Kíváncsi lennék, mikor volt Domingo bariton, és mely baritonszerepeket énekelte a pályája elején? Mert a Wikipédia elég részletesen felsorolja a repertoárját, az 1959-es Rigoletto-beli debütálásától kezdve, de az Borsa tenorszerepében volt, nem baritonban (zarzuelákat nem említ). Aztán jött még jópár hasonló karaktertenor szerep, de 61-ben már a Traviata Alfrédját énekli, 20 évesen. 18 éves kora előtt meg aligha lehetett színpadon működő bariton, pláne profi énekesként. Bergonzi, Vinay vagy Melchior igen, ők valóban baritonszerepekkel kezdték a profi operaénekesi karrierjüket, de Domingo bármilyen hatalmas repertoárt is énekelt végig, az 1992-es, csak stúdiólemezen elénekelt Rossini-Figarót leszámítva nem lépett fel bariton szerepben 2008 előtt - már ha lehet hinni a wikipédiának. Aztán persze idős korában valóban elkdezdett bariton főszerepeket énekelni, de kényszerűségből, mivel a tenorszerepek magasságait már nem győzte, visszavonulni meg nem akart. Ám hangszíne az idő múlásával nem sötétebb, hanem világosabb lett, és most, idősen még kevésbé tűnik baritonálisnak, mint a fiatakori felvételein. De a szó igazi értelmében Domingo soha, egyetlen pillanatig sem volt bariton, ilyen állítást még sehol nem olvastam róla. Domingo világéletében tenor volt, és az is maradt. Jelenleg bariton szerepekben fellépő tenor. (A MET éves műsorfüzete tobábbra is a tenoristák közt sorolja fel!)
Domingo eredendően bariton volt, és a zarzuelákban startolt, nagy sikerrel, követve a szülői hagyományokat. Magas hangfekvésű, de bariton. Viszont piszokul jó nézett ki, magas, karcsú - korabeli fényképek tanúsítják. Korai házásságát követte a második, kellett a pénz, rábeszélték, hogy magasítson, mert a tenorok jobban keresnek, amit megfogadott. (forrás: Die Bühne c. önéletírása).
Ha egész életében bariton marad, sem marad névtelen, mert tehetséges és igen jó teherbírású, símán abszolvált két nap alatt egy nem semmi operaházi fellépés után egy lemezfelvételt, vagy felénekelte egy filmfelvétel teljes anyagát, majd harmadnap ismét opera Persze, nem lesz akkora név, mert a baritonok nem annyira "kapósak". Mondjuk, egy Svéd Sándorral, egy Melissel, vagy akár egy Hvorosztovszkyval azért nem említhető egy napon!
Jelen helyzetben az a baj, hogy már sem tenor, sem bariton! A kapacitása most sem semmi, mert az ő korában mmegtanulni egy George Germont-ot, Boccanegrát, Luna grófot (bár a salzburgi Luna nagy fiaskó volt), vagy bármit, még mindig teljesítmény. De nem az igazi! Valamint nagy siker volt a "3 tenor" - akik közül csak Pavarottinak voltak igazi magas hangjai, de akkor is. Az más kérdés, hogy az x+egyedik előadásuk már túlzás volt. Ezt csak azért írom, hogy a fan-club tagjai ne kövezzenek meg! Valamikor én is nagyon szerettem, és vadásztam a felvételeit, de mostanában már nem annyira Azért még mindig "húzónév" , megtapsolják Salzburgban, akik meg tudják fizetni az ottani árakat, és megtölti azokat a házakat, ahol esetleg évekig várták, de nem volt megfizethető. A fiatal tehetségek felkutatása, támogatása terén kifejtett tevékenysége is tiszteletre méltó volt, bár ennek nimbuszát az utóbbi hetek-hónapok negatív hírei kissé megtépázták! Sajnos, nincs egy jó menedzsere, aki megmagyarázza neki, hogy "öreg, itt az idő - hagyd abba!"
Ami a fiát illeti, nem könnyű a sikeres apa (anya) gyermekének lenni, főleg hasonló területen, erről akár hazai, akár külföldi neves művészek gyermekei köteteket mesélhetnének. Ha igazi tehetség, megmarad, na nem, elvész.
Először túlzásnak találtam a latin verdiktet, de a kaunasi fellépését meghallgatva, a végén igazat kell adnom érte.
Domingo tenornak nagy volt, de baritonnak nem az. Szerintem.
Elénekli a bariton szerepeket, remek lendülettel, az operetteket különösen hatásosan, még az énekesnők derekát is átfogja csak úgy megszokásból, vagy hogy hátra ne essenek - de a hangjának nincs bariton zengése.
(Gondolva pl. Svéd Sándor, vagy Melis György egyedi, senkivel nem összetéveszthető baritonjára.)
Ezek a fellépések amolyan levezető kűrök. Még mindig imponáló jelenség a színpadon, a közönség még mindig a tenor kedvencet ünnepli benne, és énekeljen, amit csak akar. Meg még a konyhára is jön valami.
Azonban a fia (szerintem) a fájától messze esett alma esete. Ha más neve lenne, vajon felléptetnék-e?
