régizene • 73252021-05-29 09:28:00

Nekem egy jó másolaton van meg.

És kiadták SACD-n.

Meg is van.



Mondjuk, 210 $, egészen emberi ár érte... :(


Régizene • 73242021-05-29 09:12:58

Van egy Monteverdi sorozat. Nem szeretem a sorozatokat. Max. filmen.

Jó rég hallgattam. És teljesen úgy maradtam. Annyira jó előadás.

Mert a zene az firstclass, meg ismerjük is eléggé, meg a mezőny, az több, mint erős. És a King's Consort, az az én fejemben nem volt a 'nagy Monteverdi előadók' között.

Eleddig.



Sajna, youtube link az nincs - de elképzelni lehet.:)





Rögtön az első szám.

Laetatus Sum.

Besz@rás, komolyan.


Régizene • 73232021-05-29 08:59:57

Karmester....?

Mint pl. Savall a Fesztiválzenekar élén?



Na jó,vicceltem.



Keményebb a fejünk az átlagnál, jóval.

Itt hasonlítunk hárman erősen.:)


Régizene • 73192021-05-28 18:36:31

Lassabban. Azért igazad van.

Nekem higgyetek. Én vagyok a közönség.

Az, hogy nem megyünk ki közben, sőt, aránylag lelkesen meg is tapsoljuk, az, olykor, q..vául nem azt jelenti, hogy hú-de-jó-volt. Vagy hogy eljutott. Vagy hogy rezonancia volt. Vagy megértettük. Vagy hogy tetszett. Vagy hogy nem volt egy nagy kalap f@s.

Hanem azt, hogy igen, élőzene volt, készültek rá, valamit megpróbáltak átadni.



Nem Nápolyban vagyunk, vagy Velencében, 1615-ben.



Igen, a közönség nagy része, az sznob. Van úgy, hogy én is.

Ezen teljesen felesleges bármiféle vitát nyitni.


Régizene • 73122021-05-28 13:39:40

Meghallgattam, én is.



Az, hogy igen kevesen tudják eljátszani, az kb. semmit sem jelent a zene minőségét tekintve.

A zene/nemzene határmezsgyéjén mozog. A közönséget elirtja, kb. mint a patkányméreg, a fanok persze rezisztensek. Ők a zenehallgató populáció igen kicsi részei. Ha ebből levesszük a fúvós zenészeket, akik ezt esetleg bepárásodott szemmel hódolják, akkor megint egy-két nagyságrendnyi csökkenés lesz.



Ebből nyilván nem következik semmi különös arra nézve, hogy miféle zene/dolog ez.

Az össz zene-kultúrát erősíti valószínűleg.



Kellemetlen olykor, valóban. 

Tőlem erősen messze esik.


Régizene • 72952021-05-26 16:07:11

Hát ja.

Az a csibész vibrátó, az totál megöli ezt a dolgot. Akkor is, ha én nagyon szeretem Emőke hangját is meg az egész nőt.



Nála, itt, a hangja remeg, a másiknál meg az én lelkem...


Régizene • 72852021-05-25 20:28:20

Nagyon jó.

Én persze szemrebbenés nélkül besaccoltam volna Forqueray-t.



Mondjuk, a Metallica egy nagyon komoly dologhoz adta magát akkor; amely, a gambánál. ha nem ismerjük a sztorit, sehogyan sem jönne elő az első 200 találgatásból.

Az eredetinél a szöveg az nagyon rávezető, meg a zenéjük brutalitása is, amely inkább valami vegytiszta egyenes őszinteség. A viola, a finom lelkével, azért messze van ettől a kifejezéstől, de pazarul excellent a dolog, 


Régizene • 72842021-05-25 20:19:25

És mondjuk a Voix Humaines Marais-tól? (Itt egy különös hangolású; a 'perverz', akinek eszébe jut, ne szaladjon pszichológushoz.:))

Vagy Sainte-Colombe, úgy ahogyan van?



Miféle 'balesetek' ezek?


Régizene • 72772021-05-23 11:01:51



Különleges lemez, különleges zene.

Egy régi hangszeren játszik Pandolfo, egy Bertrand-féle basse viol, valamikor 1690 környékéről.

De Machy nem volt különösebben önbizalom-hiányos; szerinte egyenesen ez az igazi 'right way' a viola da gamba megszólaltatásában.



