„Kolonits Klára királynő szerepben” – ez a címe a Magyar Nemzet keddi számában megjelent cikknek, melynek keretében Gulyás J. Attila interjúvolta meg az Operaház szopránját - abból az alkalomból, hogy Huszka-daljátékban lép fel Kaposvárott. A Liszt-díjas operaénekessel a társulati évadnyitó után beszélgetett a napilap munkatársa.
„Szeretem a kihívásokat, de már most remeg a lábam – mondta mosolyogva Kolonits Klára, a Csiky Gergely Színház évad-első előadásának, Huszka Jenő Erzsébet című daljátékának főszereplője.
- A legnehezebb Mozart, Verdi, Puccini-operák női főszereplője miért tart egy Huszka-daljátéktól?
- Mert az Éj királynője, a Violetta, a Mimi után most voltaképpen egy prózai darab főszerepe vár rám. Az Erzsébet királynőben ugyanis csak két dal hangzik el. Számomra, akik 1995 óta mindig zenés színpadi szerepeket kaptam, és „elértek” a legszebb Mozart-operák, nagy kihívás prózai színészként bemutatkozni.
- Mivel magyarázható, hogy a zenés színház kedvelői keveset tudnak az Erzsébetről?
- Én se ismertem, és nem hallottam róla, pedig a Budapesti Operettszínházban már minden Huszka-darabban énekelte,. De nem véletlen, hogy ebben a formában ismeretlen a színházlátogatók előtt, az eredeti Erzsébetben ugyanis nem volt zenés szerep. Ács János rendező választása talán ezért esett rám, mert úgy gondolta: egy jó énekes meg tud birkózni egy prózai szereppel is. Így kerültem Kaposvárra vendégként, György- Rózsa Sándorral, az Operettszínház tagjával. Egyébként a mi szerepünk nem valóságbeli, inkább idolok vagyunk, akikre a darabban a földi konfliktus megoldása vár.
- A daljáték rendezője a kaposváriak körében is nagy tiszteletnek örvendő Ács János lett volna, aki időközben megbetegedett, így most Babarczy Lászlóra vár a darab színpadra állítása. Nem zavarja ez?
- Sajnálom Jánost, aki szinte családtag nálunk. Az ő rendezésében játszhattam Szolnokon a Marica grófnőt, Szegeden pedig a Bohéméletet. Nem csak a szerep, a rendező, Babarczy László is nagy kihívás számomra, és gondolom, számára se lesz könnyű egy „más színházi világból” érkezettel dolgozni.
- Láthatóan izgatott, ugyanakkor nem titkolja: a szíve mélyén örül a próbatételnek és bizakodó.
- Nagyon fontos, hogy az embert új impulzusok érjék. Én nyitott vagyok ilyenekre, és izgatottan várom az október elsejei bemutatót.
Fontosnak tartok két megjegyzést fűzni az interjúban elmondottakhoz:
1.) Az Erzsébet nem próza, hanem daljáték! Az igaz, hogy a címszereplőnek csak két dalt írt Huszka, de merem remélni, a rendezés önkényesen nem csonkítja meg a zeneszerző művét és benne maradnak a jól ismert zenei részletek – mert Kolonits Klára által mondottakkal ellentétben, az eredeti daljáték tele van jobbnál jobb Huszka-zenékkel, köztük slágerekkel. Ilyen például a „ Rózsám, viruló kis rózsám…”; „Én mától kezdve csak terólad álmodom”; „Van az úgy kérem, néha-néha…” dalbetétek is.
A rádiófelvételen Melis György, László Margit, Kishegyi Árpád, Zentai Anna énekli a szép részleteket (Sebestyén András volt a karmester), de CD-jükön Kincses Veronika, Kalmár Magda, Galambos Erzsi, Pándy Piroska, illetve Németh Sándor is énekel Huszka-melódiákat a darabból. (Zenés film is készült Huszka daljátékából „Erzsébet királyné” címmel, Karády Katalinnal és Jávor Pállal a főszerepekben…)
2.) Az 1939. január 5-én Budapesten, a Magyar Színházban bemutatott 3 felvonásos daljáték karmestere Komor Vilmos volt, a neves operaházi dirigens! A daljáték szövegét Szilágyi László írta. A főbb szereplők: Erzsébet királyné; Latkóczy Ida, a királyné felolvasónője; Neszmélyi Kálmán, Kossuth futárja; Andrássy gróf; Udvarhölgyek.
Mivel a magyaros témát az idegen elnyomás elleni tiltakozásnak tekintették, a darab politikai vihart kavart, de végül is óriási sikert aratva több százszor került színre.
Ebben az operettben hangzik el Huszka megzenésített Petőfi-verse, a Szeptember végén, és az I. felvonás fináléjában a
„Szegény magyar nép
Téged vihar tép…”,
s nem utolsó sorban, a humor szolgálatában a slágerré vált szám, a „Délibábos Hortobágyon” című vidám kettős.
Huszka ezzel a művével újjászélesztette a szunnyadó klasszikus operettet. A magas színvonalú zene és az emelkedett téma méltó reneszánsza a műfajnak.
Nagyon bízom abban, hogy a bemutatandó Huszka-daljáték zeneileg csonkítatlan állapotban kerül bemutatásra az évadnyitó kaposvári előadáson!
Opereta o třech dějstvích, libreto Friedrich Zell a Richard Genée. Osoby a obsazení: Palmatica, hraběnka Nowalska (Gisela Litz), Laura a Bronislawa, její dcery (Rita Streich a Renate Holm), plukovník Ollendorf, místodržící v Krakowě (Hermann Prey), major von Wangenheim, velitel (Horst Sachtleben), poručík von Schweinitz, poručík (Peter Brand), Jan, kapitán hrabě Opalinski (Gerhard Unger), Symon Rymanowicz (Nicolai Gedda) a Enterich, žalářník (Karl H. Bennert). Zpívá sbor Bavorského rozhlasu, hraje Symfonický orchestr Graunke, řídí Franz Allers. Nahrávka z let 1967 a 1973, v Bürgerbräu v Mnichově. Připravil a uvádí Libor Dřevikovský. (120min.)
Kolonits Klára nem lett hűtlen az operett műfajához, ismét a daljátékkal kacérkodik, amikor elvállalta Huszka Jenő Erzsébetjének női főszerepét a Kaposvári Csiky Gergely Színház most induló évadjában.
Az Erzsébetet az Operaház és a Budapesti Operettszínház vendégművészei, köztük az említett Liszt-díjas Kolonits Klára közreműködésével mutatja be a színház. A 2010. október 1-jén bemutatásra kerülő Huszka-darab rendezője Babarczy László. Erről is szólt az évadnyitó társulati ülésen Rátóti Zoltán színész, a kaposvári teátrum napokban kinevezett új igazgatója.
Lehár Ferenc: A víg özvegy - Szegedi Szabadtéri Játékok - 2011
Olvasom az előzetest:
A szabadtéri program második bemutatója Lehár egyik legnépszerűbb és legjelentősebb operettje, A víg özvegy lesz. A mű – hallatlan sikere mellett – zeneileg rendkívül nagyformátumú, az operaházak repertoárján is gyakran szerepel. A művészeti vezetés nem titkoltan azt a vonalat kívánja folytatni az operett színre állításával, amely a Csárdáskirálynővel kezdődött: hangulatban, szellemiségben és sikerében egyaránt. A szereposztás tekintetében a nagy népszerűségnek örvendő közönségkedvencek mellett operaénekesekre is számítanak. A víg özvegy négy alkalommal kerül színpadra.
Ez nagyon tetszik nekem! Ha tudtam volna erről a Jamboree-produktumról, én is odamerészkedtem volna közéjük! A Moszkva téren szinte naponta megfordulok. Kár, hogy ezt a lehetőséget akkor és ott elszalasztottam!
Der Csárdáskönig Musikfilm, D 1958
Sonntag, 25.07.2010 | 13:50 | ZDF (Astra 19.2°E)
Gerhard Riedmann (Emmerich Kálmán), Rudolf Schock (Janos), Elma Karlowa (Ilonka), Sabine Bethmann (Helene), Marina Orschel (Vera), Hubert von Meyerinck (Szegedy), Richard Häußler (Graf Riedern)
Harald Philipp inszenierte einen Lebensabschnitt aus der frühen Schaffensperiode des berühmten Komponisten Emmerich Kálmán (1882-1953) mit vielen seiner melodischen Evergreens und dem unverwechselbaren Zeitkolorit der k.u.k.-Monarchie. zur Bildgalerie
Számomra nem közömbös - operettel kapcsolatos - hír, hogy a kaposvári Csiky Gergely Színház következő évadjának bemutatói között szerepel az idén ötven éve elhunyt Huszka Jenő ritkán játszott operettje, az 1939-ben komponált ERZSÉBET is, melyet a nagyszínpadon Ács János rendezésében állítanak színpadra. A rádióban és koncerteken időnként felcsendülnek ennek a daljátéknak népszerű dallamai („Rózsám, viruló kis rózsám…”; „Délibábos Hortobágyon…” ), de végre most alkalom kínálkozik a teljes darab megismerésére is.
A két műfaj zeneirodalmának esszenciáját hallhatja és láthatja a közönség: áriákat, duetteket, tercetteket, táncbetéteket. A hagyományos koncertkeretektől eltérve, úgynevezett szcenírozott változatban színre kerülő produkciókban közreműködnek a Budapesti Operettszínház művészei valamint jeles operaénekesek.
Olyan népszerű melódiák hangoznak majd el többek között, mint a Marica grófnő, Csárdáskirálynő, Bál a Savoyban, Cigányszerelem, A víg özvegy, Bánk bán, Traviata, Carmen, Varázsfuvola, A sevillai borbély, Parasztbecsület részletei.
Az esemény kapcsolódik a Pécs2010 Európa Kulturális Fővárosa programsorozathoz.
Szeretném segítségüket/segítségeteket kérni. Elsősorban azokét, akik láttak már operettet. Nagyon megköszönném, ha készülő szakdolgozatomhoz hozzájárulnátok egy kérdőív kitöltésével. A kérdések az operett műfajjal és a Budapesti Operettszínház operett előadásaival kapcsolatosak.
Lemaradt a beszámolómból, pedig nagyon fontos tényezője volt a Madame Pompadour-bemutató előadás zenei megvalósításában: a péntek esti premiert az Operettszínház fiatal zenei munkatársa vezényelte: Balassa Krisztián élt a lehetőséggel, vitathatatlan, elismerésre méltó érdemei voltak a bemutató-előadás sikerében. Ennek maga a direktor, Kerényi Miklós Gábor is hangot adott az előadás végeztével, mikor a produkció összes közreműködőit, a darab alkotóit egyenként méltatta. A finálé után Balassa Krisztiánnak a színpadon mellette álló Kalocsai Zsuzsa külön gratulált az előadás zökkenőmentes zenei irányításáért. Azt hiszem, a fiatal tehetséges művész még sokra viszi a zenei életben!
Megvolt a premier. Hónapra és szinte napra pontosan, éppen negyven évvel a legutóbbi bemutatója után, tegnap este újra tapsolhatott a pesti publikum a "Madame Pompadour"-nak! Leo Fall híres operettje ismét hosszú sikerszériára számíthat az Operettszínházban! Nagyszerű jelenetek, együttesek vannak a darabban, megtűzdelve sláger-számokkal, szép áriákkal és vidám duettekkel. A remek zenékben pompás táncok is helyet kaptak, melyhez méltó koreográfia társult. Szinetár Miklós rendezése a régi szép időket hozza vissza, mikor még az Operett direktoraként rendezett a teátrumban kiváló darabokat. A produkció a szentpétervári színházzal koprodukcióban jött létre, a rokokó kort idéző gyönyörű színpompás jelmezek alkotói oroszok.
