vissza a cimoldalra
2017-12-14
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Társművészetek (1220)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3859)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60213)
Momus társalgó (6308)
Milyen zenét hallgatsz most? (24990)
Kedvenc előadók (2814)
Kedvenc művek (143)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2276)
Haladjunk tovább... (205)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11198)
A csapos közbeszól (95)

Erkel Színház (8599)
Élő közvetítések (6748)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1143)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1204)
Franz Schmidt (2976)
Momus-játék (5374)
Berlioz újratemetése (143)
Lisztről emelkedetten (880)
Zenetörténet (210)
Operett, mint színpadi műfaj (3408)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (424)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2453)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2427)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (6447)
Bartók Béla szellemisége (256)
Opernglas, avagy operai távcső... (19881)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Fórum - Zenetörténet (-zéta-, 2012-08-26 15:03:42)

 
110   Ardelao • előzmény109 2016-10-30 12:43:58

Volkmann Róbert
109   Ardelao 2016-10-30 00:33:23

133 éve hunyt el VOLKMANN RÓBERT



VOLKMANN RÓBERT EMLÉKÉRE

(1815.IV.6. Lommatzsch [Szászország] – 1883.X.30. Budapest)


— „Nem volt magyar, de negyven évig élt nálunk, itt halt meg, sírját mi őrizzük, s aki érzéseiben és működésében annyira a mienk volt, méltánytalanság volna őt nem a magunkénak mondanunk. Volkmann Róbert magyar nemzetőr is volt.

— Különös, csendes, puritán ember. Igénytelen, szerény, magába vonuló. A zenén kívül semmi sem érdekelte, csak a tarokk és a feketekávé. Senkivel sem tartott bensőbb barátságot, csak Heckenast Gusztávval és gróf Zichy Gézával. Lisztet, Mosonyit, Erkelt ismerte, sok jó nevű tanítványa volt, a magyar zenei közviszonyok kialakulásából nem vonta ki magát, — de négy évtizeden át csaknem mindig egyedül sétált a Bástyán. Emléktáblával rég megjelölt budavári kis lakását belül kevesen látták. Nem volt közéleti ember, művészeti vonatkozásban sem, de szíve együtt dobogott magyar > honfitársaiéval < s nem egy alkotásában hitet tett a mi szellemünk mellett.

— Ő volt a magyar királyi Zeneakadémia első zeneszerzés és hangszerelés tanára. Mai értelemben nem nevezhetnénk jó pedagógusnak, de a tehetségesek sokat tanulhattak tőle.

— Mint zeneköltőt, magas rang illeti meg az általános zenetörténetben. Klasszikus mester! Ideálja: Haydn, Mozart és Beethoven. Főként Beethoven, a nagy titán, ki után nem egy művében (h-moll zongora-hármas) még újszerűt is tudott mondani. Szimfóniáival, kamarazene műveivel, zongoradarabjaival nem sok korabeli nagyság vetekedhetett. Gondolatai, melódiái sohasem jártak alant.

— Programzenét csak egyet írt (III. Richard nyitány) és operát — egyet sem. Az abszolút zene felkent lovagjaként járta be a zeneművészet ismert útjait. Nemcsak hangszeres zenéje, de dalai és karművei is keresett hangversenyszámok.

— Tiszta, emelkedett muzsikus lélek volt! Úgy az általános, mint a magyar zeneirodalom méltán sorolja kiválóságai közé.

— A magyar filharmónia mindig megkülönböztetett figyelemben részesítette Volkmannt. 1861-ben találkozunk először nevével a Filharmonikusok műsorán. Több mint tíz művét mutatta be a Filharmóniai Társaság s jelentősebb alkotásait időnként felelevenítette. Hatalmas arányú d-moll szimfóniája is Pesten hangzott el először, 1863-ban. Tiszta, abszolút zene. Az irodalom úgy beszél róla, mint a Beethoven utáni klasszicizmus egyik kiváló alkotásáról.
A kellem és báj költészetét képviseli három zenekari szerenádja. A kiváló mester legtökéletesebb, legegyénibb alkotásai. Gazdag lelemény, tökéletes forma és jóhangzás jellemzi ezeket a szerenádokat, melyek közül az F-dúr a legnépszerűbb.
A III. Richard nyitány 1870-ben készült. Később a Nemzeti Színház felkérésére, felvonásközi zenét, melodrámát írt Shakespeare megrázó királydrámájához. A nyitány, mint önálló zenekari szám is népszerű.
Magyar zenevázlat eredetileg a mester négykezes zongoraművei közül való. Buttykay Ákos, Volkmann nagy híve, ezt a zongoradarabot művészileg hangszerelte. Munkájának olyan sikere volt, hogy mindjárt megjelent nyomtatásban Budapesten a Rózsavölgyi zeneműkiadónál, aztán Breitkopf és Härtelnél Lipcsében és New Yorkban. A zenekari műsorok egyik legnépszerűbb száma. Könnyed, finom, magyaros műzene.

— Van még egy elfelejtett Volkmann mű, egy Nyitány. A Magyar Rádió Volkmann emlékestje (1933. október 30.) alkalmából zenetörténeti nevezetességre emelkedett. Az a mestermű szólalt meg a Rádió műsorán, amely Volkmann első jelentős szerzeménye. A nyitányról nem tudott az irodalom. A zenetörténet szerint Volkmann két nyitányt írt. A mű 91 évig hevert ismeretlenségben a Nemzeti Zenede magyar zene-kincsekben gazdag könyvtárában, míg Major Ervin dr. megtalálta az elkallódott zenekari anyagot. A Magyar Rádió megbízta Major Ervint a nyitány vezérkönyvének rekonstruálásával. Ebben az alakban került első előadásra.

A nyitány bemutatója 1842. április 3-án volt a >pestvárosi nagyobb redout-teremben, a Pest-Budai Hangász Egyesület utolsó műelőadásán.< A kéziratból az is kitűnik, hogy Volkmann nyitányát egy német író, Corvin-Wiershitczky Otto >Die Hunyaden< című színdarabjához írta, Magyarországon, Szemeréden, ahol Stainlein-Saalenstein (később Wilczek) grófné leányai mellett zenemester volt,
A nyitány emelkedett szellemű, romantikus hajlandóságú lélek alkotása, aki a klasszikus formát (szonáta-formában készült) tiszteletben tartja.”


Papp Viktor írása, ZENEKÖNYV Rádióhallgatók Számára
Zenekari Esték II.
Stádium Sajtóvállalat Rt. Kiadása
1940.


— Ezt már én teszem hozzá: bár soha nem tanult meg igazán jól magyarul, több levelében is magyarként említi magát, aminek alapja lehetett a magyarországi egzisztencia és aktív részvétele a honi zeneéletben.




Volkmann Róbert műveiből:

Piano Works
Kassai István (piano)


Symph. No. 1

108   Ardelao 2016-10-08 00:11:03

AGGHÁZY KÁROLY EMLÉKÉRE


98 évvel ezelőtt, 1918. október 8-án, hosszas szenvedés után meghalt Aggházy Károly zongoraművész és zeneszerző, a Nemzeti Zenedének érdemekben gazdag régi tanára és rég letűnt nagy időknek tanúja.

Az egykori Liszt Ferenc tanítványról, hűséges barátja Hubay Jenő írt szép megemlékezést.




MEMENTO

AGGHÁZY KÁROLY (1855-1918)

írta: Dr. Hubay Jenő


— Nem biográfiát akarok írni róla. Ezt szakavatottabb tollra bízom. Csak egy rövid visszapillantást életére, jellemére, nemes művészetére.
— Ő benne a magyar zeneművészet egyik legtehetségesebb, legmagyarabb és legműveltebb munkását vesztette. Életében neki sajnos távolról sem jutott az az elismerés, amely működését és tehetségét megillette.
— Az élete tulajdonképpen a csalódások hosszú láncolata volt. Talán halála után fel lehet kelteni művei iránt az érdeklődést és ezzel megjön a késői elismerés.

— Zenei tanulmányait, mint serdülő ifjú a bécsi konzervatóriumban végezte. Ezután Budapesten a Zeneakadémiában Liszt és Volkmann tanítványa lett. Mesterei felismerték benne a nagy tehetséget és nagyra tartották őt. Liszt tanácsára 22 éves korában Párisba ment — azzal a szándékkal, hogy ott pozíciót teremtsen magának. Szép nagy azúrkék szemeivel, barna fürtjeivel, nemes profiljával, délcegen előkelő alakjával és nagy tehetségével ez kétségtelen sikerült volna. De a szerelem végzetesen belejátszott karrierjében. Ő már mint vőlegény utazott Párisba és ott pár év leforgása után választania kellett karrier és szerelem közt. Az utóbbira esett a választás és visszatért Budapestre, hogy elvehesse szíve választottját, az akkori Budapest egyik szépségét: Farkas Alice úrleányt.

— Én 1879 őszén ismerkedtem meg Aggházyval Párisban. Ő zongoraművész, én hegedűs —
milyen jól is illettünk össze. Nyomban el is határoztuk, hogy együtt fogunk hangversenyezni.
Vieuxtempshoz (▪) is bevezettem Aggházyt. A mester a legnagyobb barátsággal fogadta őt. Pár hónappal később tartottuk meg első hangversenyünket a Salle Erardban (▪). Ott voltak Vieuxtemps, Munkácsyék, Beust gróf. Eljátszottuk többek között az akkor még igen ritkán hallott Kreutzer-szonátát Beethoventől. A sajtó nagy melegséggel írt a kettős fellépésről és hírünk szárnyra kelt. Páris legelőkelőbb szalonjaiban fordultunk meg és alig volt politikai, társadalmi és művészi téren híres ember, kivel személyesen meg ne ismerkedtünk volna. Még Leon Gambettával (▪) is! A párisi évad után Londonba rándultunk, ahol ugyanolyan melegséggel fogadtak. 1881 tavaszán a nagybeteg Vieuxtemps meghívására Algírba utaztunk, ahol több hangversenyt adtunk. Így tehát a külföldön eltöltött évek nagy sikereket hoztak Aggházy előadói művészetének. Úgy Páris, mint London hangversenytermeinek és legelőkelőbb szalonjainak állandó kedvence volt. Utolsó együttes fellépésünk Párisban volt Colonne (▪) zenekarával. Aggházy Liszt esz-dúr versenyművét adta elő rendkívüli hatással. Ugyanekkor szimfóniájának két tételét is bemutatta Collone. Ifjúkori műve is osztatlan elismerésben részesült. Ez volt utolsó együttes szereplésünk, ez után kettészakadtak útjaink.

— Aggházy megnősült, és mint boldog fiatal házas a Nemzeti Zenede tanára lett. Azonban az akkori fejletlen zenei viszonyok nagyratörő lelkét nem elégítették ki, ismét külföldre vágyott. Kapóra jött neki a berlini Stern-konzervatórium ajánlata és ő rövid budapesti tartózkodás után elfoglalta a nevezett híres zeneintézet zongora kiművelési osztályainak tanszékét. A Berlinben töltött évek nevét ismertté tették Németországban. Zongora-darabjait Kahnt lipcsei cég adta ki. Iskolájából pedig sok jeles művész került ki, többek között Döbber, az ismert német zeneszerző és karmester.

— A nyolcvanas évek egyik jelszava volt, hogy neves és tehetséges művészeinket haza kell telepíteni. Így hát Aggházy érdekében is megtétettek a lépések a kormánynál, hogy a fejődésben levő Zeneakadémiánkhoz kineveztessék tanárnak. Főképpen a korán elhunyt nagy tehetségű Justh Zsigmond (▪) fejtett ki a sajtóban nagy akciót, mely azonban sajnos azért nem sikerült, mert a zongoratanári állások be voltak töltve és az akkori kormánynak nem állt módjában Aggházynak egy tanári állást kreálnia. Ismét a Nemzeti Zenede tett neki ajánlatot és ő azt másodszor is elfogadta. Haza jött és kivette részét a magyar zeneművészet felvirágozása érdekében kifejtett nagy küzdelemből. Nem hiába küzdött. Ő is azon úttörők közé tartozik, akiknek zeneművészetünk mai magas színvonala és virágzása nem kismértékben köszönhető.

