vissza a cimoldalra
2019-05-22
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11348)
A csapos közbeszól (95)

Erkel Színház (10085)
A díjakról általában (1061)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (6713)
Kimernya? (3052)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1663)
Franz Schmidt (3334)
Balett-, és Táncművészet (5807)
Élő közvetítések (7869)
Wagner-felvételek (259)
Wagner (2619)
Jonas Kaufmann (2384)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3248)
Momus-játék (5661)
Pantheon (2348)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1318)
Jules Massenet ! Ki ismeri ? (307)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Fórum - Lehár Ferenc (frushena, 2007-04-30 17:39:30)

   
674   Búbánat • előzmény673 2019-05-15 14:17:48

Lehár Ferenc levele Lehár Antalnak, 1941. július 21. 

"Ha olyan zenét írtam is, amelyik behatolt a nép közé, mégis valami más volt a célom, nem az, hogy elszórakoztassam az embereket. A szívüket akartam megnyerni, a lelkükbe igyekeztem behatolni, s a sok száz levél, amit a világ minden részéből kapok, mind azt igazolja, hogy ez sikerült, hogy nem hiába dolgoztam, nem hiába éltem."

(Megjegyzés: Lehár Ferenc gyászjelentésének szövegében ugyanez a vallomása olvasható – 1948.)

673   Búbánat 2019-05-15 14:14:56

„Apropó LEHÁRRÓL”

Film Színház Muzsika, 1980. május 24., (21. szám)

/Dalos László/

Lehár Ferenc magyar zeneszerző száztíz évvel ezelőtt született; ebből az alkalomból az osztrák fővárosban szobrot állítottak neki.

A hír hallatán (vagy olvastán) először arra gondolok : az osztrákok még Anday Piroska magyar operaénekesnő életében Anday Piroskáról nevezték el azt az utcát, amelyben Anday Piroska lakott! Természetesen Lehár utcájuk is van. Némely más osztrák városban is van Lehár utca.

Mozart. Beethoven, Schubert: az Bécs! (Vagy ha tetszik: Wien.) De a Musikverein nagytermében újévkor az ifjabbik Strauss János keringőit, polkáit játsszák a világ talán legjobb muzsikusai, a Bécsi Filharmonikusok. És az is Bécs. Szó sincs tudathasadásról. Csak a maga módján és helyén becsültetik meg minden, ami arra méltó. A Staatsoper szomszédságában nem fintorognak Robert Stolzra. Sőt. most emlegetik, idézik és játsszák csak igazán, hiszen ő meg száz esztendeje született.

Lehár Ferenc bécsi szobra, persze, teljesen helyénvaló, hiszen a komponista első sikerei az egykori császárvárosból indultak el; ő a bécsi operett egyik mestere A víg özvegy, a Luxemburg grófja, a Paganini, a Szép a világ,  A mosoly országa, A három grácia. a Giuditta rendkívül népszerűvé lett dallamainak szerzője.

Ha mondjuk Wiener Neustadtban egy közgyám előtt kiejtem Lehár nevét, szemrebbenés nélkül azt állítaná, hogy a zeneszerző osztrák. Persze a közgyám  nem tudja, hogy Lehár Ferenc ugyanabban a Komáromban született, ahol Jókai Mór.

Jártam az olaszországi Torre del Lagóban, Puccini nevezetes villájában; a zeneköltő zongoráján Lehár Ferenc meleg ajánlósorokkal ellátott, bekeretezett fényképe.
A napokban került a kezembe egy kitűnő író emlékezése; egy Puccininál, nagy társaságban töltött estéjét is fölidézi benne, a pillanatot, amikor a Manon Lescaut, a Bohémélet, a Pillangókisasszony poétája zongorához ült (az imént említett zongorához) és Lehár-keringőket játszott; amint az emlékezés írója megjegyzi: „mindvégig
kotta nélkül”.

Jellemző kis epizód.

Az olasz operakomponista és a magyar operettszerző viszonyáról szűkkeblű finnyások azt szokták megjegyezni, hogy Lehár „fölhígította” Puccini dallamait. A Torre del Lagóban zongorázó mesternek alkalmasint más volt a véleménye tizenkét évvel fiatalabb zeneszerzőtársáról. (Különben a fal felé fordítja a dedikált fotográfiát, és esetleg Ziehrer-valcereket játszik .. .)
Volt idő, amikor a szűkkeblűeknek már Puccini sem kellett; volt, amikor már-már Bartókot is kirekesztették volna. (A kirekesztőkről aztán, szerencsére mindig kiderül, hogy történelmietlenek, dialektikaellenesek és antihumanisták.)

Kodály Zoltán az ellenkezője volt: ő a befogadók közé tartozott. Mosolyogva védte meg Lehárt egy kellemetlenkedő megjegyzéssel szemben, 1943 februárjában, a Margitszigeten. A két komáromit együtt említette: amiként Jókai Mór a történeteivel, Lehár Ferenc a dallamaival szerzett örömet az emberek millióinak  És ez nem közömbös. Szép történetekre és szép dallamokra szüksége van az emberiségnek.

Az esetet Nádasdy Kálmántól hallottam, aki jelen volt Kodály „védőbeszédénél”. Valami fontos ügye szólította ki a mesterhez, aki a szigeti Nagyszállóban üdült. Nádasdy éppen a Garabonciás című Lehár-daljátékot rendezte akkor az Operaházban, így került szóba a komponista.

Lehár mindig magyarnak vallotta magát, magyar útlevéllel járt a világban. A második világháború befejezése után, mihelyt lehetségessé vált, jelentkezett hatóságainknál, és útlevele meghosszabbítását kérte.

Magyarsága mellett pedig éppen a háború közepén tett egyértelmű hitet, tüntetően szinte, amikor Márkus László kérésére az Operaháznak megkomponálta a Garabonciást, az 1848. légkörét idéző daljátékot, amely a Cigányszerelem melódiavilágából, Innocent-Vincze Ernő új szövegkönyvére teljesen átkomponált zenés játékká, majdnem operává nőtt.

— Hallottam magamban a zenét — nyilatkozta a premier előtt Lehár —, amit ezek a versek kívántak Szövegírót kerestem és költőt találtam . . . Külön örömet szerzett, hogy magyar szavakra írhatok zenét, magyarul komponálhatok. azon a nyelven, amelyet gyermekkorom óta beszélek.

Érdekessége a Garabonciásnak, hogy A merengőhöz című Vörösmarty-költeményhez is dallamot írt az egyik férfi főszereplő számára a zeneszerző. (Nádasdy Kálmán volt az ötlet spiritus rectora.) Példás magyar prozódiával szólalt meg a nagy költemény zenés változata; Hámory Imre énekelte.  A címszereplő, Józsi, a vándordiák  Udvardy Tibor volt.

— Józsi diák — folytatta nyilatkozatát Lehár Ferenc — nemcsak az a csodaképpen megjelenő mesefigura, akiben egy leánylélek ábrándjai testet öltenek, hanem egyben az örök szabadságvágy megtestesítője is. Öt, a garabonciást, érzem és tartom a legfontosabbnak új művemben; ennek az alaknak zenei megfestését, kifejezését muzsikával, dallal, melódiával és ritmussal. Józsi diák alakjában és egy magyar költő verseire írt új dalaimban akartam elmondani azt. amit belül mindig éreztem és érzek, hogy: magyar vagyok . ..

Ennyit tehát a száztíz éves Lehárról, aki Bécsben már nemcsak utca: szobor is.
 

/A kép forrása: Fidelio.hu/

672   Búbánat 2019-05-15 14:09:50

„Az élő Lehár szólal meg”

Film Színház Muzsika, 1970. április 25. (17. szám)

/P.J./

„Arany és ezüst”

"A televízió szerkesztői ismeretlen és izgalmas dokumentumokra bukkantak, miközben a készülő Lehár-esthez kerestek film- és képanyagot.