Szereposztás a következő volt:
Kalocsai Zsuzsa - Madame Pompadour
Oszvald Marika - Belotte, a komorna
Csere László - Calicot, a költő
Huszti Péter - XV. Lajos, király
Vadász Zsolt - René, egy nemes úr
Kékkovács Mara - Madeleine, egy nemes asszony
Faragó András - Rendőrminiszter
Peller Károly - "Róka", rendőr spicli
Langer Soma - Hadnagy
Benkóczy Zoltán - Kocsmáros
Kalocsai Zsuzsa láthatóan élvezi a primadonna-szerepet és a körítést, ami ezzel jár. Vadász Zsolt tenorja karcsú, kellemes, a magasságok is megvannak, Kalocsaival remek párost alkotnak. Huszti Pétert kitüntető taps fogadta, bár csak két rövid jelenete van az operettben, amit rutinosan megold, de szerintem erre a szerepre a társulat saját erőből is kiállíthatott volna valakit, aki nála jobban énekel; a magyar rádiófelvételen Külkey László remekül oldotta meg ezt a feladatot.
Ami még igazán tetszett, három fergeteges jelenet: az egyik a bibliából „kölcsönvett” nevezetes Putifárné, ahogyan elcsábítaná Józsefet… Itt Pompadour próbálja ugyanezt tenni – bosszúból - Calicot-val, a költővel, aki róla gúnyverseket fabrikál a nép körében. A másik ugyanennek a paródiája, az udvari bálon, ahol Oszvald Marika és Peller Károly játssza, táncolja, komédiázza végig a jelenetet, melyhez mondani sem kell, fergeteges ritmikájú zene járul, s ami nekem a legjobban tetszett, egy másik Fall- operettből ide áthozott zenéjére kiagyalt jelenet („Az elvált asszony”): a Rendőrminiszter (Faragó András), a titkos ügynöke, a Róka (Peller Károly) és a rendőrspiclik (férfi tánckar) közös ének-tánc jelenete talán a legnagyobb sikert aratták az est folyamán.
Fall operettjét a múlt század húszas éveinek elején komponálta, tele szebbnél-szebb dallamokkal. Fülbemászó, vérpezsdítő zenéjébe már bele-belecsempészett az amerikai jazz stílusvilágából is; a bécsi nagyvilági körök vidámságát és szerelmi – történelmi – köntösbe ágyazott romantikáját érzelmes keringő dallamokba, pattogó indulókba és könnyed táncritmusokba oltotta. A játszott egy szem Offenbach-operett (A párizsi élet) mellett javarészt Kálmán-Lehár- Huszka- Jacobi - Szirmai- Zerkovitz vonulat után éppen ideje volt elővenni a bécsi „ezüst-kor” egyik nagysikerű darabját. Jó volt végre látni-hallani egy más szellemiségű, bécsi „franciás” mintájú nagyoperettet a Nagymező utcában!
– Ki fedezte fel gyermekkorában hangi adottságait?
– Kicsiny gyermekkoromtól kezdve, mikor jó kedvem volt, énekelgettem, így a nagy karácsonyi összejöveteleken is. Mostohanagyapám, a híres színész, Rajnai Gábor – nekem csak Gabi bácsi – volt. Emlékszem arra a Csókos asszony c. darabra, melyben ő volt a főszereplő, a báró, s Németh Marika játszotta Katókát. Ismeretségi körébe olyan nevek tartoztak, mint Fekete István, Herczeg Ferenc. Ilyen híres emberek voltak nálunk vendégségben a ’40-es évek elején, mikor karácsonykor elénekeltem a Mennyből az angyal-t kristálytiszta hangon. Erre mindenki felfigyelt. Később – ahogy felcseperedtem – nagyon szerettem zenét hallgatni, főleg operákat. Apámnak nagyon jó és szép lemeztára volt. Egyik nagybátyám – akit Wágnernak hívtak – rajongott a névrokon zeneszerzőért. Nagyon sok Wagner-operát hallgattam vele. Így már kisgyerekként énekeltem a walkűrök lovaglását. Amikor megkérdezték tőlem, mi akarsz lenni, azt feleltem, hogy operaénekes. Mikor érettségi előtt álltam, akkor is azt mondtam: zeneakadémiára szeretnék jelentkezni. Otthon megvolt nekünk Benjamino Gigli több lemeze, s én a híres operaénekest utánoztam, ami később igen nagy bajt jelentett számomra, mert a saját hangomat ezzel elnyomtam kissé. Gabi bácsi még 14-15 éves koromban elhívta hozzánk Oláh Gusztávot, az Operaház rendezőjét, hogy hallgasson meg engem. Oláh Gusztáv azt tanácsolta: tanuljak zenetörténetet, összhangzattant és keressek fel egy énektanárt. A zeneművészeti főiskola egyik korrepetitora tanított zongorázni, s a Kertész utcai gyakorlóiskolában foglalkoztak velem. Felvettek énekművész tanárnak, s az utolsó két évben én is a Kertész utcai iskolában folytattam gyakorlati tanítást. Az opera szakra már nem vettek fel… Nem volt hozzá elég jó hangom. Ezután végeztem el a művésztanárképzőt.
– De mégis az Operaházhoz került, igaz nem énekesként, hanem mint ügyelő.
– Amikor művésztanárképzős lettem, Mikó András, az Operaház főrendezője megkért arra, hogy az egyik operavizsgán az adott jelenetben énekeljem be Kalaf szerepét. Mikó megkérdezte tőlem: elvállalnám-e az egyik megüresedett ügyelői állás betöltését. Azt mondta nekem: én is így kezdtem. Rendezőt akart belőlem faragni, s ki is neveztek idővel segédrendezőnek. Egyszer Vámos László Turandotot rendezett az Erkel Színházban, s én voltam a segédrendezője. Akkor kérdezte meg tőlem: átjönnék-e az Operettbe a Pompadourba.
– Hol látta és hallotta önt előtte a legendás főrendező?
– Miközben ügyelőként dolgoztam, énekelni tanultam. Először Réti Józsefnél akartam énekelni, majd Bende Zsoltnál, s ők tanácsolták, hogy dr. Sípos Jenőhöz, a kor híres énektanárához menjek. Tehát Jenő bácsi tanított engem, s ő beszélt rá arra, hogy ne operaénekes, hanem operett-színész legyek. Az Operettszínháznál úgyis nagy bonvivánhiány van. Vámos pedig egyszer Sípos tanár úr lakásán hallgatott meg.
– Az Operaház ekkor élte fénykorát: Gyurkovics Mária, Székely Mihály, Melis és Simándy, Ilosfalvy Róbert és Házy Erzsébet, Osváth Júlia és időnként Svéd Sándor szerepelt a világot jelentő deszkákon. Ezek a művészek felértek egy mesterkurzussal?
– Sok mindent lestem el tőlük. Még diákként rajongtam Simándy Jóskáért, sok operaszereplését megnéztem. De mégsem őt utánoztam, hanem Giglit. A főiskolán problémás voltam hangi szempontból. Mikó Wagner-tenorként képzelt el. Mások pedig Mozartot erőltettek rám. Azon vitatkoztak, hogy hős- vagy lírai tenor vagyok. Erre megszólalt Révhegyi Ferencné, a legendás énektanárnő: inkább azt vizsgáljuk, hogy tenor, vagy bariton a fiú.
– A Víg özvegy Danilóját lírai baritonok is énekelték…
– Így van. Ezért is kaptam meg ezt a szerepet, miután leszerződtem az Operettszínházhoz. Addig Bende Zsolt, az Operaház baritonistája énekelte vendégként ezt a szerepet, de neki a „szolgálati helyén” voltak elfoglaltságai, s a másik Danilo, Baksay Árpád, pedig akkor az USA-ban énekelt. Így „biztosítékként” kaptam meg a szerepet. Ekkor Németh Marika felment az igazgatóhoz, s azt mondta: „ne tegyétek ezt velem. Ezzel a zöldfülűvel raktok össze!” Akkor voltam 33 éves, de sokkal fiatalabbnak gondoltak.
– Az Operettben ismerkedett meg későbbi feleségével, Németh Marika primadonnával.
– Így van. Mikor a színházhoz szerződtem, véget vetettem előző kapcsolatomnak, annyira megbűvölt Marika személye. 1970 szeptemberében kezdtük el próbálni a Víg özvegyet, s októberben álltam be a szerepre. Szeptemberben van két Mária-nap is. Ez egy jó alibi volt, hogy Németh Marikát – egy kis társasággal együtt – meghívjam koccintani. Utána is folyton kerestem a lehetőséget, hogy próba után igyunk meg valamit. Úgy ügyeskedtem, hogy másokat is elhívtam: ne tűnjön fel, hogy csak Marika miatt teszem mindezt. Öreg korrepetitorunk, Csató Bandi egyszer ezt mondta Marikának: „nem veszed észre, hogy ez a fiú szerelmes beléd? Bármit mond, játszik, énekel, csak rád figyel.” Ezt követően a randevúk megsokszorozódtak, s végül az év karácsonyán Marikához költöztem, de az esküvőig – 1971. július 14-éig – várni kellett, míg el nem vált görög férjétől.
– Ki tanította meg a színészmesterségre?
– Igaz, ilyet a főiskolán nem tanultam. A rendezések, a próbák alatt sajátítottam el a színpadi mozgást. Ezt valahogyan ösztönösen bennem volt.
– Tudtommal Marikával együtt szerepeltek a Keleti Márton által rendezett Fuss, hogy utolérjenek c. filmvígjátékban. Ezen kívül más filmben is látható volt?
– Ennek a filmnek Fényes Szabolcs szerezte a zenéjét. Egy jelenetben – amit az Operettszínházban vettek fel – a színpadon Marika volt a primadonna, s én meg a bonviván. A szokásos második felvonásbeli összeveszési részt tették be a filmbe. Tudtommal más filmben nem szerepeltem.
– Ebben a filmben a nagy, híres színészek lenézik a kezdőket, fiatalokat. Ön megtapasztalta ezt a valóságban?
– Nem. Amikor vendégként Leo Fall operettjébe bekerültem, partnereim, Lehoczky Zsuzsa, Petress Zsuzsa és Rátonyi Róbert mind elfogadtak. Nem hoztak zavarba a színpadon. Bizonnyal megérezték, hogy ígéretes tehetség vagyok.
– Lehet, hogy kissé kellemetlen a kérdés, de önt Marik Péterként emlegették régebben, vagy a Németh Marika férjeként?
– Ismertek már Marik Péterként is, de a legtöbbször azt mondták: itt jön Németh Marika férje. Ez megmaradt Marika halála után is. Megállítanak az utcán azzal: „magát ismerem, az Operettben játszik. Tudom már! A Németh Marika férje!” Ez nem bántó, pedig elég sűrűn szerepeltem a színházban, az egyik darabot követte a másik.
– Akkoriban is téma volt a lapokban a művészek magánélete?
– Előfordult, hogy magánéletünkről kérdeztek az újságírók. Feljöttek hozzánk, fényképeztek, de kellemetlen kérdéseket nem tettek fel. Bulvárosabb cikk rólunk nagyon sokáig nem született. Többen el sem hitték, hogy példás és gyönyörű házasságban éltünk. Akkor írtak csipkelődő, bántó dolgokat, mikor Marika halálát követő második évben összeköltöztem mostani feleségemmel. Azt írták: Marik, a víg özvegy. Arról is cikkeztek, hogy alkoholista lettem. A színház egyik tagja adta a valós és hamis információkat a pletykalapoknak.
– Tudtommal nagyon szerette volt felesége főztjeit. Pl. a zöldborsós csirkét…
– Ez igaz. Marika nagyon szerette a különlegességeket. Olyanokat készített itthon, amit világjáró körútjain kóstolt. Így megismerhettem a görög, a német és az ausztrál konyha remekeit is. Néhány receptjét még az újságok is leközölték.