Nem tudok heberul, de azt sem tudom, vajon meggyonta-e hazassagtoreseit a maestro es igy feloldoztatott-e. A gyonasi titok, ugyebar ... es ha meggyonta is, aligha a szegedi puspoknek gyonta meg, aki igy ugyanugy nem tudhat egy kolleganak tortent esetleges gyonasrol.
„Olympia Albert, mikor idekísért, nagyon határozottan figyelmeztetett, hogy Lina intrikál. Albert hű barát, jó rokon és a mi emberünk. Lina életveszélyes. Lina ma este a bálon bemutattatott magának egy főszerkesztőt és egy fényképészt. Ettingenné Köszönöm az információt, lányom. Intézkedni fogok, még pedig erélyesen. De most legyünk tárgyilagosak. Tudod, hogy ilyesmiről soha nem szóltam neked. Most szólok. Vigyázz evvel a huszártiszttel. Légy okos. Először látlak vigyázatlannak. Mi az irígység rettenetes ellenőrzése alatt állunk. Egész családok lesnek arra, hogy valami kis hibát csináljunk. Nem egy Lina van, hanem ezer. Egész Bécs egy nagy Lina. Kell többet mondanom?”
(Molnár Ferenc)
Nagyon orulok, hogy ilyen jol tudsz héberul, de a katolikusoknál van a gyonás szentsége is, úgy hogy a maestro tiszta lélekkel járulhatott a puspok atya elé.
A kedves maestro egyáltalán nem hülye. A hölgyek 99%-a szívdöglesztő férfiúnak tarttotta, és a számtalan visszaigazolás alapján ő is, saját magát.
Hogy az "ajánlatai" és "kapcsolatai" hogyan értendők, ezek értelmezését hagyjuk meg az érintetteknek. Mindenesetre 30 év elmúltával reklamálni inkább sajnálatra méltó és nevetséges, mint hihető.
A Szent Gellért Fórum megnyitója, Plácidó Domingóval – videó
(11:20 perc)
VÁGI BARBARA2019.08.30. 12:07 ORIGO.HU
„A világhírű spanyol tenor, Plácido Domingo fellépésével nyitották meg a Szeged-Csanádi egyházmegye kulturális, szabadidős és sportközpontját, a Szent Gellért Fórumot szerdán este. Az új létesítmény először fogadta a nagyközönséget.
Ez volt az év egyik legnagyobb rendezvénye Szegeden – este nyolc órára teljesen megtelt a nyolcezer fős stadion. Plácido Domingo világhírű operaénekes-tenor a Plácido Domingo Classics fesztivál keretében lépett fel.
A megnyitó első részét az Origo is közvetítette – itt megnézheti újra.”
A jelek szerint ez több mint valószínű, legalábbis az volt. Persze 78 év az meg 78 év...de felőlem...nem engem csal(t?) meg éspedig általa bevallottan rendszeresen, hanem a hitvesét, gyermekei anyját, ahogy nyilatkozta: "...minden ajánlatomat szívesen fogadták, kapcsolataim kölcsönös megegyezésen alapultak.” Beírásomat a szegedi püspök lelkendezése ihlette ld.806.
A "boldog" jelzőt a múltkor csak én akasztottam a maestro nyakába, a napvilágra került ügyek okán némi ironikus célzattal. Két fiúgyermeknél, Plácido Francisco (1965) és Alvaro Maurizio (1968) nem találtam többet. (Forrás: wiki, oldalt valóban 3-as szám áll, de a szöveges részben csak a fenti 2 név.) Mai beírásom azonban nem neki szólt, hanem a házasság -éspedig az Alkotmány Alaptörvény szerint 1 férfi és 1 nő házasságának- szentségét és a Tízparancsolatban -benne: Ne törj házasságot! - foglaltakat hirdető katolikus egyház felkent püspökének. Nagy öröm nékem, hogy püspök úr számára az opera, benne Domingo világa és szegedi fellépése elsőbbséget élvez a hitélettel, lelkipásztorkodással és a házasság szentségével szemben. Apró probléma csupán, hogy őt speciel nem zeneművészeti tevékenységéért fizetik, hanem azért, hogy a (katolikus) hit fáklyáját, benne a házasság, a házastársi hűség lobogó fáklyáját tartsa.
"...minden ajánlatomat szívesen fogadták, és a kapcsolataim kölcsönös megegyezésen alapultak.”
A kedves "maestro" Vagy hipokrita, vagy hülye, vagy a jelenkor emberét nézi annak! Az fel sem merül az agyában, hogy az ő poziciójában levő embernek - mindegy, hogy énekes, karmester, vagy igazgató - nem kell tettleg erőszakot elkövetni egy nővel szemben ahhoz, hogy a "kapcsolat" létrejöjjön? A függelmi kapcsolat önmagában elegendő lehetett. De mint írtam (776) a boldog házasságban élés is kamu, mert ha az a házasság annyira boldog, akkor nem kell más! (egyébként 3 gyermeke van) Az pedig, amit más fórum-társak is feszegettek, hogy akik tudtak róla, miért hallgattak akkoriban, egy külön kötetet érdemelne. De ezt a témát már érintettük J. Levine és a MET esetében is!
