vissza a cimoldalra
2021-06-12
részletes keresés    Café Momus on Facebook
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11683)
A csapos közbeszól (95)

Eiffel Műhelyház (548)
Birgit Nilsson (58)
Régizene (7414)
Házy Erzsébet művészete és pályája (5160)
Franz Schmidt (3847)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2230)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4719)
Társművészetek (2401)
Lisztről emelkedetten (1132)
Verdi-felvételek (604)
Erkel Színház (10855)
Sport (195)
Operett, mint színpadi műfaj (4787)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7488)
Opernglas, avagy operai távcső... (20955)
Bende Zsolt (174)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43
számlaszám:
11711003 20016193

apróhirdetés feladása:

Név: Speranza
Leírás:
Honlap:
   


Speranza (624 hozzászólás)
 
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 626172021-06-02 19:51:23

A reneszánszban, barokkban és a klasszikus korban nem kellett az énekeseknek kínlódniuk, hiszen a szerzők kis létszámú zenekart használtak, amelyekben a korabeli hangszerek eleve nem szóltak akkora erővel, mint ma. A romantika, majd a verismo korszak megnövelte a zenekar létszámát, ami elképesztő hangerőnövekedéshez vezetett, Richard Strauss az Elektrában 120 fő körüli létszámot ír elő a zenekarban, ennyien sok operaház zenekari árkába be sem férnek, de ha igen, ez kb. triplája annak, amennyien mondjuk egy Mozart operában vannak. Lehet, hogy ezt a létszámot Astrid Varnay vagy Birgit Nilsson konnyűszerrel túl tudta harsogni, de ha most kisebb hangokkal kell beérni, akkor ez van, nem a legnagyobb hangú énekeshez kell beállítani a hangzást, hanem a kisebbekéhez, hiszen őket is hallani kell. Persze, erre lehet azt mondani, hogy akinek nincs elég nagy hangja, az ne menjen énekesnek vagy ne énekeljen romantikus vagy azutáni operákat. Oké. De  mindenki azt énekli, énekelheti, amit kiosztanak rá, ez nem kívánságműsor. Azt sem hiszem, hogy pár évtizeddel ezelőtt háromszor-négyszer akkora hangok voltak az általánosak, mint manapság. Lehet, sőt valószínű, hogy akkor több volt a nagy drámai hang, de minden embernek csak két hangszalagja van, a végtelenségig nem növelhető az emberi hangerő. És nem minden színház akusztikája egyformán jó. Az Erkel Színházé alighanem a jobbak közé tartozik, és ha ott nem hallatszik valaki, az komoly gond. De az sem kicsi nézőtér, ezt ne felejtsük el és pl a Chénier vagy a Tosca hangszerelése igen vastag helyenként, nem beszélve a Wagner- vagy Strauss-operákról...


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 626122021-06-02 12:16:36

Már hogyne lehetne hangos a zenekar! 



A mai rézfúvós hangszereknek a korpusza nagyobb, mint a régieké, ez nyilván a hangerőt is befolyásolja. A vonósok pedig már többnyre fémhúrokat használnak bélhúr helyett, ez is nyilván kicsit másképp szól ma, mint a régebbi korokban. A hangolás pedig az idők során egyre feljebb ment, amitől a mostani énekeseknek sokszor bizony már valamivel magasabban van ugyanaz a szólam, mint amikor megírták eredetileg, és egy fényesebben, magasabban szárnyaló zenekari hangzást kell áténekelniük, mint hajdanvolt kollégáiknak...



Aztán egy kicsit más példa: Wagner ugyebár a Ringet a Bayreuthi Festspielhaus hangzásához koncipiálta és nem spórolt a rezekkel az énekes részekben sem. Namármost a bayreuthi zenekari árok egyrészt fedett, másrészt lépcsőzetesen mélyül, és a rezek és az ütők mélyen bent a színpad alatt foglalnak helyet, ettől egész más hangzás jön létre, mint egy normál operaházban, ahol teljesen nyitva van az árok és egy szintben ülnek a zenészek. Azt hiszem, ez teljesen világos. Az énekesek szokták is mondani, hogy Bayreuthban nem kell erőlködni, simán hallatszanak akár mezzoforte dinamikával is, hála a  fedett hangzásnak (még a felvételeken is hallatszik a különbség a hangzásarányban).



Végül de nem utolsó sorban: teljesen mindegy, hány hangszert ír elő a szerző a kottában, ha egyszer nem hallatszanak rendesen az énekesek, akkor a zenekar hangos. Lehet hogy pont jól szól, csak az énekesek hangereje kevés, de relatíve akkor is a zenekar hangos. Az operában az énekeseket minden körülmények között hallani kell, különben nem opera, hanem zenekari koncert pantomimmel kísérve. Na persze, ha a rezeknek a kottában fortissimo áll, az valószínűleg nem fog halkan szólni soha...


Pantheon • 28422021-03-18 02:07:41

Szersén Gyula színművész (80)


A díjakról általában • 11342021-03-15 22:21:14

Hát igen, anno az Illés együttes pl megosztva kapott kollektív Kossuth díjat - ezzel semmi bajom nincs -, majd később az Omega is, de már a Benkó Dixielandból egyedül Benkó Sándor kapott, ha jól tudom, majd később más könnyűzenészek sem zenekarukkal együtt, hanem magukban, önállóan kapták meg, nem is sorolom inkább...



Én úgy tenném fel a kérdést, hogy ha már ott van a könnyűzenészek számára alapított és fenntartott Máté Péter-díj, akkor nem kellene inkább azt az ő díjazásukra használni és a Kossuth-díjat meghagyni a valóban arra érdemeseknek?



Az off-ra csak annyit, ugye, ez költői kérdés volt?


Erkel Színház • 108072021-03-01 13:22:02

Ha már Verdi és eredeti vs. olasz nevek, számomra a legérdekesebb a Falstaff esete. Ott ugyebár a címszereplőnek nem olaszosították a nevét, ő maradt Sir John Falstaff, nem lett belőle "Signore Giovanni", Alice és Meg is maradt eredetiben, bár Alice-t olaszosan, "Alícse"-nek ejtik. Ford is maradt Ford, lévén vezetéknév, viszont Bardolph-ból Bardolfo, Pistolból meg Pistola lett, holott tudtommal ezek sem keresztnevek. Fenton maradt Fenton, Dr. Cajusból viszont már Cajo lett (legalábbis amikor a neve elhangzik, mert a színlapon továbbra is megmaradt Cajus-nak), Annuskából Nannetta lett, viszont Mistress Quicklyből nem lett "Sürge asszony" (mint a Shakespeare-darab fordításában), hanem maradt az eredeti angol írás és ejtés. Valóságos káosz egyetlen egy darabon belül! 


A MET felvételei • 13802021-02-28 17:55:29

A grófnő Grétry Oroszlánszívű Richárd c. operájából énekel egy áriát (ha jól tudom, az eredetiben egy szoprán hangú szerepló, Laurette énekli).



A dolog érdekessége, hogy az agg grófnő az ifjúságára emlékszik vissza ezzel az áriával, holott az Oroszlánszívű Richárdot 1784-ben mutatták be, tehát kb. akkor, amikor a Pikk Dáma cselekménye játszódik, vagyis a grófnő fiatalon még aligha ismerhette ezt az áriát... Legalább 40 évvel korábbi darabot kellett volna idéznie a fiatalságából. De kinek tűnnek fel ma már az efféle apróságok?... :)


A MET felvételei • 13712021-02-28 14:33:37

Persze, világos, hogy egy pályálya végén járó, vagy akár egy rég visszavonult nagynevű énekesnővel énekeltetni az öregf grófnőt egy nagy operaházban sokkal inkább könzöségcsalogató, mint egy olyannal, aki hangja teljében van, viszont kevésbé nagy név, de én azt mondanám, hogy Rysanek vagy Mödl fényévekkel jobb volt, mint Söderström. Mödl-ben vitán felül megvolt a fomátum még 80 évesen is, ég és föld a különbség köztük, Rysanek pedig más mezzoszoprán-karakterszerepeket is énekelt, pl. Klytämnestrát vagy Heródiást, és szerintem neki is megvolt a mély regisztere a szólamhoz. Söderströmnek ezen a felvételen már semmi hangja nem volt, sem mezzo, sem másmilyen, színtelenül, testetlenül szólt, és nemcsak a MET presztizséhez, de a szerep igényeihez is méltatlan volt. Egy Eva Podlest, Marilyn Horne-t, vagy Stefania Toczyskát sokkal inkább el tudnék képzelni helyette ebben az előadásban.


A MET felvételei • 13592021-02-24 19:53:26

Mert az sokkal jobban rendben van, hogy 70-80 évesen hősbariton szerepeket énekelt világos tenor színnel? Szerintem itt Domingo szinte fénykorát idéző módon énekelt, vagy ha úgy jobban tetszik, fénykorában is hallottam már ennél sokkal rosszabb produkciókat tőle. Szóval ez nekem egy egészen jó Hermann volt. 



Borodina Polináját, Putyilin Tomszkij grófját és Hvorostovsky Jeleckij hercegét több más produkcióból, CD-ről, DVD-kről már ismertem, nem okoztak sem meglepetést, sem csalódást. Remek volt Gorcsakova Lizája is.



A gyenge pont számomra Söderström öreg grófnője volt. Az odáig rendben van, hogy öreg, annak is kell lennie, de sajnos a hangja messze nincs meg a szerephez. Kínosan testetlen, erőtlen és színtelen szopránhangon énekel, teljesen hiányzik belőle a formátum, ezidáig csak sokkal jobbakat hallottam ebben a szerepben, és nem kevesen voltak, Martha Mödl-től kezdve Jelena Obrazcován át Budai Líviáig...


A MET felvételei • 12992020-10-10 18:06:22

Deborah Voigt Brünnhildéje nemcsak Hildegard Behrenshez nem mérhető igazából, de a közelmúlt többi jelentősebb Brünnhildéihez sem, hogy csak párat említsek: Deborah Polaski, Jeannine Altmeyer, Linda Watson vagy éppen Nina Stemme. Voigt mindnyájuktól fényévekre van, és még egy sor más szoprántól is, legfeljebb az különbözik, hogy éppen hány fényévnyire. Amikor meghallottam Voigt-ot Brünnhildeként a Walkürben, nem akartam elhinni, hogy egy ilyen préselt, minden fekvésben kellemetlen színnel megszólaló, a nagy Wagner-heroinákra nem is emkékeztető hangot egy Wagner-opera címszerepében a MET-ben színpadra engedtek. Hasnlóképpen ledöbbentem a Siegfried címszerepében hallott Jay Hunter Morristól is, akire csak az az egyetlen mentség lehet, hogy szükségmegoldás volt, beugrott az eredetileg felkért Gary Lehman helyett. Hunter Morris sem mérhető sem Siegfried Jerusalemhez, sem Stephen Gouldhoz, sem René Kollóhoz, de még Ben Heppnerhez sem. Ahogy Bryn Terfel Wotanja sem mérhető a James Morrisé mellett a John Tomlinsonéhoz, Donald McIntyre-éhez, Robert Hale-éhez vagy Albert Dohmenéhez sem. Nem kell ahhoz egyáltalán 50-60 évet visszamennünk, hogy összemérhetetlen énekeseket találjunk!


Eiffel Műhelyház • 4102020-10-06 13:20:01

Igen, színpadon valóban "csak" ezeket énekelte, bécsi Lohengrinjéről DVD-m is van, Abbadóval. Viszont lemezen még egyebeket is, van vele Tannhäuser és Bolygó hollandi Sinopolival, Lohengrin Soltival, Parsifal Levine-nal, Mesterdalnokok Jochummal, Trisztán Pappanóval és Ring-részletek, ahol Siegfriedet énekel. Ezek stúdiófelvételek. De pl. Parsifalt a MET-ben is énekelt, Siegmundot a Scalában is (erről van tévéfelvétel is). Szerintem a teljes Siegfriedet is csak azért nem énekelte lemezre, mert nagyon sok. Szóval ha valaki Wagnert akar halgatni Domingóval, megteheti, van választék bőven! :)


Eiffel Műhelyház • 3842020-10-05 15:16:56

Senki nem maga választ hangfajt, az adva van. Kezdőként, fiatal korban azt énekli az énekes, amit a tanára enged illetve javasol neki. Később, ha "önjáróvá" válik, bizony mindenkinek magának kell megválogatnia, mit vállal el, de csak és kizárólag azokból válogathat, amikre felkérést kap és lehetősége nyílik rá. Ez a pálya nem kívánságműsor, az igazgatók, zeneigazgatók, szereposztók, ügynökségek irányítanak, rajtuk múlik, hogy egy énekes miket énekelhet el egyáltalán. Még a kivételesen nagy sztárok is arra tudnak leszerződni, amire hívják őket. Nem hiszem, hogy pl Domingo ha felkérték mondjuk a Parsifalra vagy a Siegmundra Bayreuthban, elkezedett volna fanyalogni, hogy "de kérem, nem vagyok én Wagner-tenor, mit képzelnek?" Ahogy most se mondja, hogy "de kérem, mit képzelnek, nem vagyok én bariton!" - Pedig ezt kéne mondania. Na mindegy...


A MET felvételei • 12862020-10-05 14:35:12

Hát a bécsi Kundry az nagyon új terep lesz Garancának, hiszen ha jól tudom, ez lesz az első Wagner-szerepe. És nem a legkönnyebb, se szopránoknak, sem pedig mezzóknak! Kimondottan nagy falat, igazi "zwischenfach", kell benne fent is, lent is énekelni, nagy ugrások is vannak benne, viszont figurában meg szinte rá van írva a szerep. Ezzel együtt azt azért nem gondolom, hogy nagyon Wagner felé kéne bővíteni a repertoárját (Ortrud vagy Fricka szerintem se neki való), de hát ő tudja, eddig jól csinálta, én igazából nem féltem. Ha nem sül el jól a dolog, legfeljebb majd nem énekli többször. Nicolai Gedda is énekelt párszor Lohengrint, aztán állítólag ő maga mondta, hogy rossz ötlet volt, mert a biztos magas regiszterére semmi szükség nem volt benne, viszont az állandó középlágé kifejezetten fárasztotta. És nem is énekete tovább, és hasonló hősi szerepekkel sem kísérletezett a továbbiakban.



