vissza a cimoldalra
2018-01-21
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60404)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3889)
Társművészetek (1227)
Milyen zenét hallgatsz most? (24992)
Kedvenc előadók (2815)
Haladjunk tovább... (207)
Momus társalgó (6308)
Kedvenc művek (143)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2276)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11213)
A csapos közbeszól (95)

Erkel Színház (8775)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2563)
Operett, mint színpadi műfaj (3464)
A Porgy és Bess Magyarországon (226)
musical (174)
Kolonits Klára (1029)
Bretz Gábor (119)
Operamúzeum (912)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1284)
Franz Schmidt (3024)
Bánk bán (2941)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4150)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (533)
Abbado – az ember (146)
Bartók Béla (1881-1945) (200)
Bartók Béla szellemisége (264)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Fórum - Franck, César (-zéta-, 2010-10-31 17:34:11)

     
40   Búbánat • előzmény39 2017-12-10 23:24:48

Renee Fleming sings "Panis Angelicus" by Cesar Franck

Mainz Cathedral, 2005

39   Búbánat 2017-12-10 23:23:33

Legyen meg e topicba is beírva a cikk.

Dalos László

Az ismeretlen opus

/Új Ember, 2002-08-04 / 31. (2818.) szám/

Amikor vőlegény és menyasszonyként beléptünk a domonkosok Thököly úti templomába azon az emlékezetes május 15-én, Várhelyi Antal ujjai alatt odafönt, a kóruson fölhangzott César Franck ismert orgonadarabja, a h-mollban írott Piéce héroique.

Amikor már az oltár előtt álltunk, s hallgattuk Décsei Géza atyának, gimnazista korom csodálatos lelki vezetőjének eskető szavait, az orgonamuzsika után Friss Antal csellószólója következett. Bensőséges zenei staféta.

Mind a négyen rádiósok voltunk, a Bródy Sándor u. 5-7-ből. Magam az irodalmi osztályon segédlektorkodtam; párom a számviteli osztályon dolgozott; az orgona mestere a kottatárat vezette, a tüneményes gordonkaművész a rádiózenekarban játszott, s az akadémián oktatta-nevelte a jövő csellistáit.

Egy harmadik muzsikustól, a rádió zenei osztályának rendezőjétől, Ránki Györgytől pedig stílusos nászajándékot kaptunk! A már akkor is nagynevű zeneszerző kétszemélyes kánont komponált kettőnknek-kettőnkről. Szelíd mosollyal nyújtotta át a kottát. (A továbbiakhoz tudni kell, hogy feleségem leánykori neve: Eke Gabriella...)

Mert Ránki György nem csupán zenét írt nekünk: a négyszakaszos kánonszöveg költője is ő!

Négynegyedes a kánon, C-dúrban íródott, tíz ütem az egész, gyorsan és könnyen meg lehet tanulni. Íme az első strófa: \"Dalos madár Ekét ragad, / szántóvető lesz tán? / Együtt vet és együtt arat, / jóban, rosszban együtt marad / Gabi, Laci eztán...\"

Ez a \"lesz tán - eztán\", a remek Ránki-rím kiváltképp tetszett mind a kettőnknek.

A második és a harmadik versszakot nem idézem, csak a negyediket, a végsőt: \"Soká éljen az ifjú pár: / Izolda és Trisztán! / Együtt búsul, együtt mulat, / jóban, rosszban együtt marad / Gabi, Laci eztán!\"

A mi házasságunk körül persze nem volt sem Marke király, sem intrikus Melot, sem Brangäne, miként Wagner operájában. De a két név - két egymást szerető ember nevét jelzi. A komponista-poéta udvariasan előreengedte a gyengébb nemet, azért is, hogy újra jó rím szülessék: \"Trisztán - eztán.\"

\"Eztán\" - elmúlott négy évtized, s a kétszemélyes kánont az ismeretlen opus szereplői és gazdái örömmel fedezték föl: negyvenéves házassági évfordulójuk napján, 1988. május 15-én - éppen a Trisztán és Izoldát újítja föl a Magyar Állami Operaház! Meg is jelentek az Ybl-palota nézőterén, s a földszint jobbközép hatodik sorában elfoglalták helyüket...

De hogy megint egyes szám első személyben folytassam: mielőtt még a karmester föltűnt volna a zenekari árokban, valaki megérintette a vállamat. Hátrafordulok, s ki az, aki pontosan mögöttem ül?! Ránki György, akkor már túl a Pomádé király új ruhája és még annyi, de annyi - ismert opus sikerén. Ugyanúgy mosolygott, mint amikor a kánon kottáját átadta.

Véletlen? No comment.

Nincs vége, hála Istennek! Elfutott újabb tíz esztendő: ötvenéves házassági évfordulónkon a lágymányosi Magyar Szentek templomának oltára előtt Gabikával együtt álltunk nagyobbik unokánk, Dániel mellett, aki a házasság szentségében kötötte össze életét menyasszonyával, Juliette-tel. Lám, pontosan fél évszázaddal azután, hogy mi ketten beléptünk a domonkosok Thököly úti templomába.