Off:Az én férjem nem egy Domingo, de nem valószínű, hogy ilyesmit elnéznék neki. Persze, van az a pénz::::
Úgy látszik, a katolikus egyház tényleg megújul, bár a nevezett püspök úrban eddig meglátásom szerint kevéssé tisztelhettük a jelenlegi egyházfő által képviselt reformegyházi vonulatot. Mindenesetre a Tízparancsolat mellőzése a maestro esetében a püspök úr részéről legalábbis feltűnő. Emlékeztetném: לֹא תִּנְאָף׃ azaz Ne törj házasságot! Mint ismeretes, a maestro továbbra sem cáfolt érdemben egyetlen zaklatási vádat sem, de azt elismerte, hogy -pestiesen szólva- sokszorosan becsajozott, szebb kifejezéssel: házasságot tört, legfeljebb ő azt akkor nem gondolta zaklatásnak: "...minden ajánlatomat szívesen fogadták, és a kapcsolataim kölcsönös megegyezésen alapultak.” Mint tudjuk, Domingo, aki római katolikus vallású, 1962 óta házas, két gyermek apukája, a már felszínre került esetek pedig a 80-as években történ(het)tek ... mellesleg (?) szólva tudtommal a reformegyház is változatlanul "alkalmazza" a Tízparancsolatot.
Nem tudom, mit akarnak azok, akik ilyen több évtizedes kétes ügyekkel vádaskodnak. Pénzt Domingotól, hogy fogják be a szájukat, illetve pletykalapoktól, cserébe a lehető leginkább szenzációhajhász kitalációkért???
Noha én mindig örültem volna olyan tónusú bőrnek, mint a Domingóé, nem ezért a tulajdonságáért csodálta a nagyvilág.
Én azoknak a vastag bőrét tartom említésre érdemesnek, akik éveken-évtizedeken át nem kifogásolták az állítólagos zaklatást – de most, hogy ez divat lett és sikk, és már nem járhat kockázattal, esetleg nyereséges is, egyszeriben áldozattá váltak.
Beczala ma kenterben ver minden tenort!.Domingot leszámítva ez egy nagyon jó szereposztás is volt.Beczala a szerepben bizonyított a Metben ésBarcelonában is,ahol ismételnie kellett az áriát.
Nagyszerü volt a tegnapi Luisa Miller salzburgi Luisa Miller koncertszeru eloadása.
Placido Domingot már az elején a publikum állva unnepelte. Piotr Beczala a legjobbak kozé tartozik a világban. Nino Machaidze nagyon szépen énekelt. Dr.Hener Lajos biztosan beszámol, o mégiscsak jobban ért hozzá mint én. A kritika ezt az eloadást a fesztivál egyik csúcspontjának tekinti..
Szerintem -amint már megírtam- a cikk máris és erősen mentegetni próbálja a művészt egyéb ügyek odacibálásával és odacitálásával és -mint maga Domingo- ilyen-olyan "más" és "művészi" normákat emleget. Nekem csak egy Norma létezik: ön bizonyára kitalálja, kinek a Normája :-)
Kedves Klára! Lehet, hogy megint "félreolvastam valamit", bár én nem így gondolom: Istenem, romlik már a szemem és az agyam, de más is félreolvas olykor ezt-azt. Megjegyzéseimet én is továbbra is fenntartom ld. 776: A Domingo-ügytől nem lehet -az ön szavával élve- "elvonatkoztatni". A Domingo-ügy: Domingo-ügy. Másképpen ugyanazt: ahogyan az "X-ügy" az X-ügy, "Y-ügy" vagy bármilyen "ügy" beemelése csak elterelni próbálja a figyelmet X-ügyről etc. Ezt bátorkodtam megjegyezni Caruso cikke kapcsán. Domingo ügyéról fölösleges próbálkozás elterelni a figyelmet Kero, Marton László, Sárosdi Lilla vagy akár Kevin Spacey, Harvey Weinstein és mások vagy éppen az ön által behozott "NN" EU-képviselő emlegetésével. Csak még gyanúsabbá válik.
Kedves Klára! Lehet, hogy megint "félreolvastam valamit", bár én nem így gondolom: Istenem, romlik már a szemem és az agyam, de más is félreolvas olykor ezt-azt. Megjegyzéseimet én is továbbra is fenntartom ld. 776: A Domingo-ügytől nem lehet -az ön szavával élve- "elvonatkoztatni". A Domingo-ügy: Domingo-ügy. Másképpen ugyanazt: ahogyan az "X-ügy" az X-ügy, "Y-ügy" vagy bármilyen "ügy" beemelése csak elterelni próbálja a figyelmet X-ügyről etc. Ezt bátorkodtam megjegyezni Caruso cikke kapcsán. Domingo ügyéról fölösleges próbálkozás elterelni a figyelmet Kero, Marton László, Sárosdi Lilla vagy akár Kevin Spacey, Harvey Weinstein és mások vagy éppen az ön által behozott "NN" EU-képviselő emlegetésével. Csak még gyanúsabbá válik.