– Azt el lehet mondani, hogy Németh Marika sztár volt. Vannak még sztárok az operett egén?
– Vannak, de már nem olyan nagy egyéniségek, mint régebben voltak. Ettől függetlenül számomra a primadonnák közül Kalocsai Zsuzsa az, aki még egyéniség és sztár is. Sztárnak tartom még Dolhai Attilát, Janza Katát, Mészáros Árpit és Szabó P. Szilvesztert is. Igaz, őket nem sztárolják annyira. Régebben a színész, énekes sokat szerepelt a televízióban. Ez mára megszűnt. A színészeket pedig a tv-nézők nem egy-egy darab kapcsán ismerik meg.
– Régebben több operettet játszottak az Operettszínházban, mint musicalt. Most más az arány. Ön szerint miért változott meg a műsorpolitika?
– Gondolom a bevétel miatt, s az is tény: a musicalekre jobban bejönnek a fiatalok. Ma szinte önellátóak a színházak, mert az állami támogatásokat minimálisra csökkentik. Kerényi Miklós Gábor hozta be a musicaleket, melyek nem rosszak, igaz egy más, egy hangosított műfajról van szó. Az operettet még nem hangosítják, pedig kéne, mert a színháznak nem jó az akusztikája. Ez lehet az oka annak, hogy a régi színészek sokszor kirívóan a nézőtér felé játszottak. Az is egy ügyes húzás, hogy tehetséges musical-sztárokat szerepeltetnek operettekben. Így erre a műfajra is be lehet csalogatni a fiatal generáció tagjait.
– Mit szól ahhoz, hogy ma több operettet modernizálnak?
– Ha a modernizáció nem megy a zene és a játék rovására, akkor nincs gond. Akkor van baj, ha egyesek valami fura késztetés miatt mindent mai környezetbe akarnak átültetni. Azt sem tartom jónak, ha öncélúan ordenáré beszédet adnak a színészek szájába.
– Nem tartja gondnak, hogy manapság egy valóságshow szereplőjét jobban ismernek, mint egy híres színészt?
– Dehogynem. Nincsenek tv-játékok, s színházakba egyre kevesebben járnak. Egy, a média által felkapott figura így válik közismertté, míg aki estéről estére hatalmas sikert arat, csak a szakmai lapokban látja viszont nevét.
– Ön szerint a gazdasági válság mennyire érintheti a kulturális életet?
– Akinek nincs pénze kenyérre, az nem ad színházért pénzt, s a magánember éppen úgy kulturális szükségletein kezdi a leépítést, mint akár a közösség, legyen az állam, vagy városi önkormányzat…Ettől nagyon rettegünk, bár szerencsére az Operettszínház a jó marketing miatt teltházas darabokat játszik. Igaz, nemcsak a szegénység, hanem a túlgazdagság is durvít, nemcsak a kereset hiánya, hanem a könnyű és korlátlan kereseti lehetőség is, ami műveletlen rétegeket emel a társadalomban felszínre, erkölcsileg értéktelenebb csoportok kezére játssza a vezetést.
– Amikor a pályára lépett, a pénz, vagy a politika szólt bele jobban a színházak életébe, s mi most a helyzet?
– Pályafutásom elején a politika, s most pedig a pénz, a támogatás és a bevételek. Emlékszem: milyen nagy dolog volt, mikor a munkásmozgalmi témájú zenés játékok – mint a Szabad szél – után végre Kálmán Imrét és Lehárt játszhattak az Operettszínházban.
– Jól látom, hogy Fényes Szabolccsal kihalt a magyar operett-szerzés?
– Jól. Sajnos jól. Kortársai közül néhányan írtak még operettet, de azokat nem játszották olyan nagy sikerrel, mint a Fényes-darabokat. Vannak most is jó zeneszerzők a könnyebb műfajban, de ők nem operettet, hanem musicalt írnak.
– Ennyire hűséges típus, hogy majd’ 40 éve nem váltott színházat?
– Az vagyok. Vendégként nagyon sok helyen játszottam, s ha kellett, betegség miatt beugrottam egy-egy darabba.
– „Ma nem divat operettszínésznek lenni, nem nagyon van ilyen képzés a főiskolán sem. A véletlen folytán lehet belekerülni. Az utánpótlás is kevés, mert a rockopera, a musical, a zenés játék, s mindaz divat, amihez elektronikus zene kell és mikrofon. Az operett pedig nem mikrofonzene, a színházban át kell énekelni egy 40 tagú zenekart is.” – nyilatkozott Kállay Bori. Egyetért vele?
– Abszolúte. Ehhez még hozzátartozik, hogy nálunk egy rossz akusztikájú színházban kell áténekelni a zenekart, ami nehezebb. Arra is vigyázni kell, ne énekeljünk hátrafelé, amikor erősen szól a zenekar.
– Farkas Bálint bonviván nyilatkozta a lapunknak: az operett hungarikum.
– Így van – ahogy a pálinka és a tokaji is az – s ez igazgatónk véleménye is. Jó a bécsi operett is, de más, mint a magyar. Nagyon sok külföldi szereti a magyar operettet, s ezért is támogatni kéne. Ha ezt a műfajt gyengítik, akkor velünk is ezt teszik.
– Önben mi tartja a hitet a színház iránt?
– Szükségem van a színpadra. Ameddig hanggal és fizikailag bírom, addig játszom a színházban. Öt évvel ezelőtt még főszerepeket játszottam, most meg karakterfigurákat. Ez nem bánt engem, mert bármit is játszom, azt szívből teszem.
Nagyon jók a Suppéról, Lehárról és Huszkáról írt fejezetek! De szinte minden témakörben találtam sok érdekes és elgondolkoztató írást. Nagyon értékelem, hogy ezt a linket ide felraktad, és hogy erre a negyedévente megjelenő kulturális folyóíratra felhívtad a figyelmünket!
A Lehár-topicban korábban már érintettem műveinek újszerűségét, az úgynevezett "lehárizmust", amely sikereinek titka volt. Most A mosoly országa miskolci bemutatója kapcsán érdemes ezt a gondolatot más oldalról is megvilágítani. Leghelyesebb, ha ennek megértéséhez, ennek a titoknak a mibenlétéről magát a komponistát idézem:
"Az operett nem halt ki, csak azok pusztulnak el, akik nem tudnak mit kezdeni vele; a klisé-írók és a majmolók. Minden igaz művész tunelrobbantó, aki hegyek sötétségén át a túloldalon napvilágra tör. Új anyag, új emberek, új formák kellenek! Én a jelen embere vagyok és az egész jelen nem más, mint egy nagy kísérleti műhely a jövő nemzedék számára. A jelen átgyúrta a drámát, átgyúrta a regényt és a vígjátékot, miért ne gyúrhatná át az operettet is?" /Sopron város tanácsának jegyzőkönyve 1940. május 15./
És még valami, amiben utolérhetetlen volt Lehár. Nemcsak invenciójában és struktúrájában adott újat az operettszínpadnak, hanem zenei formavilága is új volt. Művészetére az jellemző, hogy harmonikusan egyesíti francia könnyedséget, bécsi álmodozást, a szláv érzelembőséget és a magyar temperamentumot - állapítja meg a korabeli szakíró.
Otto Schneidereit Lehár-könyvében írja a következőket:
"Adjunk most egy leltárszerű összegzést - a térképre vetítve - Lehár hihetetlen mozgékonyságáról! 1937-ben, tehát 67. életévében a következő körutazást tette: Bécsből Berlinbe ment, ahol a Luxemburg grófját vitte színpadra. Berlinből Brüsszelbe utazott, a Cárevics előadására; "Brüsszelből Párizsba mentem, hogy eldirigáljam gyermekoperámat a 'Péter és Pál Bergengóciában' címmel. Ezután elhagytam Európát és Afrikába mentem. Algírban tavasszal nemzetközi orvoskongresszus ült össze, és ennek alkalmával bemutatták A mosoly országát, amit én vezényeltem. Algírban egyébként még két hangversenyre is sor került az én műveimből. Nem tartózkodhattam sokáig Afrikában, hiszen április 15-én ismét Párizsban kellett lennem, hogy elvezényeljem a Giuditta ottani premierjét. Párizsból Londonba vitt az utam; ott a Paganinit mutatták be.”
Lehár Ferenc noha már hetven elmúlt, még nem akar pihenni. Sőt, 1940-ben ismét Párizsban találjuk, ahol ismét vezényel. Párizsi szerepléséről, valamint a vele folytatott beszélgetésről számol be a Nemzeti Újság munkatársa. Az igen érdekes találkozásról a Komáromi Lapok is megemlékezik. Ebből a tudósításból idézek egy rövid részletet: „[…] Lehár még néhány napig Párizsban marad. Percnyi ideje sincs… - Melyik operettje ment a mesternek A mosoly országa előtt, Párizsban? – kezdjük a beszélgetést: - Majdnem mindegyik… A legtöbb nagyon tetszett a párizsi közönségnek… - A mai viszonyok között tudja-e, hogy hol melyik művét játsszák? – Pontosan nem tudom… Sokszor csak utólag értesülök magam is róla. Azt tudom, hogy Berlinben most megy A víg özvegy, Chemnitzben a Giuditta, Zürichben a Friderika, Drezdában két hónapja A víg özvegy. – Melyik művével volt a legnagyobb sikere? – Azt hiszem, A víg özveggyel… Harminc éve adják, de már húsz évvel ezelőtt huszonkétezer előadást ért meg. De úgy látszik, A mosoly országa versenyre kel vele, talán meg is javítja a rekordot…
/Ez az idézett interjú teljes terjedelmében olvasható Szénássy Zoltán „Lehár” című könyvében, amit a Madách-Posonium kiadó jelentetett meg Pozsonyban 1995-ben, a zeneszerző születésének 125. évfordulójára./
Ez a Kálmán-különlegesség megvan nekem DVD-n, a bécsi Volksoper előadásában.
Deborah Riedel és Richard Bonynge karmesternek nem ez az első közös produkciójuk. Szintén DVD-n megvásároltam Kálmán Imre Csárdáskirálynőjének (The Gypsy Princess) Sydney Operában felvett előadását,hol Riedel alakítja Sylviát, Bonynge vezényli az előadást (Opus ARTE Faveo sorozata)
13:17
Karl Millöcker
L'Etudiant pauvre, opéra comique en 3 actes d'après Scribe [Enregistré à la maison de Radio France en 1972]
Anne-Marie Sanial, Laura
Huguette Boulangeot, Martha
Lina Dachary, Palmatica
Albert Voli, Simon
Bernard Plantey, Jan
Henri Bedex, Puffendorf
Michel Hamel, Dindonnet
Solistes, choeur et Orchestre Lyrique de l'O.R.T.F
Adolphe Sibert, direction
réf : INTEGRAL INT 221.134
14:29
Franz Lehar
Fantaisie sur Paganini pour violon et orchestre [Enregistré en 1928]
Adolphe Sibert, violon
Orchestre de Radio Vienne
Adolphe Sibert, direction
réf : SONY 5030782
14:37
Johann Strauss Fils
Le Galop des Bandits
Orchestre Lyrique de l'O.R.T.F.
Adolphe Sibert, direction
réf : SONY 5030782
14:40
Johann Strauss Fils
Le Baron Tzigane, opéra comique en 3 actes sur un livret de Ignaz Schnitzer
Lina Dachary, Saffi
Janine Capderou, Czipra
Claudine Collart, Arsena
Michel Caron, Sandor Barinkay
Henry Bedex, Zsupan
Dominique Tirmont, Carnero
Michel Hamel, Ottokar
Aimé Donat, Homonay
Solistes, choeur et Orchestre Lyrique de l'O.R.T.F
Adolphe Sibert, direction
réf : INTEGRAL INT 221.136
Deborah Riedel, Endrik Woltrich, Monica Groop, Brell Polegato, Peter Menzel
Radio Berlin Symphony Orchestra
Conductor: Richard Bonynge (approx. 3 hrs.)