A megható kettős szertartás vége felé a magasban, rejtett hangszóróból megszólalt az akkor már egy esztendeje az öröklétbe távozott nagy művész, Simándy József tenorján a Panis angelicus - César Franck áhítatos éneke a Messe Solennelle-ből, az Ünnepi Miséből: \"Panis angelicus / fit panis hominum. / Dat panis coelicus / figuris terminum. / O res mirabilis: / manducat Dominum / pauper, pauper servus et humilis.

Ez: Aquinói Szent Tamás verse; Sík Sándor így fordította magyarra: \"Emberek étke lett / az angyali kenyér. / Az előkép-jelek / sora itt véget ér. / Ó, ilyen csodaszép, / hogy Istenéből él / szegény, nyomorult szolganép.\"

Könnyezve hallgattuk. Gyönyörű meglepetés volt, ajándék az ünnepünkre. Jutka asszony,Simándy József felesége hozta el a felvétel magnetofonszalagját, nem is sejtve, hogy kétszeresen is megörvendeztet minket! Hiszen ugyanaz a zeneszerző szólt hozzánk 1948. május 15-én a Piéce héroique-kal, mint akinek muzsikájával most a Panis angelicus verssorai zengtek. Véletlen? Újfent Mécs László Aranyos kicsikém című költeményére kellett gondolnom: \"Hiszek a véletlenben, mely megett / Isten nevet...\"

És mindeközben? Nem érintett vállon senki (ámbár ki tudja?!), nem fordultam hátra, mint a Trisztán és Izolda előtt az Operaházban. De éreztem, hogy az ismeretlen opus évekkel korábban elhunyt, mindig mosolygó zeneköltője is ott van velünk..

38   Ardelao • előzmény37 2017-12-10 19:47:44

 

A ZENE, 1930. november 1., XII. évf. 3. szám:

Hangversenyműsoraink ismertetése

„Ötödik hangverseny. — 1930 november 2-án. — Vezényel: Bor Dezső.

…….

5. Franck, César (1822 Liège — 1890 Páris): Az elátkozott vadász. Szimfonikus költemény.

A legújabb francia zene korszakalkotó egyéniségének négy szimfonikus költeménye közül »Az elátkozott vadász« a legértékesebb. 1883-ban komponálta a Mester Bürger hasonló című balladája nyomán:

Vasárnap reggel. Messziről a harangok csengő hangja és a tömeg ájtatos éneke hallatszik ... Mily szentségtörési A vad rajnai gróf kürtjébe fújt.

Hajhói hajhó! A vadászat megindul földeken, mezőkön, rónákon át. — Állj meg, gróf, állj meg! Halld az ájtatos dalokat.— Nem, hajhó, hajhó tovább! — Állj meg, gróf, állj meg, vigyázz! — nem, tovább!... És a lovasok mint a szélvész rohannak tovább.

De egyszerre ... a gróf egyedül marad. Lova nem akar tovább menni. Kürtjébe fúj. De a kürt nem szólal meg ... és egy kísérteties kérlelhetetlen hang megátkozza: E szentségtörés örökké tartson, minden poklokon keresztül.

És lángok törnek elő köröskörül ... A gróf félelemtől őrjöngve menekül, mindig gyorsabban, gyorsabban, üldözve szellemek hadától,.. . nappal borzalmas szakadékokon keresztül, éjjel a felhőkön át...

A zenekari illusztráció pontosan simul a ballada minden egyes mozzanatához. A bevezetésben (Andantino quasi Allegretto) a kürtök hallalija váltakozik a harangok zúgását jelképező harmóniákkal. Triolás és tizenhatodos futamok ecsetelik a lovak toporzékolását és a vadászat kezdetén jelentkező izgalmat. Újabb kürtszó. Lovasroham. Vad száguldozás, melynek illusztrálásában részt vesz a zenekar minden hangszere. Hirtelen elhallgat a lárma. Csak a kürtök és puzónok kísérteties akkordjai figyelmeztetik a grófot, hogy álljon meg, hagyja abba a kegyetlen hajszát. De a gróf nem tágít. Tovább sarkantyúzza lovát, de ez hirtelen megtorpan. A vonósok tremolói és a négy fagot harmóniáitól támogatva hallatszik a puzónok szólamában a rettentő átok, melynek befejeztével (Piu animato) újra kezdődik a vad száguldozás. Vad kromatikus triolák tizenhatodos fölfelé szökő hegedűfigurák jelképezik az átok beteljesülését és a szédületes hajsza a tétel végéig tart, szüntelenül, míg a záró g-moll akkord meg nem szakítja a színes, fantáziával szőtt zenekari képet.“

Le chasseur maudit (Az elátkozott vadász)

37   Ardelao 2017-12-10 18:44:00

 

CÉSAR FRANCK (1822-1890) EMLÉKÉRE 

«Szimfonikus változatok, zongora- és zenekarra.»