Kedves E.D.! Megint "félreolvas" valamit, de ezt már megszoktuk. Az EP képviselőt azért citáltam ide, hogy érzékeltessem, ne csak a színpadi szakmát hibáztassuk a hasonló negatívumokért, mert e tekintetben sokan félrenéznek!
A Domingo ügyről nem írtam véleményt, éppen az Ön által felsorolt érvek miatt. Amit írtam, azt általánosságban voltam bátor megfogalmazni, mint véleményemet e rendkívül elterjedt jelenséggel kapcsolatban.
Ha már Domingo: nem cáfolt semmit, ez igaz, csak más korban, más dimenzióban kezeli a kérdéses "vádat". (úgy vélte, hogy viszonyai kölcsönös egyetértésen alapultak, stb.) Az pedig, hogy boldog házasságban él, e kérdésben nem mérvadó. Miért is voltak kapcsolatai, viszonyai egy boldog házasság mellett?
Egyéb vonatkozásban írt megjegyzéseimet továbbra is fenntartom!
Mint már írtam (767), a kérdéses cikk annyira "okos", annyi mindent és annyi mindenkit hord össze és mos egybe, hogy az szinte már szerecsenmosdatásnak tűnik. Véleményem nem változott és -zéta- jelzőjét ("okos") ennek megfelelően én némiképp -jól vagy rosszul, de- másképpen értelmezem éspedig a fent ismételtek szerint. "Okosan "bekeveri Domingót egy csomó megvádolt művészkollégája közé, röviden: terel és terel. Ahogyan ön is egy EU-képviselő idecitálásával...ami úgy jön kb. ide, mintha én mondjuk a papi pedofília szintén trendi ügyeit emlegetném. A Domingo-ügytől nem lehet "elvonatkoztatni". A Domingo-ügy: Domingo-ügy, nem több, nem kevesebb, akárhogyan is alakul. Két dolgot különösképpen kéretik emlékezetben tartani: 1) Domingo még semmit nem cáfolt érdemben ld.767 2) Domingo 1962 óta boldog házasságban él Marta Ornelas mexikói énekesnővel és két gyermekük boldog apja..
Valóban nagyon okos és jó cikk. Többeknek el kellen olvasni és kicsit elgondolkodni rajta.
Két megjegyzés:
"A szakma végtelen romlottságát ugyanis jól jelzi, hogy az egykor 14 éves gyerekek nadrágjába nyúlkáló tanerőket még ma is megtűrnek művészi intézmények falai között, ahelyett, hogy nyíltan szembesítenék tetteikkel és hagynák őket páriaként vegetálni." Ne pocskondiázzuk a szakmát! A mélyentisztelt és nagyrabecsült Európai Parlament padsoraiban évek óta csücsül egy megválasztott képviselő, aki nyíltan hangoztatta,, hogy tanár korában a tanítványai nyúlkáltak a nadrágjába, simogatták, stb. És sem az ég nem szakadt le, sem ki nem seprűzték onnan!
A Domingo ügytől elvonatkoztatva. Az egész MeToo ügy nem az amerikai erkölcs tisztulása, hanem egy hiszti, egy műbalhé - a szent női egyenjogúság jegyében. Bocs, ha egy férfi nem bókolhat egy általa csinosnak tartott hölgynek, akkor mire jó az egész? Mi, nők is megnézünk magunknak egy-egy jóképű pasit, de ez többnyire hátsó gondolatok nélkül történik. Ha pedig valaki 20-30 év után jön rá, hogy őt nnak idején zaklatták, Isten tudja, mit tettek, vagy mit akartak tenni vele, akkor komoly baj van a memóriájával vagy az ítélőképességével.
Egy nő legyen annyira nő, hogy kezelni tudja a vele szembeni kellemetlennek tartott megnyilvánulásokat. Ha pedig hagyta, akkor ne reklamáljon utólag.
És még valami: Ennyi év távlatából lehetetlen eldönteni, hogy két ember között mi történt! Viszont egy ilyen váddal bárkit egy életre tönkre lehet tenni!
Az utóirathoz. A félig kigombolt ingben éneklő és fotózkodó urak sorából kihagyni Korda Györgyöt: hiba. Szerintem egyik énekesre sem pontos kifejezés a szex-szimbólum, ami több annál, hogy a közönség illúziókeltő megjelenésűnek tartja és a nők jó része (úgy érzi, hogy) nem utasítaná vissza.
A „nagydarab maci” sok nőnek lehet az esete. Egy barátom viszont túltesz rajtad: Domingo 1987-es Radamese után így nyilatkozott róla: ezért a hentesért vannak oda? Szerintem az adottságokat ilyen szempontból azért sem érdemes értékelni, mert minden emberre (nézőre) más és más külső vonás lehet hatással. Bécsben 1984-ben az Opernringtől a Dunáig nem akadt olyan kirakat, amelyből nem Carreras tekintete bűvölte a járókelőket, kétségtelenül sikerrel.