— Milyen volt ő mint előadó művész?

— Nem tartozott azon sablonos virtuózok közé, akik mindig egyformán jól adták elő a műsorra tűzött szerzeményeket. Ő inspiráció és ihlet nélkül nem tudott játszani. Ennek hiányában sokszor egykedvű volt előadása s közönségét hidegen hagyta. De ha hangulatban volt, a művészet magas régióiba emelkedett s magával ragadta hallgatóit is. Utolsó külföldi hangverseny körútját Studer Oszkár hegedűművész (▪) és Becker gordonkaművész társaságában körülbelül 15 évvel ezelőtt Svájcban tartotta meg. A svájci sajtó egyhangú elismeréssel adózott kiváló művészi tulajdonságainak.

— Mint pedagógus sok érdemet szerzett magának. Ha nem voltak tanítványai között elsőrangú nagy tehetségek, erről nem ő tehetett. De mégis minden esztendőben olyan kész művésznők kerültek ki iskolájából, kik hivatva vannak a zongoraművészet nagy tradícióit fenntartani és továbbítani.

— A zeneszerzés terén, annak minden műfajában maradandó becsű alkotásokkal gazdagította a magyar zeneirodalmat. Különösen zongoraszerzeményei és kamarazeneművei azok, amelyek neki maradandó nevet biztosítanak. Számtalan zongoradarabjai közt kiemelkedők a „Prätorius” egy karácsonyi dallama fölötti változatok, továbbá a „Ländler-
hangulatok” finomszerkezetű, bájos sorozata. A világháború kitörése előtt, egy amerikai pályázaton díjat nyert egy zongoraszvitjével — 1500 pályázó között.

— Kamarazeneművei közül a zongoraötös még legutóbb Drezdában aratott nagy sikert. Egy magyar szellemben írt vonós négyesét mutattam be a budapesti közönségnek Popper Dáviddal (▪) sok évvel ezelőtt. Remélhető, hogy e művek művészi fajsúlyuknál fogva mihamarabb ismét a nyilvánosság elé kerülnek.

— Két operát is írt. Az egyiknek címe „Maritta.” Az Operaház Káldy (▪) Igazgatósága alatt színre hozta. Zenéje végtelenül bájos és hatásos. Sajnos a szövegkönyv, bár meséje érdekes, avatatlan tollra bízatott. Csekély változtatásokkal kétségtelenül ismét beilleszthető volna az Operaház műsorába. „A halálos nász” című egyfelvonásos dalművét hagyta hátra, melynek előadását életében hiába várta.

— Rákóczi Ferenc hamvainak hazahozatala őt egy hason című világi oratórium megírására ösztökélte. E művet Bellovics (▪) adta elő. Megfelelő művészi előadásban bizonyára érvényesülnének e minden ízében magyar mű szépségei. Sok dalt írt. Ezek úgy kerültek ki lelke mélyéből, mint egy gyöngy kagylójából. Boldogsága és szomorúsága egy-egy dalban lett megörökítve. A Harmónia kiadásában jelent meg tőle 10 magyar dal. Ezek valóban gyöngyei a magyar dalirodalomnak. E daloknál magyarabbakat nem ismerek. Ott izzik a faji tulajdonságok eredetiségének nemes érce. Miért nem éneklik őket? Felhívom ezekre az énekművészek és énektanárok figyelmét.

— Aggházy zeneszerzői működésére azt lehet mondani; nem ismerték műveit életében, de kétségtelenül életre fognak ébredni halála után.

— Az ő jelleméről is szeretnék pár szót mondani.

— Büszke volt és önmagába zárkózott. Életfilozófiája a pesszimizmus felé hajlította s ez akadályozta őt sokszor abban, hogy az élet keserves szükségleteivel szemben a praktikus álláspontra helyezkedjék. Fiatal korában Schoppenhauer művei voltak az ő miatyánkja. Sokszor mondta: „Úgy is mindegy — minden múlandó.” Barátaival őszinte és szíves volt. Az irigységet, dacára annak, hogy ő nem érvényesült érdeme szerint, nem ismerte. Mások műveivel és munkásságával szemben szigorú, de tárgyilagos mértéket használt. Sokan félreismerték és gőgösnek tartották; ezért volt több ellensége, mint barátja. Az élet kis és nagy problémáival szemben sokszor nem tudott elhelyezkedni és egyensúlyt tartani. Ez sokban akadályozta őt és keserűséget szerzett neki. Nézeteiben és megjegyzéseiben annyira eredeti volt, hogy azok kik kevésbé ismerték, azokat paradoxnak tartották.

— Engem egy élet barátsága fűzött hozzá. A tavalyi tél meggyőzött arról, hogy egészsége lehanyatlóban van. Sajnos nem csalódtam. Az idei nyáron, Keszthelyen keresett enyhülést és gyógyulást szervi baja okozta szenvedéseire.
— Utoljára a Jendrassik-féle klinikán (▪) láttam, ott szorítottam kezet vele utoljára, ….. Megismert még, de látszott, hogy lelke már a másik világot keresi. Alig reagált már valamire. Csak egy szó hatott rá úgy, mintha felvillanyozták volna, ez a szó: „Béke”.

— „Igen — igen — béke — béke — lesz.” Ezek voltak utolsó szavai, …… s ő elköltözött az örök béke világába.

*

Megjelent a „Zenei Szemle” 1918. II. évf. 10. számában (november hó)


Néhány magyarázat a cikkben szereplő helységről és személyekről (Ardelao):

▪ Henri Vieuxtemps belga - hegedűművész és zeneszerző (1820-1881),

•Salle Erard – lenyűgöző szépségű Párizsi hangversenyterem,

•Gambetta – Leon Gambetta, Franciaország miniszterelnöke 1881-82 között (1833-1882),

•Colonne zenekar – Edouard Colonne (1873-1910) hegedűművész és karmester által alapított, zenekar,

•Studer Oszkár – hegedűs, Hubay tanítvány, zenetanár,

•Popper Dávid (1843-1915) cseh gordonkaművész és zeneszerző,

•Káldy Gyula (1831-1901), Operaház igazgatója 1895-1900 között,

•Bellovics Imre karmester, zenepedagógus,

•Jendrassik féle klinika – Jendrassik Ernő (1858-1921) orvos, bel és ideggyógyász, fiziológus,
a MTA tagja,

•Just Zsigmond (1863-1894) író

*
107   Ardelao 2016-09-23 00:36:47

MARIA MALIBRAN

— „Szeptember 23-án 180 éve, hogy Maria Malibran fiatalon elhunyt, aki a 19. században a legragyogóbb csillag volt az operaszínpadon.

— A Garcia családból származott, amely család valóságos opera-staggione volt. Például: A sevillai borbély, Rosina: Maria, Almaviva: Garcia papa, Figaro: Garcia Manuel, Bertha: Garcia mama. Csupa nagy énekes, de legnagyobb köztük Maria.

— A kis Maria önfejű, akaratos kislány volt. Az a hír járta, hogy apja brutálisan bánt vele, de ezt húga Paulina•, aki szintén világsztár lett, emlékirataiban megcáfolta. Ebben a családban, ahol az éneklés olyan könnyen ment, mint másoknál a lélegzés, a kis Maria oly gyorsan fejlődött, hogy már 17 éves korában színpadra lépett. Rosinát énekelte Londonban. A fiatal lány két és fél oktáv terjedelmű teljesen kiegyenlített, édesen csengő hangjával egy csapásra meghódította a közönséget. Ettől kezdve a színpad királynője s a közönség dédelgetett kedvence lett.

— Most egy érthetetlen és meg nem magyarázható lépést tett: 17 éves korában férjhez ment a 45 éves Malibran bankárhoz, akiről köztudomású volt, hogy a tönk szélén áll.
Malibran anyagi helyzetét akarta egyensúlyba hozni — Maria tiszteletdíjaiból. Nemsokára Maria kiábrándult férjéből s elvált tőle. A Malibran név mindazonáltal belekerült a művészettörténetbe s világhírre tett szert — kevesebb joggal talán senkié sem.

— Maria Malibranban a spanyol vér temperamentuma, a párizsi kecsességgel párosult. Énektudása pedig olasz iskolában nyerte hasonlíthatatlan tökéletességét. Színjátszási készsége páratlan volt. Tanulás és utasítás nélkül, ösztönösen minden szerepet úgy játszott, amint azt a szerep megkívánta. Ez a készsége, továbbá hangjának hihetetlen hajlékonysága képesítette, hogy a legellentétesebb karakterű szerepeket játszhatta. Don Juanban Donna Annát, majd Zerlinát. Fidéliót épp úgy, mint a Sonnambulát, tehát drámai szopránt és könnyű koloraturát. Egyébként is a legműveltebb és legszellemesebb nő volt, teljes tájékozottsággal és olvasottsággal a világirodalomban. Öt nyelven beszélt teljes tökéletességgel. Teljes joggal írta róla Rossini egyik levelében:
„Sok nagy és kiváló énekest ismertem, de csak három igazi zsenit: Lablachet•, Rubinit• és Malibrant.”
Éveken át együtt élt Charles de Bériot hegedűvirtuózzal. Gyermekük is született.

— Maria szenvedéllyel hódolt a lovassportnak. Oly nagyszerű lovas volt, hogy akár-melyik férfilovassal felvehette a versenyt. Sajnos, Angliában lovával elbukott és súlyos belső sérüléseket szenvedett. Mindazonáltal hősiesen tovább szerepelt a színpadon, míg egyszer összeesett a nyílt színen. Hordágyon vitték haza. Rövid haláltusa után, 1836.szeptember 23-án meghalt. Úgy jutott át a művészet egén, mint egy vakító fénnyel tündöklő meteor. Korában mindenki ismerte és istenítette. Jókai Mór regényeiben sokszor emlegeti.
Maria Malibran neve még ma is fogalom, akár az ének, akár a színpadi játék tökéletességéről van szó!”

Maria Malibran (1808.III.24. Párizs – 1836.IX.23. Manchester)


Megjegyzések:
•Húga, Pauline-Viardot néven vált híressé.
•Lablache, Luigi (1794-1858), korának legnagyobb basszistája volt.
•Rubini, Giovanni Battista (1795-1854), korának legünnepeltebb tenoristája volt. Sok milliót énekelt össze. Mikor a színpadtól visszavonult, hercegi kastélyt és birtokot vásárolt.


Az írás a „Zenei Kurir” című folyóirat 1936.IX.24-i számának megemlékezése alapján készült. Csak az emlékezés évfordulóját javítottam a mai időnek megfelelően, 100 évről 180 évre. A cikk írója nem közölte a nevét.

106   Ardelao 2016-09-10 19:18:45

„ZENEI INTÉZMÉNYEINK”

A SZÉKESFŐVÁROSI ZENEKAR


— Amikor június táján a budapesti hangversenytermek bezárják kapuikat s a hivatalos hangversenyévad befejeződik, fővárosunk vezetősége gondoskodik róla, hogy az itthon maradt, s a szép zenére kíváncsi és szomjas közönséget a nyári vakáció alatt is kielégítse nemes és tartalmas előadásokkal. Ilyenkor nyílnak meg Isten legszebb hangversenytermei és a csillagos kék ég alatt élvezhetjük a zenei alkotások remekeit.

— Évek hosszú során át a város több helyén próbálkoztak már szabadtéri hangversenyek tartásával. (Állatkert, a városligeti Iparcsarnok előtti tér, Városmajor, stb.) Hangzásbeli és közlekedési szempontból is eddig legalkalmasabbnak a belvárosi Károlyi-kert látszik.
A homloktérben álló szép Károlyi-kastély s a park, a szemnek is kellemessé teszi ezt a helyet.