Az új francia zenei irány megteremtőjének: César Franck-nak ez a műve valóságos betetőzése a kiváló mester zongoraműveinek. Klasszikus formaszépsége, választékos dallammintázás és briliáns színekben csillogó zenekara sohasem téveszti el mélységes hatását. A koncertáló zongoraszólam egyensúlyban van a kísérő orkeszterrel. Franck nagy mestere volt a variációnak. Témáját ügyesen szövi és bogozza, változatai artisztikusak és természetesen következnek egymásból, egységességére jellemző, hogy még átvezető részei is tematikusak.

A ZENE, 1937. október 15. (XIX. Évfolyam, 1. szám)

*
A Szombathelyi Szimfonikus Zenekar a „Hangverseny délidőben” sorozat keretében jutott szóhoz — vagyis mikrofonhoz, és jelenlevő közönséghez — a Magyar Nemzeti Galériában. Kiváló muzikalitású nevelő karmesterük, Petró János irányításával két romantikus kompozíciót szólaltattak meg: César Franck «Szimfonikus változatok» című zongoraversenyét, Kassai István szólista közreműködésével, és Dvořak: IX. szimfóniáját, amelyhez „Az új világból” elnevezés tapadt.

Franck műve nem tartozik a szabályos felépítésű zongoraversenyek közé. Bár a variációk alakváltásai mögött világosan felismerhetők a zenei alapgondolatok — romantikus-improvizatív részek, „közjátékok” kölcsönöznek valami fantáziaszerűséget a kompozíciónak. Kassai István poétikusan, tartalmas hangon, a szín- és hangulatváltásokat híven követve folytatta párbeszédjét a zenekarral, s technikájának színvonalát a figurációk és passzázsok virtuózán csillogó megoldásával is bizonyította. A versenymű szólószólamával egyenrangú fontosságú zenekari keret Petró János irányításával jelentősen járult hozzá a mű különleges értékű tolmácsolásához. […]…

Részlet Raics István írásából, NÉPSZAVA, 1982. február 5. (110. Évfolyam, 30. szám)

36   Ardelao • előzmény34 2017-11-08 11:57:25

FRANCK: D-MOLL SZIMFÓNIA (1889.)

A Beethovennel záruló klasszicizmust francia földön César Franck közvetíti és ápolja a nemzeti zenében. A gondolat mélységét, a tematika plasztikusságát és a művészi formák tisztaságát hirdeti minden művében és egyik legnagyobb mestere a harmóniának, a periódusok fölépítésének és általában az őszinte beszédnek és világos, áttekinthető szerkezetnek. 

Egyetlen szimfóniát írt, de ez a műve az «esprit gothique»-nak legnagyszerűbb megnyilatkozása: életének utolsó nagy alkotása, művészetének méltó betetőzése.

Vincent d’Indy szerint Beethoven és Wagner géniusza találkoztak César Franck e szimfóniájában. Ezen a helyes megállapításon keveset változtatott a bemutatón jelen volt Gounod-nak az a kijelentése, hogy ez a szimfónia ékesen szóló bizonyítéka a szerző tehetetlenségének.

Bemutatója idején föltünést keltett a zenei világban és pedig külsőségeinek ama „szokatlanságá”-val, hogy csak három tételből áll és ez a három tétel — közös tematikájú.

Első tétele: szonátaforma. Három témájának rendkívül gazdag fantáziával készült kidolgozása mutatja, hogy a poéta Franck mennyire ura a technikának.  A Szép érdekében néha átlépi a „grammatika”szabályait és pedig olyan művészi leleményességgel, hogy később Dukas, d’Indy és Debussy ezzel a mozgási szabadsággal tovább dolgozva elérkeznek a mai legújabb francia muzsikához, amelynek tehát — César Franck volt az ősapja. 

A második tétel — szomorú románc; fájó emlék a tovatűnt ifjúság korából. A vonós-zenekar, hárfa, angolkürt és klarinét csodálatos együtteséből keserű rezignációval hangzik fel a sajgó lélek komor gyászmuzsikája.

A harmadik tétel elemzési részében felvonul előttünk a különböző tételek közös témaanyaga, hogy azután impozánsan fölépített fináléval záruljon a halhatatlan alkotás.

A ZENE, 1927. november 15. (IX. Évfolyam, 4. szám)
 

35   Ardelao • előzmény34 2017-11-08 10:27:25

Képtalálat a következőre: „César Franck”

César Franck orgonál

34   Ardelao 2017-11-08 09:58:34

 

127 évvel ezelőtt, ezen a napon hunyt el CÉSAR FRANCK belga-francia zeneszerző (1822. december 10 – 1890. november 8).

A belgiumi Liêgeben született 1822. december 10-én. Francia volt; annak vallotta magát nemcsak ő, de már atyja is.

