Nem történik ezen a lemezen sokkal több a hangjegyek többé-kevésbé korrekt lejátszásánál. Az időnkénti jól hallható elbizonytalanodás - ismerve a közreműködő muzsikusok rutinosságát - biztos jele a lemez igen gyors elkészültének, a próbák nyilvánvaló hiányának.

Talán akadnak jó néhányan, akik még soha nem hallották Frid Géza nevét. Pedig érdemes megjegyezni. A magyar származású szerző, akit a hollandok mint a híres "magyar holland"-ot ismertek, 1929-től élt és dolgozott Amszterdamban.

Nagy mesterek szívesen rejtették legfontosabb gondolataikat, legmélyebb érzéseiket éppen vonósnégyeseikbe. Nézzük meg, mi a helyzet Korngold "kellemességével" és "könnyen emészthetőségével" vonós kamarazenéjének tükrében.

A Wechselgeld Schallplatten Gesellschaft legújabb Erste Aufnahme-kiadványán három kompozíció (sőt, bizton állíthatjuk: mestermű) hallható a méltatlanul elfeledett Waldemar Restlich-Undsoweiter igen gazdag életművéből.

A lemez meghallgatása után akaratlanul is felmerül a kérdés: kiállták-e Brahms művei az idő próbáját, vagy rétegzenévé váltak? Lehet, ma többen játszanak Brahmsot, mint amennyien hallgatják? Persze nem. De már nem a héroszok idejét éljük.

A Hungaroton World Premier sorozatának két újabb tagja Krommer három vonósnégyesét és Danzi négy duóját tartalmazza. A két szerző szinte egy időben élt és alkotott. Mindkét lemez különleges vonósmuzsikát tartogat a sorozat kedvelőinek.

Az mindenképpen hallatszik, hogy Kodály-tanítvánnyal van dolgunk, de a fiatalon, tragikus körülmények közt elhunyt Weiner László műveiben már dominál az egyéni hang, és megnyilvánul a drámai érzék is.

Takács-Nagy felfogása valószínűleg semmiben sem különbözik attól, amikor primáriusként találkozott a darabbal. A csodálatos, hogy Weiner-Szászékkal pontosan úgy tudott dolgozni, mint egy kvartettel, mintha nem is egy tizenhat fős csapat élén állna.

A kiadvány jó alkalmat nyújt a kisebb, átláthatóbb formákat előnyben részesítő hallgatóknak, valamint a kamarazene kedvelőinek is, hogy közelebb kerüljenek egy művelt, rendkívül érzékeny szerző életművéhez.

Ritkán fordul elő, hogy alkotó és előadó ennyire szoros, mondhatni összemosódó kapcsolatával találkozunk. Manuel Zurria épp csak a hangokat és a ritmust hagyta érintetlenül, amikor Sáry kamaraműveiből válogatva elkészítette felvételét.