— Az idei nyár (1942-tőt írunk, megjegyzés A.) egyik felejthetetlen estje volt az a Beethoven-hangverseny , melyen a két csipkefinomságú hegedűrománcot és a megrázó erejű V. (Sors) szimfóniát hallottuk. Ezen a varázslatos szép estén valóban úgy éreztük, hogy kettesben beszélgetünk a halhatatlan Mesterrel. Eltűnt mellőlünk minden, ami köznapi gondot és robotot jelent és a csillagok ezrei, melyekről oly szépen dalolt a Kilencedikben, titkosan sejtelmes sátort vontak fölénk. Majd megszólaltak a Sors-szimfónia kinyilatkoztatásszerű hangjai, melyekből éreztük az élet harcainak és szenvedéseinek nyughatatlan táncát, de a hősi élet mindeneken való győzelmét is.

— A mű megszólaltatója a Székesfővárosi Zenekar volt, elnök karnagyával Csilléry Bélával az élén. Ez a zenekar, mely a fővárosi zenei élet jelentős tényezője, megérdemli, hogy alakulásával, fejlődésével néhány sorban foglalkozzunk.

— Már a múlt század végén (19. sz. megj. A.) több próbálkozás történt, hogy a Filharmóniai Társaság mellett olyan zenekar alakuljon, mely komolyabb, értékesebb zeneművek előadására vállalkozhatik. Talán szűkkeblűség, pénzhiány, vagy az érdeklődés hiánya okozta, hogy e kísérletek nagyjában meddők maradtak. Városi zenekar felállítására elsőnek Bárczy István főpolgármester gondolt 1908-ban, majd 1914 tavaszán Márkus Jenő, akkori városgazdasági tanácsnok, határozott javaslatot dogozott ki ebben az ügyben. Szép tervük keresztülvitelét a világháború kitörése akadályozta meg. A világháborúból hazatért Bor Dezső 1922-ben újból felveti a tervet és összehívja a főváros zenekedvelő tisztviselőit, barátait közös muzsikálásra. Ebből a kezdetben 30 tagból álló társaságból fejlődik lassan a mai nagyméretű Székesfővárosi Zenekar, melynek létszáma jelenleg 72 muzsikus (1942).

— Első nyilvános hangversenyüket 1923 februárjában adják a Pedagógiai Szemináriumban, áprilisban már a Pesti Vigadóban mutatkoznak be, nyáron az Állatkertben hangversenyeznek, ősszel pedig megkezdik vasárnap délutáni hangversenyeiket a Szent Gellért-fürdő márványtermében. Ettől kezdve a zenekar már jelentős tényező fővárosunk kultúréletében.

— A márványterem csakhamar szűknek bizonyult és 1927-ben már a jóval nagyobb Pesti Vigadóba kellett menniök. Olcsó és szép hangversenyeiken a zenekari számok között neves művészek, énekkarok, iskolai gyermekkarok is szerepeltek. A hangversenyeket, amelyekről a közönség pontos ismeretterjesztő műsorlapot is kapott, azóta a Székesfővárosi Népművelési Bizottság rendezi. E hangversenyek ma már a Művelődés Házának hatalmas helyiségében is telt nézőtért jelentenek.

— A zenekar egyre több és nehezebb feladat megoldására vállalkozott, persze így egyre jobb s tanultabb zenészekre volt szüksége és egyben arra is, hogy az igy összetanult zenekar állandóan együtt maradjon. Ezért 1941 őszén a főváros pénzügyileg is megszervezi a zenekart s a tagoknak, mint fővárosi tisztviselőknek, biztos megélhetést nyújt. A zenekar tagjai most már idejüket és tudásukat teljesen a főváros e nagyjelentőségű kulturális intézményének céljaira fordíthatják.

Írta: Rossa Ernő
(1909-1972), zenepedagógus, karnagy,
szöveg-író, zeneszerző.

Megjelent: az „ÉNEKLŐ IFJÚSÁG” című folyóiratban
II. év. 1. sz./1942.szeptember hó



— A Nemzeti Filharmonikus Zenekar története 1923-ban kezdődött, amikor megalakult a Székesfővárosi Zenekar, mely hamarosan Budapest zenei életének egyik központja lett. Alapító és 15 éven át vezető karmestere Bor Dezső volt.

— Károlyi-kert: 1940-1970-ig rendszeres komolyzenei hangversenyeket tartottak. A koncerteknek a metró építése vetett véget.

— Művelődési Ház = Városi Színház, mai Erkel Színház.

— dr.Csilléry Béla (•1915), magyarországi születésű angol karmester és zeneigazgató.
1940-ben került vezető karnagynak a Székesfővárosi Zenekar élére.
105   Ardelao 2016-09-07 18:48:42

Wladimir von Pachmann

Heiner Lajos fórumtárs néhány hete (VII.13) említette Pachmann nevét az egyik topicban („A publikum és a szervezők elbunkósodásáról”).
Most találtam a világhírű zongoraművészről egy érdekes cikket egy régi folyóiratban. Szó szerint idézem (az eredeti helyesírással):

— „Nyolcvanéves, rokkant alaku kis aggastyán. Rövid lábaival, erős felsőtestével, régimódi gallérjával. Anton Bruckner közismert árnyékrajzaihoz hasonlít ez az emberke. De feje más: inkább szinészfej. Valami vén komikusé az arca, tele ravaszkás jósággal, fáradt lemondással és öregasszonyos kokettériával. Leül a zongora elé, jókora Chopin-műsort játszik le, amelyet végül is számtalan ráadással told meg — anélkül, hogy észrevehetően elfáradna. Már a csorbulatlanul megőrzött emlékezőtehetsége is csodálatraméltó, — de technikája nem kevésbbé. Az egész estén át alig hallunk tőle mellévert hangokat. Minden számát üvegtisztán mintázza meg. Nehéz részleteknél inkább a kifejezést áldozza fel, semhogy a teljes pontosságból valamicskét is engedjen. Ilyenkor összeszorítja ráncos szemöldökeit, kitátja fogatlan száját. Vigyáz. . . Vigyáz, mint a gyermek. S eszünkbe jut a zongoraművészek másik nesztora: Emil von Sauer. Milyen ellentétes megöregedést jelent ez a két művész! Sauer az öreg férfi; Pachmann a gyermekké vált szenilis ember. Sauer férfiasan hat még most is; leromlott szervezete fölött ép szellemi erő győzedelmeskedik. Pachmann kisértetiesen semleges lény: aggastyán: vénasszony és gyermek keveréke. . .

— Mialatt játszik, emlékezetünkbe idézzük azt, amit multjáról tudunk. 1848. július 27-én Odesszában született; atyja egyetemi tanár volt Bécsben: innen indult el diadalmas pályáján, amely Párison és Londonon át Amerikába vezette őt. Évtizedeken át első szaktekintély volt ott. Kétségtelen, hogy valamikor nagyon szépen játszhatott, ezt bizonyítja még ma is zengzetes és bravurosan sokoldalu billentése. Az időmértékeket az önkényeskedő Chopin-játékosokhoz mérten meglepő szigorral tartja be: inkább a billentés kaleidoszkópikusan tarka árnyalataival jellemez. Valószínű, hogy ez a virtuóz átszinezés volt valamikor a legfőbb erőssége. . . De lám! A közönség nevet, mulat. Miért? Mert Pachmann — odafönn a dobogón — játékközben dikciózik, monologizál. »Ezt a négy taktust szépen játszottam.« »Most bizony gyönge részlet következik, Chopin ezt rosszul komponálta.« »No, ez megint gyönyörű.« Stb. . . Pachmann régóta híres ezekről a közbevetett kiszólásairól. Lehet, hogy Amerikában az ilyesmi lényegesen hozzájárult népszerüsitéséhez, mint minden, ami excentrikus, hóbortos és különcködő. Bizonyos, hogy Pachmann viselkedése nem spekulativ, nem előre elgondolt, közönséges trükk. Szivesen elhisszük és el is képzeljük, hogy ez a sajátságos modor lassanként fejlődött ki nála és tulajdonképpen abból áll, hogy idők folyamán megrögződött és túlnyomová vált képzeteit fenszóval kimondja. . . Ha jól megfontoljuk, akkor ez legkevésbbé sem nevetséges jelenség, sőt talán inkább megrázóan szomoru, — mint a falu bolondja, aki hol össze-visszakiabál, hol Shakespeare örültjeire emlékeztetően titokzatos és mély igazságokat hirdet. Pachmann is gügyög, ha Bachot elavultnak és Mozartot gyerekesnek mondja. S megdöbbent, ha a skála melódikus erejéről vagy a zongorából kiemelt hangokról mormol hamiskás mosolytól kisért megjegyzéseket. Lombrosora gondolunk és némán hagyjuk el a termet.”

Wladimir von Pachmann (1848.VII.27. Odessa – 1933.I.9. Roma)

Jemnitz Sándor írása.
Megjelent: „CRESCENDO” c. Zeneművészeti és Zenetudományi Folyóiratban
1928. II. évfolyam 8. számában.
104   Búbánat • előzmény103 2016-08-19 17:47:28
Kórodi András karmester és zenekara ebből az ismertetett operából annak idején felvette a rádióban ezt a jelenetet:

- Adelburg Ágost: Zrínyi – Esküjelenet (Sólyom-Nagy Sándor és Magyar Állami Operaház Hangversenykórusa és az MR Szimfonikus Zenekara.)

És még jó néhány régi magyar opera részletét rögzítették a rádióban:

- Arnold György: Kemény Simon - Nyitány (MR Szimfonikus Zenekara)
- Ruzitska József: Béla futása - Kálmán áriája a II. felvonásból (Miller Lajos és a Magyar Állami Operaház Zenekara)
- Heinisch József: Mátyás királlyá választása - Mátyás és Madróczy kettőse a II. felvonásból (Decsi Ágnes, Takács Tamara és a Magyar Állami Operaház Zenekara)
- Bognár Ignác: A fogadott leány - Mari áriája (Kincses Veronika és a MR Szimfonikus Zenekara)
- Császár György: A kunok - Margitta és Uzád esküje a II. felvonásból (Zempléni Mária, Póka Balázs és a Magyar Állami Operaház Zenekara)
- Böhm Gusztáv: A debreceni bíró - Közzene és bordal a II. felvonásból (Gáti István és a MR Szimfonikus Zenekara)
- Bertha Sándor: Corvin Mátyás - Ridolfo balladája (Molnár András és a MR Szimfonikus Zenekara)
- Doppler: Benyovszky - Afanázia áriája (Kalmár Magda)
- Doppler: Két huszár - Sándor és Marci kettőse az I. felvonásból (Korcsmáros Péter, Póka Balázs)- Doppler: Ilka, vagy a huszártoborzó - Ilka áriája a II. felvonásból (Kalmár Magda)
- Doppler: Vanda - Mazurka (MR Szimfonikus Zenekara)
-Thern: Képzelt beteg - Jani áriája (B.Nagy János)- Thern Károly: Tihany ostroma - Szerelmi kettős (Kalmár Magda, Gulyás Dénes és a MR Szimfonikus Zenekara)
-Thern: Gizul - Isidora és Endre kettőse (Zempléni Mária, B. Nagy János)

Németh Amadé vezényli ezeket a még nem említett operarészleteket is - régi magyar operákból (rádiófelvétel):

