Ilyenkor megindul megint bennem a puffogás: a Lammermoori Luciának állandó repertoárdarabként kellene jelen lennie dalszínházunkban, sok más, rendkívül népszerű bel canto dalmű mellett.

A tipikus opera seriát ezúttal a maceratai operafesztivál szabadtéri produkciójában ismerhetjük meg. Jó színvonalú előadás biztos kezű karmesterrel, kiugró énekesi kvalitások nélkül.

A válogatás erős szubjektivitása sajnos túlontúl rányomta bélyegét az összeállításra, mindazonáltal örömmel hallgattam újra az elmúlt nemzedék énekes nagyságait, akikkel már a mai idősebb hallgatógeneráció is élőben találkozhatott.

E dupla lemez kivételesen nem elsősorban szórakoztatni, hanem inkább széleskörűen informálni akar. Igen, ha ezeknek a felvételeknek a legfőbb értelmét próbáljuk megfogalmazni, akkor az a kutathatóság.

Ágai Karola születésnapja van. Ünnepeljük Őt a leghíresebb szerepéből készült kiadvánnyal. Ha a Lammermoori Luciából nem is készült teljes felvétel vele, de ez a néhány ária is pontos képet ad az énekesnő kvalitásáról: a csodálatosan csengő hang, a zenei érzékenység lenyűgözi a hallgatót.

Egymással párhuzamosan két CD is megjelent a Magyar Állami Operaház 125 éves évfordulója kapcsán: Kiss Ferenc magángyűjteménye és a Hungaroton kiadványa, mely egy négylemezes sorozat nyitódarabja. Ez utóbbi album válogatás, a korábbi anyag felfrissítése, némi húzással és néhány változtatással a negyedszázados gyűjtemény újrapréselése.

Bár ezen az 1949-es felvételen Dorothy Kirsten Manonja kicsit egysíkú, Jussi Björling alakítása egyedül Ilosfalvy Róbertéhez mérhető – azt gondolom, ennél több pozitívumot Des Grieux alakítójáról nem lehet leírni.

Ez az amerikai Aida-felvétel az ezüstkor (brr) végén született, 19 évvel ezelőtt, egy olyan ihletett pillanatban, amikor – legalábbis papíron – kioszthatóak voltak az opera nagyigényű szerepei.

A több mint fél évszázados, kitűnő felvételen négy fantasztikusan remek olaszhoz asszisztál egy némileg szokatlan hangú Adina Ausztriából. Nagyszerű előadás, kis szépséghibával!

Az 1952-ben készült, első francia nyelvű stúdiófelvételen a címszerepet Mado Robin énekli. Tipikus könnyed koloratúrszoprán, abszolút szabad hangadásával, briliáns technikájával és korlátlannak tűnő felső regiszterével gyakorlatilag azt csinál, amit akar.