vissza a cimoldalra
2018-08-15
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61014)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2282)
Társművészetek (1268)
Momus társalgó (6348)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4053)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11286)
A csapos közbeszól (95)

Élő közvetítések (7342)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1464)
Franz Schmidt (3166)
Birgit Nilsson (36)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (983)
Erkel Színház (9452)
Jules Massenet ! Ki ismeri ? (302)
Fanyalgások és Nyavalygások… avagy virtuális siránkozó elégedetleneknek (155)
A nap képe (2077)
Pantheon (2243)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (6677)
Opernglas, avagy operai távcső... (20129)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (756)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4330)
Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovics (93)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2837)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Fórum - Operett, mint színpadi műfaj (Búbánat, 2003-08-26 13:49:49)

 
3559   Búbánat 2018-03-31 14:46:05

Mint már a következő évad programjából ismerni lehet, a Müpában idén játszott Suppé A szép Galathea és Kálmán Imre Marica grófnő című darabok után, jövőre is lesz operett a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben:

 

Bemutatásra kerül:

Lehár Ferenc – Harsányi Zsolt: A mosoly országa

A Müpa előadásának különlegessége a nemzetközi művészgárda: Szu-Csong herceget kínai tenor, Yijie Shi énekli, Lisa életre keltője pedig az örmény szoprán, Karine Babajanyan.  Xu Zhong személyében a produkció karmestere is Kínából érkezett.

2019. február 2. szombat 19:00 — 21:30

Vezényel: Xu Zhong

A főbb szerepekben:

Szu Csong herceg - Yijie Shi

Lisa Lichtenfels - Karine Babajanyan

Mi - Jenny Hou

Lichtenfels gróf - Ernyey Béla

 

Rendező: Káel Csaba

 

3558   zenebaratmonika 2018-03-23 15:29:35

Érdekes összehasonlítás a budapesti előadáshoz képest, bár németül lesz, de nem baj.

3557   zenebaratmonika 2018-03-23 15:29:31

Offenbach: Blaubart (Kékszakáll) - ma 19.30-tól élőben a Komische Oper Berlinből:

https://operavision.eu/en/library/performances/operas/blaubart

3556   Búbánat 2018-03-20 12:30:06

Így akarták exportcikké tenni az operettet a kommunisták

 (CSM) Fidelio.hu 2018.03.19. 15:43

Az operett műfajának kapósságára nemcsak a színházigazgatók, a mecénások és az impresszáriók figyeltek fel a 20. század elején, hanem a mindenkori hatalom is. Noha a világháborúk megakasztották a műfaj – és így a magyar operett – nemzetközi hódításait, az operett és a kulturális diplomácia gyakran egymásra talált a világháború utáni szovjet megszállás idején.

Írásunk a Populáris zene és államhatalom című kötet egyik fejezete, Heltai Gyöngyi Az operett szerepe a magyar kulturális diplomáciában című tanulmánya alapján készült. A Rózsavölgyi és Társa Kiadó könyvében szereplő tizenöt tanulmány a populáris műfajok és a kultúrpolitika viszonyait kutatja, kitérve olyan fontos történésekre, mint a Táncdalfesztivál, a magyar musical születése, a Rock Színház létrejötte és a new wave megjelenése.

3555   Búbánat 2018-03-20 12:30:03
3554   Búbánat 2018-03-19 18:36:15

 

Művészetek Palotája – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

2018. március 19.

- A HAZUGSÁGOK HÁLÓJA -

Kálmán Imre: Marica grófnő - operett

Koncerttermi jelmezes játék

Szereposztás:
 

Marica grófnő: Rálik Szilvia

Endrődy Wittenburg Tasziló: Boncsér Gergely

Populescu Dragomir Móric herceg: Hábetler András

Báró Zsupán Kálmán: Haja Zsolt

Liza, Tasziló húga: Rácz Rita

Manja cigánylány: Balga Gabriella

Cuddenstein Chlumec Bozsena hercegnő: Wiedemann Bernadett 

Budafoki Dohnányi Zenekar

Budapesti Akadémiai Kórustársaság
Magyar Állami Operaház gyermekkara (karigazgató: Hajzer Nikoletta)
Ifj. Sárközy Lajos és zenekara

Duna Táncműhely

Koreográfus: Juhász Zsolt
Díszlet és jelmez: ErKa

Rendező: Böhm György

Vezényel: Hollerung Gábor

 

Hollerung Gábor:

„Zenekarunk szcenírozott formában, koncerttermi jelmezes játék keretében, díszlettel, egyedi rendezéssel mutatja be Kálmán Imre talán legnépszerűbb és legizgalmasabb operettjét, melyben a saját maguk gyártotta hazugságok hálójában vergődő szerelmesek végül egymásra találnak. Előadásunk sallangmenetesen, teljes zenei pompájában szólaltatja meg ezt a rendkívül sokféle zenei stílust felvonultató nagyoperettet. Hallhatunk majd amerikai foxtrottot, shimmy-t, bécsi keringőt, magyar csárdást és hamisítatlan cigányzenét is. Bár a történetnek komoly tanulsága is van, mégis az olyan ismert dallamoknak köszönheti népszerűségét, mint a Szép város Kolozsvár, a Hej, cigány; a Szent Habakuk, vagy a Ringó vállú csengeri violám... 

Rost Andrea nyilatkozta még a Marica szerepére kapott felkérése idején, hogy az alcímként „A hazugságok hálója” megjelölés azért számára nem egy fojtogató háló; épp ezek a füllentések és praktikák adják az operett lelkületét. Hozzátette, az operett, mint műfaj régóta jelen van az életében. A bécsi Volksoperben énekelte a Csárdáskirálynő szerepét, Sylviát, nagy kihívás volt a császári főváros egyik jelentős színpadán, egy ennyire közismert és népszerű darabban német anyanyelvű közegben helytállni. Az operett nemcsak zeneileg nagyon igényes műfaj, de a prózai és táncos vénát is ugyanúgy meg kell csillogtatni, mint a magas „C”-t. 

Az operett nem egy könnyű műfaj. Nagy énekesek is vallják, hogy a humor komoly dolog. Az operettet ugyanúgy, mint az operát zeneileg és hangilag pontosan kell megoldani. Ehhez még hozzájön a tánc és a próza, amelyek az operett műfajának meghatározó elemei. Itt is az a lényeg – akár modern, akár hagyományos a rendezés -, hitelesen és szépen szólaljon meg a zene.

Az előzmények közül tudjuk, hogy a címszerepet Rost Andrea énekelte volna, de egy héttel ezelőtt megbetegedett, és így került a képbe Rálik Szilvia, aki – mint Hollerung Gábor az előadás kezdete előtt a közönségnek elmondta - már énekelte többfelé Maricát, ezért örömmel vállalta el a beugrást; nem idegen számára az operett műfaja,  s Kálmán Imre dallamvilága sem.  Erről most mi is meggyőződhettünk az előadás folyamán, hiszen mint primadonna rendkívül felkészülten, jó énekhangi diszpozícióban mutatkozott be sokoldalú szerepében, s nyertünk erről pozitív benyomást mind énekhangja, mind prózája, mind színpadi játéka tekintetében.

A Marica grófnő egyedi kerettörténet kapott, és valóban, koncerttermi jelmezes játéknak lettünk részesei a Bartók Béla Hangversenyteremben, ahol a zenekar lent  az „árokban” játszott, míg fenn a színpad közepén, emelvényen az énekkar foglalt helyett. Előttük zajlott a kosztümös –jelmezes játék a szereplőkkel, gyermekkarral, táncosokkal.

Ami módfelett zavart, az  maga a kerettörténet:  van egy „rendező”, akit a játékban Hábetler András operaénekes személyesít meg, aki a Marica grófnő operettet fogja megrendezni. A játék szerint az operett keletkezése (1923/24) idején vagyunk és megfogan a színházvezetésben: megíratni és előadatni kell egy új operettet a híres Kálmán Imrével, hogy darabjával kihúzza őket a pénzügyi slamasztikából. Máris megjelenik maga a színházigazgató, a producer asszony, és a két szövegíró, sőt, maga Kálmán Imre is, és a rendezőt is bevonva megtanácskozzák, hogy mi legyen a témája az operett-újdonságnak, amire tódulni fog a közönség, kik legyenek a szereplői, milyen látványvilág, díszlet-jelmez szükségeltetik mindehhez, és a legfontosabb: a szükséges anyagi források előteremtése, ha meg ez biztosítva van már, őrködni a rendelkezésre álló költségvetési kereten, melyet nem szabad túllépni.  
Ők öten folyamatosan jelen vannak, és mint megfigyelők követik a születő operettet – jelenetről jelenetre kommentálják a látottakat, ami történik a színen.  Hábetler esetenként kiesik a „rendező” szerepéből, átvedlik a darabbeli  Populescu Dragomirrá, hiszen a játékban fontos karaktert visz, mely a cselekmény bonyolítása szempontjából lényeges, emellett énekelnivalói is vannak az operettben.

Megjegyzem, Hábetlernek eme „beavatós”, narrátor-féle szerep nem új, hasonló feladata volt az Erkel Színházban tavaly bemutatott, Szinetár Miklós rendezte új Cigánybáró operettben is… - beavatja a közönséget a történésekbe: ismerteti a cselekményt, a szituációt, a szereplők közti viszonyt, ki mit miért tesz, mi következik ebből, illetve mire megy ki a játék. Mindezt kissé szájbarágósan, blőd humorral, és játékos poénokkal vegyítve teszi, időnként átöltözik, „átváltozik” az említett másik énjévé....majd vissza…

A hosszan elnyújtott keretjáték meg-megszakítja az operett játszásának folyamatát, kizökkenti a néző-hallgatót az „operett-álomvilágból”. 

A kissé zavaros kerettörténetet leszámítva viszont kaptunk egy rendkívül nívós ének-zenekari produkciót, hozzá kiváló operaénekeseinket! Az egész előadó-apparátus által teljes zenei pompájában csendültek fel a jól ismert Kálmán-dallamok!

Nem lepett meg, hogy az Opera énekesei jól és szépen énekeltek, ahogy egy nagyoperettben dukál, zengő operai hangon szólaltatva meg a dalokat, duetteket, az együtteseket, viszont megleptek azzal, hogy bravúros, könnyed lazasággal „eljátszották” is szerepüket: hol komédiáztak, hol érzelmesen a szerelmest adták,  hol felpaprikázva, dühösen, hol bolondozva, kedvesen, pajkosan formálták meg a figurákat.  És nem okozott gondot számukra a váltakozó ének-próza sem. A pergő dialógusuk és a látványos táncjeleneteik során művészi eszköztárukból a színészi vénájukat is jobban előtérbe helyezhették.  Nem emelek ki senkit az előadók közül, hiszen az operettben mindenki hihetetlenül profi alakítást nyújtott a színpadon.

A zenekar és énekkar, a gyermekkar és a tánckar egyenletes, magas színvonalú, összedolgozott együttműködésének örvendhettem. A fellépő művészek mindegyike microportot kapott, használatuk célszerű volt a dialógusok, a jobb érthetőség miatt.  

A Hollerung Gábor irányította, nagyszerűen felkészített és teljesítő Budafoki Dohnányi Zenekar, a Budapesti Akadémiai Kórustársaság énekkara, a Magyar Állami Operaház gyermekkarának tagjai, az Ifj. Sárközy Lajos és „népi” zenekara, valamint a Duna Táncműhely táncosai közös produkciójában létrejött Marica grófnő különleges, értékes zenei esemény volt.

Böhm György értő-gondos rendezésében - a kerettörténet-koncepciót következetesen végig viszi a játékban - ez a félig szcenírozott „színházi” koncert így is, minden előzetes félelmem ellenére,  működött a jelzésértékű díszletek között , csak hosszadalmas volta kizökkenti a nézőt a „túlmagyarázásaival”: a  keretjáték „bele van rendezve” ebbe a Marica grófnőbe. Viszont ha ezt a körítést kivennénk belőle, úgy az egész felépítmény dőlne; el kell fogadnunk, hogy most nem hagyományos, színházban bemutatott operettként láttuk viszont Kálmán Imre remekét, nem is „tisztán” koncertszerű előadás-változatban került színre, hanem ebben az érdekes, egyedi tálalásban kaptuk.   Rálik Szilvia, Rácz Rita, Balga Gabriella, Wiedemann Bernadett, Boncsér Gergely, Haja Zsolt, Hábetler András (és a többi, prózában foglalkoztatott művész, akinek nevét nem ismertetik a szereposztásban)  nevével fémjelzett Marica grófnő-előadás, úgy hiszem, sokunk örömére, vonzó alternatívát jelentett más színházakból ismert,  többnyire, gyatra, szellemtelen, vokális és hangszeres oldalról is silány Marica grófnőkkel összevetve.

A rendező elmondása szerint ezt a Marica-produkciót az év folyamán több fesztiválra szeretnék elvinni, így a Zempléni Fesztiválon is szerepelni fognak a darabbal. (Nem teljesen költői kérdés a részemről: vajon Rost Andrea a későbbiekben visszakapja Marica-fellépési lehetőségét, vagy már nem forszírozza?...)

A Marica grófnő operett a keretjáték nélkül is, ha nem toldanak be a második részben három másik Kálmán-betétszámot, úgy is, a színházakban legalább három órán át tart, itt a hangversenyteremben az előadás fél nyolcas kezdéssel - egyszeri szünettel - háromnegyed tizenegykor ért végett. (Talán célszerű lett volna előre hozni a kezdés időpontját este 7 órára.)

Remélhetőleg a televízió majd sugározni fogja Kálmán Imre operettjét, hiszen több kamerával vették fel a darabot.

Jelenetképek a bdz facebook oldaláról:

3553   Búbánat 2018-03-14 12:08:32

Kálmán Imre: Marica grófnő

operett

2018. március 18. vasárnap19:30 — 22:00

Müpa - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Vezényel: Hollerung Gábor

Közreműködők:

Marica grófnő - Rálik Szilvia

Endrődy Wittenburg Tasziló - Boncsér Gergely

Liza, a húga - Rácz Rita

Populescu Dragomir Móric herceg - Hábetler András

Báró Zsupán Kálmán - Haja Zsolt

Manja cigánylány - Balga Gabriella

Cuddenstein Chlumec Bozsena hercegnő - Wiedemann Bernadett

 

Magyar Állami Operaház Gyermekkara (karigazgató: Hajzer Nikolett)

Budapesti Akadémiai Kórustársaság

Duna Táncműhely

Budafoki Dohnányi Zenekar

próza

Fila Balázs, Klem Viktor, Marton Róbert, Mohai Tamás, Náray Erika, Sütő András, Vincze Márton

Alkotók:

díszlet, jelmez: Túri Erzsébet

koreográfus: Juhász Zsolt

rendező: Böhm György

forgatókönyv: Nemlaha György és Böhm György

3552   Búbánat • előzmény3551 2018-03-14 11:39:45

Nem is baj!  Rálik Szilvia már énekelte Marica grófnőt máshol, sőt a Csárdáskirálynő Szilviáját is, tehát "érti", "tudja" Kálmán Imre dallamvilágát...szerintem jobban "passzol" neki Marica, mint Rost Andreának - akinek nevével fémjelezték eredetileg a címszerepet. Mindenesetre a Rosttal  "csábító"  beharangozó a Müpa operettprodukciójához  a jegypénztáraknál megtette hatását; szinte minden jegy elkelt...

3551   joska141 2018-03-14 09:32:21

Természetesen Rost Andrea a vaásrnapi Müpa Marica grófnő szereplést is lemondta, ha már döntően vele hírdették. Rálik Szilvia lesz helyette!!

3550   Búbánat 2018-03-08 11:04:13

"Nők a férfiuralom ellen"

FÜHÜ, Bóta Gábor, 2018. március 7.

"A Kékszakállú herceg dermesztő vadállat, de a nők nagy csodálója is egyben, aki elteszi láb alól a neki tetszőket, megöli, majd mint kiállítási tárgyakat, vitrinbe teszi őket, hogy örökkön, örökké bámulhassa valamennyit.

A vérfagyasztó históriából nagyszabású viccet csinált Offenbach, amikor Kékszakáll címmel operettet írt belőle, amit most a Budapesti Operettszínház mutatott be, az eredeti megoldásairól ismert, fiatal rendező, Székely Kriszta elgondolásai szerint."

 

3549   Búbánat • előzmény3548 2018-03-06 14:52:52
  • Békés, 1908. július 5.

Víg Nibelungok

"Vasárnap este csodálatosan kevés intelligens publikum verődött össze a színházban. Ellenben az olcsóbb régiókban csak úgy tolongott a közönség. Azok, akik nem jöttek el, semmit sem veszítettek. Megszabadultak egy fércmunka végigélvezésétől, melynek másodszori színrehozatala ellen már előre is tiltakozunk. Inkább a Rab Mátyást vesszük be esetleg közkívánatra harmadszor felemelt helyárakkal, mint ezt a klasszikus hátterű sületlenséget Csodáljuk Strausz Oszkárt a zeneszerzőt, hogy aránylag dallamos és parodisztikus muzsikáját ezzel a szellemtelenséggel túltelített librettóval adta össze vadházasságra. Mert ezt tisztességes viszonynak nem lehet nevezni! Szegény szereplők pedig mindent megtettek, hogy felszínen tartsák a darabot, Károlyi Leona, T. Pogány Janka, Batizfalvi Elza, Lányi Edit, Krasznai, Deési, Asszonyi, Hajnal, Toronyi megadással viselték a librettista által rájuk mért fonák helyzet kényelmetlenségeit. Azt hisszük, ők maguk is csendes részvétet és koszorúk mellőzését kérték, reméljük, hogy a másodszori előadás elleni tiltakozást illetőleg, ők is szolidaritást vállalnak a kritikával. Ami pedig a vasárnapi közönséget illeti, azt az ilyen darabbal valósággal elriasztják a színháztól, úgy hogy mézeskaláccsal sem lehet őket oda többé becsalni, ami pedig sem a színészetnek, sem a direktornak nem érdeke."

3548   Ardelao • előzmény3547 2018-03-06 14:33:10

Képtalálat a következőre: „Oscar Strauss + Beöthy”

3547   Búbánat 2018-03-06 13:39:41

Ma 148 éve született Oscar Straus zeneszerző - ugyanabban az évben, mint Lehár Ferenc -, aki operettjei mellett operákat, filmzenéket és kabarészámokat is szerzett.

Oscar Straus  (1870. március 6., Bécs – 1954. január 11., Bad Ischl) nem állt semmiféle családi kapcsolatban a keringőkirály Johann Strauss dinasztiájával (ahogyan Richard Strauss-szal sem) , de ő is Bécsben született, és a császárvárosban szerezte zenei képesítését, majd a Monarchia és Németország különböző városaiban (Brünn, Teplitz-Schönau, Mainz, Berlin…) tevékenykedett mint színházi karmester. 1900-ban Berlinben Ernst von Wolzogen Überbrettl elnevezésű irodalmi kabaréjának zongoristája és háziszerzője lett.

Zeneszerzői munkásságát Jacques Offenbach nyomdokain haladva szatirikus-parodisztikus művekkel kezdte (A víg Nibelungok). A polgárságot, illetve a burzsoá mentalitást kritizáló, gúnyoló művei azonban nem arattak sikert, ezért hangot váltott, és a közönség igényeinek jobban megfelelő zenés darabokat kezdett el írni. 1907-ben aratta első sikerét Varázskeringő című darabjával, amelyben a romantikus, fordulatos operettmeséhez a bécsi valcer zenei világából táplálkozó, kellemes, fülbemászó muzsikát írt. Rövidesen a korszak egyik legtermékenyebb operettgyárosává vált. (A bájos ismeretlen; Legénybúcsú; Búcsúkeringő; A csokoládékatona;  Kleopátra gyöngyei; Terezina;  stb.) Hamarosan egy sorba került a kor többi híres operettkomponistájával (Lehár, Leo Fall,  Kálmán, Ziehrer).  Zenéjét áradó melódiák, gazdag hangszerelés jellemzik. 

Oscar Straus írt filmoperettet („A moszkvai nász”) és komponált operát is  (Colombine)– de ezek kevéssé értékesek.

1927-ben rövid ideig Párizsban majd Londonban élt, ezt követően visszatért Ausztriába, de az Anschlusst követően (1939) – származása okán – jobbnak látta, ha családjával emigrál: Párizs érintésével Amerikába utazott: előbb New Yorkban,  aztán Hollywoodban élt. 1950-ben visszatért Európába, s rövid párizsi tartózkodás után újra Ausztriában telepedett le. Bad Ischlben hunyt el. Síremléke közvetlenül Lehár nyughelye mellett található.

 

3546   Búbánat 2018-03-06 10:42:56

Kállay Bori és Szacsvay László vall Kékszakállbeli szerepükről

Fidelio.hu – Spilák Klára,  2018. 03.04.

Február 23-án mutatta be a Budapesti Operettszínház Jacques Offenbach Kékszakáll című nagyoperettjét Székely Kriszta rendezésében. Az előadás igazi főszereplői ezúttal a nők, akik ha tetszik, kényükre-kedvükre mozgatják a körülöttük lévő férfiakat. Nincs ez másként Bobéche szenátor és felesége Clémentine esetében sem, ahol a kissé teszetosza politikus mellől sűrűn kacsingat ki asszonya.

Kállay Bori:

 „Egészen más zene, mint amit a magyar operettekből ismerünk, sőt még Strausshoz képest is nagyon más. Sodró lendületű, rettenetesen dinamikus és gyors.”

„Nincsenek benne nagy, éneklős, hatalmas ívek, tartott hangok. A Kékszakállban például egy vagy két lassabb tempójú dal van, a többi mind olyan, mint amikor egy tájfun csap le az emberre. Ezért nehéz is énekelni. Nem is tudom, gondolt-e a szerző írás közben arra, hogy az énekesnek néha levegőt is kell vennie. És miután nagyon „sűrű” a zene, ettől nagyon „sűrű” a szöveg is. Közben arra is gondot kell fordítanom, hogy feltétlenül értse a néző, miről beszélek és énekelek. Szóval mindenkinek feladja a leckét. Az előadásban nem csak a Kékszakáll eredeti zenéi vannak, Dinyés Dániel zenei vezető feldúsította más Offenbach-művekben szereplő számokkal is. Így még tartalmasabb lett a zenei anyag.”

„Egészen mást látnak a nézők, mint amit megszokhattak egy-egy operett bemutató kapcsán. Kicsit groteszk, kicsit „elemelt” az egész. Remélem, a közönség ugyanúgy megszereti majd, mint ahogyan mi szeretjük.”

Szacsvay László

Szacsvay László egyelőre leginkább a daloktól fél. A tercettől, ahol két kolléganőjével más-más szólamban énekel, és a finálétól, ahol egy-egy megszólalása van:

„Ezt csak úgy lehet megcsinálni, ha tudom az egészet. Baromi nehéz. Ezeket csak iszonyú sok gyakorlással lehet profi módon megoldani. Mindenesetre dolgozunk ezerrel.”

„Ez a karakter kicsit hasonlítani akar Chaplin diktátor-paródiájához, aki közben egy esendő ember. Teljesen tönkreteszi a feleségével, Clémentine-nel való konfliktus. Ő szerelmes, de a nő egy büdös... majdnem kimondtam, micsoda.”

„A régi iskolán nevelkedtem. Pályám kezdetén úgy hívtam, hogy hapták színjátszás. Nem lehetett beleszólni, el kellett fogadni, amit a rendező kért. Azt szoktam mondani, hogy a demokrácia a színház halála. Ha mindenkit meghallgatunk, abból nem lesz semmi. Kell egy erős egyéniség, aki megmondja a frankót.”

3545   Búbánat 2018-03-02 14:21:52

Legyen itt is meg:

Kortalan, pörgős, vidám csapatmunka – A Kékszakáll az Operettben

Café Momus - zéta -, 2018-02-28 [ Operabemutatók 

3544   Edmond Dantes 2018-03-01 21:45:06

A Budapesti Operettszínház közleménye, mi lett a belső vizsgálat eredménye a korábban felfüggesztett rendező, Kerényi Miklós Gábor ügyében, itt.

3543   zenebaratmonika 2018-03-01 18:40:47

Hétfőn megtekintettem Offenbach: Kékszakállját az Operettszínházban,és tetszett, (én a 2. szereposztással láttam), de nem bánom, mert itt voltak a nagyobb hangok szerintem. A modern feldolgozás nem zavart, bár picit furcsa volt, de végülis érdekes történet kerekedett ki belőle. A zene végig szép és dalllamos volt, én két részt ismertem belőle a Kékszakáll belépőjét és a nagy duettet a 2. felvonásban, ezek előadása remek volt. A kórusrészek is szépen egybe szóltak, betöltötték az egész termet. Végre egy igényes, szépen hangszerelt operett vagy inkább vígopera....szerintetek melyik? Ami kifogásom volt, az a darab érthetősége, ez különösen a hölgy énekesekre volt igaz, egyszerűen rosszul artikuláltak. Az átírt lilbrettórót emiatt nem annyira tudom értékelni. Lusine Sahakyan és Vadász Zsolt remekül énekeltek, és Vadász jól alakította a gonosz szerepét. Meg voltam elégedve a naiva szerepét játszó Kardffy Aisha-val is, lehet érdemes lenne mégegyszer megnézni, melyik szereposztás a jobb szerintetek? Különben örültem, hogy láthattam Veréb Tamást (most először élőben), ő is remek volt és persze Szacsvay és Kállay Bori is.

 
 

Vadász Zsolt

   
    Lusine Sahakyan
Boulotte
 
   
      Erdős Attila
Popolani
 
   
    Szacsvay László
Bobéche
 
   
    Kállay Bori
Clémentine
 
   
    Kendi Ludovik
Oscar
 
   
    Veréb Tamás
Saphir
 
   
    Kardffy Aisha
Fleurette
 
   
      Imre Roland
Alvarez
 
   
      Ruff Rolan
3542   Búbánat • előzmény3538 2018-03-01 16:37:30

Itt van egy újabb Kékszakáll-kritika

"Színház az egész…"

Szinhazikritikak.blog.hu

2018. február 27.

Kékszakáll - premier (Budapesti Operettszínház, 2018)

írta: John Theatre

A Budapesti Operettszínház legfrissebb bemutatója nem csak egy vérbő komédiába áztatott  remekül megfogalmazott társadalomkritika, hanem az utóbbi évek egyik legeredetibb operett-rendezése is. Offenbach több mint 150 éves remekműve, a Kékszakáll 2018. februárjától látható a fővárosban Székely Kriszta rendezésében.

3541   smaragd • előzmény3539 2018-02-28 09:04:45

 

A Fővárosi Operettszínházban ezzel egyidőben a színházvezetés fiatal tehetségeknek is utat adott, írta az egyik korabeli színházi lap.  