- Bognár Ignác: Tudor Mária – Johanna áriája, I. felv. (Kalmár Magda és az MR Szimfonikus Zenekara)
- Szerdahelyi József: Tündérlak Magyarhonban – Magyar tánc (MR Szimfonikus Zenekara)
- Szerdahelyi József: Tündérlak Magyarhonban – A tábornok áriája, I. felv. (Gregor József és a MR Szimfonikus Zenekara )
- Szerdahelyi József: Tündérlak Magyarhonban - Cserebogár-kettős (Zempléni Mária, Póka Balázs)
- Doppler Ferenc: Vanda – Vanda ariettája (Kalmár Magda és az MR Szimfonikus Zenekara)
- Thern Károly: Gizul – Gizul áriája, III. felv. (Miller Lajos és a Magyar Állami Operaház Zenekara)
- Ruzitska József: Béla futása – Hunnia nyög letiporva (Temesi Mária és a Magyar Állami Operaház Ének- és Zenekara)
- Ruzitska József: Béla futása – Zárókórus (Magyar Állami Operaház Hangversenykórusa és az MR Szimfonikus Zenekara
- Mátray Gábor: Cserny György – A cigány dala (Gáti István és az MR Szimfonikus Zenekara)
- Mátray Gábor: Cserny György – Zárókórus (Magyar Állami Operaház Hangversenykórusa és az MR Szimfonikus Zenekara)
- Mátray Gábor: Cserny György - Rusitza és Damián kettőse (Kukely Júlia, Bándi János)
- Erkel: Erzsébet – a II. felv. nyitókórusa (Rohonyi Anikó és a Magyar Állami Operaház Hangversenykórusa és az MR Szimfonikus Zenekara)
- Erkel: Erzsébet – Erzsébet és Lajos kettőse, II. felv (Kincses Veronika, B. Nagy János és az MR Szimfonikus Zenekara)
- Erkel: Erzsébet – Gunda és Kuno kettőse (Zempléni Mária, Gáti István és a Magyar Állami Operaház Hangversenykórusa és az MR Szimfonikus Zenekara)
- Császár György: A kunok – Andorássy románca (B. Nagy János és a Magyar Állami Operaház Zenekara)
- Thern Károly: Tihany ostroma – Keled románca, II. felv. (B. Nagy János és a MR Szimfonikus Zenekara)
- Thern Károly: Tihany ostroma – Keled áriája, I. felv. (Molnár András és a Magyar Állami Operaház Énekkarának Férfikara és a Magyar Állami Operaház Zenekara)
- Rózsavölgyi Márk: Visegrádi kincskeresők – Péter áriája, II. felv. (Korcsmáros Péter és a Magyar Állami Operaház Zenekara)
- Bartay András /Endre/: Csel – Gazsi áriája, I.felv. (Vághelyi Gábor és a Magyar Állami Operaház Zenekara)

Más, még korábbi rádiófelvételekről:

- Mosonyi: Szép Ilonka – Mátyás és Peterdi kettőse (Mátyás Mária, Jámbor László)
- Császár György: A kunok – Margitta és Andorássy kettőse (Mátyás Mária, Szabó Miklós)
103   Ardelao 2016-08-19 16:55:24

Adelburg Ágost: „Zrínyi” opera 5 felvonásban


Németh Amadé: „A Magyar Opera Története” (a kezdetektől az Operaház megnyitásáig) c. könyvében az alábbiak olvashatók:

— 1868. június 23-án került sor a Nemzeti Színház egyik legérdekesebb és legizgalmasabb bemutatójára, a horvát eredetű Adelburg Ágost lovag 5 felvonásos, Theodor Körner drámája nyomán készült „Zrínyi” című operájának első előadására. Körner Zrínyijét Szemere Pál fordította magyarra 1818-ban. Ez 1836-ban jelent meg nyomtatásban. Kölcsey Ferenc bírálatából idézünk: „hősünk német köntösben […] semmi különös dicsőséget nem sugározhatik […] hanem a magyar nyelv hangja, a magyar játszó és néző megcsalják a szívet, s a patriotizmus gerjedésbe jött érzelmei a kritikát, ha bár csak pillanatokra is, megszelídítik.” Körner „a schilleri lélek híjával volt, másként oly varázsló fényben tüntette volna fel a szigetváriakat, mint amilyenben a schilleri személyek vagynak.” A dráma cselekménytelen. Szolimán jobban van jellemezve, mint Zrínyi. Szemere még Körner „rímjátékait” is átvette. „Boldog az, kit géniusa gyötrő dialektikálás nélkül önként vezérel a jó úton! De boldogtalan az, ki fejtörés és körömkoptatás közt kínozza magát, nem azért, hogy jó utat találjon, hanem, hogy tévelygéseit a világ, vagy legalább saját maga elől, elrejtse!”

— A librettó (feltehetően a zeneszerző munkája a magyar szövegfordítás alapján) meglehetős hűséggel követi a dráma élőképeit, természetesen rövidít, tömörít, mégsem képes élővé varázsolni az eleve elhibázott koncepciót. Erre csak Adelburg nagyszerű zenéje lesz alkalmas. „A nyitány egy szélesebb keretű műegész, mely gazdag színkeverékkel s hatásos hangszereléssel bír” — írja a főpróba után a Zenészeti Lapok (V.28.). A bemutató előadáson a nyitányt s a mű egyéb részleteit elhagyták, mert az egész opera rendkívül hosszúnak bizonyult.

— A bemutató szereposztása:
Zrínyi – Simon Gusztáv, Szolimán – Kőszeghy Károly, Éva – Kotsits Irma, Heléna – Pauliné Markovits Ilka, Juranics – Ellinger József, Alapi – Bodorfí Henrik, Müezzin – Korbay Ferenc,
Huber Károly vezényelte, Böhm Gusztáv rendezte az előadást, melyet a sajtó és a közönség is lelkesen fogadott. Szóltunk a statikus szöveg hibáiról, nos, Adelburg könnyedén vette ezt az akadályt és operazenéje — írja a Zenészeti Lapok (IV.21.) „telve van igen sok szépséggel, emelkedett irályt, sok helyt meglepő szép kidolgozást és találó jellemzéseket találtunk abban, szóval, gazdag fantázia költészet és készültséggel rendelkező költőre mutat, kinek csak tér és alkalom kell, hogy kiváló tehetségét egész teljességgel érvényesíthesse.” A szerző „Nem hódol kizárólagosan egy zeneiskolának sem, de céljához képest mindenik előnyeit felhasználja. Ahol pedig a speciális nemzeti zene terére lép, ott jótékonyan hat eredeti vonatkozásaival.” (A Zenészeti Lapok VI.14, 21, 28-i számai részletesen foglalkoznak a művel).

— A Pesti Napló (VI.25.) kritikusa már nem ilyen lelkes. Miután elveri a port Körneren, csodálkozik, hogy Adelburg nem igyekezett drámaibbá tenni a túl hosszú képek sorát. „Ha mindezek mellett […] teljes sikerét constatáljuk a műnek, ez már körülbelül kritikája a zenei résznek, mely […] cselekvény, sőt történet hozzájárulása nélkül maga vívta ki sikerét. Különösen sikerültek a finálék, s a karok […] Az eskü jelenet egyik fénypontja a műnek […] az opera czél szerű rövidítések mellett állandó darabja lehet a játékrendnek.”
A Zrínyi a Nemzeti Színházban 10 alkalommal került színre. A gondosan kimunkált partitúra ismeretében Adelburg operáját Mosonyi és Doppler Ferenc művei mellé soroljuk.

Adelburg Ágost (1830 – 1873)
102   Búbánat • előzmény99 2016-08-18 13:15:44
A témához (Meg nem írt operák) kapcsolódik, ezért áthoztam ide a Liszt-topicból (674. sorszám):

Liszt Ferenc egész életén áthúzódik az opera bűvös fonala, de sohasem tudja megragadni…

101   Búbánat • előzmény73 2016-08-18 13:10:40

Haraszti Emil: Hubay Jenő élete és munkái - Berzeviczy Albert előszavával

Budapest Singer és Wolfner Kiadása

Pages: 336

Rákattintva az oldalra, végiglapozhatjuk és elolvashatjuk - elektronikus úton - mind a 366 oldalt.

A könyv szövege elérhető és elolvasható pdf formátumban is.
100   macskás 2016-07-26 17:38:59
100
99   Ardelao 2016-07-26 15:22:04

ZENETÖRTÉNELEM


Meg nem írt operák

Írta: Cserna Andor


— A zenetörténet, mint minden pozitív tudomány, csak a megtörtént tényeket veszi tekintetbe. Gondosan elkönyveli mindazt, amit a komponisták évszázadok során tettek, míveltek, felsorolja műveiket, arról azonban, amit nem csináltak meg, hallgat, vagy csak igen kevés szóval emlékezik meg. A negatívumok nem érdeklik a történelmet. Hiszen a históriai felsorolásban alig kapnak helyet azok a művek is, amelyek annak idején nem arattak maradandó jelentős sikert, hát még azok, amelyek csak tervben, a koncepció legkezdetlegesebb stádiumában voltak meg! Pedig nagyon érdekes és különös statisztika volna a meg nem írott operáké.

— Hogy félreértés ne legyen: azokat a műveket értem ez alatt, amelyeknél megvolt a megírás szándéka, csak éppen a komponálás munkája nem került kivitelre. Egészen más ez, mint az elő nem adott operák sora, amely kétségkívül fölér az az előadottakéval, pedig a „Dafne,” az 1594-ben előadott első opera óta, amelynek három szerzője is volt, Peri, Caccini és Corsi, számtalan operát írtak, amelyeknek csak igen kis töredéke került előadásra. Hiába volt az első operának három komponistája, az emberek gyorsan rájöttek arra az igazságra, hogy nem a szerzők mennyisége adja meg a mű kvalitását. A 19. században volt olyan opera is, amelynek nem kevesebb, mint kilenc komponistája volt, mégis csúfosan megbukott. Ez a nagyon is megírt opera a „La marquise de Brinvilliers” volt és betűrend szerint a következő komponisták vallották szerzőségét: Auber, Batton, Berton, Blangini, Boieldieu, Carafa, Cherubini, Hérold, és Paӫr.

— De ne menjünk a végletekbe. A meg nem írott operákról essék most szó, ezek között is azokról, amelyeknek csirája nevezetes, jelentőséges komponistákhoz fűződik. Vegyük például Beethovent, kinek egyetlen operája van csak, a klasszikus, nemes „Fidelio.” Beethoven azonban a „Fidelio” előtt is foglalkozott operatervekkel, sőt operája kedvezőtlen fogadtatása után sem szűnt meg színpadi művek tervezésében.
„Csak azt nem írom meg, — mondja a nagy komponista egyik levelében, — amit legjobban szeretnék, nem pedig azért, mert pénzre van szükségem. Mindamellett nem lehet mondani, hogy csak éppen a pénz kedvéért komponálok. De ha elmúlt ez a periódus, remélem, hogy megírhatom végre azt, amire vágyom, a Faustot.”

— Beethovennek ez a Faust-operája azonban sohasem született meg. A „Fidelio” előtt még egy másik operaterve is volt Beethovennek. Ennek az operának a címe nem ismeretes, de a nagy mester naplójegyzeteiből megállapítható, hogy a szövegét Schikaneder, „A varázsfuvola” librettistája írta és Beethoven dolgozott is a megzenésítésén. A „Fidelio” balsikere nem keserítette el. Hitt és bízott a színpadban és eltökélt szándéka volt, hogy ezen túl minden évben ír egy nagy operát, ha a színház igazgatósága évi 2400 forint fikszumot biztosít számára. 2400 forint azonban nagy pénz volt akkor, a színházaknál ismeretlen fogalom volt az előleg és Beethoven operái megíratlanok maradtak. Ezeknek a terveknek csak a címeit tudjuk, néhánynak ismerjük a szövegíróját is. Ezek a „Macbeth,” „Bradamante” (Collin József szövege), „Le ruines de Babylon” (francia melodráma, melyet Beethoven Treitschkével, a Fidelio szövegírójával akart operaszöveggé átdolgoztatni), „Romolus és Remus .” Mindezek az operák megíratlanok maradtak. Theodor Körner, a katona-költő is készült Beethoven számára operaszöveget írni, de la Motte-Fouquétól is várt librettót, de hiába. Sokat foglalkozott Beethoven meglévő irodalmi művek operai feldolgozásának gondolatával is. Operát szeretett volna írni Byron „Corsar” –jából, „Vampyr” –jából, Zakarias Werner „Vanda, a szarmaták királynéja” című drámájából. Shakespeare „Romeo és Júliá”-jából, a szép Meluzina históriájából. Az utóbbi terv majdnem megvalósult: Grillparzer készült írni szöveget, de a nagymester meghalt még mielőtt a várva-várt librettót megkaphatta volna. Ilyen sorsa volt a „Hermannsshlacht” című operának is, amelyet Gluck írt volna meg, ha nem akadályozza meg benne a halál.

