vissza a cimoldalra
2022-11-29
részletes keresés    Café Momus on Facebook
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Kiemelt fórumaink
Társművészetek (2583)
Opernglas, avagy operai távcső... (21613)
Momus társalgó (6413)
Kedvenc felvételek (740)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (63905)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (5767)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7780)
Élő közvetítések - HAANDEL emléktopik (8730)
Milyen zenét hallgatsz most? (25131)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2410)
Digitális kerekasztal (129)
Kedvenc előadók (2933)
Haladjunk tovább... (237)

Olvasói levelek (11896)
A csapos közbeszól (99)
Legfrissebb fórumaink
A díjakról általában (1176)
Balett-, és Táncművészet (6149)
A nap képe (2349)
Pantheon (3193)
Operett, mint színpadi műfaj (5258)
Kimernya? (4683)
Momus-játék (6352)
Sass Sylvia (490)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (3306)
Ilosfalvy Róbert (1008)
Házy Erzsébet művészete és pályája (5404)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1596)
Zenei események (1027)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (904)
Rost Andrea (2134)
Kolonits Klára (1237)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43
számlaszám:
11711003 20016193

apróhirdetés feladása:

Név: piazzetta
Leírás:
Honlap:
   


piazzetta (76 hozzászólás)
 
 
Melis György • 2292015-12-18 13:26:59
Ki kell egészítenem, amit írtam a felvételről (Operetthajó - 1985 LP), mert igazságtalan lenne nem említeni Pitti Katalint, aki nagyon szépen énekel. Külön dícséret illeti a szövegmondását: jól érthető.
Melis György • 2282015-12-18 13:18:26
A Huszka-részlet Melis hangjából ítélve mintha korábbi felvétel lenne, mint a másik kettő (melyek egyébként azonosak, csak a videó más): A vén keringő az Operetthajó c. említett lemezről való.
Melis György • 2252015-12-15 20:48:02
Nemrég a kezembe került egy régen hallgatott operett-lemezem: Operetthajó, szovjet operettrészletek 1985-ből. Dunajevszkij, Miljutyin, és Blantyer zenéi. Nagy szerencse, hogy nem derül ki a zenei részletekből, miről szóltak ezek az egykori proletár-operettek. Pl. A Szabad szél: az imperialista fegyverszállító George és Marko, a hős partizán küzd egy partizánlányért, Stelláért. (Őszintén szólva nem szeretem az operettet mint színdarabot, mint drámát, s ez majdnem mindre igaz, amit ismerek. A darabok maguk elég közönségesek, ugyanakkor a zene meg sokszor mennyei.)
Ezen a lemezen operaénekesek és operettisták vegyesen szerepelnek, szerintem szerencsés vegyítésben.
Melis viszi el a pálmát, ezen nincs mit csodálkozni. Az első számot is ő énekli: Kapitány, kapitány fő a jókedv – s ebben utolérhetetlenül komédiázik, a csodás hang és remek éneklés mellett persze. Megnéztem a Tube-on a hasonló című szovjet film ezen részletét: ha jól értem, ebben Paganel próbálja dalával felderíteni a papájuk elvesztésén szomorkodó Grant-gyermekeket. – Mintha ez nem is ugyanaz a zene lenne, annyival különb a magyar felvétel a tenyeres-talpas szovjetnél. Nem csak Melis miatt, hanem a kiváló hangszerelés miatt is (Körmendi Vilmos és Malek Miklós munkája).
A meglepetés számomra Felföldi Anikó, e felvétel másik „sztárja”: tud énekelni, s a temperamentuma, személyes bája magával ragadó.

Szkrjabin • 92015-02-28 21:09:04
Én csak azt a hét darabot ismerem tőle, amely Horowitz In the Hands of the Master gyűjteményes CD-in szerepel. Ezek szerintem nagyon szépek, sajátos hangzásúak, és egyáltalán nem nehezen befogadhatók. Lehet, hogy H. ezért is játszotta őket. Mindenesetre - bár pl. az ő Chopin-játékáért nem lelkesedem - ezek az elbűvölő darabok szépen szólnak "az ő kezében".
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. • 3332015-02-22 18:19:03
helyesbítek: prelűd volt (Esőcsepp)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. • 3322015-02-22 18:13:30
Ma van Chopin születésének 205. évfordulója (1810 febr.22.) Ami a Wikipédiát illeti, a francia nyelvű szócikk elképesztően gazdag (amit a szerző jelentősége messzemenően indokol), az angol is elég részletes.
Egyébként a Bartók Rádióban ma reggel megemlékeztek egy etűddel az évfordulóról, Horowitz előadásában. Azon tűnődtem, mi történne, ha nem mindig a "sztenderd" előadókat hallanánk Chopint játszani? Hanem másokat is, akik szintén kiválóak. Az én kedvencem Nikita Magaloff.
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. • 3312015-02-22 18:02:00
A wikipédia magyar verziója jó néhány témában-területen nékülözi a komoly tartalmat. Többnyire meg más (angol) nyelvű oldalak rossz, vagy erősen rövidített fordítása csak, nem önálló munka.
Ami Wolfot illeti, kizártnak tartom, hogy "elfelejtsék". Az angol és persze a német Wikipédiában bőséges információ van róla.
Hozzászólások a Momus írásaihoz • 52632015-02-03 20:48:00
A kéjenc útja az Operaházban c. beszámolóhoz:
Nem láttam az előadást, csak magáról a darabról mondanék pár szót, és vitatkoznék a beszámoló írójával, aki szerint, úgy látom egyértelmű, hogy az érzelmeknek jelentős szerepet kell(ene) kapniuk a mű előadásában – hiszen Nick Shadow ezt előre bejelenti.
Ez szerintem csak egy, a darabban magában meglévő jó néhány belső ellentmondás, modern sokértelműség, azaz értelmetlenség közül.
Ami a Don Giovannihoz való hasonlítást illeti, ennek van egy másik oldala is, amelyet én fontosabbnak tartok. Mozart operájának librettóját a legjobb akarattal sem lehet komoly drámai munkának nevezni. Voltaképpen egy fércmű, ami miatt még a zene ellenére is van olyan érzése az embernek, hogy a jelenetek teljesen önkényesen és összefüggéstelenül követik egymást. Ha jól emlékszem, éppen az említett Mihály András mondta évtizedekkel ezelőtt egy tévés operaismertetőjében, hogy ebben az operában aztán az égvilágon minden megtalálható, a vérfertőzés és az anyagyilkosság kivételével.
Valami hasonló mondható el szerintem a Rake’s Progressről is. Stravinskyt voltaképpen nem foglalkoztatta semmilyen emberi-drámai probléma, amely operában nyerhetne kifejezést. Viszont ebben a műfajban is akart alkotni valamit. Talált egy erkölcsi tanmesét, amelynek (akkori viszonyok közt) „erkölcstelen”, de „ütős” jeleneteibe senki nem köthetett bele (hiszen a végén a bűnös elnyeri méltó büntetését, akárcsak a Don Juan témában), s kiadta a feladatot a librettistáknak, valószínű, azzal az utasítással, hogy legyen benne minden fontos emberi téma: élet-és-halál, a pokol hatalma, a nagy szerelem, az ember esendősége, stb. és persze hatásos jelenetek operában ritkán látott helyszíneken: bordélyház, árverés, őrültek háza őrülési jelenettel, továbbá excentrikus szereplők és álfilozofikus gépek: kuplerájos mádám, az ördög maga, szakállas nő, kőből kenyeret gyártó gép, stb, hadd ájuljon be a nép.
A témából a szerzők a zeneszerző stílusának megfelelő neoklasszikus, tehát rengeteg (a közönség által persze nem értett) klasszikus idézettel és még több utalással megterhelt „művészi” szöveget szültek, amely azonban, mivel nincs semmilyen valódi mondanivaló, emberi tartalom mögötte, nem dráma, s drámaként nem hat a színpadon. (A rendező ettől teljes joggal retteg.) Stravinsky számára ez éppen megfelelt, ő ehhez remek „neoklasszikus” zenét írt, viszont a közönségnek nehéz feladata van, ha érteni is akarja. A jelenetek lehetnek nagyon jók (pl. az árverés), a zene kiváló és szép, csak a lényeg hiányzik, ami a rengeteg jelenetet és a zenét összefogja.
Ebben csak egy nagyon jó rendezés segíthet, amely tulajdonképpen – a szerzők helyett – értelmezi a darabot.
Pantheon • 13872015-01-11 17:26:43
Hankiss Elemérben a legjobb a jóindulata volt. Ritka kincs volt régebben is, hát még ma!
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon • 19512015-01-09 22:03:44
Biztosan rossz hangulatban lehetsz...ha már akkor nem tetszik a vetékedő, amikor még meg se csinálták. Egy zenei vetélkedőnél kevésbé ártlamas és kevésbé ártatlan műsort el se tudok képzelni a médiában. (Nem mintha engem nagyon érdekelnének az adatok.) Emlékszem, a rádióban vagy 10 éve volt már egy több-fordulós opera-vetélkedő, valamilyen Katalin nevű riporter vezette.
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon • 19472015-01-09 19:26:50
Persze, a konzerv, az nem az "igazi". De
1. azért csak valami, s nem is akármi - ha arra gondolok pl., hogy a már nem élő művészeket másképpen nem ismerhetnénk. És valóban sokan számolnak be nagy élményekről lemezeket hallhatva.
2. Másrészt vetélkedő, vagyis merő ismeretszerzés céljából kifejezetten előnyös a konzerv.
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon • 19452015-01-07 19:30:48
Azt, hogy jó-e pl. a "korabarokk" operát is számonkérni, nem tudom. De az biztos, hogy az ifjúság - is - potom pénzért megismerkedhet a különböző korszakok operáinak jelentős részével, egész olcsón - ha veszi a fáradságot és kikölcsönzi a CD-t vagy/és DVD-t. Egy kölcsönzés talán mégsem 15 ruppó, és a minőséggel sem lehet gond.
a
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon • 19402014-12-30 21:41:03
Ma este hallottam egy-egy rövid beszélgetést a Bartók Rádióban a Nemzet Művésze díjat elnyert Szabó Dénes zenepedagógus-karnaggyal, és Vásáry Tamás zongoraművésszel. Két elhivatott ember meglehetősen különböző területről, és ennek megfelelően két életpálya: egy pedagógus-művészé és egy előadóművészé. Szabó Dénes a fiatalokra (és persze alapvetően a felnőttek társadalmára ) jellemző „elszabadult önzés”, individualizmus miatt komolyan aggódik, s mindent megtesz, hogy a fiataloknak együttes élményben legyen részük a karéneklés során, és hogy így közösségek jöjjenek létre.
Úgy tűnik, manapság ez a törekvés túlságosan ritka – viszont annál fontosabb lenne, hiszen a sztárok, virtuózok, azaz szükségképpen individualista művészek előállításának terén sokat léptünk előre, de a másik oldalon egyre kérdésesebb, hogy a hasonlóan individualista emberekből lesz-e értő, résztvevő közönség, vagy olyanok lesznek, akik a zenét mint társadalmi eseményt, látványosságot és sportteljesítményt észlelik és értékelik.
Olvasói levelek • 105252014-12-12 21:53:11
Nem feltétlen - ha eddig nem merült fel. Végül is megírhatom, amit akarok Chopin címszó alatt.
Köszönöm.
Olvasói levelek • 105232014-12-12 14:44:57
Mintha láttam volna topikot Bogányi Gregelyről. De most nemm találok ilyet. Segítenének?
Benjamin Britten • 302014-12-05 14:47:42
BRITTEN: HALÁL VELENCÉBEN
Britten halálának (1976 december 4.) évfordulóján gondoltam írok néhány sort utolsó operájáról.
Ő maga is sejtette, vagy inkább félt tőle, hogy ez lesz utolsó operája, mivel súlyos betegen komponálta. A Halál Velencében Thomas Mann ismert novellája, s ha valami, akkor ez a mű szinte minden vonatkozásában testhez álló volt Britten számára. Témái mindig foglalkoztatták őt életében és művészetében: az ártatlanság, a fiatalság, az öregség, a szépség, és persze a tiltott szerelem, ismert vonzódása a fiatal fiúk iránt, a szerelem plátói és érzéki oldala, és az alkotó művész problémái. Ráadásul Velencét is különösen szerette, s a tenger, a víz nagy szerepet játszott zenéjében. Szinte hihetetlen ennyi sok egybeesés…
„A végsőkig el vagyok szánva: legjobb művemet akarom megcsinálni.”– mondta, amikor hozzákezdett. „Vagy a legjobb, vagy a legrosszabb zene, amit valaha írtam.” – amikor befejezte. A librettót Myfanwy Piper költötte – egy-két dologban jelentősen eltávolodva a novellától. Az egyik például, hogy követi azt az általánossá vált, de téves értelmezését Aschenbach problémájának, amely szerint az író kreativitása egyszerre csak blokkolódik, hiába várja az ihletet, képtelen írni (és ennek oka elnyomott homoszexualitása). Valójában Mann műve másról, egy jelentősebb, nem annyira személyes és pszichikai, hanem művészi és erkölcsi problémáról számol be: a világ őszintén ünnepli a neves írót, ő azonban ráébred, hogy amit addig írt, az hazug, üres és értéktelen – sőt, talán az élete is az. Semmilyen titkos oka nincs a „creative inhibition”-nak, mert nem erről van szó. Aschenbach továbbra is tudna írni – ugyanazt a vacakot, amit addig, de nem akar. Persze Britten nem véletlenül fogta föl ilyen módon az író helyzetét („My mind beats on…but no words come”), hiszen ő maga többször átélt alkotói válságot, depressziót, és talán éppen ez segítette abban, hogy Mann hősével azonosulni tudjon. A novellához képest a legszembetűnőbb eltérés a hét, egyébként nagyon eltérő drámai funkciójú és jelentőségű, a főhős útját és sorsát keresztező szereplő némiképpen való egységesítése, ami egyrészt azt jelenti, hogy egyetlen énekesre bízzák, másrészt pedig zenei motívumokkal osztanak egymással. Egy másik fontos dolog, hogy Tadzio-é tánc szerep, így persze ő meg sem szólal – és Aschenbach sem képes hozzá szólni. Az ötlet nagyon szerencsés: a tiltott, abszurd és kilátástalan szerelem tárgya egy másféle világban létezik, mely nem is érintkezhet a főhősével.
Piper a drámai tömörítés mellett egyértelműségre törekedett, azonban ennek, bár az érthetőséget elősegíti, a Mann-novella komplexitása és sokértelműsége áldozatul esik.