Ami még külön érdekes, hogy nagy figyelmet szentel, és sűrűn alkalmazza a 'held notes' jelenséget, mert eszköz bár, de inkább jelenség, nevezetesen, hogy azokon a húrokon is lefogunk, amelyeken nem játszunk. Merthogy, itt is beszéltük párszor, a megpengetett húr, a felharmonikusai szerint rezonáltatja a többi húrt is, kb. az oktáv-kvint-oktáv-terc sorrendben és intenzitásban, vagyis, azok is zenélnek, tehát De Machy nem tekinti őket üres húroknak, hanem 'játszik' rajtuk, akkor is, ha a vonó a szomszédos húrt dolgozza csak.... 



Akárhogyan is, lenyűgöző az előadás.



Prelude


Régizene • 72732021-05-22 09:39:00

Ja, kb. úgy, ír, hogy pont olyan, mint Freud orvosként, ahogyan legalábbis ő látja...:)


Régizene • 72692021-05-21 16:35:49

Nem is kell ismerni ennyire a nyelvet; a meta-tartalmak, bejönnek, simán.

Hogy a rigatoni egy 'kicsit nagyobb átmérőjű tésztafajta, 'vastag, bordás csőtészta', nézve a videót, asszem, olykor a Freud Zsigmondnak tökéletesen igaza van, hogy mi mozgatja a világot...


Régizene • 72652021-05-20 21:28:25

Kortárs zene amúgy ez is...

A komolyabbfilm-kedvelőknek ez olyan, mint valami himnusz.


Régizene • 72622021-05-20 07:34:10

És zenei ízlése is stabil.


Régizene • 72572021-05-19 18:55:58

A gregorián előtti 'gregorián', az is hasonlít erre, még jobban; vagyis, lehet, hogy csak valami lekonzerválódásos-megmenekülés / átvészelés esete forog fenn. De nem tudom, itt nagyon merész elméletek szeretnek tanyázni.


Régizene • 72562021-05-19 18:52:37

Hát, ilyenkor mondom azt, hogy tessék utánuk csinálni, ugyanezt, aztán, meglátjuk, kinek fog tetszeni... :)


Régizene • 72532021-05-19 11:25:05

Van ez a hely-meghatározottság dolog.

Hogy mit tesz a zenei megjelenítéssel a földrajzi környezet. Alant, az Újvilágba származott dallamoknál szépen látszik.



Sok érdekes dolog következik ebből az 'önállótlanságból'.

pl. Bach zenéje is, meg Vivaldi Velencéjének beszűrődése.



Van egy kicsi sziget, a 'Csatorna-szigetek' között, a Guernsey. Közel van a fő európai áramlatokhoz; érdekes színűre szűrte a melódiákat.

Andrew Lawrence-King készített egy finom lemezt ebből az utazásból.





Megfűzte Clara Sanabras-t az együttműködésre.





Gyönyörű keveredése a népzenenének a régizenével.



Az egyik nagy kedvencem, az utolsó szám.

Hogy semmi különös, mármint zeneileg?, hát, valóban. 

De akkor is...



Cha Chon


Régizene • 72502021-05-18 19:46:29

Ezek a zenék még kozmológiai leképezések. Ahogyan forogtak a planéták és a szférák, ahogyan erről gondolkodtak, pontosan megjelenik a zenében. A harmóniaépítkezés szabályai erősek voltak. Minden a 'perfect' felé mozgott.



És, ami a legfontosabb, hogy individuálisan és morálisan terheletlenek voltak.



Azért, ma ezek annyira szokatlanok, hogyha azt mondom, avantgarde,  majdhogynem korrekt. Úgy modernizál, hogy egy nagyon régi dolgot vesz elő.

A régivel újít.

Csak az van, hogy ez nem fog áttörést hozni, mint a 'rendes' avantgarde, és nem fog új divatot generálni; megmarad a periférián.



Amúgy is, az Ars Subtilior, az egy olyan leágazás volt, amelynek soha nem lett folytatása. Áll egyedül, ott maradt, lebegve, az Egek alatt...


Régizene • 72472021-05-17 11:23:21

Megjött ez az új lemez.

Teljesen leültem rajta.





És belehallgattam az 'öregek' lemezeibe, mert van jó pár, megvannak, de nem nagyon hallgattam őket, mert, azokon,  Forqueray egy kb. nagy összevisszaság, erőszakos, ideges, túl-virtuóz, eléggé idegen számomra.



Ezen?

Más, teljesen.

Kulcs került ehhez a zenéhez. És ez fontos.



Ott a Jupiter, volt szó róla, az mindent visz.



Jupiter 



De az utolsó szám egy de Visée átirat, meg kellett vagy ötször hallgatni...

Brutál jó.