— A meg nem írott operáknak oka legtöbb esetben az első kudarc. Valószínű a feltevés, hogy Robert Schumann „Genoveva” című operájának balsikere után még akkor sem írt volna újabb operát, ha történetesen életben maradt volna. Későbbi operaterveiről, melyeket már nem tudott megvalósítani, pontos ismereteink vannak. Tudjuk, hogy többek között Hoffmann „Doge és dogaresse” című novellájából szeretett volna operaszöveget írni és egyet-mást fel is vázolt belőle. Schumann operatervei között találjuk még a következő címűeket: „Lohengrin,” „A nibelungok,” „Till Eulenspiegel.”

— Gyakran oka az opera meg nem írásának a librettó szállítója is. A komponista csak nehezen tud szabadulni a rossz szövegírótól és csak kevésnek sikerül úgy a dolog, mint Mozartnak, aki kis ideig megpróbálkozott ugyan egy bizonyos „A kairói liba” című opera megzenésítésével, de csakhamar belátta, hogy ez a liba, ha kairói is, nagyon ostoba és abbahagyta az egészet. De Mozart legalább kapott később jobb operaszöveget. Hány zeneszerző volt és van azonban, aki hiába keres-kutat egész életén át jó operaszöveg után. Ilyen volt Mendelssohn is, aki hagyományos szerencséje mellett sem tudott olyan librettóra akadni, amely kielégítette és ihlette volna. Sokat foglalkozott a Loreley mondával, de ebből az operájából csak egy finálét és három rövidebb számot komponált. Ilyen be nem fejezett és soha meg nem írt opera lett Weber „Rübezahl” és „Die drei Pintos”című két műve is. Az első ifjúkori műve volt, amelyből csak a nyitányt és három számát írta meg, a másikból azonban, melynek címe Theodor Hell, a szövegíró szerint „Der Brautkampf” volt, csak az első felvonás vázlatai készültek el.
Megíratlan maradt egy „Viola” című opera is, melynek szövege Shakespeare „Amit akartok” című vígjátékából készült. A cseh Smetana is foglalkozott vele, de abbahagyta.

— Sok megíratlan operája volt Wagnernek is, akinek első ilyen művéül „A nász” (Die Hochzeit) című 1832-ben írott operát kell tekinteni. A nagy bayreuthi mester abban a kis önéletrajzban, amelyet Laube számára írt, elmondja, hogy tizenkilenc éves korában komponálta ezt a művét, de mert a nővérének tetszését nem nyerte meg vele, megsemmisítette az egészet. Még a „Rienzi” előtt keletkezett „A boldog medvecsalád” (Die glücklicke Bärenfamilie) című vígopera szövegkönyve, amelynek megzenésítésétől azonban saját változott, fejlettebb ízlése tartotta vissza Wagnert. De megíratlan maradt ez az opera is, 1848-ban, ugyanakkor, amikor a Nibelung-mondával kezdett foglalkozni, Barbarossa Frigyesről akart operát írni, de helyette megkomponálta „Siegfried halálá”-t, a nibelung ciklus magvát. Meg nem írott operája Wagnernek a „Nazareti Jézus” is, amelynek szintén csak a szövegvázlata készült el. Az egész darab eszméjét és gondolatmenetét azonban később felhasználta a „Parsifal”-ban. Ami ott Jézus és Magdolna, az itt Parsifal és Kundry. Végül, megíratlan Wagner opera maradt „Wieland, a kovács,” melynek szintén csak a szövegvázlatát ismerjük. A szöveget Wagner Lisztnek ajánlotta fel megzenésítés végett, de a nagy bayreuthi weimari barátja nem vállalkozott a feladatra. Később Berlioz foglalkozott vele, de a tervnél több nem lett belőle. A szöveget azután Mihalovics Ödön, Wagner magyar tanítványa és barátja, majd a német Zenger Miksa zenésítette meg.

Megjelent a Zenei Szemle folyóiratban.
1918.II.évf. 9. sz. november

Megjegyzés (A):
Cserna Andor (Grünfeld Armin)
(1885-1933)
Újságíró, szerkesztő, kritikus, műforditó.
98   Ardelao 2016-06-09 16:45:13

KAREL BURIAN, vagy ahogy nálunk hívták: BURIÁN KÁROLY

Emlékezés egy nagy énekesre, “Zenei Szemle” 1924.3.sz.(november)

Karel Burian 1870.I.12. Prága – 1924.IX.25. Prága
— Aránylag fiatalon, 54 éves korában szállt sírba a nálunk is hosszú időn át működött Wagner énekes. Szülővárosában, Prágában nyerte kiképeztetését Wallerstein főkántortól, s bevált, első nagy sikere 1892-ben megnyitotta előtte Köln, Hannover, Hamburg, Drezda operaszínpadait. Kár, hogy a tüneményes hangú tenorista az utolsó decenniumban egyre jobban rabjává lett az alkoholnak, ami nem egyszer botrányok okozójává lett. Még sokan emlékeznek arra, mikor a budapesti Operában egészen dülöngélve énekelte Lohengrint. Medek Anna, mint Elza, halkan szemrehányást tett neki, mire ő hangosan és gorombán felelt vissza: “Nie sollst du mich befragen!” A Münster jelenetben pedig oda súgta Rózsa – Telramundnak: “Te Lajos! Isteni vörös bort fedeztem fel Budán. Holnap oda viszlek.”

— Burián, hogy első feleségétől elválhasson, adoptáltatta magát s igy magyar állampolgárrá lett. Hálából megtanult magyarul, magyarul énekelte az Anyeginban Lenszkij áriáját s korrepetitorával, Vajda Edével is mindíg magyarul beszélt. (Anyanyelvén kívűl, még németül és olaszul is tudott, megj. A). Pár év előtt a Balatonnál Szemerével és Székelyhidyvel magyar nótákat énekelt s tréfálkozva azt mndta, hogy legközelebb magyar attilát varrat magának, magas szárú csizmával, árvalányhajas pörge kalappal megy Prágába vendégszerepelni. Ennek dacára megmaradt jó csehnek is, bár az új cseh hatalom rossz néven vette az ő magyar állampolgárságát. A budapesti Operába ő hozta be Smetana “Daliborját” és “Csókját,” amikből s egyéb szerzeményeiből gyakran énekelt hangversenyein. Egyszer könnyekre fakadt egy vidám társaságban, midőn valaki a cseh nemzeti dalra, a “Kde domov můjára” zenditett rá (“Hol van hazám,” megj. A).

— Pesten a London▪ szállóban lakott, de megharagudott a tulajdonosra, mert az nem akart az ő kedvéért este 10 óra után új hordót csapoltatni. Béldi Izor▪ jegyzi fel, hogy 1908-ban az opera mellett egy sörházban találta őt, holott már közeledett az este, mikor Buriánnak Siegfriedet kellett volna énekelnie. Figyelmeztetése hiába való volt. Végre egynegyed 7-kor, mikor már az előadásnak is meg kellett volna kezdődnie, akkor üzent át Burián egy névjegyen, hogy rosszul van, nem énekelhet. Az utolsó pillanatban aztán a Säckingeni trombitást▪ tűzték ki a műsorra. E szeszélyesség volt egyik fő jellemvonása. Így a budapesti Operától is első ízben szó nélkül Drezdába szökött. Helyébe aztán Anthes György▪ jött ugyanonnan.

— Burián egyike volt azoknak a régi világból való bohém kedélyű énekeseknek, kik egész lényüket belehelték szerepükbe. Hívták őt is Amerikába, de ő még nem ismerte azt a pénzhajhászást, ami a modern művészeket jellemzi. Többre becsülte a meghitt baráti társaságot, mint a turnék nomádélettel járó jövedelmeit. A budapesti Opera, hol többek közt ő kreálta Trisztánt, kegyelet jeléül a terézvárosi templomban gyászmisét mondatott érte. A mise alatt az egész Opera működése szünetelt, hogy mindenki ott lehessen. Az operai zenekar a Siegfried gyászindulóval, az énekkar a Tannhäuser zarándokkarával rótta le a kegyelet adóját a nagy énekes emlékére.
Az újságcikk írója (Z)?

Megjegyzések:

Az egykori London Szálló a Nyugati pályaudvarral szemben állt. 1864-1927-ig üzemelt, utánna lebontották. Ma a SKÁLA-METRÓ áll a helyén.

Béldi Izor (1867-1926) zenekritikus, zeneszerző, ügyvéd, újságíró, operett szövegíró (eredeti neve: Goldstein József dr.).

“A Säckingeni trombitás” Viktor Nessler (1841-1890) nagysikerű négyfelvonásos operája.

Anthes György (1863-1922) német operaénekes, korának egyik legnagyobb Wagner énekese volt.
97   Héterő • előzmény96 2016-03-28 18:08:38
:-)
96   IVA • előzmény94 2016-03-28 05:53:33
Hozzájuk kell számítani valamennyi „magyar vérű” operaszerzőnket is, hiszen őseik migránsként léptek be az ország területére a Vereckei-hágónál.
Erkel Ferenc a leírtak szerint nemcsak migráns volt, hanem a Bánk bán megzenésítésével őshaza-árulónak is számít.
Most attól tartok, hogy jelenünk migránsai – az Opera-Világ kigyűjtését olvasva – valamennyien azt fogják írni betelepedési folyamodványukra, hogy január elsején születtek és az európai operairodalmat jöttek gazdagítani.
95   Momo • előzmény94 2016-03-28 01:45:19
(elnézést, nem akartam ekkora space-t a végére)
94   Momo 2016-03-28 01:39:08
Az Opera-Világ összeállítása:

A Top 10 migráns operaszerző – I.

A Top 10 migráns operaszerző – II.


:-))




93   Búbánat • előzmény92 2015-12-07 12:41:06
Persze, brácsa az...Köszönöm.
92   pio • előzmény88 2015-12-07 12:31:45
Kedves Búbánat, kösz eme nagyon érdekes bejegyzésért, ám ha "viola",akkor nem hegedű, hanem brácsa. A fénykép is azt igazolja, hogy Kacsoh Zoltán hangszere a hegedűnél egy számmal nagyobb instrumentum.
91   smaragd • előzmény90 2015-12-07 11:14:14
Reménykedhetünk, hogy egyszer talán ők is a Dankó Rádióban Nagy Ibolya vendégei lesznek!
90   Búbánat • előzmény89 2015-12-07 10:25:20
Ez igen érdekes adalék az előbbiekhez! Köszönöm.
89   smaragd • előzmény88 2015-12-07 10:23:29
Kacsóh Pongrác leányunokájával jártam egy gimnázumba.
Annak idején mi is beszélgettünk régi, zenei, személyes emlékekről.
Sajnos évtizedek óta nem találkoztam vele.
88   Búbánat 2015-12-06 12:29:27
A minap újra találkoztam Kacsóh Pongrác unokájával, Kacsóh Zoltánnal, aki évtizedek óta Svájcban él, Genfben, és az Orchestre de la Suisse Romand tagjaként hegedű (viola) a hangszere; a hatvanas évek derekától gyakorta jött el a pesti „ferences” templom oratorikus koncertjein közreműködő, ÁHZ-tagokból (is) álló, zenekarába játszani, kisegíteni. Akkoriban Bucsi László karnagy-igazgató irányította a Liszt Ferenc Kórust, és a nagyobb ünnepekkor (húsvét, pünkösd, karácsony) minden évben elhangzottak a zeneirodalom nagyszerű alkotásai közül például Bach Máté és János passiói; a h-moll mise; Liszt Koronázási és Esztergomi miséi; a Christus oratórium; Mozart, Haydn, Schubert miséi; Kodály: Missa Brevis stb.

