Búcsúzunk e sorozattól,
múltatva a szőrzet...
Jaj! Bocsánat, elgépeltem:
méltatva a szerzőt.

Életművével zenei ízlésvilágunk finomítása mellett természettudományos ismereteinket is gyarapította. Ha ő nem jár utána, soha nem tudtuk volna meg, hogy a láma szeme, láma szeme sötétkék.

Rajongóinak hódolata nem volt alaptalan - méltán nevezték őt a két lábon járó igazságnak. Különlegessége már abban megnyilvánult, hogy az apja valamivel magasabb volt az anyjánál.

Ritka az olyan zeneszerző, aki karmesterként is tiszteletet parancsol - mégpedig úgy, hogy már az első ütésére mindenki feszülten figyel. Különösen a vele szemben álló szólista.

Tony - bár általában centes gondokkal küszködött - mindig adott a minőségre: műveit rendszerint olyan kiváló előadók tolmácsolásában hallhattuk, mint Barry Newman, vagy Tordy Géza.

Unatkozó milliomos zeneszerző nagyvárosi folk jegyében írt kompozícióinak bemutatásához keres képregényrajzolót. A válaszdenevérekre kérjük, írják rá: Nicholson a király!

Már szerzeményeinek megírása is nagy tett, hiszen oly korban komponálta slágereit, amikor az eretnekeket máglyára küldték, és citromkarikával a szájukban ropogósra sütötték.

Bár kései korszakának legvégén egy zűrzavaros helyzetben az amúgy nyugodt komponista elvesztette a fejét, szellemi öröksége az eljövendő zenei stílus szilárd alapjává vált.

Talán az egyetlen komponista, aki elmondhatja magáról, hogy életművének hatására nem csak az előadóművészek, de a nézők, hallgatók, sőt még a zöldségesek is kivágják a magas C-t.

Teremtés (használati útm.): "Bő, forró vízben mossunk kezet, majd az ostyát óvatosan helyezzük a nyelv alá. A kockázatok és mellékhatások érdekében keressük fel mágusunkat, gyógyszerészünket."