Ami a gázsikat illeti, csak két név a közelmúlt nagy MET-sztárjai közül: Samuel Ramey, Sherrill Milnes. Mindketten évtizedeken át rengeteg előadást énekeltek a MET-ben, persze vállaltak néha vendégszerepléseket Európában is, de a karrierjük zömmel a MET-hez köthető, valósággal emblematikus alakjai voltak a Háznak. Komoly arccal ki tudná bárki jelenteni, hogy más operaházakhoz képest "viszonylag alacsony" gázsikért énekeltek olyan huzamos ideig a MET-ben? Ugye hogy nem! Hát ennyit a gázsikról, amúgy engem nem érdekel különösebben a téma. :)


A MET felvételei • 12822020-10-04 16:59:57
A MET felvételei • 12812020-10-04 16:59:37

De Amnerisre nem is a MET-ben kérték fel, hanem lentebb valaki beírta, hogy Párizsban, hát sztem ott se lehet annyira kicsi a gázsi! És amúgy a MET-ben se hiszem, hogy annyira bagóért énekelnék a vezető szerepeket, de mindegy, kár ezen vitázni. (Amúgy meg ha ez bármennyire igaz lenne, akkor elég lenne egyszer ott énekelni "viszonylag kis gázsiért" aztán meg felmarkolni másutt a nagy lóvékat, és nem kötődnének a MET-hez több évtizedes karrierek! Hogy is van akkor ez?) :)


A MET felvételei • 12792020-10-04 15:55:06

Még jó, hogy szívesen vállalta! Amneris igazi álomszerep, sőt a mezzo-fach egyik alapszerepe, és egyik legjelentősebb feladata. Örülhet, akit alkalmasnak tartanak és felkérnek rá, pláne egy nagy házban, nagy gázsiért, és bolond lenne visszautasítani!  :) Mi a fenét énekeljen egy 44 éves élvonalbeli sztár-mezzo, ha nem Ebolit meg Amnerist??


A MET felvételei • 12752020-10-04 13:23:52

Oké, mindenkinek megvan a maga ízlése meg véleménye. De azt azért elhiszed ugye, hogy sehol nem úgy működik a dolog, hogy az énekes bemegy mondjuk a MET főzeneigazgatójához, hogy "vagy ideadjátok nekem ezt meg ezt a szerepet, vagy itt se vagyok"? Azt énekli mindenki, amire felkérik és leszerződtetik. Kivételes esetekben, pl. jubileumi előadáson kérheti az énekes, hogy ezt vagy azt a darabot a kedvéért vegyék elő kvázi jutalomjáték címén, de még ez se túl gyakori. Egyébként a színházak (többnyire az ügynökségeken keresztül) diktálják az énekeseknek, hogy mit fognak énekelni. Azok meg rábólinthatnak vagy köszönettel visszautasíthatják. De csak abból, amit már előzőleg felkínáltak nekik. Egy mezzónak 44 évesen már általában drámai szerepeket kínálnak fel. Pont.


A MET felvételei • 12732020-10-04 12:52:41

Én nem tartozom Garanca rajongótáborába, sőt még azok közé sem, akik nyomon követik a pályáját vagy sokféle szerepben látták-hallották. De láttam a tévében a MűPás áriaestjét, amelynek a második része ha jól emlékszem, Carmen-részletekből állt, valamint megvan vele DVD-n a bécsi Werther Alvarezzel, és a Boleyn Anna Netrebkóval. És ezeken egyáltalán nem tűnt szoprán színezetűnek a hangja. Sajnos nem láttam Santuzza, Delila és Eboli szerepében sem. Az Octavianjára és a Hamupipőkéjre nagyon kíváncsi lettem volna de végülis ezek nem jutottak el hozzám eddig. De a Cenerentola, mint tudjuk, koloratúralt szerep, kell hozzá némi mély regiszter is, ahogy a Delilához is (főleg!)  Úgyhogy továbbra is azt mondom, ha a MET-be jó volt Carmennek és Delilának, akkor Ebolinak sem lehet annyira csapnivaló, ezek után pedig a következő állomás a pályáján Amneris kell, hogy legyen szinte törvényszerűen, amit pedig a lírai fachból el lehetett énekelni, már elénekelte. Egy 44 éves mezzó nem énekelhet örökké fiatal lánykákat, nadrágszerep meg nincs olyan sok és azokat is meg lehet unni. Raádásul  a legnagyobb sztárok is többnyire abból válogathatnak, amikre felkérik őket, ez a pálya ritkán kívánságműsor... Lehet szeretni vagy nem szeretni Garancát, de hogy az utóbbi két évtized egyik legfényesebben ragyogó mezzoszoprán-csillaga, azt aligha lehet vitatni. Ráadásul nagyon tudatosan építi a pályáját, elég sokáig várt a drámai szerepekkel.


A MET felvételei • 12672020-10-03 16:34:52

Egy mezzó, pláne ha világsztár, ritkán elégszik meg kizárólagosan a nadrágszerepekkel és a líraibb bel canto-szólamokkal, hanem hogyha a hangja ezt megengedi, pályája érettebb szakaszában szívesen bővíti a repertoárját drámaibb szerepekkel is. Garanca pályaívén a MET-ben (is) énekelt Carmen és Delila, meg Eboli után teljesen logikusan következik Amneris, egyáltalán nem kapkodta el, nem hiszem, hogy ne lenne meg hozzá a hangja, a közönség pedig zabálni fogja, gondolom, hiszen sztár, megvan a maga nagy rajongótábora. Bukni egészen biztosan nem fog vele.


A MET felvételei • 12662020-10-03 16:28:04

Scarpia szerepe valóban "csak" másfél felvonásnyi. Na de Alberiché, ha külön-külön nézzük az egy este előadott darabokat, szerintem nem több. A Rajna kincsében és a Siegfriedben viszonylag sokat énekel Alberich, de szerintem ott sem többet mint Scarpia, az Istenek alkonyában pedig már csak egy monológja van mindössze, amibe Hagen is beleénekel időnként. A Beckmesser már sokkal nagyobb falat, az valóban nagy mennyiségű énekelnivaló, de az meg fajsúlyban, jellegében, hangigényben nem mérhető a Scarpiához, olyannyira nem, hogy olyan (egyébként kiváló) lírai baritonok is énekeltek Beckmessert, akiknél fel se merültek soha a Scarpia-jellegű, volumenű és fajsúlyú szerepek (pl Hermann Prey vagy Thomas Allen.) Scarpia szerepe abszolút hősbariton hangot követel megalkuvás nélkül, míg Beckmesser simán megoldható egy teherbíróbb buffo-karakterhanggal is. (Amennyire én tudom, a Mesterdalnokok hangszerelése sem túl vastag a többi nagy Wagner-műhöz viszonyítva, nem kell benne nagy forte-tuttikat áténekelni.)


A MET felvételei • 12572020-10-03 12:47:31

Elég érdekes nézőpont ez szerintem... Én pl eléggé mindenevő vagyok, igaz, barokkot és kortárs operát nem hallgatok (vagy csak igen-igen ritkán), de ezeken kívül szinte bármi jöhet, Rossinitől Richard Straussig... Két fő kedvencem pedig éppen az olasz és a német romantika, Verdi és Wagner közt pedig akkor se tudnék választani, ha az életem függne tőle. Azt viszont elképzelhetetlennek tarttom, hogy olasz operákat németül hallgassak, élvezhetetlen lenne számomra. Hoffmann meséit vagy Hugenottákat hallottam már németül, vagy Carment olaszul, de ennél messzebre nem merészkednék. Még a francia librettójú olasz műveket is sokkal jobban szeretem olasz fordításban hallgatni (Szicíliai vecsernye, Don Carlos, Tell Vilmos, Kegyencnő), nemhogy az olaszokat!!! De ez remekül megfér nálam a Wagnerekkel együtt, amiket viszont csak németül szeretek hallgatni, az meg úgy az igazi természetesen... :)


A MET felvételei • 12542020-10-03 11:34:17

Akkor azért nagy vonalakban (kivételesen) mégiscsak egyetértünk... :) Igen, való igaz, hogy az olaszok ritkán énekelnek Wagnert, de Gobbi is énekelt Wagner-szerepeket még egészen fiatalon (az önéletrajzában le is írja: a Lohengrin Hirdetője volt az első, aztán énekelt Gunthert az Istenek alkonyában, Melotot a Trisztánban és Éji őrt a Mesterdalnokokban.) Giuseppe Taddei Hans Sachsot, Reanato Capecchi Beckmessert, Rolando Panerai Amfortast, Renato Bruson Telramundot énekelt, hogy csak a baritonoknál maradjunk. Ezek hiteles adatok, sőt többnyire hangfelvétel is maradt fent ezekről, igaz, olasz nyelven, hiszen akkoriban még Olaszországban nem németül játszották a Wagnereket. Ma sem jellemző, hogy olasz énekesek sok Wagnert énekelnének, nyilván nem is igazán való nekik, de hát a szláv vagy amerikai énekesek is mindenfélét énekelnek, pedig ott is lehetne szelektálni néha...



A Maleczkys hasonlattal is messzemenőkig egyetértek, találónak érzem, de Taddeit is azért említettem, mert az olasz baritonok közt voltak jópáran, akik főleg idősebb korukban a drámaibb szerepekről áttértek a buffókra és abban is jók voltak, Taddei vagy Bruscantini pedig felváltva énekelte a kettőt, és elég sok buffo-szerepet felvettek a repertoárjukra már fénykorukban is. Gobbi ezt nem tette meg, nem volt rá jellemző, hogy sok vígoperát énekelt volna, és amikben fellépett, azokban sem a buffo (hangra írt) szerepet énekelte. 



Hogy Gobbi hangja átszólna-e a méretes Wagneri zenekaron, nos azt hiszem, hogy aki 900-szor énekelte Scarpiát különböző (nagy) operaházakban, annak a wagneri zenekarral nemigen lenne gondja, ott ugyanis eléggé dönget a zenekar, és azért wagnerben sem állandóan a harsogó fortét kell túlénekelni - a Mesterdalnokokban pl. talán nincs is akkora zenekar, mint a Toscában...


A MET felvételei • 12462020-10-02 21:34:54

Tökéletesen egyetértek, ha Gobbi ma élne, remek kortárs énekes lenne, és olasz mivolta ellenére nagyonis el tudnám képzelni pl. olyan negatív Wagner-szerepekben, mint Alberich, Klingsor, Beckmesser, vagy akár Telramund, és amint azt már írtam, Scarpiaként vagy Jagóként is a jobbak közé tartozna, viszont bel canto-operákat nem hiszem, hogy túl sokat osztanának rá, mert nem arra való a hangja. A "bel canto" szép éneklést jelent ugyebár, ami eleve szép hangszínt is feltételez, nem pedig ördögit, meg intrikust, meg mit tudom én, milyet. Azzal viszont már sokkal kevésbé tudok azonosulni, hogy a szép hang unalmas lenne. Az igazi operakedvelő órákig bele tud feledkezdni egy szép, felhangdús, gazdagon áradó hangba, és ha még kifejező is és a tulajdonosa jó színész is egyben, az persze még jobb! De ha mondjuk egy bel canto alapú romantikus olasz operát hallgatok, akkor az elsődleges dolog, amit elvárok, hogy a főszereplőknek szép, sima, behízelgő, olaszos jellegű hangja legyen. Ha németesen szép, már nem jó, ha szlávosan, az sem az igazi. Természetesen egyéni ízlés kérdése, hogy kinek mi a fontos, kinek mi tetszik egy énekesben (van akinek pl. a külseje, nem számít a hang se...)


A MET felvételei • 12442020-10-02 15:00:44

Hát azon is el lehet vitatkozni, hogy mit nevezünk buffó szerepnek. Nekem a Schicchi főleg a végrendelkezési jelenet miatt az, egyébként abszolút nem buffo hang kell hozzá. A Falstaff ugyan vígopera, de a címszerep a legkevésbé sem buffo hangra van írva, sőt! Nagy volumenű és formátumú hősbariton hang kell hozzá. Belcore lírai, vagy ha úgy tetszik, kavalierbariton szerep, a figura sem buffó, a szólam pedig ugyancsak meg van tűzedlve díszítésekkel, koloratúrákkal, szóval igazi hamisítatlan bel canto-énekelnivaló, a buffo szerep az a Dulcamara! A Sevillai borbély Figarója meg aztán végképp nem buffo szerep- illetve szólam, hanem a lírai bariton fach talán legnehezebb szólama, a darab buffo-szerepe pediglen Bartolo doktor! Úgyhogy továbbra is fenntartom azt az állításomat, hogy Gobbi (tudtommal) soha nem énekelt igazi buffo szerepet, viszont végigénekelte a bel canto- és olasz hősbariton repertoár szinte összes jelentősebb szerepét, de igazán híres elsősorban mégiscsak Scarpiaként, Jagoként, Falstaffként volt. Nyilván nem véletlenül.