Amerikai filmekben, az esküvői jelenetben szokott olyasmi elhangzani: ha valakinek kifogása van e házasság ellen, most szóljon, vagy hallgasson el örökre. Valahogy így vagyok én ezekkel, a 20-30 év utáni kitálalásokkal. Miért most? Kinek az érdeke? Könnyen lehet, hogy igaz az egész, de meddig tartogatja valaki magában a bosszúállást? Mit akar elérni ezzel?
Én indítottam el (715) a témát, de se pro se kontra nem foglaltam állást és most sem teszem. Csak halkan megjegyzem, hogy mai napig maga Domingo semmit nem cáfolt, hanem ezt írta: "...Ettől még fájdalmas azzal szembesülni, hogy a viselkedésemmel bárkit is kényelmetlen helyzetbe hoztam, vagy felzaklattam, mindegy, mikor történtek az események, és függetlenül a szándékaimtól. Én őszintén azt hittem, hogy a közeledésemet szívesen fogadják, és ami történik, az mindkét fél részéről jóváhagyást kapott. Tisztában vagyok azzal, hogy az elmúlt ötven évben sok minden megváltozott, de nekünk akkor és most is a legmagasabb elvárásoknak kell megfelelnünk." Más helyről: "„Ezek a harminc évre visszanyúló állítások problémásak, és ilyen formában pontatlanok. Ugyanakkor a szabályok és viselkedési normák ma nagyon különböznek azoktól, amelyek a múltban voltak. Úgy gondoltam, hogy minden ajánlatomat szívesen fogadták, és a kapcsolataim kölcsönös megegyezésen alapultak.” Etcetc.
Ehhez képest Caruso cikkében Horthy Magyarországától Caruson át Erzsébet királynő reggeli szükségleteiig, -a különben pontatlanul írt- Almodóvartól Dérynéig annyi mindent és annyi mindenkit hord össze és mos egybe a cikk, hogy az szinte már szerecsenmosdatásnak tűnik. Ha eddig nem, innentől és emiatt fölfigyel az ember:akkor mi is volt, hogy is van Domingóval?
PS "Domingo, Kaufmann vagy Erwin Schrott pedig szupermodellként félig kigombolt ingben fotózkodik és énekel." Na ez így vicces. Nem tisztem megítélni, de Domingo, az említett két kollégájával szemben sosem számíthatott szex-szimbólumnak, semmilyen ingben vagy anélkül. Már 1973-ban, amikor Pesten láttam a Toscában, egy nagydarab maci volt :-)
A Domingo ügyét nem lehet a mai szempontok szerint megítélni. Amit ma szexuális zaklatásna neveznénk, az a nyolcvanas években még nem számított annak - (egyáltalán létezett ez a fogalom?), így visszatekintve álságos elítélni.
Egyébként is problémás ez a "szexuális zaklatás" fogalom, túl tág, így összecsúsznak valódi zaklatások, illetve esetleges kicsit erőszakos, vagy éppen modortalan közeledés a másik nemhez (lásd Kenderesi). A metoo fontos problémákra hívja fel a figyelmet, de túlzásokba esik, ami miatt lassan több kárt okoz, mint használ (lásd azt az esetet, ahol két fiatal egyetemista alkoholosan együtt töltött egy éjszakát, majd másnap kölcsönösen feljelentették a másikat szexuális zaklatásért - https://www.news.com.au/lifestyle/relationships/sex/what-happens-when-two-drunk-people-hook-up-and-both-file-a-complaint/news-story/237050823500057433df8d65f92fffc7 ).
Tisztelt „Virius”! Köszönöm hozzászólását, aminek tartalmával természetesen nem lehet nem egyetérteni. Egy technikai apróságra szeretném felhívni szíves figyelmét: hozzászólásában név szerint említ két művészt. Az Ön által leírt vezetékneveket több művészünk is viseli. Tiszteljünk meg mindenkit, hogy ilyen esetben teljes – keresztnévvel kiegészített – nevükön említsük Őket. Köszönettel.
Szerintem a Donáth- és a Domingo-ügy csak véletlen egybeesés. Ettől azonban még érvényes a metoo-effektus dominóhatása. Közel két éve így bukott Marton után Kerényi is.
Csak azért jegyzem meg, mert szóba került, mit tesz a kirakatba egy nő: az énekesnők határozottan szeretik a dekoltált estélyi ruhákat, még inkább szabadon hagyni a karjaikat. Lehet ennek kényelmi és hőháztartási szerepe is, de valószínű, hogy általános jó közérzetük része: a magabiztos megjelenéssel együtt.
Köszönöm egyetértését és az információt.
Christine Wolffnak máris érdemes volt vádaskodnia. Nem ismertem eddig, és talán nem én vagyok az egyetlen, aki nem ismerte. Hanem most, hogy Ön ide citálta, és nyilván mások is találkoznak nevével, még a bulvársajtó olvasói is, feltétlenül felülmúlhatja eddigi hírnevét. Például ilyen megfontolásból is „érdemes” lehet befeketíteni valakit, akinek érdemeit eddig nem a magánéleti magatartása alapján ítélték meg.