— Váratlanul olyan húszperces filmtekercs került elő, — mondja Ruitner Sándor szerkesztő — amelyen az idős Lehár_ Ferenc (feltehetően Bad Ischl-i villájában) beszél életéről, sikerekben gazdag operettszerzői pályafutásáról. Vallomását — maga kíséri zongorán. A filmtekercs csonka, nincs befejező része, azt sem tudjuk, hogy ki készítette és mikor. Mondanom sem kell, rendkívül megörültünk a felfedezésnek; ez lesz a nagyszabású emlékműsor gerince, amelyet Lehár Ferenc születésének 100. évfordulójára készítünk és előreláthatólag mindegyik intervíziós állomás sugározza majd.

Az Arany és ezüst című műsor keretjátékát Kristóf Károly, a népszerű operettszerző írta. Ő maga is őriz könyvtárában és relikvia-gyűjteményében számos Lehár emléket: interjúkat, riportokat, fényképeket a fiatal és idős Lehár Ferencről.
Hiteles, a korabeli újságokban megjelent beszélgetésekkel idézi fel Kristóf Károly a magát mindig magyarnak valló Lehár Ferenc alakját. Több mint hetven fényképet vetítenek, a többi között Lehár édesapjáról, családjáról, a későbbi nagy sikerek premierjeiről, ismert primadonnákról, színészekről, rendezőkről, azokról akik részt vettek a Lehár-operettek előadásaiban."

Az Arany és ezüst (Beszélgetések Lehár Ferenccel) című műsort 1970. május 2-án sugározta a televízió. Rendezője: Seregi László.

/A képek forrása: Fidelio.hu/

671   Búbánat • előzmény669 2019-05-11 11:10:46

Díjazták a XI. Nemzetközi Lehár Ferenc Operett Énekverseny kiválóságait

(Operettszinhaz.hu)

[…] Hétfő este, a Budapesti Operettszínházban rendezett ünnepi gálaműsor keretein belül a fővárosi közönségnek is bemutatkoztak a jövő csillagai. A gála házigazdáiként Peller Anna és Csonka András gondoskodtak a remek hangulatról, és színházunk vezető szólistái, Fischl Mónika és Vadász Zsolt színesítették jelenlétükkel az estét. A Budapesti Operettszínház Szimfonikus Zenekarát vezényelte és a műsort összeállította Pfeiffer Gyula főzeneigazgató, közreműködött továbbá a színház Balettkara. A komáromi döntőt és a versenyt záró ünnepi gálaműsort Bori Tamás rendezte.

A hazai és külföldi fellépők Lehár Ferenc művei mellett olyan klasszikusokkal kápráztatták el a nagyközönséget, mint például Strauss Cigánybárójából Barinkay belépője, Ábrahám Pál Bál a Savoyban című darabjából az Oh, Mr. Blue, Huszka Jenő Mária főhadnagyából A bugaci határon és még sorolhatnánk.

Az est különlegessége volt, hogy az első felvonás nyitányaként balettkarunk Lehár Ferenc Gold und Silber Walzerére Kocsis Tamás által koreografált csodálatos balettet adott elő, míg a második rész elején Lehár Ferenc Ungarische Fantasie című művéből hallhattunk hegedűszólót zenekari kísérettel Trejer István koncertmester közreműködésével, ami igazi kuriózumnak számított.

A gála végén következett a díjátadó ünnepség, amelynek során Kiss-B. Atilla, a Budapesti Operettszínház főigazgatója a zsűri elnökeként mondott beszédet, röviden értékelte a versenyzőket.

Kiemelte annak fontosságát, hogy ilyen sok fiatal művész veszi komolyan az operett műfaját, a versenyt pedig lehetőségként említette, hogy megláthassák magukat mások tükrében, fel tudják mérni, hogy hol tartanak szakmailag.

Elárulta, éppen ennek okán nagyon nehéz dolga volt a zsűrinek, nem is tudtak teljes igazsággal dönteni, mert valaki ebben volt erősebb, valaki abban. Igyekeztek bölcsen ítélkezni, és azzal is üzenetet szerettek volna közvetíteni, hogy bizonyos díjakat nem adtak ki vagy épp megosztották a helyezéseket. Zárszóként azt kívánta a résztvevőknek, hogy a jövőben is odaadással és teljes erőbedobással műveljék tovább az operettjátszást.

A kategóriák győzteseinek kihirdetése mellett különdíjak átadására is sor került.

Zuzana Spót Ballánová (Ballán Zsuzsa) három különdíjat is kapott, moszkvai, kolozsvári és budapesti fellépési lehetőséget Szép Gyula, Ksenia Zharko és Kiss-B. Atilla felajánlásából. A díjazottat a színpadon a moszkvai karmesterasszony köszöntötte, aki kiemelte, mennyire szereti a műfajt, és üdvözölte a hungarikumnak számító magyar operettjátszást.

Bojtos Luca-Erdős Attila érdemelte ki a Pentaton Művész- és Koncertügynökség különdíját - melyet Szentpéteri András ügyvezető adott át -, egy müncheni vendégszereplés lehetőségét.

Dr. Vadász Dániel és Nacsa Olivér producerek adták át Faragó Alexandra és Dénes Viktor részére a 2019. évi nyári Budavári Palotakoncertekre szóló fellépési lehetőséget.

Az MMA Színházművészeti Tagozatának különdíját Kiss-B. Atillától Süle Dalma és Drahos Evelin vehette át.

Sörös Zsolt komáromi vállalkozó különdíját Czikora István kapta.

 

Kategóriák nyertesei:

 Bonviván

I. Laki Péter (HUN)
I. Ninh Duc Huan Long (HUN-VIE)
II. Sergey Kanygin (RUS)

Primadonna

II.  Marina Kovchina (RUS) 
II.  Eva Bodorová (Bodor Éva) (SVK)
III.  Zuzana Spót Ballánová (Ballán Zsuzsa) (SVK)

Szubrett-buffó páros

I.  Kis-Lukács Bernadett-Rétyi Zsombor (ROM)

I. Bojtos Luca-Erdős Attila (HUN)

II. Faragó Alexandra-Dénes Viktor (HUN)

III. Balázsfi Alexandra-Czuczor Dávid (HUN)

670   Búbánat • előzmény668 2019-05-08 10:24:44

„Nemzetközi Lehár Ferenc Operett Énekverseny tizenegyedszer”

A Felvidek.ma honlapján található cikkből  /2019.05.06.  Klemen Terézia/ idézek még három bekezdést:

Az utánpótlás Komáromban adott randevút egymásnak, hogy összemérjék tehetségüket, s a másik művészetének tükrébe belenézve alakítsák az önmagukról alkotott képet is.

A kérdés az volt, kinek jobbak a hangi adottságai, nagyobb a stílushűsége és az együttműködési készsége a partnerrel és a zenekarral. Hogy jó döntés született-e, azt majd a további sikerek és nézők tapsa fogja eldönteni.

Keszegh Béla, Komárom polgármestere ünnepi beszédében megemlítette, hogy mivel jövőre lesz Lehár Ferenc születésének 150. évfordulója, ezért a 2020-as évet Komárom Lehár-évvé nyilvánítja.

669   Búbánat • előzmény668 2019-05-07 23:30:35

XI. Nemzetközi Lehár Ferenc Operett Énekverseny Ünnepi gálaestje a Budapesti Operettszínházban
2019. május 6-án este

Amikor felment a függöny az Operettszínház zenekarát láttuk a színpadon, és az est karmestere, Pfeiffer Gyula pálcájának beintésére felcsendült a nyitó zenekari szám: Lehár Ferenc Arany és ezüst keringője - a balettkar szépen koreografált és előadott táncában (öt pár) is gyönyörködhettünk.

Az ünnepi est, a gála-műsorának két konferansziéja Peller Anna és Csonka András volt.

A Lehár-keringő után előbb a vendéglátó Operettszínház két művésze, a nagyszerű primadonna, Fischl Mónika és a kiváló bonviván, Vadász Zsolt adott elő egy-egy operettrészletet, és csak utánuk következtek a díjnyertesek énekszámai.