A MET felvételei • 12422020-10-02 13:00:21

Gobbival kapcsolatban egyetértünk. Érdekes jelenség volt a maga korában, a legjobban játszó operaénekesnek, énekes színésznek tartották, és ez a híre legendaként a mai napig is kitart. A hangszínekkel is nagyon tudott játszani, azonban maga a matéria a legkevésbé sem volt behízelgően szép. Par excellence "intrikus hang" volt, ezért Scarpia szerepe állt neki a legjobban, több mint 900-szor énekelte világszerte, két teljes lemezfelvétel is készült vele. Rigolettója az egyik legárnyaltabban kidolgozott hangi alakítás, amit valaha rögzítettek, de a hang csúnyasága ott engem már sokszor zavar. Rendkívül kifejező, árnyalatgazdag, de a legkevésbé sem szép. Az idézett Abody Béla-kritikát én is olvastam, érdemes kicsit hosszabban idézni: "Ez nem éneklés. Több is meg kevesebb is, de nem éneklés. A hangmatéria nem alkalmas a bel canto, az olasz szólamok megkövetelte dolcezza közvetítésére. Drámai ereje és magassága korlátozott, mélysége kevéssé összefogott, pianót énekelni nem tud, és lényegében minden amit csinál, az énekhangképzés, közismert, bevált keretein kívül mozog. Pontos, de durva példával élve: ha operaházunk kórusának(sic!) tagjaival versenyre kelne, amelynek egyetlen feladata egy C-dúr skála pontos, érzelemmentes, minden karakterizáló igény nélküli eléneklése, okvetlenül helyezetlen lenne. sőt, kínos dolgok derülnének ki." Eddig a bírálat, ezután Abody meglepő módon minden átmenet nélkül átvált dicshimnuszba, laudációba és a továbbiakban a legmagasabb hőfokon áradozik Gobbi Jago-alakításáról. Hát ilyen érdekes dolog ez az opera... :)



Buffo szerepeket sohasem énekelt, (ellentétben a nála sokkalta szebb hangú Giuseppe Taddeivel!), bár van vele egy Gianni Schicchi, ha azt annak vesszük. Nem tudhatjuk, ha ma élne, milyen szerepkört énekelne, de gyanítom hogy akkor se buffót, inkább intrikusokat, karakterszerepeket. Scarpiaként, Jagoként, sőt Falstaffként is alighanem ma is a jobbak közé tartozna, és hát azt kell mondjam, hogy ha Hampsont vagy Carlo Guelfit elfogadták a Verdi-bariton fachban, ennyi erővel Gobbi is simán énekelhetne ilyesmiket (is)... A mai ínséges időkben már szinte alig lehet igazán jelentős drámai hangokat hallani, és amint azt már többször is leírtam, főleg a formátum csökkent le elképesztő mértékben. Vannak ma is szép hangok, vannak kulturáltan, muzikálisan éneklő lírai hangok, de az igazi nagy drámai hangok szinte kivesztek. A régi nagy énekesek ha ma élnének, csodaszámba mennének pusztán a hangmatériájuk miatt. Egy Nilsson, egy Warren, egy Siepi ma is ugyanolyan nagynak számítana, mint a maga korában, csak még sokkal magasabban emelkednének ki a mai átlagból.


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 73772020-09-24 13:50:48

Jürgen Sacher 2014 júniusában a Strauss-fesztiválon már fellépett Heródes szerepében, még a Szikora János-féle rendezésben, Manuela Uhl volt akkor a címszereplő. Sachert teljesen jól lehetett hallani abban a díszletben, egyáltalán nem tűnt a szerepre alkalmatlan hangnak, alakítása pedig legalábbis korrektnek volt nevezhető. Az igaz, hogy a hangfaja karaktertenor, de Heródest, bár eredetileg hőstenor szerep, elég gyakran Mimék szokták énekelni, ez a másik nagy csúcsszerepe a karaktertenoroknak, mivel főszerepet az ő hangfajukra nem nagyon írtak. Azt nem tudom, hogy most milyen lehetett Sacher Heródese, de nekem egyáltalán nincs rossz emlékem róla és nem is emlékszem, hogy akkor is ennyire szidták volna.


A MET felvételei • 12082020-09-19 13:50:18

Jó pár éve a rádióban volt egy MET-es Pikk Dáma közvetítés. Hermannt Plácido Domingo énekelte, fénykorát idéző formában. Most Yusif Eyvazov van helyette, Domingo pedig baritonszerepeket énekel tenor hanggal. Azt hiszem, erre is joggal mondhatjuk, hogy sic transit gloria mundi...



Akkor Lizát a későbbi Izolda és Kundry, Katarina Dalayman, Jeleckij herceget pedig az akkor még első vonalbelinek számító Vladimir Chernov énekelte. Ma már ez is múlt... Persze, tudom, nem érdemes keseregni, na de akkor is...



Most hogy ezt leírtam, beugrott, hogy Vladimir Galuzinnal is volt a MET-ből Pikk Dáma, akkor meg Karita Mattila volt Liza... na jó, nem folytatom...


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 624412020-09-18 15:01:51

Bocsánat a helyesbítésért, de egy ekkora tévedés ne maradjon korrigálatlanul. Az amerikai turné nem tavaly, hanem tavalyelőtt, 2018 őszén volt. A tavalyi évad nagyonis elindult, még az "Operakaland" ifjúsági Hunyadi László-sorozata is zavartalanul végigment. Tavasszal persze aztán bezártak a színházak, így az Erkel is, ez tény, de addigra Európa összes többi operaháza is bezárt, a Scalával kezdve.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 624262020-09-13 16:19:23

Nadia Michael-lel két Salome DVD-t is őrzök (Scala és Covent Garden) és volt is jegyem, amikor úgy volt, hogy pár éve a Strauss-fesztiválon fellép a Salome címszerepében. Sajnos azonban a fellépést lemondta, és helyette a számomra teljesen ismeretlen Manuela Uhl énekelte a szerepet. Nem volt rossz persze, de sajnáltam, hogy így élőben nem láthattam Nadia Michaelt a szerepben.


A MET felvételei • 11562020-09-01 14:09:08

Pontosan ezt írtam én is, a 81-es Götz Fredrich-filmben a címszerepet énekelte, a MET-es felvételen viszont Chrysothemist, majd pedig a 90-es években, pályája utolsó évieben Klytämnestrát. Nincs elírás, jól írtam. Varnay a filmben valóban szenzációsat alakít, szintén már a pályája végén.


A MET felvételei • 11542020-09-01 13:56:07

A szóban forgó előadást nem láttam, de ha már Elektra és MET, nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy DVD-n kiadták az 1981-es MET-előadást, amelyben még olyan énekesek voltak, mint Birgit Nilsson, Leonie Rysanek, vagy Donald McIntyre. Nilsson 63 évesen, utolsó aktív évében természetesen már nem "in floribus", mint a Solti-lemezen volt, de még mindig fölényesen uralta a gyilkos szólamot. Rysanekkel ebben az évben már a címszerepet vette filmre Götz Friedrich, de itt (a MET-ben) még Chrysothemist énekelte, majd a 90-es években remek Klytämnestra is volt. McIntyre, az ekkori bayreuthi Wotan Oresztész nem túl nagy szerepének kölcsönözte ezúttal a formátumát, és még magyar szereplője is van az előadásnak az Aegisthost éneklő Nagy Róbert személyében. Ma már teljessséggel lehetetlen lenne ilyen Elektra-előadást összehozni.


A MET felvételei • 11332020-08-30 17:08:41

Nem emlékszem hogy valaha ezen a fórumon bárki mással ennyire elbeszéltünk volna egymás mellett a konszenzus legkisebb, szikrányi esélye nélkül. Az opera azért valahol mégiscsak zenés műfaj, ebben azért legalább meg kéne próbálni közös nevezőre jutnunk, a szerepek pedig elvileg bizonyos hangfajokat követelnek meg, amilyenekre íródtak és amilyenek kb. a 90-es évekig még viszonylag rendelkezésre is álltak az operaházakban. Mára ezek a drámai hangok elfogytak, s ha vannak is még páran, nem lehetnek ott egyszerre mindenhol, de bizonyos operák ma már hangfajilag kioszthatatlanok optimálisan, mert nincsenek rá megfelelő énekesek. Aki mást mond, az valamit nagyon nem jól lát, vagy homokba dugja a fejét. Értem én, hogy ma csak a mai énekeseket lehet és/vagy kell szeretni, ajnározni, ők vannak itt, ők énekelnek élőben az előadásokon, a régiek meg rég voltak, és ma már irrelevánsak, megszépítő messzeség, stb. De hát akkoris csak kínálkozik az összehasonlítás, ott vannak a felvételek, és hát, bizony nem a maiak jönnek ki jól belőle általában. Igen, ma eléggé mások lettek a követelmények: a komplex alakítás, a színpadi megjelenés, a tesmagasság, testsúly, arckarakter, és még ki tudja mi minden sokkal többet nyom a latba egy szerep kiosztásakor, mint az, hogy az adott énekesenek való-e a hangjára a szerep és el tudja-e rendesen énekelni. Azonban ezt hadd ne tekintsük már egyértelmű pozitívumnak, mert ez magát a műfajt öli meg...


A MET felvételei • 11292020-08-30 12:23:10

Én nem sóhajtoztam, hanem tényeket írtam le. Lassan elfogynak az igazi drámai hangok, szinte minden hangfajban (talán még mezzók terén legjobb a helyzet viszonylag...) De hol vannak ma igazán jó olasz hőstenorok? A hatvanas években még egymást érték, minden nagyobb operaházba jutott kettő belőlük. Most hol van akár csak egy is? Ma a világ első számú olasz hőstenorja egy német tenor. Ahogy baritonban Cappuccilli meg Bruson óta nem hallottam jót az olasz repertoárban. Szláv basszusokból is mindig volt bőven. Ma is vannak, de egyrészt sokkal kevesebben, másrészt meg hol vannak a mostaniak formátumban a pár évtizeddel ezelőttiektől? És a Wagner-szopránok, Wagner-tenorok? A 70-es 80-as években még dömping volt belőlük, mára úgyszólván kivesztek. Ezt nem lehet nem látni, lehetetlen eltagadni, mert így van. 



Az aranykorokkal kapcsolatban: való igaz, hogy a korábbi időszakok közül többre is rá lehet sütni az "aranykor" bélyeget. De ott van pl. Puccini, aki a Tosca bemutatója után két évvel egy levelében imígyen kesergett: "A Tosca szomorú korszakban született! Ma már nincsenek művészek! A jelenlegiek csak 30 százalékát adják vissza annak, amit a szerzõ elképzelt! Ez túlságosan kevés. Ma már nincsenek drámai temperamentumok, mint valamikor! Az én tévedésem tehát az, hogy olyan operát írtam, amelyet sosem fognak úgy tolmácsolni, ahogyan kellene!" Nos, ezt nem én mondom, ezt maga Puccini írta a Tosca kapcsán 118 évvel ezelőtt. Ha most élne, a mai énekesek többségére vajon mit mondana, azok hány százalékát adják visza annak, amit ő elképzelt? 



Azt, hogy a 20. századot megelőzően milyen énekesek voltak, nem tudjuk ellenőrizni, mert még nem volt hangrögzítés, nincsenek előadásfelvételek, de még a 20. század elejéről is csak igen torz, recsegő, gyér hangvisszaadású hangzó anyagok vannak, de azokból mondjuk már talán lehet sejteni valamit. Van ugyan pár felvétel az utolsó kasztrálttal, Tamagnóval az első Otellóval, Victor Maurel-lel, az első Jagóval, és Falstaffal, és másokkal is, de ezekből szerintem nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni. Viszont a 30-as évektől már teljes operafelvételek is készültek, a negyvenes évtizedből pedig számos élő MET-előadás hangfelvétele fennmaradt egész jó minőségben, amikből kb. sejthető, hogy ott és akkor micsoda hangok álltak rendelkezésre tucatjával! Az 50-es, 60-as és 70-es évtizedeket nyugodtan nevezhetjük az operalemezek aranykorának, hiszen már megvolt a hi-fi technika és MÉG megvoltak hozzá a formátumos, nagy énekesek. A mából visszanézve pedig még a 80-as évek is szinte aranykornak tűnik, amit a mostani helyzet nem hogy elhomályosítana, de egyenesen még jobban felértékel! A 80-as 90-es évekből pedig már rengeteg videóra felvett teljes operafelvételt találunk, melyeken szintén ellenőrizhető, mennyivel volt jobb az akkori átlagszínvonal a mainál, és mennyivel több igazán formátumos, nagy énekes volt akkor még. Illetve: akkor még voltak...


A MET felvételei • 11192020-08-29 23:09:04

Azt kell érteni, hogy a Millók, Pavarottik (és még sorolhatnánk a hasonló nagy neveket Corellitől Nilssonig, Cappuccillitől Gjaurovig) korszakának egyszer s mindenkorra vége, kész, elmúlt, nem jön már vissza többet. Az átlagszínvonal pedig, amiből a mai legjobbak "kiemelkednek", jóval alacsonyabb színvonalú, mint a 30-40 évvel ezelőtti, pedig már akkor is sokan visszasírták az 50-es 60-as évek aranykorát, énekesdömpingjét! Ma már nemhogy dömping nincs, hanem bizonyos hangfajok effektíve hiányoznak, kivesztek. Nincsenek már igazi hőstenorok, basso profondók, hochdramatisch szopránok, és lassan már ott tartunk, hogy bizonyos operákhoz a világ mai élgárdájából sem lehetne kiállítani egy igazán formátumosnak nevezhető, optimális szereposztást. A drámai hangfajok elképesztő mértékű hanyatlása, csökkenése, és a megfelelő utánpótlásuk hiánya vezetett oda, hogy lassan már a legprominensebb operaházakban sem lehet kiosztani a leggyakrabban játszott darabokat sem úgy, hogy a szereposztás minden pontján ha nem is szenzációs, de nagyjából adekvát legyen legalább a hangfajok szintjén, hanem mindenhol meg kell alkudni, illetve a másik fő baj, hogy a szempontok, amik alapján a szereposztások létrejönnek, azok sem egészen ugyanazok ma már, mint 30-40-50 éve voltak. Persze régen is voltak közepes és gyengébb énekesek és vannak ma is jók. De az arány gyakorlatilag szinte megfordult, ezt nehéz lenne eltagadni.