Kemény Egont, az ifjú zeneszerzőt (22 éves) az Operettszínház lekötött nagyoperettjének (1928) komponálásakor Faludi Sándor és Szabolcs Ernő másodkarmesternek és korrepetítornak is szerződtette - "az ajánlatot persze elfogadtam s már a "Lulu"- nál megkezdtem a korrepetálást." (Kemény Egon, 1928). 

1929-ben: "...

Szabolcs és Faludi igazgatók  becézik Kemény Egont és nem titok, hogy benne látják a magyar operettkomponisták fiatal generációjának legtehetségesebb tagját.  Szolid, kedves modorú, előzékeny, szorgalmas és mindenek fölött talentumos ez az egyre jobban kibontakozó tehetségű kassai muzsikus, akinek a nevét már ismerik a legelső színházi körökben s egyesek már a Fővárosi Operettszínház eljövendő nagy karmesterének emlegetik."

3540   zenebaratmonika 2018-02-27 17:40:38

Újsag, 1935. január 8.
Ábrahám Pál — operát irt Ábrahám Pál befejezte Dzsainach cimü új müvét, amelyet— az Operaháznak kínál fel előadásra. Ezzel Ábrahám Pál ismét visszatér oda, ahonnan elindult: a komoly zenéhez. A világszerte népszerű magyar szerzőt éppen az különböztette meg olyan előnyösen sok más népszerű szerzőtől, hogy a tehetségen kívül komoly zenei tudás kompozícióinak az alapja. Ábrahám maga végzi nemcsak a harmonizálás, hanem a hangszerelés munkáját is, sőt éppen ezen a téren mutatott fel egészen ritka eredetiséget és invenciót. A budapesti Zeneakadémiát végezte; Kodály Zoltán tanítványa volt. Ábrahám operája nagy érdeklődésre tarthat számot. Érdeklődtünk az Operaházban is, ahol azonban közölték, hogy Ábrahám eddig nem nyújtotta ál a Dzsainach partitúráját.

...

Végül ez a darab csak Bécsben került bemutatásra, mint operett, bár egyik felvonása opera, a másik pedig revü.

 

3539   zenebaratmonika 2018-02-27 16:07:56

Ábrahám Pál nagy rangongója volt a műfaj mesterének Offenbach-nak, volt olyan dala, amit jazzre hangszerelt:

Esti Kurír, 1928. szeptember 21.

A FŐVÁROSI OPERETTSZINHÁZ görl néíküli operettjében, a Lulu-ban nagy sikere van a hat kis mosolygós görlnek, akik a második felvonás beköszöntőjében eléneklik Offenbach megjazzesitett Barcaroláját.
A gyönyörű dal körül természetesen temérdek móka keletkezik és a színház tagjai valósággal ölik Ábrahám Pált, a jazzmestert, aki még a Barcaroiát is át tudta hangszerelni szakszofonra, indusdobra, ezüst pistonra.
Tegnap például Ábrahám egy babérkoszorút kapott ismeretlen tettesektől. A babérkoszorút hatalmas szalag ölelte, amelyen ez a felirat állott:
Ábrahámnak, a modern muzsikusnak, az öreg Offenbach.

3538   Búbánat 2018-02-27 11:18:30

Idézek  a Deszkavízió.blog Kékszakáll-kritikájából (2018. február 26. - Jasinka Ádám;  a 2. premierről, 2018. február 24., este)

„....A címszereplőt alakító Vadász Zsolt briliáns volt, folyamatosan könnyed játékosság járta át a mozdulatait. Boulotte-ot alakító Lusine Sahakyan pedig attól a pillanattól kezdve, hogy betolja „az emeleti irodába” takarító kiskocsiját, végig olyan dinamikával van jelen, hogy nem kétséges, a minket is magával ragadó forgószelet is ő táplálja. Boulotte-ja karakán, ellentmondást nem tűrő. Bárkivel is volt közös jelenete, kivétel nélkül csempészett bele valami olyan bravúrt - akár az éneklést, akár a komikai megmozdulásokat tekintve -, hogy szem nem maradt szárazon.

A legviccesebb pillanatokat azonban nem is a főszereplővel, hanem Popolanival való incselkedései okozták. Erdős Attila túlmozgásos, buzgó, főnöke kegyét kereső figurája a talpától a feje tetejéig élt, bejárta a színpadot és még le is ugrott róla, hogy minden néző arcára egyesével csaljon mosolyt. Ritka szórakoztató volt minden, amit ők külön-külön mutattak, amikor pedig együtt voltak, kirobbant a nevetés a nézőtérből. Mivel váltott szereposztásban játsszák ezt a darabot is, így az egyes szereplők „értelmezésében” lehetnek eltérések.

A szerző zenéit Dinyés Dániel fogta össze és frissítette lendületes egésszé, amik betöltik Balázs Juli modernnek ható, ám mégis retró irodabelsőt formáló díszletét. Ebben a térben pedig remekül mutatnak Pattantyus Dóra jelmezei (kosztümök, öltönyök, estélyik és a fürdőruhák) és a hozzájuk választott kiegészítők, melyek együtt megidézik az ’50-es és ’60-as évek Amerikáját.

Székely Kriszta rendezésében a Kékszakáll a zenés, vidám darabok kedvelői számára olyan csemege, amihez foghatót talán még nem ízleltek. Ha viszont megkóstolják, nehéz lesz ellenállni az újabb adag csábításának."

3537   Edmond Dantes 2018-02-26 16:38:33

Zavarban vagyok. Offenbach Kékszakállját láttam szombat délután, éppen két héttel a MüPa-beli Bartók-Kékszakállú után. Nem ettől vagyok zavarban, hanem az Operettszínház produkciójától. Offenbach zenéje szép és szórakoztató, de sokkal egysíkúbb mint teszem azt -hogy a közelben maradjak- nagy kedvencem, a Hoffmann meséi. Néhány számot, prózai részt is nyugodtan kihúzhattak volna. A második rész túl hosszú, de már az első részben eltévedtem a "ki kicsoda", mi-miért-merre-meddig zavaros útvesztőjében.  A cselekmény Kékszakáll megjelenésétől vált számomra úgy-ahogy követhetővé, de részleteiben ma sem tudnám elmesélni, miről szól a darab..Biztosan bennem van a hiba. Offenbach illetve operettjei ismeretesen aktuál-politizáltak (ennyit a "zenében ne politizáljunk!"-elvet vallók igazságáról), következésképpen a szövegek mára elavultak, átigazításuk elengedhetetlen. A szemet gyönyörködtető egyetlen, art-deco díszlet (tervező: Balázs Juli) és a ruhák (tervező: Pattantyús Dóra) alapján talán a múlt század 30-as éveibe helyezhették a cselekményt, de az is lehet, hogy a mába. A rendező (Székely Kriszta) nem meglepő: vastagon beépítette mának szóló mondanivalóját, üzeneteit a sorok közé. Bányai Tamás világításterve most is élményszerű. Roppant igényes és színvonalas a zenekar és a kórus munkája, ha szabad mondanom: úgyszólván operai minőség! (karmester: Dinyés Dániel, karigazgató: Drucker Péter-Szabó Mónika) A táncokat (koreográfus: Kulcsár Noémi) kicsit keveselltem, lehet, hogy telhetetlen vagyok. Az énekesek-színészek vegyesen teljesítettek. Raoulja után nagyon vártam Boncsér Gergelyt, még az előadás napján (!) is az ő nevét olvastam az interneten, a helyszíni kiíráskor derült ki a csere: azóta már tudom, hogy Boncsér A rajnai sellők Erkel-premierje miatt nem is énekelhette aznap a szerepet. Ez bizony átverés! Varga Donátot, akinek neve egyáltalán nem szerepel/t a kettős szereposztásban, láttam már a Kamra Cosi-produkciójának egyik próba-előadásán: úgy hiszem, az illetékesek nem gondolták teljesen át (cím)szerepeltetését, amit a fentiek ismeretében immár beugrásnak sem lehet nevezni. Kékszakáll ugyanis egy roppant összetett, abszolúte élvonalbeli szólóénekesi-színészi kvalitásokat igénylő figura. Erről ennyit. Bordás Barbara megerősítette korábbi benyomásaimat: szinte (?) operai minőségű hang, remek színpadi mozgás, telivér egyéniség. Jeles! A két játékmester közül Peller Károly tetszett jobban, Langer Soma szerepe valahogy körvonalazatlanabb vagy ismét csak én vesztettem el a fonalat. Bojtos Luca jó a seconda donna zűrös szerepében, különös volt Dolhai Attilát pizzafutárból fejkendős keleti herceggé változó "secondo amorosoként" látni, mert amiben fellép, ott többnyire ő "A" bonviván. Szacsvay László pályafutását évtizedek óta tisztelettel követem, örülök a Nemzet Színésze- tagságának. Ebben a szerepben nem ragaszkodtam volna hozzá, különösen akkor, amikor énekelnie kellett (volna). Kállai Bori királynői megjelenése, vonzó személyisége szintén addig hódító, ameddig nem kell énekelnie. Erről meg ennyit. A közönség az Operettszínházban elmaradhatatlan és örök vasfüggönyös-meghajlásokig sokat vastapsol(t).

Offenbach: Kékszakáll - Budapesti Operettszínház, 2018. február 24. 15,00 óra.

3536   Búbánat 2018-02-26 11:55:49

Villanófényben - Vadász Zsolt (A Kékszakáll szerepéről beszél)

2018-02-24 - Operettszínhaz.hu

"Minden gonoszság valamilyen lelki sérülésből, torzulásból fakad"

Több mint harminc év után ismét látható Magyarországon Jacques Offenbach klasszikus nagyoperettje, a Kékszakáll. A Budapesti Operettszínház első alkalommal tűzi műsorára a művet, a címszerepben váltott szereposztásban Boncsér Gergellyel és Vadász Zsolttal. A szerző és a szerep adta kihívásokról ezúttal Vadász Zsolt mesél.

"- Rettenetesen izgalmas muzsika. Teljesen eltér azoktól az operettektől, amiket Magyarországon megszoktunk. Más a dinamika, a ritmus, jóval több a nagy együttes megszólalás. Azt tudjuk, hogy ő teremtette meg a műfajt, és ő a névadó is. Franciául az operett kis operát jelent, és valóban, a művei operai igénnyel vannak megírva. És ennek a stílusnak megfelelően nem az általunk jól ismert bonviván, primadonna, táncos-komikus, szubrett szólamok jelennek meg, sokkal inkább az operában megszokott hangzások."

"Már maga a zenei anyag komoly kihívást jelent. Nagyon fel kell rá készülni, hogy jól el tudd énekelni. Ráadásul sűrű a szöveg, ezért az érthetőségre is igen nagy hangsúlyt kell helyeznünk. Kékszakáll figurája pedig az eddigi pályám egyik legizgalmasabb karaktere. Nagyon sok klasszikus hőst eljátszottam már. Az operettek bonvivánjai jórészt a hős szerelmes típusba tartoznak, Kékszakáll azonban rendkívül összetett figura: egoista, önző, rosszindulatú, kifejezetten gonosz, groteszk személyiség. Az elmúlt három hónapom arról szólt Székely Kriszta irányítása mellett, hogy miként tudom a lelkének minden oldalát megmutatni. Azt is, hogy mitől ilyen sérült. Mert minden gonoszság és rosszindulat valamilyen lelki sérülésből és torzulásból fakad. Ezt a második részben meg is mutatjuk majd a nézőknek."

Az előadáshoz új szövegkönyv készült, és más korba, más környezetbe került a darab. Ez mennyiben befolyásolja a történetet?

Azt gondolom, nem változott az alapfelállás attól, hogy az alkotók az '50-es évek Amerikájára hajazó közegbe helyezték a történetet. Az eredeti darabban lovagok, királyok, a nép egyszerű gyermekei szerepelnek, most szenátor, vállalati vezérigazgató és takarító lány a főszereplő, de ettől a viszonyok nem változnak, hiszen megmarad ugyanaz az alá-fölé rendeltség. Ott vannak az esendők, a gonoszak, az egyszerűek, a rafináltak, az igaz szerelmesek. A szövegek nagyon jók: mai nyelvezetűek, kifejezőek és viccesek.
 

Egy komment a cikk után

Zathureczky György:

"Konzervatív opera és operettnéző vagyok, ezért félve mentem az előadást megnézni. Alaptalanul!! Az kétségtelen, hogy az előadás hangvétele, stílusa eltér attól a marcipánnal kevert viaszfigurás operettjátszástól, amelyen én nőttem fel, és amelynek korszerűtlenségéről már a 60-as években is beszéltek, sőt: a Fuss, hogy utólérjenek című film egyik témája is ez volt. Amit azonban a színház társulata Székely Kriszta vezetésével létrehozott, az a modern zenés színházi színjátszás követendő mintájául is szolgálhat. MInden kitalálva, kidolgozva, semmi üresjárat, nagyszerű karakterek, kitűnő alakítások a főszereplőktől a tánckar és az énekkar tagjaiig mindenkitől. Az lehet, hogy az Operettszínház törzsközönségétől ez némileg idegen, de én azt hiszem, hogy annak is csak egy részétől: az elmúlt 20 évben felnőtt ott is egy olyan generáció, amely nyitott az újra, és nagyon is vevő lehet erre a megszokottól eltérő hangra. Mert jó hang, tiszta hang! Én már kétszer láttam családommal az előadást, és istenien szórakoztunk mindannyian. Ajánlom mindenkinek!"

3535   Búbánat • előzmény3531 2018-02-26 11:39:32

Érdemes azt is megjegyezni, hogy Boncsér Gergely egyszerre két Offenbach-művet tanult be és játszik:

a Kékszakáll címszerepét az Operettszínházban (magyarul, ének és próza) - premier volt február 23.

az Erkel Színházban A rajnai sellő tenor főszerepe (Franz Waldung) várt rá (német nyelven) - február 25-én volt a bemutatkozása és még március 2-án is énekli. Majd ismét a Kékszakáll következik az Operettszínházban!...

Még jó, hogy kettős szereposztásban (a Kékszakáll szerepét hárman játsszák) állították ki mindkét produkciót; azért így sem egyszerű feladat megosztani magát Boncsérnak -  nem lehetett könnyű egyeztetnie időben sem a két színházban vállalt munkáját.

 

3534   Károly 2018-02-26 10:37:01

Székely Kriszta Kékszakáll rendezése a tökéletes példa arra, hogyan lehet végig érdekfeszítően, üres járatok és hézagok nélkül,  modern korban játszani egy meglehetősen bizarr történetet! A szereplő gárda legjobbjai Vadász Zsolt , Lusine Sahakyan, és Erdős Attila .  Vadász Zsoltról korábban nem volt valami jó véleményem, de ebben a szerepben megtáltosodott és nagyon magabiztosan , énekelt. Magas hangjai is kitűnőek! A fiatal Lusine Sahakyan sziporkázó humora és telt hangja hatott elementárisan!

3533   Weissappel 2018-02-26 10:14:52

Azért a Mezei Néző írásait én nem nevezném kritikának. És ő is tartózkodik ettől.

3532   Weissappel 2018-02-26 10:14:48

Azért a Mezei Néző írásait én nem nevezném kritikának. És ő is tartózkodik ettől.

3531   zenebaratmonika • előzmény3530 2018-02-26 00:58:38

Örülök hogy tetszett, majd én is írok véleményt miután megnéztem.

Érdekesség, hogy szombaton két Offenbach premier is volt Budapesten, az Erkelben a Rajnai sellők c. operát tették fel, ebből 4 előadás van összesen, jövő hét csütörtök és péntek a két utolsó lehetőség megnézni. Te mész rá?

3530   Búbánat 2018-02-25 23:35:38

Alig van az operettirodalom költői között párja annak a népszerűségnek, mely Jacques Offenbach páratlanul invenciózus muzsikájának minden ütemét mintegy másfélszáz év óta az egész világ közönségének közkincsévé tette. Ezek a csodás gazdagsággal ömlő melódiák ma ugyanolyan frissek, színpompában ragyogók, mint megszületésük idejében. Az operett-gyűjtőcím alá foglalt 103 színpadi műve kimeríthetetlen kincsesbányái a muzsika nemes értékeinek

Azt, hogy a rendező, Székely Kriszta,  művészi elvei mennyire meghatározóak, és hogy milyen jelentős hatást gyakorolhat a modern zenésszínpad históriájára is, ezen a hét végén a Kékszakáll, Offenbach művének (vígopera ? — klasszikus operett?) rendhagyó előadásával bizonyította a gyakorlatban: ezúttal  az „új szelek fújta” Operettszínházban…

Offenbach — akár az Orfeusz az alvilágban,  a Szép Helénában, vagy A párizsi életben — itt is a francia második császárság megsemmisítő erejű szatíráját, egy a végzete felé rohanó züllött társadalom kíméletlen paródiáját nyújtja megfelelő áttételekkel, de Székely Kriszta mindezt átülteti a huszadik század második felének viszonyai közé; de akár napjaink vállalati szférájának vetületét leképezve, utalásokkal, például a hivatal felső vezetősége és mindenkori beosztott női „alattvalók” közötti etikai kérdések felvetését sem megspórolva -  de ki nem zökkentve magát az offenbachi pajkosságból, fricskákból… Székely Kriszta víziójában a színpadon mindenféle játékforma megelevenedik, melyben nincs egyetlen üres pillanat, az ötletek kergetőzésében nincs egyetlen kihagyott helyzet, elszalasztott lehetőség sem.

A Kékszakáll-bemutató elragadott a pénteki premier-előadás (első szereposztás), a szombat esti és a ma délutáni második  szereposztás izgalmasságával, frissességével, lendületével.
Mondanom sem kell, hogy ebben az óramű pontossággal pergő előadásban minden a helyén van, minden a játék elevenségét, lankadatlan lendületét szolgálja. S milyen irigylésre méltó az együttes munka, melyben a Kékszakáll kísérete, vagy a szenátusi slepp lakájai ugyanolyan kidolgozottan, odaadó precizitással látják el feladatukat, mint bármelyik főszereplő.
Ez utóbbiak közül elsőként Lusine Sahakyan de Bordás Barbara (Boulotte) vérbő, sodró elevenségű, sokszínű játéka az, ami tetszett legjobban,  a címszerepben Boncsér Gergely/Vadász Zsolt/Varga Donát három különböző figurarajza is felér egy jól sikerült „karikatúrával”. Popolani alkimistát (itt Kékszakáll személyi titkára) Peller Károly és Erdős Attila, a kissé túlrajzolt Bobéche szenátor alakját a mindig nagyszerű Szacsvay László és Csuha Lajos hozza.  Clementine-t, a szenátor megjátszott „kardos” hitvesét Kállay Bori és Kalocsai Zsuzsa formálták meg, egyformán erősen.  A bájos Fleurette  (majd Hermia mint a szenátor lánya) szerepében két fiatal szubrett aratott osztatlan sikert: Bojtos Luca és Kardffy Aisha.  Safir herceg, az álruhás pizzafutár karakterében Dolhai Attila és nála is szerethetőbben (énekhang), Veréb Tamás  aratta le a poénokat - pompásan mókáztak. Oscart, a szenátor főtanácsadóját Langer Soma és Kendi Ludovik mintázta remekbe.

Kellemes volt hallgatni a rádióból régi-új felvételekről kedves-ismerősen csengő, kifejezéssel teli, vonzó Offenbach-dallamokat mind a zenei vezető-első karmester, Dinyés Dániel, mind a másik dirigens, Silló István vezette Zenekartól, melyhez sokszínű teljesítményével csatlakozott az Operettszínház Énekkara és Balettkara.

Eredeti, egyéni szellemtől sugárzó, élményszerű — valóban „a zene és színház szintézisét” szolgáló —produkciónak szóltak mindkét bemutatón és ma délután is a közönség tapsai.

Meg kell még említenem az új librettó,  dalszövegek szerzőit is: Szabó-Székely Ármin, Székely Kriszta, Lőrinczy Attila. Munkájuk, mind prozódiailag, mind a szüzsé tekintetében a helyén van, a mai szóhasználatával is szellemes, vokális tekintetben pedig jól énekelhető. 

 Még egy adalék: a pompás Offenbach-operett zenéjébe a dramaturgia igénye szerint a komponista más darabjaiból is betettek néhány számot, ezek közül különösen kettő volt az, amely, jól kiegészítette, „frissítette” az alapmű hangulatát is a remek muzsikájával:

 „Az elizondói lány” -   Vertigo áriája  Figaróról, a sevillai borbélyról;  itt Popolani és Oscar kettősében az első felvonásban hangzik ez el. „A sóhajok hídja” „A hős kapitány” dala  (ezt másokkal együtt Bobèche szenátor énekli).  A dialógusok között ezeknek a betétszámoknak helyük volt - jól beleilleszkedtek a témákba, illetve a szituációkba.

Bővebben minek is írnék erről a nagyszerű operett-élményről, mely, olvasom, a"Mezei néző" blogírót is annyira rabul ejtette; minden benne van a második szereposztásban játszott szombat esti bemutató-előadásról írt beszámolójában:

http://mezeinezo.blog.hu/2018/02/25/operettszinhaz_most_rajta_a_sor_boulotte_lusine_sahakyan_offenbach_kekszakall_2018_02_24_masodik_sze

3529   Livingstone 2018-02-25 16:23:02

Óriási az operettes Kékszakáll! Színes, ötletes, és lebilincselő a rendezés!  Én mindkét szereposztással a főpróbát láttam, de márciusban még egyszer megnézem! Szenzációsat alakít benne Sahakyan Lusine, mint Boullotte, aki civilben Lukács Gyöngyi szuper tehetséges lánya! 

3528   trisztán 2018-02-25 15:18:55

http://mezeinezo.blog.hu/2018/02/25/operettszinhaz_most_rajta_a_sor_boulotte_lusine_sahakyan_offenbach_kekszakall_2018_02_24_masodik_sze

3527   trisztán 2018-02-25 15:18:31

Nagyszerű premier volt tegnap este az Operettszínházban!

Ime egy kritika:

3526   zenebaratmonika • előzmény3522 2018-02-24 16:45:10

Én már korábban láttam ezt az Operettszínházban a Sybillt, de a másik szereposztásban, örülök, hogy most Dolhai Attilával láthatom. Nekem az volt a véleményem, hogy az első felvonás remek, a második viszont gyengébb, ott csak a fődal ami tetszett, azt ismételték meg többször. Összességében szeretem ezt a darabot, bár Jacobi Leányvásárja szerintem erősebb zeneileg és a története is érdekesebb.

3525   zenebaratmonika • előzmény3522 2018-02-24 16:41:57

Sőt még egy jóhír számunkra. Úgy nézem, hogy a Komisch Oper Berlin által hamarosan játszandó Kékszakáll c. Offenbach mű megnézhető lesz ingyen, majd figyelni kell a dátumot: (2018. márc. 17. 19 óra - ezt írják)

https://operavision.eu/en/coming-soon

Nekem addigra már lesz összehasonlítási alapom a budapesti előadással.

3524   Búbánat • előzmény3523 2018-02-24 11:36:00

Kíváncsian várom ezt a felvételt; sokszor egész más sül ki belőle, mint amit élő előadásban, saját szemével/fülével megtapasztalt...

3523   telramund 2018-02-24 10:50:48

Ez a Sybill a beharangozás alapján eléggé szörnyű!

3522   Búbánat • előzmény2591 2018-02-24 10:39:15

A 2.591. sorszám alatt írtam beszámolót a 2015. év végén az Operettszínházban Szabó Máté rendezésében bemutatott Sybll operettről.

Megtört a jég: a televízió végre felvett egy teljes operettelőadást a teátrum repertoárjából, így ma este az M5 csatornán láthatjuk Jacobi remekének közvetítését - felvételről - a Budapesti Operettszínházból!

2018. február 24., szombat   20:45 - 23:35

Jacobi Viktor: Sybill

A Budapesti Operettszínház előadásának felvétele

(2017)

Illuzioperett két részben, magyar nyelven

Szöveg Bartos Ferenc, Bródy Miksa.

Díszlet Cziegler Balázs.

Koreográfus Bodor Johanna.

Rendező Szabó Máté

"Jacobi Viktor a Zeneakadémián egy évfolyamon tanult nem kisebb nevű szerzőkkel, mint Kálmán Imre, Szirmai Albert, Weiner Leó.

Két tanév elsajátítása után otthagyta az akadémiát és az addig megszerzett tudással belevetette magát az operett komponálás színes világába.

Első darabjai a Király Színházban uralkodó magyaros daljátékízlésnek igyekeztek megfelelni, majd a nemzetközi sikerek reményében művészete a nyugati stílus, a dzsesszes elemektől gazdag angolszász világ felé tekintett.

Az I. világháború kitörésekor a Sybill londoni bemutatójának előkészítésével volt elfoglalva, de mint ellenséges állam polgárát, kiutasították a brit fővárosból. Jacobi nagyoperettje a váratlan és kiszámíthatatlan szerelemről szól, amit a teljes felfordulás és zűrzavar kísér. Mindenki féltékeny mindenkire és mindenki szerelmes valakibe… Szabó Máté rendező és egyenrangú alkotótársa, a koreográfus Bodor Johanna erősen meg- és átmozgatta a Budapesti Operettszínház társulatát, amely hálásan fogadta a szokott praxistól eltérő munkamódszer és színházi gondolkodás megjelenését. Szabó Máté koncepciója szerint a Sybill nem hagyományos, „cukormázas” operett, hús-vér alakok, árnyaltabb, esendő figurák szerepelnek benne. Világuk életszagú, érzéseik valódi érzések, örömeikben, fájdalmaikban magára ismer a néző. A külső csillogást ellensúlyozzák a sorsukra vetülő árnyak, életüket meghatározó keserű döntések. A rendező jól egyensúlyoz tragédia és komédia között, tökéletesen visszhangozva azt a kettősséget, ami a szerelem és maga az élet."

 

Fischl Mónika - Sybill,

Dolhai Attila - Petrov,

Vadász Zsolt – Nagyherceg,

Frankó Tünde – Nagyhercegnő,

Kocsis Dénes – Poire,

Szendy Szilvi – Charlotte,

Oszvald Marika – Olga,

Mészáros Árpád Zsolt - Kormányzó

Közreműködik a Fővárosi Operettszínház Ének- és Zenekara valamint Balettkara.

Vezényel: Bolba Tamás

3521   Búbánat • előzmény3516 2018-02-23 10:40:58

„A PIM – Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet

tisztelettel meghívj Önt

2018. március 1-én, 16 órára a Bajor Gizi Színészmúzeumba.

„AZ ÖRÖK PRIMADONNA”
 

125 éve született Honthy Hanna

 Rá emlékezünk.

Vendégeink:

Nemlaha György író,
Rátonyi Hajni színművész

Házigazda: Gajdó Tamás színháztörténész

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Belépő: 500 Ft”

3520   Búbánat 2018-02-22 10:57:16

Cairo Opera House - Lehár: The Merry Widow - In Arabic

2018. februar 22.