Csak a tisztesség kedvéért:az első felvonás tánc betétje Lehár:Éva c.operettjének keringője.A második felvonás kinai balettje (négy részből álló)
benne van a darabban,bár van egy olyan változat is,a nyitóképre,ahol ezt húzzák,gondolom a tánckar nélküli tárulatokban.
Én szombaton a második szereposztással láttam A mosoly országát.
A főbb szerepekben:
Szu-Csong - Balczó Péter
Liza - Miksch Adrienn
Feri - Hagymási Sándor
Mi - Pohly Boglárka
Az előadás rendkívül látványos volt, leszámítva a nyitányt. Igazság szerint én szeretem ha a nyitány alatt a függöny le van engedve, mert én imádom a nyitányokat hallgatni, de azt már nem, hogy a nézőtéren sokan ekkor még cseverésznek, ugyanis számukra nem történik még semmi.
A darab most is tele volt táncbetétekkel (akárcsak A denevér) és nekem ezek a táncbetétek nagyon tetszettek. Ahogy a díszlet is, a különbség Bécs és Kína között, igazán látványos volt.
Az énekesek közül nekem Pohly Boglárka tetszett a legjobban Mi szerepében. Szerintem mind prózában mind éneklésben ő volt a legjobb ezen az estén, és a végén a tapsnál úgy tűnt ezzel nem voltam egyedül.
Balczó Péter a második felvonásra már egész szépen énekelt, pedig az első felvonásban kicsit aggódtam mi lesz a Vágyom egy nő után-nal, de teljesen rendben volt.
Miksch Adrienn prózában remekelt, viszont énekhangjától már Fiordiligiként se voltam elragadtatva.
Az előadás kellően vicces és kellően komoly is volt, ahogy ezt az operett megköveteli, a végén elégedetten álltam fel a nézőtérről.
G.J. egy őstehetség!Én egy őstehetetlenség....
Bekapcsolni én is be tudom-egyedül-de azonnal el is rontom.
Most pl. emilt tudok kapni de küldeni nem enged:-(((
mármint az out-lookon... a többin igen.
Egy barátném az 5. tanfolyamra jár, de ő se tud többet:-((
Lezajlott a két bemutató előadás a Miskolci Nemzeti Szinházban,A mosoly országa c. operett két szereposztása nem vallott szégyent.Igazi különleges énekesi produkciókat hallhattunk.Vadász Zsolt megérett a szerepre,gond nélkül,teljes intenzitással énekelte végig,a másik Szu Csong,Balczó Péter a kezdeti elfogódottság után,igazán szépen produkált,persze érződött,ez az első ilyen szerepe,prózában még tanulnia kell,de az érzelmi töltés megvan.Eperjesi Erika szép fejlődést mutat,minr éneklésben,mint szinpadi játékban,Miksch Adrienn pedig ,mint operettpimadonna,óriási meglepetés,hiszen a Cosi van tutte c.opera Fiordiligieként ,mint énekes,már bizonytotta,hogy mindentudó énekművész,de most azt is,milyen kiváló szinésznő is és milyen nagyszerű megjelenésű primadonna. A többi szereplő is derekasan helytáll,de ebben az operettben a szerelmeseké a főszerep,nemcsak a történetben,hanem az énekelnivaló mennyiségében is.Figyelemreméltó Kis Domonkos Márk,mint Hadfaludy,igaz,nagyon fiatal,de szép hang van a torkában,ami buffoknál ritka.A zenekar kiváló teljesitményt nyújtott ,érződött,hogy a könnyű műfaj is komolyan van véve,Váradi Katalin betanitásában.A kórus rendben volt,ellenben a szinház tánckara nem nyújtotta a maximumot,ők kcsit kilógak a sorból.
A nagy siker megérdemelt volt mindkét napon,remélhetőleg a továbbiakban is megmarad az előadás ilyen feszesnek,zeneileg kiválónak.
Lezajlott a két bemutató előadás a Miskolci Nemzeti Szinházban,A mosoly országa c. operett két szereposztása nem vallott szégyent.Igazi különleges énekesi produkciókat hallhattunk.Vadász Zsolt megérett a szerepre,gond nélkül,teljes intenzitással énekelte végig,a másik Szu Csong,Balczó Péter a kezdeti elfogódottság után,igazán szépen produkált,persze érződött,ez az első ilyen szerepe,prózában még tanulnia kell,de az érzelmi töltés megvan.Eperjesi Erika szép fejlődést mutat,minr éneklésben,mint szinpadi játékban,Miksch Adrienn pedig ,mint operettpimadonna,óriási meglepetés,hiszen a Cosi van tutte c.opera Fiordiligieként ,mint énekes,már bizonytotta,hogy mindentudó énekművész,de most azt is,milyen kiváló szinésznő is és milyen nagyszerű megjelenésű primadonna. A többi szereplő is derekasan helytáll,de ebben az operettben a szerelmeseké a főszerep,nemcsak a történetben,hanem az énekelnivaló mennyiségében is.Figyelemreméltó Kis Domonkos Márk,mint Hadfaludy,igaz,nagyon fiatal,de szép hang van a torkában,ami buffoknál ritka.A zenekar kiváló teljesitményt nyújtott ,érződött,hogy a könnyű műfaj is komolyan van véve,Váradi Katalin betanitásában.A kórus rendben volt,ellenben a szinház tánckara nem nyújtotta a maximumot,ők kcsit kilógak a sorból.
A nagy siker megérdemelt volt mindkét napon,remélhetőleg a továbbiakban is megmarad az előadás ilyen feszesnek,zeneileg kiválónak.
Lezajlott a két bemutató előadás a Miskolci Nemzeti Szinházban,A mosoly országa c. operett két szereposztása nem vallott szégyent.Igazi különleges énekesi produkciókat hallhattunk.Vadász Zsolt megérett a szerepre,gond nélkül,teljes intenzitással énekelte végig,a másik Szu Csong,Balczó Péter a kezdeti elfogódottság után,igazán szépen produkált,persze érződött,ez az első ilyen szerepe,prózában még tanulnia kell,de az érzelmi töltés megvan.Eperjesi Erika szép fejlődést mutat,minr éneklésben,mint szinpadi játékban,Miksch Adrienn pedig ,mint operettpimadonna,óriási meglepetés,hiszen a Cosi van tutte c.opera Fiordiligieként ,mint énekes,már bizonytotta,hogy mindentudó énekművész,de most azt is,milyen kiváló szinésznő is és milyen nagyszerű megjelenésű primadonna. A többi szereplő is derekasan helytáll,de ebben az operettben a szerelmeseké a főszerep,nemcsak a történetben,hanem az énekelnivaló mennyiségében is.Figyelemreméltó Kis Domonkos Márk,mint Hadfaludy,igaz,nagyon fiatal,de szép hang van a torkában,ami buffoknál ritka.A zenekar kiváló teljesitményt nyújtott ,érződött,hogy a könnyű műfaj is komolyan van véve,Váradi Katalin betanitásában.A kórus rendben volt,ellenben a szinház tánckara nem nyújtotta a maximumot,ők kcsit kilógak a sorból.
A nagy siker megérdemelt volt mindkét napon,remélhetőleg a továbbiakban is megmarad az előadás ilyen feszesnek,zeneileg kiválónak.
Am 13. Februar 2010 von 19:30 bis 22:00 Uhr wird im Radio-Sender Ö1 eine Gesamtaufnahme der Operette "Der Obersteiger" von Carl Zeller, aufgenommen bei einer konzertanten Aufführung im August 2009 im Schlosstheater Schönbrunn, gesendet.
Szerintem az operában sem fogjuk tudni mi az a twitter...vagymi.
Keresgélem ám a nekünk való előadást:-))
Ja én még mossem tudom mi az fájlmegosztás, meg letöltés meg ilyesmik.Te tucc ilyet?
A műsorban nem részletezi, de mörbischi lesz, biztos az van meg Neked:-)
(Egy tuti, hogy nem az én régi kedvenceim lesznek:-(( már nem is élnek.
De szép zene, remélem nem valami kiábránditó rendezés....no meglátjuk.
Ilosfalvy meg nagyon jó hír!!Kösz.
Winkler Gábor szeretné az operettek világát is emberközelbe hozni. Már bele is kezdett ennek az operaismertetővel hasonló szerkezetű könyvnek az írásába - mint korábban említettem. (Ezt most megerősítette a Budai Polgárban olvasható interjúban is.) És Ilosfalvy Róbertnek is méltó emléket kíván állítani- talán valami portré könyvre gondol - erről nem árult el részleteket.
Az lenne számomra ideális, ha a színház - úgy mint a debreceniek vagy a szegediek - felhozná Pestre a produkciót - akár nyáron, szabadtéren, bemutatva a pesti közönségnek.
A Leányvásár című nagyoperettet láttam a Thália Színházban – hol a Szolnoki Szigligeti Színház társulata vendégeskedett ezen a február 8-i (hétfői) estén. Azt olvastam, hogy Szolnokon fergeteges siker volt a bemutató előadás, nos, most tíz nappal a premier után itt Pesten hasonló volt a Leányvásár fogadtatása. A látványos előadás után közel tizenöt percig zúgott a vastaps, hangzott a zajos tetszésnyilvánítás, minden újabb függöny után (volt vagy tíz belőlük) ismételten felcsendült a fináléból a nagy sláger: „Na, de méltóságos úr…”., meg felhangzott a „Dzsilolo” és a „Kettecskén…” refrénjei, Rácz Márton karmester a zenészeit egy idő után már nem a zenekari árokban, hanem fentről a színpadról intette be… - a közönség pedig lankadatlanul követelte függöny elé a megismert és megszeretett kedvenceket: Fonyó Barbara, Csengeri Attila, Kertész Marcella, Dósa Mátyás, Lugosi Claudia, Karczag Ferenc és a többiek, a tánckar és az énekkar pedig eleget tett az óhajnak és hálásan, újra csak rázendítettek, a lábak megint táncra álltak. Aztán csak elérkezett a búcsú perce (akkor már több mint három és negyed órája tartott az előadás – a három felvonást két részben, egy szünettel játszották), de biztos vagyok benne, hogy ez nem végleges elköszönés volt egymástól, lesz még folytatása itt ennek a szépen sikerült operett-estnek, megmarad ez a bimbózó kapcsolat a szolnoki teátrum és a Thália Színház (és a pesti vendégszerető publikum) között. Anélkül, hogy belemennék a darab, a rendezés, a közreműködő művészek, a zenei megvalósítás értékelésébe és minősítésébe… csak tanúsítani szeretném, hogy gyerekkori álmom valósult meg, mikor most, több évtized eltelte után ismét – élőben – szerencsém lehetett ehhez a hangulatos vadnyugati történethez, mely a kaliforniai partvidéken és egy tengerjáró jachton játszódó romantikus operettmese, ami tele van pompás, érzelmes és temperamentumos melódiákkal, átszőve sok humorral meg (melo) drámával, melyet mostanáig csak régi rádiófelvételről élvezhettem, kedvenc énekeseim tolmácsolásában (Házy Erzsébet, Németh Marika, Udvardy Tibor, Palcsó Sándor) - igaz, számtalanszor hallgattam a rádió hullámhosszain, ahányszor csak tehettem. Mégis, ez a – akár provinciálisnak is tekinthető – produkció, az ismert sztori és zenéje ellenére, annyi év elteltével is, az újdonság erejével hatott rám, s csak úgy szívtam magamba az angol operettek világához (Jones, Sullivan) közelálló zenéket, és telítődtem magam is a fordulatos cselekményt, sok humort, táncot, mély érzelmeket egyformán magában foglaló Jacobi-operettel, melyet mindig is közelebb éreztem magamhoz, mint a másik sikerét, a Sybillt. s bár a dicséretek mellett megfogalmazhatnék némi más előjelű bírálatokat is a hétfői előadáson tapasztaltakról, mégsem teszem, hanem örülök annak, hogy láthattam ezt a szolnoki Leányvásár-operettet, benne megismerhettem nagyszerű, tehetséges ének-és színművészeket, akiknek művészete, munkája összességében igen pozitívan megérintett, belelkesített, és bízom csillagomban, hogy ezzel a társulattal találkozhatom még a jövőben itt és ott. Remélhetőleg, a kiváló színész-rendező, Balázs Péter színházigazgató, akinek köszönhetjük ezt a produkciót, aki elhozott hozzánk Pestre egy vidéki társulat műhelyéből kikerülő, hatni tudó, zenés-színpadi alkotást, továbbra is kitart célkitűzése mellett, amit ekképp fogalmazott meg a Magyar Teátrum február havi számában:
„Az operett nem tűnhet el a magyar színpadokról! Ez a jellegzetesen magyar műfaj üzenetet hoz egy régi világból, ahol a férfiak férfiak voltak, a nők pedig nők. Ahol az adott szónak értéke volt, ahol a becsületért párbajozni is képesek voltak az urak, ahol a nőknek mély tisztelet járt, ahol az u d v a r l á s n a k szabályai voltak, ahol az élet telve volt derűvel, romantikával, illatokkal és dallamokkal. Az operetteket a legkiválóbb zeneszerzők és librettisták írták, a dalszövegeket jegyző költőkről nem is beszélve! Az operettnek élnie kell, s élni is fog. Elhatározott szándékunk, hogy a Szigligeti Színház egy tehetségkutató verseny keretében lehetőséget adjon ifjú, tehetséges szubrettek, primadonnák, táncoskomikusok és bonvivánok számára, hogy ország-világ előtt bemutathassák, amit tudnak, s elinduljanak a színjátszás fényes útján!”