A közönség nem Facebook-függő része csak a második rész végén tudhatta meg az előző napi, komáromi döntőt követően ismertté vált nyertesek személyét, akiket a műsorvezetők itt a színházban  a főigazgató és a szponzorok képviselőinek jelenlétében neveztek meg;  előbb Kiss-B.Atilla köszöntötte a közönséget és szólott a Lehár Nemzetközi Énekverseny hagyományáról, jelentőségéről, célkitűzéseiről  (az operett műfaj nemzetközi népszerűsítése és új tehetségek felfedezése; három kategóriában, primadonna, bonviván és szubrett-buffó kategóriában lehetett jelentkezni), a lezajlott megmérettetésben részt vett művészek produkcióinak színvonaláról, az ígéretes ifjú művészek felkészültségéről, s mint a zsűri elnöke az értékelés polémáiról. 

Ezt követően a színház főigazgatója egyenként bemutatta a most fellépett művészeket, akiket nagy tapsokkal köszöntöttünk, és megtudhattuk tőle azt is, hogy ki milyen külön ajándékban és/vagy későbbi színház/koncert fellépési lehetőségekben részesült.  (Az énekversenyen pénzdíjak és értékes tárgyi jutalmak is kiosztásra kerültek a legjobbaknak.)

Ezután folytatódott az operett-gála műsora.

Nem célom ismertetni az összes elhangzott dalt, kettőst, jelenetet, de nem is emlékszem vissza pontosan mindenre, hogy ki és mit énekelt. Ezért a gála műsorából inkább felsorolásszerűen kiemelek néhány énekszámot, amelyek megragadtak bennem, ezeket nevesítem - nem az elhangzottak sorrendjében, hanem szerzők szerint:

Kacsóh Pongrác: János vitézJancsi belépője „Én a pásztorok királya, legeltetem nyájam…” Ninh Duc Hoan Long (HUN-VIE)

Huszka Jenő: Bob herceg - Pomponius bordala „Árva ember borral él, szomjasokkal nem cserél, borba fojtom bánatom, iszom, amíg ihatom… /Hogyha megcsal egy kis nő, csak legyintek, üsse kő, jó kis kocsma, jó kis bor, megvigasztal mindenkor…”

Huszka Jenő: Mária főhadnagyPanni és Tóbiás vidám kettőse, II. felv. „A bugaci határon…”

Huszka Jenő: Lili bárónőClarisse és Frédi vidám kettőse: Gyere, csókolj meg, ha szeretsz, tubicám…”

Kálmán Imre: A montmartre-i ibolyaVioletta dala „Csak egy, amire kérem,ha szeret kicsikét…”

Kálmán Imre: A cirkuszhercegnőMabel és Tony vidám kettőse, III. felv. „Ha engem szeretnél…”

Kálmán Imre: CsárdáskirálynőSzilvia belépője „Hajhó, hajhó, messze délen, zordon hegyek ölén,,,”

Kálmán Imre: Marica grófnőTasziló dala „Hej, cigány…” (Laki Péter)

Kálmán Imre: A bajadér - Marietta és Szapáry vidám kettőse „Barbár tánc”

 

Lehár Ferenc: A víg özvegy - Hanna és Daniló szerelmi kettőse, III. felv. „Ajk az ajkon…” Marina Kovchina (RUS) és Laki Péter

Lehár Ferenc: Luxemburg grófja – induló (zenekar)

Lehár Ferenc: Giuditta

- Octavio belépője: „Élni, barátaim, élni jó!.../Óh, signora, óh signorina! Szól az édes kavatina…” Ninh Duc Hoan Long (HUN-VIE)

- Giuditta belépője: „Olyan forró ajkamról a csók…”

Lehár Ferenc: Paganini Anna Eliza dala „Szép álom, szállj a szívemre…”

Lehár Ferenc: A mosoly országaSzu-Csong dala, II. felv.  „Vágyom egy nő után…” Sergey Kanygin (RUS)

Lehár Ferenc: A cárevicsIván és Mása vidám kettőse „Elmennék én hozzád, babám, ha este várnál rám…” Bojtos Luca és Erdős Attila

Lehár Ferenc: CigányszerelemIlona dala: „Messze a nagy erdő…”

 

Jacques Offenbach: Hoffmann meséiHoffmann dala az Előjátékból: Kleinzack-legenda Sergey Kanygin (RUS)

Johann Strauss: A denevér

- Rosalinda dala: Csárdás

- Adél Kacagódala, II. felv. „Ej, márki úr, Ön nem tanul…/Nevetséges, ha, ha, ha…”

Johann Strauss: A cigánybáróBarinkay belépője „Mint sok szegény, de víg legény, a nagyvilágot jártam én…/ Mert a szív és az ész együtt mindenre kész…” (Laki Péter)

 

A Víg özvegy-finálét megelőzően az Operettszínház vezető primadonnája, Fischl Mónika csodálatos előadásában hallottuk a ritkán elhangzó Nico Dostal-szerzeményt:  a Magyar házasság című operettből a „Hűség és boldogságénekszámot.

Az ünneplést betetőzte Lehár világhírű operettjének fináléjából az összes fellépő énekművész által előadott nevezetes „Férfikórus-induló” - „Asszonynéppel hogy kell bánni…/Csak a nő, nő, nő, nő, nő...”  (Laki Péter, Vadász Zsolt, Erdős Attila, Rétyi Zsombor (ROM), Ninh Duc Hoan Long (HUN-VIE) kezdte el, majd mindenki bejött a színpadra és együtt énekelték - többször megismételve - a refrént, az ünneplő közönség  tapsainak közepette.

Úgy gondolom, az énekverseny tükrében, ez a gálaest nagyon jól sikerült, és a fellépett díjnyertes fiatal tehetségek megérdemelten kapták meg/nyerték el helyezésüket. Még sok örömünk telhet a későbbiekben is bennük. Két tenor énekest közülük mindenképpen kiemelek:

Ninh Duc Hoan Long (HUN-VIE) előtt le a kalappal! - A János vitéz kedves dalát ilyen gyönyörűen, szépen, behízelgően és kitűnő magyar dikcióval elénekelni utoljára talán csak Sárdy Jánostól hallottam!  És Lehár Giudittájából elénekelt rendkívül igényes tenorária eléneklésével feltette képletesen a koronát is a fejére…. (2018 októberében a magyarul tökéletes kiejtéssel éneklő fiatal tenor letette az állampolgári esküt, miután Áder János köztársasági elnök már szeptemberben aláírta honosítási kérelmét.) 

Laki Péter korábban még buffó (táncos-komikus) tenor volt, de mostanra beérett, kiművelt, szépen csengő, nemes énekhangja már feljogosíthatja, szinte predesztinálja a bonviván szerepkör felé - és itt a gálán is előadott énekszámaival máris bizonyította, hogy idővel akár vezető tenorja is lehet az Operettszínháznak! Nem véletlenül kapta meg Ninh Duc Hoan Longgal megosztott első helyezése mellé még a közönségdíjat is!

668   Búbánat • előzmény667 2019-05-07 20:11:33

Vasárnap este fejeződött be a Nemzetközi Lehár Ferenc Operett Énekverseny, melyet Komárom Város Önkormányzata és a Komáromi Városi Művelődési Központ szervezett Komárom polgármesterének védnöksége alatt, a Budapesti Operettszínház együttműködésével.

Az operett műfaját népszerűsítette a három napon át tartó, már tizenegyedik alkalommal megrendezett  Nemzetközi Lehár Ferenc Operett Énekverseny a komponista szülővárosában, Komáromban.

A nemzetközi  zsűri elnöke Kiss-B. Atilla operaénekes, a Budapesti Operettszínház főigazgatója volt. A zsűri további tagjai: Dagmar Livorová, a Szlovák Zeneművészeti Egyetem opera-operett ének szakos tanára, Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója, Kszénia Zsarko karmester, a moszkvai Női Szimfonikus Zenekar művészeti vezetője és Kertesi Ingrid operaénekes, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára.