Szülővárosában végzett zenei előkészületek után a párisi Konzervatóriumba került, hol Zimmermanntól zongorát, Lebornetól ellenponttant és Benoisttól orgonát tanult. Klasszikus zenén nevelődött, s született tehetség volt a zenei polifóniában. Ehhez járult még fölényes orgonajátszó technikája és zseniális készsége a rögtönzésben. Miután 1840. július 19-én, a Konzervatórium fugaversenyén első díjat nyert, a következő évben az orgonajáték versenyén is sikerrel vett részt. A verseny négy feladatot jelölt ki: egy megadott gregoriándallamot harmonizálni, egy orgonadarabot pedál-résszel bővíteni, fugarögtönzés, végül egy szabad téma fantáziálása szonáta formában. Franck szenzációsan oldotta meg feladatát.
1843-ban végleg Párisban telepedett meg, mint zenetanár. Fokozatosan emelkedvén, 1859-ben a Szt. Clotild Bazilika állandó orgonistája, majd 1872-ben—Benoist utódjaként, — a Konzervatórium orgonatanára lett. E két évszám Franck életének két sorsdöntő pontja.

A magánéletben, — szokásaiból és külsejéből ítélve, — becsületes nyárspolgár volt. Aki azonban közelebbről megismerte, önzetlen tisztelője és rajongója lett. Fiúi szeretettel vették körül tanítványai «Pѐre Franck»-ot; azt az embert, akiről a többség nem akart tudomás venni. Ő mégis békével tűrte mellőztetését, mert többre tudta tartani a művészetet jövedelmező mesterségnél. Befolyásának és munkásságának kettős iránya volt: művészi és erkölcsi. Magasztos feladatnak tartotta a nevelést, s mindvégig azon munkálkodott, hogy tanítványaiból értékes muzsikus-generációt neveljen. Mint beigazolódott, fáradozása nem volt hiábavaló. Nagy fontosságú fordulat volt a Société Nationale megalakulása, mely végre neki is megadta a szólásjogot.

Halálos ágyához — kifejezett óhaja értelmében — csak a St. Clotild Bazilika plébánosa jött el, s adta fel neki az utolsó kenetet. Az a plébános, aki annyiszor hallotta csodálatos improvizációit és korál-játékait. 1890. november 8-án halt meg a meleg-szívű lelkes nevelő.   

César Franck élete arra az időre esik, amikor Franciaországban az opera egyoldalú és túlzott kultusza lehetetlenné tette más műfajok érvényesülését és fennmaradását, s így az ő munkássága életében nem talált tágabb körű elismerésre. Eszméi és eszményei azonban, melyek messzebb értek a képzelet határainál, olyan lelki tulajdonságokkal és vigasztaló tudattal kárpótolták, mellyel csak Isten kiválasztott lángelméi rendelkezhetnek. Szavakkal ki nem fejezhető lelki tulajdonságok ezek, melyekről Franck csak a zene nyelvén szól. Zenéjéből gyermeki hitének hangja hallik, máskor megfejthetetlen misztikuma árad, melynek a legsötétebb mélységekből a legmagasabb megdicsőülésig szárnyaló útját nem mindenki képes követni. E lelki megközelíthetetlenségében rejlik belső tekintélye. Zenéje arisztokratikus, mely nem mindenki számára íródott; abszolút, mert minden ábrázolástól, matériától mentes.

A legtalálóbb vélemény, melyet Emmanuel Chabrier mondott Franck magas személyiségéről, Vincent d’Indy idézetéből ismeretes: «Ő maga volt a megtestesült zene.» Ez azt jelenti, hogy egyes műveivel egymagában is foglalkozhatunk anélkül, hogy a mű megértéséhez szerzőjét,  az embert, külön kellene tanulmányoznunk. Franck minden műve élethű önarckép.  Egyéniségének jellemvonásai, melyek műveiben mind feltalálhatok: őszintesége, jó lelkiismerete, becsületessége, s tüntető kitartása minden mellett, ami gyöngéd és nemes.

Amit minden művészetnek szolgálnia kell, azt ő mindig szem előtt tartotta; hű maradt eszmény képéhez: belső vízióinak mindig háttere, egyben tárgya volt a halvány Krisztus arc. Franck valami megtisztult távoli magaslatról nézi az emberi érzelmeket, s úgy szólaltatja meg azokat a zene világnyelvén. Képtelen volt a bűnt és perverzitást zenéjével kifejezni; ő a művészet és a gondolkodás magasabb régióiban nyilatkozik meg. Mélységesen keresztény; zenéje őszinte, gyermeki hitét tolmácsolja, de szabadon gondolkodik és művészi törekvéseinek nem akar határt szabni.