Nem tudni, ez-e legjobb műve a szerzőnek – ahogyan szánta, viszont biztosan a legszemélyesebb. Én szerintem csodaszép, nagyon változatos és felkavaró zene. Ugyanakkor jó dráma: azok a színrevitelek, amelyeket dvd-n láttam, ezt mutatják. 1990-es glyndebourne-i előadásban (DVD) Alan Opie kitűnően, igaz, többnyire karikatúra-szerűen eltúlozva kelti életre hét szerepét. Valóban nem túlzás az a közhely, hogy életre kelti: Opie rendkívüli tehetség. Érdekes, hogy ezt az állítólag 39 színt tartalmazó, az opera egyik sikeres színrevitelének rendezője (Deborah Warner) által komplikáltnak ítélt színrevitelt igénylő darabot itt egyetlen díszletben adják elő – és nagyon hatásosan. És az egy, annak is minimalista, csak a legegyszerűbb elemekből felépülő díszlet (ráadásul minden csakis a zöld színben játszik – a tenger színében) kis változtatásokkal képes szállodai hall, szállodai szoba (behoznak egy széket), a Lidó, vagy velencei laguna képét ölteni a néző fantáziájában. Tony Palmer filmjét is láttam – ez a díszlet tekintetében pontosan az ellenkezőjére törekszik: itt minden valódi, még talán a szálloda-belső is, a híres Hotel Des Bains. Velence káprázatos látványosságainak gondos számbavétele értékelhető törekvés – lenne egy útifilmben, de nem jelen esetben, amikor városnézéssel próbálja helyettesíti a főhős küzdelmét problémáival.
A Steuart Bedford által vezényelt első, „eredeti” hangfelvételt, melyet maga Britten hagyott jóvá, az előadás szépsége miatt (zenekar, kórus), és két különlegesen érzékeny énekhang miatt (Peter Pears és John Shirley-Quirk) érdemes meghallgatni. Úgy vélem, mindkét énekhang sajátosságainak nagyon kedvez Britten bensőséges operája és az, hogy hangfelvétel lévén, semmilyen erőlködésre a hangadásban nincsen szükségük.
Mann novelláját az ember intellektuálisan fogadja be, viszont ez a zenei nyelv a szépség és az iránta érzett szenvedély nyelve (kivéve a kontemplatív recitatívókat), s így a főhős gondolatai-érzelmei átélhetőek. Azt hiszem egyébként, hogy az opera a kevés hangszer és motívum ellenére nagyon komplex, de talán nem baj, ha mint hallgató az ember ezzel nincs teljesen tisztában, és szimplán csak gyönyörködik benne.
Nem tudok magyar színrevitelről. Britten több operáját (sikerrel) játszották az elmúlt évtizedekben az Operaházban, de kétlem, hogy erre a remekműre is sor kerülhetne a közeli jövőben. Bár minden résztvevőnek szép, izgalmas és hálás feladat lenne, azonban tekintettel a téma kényes, sőt, hétköznapi értelemben véve visszataszító voltára, kamara-jellegű vagy koncertszerű előadás – gondolom laikusként – inkább elképzelhető.
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 509572014-12-04 21:24:52
Végül is minden Mozart opera csupa illúzió – a szerző sem öregedett meg, megmaradt naivnak és romlatlannak. Ezt tartom a problémának – ezzel nem egyezik a földhözragadt közelítés. (Persze, igaz, ez nem csak az életkoron múlik, hanem a személyiségen is.) Ezen kívül Szinetárnak népnevelői szándékai is voltak, sőt, ez volt művészeti munkásságának egyik fő célja. Azt akarta, a nagyközönség szeresse meg a „magasabb” műfajokat (a „szocializmusban” még éltek effélére vonatkozó illúziók és elképzelések is, ez a mai viszonyokat tekintve már nem is érthető talán.). Ez volt az oka annak, hogy igyekezett mindennapivá tenni a darabokat, „lehozta” őket: én innen származtatom az említett tévéfilm koncepcióját is. A rendező mintha azt mondja: ugye mindenki látja, fiúk és láuyok, hogy ezek ti vagytok itt, ebben a mai környezetben, tehát mindenkivel megeshet hasonló, tehát a darab neked szól.
Persze, ezzel az egyszerű logikával ennek az operának az esetében nem lehet boldogulni – a zene különös szépsége miatt, mely tagadhatatlanul ellentétes a szokványos, az itt-ott vallóban közönséges szöveggel.
Milyen érdekes: jó régen elkeresztetlték Despinát Rosinának: el lehet képzelni, hogy akkoriban ha a serdülő ifjúság elmegy egy előadásra, mi járt volna a Despina szót látva és hallva a fejében…szóval, mindent elkövettek, hogy közönséges gondolat ne férhessen a műhöz, meg akarták tartani a nagy művészet szinte emberfeletti magaslatában. Azután meg jött egy korszak, amikor lefelé kellett húzni mindenáron. Szerintem egyik sem az igazi… legjobb ott, ahol a szerző szánta: Mozartnak is voltak közönséges, azaz hétköznapi gondolatai – de nem ez a lényeg a darabban. Mostanában nem tudom, milyen korszak van, azt hiszem, a mai a „reklám-korszak”.
Ami a hivatkozott Szöktetést illeti, ez egyszer valóban kíváncsi lennék, mit szólna ehhez Mozart. De melyik Mozart? Aki akkor élt, vagy aki ma élne??? De ha tudnám is, akkor sem tudnék dönteni, szabad-e minden klasszikus operát 1. nyilvánosházban 2. őrültekházban (pl. Hoffmann meséi) 3. Náci haláltáborban 4. NDK párkongresszuson (Lohengrin) játszatni…Ja, és ha már abszolúte nem ugrik be a fenti négy eredeti ötlet közül egy se a rendezőnek, akkor legalább egy BALLONKABÁTOT kell feladni a hősre. Ez az eredetiség csalhatatlan jelen.
Ami ezt a Szöktetést illeti, még örülhetek, hogy nekem csak a Jeles András-féle színrevitel jutott (ha nem ő rendezte, elnézést) – minden unalmával, és érdektelenségével. Amikor a (nekem túl)sok unalmas előadás az eszembe jut, arra jutok, hogy a rendező is érzik ennek fenyegető veszélyét (saját képességeiket jól ismerve), s valami hátborzongatóval-abszurddal-ocsmánnyal (stb stb) igyekeznek ezt elhárítani: erről aztán az egész város beszélni fog.

Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 509472014-12-01 13:40:34
Hasonlóan lehangoló élményeket szereztem 1994-ben is a Cosí fan tutte előadásáról.
Nem tudom, azóta ez-e a darab egyetlen új színrevitele, de ha így van, a beszámoló alapján feltételezem, hogy nem biztos, hogy érdemes volt megcsinálni. A régi rendezés is lehetőséget adott az énekeseknek, hogy énekeljenek…– sok másra sajnos nem. Ha a néző elégedetlen a produkció egészével, akkor én a résztvevőket sajnálom a leginkább, s a hibát valahol „feljebb” keresem.
Amikor 1994-ben láttam a darabot, két helyen is ültem, de egyiken sem hallottam jól. (Nem értek hozzá, de megjegyzem, én sosem voltam, elégedett ezzel a híresen jó akusztikával.) Először a harmadikon középen, ott keveset hallottam, és láttam, majd mivel félig üres volt a földszint, a 2. felvonásra lementem egy színpad-közeli sorba: ott meg zavaros és csúnya volt az egész hangzás. Ez önmagában elég persze ahhoz, hogy az est ne nyújtson élményt – de ami a színpadon zajlott, az maga volt az unalom (jó esetben), és az ízléstelenség (rossz esetben.) Felelősként a rendezőt említem meg. Szinetár Miklós láthatólag szinte semmit sem csinált az operával: az énekesek céltalanul lézengtek a színpadon, egymás felé még véletlenül sem szóltak (fordultak). A Rosinát (akkor így hívták) alakító művésznő nevét nem írom le, mert nem rá haragszom az ő személyes produkciójáért, hanem azokra, akik egy 50-60 éves, elfogadható énekhangot már alig kiadó hölgyre osztották egy szerintem húszéves szobalány szerepét. A művésznő csak annyit tett, hogy elhitte a rendezőnek (?), hogy a nézők majd elhiszik neki, hogy Rosina szerepe neki való. Egy fiatal leánytól pl. az, ha rendszeresen hanyatt veti magát nevettében egy erre a célra a háta mögé oda készített az asztalon, lábai az égnek kalimpálnak, és közben csilingelően kacag, még nevezhető természetesnek – persze csak adott esetben, s ezt az esetet meg kellett volna a rendezésnek teremtenie. De ugyanez egy érett és gömbölyded asszonyságtól, aki ráadásul a csilingelést teljesen sikertelenül erőltette (hogy nagyon finom legyek), rám egy nyilvánosházi madám benyomását keltette. (A művésznó bundabugyijára is jól emlékszem, sajnos). Ráadásul szerepének megfelelően, hiszen voltaképpen ilyesmire buzdítja eközben a két hölgyet (kb. szeretkezzetek, ahogy csak tudtok). Visszatetsző volt A legszomorúbb az, hogy fel kellett tételeznem, rendezői „invencióról”, vagy legalábbis „intencióról” van szó, Szinetár nyilván a darab ilyen „közönséges” olvasatát akarta megmutatni nekünk. Sikerült, ezt elmondhatom, de nem tekintem érdemnek. Ilyen interpretáció is elképzelhető persze, nem zárom ki, de csak akkor, ha valaki nem hallgatja meg ezt a zenét, mely maga a szépség, vagy ellenáll neki, és meg is rendezi az elgondolását, alátámasztja valamivel. A zene, úgy tűnt, nem befolyásolta a rendező úr elképzelését.
Van egyébként a rendezőnek egy Cosí fan tutte tévés operafilmje is. Ebben a valóban kissé közönséges librettónál is hétköznapibbá akarván tenni a történteket – bár ez a cselekménybeli abszurd félreértések sora miatt eleve kudarcra van ítélve – egy kis szűk lakásban játszódik a darab, mai (azaz az akkori, talán a 80-as évekbeli) viszonyok közé áttéve. Unalom, szürkeség és a közönségesség itt is a végeredmény.
De hadd mentegessem a magyar előadásokat. Ha valaki azt hinné, hogy mondjuk az átlag Mozart előadás jobban van minden tőlünk nyugatra lévő operaházban megrendezve és kivitelezve, az lehet, hogy téved. Gazdagabban, szebben, az biztos. Láttam néhány kiábrándító felvételét a műnek, és szerencsére egy igazán jót is.

Moldován Stefánia • 332014-11-27 21:08:45
Eszembe jutott, hogy egyszer régen láttam MS-t egy jótékonysági esten sérült gyerekeknek énekelni a Csitári hegyek alatt c. népdalt. Nagyon megható volt (kitörted a kezedet, mivel ölelsz engemet...)
Van egy nótalemezem is, amin Marcizs Demeterrel "együtt" , azaz ő az A oldalon, énekel. Sajátosan egyéni stílusban, ritka jó ízléssel, lírai hangvétellel, kedvesen és átélten énekelt nótákat is.
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 492992014-02-13 10:20:08
Én a beszámolóról írtam, amelyet hallottam, nem az előadásról. Azt találom kicsit nevetségesnek, hogy egy díszlet "katarzist" vált ki, mégpedig olyat, amelyet - a beszámoló szerzője szerint - a darab a végére tartogat.
Ebből következett számomra az, hogy efféle katarzishoz talán nincs is szükség talán az előadásra. Elég egy hatásos díszlet és némi akrobatika - és megvan a nagy élmény.
Nem láttam az előadást, így nem is arról mondtam véleményt, megbántani sem akarok senkit. Viszont amit írtam, az saját korábbi tapasztalataimmal megegyezik: a közönségnek, melynek jelentős része külföldi, fogalma nincs a műről, ennek megfelelően az ÉLMÉNYT a száztagú kórus DNS-mászása (és hasonló magvas dolgok) nyújtják a számára. - Nem mintha ebben a jelenségben lenne valami új.
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 492942014-02-12 20:58:49
A Kossuthon pár perccel ezelőtt beszámolt valaki a Mefistofele-előadásról. Azt mondta: a hatalmas dns-t mintázó szerkezetet, melyre felmászik a száztagú kórus, ha meglátja, az már önmagában olyan katarzis, mintha vége lenne az előadásnak. Tombol a közönség minden előadáson, akkora siker.
(Megjegyzéseim: 1. Ezen nincs is mit csodálkozni: evidens, hogy a nagy DNS az nagy siker. 2. ezek után az előadásra nem is kellene már sort keríteni, elég lenne a DNS, esetleg mássza meg még harminc kórista. Akkor hamarabb haza is lehet menni. )
Opera DVD-k • 1912013-01-30 19:56:49
Eladók a következő DVD-k és CD-k (új állapotban)

Verdi - Il Trovatore / Bonisolli, Plowright, Zancanaro, Cossotto, Washington, Giovaninetti, Verona Opera (2002) – 2000 Ft

Rossini - Pietra del Paragone (2007, Chatelet) – 5000 Ft

Strauss: Der Rosenkavalier Carlos Kleiber – 6000 Ft

Jaques Offenbach: Orphée aux Enfers – Théatre de la Monnaie Bruxelles
- 1000 Ft

Don Giovanni – Furtwangler, Siepi – 4000 Ft

Mozart - Don Giovanni / Kreizberg, Cachemaille, Martinpelto, Page, Ainsley, Pieczonka, Banse, Glyndebourne – 3000 Ft

Puccini: Manon Lescault – Domingo, Te Kanawa – 2000 ft


CD-k:

Cosi fan Tutte – La Petite Bande – 1500 ft

Debussy: Images, Childrens Corner – Michelangeli – 1000 ft

Schubert 25 Lieder- Ian Bostridge – 1500 ft

Le Duo des Chats – Scwarzkopf, Los Angeles, Diskau, Moor e– 1000 ft
High Fidelity - beállt a jégkorszak? • 2542011-02-03 17:08:04
Biztos, hogy érdemes megjavítani?
Mondjuk 3000 %-os inflációval számolva az akkori 3,000 ft-os ár ma 90,000-nek felel meg. Ma ezért a pénzért (vagy kevesebbért is) nem 30-szor, hanem 300-szor jobb erősítőt lehet venni az Orionnál
Ha csak azért ragaszkodsz hozzá, mert van rajta magas- és mélyhangszín szabályozás – mindegyiken van. És még sok egyéb funkció, ami a réginek nincs.
High Fidelity - beállt a jégkorszak? • 2522011-02-03 10:12:40
az Orister 1015 új ára 2800 Ft volt akkoriban. Javíttatás min. 3000 Ft (1 óra) manapság. Ha nem javíttatod, marad 200 HUF-od, vagy több. Kicsit hozzáteszel, vehetsz erősítőt is helyette.
High Fidelity - beállt a jégkorszak? • 2412011-01-30 21:01:57
Nem kételkedem ebben, mert nem tudom megítélni: az élmény annyira egyéni.
Ezért is részemről nem szóltam semmit a zenei élményről, hanem egy ehhez képest megfogható, szinte földhözragadt problémával foglalkoztam: azokra a pontokra vonatkozóan írtam meg saját tapasztalataimat, és véleményemet, amelyeket a 229-as üzenet felsorolt, s amelyek az élőzene realisztikus, azaz a valóságnak megfelelő hangzású reprodukciójának lehetetlenségét, vagy hiányosságát részletezték.
Ennek nincs közvetlen összefüggése a zenei élménnyel. Hiszen való igaz, hogy zenei élmény még hang nélkül is létezhet, pl., ahogy Ön írja, pusztán memóriából, vagy a memória hozzásegítésével
High Fidelity - beállt a jégkorszak? • 2312011-01-28 22:35:55
Ha szabadna az én tapasztalatomról szólni: bármilyen furcsa is, az élőzenében a hangok jelentős részét nem hallom, legalábbis onnan, ahol éppen ülök, nem szoktam. Talán több helyen kellene ülnöm egyszerre. Nem egy esetre emlékszem, amikor az Operaházban a földszintről elviselhetetlenül zavaros és bántóan torz volt a hang, az emeletről meg már Mozartból kevés jutott le hozzám.
Emlékszem zongoraversenyre a MÜPÁ-ban, ahol a zongorát nem hallottam. Hazamentem, és a számítógépemen meghallgattam ugyanazt a művet, és – meghallottam, amit akartam. A karmester, vagy a rossz akusztikájú terem okozta kiegyensúlyozatlan hangképről már nem is beszélek.
Szóval, lehet hogy igazuk van a tudós elméknek a sok szempontjukkal, de a tapasztalatom mást mond nekem: azt, hogy hamis az élő zene minőségének feltétel nélküli magasztalása.
Másrészt kérdezzen meg bárki nem is nagyon drága, de valódi hi-fi berendezésen zenét hallgató embereket: megesküdnek, hogy sokkal többet – és szebben, kevesebb torzítással - hallanak a műből, mint a legtöbbször élőben.
A felsorolt 7 kritériumot pedig az én tapasztalatom szerint mind gond nélkül teljesíti a jó berendezésen lejátszott jó minőségű felvétel: minden van: gazdagság, sokkal "több" hang, mint amit az ember füle fel tud fogni, visszaverődő hangok, távolságérzet, két hangszóróból is körbevevő hangtér, apró zajok, amennyi már néha sok is, tér a hangszerek közt, magasság és szélesség a hangképben, hatalmas dinamika, a koncertterem méretének érzete.
Fischer Ádám • 2642011-01-21 10:17:39
Így írnak ők, a filozófusok. Szívesebben megmondtam volna magyarul, mit gondolok, de azt törölték volna.
Fischer Ádám • 2582011-01-20 09:44:40
Nem olvasok újságot, és főleg nem az ilyen megnyilvánulásokat, mert öreg ember lévén mindig azt képzelem, újat nekem nem mondhatnak.
"Például Heller Ágnes, Radnóti Sándor és mások, akik azt a rendkívül magas szellemi értéket képviselik, amiért tulajdonképpen érdemes itt élni." - Ha így szólt F. I., akkor ez tőle nem meglepetés.
Valóban, az ilyen becsületes, őszinte, igaz kissé feljelentő-típusú emberek magas szellemi-erkölcsi színvonaláért és egymásért való feltétel-nélküli, tisztán elvi-filozófiai alapon történő kiállásáért érdemes itt élni (lásd még idevonatkozó példaképpen az áltanulmányokra a filozófusok egészen véletlenül ugyanezen körében nekik és közvetlen rokonaiknak, még unokáiknak is kiosztogatott milliókat) –, de nyilván ez nem az átlagemberre vonatkozik, mert azért azt nem képzelhetjük (bármennyire is óhajtanánk), hogy mindenki él-hal az ilyen virtigli filozófiáért Magyarországon, hanem csak azokra, akik e kör mindenre kiterjedő, de elvi alapokon álló védelmét élvezik. Hangsúlyozom, ezzel a kifejezéssel, miszerint csak ezért érdemes itt élni, annyira egyetértek, hogy ha az ilyen remek emberek becsületén merő véletlenségből és igazságtalanul esett folt miatt nem leszek öngyilkos mélységes bánatomban, akkor ez csak azért van, mert nekem sajnos nem sikerült a pályázatom, amit beadtam, hiába írtam bele résztvevőként az összes rokonomat.
Emlékezzünk csak: az internacionális jelentő típus (F.Á.) és eljárása sem új: 20 éve rendszeresen megjelennek a magyar demokráciát hirtelen végveszélyben érező aggódások egyes nyugati lapokban, mihelyt bizonyos körök nem-nyilvános teljhatalmuk akár egy kis egy kis részét is veszélyeztetve érzik. Ez sokszor személyekhez is köthető: ha valaki egy intézményben elveszíti vezető posztját, befolyását, az az egész magyar demokrácia azonnali csődjét jelenti - az ő számára. Ez érthető, mondom, én nem is csodálkozom. Amin viszont nap mint nap elámulok, az az ilyenféle őszintén féltő-aggódó cikkek megjelenési gyorsasága: a veszély itteni jelentkezésétől számított 24 órán belül egyszerre jelennek meg a tökéletes elemzések a világ számos pontján, különböző emberek tollából, de a megtévesztésig azonos tartalommal. (Az embernek az a benyomása – persze, nyilván tévesen - , hogy mint a nekrológokat, ezeket is évekkel előtte megírják, és ha kell, előkapják.) Ehhez csak gratulálni lehet.
Fischer Ádám • 2532011-01-19 22:32:42
Jó pár éve olvastam az ÉS-ben egy írást Heller Á. egyik könyvéről, melyet a rendszerváltás után újra kiadtak. A bíráló meglepve vette észre, hogy a második kiadásból minden előzetes figyelmeztetés nélkül kimaradtak mindazok a mondatok, amelyek tartalmazzák a "marx", "marxizmus" és a marxból képzőkkel létrehozott egyéb szavakat. Egyébként minden más változatlan maradt.
A bíráló csak annyit vetett finoman a nagyra becsült szerző szemére, hogy így az egész könyv értelme, teljes filozófiai mélységeiben is megváltozott, azaz valójában tejesen értelmetlenné vált, hiszen pont a lényeg őszinte megnevezése lett belőle karakán módon kitörölve, s ez azért némi magyarázatra kellett volna ihlesse a marxista filozófia elismert nagymesternőjét.
A bíráló kifejezte továbbá azt a kételyét, hogy az eljárás és így a mű maga megfelelne a tudományos munka elemi kritériumainak.

Édes anyanyelvünk - avagy az új homokozó • 15982010-11-27 22:00:53
Találós kérdés: melyik magyar operában lehet hallani a következőt? rontyatyaí de nem tyetyél
Prokofjev, Szergej • 572010-11-26 20:00:25
A MüPÁ-ban pár napja egy kínai kislány játszotta a 3. zongoraversenyt egy kínai zenekarral.
Jobban tetszik ilyen férfias eladásban:
[http://www.youtube.com/watch?v=XKJm3Wre1iU]1.tétel[http://www.youtube.com/watch?v=XKJm3Wre1iU]
Sz. Ágai Karola-drámai koloratúrszoprán • 3872010-02-24 10:54:20
Nekem is az ő Olympia-felvétele jár az eszembe: el voltam bűvölve tőle, ilyen szépen nem lehet énekelni. Ez az a nő, akibe azonnal bele kell szeretni a hangja alapján, megértettem végre Hoffmannt, aki így nem egy közönséges, elhülyült részeges. Hogyan lehetne másképpen elhinni, hogy beleszeret egy gépezetbe? Hallottam egy másik, hozzá hasonlóan kiváló Olympiát még: Rita Streich maga az erotikus vonzás. De Ágai Karola hangja valóban gyermekien tisztán és hasonlíthatatlanul könnyedén szólt, ahogy írják a németek.
Milyen zenét hallgatsz most? • 214992010-02-16 20:43:48
Ma a Bartókon hallottam egy különösen szép és tisztán csengő, karcsú szopránt Schubert-dalokat énekelni. Nem ismertem rá E. Schwarzkopfra. Ezen az 1952-es felvételen egészen úgy énekelt, mint a régi nagyok, nem pedig azon a másik hangon, ami az én fülemben volt. Úgy tűnik, hogy amit a későbbi S. elviselhetetlen modorosságnak mondanak, az alapvetően a felismerhetetlenségig megváltozott hang negkövetelte új technika kényszere volt.
A másik, akit hallottam ma, Ian Bostridge volt, Schumann op 24. Olyan volt, mint szokott: színtelen, szagtalan, íztelen. Szép hang, cizellált formálás, de drámát, azaz a lényeget nem képes közvetíteni, csak unalmat és finomkodást.
Hozzászólások a Momus írásaihoz • 22942009-12-21 18:56:55
Ezt írtad: „A romantika művésze úgy hitte, akkor van kész a mű, amikor azt mondjuk, hogy kész van, és nem akkor, amikor egy klasszikus szabályok szerinti egészet ad ki” „A romantika töredékkultuszát inkább valamiféle tökéletesség utáni vágy, vagy a tökéletesség illúziója hívja elő, s a töredékességben az alkotás folyamata tükröződik.” „kevéssé lényeges, hogy mi volt a szerző közvetlen oka arra, hogy a művét félbehagyja, a kortünet maga a mérvadó, az intenciótól függetlenül”
Fentiek számomra nem világosak. Miért kellene azonosan megítélni különböző okok miatt félbehagyott vagy annak tűnő műveket: pl. egy a szerző elégedetlensége miatt félbehagyott darabot és egy olyat, ami csak a klasszikus szabályok szerint befejezetlen, de valójában szándékoltan nem felel meg azoknak, mert más elgondolás szerint készült? Azért, mert az „egyéni okok nem számítanak, csak az összefüggés”? Homlokegyenest különböző egyéni okok, amelyek hasonló eredményre vezetnek, miben függenek össze, a véletlen, felszínes azonosságon kívül? Kétségtelen persze, hogy a több, vagy sok azonos végeredmény általánosabb, mint az eltérő egyéni szándékok, és ennyiben szélesebb az érvényessége, de a kérdés szerintem az: lényeges-e az a dolog, amiben közösek, vagy nem? Erre az okok nélkül nehéz válaszolni. Hátha a kortünet nem mindig ugyanannak a betegségnek a tünete?
Az egészelvűség-töredékesség fogalompár azt hiszem félrevezetett engem: egészelvűség, így, a másikkal párban, nem csak sugallja, hanem ki is mondja, hogy elv(ek)ről van szó. Ha ez így is volt a felvilágosodásban, a romantika talán nem elvszerűen valósította meg a töredékességet, sőt szándék se mindig volt benne. Egyébként az a benyomásom Sz. A. válaszából az „ Az a fajta egészelvűség…” –kérdésre, hogy ő sem értette a kérdést pontosan.