Csalódtam benne, azt hittem, ennél azért különb ember. A tiszteletemet már amúgy is rég elvesztette a "bariton" ténykedésével. Pedig valamikor a lemezein/filmjein nőttem fel...
Salome esetében a #meetoo-probléma kétfelől jelentkezik 1) neki van "dekoltázsa", főleg a Hétfátyoltánc után 2) ő zaklatja Jochanaant: a) elevenen b) a fejét "azután". Ez aztán celeb-hír!
Operalátogatók tisztában vannak vele: a szereptől függ.
Nem véletlen, hogy Mimi, vagy Manon nyakig zárt ruhában jelennek meg a színpadon (legalább is annak idején...), Violetta meg estélyiben.
Ha jól áll neki, és esztétikus, miért ne hangsúlyozhatná, ami a hangján kívül még szép rajta?
Koncert-szerű előadáson egy hangversenyteremben általában nagyestélyiben (sőt, többszöri átöltözéssel) szerepelnek a művésznők. Éneklik ezt is - azt is, nincs mihez alkalmazkodniuk.
Teljes mértékben egyetértek Önnel, ma tényleg minden óvatlan tettre, félreérthető mozdulatra ügyelni kell. Talán régebben ez nem volt mindig így, különösen olyan emberek között, ahol relatíve rövid ideig olyan közelségbe kerülnek egymáshoz, ami a civil életben elképzelhetetlen lenne. Egy interjúban régen Szilágyi Tibor mesélte, hogy szinte meztelenül feküdt az ágyban a következő jelenet felvételére várva, amikor hasonló öltözékben befeküdt mellé a színésznő és ott mutatkoztak be egymásnak, a felvétel előtt.
Nagyon értékelem, hogy a sok névtelen nyilatkozó után van/volt valaki, aki arccal, névvel vállalja az akkori eseményeket. Christine Wolff, már visszavonult szoprán énekesnő nyilatkozott az Őt PD által, még a 80-as években, ért szexuális zaklatásról. Nyilatkozata szerint PD állandóan a dekoltázsát nézte, idézem szavait: „mintha a melleimmel társalgott volna”.
Christine Wolff színpadi életének eseményei, szerepei, fellépései az interneten megtalálhatóak.
A me-too mozgalom figyelmeztet arra, hogy nem múlt el, sőt ország- és birodalomhatárokat sem ismer. A mozgalom célja ugyanis nemcsak a múltbeli vélt vagy valós bűnökért való elégtétel, hanem a zsarolása, zsarolási lehetősége is bárkinek, aki nem tudja bizonyítani feddhetetlenségét. Sőt a megfélemlítés is: újból tanácsos vigyázni minden szóra, a kezeket pedig legjobb zsebre tenni, noha ezt a mozdulatot sem nehéz félremagyarázni.
Ha ilyen biztosan tudod, köszönöm a tájékoztatást.
De azért tisztázzuk: szexuális kapcsolatot létesíteni szakmai érvényesülés érdekében a prostitúció egyik formája. Itt is lehet az utcasarkon való ácsorgással egyenértékűen viselkedni, lehet egy autóba beszállni vagy nem beszállni, mint a kocsisoron. És lehet méltatlankodni, szidni a klienst, ha nem sikerült vele megegyezni; esetleg ha csak azért járt arra, mert ott lakik. Főleg utólag. Akár 20-30 év múlva is, különösen, ha ezt megfizetik, vagy ha ettől valaki még reméli az érdekességét.
Ha nem történik szexuális aktus, nehéz kideríteni, hogy egy (esetleg bensőséges) munkakapcsolatban mi a felhívás, mi a tolakodás, zaklatás, a művészvilágban, a művészeti események során mégannyira. Tudok arról, hogy a siker, a gratulációk, az öröm mámorában ellenőrizhetetlenek lehetnek a gesztusok. Sok mindent félre lehet érteni és magyarázni, ezekbe csimpaszkodni alkalmasint civil tempó. Amerikában a múlt század utolsó évtizedei óta a jog lehetőséget ad akár olyan bókok kifogásolására is, amelyek arra utalnak, hogy egy férfi nőt lát a kolléganőjében.
Ez nincs így. A bűncselekményeknek csak nagyon szűk körére terjed ki a feljelentési kötelezettség. Sem a hivatali visszaélés, sem a zaklatás nem tartozik közéjük.
Aki bűncselekményről tud és hallgat róla, maga is bűnös, bűnpártoló. Akár sértett, akár „biztos ismerettel rendelkező” kolléga (nem tudom, kiről van szó).
Minden férfinak és minden nőnek vannak jelei és antennái, az eseteket pedig nem lehet egy mintára húzni. Ha egy 20 éves lány elmegy két érett korú férfival éjszakai kocsikázásra, az egyértelmű felhívó jel. Ezt a jelet igazolja, ha a lány 20 évvel később kipakol és arra is panaszkodik a nyilvánosságnak, hogy a felkínált hímvessző kicsi volt és petyhüdt. Kedvezőbb esetben másképp alakul az alku, a karrier és a majdani me-too-vallomás? Honnan lehet tudni, hogy aki nem csinál karriert, milyent csinálhatott volna, ha…; mekkora karriert csinálhatott volna az, akinek csak szerényebbre sikerült? Hogy lehet mindezt bizonyítani?