A MET felvételei • 11132020-08-29 14:37:48

Csak kíváncsiságból: ki volt a másik 4? :)


A MET felvételei • 11002020-08-25 15:38:24

És hogy mennyire "nincs új a nap alatt", azt bizonyítja, hogy valamikor a 80-as évek második felében, 87 körül a magyar televízió leadott egy angol nyelvű Rigoletto-előadást, melynek címszereplője John Rawnsley volt, Sparafucilét pedig a kiváló Wagner-énekes, John Tomlinson énekelte. Na, annak a képi világa is valami ilyesmi volt, még ha nem is ennyire hivalkodóan csilivili. Sőt - bár ez már nyilván nem a véletlen műve - pár évre rá a tévében szintén közvetített margitszigeti Rigolettóban is hasonló képi világ köszönt vissza, Mercikkel érkeztek a színpadra a szmokingos szereplők. És azóta még ki tudja, hányszor, és hány meg hány különböző helyen volt ehhez hasonló "maffiózós" Rigoletto, hogy aztán végül a sokáig ókonzervatívnak számító MET is megadja magát és beengedjen egy ilyen "modern" rendezést, ami bizony már 40 éve is igencsak modernnek számított... :)


A MET felvételei • 10952020-08-23 17:27:05

Igen, egyetértünk. Itt előszöris különböző énekiskolákról, stílusokról van szó, az olasz alapvetően nem szereti a deklamálást, a németnek meg az olasz bel canto megy nehezen, a szláv pedig mindkettőtől elég távol áll, de az is talán inkább deklamálósabb, már csak a rengeteg mássalhangzó-torlódás miatt is. Érdekes módon az amerikaiak meg az angolok a "leguniverzálisabbak", ők valamiért azt gondolják, hogy nekik minden egyformán jól áll, nem válogatnak, hanem ami jön...  de meg lehet nézni, hogy mondjuk Bayreuthban hány szláv vagy olasz énekes fordult meg a fennállása óta. Hát nem túl sok, még szabályerősítő kivételnek is kevés... :)


A MET felvételei • 10922020-08-23 16:26:26

Énekelt ő sokmindent, még Colline-ként is láttam a MET-es Bohémben, hát a Scahunard sötétebb hang volt nála... Vagy Banquóként is van vele két előadás-felvétel is (Glyndebourne és Berlin), ott is mindkettőn sötétebb hang a Macbethet éneklő bariton mint ő, aki a basszus szerepet énekli "elvileg". És hát annyira egyértelműen német hang... Azért nem véletlenül vannak differenciálva a hangfajok és nem véletlenül specializálódnak sokan csak egy szűkebb fachra, amiben tényleg jók... :) Olaszok vagy latin-amerikaiak pl soha nem énekelnek Wagnert, de még szlávok is ritkán, a skandinávok meg a németek viszont ritkán igazán jók olasz fachokban...


A MET felvételei • 10902020-08-23 13:02:28

Én is kedvelem James Morrist, egy egész korszak emblematikus Wotanja lett a MET Otto Schenk-féle klasszikus Ring-jének jóvoltából, majd Bernard Haitink vezényletével stúdióban is felénekelte a szerepet. Jómagam egy Mozart-szerepben hallottam először: a Hungaroton által kiadott licenc Cosi fan tutte Guglielmójaként, ezt a salzburgi előadást a magyar tévé is leadta. Stílusosan énekelt, ám éltem a gyanúperrel, hogy nem ez lehet a legsajátabb szerepköre. Aztán jött a Wotan, a 3sat műholdas tévéadón sikerült elcsípnem a 90-es évek elején, ebben maradéktalanul tetszett. De Verdikben is hallottam, kisebb-nagyobb szerepekben,  pl. Wurmként, Ferrandóként vagy Jagóként (mindhárom szerepben Domingo oldalán), ezekben sem volt rossz, de én a Verdi-szerepekben is egyértelműen németes hangnak hallom. CD-n megvan vele A bolygó hollandi és a Parsifal Amfortasa is, ezekben kifogástalan, remek német deklamációja, kicsit karcos hangszíne, formátuma, tökéletesen illik a Wagner-hősökhöz. A szintén Domingo címszereplésével felvett Hoffmann meséi-lemezen a feldarabolt négyes intrikus szerepből Doctor Miracle-t énekelte, jó választás volt ez is. Az utolsó Wagner-szerep amit láttam vele, az Hans Sachs volt, ebben számomra ugyan Donald McIntyre az etalon, de Morris sem volt benne rossz. Mindent egybevetve jó énekesnek tartom, sokféle fachban kipróbálta magát, de szerintem is egyértelműen a Wagner-szerepekben volt igazán autentikus a 90-es években, ekkor volt fénykorában. Később a basszus-szerepekben már nem tetszett, és Scarpiaként is elég későn hallottam, már jócskán túl a fénykorán...


A MET felvételei • 10842020-08-22 12:44:23

James Morris fénykorában remek Wotan, Hollandi és Amfortas volt, a Fiesco-típusú olasz basso profondo-szerepekhez viszont soha semmi köze nem volt, kissé karcos, világos tónusú, egyértelműen német hang, érthetetlen, hogy (kiöregedve) miért erőltette ezt a fachot. Pieczonkával anno egy bayreuthi rádióközvetítésen Sieglindét hallottam, abban speciel nem volt rossz, és DVD-n van vele egy Donna Elvira is, abban kiemelkedett a gárdából. Domingo öregkori "baritonkodására" viszont nem tudok mást mondani, mint hogy ez szimpla visszaélés a hírnevével, az igénytelen és/vagy botfülű elfogult rajongók meg szépen bekajálják, hiába nem is hasonlít baritonra. Szomorú, hogy ide jutott ez a műfaj....


A MET felvételei • 10822020-08-22 11:21:09

Természetesen tisztában vagyok vele, hogy a Jegyző szerepét bármilyen hangon el lehet énekelni (néha nem is annyira énekelni, mint inkább karikírozni szokták, még felvételeken is!), de egy egész életében tenorszerepeket éneklő énekest azért mégse nevezzünk már basszusnak egy operai fórumon - ő maga egész biztosan hevesen tiltakozna ellene... :)


A MET felvételei • 10802020-08-22 10:50:29

Alaimo esetben a tenorális hangszín miatt én nem erőltetném annyira a basszbariton besorolást, de valóban, az énekes a baszusbuffó-fachban tevékenykedik (Dulcamara szerepében pl. tartott magas A-t hallottam tőle az ária végén, ami bizony már nem a basszisták felségterülete...)



Don Pasquale szerepét egyébként számos baritonista énekelte a pályája vége felé, nálunk pl. Melis György, Maleczky Oszkár vagy Sólyom-Nagy Sándor, a külföldiek közül pedig Juan Pons vagy Sesto Bruscantini. :)


A MET felvételei • 10782020-08-22 10:41:50

Ezt az előadást még egy korábbi szereposztással volt szerencsém látni, DVD-n is kiadták, ott Netrebko és Kwiecien mellett a címszerepben az azóta már elhunyt remek buffo basszus, John Del Carlo látható, Ernestóként pedig Matthew Polenzani, akit én még Jaquino és Dávid szerepében ismertem meg, ezekben kitűnő is volt, azóta viszont a MET egyik vezető lírai tenorjává nőtte ki magát, amit leginkább a krónikus tenorhiánnyal lehet magyarázni. :)



Viszont egy elírást hadd korrigáljak: a jegyzőt éneklő Anthony Laciura nem basszus, hanem tenor hangú énekes. A szerep vanóban basszuskulcsban van írva, de Laciura a MET egyik sokat foglalkoztatott comprimario-karaktertenorja volt, számos felvételen találkozhatunk vele, pl a Turandotban Pong-ként, a Toscában Spolettaként, a Carmenben Remendadóként, a Nyugat lányában Nick pincérként, A végzet hatalmában Trabuccóként stb. Tehát mindig tenorszerepekben.


A MET felvételei • 10142020-08-12 16:33:10

off. Köszönöm, de a "válasz" gombot 2006 óta használom itt is és más fórumokon is, viszont amennyire tudom, nincs megtiltva, hogy másnak intézett hozzászólásra is reflketáljon az ember, ha úgy látja jónak. De mindig jólesik, mikor hülyének nézik az embert, öröm ilyen meghitt, baráti legkörban fórumozni, komolyan! Ja, és azt is örmmel konstatáltam, hogy sikerült a "lényeget" kivenni a mondandómból és mindkét alkalommal "arra" reflektálni, még ha nem is én voltam a címzett eredetileg...  :-( 


A MET felvételei • 10102020-08-12 13:14:32

Hát, mindig tanul az ember! Szóval vannak itt más fórumozók is? Nahát, fel se tűnt! :-) Viccet félretéve: én nem beszélhetek a többiek nevében, én én vagyok és csak azt szerettem volna érzékeltetni, hogy akik más véleményen vannak, azokat sem kell okvetlenül a műfaj esküdt ellenségeinek beállítani, hiszen mindannyian szeretjük az operát, szeretünk színvonalas előadásokat hallgatni és nézni, legfeljebb nem pontosan ugyanazt értjük színvonalon, nem pont ugyanazok az énekesek a kedvenceink (bár átfedések egész biztosan vannak), de hát így kerek a világ! Napokon át ment itt a vérre menő vita egy bizonyos bariton kapcsán, más énekesek szinte meg sem lettek említve, pedig hány meg hány jobbnál jobb énekes van! Attól, mert egyvalakit nem kedvel és nem fogad el az ember egy bizonyos fachban, még nem lesz azonnal eretnek. Hát csak ennyit akartam mondani.


A MET felvételei • 10062020-08-12 11:34:56

Én semmi olyasmit nem állítottam, hogy a MET-nek szégyellnie kellene bármit is, sőt nagyon is jó dolog, hogy közkinccsé lett téve megannyi káprázatos és színvonalas előadás, és olcsón elérhetőek olyan országokban is, ahol álmodni sem lehet MET-színvonalról. Nekem is van kb. 30 DVD-m különböző MET-előadásokkal 1977-től kezdődően (Rigoletto, Paraszbecsület-Bajazzók), a 79-es Luisa Milleren át a 80-as évekbeli Aida, Turandot, Francesca da Rimini, Ernani, Don Carlos, Tannhäuser, Lohengrin, Ariadné Naxosban, Elektra, a 90-es évekbeli Ring, Parsifal, Nyugat lánya, Semiramide, Álarcosbál, Otello, Simon Boccanegra, Stiffelio, Don Giovanni, Varázsfuvola, és jóval későbbi előadások is, már a mozis közvetítések korszakából (új Ring, Igor herceg, Don Pasquale, Armida, Lucia, Barokk pasticcio, Faust, új Parsifal, Trubadúr, Salome, stb.) Jó, hogy ezek vannak, és mondhatni mércének számítnak ma is, egy kis darab operatörténet, nagy sztárokkal, pazar díszletekkel, jelmezekkel, többnyire korhű, de legalábbis hagyományosabb stílusú rendezésekkel, mint amilyenek mostanában trendinek számítanak. Tényleg csak örülni lehet annak, hogy a MET felvételei elérhetőek bárki számára. 



Teljesen érthető és bocsánatos bűn, hogy ezek mellett a válogatott erőkkel felvett előadások mellett néha becsúsznak kevésbé sikerült produckiók is, és a MET ezeket sem szégyelli, hanem büszkén felvállalja: "ezek is mi vagyunk, emberből vagyunk, tudunk és merünk is hibázni". Viszont a 70-es évek végétől követhető előadások folyamában igenis megfigyelhető és nyomon követhető a formátumbeli hanyatlás, elsősorban a drámai fachokban. Természetesen nem vesztek ki a jó énekesek, ott vannak ma is, de egy-két számmal kisebb "méretben"; a kor is megváltozott, a lépték is kicsit hozzá igazodott. Nilsson-kaliberű szopránt hiába keresünk a most "futó" drámai szopránok közt, Kurt Moll- vagy Gjaurov-formátumú basszista se volt azóta sem, és ezt végig lehet vezetni a többi hangfajon is. Ezt eliminálni, letagadni lehet ugyan, de szerintem felesleges, ez korjelenség. Inkább az okokat lenne érdemes kutatni... :)


A MET felvételei • 9862020-08-11 17:58:05

Mattilát én a nagy olaszokban (Tosca, Manon, Don Carlos-Erzsébet) sosem tudtam kedvelni, minden hangot korrektül leénekel, de valahogy nem érzem azt az igazi affinitást az olasz fach-hoz, Tosca szerepében pedig senkit nem láttam annyira a közönségességig elmenni a drámai effektusok terén, mint őt. Viszont finn lévén kevésbé meglepő, hogy német szerepekben egész jó tudott lenni (Salome, Fidelio, Mesterdalnokok-Éva), sőt van vele CD-n egy élő, Covent Garden-es Jenufa, abban is remek volt szerintem. 


A MET felvételei • 9822020-08-11 15:58:44

Nem értem továbra sem, miért akkora főbenjáró bűn az, ha valaki nem rajong elfogultan Hamsponért és nem isteníti őt kritkátlanul az egyértelműen nem neki való hősbariton fachban. Tényleg nem értem, miért vált ki bármiféle negatív vélemény egy fórumon ilyen vehemens indulatokat és miért kell itt célozgatva személyeskedni. Én 2006 óta olvasom a momust, és régebben még sokkalta keményebb viták dúltak itt a különféle énekesekről, előadásokról, korstílusokról, meg mindenféléről. Itt most kapásból fel tudnék sorolni 10-12 nicknevet, akik igencsak kemény bírálatokat írtak korábban a momus topikjain, hozzájuk képest én még egészen enyhén és szofisztikáltan fogalmaztam. De hát ez a fórum velejárója, amíg két ember lesz, kétféle ízlés és ebből addóan kétféle különböző vélemény is lesz, ezt tudomásul kell venni.