Klasszik Rádió 92.1 • 602009-12-20 19:04:49
Szerintem tévedés azt hinni, hogy nem jó ötlet az – egyébként üres – nyugalommal kampányolni. Valójában senki, és semmi sem tudja kiirtani az emberek fejéből azt a meggyőződést, hogy a komoly zene valami komoly, azaz unalmas, érdektelen, nem trendi dolog.
Évtizedekkel ezelőtt kísérletet végeztek pszichológusok: híres karmesterekre vezénylés közben műszereket kötöttek: megdöbbentő megállapításokra tettek szert, ezek közt pl. arra, hogy felmegy a vérnyomásuk, gyorsul az érverésük a zene bizonyos pontjain. Arra gondol az ember, hogy ezt meg sem kéne vizsgálni, ez annyira nyilvánvaló, de ők tudományos eredményként regisztrálták, és ahogy a dolgok ma állnak, hamarosan megkapják érte a Nobel-díjat.
Egyébként mostanság nem véletlenül klasszikus zene álnéven szerepel a komoly zene – nyilván mert ez a szó ezerszer eladhatóbb, mint a komoly, ennek „feeling”-je van, meg angolból való, ami tovább fokozza az élvezetet, és ami ugyebár szintén kötelező. A rádió neve eleve elárul mindent – ha még valaki nem hallgatott volna bele a németek hasonló nevű adójába…
Hozzászólások a Momus írásaihoz • 22822009-12-18 14:50:22
Köszönöm a magyarázatot. Segít megérteni, amit Sz.A. mondani akart, de számomra az ő szövege továbbra is kusza. Hozzáteszem, hogy nem annyira a szavak, fogalmak értelmezésével van nehézségem, mint azzal, mit keresnek azok itt, ebben a kontextusban. A világos gondolatmenetet, az összeszedettséget, a koherenciát hiányolom. Nem (köz)érthető, valójában mit akar mondani ezzel a rengeteg összefüggéstelennek tűnő adattal és gondolatfoszlánnyal – hacsak nem saját tudásának megcsillogtatása volt a cél. Ezért tartom közhelyek halmazának a szöveget.
Általában sem értek egyet azzal a merészséggel, ahogy sokan a legegyszerűbb tényektől bátran és messzire elrugaszkodva a legelvontabb következtetéseket vonják le. Ez a filozófia korában volt divat – ma viszont önkényesnek tűnik. Pl. hogy Schubert nem fejezte be sok művét, még nem definiál világnézetet, vagy a töredékesség kultuszát. Olyan véleményt is olvastam már, hogy Schubert rejtett homoszexualitása az oka a sok félbehagyott műnek. Viszont józan dolog feltételezni, hogy adott esetben pl. szerző nem volt elégedett a művével, s ezért hagyta félbe, nem pedig mert kultuszt űzött a befejezetlenségből. Nekem furcsa az ilyen gondolkodásmód, különösen manapság, amikor jelentős elmék által tanúk jelenlétében írásba foglalt és állítólag bizonyított tényekről derül ki, hogy hamisak, sőt szándékosan hamisították őket. Ezért én mindenesetre óvatos vagyok, még akkor is ha elterjedt és elfogadott nézetekről van szó.

Hozzászólások a Momus írásaihoz • 22772009-12-16 19:27:21
„Chopinség" – interjú Szilasi Alexszel.
A kérdező felkészültnek tűnik, de a válaszokat vagy – saját hibámból – nem értem, vagy talán nem az adott kérdésre vonatkoznak (vagy egész más itt a gond).
Az első kérdés pl. azt firtatja, mit üzen ma nekünk Chopin. A válasz mindenre kiterjedő, bár csak néhány mondat, de ebbe sikerül belesűríteni olyasmit is, amiről nem is gondolná az ember, hogy köze van a témához: a francia forradalom egy mondatos, de lényegbevágó megvilágításától a mozarti egóig – éppen csak az extragalaxisokról nem esik szó.
A továbbiakban is fontos dolgokra derül fény: megtudjuk, Mozart up-to-date volt, és: hogy „a XIX. század első felében meginduló filozófiai áramlatok célja, hogy konkrét kérdésre konkrét választ adjanak: csakhogy mindig közbeszól a szubjektum”, amit azonban bírál az idős Goethe, azonban ezt a bírálatot Chopin „valósággal lesöpri”. Azt hiszem, ez majdnem teljesen világos, én csak azt szeretném tudni, mit mondott a szubjektum.
A következőkben annyiban változik a kép, hogy már kezdem a kérdést se érteni: „jól ismert XIX. századi, töredékességet és egészelvűséget polémiába illesztő elképzelés” – ez vajon mi lenne?
Bár tudnám, hogy lehet mikroszkopikus látásmóddal összegezni, egyszerűen víziók közlése helyett, és éppen a következő generáció számára! „Mikroszkopikus látásmóddal elemzi az érzelmeket; egy művész akkoriban nem egyszerűen víziókat akart közölni, hanem összegezni kívánt a következő generáció számára.” A folytatás is bővelkedik hasonló magvasságokban.
A fentiekre talán magyarázat a szerény kis cél: „Az összkiadás célja egy olyan Chopin-képet felvázolni, mely az összes létező dimenziót fölvonultatja, mely a szerzőre jellemző.”