La Mascarade



Hogy a Rolf Lislevand fia? Igen, ezt hívják genetikának... :)

Hogy a Pandolfo tanította?, igen, biztosan fontos ez is.

Hogy 28 éves?, igen, azt hiszem, ez a legfontosabb az összes közül.



Hangminőség?

Az 'audiofil' kategória teteje.

Hogy a hangmérnök Rolf Lislevand?,,,, ja... :)


Régizene • 72442021-05-16 09:18:09

Hogy mi ez?



Ez a full halhatatlanság.

Beépült valahová nagyon mélyre. Amikor a Fúga Művészete már csak az akadémiai levéltárakban lesz, ezt akkor is fogják az utcán énekelni. Ilyen lélekkel.

Micsoda előadás.


Régizene • 72382021-05-15 20:18:12

Ennyi év után, a sokadik réteget figyelem.

A 'felrakást'. Így is hallottam mondani, amikor nem kiadott partitúra szerint kell mozogni, hanem szabadabban. Mármint, a legelején, még fejben. A hangszerelés. A szólamok beléptetése. Az a finom, felfelé emekedő spirál, amely szépen tekeredik. A fúvósok és a violák. A fúvósok és a kilógó kontratenor hang össze-tükröztetése. Az egész lélegzése. 

És valami tűz, tényleg van.

Különlegesen kiváló szépérzék működött itt. 



SACD-n komolyan lenyűgöző.


Régizene • 72352021-05-15 18:06:44

Közben, amíg agyalunk, reggel, finoman megremegett az egész Internet.

A 'Jupiter Dialógusok' színre lépett.





Jupiter Dialógusok - VII. rész


Régizene • 72342021-05-15 18:02:37

Én megmondom.

És azt fogja mondani, hogy nem igazodik el rajtad, hogy mi fáj, ezzel a felvételesdivel, ezzel a valóság-meghamisítással.


Régizene • 72322021-05-15 17:57:39

Meg ilyenek, hogy járj a végére, hogy honnan jön??

Mégis, hogyan?

Rángassam elő a 80 éves Savall-t, aztán meg b@sszam le, hogy hová tűnt az a tűz, amit itt hallok, SACD-ről?





Fortuna Desperata


Régizene • 72302021-05-15 17:51:52

Komolyan, miből gondolod, hogy nem művészi tevékenység?

Volt-e már kezedben régi Alpha lemez, eredeti? És hallottad-e, amikor elindítottad, hogy valami más, mint a többiek?

Mert ha nem, akkor estig is magyarázhatunk, nem fogod megérteni.



Amúgy, az artwork, a lemezeknél, az művészet szerinted? Művészi tevékenység?


Régizene • 72222021-05-15 12:00:55

Dehogy érzem támadva magam. Hiszen gondolatokat cserélünk, és ennek értéke, az rendkívül magas.

Csak azért nyomjuk az agyadat ezzel a felvétel-dologgal, mert szeretnénk, ha tiszta lenne, hogy az élőt a lemezre cserélni, mi sem átallanánk (micsoda szó, nem?:)), de folyamatosan logikai hibát vétesz. Mert az adott élő zenét és az adott, belőle készült lemezt, ezt kell hasonlítani, és itt nem kérdés, melyik a jobb, az élő-prioritás az annyira természetes, mint ahogyan a Nap megy az égen.

De te mindenre, egy legendás, vagy nagyon jó felvételre is mondod mindig, hogy bezzeg az élő, bezzeg az. De nem jó a hasonlítás, mert ezeknek a lemezeknek nincs élő párja, vagy csak ritkán. Mert az előadóik meghaltak, levénültek, elmentek Alaszkába, vagy más sínen forognak ma. Szóval, lóg a levegőben a dolog, nem lehet normális válaszokat adni arra, hogy a Savall 1981-es lemeze vs. a Veresegyházi Asszonykórus tegnapi koncertje. Érted már?, az, hogy a Vespro lemezről, SACD-ről, vagy beüljek oda, akkor, amikor felvették, az nem kérdés, mert az élő az mindent visz, a saját, hangsúlyozom, a saját lenyomatával szemben, bármekkora művészember is a hangmérnök. Kivétel annyira kevés van, hogy nem lényeges.



És még annyi, hogy én is szeretem nyomni ezt a végtelen felharmonikus témát, sőt, én még hozzáteszem, hogy irracionális formula szerint sorakoznak, ami miatt már magában reprodukálhatatlan, de azt is érdemes átgondolni, hogy már a '40-es évek elején, még Tesla élt, csináltak olyan függöny mögötti előadásokat, ahol a szakértő közönség képtelen volt megkülönböztetni a felvett hangot az élőtől.