A nemzetközi verseny három kategóriájának díjazottai a következők:

Primadonna kategória:
1. helyezettet nem hirdettek
2. megosztott hely:  Bodor Éva (SVK) és Marina Kovchina (RUS)
3. helyezett  Zuzana Spót Ballánová (SVK)

Bonviván kategória:

Megosztott első helyen végzett  Laki Péter, aki egyúttal a közönségdíjat is elnyerte, valamint Ninh Duc Hoan Long (HUN-VIE)
2. helyezett Sergey Kanygin (RUS)
3. helyezettet nem hirdettek

Párosok  - szubrett-buffó - kategória:
1. helyezett  Bojtos Luca – Erdős Attila (HUN)
1. helyezett Kis-Lukács Bernadett – Rétyi Zsombor (ROM)
2. helyezett  Faragó Alexandra – Dénes Viktor (HUN)
3. helyezett Balázsfi Alexandra – Czuczor Dávid (HUN

A május 3-tól 5-ig tartó énekverseny döntősei május 6-án, tegnap este a Budapesti Operettszínház színpadán kaptak lehetőséget, hogy a magyarországi közönség előtt is bizonyítsanak...

Forrás: felvidek.ma

667   Búbánat • előzmény665 2019-05-06 13:35:05

Az Operettszínház honlapjáról

Lehár Ferenc Nemzetközi Énekverseny

Lezajlottak a XI. Lehár Ferenc Operett Énekverseny nemzetközi elődöntői, így a középdöntőben 3 orosz és 5 magyar ifjú bonviván, 7 magyar, 4 szlovák, 2 orosz, 1 horvát, 1 amerikai, 1 svájci és 1 román primadonna, valamint 6 magyar és 1 erdélyi táncos-komikus - szubrett páros mérkőzik meg a döntőbe jutásért 2019. május 3-án és 4-én a szlovákiai Komáromban, amely a zeneszerző szülővárosa. A verseny győzteseit a budapesti nagyközönség is megismerheti, hiszen a május 5-i komáromi döntőt követően május 6-án este nagyszabású, ünnepi gálaműsorban lépnek majd fel színházunk sztárjai mellett. Nagy szeretettel várjuk nézőinket! Drukkoljanak Önök is az ifjú tehetségeknek!

 

Magyarországi továbbjutók:

Bonviván:

Csák István, Ninh Duc Hoan Long, Laki Péter, Czikora István, Farkas Tamás

Primadonna:

Kuczmog Klaudia, Mészáros Edina, Újhelyi Andrea, Drahos Evelin, Halasi Bianka, Bede Blanka, Süle Dalma

Párosok:

Pacskó Dóra - Balázs Dávid, Szűcs Enikő Flóra - Tarlós Ferenc, Pánczél Klaudia - Kádár Szabolcs János, Balázsfi Alexandra - Czuczor Dávid, Bojtos Luca - Erdős Attila, Faragó Alexandra - Dénes Viktor

 

 A május 6-ai ünnepi gálaműsorban fellép többek között  Fischl Mónika, Szendy Szilvi, Vadász Zsolt és Kerényi Miklós Máté. Közreműködik az Operettszínház Balettkara és Zenekara. Vezényel Pfeiffer Gyula, rendező: Bori Tamás

666   IVA 2019-05-01 07:42:31

Májusban nyílnak a róoózsák”… és sok-sok más virág.
https://www.youtube.com/watch?v=jgBgWI3MhqM

665   Búbánat • előzmény656 2019-04-12 15:33:31

Budapesti Operettszínház,  2019.05.06-án, 19 órakor


XI. Nemzetközi Lehár Ferenc Operett Énekverseny Ünnepi Gálaestje

Az esten fellépnek a verseny győztesei, díjazottjai, valamint a Budapesti Operettszínház vezető szólistái : Fischl Mónika, Szendy Szilvi, Vadász Zsolt, Kerényi Miklós Máté.


A verseny célja az operett műfaj nemzetközi népszerűsítése és új tehetségek felfedezése. Három kategóriában, primadonna, bonviván és szubrett-buffó kategóriában lehetett jelentkezni. A megmérettetésre a komponista szülővárosában, a szlovákiai Komáromban kerül sor 2019. május 3. és 5. között.

A döntőt követően ünnepi gálaestet láthat a közönség a verseny díjazottjai és a színház sztárjai közreműködésével a Budapesti Operettszínházban május 6-án.

Az est házigazdái Peller Anna és Csonka András.

664   Búbánat 2019-04-06 22:47:43

2019-ben a fertőmeggyesi/Mörbisch Operettszínpadon Lehár Ferenc „A mosoly országa“ című darabját viszik színpadra - első ízben kevesebb költségekkel számolhatnak a rendezők, ugyanis ez évtől már nem kell szerzői jogdíjat fizetni a Lehár-művek után.

2018. október 24-én volt 70 éve, hogy elhunyt a zeneszerző. A törvény szerint zenei szerzemények a szerző halálát követően 70 évig védettek. A szerzői jogdíjat az örökösök és a kiadó kapják. Lehár Ferenc esetében ez az összeg évente milliós nagyságrendben mozgott. Egy színház a jegyeladásból származó bruttóbevétel 12-14 százalékát fizeti ki a jogdíjakra.

Így például 2005-ben, Lehár egyik legismertebb operettjét, A víg özvegyet tűzte műsorra a fertőmeggyesi színpad, a jogokért több, mint 200.000 eurót fizettek.

A víg özvegyet és A mosoly országát is eddig összesen háromszor vitték színre a Fertő tavi víziszínpadon. A mosoly országa című operettet legutóbb 2001-ben láthatta itt a közönség. Mindenesetre Johann Strauss mellett Lehár Ferenc a világszerte legtöbbet játszott operett-zeneszerző. Az idei produkcióval immár 10. alkalommal játszanak Lehár darabot Fertőmeggyesen.

/volksgruppen.orf.at/

 

Das Land des Lächelns - Seefestspiele Mörbisch

REISEN SIE MIT UNS INS FERNE CHINA

Und sogar ohne Reisepass! Denn in der Sommersaison 2019 verwandeln wir Mörbisch ins "Land des Lächelns". 

"Reisen Sie mit uns ins ferne China!", lautet die Parole des Mörbisch-Direktors Peter Edelmann in seiner zweiten Saison am Neusiedler See. Mit "Das Land des Lächelns" von Franz Lehár folgt Edelmann seinem Vorhaben, die "erste Garde" der Operette auf die weltweit größte Operettenbühne der Welt zu bringen. Die Dichte an unvergesslichen Melodien wie "Dein ist mein ganzes Herz" oder "Immer nur lächeln" und die imposante Seebühne inmitten der atemberaubenden Naturkulisse des Neusiedler Sees versprechen einen Abend, der lange in Erinnerung bleibt. Erleben Sie die berührende Liebesgeschichte zwischen dem Wiener Mädel Lisa und dem chinesischen Prinzen Sou-Chong, die vom Einfluss unterschiedlicher Kulturen und gesellschaftlicher Verpflichtungen geprägt wird. "Das Land des Lächelns ist die vielleicht emotionalste aller Operetten, die keinen Besucher ungerührt lässt", ist sich Peter Edelmann gewiss, "ein Abend voll Romantik und großer Gefühle ist garantiert." Seien Sie dabei, wenn Das Land des Lächelns auf das Land der Sonne trifft!