Klasszik Rádió 92.1 • 422009-12-08 19:34:44
A múltkor is azt hittem, rosszul hallok: az Állami Számvevőszék Elnöke is adekváltat mondott - először azt hittem, rosszul hallok, de azután gyengébbek kedvéért megismételte. (Nem ezért nem elnök már...)
Klasszik Rádió 92.1 • 412009-12-08 18:53:53
Meglepődve olvasom - de nem én vagyok, ha az lennék, mondanám. Szerintem az adekvált (most, ahogy írom, aláhúzza pirossal az Opera, tehát a szótár MÉG nem ismeri)sok embernek a bögyében van. Szinte emblematikus a szó, számomra is összefoglalja, amit nem szeretek.
Azon külön csodálkoztam, hogy ez a medwe pont azokat a "számokat" unja a Bartókon, mint én!!! De nem én vagyok, abban egészen biztos vagyok.
Klasszik Rádió 92.1 • 352009-12-08 13:47:18
egy blogbejegyzés a témáról:
http://medwe.blog.hu/2009/12/08/klasszik_radio_fm_92_1_hurra
Klasszik Rádió 92.1 • 342009-12-08 13:31:22
Az ADEKVÁLT az nekem is a kedvencem, attól mindig megborzongok. De ma már ez a szótévesztés teljesen mindennapos, a legnagyobb emberek is így mondják (lásd még: originált)- nyilván senki sem meri őket már figyelmeztetni. És ha a mértékadó emberek és az őróluk mértéket vevő média-emberek így szólnak, akkor ezt mindenki "leveszi", és lassan majd mindenki így mondja, és az eredetit fogja az Akadémia elavultnak jelezni a szótárban. Átalakulóban van a magyar nyelv.
Bartók Rádió • 5602009-12-08 13:21:56
Valóban így van: a többi adóhoz képest, mondjuk a legfontosabbhoz, a Kossuth-hoz képest is csodálatosan szépen beszélnek a Bartókon, az nem vitás. Hát még ha az aljas kereskedelmi érdekből zenélő rádiókhoz hasonlítom.
Bartók Rádió • 5572009-12-07 19:11:32
A Szilvia egyre jobb, kevesebbet pletykál, mintha már nem annyira foglalkozna a zenészek magánéletével, kerülné az "álompárokat" és hasonló divatos női témákat és szavakat... Meg régebben a hét elején így szólt: sajnos, megint elkezdődött, pénteken meg: szerencsére nemsokára itt a hétvége. Augusztusban naponta így sóhajt: lassan vége a nyárnak, meg kezdődik az iskola a gyerekeknek. Nem csinált éppen kedvet a felkeléshez.
S. Andreában lennie kell valaminek, ami sokakban rendkívüli ellenszenvet kelt. De én úgy hallom, a műsorát nagyon jól vezeti, kellemesen beszél - talán régebben ő sem volt ilyen, s ezért nem kedvelik még ma sem.
Momus társalgó • 14032009-12-04 19:03:45
Az Info rádió megnyugtatott- ezt most találtam:
Kocsis Zoltán lakásából egy kettős szisztémájú, PC-t és Macintosht is futtató számítógépet loptak el. A Nemzeti Filharmonikusok főzeneigazgatója az InfoRádiónak elmondta: a laptopon volt Schönberg Mózes és Áron című operájához általa komponált harmadik felvonás, amelynek világpremierje január 16-án lesz.
A zongoraművész-zeneszerző megnyugtatott mindenkit, hogy van másolata a műnek, vagyis a bemutató nem marad el, csak valamivel többet kell így dolgoznia rajta. A számítógépen volt naplója és adatbázisa is, ám ezek pótolhatók - tette hozzá.
Momus társalgó • 14022009-12-04 18:56:54
csak ezt hallottam, többször is foglalkoztak a témával ma délután mind a Bartókon, mind a Kossuthon. De talán nem ész kérdése a dolog, vagy nem csak az, inkább az önfegyelemé. Mindenkivel előfordul legalább egyszer, és csak a szerencse dolga, mikor van ez az egyszer, és akkor mi vész el.
Bartók Rádió • 5532009-12-04 18:49:48
Hát, azt hiszem, mindre. Ami a beszédet illeti, mind szépen beszél, most Bolla Milán, Bősze Ádám, és egy harmadik fiú jut eszembe, a nevét sajnos elfelejtetem, a rádió weblapján nincs fönn még, ő a legújabb, csak egy hétig hallottam. Bolla Milán tetszik a legjobban, mint műsorvezető is, nem csak a beszéde.
Momus társalgó • 14002009-12-04 18:42:18
Az meg nem az én gondolatmenetem, hanem szintén bemondták, hogy az előadás is veszélyben van a hiányzó 3. felvonás miatt, ami ugyebár KZ hozzájárulása a műhöz.
Momus társalgó • 13972009-12-04 17:47:25
Akkor szerinted feleslegesen költi a pénzét nagy jutalomra, annak, aki a merevlemezt visszaszolgáltatja? (Ezt terjeszti a rádión keresztül.) Nem a gépet kéri vissza.
Momus társalgó • 13952009-12-04 17:01:02
Sajnos, szoktak lopni, laptopot különösen. Viszont szoktak adatot menteni is. Ez az egyetlen dolog a számítógép használatakor, amire ügyelni kell, mert végleges is lehet a veszteség. Ezt meg KZ-nak illene tudnia saját érdekében.
Bartók Rádió • 5502009-12-03 16:37:30
Én meg úgy vélem, a Bartók jelenlegi, többék-kevésbé új műsorvezetői szinte mind (nagyon) szépen beszélnek, a beszédhangjuk szép, jó őket hallgatni. Nem tolakodóak: vagy ilyen visszafogott a személyiségük – a bekonferáláshoz ez illik -, vagy okították őket?
A hangsúlyozás azt hiszem, egyéniség kérdése is.
Az egyetlen műsorvezető, akinek szinte minden hangsúlya rossz, az Némethy Attila - nekem ez a benyomásom. Sajnos, nem csak az a néhány hibája van, amit Te említesz, hanem számtalan, mindent másképpen ejt, mint ahogy az én fülemnek kellemes lenne, ja és a mellesleg magyar hangsúlyozás szabályai szerint kellene. A legjellemzőbb nála az állandó reklámszerű túlhangsúlyozás, bizonyos szótagok, szavak és mondatrészek önmagában is túlzó nyomatékosítása. Ráadásul - és ez a legcsúnyább -, nem is a tartalom szerint fontos, hangsúlyos részeket emeli ki, hanem jellemzően a lényegteleneket: pl. dátumot másképpen nem hallani, mint hogy az év, a hó, és a nap crescendo megy felfelé, és a tizenharmadikából a harmadikát már kiabálja. Sajnos, különösen kedveli a pontos dátumokat, ha lehetne, a mű befejezésének percét is közölné velünk, mert nyilván számára valami kifürkészhetetlen okból ez a legfontosabb. Meg kell becsülni persze az ő szaktudását, valamint Aladár-alakítását (gratulálunk), de sajnos, ami rossz, az rossz.
Klasszik Rádió 92.1 • 242009-12-03 14:38:17
A relkámok is elkezdődnek majd, sejtésem szerint. Az elején még - ha nem szégyen itt ilyet leírni -, a Jazzy és a Sztár fm is elviselhető volt, de aztán jött a reklámözön, és ami ugyanaz, az állandó, agresszív önreklám. Ez nekem már túl sok. A Bartókon is megvan, de kutúráltabban előadva.
Klasszik Rádió 92.1 • 212009-12-03 09:05:56
Volt már sok éve egy kísérleti adás, talán a Bartóké, ahol nem beszéltek, csak zenéltek. Felüdülés volt, különösen az akkori műsorvezetőket tekintve. Nem értem, miért kéne azt bárkinek tudni, mi az opusz-szám, vagy egyáltalán ki a szerző. Ettől talán csak nem élvez jobban? Nekem nem hiányzik. Erre különben van egyszerű megoldás: az Interneten közzéteszik, aki kíváncsi rá, ott megtalálja, a többinek meg találós kérdés. Ahogy régen még a Rádió slágerműsorai egyes számainak minden adata megjelent a Rádióújságban.
A konkurencia majd csak jót tesz majd a Bartók adónak is. Aminek egyébként a hangminősége mintha jobb lenne Klassziknál. Ez mintha hangosabb lenne, de a hangszíne olyan furcsa, minden egyformán, kicsit fémesen szól, mint régi cd-játszók. A Bartókon is digitalizáltak a felvételek, persze, de az eredeti hangképet mintha jobban őriznék, minden felvétel másképpen szól.
Végveszélyben a komolyzene a Magyar Rádióban? • 4362009-12-01 17:05:03
Lehet, mert ugyanaz már duplázva is unalmas, hát még számtalanszor.
Végveszélyben a komolyzene a Magyar Rádióban? • 4332009-11-30 22:14:36
Ma érdekes volt a Muzsikáló délutánban meghallgatni először a műsorvezető ötperces előadását Dukas-ról, jelentőségéről, kiemelve, hogy sajnos csak mindig egy művét, azt a remek Bűvészinast hallani, pedig egyéb szép dolgokat is komponált. Megtudhattam, (129-edszer hallom e műsorban), a szerző nevének kiejtésével kapcsolatos dilemmát, majd (130. alkalommal a Muzsikáló délutánban) természetesen a Bűvészinas hangzott el. Ezt hívják intellektuális humornak - persze, lehet, hogy nem annak szánták. Vagy valaki ott a Rádióban bele van szeretve a bűvészinasba, és hiába tudja, hogy mindenki más unja már, a kis szíve mást diktál.
Végveszélyben a komolyzene a Magyar Rádióban? • 4342009-11-30 22:14:36
Ma érdekes volt a Muzsikáló délutánban meghallgatni először a műsorvezető ötperces előadását Dukas-ról, jelentőségéről, kiemelve, hogy sajnos csak mindig egy művét, azt a remek Bűvészinast hallani, pedig egyéb szép dolgokat is komponált. Megtudhattam, (129-edszer hallom e műsorban), a szerző nevének kiejtésével kapcsolatos dilemmát, majd (130. alkalommal a Muzsikáló délutánban) természetesen a Bűvészinas hangzott el. Ezt hívják intellektuális humornak - persze, lehet, hogy nem annak szánták. Vagy valaki ott a Rádióban bele van szeretve a bűvészinasba, és hiába tudja, hogy mindenki más unja már, a kis szíve mást diktál.
Bartók Rádió • 5382009-11-16 12:53:51
Nem hinném, hogy nem voltak akkor is tévedések. Lelkesedés, az persze volt: A zseniális Beethoven csodálatos szimfóniájának remek harmadik tételét fogjuk hallani! - kiabálta MM. Énnekem ez se volt szimpatikus. Egy kérdés van csak: Minek műsorvezető és szerkesztő olyan adásokhoz, amelyek anyaga KÉSZEN ÁTVETT, és hetente ismétlődik? Van persze egy tippem, a miértre… A Bartókot Verkli-Klassziknak kellene elnevezni MR3 helyett. Ráadásul a műsorvezetők gyermekded, általános iskolásokat is ásítozásra késztető mesékkel szórakoztatnak, nap mint nap ugyanazzal a néhány tucatnyival. Egy zeneakadémistát is dühítő dátum-pedantériáról nem beszélve: minek azt egy egyszerű embernek tudnia, mikor, melyik nap fejezte be valaki valamelyik művét a sok száz közöl? Miért kell ezt tudtunkra adni? Kit érdekel ez?
Kedvenc előadók • 20202009-11-16 10:17:33
Azért régebben másképpen szólt ez a hang. Hogy még ma is énekel, az neki bizonyára jó, de a hallgatók fülének nem biztos.
Jó színész? Csak ne láttam volna abban a szörnyű üres és ostoba Don Giovanni-filmben!(Nem volt elég, hogy a történetet meggyilkolta Losey, a lemezfelvétel hangjához folyamatos pince-effektust adott hozzá, s így az is élvezhetetlen lett.)
Lukács Gyöngyi drámai szoprán • 23612009-11-07 23:03:12
nagy művész =? nagy ember
Lukács Gyöngyi drámai szoprán • 23572009-11-06 22:41:23
Ma valaki egy döbütációval juttatta eszembe LGY művésznőt. Ő is így önvallott: döbütáltam… Feltételezem, hogy mindketten egy-egy franszia rökamién ülnek, és müzikelt énekölnek.
Jacques Offenbach • 3962009-09-28 12:49:54
Igazad lehet, visszavonom. Én persze nem hogy énekelni, beszélni sem tudok. Akkor helyesbítek: nekem az tetszene, ha operaszínpadon nem beszélnének.
De az azért mégis csak lehetetlen, az énekesek ne hallanák, mennyire "hamis" a prózahangjuk. Ha elkezdenek beszélni, a zene, a varázslat után minden hirtelen üres lesz, kongó, mintha egy kiábrándító más világba csöppenne az ember. Valójában itt ez zavart a legkevésbé, mert számomra a rendezés maga volt kiábrándító. A Hoffmann meséit nagyon kedvelem. Kelen Péter azonban, még egyszer mondom, remek volt – az a szenvedély... – de csak ha nem beszélt. Színpadon még ennél is jobb. Ugyanígy jártam régen a Cosi fan tutte Operabeli előadásával is, meg filmváltozatával, minkdettő szintén SZM tevékenysége nyomán. A szépség maga, ez lenne a mű, az előadás meg maga a szörnyűség volt. Szót sem szabadna szólni róla, bűntény.
Jacques Offenbach • 3852009-09-27 21:24:48
Talán mégesm elkerülhetetlen. Van olyan operafilm, ahol a prózát színész MONDJA, azaz szinkronozálja. Sőt, hanglemezre is emlékszem: Szöktetés, Eterna-kiadás, Karl Böhm, afféle dupla szereposztásban.
Azt csak zárójelbe, hogy a Hoffmann meséit én inkább operának tartom, de való igaz, így, hogy tele van prózával, olyam operettes.
Jacques Offenbach • 3832009-09-27 20:58:53
Hoffmann meséi
Most láttam a tévében az 1984-ben készült magyar filmváltozatot. (r: Szinetár Miklós). Csak ennyi telne Hoffmanntól, a költőtől, ez a szegényes, primitív fantázia, szánalmas giccsparádé, különösen ami a jelmezeket és a díszleteket illeti? Nem emlékszem, mikor vezették be nálunk a színes tévét, de feltételezem, hogy akkoriban, talán ezért ez az elviselhetetlen, mindent elborító szín- és füst-orgia. A dramaturgia meg - ha nem túlzás annak nevezni – elviselhetetlenül döcögős és szájbarágós, a színészi játék pocsék. Az egészért természetesen a rendező a felelős. Mi az eredeti egy Hoffmannban, akinek egyetlen jellemzője az, hogy állandóan merevrészeg? Érdekes, a részeg ember színrevitele a rendezők örök kedvence, talán mert jellemzésképpen elég ha isznak és dülöngélnek.
(Emlékszem egy hasonló minőségű Operaházbeli változatra is, amelyben Hoffmann már demizsonnal jelent meg a színen, és is abból ivott. Az már ezek szerint egy továbbfejlesztett, tehát még részegebb Hoffmann volt.) Viszont Kelen Péter olyan jól énekel, hogy csak ő miatta sajnálom, hogy az egész produkció ilyen elképesztően, ritkamódon félresikerült. Egyébként meg operaénekes ne mondjon prózát, könyörgöm, vagy előbb járjon színiiskolába.
Robert Schumann • 692009-09-15 22:17:48
2009 05 30-án a Bartókon adták Kolonits Klára koncertjét, úgy emlékszem élőben. R. Strauss dalok. Sajnos, egyáltalán nem tetszett, nekem csak a hang hiányosságai tűntek föl. De azt nem tudhatom, ez az énekesnőé, vagy a közvetítőláncé, esetleg a lejátszóberendezésemé volt.
Kedvenc előadók • 20012009-09-11 23:25:44
Hát, igen, ami azt illeti, van személyes ízlés (persze, milyen más lehetne még?), és van közszolgálat, rádió formájában, ahol ettől jó ízlésű ember eltekint, hiszen nem saját maga elfogultságaiban kíván nyilvánosan gyönyörködni, hanem másoknak örömöt szerezni.
Nem elég, hogy valamilyen végtelenített magnószalagról (valójában merevlemezről) halljuk évek óta ugyanazokat előadókat(London Mozart Players with Matthias Bamert és még néhány tucat mást), és többnyire ugyanazokkal a művekkel - én már TÖBB TUCATSZOR HALLOTTAM pl. Schumann op. 44 kvintett 3. tételét stb stb unalmas lenne tovább sosolni... Ennél unalmasabb már csak hallgatni, és mérgelődni. De van, ami egyenesen elképeszt, ez pedig a műsorvezetők, akik ugyanahhoz a műhöz nem szégyellik ugyanazokat a gyermeteg történeteket huszadjára is feltálalni. Általános iskolás tanáromtól száz évvel ezelőtt is hallottam már, hogy Bach csak azért nem lett orgonista Lübeckben, mert Buxtehude csúnya leányát kellett volna elvennie. Hogy a fenébe nem unja ezt százszor elmondani humor gyanánt egy ember, aki ráadásul a zeneakadémián tanít. Szerencsételen diákok...Minden zenész ilyen szellemi munícióval van ellátva?
Kedvenc előadók • 19982009-09-10 19:41:23
Kedvenc énekesem: Dietrich-Fischer Diskau?
Úgy látszik, telnek az évetizedek, – lassan az évszázadok is – , de csak muszáj, hogy mindig ő legyen az első helyen a kedvencek között. Kíváncsi vagyok, máshol is ilyen kultusza van, mint nálunk, Magyarországon. Már ha Magyarország az a Bartók Rádió. Mindenesetre, amíg mindenféle Lied-et, sőt, Mélodie-t-egyebet (külön kiemeli a kritikus az autentikus, idegen nyelvű idiomatikus kiejtést!) kizárólag az ő előadásában lehet hallani évtizedek óta a Bartókon – ha nagy ritkán adnak ilyet –, amíg a Muzsikáló délután örökké önmagát ismétlő műsorvezetőjétől nem egyszer hallottam, hogy „hát nem tudom, de nekem ha dal, akkor Fischer-Disakau”, addig az átlagember el sem tudja képzelni, más is énekelhet jól dalokat. Azt sem, hogy ilyenek több százan lehetnek jelenleg is, elérhető, remek CD-ken. Mindebből semmi nem jut el ide hozzánk, kizárólag a nagy DFD.
Megkockáztatom, a francia mélodie-nak nem ő a legautentikusabb előadója, sem a Kékszakállúé magyarul stb stb. Minden zsenialitása ellenére, sőt, minden kiveséző, szótagoló, olykor szájbarágó éneklése ellenére, sokszor volt az a benyomásom őt hallgatva, hogy iskolapadban ülök, de olyan is, hogy totális félreértés áldozata, nem is érti, mit énekel, vagy teljesen félreérti.