Az új, romantikus-harmonikus nyelvet Franck mesterien oltotta bele Bach polifon technikájába. Fontos kifejező eszköze a kromatika, mellyel tág harmóniai szerkesztésének ad összefogó erőt. Hívei korának Bachját látták benne; de bármennyire nagyszabású volt is építkezésében, nem ismerkedett meg eléggé a német mesterek formáival, s ez magyarázza azt, hogy a szonátaformát nem tudta teljesen magáévá tenni. Az emiatt érezhető kisebb zökkenőket a ciklikus műforma motívumvonalával igyekezett áthidalni. Hangszerelése néhol külsőségekben hiányos, bátortalan, amiből erősen kiviláglik, hogy nem a nagyzenekar volt legszívesebben használt kifejező eszköze. Érdemei közé tartozik sokszor megkapóan tiszta instrumentális gondolkodása (a dallami elgondolás magában hordja hangszerelését).  Csodálta Liszt zenéjét s benne grandiózus páthoszát, a maga számára azonban az egyszerűbbet, de bensőségesebbet választotta. Volt idő, amikor a wagneri zene őreá is hatott, (vonósnégyese), mégis az ő iskolája törte meg az utánzók pünkösdi királyságát.

Életének utolsó tizennégy éve volt a legtermékenyebb; ez időben alkotta legnagyobb művét — «Les Béatitudes» — mellyel utat nyitott a szimfonikus művészetnek Franciaországban.

Az egész párisi zenei újkor a Franck-iskolából indult ki, s napról-napra igazolja, hogy törekvései újak, iránya helyes, s bár régi alapokra épült, eredeti és egyéni voltánál fogva, maradandó!
 

HUZELLA ELEK*

A ZENE, 1937. december 1. (XIX. Évfolyam, 4-5. szám)

*Huzella Elek (1915-1971) zeneszerző.

(Megj., A.)

33   Ardelao 2017-04-22 00:49:49

[César Franck (1822-1890)
„A francia Bach”

„Ki ne ismerné közületek Bachot, a lipcsei Tamás-templom egykori orgonistáját, az ellenpontozó művészet utolérhetetlen mesterét, az orgonafugák, a Brandenburgi versenyművek, a passiók s az invenciók hatalmas erejű alkotóját? Ám, ha a „francia Bachról” beszélünk, aligha találnánk el, hogy a múlt század második felében élt nagy zeneköltőről César Franckról van szó.
120 esztendővel ezelőtt, 1822-ben született César Franck. (1942-ben íródott az újságcikk, megj. A.) Tulajdonképpen nem is francia, hanem belga. Még életének külsőségeiben is mennyire hasonlít a német Bachra! Elmélyült magányban él, egyszerű orgonista a Szent Klotild templomában. A zajos sikerek épp úgy elkerülik háza táját, mint a lipcsei mesterét. Első műveivel nincs semmi sikere. Egy ideíg visszavonul a zeneszerzéstől s csak hajlottabb éveiben veszi elő ismét a tollat s a kottapapírt. Csak élete második felében kezdik lassan észrevenni a 1890-ben bekövetkezett halálakor fedezik fel a kortársak, hogy igazi mestert, minden megbecsülésre érdemes alkotót temetnek.
Miben rejlik Franck nagysága? Miért neveztük őt > francia Bachnak?<
Tudnunk kell, hogy Franck működése a zenei romantika leghangosabb idejére esik: Wagner mindent elsöprő sikereinek évtizedeire. A világ betelt a wagneri zenedrámával s a kor zeneszerzése Wagner eszményeinek hatása alatt áll. Történnek ugyan kísérletek, hogy a külsőséges – elsősorban irodalmi – hatásokkal dolgozó wagneri zene helyett a frissebb hatású népzene, vagy pedig a régibb korok muzsikája felé vezessék a zsákutcába jutott zeneszerzést, de ezek a kísérletek elszigeteltek. Csak később, a századforduló táján jelentkeznek átütő erővel Debussy, Bartók, Kodály, Sztravinszkij muzsikájában.
Egyelőre, César Franck idejében, a német zene egyeduralma tart. Különösen érzi ezt az elnyomatást a francia zene. Ekkor mutat rá Franck az ellenpont világára, Bach zenéjére s az ellenpontozó művészet jogaiért száll síkra. De Franck nem tud szabadulni a kor harmóniai elképzeléseitől, s a bachi művészet alkotómódjával alapjában véve utóromantikus jellegű műveket ír. Gyökereivel Bachhoz kapaszkodik, egész szellemisége azonban testvéribb kapcsolatokat mutat Brahmsszal vagy Schumannal. Zenéje mégis továbbhaladást jelent két szempontból: felhívta a figyelmet a régebbi zene fontosságára s a harmóniai újításai, festői hatású színakkordjai már Debussy-korszak harmóniai vívmányait vezetik be.
Százhúsz esztendőn áttekintve azt mondhatjuk, hogy a mai értékelésünk szerint César Franck tisztelt és fontos helyet tölt be az európai zene történetében. Két korszak határán áll művészete, egyforma erővel kapaszkodik meg a múltban és a jövőben. Nem minden műve maradandó, de oratóriumai közül a >Nyolc boldogság,< jó néhány orgona és zongoradarabja, híres hegedűszonátája s a vonósnégyese mindenkor élő, igazi muzsika marad!”