Akkor a felharmonikusok elmentek éppen sétálni egyet?


Régizene • 72202021-05-15 08:37:05

Mi ez a farizeus magatartás?

Semmiért el nem cserélnéd?, hiszen folyamatosan cseréled, itt, legalábbis, minden pillanatban.


Régizene • 72142021-05-14 19:59:40

Valamennyire értelek, tényleg.



De.

Megint a de.



Arról mi a véleményed, hogy a közönség, a zenehallgató és zeneszerető közönség, két dolgot minimum, azt nagyon nem hallgat?  Az egyik a csembaló, szólóban, igen, ezt kitaláltad. A másikat nem gondolnád. A kortárs zene. Ill, bizonyos kortárs zenék. Ahol, bizony, előfordulnak csapkodások, ordítások, sikítások, zörejek. És azért nem hallgatják, mert sz@r a hifijük, vagy az akármilyük, amin megszólal a lemez/CD/fájl. És ez ezer%, hidd el nekem.

Pont ma volt olyan élményem, hogy egy ilyen zene/nem-zene határán lévő felvétel teljesen lenyűgözött. Maga a zene. És ehhez, egy olyan rendszer kell, bizony, nem tehetek róla.



De nehogy most nekem azzal gyere, hogy az élő..... ez az előadó, konkrétan pl. már nem él.....

 


Régizene • 72082021-05-13 19:46:47

Olykor érteni vélem, ahogyan gondolkodsz, csak az ellentmondások megzavarnak ebben a tevékenységben.

Pl. az említett 'annak a zenének a valóságos elhangzása', az a koncertfelvételnél teljesen érthető dolog, itt akár egyet is érthetünk.

De a lemezek túlnyomó többsége nem koncertfelvétel. Akkor sem, ha vigyázott és előre megfontolt akusztikus/metafizikai környezetben hangzanak fel. Merthogy csak és kizárólag azért születnek, hogy egy lemez legyen belőlük, amely oda is elviszi a zenét, ahol az nem szólal meg a maga valóságában.

Az értelmes feltehető kérdés talán az, hogy ebben a procedúrában a zene lényege, hatása, mondandója, lét-alakítása, harmónia-építése, az mennyire sérül, vagy veszik el.


Régizene • 72032021-05-12 20:35:35

Márbocsánat,



picit ez nem olyan, mint az evés?, hogy szépen terített asztalhoz ülünk, ha lehet, és nem állva eszünk, mint a négylábúak... ?

Az ízek garantáltan másmilyenek lesznek.


Régizene • 71972021-05-11 10:10:08

Tényleg jól játszanak.

Persze, azért itt az van, hogy ilyen fenomenális előadás kell, hogy fennakadjon az ember rajta.



Azért a zenekarral csak szót ért ez a csellista.

 


Régizene • 71912021-05-09 18:59:40

Ez konkrétan fenomenális.



Amúgy, ilyeneken én teljesen odavagyok.

Hogy van egy 30 éves srác-majdnem, ez a Vincent. Találnak a haverjával valamelyik levéltárban egy tökpenészes, málladozó 'füzetkét', ami circa 400 éves. Jegyzetek vannak benne, pár kotta, dallamok, és sok vers, néhány próza, néhány átirat. Meg a név.

És feltúrja a kottatárakat, meg a modern kiadásokat, hogy hol van még kiadott dolga (tekintve, hogy Velence itt 'piacvezető' volt, ez elég jó nagy meló lehetett); aztán ezt a Castaldit kiteregeti a napra, összecsődíti a zenészeit, megfűzi a mezzó-istennő fejét, aki rögtön bólint (így képzelem), aztán 'összerakja' az egészet, hangszerelés, szólamkiosztások, átírások, hangszerek és hangolások, próbák és variálások, és tudja, végig tudja a legelső pillanattól, hogy ez jó lesz, nagyon jó lesz... 


Régizene • 71902021-05-09 18:42:48

Fél percen belül az együtt-gondolkodás...:)


Régizene • 71872021-05-09 18:41:17

Inkább még egyet arról a Castaldi lemezről.

Hogy mi a fals és mi nem, az jóval bonyolultabb kérdés, mint ahogyan tűnik.

Nekem minden porcikám egyetért ezzel:



Tasteggio Soave



Ez majdhogynem bátorság, nem?



 



 



Csak egy pici visszakanyarodás a lentiekhez, aztán abbahagytam.

Az Alpha kiadót megette az Outhere konglomerátum. Más lett az artwork. Valami olyasmi történt talán, hogy egy ilyen gondolkodású embert vettek oda, aki azt mondja, hogy kérem, a zene a lényeg, az a művészet, a többi az körítés csak, jobb esetben 'iparművészet'.