A János vitéz szerzőjének unokája már a hetedik ikszet tapossa, de most is fiatalos, jó kedélyű, igazi társasági úriember, mindig öröm a vele való (újra)találkozás – így volt ez most is, amikor az Ars Nova Sacra Énekegyüttes jubileumi hangversenyét – amiről beszámoltam itt a fórumon „Az énekkar mint közösség”-topicban (27.sorszám alatt) – Kacsóh Zoli is eljött meghallgatni a Bp., VIII. ker. Üllői úti Örökimádás templomba. A koncert után adott fogadáson, A Grundban, volt kis idő vele is beszélgetnem, emlékeztünk a régmúlt nagy időire, zenei eseményeire, felidéztük a közös zenei élményeinket is.

Mindez onnan jutott most eszembe, hogy a neten böngészve eljutottam Kacsóh Pongrác életrajzához, benne fiának, Kacsóh Jánosnak, az édesapjára való visszaemlékezés fejezetéhez:

Kacsóh Pongrác fia emlékeiről mesél

"Nagyon kicsi fiú voltam, amikor édesapám meghalt és még kisebb, amikor szegény, szellemi élőhalottá vált - meséli kicsit keserűen Kacsóh János, Kacsóh Pongrác fia, amikor őt ezredével, 1941 májusában Nagyváradra vezényelnek. Ennek kapcsán ad interjút, majd így folytatja: - Mégis emlékszem, hogy még iskolába sem jártam, amikor apám zongorázott nekem és megengedte azt is, hogy egy ujjal leüssem a fekete-fehér billentyűket. Emlékszem a "János vitéz"-előadásra a Király Színházban, Fedák Sárival a címszerepben. Azóta persze láttam még jó néhányszor a "János vitéz"-t és talán - teszi hozzá - a címszerepet is el tudnám játszani, tudom a szöveget, legalább is így értem, no meg aztán katona lettem, sőt Huszár is vagyok, meg János is". Egyébként 1941 májusában Nagyváradon felkérik a huszártiszt urat, azaz Kacsóh fiát, hogy vezényelje ő el egyik este a "János vitéz"-t, amely kérésnek ő szíves örömest eleget tesz. "Azt hiszem, az a taps, amely a felvonás végén felzúgott, annak szólt, hogy a zenekart nemcsak az apám iránt érzett kegyelettel és lelkesedéssel, de tudással is vezényeltem. Nem vagyok elbizakodott, nem érzek magamban semmi rendkívüli tehetséget, zeneszerzéssel eddig jóformán nem is foglalkoztam, egy-két könnyű dalocskát leszámítva, de a "János vitéz" nekem szívügyem..." Búcsúzóul készíttetett magáról egy felvételt a nagyváradi Kacsóh Pongrác utcában egy tábla mellett állva, hisz épp Nagyvárad város vezetősége volt az első, aki Kacsóh emlékének áldozva utcát nevezett el róla.
Kevéssé ismert azonban, hogy Kacsóh János, Gráci fia polgári foglalkozására nézve igen távol áll a színház világától, hiszen tulajdonképpen hivatásos tűzoltó, bár ő maga is zeneszerzéssel foglalkozik néha, de édesapjának árnyéka súlyosan vetül rá. "János vitéz örökébe lépni lehetetlenség, ebben a műfajban nincs továbbhaladás. Az a néhány kísérlet, amely a magyar népi képzelet szerint való mese-operetteket akarta felfrissíteni, és új formába önteni - nagyon kevéssé elégítette ki a közönséget, vagy a szakértő zenészeket. Éppen ezért az én számomra a kísérlet ezerszeresen veszélyesebb volna, mint bárki másnak - hiszen a "János vitéz"-re emlékezve vagy túlságosan elnézők lennének velem szemben az apám emléke miatt, vagy éppen az apai örökség terhe súlyosodna rám annyira, hogy nem lehetne elfogulatlan kritikai méltatásban részem éppen amiatt, mert az összehasonlítás eleve az apán javára szolgálna.
Helyzetem nemcsak ezek miatt súlyos és aggályos, hanem azért is, mert nincsenek jó szövegeim, de jó librettó is úgy kellene, mint egy falat kenyér, mert az is lehetetlen helyzet, amit a mostani operetteknél tapasztalunk, hogy a zene, s különösen a dalok szövege teljesen független az operett meséjétől. A muzsika önmagában mese, szerelem, magasrendű érzelmek, humor nélkül mit sem ér. Szomorú, hogy a mai szövegírók mennyire lebecsülik a zeneszerzőt, s a dallamokhoz annyi együgyű helyzetet rendelnek a szövegeikben, hogy az semmiben sem lelkesíti az olyan embert, aki a zenében lelket, magasabb rendű szellemi megnyilatkozást szeretne belevinni...!"
Társaságban, szűk körű koncertező helyen előadja zongorán szonátáit, dalait, de közismertség tekintetében édesapja nyomdokaiban lépdel csupán, a rávetülő árnyék alól nem tud kitérni soha.

/Forrás: http://www.szineszkonyvtar.hu/contents/k-o/kacsohelet.htm/

Így áll össze a kép és válik teljessé előttem a János vitéz zeneszerzőjének, meg a fiúnak és az unokának az életútja.


Fondé en 1975 par Roberto Sawicki, son actuel directeur musical, l’Orchestre de Lancy-Genève réunit des musiciens professionnels de haut niveau dont certains sont aussi membres de l’Orchestre de la Suisse Romande. Actif principalement dans la région de Genève, l’ensemble se produit régulièrement également en France. Il a en outre donné des concerts à l'étranger en Hongrie, en Pologne, en Bulgarie, en Tchécoslovaquie, en Roumanie, en Espagne et en Amérique du Sud.

Színes fotó: L'Orchestre de Lancy-Genève bénéficie du soutien de la ville de Lancy

Álló sor: jobbról a második személy: Kacsoh Zoltán – az unoka.
87   Búbánat 2015-10-06 09:56:53
Bartók Rádió, ma este:

19.00 Összhang - a zenei élet aktualitásai

Farkas Ferenc hagyatéka - a Széchenyi Könyvtár Zeneműtárának kincsei

Szerkesztő-műsorvezető: Katona Márta

(Ism. holnap, 9.30)
86   Kaliban • előzmény85 2015-10-04 21:26:17
Bocsánat magyar vígjátéknyitány.
85   Kaliban 2015-10-04 21:25:51
Kéler: Magyar vígjáték 1. - Fricsay vezényel!

Kéler: Magyar vígjáték 2. - Fricsay vezényel!
84   Ardelao 2015-10-04 21:14:30
Kéler Béla – Katonaélet

83   Ardelao • előzmény81 2015-10-04 20:43:21
Teljes mértékben igazad van.
82   Ardelao • előzmény80 2015-10-04 20:41:58
Ez az írás, a „Vasárnapi Újság”- ban jelent meg 1854-ben.
81   Kaliban 2015-10-04 20:41:56
A Kéler Béla térsaság. Amúgy szerintem szórakoztató zenét írt, hanem is volt korszakalkotó zseni és nem volt Ifj. vagy Id. Johann Strauss se.
80   Ardelao 2015-10-04 20:32:37

Kéler Béla uj hangszerzeménye
79   Kaliban • előzmény78 2015-10-04 15:05:52
Kéler Béla - bocsi. Amúgy érdekes lenne egyszer összeszedni és lemezre venni az összes darabot, amit Brahms felhasznált a Magyar táncok komponálása közben.
78   Kaliban • előzmény76 2015-10-04 15:05:10
Bártfán ápolják az emlékét. Úgy tudom a Kélet Béla Társaság ottan működik.
77   macskás 2015-10-04 09:39:10
77
76   Búbánat 2015-10-03 17:02:43
A DEMOKRATA hetilap szeptember 30-i számában olvasható egy kis „zenetörténet”: Kéler Béla zeneszerző Bártfai emlék csárdás és ennek Brahms-„koppintása” témájában fejti ki véleményét egy budapesti olvasó, Gálfi Géza.

A youTube-ról: Kéler Béla – Bártfai emlék Csárdás, Op. 31. (Erinnerung an Bartfeld)

Hozzáteszem, a témának elég nagy irodalma van, ami az interneten is elérhető, rákereshető: pld.

Makultur.hu:
Kéler Béla, Bártfai emlék csárdás op.31

Revizoronline: Cigánytempó – Brahms: Magyar Táncok

Ezek után lássuk az olvasói levelet:

„Véletlenül tudtam meg, hogy Johannes Brahms első tíz Magyar táncából az ötödik Kéler Béla tizenkilencedik századi zeneszerző Bártfai emlék Csárdásából a legismertebb részt átvette. Ahogy utánanéztem, rájöttem, hogy a többi kilenc Magyar Tánccal hasonló a helyzet. Ismertettem ezeket a tényeket a Budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémiával és nagy meglepetésemre közölték, hogy annak dacára, hogy létezik egy monográfia több mint 4000 valaha élt magyar zeneszerzőről, Kéler Béla nem szerepelt a monográfiában, persze a történet Brahms magyar táncairól sem volt ismert.
Kéler Béla 19. századi magyar zenész jelentős személyiség volt korának zenei életében. Több mint 400 darabot komponált, kiváló hegedűművész, zeneszerző és karmester volt. Brahms ismerte az Offenbach kiadó által 1858-ban kiadott Kéler Bártfai emlék csárdás c. művét, és 32 ütemet átemelt belőle az 5. magyar táncba. Az első kiadások ezt pontosan le is irták, a későbbiekben azonban ezt elmulasztották, elfelejtették és köztudatban ezek Brahms szerzeményei lettek.
Plágiumról természetesen nem lehet beszélni, ehhez pontosan ismerni kellene az akkori szokásokat, az akkori és a mai szerzői jogot stb. Viszont nagyon meglepődtem, hogy ezek a tények mennyire ismeretlenek nem csak a publikum körében, hanem egyes francia vagy magyar akadémiai zenészek körében is.
Ha Kéler Béla és a többiek (a Magyar Táncok minden egyes száma egy-egy más valakitől származó művek átírása) hozzájárultak Brahms dicsőségéhez, ő viszont hozzájárult ahhoz, hogy ne feledkezzünk meg róluk!”


Kéler Béla egy másik zenekari művének részlete nemrég elhangzott a Dankó Rádió Túl az Óperencián c. adásában:

Magyar vígjáték – Nyitány - Ungarisches Lustspiel, Ouvertüre, op.108
Magyar Állami Hangversenyzenekar. Vezényel: Ferencsik János
75   Búbánat 2015-10-03 11:08:31
Ma délután, a Bartók Rádió sugározza:

17.06 – 19.00 200 éve született Mosonyi Mihály és Volkmann Róbert

Horváth Anikó és Elek Szilvia zongorázik, Kuklis Gergely hegedül, Kántor Balázs gordonkázik, Kiss Tivadar énekel

(MR Márványterem, 2015. szeptember 22.)

1. Volkmann: Románc, Op.7. - gordonkára és zongorára,

2. Mosonyi: Két dal - a) Gara Mária, b) Boldogság emléke,

3. Volkmann: Zenés képeskönyv Op.11. - részletek (zongora négykezes) - a) Die Russen kommen, b) Auf dem See, c) Der Kukuk und der Wandersmann,

4. Volkmann: Hét Magyar zene-vázlat Op.64. - részletek (zongora négykezes), a) Ünnepélyes fogadás, b) Komoly menet, c) Fiatal kedély, d) A lovag, e) A hársak alatt,

5. Mosonyi: Az égő szerelem hármas színe - zongora négykezes,

6. Volkmann: Három induló - zongora négykezes,

7. Mosonyi: Két dal - a) Letészem a lantot, b) Mátyás anyja,

8. Mosonyi: Premier Trió Op.1.
74   smaragd • előzmény73 2015-06-28 03:30:40
Köszönöm!
73   Ardelao 2015-06-27 23:04:13
A Hubay-hagyaték titkai
72   Búbánat 2015-06-17 22:41:21

Tíz kép – utazó zeneszerzők

2015.06.15. 09:04 caruso.blog.hu

„Most induló sorozatunkban időről-időre tíz képet mutatunk meg egy-egy téma köré rendezve. Első összeállításunk az utazó zeneszerzőkről szól.”