Cairo Opera Company

Cairo Opera Orchestra

Cairo Opera Ballet Company

Cairo Opera Choir

 

Operetta

The Merry Widow

In Arabic

Franz Lehár

Choir Master: Aldo Magnato

Choreographer: Erminia Kamel

Set & Lighting Design: Amr Abdalla

Conductor: Hisham Gabr

Director: Mahdy El Sayed

Artistic Supervision: Dr.Iman Moustafa

 

Ugyanez arabusul...

3519   smaragd • előzmény3517 2018-02-22 06:03:31

Előzmény 3515, 3505 is részben

Erdélyi Mihályról Gál György Sándor-Somogyi Vilmos: Operettek könyve-'ben is olvashatunk.

„Erdélyi színiigazgató elgondolása az volt, hogy a közönség derűs szerepekben lássa-hallja a legjobb pesti művészeket. S mindezt filléres helyárakkal. Ezt az elgondolását meg is tudta valósítani. Művei nem irodalmi színvonalúak, de ebben az időben a többi librettistának sincsen sok dicsekedni valója.

Erdélyi Mihály olcsó színházat adott, nagyszerű művészeket léptetett fel. És dallamai bizonyos években „városi népdallá” váltak.”

„A húszas években a Budai Színkörben előadott operettjei: Mintha álom volna, Mit susog a fehér akác, Lehullott a rezgő nyárfa. Kedvelt módszere, magyar nótából, népies műdalból vett részletet ragad ki és azt teszi meg címnek.

(A Budai Színkör 1936. június 16-án tartotta utolsó előadását. Buday Dénes Csárdás című operettjét játszották búcsúzóul.)”

A „Csárdás”, kiemelem: Nem tudok hinni magának... tangó betétdala is Kemény Egon hangszerelésével lett híres és népszerű.

Kottakiadványok sokasága őrizte meg Kemény Egon hangszerelői tudását, tehetségét, zenei leleményét, hangszerismeretét, amelyet 1926-tól (nincs kizárva teljesen az sem, hogy már bécsi zenei tanulmányi ideje alatt is), több mint húsz esztendőn keresztül zeneszerző pályatársai dallamai kibontakoztatására, személyes sikerük elősegítésére is szerényen rendelkezésükre bocsátott – saját zeneművei sikerei mellett, amelyek a maguk idejében nemegyszer meglepő majd gyakran mások által is követett zenei újdonságokat tartalmaztak.

3518   Búbánat • előzmény3516 2018-02-21 22:15:03

Lehár: Friderika c. operettje (1930)

Békássy István és Honthy Hanna

Lehár Ferenc 1930 áprilisában ünnepelte 60. születésnapját, akit Budapesten is felköszöntöttek. Az ünnepségsorozatnak része volt október 31-én a Friderika bemutatója a Király Színházban.  

Gál Róbert írja „Óh, lányka, óh lánykám…” - Lehár, az  operett fejedelme című könyvében – melyből idézek sorokat:

„A darab próbái a forró augusztus után kitűnő hangulatban, a nyár végén kezdődtek. A színház csőd közeli helyzete egyelőre lekerült a napirendről. A bankok hiteleztek.

Lázár Ödön igazgató vette a fáradságot – ritka dolog -, és a lakásán kereste fel a Király Színház első számú díváját, Honthy Hannát.

- Mi szél hozta hozzám, direktor úr? kérdezte várakozóan Honthy? Baj van a színházban, vagy tisztelgő látogatás talán? kérdezte várakozóan.

- Nem, nem, Hanna, tudja, nagy tisztelője vagyok Önnek. Évtizedek óta csodálom, ámulom és bámulom az Ön rendkívüli tehetségét. Gyönyörködteti, andalítja és elbűvöli az emberiségnek azt a részét, amelyet egyszerűen közönségnek nevezünk. Mint az operett koronázatlan királynője, őrzi a műfaj hagyományait, az operettvilág törvényeit, szabályait, és senkitől sem engedi megszegni.

- Ne udvaroljon, Lázó!

- Hanna, Lehárbemutató lesz a Király Színházban. Ha elfogadja ajánlatomat, a női főszerep az Öné.

- Miről van szó?

- Nem szokványos operettszerep. Ha meglátja a zongorakivonatot, egyetért majd velem. Két szóval: opéra comique.

- Lázó, csak  nem azt kívánja tőlem, hogy operát énekeljek?

- Hanna, drága, én semmit sem kívánok, csak azt, hogy vállalja el Lehár Friderikájának címszerepét. Lehár ragaszkodik hozzá, hogy maga legyen Friderika.

[…] A Friderika premierje péntekre esik… kinn zuhog az eső, hideg köd gomolyog a főváros fölött. … Bent a Király Színházban meleg van, egyre forróbb a hangulat. Budapest társadalmi és művészi életének színe-java ott tolong az előcsarnokban. Horthy Miklós kormányzó Klebelsberg Kunó kultuszminiszterrel és Ripka Ferenc főpolgármesterrel beszélget. Odébb Kálmán Imre, Rátkai Márton és Beöthy László társalog.

Lehár kicsit feszeng, kipirulva hallgatja a jubileumi ünnepség háziasszonyát, operettjeinek kedvenc primadonnáját, Lábass Jucit – ki felidézi neki a régi időkből az 1918-as Pacsirta-premiert, melyben játszott és Lehár dirigált és lám, tizenkét év elteltével ismét az ő kezében van a karmesteri pálca… De még az előadás elkezdése előtt sorba mutatja be neki azokat a jóbarátokat, akik üdvözölni kívánják, és az ünnepi szónokokat  jelenti be: Lehár szülővárosának, Komáromnak főpolgármestere, Alapy László; a Király Színház igazgatója, Lázár Ödön;

Harsányi Zsolt szavait viharos tetszésnyilvánítás kíséri:

„Kormányzó urunktól már megkaptad a polgári érdemrend másodosztályú keresztjét. De hordasz te egy másik keresztet is – a sorsodat, hogy magyar vagy. Bízzunk benne, hogy az utóbbi kereszt nemsoká lesz súlyos teher. Ellenkezőleg, dicsőség és büszke öröm.”

[…] Az ünnepség és a Friderika premierje után a színház színpadán svédasztal várja a vendégeket. Lehár alig tud kiszabadulni a barátok gyűrűjéből.  Honthyhoz igyekszik.

Hanna Beöthy családi páholyában, a bal négyesben Kálmán Imrével beszélget.[…] Lehár megáll Hanna előtt. Zsebkendőjével titkolni igyekszik, hogy szeme csupa könny. Hanna kezére hajol, megcsókolja.

- Friderikámmal Berlinben, Münchenben, Lipcsében, Bécsben és Prágában jártunk, csodálatos előadásokban volt részem. De ilyen Friderikám, mint maga, Hanna, sosem volt, és sosem lesz többé. Imre ismeri azt az érzést, azt a hangulatot, amikor nem hallom saját melódiáimat. A zenekart sem. Csak azt érzem, hogy valaki kilép a múltból, és visz magával olyan világba, amelyről eddig csak álmodnunk adatott. Most a maga jóvoltából nemcsak álmodunk róla, hanem át is éljük…

3517   smaragd • előzmény3513 2018-02-21 16:47:42

 

HONTHY HANNA 125. születésnapja alkalmából, emlékére:

Erdélyi Mihály: "Legyen úgy, mint régen volt"

 Erzsébetvárosi Színház

Honthy Hanna és Jávor Pál

 

Rózsavölgyi és Társa Zeneműkiadók Kiadása, 1938

"LEGYEN ÚGY, MINT RÉGEN VOLT"

Operett 3 felvonásban

Szövegét írta és zenéjét szerzette:

ERDÉLYI MIHÁLY

 

KEMÉNY EGON hangszerelése (minden egyes kottalapon feltüntetve):

1. Kék nefelejts.. English waltz

Honthy Hanna és Jávor Pál / YT

2. Nincs énnékem fogatom...Foxtrot

1st Saxophon Eb Alto, Piano, 1st&2nd Violin, 2nd Saxophon Bb Tenor, 3nd Saxophon Eb Alto, 1st Trompet in Bb, 3nd Violin, Guitare, Bass, Trombone, 1st&2nd Trompet in Bb, Drums

Kemény Egon jazz-hangszerelése gramofonfelvételen: Sebő Miklós énekel / YT

3. Van neki...Foxtrot

("Van neki, van neki, ha mondom, van neki...")

4. Búskomor a liba...Foxtrot

5. Jóska, levelet hozott a pósta...Foxtrot

6. Toponári Mári...Foxtrot

 

Rádióközvetítés! Archív ritkaság: Hallo, Rádió Budapest I. / YT  "Legyen úgy mint régen volt "

 

...Este tizenegy volt, amikor Honthy lakásán Erdélyi ismét elkezdte olvasni az operett címét...

Írtam neked egy csudaszép dalt, azt, hogy legyen úgy, mint régen volt, ...képzeld ennek milyen sikere lesz, most, amikor már mindenki torkig van azzal, ami van! Mit szólsz hozzá?

Honthy elnyomott egy ásítást, de Erdélyit ez sem zavarta, még eldalolt csak úgy zene nélkül öt-hat dalt a készülő darabból - állítólag csak egy ujjal tudott zongorázni -, megivott közben hat hosszúlépést és megnyugodva távozott.

A nyugalomra meg is volt minden oka, hiszen hallatlanul értette, mi kell a közönségnek. Mindenki tudta a szakmában, hogy a mese vázát és a dallamokat ő találta ki, de aztán nem sajnálta a fáradságot és a pénzt sem, hogy igénybe vegye ismert és kevésbé ismert librettisták és muzsikusok segítségét, akik névtelenül „összehozták” a produkciót a nagynevű szereplőgárdának, melyhez minden nyári operettjénél ragaszkodott. A legyen úgy mint régen volt júniusi premierjén Honthy és Jávor mellett ott játszott, énekelt és táncolt az Erzsébetvárosi Színház színpadán Fenyvessy Éva, Kiss Manyi, Somogyi Nusi, Rátkai Márton és Sziklai József is. A legnagyobb sikere a zeneszámok közül a Somogyi Nusi-Rátkai Márton kettősnek volt, amikor azt dalolták, hogy „Jóska, levelet hozott a pósta...” de sokszor visszatapsolták Kiss Manyit és Jávort is, amikor táncra perdültek arra a nótára, hogy „Esőben, hóban, télen, nyáron...legszebb lány a Mári Toponáron”

Rátonyi Róbert: Operett

 

3516   Búbánat 2018-02-21 10:34:02

Ma 125 éve született Honthy Hanna!

Honthy Hanna (eredetileg Hügel Hajnalka - Budapest, 1893. február 21. - Budapest, 1978. december 30.) - Kossuth-díjas színművésznő,  operettprimadonna, érdemes és kiváló művész.

Emlékét idézem az alábbi cikk ide bemásolásával:

Megkésett születésnapi beszélgetés HONTHY HANNÁVAL,  aki színész-díjat alapit  és életrajzát írja

Film Színház Muzsika, 1962. március 16. / 11. szám

Honthy Hannáról olykor úgy beszélünk, mint afféle fogalomról. Valaki egyszer elmésen azt mondta róla, hogy valóságos „nemzeti intézmény”, olykor még idegenforgalmi attrakció is. Miért? Alighanem azért, mert igazán csak egy van belőle, a maga nemében egyszeri tüneménye az operettszínpadnak, ezt elismeri az is, aki nem kedveli a műfajt. S aztán, ahogy telnek-múlnak az évek, lassan-lassan valamiféle csodabogárrá is válik, hiszen nem mindennapos jelenség az a sokat emlegetett örökifjúsága,  tágra nyílt égszínkék szeme, ránctalan arca, aranyszőke haja és egész tejszínhabos lénye. A hangja is olyan, most, amikor beszélgetek vele, mint egy üde fiatal leányé, pedig éppen csak kilábolt a divatos influenzából. Legutoljára 38.6-tal játszotta végig a Csárdáskirálynőt, ami valóban hősies erőfeszítés lehetett.
De nemcsak beteglátogatóba mentem hozzá, hanem azért is, mert valahol azt olvastam: kerekszámú születése napját ünnepelte, s mivel tudom, hogy sohasem titkolja éveinek számát, sőt kérkedik vele, ez a kérdés is izgatott.


Ki kell ábrándítanom — mondja, és máris csilingel a nevetése — egy év még hiányzik a kerek számból, habár a születésnapom óta már taposom. Az egyik lexikon tévesen azt írta, hogy 1892-ben születtem, holott csak 1893- ban. Szóra sem érdemes az az egy év, dehát mégiscsak ez az igazság ...
 

Csak úgy dobálódzik az évszámokkal!
Sok mindenre voltam hiú életemben — mondja elbűvölő mosollyal — de életkoromra sohasem. Például igen sokáig nem viseltem nappal szemüveget, még akkor sem, ha kevéssé jól láttam ...


Ami a hiúságot Illeti, azt hiszem, most meg éppen hiúságból beszél az évszámokról. Most arra hiú, hogy sokéves korában is megmaradt a régi Honthy Hannának. Dehát mitől maradt ilyennek, mint amilyen? Meséli, hogy az utóbbi években hatszázszor játszotta el a Csárdáskirálynőt. Ebbe nem számítja bele régi fellépéseit, mert valamikor Sylviát is alakította a Kálmán-operettben. Csak azt nem értem, hogyhogy nem unja ennyiszer eljátszani ezt a káprázatos parádét! Ez a kérdés akkor is felmerül, hogyha a művel kapcsolatos vélemények és ízlések különfélék ...


Semmit sem unok, amíg a nézőtéren nem unják, amit csinálok — feleli.— Mindig más-más közönségnek játszom. S valahányszor kimegyek a színpadra, elönt a boldogság, amikor az emberek tapssal fogadnak. Én körülnézek, és azt mondom magamban, „szervusztok édeseim!” S máris megkezdődik a teniszezés a közönség és köztem. Engem rendkívül lelkesít, ha érzem, hogy játékom hat a közönségre. Ettől valósággal elérzékenyülök... Az én legnagyobb színpadi élményem: az összjáték a közönséggel...

Minden művésznek mást és mást jelent a színpad. Mindenki mást és mást vár és kap tőle. Honthy Hanna magányosan él itt, fent a Deres utcában, kulturált ízléssel megteremtett gyönyörű otthonában, s a szeretetet, a gyöngédséget, ami nélkül senki sem érzi jól magát az életben, ő a közönségtől kapja meg ...


Mióta színész?
Ötven év óta - mondja. S amikor elcsodálkozom ezen, rögtön meg is magyarázza: — Tudom, tudom, már évekkel ezelőtt ünnepeltük ezt a jubileumot, de akkor beleszámították az én balettéveimet is, mert én már 12 éves koromban táncoltam a Babatündérben.  Most azonban csak az operettszínpad éveit sorolgatom. Szívesen gondolok vissza a hosszú évtizedekre, és nem szégyellem, hogy soha semmit sem kaptam ingyen. Én mindenért mindig megküzdöttem…

Így, kívülről pedig úgy látszik, mintha egész pályáján játszi könnyedséggel szerezte volna meg a sorozatos diadalokat. De mit nevez ő küzdelemnek? Egy olyan példát mond el, amely ma valósággal kortörténetnek hat az operettek egykori kulisszavilágából.

— A Király Színház vezetősége annak idején kiosztotta rám a Mézeskalács Örzse szerepét. Petráss Sárit pedig meghívták a királykisasszony eljátszására. Ő azonban rögtön kijelentette, hogy csakis Örzsét hajlandó alakítani, mert olyan szerepet nem vállal, amelyben a férfi nem marad az övé. Kétségbe voltam esve a szerepcsere miatt, de aztán mégis sikerem volt...

— Másképpen játszik-e ma, mint régen?

— Én mindig arra törekedtem, hogy emberi legyek a színpadon... Akik nem szeretik az operettet, többnyire azzal érvelnek, hogy ebben a műfajban a szereplők minden ok nélkül váratlanul táncra perdülnek és énekelnek... Nos, hát éppen ez az: erre vigyáztam mindig, hogy a tánc és az ének természetes következménye legyen az előzményeknek. Nemegyszer mondták nekem: hogyan lehetséges, hogy 37-es lábad van, amikor a színpadon 35-ösnek se látszik? Ez igaz is, mert én a színpadon nem Honthy Hanna vagyok, hanem az, akit játszom...

Ezzel ugyan nem értek egyet, mert az ő egyénisége, az ő kialakult játékstílusa minden maszkon és kosztümön keresztülsüt. Éppen ez az, hogy mindig Honthy Hanna...
Nemsokára ismét Játszik a Fővárosi Operettszinházhan, az influenza nehezebbik felén már túljutott. Mit csinált itthon egész nap?

— Vagy ötezer könyvem van, így hát sosem unatkozom. Azonkívül megkezdtem az önéletrajzom írását...
— Önéletrajzot ír? Hogyan?
— Egyelőre magnetofonba mondom be, ami éppen eszembe jut, a kezdettől máig. A pályámat és a magánéletemet akarom megírni ... Azt hiszem, érdekli majd a fiatalokat is az én sokféle színészi tapasztalatom. Az az elképzelésem, hogy könyvem jövedelméből díjat alapítok fiatal színészeknek ...

—Mi volt a legfontosabb tapasztalata?
— Tálán az, hogy az operettszínész is neveli a maga módján a közönséget. Mondjuk jó ízlésre. Én mindig óvakodtam attól, hogy valaha is frivol, ízléstelen, vagy éppen közönséges legyek a színpadon. Pedig sokan hajlamosak erre a nagyobb és olcsóbb siker érdekében. Valamikor a Fifi című francia vaudeville-ben játszottam. Másnap az egyik kritikus azt írta rólam, hogy még a Sacre Coeur növendékei is megnézhetnek, még ők is tanulhatnak tőlem illemet és jó modort... Pedig csak egy kis kokottot alakítottam ...

— Nem bánta meg. hogy az operett műfaját választotta élete hivatásául?

— Amióta a világ világ, minden operettszínész azt nyilatkozza, hogy a lelke mélyén Shakespeare-t és Szophoklészt szeretné játszani ... Nem, nem, ezt ne várja tőlem ... Még akkor sem, ha régi, jól sikerült prózai szerepléseimre utal... Én ma is változatlanul szeretem az operettet.

Az operett is őt...

Gách Marianne

3515   smaragd • előzmény3505 2018-02-21 05:19:15

 

Szántó Mihály (3505 számú bejegyzéshez)  nevét eddig nem ismertem, így fellapoztam Rátonyi Róbert operett-könyvét, ahol ez áll (1930):

"Május 24-én mutatta be a Színkör a Mit susog a fehér akác sikeres szerzőpárosának Szántó Mihálynak és Erdélyi Mihálynak új operettjét, a Lehullott  a rezgő nyárfát, amely összesen 14 előadást ért meg.

Sebestyén elkeseredve mondta: "Úgy látszik, ezekkel a magyarnótás című operettekkel nincs szerencsém!"

"sikeres szerzőpárosának Szántó Mihálynak és Erdélyi Mihálynak új operettjét"
....arról sem tudtam eddig, hogy Erdélyi Mihálynak zenei szerzőpárja volt....
3514   Búbánat • előzmény3512 2018-02-20 19:47:50

Offenbach: Kékszakáll - Próba közben - video

Revizor -a kritikai portál - megosztotta a Facebookon az Operettszínháztól kapott riportot a próbafolyamatról.

február 3., 12:00

"A próbaidőszak közepén megnéztük, mi történik..."

Székely Kriszta rendező megosztja  gondolatait Offenbach művének színpadra állításáról.

3513   smaragd 2018-02-20 17:45:21

 

"Magyarújság

Színház- Kultúra

Kassai zenészek nagy sikerei külföldön

...Kemény Egon zeneszerző fényes karrierje....

...

Budapesten hetekig szaladt Harmath Imre "Szomorú csütörtök - víg vasárnap" című hangosfilm-szkeccse, melynek pompás kísérőzenéjét és a filmoperett összes divatos slágereit a Kassáról elkerült Kemény Egon írta.

Kemény Egon ma a legjobb budapesti tánc- és dalszerzők között foglal helyet.

A "Szomorú csütörtök - víg vasárnap" legjobb slágerszáma a "Légy életem és halálom" három nyelven készült el gramofónlemezre. Híres dala a "Ritka madár a szerelem", amelynek szövegét szintén Harmath Imre írta. Kemény Egon hangszerelte a "Csavargólány" című operettet , amelynek most lesz a kassai bemutatója.

A "Kontusovka" című újdonságnak, melyet most az őszi szezonban fog bemutatni Kassán Iván Sándor társulata, "Úgy fáj... "című dalbetétjét szintén Kemény Egon írta.

Rózsavölgyi és Társánál jelent meg a "Ne felejts el engem..." című slágere. Nagy sikere volt a "Mondd miért születtél..." című Kemény Egon tangónak.

....

1936"

A fenti tudósítás Kemény Egon saját kompozíció mellett megemlíti a "Csavargólányt".

Minden bizonnyal szoros zenei kapcsolat fűzte egymáshoz a két zeneszerzőt, ugyanis Erdélyi Mihály két másik operettjének - "Sárgapitykés közlegény" (1937), "Legyen úgy, mint régen volt" (1938) -  jazzhangszerelésére is felkérte. Talán még majd további közös zenei sikereikhez...is találunk adatokat vagy kottákat.

KEMÉNY EGON hangszerelése, minden egyes kottalapon feltüntetve:

Rózsavölgyi és Társa Zeneműkiadók Kiadása, 1936

 "Csavargólány..."

Vidám operett 3 felvonásban 9 képben

Írta és zenéjét szerezte: Erdélyi Mihály

1. Én nem kívánom azt, hogy engem szeress...Tangodal

2. Sárgarézből van a pipakupakom...Induló fox

1st&2nd Violin, 2ns Violin, Piano, Trombone, 1st Saxophon EbAlto, 2nd Saxophon Bb Tenor, 1st&2nd Trumpet in Bb, Drums, Bass

Kalmár Pál énekel/YT

3. Göncölszekér az égen...Fox-trott

 

3512   Búbánat • előzmény3511 2018-02-20 14:54:10

Kékszakáll - Nyílt próba - video-interjúk - Operettszínház

 

A Kékszakáll nyílt próbáján jártunk

Operettszinhaz.hu, 2018-02-14

Tíz nappal a február 23-i bemutató előtt nyílt próbát tartottunk nagyszínpadunkon, ahol Székely Kriszta rendező irányításával javában zajlanak a Kékszakáll munkálatai.

A Magyarországon több mint 30 éve nem játszott művet színházunkban első alkalommal tűzzük műsorra. A próbát követő sajtótájékoztatón az előadás rendezője, Székely Kriszta arról beszélt, régi álma vált valóra azzal, hogy megrendezheti élete első operettjét. Mert bár prózai rendezőként is számos kihívásnak kell megfelelnie, "ez a műfaj, azon belül is Offenbach és a hatalmas kórusképei egy egészen más dologra tanítanak. Ugyanakkor az is igaz, hogy nagyon biztonságos környezetben érzem magam, mert olyan művészekkel dolgozom, akik rengeteget tudnak az operettről. Ezért azt gondolom, jóféle kölcsönhatásban keveredik munkánkban a régi az újjal. Örömmel veszem az ő tapasztalataikból adódó segítséget és úgy érzem, ők is nyitottan állnak hozzá ahhoz, amit én tudok hozzáadni ehhez a dologhoz".

Kulcsár Noémi koreográfus, a Táncművészeti Egyetem Moderntánc Tanszékének vezetője is első ízben dolgozik operettel. Úgy véli,  e műfajok találkozása jelen esetben nem idegen egymástól, mert az volt a koncepciójuk, hogy ötvözzék az újszerű táncokat és mozgásokat az operett klasszikus hagyományaival, és egy-egy ponton akár kísérletezzenek is.

Dinyés Dániel zenei vezető és első karmester azt hangsúlyozta, hogy Offenbach mindig kihívást jelent az alkotók számára Magyarországon, mert a zeneszerző életműve nem igazán tudott megragadni az itthoni előadói hagyományban. "Dacára annak, hogy ő volt, aki életre hívta az operettet, és ő használta először magát az operett szót is, a műfaj később túlnőtt rajta. Lehár Ferenc és Kálmán Imre is magáévá tette ezt a kifejezést, és nekünk, magyaroknak, ők jelentik az operettet. Offenbach sokkal gyorsabb, sokkal kuplésabb, sanzonosabb, mint hazai követői és az egésznek van egy iramló, rohanó természete mind zeneileg, mind színpadilag. Miközben egy rendkívül szellemes zenéről és hihetetlenül szórakoztatóan megfogalmazott gondolatokról beszélünk."

Az előadás címszerepében az Operettszínház két sztár bonvivánja, Boncsér Gergely és Vadász Zsolt látható, akik örülnek, hogy a klasszikus hős szerepből kibújva ezúttal kegyetlenebb énüket is megmutatják.

Boulotte karakterét Bordás Barbara és a vendégművész Lusine Sahakyan ölti magára, akik azért is kedvelik különösen a takarító lány figuráját, mert eltérve a klasszikus primadonnai ívtől, erős benne a komikai és szubrett vonulat, miközben hangterjedelmét és zeneiségét tekintve mégis operai feladatot jelent.

Popolaniként Peller Károly és a fiatal vendég baritonista, Erdős Attila brillírozik majd.

Bobèche szenátorként a vendégként érkező Szacsvay László, a Katona József Színház művésze és az egykori  rockszínházas, ma már az Operettszínház oszlopos tagja, Csuha Lajos mutatkozik be, akinek egyébként ez első operett szerepe.

A szenátor kevéssé hűséges feleségét Clémentine-t, a társulat két dívája, Kállay Bori és Kalocsai Zsuzsa tölti meg élettel és derűvel.

Oscar, a szenátor jobb keze Langer Soma, valamint az operában és operettekben egyaránt otthonosan mozgó, a Kreatív kapcsolatokban már a Kálmán Imre Teátrumban is fellépett Kendi Ludovik lesz.

Saphir, a pizzafutár (vagy álruhás herceg?) szerepében Dolhai Attila és Veréb Tamás mutathatja meg humoros oldalát, táncos-komikusi vénáját.

A bájos Fleurette bőrébe a Notre Dame-i toronyőrben debütált Bojtos Luca és a szubrett szerepekben már többszörösen bizonyított Kardffy Aisha bújik.

További szereplők: Horváth Dániel, Imre Roland, Szörényi Andrea, Rikker Mária, Halasi Bianka, Zábrádi Annamária, Kékszakáll első feleségeként pedig Lévai Enikő lép színpadra.

Az előadás szövegét Szabó-Székely ÁrminLőrinczy Attila és Székely Krisztajegyzi, a dalszövegeket Máthé Zsolt írta.

A második karmester Silló István, a karigazgató Szabó Mónika, a jelmeztervező Pattantyús Dóra, míg a díszlettervező Balázs Juli.