És ez lett:





Ez volt:



A különbség?, azt mindenki maga eldöntheti.


Régizene • 71862021-05-09 18:29:22

Nem fogunk egyetérteni.

Volt már ilyen - kibírtuk valahogy... :)


Régizene • 71842021-05-09 10:25:06

Tévedsz.

Ha a hegedülésed előadóművészet, és annak mered nevezni, akkor egy Alpha artwork-je is az, (csak jelzem az angol előtagot.:)), és Hughues Deschaux tevékenysége is vastagon az.

Hogy valami többet ad át, más síkokból, mint ami a fizikális körülményekből következne.



József Attilánál egyetértésem.


Régizene • 71822021-05-09 08:26:12

Hát... hallgasd meg tényleg ez után azt az Alpha-s lemezt, egy jó hifin, és rá fogsz jönni, hogy egy CD lemeznél, a hangminőség 'előállítása', az jóval-jóval több, mint szimpla mérnöki tevékenység, vagy, mint az, hogy milyen alakú pohárból iszod a vizet.


Régizene • 71812021-05-09 08:22:15

Kicsit tapintatosabban, de ugyanerre gondoltam... :)


Régizene • 71782021-05-08 18:54:38

Nagyon jó zene.

Nekem kissé harsány az előadásmód. Vagy inkább elfedődik valami belső finomság, amit én még belesejtenék.

Ami, persze, nem biztos, hogy ott van vagy volt... :)



Meg ilyenkor, bármennyire is nem való, de bejön a felvétel minősége, keverése, az akusztikai tér, meg ez az egész procedúra, ami átülteti a felhangzó zenét a korongra.

Ami, szerintem, az ilyen zenéknél, simán művészi tevékenység.


Régizene • 71762021-05-08 10:30:21

A kép:




Régizene • 71752021-05-08 10:22:46

Ez volt az első Alpha.

Ez volt az, amikor egy belvárosi lakásban, Párizsban, leültek, hogy legyen egy új kiadó, amit úgy hívjanak, hogy Alpha, és jött egy srác, Vincent, és azt mondta, hogy figyeljetek, van itt egy költő zenész, az 1600-as évek elejéről, meg egy 80 oldalas szétporló füzetke a verseivel, és van három velencei kiadás, ahol szerepelnek a művei, megcsináltuk a zenét, és jó, és legyen ez az első.

De ez egy teljesen és totálisan ismeretlen alak...

És jött Hughues Deschaux, aki azt mondta, hogy én ezt felveszem nektek két darab mikrofonnal.

De ezt nem lehet megcsinálni...

És hogy legyen egy oda illő festmény az artwork alapja, de úgy, hogy akár  pici részlete csak az előlap....

És ez lett.



És megcsinálták.

És fogom most 23 évután ezt a lemezt a kezemben. Lapozgatom, szagolgatom. És megy a zene. És olyan hang- és előadói minőségben, amit aztán folyamatosan tartottak.

És a kalapomat megemelem.





Dolci miei martiri


Régizene • 71742021-05-08 09:22:10

Az avx-en csak.

Ez egy zseniális lemez.



Bocchreini után egy másik metafizikai sík.


Régizene • 71682021-05-07 20:16:21

Nem a legerősebb zene, ami létezik.

Korban is később van jóval.

A trió-, ill. a vonósnégyes sem olyan, hogy nem tudok élni nélküle.

De ez osztályon felüli előadás. Valamit mutatnak, ami érdekel.

És olyan szép hangszerhangok, hogy totálisan bele lehet feledkezni.





Six String Trios


Régizene • 71572021-05-06 20:49:37

Köszönöm.

Mindkettőtöknek...:)



Ezek a csellószonáták.... leszonátásodott a zene... nem gondolom rossznak őket, de az én ízlésemből ezek már kifelé vezetnek.

De a végén. A kettő. Ez a Boccherini, ez mekkora arc. Ez b@szik az egész szonátásdira. Kineveti.

De jóval több, mint szimpla bohóckodás. Kicsit szokatlan a többiek után, de valami ott van belül.

 


Régizene • 71552021-05-06 19:02:29

Egy huszad- ötvenedrangú zenésznek miért is higgyek? Miben több? Az ötvenedrangú játékában? Vagy hogy ismeri a kottát? 

Hogy az ízlése azért hátha jobb, mint ahogyan játszik?