A MOSOLY ORSZÁGA – 2019. JÚLIUS 11 – AUGUSZTUS 24. MÖRBISCH

Előadások:
2019. július 11, 20:30
2019. július 12, 20:30
2019. július 13, 20:30
2019. július 18, 20:30
2019. július 19, 20:30
2019. július 20, 20:30
2019. július 25, 20:30
2019. július 26, 20:30
2019. július 27, 20:30
2019. augusztus 1, 20:00
2019. augusztus 2, 20:00
2019. augusztus 3, 20:00
2019. augusztus 8, 20:00
2019. augusztus 9, 20:00
2019. augusztus 10, 20:00
2019. augusztus 14, 20:00
2019. augusztus 15, 20:00
2019. augusztus 16, 20:00
2019. augusztus 17, 20:00
2019. augusztus 23, 20:00
2019. augusztus 24, 20:00

Jegyvásárlás

Seefestspiele Mörbisch
Kultur Kongress Zentrum
Franz Schubert-Platz 6
A – 7000 Eisenstadt
Tel.: + 43 (0) 2682 / 66210
Fax: + 43 (0) 2682 / 66210 – 14

Nyitvatartás:
H – Cs: 8.00 – 16.00
P: 8.00 – 13.00

 

Seefestspiele Mörbisch
Seebühne Mörbisch / Seegelände
A – 7072 Mörbisch am See
Tel.: + 43 (0) 2682 / 66210
Fax: + 43 (0) 2682 / 66210 – 14

663   Búbánat 2019-02-19 12:03:27

Lehár, Franz (Ferenc): Libellentanz [A három grácia] (kotta) 

60.000 Ft

  • Kotta
  • Megjelenés: 1923
  • Kiadó: Karczag Vilmos, Bécs
  • Oldalszám: 63
  • Aláírt kártyával
  • Lehár, Franz (Ferenc): Libellentanz  [A három grácia] (kotta)
    Operette in drei akten von Carlo Lombardo und Dr. A(lfred) M(aria) Willner. Musik von – -.
    Leipzig – Wien – New-York, (1923.) W. Karczag. – Ny.: Musikaliendruckerei „Nora”, Wien. 63 p. Első kiadás!
    Kiadói litografált rajzos papírborítóban, amely Lilian Marischka-Karczag (1901-1981.) munkája. A kiadó Karcag Vilmos a bécsi Teather and der Wien igazgatója, aki Lehár jó barátja és akihez szoros munkakapcsolat fűzte. Az illusztris kottaborítót leányának köszönhetjük. A kottafüzet számára az eredeti borítóillusztráció felhasználásával készült mappa készült, amely a megkímélt és becses kotta gondos tárolására hivatott.
  • Hozzátartozik:
  • Lehár Ferenc (1870-1948.) világhírű magyar zeneszerző, operettkomponista, karmester autográf tintával írt aláírása kártyán. (12,5×10 cm.)

 

662   Búbánat • előzmény661 2019-02-06 13:31:34

Lehár Ferenc: A mosoly országa - Művészetek Palotája - 2019. február 2.

661   Búbánat • előzmény659 2019-02-06 12:20:31

Müpa és a Sanghai Opera House együttműködésében létrejött A mosoly országa-produkció tavaly őszi kínai (sanghaji) bemutatóját övező külhoni elismerő kritikák tükrében nagy várakozással és érdeklődéssel tekintettem az itthoni, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben színpadra került  Lehár-dalmű február 2-ai előadása elé. (A február elsejei első bemutatón nem voltam jelen). 

Az elmúlt évtizedekben volt alkalmam többször látni színházakban és szabadtéri színpadokon is A mosoly országát, nem beszélve a kép- és hangfelvételekről - de rádió-, televízió-, DVD- és CD-felvételeken, valamint az interneten youtube-ról is elérem különféle változatokban Lehár remekművét.

Nem először hangoztatom én is,  és most, hogy megismerhettem ezt a német nyelvű, kínai-magyar koprodukcióban színre vitt Lehár-nagyoperettet is, újra az csengett le bennem, nem véletlenül terjedt el még a zeneszerző életében a következő bonmot: "zenés színpadnak három fő műfaja van: az opera, az operett és Lehár!” A komponista egyik bécsi méltatójától eredeztethető megállapítás nem csupán szellemes, de helytálló is. A mosoly országára kétségtelenül vonatkoztatható: a szerző azon darabjai közé tartozik, ami se nem operett, se nem opera: valahol a két zenei műfaj mezsgyéjén tündöklő alkotás a zenés színházak palettáján.  

Lehár utolsó alkotói korszakának (a múlt század húszas éveinek második felétől) termései, az úgynevezett „Tauber-operettek” – a kor neves tenoristája, Richard Tauber operaénekes vitte sikerre ezeket a műveket -, amelyek már nem  vagy nem egészen happyenddel végződnek, és a zenei nyelvezetük sem már annyira „operettes”, hanem kifejezetten a „zenedrámára” fókuszálnak (ilyen például a Paganini, A cárevics, a Friderika, a Frasquita is).  Nem véletlen az sem, hogy Lehár Ferenc több művét az operaházak is bemutatták-bemutatják! (A víg özvegy, A hercegkisasszony, Cigányszerelem, Giuditta és persze A mosoly országa). Ezek az operaházban is sikert elért darabok - számomra megélt színházi, zenei varázsukkal  - csak megerősítik véleményemet: egy-egy  klasszikussá nemesedett Lehár-operett zenei igényeit az operaházak zengőbb orkeszterei, szárnyalóbb hangjai, képzettebb énekegyüttesei megfelelőbben tudják kielégíteni - hiszen Lehár partitúráihoz alkalmazkodva általuk már-már operai színvonalhoz közeledik a muzsika.  

Ezt a meglátásomat igazolta vissza a szombat esti operett-előadás ének-zenei megvalósítása.  A mosoly országának szélesen ívelt melódiái, nagyszabású fináléi, csiszolt énektechnikát kívánó szólamai operaszínpad vagy hangversenyterem (most a Müpáé) után kiált, még akkor is, ha a prózamondás és a mozgás természetessége, a tréfás és táncos részek könnyedsége viszont itt hiányosabb, mint amikor operettszínpadon frissítenek fel ilyen, a mozgalmasságával is magas követelményeket támasztó Lehár-operettet, amilyen ez a darab is. 

A Művészetek Palotájában minden feltétel adott volt ahhoz, hogy A mosoly országát operai keretek között élvezhessük – Sanghaj után Budapesten is.

A Magyar Állami Operaház zenekara a legjobb képességeit nyújtotta, csillogtatta meg, s a bensőséges, kedélyes- érzelmes-melankolikus dallamok, friss, eleven ritmusok arany- és ezüstszálával fonta körül a történetet, s öntött igazi életet a két távoli császárváros – Bécs („Arany és ezüst” keringő) és Peking (balettzene: mandarinok táncai; a „Sárga kabát”- szertartásjelenet) – udvari légkörébe helyezett karakterekbe.   Azt, hogy ezt a zenét lehet jól, vonzóan és behízelgően játszani, a zenekar a kitűnő kínai karmester, Xu Zhong (a Veronai Ünnepi Játékok első karmestere, a cataniai Bellini Operaház zeneigazgatója, a haifai szimfonikus zenekar vezető dirigense) zenei irányítása alatt igazolta; semmi engedményt nem szükséges tenni a banális „operettsziruposság” csábításának - melyre a drámai fináléban, bizony, alkalom kínálkozna. Már a nyitányban megcsapott a tömör, egységes, jó hangzás mellett valami frissesség, a meggyorsított ritmusok feszessége, vidám pattogása, a dallamok közvetlenül ható, üde bája. 

A rendező, Káel Csaba jó elgondolással (mivel a második és a harmadik felvonás cselekménye Kínában játszódik) a Szu-Csong herceg és Mi, a húga, valamint Csang, nagybácsi szerepeire kínai származású operaénekeseket választott és hívott meg a produkcióba, céljának tekintette ezzel is egymáshoz közelíteni és ápolni az európai és a távol-keleti civilizáció és kultúrájuk szép hagyományait - ezúttal egy Lehár-operett színpadra állításával - , a színház- és zeneművészetük közös értékeinek ilyen keretek között is kifejezést adni.    

Vincent Schirrmacher tenorista Kínában született, a londoni Királyi Zeneakadémián és a New York-i Julliard  Schoolban folytatta felsőfokú tanulmányait, Verdi-, Puccini-, Wagner, Dvořak és R. Strauss operáinak főszerepeiben lép fel, a bécsi Volksoper társulatának is a tagja. Az ő Szu-Csongja megjelenésben, játékban és különösen énekhangban hatásosan közelíti meg azt a tenorideált, melyre a komponista a szólamot elképzelte és méretezte.  Erőteljes, csengő, fényes énekhangján - a szükséges hangmagasság-tartományokban is – igazán szépen szólaltak meg az ismert tenoráriák: „Vágyom egy nő után”, „Egy barackfa ágán”, „Mosolygó nézés és jól nevelt arc”. Átlényegült színészi megformálásával pluszt is nyújtott szerepében, így érzelmileg talán vele tudtam a legjobban azonosulni a fellépő művészek közül.