Tíz kép:

1. Giuseppe Verdi
2. Camille Saint-Saëns
3, Ruggero Leoncavallo
4. Igor Stravinsky
5. Benjamin Britten
6. Gustav Mahler
7. Giacomo Puccini
8. Richard Strauss
9. Dohnányi Ernő és Bartók Béla
10. Aram Hacsaturján
71   zalbarna 2014-03-21 07:19:53

Még idén hazakerülhet a Dohnányi-hagyaték utolsó jelentős részlete
2014. március 20., csütörtök 22:39 InfoRádió / MTI

Még idén a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) tulajdonába kerülhet Dohnányi Ernő hagyatékának utolsó jelentős részlete.

A világhírű magyar zeneszerző élete utolsó 11 évét (1949-1960) a floridai Tallahassee városában töltötte, ahol a Floridai Állami Egyetemen tanított. A város belvárosában található egykori otthonát ma mostohaunokája, Sean McGlynn lakja családjával. Örökösként ő döntött úgy, hogy a hagyaték házban maradt részét Magyarországnak adományozza.

Mint Kusz Veronika Dohnányi-kutató, az MTA Zenetudományi Intézetének (ZTI) tudományos munkatársa az MTI-nek elmondta, az anyag tartalmazza többek között a komponista könyv- és kottatárát, hangfelvételeit, fotókat, leveleket, újságrészleteket, személyes tárgyakat és felesége naplóit. A dokumentumok egy része már a zeneszerző halála utáni időszakból származik - tette hozzá.

Jelezte azt is, hogy Sean McGlynn a házban felhalmozódott anyag egy részét már korábban Magyarországnak adományozta, az újabb ajánlat a fennmaradó részre vonatkozott. Két magyar kutató utazott ki nemrég, hogy katalogizálja a dokumentumokat.

Kusz Veronika elmondása szerint az amerikai hagyaték a Dohnányi egyéb életszakaszaiban képződötthöz képest nagyon gazdag, Magyarországon például nem maradt meg ilyen sok dokumentum és tárgy.

A kutató elmondta: reményeik szerint az újonnan felajánlott amerikai anyag még ebben az évben hazakerülhet egy, az MTA-nak szóló ajándékozási szerződés keretében. A dokumentumokból a ZTI-hez tartozó Zenetörténeti Múzeumban szerveznek majd kiállítást. Időszaki tárlatot biztosan, állandót az anyagi lehetőségek függvényében - magyarázta.

A Dohnányi-hagyaték jelenleg négy gyűjtemény között oszlik meg: a ZTI mellett az Országos Széchényi Könyvtárban, a British Libraryben és a Floridai Állami Egyetemen őrzik a dokumentumokat. Kusz Veronika szerint már nem valószínű, hogy további jelentős mennyiségű, releváns forrásanyag előkerül.

A kutató szerint a cél az lenne, hogy a hazai műhelyek ragadják magukhoz a vezető szerepet a Dohnányi-kutatásban. A távolabbi tervek között említette a négy gyűjtemény közös digitalizálással való összekapcsolását.

Felidézte, hogy 2002-ben megalakult a Dohnányi Archívum, de a csökkenő támogatások miatt néhány évvel ezelőtt teljesen ellehetetlenült a működése. Az MTA Lendület-programjának köszönhetően 2012-től folytatódhatott érdemben a Dohnányi-kutatás a 20-21. Századi Magyar Zenei Archívum és Kutatócsoportban, a ZTI keretein belül - magyarázta.

A Dohnányi-hagyaték hazatéréséről a www.tallahassee.com is beszámolt. A cikkben megjelentekkel szemben Kusz Veronika erősen kétségesnek nevezte, hogy a zeneszerző zongorája is Magyarországra kerülhet.
70   Momo 2014-01-28 21:10:42
Leningrád szimfónia - az 'oroszok.postr.hu' posztja annak alkalmából, hogy tegnap volt 70 éve, hogy felszabadították Leningrádot a blokád alól.

"Dmitrij Sosztakovicsot Leningrádban találta a háború, hol másutt, ott született, ott élt mindig is. 1937-től a legendás Benois-házban lakott, ott írta sorra az egyre rosszabb kritikákat kapó műveit. 1941 szeptember elején bemegy a leningrádi rádióba és elújságolja a hallgatóságnak, hogy éppen egy órája fejezte be az új szimfóniájának a második tételét, még van kettő, ha jó lesz, ez lesz a hetedik szimfónia. Azért ment be a rádióba, hogy demonstrálja, közösséget vállal a várossal, az országgal, és ő is dolgozik tovább, ahogy minden harcostársának is ezt ajánlja."
69   Búbánat 2013-03-13 00:33:14
Szembenéz náci múltjával a Bécsi Filharmonikusok zenekar
68   zalbarna • előzmény67 2012-08-28 07:56:19
Egyik reggel, hajnalban, nagy dübörgésre ébredtünk. A magyar tankok mentek Csehszlovákiába. Kint álltunk az utcán és néztük, Anyám sírt.
67   zalbarna • előzmény66 2012-08-28 07:53:15
Nem, 68-ban.
66   zalbarna • előzmény60 2012-08-28 07:52:22
hehe...69-ben.
65   NagyFranz • előzmény62 2012-08-28 00:28:45

Nafene ... !!! :)
64   Momo 2012-08-28 00:12:20
Na, nézzünk egy másik témát. Szerintem ez is érdekes:

"Tilos az éneklés, prohibido el cante, ez volt kiírva a Franco-korszak számos külvárosi kocsmájában. És ez a címe annak a kiállításnak is, amelyet a sevillai Centro Andaluz de Arte Contemporáneo szentelt 2009-ben a tiltott éneknek, a flamencónak.

A kiállítás több mint kétszáz fényképpel mutatta be, hogyan látták névtelen és nagy nevű fotográfusok a flamencót a 19. századtól, az egzotikus Dél felfedezésétől a 20. század nagy mesterein át napjaink rafinált divatfotósaiig."


bővebben itt...
63   álmodó • előzmény60 2012-08-27 23:37:38
Látod, tőlem nem lehetett volna elkobozni, mert sosem volt meg.
Te szegény... Remélem, azért az "iskolatejedet" nem nyúlta le senki.
Hát, mentél volna inkább egy jót Szájúznyerúsíjemezni. :-)
62   macskás • előzmény57 2012-08-27 23:29:55
Momómmal együtt nyomtuk:)
61   Momo • előzmény60 2012-08-27 23:27:34
aha... ez már a rendszerváltás után volt?
60   zalbarna • előzmény58 2012-08-27 23:26:18
Én mondtam...nem szoknyácskában, az igaz...nem hazamentem, hanem el se mentem...A következmény : nyilvános megszégyenítés, úttürőnyakkendő elkobzása, kiközösítés, na az volt a legszebb... Az én harcom... hatodikos voltam :))
59   Búbánat • előzmény58 2012-08-27 23:23:11
Mireille Mathieu - La Marseillaise - audio files
58   álmodó • előzmény56 2012-08-27 23:13:58
jah,hát sokat... Meg a Marseilles. Meg a szolmizálás állandóan, meg a kisdobos nyakkendőm amit folyton elhagytam, meg a zong,tanárnő hatalmas parókája (ami nem tudom mitől nem zuhant le sosem).

Mondjuk érdekes lett volna, ha valamelyik kisgyerek a rakott szoknyácskájában egyszer kiáll és azt mondja "Nnna neeeem, nekem ennyi ebből elég"-, és hazamegy. :-)
57   NagyFranz 2012-08-27 22:48:36
Többször is újra töltöttem az oldalt, de a hozzászólások sora nálam így van:

44 - 46 - 45 - 47

Olyan integetéseket emlegettek amitõl az oldal zavarba jött. :)
56   Cilike 2012-08-27 22:10:22
Jaj hát ezeket én is ordibáltam a záltalános iskolai énekkarban minden egyes ünnepen. Múltkor kiakasztottam a gyerekeimet -az olimpia idején, hogy honnan a frászból tudom én az orosz himnuszt? Akkor ugyan még szovjet volt, de mennyit köllött énekelni!
55   álmodó 2012-08-27 20:40:19
De jó egyeseknek!....Bezzeg mi énekeltünk.


Hosszú éveken át azt hittem, hogy a
" ...mert bennünk apáink reménye" zengzetes sor így szól: "...mert bennün Kapáink reménye". Én így értettem, így is énekeltem, naná.
54   Héterő • előzmény53 2012-08-27 20:12:07
Macskák, Cilikék sohasem többek 18-nál! Meg előbb-utóbb minden kandúr rájön, hogy kell a linket beizélni...
53   macskás • előzmény52 2012-08-27 19:08:27
:)
Irigyled tőlem Castrót?:)
Vigyázz az ilyen beírásokkal,mert Héterő inkorrekten belinkeli a dátumot!
Kár volt megtanícccsam linket beizélni:((((
52   Cilike • előzmény46 2012-08-27 18:02:11
De jó neked...én csak Erik Honeckernek integettem, mikor ment haza a reptér felé vezető úton, mert tt volt a sulim. De viszont nem énekeltünk közben semmit.
51   Héterő • előzmény46 2012-08-27 11:59:45
Bizony, 40 éve. Azóta még a bölcsődések is jócskán fölcseperedtek.
50   macskás • előzmény48 2012-08-26 23:31:01
igen, igen:)
+ monumentalitás:)
49   álmodó • előzmény46 2012-08-26 23:26:32
Minket is terelgettek a sulival, hajjaj... :-)))
Jó éjt! :-)
48   álmodó • előzmény46 2012-08-26 23:20:15

Igazad van: az ifjúság optimista jövőbe tekintése, a szelíd de bátor kiállás, az összetartozás, egység a fejlődés... stb Valami ilyesmi sztem is :-)

47   zalbarna • előzmény40 2012-08-26 23:13:51
Még annyi, hogy a tudomány a hipotetikus kiindulás miatt sosem éri el a bizonyosságnak azt a fokát, mint a logika, ami egy meglévő dolog ( RES, ALIQUID ) logikai előfeltételeit állapítja meg.
45   Momo • előzmény44 2012-08-26 23:11:32
:-))))
46   macskás • előzmény30 2012-08-26 23:11:32
Hasonló példák vannak a zenetörténetben.
Szerintem a tömeget akarták/akarják hangsúlyozni.

Sosem felejtem el, mikor Fidel Castro Budapestre jött, kislány voltam, és az egész iskolát kivezényelték a fogadására. A Blaha Lujza téren végig álltak az emberek.
44   álmodó • előzmény42 2012-08-26 23:09:49
Nem, nem mindig..., néha jártam iskolábaN is. :-)
43   Momo • előzmény41 2012-08-26 23:09:01
Ezt a problémát Kelet Európában diktatúrával oldották meg, Nyugat-Európában pedig úgy, hogy a II. Világháború után jelentősen emelték az ipari munkásság életszínvonalát, így nekik elment a kedvük a "forradalomtól".
42   Momo • előzmény39 2012-08-26 23:04:36
Emlékszem... nem lehet, hogy alapvetően mindig a tévé előtt ültél...? :-))
41   Momo • előzmény35 2012-08-26 23:03:30
Igen. Hát ugye ez egy XIX. századi jelenség volt: A korábban tömegesen a mezőgazdaságban dolgozó népesség (a század második felére már Kelet-Európában is) életmódváltásra kényszerült, és egy jelentős részük a gyárakban, üzemekben kezdett el dolgozni. (Jellemzően rossz körülmények között.)
Ezzel párhuzamosan kialakult az új társadalmi csoport, a munkásság filozófiája (Marx, Engels), létrejöttek az önvédelmi szerveződéseik (a szakszervezetek), és megalakultak a politikai mozgalmaik.
Ennek egyelőre köze nem volt a diktatúrához. Viszont helyzetéből kifolyólag egyre határozottabban támadta a „polgári” társadalom haszonélvezőit, mivel – lássuk be, némi joggal - úgy érezhették, hogy az éhbérét 12-16 órát dolgozó munkásság teremti meg a életkörülményeket a városok jobb módú, kereskedő-ipros-hivatalnok polgársága számára.