Amúgy, az idézett zenék 85%-nál te is ugyanolyan közönség vagy, mint én. Ugyanúgy a világ legjobb lemezeit hallgatod. Ugyanannyira lövésed sincs, a hangszerek többségéhez, az együttesek belső munkájához, mint nekem. 

Nem azért tudod megítélni a színvonalat, mert zenész vagy, hanem azért, mert tájékozott vagy, és rengeteg jó dolgot hallgattál/hallgatsz. A zenész léted ezt inkább csak lefelé viszi olykor, nem felfelé, hidd el.



Vagy mást hallasz esetleg? Többet? Jobban? Vagy a közönség nem hallja, ha sz@rul játszotok? Megsúgom, általában jobban meghallja...


Régizene • 71522021-05-06 15:49:41

A Jupiter Vivaldi lemeze generált egy sorozatot, a 'Jupiter-dialógus'-okat.

A lemezen lévő cselló concertók kapcsán, kérdezgetve zenészeket, gondolkodtam, hogy cselló, ami nem barokk versenyműben van, meg nem Vivaldi, és nem Bach, de régizene, hogy mik is vannak a horizonton.



Nálam állandóan Frescobaldi ugrik be. A canzonák.





Canzona prima



Ez zseniális.

Majd lesz minálunk is, 2056-ban.



De milyen csellóművek léteznek még, amik azért valamennyire ismertek?


Régizene • 71512021-05-06 12:19:43

A szakács ért a gasztronómiához?

A konyhalány ért a gasztronómiához?

De leginkább: a pincér ért a gasztronómiához?



A sebész ért a genetikához?



Tudok ám még 100 ilyet... :)



Ne kezdjük megint, a versmondólány meg a költészet relációját.


Régizene • 71472021-05-06 09:00:18

Milyen igaz.

Ha nem vagy pék, ne dagassz kenyeret.



De megenni, azt szabad...?


Régizene • 71452021-05-06 07:20:22

A többi zenének nem halála? Esetleg egy picit?:)


Régizene • 71392021-05-04 20:45:56

Ej'sze, igaz.

 



Hogy mi terel és hová, az eléggé szövevényes.

pl. itt.


Régizene • 71362021-05-04 18:15:35

Normál, megszokott akusztikánál nem hallasz ilyet.

Sem hangversenyteremben, sem templomban.

Ld. katedrálisépítészet.

Rendkívül bonyolult és homályos téma.

De a lemezen meg ott van.



Sorolhatok sok kedvencet, igen jó felvételeket, ahol ez nincs meg, hiába cihelődtek akármelyik katedrálisba is.

És élőben, ilyet?

Én pl. soha nem hallottam. Tudom, rossz helyen ültem.

 


Régizene • 71282021-05-04 12:47:18

Hát ez jó okfejtés...Tudom, Ányos-an elmondja, amit én csak úgy egyszerűen elmondok: " halgassatokmá élőzenét "...vagy legalábbis nagyban alátámasztja.



Hát most pont nem.

Mert ez konkrétan egy lemezről hallható.



Hallgatom, hogy hova menjünk ilyesmi dolgot élőben hallgatni, ma, Magyarországon.

Vagy akárhol.



Ez a dolog még az Ensemble Organum esetén is erősen ritkaság.



Jártam már ciszterci templomban, nem messze, pont, ahol ez felvették.

Két egész nap utazás. Csak oda.

Ja, és pont nem volt koncert.


Régizene • 71262021-05-04 08:26:45

Van egy lemez, amelyikről már volt szó, írtam is róla, itt is, a blogon is. 





 



De most megint kell.

Mert mindig valami új dolog kiderül. Valami, amit csak most észlelek igazán, ami pedig fontos.

A zene, az mint a tiszta víz, a gregorián, különösen mélyrehatoló.

Miért is?, legalább ezer okból, de van néhány, amelyik feltűnhet.

Pl. 

Egy szólam. A szingularitás. Nincs a polifónia mesterkéltsége, nincsenek szólamtáblázatok, mátrixok, ellenpontok és egyéb ravaszdi okosságok.

A kórus egyben, a Reneszánsz egység-elve szerint még. A hang és az előadás az egyenesen egyedülálló.



De miért is?



Mert itt jön az, ami miatt írom ezt.

Mert Peres itt teljesen visszaállította azt az eszmét, ne feledjük, a régizene tisztán eszmei zene, hogy a zene és a hang és a tér, amibe belehangzik, az nincs különszedve, szétcibálva, mint később majd annyiszor. Vagyis, az emberi hang, mint hangszer, úgy áll össze, hogy hozzá tartozik a 'héjazat', a tér, a szakrális tér is és az akusztikai tér is. Ja, én már most, 2021-ben külön szedem, látjátok?, pedig nem. 