A neves örmény származású drámai szoprán énekesnő, a főleg Európa operaszínpadain fellépő Karine Babajanyan énekelte és játszotta Lisa Lichtenfels grófkisasszonyt, aki hitveseként követi Szu-Csongot a pekingi császári rezidenciába.  Belépője a darabban kóruskísérettel kezdődik: „Egy nőnek mindig jólesik az ilyen szép fogadtatás…/Bók csinosítja a nőt, a siker teszi őt hevesen lobogóvá…”  - amint és ahogyan megjelenik a színpadon az udvaroncok karéjától kísérve, miközben erre a dalra fakad, már belecsöppenünk abba a varázsba, amit Lehár és szövegírói megálmodtak…  Babajanyan egy interjúban elmondta: Lisa szerepét elénekelnie, megformálnia nem volt könnyű: nagyon sok tapasztalatot feltételez mind énektechnikailag, mind előadó-művészeti szempontból. Amikor először áttanulmányozta Lisa szólamát, az volt a benyomása, „hogy Tosca húga köszön vissza a kottából”… Mint kitűnt előadásából, Babajanyan bőven rendelkezik a kellő „primadonnai” adottságok (dekoratív megjelenés, vonzó személyiség, szép hanganyag) mellett a drámai/lírai szólamokhoz szükséges megfelelő énektechnikával, de nem okoz számára problémát az sem, amikor az éneklés és a kevéske próza mellett keringőt táncolnia kell… Lelkes tapsunkat a másik, Szu-Csong és Gustav von Pottenstein-Hatfaludy gróffal énekelt érzelmes, édes-bús kettőseivel is kiváltotta. Igen magas hőfokon énekelte el a drámai hatású „Honvágy”-dalt; akkor hangzik fel, amikor az idegen ország idegen szokásai között egyre zavartabb Liza rádöbben, hogy férjének az európaitól távoli kultúrában, idegen, helyi elvárásokhoz, elvekhez kell tartania magát, fel kell áldoznia szerelmét, európai hitvesét: megválasztott miniszterelnöki pozíciójából fakadó kötelessége négy másik nővel házasságra lépnie, így elkerülhetetlen és bekövetkezik a számukra fájó búcsú, az elválás megható, szomorú pillanata…
 

Hatfaludy gróf szerepében a jó kiállású osztrák bariton, Franz Gürtelschmiedet láttuk-hallottuk, akinek nincs sok énekelnivalója: egy kettős az első felvonásban Lizával („Megtörtént már máskor is, még megesik százszor is…/Szervusz, jó mulatást! Az egész nem lényeges. Eddig megvoltunk legalább. Ez az ügy kicsikét gyerekes!...”),  egy - egy kettős a második („Ne félj, ne félj, bolond szívem, úgyis tudod már, hogy egy nagyon csinos legény/leány csakis terád vár…”) és a harmadik felvonásban („Fehér virág, kacér virág, idegen mezőkön termettél…”) melyeket Mi-vel, Szu-Csong húgával ad elő.  Gürtelschmied világos, lírai baritonjával és természetes közvetlenséggel, sodró lendülettel formálja meg Gustávot, anélkül, hogy túlzásokra ragadtatná magát.

Yitian Luan kínai szoprán,  aki énekelte Liut a Turandotban a Bregenzi Fesztiválon, de a repertoárján Gilda, Boleyn Anna és a Hoffmann meséi négyes női főszerepe is ott van,  sőt a klasszikus operettben is fellépett (Rosalinda volt A denevérben), most a kis kínai herceglány, Mi szerepében mutatkozott be nálunk: nem sistergett, nem lobogott, ahogyan az „operettben szokták” a  szubrettek tenni, inkább kedvesen, pajkosan, vagy éppen szolidan, édesbúsan – ahogyan a szerep megkívánja énekelt, táncolt,  játszott; a dramaturgia igényelte húzások miatt a kevéske próza számára sem okozott megoldhatatlan feladatot. A Gustávval énekelt duetteket megelőzően előadott belépő jelenetében („Engedjék meg hát a nőnek, éljen ember módra ő meg, legyen okos és kecses teremtés…”) Yitian Luan tényleg autentikus kis kínai herceglánykát formált meg!  Semmit nem kellett újítania a követett hagyományokon: Mi figurája általa élettel telített, a rövidke európai-kapcsolatból, a feltörő szerelemi érzésből neki is csak az arról és a férfiról való lemondás jut osztályrészül.

Csang nagybácsit Xiao Rui, fiatal kínai bariton jelenítette meg a színpadon. Ő is Európában működik, pályafutása Belgiumban indult, szerepeit a brüsszeli Théatre Royal de la Monnaie és a Liege-i Opera Royal de Wallonie produkcióiban kapta. Azóta Németországban is gyakran fellép, pld. Sarastro szerepét énekelte Weimarban, Mozart Requiemjének basszus szólamát pedig Freiburgban énekelte. Most Lehárt énekelt: igazán imponáló, sötét basszbaritonja jól érvényesült az előadás második részében, a pekingi császári palotában fegyelmező, magas tisztséget viselő rideg nagybácsi szerepében, aki Szu-Csongot és Lizát is („a Lótuszvirágot”) szóvirág-köntösben, de folyamatosan emlékezteti milyen – kapcsolatukra hátrányos - kötelességüknek és kötelezettségeiknek kell eleget tenniük.

A Főeunuchként Franz Tscherme mosolyogtatta meg a publikumot elcsépelt sablonminták karakterizálása mentén… (Az osztrák színművész filmrendezőként is tevékenykedik, és megjegyzem, néhány éve az Operaházban őt láthattuk az Ariadné Naxos szigetén bemutatóján kabinetalakítást nyújtott  Udvarmester szerepében.)

A további kisebb szerepek alakítói közül említem a még mindig jó svádájú, megnyerő, szimpatikus Ernyei Bélát, aki énekes-színészként évtizedek óta német nyelvterületeken játszik különböző zenés darabokban. Most a békebeli Monarchiában, Ferdinand Lichtenfels gróf - Liza atyjának - szerepében láthattuk viszont – csak prózában. 

Nem igazán értem, miért kellett betenni a játékba két női karakter-figurát, akiknek semmi más szerepük nincs a darabban, mint anya és lánya  szerepét eljátszani: folyton csak civakodnak, sivalkodnak és ide-oda futkároznak  a bécsi és a pekingi palotákban. Az X-aktás szinkronszínész, Náray Erika (Scully)  alakítja Hardegg bárónőt és az Operettszínházból érkező Kardffy Aisha játssza Valit – őt, egy operetténekest, minek kellett erre a picinyke szerepre hívni, amikor semmi énekelnivalója nincs a darabban!.. - vagy csak erősítse a bécsi palotában belépő-kilépő-átvonuló  arisztokrata-sereg létszámát (Énekkarban)?

Még egy kérdőjel: az első felvonásban arról énekel a szerelmes-pár, Liza és Szu-Csong, hogy: „Igyék velem egy csésze illatos teát” (teakettős) – behozzák nekik a teát, csészéjükbe öntik a gőzölgő italt, de nem ülnek le rögtön az asztalka mellé, hanem kezükben a csészével állva(!), majd sétálva éneklik a duettet végig, aztán a dal végére érve visszateszik a csészéjüket a tálcára.  Ennyi. Én még nem láttam ilyet a színpadon, hogy kezükben tartott teli csészével sétálgassanak – le nem ülnének a világért sem!   Pedig ott volt közelükben a kis asztalka a székekkel, hogy ülve igyák meg teájukat – ahogyan általában mifelénk szokás… De ők csak énekelnek, és közben csészével a kezükben betáncolják a színpadot. Ki érti ezt

A rendezés nem különösebben attraktív, hangsúlyozottan az operai igényű zenék és az énekszámok a dominánsak.