Olvasom, hogy Kertész Marcella – a Leányvásár Bessyje – a 30-as színészgeneráció egyik legkülönlegesebb művésze, aki színészcsaládban nevelkedett, a színház mámorát gyerekkorától élvezhette és ízig-vérig színházi emberré lett - szó szoros értelmében vérbeli színésszé -, most megkapta a Bodnár József vállalkozó által alapított szolnoki díjat, a BODEX-gyűrűt, melyet az alapító a Magyar Kultúra Napja alkalmából adott át neki. Szívből gratulálok a művésznőnek ehhez a rangos elismeréshez!
Remélhetőleg - első kézből - valami beszámoló félét is kapunk; elkötelezett Lehár-rajongóként mondhatnám azt, hogy nekem is ott a helyem, de attól tartok, ezúttal a Te prezentációdat fogom olvasgatni, ahelyett, hogy Miskolcra utaznék. Pedig ez A mosoly országa tényleg nagyon vonzónak ígérkezik és igen vonzana...
Der Bettelstudent
Komische Operette in drei Akten von Karl Millöcker
Sommerarena Baden, 2006
2010-02-08, 2.45-4.20, 3sat
Es singen Anke Berndt, Frauke Schäfer, Kip Wilburn,
Thomas Sigwald, Jürgen Trekel u.a.
Musikalische Leitung: Franz Josef Breznik
Inszenierung: Robert Herzl
Nagyon siessen a jegyvásárlással, aki itt Pesten szeretné látni a szolnoki társulat Leányvásár-előadását: a február 8-i vendégjátékukra a Thália Színházban rohamosan fogynak a jegyek!
A Fidelió honlapján olvasható interjúban (2009. december 13.) Kolonits Klára az Éj királynője-szerep megformálásáról vall - nagyon érdekfeszítően. (Még a premierje előtt készült vele ez a beszélgetés.) A beszélgetőtárs, Teimer Gábor váratlan fordulattal rákérdez Kolonits operettes múltjára, ezt a bekezdést érdemesnek tartom külön, ide a topicba bemásolni:
[…] - Azt mondod, szükségesek a kidolgozott karakterek. Ez az igényed nem akadályozott az operettvilág kevésbé fajsúlyos szereplőinek megformálása során?
- Ellenkezőleg, éppen ott sajátítottam el azt a tanítható és tanulható kisugárzást, amely minden primadonnaszerep nélkülözhetetlen kelléke, s amely ehhez a szerephez is szükséges. Nem jártam operatanszakra, így tulajdonképpen a vidéki színházak és az Operettszínház volt az a hely, ahol elsajátítottam a szakmai alapokat: a prózamondás és a színészi mozgás kidolgozottságát, s ott jöttem rá, hogy a kellő színpadi hatás érdekében magamat fizikailag is karban kell tartanom. Nyári Zoltán, aki az Operettszínházban állandó partnerem volt - és most a Varázsfuvolában is az -, a prózai színészet felől érkezett a pályára, és ezt a prózai színházbeli igényességet állandóan számon kérte rajtam. Nagyon hálás vagyok az ott eltöltött 3 évnek, mert bár sokáig nem értettem, operaénekesként miért van szükségem erre a kitérőre, utólag valahogy minden igazolást nyert. Ha akkor és ott nem tanulom meg az "elérhetetlen nő" archetípusát színpadra állítani, a felerősített nőiséget sugározni, akkor most hiába próbálkoznék hiteles Éj királynőjének mutatkozni. E készség segítségével igyekszem most elérni, hogy az első pillanatban azt érezzék a nézők: itt egy kamasz fiú és a nagybetűs nő áll egymással szemben, s Taminónak két lehetősége van: vagy megijed tőlem, vagy igazi férfi lesz belőle. Mindez azért is komoly kihívás, mert bármennyire is kulcsszerep az enyém, nettó 15 percnél többet nem töltök a színpadon. Egyszer öt, majd egyszer négy percem van arra, hogy a teljes eszköz- és fegyvertáram, s a sorsom megmutassam. Mozart igazán írhatott volna még néhány duettet vagy valami Sarastróval közös, harcos jelenetet...[…]
Már csak néhány nap és Kaposvárott, a Csiky Gergely Színházban felcsendülnek A víg özvegy jól ismert dallamai…
Bár Lehár remekéről szinte mindent ismerünk az unalomig, én is rengetegszer megosztottam itt és más topicokban személyes és rajongó nézeteimet kedvenc Lehár-operettemről, mégis ezúttal hadd idézzem Hanák Pétert, aki így fogalmazza meg gondolatait A víg özvegyről:
„Az operett formálisan Párizsban játszódik, de ez a fiktív helyi kolorit csak a homlokzat, amely mögött Bécs és Közép-Európa életvalósága húzódik meg. Az elaggott arisztokrácia kinevetése, a vérmes "hazafiság" karikírozása, a szereplők, maga a hősnő, Hanna, talán pestiek, prágaiak, zágrábiak - de legfőképpen bécsiek. "
Vagyis: a Lehár Ferenc darabja immár nem operett, hanem kortörténeti esemény, az idők szellemének megnyilvánulása, csaknem fogalom...” – írja A HÉT kritikusa. A víg özvegy szövegkönyve alkalmat adott Lehárnak, hogy szakítson az operettek világában túlnyomórészt uralkodó valószerűtlenségekkel. Részben mondén, részben nemzeti karakterű muzsikával, logikus drámai felépítéssel olyat alkotott, ami merőben új volt ebben a műfajban. Művével új megvilágításba került az operett-zeneszerzés zenekari technikája is. Hangszerelése lényegében gazdagabb és szebb színekben csillogott, mint elődeinek és kortársainak ilyen jellegű munkája.[...]
Glavari Hanna és Daniló története nem mindennapi karriert futott be. Mindent felülmúló internacionális sikere bizonyította, hogy Lehár feltalálta a nemzetközi operett komponálásának receptjét. Egész Európa Lehárnak tapsolt és 1907 októberében New Yorkból elindult A víg özvegy amerikai sikersorozata is.
A történetben Pontevedro államkincstára koldusbotra jutott, ám mégis káprázatos estélyt rendeznek, ahol megjelenik Glavari Hanna, a szép, fiatal és vagyonos özvegy is. Zéta nagykövetnek ekkor remek ötlete támad. A gazdag özvegyet és Danilo követségi titkárt össze kell hozni, s a házasság megmentheti az eladósodott Pontevedrót.
Bemutató időpontja: 2010. január 22. , Csiky Gergely Színház
Szereposztás:
Glavari Hanna, gazdag özvegy - Kele Brigitta, Herczenik Anna
Gróf Danilovics Daniló, követségi titkár - Homonnay Zsolt, Bakos-Kiss Gábor
Báró Zéta Mirkó, nagykövet - Kőrösi András
Valencienne, a felesége - Bucsi Annamária, Csereklyei Andrea
Camille De Rosillon, francia attasé - Gulácsi Tamás, Kóbor Tamás
Nyegus, mindenes - Némedi Árpád
Sebastian Cascade, diplomata - Sarkadi Kiss János
Raoul Saint Brioche, diplomata - Fándly Csaba
Kromov, politikai tanácsos - Lecső Péter
Olga, a felesége - Csapó Virág
Bogdanovics, konzul - Mózes Balázs
Sylviane, a felesége - Német Mónika
Prisics, katonai attasé - Takács Géza
Praskovia, a felesége - Varga Zsuzsanna
A szilveszteri-operett-opera gála (melyet a Duna TV közvetít, s melyen a tervek szerint fellép Rost Andrea, Tokody Ilona, Bándi János, Mécs Károly is) után egy zenés bemutatóról:
Következzék egy "igazi" Leányvásár-felújítás előzetese a SZOLNOKI SZIGLIGETI SZÍNHÁZ honlapjáról
nagyoperett 3 részben
A SZOLNOKI SZIGLIGETI SZÍNHÁZ előadása
Szerző: Jacobi Viktor
Karmester: Rácz Márton, Reményi József
Rendező: Balázs Péter
Szereposztás:
Jack Harrison - Karczag Ferenc
Harrisonné, a felesége - Lugosi Claudia
Lucy, a lányuk - Füredi Nikolett, Fonyó Barbara
Gróf Rottenberg - Szirtes Gábor, Mészáros István
Fritz, a fia - Dósa Mátyás
Tom Miggles - Csengeri Attila, Bot Gábor
Bessy, komorna - Kertész Marcella
Kocsmáros - Mészáros István, Molnár László
Macdonald, titkár - Horváth Gábor
Sam, néger csapos - Harna Péter
Kapitány - Tárnai Attila
Bill Bush - Deme Gábor
Paul Bush - Kinczel József
Káplán - Ónodi Gábor
Díszlettervező: Húros Annamária
Jelmeztervező: Húros Annamária
Koreográfus: Sebestyén Csaba
Koreográfus-asszisztens: Kinczel József
Korrepetitor: Simon Erika
Karigazgató: Rimóczi Mónika
Zenei vezető: Rácz Márton
Rendezőasszisztens: Deme Gábor
Előadás időpontok:
SZIGLIGETI SZÍNHÁZ - Szolnok
január 28. (csütörtök) 19:00 (Kátay bérlet)
január 29. (péntek) 19:00 (Szigligeti bérlet)
január 30. (szombat) 19:00 (Varsányi bérlet)
Ismertető:
Jacobi Victor melódiái annyi év után ismét Szolnokon! Fordulatos, mozgalmas, lőporfüstös vadnyugati nagyoperett, látványos díszletekkel, gyönyörű kosztümökkel, kiváló énekesekkel, a mi színészeinkkel és ismert vendégekkel, fülbemászó dallamokkal és nem utolsó sorban sok humorral és az elmaradhatatlan, romantikus szerelmi történettel. Mi így várjuk a Tavaszt!