 

3511   Búbánat 2018-02-20 14:35:04

Máthé Zsolt: Ez volt életem legnagyobb szövegírói munkája

Fidelio, 2018.02.17. 14:34 – Spilák Klára

Máthé Zsolt jegyzi a Budapesti Operettszínház új bemutatójának, Offenbach Kékszakáll című nagyoperettjének dalszövegeit. Az Örkény István Színház színművésze írt már rap, opera, kuplé, sláger és színházi dalszövegeket, készített saját dalestet, de ez az első alkalom, hogy nagyoperetthez kérték fel. A február 23-i premier kapcsán a feladat nehézségeiről és örömeiről, az operett korszerűségéről és a nőközpontú történetekről beszélgettünk.

"[Székely] Kriszta és az alkotótársak, Szabó-Székely Ármin és Lőrinczy Attila eleinte nem akartak semmilyen komolyabb változtatást az eredeti történeten és jeleneteken, ezért én is úgy indultam neki, hogy azt fogom meg-, illetve átírni, ami van. Az 1981-es Erkel színházi előadás példányát olvasgattam és hallgattam eredetiben a dalokat. Közben gondolkoztam, mi az, amit én akarok közölni a szövegek által. Eleinte nem volt egyszerű. Eleve úgy állapodtam meg Krisztával, hogy néhány számot kiválasztunk, arra megírom az általam elképzelt verziót és aztán egyeztetünk, jó-e ez az irány vagy merre induljak tovább. Tulajdonképpen ez volt az együttgondolkodás menete. Miután az én verzióim többé-kevésbé elsőre tetszettek Krisztának, a továbbiakban ebben a hangvételben és szóhasználattal, stílussal dolgoztam. Később aztán volt egy kis koncepcióváltás, amikor úgy döntöttek, megváltoztatják a történet idejét és közegét.

Elhagyták ezt a pásztoridillel induló, királyos-lovagos sztorit és a 20. századba, az '50-es évek Amerikájára hajazó közegbe helyezték a cselekményt.

Ezért visszamenőleg néhány helyen változtatnom kellett a szövegen. Dinyés Danival, a zenei vezetővel sokat konzultáltam, mindig szólt, ha valami prozódiailag nem stimmelt és felhívta a figyelmemet, ha a zene, a kíséret más hangulatot sugallt, mint az én ahhoz írt soraim."

3510   Búbánat • előzmény3488 2018-02-20 14:27:10

Ki volt az igazi Kékszakállú? - I. rész

Fidelio. hu -   Csabai Máté

2018.02.20. 13:26

"A kamrájában hét halott feleség, a nyolcadik túlságosan kíváncsi. Alakját Bartók és Offenbach is feldolgozta, az utóbbit tűzi műsorra az Operettszínház. Utánajárunk, honnan ered Kékszakáll mondai alakja."

"Cikkünk második részében sorra vesszük a leghíresebb Kékszakállú-feldolgozásokat, különös tekintettel Bartók és Offenbach műveire."

3509   zenebaratmonika 2018-02-20 14:25:08

Alfred Grünwald igazi librettószöveggyáros volt Németországban, Ausztriában, - 1933-tól ugye már csak utóbbiban - számos ismert darabhoz írt szövegkönyvet, melyek közül többet hazánkban is játszanak vagy játszottak, ezért érdemesnek tartom linkelni operettlibrettói listáját:

A magyar szerzők közül Kálmán Imrének 5, Ábrahám Pálnak 6, Lehár Ferencnek 2 librettót készített.

Werke (Auswahl)

  • Elektra, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Bela Lasky, 1905
  • Die lustigen Weiber von Wien, Operette, Musik: Robert Stolz, 1908
  • Die Dame in Rot, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Robert Winterberg, 1911
  • Hoheit tanzt Walzer, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Leo Ascher, 1912
  • Der lachende Ehemann, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Edmund Eysler, 1913
  • Die ideale Gattin, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Franz Lehár, 1913
  • Die schöne Schwedin, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Robert Winterberg, 1915
  • Die Kaiserin, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Leo Fall, 1916
  • Die Rose von Stambul, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Leo Fall, 1916
  • Bruder Leichtsinn, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Leo Ascher, 1917
  • Das Sperrsechserl, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Robert Stolz, 1920
  • Der letzte Walzer, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Oscar Straus, 1920
  • Die Bajadere, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Emmerich Kálmán, 1921
  • Die Tangokönigin, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Franz Lehár, 1921
  • Die Perlen der Cleopatra, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Oscar Straus, 1923
  • Mädi, Operette, (mit Leo Stein), Musik: Robert Stolz, 1923
  • Gräfin Mariza, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Emmerich Kálmán, 1924
  • Die Zirkusprinzessin, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Emmerich Kálmán, 1926
  • Die gold’ne Meisterin, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Edmund Eysler, 1927
  • Die Herzogin von Chicago, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Emmerich Kálmán, 1928
  • Das Veilchen vom Montmartre, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Emmerich Kálmán, 1930
  • Viktoria und ihr Husar, Operette, (mit Fritz Löhner-Beda), Musik: Paul Abraham, 1930
  • Die Blume von Hawaii, Operette, (mit Fritz Löhner-Beda), Musik: Paul Abraham, 1931
  • Ball im Savoy, Operette, (mit Fritz Löhner-Beda), Musik: Paul Abraham, 1932
  • Eine Frau, die weiß, was sie will, Operette, Musik: Oscar Straus
  • Venus in Seide, Operette, Musik: Robert Stolz
  • Märchen im Grand-Hotel, Operette, (mit Fritz Löhner-Beda), Musik: Paul Abraham, 1934
  • Dschainah, das Mädchen aus dem Tanzhaus, Operette, (mit Fritz Löhner-Beda), Musik: Paul Abraham, 1935
  • Polnische Hochzeit, Operette, (mit Fritz Löhner-Beda), Musik: Joseph Beer, 1937
  • Roxy und ihr Wunderteam, Operette, (mit Hans Weigel), Musik: Paul Abraham, 1937
  • Bozena, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Oscar Straus, 1952
3508   smaragd • előzmény3507 2018-02-20 00:47:40

Mesélte..., vannak benne igaz elemek is.

Nyilván nem emlitette azokat a zeneszerzőket, akiket nem érintettek ezek a dolgok.

3507   zenebaratmonika • előzmény3506 2018-02-19 20:33:35

Miért kellett ezt megrendelni?

Divatba jöttek a jazzes slágerek és ennek elterjedését mesélte. De ez még a kezdet, mert az igazi híres jazzoperettek 1930. után születtek, az első kísérletek pedig 1928-ban történtek... pl. Zenebona...

Az általad említett szerzők más műfajban mozogtak, azért nem említették őket a cikkben. Könnyűzene, de nem jazz....

3506   smaragd • előzmény3504 2018-02-19 19:05:21

 

Érdekes cikkek (3504)...tartalmuk alapján felmerülhet az emberben, hogy akkor ezeket ki rendelte meg és ki fizette?  :-)

Hétköznapi szinten számol be a "mindent elsöprő" társadalmi jelenségről, amit az új zenei irányzatok, a jazz és  szalonzene megjelenése és gyors elterjedése váltott ki. 

Korabeli jeles szerzők értékes zenei ismertetőit is meg lehet találni, mélyebben tájékozódni.

 

Egy későbbi Bárd Kottafüzetből:

Magyar Zene Szalonzenekarra

Zeneszerzők:

Pécsi József

Kacsoh Pongrác - János vitéz egyveleg

Ákom Lajos

Sándor Jenő

Huszka Jenő (Kemény Egon hangszerelése)

 

Nagy Ibolya műsorának vendége volt nemrég Boros Attila, akinek egykori riportalanya, Fehér György érzékletesen és ifjúságára visszaemlékezve lelkesen mesélte el, milyen nagyszerű volt az új "könnyűzenei" irányzatok, a jazz felé fordulni budapesti zeneakadémiai tanulmányai közben majd ezt követően egész életében.

"Túl az Óperencián", 2017. november 30.

3505   zenebaratmonika 2018-02-19 14:56:07

Itt pedig egy szomorú hír, az egyik fiatal zeneszerző haláláról, akihez sok sláger fűződik:

Pesti Napló, 1935. február 29.


(*) Szánthó Mihály halála. Szánthó Mihály, a kitűnő komponista és karmester, sok nagysikerű operett muzsikájának szerzője, hosszas szenvedés után, 39 éves korában meghalt. Szánthó Mihály tehetséges ember volt, sokat dolgozott és különös érdeme volt, hogy a legtöbb divatos magyar zeneszerző operettjének muzsikáját hangszerelte. Szánthó Mihály operettjei közül a "Mit susog a fehér akác" és a "Lehullott a rezgő nyárfa" címűek aratták a legnagyobb sikert. Szánthó Mihály a mult év nyarán végigdirigálta a Cirkusz csillaga előadásait. Az utolsó előadás után ágynak dőlt, a Siesta-szanatóriumba vitték. Tüdőbaja elhatalmasodott rajta, néhány héttel ezelőtt orvosai gégerákot is konstatáltak. Súlyos szenvedésektől váltotta meg a fiatal karmestert a halál. Felesége, Pálffy Blanka, a kitűnő primadonna gyászolja. Temetése kedden délután 3 órakor lesz a rákoskeresztúri római katolikus temetőben.

3504   zenebaratmonika 2018-02-19 13:11:33

Újság, 1927. július 21.

A birkozóbajnok, az ügyvéd, a csokoládégyáros, a rendőrtisztviselő, a járásbiró, a színész és a többiek, akik valamennyien zenét szereznek

1.

A körúti művész- és életmüvész-kávéház zsibongó hangzavarában mint rikkantó csatakiáltások törnek fel a zeneszerzők harsány, vitatkozó szavai. Itt termelődött ki a szövegíró börze, azaz a muzsikusok ide járnak el egy-egy jó szövegért. Komoly kávéházi bölcsek ellentmondást nem tűrő hangsúllyal jelentik ki, hogy az 1927-es év Budapesten a zeneszerzés jegyében fejlődött ki és ma az van itt a zenében, ami pár év előtt tőzsdében volt. És a Teréz-köruti Padillák és Yvain-ek, ami a legfontosabb, sőt talán egyedül fontos: tehetségesek. Hiszen voltak itt mindig kitűnő művelői a könnyű muzsikának; de a Hulló falevél szerzőjének évtizedekig kellett verekedni, körömszakadtig a legfalatnyibb sikerért. Ma pedig? ... Két jó taktus és a zeneszerző ölébe hull a pénz és a hir. Egy bárkarmesler két kótájával „befut" és azontúl mindenki ismeri Eisemann Mihály nevét. Aztán a legdivatosabb (egyben legkomolyabb értékű) komponistája a könnyű zenének: Márkus Alfréd. Mindig megállapították róla, hogy vérbeli tehetség, de igazi, átütő sikere alig volt. Tavaly aztán merészet gondolt Márkus, irt egy remek, parkettrekergető charlestont és a kótára igy irta a nevét: Fred Márkush. A muzsika külföldre került. Pár hét múlva visszajutott hozzánk. Mint a legdivatosabb angol tánczene, azzal az ajánló pecséttel, hogy a Dollyak a Casino de Paris-bán erre a muzsikára táncolnak. És Márkus Alfréd, az ügyes, nagyszerű muzsikus ilyen csellel végre igazán meghódította ezt a várost, amely a tehetségest csak akkor tűri meg, ha idegen vignetta alatt jelentkezik.

2.

Ha két jó taktussal ezreseket és csengő nevet lehet szerezni, csoda-e ha a kávéházi terraszon ott gubbasztanak Irvius Berlin jelöltek és kiagyalni próbálják azt a ritmust, amivel mindent megszerezhetnek, amit az élet csak nyújthat. Egy kávéházi statisztikus kiszámitotta, hogy e pillanatban több mint nyolcvan ismert zeneszerző-jelölt jár a városban azzal a szent hittel, hogy pár hónap múlva ő lesz a Fred Márkush, mert most mindenki őt irigyli Az én babám egy fekete nő-ért...

Hol vannak ma már az álmodozó, kékszemü zeneakadémisták, akik örökélefü szimfóniákat terveitek ki magukban? Kihallak, utánpótlás pedig nincs. A könnyű muzsikát ma már a kiválasztott zeneértőkön kivül csak a bólogató smockok nézik le,hiszen a tánczene valóságos életformájává lett a modern embernek, szükséglet lett mint a ruha, vagy az élelem. A fiatal és képzett muzsikusok is tudják ezt, Ábrahám Pál, aki áhitatosan tiszta zenei kompozíciókkal kezdte, ma —- charleston- zenét ir.

3.

Így vált ragadó őrületté, tobzódó mániává a tánczeneszerzés Pesten. Eisemann óta mindenki tangót ir, akit valaha gondos mamája zongorázni fanitott, Wilde népszerűsége idején mindenki afrorizmákat gyártott, — ma tangót dudorász a praktikáns, — hátha kijön belőle valami?... Nem Írunk itt most a beérkezett régi zeneszerzőkről, a partot ért árnyékről. Inkább róluk legyen szó, akiket megmámorositolt a siker látása. És azokról a fiatalokról, akik máról-holnapra hihetetlen népszerüségü tánczenéket komponáltak és oly rövid idő alatt lopták be taktusaikat a publikum szivébe? hogy a közönség nem is jegyezhette meg a nevüket". Pedig érdemes. A sikeresek között hivatásos muzsikus alig akad. Hanem: Talán a legtehetségesebb egy ifjú birkozóbajnok. Garai Imre a neve. Kedves olvasó, tegye szivére kezét és úgy vallja be, hogy a Hallod-e, hallod-e körösi lány zenéjét ismeri? Na ugy-e? De azt nem képzelte, hogy ennek az aranyos muzsikának a szerzője egy aktív birkozóchampion, aki ellentfeleit a szőnyegre vagdossa. A publikumot ezzel a dalával máris „kétvállra fektette".
Aztán azt a dalt, hogy: Este hétkor kis babám .. . egy ifjú, teljesen ismeretlen karmester, Ilnitzky László irta. A nevét senki nem ismeri, a muzsikáját mindenki. És a többiek: a csokoládégyáros, aztán az ismert büntetőjogász, a városligeti kis színész és mások', csupa nagysikerű muzsika szerzői. Hát érdemes operát írni?

4.

A kóta útja? Most erről is kell beszélni.
Tudniillik, ne gondoljuk azt, hogy a zeneszerző megkomponálja a „fülbemászót" és máris mindenki dudorász ... Óh, dehogy. A popularitásért meg kell dolgozni, különösen azóta, hogy a sláger az utcáról bekerült a teadélutánra, a lokál karmesteri pulpitusára, a kávéház és a szálloda zenekarába. Mistinguette valóságos hadsereggel, előre pontosan elkészített stratégiai tervvel lopta be a Valenciát előbb Párizs, aztán az egész világ fülébe. Még a világjáró gőzösök matrózai is meg voltak vesztegetve, hogy ezt a dalt és csak ezt a dalt dúdolják az utasok fülébe. Maurice Chevalier, Páris kuplékirálya, amikor tavalyi műsorát, a Valentinéi divatba hozta, végigjárta a párizsi éjszakát és minden helyiségben ingyen énekelte a kupiét érte rajongó párizsiaknak. Komoly, céltudatos munka a dal népszerűsítése, ötlet és pénz kell hozzá.

A pesti kóta útja?
Amint az ifjú tehetséget érez magában, elszalad a körúti kávéházba a szövegíró börzére Írót keresni. A szövegíró a legfontosabb, jó szöveg nélkül nincs siker és mostanában születtek olyan tánczenék, amelyeket négy-öt szövegre énekelnek. Szövegírót találni azonban nem könnyű feladat. A hires mondást kell ide aplikálni: három dolog kell hozzá, pénz, pénz, pénz. És el kell árulnunk azt az édes titkot, hogy a szövegírót az esetek kilencvenöt százalékában a zeneszerző fizeti a saját zsebéből, vállalván természetesen a kockázatot. Amellett zeneszerző minden kávéházi asztal mellett öt ül, szövegírót azonban csak lámpással lehet találni. Tegyük fel, hogy már elkészült a zene és megiródott a szöveg. Akkor jön a nagy feladat: a kótát kiadni! Ismét a gyengébbek kedvéért megjegyezzük, hogy a modern tánckólák javarészét nem zeneműkiadó adja ki, hanem maga a zeneszerző és a zeneműkiadó csupán bizományosa. Négyszáz-ötszáz pengőbe kerül átlag egy, kóta kiadása.
Ha már megjelent a kóta, akkor kerül sor az „osztogatásra“. Hogy mi az az osztogatás, azt mindjárt megmagyarázzuk. Fel kell bérelni húsz- harminc gyorslábú fiatalembert, akik ingyen osztogatják a zeneszám szövegét. De csak' a szövegét. Hogy aztán a közönség kiváncsi legyen — a zenére!
Ezután következik a „plaszirozás". A muzsikus elhelyezi a kótát. Ez úgy történik, hogy a zeneszerző végigjárja a lokálokat és a zenekaroknak ajándékozza a kótát azzal, hogy legalább egyszer játsszák el minden este. Tudni kell, hogy minden, sikertelen zeneszerző arra hivatkozik, hogy őt a zenekarok nyomják el. A zeneszerző hihetetlenül agilis ilyenkor. Nem elégszik meg azzal, hogy hogyne, majd játsszuk a dalt... hanem leül a legelső asztalhoz és ellenőrzi, mikor csendül fel az ő minden reménységét magában foglaló száma. Ha a zenekar késlekedik, — ó borzalom! — maga leül a zongorához és valósággal kiforszirozza, hogy az ö muzsikájára táncoljanak a parketten suhanó párok. Beszélik, hogy sok kiskorú zeneszerző igy züllött el, hogy ellenőrizze mikor zenditenek rá a muzsikájára?

5.


A siker titka az, amit nem lehet megfejteni. Vannak zeneszámok amelyek rögtön népszerűek lesznek, de két hét múlva mindenki elfelejti őket. Természetes, hogy a pattogó refrén pótolhatatlan. Az már törvény, hogy a könnyű tánczene néhány hónap alatt a feledés homályába vész, viszont a dalok, bár nem gyors népszerüségüek, hosszabb ideig élnek.
E pillanatban a legdivatosabb tánczene, mint ismeretes, Az én babám egy fekete nő... Két hónapig énekelték az egyik orfeumban, hangos siker nélkül. A refrént senki nem dúdolta az utcán. Egy regel arra ébredt a szerencsés zeneszerző, Márkus Alfréd, hogy mindenki az Ö dalát dúdolja. Pedig az orfeumban akkor már régen nyári szünet volt. A siker kiszámíthatatlan.

6.

Egész más a helyzet a dalköltőknél. Ne beszéljünk most Fráter Lórándról, Balázs Árpádról és a többi nagyokról, akiknek neveihez már tradíció fűződik.
A mostaniak közül a legnépszerűbb Ányos Laci, a megboldogult Sas Náci öccse, az ő dalait éneklik szerte az országban. A legtöbb dala a Nem én lettem hűtlen hozzádtól egészen a legújabb sikeréig meghódították az egész országot.
Ha nem is olyan nagy mértékben, mint a könnyü tánczenéknél, a dalköltésben is nagy az invázió most. Uj dalköllök neveit ismeri meg az ország, csupa olyan nevet, amelyek viselői polgári foglalkozást töltenek be.
Csak a budapesti főkapitányságon öt főtiszt- viselőt lehet összeszámlálni, akik valamennyien sikeres dalkőltők: Igen hires dalköltő lett az utóbbi időben egy szombathelyi órásmester: Koller István. Nagyon népszerű zeneszerző Bajomi Hümér fárásbiró, akinek több dala bejárta az egész országot.


7.


A „vérbeliek" most tangózenét komponálnak. Az a legkönnyebb — mondják ők — és a legtöbb pénzt lehet vele keresni. És végül olvasóm egy figyelmeztetést, ha a kávéházban két urat látsz összebújva, amint élénk gesztikulálás kíséretében Gergelyffy Gábor, Sándor Jenő dr., Balázs Árpád, Dirner Gusztáv és Babits László vitatkoznak, ne hidd, hogy valami üzletet tervelnek ki. Ó nem! Az egyik a zeneszerző, a másik" szövegíró!
Mert most zeneszerzésben van konjunktúra .. j
(K. A.)

 

3503   Búbánat • előzmény3499 2018-02-19 12:46:50

Fotók a Szép Galathea próbájáról és magáról a bemutató-előadásról a Müpában.

3502   zenebaratmonika 2018-02-19 12:21:02

1927. november 1. Népszava: ez lehet Ábrahám Pál egyik első filmzenéje, amit némafilmekhez írt:

RADIUS 

(VI, Nagymező-utca 22—24. Tel.: T. 220-98 és T. 292—50): Magyar-Hiradó. „Az áruló", amerikai dráma 6 fölv. Fősz.. Monte Blue. Fox-Journal. „Tingli-Tangli, filmrevü 3 színpadi és 3 lilmrészben. A filmrész főszereplői: Dolly Davis és Igo Sym. A színpadi részt Bródy István irta és rendezte. Zenéjét szerezte: Ábrahám Pál. Fősz.: Flory Florence, Johnny Cratton és a Radiusgörlök. A prológot Igo Sym, a film főszereplője, a bécsi Saseha-filmgyár férllstarja mondja. A zenekart Lazarus Walter zeneigazgató vezényli. (V$4. 'ÍG, '/i8, íílO.)

 Az Est, 1927. 12. 01.

Rótt Ferenc az ismert kiváló táncos színész rendkívül ötletes, színes és humoros kis revüt állított össze és tanított be, amely „Varieté Texasban“ címen kerül színre. Zenéjét Ábrahám Pál szerezte és a ragyogó szépségű tánckaron kívül Kmochné, Paris Ila, Nagy Lili, Balázs, Gáspár, Lévay és Nádassy adják elő.
A Komédia műsorából szinte elmaradhatlav blüettet ezúttal Kőváry Gyula írta, zenéjét pedig Hetényi-Heidlberg Albert állította össze. Előadják: Rótt Ferenc, Balázs István, Békássy István, Gáspár és Nádassy.

Pesti Hirlap, 1927. július 16.
KAMARA-MOZGÓ
Telefon: J. 440—27. NAPKELET ASSZONYA Mihály István és Ábrahám Pál filmoperettje 4 színpadi és 4 filmrészben. Főszereplők: Madjíde Musztafa, Vaszary Piroska, Somogyi Emmi, Dezsöffy László, O'Arrisó Kornél.
Előadások: fél8, fél10.

Az Újság, 1927. december 3.
Bemutató a Komédiában. Nagy sikerrel mutatkozott be ma este ismét a Komédia művész- társulata. A nyitány után Kellér Dezső, a tehetséges fiatal Író Titok Iroda tréfáját adták Faragó Sári, Szántó és Balázs. Nóti Károly szellemes darabjában Rótt Sándor nagy művészetén Gáspár, Újházi Nusi és Nádassy arattak sikert. A műsor első felének fénypontja ismét Kellér Dezső Varieté Texasban cimü darabja. Pattogó, ritmikus zenéjét Ábrahám Pál, a már jól ismert zeneszerző irta, aki már számtalanszor adta. tanujelét művészi képességének. Rótt Ferenc, Kmochné, a bájos Paris Ila, a mindjobban fejlődő Békássy István és Nagy Lilli számtalanszor jelentek meg a függöny előtt.

Friss Újság, 1927. június 18.
Madzsidje Musztafa hercegnő nrimadonna lett és nagy sikert aratott egy budapesti mozgószinházhan.
Csütörtökön a Kamara-mozgó helyiségében zsúfolt ház előtt mutatkozott be Madzsidje Musziafa hercegnő, mint primadonna a „Napkelet asszonya“ cimü nagysikerű énekes-táncos filmszkeccsben, amelynek szövegét Mihály István, a sok síkért aratott film és színpadi iró, zenéjét Ábrahám Pál irta. A népszerű hercegnőnek, akivel a budapesti sajtó újabban sűrűn foglalkozott, úgy a színpadi, mint a filmrészben őszinte, nagy sikere volt. Megvesztegető, idegenszerü szépsége, szívhez szóló, bársonyos melegségü hangja és előkelő megjelenése egy csapásra meghódította a közönséget. A rendkívül mulatságos és érdekes bonyodalma bohóság sikeréhez jelentős mértékben járult Ábrahám Pál újszerű, behízelgően finom muzsikája és a többi szereplő lelkes igyekezete, élükön a kitűnő Darrigóval és a jókedvű Dezsőfivel. Igen nagy hatást tettek a gyönyörű, eredeti konstantinápolyi filmfelvételek is.

Pesti Napló, 1927. szeptember 2.

Az újjáalakított Palace Filmszínház szerdán este félnyolc órakor sajtóbemutatóval kezdte meg az új szezont. A színházat a megnyitóra úgyszólván teljesen átépítették s most művésziesen berendezett filmpalota várja a mindig újat kereső publikumot. A Palace Filmszínház igazgatósága a sajtóbemutatón az új évad egyik slágerfilmjét mutatta be, de ezenkívül a színház vezetősége meglepetéssel szolgált a bemutató közönségének. Új műfajt mutattak be, két szcenirozott filmdalt: »Falu alatt folyik egy patak ...« és »A mi Budapestünk« címmel. Mindkettő szövegét Kálmán Jenő írta, zenéjét Ábrahám Pál szerzette, filmre pedig Daróezy József, az új színház igazgatója rendezte. A szcenirozott filmdal szövegét film kíséri. Filmjelenetekkel éreztetik meg és érzékeltetik azt, amit a költő mondani akar. A közönség nagy tetszéssel fogadta a Palace Filmszínház meglepetését, amellyel Budapest egy újszerű és érdekes szórakozóhellyel gazdagodott.

3501   zenebaratmonika • előzmény3500 2018-02-18 23:18:23

Kiváncsi vagyok, hogy a Komisch Oper Berlin mit csinál ezzel a darabbal, ugyanis az is egy modernizáló színház.

Nekem furcsa ez a folyamatos szövegkönyvátírás, nem tudom mennyire van joguk ehhez a színházaknak, hisz elvileg szerzői jog van a darabokra.

3500   Búbánat 2018-02-18 22:46:02

Az Operettszínház közelgő Kékszakáll című Offenbach-operettjének színpadra állítása az előzetes híradások szerint ugyancsak napjaink "valóságára" hajazó sztoriba ülteti át az eredeti szövegkönyv történetét - mint A szép galathea színrevitele esetében már láthattuk. 

3499   Búbánat 2018-02-18 21:32:11

2018. február 16-án este a Művészetek Palotája Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében egy ugyancsak ritkán színpadra kerülő teljes operettnek a bemutatójára került sor:

Franz von Suppé: A szép Galathea vidám mitológiai játék

A szünet utáni második részben pedig egy különleges, szimfonikus koncertre is sor került:

Bartók Béla: A fából faragott királyfi

Miért és hogyan került egymás mellé – egy estére - ez e két, teljesen más műfajhoz tartozó zenés színpadi alkotás?  Mi köti össze ezeket? Ezekre a kérdésekre a feleletet megkaptuk az előadás előtt a színpadra fellépő Hollerung Gábor karmestertől, az esten közreműködő Budafoki Dohnányi Zenekar vezetőjétől:

A koncerten felhangzó két művet - a Zenekar játéka mellett - „Az átváltozás” varázslata köti össze: egy az ember által teremtett tárgy életre kel. A kérdés az, hogy vajon olyan lesz-e ez a megelevenedett tárgy, amilyennek mi szeretnénk?