A hang pedig ma már sajnos igenis sokadlagos szempont egy szereposztásnál. Nem mondom, hogy nem játszik semmi szerepet, de nem döntő. Bár mondhatnám, hogy nem így van! De sajnos így van. Egyre több az anomália a szereposztásokban még a prominens helyeken is, persze a felhozatal is egyre gyengébb, ezt meg nem lehet eltagadni, na persze hogyan ismerné el bárki egy fórumon azt, hogy korábban tévedett, vagy egy vitában nincs igaza... :)



Abban viszont készséggel egyetértek látatlanban is, hogy ha még 20 év múlva is lesz operajátszás, az már olyan színvonalú lesz, amely felől a mába visszanézve a mostani leggyatrább előadások is valóságos aranykornak fognak tűnni... elvégre minden relatív! :) (Ja, és a hangrögzítés feltalálása előtti énekeseket idecitálni, erre már nem is mondok semmit...)


A MET felvételei • 9792020-08-11 15:09:56

Köszönöm az egyetértéseket! :)



Nekem is módom volt nem is olyan régen néhány MET-es produkciót  régebbi és újabb kori szereposztással látni, pl. Tannhäusert, Mesterdalnokokat, korábban Ernanit, Walkürt is láttam már így, meg még párat, de ezek esetében még a rendezés is megegyezett. De micsoda különbség volt az énekesek vonatkozásában a régebbiek javára! Leírhatatlan!. Ha rádióban hallgatnám, bizony nem hinném el, hogy a MET-ben készült mindkét felvétel és csak 15 év vagy még kevesebb van a kettő közt. Nem mindehol szembetűnő és egyértelmű a hanyatlás, és van, hogy a régi produkcióban is van hiba, vagy nem egészen odavaló szereplő, de az összkép elég egyértelmű a régiek javára. És ezek még nem is annyira régiek, ezek az előadások DVD-n is forgalomban vannak! Na, újabb 20 év múlva már ez is a megszépítő messzeség része lesz, hivtakozási alap, hogy megint mennyit romlott a színvonal...


A MET felvételei • 9752020-08-11 11:33:18

Egy zenei, operai fórum természtetéből fakad és lényegéhez tartozik, hogy "se szeri se száma a kritikus bejegyzéseknek", meyeket hasonló mértékben a rajongói bejegyzések ellensúlyoznak. A kritkus megjegyzések bírálnak, a rajongók meg áradoznak, rajonganak, elfogultak, ettől (is) rajongók. De engedtességk meg, hogy a másik oldal is szóhoz jusson, s ha valami nem tetszik, azt is le lehessen írni. Az alább erősen megkritzált Don Giovanni előadáshoz én pl. hozzá sem szóltam (nem is láttam), viszont azok ócsárolták leginkább, akik korábban Hampsont védték legalább ilyen hevesen. Tehát még nekik sem tetszik minden egyformán, amit a MET kiad a kezei közül, ők is látják, hogy bizony nincs kolbászból a kerítés és be-becsúsznak olykor kifejezetten gyenge előadások is. Persze ezt a "gyengét" a MET prezstízséhez mérve kell érteni. Senki nem mondta, hogy a MET átlagszínvonala nem magas, hiszen sztárokkal dolgoznak, hatalmas pénzekkel dobálóznak, gigaprodukciókat, világközvetítéseket hoznak létre. Ezzel valóban fontos kultúrmissziót is teljesítenek, amit bizony egy szerényebb presztízsű operaház már nem engedhetne meg magának. Ezt tehát senki nem vonta kétségbe, de ettől a tény még tény marad: vannak az átlag magas színvonalúaknál jóval gyengébb produkciók, előadások is, és néha becsúsznak olyan fiaskók, amilyeneket egy MET-preszízsű színház már nem biztos hogy megengedhetne magának, ha egyszer akkora pénzből gazdálkodik és ennyire híres. És ha becsúsznak, akkor azt egy zenei fórumon ugyan miért ne lehetne leírni? Még akkor is, ha 20-30 év múlva ezek a most gyenge közepesnek minősülő előadások már elérhetetlen messzeségben lesznek az akkori átlagszínvonalhoz képest! Ezen majd az akkori fórumozók fognak vitázni...



A Hampson-vitához még csak annyit: sztárénekesi mivoltát senki nem kérdőjelezte meg, és az impreszáriók se hülyék természetesen, hanem mennek a pénzük után. Ha valaki megnéz egy fotót Hampsonról, simán megérti, hogy a mai világban miért le(hete)tt sztár: mert eladható, mert ma szinte minden a külsőségekről szól, és a hang már csak nagyon sokadlagos szempont lett és olyanokból lehet első vonalbeli sztár, akik 50-60 évvel ezelőtt, az "aranykorban" legfeljebb epizódszerepeket kaphattak volna. Ha megHALLGATja egy hősbariton szerepben, akkor viszont nem fogja érteni, ha hallott már korábban igazán jó hősbaritont, csak egyet is. Erről van itt szó, nem az impresszáriók hülyeségéről.


A MET felvételei • 9692020-08-11 01:03:13

A MET-nek mindig is a legnagyobb sztárok adták meg a rangját. Nameg szuper a zenekar, pazar díszletek, jelmezek, és többnyire egész jó szereposztások vannak. Szinte minden előadásra jut egy vagy két nagy sztár (nagyritkán akár még több is), de azért ott sincs kolbászból a kerítés és bizony ott is vízzel kell főzni. Nem csak parádés szereposztások vannak és nem kizárólag első vonalbeliek lépnek fel a MET-ben főszerepekben. Rádióban a 80-as évek vége óta hallgattam a szombat délutáni élő MET-matinéközvetítéseket, több tucatot, vagy talán száznál is többet hallgattam meg és néha komolyan szörnyülködtem. Emlékszem pl. olyan Varázsfuvolára, amelyben az egyetlen értékelhető teljesítmény Kurt Moll Sarastrója volt, olyan Toscára, amelyben mindhárom főszereplő szörnyű volt, olyan Rigolettóra, melyet csak azért hallgattam végig, mert nem akartam elhinni, hogy ilyen hangtalan bariton címszerepet énekelhet a MET-ben és olyan Lohengrinre, amelynek első két felvonását Ben Heppner szanaszét gikszerezte (végig azt vártam, mikor cserélik már le, de a harmadikra meglepő módon egészen feljavult). Volt egy Végzet hatalma, minden idők talán legsprődebb hangú baritonjával, Verdi-szerepet így szétüvölteni én még nem nagyon hallottam azelőtt (nem híres énekes, nevét borítsa a feledés jótékony homálya). Hát igen, ez is a MET. Tanulság: még a legprominensebb helyeken is előfordulnak gyengébb előadások, inadekvát szereposztások, szükségmegoldások, indiszponált énekesek, nem odavaló, hangilag nem megfelelő főszereplők. Mostanában talán sűrűbben, mint 30-40 éve...


A MET felvételei • 9582020-08-09 23:45:02

"Van kiállása, sármja, el tudta hitetni a figurát, amit énekelt, ezért sokkal többet megbocsátottak neki, mint egy lefúrt lábú, ámbár megfelelő hangú énekesnek."



Hát egyrészt sokkal többet meg is kellett neki bocsátani, hiszen nem felel(t) meg a hangja a drámai és hősbariton szerepekhez, sőt nagyon távol van tőlük. Másrészt miért is nem vagyok meglepve, hogy egy jó kiállású és sármosnak számító énekest a női fórumozók védenek vaskövetkezetességgel, minden más szempontot -még a hangi megfelelést is!- háttérbe szorítva! Egy operában azért lehetőleg ne legyen már sokadlagos szempont, hogy egy főszereplőnek való-e hangilag az a szerep, amit éppen énekel! "Nem való neki, nem baj, de olyan sármos meg jó kiállású, hogy EZÉRT elnézzük neki!" - Na ez az a fajta hozzáállás, amit én a legkártékonyabbnak tartok a műfajra nézve, és ami miatt egy hete azt merészeltem írni: ma az operát már nem hallgatják, hanem NÉZIK.


A MET felvételei • 9492020-08-09 12:52:20

Igen, egy fórum véleménycserére való, arra, hogy az ember bátran megírhassa, ha bármi tetszik vagy nem tetszik neki adott esetben. Persze a rajongók mindig résen állnak és az élő fába is belekötnek... :)


A MET felvételei • 9462020-08-09 12:45:46

Domingóra teljesen vitán felül áll, hogy a bariton szerepekben is tenorként énekel, tenor anzacc, tenor hangszszín, tenoros manírok, csak a magassága ment el, de ettől nem lett még bariton, még rossz bariton sem (sic!), csupán egy magasságát vesztett tenor maradt. De ha egy Nuccira, Fischer-Dieskaura v Hampsonra jelenti ki az ember hogy valójában tenor szekund, azt az illető rajongói azonnal a legnagyobb sértésnek veszik, hiszen ezek bariton-sztárok (voltak)!


A MET felvételei • 9442020-08-09 12:37:21

Akkor megmagyarázom, bár szerintem elég egyértelmű a dolog...



Ugyebár ha baritonra írja az ember hogy valójában tenor, pláne évtizedek óta sztárolt énekesre, akkor az azt jelenti hogy az általa énekelt fachban nem ismeri el, nem tartja rá alkalmasnak, tehát méltatlanul lett felkapott sztár, mert más lenne a neki való szerepkör. Hát ezért sértés. :)


A MET felvételei • 9402020-08-09 11:38:46

Nem, nem olyan kicsit sem. A Stradivari az egy hangszer, tárgy, és ha nem zenész kapja a kezébe, élvezhetetlen nyivákolás lesz az eredmény, magától pedig nem játszik el semmit sehogy. A hangfaj, hangtípus meg az operai hangszíndramaturgia a jellemzés része! Nyilván lehet egy olcsóbb, kevésbé márkás hegedűn is viszonylag szépen játszani, tenor szekund hanggal viszont hősbariton szerepeket el lehet ugyan énekelni, de mint a mellékelt ábra mutatja, az SOHA NEM FOG ÚGY SZÓLNI, mint amikor egy IGAZI hősbariton hangú énekes énekli! De az már önmagában is elég siralmas, hogy ezt ilyen szájbarágósan kell magyarázni egy operai fórumon, nem az oviban vagyunk könyörgöm! :(



Azt pedig, hogy kiből miért lesz vagy éppen nem lesz sztár, ne keverjük össze a hangfajjal és a színvonallal, mert egészen más lapra tartozik. Persze értem én, ha valakinek nincs önálló véleménye, vagy nem tudja megítélni, akkor mi mást tehet, megy a birkanyáj után. Sztár az lesz, akit a (LAIKUS) nagyközönség sztárol, akit sokat lát és hall a médiában, akit felkapnak, aki nagy házakban énekel, akinek sok lemeze van. Hát igen... odáig valahogy el is kell jutni...


A MET felvételei • 9392020-08-09 11:25:42

Már miért lenne, jobb? Ki írt le ilyet? Pontosan ugyanaz a kategória, súlyosbítva azzal, hogy Fischer-Dieskau a nagy olasz hősbariton fach mellé a nagy NÉMET hősbariton fachot is elénekelte, lemezen pl. Telramund, Hans Sachs, Amfortas, Hollandi és Rajna kincse-Wotan is van vele, a Macbeth, Scarpia, Rigoletto, Jago és egyebek mellett! Ezt teszi a nimbusz és persze az önkontroll teljes hiánya. Van akinek mindent lehet és szabad, másokkal meg egy árva felvétel nincs, mert nem voltak akkora sztárok.


A MET felvételei • 9302020-08-08 19:09:34

Az efféle fachváltás elsősorban a tenorokra és szopránokra érvényes, de még rájuk sem kizárólagosan, hiszen vannak drámai szopránok akik sosem énekeltek igazán lírai szerepeket, és olyan koloratúrszopránok is, akik sosem váltottak fachot (pl Gruberová). A lírai tenorok közül sem mindből lesz spinto- vagy hőstenor, s akikből igen, azoknál többnyire már korábban lehet sejteni a fachváltás lehetőségét. Olyan is van, hogy egy baritonból tenor, egy mezzóból szoprán lesz, meg olyan is, hogy egy tenor, amikor elmegy a magassága, hirtelen baritonnak képzeli magát (Domingo), és a közönség (egy része) el is fogadja, ha elég híres és elég nagy a rajongótábora (a közönség nagyrészt nem szakértőkből áll, ezt se felejttsük el!). A hősbaritonok se rögtön a legnehezebb, legfajsúlyosabb szerepkkel kezdik a pályát, ez igaz, de egy világos, tenoráilis lírai baritonból (baritenorból) nem nagyon lesz hősbariton soha, még akkor se, ha el tudja énekelni ezeket a szerepeket, viszont remek Wagner-tenor lehet belőle, és akkor már mindjárt nem "lusta tenor"! Lehet körömszakadtáig védeni Hamspont, lehet elfogultan rajongani érte, de hősbaritonnak nem lehet nevezni. Az egy másik fach, másik hangfaj. Akinek van füle, hallja, a többieket meg soha senki nem fogja tudni meggyőzni az ellenkezőjéről.