Mert a bűncselekményeket bizonyítani kell. A botrányhoz és valakinek a töntretételéhez persze nem. Kerényiről tudjuk, hogy a támadást ellene nem egy „sértettje” indította el, hanem egy szakmai irigye: olyan finom úriember, aki a vádjait a gyermekének címzett nyílt levélben tette közzé, belefogalmazva abba származási és más magánjellegű feltevéseit is.
Büntetni és ítélkezni úgyis csak a törvény nevében és bizonyító eljárásokkal fognak, de a véleményformálásban hiba figyelmen kívül hagyni, hogy ebben a botrányoknak táptalajt adó nagyvilágban a panasztevők nem feltétlenül ártatlan szüzek és visszaszorított tehetségek: lehetnek köztük elfuserált rossznők és elvetemülten rosszindulatú riválisok is. Az intézményeknek az az eljárása, hogy bizonyítatlan vádakra hivatkozva, az eljárásokra igényt sem tartva döntenek művészek (és a közönség) sorsáról, egyszerre törvénytelen és álszent. Ezért persze népszerű is.
"Én úgy tanultam, hogy ha valamit nem tilt a törvény, akkor azt szabad csinálni."
Csakhogy a törvény tiltja a hatalommal visszaélést és a zaklatást is, ráadásul mindkettő bűncselekmény.
A facebookon egy csoportban operaénekes kolléga írta le (saját névvel), hogy berkeken belül közismert volt mindez Domingóról, akik közelről ismerték, egyáltalán nincsenek meglepődve. Időközben több munkatárs is megerősítette. Mindez azonban nem volt ritkaság, gyakori volt más, megfelelő pozíciókba lévők esetébenl is.
Hát igen, mondjuk lehetett volna már a 80-as években előállni ezekkel. De azt változatlanul nem értem, ha mindenki tudta, akkor hogy maradhatott titokban? Persze ott van az a ha. Ennyi éven át.
Hát én nem tudom, hogy pontosan miről szól és pontosan kikről szól. És hogy ki volt az alá- és fölérendelt, és ki nem kapott szerepet és miért nem kapott. Csak azt tudom, hogy ez nem más, mint sárdobálás. Domingo egy uriember, nem azt mondja, hogy rágalmazásért pert indít, hanem azt mondja, hogy úgy gondolja, az akkori társadalmi normákat nem lépte túl a viselkedése, de sajnálja, ha megbántott valakit. És arról, hogy most, és akkor mik voltak a társadalmi normák, lehet vitatkozni. Én úgy tanultam, hogy ha valamit nem tilt a törvény, akkor azt szabad csinálni. És a törvényen kívül vannak minden szakmának etikai normái, ha az előadóművészeknek akkoriban volt nemzetközileg elfogadott etikai kódexük, akkor meg lehet nézni, hogy a térdfogdosás etikai normába ütközik-e. És ha igen, akkor biztosan definiálva van az is, hogy ennek a büntetése iéletfogytiglani kiközösítés.
Mert egy dolog van ami nem évül el soha: az emberi gonoszság és rosszindulat...
...és a tornaszobában is. A szereposztó dívány és a matrac,
Egyébként érdekes egybeesés, hamár egyszer bukott Gonáth, akkor bukjon Domingü ia. Perasaze egyikről sincs még megdönthetetlen bizonyíték.Addig csak találgatás. Majd ha a valós áldozatok kiállnak a nyilvánosság elé. De arra szerintem felesleges várnunk. A dívány és a matrac megőrzi a titkot.
Helga Rabl-Stadler. a salzburgi fesztivá igazgatonoje, nyilatkozott - 25 éve ismerem P.Domingot, mindig nagyon udvariasan viselkedett a fesztivál alkalmazotjaival szemben, a muvész urat szeretettel várjuk Salzburgban.
Csakhogy ez a történet nem a szexuális szabadosságról, vagy a délvidéki férfi heves vérmésékletéről szól. Ha egy nővel a vele egyenrangú kollégája viselkedik kéretlenül zaklatóan, akkor egyszerűen lerázza, ellöki, visszautasítja. Azonban ha a délvidéki vagy bármely férfi felette áll a ranglétrán, befolyásos, vagy akár vezető pozícióban van, a visszautasítás az áldozat karrierjébe kerülhet. Ezt nagyon is jól tudja a délvidéki férfi és kihasználja. És akkor már hatalommal, befolyással való visszaélésről beszélünk. Ugyanez volt a probléma Levinnel, Martonnal, Weinsteinnel, Kerényivel és sorolhatnám. A szereposztó dívány.
Milyen is az élet...kereken 40 éve, kakasülőről láttam ROH-ban épp a Luisa Millert, Domingóval, persze akkor még a tenorszerepben, pontosan ezt a produkciót.