A díszletek és a vetített háttér együttesen megteremtik az adott miliő hangulatát, így a látvány nem hat szegényesnek bár a színpad a játék alatt olykor kissé üresnek hat. A jelmezek, a kosztümök mindenesetre mutatósak, kiváltképpen a pekingi palotabelső és udvarának ábrázolt környezete pompázik az egzotikum kellékeiben, és tetszetős, odaillő ruhaviseletekben láthatjuk a  „Sárga kabát”- avatás és szertartás-jelenetben közreműködő művészeket, a statisztériát, meg a Pécsi Balett táncosait is – utóbbiak remek koreográfiában adják elő a fentebb jelzett, nagyszabású, mozgalmas táncjeleneteiket (koreográfus: Vincze Balázs)

A mosoly országa koprodukciós bemutatójának vitathatatlan érdeme, hogy Lehár gazdag zenei invenciójú operettje operai nívójú előadásban valósult meg,  a remek énekművészek tolmácsolását látva és élvezve rácsodálkozhattunk,  hogy így is, ilyen színvonalon is lehet színpadra állítani ezt a remekművet – ráadásul minden álaktualizálás, és „modernkedés” nélkül, megtartva az eredeti hangszerelést, hangzásvilágot, szöveget, cselekményt – csak a prózai részek voltak meghúzva - , mindenekelőtt a gyönyörű zenére koncentráltan! 

A beszámolóm végére érve ismét leírom: Xu Zhong karmester zenekarával és a szereplő énekművészekkel a partitúra minden szépségét elénk tárták, melynek értéke felragyogott ezen az estén. 

Úgy vélem, Lehár Ferenc hagyatéka a megfogalmazott zenei elvárásoknak is a figyelembevételével igen szép, megkapó élményben jutott el most hozzánk, mindazok örömére, akik jelen lehettünk a két előadás egyikén a Müpában.  

A  Káel Csaba rendezte produkciót több kamerával felvették, remélem, hamarosan látni fogjuk az M5 csatornán.   

660   Búbánat 2019-02-04 12:53:31

2019-től jogdíj mentesek a Lehár-művek

2019-ben a fertőmeggyesi/Mörbisch Operettszínpadon Lehár Ferenc „A mosoly országa“ című darabját viszik színpadra - első ízben kevesebb költségekkel számolhatnak a rendezők, ugyanis már nem kell szerzői jogdíjat fizetni a Lehár-művek után.

2018. október 24-én volt 70 éve, hogy elhunyt a zeneszerző. A törvény szerint zenei szerzemények a szerző halálát követően 70 évig védettek. A szerzői jogdíjat az örökösök és a kiadó kapják. Lehár Ferenc esetében ez az összeg évente milliós nagyságrendben mozgott. Egy színház a jegyeladásból származó bruttóbevétel 12-14 százalékát fizeti ki a jogdíjakra.

Így például 2005-ben, Lehár egyik legismertebb operettjét, A víg özvegyet tűzte műsorra a fertőmeggyesi színpad, a jogokért több mint 200.000 eurót fizettek.

A víg özvegyet és A mosoly országát is eddig összesen háromszor vitték színre a Fertő tavi víziszínpadon.

A mosoly országa című operettet legutóbb 2001-ben láthatta itt a közönség. Mindenesetre Johann Strauss mellett Lehár Ferenc a világszerte legtöbbet játszott operett-zeneszerző. A jövő évi produkcióval immár 10. alkalommal játszanak Lehár darabot Fertőmeggyesen.

Forrás: https://volksgruppen.orf.at/magyarok/stories/2943225/

659   Búbánat • előzmény658 2019-02-02 17:13:20

Ma este a MÜPA Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében: Lehár: A mosoly országa -video trailer

658   Búbánat • előzmény657 2019-02-01 11:56:41

A Müpa Magazin 2018/19 3. számából

HUMOR, JÁTÉK, KELETI KOLORIT ...és dallamgazdagság — azaz A mosoly országa, a bécsi arisztokrata lány és a kínai diplomata szerelmének romantikus meséje. Lehár Ferenc 1929-ben bemutatott operettje hamar a műfaj toplistájára került, és máig nem veszített népszerűségéből. Gyakran és sokféleképpen állítják színpadra, mindenki a maga elképzelése szerint fogalmazza meg a mű lényegét és választja ki azokat az eszközöket, amelyekkel azt megjeleníti.

 A Müpa Sanghajban és Budapesten is színre kerülő előadását KÁEL CSABA rendezi, a női főszerepet mindkét helyen KARINE BABAJANYAN énekli.

- Hangsúlyos eleme az előadás koncepciójának, hogy az európai szerepeket európaiak éneklik, a kínaiakat pedig ázsiaiak. Ez a zene vagy a látvány szempontjából lényeges? — kérdeztem Káel Csaba rendezőt, a Müpa vezérigazgatóját.

- Ez két kultúra találkozása — és ezt a néző akkor hiszi el jobban, ha látja is. Mert valóban két kultúrából érkeznek a Müpába az énekesek, de tudni kell, hogy a kínaiak is Európában tanultak. Felismerhető még az alaphangjuk, de Bécsben, Németországban vagy másutt európai hangképzésben részesültek. Ám ahogy Mi a Lehár által elképzelt kínai dallamot énekli, annak megvan a maga bája. Kínaias és nagyon jó hallgatni. És ott van a talán leghíresebb operettdallam, a Szu Csong által énekelt Vágyom egy nő után — egészen más a színezete, ha egy kínai énekli, ahogy a búcsúduettnél is fontos szerepe van annak, hogy ketten két kultúrából érkeztek.

- Ezen kívül milyen szempontok szerint kerültek az énekesek a produkcióba?

- Természetesen a legjobbakat kerestük. Nem volt elég, hogy valaki kínai, jól is kell beszélnie németül a darabban megszólaló terjedelmes prózai részek miatt. Ilyen énekesekből nem túl bő a merítés… Az egész szöveg felhangzik az előadásban, vagy rövidítve halljuk? Megpróbáltuk felpörgetni a történetmesélést, hogy az előadás minél tempósabb legyen, ezért húzni kellett.

- Igaz lehet erre a produkcióra, amit a Müpa Wagner-előadásai kapcsán emlegetnek, nevezetesen, hogy a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben a vizuális elemek korlátozott megvalósíthatósága több odafigyelést, nagyobb koncentrációt enged a zenének?

- A zene akkor kifejező, ha szituációba kerül az énekes. Azaz ha nem „énekel”, hanem a helyzet adta színjátszáson keresztül, énekes hangon fejezi ki magát. Ilyenkor élvezi a közönség a darabot, hiszen nem arra figyel, hogy valaki énekel a színpadon, hanem hogy a szereplők érzelmei, az ő pszichológiai állapotuk jelenik meg, mégpedig a prózához képest többletet kínáló dimenzióban.

- Sok operát rendezett már. És operettet?

- Elsősorban operákkal foglalkozom, de két éve rendeztem a Müpában Offenbach Orfeusz az alvilágban című operettjét, szeptemberben pedig egy operettgálát a moszkvai Bolsojban. Érdekel a műfaj, amennyiben operai eszközökkel van megjelenítve. Vagyis kiváló, nagy zenekarral és olyan hangokkal, amilyeneket ezek az egyébként nagyon nehéz szerepek megkívánnak.

- Egyetért tehát azzal, hogy az ezüstkorszak nagy operettjei technikailag, követelmény szempontjából felérnek egy operával?

- Teljes mértékben. A mosoly országa az egyik legnehezebb zenés színpadi mű: Lisának például, szoprán-szemszögből nézve, nagyon figyelemreméltó énekelnivaló jut. Ebbe a koncepcióba simul a szerepet megformáló Karine Babajanyan felkérése is, hiszen az örmény származású, kiváló szoprán repertoárjában elvétve találni operettszerepet.

Azon kívül, hogy pályám elején énekeltem egyszer Glawarit A víg özvegyben, szinte kizárólag operákat éneklek — mondja Karine Baba­janyan.

- Igazi operett-debütálásom tehát A mosoly országában esedékes. Nagyon örülök ennek, mert sajnálom, hogy hajlamosak túl gyorsan beskatulyázni az előadókat: ez opera-, az meg operetténekes.

- Sokan lenézik az operettet, mivel túl egyszerűnek, túl könnyednek tartják. Mi erről a véleménye?