A MET felvételei • 9262020-08-08 13:45:20

Így igaz. Aki hallott már igazi sőtét, érces hősbaritont, amilyen Warrentől Svéd Sándoron át Bastianiniig és Cappuccilliig elég sok volt már a hangrögzítés feltalálása óta, és összehasonlítja velük Hamspont, ha nem teljesen botfülű (és/vagy elfogult), akkor hallani fogja, hogy bizony fényévnyi távolság választja el tőlük. Nem mondom, hogy Hampson bizonyos lírai bariton szerepekben ne lenne elfogadható, vagy ne lenne jó mondjuk Schubert dalokban (hiszen a dalok általában szorosabb hangfaji megkötés nélkül íródtak). De azokhoz a hősbariton (elsősorban Verdi-bariton) szerepkhez, amelyeket pályája második felében énekelt, Macbethtől Luna grófon át Boccanegráig, sőt Scarpiáig, vagy épp a Hoffmann meséi négyes intrikus szerepéig, egyszerűen nem való a hangja. Persze, el tudja őket énekelni, a rajongói meg megtapsolják, de semmi kétséget nem hagy afelől, hogy nem ez a neki való fach. Teljesen hiányzik a hangjából az a fajta ércesség, valőr, drámai-hősi színezet, amely ezekhez a szerepekhez szerintem nélkülözhetetlen, sokkal súlytalanabb, világosabb, mint amilyet ezek a szerepek igényelnének - nem hősbariton, hanem egy pasztelles árnyalatú "majdnem tenor" - és ez nem ócsárolás, hanem szimpla tény. Persze, sztárénekesről beszélünk, és ennek fényében kicsit erősnek tűnhet ez a vélemény. De a sztárság sok összetevőn múlik, s bizony nem minden esteben az arra legalkalmasabb, legodavalóbb énekesekből lesznek sztárok, sok múlik a menedzselésen, összeköttetéseken is, és amikor már beindult egy karrier, senki nem fogja azt mondani, hogy ácsi, ez vagy az a szerep túl van a hangod határán, inkább ne énekeld el. Vagy ha mondaná is valaki, akkor sem hallgatna a jótanácsra, hiszen a legtöbb énekes súlyosabb, drámaibb szerepekre vágyik, mint amire a hangja predesztinálná, egy "baritenor" pedig könnyedén énekel el bármilyen baritonszerepet, hiszen nem kell hozzá megerőltetnie magát, és jóval kényelmesebb, mint tenorlágéban kínlódni...


A MET felvételei • 9052020-08-06 23:02:41

Igen, ezt írtam én is alább, kicsit részletesebben. 



Arról már nem is beszélve, hogy a négyes intrikus bariton főszerep nem a Gyémántária két magas csúcshangján múlik. Hiszen ez eleve egy apokrif szám, ami csak 24 évvel Offenbach halála után került bele a darabba.



Szintén nem elhanyagolható tény, hogy a kottába az van írva, hogy a négy intrikust bariton és basszus is énekelheti, márpedig a basszistáknak ritkán szokott meglenni az egyvonalas Asz. A legtöbb felvételen épp ezért vagy transzponálva van az ária, vagy az énekes nem megy fel a két magas hangra, hanem alacsonyabb variánst énekel helyettük. 



Végül pedig: Dapertutto eredeti áriája egyébként az a gyors tempójú szám, amely a legtöbb előadásban és felvételen az Olympia-képben hangzik el a Hoffmann-Nicklausse-Coppélius tercett helyén, persze ott Coppélius énekli és más a szövege. Na az volt az EREDETI Gyémántária! :)


A MET felvételei • 9002020-08-06 18:38:39

Egyetértek, amint már korábban is volt szó róla, nekem Hampson a "lusta tenor" prototípusa. Ahhoz képest, hogy elég sok drámai szerepet énekelt (nagy Verdiket, sőt még Scarpiát is!), szerintem semmi köze a hangjának ezekhez a szólamokhoz, túlságosan könnyű, tenorális, kevéssé drámai, nem elég érces, nem elég testes, nem elég sötét, egyszerűen nem igazi bariton. A MET korábbi Hoffmannjában Alan Held pl remek volt a négyes intrikus szerepben, de akár Gabriel Bacquier, Norman Treigle, José Van Dam, Ramey, Terfel és mások szintén. Hampson egyszerűen nem egy súlycsoport és főleg nem egy fach velük!


A MET felvételei • 8972020-08-06 17:33:46

Levine már a bemutató évében is csak az első két darabját vezényelte a Ringnek, a Siegfriedtől már Fabio Luisi vette át, és természetesen ő van a Blu Ray Disc-en kiadott, moziban is közvetített előadásokon is. Viszont Levine-nal is hozzáférhető a teljes Ring, még az előző, Otto Schenk-féle rendezésben a 90-es évek elejéről. (Bayreuthi Ringjét nem tudom, kiadták-e...)



Greer Grimsley Wotanja egyébként szerintem is méltatlan a MET színvonalához, és nem csak Terfel után, hanem önmagában nézve is igen gyenge teljesítmény (nem beszélve egy Tomlinson, Morris vagy Dohmen Wotanjáról, akiknek a poros nyomába nem ér!).


A MET felvételei • 8642020-08-03 03:49:29

Köszönöm szépen a beszólást és a titulust, hát mit mondjak, "nagymama" még sosem voltam, ez biztos! De akkor én is hadd szóljak vissza, ha már meg lettem szólítva! Mi sem jellemzőbb a mai külső-orientált világunkra, mint az, hogy még a MET-es topikban és még egy Kaufmann kapcsán is (aki aztán igazán kiemelkedik a mai tenorista-mezőnyből!) a testmagasságáról folyik a diskurzus, meg arról, hogy mennyivel alacsonyabb a partnernőinél és milyen lábbelit visel. Aki meg le merészeli írni, hogy mennyit hanyatlott a színvonal a drámai hangfajokban az elmúlt 30-40 évben és mennyire kevés az igazi hőstenor, az meg azonnal le van hurrogva, hogy a múltban él. (Holott azt is én írtam le, hogy a még aktív(!!!) Stephen Gouldhoz mérhető Wagner-tenor utoljára a 70-es években volt, Jess Thomas személyében!)



Hát igen, erre mondom én, hogy ma már az operát sem hallgatják, hanem NÉZIK! Bizony!


A MET felvételei • 8402020-07-29 16:05:16

Igen, abszolút, Gerhard Siegel Mimeként is hősibb hangon szólalt meg mellette... De nekem hasonlóan Mime-hang volt pl Christian Franz vagy Wolfgang Schmidt is - utóbbi énekelt is Bayreuthban Mimét, de korábban ő is Siegfried, Tannhäuser és Trisztán volt - horribile  dictu! Sőt Muti Scalás Ringjében is ő volt Siegfried, egyszerűen nem hittem a fülemnek! (Franz-ról jópár éve a MűPás Ring kapcsán itt egy elég parázs vitába keveredtem, de a véleményem mellett természetesen kitartottam és kitartok most is, hiszen hallom, hogy nem az szól, aminek szólnia kéne és elég sok JÓ Wagner-tenort hallottam már ahhoz, hogy azért akármit ne fogadjak el HELYETTE!)



Pozitív példaként megemlíteném még Lance Ryan-t, akit a valenciai Ring DVD-jéről ismerek, élőben Pesten Otellót hallottam vele, és Barenboim új Scala-beli Ringjében is ő volt Siegfried (megvan Blu Ray-en). Nem egészen az a tipusú hang, mint Gould, de nem rossz. De ő nem kifejezetten Wagner-specialista, hiszen sokminden mást is énekel, olaszokat, Sámsont, Peter Grimest, stb.)


Opernglas, avagy operai távcső... • 205722020-07-29 15:40:03

Mindjárt gondoltam. Azért ha másnak nem is, legalább az ítésznek kutya kötelessége lenne kimondani, ha meztelen a király.. Na mindegy... :(


A MET felvételei • 8372020-07-29 15:18:21

Ha Stephen Goluldhoz fogható Wagner-tenort keresünk a múltban, nagyjából a 70-es évekig, Jess Thomasig kell visszamennünk, Karajan Siegfriedje pl ő volt, de énekelt Bayreuthban is többmindent. Gouldot az ő egyetlen mai plauzibilis örökösének és utódjának tartom, nem tudok még egy hozzá mérhetőt ebben a fachban, legalábbis az elmúlt 20 évben én nem hallottam (a MET Siegfriedje, Jay Hunter Morris pl meg se közelíti). Kivételesen szép színű, ún. "aranyfényű" hőstenor matéria, melyet azonban líraian is tud árnyalni ha kell, egyszóval ESZMÉNYI Wagner-tenor! De sajnos már ő sem egészen fiatal, ki tudja, meddig lesz még aktív? Tudtommal Siegfriedet már nem is vállal többet... 


Opernglas, avagy operai távcső... • 205702020-07-29 14:52:30

És az vajon szempont volt-e, hogy az egyik énekes hangmatériája (hangszín, techinka és énekstílus tekintetében) alkalmas a Wagner-szerepekre, a másiké pedig hát... nem? :) Gondolom, ilyen "apróságokon" már már senki nem akad fenn...


A MET felvételei • 8322020-07-29 13:14:09

Egyetértek, Vogt számomra olyan mértékben távol áll a Wagner-szerepek által megkövetelt (tehát nélkülözhetetlen) hangmatériától és énekstílustól, hogy ha most kiválasztanánk találomra 3, Wagner szerepet még sosem énekelt Mozart-tenort (lírai tenort), és rábeszélnénk őket, hogy térjenek át a Wagner-fachba, kettőt biztosan jobban el tudnék fogadni nála, Vogt-ot viszont még a Mozart-tenor szerepekhez is túl férfiatlannak tartanám, nemhogy Wagnerben! Számomra tökéletesen érthetetlen a nemzetközi karrierje, és szerintem sokan vagyunk vele így, ez tényleg megmagyarázhatatlan anomália, főleg azért, mert nála jobbak vannak jópáran, ha nincs is akkora tülekedés ebben a fachban, mint 30-40 évvel ezelőtt. Lohengrint egyébként énekelte pl az operettbonviván Rudolf Schock, az ezen kívül szinte csak lírai szerepkörben működött Nicolai Gedda, vagy a Rossini-tenorként indult Francisco Araiza. Nyilván egyikük sem volt az a par excellence Wagner-hang, de hogy fényévekkel jobbak voltak Lohengrinnek IS, mint a ma élvonalbeli Wagner-tenornak számító Vogt, az biztos. Itt tart ma a világ.



A Wagner-tenor fach valójában két fachra osztódott az idők során. Míg a korábbi nagy Wagner-énekesek az egész szerepkört a maga teljességében felvállalták és énekelték, addig ma másképpen van. Loge szerepe teljesen a karaktertenorok privilégiuma lett (általában a Siegfried Miméje énekli), holott korábban azt is olyanok énekelték, mint Set Svanholm vagy Wolfgang Windgassen. Stolzingi Walther, Parsifal, Lohengrin, és alighahem a megtévesztő "Tavaszi dal" miatt még Siegmund szerepe is kifejezetten a lírai tenorok által meghódítható terület lett, ezekben ma már egyre ritkábban hallunk igazi Wagner-hangokat. És ott van persze a súlyosabb Wagner-tenorfach, azaz Tannhäsuer, Trisztán és a két Siegfried, ezeket azok éneklik, akik el tudják énekelni - és egyre kevesebben vannak, mondanom se kell... Hogy újabb 20-30 év elteltével hogy lehet majd élőben játszani a Wagner-darabokat, hogy fogják tudni kiosztani a szerepeket, jobb bele se gondolni...


Opernglas, avagy operai távcső... • 205532020-07-28 16:27:33

Hát igen, hőstenor volt mondjuk Joviczky József, de ez a hangtípus, a baritonális, sűrű, sötét hőstenor (tenore di forza, Heldentenor, tenore robusto) nem csak nálunk, de még világszerte is ritka. Szlávoknál valamivel talán gyakoribb, ott mintha basszusból is több lenne, de hát nagyobb is a merítés (és/vagy az ottani hőstenorok nem énekelnek inkább baritonszerepeket a saját igazi fachjuk helyett)... Hallottam pl. olyan Don Carlos-Szabadságkettőst egy bolgár tenorral, hogy sokkal inkább baritonnak hallatszott, mint a Posát éneklő énekes.



Wagner-tenor ma már szinte alig-alig van, legalábbis abban az értelemben, amit ez a hangfaj kb a 80-as 90-es évekig bezárólag jelentett. Ma is van azért egy Stephen Gould, de ki van még hozzá mérhető, és ki volt az elmúlt 2 évtizedben még ez a kategória rajta kívül? Mert akik általában manapság hőstenor-fachot énekelnek, azoknak bizony nem sokban emlékeztet a hangja ezekre az igazi veretes "heldentenorkra"! De a többi drámai hangfajban is megfigyelhető a formátum-beli hanyatlás, az utánpótlás hiánya, illetve az a jelenség, hogy rengeteg énekes nem a hangfajának megfelelő szerepkört énekli. (Ezért is van ennyi igen rövid pálya mostanság...)



Simándy érdekes jelenség volt, hiszen úgy tudom, hogy a búcsúelőadásán 65 évesen Otellót énekelt, azt a rettegett HŐStenor szerepet, amelyet egy Caruso vagy Corelli sem vállat be még fénykorában sem, hiszen egyszer sem énekelték el. Viszont énekelte Otellót Di Stefano vagy Pavarotti (igaz, utóbbi csak koncerten, de van róla felvétel). Na ők aztán végképp nem voltak hőstenorok...


Opernglas, avagy operai távcső... • 205492020-07-28 15:05:58

Domingo nem volt soha világos hangszínű bariton. Ő világéletében tenor volt, icipici baritonális árnyalattal a hangjában. Jó, talán énekelt pár kisebb zarzuela-szerepet, ami kb bariton-lágéban lehetett, de ezt ugyan ki tudja lellenőrizni? Hivatalos opera debüt-je (18 évesen!) azonban már tenorszerepben, Borsaként volt, majd 20 évesen már a Traviata Alfredóját énekelte. Ugyan mikor tudott volna EZ ELŐTT komolyabb szerepeket énekelni mint "bariton"? Baritonként a legkorábbi megnyilvánulása az a Sevillai-lemezfelvétel, amelyen Figarót énekli, ekkor azonban már 3 évtizede működött tenoristaként, Figarója (lemezen) csak egyszeri alkalmi kirádulás volt a bariton-fachba - akkor még, tegyük hozzá sajnos.... Hangszíne pedig az évek során éppenséggel nem sötétebb, hanem épp ellenkezőleg: fényesebb és világosabb lett, meg lehet hallgatni a 70-es évek eleji illetve a későbbi felvételei közti különbséget! Vinay, Bergonzi és mások valóban bariton FŐszerepkkel kezdték a profi énekesi pályájukat, életrajzukban ott is áll fehéren-feketén, milyen jelentősebb bariton szerepket énekeltek a tenorra váltásuk előtt. Domingóval kapcsolatban soha semmi hasonlót nem olvastam. Egyszerűen a városi legenda kategóriájába tartozik, hogy "valamikor bariton volt". De mikor?? És milyen baritonszerepekben lépett fel a tenor-debütálása előtt?? Ezt miért nem írja le soha senki?