Kedvenc előadók • 19482009-02-23 20:12:10
Vajon hol hallod ebben az öndícséretet? Én egyetlen szó erejéig sem hallok ilyet, csak őszinteséget. Mi abban az öndícséret, ha valaki szereti a saját hangját - ezt bárki, aki a fürdőszobában énekel, átéli. És Price hangja talán csak nem csúnyább az átlagnál?
Mezzosoknak! • 3522008-12-30 20:18:40
Jó lenne, ha segítene valaki megérteni, tulajdonképpen miről szólt a Mezzo-n a Rózsalovag előadása Zürichből – rendezte Sven-Eric Bechtolf. Hogy készül a bécsi szelet – ezt megtudtam, de ezt miért az operában adják?
Dec. 28-én már másodszor szenvedtem tőle, de hiába, nem értem, mit szimbolizál, mire utal, mit akar mondani stb a valószerűtlen helyszín (japán?), a 3. felvonásban egy sátor a japán szobában, a kék színű borospalackok, a rovaroknak maszkírozott fogadós és szolgái. Miért a konyhában fogadják a Rózsalovagot, miért paníroz Sophie bécsi szeletet, miért a húsklopfoló a főszereplő, Faninal mit darál, stb stb.
Az, hogy az előadás élvezhetetlen, sőt számomra visszataszító volt minden mozzanatában, az egy dolog, az az én bajom, de legalább valami magyarázata kellett hogy legyen ennek a felfogásnak.
Az énekeseket is sajnálom, sejtem, milyen érzés lehet ilyen körülmények között színpadra lépni és játszani – tudván, hogy részt vesznek a mű tönkretételében.

Lukács Gyöngyi drámai szoprán • 22702008-12-12 22:40:42
Nem lehet az, hogy itt olyasmiről folyik kegyetlen vita, ami rendkívül egyéni: ki mit hall tisztának és szépnek?
Hogyha valaki tisztának hallja, akkor az egészséges vibrátó, ha csúnyának, akkor az lebegés. Mert mindkettő elmászik az eredeti hangtól, vagy felkúszik rá, vagy imbolyog körülötte stb, de egy sem abszolút pontos. De vajon lehet abszolút hangon énekelni? Minden hallgatónál, sőt embernél máshol van a tisztán intonált hang határa alul-fölül, ez fül, helyesebben idegrendszer kérdése. Az ízlés, a divat, meg a szokás csak ezután jönnek.
A magam részéről azt tartom, hogy az énekesek legnagyobb része csúnyán énekel, nem is értem, miért forszírozzák a hangokat – meg a pályájukat. És mégis sikerük van, az tény. Azt is el kell ismernem, hogy unalmas is lenne, ha mindegyikük hangja olyan tisztán és karcsún szólna, mint mondjuk a Victoria de los Angelesé (igaz, ő lírai szoprán volt). A férfiak hangja még vastagabb, az övéké, ahogy én hallom, még normál esetben is sokkal messzebb lóg le és fel – egyszerre! – az „eredeti” magasságtól. A legnagyobbaké is, Melis Györgyé is. Ez nem minden fülnek esik jól, ha akarja, ha nem.
Az énekesek, ha figyelmeztetik őket erre az esetleg csak átmeneti hibára, akkor azt a rossz technika számlájára írják – mint Maria Callas is.
De mivel nem értek ehhez semmit: se anélkül, se vibrátóval nem tudok énekelni, lehet, hogy nincs úgy, ahogy képzelem.

Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 234512008-11-20 17:19:03
Kiírtam néhány szerintem érdekes mondatot a két művésznőtől. Nem volt nehéz feladat, a két interjút csak Manon és DesGrieux kettőse (Házy-Ilosfalvy) választotta el egymástól a műsorban - talán nem is véletlenül. Mindenki maga eldöntheti, kis s mi a rokonszenves. Én semmit sem tettem hozzá az ő szavaikhoz. Miért egymás-ellen-kijátszás és szarkeverés ez? Nekem ez csak ahogy írtam, érdekes, semmi több.
Most is csak annyiban leszek szubjektív, hogy hozzáteszem: feltűnt, mennyire más a két művésznő beszédhangja: L-Gy-é szép szoprán, mintha kottából szólna. Olyan operaénekesnős, vagy ha kicsit hamisabb lenne, Honthy-Hannás - az idősebbeknek felrémlik még valami erről a névről. S.E.-é a szokásos női beszédhang, ahogy beszélünk. Szerintem, amiről írtam, az inkább az emberi karakter, a pszichológia területére tartozik, a művészetről semmit sem mond (legfeljebb sejtet, de ezt jobb, ha mindenki megtartja magában).
(Én vagyok egyébként az, aki egyik művésznőt se látta, se nem hallotta sosem, legfeljebb a rádióban nyilván, de persze csak mint azonosítatlan énekhangot, nem mint X. vagy Y művésznőt. És sosem érdekelt a rajongók és főleg nem az ellenrajongók semmilyen pártja, az efféle beírásokból a Momuson se olvastam el egy sort se.
És elnézést, ha tudatlanságomban beletenyereltem valamibe, amiről csak most derül ki számomra, micsoda anyag…de kavarni azt nem akartam.)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 234322008-11-19 19:36:42
Épp most hallottam egy beszélgetést a Bartókon a Manon Lescault bemutatójának alkalmából.
Lukács Gyöngyi mondja (többek között):
Olyan nehéz a szerep, hogy senkit nem azonosítunk vele.
Minden jegy elkelt az előadásomra.
Lukács Gyöngyis lesz Manon.
Mi vagyunk A szerelmes pár az operában Kiss B. Atillával. Jók vagyunk együtt a színpadon.

Sümegi Eszter mondja (többek között)
szerepálmom
feladat számomra
a viág egyik legnagyobb Manonja Házy Erzsébet volt
felemeli az embert a szerep

Érdekes
Sass Sylvia • 162008-09-22 22:06:15
E felvételen - úgy tűnik nekem -, a művésznő olyan ideált követ a játékában, amit én elavultnak tartok, s talán már akkoriban is az volt. Volt egy régi magyar film, a Butaságom története, egy szocialista vígjáték, a Kiss Manyi karikírozta benne Dumas Violettáját - ahogy a nagy nőt a butuska, magát primadonnának álmodó öreg szobalány elképzeli. Erre emlékeztet.
És eszembe jut még Pitti Katalin is egyszer régről a Hoffmann meséi Antóniájában. Játéka maga volt a túlzás, stílusparódiaként hatott, amit tovább rontott, hogy hangról sajnos az ő esetében már nem lehetett beszélni.
Olvasói levelek • 60332008-08-18 22:05:49
Tisztelt Szerkesztőség!

Érdeklődöm, van-e egyéb korlátja a hozzászólások hosszának, mint "Üzenet" szöveg mellett megjelenő ablakban lévő hely?
Üdv.
Opera DVD-k • 1732008-08-10 20:45:09
JEAN-PIERRE PONNELLE
Augusztus 11-én lesz húsz éve, hogy meghalt.
A Sevillai borbély (DG 1972) a legszórakoztatóbb film és opera, amit valaha láttam, azóta, hogy a 80-as években kétszer ment a magyar televízióban, egészen mostanáig. Már első látásra beleszerettem. Egyetlen dvd-t sem néztem meg ilyen sokszor, minden perce boldogsággal és örömmel tölt el. Nem tudok elképzelni jobb Figarót, Bartolót, Basiliót, – és Ambrogiót sem! Mégis, bármilyen kiváló is mind, nem emelkednek ki a produkció egészéből sem ők, sem pedig az egyes részletek, s így a legfontosabb kerül a középpontba: Rossini ellenállhatatlan vonzereje, sziporkázó szellemessége, és vidámsága. Az alakítások nem igazán egyéni produkciók, a figurák mögött ott áll Ponnelle, aki mindegyiket kiformálta, mégpedig szeretnivalóra, vagy legalábbis csodálnivalóra. Bruno Walter írja a zenekarról: egy ember zenél, a többi a hangszer.
Csodálatot és forró hálát érzek iránta.
Kedvenc előadók • 18932008-08-04 21:29:26
Nekem is nagy szerencsém volt: láttam egy interjút a Duna tévében csak pár perce: Domingo adta, mint tiszteletbeli csapatkapitány. Ez is neki való szerepnek látszott, mint annyi más. Szép a beszédhangja is, és olyan "kedves ember" benyomást keltett.
Opera DVD-k • 1642008-07-23 10:05:30
Július 25-én lesz 5 éve, hogy meghalt John Schlesinger angol filmrendező. Kevés operát rendezett, viszont ezeket annál több szeretettel és rendkívüli műgonddal. DVD-ről ismerem az 1981-es Hoffmann meséi-t, és a Rózsalovagot 1985-ből (mindkettő a Covent Garden-ból). Számtalanszor megnéztem őket.
A Hoffmann fantasztikus opera, nem köti meg a rendező kezét, így telezsúfolja sokadszori megnézésre is újat mondó, jobbnál jobb játékokkal, poénokkal és elgondolkodtató ötletekkel. Az egyszerű kocsmában lezajló elő- és utójáték a legszebb, legizgalmasabb, és a rendezés itt segít a leginkább Hoffmann történetének megértésében (értelmezésében). A kórus tagjai egyenként szinte az énekes-színészekkel azonos rangú játszanivalót kapnak, a színpad egy pillanatra sem unalmas, egyetlen bamba, fásult, unatkozó kóristát sem látni soha, bárhová esik is a kamera „tekintete” – mintha filmre készült volna.
A Rózsalovagban csak kiváló és még kiválóbb színészi-énekesi produkciók vannak, és a játék egyáltalán nem megy az éneklés rovására, ellenkezőleg! A zenekar és a színpad összhangja tökéletes. Solti vezénylése ugyanolyan felvillanyozó, mint a rendezés, és a lényeg, hogy a színi történéseken-folyamatokon alapul (szemben például a C. Kleiber-féle bécsi produkcióval, ahol a karmester gyakran nem figyel a színpadra, sem pedig az énekesekre), sokszor érzelmes, bensőséges és megható, de semmi túlzó „bécsies” érzékiség és csöpögő negéd.
B. Nagy János emlékére • 1242008-07-10 22:15:35
Lehet, "hogy óriási énekes" volt - sőt, biztosan így van, ha mindenki mondja. De hadd emlékezzek én egy élményemre a 80-as évekből: A trubadúrban láttam. Arra emlékszem, hogy "alul" nem hallottam a hnagját, feljebb volt egy pár olaszos hangja, azok mindig fényesen és hangosan szóltak (függetlenül a szereptől), ezeket ambicionálta és forszírozta, kiudvarolta a bravo-t. A színpadon egyhelyben állt egy teljes felvonás alatt, magassarkú- és talpú cipellőben - nyilván ebben nem lehetett mozogni. Színpadi játékról meg valószínűleg nem is hallott, unalmas és egysíkú volt. Sajnos.
   
Műsorajánló
Mai ajánlat:
16:00 : Budapest
Magyar Állami Operaház

Richard Wagner: Az istenek alkonya

18:00 : Budapest
Ötpacsirta Szalon (FSzEK Zenei Gyűjteménye)

Szabó Marcell (zongora), Onczay Zoltán (gordonka), Kanyó Dávid (fuvola), Kővári Eszter Sára (ének)
Az est házigazdája: Madarász Iván zeneszerző


Liszt: 104. Petrarca-szonett, S.161/5
Bartók: Három Csík megyei népdal, BB 45b
Dohnányi: Ruralia Hungarica, Op. 32/a, 32/d
Horváth Márton Levente: Sonata da chiesa
Madarász Iván: Három történet oboára
Bella Máté: A pillangó álma
Balogh Máté: Hét hangya
Madarász Iván: Fú a szél a nádasban

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti Kamaraterem

Lajkó István (zongora)
"A fekete-fehér színei 2022"
Liszt: Zarándokévek, Második év: Itália – 47. Petrarca-szonett, 104. Petrarca-szonett, 123. Petrarca-szonett
Schubert: Három zongoradarab, D. 946
Medtner: Szonáta-ballada, op. 27

19:30 : Budapest
Nádor Terem

Nagy Réka (gordonka, viola da gamba)
Savaria Barokk Zenekar, vezényel: Németh Pál
C. Ph. E. Bach: A-dúr gordonkaverseny
J. Pfeiffer: A-dúr versenymű viola da gambára
A mai nap
született:
1797 • Gaetano Donizetti, zeneszerző († 1848)
elhunyt:
1643 • Claudio Monteverdi, zeneszerző (sz. 1567)
1924 • Giacomo Puccini, zeneszerző (sz. 1858)
1957 • Erich Wolfgang Korngold, zeneszerző (sz. 1897)