Bartók Béla művében a királyfi által a maga képére alkotott fabáb elfoglalja az alkotója helyét, a királylány az igazi, vérbeli királyfi helyett inkább a fabábot választja, és nem veszi észre, hogy a fabáb csak a külsőségekben azonos a királyfival. Amikor azonban ráébred, a tévedésére, a királyfi visszautasítja a szerelmét, ezért a királylánynak is meg kell alázkodnia, meg kell szabadulnia a külsőségektől. Az átváltozás Bartóknál egyfajta megtisztulás is: a királyfi és a királylány akkor lehetnek egymáséi, ha levetik külsőségeiket, ha puszta önmagukat adják a másiknak. A fából faragott királyfi balett éppen száz éve született. 

A fából faragott megelevenedő királyfi szerelmet kiváltó fabábjának történetét Cakó Ferenc kivetített, egyedi látványvilágú homokgrafikája meséli el.

A szép Galathea operettben megelevenedő szobor leválik alkotójáról, önálló érzései lesznek, melyeken az alkotó már nem uralkodhat többé. Suppé műve a másik elengedéséről szól: nem kérhetjük számon másokon az önnön álmainkat, nem formálhatunk senkit olyanná, amilyennek mi szeretnénk – vetíti előre Hollerung Gábor, mit fogunk látni a színpadon…

Én itt csak az első részben látott operettnek a Müpa színpadára adaptált változatáról kívánok beszámolni. És van miről szólnom, hiszen Suppé klasszikus dalművének színre viteléhez szintén egy merőben szokatlan megjelenítés, különös látványvilág társul a mai alkotók részéről.

Suppénak A szép Galathea című operettje Sylvie Gabor rendezésében „elevenedett” meg a színpadon. Jelmez és díszlet Árva Nóra munkája.

Először pár mondattal szólok Suppéról, a híres „bécsi operettgyár” első jeles komponistájáról és ezen operettjéről:

A belga származású osztrák zeneszerző (1820 – 1895) Dalmáciában született. Zenéjében az olasz jelleg is felfedezhető, sőt Offenbach hatása is érződik hasonló mivoltú és könnyűségű zeneművein, de mégis inkább a tisztán bécsi muzsika lüktet abban, mivel   működési területe osztrák földön teljesedett ki és kompozícióira ez a korabeli bécsi szellemiség hatott erősebben és lett jellemzőjévé. Suppé a bécsi konzervatóriumban tanult, Donizettinek is volt tanítványa. Különféle színházaknak, 1860 körül a pozsonyi színháznak is, volt karnagya. Mintegy 200 darab egyházi és világi zeneművet komponált.  Írt misét, megnyitót (Költő és paraszt), bohózatot és 30 operettet. Nevezetesebb dalművei: A nőnevelde, Pajkos diákok, A szép Galathea, Könnyű lovasság, Fatinitza, a fő műve a Boccaccio, Donna Juanita, A gascogne-i nemes, Pique Dame, Banditák, Tantalusz kínja.

Suppé zeneműveit nagy leleményesség, édes dallamainak ízléses volta és pezsgő ritmusa jellemzik.

A Szép Galatheának érdekes módon először Berlinben, a Meysel’s Theaterben volt az ősbemutatója (1865 június 30.), s csak ezután mutatta be 1865 szeptemberében a bécsi Karl Theater. Az új operettje igazi diadalt hozott Suppé számára. Sikerét elősegítette a franciás hangzású Poly Henrion (Leonhard Kohl von Kohlnegg írói álneve) librettistának ügyes szövegkönyve is. A cselekmény igen mozgalmas,  a szövegkönyvíró ügyes kézzel dolgozott, és ízlése átsegítette a kényes helyeken, úgyhogy a sikamlós tárgy ellenére sem botránkoztatta meg a korabeli bemutató közönségét.

Az eredetileg persziflázs – antik világot idéző - történetben egy Pygmalion nevű szobrász  szerelmes lesz egyik gyönyörű szobrába, amelyet Galatheának nevez el. Könyörgésére Vénusz, a szerelem istennője megeleveníti a szobrot. Mielőtt Galathea megelevenedne, jelentkezik egy műkereskedő, Mydas, aki meg akarja vásárolni. Természetesen nem kapja meg. De amikor Galathea életre kel, első dolga, hogy megcsalja a szobrászt a gazdag műpártolóval (Mydas), de Pygmalion szolgájával, Ganymedes-szel is kikezd; az utóbbival töltött bizalmas együttléte alatt  rajta kapja őket a hirtelen betoppanó Pygmalion, aki dühében meg akarja ölni a szép, de hűtlen Galatheát. Ebben a pillanatban megjelenik Vénusz, közbelép, és egyetlen mozdulatával visszavarázsolja a csalfa teremtést szoborrá.

 

Ez a mitológiai komédia szcenírozott formában, jelmezes, kosztümös színpadi játékként jelenik meg, egy önállóan érző, életre kelő, - és most jön a csavar: -,  a XXI. század számítógépes világára „aktualizált” szobor történetét meséli el – meghagyva az „átváltozás” varázsát, amit itt nem egy istenség beavatkozása idéz elő, hanem a kortárs technika „zűrje” vált ki.  

Mert mit látunk és mi történik a Müpa színpadán?

Egy informatikus lakásának munkaszobája szemközti falát teljes egészében egy hatalmas számítógép-monitorablak bekapcsolt, villódzó fényű felülete tölti ki, éppen színes video-és animációs rajzok, képek váltakoznak rajta;  amikor reggeli álmából ébredve belép a szobába a fiatal számítógép programozó azonnal a klaviatúrához siet és elővarázsol a gép winchesteréből egy antik ruházatú,hiányos öltözetű szép lány képét, amelynek alakját korábban ő hozta létre a számítógépében; ezen szeretne még kissé alakítani valamit, miközben el van telve ügyes alkotásától, és azon kesereg, hogy a való életben nem találna ilyen szépségre, mint az előtte lévő képmás.  Besiet szolgája, Ganymedes, aki munka helyet inkább lustálkodna a  szoba oldalában kifeszített hálós nyugágyában,ami nem tetszik Pygmalionnak. Mikor dolga végeztével kimegy a szobából, belép Mydas, a gazdag műkincskereskedő, és feltűnik neki ez a csodálatos szépségű nőalak a monitoron és megpróbálja rávenni a szolgát, hogy mentse át neki pendrive-ra töltve ezt a képet, amit megfizetne, és alkudozni kezd vele, de hirtelen visszatér az informatikusunk és kiebrudalja  a lakásból, a szolgájával együtt. Egy sóhajt, imát ereszt meg, hogy bár csak valóság lenne ez a gyönyörű lény! És egyszer csak, amikor  a klaviatúra billentyűihez ér, hirtelen kialszik a fény, teljes sötétségbe borul a helység, de nem csak a színpadon, hanem az egész hangversenyteremben koromsötét lesz néhány másodpercre, mikor visszajön a fény, lám csoda történt, ott áll  „teremtménye”, a megelevenedett Galathea  hús-vér valóságában – aki számára minden új, érdekes, és kíváncsi, no meg éhes… Innen kezdve minden úgy történik tovább, ahogyan az operett eredeti cselekményéből ismerjük…  A darab végén pedig nem a szobrász rombolja le, töri szét szép szobrát dühében, féltékenységében Ganymedes „hódítása” miatt, hanem a számítógépes programozónk rohan oda a klaviatúrához és belecsapva megint áramszünetet és teljes sötétséget teremtve „tünteti” el szíve hölgyét-álmát a színtérről.

Nagyszerűen játszanak, énekelnek és a dialógusokat is pergő nyelven, ha kell, hozzák a szereplő művészek:

Horváth István (Pygmalion), Hábetler András (Ganymedes), Szerekován János (Mydas) - és a címszerepben Lukács Anita – aki énekszólamából részleteket korábban több alkalommal is előadott koncerteken (Palotakoncert, 2016;  Operettszínház – operettgála, 2015)

Itt van két fotó a próbáról: 

Galathea-1.

Galathea-2

Az összes pompás dal, duett, tercett és quartett felhangzik Suppé operettjében, amelyeket a magyar nyelvű rádiófelvételekről is jól ismerhetünk, így például:

Mydas,  Pygmalion és Ganymedes jelenete, dal és hármas„Mars ki, hogy merészel bánni vélem, hallatlan, hogy mit, merészel… mars, kinn tágasabb…./- Hej, azt a teremburáját, milyen méreg…/- Jaj, nekem… Atyám neve… anyám neve…”

Pygmalion imája „Vénusz, anyám, hallgass reám, vágyaktól verve, itt esdeklem én… Vénusz, nézz le rám, vágyam epedve kérlek…”

Jelenet, Galathea ébredése és kettős: „Ám mozdul… Ó mily szép….Szava kél….Istennő, Galathea, én édes álmom, Galathea, hadd nézek rád, elönt a vágy…./- Ki vagyok, mondd…/- Égi nő, akire vártam, akit imádtam, Te vagy az élet és a cél…./ - Édes mámor, jöjj hát boldogság, drága szerelem, áradj rám…/- Jöjj drága párom, tiszta csókodban élek...”

Bordal . négyes: „Itt a pohár, az éltető ital…..igyál, igyál, igyál…”

Ganymedes kupléja: „Ránk antik égbolt napja süt és vígan élünk mindenütt, e lázban, e lázban…/Ám ha átaludnék ezer éveket, mit lehetne látnom, ha ébredek?.../- Bármily klasszis, klasszis, klasszis, ámde mégse klasszikus…”

Kiválóan szólt a Dohnányi Zenekar, élükön Hollerung Gábor karmesterrel, tényleg stúdióminőségű volt a hangzás.  

Csak tájékoztatásul: Suppé operettjének két teljes rádióváltozata készült el a hatvanas években nálunk, az alábbi szereposztásokban (csak az énekszólamok előadóit hozom:

Galathea, szobor – Lehoczky Éva (1960); László Margit (1964)
Pygmalion, fiatal szobrász – Szabó Miklós (1960); Réti József (1964)
Ganymedes, a szolgája – Bende Zsolt (1960); Melis György (1964)
Mydas, műkereskedő – Kishegyi Árpád (1960); Palcsó Sándor (1964)

Km. a Magyar Állami Hangversenyzenekar és a Földényi-kórus , vezényel: Polgár Tibor (1960); 

az MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkara, vezényel: Lehel György (1964).

Fordította és rádióra alkalmazta Innocent Vincze Ernő. 

A Magyar Állami Operaház is bemutatta Suppé művét,  1902 és 1905 között 12 előadása volt a darabnak.

Több televíziós kamerával felvették A szép Galathea operettet, remélem, előbb-utóbb a televízió képernyőjén látni fogjuk ezt a formabontó, de szellemes, elgondolkodtató, ugyanakkor a partitúrához csaknem hű változatot! (Lukács Anita egy dalának kissé áthangszerelt, átritmizált és átharmonizált részére célzok;  a szerepnek a csipkelődő, és karikírozott jellegét kívánja kihangsúlyozni ezzel a karaoke-szerű éneklési-megközelítéssel.) 

A Müpa és a Budafoki Dohnányi Zenekar együttműködése márciusban folytatódik majd egy újabb operett-bemutatóval: Kálmán Imre Marica grófnő című operettjének koncerttermi jelmezes játékát láthatjuk-hallhatjuk majd - a tervek szerint Rost Andreával a címszerepben!

3498   Haandel • előzmény3497 2018-02-16 20:11:46

8ung!
↓ ↓ ↓ ↓  ↓ ↓ ↓ ↓

18.02.2018 | 20:00 Uhr | Kölner Philharmonie.tv

3497   zenebaratmonika • előzmény3496 2018-02-16 19:18:43

Elképzelhető, hogy leadja az M5 a MÜPA akusztik keretében? Volt felvétel? Tavaly is volt egy operettkoncert a MÜPA-ban, ha jól emlékszem Valentin napkor, de azt még nem látthattuk eddig, legalábbis én nem tudok róla, hogy ment volna.

Bécsi operettgála Leo Fall és Oscar Strauss dal nélkül elég hiányos repertoár. Zeller Madarász eredetileg a műsortervben volt, ezek szerint kimaradt? Ez is alap bécsi operett.

Jacoby Sybilljét az Operettszínházból még ebben a hónapban megtekinthetjük. (Természetesen felvételről, mert ez a darab már szeptember óta nincs műsoron.)

3496   Búbánat 2018-02-16 18:07:39

Tegnap este a Művészetek Palotájában, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben - ritkaságszámba menő - operettestet tartottak!

 „Bécsi operett”-estre került sor három világsztár-operaénekes (Annette Dasch, Piotr Beczała, Thomas Hampson) vendégfelléptével, sőt nemzetközileg jegyzett karmester, a Bulgáriában született Pavel Baleff dirigens látta el a karmesteri teendőket a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának élén!

Miért is a kiemelt, „megkülönböztető” jelző: a „bécsi”?

Ott kell kezdjem, hogy visszatekintek magára a műfajra, és az operett fejlődésére.

Az „operett” eredetileg „kis opera”. Mai értelmében könnyebb fajsúlyú zenés színdarab, amelyben dialógusok, énekszámok és táncbetétek váltakoznak.

A XIX. század második felében kialakult zenés színpadi műfaj. Az operett a francia „opera comique” (vígopera) és  német „Singspiel” leszármazottja. Ezekkel közös formai sajátossága, hogy zenés és prózai részek váltakoznak benne. Az operett a vidámság, a csúfondáros jókedv jegyében született, és további fejlődése során is uralkodik benne a mulattató szándék. Van burleszk, parodisztikus, karikírozó, látványos és táncos operett, kis dalmű, nagyoperett, nemzetenként is más-más. Komolyabb hangulat-elemként megtűri a romantikus szalonérzelmességet.

Hervé tekinthető a francia operett megalapítójának, aki szellemes zenei burleszkjeivel nagy hatást ért el, elsőnek mutatta meg a „nagy” stílus – a korabeli Auber- és Meyerbeer-operák - fonákját. Utána Offenbach egycsapásra meghódította úgyszólván egész Európát, aki 100-nál több dallamos, pikáns ritmikájú – előbb egyfelvonásos, majd egész estét betöltő darabjaival megalkotta az operett klasszikus korszakát.  Követői közül Charles Lecocq és Robert Planquette tűnt ki. Az angol-operett a klasszikus vígopera és dalirodalom tradícióihoz kapcsolódott (Arthur Sullivan, Sidney Jones)

Francia hatás alatt, de külön ágban fejlődött ki a bécsi operett, amelynek legelső, a műfajt meghatározó képviselője Franz von Suppé. De az igazi bécsi stílus megteremtője ifj. Johann Strauss. Operettjeinek zenei gerincévé a keringőt tette, mely általa hódította meg a világot. Karl Millöcker, Carl Zeller és Ziehrer zárják le a század végén a bécsi operett első virágzását – amit „aranykornak” is nevezünk.

A bécsi operett második korszakát szokták az „ezüstkornak” hívni – a mi Lehár Ferencünk indította meg! Méltó követői Oscar Straus, Leo Fall és Lehár mellett a másik magyar büszkeségünk, Kálmán Imre. (S ha már magyar operett: itt említem meg a nagyszerű Huszka Jenő, Jacobi Viktor, Szirmai Albert, Kacsóh Pongrác és Ábrahám Pál nevét is.)

Tehát a bécsi operett második virágzásának kora a XX. század első két évtizedére esik. Mielőtt az amerikai jazz stílus uralomra kapott volna az operett színpadokon, a bécsi nagyvilági körök vidámságát és szerelmi romantikáját érzelmes keringő dallamokba, pattogó indulókba és könnyed táncritmusokba éppen olyan zeneszerzők öntötték, akik Oscar Straus kivételével nem is Bécsben születtek, mégis a bécsi operett második fénykorát teremtették meg: ugyanis Leo Fall Olmützben látta meg a napvilágot, Lehár Ferenc és Kálmán Imre pedig Magyarországon születtek.  

A csütörtök esti bécsi operett-esten mind az arany-, mind az ezüstkor reprezentálva volt: Suppé, ifj. Johann Strauss, Millöcker, Lehár, Kálmán operettjeinek részletei mellett még Robert Stolz és Rudolf Sieczyński  dalai képviselték ezt a vonalat.

A bécsi nép, a bécsi mentalitás, a bécsi környezet, a „Császár-város” volt az, ahol ez a kellemes színpadi világ, a „híres operett-gyár” megszületett; e műhelynek kiváló népszerűségét, megvesztegetően kellemes és kedves hatását, ezeknek mesteri alkotásaik, ötletes zeneszerzői leleményességük, szebbnél-szebb dallamaik, mulatságos cselekményű, fülbemászó, vértpezsdítő zenéjű operettjeik, a zenekedvelő közönség lelkében maradandó hálás emléket emeltek a világhírű zeneszerzőknek – és mily meglepő: a Müpa pódiumán helyet foglaló magyar rádiózenekar előtt nem bécsi előadóművészek tolmácsolták a „bécsi, bécsibb” szerzők  dalait, hanem egy német szoprán, egy lengyel tenor,  egy amerikai bariton és egy bolgár karmester állt; hozzáteszem, énekesi-muzsikusi mivoltuk mellett azért közös bennük még, hogy mindhárman kötődnek a bécsi operához, a bécsi zenevilághoz s így a bécsi operetthez is!...

Még egy gondolat: operett-est hangversenyteremben!  Ritkaság ez mi nálunk. A közönség ilyen helyekre manapság legtöbbször komolyzenei (szimfonikus-, oratorikus-, kamara- és versenyművek)  előadásokért látogat oda, meg olykor koncertszerű operaelőadásokra szokott beülni… Pedig, jól emlékszem a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas, de még a kilencvenes évekből is, hogy voltak operettkoncertek  a Pesti Vigadóban, a Zeneakadémia Nagytermében, a Budapest Kongresszusi Központban, ahogyan a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának és Énekkarának Huszka, Lehár, Kálmán, Offenbach, Suppé, J.Strauss műveiből összeállított  operett-estjeire is  a rádióstúdió mellett a csepeli munkásotthonban  és a Magyar Néphadsereg   művelődési házában -  mely programok a legtöbb esetben a kor jeles, népszerű magyar operaénekeseinek közreműködésével valósultak meg.  

 

Így érkezett el a tegnapi, kitüntetett és várt esemény:  a Müpa Bartók Béla Hangversenytermébe szervezett operett-gála, mely hatalmas közönségérdeklődés mellett zajlott le, és ez nem volt véletlen, hiszen ez a felfokozott várakozás egyszerre övezte a három híres külföldi operaénekest, a karmestert  és a közreműködő rádiózenekart – és persze kíváncsian várva azt is, hogyan, miként éneklik el a műsorukban meghirdetett nevezetes operettszerzők ismert dalműveinek dalait, kettőseit. 

Az előadók között a legnagyobb renoméja kétségkívül Hampsonnak van, ugyanakkor mára már túl van a zeniten: a hivatalos programban Suppé Banditák nyitányát követően, a két énekes kollégája után a „Hej, cigány…” kezdetű dallal kezdett Kálmán Imre Marica grófnő című operettből. Már itt hallani lehetett, hogy a hang nem makulátlan; magasságai abszolút nincsenek meg, pedig tenorális baritonja még erre „rásegíthetné” is… Ugyanakkor a charme-ja, előadó-képessége, a játszani tudása, a mimikája, gesztusai mind-mind hamisítatlan operett-bonvivánt varázsolt belőle, így a publikum hatalmas tetszésnyilvánításban részesítette Hampsont és produkcióját. A szünet előtti első részben A denevérből kaptunk egy válogatást, benne az „óra-duett” és a finálé tercett jelenetét, s Dr. Falke szerepében Hampson megcsillogtathatta komikumát, sőt  a tánctudását is kamatoztathatta. Ez az adottsága jól működött nála a szünet utáni második részben is, amikor Millöcker Koldusdiákjából adta elő a nevezetes kuplét: Ollendorf belépője („Katonákkal bánni könnyű”).  Következett egy-egy népszerű, Bécs szépségét megéneklő Stolz - ill. Sieczyński-dal, Hampson baritonján elhangzott számok különösebben nem ragadtatták el a hallgatóságot, kétségtelen ihletetten, szép énekhangon szólaltak meg általa.

Annette Dasch elbűvölő jelenség, szopránja is szép, de a hang maga kissé „sápadt”, hiányzik belőle a szenvedély, olykor túl halk… Mindazonáltal a német operaénekesnő érzi az operettet is, tud kifejezni könnyed, vidám dallamokat énekelni, és jól mutat estélyi ruháiban a pódiumon. El tud bájolni is, ha nem egymaga áll ki, hanem partnereivel énekel együtt. Így kevéssé tetszett a nyitó dal: Lehár A mosoly országál, Liza belépője („Egy nőnek mindig jólesik…. szív, szív…”), zavart, hogy a számhoz megírt kórus nélkül adta elő – bennem Osváth Júlia és különösen Házy Erzsébet stúdiófelvételei rögzültek, hozzájuk képest nekem ez a szám most itt csalódást jelentett. A csárdáskirálynőből énekelt duettben – „ Táncolnék a boldogságtól” - ,(partner Beczała), már jobban tetszett – s általában, mint említettem, a párjelenetek jobban sikerültek, ahogyan A denevérből a Csárdás nem tudott lázba hozni, viszont az operett finélé jelenetében a két partnere neki is „szárnyakat” adott… A második részben jobban  sikerültek az előadott operettrészletek: Lehár Paganini című dalművéből először Liza dalát adta elő nagyon szépen: „Szép álom, szállj a szívemre”, majd egészen forróvá vált a hangulat a nézőtéren, mikor ugyanebből a darabból a szerelmi kettőst énekelte Beczała oldalán: „Nem szeret így téged más”. 

Az egész est számomra legnagyobb zenei élményét Piotr Beczała szolgáltatta! Makulátlan, fényes, minden regiszterében kiegyenlített tenorja bűvölt, az elénekelt áriák énekhangján minden szépségét a dalnak előhozta. A közönség is érezhette, hogy minőséget, színvonalat kapott benne, általa, és hallhatóan, a tapsokban is kifejezésre juttatta a rokonszenves művész iránti rajongását, szeretetét.

Beczała minden dalát, és a duettekben,  tercettekben is,  láthatóan és hallhatóan remek hangi diszpozícióban adta elő: Lehár: GiudittaSzép itt az élet és oly vidám.. óh, signora, signorina…”; Kálmán: Csárdáskirálynő – duett: „Táncolnék a boldogságtól”;  Johann Strauss: A denevér: Óra-duett; a finálé („A szívem úgy reszket”); Lehár: Paganini: „Volt nem egy, de száz babám”, duett: „Nem szeret így téged más”; Kálmán: Marica grófnő – „Mondd meg, hogy imádom a pesti nőket”.

És következtek a ráadások: Lehár- blokk! Fergeteges, színvonalas, méltón egy bécsi, mondhatni „monarchikus” dalok következtek zárásul, a közönség jókedvétől, szimpátiájától övezve, nagy tapsok és ovációk tetszésnyilvánításukat kifejezve és a hangulat magas hőfokára jutva: A víg özvegyből Danilo belépőjét énekelte Hampson, énekelve-játszva-táncolva: „Az Orfeum tanyám! Ott békén hágy hazám! Ott éltem vígan élem, mert átkarol tündérem: Lolo, Dodo,Cloclo, Margot, Frou-Frou, Tutu, s a hazaszeretetnél szerelmük többet ér.” - tombolt a közönség!

Jött Beczała:  A mosoly országa – „Vágyom egy nő után!” Közönség tombolás dettó! S végül: A víg özvegy szerelmi kettőseénekelték hárman – kissé a „három tenor” formulára hajazva... „Minden vágyam, súgom lágyan  csak szeress! (más fordításban: „Ajk az ajkon” ) – kis meglepetés:

a refrénnél Desch, Beczała és Hampson egyenként elővarázsol kis cetlit, és magyarul éneklik a refrént! Elementáris hatás!!!

 

Minden jó, ha vége jó! Felejthetetlen operettest volt a Müpában! A bécsi szerzők közül ugyan kimaradt Karl Zeller, Leo Fall, Oscar Straus, de így is jól szolgálta az ügyet ez a koncert: ízelítőt kaptunk bécsi életérzésből, kedélyből, és jó zenéket is hallottunk, kiváló tolmácsolásban, melyhez járult a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának briliáns együttmuzsikálása a nagyszerűen irányító Pavel Baleff-fel az élükön -  figyelemmel és alkalmazkodva az énekesek tempóihoz.

Jó lenne minél több operettet bevinni a hangversenytermekbe, igény van rájuk!

Ma este megint visszatérek a MÜpába: Franz von Suppé: A szép Galathea az operett keresztmetszete kerül előadásra Bartók Béla műve mellett (Dohnányi Zenekar és a Magyar Állami Operaház énekművészeinek előadásában.)

3495   zenebaratmonika • előzmény3480 2018-02-16 12:22:42

Az alábbi Ábrahám: Júlia c. operett szereposztás a Nagyváradi Színház előadása volt, azért nem Honthy Hanna a főszereplő, itt más a rendező is, Gróf László.

3494   zenebaratmonika 2018-02-14 17:43:58

Bécsben 2016-ben a Wolksoper Wien felújította Ralph Benatzky: Axel a menyország kapujában c. jazzoperettjét (1936 Axel and der Himmelstür), amely Gréta Garbót parodizálja ki. Ezt a darabot Magyarországon is játszották:

Esti Kurir, 1939. február 5.