A MET felvételei • 8262020-07-28 13:20:09

Nem bántom én Groissböcköt, énekeljen, ahova hívják! De már elnézést, Klaus Florian Vogt "schedule"-ja is évek óta elég jól fest, a legnagyobb házakban és fesztiválokon énekel vezető Wagner-tenor szerepeket. És akkor ebből most az következik, hogy egyenrangú énekes mondjuk Stephen Goulddal, Jerusalemmel, James Kinggel, Jess Thomasszal, Suthausszal, Kollóval vagy Windgassennel? Naná, hogy nem! Azt jelenti, hogy immár akkora a hiány igazi hőstenorokból, Wagner-énekesekből, hogy még a legprominensebb helyeken is engedni kell az igényekből, és meg kell alkudni bizony elég sokszor. A közönség pedig lassan kiöregszik, kihalnak azok, akik még ahhoz voltak szokva, hogy igazi nagyságok énekelték a főbb szerepeket, a most operába járók pedig azokat szokják meg, akik most vannak helyettük, és nekik ők lesznek az "igazi nagyok". Optikai csalódás. Persze ott a CD, DVD, YouTube, mementónak, hogy nem is olyan régen még VOLTAK nagy énekesek, de élőben a maiakat kell illetve lehet CSAK hallgatni. Ezt is értem. Én pl sokáig minden nyáron hallgattam a rádióban a bayreuthi élő közvetítéseket, zongorakivonatból követve az előadásokat, és nagyon élveztem, aztán egyszer csak hallottam egy Siegfriedet, melynek első felvonásában két Mime-hang vívott ádáz küzdelmeket a szólamukkal, azóta nem hallgatok bayreuthi közvetítést.


A MET felvételei • 8222020-07-27 20:52:08

Igen, például abban is nagyszerű volt, de elsőrangú Osmin, Sarastro, Hunding, Marke király, és sok más szerepben is kiválót nyújtott (ezeket mind láttam is vele DVD-n). A Gottlob Frick utáni időszak legkiválóbb német basszistája volt, méltó utódja pedig egyelőre nem nagyon van. (Hans-Peter Königet én inkább Josef Greindl utódjának hallom...) Általánosságban elmondható, hogy egyre kevesebb az igazán formátumos énekes, a basszus fachban pedig talán a legfeltűnőbb a hiány, nem mintha bariton vagy tenor sokkal több volna, legalábbis a drámaibb fachokban...


A MET felvételei • 8182020-07-27 18:26:56

A 2010-eset nem láttam, de Günther Groissböck Osch bárója minden szempontból csillagászati távolságokra van a Kurt Moll-étól, ezt ki merem jelenteni. És még fel tudnék sorolni jópár Oschot, akiktől úgyszintén. Értem én, hogy ez a mai MET-színvonal, de azért ne söpröjük már a korábbiakat egy mozdulattal a szőnyeg alá ha lehet... :)


A MET felvételei • 8162020-07-27 15:20:33

Örülök, hogy szóba került a Kurt Moll-féle 1982-es előadás, jómagam még két további video- illetve DVD-felvételt ismerek Mollal a darabból. Van egy salzburgi, Karajannal (Baltsa, Tomowa-Sintow, Perry, stb) illetve egy bécsi, Carlos Kleiberrel (Von Otter, Lott, Bonney). Egyik jobb, mint a másik, ha mégis dönteni kéne, talán a bécsi egy fokkal veri a salzburgit, de ez már ízlés kérdése. A MET jelenlegi Rózsalovagja mindenesetre a poros nyomába nem ér egyiknek sem, különösen az Ochs bárója nem! :)


A MET felvételei • 8102020-07-26 23:37:16

Domingóval van egy teljes Sevillai borbély-felvétel, gyakorlatilag világosabb hangszíne van Figaróként, mint az Almavivát énekelő Frank Lopardónak. :) Az meg, hogy sorozatban énekli a nagy Verdi-hősbariton szerepeket közel a nyolcvanhoz...  hagyjuk is tényleg...


A MET felvételei • 8072020-07-26 23:17:24

Hát ha baritenor, akkor nekem Thomas Hampson ugrik be legelsőnek.  És mekkora sztár! Számomra elfogadhatatlan hősbariton szerepekben, de még Mozartban is erős fenntartásokkal. És hát amit mostanában Domingo művel... no comment... ő még csak nem is baritenor, hanem egy VOLT tenor!


A MET felvételei • 8052020-07-26 23:13:31

Joviczky sötét hangú Wagner-tenor volt, soha nem énekelt bariton szerepeket tudtommal. De inkább ne soroljuk a neveket, mert kínos lesz... :) Amúgy meg egyerértünk a témában! :)


A MET felvételei • 8032020-07-26 23:08:58

Vinay oké, valóban, és ezzel végére is értünk a posszibilis eseteknek, ráadásul ő nem párhuzamosan csinálta, hanem a két bariton-korszaka KÖZT énekelt tenor szerepeket, méghozzá nem is akárhogyan! Még egyet már nem tudnék mondani ebben a kategóriában, ő pedig teljesen egyedi és megismételhetetlen, önálló kategória.


A MET felvételei • 8012020-07-26 22:58:15

Na ezzel viszont messzemenőkig egyet tudok érteni! A baritenor sztem egyébként nem egy hangfaj, hanem eufemisztikus kifejezés a rossz magasságú, és EZÉRT kényszerből bariton szerepeket éneklő tenorokra. Én nem is baritenornak hívom az ilyet, hanem tenor szekundnak, vagy "lusta tenornak" (ahogy egy magasság nélküli szopránt sem hívnék automatikusan mezzónak) és teljes operát végképp nem szívesen hallgatok velük, legyen szó bármilyen szerepről is. :)


A MET felvételei • 8002020-07-26 22:55:41

Biztosan jók, Frenit különösen kedvelem, és nem hallottam vele Alice-t, csak Nannettát (Solti felvételén van ő azt hiszem). Pola is nyilván kiváló Ford, vele is láttam már ezt azt, jó énekesek mind. Mondom, Plishka ellen is csak "elvi kifogásom" van, de nyilván remekül megoldotta. Csak nekem Falstaff egyértelműen bariton szerep. A Hoffmann meséi négyes intrikusát, Wotant vagy a Faust elkárhozása Mefisztóját el tudom fogadni bariton helyett basszussal. Falstaff nem ez a kategória nálam. De biztosan remek előadás volt.


A MET felvételei • 7972020-07-26 22:46:24

Plishka nem egy rossz énekes, és nem láttam az előadást, de kicsit azért szkeptikus vagyok. Ahogy azt sem szeretem, ha Scarpia vagy Escamillo szerepét bariton helyett basszus énekli, Verdi Falstaffját is nehezen fogadnám el basszus címszereplővel (pláne nem "etalonnak"!), bár tudom, hogy volt már rá példa néhányszor.


A MET felvételei • 7872020-07-24 00:44:41

A koloratúr-technika amennyire én tudom, egy alapvető gégeadottság, melynek következtében a hang "szalad", gyors egymásutaban tud futamokat, skálákat énekelni. Ezen lehet még tökéletesíteni, fejleszteni, de egy nehézkes, nem futó hangból sosem lesz koloratúr-énekes. Spinto-hanggal is lehet koloratúrázni, hiszen pl a korai Verdi-szopránszerepek alapvetően drámaiak, semmiképpen nem valók egy lírai szopránnak, de mégis igénylik a fürge gégét, hiszen a cabaletták mind-mind tele vannak díszítésekkel, fioritúrákkal. (Abigéltől a Lombardok Giseldáján és az Ernani Elviráján át Lady Macbethig és az Attila Odabellájáig, sőt még a Trubadúr Leonórája is ide sorolható!).



A vitát ezzel részemről lezártnak tekinteném, de ennyit még hozzá akartam tenni, talán így már érthetőbb a dolog.


A MET felvételei • 7842020-07-24 00:20:01

Szerintem nagyon nem értjük egymást. A bel canto fach az a Bellini-Donizetti-Rossini fach, nemde ugyebár. Sokan más szerzőket is ide sorolnak még, de ez a triász mindenképpen az volt. Na mármost, Bellini meg Donizetti nem nagyon tudok róla, hogy mezzóra írt volna koloratúr szerepeket, Rossini viszont annál inkább, tehát ha koloratúrmezzo valaki, ab ovo adja magát a dolog, hogy ugyan  mi mást is énekelhetne, mint épp a Rossini-szerepeket? (Vagy esetleg még barokkot, de azt elég kevés operaház játszik, azok is ritkán.) 



A hangszépség meg, ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni, nem egy objektív, egzakt fogalom, mindenkinek más a szép, nem lehet kilóra, centire lemérni, nincsenek paraméterei. Mint tudjuk, az ízlés nagyon igazságosan lett elosztva az emberek közt, mindenki meg van győződve, hogy neki jutott a legeslegjobb, soha senki nem irigykedett még a másik ember ízlésére. Ha valaki kijelenti, hogy XY szerinte szép hang, én meg erre rámondom, hogy szerintem meg csúnya, akkor 1:1 az állás, egyik vélemény a másikkal szemben. Ki fogja eldönteni, kinek van igaza? 



Az Elektra kontra Gioconda-kérdés már stiláris probléma is, hiszen az egyik német, a másik olasz fach, és a kettő nem mindig átjárható, legalábbis kevés énekesnő van, aki mindkettőt egyformán magas szinten művelte volna. De pl sok Wagner-Strauss szerepkörű szoprán énekelt Turandotot, hiszen az a szerep kb egybevág a Wagner-szoprán követelményeivel, jóllehet olasz szerző műve. Birgit Nilsson pl, aki kora egyértelműen legjobb Wagner-heroinája (és Elektrája is) volt, sok szép Verdi-felvételt is hagyott hátra, még teljes stúdió-Macbeth is van vele, pedig abban koloratúrázni is kell, ami egy Wagner-énekesnek általában nem erőssége, de ez semmi, még Donna Annát is lemezre énekelte! És ez csak egy kiragadott példa volt.



Ma meg már néha egészen hajmeresztően ad hoc-szereposztások vannak, néha felkapom a fejem, hogy milyen nyüzüge, cérnahangú tenorocskák énekelnek még komoly, nagy házakban, fesztiválon is  Lohengrint, Parsifalt, Sigemundot, stb.! 


A MET felvételei • 7792020-07-23 22:58:58

"azt hiszem, tényleg igazi koloratúr-mezzo, ami ritka, mint a fehér holló"  majd egy mondattal később: "ez a hangadás szerintem unikum, ebben sajnos inkább zavaró volt. A bel cantot én sem érzem az ő világának"



Groteszk, hogy pont egy "nagy Leonard-fan"-nal szemben kell megvédenem őt, de bevallom, ennél egyértelműbb önellentmondást nem tudom, mikor olvastam. Ha valaki "tényleg igazi koloratúr-mezzo", akkor mégis milyen szerepkör és fach lenne az ő igazi világa, ha NEM a bel canto? Milyen stílusban vannak még koloratúrmezzo-szerepek? Ja, igen, tudom: a barokkban! Ennek viszont meg ellentmond az "ízig vérig modern hang" kifejezés, hiszen a barokk minden csak nem "modern" zene, hiszen még a klasszikusnál is régebbi pár évtizeddel!



Az meg, hogy ki mit nevez par excellence "szép hangnak", igen relatív, szubjektív, hogy úgy mondjam, egyéni ízlés dolga. Az általalm hallott egyik legkevésbé szép mezzoszoprán hang tulajdonosa pl. éppen egy abszolút Rossini-specialistának mondható mezzoszoprán, káprázatos koloratúr-technikával, viszont behízelgőnek egy cseppet sem nevezhető, számomra már túlságosan maszkulin hangszínnel. Mégse merném rámondani, hogy nem való neki a Rossini-fach, hiszen a legnagyobb siekreit azzal aratta!



De hogy ne csak női hangról beszéljünk: a bel canto-specialista koloratúr (Rossini)-tenorok közt nem egy egyáltalán nem mondható az én fülemmel "szép" hangszínűnek, sőt, a legtöbbje kifejezetten "comprimario-jellegű" hangszínnel, és már-már férfiatlan hangadással rendelkezik, mégis egyöntetűen világsztárok ebben a fachban. Én egyébként még bel canto szerepekben is (így Rossiniban is!) jobban szeretem a picit súlyosabb, drámaibb jellegű hangokat. Pl. ha Rossini-tenorról beszélünk, azonnal Francisco Araiza jut eszembe elsőként, aki kitűnik a mezőnyből a szokottnál jóval sötétebb, sűrűbb, ércesebb, férfiasabb tónusával. És mégis, jó pár Rossini-opera felvételén hallható nagy karmesterek, pl Abbado vezényletével. 



Még egyszer hangsúlyozom, mindez, tehát a hangszínek, és hangszépség megítélése elsősorban ízlés kérdése, és ahogy a művelt francia mondja: "de gustibus non est disputandum", vagyis, ne vitatkozz Gusztika, mert elmegy a busz! :) És a hangszín csak egy az operaéneklés számos meglehetősen összetett tényezője közül...