Mert egy dolog.

Hogy néz ez ki a gyakorlatban?, hát egyszerű, bevonult az egész kompánia egy XII. sz.i ciszterci templomba, és ott vették fel.

És mi lett?, hát, visszhang és utózengés ezerrel. Olykor a 3 másodpercet simán meghaladja.

Az utózengés beállítható a felvételeken, ezt mindenki tudja. De az az utózengés, az a meglévő zene saját dolgait veszi mintának, sokszor nem is rosszul.

De.

Itt egészen más a sztori. Ez az utózengés ez természetes akusztikai zengés. Hogy ez amúgy lemodellezhető?, hát nem, mert a bezárt terek bizonyos bonyolultság felett (mondjuk bonyolultabb esetben, mint egy kocka:)), kezdenek úgy viselkedni, mint az önszerveződő meteorológiai rendszerek. Nagyteljesítményű szg-ekkel, rengeteg mintavétellel, közelítő függvényekkel lehet tapogatózni, amelyek két reménytelen tulajdonsággal bírnak: végtelenek és teli vannak irracionális számokkal...



Hallgatva, akkor mi jön át?,

hát az, hogy a zengés, ez a visszhangsorozat-féle, ez ráül a felvételre, és olykor, ha jól figyelünk, az a meghökkentő dolog lesz, hogy elkezd 'énekelni', saját maga, a háttér hátterében, rendkívül finoman, mint egy hajszálvékony hártya. Egy 'intelligens aura' képződik. Amely meglétét a régiek ismerték, és tudatosan alkalmazták.

És igen, itt van a lemezen.



Na, hirtelen ennyi.

Jó hifi nélkül szerintem reménytelen észlelni ezt.

De hátha tévedek.



Chant Cistercien XIIe siècle - Ensemble Organum


Régizene • 71242021-05-03 14:39:44

Megy az idő.

Ami nemrég még 'új iskola' volt, az most már nem az. Nem is 'régi', valami köztes állapot.



17 éve jelent meg az Alpha-nál ez a lemez.

Mestermű.

A darab, az előadás, a hang, az artwork - mindegyik magas szintű művészi tevékenység külön-külön is; így, összetalálkozva pedig nem csoda, hogy sokaknál referencia lett.



A középhangolt csembalók minden fals gyönyörűségével.:)





Couperin: Pavane - Skip Sempe


Régizene • 71162021-05-02 18:00:16

Szerintem meg nem.

A két előadói módozat minden porcikájában különbözik.

Az oboa szonáta végigrohan, szétcseszi azt a finom kunkorodó ritmikát, amit Alessandrini zseniálisan megérzett, azt a többszörös hullámzást, ami egészen lenyűgöző ebben a darabban.

A kölniek padlógázzal robognak, össze-vissza bicsaklások, ide-oda csapódások, csapkodnak, fújnak, fújtatnak. Finomság: zéró. Mélység: hiányzik.

Mű-virtuozitás, izzadás, Handel dörömböl lent, hogy de-ne-így-légyszi.....

ZAK-on persze nagy taps, szólistával riport, ez igen, micsoda tudás, micsoda technika kérem....

Egarrék: egy fokkal jobb. De nagyon messze vannak az Alessandrini-féle szinttől.



Egy dologban egyetértünk.

A basszusosista, az tényleg nagyon jó.


Régizene • 71132021-05-01 21:33:48

Akkoriban, ebben az égvilágon semmi meglepő nem volt.

Most annyi talán, bár ez nem meglepő, hogy Alessandriniék után, a Camerata Köln, az konkrétan hallgathatatlan.


Régizene • 71082021-05-01 17:10:01

Valóban hasonló a szerkesztési elv. (vajon?:))

De az összes többi 'elv', az eltérőbb nem is lehetne.


Régizene • 71042021-04-30 08:20:52

Kicsi régi szél.





In Nomine III



Príma.

Semmi, de semmi elévülési érzet.

Ez fontos. Mert a fiatalok most úgy előznek, hogy nem 'lehagyják' a nagyfatert, hanem csak egy másik sávban mennek.



 



Amúgy, ez az In Nomine, ez a Taverner mise részlete, hogy ez mekkora inkarnálódó-művész, konkrétan több száz (!) verziót generált már százévekkel ezelőtt, ez per pillanat megmagyarázhatatlan.


Régizene • 70982021-04-29 10:16:06

Volt, amikor febukkant új szél. a Fahmi-ra gondolok, a szír zenészre.