Ezt a sziporkázó stílusban megírt recenziót az opera-vilag portálról linkeltem ide. Leányvásár az Operettben
Kár, hogy ez a produkció elkerülte a figyelmemet,nem lehettem jelen az Operettszínházban, de legalább most hírt kaphattunk erről a nemcsak operett- és leányvásárról...
Úgy tudom, Dr. Winkler Gábor figyelme az opera után az operett felé fordult. Alighogy megjelent a Melis- portrékönyve, máris letette kiadója asztalára következő zenei témájú kötetének vaskos kéziratát. Ez nem más, mint a korábbi nagysikerű kézikönyve, a „Barangolások az operák világában” című négykötetes munkája akár folytatásának is tekinthető írás a másik zenés színpadi műfajról; úgy tetszik, a „barangolást” nem lehet abba hagyni, s én ennek természetesen nagyon örülök, hogy ezúttal az operett világa a folytatás. Kíváncsian és nagy érdeklődéssel várom Winkler Gábor újabb nagyszabású vállalkozásának eredményét, a remélhetőleg mihamarabb megjelenő kötetet, mely bizonyára sok tárgyi adatot, zenetörténeti ismereteket, érdekességeket tartalmaz, amiből nem maradhat ki az operett nagy korszakainak, színpadi szerzőinek, alkotásainak ismertetése - elemzése, ahogyan remélhetőleg a világhírű magyar operett fejezete sem…
Szórakoztató vetélkedő 16 héten át a színházról, hírességek tudását próbára téve. Színészek, írók, közéleti személyiségek mérik össze tudásukat az elmúlt száz év színházáról, irodalmáról, zenéjéről. Mai epizódunk az operett világáról szól.
Szereplők:
•Oszvald Marika
•Csere László
•Molnár Piroska
•Peller Károly
•Fischl Mónika
•Kerényi Miklós Gábor
•Tasnádi István
•Szakonyi Károly
•Egressy Zoltán
"Érdekesség, hogy az Iglódi István rendezésében színpadra kerülő darab főként a drámatagozat művészeire épül"-kívéve a főszereplő párt,akik úgy tudom szintén László Boldizsár és Kónya Krisztina lesznek :-)
Szeptember 25-én mutatja be a Szegedi Nemzeti Színház Offenbach Orfeusz az alvilágban c. operettjét. Érdekesség, hogy az Iglódi István rendezésében színpadra kerülő darab főként a drámatagozat művészeire épül. A szereplők között lesz Király Attila és Király Levente…
Iglódi rendezése várhatóan nem „úttörő”- munka lesz, hiszen Kecskeméten (2003), Sopronban és a Pesti Magyar Színházban (2004 ) már színpadra állította Offenbach remekét, jobbára a prózában jeleskedő – de énekelni is tudó - színművészekkel. Amennyiben most is ebben a koncepcióban gondolkodik, akkor ezúttal se számítsunk hagyományos nagyoperettre… Mindenesetre, a nagysikerű Sullivan-operett után Offenbach zenés darabja következik. Oda kell figyelnünk rá!
Heiner Lajos tavasszal írt egy nagyon frappáns kritikát A királynő kalózai c. Gilbert and Sullivan operett szegedi premier előadásáról. Tegnap este a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon is bemutatta a Szegedi Nemzeti Színház társulata ezt a napjainkban ritkábban színpadra kerülő angol operett-különlegességet! Megjegyzem, két előadás volt eredetileg meghirdetve, de „technikai okokra” hivatkozva a péntek esti elmaradt, és csak ez az egyetlen szombati bemutatkozás maradt meg számukra. Az eladott jegyeket a szombatira tették át a szervezők, így gondoskodtak arról, hogy egyszeri alkalommal, csaknem teltház előtt játsszák a zenés darabot.
Miről is szól az operett?
A cornwalli tengerparton kalózok ünnepelnek. Az ifjú Frederic kalóz-tanoncidejének végére ért. Úgy határoz, hogy elhagyja a pályát, amelyre nevelőnője, Ruth, tévedésből adta – a révkalauz („pilot”) szakma helyett kalóznak („pirate”). Első látásra beleszeret a partra érkező, fürdőzni szándékozó tizenkét szűzi hajadon egyikébe, a szépséges Mabelbe, Stanley dandártábornok (a magyar fordító következetesen „ellentengernagy” szavat használja) leánykájába. Noha Frederic figyelmezteti őket, a kalózok elfogják Mabelt és a lányokat (köztük testvéreit) Amikor az apa azt hazudja, hogy ő talált gyermek, „árva”, a kalózok elengedik a lányait. A dandártábornok Fredericet kinevezi egy, a kalózok elleni hadjárat vezetőjévé. Akciójukat gyáva rendőrök csapata támogatja, melyet egy őrmester vezet. De a kalózkirály és Ruth azt mondják Fredericnek, hogy mivel a születésnapja február 29-én van, ő tulajdonképpen még csak öt éves, mert ennyi szökőév volt a születése óta, tehát „valódi” 21 éves koráig tovább szolgálnia kell kalózként. Frederic arra kéri Mabelt, hogy várjon rá 62 évet (1940-ig). A boldogtalan rendőrök, így megfosztva Frederic vezetésétől, támadást indítanak a kalózok ellen, de a hálóruhás dandártábornokkal találják szembe magukat. Megpróbálják elfogni őt, mire kitör a csata. A kalózok győznek, ám amikor Viktória királynő nevében kapnak felszólítást – megadják magukat. Bevallják, hogy tulajdonképpen valamennyien nemesemberek, A dandártábornok felszólítja őket, hogy vegyék feleségül a lányokat, és a boldog Frederic és Mabel is egymáséi lesznek.
Az angol operettben a táncnak, a mozgásnak sokkal nagyobb szerepe van, mint a francia, az osztrák vagy a magyar darabokban. Ebben a látott Sullivan-műben is azt konstatáltam, hogy a szegediek produkciója magán viseli ezeket a jellegzetességeket. Miben állnak ezek? Fogalmazásomban nem más ez mint dramatizált „perpetuum mobile” zenekísérettel. A szereplők örökös mozgásban vibrálnak, élénken pattogó ritmusok váltakoznak szélesen és lágyan ömlő melódiákkal, hatásos magánszámok művészien kidolgozott együttesekkel. Minden énekszám után elengedhetetlenül következik a tánc. Az énekkar (a tucat lány, a kalózok vagy a rendőrök csapata) alkalmanként kiegészülve a vízi sellők rajával, nem egyhelyben áll, hanem igen fürge mozgásokkal vesz részt mindabban, ami a színpadon történik. A táncosok, a tánckar oly egyszerre mozognak, mintha dróton rángatnák őket. Ez egy újszerű „görl csapatjáték”, amihez az énekes-színészek „angolos-groteszk mozgása” járul.
Mielőtt a rendezésről és a zenei megvalósításról szólnék pár szót, néhány gondolat a szerzőpárosról. Az angol operett megteremtője a zeneszerző Dr. Sir Arthur Seymour Sullivan (1842-1900) - akit hazájában és a nagyvilágban már az életében az angolszász operett klasszikusaként tartották számon -, szövegíró társával, az író Sir William Schwenck Gilbert-tel (1836 – 1911) 1871-ben egy teadélutánon találkozott össze. Gilbert ragyogó társalgó, még ragyogóbb üzletember volt. Voltaképpen teljesen ötletszerűen vetette fel az ifjú komponistának (Sullivan ekkor már túl volt Shakespeare Viharjához írt kísérőzenén, „Az elvarázsolt sziget” c. balettjével, „ A tékozló fiú” c. oratóriumával és első teljes estés zenés színpadi darabjával ( „Cox and Box”), hogy nem volna-e kedve vele valami olyasmit összehozni, mint amivel a francia Offenbach évek óta bolondítja Európát? Sullivan először nem értette, mit akar tőle Gilbert, de mulattatta, hogy új barátja a következő hetekben szinte naponta felkeresi valami vidám történettel és arra próbálta rávenni, hogy ezek valamelyikét zenésítse meg. Gilbert történetei – mint nemsokára ország-világ előtt kiderült – zseniális librettók voltak, így nem is kell csodálkozni azon, hogy Sullivan kedvet kapott a megkomponálásukhoz: Thespis, az Esküdtszéki tárgyalás, Varázsló, Az állatkert, A Pinafore hadihajó (a magyar rádió felvételén „Fruska” címmel ismerjük), A penzance-i kalózok - bemutatója:1879.december 30., Royal Bijou Theatre/Paington/, London ("A királynő kalózai" - ezen fordításban most ismerkedett meg az operettel a pesti közönség, de a rádióban már korábban felvették „A cornwalli kalózok, avagy a becsület rabja” címmel, mely felvételen Frederic tenorszerepét B. Bagy János, .Mabelt Kalmár Magda, a Kalózkirályt és az Ellentengernagyot Gregor József illetőleg Sólyom Nagy Sándor énekelték), Patience, Iolanthe, Ida hercegnő, A mikádó, Ruddigore, A testőrök, A gondolások. A nagy sikerek közepette viták is előfordultak a szerzőtársak között, és az 1892-es Utópia Limited után egy időre megszakadt az együttműködésük. Sullivan zenéje sok esetben már a vígopera nívóját közelítette, ezért nemcsoda, hogy az operaházakba is beférkőztek ezek a darabok, s Sullivan legközelebb – más szerzőtárssal – már az Ivanhoe c. ötfelvonásos nagyoperával jelentkezett, de közben megírt egyéb „komoly” műveket is: Tizenhárom darabból álló zsoltársorozat, kísérő muzsika a VIII. Henrik, a Macbeth, a Velencei kalmár előadásaihoz, kantáta Longfellow Aranylegendájának szövegére. Évek teltek el, aztán D’Oyly Carte menedzser, reklámszakember kibékítette őket. Következett „A nagyherceg” c. közös művük, aztán megint pausa-szünet jött: az 1899-ben bemutatott sikertelen „Perzsia rózsája” c. vígopera librettóját nem Gilbert írta. Karácsonykor maga Sullivan állított be barátjához, kérve, hogy írjon megint neki valami jó történetet, amit szívesen megzenésítene. A megbékélt Gilbert szilveszterre már megírta az új operettnek, a Smaragdszigetnek első két felvonását. Sullivan 1900 januárjában kezdett dolgozni a zenén. Lassan ment a munka… hol fáradtságra, hol a szívére panaszkodott. Az első felvonás fináléját írta, mikor kiesett kezéből a toll… örökre.