Írta: Raics István (1912-1986)
Költő, műfordító, író, zenekritikus, zongoraművész.
Megjelent: „Zenei Szemle” c. folyóiratban, 1942.

Egy említésre méltó remekműve:
Franck: Sinfonie d-Moll
32   Búbánat 2013-11-08 10:48:25
Ma délelőtt a Bartók Rádió műsorán

10.00 – 12.00 Hang-fogó

1. Ravel: Szonáta hegedűre és gordonkára (Nigel Kennedy, Lynn Harrell), 2. Debussy: Prelűdök - II. kötet - a) Köd, b) Holt levelek, c) A bor kapuja, d) A tündérek bájos táncosnők, e) Hangák, f) Lavine tábornok, a bohóc, g) A kihallgatások terasza holdfényben, h) Ondine, i) Hódolat Pickwick úrnak, j) Kanopusz, k) Váltakozó tercek, l) Tűzijáték (Alekszej Ljubimov - zongora)

3. Franck: A-dúr mise Op. 12

Km.: a Debreceni Kodály Kórus

Vezényel: Kamp Salamon

Szólót énekel:

Bódi Mariann – szoprán
Wendler Attila – tenor
Rácz István – basszus

km. Karasszon Dezső - orgona, Kocsis Andrea - hárfa, Molnár Zsolt - gordonka, Nagy Ferenc – nagybőgő

A mikrofonnál: Schaefer Andrea
Szerkesztő: Bánkövi Gyula
31   Andris 2010-11-22 13:05:09
Hallgattam még pár felvételt orgona-(Piece Heroique; Grand Pièce Symphonique; Prelude, Fugue and Variations) és zongoradarabokból(Prelude, Chorale and Fugue; Prelude, Aria and Finale), illetve meghallgattam a hegedűszonátát is. Mind nagyszerű mű, de külön kiemelném a hegedűszonátát, mert zseniális! Szóval most már bátran kijelenthetem, hogy Bruckner és Brahms mellett Franck is az egyik kedvenc zeneszerzőm.
Ja, és jó a mai Momus játék kérdés, kíváncsi vagyok a megfejtésre :) .
30   Andris • előzmény29 2010-11-10 23:15:48
Amúgy erről a felvételről beszélek:
http://ecx.images-amazon.com/images/I/61XoJhc1ziL._SS400_.jpg
Nehéz egyébként megfogalmazni, miért is tetszik ez a felvétel jobban, mint Chaiillyé. Mert mindkettő nagyon szépen meg van formálva, csak úgy érzem, hogy Chailly lassú tempóját már nem bírja idegekkel a zenekar, ezért egy-két részlet elvész.
Ha jól vettem észre, a Szimfónián kívül a Szimfonikus variációkat és a Hegedűszonátát tartják a fő műveinek, meg még azért az orgonadarabokat.
29   Andris • előzmény27 2010-11-10 23:04:32
Egyelőre Tortelier felvétele a király nálam, de Chailly is jó. Dutoit és López-Cobos érdekelne még.
28   Sipi • előzmény23 2010-11-10 10:02:20
Monteux sem lehet rossz...
27   Sipi • előzmény14 2010-11-10 10:00:36
Sajnos amit én tudok ajánlani, az többnyire hangminőségben nem felelne meg.
Az első még talán: Thomas Beecham lemeze jó és az Amazonos értékelők is nagyra tartják.
Furtwängler felvétele 1945-ből a Bécsi Filharmonikusokkal nagyon jó, de még a háborús felvételeket tekintve is gyenge hangminőségű.
Az Allegretto tételből Mengelberg 1940-es felvételétől (a Concertgebouw Zenekarral) még nem hallottam szebbet, de a két szélső tétel még szerintem is "túlinterpretált".
26   Andris • előzmény22 2010-11-10 00:06:57
Ebben a misében van a híres Panis Angelicus, ugye?
25   Andris 2010-11-09 19:36:37
http://www.klassika.info/Komponisten/Franck_C/wvjh.html
Írt egy másik szimfóniát, még 18 évesen. Sehol nem találtam belőle felvételt :( .
24   Andris 2010-11-09 19:35:42
Az elmúlt napokban csak Franckot hallgattam, íme a termés :) :
-Szimfónia: Chailly és Tortelier felvételét hallgattam meg. Chailly lassú (néhol már túlságosan is) tempója nekem jobban bejött, mégis inkább Torteliert választanám. Még egy fokkal jobban ügyel a hangzásarányokra, mint Chailly, minden részlet hallható (nyilván ez a keverésnek is köszönhető), és szerintem a BBC Filharmonikus Zenekar szebben/jobban játszik, mint a Concertgebouw. Érdekes, hogy a gyors tempók ellenére mély, tartalmas az előadás.
-Szimfonikus variációk: a fent említett 2 karmesteren kívül Karajannal hallgattam még meg. Sajnos Herbertnél ugynaz a baj, mint a szimfóniájánál: a hangminőség nem túl jó. Amúgy itt Chailly nyer, Tortelier BBC Zenekara itt nem olyan jó, mint a Szimfóniában, Bolet pedig több érzéssel zongorázik, mint Lortie.
-Les Eolides: Masur és Tortelier egyformán jó. Eléggé impresszionista a mű (amit én nem igazán szeretek), ettől függetlenül jó kis szimfonikus
költemény
-Les Djinns: nagy kedvenc lett már 1 hallgatás után is! Hatalmas mű, iszonyat hangulata van. Ashkenazy vezényel és zongorázik, az előadás kicsit kapkodós, de jó.
-Psyché: Ez is Ashkenazyval van meg, ez a mű tetszett legkevésbé, nálam nem túl nyerő (túl impresszionista :) )
-Le Chasseur maudit: Tadaaki Otaka/BBC National Orchestra of Wales. Ez még talán a Djinnsnél is jobb. Zseniális mű!
23   sphynx 2010-11-07 11:30:26
szöveg,amire kattintani lehet
22   Búbánat 2010-11-07 10:32:07
Az egyházzenében különleges helyet foglal el Franck A-dúr miséje. Ezt a különben nagyon ritkán hallható alkotást sugározza ma este a Bartók Rádió egy másik remekmű mellett:

21.15: Az emberi hang dicsérete
Nyolc évszázad kantátái, miséi, oratóriumai
Szerkesztő: M. Katalin

1. Cherubini: c-moll Requiem (Budapesti Kórus - karigazgató: Forrai Miklós - és a Magyar Állami Hangversenyzenekar, vezényel: Lamberto Gardelli)

2. Franck: A-dúr mise (Bódi Mariann, Wendler Attila, Rácz István - ének, Karasszon Dezső - orgona, Kocsis Andrea - hárfa, Molnár Zsolt - gordonka, Nagy Ferenc - nagybőgő, a Debreceni Kodály Kórus, vezényel: Kamp Salamon)
21   Spangel Péter • előzmény19 2010-11-02 22:13:08
Balszerencse.
20   Spangel Péter • előzmény18 2010-11-02 22:12:18
Gardelli születésének évfordulóján, a jövő hét elején az mr egy 1993-as felvételt vesz elő, ahol Gardelli a miskolci zenekar élén Schubert és Franck szimfóniát vezényel.
19   Momo • előzmény18 2010-11-02 22:10:39
nem, nem volt szerencsénk egymáshoz... :-)
18   Spangel Péter • előzmény17 2010-11-02 22:09:23
Nekem megnyitotta.
Szégyen, a művet még nem hallottam.
Játszottad már?
17   Momo • előzmény16 2010-11-02 21:56:05
nem nyit meg semmit a link...?
16   macskás • előzmény15 2010-11-02 18:44:18
Ezt az üreset én is igen kedvelem:))
15   Momo • előzmény14 2010-11-02 14:49:39
Én - legalábbis egyelőre - ezt szeretem legjobban.
14   Andris 2010-11-02 12:08:26
Valaki tud ajánlani egy tényleg jó felvételt a Szimfóniából? Egyszerűen eddig egyik sem jött be teljes mértékben. Karajan felvétele lenne a legjobb, de 10-15 évvel később kellett volna felvennie, akkor talán jobb lenne a hangminőség (apropó: Herbert von csak egyszer vette fel? Mert 2 cd-t találtam az Amazonon, de szerintem azok ugyanazt a felvételt tartalmazzák). Most majd Chaillyt fogom meghallgatni, jónak tűnik.
13   Spangel Péter • előzmény12 2010-11-02 09:34:17
Szegény kottatartó... :-)))
Egyébként mindenért a hisztis a felelős.
12   zalbarna • előzmény11 2010-11-01 13:13:50
Egyszer egy igen indulatos, temperamentumos ( hisztis?
szoprán éneklé eme Panis Angelicus-t egy esten. Történt, hogy a számhoz feleslegessé vált dolgokat ( engem és a kezembe nyomott tömör-fa és vas két mázsás kottatartót) kituszkoltak a háttérfüggöny mögé, plusz, hogy ne zavarjak, az ott lévő lépcső tetejére küldtek..
A mű csúcspontján azonban, mikor a szoprán arcán földöntúli mosollyal a legmagasabb kitartott hangnál hengerelte a közönséget, a kezemben a kottatartó feje leesett és éktelen csörömpöléssel lebukdácsolva a lépcsőn begurult a színpadra..
Emberek ! Azokat a pillantásokat sosem fogom elfelejteni..Aztán, mikor kijött a szoprán és rámnézett...hát mit mondjak, azóta futok...
11   Heiner Lajos 2010-11-01 12:54:30
Franckó, mennyire a zeneszerzőről szól a topic.
10   zalbarna • előzmény9 2010-11-01 12:47:34
Ez a poén jólesett....:)))))
9   johanna • előzmény8 2010-11-01 12:36:49
Az is, hogy Stingnek mennyivel jobb a hangképzése...
8   daunerni • előzmény4 2010-11-01 12:05:56
ez is megrendítő :-)
7   Spangel Péter • előzmény6 2010-11-01 11:31:30
Forralt tejecsként jutalmul a cicusnak. :-)))
angelicus - jogos
6   macskás • előzmény2 2010-11-01 10:13:41
Mit widorkocc itten?
Az egyik pánikol, a másik vidorog:)
5   macskás • előzmény4 2010-11-01 10:11:19
angelicus
mint ci-cus
4   Spangel Péter • előzmény3 2010-11-01 08:36:07
A Panis angelikust többször énekeltem kórusban, egyszer Szabó Miklós adta a tenorszólót, nyolcvan fölött, megrendítően.
3   Spangel Péter • előzmény2 2010-11-01 08:33:45
Gardelli dirigált egyszer egy Cézar Franck szímfóniát Budapesten, ha jól emlékszem, 1993 novemberében, Schubert nagy szimfóniájával egy programban.
2   Kúp Flóris 2010-11-01 01:14:14
Na máris 1 nem Franck -
ó
Widor :)))
1   Kúp Flóris 2010-11-01 01:10:08