Nálam nem lett mégsem akkora kedvenc, pedig szabadságból ott is volt sok.

Túl sok?

Mondjuk, ez itt nagyon jó. Csak van benne valami keménység? Túl fekete?

De nagyon tetszik, hogy komolyak. Hogy nagyon benne vannak ebben a zenében.



Passa Galli - Fahmi Alqhai



Itt, a franciáknál, nem tudom, mi lesz. Ezeknél a fiataloknál valami finomabb, mélyebb ráközelítést érzek, nem akarnak minket belefullasztani valami túl-ornamentikába, vagy valami virtuozitás-kényszerbe.


Régizene • 70962021-04-29 09:30:14

Új gambás szelek fújnak...


Régizene • 70952021-04-29 09:26:10

A szabadság.

Mindig ez a lényeg.


Régizene • 70902021-04-28 18:52:51

Szép zenék ezek az orgonaconcertók...



De engem most valami egészen más foglalkoztat.

Valami egészen friss.





Jupiter - Forqueray



Hirtelen az lenti Handel után.... más szisztéma.:)


Régizene • 70702021-04-25 19:22:39

Finom, konkrétan.


Régizene • 70662021-04-25 09:00:09

Köszönöm a beszámolókat.

Jómagam, valami olyasmit vettem észre, amely jóval fontosabb, mint a játék- meg az éneklés-technikai dolgok; ezek egy ZAK felvételinél döntőek lehetnek, vagy egy Bach előadáson, ahol a struktúra-orientáltság kikényszeríti a magas fokú robotikát.



De ez Vivaldi. Ez más zene.

Ahol furcsán sokrétű mélységek nyílhatnak meg. És újak. Ez a lényeg.

Van ilyen interpretáció?, ja, vannak erősebb torkú énekesek meg virtuózabb zenészek. De mélységbe-menéssel, ők valami nagyon különlegeset raktak le az asztalra.

Ezeket én mind ismertem. És mégis odaragasztott; van az egész lemezben valami, ami nagyon tetszik. Nem tudom, mi. Mert nem elsőre lenyűgöző énekhang. És nincs különösebb virtuozitás, 500-szor díszesebb előadás is könnyen akad. De van valami a ráközelítésben, ami fontos.

Még gyúrok kicsit, hogy rájöjjek, hogy mi.

 


Régizene • 70622021-04-24 21:27:10

Hozzám most jutott el ez a lemez, már volt szó róla.





Szeretném megint a véleményeteket, ha vannak.

Bemásolni is lehet, én nem találtam meg. 

Hogy mit össze szövegelünk itt kilométerszám... :)


Régizene • 70492021-04-23 13:49:01

Ez a Lea lány, azért nagyon különleges.

Valami van ott a Christie kastélyában; valami olyan új szellemiség, amit a Barricades lemezen is érzek.







Aztán, lehet, hogy szimplán arról van szó, hogy fiatalok, és másmilyen lendülettel bírnak.



Sì dolce è'l tormento


Régizene • 70482021-04-23 13:31:37

Énszerintem, egyenesen nem rossz. Mai hallgatással sem, így, 100 év után is.


Régizene • 70472021-04-23 13:25:40

Annyi a nagy titok, hogy ne legyen az első észlelésed a bejövő zenéből az a művi direkt-remegtetés, ál-érzelmeskedés, amit én konkrétan ki nem állhatok.

Ennél a Vivaldinál nincs gáz, mert annyira finom, hogy azon a határon van, hogy a laikus közönség akár azt is hiheti, hogy a hegedűhang ab ovo ilyen, amikor valamiféle természetes remegés megjelenik a kitartott hangban, akkor is, amikor 'egyenesen' játsszák.


Régizene • 70352021-04-22 17:24:40

Irány Dél.

Nápoly.



Cristofaro Caresana.

Ott ilyen egy kantáta...:)





Caresana: Gioca al ombre il mio bel Sole


Régizene • 70322021-04-22 14:14:59

Itt meg annyira szokatlan ez a finom-consort / kocsmahang kontraszt, hogy majdhogynem tetszik.:)


Régizene • 70312021-04-22 13:52:28

Én nem tudok mit kezdeni ezzel a zenével.

Ez a folyamatos picsogó-vibrátó, ez nagyon devalváló dolog. Nem fárad el az ujjatok ekkora szívmegszakadásnál?


  
Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
született:
1935 • Peter Schreier, énekes, karmester († 2019)
elhunyt:
1856 • Robert Schumann, zeneszerző (sz. 1810)
1970 • John Barbirolli, karmester (sz. 1899)