Visszatérve a szegediek produkciójához, a rendező Almási-Tóth András, az angol szöveget „magyarító” Varró Dániel - szellemes szófordulataival, a díszletet jegyző Balla Margit, a jelmeztervező Földi Andrea, a koreográfus Barta Dóra és nem utolsósorban a Szegedi Nemzeti Színház énekkara (karigazgató: Kovács Kornélia), zenekara (karmester: Kardos Gábor) csapatmunkájának eredményeként egy „vérprofi” előadás jött létre. A közönség igen jól szórakozott a csillagfényes éjszakában, a sziget zöldjébe varázsolt fedett színpadon zajló bohózat-szerű történet fordulatain. A látványt fokozta a színpad mélységét lezáró hatalmas díszletelem, ami nem más, mint folyamatosan vetített mozgóképet mutató vászonfal. Ezen hol a holdvilágos éjszakán nyugodtan hullámzó kék tenger képét látjuk, vagy amint éppen sötét égbolton villámok cikázása közben a tajtékzó tenger méteres hullámhegyei ostromolják a partvidéket. Fontos díszletelem a kalózok háromárbocos hajója, mely a cselekmény folyamán két alkalommal valóságosan „beúszik” a színpadra (legalábbis félig láthatóan), innen szállnak partra a kalózok, s ide felugrálva hajóznak tova… A színpad előterét egy világítótorony uralja, mely Stanley „ellentengernagy” és lányainak lakhelyeként is szolgál, de betölti eredeti funkcióját is… Rengeteg csavar, fordulat, ötlet van a történet színpadra alkalmazásában, melynek felsorolása itt lehetetlen. A színház énekesei, de a kórus tagjai is – a táncosokkal együtt, fantasztikus táncakrobatikával kápráztatják a nézőt, van itt minden, ami szem-és fül ingere…A művészek szépen éneklik, sőt, olykor hadarják szerepük szerint ami a kottában áll, a zene szövete (ének és zenekar) több helyen egy (víg) opera nívójának szintjén mozog: mind az áriák, kettősök, mind a kórustételek, a nagy tablók megoldásai, és a két finálé az előadókat és irányítójukat dicséri. Sőt, az énekesek, amikor nem énekelnek, hanem csak beszélnek, számomra meglepően jól artikulált, érthető szövegmondásukkal is ámulatba ejtettek. (A nem mindennapi tánctudást igénylő koreográfiák betanulása sem lehetett számukra egyszerű dolog.) Frederic szerepében a Cotton Club Singers egykori frontembere, a tenor László Boldizsár bűvöli közönségét szép erőteljes hangján, a magasságokat könnyedén győzve, egyúttal humorát is csillogtatva. Énektudásuk mellett komikából jelesül vizsgáznak a többiek is: Andrejcsik István Stanley, az „agyalágyult” dandártábornagy bőrébe bújva remekül hadarja belépőjét, Vajda Júlia jól karikírozza Ruthot, a kalózok szolgálólányát. Réti Attila, a kalózkirály szerepében bohóckodik, de szép baritonjára is felfigyeltem. Gábor Géza jól adja a „tökkelütött” rendőr őrmestert, basszusa hallhatóan nemcsak a szabadtéren „megszokott” erősítés miatt nyújtott a hallgatónak élményt. A szoprán főszerepet, a szépséges Mabelt a gyönyörű hangú és megjelenésű Kónya Krisztina formálta meg. László Boldizsárral együtt igen jól összedolgoztak, s adták a poénokat, végszavakat egymásnak, s komédiázó kedvük igen magas fokú ének-és tánctudással párosult; amikor Frederic a második részben egy hosszú kötéllel odakötözi Mabelt a világítótoronyhoz úgy, hogy a lányt a toronnyal együtt kötözi körbe, miközben énekszólamukkal is el vannak foglalva az együttesbe ágyazott duettjükben, az egyik legjobb geg, amit valaha operettszínpadon láttam!
Kardos Gábor zenekara igen szépen szólt, a partitúra minden szépsége átjött a zenészek játékában. A karmester és a rendező, Almási-Tóth András irányításával, az előzetes próbák során nyilván jól felkészített - felkészült énekesi-, színészi-, táncos művészek összecsiszolt együttes munkájának gyümölcsét fogyasztottuk el, talán kissé meghökkenve, gusztálgatva, de mégis jóízűen.
A közönség tisztességesen megtapsolta a produkciót és a közreműködőket, de nem tombolt. Úgy tűnik, a behízelgő melódiák, a ritmusos indulók, a különleges koreográfiájú táncok, a látvány önmagában kevés; a művészi, kifejező énekszólamok sem minden, ha a fanyar humorú történet, a blőd szöveg még kissé idegen meg szokatlan a számára; az „örökmozgásos” játék a színpadon szintén meglephette a publikumot, amit nem tudott hova tenni. Hiába, ez a sajátos angol humor, ez a más mentalitás „kilóg” abból a sorból, abból a sztereotípiából, amit eddig megismert: az osztrák-magyar monarchia jeles komponistái örökbecsű darabjainak emlékével kellett megbirkóznia, és az ilyen elvárással érkezőknek valószínűleg „edzésre” lesz szükségük ahhoz, hogy Sullivan darabjaihoz megtalálják az odavezető az utat… Erre lehetősége nyílik még, hiszen Szegedi Nemzeti Színházban a következő évadban is műsoron lesz Gilbert and Sullivan kitűnő opera (operett) paródiája.
Huszka Jenő - Bakonyi Károly - Martos Ferenc:
BOB HERCEG
regényes nagyoperett három felvonásban
Kisvárda 2009. augusztus 11. (kedd) 20.30 óra, Várszínpad
A soproni Petőfi Színház előadása.
Rendező: Pinczés István
A főbb szerepekben:
Bencze Ilona, Kiss Zoltán, Mikó István, Vásári Mónika, Laklóth Aladár, Bozsó József, Nagy Gábor, Benkő Péter, Győri Péter
"Londonban hej, van számos utca..." - és ezeket az utcákat járja éjjelente mandolinját pengetve, álruhás kísérőjével mulatozva György herceg, az angol trón várományosa - inkognitóban. Szerelme, a szegény, de annál gyönyörűbb Annie és az utca népe csak Bobnak szólítja, s nem is sejti, ki lapus az álruha mögött. Anyja, a királynő már kiszemelte számára a leendő feleséget az udvarban - Annie kezére pedig a bugyuta borbély ácsingózik. "Te más világban, én más világban" - szárnyal a szomorú dallam Huszka Jenő operettjében, s mire a függöny legördül, kiderül: legyőzi-e a rangkülönbséget a minden akadályt legyőző szerelem?
Nem értem, mi ezzel a gond. Világsikerű operett komponisták népszerű darabjainak slágereit szólaltatja meg alkalmi zenekar, alkalmi énekesekkel. Ezúttal nem az Operában, nem az Erkel Színházban, nem a Zeneakadémián, nem a MÜPA-ban, nem a Pesti Vigadóban, nem az Operettszínházban vagy a Margitszigeten. Hanem Kübekházán. Ismert és kevésbé ismert, fiatal és idősebb korosztályt képviselő énekművészek részvételével zajlik a program. Az „ihaj-csuhaj”-t én sem igazán szeretem, ilyesmi az eddigi gálák műsorában csak marginálisan volt jelen. Nem csak ezért zarándokol oda ki a szabadtérre évről-évre tízezernyi embertömeg. Van, ki nosztalgiából utazik, van, ki most ismerkedik a műfajjal, van, aki egyszerűen szereti, „imádja” sokadszorra is meghallgatni akarja kedvenc melódiát, élőben. Esetleg találkozni, meg látni és hallani szeretné a számára kedves előadókat. A kübekházai operet fesztivált hakninak sem mondanám a méretei miatt. A nívó, az igényesség viszont fontos, abból nem szabad engedni. Kell, hogy mérték és mérce legyen a szervezők számára is. Ezzel egyetértek. A televízió közvetítés által pedig sok olyan családhoz eljut ez a fajta zene, ami sokuknak örömet-szépséget, kikapcsolódást jelenthet, jó esetben művészi élményt is kaphatnak; akiknek esetleg nincs módjukban a helyszínen követni az eseményeket, és amúgy is nehezen tudják megoldani lakhelyükön a színházba-, a koncertre járást, és akiknek gondot okoz a megfizethetetlen jegyár, és hasonló okokból kifolyólag nem engedhetik meg maguknak az utazást, nem beszélve a szállás költségeiről, mert se pénzük, de idejük sincs erre, akkor nem sajnálom tőlük akár a helyszínen, akár a TV képernyője előtt ezt a fajta zenei kikapcsolódást.
Minek kell az ihajcsuhaj operettezéshez áram? Talán nincs hangjuk vagy csak akkora van, hogy annyi áram kell a felerősítéséhez? Minek kell csilivili világítás? Minek?
Itt a válasz: lesz 10. alkalom - ma este Kübekházán
Szabadföld online cikke:
Operettfalu: falusi idill modern köntösben
Kübekháza az idén is várja a zenerajongókat
2009. július 15. | szerda
Immár tizedik alkalommal rendezi meg Kübekháza az operettfalut. A július 25-i gálaestre modern hang- és fénytechnikával, no és harmincezer szál virággal készül a kis falu.
hirdetés
Július 25-én, szombaton ismét várja vendégeit a kübekházi operettfalu. A Szeged melletti falu minden évben – immár tizedszer – július utolsó szombatján rendezi meg Magyarország legnagyobb ingyenes operettgáláját.
Az operettfalu története az ezredfordulóra tekint vissza, amikor is a helybéliek elhatározták: így-vagy úgy, de kizökkentik a falut a hétköznapokból, s bekapcsolják Kübekházát a kulturális vérkeringésbe. Összefogott hát a falu apraja-nagyja, és egy helybéli ács segítségével igazi falusi idillt varázsoltak a főtérre. A polgármester csatasorba állította ismerőseit, köztük az azóta Kossuth-díjjal is jutalmazott, érdemes és kiváló művész Kalmár Magdát, aki művészeti igazgatóként bábáskodott a falusi gálaest felett. A siker nem is maradt el. Az operettfalu a házilagos kivitelezés ellenére – vagy talán pont azért – már az első évben lelkes közönségre talált. A sikeren felbuzdulva ezt követően – egy kivétellel – minden évben megrendezték a gálát.
Az alkalmazott technikai azóta sokat fejlődött, a színpad már fedett, sőt professzionális nagyszínpad. A hang- és fénytechnikában a legmodernebb eszközöket vonultatják fel – olyannyira, hogy a modern kütyük áramigényét a falu meglévő elektromos hálózata már nem képes kielégíteni, ezért külön aggregátor-kocsit béreltek a rendezvényre.
Az idei gálaműsor fellépői: Pitti Katalin operaénekes, Nagy Ibolya primadonna, Teremi Trixi szubrett, Kokas Piroska és Straub Dezső színművész, Jankovits József énekes, Bozsó József táncos-komikus, Boncsér Gergely bonviván lesznek. Közreműködnek a Váci Szimfónikusok Farkas Pál vezényletével, s az Operett Tánckar Hábel Ferenc koreográfiájával.
Nem egészen félóra múlva a Lehár-operett bemutatóval megnyílik az idei Szegedi Szabadtéri Játékok.
A Cigányszerelem még további 3 alkalommal lesz látható a szegedi Dóm téren.
A mozgalmas zenés mű koreográfiáit Bodor Johanna álmodta meg.
Ismét prózai sztárszínészek - Bodrogi Gyula, Hollósi Frigyes, Stohl András, Gesztesi Károly, Kovács Patrícia és Molnár Piroska - bizonyítanak az operett műfajában olyan kiválóságok mellett, mint Kiss B. Atilla, Frankó Tünde, Rácz Rita és Vadász Zsolt.
A mára emblematikussá vált "szegedi operett" produkciók sora - melyet a musical-kedvelő idősebbek és fiatalabbak egyaránt megszerettek - Kálmán Imre után Lehár Ferenccel folytatódik. Az operett a női lélek titkairól, a szerelem szabadságáról, a nemiség démoni erejéről szól. A darabot Béres Attila, a fiatal magyar rendezőgeneráció egyik legkarizmatikusabb alakja állítja színpadra, aki szerint egy szenvedélyes, a mai korra is érvényes szerelmi történetről van szó, mely ösztönök vezérelte, ám nem tud kiteljesedni. Az izgalmas zenei megoldás - a szimfonikus zenekar mellett cigányzenészek is lesznek a színpadon -, valamint a különleges látványvilágot ígérő, sűrű nyírfaerdőt ábrázoló díszlet mellett a rendező büszke arra, hogy a magyar színházművészet elsőrangú színészeit sikerült megnyerni a szerepekre, akik nem mellesleg vérbeli komédiások is.