Summa summárum: Isabel Leonard szerintem kiváló Rosina, így ahogy van, EZZEL a hanggal és tónussal, és rég hallottam nála jobbat ebben a fachban egyáltalán.


A MET felvételei • 7742020-07-23 14:29:36

Miért ne lennének jók? Brownlee napjaink egyik vezető Rossini tenorjának számít, szerintem nagyon indiszponáltnak kell lennie ahhoz, hogy ne rázza ki a kisujjából Almaviva gróf szerepét. Isabel Leonard pedig remek Rosina, bájos, dekoratív, szép hangú, és egészen egyéni megoldásokkal lepett meg az "Una voce poco fa"-áriában (fent van a YouTube-on, érdemes megnézni!)


A MET felvételei • 7722020-07-23 13:23:40

Maurizio Muraro nem bariton, nem énekel egyáltalán baritonszerepeket, viszont az elmúlt években a világ nagy operaházaiban énekelte folyamatosan a buffo basszus repertoár jelentősebb főszerepeit, illetve néhány szeriőz basszusszerepet is (Ramfis, Sparafucile, Ferrando). De Osmin, Don Pasquale, Don Alfonso, Magnifico, és sok más főszerep megtalálható a repertoárján. DVD-ken, videoközvetítéseken is gyakran találkozhatunk nevével (Tosca, Manon Lescaut, Adriana Lecouvreur).



Christopher Maltman angol bariton ugyancsak jelentős karriert futott már be, egyaránt énekli a lírai- illetve kavalierbariton-szerepkört, a Mozart- és Rossini fachot és a nagy drámai, Verdi-szerepeket is (Rigoletto, Luna gróf, Don Carlos di Vargas). Őt pl a Covent Garden Manon Lescaut-felvételéről ismerhetjük Lescaut hadnagyként. Sokat énekelt a MET-ben, Barcelonában, Münchenben, Bécsben és más nagy operaházakban is.


A MET felvételei • 7302020-07-15 15:41:13

Még egyszer tisztelettel megkérdezem, ki, hol és milyen TÖRVÉNYCIKKELYBEN írta vagy írja elő, hogy márpedig kivétel nélkül mindenkinek KÖTELEZŐ Callast imádni, egyedül és csakis őt szabad sőt kell isteníteni és egyedüli jó szopránnak elismerni, és hogy más énekesnőket legfeljebb becsmérlő jelzőkkel lehet illetni hozzá képest? És hogy véletlenül sem lehet senkinek saját, különbejáratú véleménye, vagy ha neadjisten mégis merészel lenni, azt ajánalatos magában tartani, méghozzá fővesztés terhe mellett! Mert bizony ellenkező esetben jönnek az ellenvélemények és azonnali fejleharapás jár minden eltérő ízlésből fakadó véleménykülönbségért! Uff, én beszéltem! :)



(Ja, a nagybetűs kiabáló BÁRKI-t töröltem, a véleményem ellenben teljesen változatlan maradt.)


A MET felvételei • 7282020-07-15 15:05:01

Mert kötelező mindekinek ugyanazt az énekesnőt favorizálni? Ezt melyik törvény mondja ki? És hányadik paragrafus? :)


A MET felvételei • 7262020-07-15 14:56:50

Köszönöm ezt a nagyszerű cikket, élmény volt olvasni, sok érdekeset megtudtam belőle Gencerről és megerősített abban, hogy bizony Callas és Tebaldi "árnyékában" igenis méltánytalanul alulértékelt szopránról van szó. Szerintem sokkal szebb hang volt mindkettőjüknél, a technikai tudása is a maga korában a legjobbnak számított, egyszerűen valamiért nem vele vették fel a népszerű operákat stúdióban, hanem a favorizáltabb pályatársnőivel, ezért ma már szinte alig ismerik a nevét. Nekem az a bizonyos Del Monaco-féle Trubadúr film igazi reveláció volt, és nem tagadom, hogy bizony én személyszerint jobbnak tartom Callasnál, bár ilyet mondani a mai nimbusza közepette eretnekségnek minősül. De én sem kedveltem soha Callast, akkor már Tebadi inkább, sőt Carteri, Stella, Milanov, Suliotis, na és persze Gencer! :)


A MET felvételei • 6862020-07-11 19:59:39

Hát lehet hogy őt sem sokan, de vele azért a nagy szerepeiből készültek lemezfelvételek. Pl. Macbeth és Nabucco Gardellivel, de van vele Norma és Boleyn Anna is, illetve Santuzzát is lemezre énekelte. 


A MET felvételei • 6842020-07-11 16:42:21

Én is egyetértek "david28"-cal, Gencer valóban a meglehetősen alulértékelt drámai szopránok közé tartozik. Jómagam a Mario Del Monaco főszereplésvel készült 1958-as Trubadúr-filmben láttam és hallottam először, és bizony azóta sem sok felvétele került a kezembe, az is mind élő, kalózlemez volt. Szemben pl. Callasszal, Tebaldival, Milanovval vagy Stellával, de még Tuccit is ide sorolhatnám, akiknek a művészete nagyságrendekkel jobban van dokumentálva - hogy tízes- vagy százas szorzóval, az most mellékes is. Gencer nem volt alábbvaló a fent felsoroltaknál (sőt én a többségüknél még többre is tartom a néhány ismert felvétele alapján!), csak hát nincs akkora nimbusza megközelítőleg se, nálunk manapság szerintem legfeljebb pár tucat operalemezgyűjtő ismerheti a nevét. Nem készültek vele etalonnak, refernciaértékűnek számító stúdiófelvételek a népszerű operákból, pedig valóban világjáró énekes volt, sokfelé fellépett, szép karriert mondhatott magáénak. És mégis, alig-alig ismerik a nevét. 


A MET felvételei • 6312020-07-06 14:07:14

Nem egy rossz gárda a Schippersé sem: Corelli, Merrill, Simionato, Tucci. Jó, hát talán nem a Leonóra emelkedik ki belőle leginkább, az lehetséges... :)



Meg Karajan 1979-es bécsi videofelvétele sem elhanyagolható: Cappuccilli, Domingo, Kabaivanska, Cossotto, Van Dam (és még Ruiz-ként is egy Heinz Zednik!)


Giacomo Puccini • 1372020-07-05 15:50:54

Az operafilmek szinte kivétel nélkül előre felvett hangra, azaz playback-re készülnek. (Kivételt képeznek azok a bizonyos "eredeti helyszíneken és időpontokban" élőben felvett filmek: Tosca, Traviata, Rigoletto). A Pillangó-film esetében nyilván elég volt Pinkerton részeit duplán felvenni a hangsávhoz, tehát a 2. felvonást pl egyszer is elég volt, hiszen abban nem szerepel a tenorista.



(Egyébként nem rég óta tudom, hogy bár hihetetlen, de Mirella Freni állítólag színpadon soha nem énekelte Csocsoszán szerepét, de kétszer is lemezre énekelte és ez a kitűnő film is bizonyítja, hogy mennyire neki való volt a szerep!)


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 73602020-07-04 21:56:52

Pedig a Vesprihez hozzátartozik a balettzene, az általam ismert felvételek többségén szerepel is (így Muti Scalás videofelvételén, illetve 1978-as firenzei felvételén is, vagy az RCA teljes stúdiólemezén). Az igaz, hogy az élő előadásokból gyakran khúzzák, akárcsak az Otello, a Trubadúr vagy Don Carlos balettzenéit, melyek kimondttan a párizsi köznöségnek tett engedményként készültek, utólagos betoldásként. A Macbeth balettzenéje "határeset", mert annak eredetileg is van egy rövidebb balettje, de a hosszabb verziót is gyakran beleteszik a felvételeken és előadásokon.


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 73592020-07-04 21:56:50
Giacomo Puccini • 1352020-07-04 21:33:53

A felvétel érdekessége, hogy kétszer vették fel, megegyező szereposztással, csak a tenorista változott. A Pavarottis felvétel jelent meg a DECCA lemezén bakeliten, illeve később CD-kiadásban is (anno a Hungaroton is ezt vette át magyar kisérőfüzetes licencfelvételen feketelemezen, pedig megvolt a Hungarotonnak a saját Pillangó-lemeze), míg a Domingóval felvett változat lett a Jean Pierre Ponnelle-féle tévéfilm hangsávja, amelyre később aztán a tévéstúdióban rátátogtak az énekesek. Ez a kitűnő tévéfilm DVD-n hozzáférhető, de mint hangfelvétel, tudtommal külön nem jelent meg, csak a filmmel együtt. Nem tudom, létezik-e még egy operafelvétel, amelynek hasonló sorsa lett volna. (Ha jól tudom, a DECCA Mefistofele-lemeze körül is volt ilyesmi hercehurca, bár abból nem lett film, de mintha azt is felvették volna di Stefanóval és Del Monacóval is.)


Pantheon • 26542020-06-08 15:26:00

Most olvastam, hogy még május 28-án, 92 éves korában elhunyt Claude Heater amerikai operaénekes. Baritonként kezdte karrierjét, 1950-ben Escamillóként debütált, és többek közt Renatót, Marcellót, Toniót és Scarpiát is énekelt, majd 1963-tól átváltott hőstenorrá, főleg Wagner-szerepekben aratott sikereket és egyebek közt Trisztán szerepét is elénekelte, még film is készült vele az operából. A 70-es években vonult vissza a színpadtól.



Az operakedvelők számára talán Karl Böhm híres, 1966-os bayreuthi Trisztán és Izolda-lemezéről lehet ismerős a neve, igaz, ott csupán Melot rövid szerepét énekelte.



Apró érdekesség, hogy ő játszotta Jézust William Wyler 1959-es Ben Hur-filmjében, bár az arcát nem mutatták egyszer sem, és a stáblistán sem szerepel a neve.


Pantheon • 26222020-05-13 21:10:49

Valóban, egyformán otthon érezte magát a drámai és a komikus szerepekben is. Én legelőször a rádióban a Lakmé Nilakanthájaként hallottam, az első CD-m pedig Solti György Otellója volt vele, ahol Carlo Cossutta parnere volt Jagóként. Szintén Solti vezényli azt a Götz Friedrich által rendezett Falstaff-filmet, amelyben ő alakítja a címszerepet. A Domingo és Sutherland nevével fémjelzett Hoffmann meséin ő a négyes intrikus főszereplő. De még Mozart operákban is hallható, pl Don Giovanni vagy Don Alfonso szerepében, James Levine Végzet hatalma-lemezén pedig nagyszerű Fra Melitonét énekelt.



Régine Crespin mellett a másik leghíresebb francia világsztár operaénekes volt a háború utáni évtizedekben.



Szép kort ért meg, 96 éves volt, nyugodjék békében!


Wagner-felvételek • 2852020-04-06 12:28:55

Tökéletes választás, alighanem az egyik legjobb Parsifal-előadás, ami egyáltalán hozzáférhető képfelvételen. Szereposztását tekintve az egykorú bayreuthi (Elming, Sotin, Struckmann) előadásokat is felülmúlja (Kundry és Klingsor esetében azzal megegyező), rendezését tekintve pedig az általam ismert nagyjából tucatnyi Parsifal közül az egyetlen, amelyről bízvást ki lehet jelenteni, hogy alighanem magának Wagnernek is tetszene. Itt valóban a szerzői szándék érvényesül, és olyan előadás jött létre, ami manapság nemhogy ritka, hanem egyenesen elképzelhetetlen. Csak ajánlani tudom mindenkinek.


Verdi-felvételek • 5602020-03-29 22:07:57

Ez valóban érdekes, én emlékszem az énekesnőre, remek volt sellőként, most rákerestem a wikipédián, és elég komoly repertoárt énekelt végig az elmúlt 13 évben. Sokat szerepelt a MET-ben, ahol 24 évesen debütált Susannaként, végigénekelte a lírai koloratúr (soprano leggero) fach nagy szerepeit, néhány kirándulást tett a drámaibb koloratúr-fachba (Konstanze, Valois Margit, Violetta). De még ezzel együtt is meglepő, hogy a Scalában a Haramiák Amaliáját énekli, de egyrészt nyilván el tudja énekelni (sőt, már énekelte 6 évvel korábban is), másrészt valószínűleg nem a drámai szoprán hangszín volt az elsődleges igény ezúttal, hanem mondjuk a vizuális illúziókeltés. Gondolom, nem fog egyhamar mondjuk Odabellát, Lady Macbethet vagy Abigaillét énekelni pusztán azért, mert ezek is korai Verdi-szopránszerepek.... :)


Plácido Domingo • 8512019-09-02 17:23:25

Igen, valóban létezik, alább én is megemlítettem már, mint Domingo LEGKORÁBBI ellenőrizhető bariton-produktumát, csakhogy azt 1992-ben vették fel, azaz Domingo tenorista pályafutásának 33. évében! Én az 1959-es Borsa-debütálásánál KORÁBBAN elénekelt operai baritonszerepekre lennék kíváncsi, olyanokra, amelyek a kotta szerint basszuskulcsban vannak. Tehát pl. Yamadori nem ér, mert az violinkulcsos szerep, tenor és bariton egyaránt énekelheti.) És nem érnek a zarzuelák sem, mivel azok nem elenőrizhetően baritonhangra íródtak, hiszen az operett-népszínmű jellegből adódóan a hangfaji megkötés ott kevésbé pregnáns ill. szigorú. 


  
legújabb:
Kelemen Zoltán - 2021-06-10
Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:00 : Budapest
Eiffel Műhelyház

Lully: Úrhatnám polgár
Online esemény
A mai nap
született:
1941 • Chick Corea, jazzmuzsikus († 2021)
1952 • Oliver Knussen, karmester, zeneszerző
elhunyt:
1984 • Ferencsik János, karmester (sz. 1907)
1995 • Arturo Benedetti Michelangeli, zongorista (sz. 1920)
2006 • Ligeti György, zeneszerző (sz. 1923)