AXEL A MENNYORSZÁG KAPUJÁBAN

Benatzky bemutató a Terézköruti Szinpadon

Ralph Benatzky feltalált egy modern opeirettstilust, amely szövedék bohózatból, sanzonokból, kuplékból, sok-sok tréfából, cseppnyi érzelmességből és hamisítatlan, csipkefinom franciás szellemből. Ugy látszik, ő nyert, az ő új műfaja foglalja el a régi nagyoperett helyét, legalábbis ezt bizonyítja világsikere. Nincs egyetlen zenés darabja, amely ne szaladt volna százon felül, akárhol került is színre. Ez a legújabb, háromrészes és szintén sokképes „benatzkyzmus", az „Axel a mennyország kapujában", Bécsből kiindulva, egyenesen lepusztithatatlan a világszinpadokról és kiindulópontját jelzi egy olyan figyelemreméltó karriernek, mint Zarah Leanderé.
A Terézköruti Színpad nagy érdeme, hogy felfedezte, mennyire illik Benatzky a kis színpadokhoz, amelyeknek tövében két zongora kíséri az előadást és ahol, ha tetszik, a színész minden különösebb megerőltetés nélkül lejöhet a nézőtérre, mert a szinpad és nézőtér közt alig van választóvonal. Éppen ezért robban az Axel sikere teljes erejével a Terézköruti Színpadon. No meg azért is, mert nincs az előadásnak olyan pontja, amelyen ne a legkiválóbbak gondoskodnának a legkényesebb igények kielégítéséről. Az átdolgozó: Stella Adorján. A versek: Harmalh Imre. A zongoránál: Bródy Tamás. A primadonna: Mezey Mária. A bonviván: Dénes György. A komikusok: Gárdonyi Lajos, Peti Sándor, Kőváry Gyula, Bihari Nándor, Fülöp Sándor, Fenyő Árpád. A komikus hölgyek: Kökény Ilona, Rajna Alice. A darab szépei: Nórát Teri, Andrássy Mária. A rendeződ Tarján György.
Színház és darab, vagy ahogyan mondani szokták: az egész produkció biztosíték arra, hogy Axel Budapesten is ragaszkodni fog külföldi szériáihoz és a Terézköruti Színpad sok estén át lesz olyan forró siker színhelye, mint a főpróbán volt.

https://www.youtube.com/watch?v=rsByEp26LIA&list=PLPql_KeANbf6LauUpTNSeijG71m9mcxmo&index=5

1939. január 25-től márc. 5-ig volt műsoron, de addig naponta ment, volt hogy kétszer, kb. 35 előadás volt.

Mezey Mária szerintem kitünő választás volt erős karakterével, kisugárzásával, mély hangjáva. Garbó szerepére.

3493   zenebaratmonika 2018-02-14 17:26:50

Korábban már említettem, hogy Ábrahám Bál a Savoyban c. operettjének filmváltozata újabb dalokat tartalmaz a szinpadi verzióhoz képest. Találtam erről egy érdekes cikket:

Pesti Napló, 1935. február 16. Színház rovat

A Royal Apolló mutatta be a Bál a Savoyban című filmet, amely Ábrahám Pál azonos című operettjének változata. A film meséjét Hermann Kosternitz írta. A mese teljesen különbözik az operett meséjétől, de mindenesetre elsőrangúan alkalmas arra, hegy megfelelő kerelet adjon Alpár Gittának, Bársony Rózsinak, Hans Járaynak és a többi kitűnő filmszínésznek hatásosnál hatásosabb alakításokra. A film, amely a bécsi ősbemutatón szokatlanul nagy sikert aratott, nálunk is a siker igaz jegyében startolt. Ábrahám Pál muzsikája két új dallal bővült, egy magyar dallal is, amelynek hatása nagy volt. Ábrahám Pál muzsikája érzékien forró, magasan az átlagon felül álló és ami a legnagyobb erőssége: csupa virtuózitás a hangszerelése. Alpár Gitta énekszámai valósággal ékkövei a filmnek. Ez a magyar művésznő, mint filmszinésznö is befutott az elsők közé. Gyönyörűen énekel és hatásosan játszik. Mellette vele egyvonalban látjuk Bársony Rózsit. Csupa nemes kultúra az éneke, játéka és a tánca. Hans Járay elegáns, finom színész. Félix Bressart talán még sohasem volt olyan mulatságos, mint ebben a filmben. Willy Stettner és Otto Wallburg gondoskodnak még a közönség mulattatásáról. A filmet Székely István rendezte. Hibátlan és ötletes munkát végzett, Székely István ezzel a rendezésével bebizonyította, hogy valóban a legjobb európai rendezők sorába tartozik. Asszisztense, Cziffra Géza: méltó társa Székelynek. A film Budapesten készült, Gál Ernő pompás produkciójában. Eiben István volt az operatőr, Vincze László a felvételvezető és Vincze Márton tervezte a szép díszleteket. Bob Gray tanította be a táncokat; a sikerült jelmezeket Várady Tihamér tervezte. Bródy Tamás és Alpár Tibor mint zenei asszisztensek végezték művészi munkájukat. A közönség tetszéssel fogadta a bemutatót.

Íme az egyik 1935-ben írt Ábrahám dal:

https://www.youtube.com/watch?v=y0Pn07v0EKk

 

3492   Búbánat • előzmény3252 2018-02-14 14:13:50

Thomas Hampson: „Felejthetetlen élmény volt Polgár Lászlóval énekelni”

Írta:Tóth Anna

Papageno, 2018. február 13. (A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg.)

 A dal amerikai nagykövete. Százötven albumon énekel, egy Grammy-díj, öt Edison-díj és a Grand Prix du Disque tulajdonosa. Operaénekesi karrierje egyedülálló: jut hely benne a zenei nevelésre fordított figyelemnek és zenetörténeti kutatásoknak is. Annette Dasch és Piotr Beczała társaságában Thomas Hampson bécsi operettesten lép fel a Müpában.

Kétlaki életet él. Bécsben éppen úgy otthon van, mint New York­i lakásában. Büszkén vallja, hogy tiszteletbeli bécsiként ismerik el Ausztria fővárosában, és amikor a Bécsi Filharmonikusoknak ítélték a Baden Baden­i Kulturális Alapítvány Herbert von Karajan-­díját, őt kérték fel a laudációra. Az operától az oratóriumokon és dalokon át az amerikai musicalig szinte mindent éneklő művész repertoárjában az operettek is figyelemre méltó helyet foglalnak el.

– Mikor kezdett érdeklődni az operettek iránt?

– Nem köthető ez dátumhoz, hiszen az operett egyike a klasszikus műfajoknak. Akárcsak az operák, dalok és musicalek, számomra az operettek is elválaszthatatlanok az európai zenétől.

– Van-e szerepe ebben a vonzódásban annak, hogy ennyi időt tölt Bécsben?

– Minden bizonnyal szerepet játszik ebben hosszas bécsi tartózkodásom. Az ember fantáziáját megérinti az ottani miliő, a mindent átható zene, az állandóan jelen lévő történelem, és megérintik az ahhoz kapcsolódó hétköznapi történetek. Ilyenkor lehet igazán szembesülni az opera és az operett közötti alapvető különbséggel: az operák reprezentatív figurákat állítanak színpadra, nagy élettapasztalatot közvetítenek, nagyobb időbeli távlatokra mutatnak — témájuk többnyire évszázadokra nyúlik vissza. Az operettek azonnal akarnak szórakoztatni, a mindennapok tanulmányozása segíthet az adekvát figurák felkutatásában — valóban inspiratív lehet ezek életre keltésében átélni a bécsi hétköznapokat.

– Honnan származik az operettgála ötlete?

– Erre nem emlékszem pontosan, de talán Baden­Badenben beszéltünk róla először. Többször léptem fel ott különböző gálaesteken, ahol opera­ és operettáriákat énekeltem. Egyszer csak megfogalmazódott ez az elképzelés.

– Gondolom, régebbről ismeri már partnereit. Hol dolgoztak eddig együtt?

– Piotr Beczałát húsz éve ismerem, nagyon sokat dolgoztunk együtt Bécsben és a Metben, Salzburgban és más helyeken is. Szeretek vele együtt énekelni, kiváló partner és nagyon kedves ember. Annette Dasch fantasztikus művész, vele is többször volt szerencsém közös produkciókban részt venni. Nagyon örülök ennek a közös munkának velük.

Ha mérnöki pontossággal össze lehetne állítani az énekesek génállományát, a romantikus baritont Thomas Hampsonból kellene klónozni. Ő jelenti az operahősök etalonját: egyesíti az óriás Marcello gyengédségét, a lehengerlő Figaro ravaszságát, a magabiztos Don Giovanni kevélységét és a szívtipró Danilo gróf eleganciáját. És ha Hollywoodban készülnének még olyan musical­filmek, mint az ötvenes években, sztárbaritonjuk, a nálunk a Dallas sorozat Clayton Farlow­jaként ismert Howard Keel csak bámulna, hány menyasszony akadna Hampson horgára. És a hangja: egészséges, hajlékony, áradó és egy kis tenormagassággal színezett — egyszerre meggyőző és elbájoló.

– Ki állította össze a gálaest műsorát? Kaptak egy előre elkészített programot, vagy lehetőségük volt ötletelni, akár egy-egy kedvencre javaslatot tenni?

– Ez a műsor egyszer csak „összeállt”. Mindenkinek volt javaslata, amelyben mérlegre tette a saját személyiségét, a saját repertoárját, aztán lassanként körvonalazódott a program. És természetesen kellett némi kompromisszumkészség is, ami mindig meghozza a gyümölcsét.

– Érez valamilyen különös örömöt, amikor operettszínpadon énekel?

– Valójában ezt is úgy kezelem, mint más műfajokat. Nagyon szeretem, amikor éppen benne vagyok, egyébként úgy tekintem ezeket a szerepeket, mint az éneklés, előadás egy lehetséges fajtáját. A pályám elején már kapcsolatba kerültem a műfajjal, még az Egyesült Államokban, Chicagóban énekeltem először operettet. Azóta sem találkoztam túl sok szereppel, de amivel igen — például Danilóval, Falkéval —, azt nagyon megszerettem.

– Most éppen Párizsban játszik A víg özvegyben, majd Németországban is többször elénekli ezt a gálaműsort. Szerepel még hasonló produkció az előjegyzési naptárjában?

– Egyelőre nincs lekötött operettszerződésem, igaz, most még előttem áll e gálaműsor néhány előadása. A napokban valóban A víg özvegyben énekelek Párizsban, aztán lehet, hogy a belátható időhorizonton A denevér körvonalazódik.

– Számos műfajban mozog otthonosan, sok nyelven beszél, sok országban vendégszerepel. Vannak kedvencei? Kedvenc műfajra, nyelvre, országra gondolok. Lehet egyáltalán ilyet megnevezni?

– Határozottan kijelenthetem, hogy nincs kedvencem. Nagyon szeretem, hogy különböző stílusokkal, nyelvekkel, helyszínekkel, sőt különböző műfajokkal találkozom. Akkor mondok igent egy felkérésre, ha érdekel a munka. Ennyi feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a kellő szinten azonosulni tudjak vele. Ha viszont ez megtörtént, akkor mindig szeretem, amit csinálok, olyankor teljesen elmerülök az adott szerepben, adott feladatban. Ezért merem elvállalni azt is, amin sokan csodálkoznak, hogy esetenként egyik nap Simon Boccanegra vagyok, másnap (vagy két­három nap múlva) pedig Danilo. Belépek az egyikbe, elmerülök benne, kilépek belőle — és kész vagyok hamarosan valami egészen mással ezt megtenni.

– Már nemegyszer járt Budapesten. Szerzett különleges élményeket Magyarországon? Megért esetleg valamit magyarul?

– Nagyon szeretek itt lenni. Elbűvöl a város, Budapestnek nincs párja a világon. Sok szép élmény kapcsolódik az önök csodálatos fővárosához. A Müpa fantasztikus termét többször is kipróbáltam már, koncerteztem a felújított Zeneakadémián, ami egy művészettörténeti csoda ezzel a tiszta szecesszióval. Felejthetetlen előadásban vettem részt a gyönyörű Operaházban, az azóta elhunyt Polgár Lászlóval, akinek halála számomra is nagy veszteséget jelentett. És bár nagyon szeretek itt lenni, magyarul még nem sikerült semmit sem megtanulnom, de még megértenem sem…

3491   zenebaratmonika 2018-02-13 18:15:15

Keleti Újság, 1940. május 3.

Az idő sodrában

Lehár

Hetvenéves, most ünnepük. Negyven évvel ezelőtt mutatták be első operettjét, a Drótostótot. A Vig özvegy most harmincötéves. Lehár világhírneve is annyi idős. Harmincöt év óta öt kontinensen ismerik. Dallamai tartós életűek.
Ki emlékszik Czakó Zsigmond, Hugó Károly, (Jbernyik Károly drámáira? De ki ne emlékeznék a „Cornevillei harangok"-ra, a „Nebántsvirág"-ra, a „Rip"- re, vagy a „Madarász"-ra? Ezek a melódiák úgy kisérik el az embert a sírig, mint az ifjúság szép emlékei. Ha egy ócska, nyikorgó kintorna is fűrészeli, illat, fény, rózsaszínű párázat szövődik a szemünk előtt. Lehár előtt is voltak operett szerzők, Konti József, Verő György, Bokor József, hogy csak néhányat említsünk. Ezeknek a szerzőknek a nevei már rég feledésbe merültek, de taktusaik megdobbantják az öregecske sziveket és még fiataljaink füleibe se verődnek ismeretlenül. A nagy magyar operettet azonban ez a Bécsben állomásozó magyar katona-karmester teremtette meg. A „Drótostót"-tal egyidősek a „Bob herceg" és a „János vitéz". Egyik sikere lelkesíti a másikat. Lehár Huszka Jenőt és Kacsóh Pongrácot ösztökéli, ezek sikerei visszahatnak Lehárra, aki csakhamar leteszi a Regiments-tamburt és egymásután írja meg a „Vig özvegy", „Luxemburg grófja", „Cigányszerelem" zenéjét. Lehár nagy sikerei óta van egyáltalában magyar operett. Ez a műfaj egyszerre kivirágzik. A Pálmai Ilkák, Szoyer Ilonkák, Küry Klárák és Hegyi Arankák nagy nemzedéke után, akik még külföldi dalművekben, „Santoy", „Gésák" stb. jeleskedtek, beérkezik a Fedák Sárik, Kosáry Emmik nemzedéke, Kálmán Imre "Csárdáskirálynő" -je, „Maricza grófnő"-je ugyancsak azt a magyar levegőt, stilizált népi muzsikát árasztják, amit Lehár. A tragikus sorsú Jacobi Viktoron keresztül egészen Ábrahám Pálig vezet a magyar operett felfelé ívelő útja, amely már nem áll meg országhatároknál, értékes exportcikk lett belőle.
Amikor Lehár Ferencet ünnepeljük, lehetetlen nem gondolni a magyar operettnek csodálatos kibontakozására, amely talán nem is lett volna lehetséges Lehár nélkül. Az a műfaj, amelyet ö megteremtett, nemcsak melódiákban volt gazdag, nemcsak hangszerelésben volt nagyvonalú, hanem magyar is . ., Vagy még helyesebben: dualisztikus, mert egyaránt érvényesült benne Bécs forró keringő-kultusza, mint a magyár csárdásritmus. Lehár a maga műfajában éppen úgy egy nagy zenei egyéniség alkotó lehetőségeit élte ki, mint mások az oratóriumban vagy operában, Tulajdonképen operaszerzőnek indult ő is. Egészen fiatalon operát irt, a „Kukuská"-t, amelyet azonban csak nagy operett-sikerei után mutatott be az operaház. Operettjeinek fináléi, egy-egy nyitánya, sőt egyik másik keringője is az operaszerző szünetlen jelenlétére figyelmeztetnek. Mint az operett nagy mesterénél, Offenbachnál, úgy nála is csak egy lépés, hogy müve áthatoljon az operamüfajba. Mindenesetre a „klasszikus" operett nagymesterének nevezhetjük.
A lehári értelemben vett magyar operett — sajnos — az utóbbi években lehanyatlott. Majdnem azt mondhatnék, hogy az egész műfaj haldoklik. Hol vannak már a régi kiváló magyar operettegyüttesek? A jelesebb primadonnák éa bonvivánok áttértek az operára vagy a prózára. Az operett elhajlott vagy egy forma nélküli nemzetközi műfajba — a diadalmas jazz és az újsütetű szinkópák jegyében — vagy pedig összezsugorodott néhány táncbetétté — franciás vigjátékoknak — a közepében. Mintha az egész magyar operettmüfaj Lehárral állott, vagy bukott volna. A hetvenéves Lehárnak a hallgatása épen annyira beszédes, mint amennyire szemléltető volt, amikor az ö csillagzata uralta az európai színpadokat,

3490   Búbánat • előzmény3489 2018-02-13 17:53:37

A "Nagy koncertek emlékezete" topicban beszámoltam, milyen koncerten vettem részt Berlinben:

Itt  is elolvasható.

A többi színházat, a két operaházat, a Philharmónia épületét csak kívülről vettem szemügyre...

3489   zenebaratmonika • előzmény3487 2018-02-13 17:40:10

Miket láttál ott és hol?

3488   Búbánat • előzmény3407 2018-02-13 17:35:06

Kékszakáll - olvasópróba

Kékszakáll: Boncsér Gergely/Vadász Zsolt

Boulotte: Bordás Barbara/Lusine Sahakyan

Popolani, Kékszakáll személyi titkára: Peller Károly/Erdős Attila

Bobéche, szenátor: Szacsvay László/Csuha Lajos

Clémentine, a felesége: Kállay Bori/Kalocsai Zsuzsa

Oscar, a szenátor főtanácsadója: Kendi Ludovik/Langer Soma

Saphir: Dolhai Attila/Veréb Tamás

Fleurette: Bojtos Luca/Kardffy Aisha

Alvarez: Horváth Dániel/Imre Roland

Kékszakáll feleségei

 

Közreműködik: a színház ÉNEK- és ZENEKARA, valamint BALETTKARA

 Zenei vezető: Dinyés Dániel

Karigazgató: Drucker Péter/Szabó Mónika

 

Koreográfus-asszisztens: Németh Zsuzsi

 Rendezőasszisztens: Tucker András

Világításterv: Bányai Tamás

Játékmester: Angyal Márta

Díszlettervező: Balázs Juli

Jelmeztervező: Pattantyus Dóra

Zenei munkatársak: Axmann Péter, Mihalics János, Déri Judit, Szekeres László, Puskás Dóra, Barta Gábor, Mazalin Wanda

Koreográfus: Kulcsár Noémi

Rendező: Székely Kriszta

A feleségeit sorra fogyasztó Kékszakáll története ismerős lehet a nézők számára. Jacques Offenbach életörömöt sugárzó, zeneileg is sziporkázó operettje komédiává alakítja a véres legendát, szerelmi és politikai intrikákkal dúsítva az egyébként is akciódús cselekményt. Az Operettszínház új bemutatója leporolja a romantikus történetet, és egy mai néző számára is ismerős közegbe, a vállalati szférába helyezi. Kékszakáll vezérigazgató és Bobeche szenátor a hierarchia csúcsán, teljhatalommal rendelkeznek beosztottaik élete felett, egészen addig, amíg Boulotte, egy szókimondó takarítónő kézbe nem veszi a dolgokat. A furcsa szerelmi viszonyokról és hatalomvágyról szóló előadást, a Katona József Színház fiatal rendezője, a Színikritikusok Díjával is jutalmazott Székely Kriszta állítja színpadra, aki korábban a Kreatív kapcsolatok című kamaraoperát rendezte a Kálmán Imre Teátrumban.

3487   Búbánat • előzmény3486 2018-02-13 17:33:15

Az elmúlt másfél évben háromszor jártam Berlinben; jelzésedre, már tervezem a következő - ezúttal zenés színházi - odalátogatásomat...

3486   zenebaratmonika • előzmény3484 2018-02-13 17:25:07

2018. március 17-én a Komische Oper Berlin is repertoárra tűzi Offenbach Kékszakállját, majd érdemes lesz a két előadást összehasonlítani:

https://www.komische-oper-berlin.de/programm/spielplan/blaubart/558/

3485   Búbánat • előzmény3482 2018-02-13 17:12:54

Budavári Palotakoncert 1 rész Sissi nyomában

MTV, 2017 augusztus 20

Offenbach Kékszakáll című operettjéből előzőekben külön-külön belinkelt dalok itt folyamatában szólalnak meg:

Az időskálán elérhetőek:

1:15:59-től Kékszakáll belépője – legenda (Boncsér Gergely)

1:20:20 tól Kettős: „Egy randevú” (Kardffy Aisha, Kerényi Miklós Máté) 

1:22:53 – 1:25:34 Együttes „Saltarelle, avagy mit ad a nő…” (Bordás Barbara, Kardffy Aisha, Lévai Enikő, Lukács Anita, Boncsér Gergely, Kerényi Miklós Máté, Laki Péter, Vadász Zsolt

3484   Búbánat • előzmény3478 2018-02-13 16:42:21

Peller Anna és Kocsis Dénes énekel a Kékszakáll című Offenbach darabból előzetest /részlet/

A Budapesti Operettszínház 2017/18 évadjában Offenbach: Kékszakáll című darabját is műsorra tűzik. A sajtótájékoztató a Kálmán Imre Teátrumban volt 2017.05.03-án, a színpadon Peller Anna és Kocsis Dénes énekelt. A felvételen a dal egy részlete látható.

Ugyanez a Szenvedély-duett velük Tatán - 2017 június 9.

3483   Búbánat • előzmény3482 2018-02-13 16:33:43

Offenbach: Kékszakáll - Fleurette és Daphnis duettje „Egy randevú” (Kardffy Aisha, Kerényi Miklós Máté)

Budavári Palotakoncert - 2017 augusztusa

(Ezért a hölgyért hagyta ott feleségét, Dancs Annamarit és párhónapos gyermeküket Kerényi Miklós Máté)

3482   Búbánat • előzmény3477 2018-02-13 16:17:41

J. Offenbach - Kékszakáll - Palotakoncert 2017 – Boncsér Gergely

3481   zenebaratmonika 2018-02-12 16:05:17

Keleti Újság, 1938. március 28.

A Városi Szinház háromezer embert befogadó nézőtere előtt századik előadásához közeledik az utolsó tíz esztendő legnagyobb operettsikere, a Júlia ötletességben, humorban, a dalok és zene számok szépségében, a táncszámok újszerűségében, a kiállítás pazarságában egyetlen operett sem vetekedhetik ezzel az újdonsággal, amelynek sikere elhomályosít minden eddigi operettsikert. Ezen nem is fogunk csodálkozni, ha megtudjuk, hogy a
Júlia szövegkönyvét Földes Imre és Harmath Imre írták, zenéjét pedig Ábrahám Pál szerezte.
Ábrahám Pál saját vallomása szerint a Júliában érte el eddigi diadalmas zeneszerzői pályafutásának csúcspontját és nem csoda az sem, hogy a Júliát a jövő szezonban Párizs, London és Newyork legnagyobb operett színházai fogják játszani. E világvárosi színházakat is megelőzve a mi színházunk
péntek este megkezdi a Júlia sorozatos előadásait, ezzel is igazolva, hogy a színházi év legnagyobb sikerű darabjait a lehető leggyorsabban, az eredeti előadásokkal párhuzamosan tudja bemutatni városunk közönsége előtt.
Talán mondanunk sem kell, hogy a Júlia a legelőkelőbb szereposztásban, a legpazarabb kiállításban kerül színre nálunk is. Aki a színház heti műsor hirdetésében elolvassa a szereplők névsorát, meggyőződik róla, hogy a szinház összes vezető tagjai állanak sorompóba a Júlia mennél nagyobb sikere érdekében. Gróf László rendezi a darabot, Rajnai Sándor és Kudelász Károly készítik a díszleteket és kosztümöket, a szinház saját zenekarán kívül két cigánybanda is részt vesz az előadásban, a duettek és balettek egész sora készül a táncteremben, úgy, hogy minden remény megvan arra, hogy
a Júlia nálunk is az esztendő legnagyobb látványos operettsikere lesz és hosszú ideig uralkodni fog a színpadon.

 

3480   zenebaratmonika 2018-02-12 15:51:12

JÚLIA

Szövegét írták: Földes Imre és Harmath Imre, zenéjét szerezte : Ábrahám Pál

Szereplők:

Júlia .................................. Sólymosán Magda
Vica ................................. Ürmössy Magda , Sándor Stefi

Trude ............................... Wojticzki Elvira
Mary ................................. Porti Mimi
lfjabb Júlia ... ............... .....Bázsa Éva
Klarissz .............................Czopán Flóri
Udvardy Kálmán .................Jenei János
Udvardy György ................ Honim Pál
Udvardy ezredes ........ Réthely Ödön
Zabos őrmester ......... Tompa Sándor

Bajusz ........................... Fülöp Sándor
Báró Somfalvy ......... Csóka József
líj. Udvardy............... Csengeri Aladár
Mányi ..................... Solthy Miklós
Péterffy ................... Végh József
Máté ....................... Szentes Ferenc
Bagyik .................... Dancsó György
Kucor cigány............ Szakács Sándor
Táncos..................... Sándor Andor
Kis táncosnő........... Gerö Borosa
Egy táncos ur ......... Pintér Jenő

Történik az

I. felvonás I. kép Kanzaszban. 2. kép a Somfalvy kastély parkjában. 3. kép a kastély nagytermében. 4. kép Kanzaszban.

II. felvonás 1. kép a háromhalmi templomtéren. 2. kép a kastély kis szalonjában. 3. kép a parkban. 4. kép a kastély dísztermében.

III. felv. 20 év múlva a Somfalvy kúrián.

Farmerek, farmerlényok, ültetvényesek, tisztek, parasztok, urak, hölgyek, cigányok

Rendező: Gróf László, vezényel: Schreiber Alajos, táncok: Sándor Andor, díszletek Rajnai—Kudelász.
A színház szükségesnek látja közölni, hogy a Júlia második előadása szombaton délután 5 órakor van és pedig természetesen rendes helyárakkal. Este ugyanis a színházban a bucuresti-i Alhambra társulát játszik.

A másik szereposztásban különben Honthy Hanna játszotta a főszerepet.

3479   zenebaratmonika 2018-02-12 15:25:18

Találtam egy érdekes cikket, amelyből kiderül, hogy Ábrahám Pál élete főművének Júlia c. 1937-ben bemutatott darabját tekintette, akkoriban hatalmas sikere volt és úgy nézett ki, örök műsordarab marad, ennek ellenére a II. világháború -1939. után- után nem játszották:

Keleti Ujság, 1938. április 1.

JÚLIA — A világsikert aratott Ábrahám nagyoperett bemutatója

Talán a Szibill óta nem volt operettnek olyan átütő sikere, mint a .Júliának. Paris, London, Berlin s az operett őshazája, Bécs sem látott még az utolsó tíz évben olyan tökéletes- látványos operettet, mint a Júlia. A Júlia szövegét Földes Imre, sok-sok nagysikerű dráma és vígjáték szerzője, az ötletes és mesterien verselő Harmath Imre társaságában irta. Ez a szöveg még zene nélkül is megállaná a helyét, annyira érdekes, újszerű, hatásos jelenetekben bővelkedő. A zeneszerző, Ábrahám Pál pedig bizonyságot tett arról, hogy nálánál különb operettmuzsikát senki- sem tud ma komponálni. A Júlia minden egyes zeneszáma valódi gyöngy. Ezt a zenét évek múlva is játszani fogják, annyira fülbemászó és mégis eredeti. Ábrahám Pál úgy nyilatkozott, hogy élete főmüve a Julia. Szinházunk természetesen mindent elkövet, hogy ezt a világsikert aratott operettet méltóan, nagyszabású előadásban hozza ki. Gróf László rendezése ezer uj szint, ötletet és meglepő hatást hoz. Sólymosán Magda még sosem játszott és énekelt olyan igazi primadonnaszerepet, mint a Júlia.