Én úgy emlékszem, hogy a 60-as évek végétől a szexuális szabadság volt világszerte divatban, pontosabban a szexuális szabadosság. Domingo egy abszolút világsztár volt, ráadásul egy kifejezetten megnyerő, "szép" férfi. Gondolom, hogy körüldongták a nők, szakmán belüliek és kívüliek egyaránt. És ő élt, élhetett az alkalommal-alkalmakkal. Erkölcsileg ez persze problematikus, de hát ez volt a trend (gondolom erre utalt ő is), sokan ezt csinálták, és a társadalmi megítélés megengedő volt. A kérdés az, hogy hol van a határ, mi az, ami belefér egy délvidéki férfi udvarlásába, heves udvarlásába, és mi az, ami már szexuális zaklatásnak minősül? Egyáltalán, hogyan lehet definiálni a szexuális zaklatást, és ha már definiáljuk ezt, akkor ez a definició változhat-e idővel, ugyanazt jelenti-e most, és ugyanazt jelentette-e 40 évvel ezelőtt? Domingo az ebéd alatt fodossa az ügyeletes primadonna kezét és az abrosz takarásában megfogja a térdét?
Elég furcsán alakul a világ. Dőljünk hátra és érdeklődéssel figyeljük, hogyan csinálnak ki egy 78 éves öregembert, a XX. század egyik legnagyobb énekesét.
Esetleg ne csak az előadásait töröljük, hanem zúzzuk be az összes lemezét, DVD-jét, töröljünk ki minden vele kapcsolatos információt, mintha nem énekelt volna és nem is élt volna soha.
Miért harminc én után derül ez ki? Vagy több, mint harminc év után.
Ha a művészvilág tudta, akkor miért hallgatott? Ha köztudomású volt? Vétkesek közt cinkos, aki néma.
A metoo sem magyarázat erre, mert ez ahhoz képest is fáziskéséssel került terítékre. Dominga egyébként nem tagadott egyértelműen, csak az "nyugtalanítónak és pontatlannak nevezte a nők által elmondott történeteket. Majd hosszabban azt is kifejtette, harminc éve még mások voltak a társadalmi normák, mint ma. Mint fogalmaz, aki ismeri, tudja, hogy nem olyan ember, aki bárkit is megsértene vagy megbántana." - na azért Domingo reakciója is gáz, ezzel a akkor mások voltak a társadalmi normákkal.
Akkor ennyi erővel háború esetén tök normális, ha katonák fiatal nőket erőszakolnak meg és fosztogatnak - nem kell ellenük fellépni, mert minek?
11:00 : Budapest Erkel Színház CSAJKOVSZKIJ: A diótörő
Mesebalett három felvonásban
16:00 : Budapest Olasz Intézet Fejérvári Zoltán (zongora)
Schöck Atala, Kovácsházi István (ének)
Miskolci Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Antal Mátyás MOZART: C-dúr zongoraverseny (K. 503)
MAHLER: Dal a Földről – szimfónia
17:00 : Budapest Régi Zeneakadémia, Kamaraterem Váray Péter (cselló)
Varga Gábor (klarinét), G. Horváth László, Szabó Tamás (hegedű), Fajd Gergő (brácsa), Váray-Major Zsófia (zongora) "Váray Péter cselló DLA záró koncertje"
J.S. BACH: D-dúr szonáta viola da gambára és csembalóra, BWV 1028
BEETHOVEN: 2. (g-moll) cselló-zongora szonáta, op. 5/2
REGER: A-dúr klarinétötös, op. 146
18:00 : Budapest Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Kendi Lajos (bariton)
Hunyadi János Általános Iskola Gyermekkara (karigazgató: Igaliné Büttner Hedvig)
Liszt Ferenc Általános Iskola Gyermekkara (karigazgató: Kovács Katalin)
Szent István Király Oratóriumkórus (karigazgató: Záborszky Kálmán)
Zuglói Filharmónia - Szent István Király Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Thomas Herzog CHAUSSON: B-dúr szimfónia, op. 20
CAPLET: Tout est lumière (1901)
HONEGGER: Karácsonyi kantáta
18:00 : Budapest Hold utcai Református Templom "Bach+ kamarazenei koncertsorozat"
Rohmann Ditta sorozata
19:00 : Budapest Erkel Színház PUCCINI: Bohémélet 2.0
19:30 : Budapest Zeneakadémia, Nagyterem Fülei Balázs (zongora) "Karácsony Liszt Ferenccel"
LISZT: Zarándokévek, Harmadik év – 7. Sursum corda
LISZT: Költői és vallásos harmóniák – 2. Ave Maria
LISZT: Album d’un voyageur – 6. Psaume (de l’église à Genève)
LISZT: Ave Maria (für die große Klavierschule nach Lebert und Stark)
LISZT: Költői és vallásos harmóniák – 5. Pater Noster
LISZT: Költői és vallásos harmóniák – 3. Bénédiction de Dieu dans la solitude
LISZT: Karácsonyfa
A mai nap
született: 1865 • Jean Sibelius, zeneszerző († 1957) 1890 • Bohuslav Martinů, zeneszerző († 1959) 1919 • Mieczysław Weinberg más néven Moishe Vainberg zeneszerző († 1996) 1939 • James Galway, fuvolista 1948 • Molnár András, énekes