A gyönyörű és gazdag lány, Zórika a szintén gazdag vőlegény helyett a szegény, ám szenvedélyes szerelmet ígérő fiatal cigánylegényt, Józsit választaná. Zórika Nagyboldog-asszony napján született, így - a legenda szerint - ha kézfogója napján iszik a Csorna folyó vizéből, álmában megláthatja jövőjét. A kétségbeesett Zórika kortyol a vízből, s boldogan szövögeti álmait Józsiról, a cigánylegényről. Az édes álom azonban hamarosan rémálommá válik. Az operett műfajára jellemző boldog befejezés azért nem marad el.
Alkotók
szerző: Lehár Ferenc
karmester: Silló István
díszlettervező: Daróczi Sándor
jelmeztervező: Velich Rita
dramaturg: Ari-Nagy Barbara
koreográfus: Bodor Johanna
koreográfus: Szögi Csaba
zenei vezető: Silló István
RENDEZő: BéRES ATTILA
Előadók
Ilona, vidéki primadonna: Frankó Tünde
Józsi, cigányprímás: Kiss B. Atilla
Dragotin Péter, erdélyi földbirtokos: Bodrogi Gyula
Zórika, a lánya: Rácz Rita
Mademoiselle Berta, nevelőnő: Molnár Piroska
Paulette, Dragotin unokahúga: Kovács Patrícia
Tivadar, vidéki színész, rendező, szövegíró, álgróf: Stohl András
Jonel, Zórika vőlegénye: Vadász Zsolt
Kutula, cigányvajda: Gesztesi Károly
Mosu: Hollósi Frigyes
Ma este (2009. június 29-én) a televízióban Zentai Anna köszöntése
M2 csatorna 22.30-22.55
Dallamról dallamra 1. - ismétlés
Zentai Anna emlékalbuma - A Fővárosi Operettszínház örökös tagja, Zentai Anna születésnapja alkalmából ismétli meg azt a portréműsort, amelyben a művésznő felidézi pályafutásának legfontosabb állomásait, legkedvesebb partnereit, sok régi, ritka archív felvétel beiktatásával.
Rendezte:
Bilicsi Erzsébet
Forgatókönyvíró: Nemlaha György
Operatőr:
Abonyi Antal
A műsorban közreműködő előadóművészek:
Bilicsi Tivadar
Ilosfalvy Róbert
Kenessey Ferencné Dr.
Latabár Kálmán Id.
Latabár Árpád Kálmán
Latabár Árpád, Id.
Rátonyi Róbert Id.
Szilassy Nelli
Sárdy János
Ne legyünk szemérmesek – a lexikonok sem azok: Zentaí Anna ma ünnepli 85. életévét!!!
Isten éltesse őt sokáig!
Magyar Színházművészeti Lexikon(Bp., 1924. jún. 29.– ): színésznő. A SzAk elvégzése után a Szegedi Nemzeti Színház művésznője lett, ahol prózai szerepeket, operettet és operát is játszott. 1950-től 1979-ig a Fővárosi Operettszínház tagja volt. Azóta szabadfoglalkozású művésznő. Sugárzó életerővel állítja színpadra mozgékony, derűs figuráit. Magával ragadó lendülettel, egészséges humorral arat sikert, amelyet természetes színészi képességeinek is köszönhet. Kiváló szubrett, ill. naiva-primadonna, rendszeresen vendégszerepelt az Operaházban és külföldön. Jászai Mari-díjas (1957), érdemes művész (1968). F.Sz. Emily (Wilder: A mi kis városunk); Rosina (Rossini: A szevillai borbély); Cherubin (Mozart: Figaro házassága); Iluska (Kacsoh P.: János vitéz); Éduska (Farkas F.: Csínom Palkó); Mi (Lehár F.: A mosoly országa); Stázi, Cecília (Kálmán I.: A csárdáskirálynő).
Tegnap este főműsoridőben a Mezzo bemutatott egy "originál" francia operettet: a "Kis Faust" (Le Petit Faust) opera paródiát tíz évvel Gounod Faustja után, 1869-ben komponálta Florimond Roger, akit Hervé néven ismer a zenei világ, s már Offenbach működése előtt elkezdte a zenés színpadi darabok sorozat-"gyártását". A legismertebb művei a Nebáncsvirág és a Lili.
Érdemes felvenni DVD-re vagy videóra ezt az operettkülönlegességet, amit ismételni fog még a Mezzo csatorna.
Ismert már az Operettszínház 2009/2010. évadjának programja, a bérletek is szépen fogynak.
A következő bemutatókra kerül sor:
Január 17. Zerkovitz Béla: Doktor úr – zenés játék
Március 21. Lévay Sylvester: Rebecca - musical
Április 25. Leo Fall: Madame Pompadour - operett
A Madame Pompadour igazi nagyoperett, amit több évtizeddel ezelőtt már játszott a színház, most vadonatúj rendezésben láthatjuk majd újra. Különben ennek a premierjén már túl is vannak,hiszen nemrég Szentpétervárott, az Operettszínház társulata vendégjáték keretében nagy sikerrel előadta a darabot. Leo Fall bécsi zeneszerzőnek a – XV. Lajos francia király leghíresebb szeretőjének nevét viselő – művét a Néva-parti város Zenés Komédia Színházában tekinthették meg az érdeklődők, akik Szinetár Miklós rendezésében bepillanthattak XV. Lajos udvarának viharos, nagyvilági mindennapjaiba….
A szakmán kívül az orosz közönség is elismerte az Operettszínház művészei által jegyzett produkciót. A Pompadour premierjének végén állva tapsoltak a nézők, akik mindvégig remekül szórakoztak Leo Fall politikailag és zeneileg is pikáns művéről Szinetár Miklós úgy nyilatkozott, hogy a Pompadourt az operett és a musical műfaja között elhelyezkedő szokatlan alkotásnak tartja. A mű hősei időnként megpróbálnak kitörni az életüket meghatározó könyörtelen keretek közül, ám ez korántsem mindig tűnik lehetségesnek A Pompadour szerinte ezért meglehetősen szomorú darab. A művet tehát a Budapesti Operettszínház és a szentpétervári Zenés Komédia Színház közösen vitte színre. Szinetár Miklóson kívül az Operettszínház adta a koreográfust, Lőcsei Jenő balettigazgatót, a játékmestert, Aczél Andrást, valamint a betanító-karmestert, Rácz Mártont, aki néhány dalt újra is hangszerelt. A zenei munkákat egyébként Fabio Mastrangelo olasz karmester, zenei rendező irányította.
/Forrás: METROPOL újság Operettszínház internetes honlapja/
1978 szeptemberében Budapesten lépett fel Hermann Prey, aki időt szakított arra is, hogy ellátogasson a Fészek Művészklubba, ahol találkozhatott a magyar - osztrák- nyugat-német közös koprodukcióban készülő Kálmán Imre életéről készülő zenés film néhány közreműködőjével, így a nem kevésbé világhírű Anna Moffóval meg Nadja Tiller filmszínésznővel, továbbá a magyar művészek közül - a képek tanúságai szerint – jelen volt még Márkus László és Harsányi Frigyes, és Kálmán Imre özvegye, Kálmán Vera is… Erről az eseményről számolt be képes illusztrációkkal a korabeli Film Színház Muzsika. Ugyanott, a képes folyóiratban interjút olvashatunk Hermann Prey-jal (Fenyves György: Mozarttól Wagnerig; Richard Strausst énekel).
Az interjúban Hermann Prey szól az operett iránti vonzalmáról is:
„[…] Ami pedig az operettet illeti: néhány szerzőnek nagy híve vagyok. Egy-egy Lehár és Kálmán-mű partitúrája előtt, bizony gyakran elgondolkozom, nem ugyanolyan rangos alkotások-e, mint például Puccini egyik-másik operája. Az az igazság, szeretem az operettet is. Gondolom, a lényeg kiderült. Ízig-vérig zenebolond vagyok, a műfajváltásokat pedig stílusgyakorlatnak tartom. […].”
Kerényi Miklós Gábor 2014. január 31-ig vezeti főigazgatóként a Nagymező utcai teátrumot, mely immár hivatalosan is kéttagozatú, operettet és musicalt játszó színház
A tervek szerint a 2009/2010-es évad bemutatói ezek lesznek:
Operettszínház Nagyszínpad
Jacobi: Leányvásár – koprodukció a Pécsi Nemzeti Színházzal (rendező: Somogyi Szilárd)
Lévay: Rebecca (rendező: Béres Attila)
Strauss: Cigánybáró (rendező: Kerényi Miklós Gábor)
Thália Színház
Molnár Ferenc – Zerkovitz Béla: Doktor úr (rendező: Böhm György)
Raktárszínház
Lola Blau – különleges kamaramusical (rendező: Béres Attila)
A tervek szerint a 2010/2011-es évad bemutatói ezek lesznek:
Operettszínház Nagyszínpad
Leo Fall: Pompadour – koprodukció a Szentpétervári Zenés Színházzal
(rendező: Szinetár Miklós)
Lehár Ferenc: Cigányszerelem– félkoprodukció a Szegedi Szabadtéri Játékokkal
(rendező: Béres Attila)
Szörényi Levente: Atilla – Isten kardja (rendező: Kerényi Miklós Gábor)
Thália Színház
Szerb Antal – (a zeneszerző személye a napokban dől el): pendragon lengenda
További érdekesség lehet a későbbiekben tervbe vett Rejtő Jenő Csontbrigád című légiómusical, a Marguerit háborús musical, a Szegény Dzsoni és Árinka varázsmusical, a Mary Poppins, a We Will Rock You, A párizsi Notre-Dame, a Dorian Gray, az Elfújta a szél és A vadászat közmusical is.
Persze operettekben sem lesz hiány!
A tervek között szerepel:
Strauss: Egy éj Velencében –félkoprodukció Erfurttal
Sullivan: A kalóz – jazzoperett – koprodukció a prágai Karlín Színházzal
Fényes szabolcs:Maya
Offenbach: A gerolsteini nagyhercegnő
Kálmán Imre: Chicagoi hercegnő
Kálmán Imre: Marica grófnő – felújítás
Millöcker: Koldusdiák, vagy a Szegény Jonatán
Lehár Ferenc: Cárevics
Zerkovitz Béla: Szélhámoskirály – csalásoperett
Ábrahám Pál: Viktória és a huszár – operett parafrázis
Sok szeretettel meghívjuk Önöket Operett koncertünkre,
melyet 2009. április 30-án 18 órakor tartunk,
a Zuglói Szent István Zeneházban
(1145 Budapest, Columbus u. 11.)
Fellépők:
Hormai József, valamint növendékei:
Szecskó Petra, Kocsis Piroska, Csőrsz Lili, Kristofóri Ferenc, Dénes Mirjam, Balogh Eszter, Pataki Bence, Hepp Ildikó, Kovách Anna
Műsor: válogatás a Marica grófnő, János vitéz, Cigánybáró, Meseautó, és más hasonlóan népszerű operett- és filmslágerből
Zongorán kísér: Szőke Katalin és Rózsa Gábor
Segítségünkre volt: Fehér András rendező, Hlaszny Kata koreográfus
Az est háziasszonya: Adrigán Judit
Jegyek kaphatók:: a Zuglói Szent István Zeneház (1145 Bp. Columbus u. 11) jegypénztárában
minden hétköznap 16.00-20.00 óra között.
Felnőttjegy: 700 Ft, diák- és nyugdíjasjegy: 500 Ft
Akkor jól gondoltam a korábban belinkelt kritika alapján, hogy ez az előadás nem sok jót ígér. Nem fogok elmenni megnézni, ha eddig terveztem is, most már végleg eldöntöttem. Inkább be kellene szerezni egy teljes felvételt az eredeti operettből bármely nyelven, hogy ezt is megismerjen. Legutóbb A cigányprímást vásároltam meg cd-n a cpo kiadásában németül.