Ürmössy Magda ezúttal táncos szubrett-szerepet játszik, Sándor Stefi pedig egy német nevelőnő ellenállhatatlanul mulatságos szerepében jutott ragyogó feladathoz. Jenei János és Homm Pál alakítják a két vetélkedő, szerelmes bonvivánt. Tompa Sándor az őrmester alakjában hatalmas, roppant jóizü buffó szerephez jutott. Fiilöp Sándor táncoskomikus szerepe csupa vidámság és bohó ötlet. Csóka, Kéthely, Porti Mimi, Wojticzki EBL vira, Csengeri Aladár stb. .stb. is fellépnek a Júliában.
Külön fejezetet érdemelnek a táncok, amelyeket Topán Lulu, Gerő Borosa- Pintér Jenő és a szólisták táncolnak, továbbá a ballettkar gazdag mutatványai. Mindezeket Sándor Andor tanította be. A zenekart Schreiber Alajos vezényli.
Semmi kétség, a Júlia nálunk is az operett- szezon legnagyobb szenzációja lesz.

Keleti Újság, 1938. április 2.


Ma van a Júlia premierje
— Páratlan érdeklődés előzi meg az uj Földes —Ábrahám operettet —
Szokatlanul nagy érdeklődés előzi meg a szinház mai bemutatója*. Teljesen indokolt is ez az érdeklődés, mert hiszen olyan szenzációt ígér a Júlia bemutatója, amire igen ritkán akad példa. Földes Imre, a neves vígjáték- és drámaíró ezúttal operettszöveget irt, olyat azonban, amely minden zene nélkül is versenyre kelhet a legjobb prózákkal is. A kitűnő librettóhoz Ábrahám Pál, a modern operettmuzsika nagymestere szerzett invenciőzus, briliáns és fülbemászó muzsikát. Természetes, hogy a színház is olyan lelkesedéssel, áldozat- készséggel hozza szilire a Júliát, amely ezt a nagysikerű operettet méltán megilleti. A Gróf László közismert gondos és körültekintő rendezése mellett, a nagyszerű szereposztás, gyönyörű, uj díszletek egész sora, táncok, ötletek és összevágó kitűnő előadás lesznek a Júlia várható hatalmas sikerének a megalapozói. Igen érdekes tudni a Júliáról azt, hogy annak szerzői, ebben az operettjükben egyesítették a tökéletes régi és uj operettstilust és összesüritve ezeknek minden erényét a Júliában mesterig módon tálalják a közönség elé. Ebből az operettből semmi sem hiányzik, ami a tulajdonképpeni alapja egy operett sikerének. Van ebben primadonna, szubrett, komika, bonviván, tánckomikus és buffó s minden szerep olyanok kezében, akik a legteljesebb ambícióval és lelkesedéssel készülnek feladataik megoldására.

Minden remény megvan tehát rá, hogy a Júlia nálunk is — mint külföldön — sorozatos előadásokban fog szinrekerülni.

1938. ÁPRILIS 7.

Napról napra fokzódik a Júlia sikere
Ábrahám Pál és Földes Imre legújabb óriási sikerrel bemutatott operettjének, a Júliának eddig minden előadását zsúfolt nézőtér nézte végig. Nem tud a közönség betelni ennek a brilliáns szövegű, nagyszerű muzsikájú operettnek a szépségeivel. A pompás előadás, amely az első perctől az utolsóig leköti a nézőt, egyike a színház legtökéletesebb előadásainak, s így érthető az a hatalmas siker, amely a Júlia előadásait kiséri.
Drámai feszültség, könnyed humor, jobbnál-jobb helyzetek váltakoznak a Júliában, ami által az operett egy percre sem vészit érdekességéből. Ábrahám Pál muzsikája pedig azok közé az operettzenék közé tartozik, amelyek minden ütemükkel magukkal ragadják a nézőt.
Ezen a héten minden este és vasárnap délután hat órakor is a Júlia szerepel a színház műsorán. Az operett iránti szokatlanul nagy érdeklődésre való tekintettel a Júlia előadásaihoz tanácsos jegyekről előre gondoskodni, mert az esti pénztárnál alig lehet jobb jegyet - kapni.

KELETI ÚJSÁG 1938-04-09

JULIA - A szezon nagy operett-slágere!
Szövege hangulatos, drámai feszültségű! Humora ellenállhatatlan!
Zenéje: — Ábrahám-muzsika!
Kiállítása pazar!
Szereplői elsőrendüek!
Az előadás tökéletes!
Táncai ördöngősek!
Rendezése káprázatos!
Kosztümjei színesek, szépek, elegánsak!

a JULIA a szezon egyik legtökéletesebb előadása!

3478   Búbánat • előzmény3477 2018-02-11 20:32:52

Más érdekel egy férfi, mint egy női rendezőt

Fidelio.hu

CSABAI MÁTÉ, 2018.02.07. 08:36

Február 23-án mutatja be a Budapesti Operettszínház Jacques Offenbach Kékszakáll című művét. A darab rendezője, Székely Kriszta az ötvenes évek tengerentúli vállalati kultúrájába helyezi a hírhedt feleséggyilkost.

- Kékszakáll egy archetipikus figura. A története a legtöbb feldolgozásban tragikus, Offenbachnál viszont franciásan tekereg. Téged mi érdekel a sztoriban?

- Úgy tudom, hogy ez a legendák szintjén élő férfitípus egy valós személyen alapszik, egy őrült veterán katonáén, aki meggyilkolta a feleségeit. A történet általában sötét – elég, ha Bartók operáját nézzük –, pedig a gondolat, hogy eltedd láb alól a feleségedet, szerettedet, egy hétköznapi, komolytalan módon, széles körben ismert érzet (nevet). Nagyon bírom Offenbach operettjében, hogy nem pszichoanalizál, hanem nevettet, kicsavar. Ez a groteszk, humoros megközelítés sokszor merészebben mutatja meg – és figurázza ki – Kékszakáll lelkének sötétségét.

- Támaszkodsz a műfaji hagyományokra?

- Egy erős rendezői koncepciót alkalmazunk: a darab elhagyja a királyi környezetet, és a női emancipáció előtti ötvenes évekbe kerül, olajos hajú, szivarozó férfiak közé.

- Azzal kezdtétek tehát a munkát, hogy leültetek, és átírtátok a szöveget. Miért volt erre szükség?

- Szabó-Székely Árminnal és Lőrinczy Attilával közösen készítettük a darab adaptációját. Ha nem közelítjük ezt a jelenséget a mai korhoz, a néző hátradőlhet és azt gondolhatja, hogy ez mind valamikor, valahol régen történt. Pedig itt olyan narcisztikus, hatalomtól ittas férfitípusok jelennek meg, akik – ha más formában is, de – a mai napig meghatározó szerepet játszanak a társadalomban.

- Ez a téma most igencsak pörög.

- Sok esetben a rendező hosszú ideig keres ilyen aktuálisan megszólaló művet, mi a darabot jóval a #metoo-időszak előtt választottuk. Bámulatos és ijesztő egyben, amikor a közélet hatványozottan belekerül egy rendezésbe, viszont ez csak jót tesz egy előadásnak. A közegnek és a közönségnek pedig az, hogy a színházon keresztül reagálhat egy jelenségre.

- Mennyire szoktál aktuális lenni? Számíthatunk naprakész kiszólásokra?

- Nem, az ilyen napi politikai bulvár szintű utalgatások felett nagyon gyorsan eljár az idő. Az eggyel nagyobb dimenzióra figyelek: inkább a közhangulatot igyekszem megragadni.

- Számít, hogy egy nő rendezi ezt az előadást?

- Mindenképpen. Ha csak a mesterségbeli részét nézem, szeretném azt gondolni, hogy nem, de minden rendező az őt ért eseményeken keresztül értelmezi a történeteket, más dolgok érnek egy férfit, mint egy nőt. A szövegkönyv átírásánál pedig megerősítettük a hősnőinket, hogy ne kallódjanak úgy el a férfiak világában. A csavar az, hogy kezükbe veszik a sorsukat, a férfiak pedig nem tudnak ezzel mit kezdeni.

- Kulcsár Noémi a darab koreográfusa. Egykori balettosként mennyire szólsz bele a munkájába, hogyan működtök együtt?

- Csináltam már koreográfiát Apáti Bencével, az Operaház számára A sárga herceg/nő-ben, amit nagyon élveztem, de megterhelő is volt. Tizennyolc-tizenkilenc évesen otthagytam a balettintézetet, már távolabb áll tőlem ez a világ. Viszont a rendező dolga az, hogy mindenbe beleszóljon (nevet). Noémivel hasonló megközelítésben dolgozunk. Mindkettőnk számára a játszó művészekből kiindulva fejlődik ki a végeredmény. Igaz, hogy végül nekem kell átlátnom mindent és döntéseket hozni, de a közös munkánk igazi együttműködés.

- Eddig a Kálmán Imre Teátrumban rendeztél. Milyen lehetőségeket ad most a nagyszínpad?

- Egészen más jellegű a két tér. A kamaraszínpadon „közeliket” csinálunk, a szereplők rezzenéseivel is foglalkozik a rendező, a nagyszínpadon viszont hátrébb ül, sokkal inkább „totálokban”, képekben fogalmaz. A Kékszakáll egy kórus központú operett, az összes kép zeneileg is ezekre a nagy kórus számokra fut ki. Ettől is elképesztő erejű mozgalmas zene, amely egyenesen kívánja a tág teret, úgyhogy rendkívüli módon várom, hogy a nagyszínpadon legyünk már.

3477   Búbánat • előzmény3407 2018-02-05 10:13:07

Boncsér Gergely - Kékszakáll

Február 23-ától Kékszakáll a Budapesti Operettszínházban!

"Tudják, hogy kit neveztek kortársai a "Champs-Élysées Mozartjának"? És azt, hogy Veréb Tamás élete első operett szerepére készül? Na és azt, hogy ez a Kékszakáll nem "az" a Kékszakáll? Eláruljuk, mit érdemes tudni Offenbach kicsit sem vérfagyasztó, ám annál viccesebb operettjéről."

/Operettszinhaz.hu/

3476   Ardelao 2018-02-04 22:15:59

 Első éneklésem a gramofonba.
 

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/b/ba/Kir%C3%A1ly_Ern%C5%91.jpg

Írta: Király Ernő, a Király Színház tagja.

 

Mikor első gramofonéneklésemre gondolok, önkéntelenül eszembe jut az én első színpadi föllépésem. Körülbelül ugyanaz az érzés vett erőt rajtam mindkét esetben.

Néhai műkedvelő koromban történt, hogy egy néhány — körülbelül 20 szavas szerepben — először léptem fel nyilvánosan. Szörnyű boldoggá tett az a tudat, hogy játszani fogok. Heteken keresztül otthon a szobában, künn az utcán egyre az elmondandó pár szót hajtogattam és hadonásztam, handabandáztam hozzá. Az emberek nyilván azt hihették, hogy meg vagyok bolondulva. Csak úgy repesült a szívem az örömtől, víg voltam és büszke!

Persze félvállról beszéltem mindenkivel, aki még nem játszott. Végre elérkezett a várva- várt este. Szépen kiöltözködtem és a kulisszák mögött vártam a jelenésemet. És lestem a végszót, melynek hallatára be kellett volna lépnem a színpadra. Itt volt az idő! Egyszerre elfogott a drukk, a lámpaláz, elsötétült előttem a világ és én, ahelyett, hogy beléptem volna a színpadra, mint akit hirtelen elfogott az émelygés, kikívánkoztam a szabad levegőre! Nem értem rá sokáig gondolkozni, valaki hátulról az egyik kezével nyakon ragadott, a másik kezével körülbelül négy arasszal lejebb, egy lódítás — és benn voltam a színpadon.

— „Itt baj van” — gondoltam, — ”ezen már nem lehet segíteni!”, és elkezdtem fújni az én mondókámat lélegzet nélkül, egy szuszra az utolsó szóig. Egy pillanatra sem álltam meg. Egy pillantásra elmondtam az egészet, nem törődve azzal, hogy valamelyik partneremnek közbe reflektálnia kellett volna egy-egy mondatomra. Mikor a végére értem, sarkon fordultam és kiszaladtam a színpadról. Ott hagytam a szereplőtársaimat, mint szent Pál az oláhokat, . . . így végződött az én első színpadi szereplésem.
 

A gramofonénekléssel ugyanígy voltam. Mikor először léptem a tölcsér elé, kivert rajtam az izzadság, valami fojtogatni kezdte a torkomat és ne adj isten, hogy egy becsületes hang jött volna ki rajta. A lábaim reszkettek, a hangom tremolázott, pedig egy félóra alatt megittam vagy három üveg Málnási vizet. Mind nem használt. Kértem egy kis pauzát, hogy egy kicsit magamhoz térjek.

A szünet alatt megmagyarázták, hogy a tölcsér nem harap, mitől félek hát?!Könnyű azt kérdezni,” mondtam és remegtem nyárfalevél módjára. Még egy kicsit biztatgattak, hogy csak bátran álljak oda és danázzak. Közben jött a fölvevő mérnök és siettetett, hogy végre kezdjünk hozzá.
 

Odaálltam a mellé a borzasztó tölcsér mellé. A fölvevő gép elkezdett brekegni: „Ruhe” hallatszott a másik szobából s egy pillanatra rá: „Los!” Csönd.

„Kezdje már meg!” - szólt mögöttem valaki. Erre el-akartam szaladni, de az a valaki megfogott a nyakamnál és nem eresztett! „Nyissa ki a száját és énekeljen” — szólt egy kissé szigorú hangon.

Erre nekiduráltam magam és danáztam. Hogy hogyan, azt bizony nem tudnám megmondani, csak arra emlékszem, hogy a mérnök már rég megállította a gépet és én fújtam keservesen; mert ha egyszer belejövök, hát akkor engem egykönnyen megállítani nem lehet.

Ez csak próbalemez volt, úgy hogy a következő percben hallhattam a saját hangomat. És rájöttem arra, hogy érdemes volt azt a félórai drukkot végigszenvedni azért a fölemelő érzésért, amely erőt vett rajtam akkor, amikor először hallottam a saját hangomat.

ZENEKERESKEDELMI KÖZLÖNY, 1911. június 1. (1. Évfolyam, 4. szám)

 

3475   Búbánat 2018-02-03 10:29:41


Színházi Élet - 1925/3. szám

"Operett készül  Mendelssohn életéből"

Schubert és Offenbach után Mendelssohn is bevonul az operettfigurák tisztes sorába. Az amerikai Schubert-színházi tröszt operettet készített Mendelssohn életéből, melynek librettóját Edgar Allen Woolf írta és zenéjét Mendelssohn műveiből Sigmund Romberg állította össze.

 

3474   Búbánat • előzmény3470 2018-02-02 23:10:10

Népszabadság, 1957-09-22 / 224. szám
 

MAGYARORSZÁG „NAGY ÖREGEI"

HUSZKA JENŐ

A klasszikus magyar operett műfajának egyetlen ma is köztünk járó kiformálója, Huszka Jenő, a Bob herceg, Aranyvirág, Gül baba, Tündérszerelem, Lili bárónő, Mária főhadnagy, Szabadság-szerelem ünnepelt komponistája körül majdnem nyolc évtizede halmozódik fel a siker.

Valahogyan úgy alakult az életem — emlékezik ifjúságára —hogy számomra még a mások nagy szomorúságának napjaiban is kijutott az örömből. A nyilvánosság előtt például először a szegedi nagy árvíz évében, 1879-ben szerepeltem. A károsultak javára rendezett műkedvelő előadáson én is felléptem, bár alig voltam ötéves. Hegedülni tanultam s 11 esztendős koromban már mint a jövő nagy ígéretét emlegetett a Szegedi Híradó tudósítója. Hat évvel később csatlakozott szegedi kritikusom véleményéhez Hubay Jenő is, amikor felvett a Zeneakadémiára.

A fiatal Huszka nemcsak hegedülni tanult, beiratkozott a zeneszerzői tanszakra és a jogtudományi egyetemre is. Tanulmányai végeztével, huszonegy éves korában doktori diplomával foglalta el az első hegedűs helyét Párizsban, Lamoureux hírneves zenekarában.

Diplomáim mellé — mosolyog ifjonti nekibuzdulásán — két szerzeményem kinyomtatott kottáját is magammal vittem, hogy meghódítsam Párizst: a Jogász-csárdást , s Martos Ferencnek A Hétben megjelent Bob herceg című versére szerzett kísérő zenét.
Mi tagadás, a francia főváros zenei világa nem figyelt fel a Jogász-csárdásra. Sőt dr. Huszka másik zeneművére sem, amely pedig Pesten nagy sikert hozott szerzőjének. Török Irma, a Nemzeti Színház kiváló fiatal művésznője adta elő 1895-ben az Otthon Körben, az írók klubjában s annyira megnyerte a közönség tetszését, hogy az első kottákat szétkapkodták s új meg új kiadásban jelentette meg a kiadó. S ha Párizs nem is tárta fel kapuját a Bob herceg előtt, hét évvel később a magyar főváros közönsége a melodráma sikerétől inspirált diadalmas operett szerzőjét és primadonnáját ünnepelte.
A siker pillanatában mindenki ellenállhatatlan — vall a Bob herceg egy csapásra beérkezett ifjú szerzőjének érzéseiről a nyolcvankét éves mester. — Én is ellenállhatatlannak éreztem magam akkor, a siker szédületében, s nagyon meglepett volna, ha a Király Színház megnyitására nem tőlem, a huszonhét éves komponistától, kért volna operettet Beöthy László igazgató. Úgy is történt, mint vártam, s megszületett második operettem, az Aranyvirág. Ennek sikerét csak a harmadik, a Gül baba homályosította el. Ma ötvenkét év után is játsszák, éneklik, sőt legutóbb filmre is vitték.

A siker ezután is hűséges komondorként járt a melódia-gazdag komponista nyomában. Tündérszerelem című daljátékát fővárosi bemutatója előtt ötven estén játszották vidéken. A Nemtudomka bemutatója után kitör a világháború s elhallgat Huszka múzsája; a diadalmas életöröm. Csak a Tanácsköztársaság reményteljes napjaiban csendülnek fel újra a forró melódiák, a Lili bárónő emlékezetes sikerű premierjén, kétszáz táblás ház nyitányaként. A Lili bárónőt az Erzsébet, a Gyergyói bál, majd a Mária főhadnagy 260 előadása követi, a felszabadulás után pedig a Szép Juhászné és a Szabadság-szerelem áradó kedvű melódiái.

Jó szerencse kísért s mindvégig ki is tartott mellettem — summázza életét Huszka Jenő. — Ha irigység, rosszakarat keresztezte az utamat, az is hasznomra vált. Amikor annakidején a kultuszminisztérium művészeti osztályáról, ahol évekig dolgoztam, a vakok intézetébe helyeztek át, megszerveztem a vakok Homeros énekkarát. Úgy lehet, nem szívesen látták, hogy „száműzetésem” helyén is kedvvel és eredményesen dolgozom, mert kisvártatva nyugdíjba küldtek. De ez a fordulat is szerencsésnek bizonyult számomra. Most már minden szabad időmet a Szövegírók és Zeneszerzők Szövetkezetének az ügyeire fordíthattam, amelyet még 1907-ben alapítottunk. Harcoltam a szerzői jogok védelméért, mert tapasztalatból tudtam, hogy egyes külföldi államokban szabad prédának tekintették a magyar szerzők műveit. A Bob herceget például Prinz Vagabund cím alatt amerikai szerzők operettjeként játszották az Egyesült Államokban.

A felszabadulás óta — állapítja meg elégedetten — hivatalosan és erélyesen képviselik a szerzők jogvédelmét is. Ez a gondoskodás is hozzájárul, hogy jól találom magam az új világban, melynek eszmevilágából főleg az igazi demokráciára való törekvés ragadott meg. Ifjúságomban szüleim kedvéért közhivatali állást vállaltam, ott mindig igyekeztem demokratikus felfogásomat érvényre juttatni. Ez a szempont vezetett szövegkönyveim megválasztásánál is. Nem is tehettem volna másként, hiszen nyolcéves korom óta, mikor szüleim elvittek az Orfeusz a pokolban előadására, szenvedélyesen hiszek az operettben, mely a legdemokratikusabb műfaj, mert a közönség legszélesebb rétegeihez szól.

Ha felkattintjuk a rádiót, a Szív küldi... műsorában szinte naponta felcsendülnek a Londonban, hej, az Ott túl a rácson, az Egy kis cigaretta valódi finom szívet melegítő dallamai. Míg gyönyörködve hallgatjuk, szeretettel gondolunk a nyolcvankét éves zeneszerzőre, aki a könnyed melódiák szárnyán küld szívhez szóló szépséges üzenetet.

Lengyel István

3473   Búbánat • előzmény3470 2018-02-02 13:55:42
  • Magyar Zenészek Lapja, 1927-05-01/5. szám

Dr. Huszka Jenő.

Az Országos Magyar Zenész-szövetség kebelében tömörült magyar zenészek, karmesterek és zeneoktatók nagy és lelkes részvétele mellett lefolyt évi rendes közgyűlés közfelkiáltással és egyhangú lelkesedéssel dr. Huszka Jenő urat, a m. kir. vallás- és közoktatás- ügyi minisztérium min. tanácsosát, a Magyar zeneszerzők, szövegírók és zeneműkiadók szövetkezetének és a Magyar színpadi szerzők egyesülete zenei szakosztályának elnökét a zenész-szövetség díszelnökévé választotta meg.
Midőn a szövetség vezetősége a közgyűlés eme elhatározását küldöttségileg közölte vele, ő méltósága válaszában azt fejtette ki, hogy betűszerint kiváló megtiszteltetést jelent számára, hogy az ország zenésztársadalma őt szeretetének ezen újabb jelével elhalmozza, a mivel szemben azonban ő, a zenészség kulturális érdekeinek szolgálatában állva, szíve egész melegével, ragaszkodásának teljes és tömör erejével, de együttérzésének egész súlyával is nem a díszt és megtiszteltetést akarja látni megválasztásában, hanem a zenészség magasabb érdekeinek szolgálatában álló új munkakört lát a maga számára, melynek odaadó és lelkes betöltésében a magyar zenészség erkölcsi, anyagi és kulturális céljainak elérésére való törekvésében hathatós szószóló és támogató kíván lenni.

Az ezen tömör szavakban kifejezésre jutott megnyilvánulásban látjuk annak a nagy kérdésnek fontos és súlyos horderejét, mely lehetővé tette számunkra, a zenész-szövetség számára, hogy dr. Márkus Jenő kipróbált munkaereje mellett, mely javunkra változatlanul biztosítva marad, dr. Huszka Jenő munkakészségét és ügyszeretetét biztosíthattuk.
Kétségtelen objektivitással kell megállapítanunk, hogy dr. Huszka Jenő személyének a zenészség összérdekei szolgálatába állításával oly hatalmas lépést tettünk ismét előre, mely a szövetség erkölcsi és kulturális javainak gyarapításán kívül a magyar zenekultúra életében is határkövet jelent.

Dr. Huszka Jenő magas közjogi pozíciója, nagy tehetsége és kiváló zenei kvalitásai mellett vérbeli muzsikus mivoltát, a zenészek speciális érdekei iránti érzékét is magával hozza. Az országos zeneakadémián Hans Kössler és Herzfeld tanárok egyik nagyreményű tanítványa volt, zenei tanulmányai befejeztével pedig egy évig Párisban a híres Lamoureux-féle filharmonikus zenekarnak volt tagja. És ki nem ismerné a szép Huszka-dalokat, a Bob herceg, Aranyvirág, Gül Baba, Tündérszerelem, Rébusz báró, Nemtudomka, Lili bárónő és az idei szezonban nagy sikerrel színre került Hajtóvadászat című operettjeit?! S aki oly tetterős és eredményes munkásságot fejtett ki a testvéregyesületek felvirágoztatása körül, aki oly lelkes harcosává vált az önként, önzetlenül vállalt ügynek, teljes biztosítékát nyújtja a mi szövetségünknek is abban a tekintetben, hogy a benne rejlő tehetség és a szövetség iránt táplált szeretet minden erejével áll sorompóba a zenész-szövetség mellett, a zenész-szövetségért.

Oly sokszor olvassuk a színlapokon, meg az újságok hasábjain a diadalt arató két nevet: Huszka— Martos", mely alliance mindig diadalra vitte a vállalt ügyet. Reméljük és bízunk benne, hogy ez a jelszó: Huszka—Márkus ugyancsak diadalt fog jelenteni a mi számunkra. Minden esetre azonban megállapíthatjuk, hogy a második negyedszázad kitűnő auspiciumokkal indult meg és bízunk a magyarok Istenében, hogy ilyen vezetők kormányzása mellett a magyar zenészek hajója dagadó vitorlákkal büszkén fogja átszelni a magyar zenekultúra végtelen óceánját, hogy a jól végzett munka után vissza-vissza térjen a nyugalmat és biztonságot jelentő révbe.

3472   Ardelao • előzmény3471 2018-02-02 13:22:04

 

Huszka Jenő

Egy zeneszerző, akit kitüntetés ért. Ritkaság a mai világban, de annál említésre méltóbb, sőt, éppen ezért méltó az említésre. Huszka Jenő tudniillik, miniszteri tanácsos is volt, és mint ilyen, 35 esztendei szolgálat után saját kérelmére ment nyugdíjba. Tényleg a saját kérelmére.  De a legmagasabb kitüntetést nem szolgálata elismeréséért kapta, hanem kifejezetten, mint zeneszerző,  «a zeneművészet terén szerzett érdemeinek elismeréséül» ......
 

A II. osztályú magyar érdemrend jutott osztályrészéül és ehhez a szép kitüntetéshez a Magyar Muzsikaszó teljes gárdája nevében szívből gratulálunk, hiszen — többek között — lapunk egyik legkitűnőbb főmunkatársa is az ünnepelt. Az utóbbihoz magunknak gratulálunk.
 

Az egészben nem azt tartom különösnek, hogy észrevették érdemeit, hanem azt, hogy ilyen későn vették észre. Valóban nehéz lehetett olyan sokoldalú művészi tevékenységet meg nem látni. Vegyük csak például az operettjeit sorra:

„Bob herceg,” „Aranyvirág,” „Gül Baba,” „Tündérszerelem,” „Rébusz báró,” „Nemtudomka,”     „Hajtóvadászat,” „Lili bárónő.”

Különös ember ez a Huszka Jenő. Most, hogy így egymás mellé írtam ezt a nyolc operett címet, megjelenik előttem a szerző képe, úgy, ahogy én közel harminc éve látom. Magam elé idézem és egy lelki interjút kérek tőle. Hogy én személyesen menjek fel hozzá, nem is tudom elképzelni.  Nem szokott önmagáról beszélni. De talán nincs is erre szükség: előttem vannak az alkotásai, ismerem életének egyes mozzanatait és ezekből megkísérlem a lelki interjú megírását.