tt: [url]http://www.youtube.com/watch?v=ccj4PCzS0r4&feature=related;

M° Ivan ?
Ronda play
(C.M.)
vagy
Widor
Toccata[/url]
   
Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Déri György (cselló), Kemenes András (zongora)
A:N:S Chorus
Vezényel és mesél: Bali János
"Liszt-Kukacok Akadémiája"
A „felesleges” kotta
Alleluja. Non vos relinquam orphanos – gregorián
Alleluja. Non vos relinquam orphanos – organum duplum
Viderunt omnes – organum quadruplum (részlet)
SCHUBERT: Die Advokaten (Az ügyvédek), D. 37
WEBERN: Drei kleine Stücke (Három kis darab), Op. 11
KURTÁG: Jelek, játékok és üzenetek – Message-consolation á Christian Sutter
KURTÁG:Játékok (részletek)

11:00 : Budapest
MűPa, Fesztiválszínház

LOL
Balett-est két részben

11:00 : Budapest
Erkel Színház

RÁNKI GYÖRGY: Pomádé király új ruhája

18:00 : Budapest
Kassák Múzeum

Traverata - korhű hangszereken:
Balogh Vera (fuvola), Feltein Attila (hegedű), Móré László (brácsa), Maróth Bálint (cselló)
MOZART: Kontratáncok K.609
JOHANN NEPOMUK WENDT: A-dúr kvartett nr.3
MOZART - WENDT: A varázsfuvola [K.620]

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Tímár Sára (ének)
Sebő Ferenc, Dúcz Erzsébet, Enyedi Ágnes, Égető Emese, Horváth Sára, Orbán Johanna, Paár Julianna, Soós Réka (ének)
Kalász Máté, Mihó Attila (hegedű)
Fekete Márton (brácsa), Lelkes András (bőgő), Szabó Dániel (cimbalom, ének), Juhász Zoltán (furulya), Halászi Lehel (furulya, kaval, tánc), András Orsolya (ütőgardon, ének)
Tázló együttes:
Draskóczi Lídia (hegedű), Sófalvi Kiss Csaba (furulya), Németh László (koboz), Benke Félix (dob)
Tímár Sára lemezbemutató koncertje
"Minek nevezzelek…"

19:00 : Budapest
MűPa, Fesztiválszínház

LOL
Balett-est két részben

19:00 : Budapest
Erkel Színház

PUCCINI: Tosca

19:45 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Radu Lupu (zongora)
Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Fischer Iván
J.S. BACH: II. (h-moll) szvit, BWV 1067
SCHUMANN: a-moll zongoraverseny, Op.54
RACHMANINOV: II. (e-moll) szimfónia, Op.27
19:00 : Veszprém
Hangvilla

Szokolay Balázs (zongora)
Győri Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Berkes Kálmán
CSAJKOVSZKIJ: b-moll zongoraverseny, Op.23
FRANCK: d-moll szimfónia, FWV 48
A mai nap
született:
1848 • Henri Duparc, zeneszerző († 1933)
1941 • Plácido Domingo, énekes
1945 • Peter Konwitschny, operarendező
1947 • Matuz István, fuvolista
elhunyt:
1851 • Albert Lortzing, zeneszerző (sz. 1801)
1948 • Ermanno Wolf-Ferrari, zeneszerző (sz. 1876)
1973 • Szabolcsi Bence, zenetörténész (sz. 1899)