Hogy ez egy már akkor is érezhető fenyegetettség volt, jól példázza Molnár Ferenc Pál utcai fiúk című regénye, ahol a mindent einstandoló vörös(!) ingesek, erővel akarják elvenni az egyletező, frakciózó, a polgári társadalmat leképező Pál utcaiak grundját (életterét).

A végkifejlet mutatja, hogy Molnár hitt a polgári társadalom erejében. :-)
40   zalbarna • előzmény36 2012-08-26 22:58:46
Yes, right...
39   álmodó • előzmény38 2012-08-26 22:57:23
t a Patyomkin Páncélosra nem emlékszel? Kb 600szor láttam a babakocsis jelenetet, mert állandóan akkor néztem Tv-t, amikor ez ment, és sokat ment.
Ott is ellenpont volt a gyerek a tömeggel szemben... Előszeretettel alkalmazták úgy látszik ( de lehet, hogy ez hülyeség).

Elérkeztünk arra a pontra, amikor lehetne nyitni a köv. topicot film és zene kapcsolatáról (de lehet, hogy ez már megtörtént, akkor bocs).
38   Momo • előzmény37 2012-08-26 22:50:07
csak nem értem, hogy mért...

oké, a férfiak, azok a szegény rabláncon tartott munkásemberek... a gyerekek a jövő reménysége... a nők meg valószínűleg a bányában dolgoznak.
37   álmodó • előzmény32 2012-08-26 22:37:13
Ez jó, "megszólal a jövő nemzedék". Igen, ez belefér, naggyon is. .-)
36   Momo • előzmény33 2012-08-26 22:37:05
"Az egész tudomány ALAPJA elméleti feltételezés."

Ezzel a szóhasználattal vitatkoznék. Nem az alapja, csak a kutatás kiinduló pontja. Az alapot éppen az addig bizonyított dolgok adják. Ezt nevezzük tudománynak.

Vannak elméletek, melyeknek nincs tudományos bizonyítottsága. Ezek egészen addig lógnak a levegőben, míg be nincsenek bizonyítva.

(Ugye: 1. vannak elméletek, melyek ugyan nincsenek bizonyítva, de mégis eleve sok oldalról igazoltnak látszanak. Itt csak várunk a bizonyításra.
2. És vannak elméletek, melyek eleve sok oldalról nincsenek bizonyítva: ezek valószínűleg soha nem is lesznek, és tudománytalanok maradnak.)
35   mandarina 2012-08-26 22:36:42
Hú, mi kerekedett ebből...
Pedig logikus :)
A kelet-európai zsidóság szociálisan érzékeny volt, sok volt közöttük a szocdem (HANGSÚLYOZOM: szocdem, még Lenin és Sztálin előtt!!) Ezek a jiddis nyelvű és szocdem érzésű dalok még jóval a diktatúrák megszületése előtt keletkeztek. Javaslom mindenkinek megnézni, honnan ered a Munka hadának a lépte dobog... vagy a Bella ciao... :) Ne keverjük ebbe a mai politikát! A szocdem mozgalmakban résztvevő jiddis anyanyelvűek nemes harcot folytattak a kizsákmányoltakért és elnyomottakért, és ez a harc máig aktuális lenne... zeneileg értőknek javaslom a Dire gelt című jiddis dalt :)
34   zalbarna • előzmény33 2012-08-26 22:30:02
És tudom, mire gondoltál, olvass csak vissza...:)
33   zalbarna • előzmény29 2012-08-26 22:28:52
Az egész tudomány ALAPJA elméleti feltételezés ! A logikus előfeltételre következtetés azonban nem egyszerű elméleti feltételezés ! Bizonyos értelemben az az egyetlen biztos alap, szemben a tudományos hipotézissel. Talán ez az, amiben nem egyezik a véleményünk...
32   Momo • előzmény30 2012-08-26 22:26:59
hát, nem tudom, mért éppen gyermekkar... talán "megszólal a a jövő nemzedék..." aki előtt Lenin viszi a zászlót (vagy valami)

De lehet, hogy csak nem volt kéznél épp nőikar... :-)
31   álmodó 2012-08-26 22:22:13
Dallam fellelhető 1800 elejétől,szinte kibogozhatatlan az útja az országokon át, de mi kibeszéltük kb 6 üzenetben eddig. Nem semmi.... Vajon miért a az elutasítás szerencsétlen indulóval kapcs.-ban?

Egy rejtély. :-)))
30   álmodó • előzmény26 2012-08-26 22:16:45
Furcsa a férfikar után a gyerekkar... Olyan mint egy ellenpont... Érdekes. :-)
29   szálkák • előzmény28 2012-08-26 22:03:00
Úgy tűnik, két malomban őrlünk. Én a többszólamúság Guido találmányának köszönhetően dokumentált kezdeteire gondoltam, míg te egy feltételezett, ám valószínűsíthető előképre.
"A többszólamúság nem alakult ki, mindig használatban van évezredek óta, egy bizonyos agytérfogathoz hozzátartozik." Én erre az állításodra kértem adatokat, mert anélkül csak elméleti feltételezés.
28   zalbarna • előzmény27 2012-08-26 21:28:55
Fizikai formájában, az időben ( az aktuális időben )nem marad fenn, ugyanis elhangzik...

bocs
27   zalbarna • előzmény19 2012-08-26 21:26:39
Számomra a 15 ezer éves lelet a grafika ( képzőművészet ) területéről elég. A művészi tevékenység ténye a fontos. A zene,természetének megfelelően fizikai formájában nem időben marad fenn. A kép igen. Ez is evidencia. A többezer éves művészi tevékenységről pl ebben a könyvben jól illusztrált adalékok találhatók

http://www.lira.hu/hu/konyv/ismeretterjeszto-1/tarsadalomtudomany/jel-jel-jel-avagy-az-abc-harmincezer-eves-tortenete

...és máshol is...
26   Momo • előzmény25 2012-08-26 21:10:30
Szerintem azért nem ásott mélyebbre, mert nem volt hozzá a You Tube-on hangzóanyag... :-)
25   álmodó 2012-08-26 20:58:19
Az eredeti dallam már az 1800-as évek elején fellelhető...
Ilyet, ha kicsit még kutatott volna, eljut a barlangrajzokig
24   álmodó • előzmény23 2012-08-26 20:55:07
"...s Németországban közismert munkásmozgalmi dallá vált. Sosztakovics is berlini tartózkodása idején, 1960-ban dolgozta bele ott írt 8. vonósnégyesébe."

Már mindenhol járt, mindenkinél megfordult. Te hinnéd? (hihi)
23   Momo • előzmény21 2012-08-26 20:37:57
na végre... valaki, akit a dolog "elméleti része" is érdekel... :-))))

Hát, hogy is mondjam... nekem kétszer kellett elolvasni, mire a végét is felfogtam Chopinnal, és Beethovennel... :-)
21   álmodó • előzmény1 2012-08-26 20:29:58
Ühüm, akkor eszerint ez nem A Lenin-dal, hanem a Munkás gyászinduló. Nyilván Lenin-dal volt 2584...ki gondolná, hogy ilyen guzmis ennek a múltja? Hisz "csak" egy dal.
19   szálkák 2012-08-26 20:14:51
Mert hogy nem a művészeti tevékenység, úgy általában, hanem a többszólamúság a tárgyunk. Kíváncsivá tettél.
18   szálkák • előzmény17 2012-08-26 20:12:39
Erre a 9-14 ezer éves rendszerezett és bizonyított többszólamúságra hol találhatok adatokat? Számomra ez újdonság.
17   zalbarna • előzmény12 2012-08-26 20:05:19
Hájsze pont ezt mondom ! Határozzuk meg pontosan, hogy miről beszélünk, elvégre akkor egzaktak a kijelentéseink... Ez az ösztönös többszólamúság is sztem kissé ingoványos... Rendszeres ( és rendszerezett ) kifejezetten MŰVÉSZI tevékenységekről van bizonyítékunk 9-14 ezer éves távlatból... (bár ösztönös tevékenységről is, naná )
 
Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Erkel Színház, Bernáth Büfé

Ringató"

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, X. terem

"Házimuzsika a Zeneakadémián"
Fülei Balázs tanítványai

18:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

"Házimuzsika a Zeneakadémián"
Wagner Rita tanítványai

18:00 : Budapest
Erkel Színház

HUMPERDINCK: Jancsi és Juliska

18:00 : Budapest
Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpont

Szili Gabriella, Bólya Papp Nikoletta, Gavodi Zoltán, Dévényi Judit Anna, Megyesi Zoltán, Somogyi Balázs, Cser Péter, Najbauer Lóránt
Anima Musicae Kamarazenekar
vezényel: Dinyés Soma
HÄNDEL: Messiás 1. Rész.
A műről rövid ismertetőt tart Dinyés Soma

18:00 : Budapest
Bartók Béla Emlékház

Kokas Dóra (gordonka)
J.S. BACH: d-moll szólószvit gordonkára, BWV 1008
KODÁLY: Szólószonáta, Op.8

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti Kamaraterem

Farkas Mira (hárfa) Nyári László, Varga Oszkár (hegedű), Krähling Dániel (brácsa), Karasszon Eszter (cselló), Scheuring Kata (fuvola), Puha György (klarinét)
HÄNDEL: Prelúdium és toccata (Marcel Grandjany átdolgozása)
HASSELMANS: A forrás, Op.44
ALBÉNIZ: España, op. 165 – 5. Malagueña
KREISLER: Régi bécsi táncdallamok – 2. Szerelmi bánat
SARASATE: Spanyol táncok, op. 21 – 2. Habañera
WALTER-KÜHNE: Fantázia Csajkovszkij Anyegin című operájának témáira
DEBUSSY: Két tánc
RAVEL: Bevezetés és allegro, Op.46

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Moritz Gnann
NIELSEN: Héliosz-nyitány, Op.17
MILHAUD: A világ teremtése
RAVEL: Daphnis és Chloé

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Zemlényi Eszter (szoprán)
Nemzeti Filharmonikusok
Vezényel: Keri-Lynn Wilson
KRZYSZTOF PENDERECKI: II. („Karácsony”) szimfónia
MAHLER: IV. (G-dúr) szimfónia

19:30 : Budapest
Pesti Vigadó

Szalóki Ági (népi ének), Bodrogi Éva (barokk ének)
Szalai Péter (ütők), Kónya István (lantok), Szászvárosi Sándor (viola da gamba)
"Mindez világ örvendezzen!"

19:30 : Budapest
Uránia Nemzeti Filmszínház

Sinfonietta Pannonica Ensemble:
Eckhardt Violetta, Jász Pál (hegedű), Sipos Gábor (brácsa), Máté Győző (brácsa), Szabó Péter (gordonka)
"Take Brahms - 2. hangverseny: Vonósötösök"
BRAHMS: F-dúr Vonósötös Nr.1., Op. 88
BRAHMS: G-dúr Vonósötös Nr.2., Op. 111

20:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Teleki Miklós (orgona), Kováts Kolos (basszus), Krusic Eleonóra (fuvola)
A mai nap
történt:
1925 • A Wozzeck bemutatója (Berlin)
született:
1922 • Németh Amadé, karmester, zeneszerző († 2001)
elhunyt:
1788 • Carl Philipp Emanuel Bach, zeneszerző (sz. 1714)