Származási helye Kiskunfélegyházán van, a kemény koponyájú kunok földjén és van is benne sok a kunok keménységéből. Nehezen barátkozó, de akit barátjául fogadott, ahhoz rendületlenül ragaszkodik. Ez teljes ellentétben áll úgynevezett külső megjelenésével, mely a diplomata hűvös, tartózkodó modorát mutatja. Ám ez csak külső látszat, a csaknem gyerekesen jó szív védekezése, aki tudja mennyi keserves csalódás után. Mert, bár az ember lelke sok ellentétből van összetéve, de az a nagy melegség, mely Huszka melódiáiból, felénk árad hogyan lehetne megmagyarázható, ha szíve csakugyan olyan hideg lenne, mint amilyennek a felületes szemlélő ítélné szokásos külseje után?

A nagy magyar alföld közepén született és van benne sok a magyar paraszt tempósságából, flegmájából: nem igen vannak fölösleges mozdulatai és nehezen hozható ki a sodrából. 

A siker ezek dacára mégis utolérte. Így helyes, hogy — utolérte, mert ő ugyan nem futott utána, de nem is tette elbizakodottá.
 

A mai szerzői mentalitás szemlélete alapján szinte érthetetlen Huszka közömbös viselkedése a sikerrel szemben. Mert nézzük csak egy kicsit a mai szerzői úgynevezett mentalitást.

Egy úgynevezett mai szerző megír, helyesebben lefütyül egy melódiát, azután keres egy zeneértőt, aki lekottázza az új szellemi (?!) terméket. Ha mindez már elkészült, akkor Isten legyen irgalmas a zenekarok vezetőinek, énekeseknek (különösen a rádión bevezetetteknek), kiadóknak és a tisztelt közönségnek! És ha véletlenül sikerül a tisztelt közönség fülébe, költséget és fáradtságot nem kímélve, beverklizni egy ilyen szerzeményt, milyen napóleoni pózba vágja magát, milyen fölényessé válik, és milyen zseniálisnak érzi magát!
 

Huszkának a siker úgyszólván az ölébe hullott. Igaz, könnyű dolga volt: neki nem Huszka volt az elődje! Érdekes egy kissé belepillantani az illusztris szerző múltjába, már amennyire egy aránylag rövidre szabott cikk kerete megengedi.

Szegeden végezte középiskoláit. Nem láttam ugyan a bizonyítványait, de ismerve a mostani Huszkát és tudva, hogy a kegyesrendi gimnáziumban végzett, feltételezem, hogy alapos munkát szerető, kitűnő tanuló volt. Első zenei kiképzését is Szegeden nyerte az ottani zenedében.
 

Apja, Huszka Ödön, a szegedi királyi tábla közszeretetnek örvendő bírója, jeles piccoló művész volt. Édesanyja művésziesen zongorázott. Tehetségét mindenki Istentől kapja, de a hajlamot szüleitől örökli. Az lett volna csoda, ha Huszka Jenő nem örökölt volna művészi hajlamot ilyen zeneileg képzett szülőktől. Még hozzátesszük ezekhez azt, hogy édesapjától a zenetanulásra ösztönzést kapott, sőt annak döntő fontosságára folyton figyelmeztetést nyert és Budapestre érve egyetemi tanulmányaival egy időben Zeneakadémiánkon a zeneszerzési tanszakot is elvégezte Koessler János vezetése alatt, kinek keze alól annyi kitűnő zenészünk került ki.
 

Nem ismerem gyermekkorát, de úgy képzelem, hogy nem olyan laufmétázó, utcákon kószáló fiú volt. Ezek helyében iskolai tanulmányai mellett hegedülni tanult, a német, francia, angol és az olasz nyelvek ismeretét sajátította el: szóval céltudatosan készült a jövendőre már abban a korban, mikor másoknak még csak a játékon van az eszük.

Tipikus regényalak. Olyan, mint Jókai aranyembere: minden arannyá válik a kezei között.  Csodálatos véletlenek kapcsolata az élete. Ezekben a véletlenekben lehetetlen a tervszerűséget fel nem fedezni.

Ennyire tervszerű véletlen-sorozat már isteni gondviselésnek is nevezhető. Amellett, hogy a zenével teljesen átitatott család sarjadéka, a zeneszerzőség felé sodorja ellenállhatatlanul adottsága, melyet közönséges nyelven tehetségnek nevezünk. Ehhez járul az apa erős ösztönzése, aki a zeneszerzői működésben látta, illetve óhajtotta látni fia jövőjének legszilárdabb alapját és — valljuk be — nem ok nélkül.
 

Nem csekély nyomokat hagyhatott Huszka életében a 14 esztendős Fedák Sári szegedi rokonlátogatása sem. Ezt a látogatást Huszka csak négy év múlva viszonozta ugyan Beregszászon, de két ilyen művészlélek találkozása szükségszerűen kihatással kellett legyen, jövő életükre. Fedák Sári is művészi hajlamokkal telitett család sarja. Már apja és anyja is szívesen vettek részt műkedvelői előadásokon, sőt a rossz nyelvek azt beszélik, hogy édesapja inkább színészi, mintsem orvosi talentum volt.
 

Martos Ferenccel való baráti viszonya is egyik sorsdöntő faktuma életének. Addig-addig olvasgatta Martos Ferenc verseit, míg Huszkának, egyszer csak megszületett a «Bob herceg» melodráma, mely hamarosan az ország legdivatosabb melodrámája és később a hasonló című operett magva lett.
 

Huszka-Martos-Fedák. Hová vezethetett ez a szellemi triumvirátus? Csakis a magyar operett megteremtéséhez, csakis a teljes diadalhoz. Ez a hármas, magyar szellemi nagy antant az egész magyar zenei életre nagy kihatással volt és természetesen döntő hatású kellett legyen a három művész életére. Rekordot jelentett a magyar operettek terén a «Bob herceg.» 

Az első magyar operett, mely száz előadást ért meg egyfolytában. Azóta már sok magyar operett megérte ezt, de az akkori időben a mai generáció számára talán meg sem érthető nagy szenzáció erejével hatott az első százas jubileum.

Felületes szemlélő csak a «Bob hercegtől» a «Lili bárónő»-ig befutott utat, a diadalok sorozatát látja, de a gondolkodó ember részére az ezt megelőző idő, a komoly stúdiumok kemény esztendői is érdekes dokumentumokat jelentenek és a „Véletlen-sorozatokat”  gondviselés-szerűnek látja, mert az ilyen „Véletlen-sorozatok” csak kiválasztott emberek életében fordulnak elő.
 

Huszka életét tanulságos volna külön tanulmány tárgyává tenni.
 

Az, hogy annyi kiváló szellemi tulajdonsággal rendelkező ember, mint Huszka Jenő a magyar művészeti élet terén — mondjuk példának okából, mint a kultuszminisztérium Művészeti osztályának vezetője, nem lett volna-e hivatva arra, hogy művészi életünket, de különösen zenei életünket nagy-mértékben felfejlessze? Arra mi, akik képességeit közelebbről ismerjük, határozott igennel felelhetnénk, de ez talán más Iapra tartozik, mi csak ünnepelni akartuk őt e cikkünkben, kitüntetése alkalmából.
 

Nádor József*

Magyar Muzsikaszó, 1933. április 1. (2. Évfolyam, 4. szám)

 

*Nádor József (Bp., 1876Bp., 1967. január 4.): dalszerző. (Megj., A.)

 

3471   Ardelao 2018-02-02 13:02:34

 

Huszka Jenő ünneplése

Illusztris társaság gyűlt össze március 16-án (1933-ban, megj., A.) a Gellért szálló márványtermében. A Magyar Szövegírók, Zeneszerzők és Zeneműkiadók Szövetkezete tagjai jöttek el, hogy kitűnő és népszerű elnöküket Dr. Huszka Jenőt ünnepeljék, legfelsőbb kitüntetése alkalmából.

Megállapíthatjuk, hogy ez ünneplés őszinte volt és lelkes.

Balázs Árpád mondott keresetien, de költői lendületű szavakkal felköszöntőt, melyekre Huszka dr. reflektálva szinte dióhéjban mondta el a Szövetkezet egész történetét. 

E közvetlenül elmondottakból tudhatták meg — akik még nem tudták volna, — hogy a szövetkezet illusztris elnöke néhány úttörő szerzővel — (Ányos, Chorin, Erőss, Nádor, Martos dr.), milyen nagyszerű munkát végzett, mikor az albérleti szobából a mai székházig hozta el a Szövetkezetét.
 

Vacsora után Bertha István a kitűnő karnagy, ismert rádió zenekarával az ünnepelt műveit mutatta be. Szabó Lujza, Raffay Erzsi, Turay Ida, Mocsányi és Lakos, Balassa János és Weiner István dr. működtek még közre. Martos Ferenc dr. konferált s a társaság a késő éjszakai órákig maradt együtt.

 

Magyar Muzsikaszó, 1933. április 1. (2. Évfolyam, 4. szám)

 

3470   Búbánat 2018-02-02 12:44:07

Ma 58 évvel ezelőtt halt meg a magyar operett „atyja”, Huszka Jenő zeneszerző (Szeged, 1875, április 24. – Budapest, 1960. február 2.)

 - 1896-  Huszka Jenő nemcsak az államtudományok, hanem a jog doktora is lesz,  és zenei tanulmányait is sikeresen befejezi a Zeneakadémián.

1897-1898 - Párizs, Lamoreaux zenekarában helyettes koncertmester – a londoni vendégszereplésükkor is velük volt.

1907 - májusban megalakul a Zeneszerzők Szövetkezete, alapító tagja, később elnöke

1927 - kinevezik a Kultuszminisztériumban, ahol a művészeti osztályt vezeti, miniszteri tanácsosnak

1930 -1948 - a Zeneszerzők Világszövetségének alelnökévé választják 
(Confédération Internationale des Sociétés d'Auteaurs, Compositeurs et Editeurs)
1938 szeptemberében, a Magyar Rádió Zenei Tanácsának ülésén beválasztják a tagok sorába

1943 - Megválik a Zeneszerzők Szövetkezete igazgatói státuszától, 
a Magyar Rádió Zenei Tanácsának tagságától, a Zenész-szövetség, 
valamint a Zeneiskolák Országos Egyesületének elnöki tisztjeiről, 
lemond továbbá a hanglemezjogokat védő társaság, a "SZEMERT" vezetéséről, 
és a Színpadi Szerzők Egyesületének alelnöki tisztségéről is az őt ért fenyegető támadások miatt.

1945. március - Huszka, visszatér a Zeneszerzők Szövetkezetébe

1947-ben elutazik a Szerzők Világszövetségének párizsi kongresszusára, ahol a magyar szerzőket ő képviseli.

1960. február 2. - éjjel 2-kor, felesége karjai közt, 84 évesen elhunyt.

Huszka Jenő jelentősége, és munkásságának összegzése

A kiegyezést követően a millennium időszaka az, amikor a magyarosodás - bár jobb kifejezés lenne a visszamagyarosodás kora -, a magunk újrafelfedezése válik fontossá. Huszka Párizsból hazatérve a zene világában elsőként ismeri fel ezt, és a nagy bécsi operett-négyes halálát követően, mintegy átveszi tőlük a marsallbotot, és új magyar hangot üt meg a romantikus színpadi zenés műfajban. Huszka Jenő nyomán válik világhírűvé ennek a műfajnak a magyar ága. Az ő nyomdokán jár Kacsóh, Lehár, Kálmán, Jacobi, Szírmai, Ábrahám, Zerkovitz, Eisemann és a többiek is. Talán mint első, ő tudja legjobban, és legkövetkezetesebben a verbunkoshangot, a magyar táncritmust, a palotást, a csárdást, a népies műfajt beépíteni a sikeres bécsi klasszikus operett bevált formakeretébe. Nem forradalmi jelenség, a zenei kereteket ugyan nem töri szét, de az elfogadott zenei formulák között a nemzeti önállóság, függetlenség, és hazaszeretet, a magyar föld és lakói iránt érzett szeretet fűti át egész munkásságát. Még akkor is, amikor látszólag London utcáiról ír a Bob hercegben. Egyébként Huszka dallamainak őserejét jól példázza, amit Kodály mesélt nevetve többször is, miszerint egy eldugott erdélyi faluban járva, népdalgyűjtő körutjai során, többször is belebotlik a "Londonban hej.." kezdetű "népdalba" a harmincas években. Hasonló beszámolókat még az ötvenes évekből is találni, ám ott a gyűjtött dallamok között a "Darumadár fenn az égen" kezdetű népdallá váló Huszka dalt említik. A szabadságharc, mint motívum keresztülível életművén, és bár ő egy-egy történet kapcsán beszél a szabadságról, és az elnyomásról, korfüggő módon válik kínossá egy-egy premierje. A szabadság allegóriája egy pénzfüggő, adott pillanatban idegenérdekeket szolgáló, vagy egy-egy gazdaság diktálta uralkodó politikai közegnek zavaró téma, és ilyenkor megvető és degradáló jelzők közepette temetik el a műfajt, bugyuta és bárgyú szavakkal illetve. A mező, a rét soha sem egynemű növények összessége, mégis erről gyakran megfeledkeznek, akik a színház világát varázsolják a nézők elé.

Forrás: http://www.szineszkonyvtar.hu/contents/f-j/huszkaelet.htm

Huszka Jenő és második felesége, született Arányi Mária sírja Budapesten. Farkasréti temető: 41-1-19/20.

3469   Búbánat 2018-01-28 13:17:47

Tegnapi születésnap - évforduló

Harsányi Zsolt  (Korompa, 1887. január 27. – Budapest, 1943. november 29.) író, újságíró, műfordító, színigazgató. A két világháború közötti korszakban a szórakoztató irodalom népszerű szerzője volt.

Harsányi Zsolt az emlékezetes regényei mellett az opera -, operett-, daljáték műfajában dalszövegek írásával és fordításával is maradandót alkotott:

Mozart: Don Juan

Mozart: A varázsfuvola

Rossini: A sevillai borbély

Richard Strauss: Ariadne Naxos szigetén

Kodály Zoltán: Háry János

Dohnányi Ernő: A tenor

Csajkovszkij-Klein: A diadalmas asszony

Schubert-Berté: Három a kislány

Offenbach: A banditák

Suppé: Boccaccio

Fall: Pompadour

Lehár Ferenc: A három grácia

Lehár Ferenc: Frasquita

Lehár Ferenc: A mosoly országa

Lehár Ferenc: Giuditta

Szirmai Albert: Napoleon és a mozikirály

Kálmán Imre: A cigányprímás

Kálmán Imre: Marica grófnő

Harsányi Zsolt előbb bölcsész pályán indult, majd a jogi karra váltott és ott szerzett diplomát a kolozsvári egyetemen. Az újságírással már fiatal korában elkezdett foglalkozni, színházi lapot szerkesztettSzínházi Hét címmel (1910). A Budapesti Hírlap, a Pesti Hírlap, az Új Idők munkatársaA Magyar PEN Club főtitkára és  1938-tól a Vígszínház igazgatója volt.  Tagja volt a Kisfaludy Társaságnak (1934) és a Petőfi Társaságnak. Harsányi Zsolt írta a szövegét  - Paulini Bélával -  Kodály Zoltán Háry János című daljátékának (1926).  Színdarabokat, verses műveket is írt. 1935-ben  Corvin-koszorúval tüntették ki.

1943. november 29-én hunyt el Budapesten, 56 éves korában.

Főbb művei

  • A féltékeny költő (versek, Bp., 1920);
  • Az arany holló (regény, Bp., 1925); regény a szerelemről
  • Az üstökös (regény, Bp., 1932); Petőfi Sándor életének regénye
  • Ember küzdj! … (regény, Bp., 1932); Madách Imre életének regénye
  • Szólalj, szólalj, virrasztó! (regény, Bp., 1934.); Zrínyi, a költő életének regénye
  • A tündérkirálynő (1934)
  • Ecce homo (regény, Bp., 1935); Munkácsy Mihály életének regénye
  • Magyar rapszódia (regény, Bp., 1936); Liszt Ferenc életének regénye
  • Mathias rex (regény, Bp., 1937); Hunyadi Mátyás életének regénye
  • Élni jó (regény, Bp., 1937); Rubens Péter Pál életének regénye
  • És mégis mozog a föld (regény, Bp., 1937); Galilei életének regénye
  • Magdolna (regény, Bp., 1938); Három szerelem regénye
  • Sacra Corona. (Bp., 1939); A magyar szent korona regénye
  • Grófkisasszony (vígjáték, Bp., 1939);
  • Szegény János (regény, Bp., 1940); Korvin János életének regénye
  • Whisky szódával (regény, Bp., 1941);
  • A bolond Ásvayné (színmű, 1942);
  • Aranyalma (regény, Bp., 1942). Páris királyfi a görög mitológiának népszerű alakja és az Olympos ragyogó világa elevenedik meg az ősi mondáknak ebben a művészi feldolgozásában.

Harsányi Zsolt, Hercegh Ferenc, Csathó Kálmánné Aczél Ilona

 

3468   Búbánat 2018-01-22 16:22:41

Nagy Operett Farsangi Bál

2018. február 24., Hatszín Teátrum, 19 óra

/Showszínhaz.hu/

3467   zenebaratmonika • előzmény3466 2018-01-21 11:03:39

Így van, én is kíváncsiságból néztem meg..

3466   Búbánat • előzmény3465 2018-01-21 11:00:00

Nem láttam a darabot és nem is áll szándékomban megnézni; akiket érdekel bizonyára elmennek/már elmentek a színházba megnézni ezt a produkciót. A bemutató előadáson készült hangfelvételről a Dankó Rádió Túl az Óperencián c. műsorában játszott be részleteket, figyelemfelkeltésül.  Különösebben engem sem kapott meg az, amit hallottam belőle - de mint ritkaság, szót érdemel.

3465   zenebaratmonika • előzmény3464 2018-01-21 10:52:09

Nemrég láttam a Karinthy Színházban, írtam róla egy beszámolót korábban, ez egy elég gyenge darab vagy legalábbis az előadás az volt, mert a poénok inkább eröltetettek voltak, fárasztóak és nem csattantak... a zenéje is elég sablonos, ötlettelen, a más Eisemann darabokból áttett számok javítottak rajta. Rengetegen hazamentek a szünetben, pl. a mellettem ülők is mi valahogy végigszenvedtük. A Kutya ugat c. dal ebben az operettben van eredetileg? Ezt szerettem, meg az Egy kis rúzst is.

3464   Búbánat 2018-01-21 10:49:31

Harsányi - Zágon – Eisemann: XIV. René

zenés hatalmi őrület 3 felvonásban, két részben

karinthyszinhaz.hu

Művészeti vezető: Karinthy Márton

Rendező: Csizmadia Tibor

Zenei vezető: Fekete Mari

"Eisemann Mihály szinte csak slágereket írt! Kevés olyan ember van, aki nem ismeri az Éjjel az omnibusz tetején, Lecsó lecsó, Lesz maga juszt is az enyém, Holdvilágos éjszakán, Bőg a tehén, Hallod-e Rozika te, János legyen fenn a Jánoshegyen, Jaj de jó a habos sütemény című dalokat.

Lodoméria, ez a kis ország politikai válságban van. Korrupció, cselszövések, kicsinyes hatalmi játszmák, ellenzéki tüntetések nehezítik az uralkodást. A fiatal király, XIV. René trónját trónkövetelő és egy szomszédos nagyhatalom uralkodója is fenyegeti. És a háttérben még ott van egy nyomasztóan nagy titok, amit az uralkodó környezetében inkább sejtenek, mint tudnak, de René próbálja megőrizni ezt, az ország további sorsát is befolyásoló titkot.

Harsányi Zsolt és Zágon István szövegkönyve, szófordulatai Rejtő Jenő legjobb írásait idézik. Szellemes, kicsit abszurd, és végtelenül szórakoztató. Nem mentes a mai korra jellemző áthallásoktól, de nem politizál, csak annyira, amennyire egy képzeletbeli ország viszonyait színpadra állítva ez elképzelhető.

Mivel a történet uralkodói környezetben játszódik, ezért kötelező a látványos kiállítású előadás, ami a zene mellett hozzájárul az igazi színházi élményhez. 

Az 1940-es vígszínházi bemutatóban Tolnay Klári, Mezey Mária, Ajtay Andor, Feleky Kamill játszott. A mi bemutatónkban is több színházi kedvenc, ismert színész lép majd színpadra. Olyanok, akiket már több Karinthys előadásban láthattak és olyanok, akik először lépnek színpadunkra."

 

3463   Búbánat 2018-01-20 23:17:24

Ezekről az Ábrahám-operettszámokról szóltam a musical-topicban is... de mégis ez operett és így ideírom: 

Hungaroton CD

Bál a Savoyban 

Részletek Ábrahám Pál operettjeiből

HCD 16886 
This Compilation (P) 2007 Hungaroton Records Ltd.

1. Toujours l'amour “Bál a Savoyban² (Heltai Jenô) 5'21"
2. Mauzi “Viktória² (Harmath Imre) 3'15"
3. Néger dal (Egy Johnny vagyok) “Hawaii rózsája² (Harmath Imre) 4'05"
4. Beleszerettem magába “3:1 a szerelem javára" (Harmath Imre) 4'21"
5. Pardon madame “Viktória" (Harmath Imre) 5'35"
6. My golden baby “Hawaii rózsája" (Harmath Imre) 2'56"
7. Ittam egy kis pityókát “Hawaii rózsája" (Harmath Imre) 2'35"
8. Lila akácok a “Lila akácok² c. filmből (Mihály István) 4'20"
9. La bella Tangolita “Bál a Savoyban" (Heltai Jenő) 4'48"
10. Édes mamám “Viktória" (Harmath Imre) 3'14"
11. Álmaimban már láttalak “3:1 a szerelem javára" (Harmath Imre) 4'26"
12. Kicsike vigyázzon “Zenebona" (Harmath Imre) 3'42"
13. Good night “Viktória" (Harmath Imre) 4'41"
14. Teve van egypupú “Az utolsó Verebély lány" (Harmath Imre) 4'06"

Összidő: 58'10"

Házy Erzsébet (1, 9, 13), Németh Marika (5, 11), Zentay Anna (2, 4, 6, 7, 10, 12)
Melis György (3, 5, 13 ), Mensáros László (8), Rátonyi Róbert (2, 6)

Harmónia vokál (1, 3, 5. 9, 13), A Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara (1, 3, 9, 13)
A Magyar Rádió és Televízió Esztrádzenekara (2, 4-6, 10-12, 14),
A Magyar Rádió és Televízió Tánczenekara (7), Stúdió 11 (8), MÁV Szimfonikusok (8),
Vezényel: Bródy Tamás (1-6, 9-14), Bágya András (7), Behár György (8)

 

Ezek a dalszámok először rádiófelvételeken hangzottak el a hatvanas években ezekkel az előadókkal, de más énekművészekkel is hangszalagra rögzítették az első időkben. Pl. a 3. szám Néger dal (Egy Johnny vagyok) - Radnay György felvételéről jobban ismert...

(A Házy Erzsébet-topicban korábban ugyancsak volt erről szó.)

3462   zenebaratmonika • előzmény3461 2018-01-20 01:24:43

Ez egy rövidített verzió. Van egy 3. teljes is fenn a youtube-n  A magyar feliratot utólag is lehet pótolni. 1.48 perc, de a vége hiányzik.

https://www.youtube.com/watch?v=7BYj5LfM9Ck

Ezt a filmet már Németországban nem mutathatták be 1935-ben, de Ausztriában még igen.

3461   Búbánat • előzmény3460 2018-01-19 15:22:40

Bizony, az ilyen archív, "múzeumi" filmfelvételek recsegnek-ropognak-sercegnek; örülnünk kell annak, hogy egyáltalán még megvannak, fellelhetők és lejátszhatóak. Bizonyára még előbukkannak a Youtube-on hasonló operettritkaságok is - teljes változatban, elfogadható kép-és hanganyaggal. Az eredeti hang fontos, a magyar felirat meg azoknak, akiknek így könnyebb az érthetőség miatt.

3460   zenebaratmonika • előzmény3459 2018-01-19 15:17:06

Ezt én is láttam korábban, sajnos nagyon zörög és rossz a minősége.

https://www.youtube.com/watch?v=WWVpuDji4ZU

Ez talán egy fokkal jobb verzió, de ezen viszont nincs magyar felirat.

 
Műsorajánló
Mai ajánlat:

11:00 : Kaposvár
Szivárvány Kultúrpalota

"Kaposfest"
BRAHMS: Esz-dúr kürttrió
Zempléni Szabolcs (kürt), Alexandra Conunova (hegedű), Fejérvári Zoltán (zongora)
BRAHMS: H-dúr trió Op.8, No.1
Baráti Kristóf (hegedű), Camille Thomas (cselló), Fejérvári Zoltán (zongora)

15:00 : Újhuta
Bretzeinheim-Waldbott-kastély

Szarvas Anna (fuvola)
Wespa-vonósnégyes:
Wolfgang Göllner, Árvayné Nezvald Anett (hegedű), Kóczán Péter (brácsa), Vámos Marcell (gordonka)
"Zempléni Fesztivál"
MOZART: D-dúr fuvolanégyes, K 285
MARAIS: Les Folies d’Espagne
DVOŘÁK: F-dúr „Néger-kvartett”, Op. 96

17:00 : Komlóska
Görögkatolikus templom

Akadémiai Cantus Kamarakórus (Ukrajna)
Művészeti vezető: Emil Sokach
"Zempléni Fesztivál"

19:00 : Kaposvár
Szivárvány Kultúrpalota

"Kaposfest"
PAGANINI: Caprice No.24
Ifj. Sárközy Lajos (hegedű)
Ifj. SÁRKÖZY LAJOS, SZAKCSI LAKATOS RÓBERT: Improvizáció Paganini No.24-es etűdjére
Ifj. Sárközy Lajos (hegedű), Szakcsi Lakatos Róbert (zongora)
LISZT: Paganini etűdök, S.140, No.6
Szakcsi Lakatos Róbert (zongora)
BARTÓK: Román népi táncok BB 68
Ifj. Sárközy Lajos (hegedű), Szakcsi Lakatos Róbert (zongora)
BARTÓK: I. Rapszódia hegedűre és zongorára BB 94
Ifj. Sárközy Lajos (hegedű), Szakcsi Lakatos Róbert (zongora)
Cigányzenei gyökerű művek a klasszikus zenében
Ifj. Sárközy Lajos és együttesének bemutatója

19:00 : Szerencs
Rákóczi-vár udvara

Bohém Ragtime Jazz Band
"Zempléni Fesztivál"
"A szeszcsempészek kora"

20:00 : Sárospatak
Rákóczi-vár udvara

"Zempléni Fesztivál"
A 20 éves Budapest Jazz Orchestra és vendégei
A mai nap
elhunyt:
1907 • Joachim József, hegedűs (sz. 1831)
1951 • Artur Schnabel, zongorista (sz. 1882)
2014 • Licia Albanese, operaénekesnő (sz. 1909)