- Szó sincs ilyesmiről! Ez sokkal nehezebb feladat, mint ahogyan általában képzelik: nagyon sok tapasztalatot feltételez mind énektechnikailag, mind előadó-művészeti szempontból. Amikor először áttanulmányoztam Lisa szólamát, az volt a benyomásom, hogy Tosca húga köszön vissza a kottából…

- Ha nem ismerné A mosoly országa hátterét, gondolná, hogy a zene magyar kötődésű?

- Feltétlenül! Bizonyos részeiben teljesen tisztán megjelenik a magyar népzene.

- Érdekesnek tartom, hogy párhuzamosan énekel Puccinit és Lehárt — a két zeneszerző többször is találkozott, sőt egy kis rivalizálás is volt kettejük között: ki ír szebb távol-keleti dallamokat? Puccini a Pillangókisasszonyban vagy Lehár A mosoly országában? Sok-sok Cso-cso-szán-interpretáció tapasztalatával a tarsolyában hogyan vélekedik erről?

- Mindkét darabban felfedezhető a két kultúra közötti konfliktus: Puccini esetében az amerikai és a japán, Lehárnál az osztrák és a kínai kultúra között. Ezek nyomasztják, ezek miatt szenved mindkét főszereplő. Egyébként a Pillangókisasszony jelenti számomra az operatörténet legtragikusabb és legmélyebb figuráját. Ugyanezt persze nem mondhatom el Lisáról: ő Lichtenfels gróf elké­nyeztetett lánya.

- Éppen most Minnie-t is énekel A Nyugat lányában. Ő erős női karakter, ahogyan Lisa is az. Vonzódik az ilyen személyiségekhez?

- Számomra Minnie a legerősebb, mivel végsőkig harcol a szerelméért. Ezzel szemben Lisa hamar feladja, emiatt az ő karaktere a darabban egyszerűen nem teljes.

- Ismeri azokat az énekeseket, énekesnőket, akikkel együtt dolgozik Budapesten?

- Nagy örömömre YITIAN LUANt ismerem, aki Mi szerepét énekli. Kíná­ban, Pekingben ismerkedtünk meg, amikor egy Álarcosbál-produkcióban együtt énekeltünk. FRANZ TSCHERNÉt és FRANZ GÜRTELSCHMIEdet is ismerem személyesen, de ez lesz az első színpa­di találkozásunk.

- Többször vendégszerepelt már Magyarországon. Milyen tapasztalatokat szerzett nálunk?

- Minden alkalommal elbűvöl a magyar zenekarok hangzása… ezt nem tudom pontosan leírni… gondolom, a temperamentum és professzio­nalitás találkozása ez. És a forrószívű közönség, a hatalmas tapsok!

/Tóth Anna/

657   Búbánat 2019-02-01 11:26:16

Művészetek Palotája

Ma és holnap esti bemutató előadás

Lehár Ferenc: A mosoly országa

2019. február 1. és 2.  (péntek és szombat 19:00 — kb. 22:00)

Egy szünettel

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

MÜPA SAJÁT PRODUKCIÓ

"Kelet kultusza már a bécsi klasszika idején meghódította a zenét, majd az orientális egzotikum iránti érdeklődés folytatódott a romantikában és a 20. században. Nem véletlen, hogy Lehár Ferencet is elérte ez a szellemi divathullám, hiszen Dvořák egykori tanítványa titokban Puccinit, a Pillangókisasszony és a Turandot szerzőjét tartotta igazi mesterének.

A mosoly országa kései mű: 1929-ben mutatták be; a darab nem más, mint egy korábbi Lehár-mű, A sárga kabát (1923) új változata. A zeneszerző pályafutásának egyik meghatározó sikere ez az átdolgozás, évtizedekkel A víg özvegy (1905) és a Luxemburg grófja (1909) után. Ki ne ismerné az operett ellenállhatatlan slágerét, a Vágyom egy nő után című dalt, amelyet a legnagyobb operaénekesek is előszeretettel adtak és adnak elő, Mario Lanzától Plácido Domingóig? 

A történet természetesen szerelemről szól, s izgalmas mozzanata az európai nő és a kínai férfi, Lisa Lichtenfels grófkisasszony és a kínai nagykövet, Szu-Csong herceg kapcsolata, amely sajnos nem bizonyul életképesnek: a nagylelkű keleti arisztokrata végül maga segíti hozzá az általa reménytelenül imádott Lisát, hogy megszökjön tőle választottjával, Gustav von Pottenstein-Hatfaludyval. 

A Müpa előadásának különlegessége a nemzetközi művészgárda: Szu-Csong herceget Vincent Schirrmacher énekli, Lisa életre keltője pedig a Müpa közönsége által jól ismert örmény szoprán, Karine Babajanyan. Xu Zhong személyében a produkció karmestere is Kínából érkezett, míg a rendező a magyar Káel Csaba."

Nagyoperett három felvonásban, két részben.

Német nyelvű előadás, magyar felirattal.

A bemutató a Müpa és a Shanghai Opera House együttműködésében valósul meg.

Rendező: Müpa

Vezényel: Xu Zhong

A főbb szerepekben:

Szu Csong herceg - Vincent Schirrmacher

Lisa Lichtenfels - Karine Babajanyan

Gustav von Pottenstein-Hatfaludy - Franz Gürtelschmied

Mi, Szu-Csong húga - Yitian Luan

Csang bácsi - Xiao Rui

Főeunuch - Franz Tscherne

Ferdinand Lichtenfels gróf, Liza apja - Ernyey Béla

Hardegg bárónő - Náray Erika

Vali, a lánya - Aisha Kardffy

Fu Li - Nótás György

Közreműködők:

  • Pécsi Balett
  • Magyar Állami Operaház Ének- és Zenekara

Alkotók:

  • német dalszövegek - Ludwig Herzer, Fritz Löhner
  • magyar dalszövegek (felirat) - Harsányi Zsolt
  • dramaturg, magyar szöveg (felirat) - Böhm György
  • német szöveg - Somogyi Dóra Julianna (Victor Leon, Ludwig Herzer és Fritz Löhner librettója és Böhm György átdolgozása alapján)
  • német dramaturg - Martin Harbauer
  • díszlettervező - Szendrényi Éva
  • jelmeztervező - Pan Jianhua
  • koreográfus - Vincze Balázs
  • játékmester - Gábor Sylvie
  • rendező - Káel Csaba
656   Búbánat • előzmény655 2019-01-22 17:11:02

Az alábbi linkre kattintva elérhető kis videofilmen Kiss-B. Atillával készült interjú is meghallgatható.

Ki lesz a következő operettcsillag, amikor daltól lesz hangos Észak-Komárom?

KEMMA – Komárom - Esztergom Megyei Hírportál, 2019. 01. 20. 11:30

Január 16-án a Tiszti pavilon épületében hirdették meg a szervezők a tizenegyedik Nemzetközi Lehár Ferenc Operett Énekversenyt, primadonnaszóló, bonviván- szóló és szubrett–buffó-páros kategóriákban. A rangos eseményre március 20-ig lehet jelentkezni.

"A megjelenteket Varga Anna, az észak-komáromi Városi Művelődési Központ igazgatója köszöntötte, köztük Kiss-B. Atillát, a Budapesti Operettszínház február elsejétől regnáló főigazgatóját, aki egyben az énekverseny zsűrijének elnöke, Pfeiffer Gyulát, a Fővárosi Operettszínház zenei főigazgatóját, valamint Keszegh Bélát, Észak-Komárom és dr. Molnár Attilát, Dél-Komárom polgármesterét."

"Varga Anna köszöntőjében ismertette az énekverseny eddigi történetét, majd köszönetet mondott a Budapesti Operettszínház szakmai segítségéért, hiszen már harmadik alkalommal közösen rendezik meg a versenyt."

"Kiss-B. Atilla, a Budapesti Operettszínház február 1-től regnáló főigazgatója kihangsúlyozta, hogy Komárom rangos eseménynek ad otthont, amelynek megszervezéséhez szívesen járul hozzá a Budapesti Operettszínház, hiszen Lehár Ferenc öröksége mindenkit kötelez.
– Lehár örök érvényű, örök értékű kincset hagyott ránk, az általa komponált csodálatos operetteket. Azonban ezeket énekelni kell, mert ha nem énekeljük őket, akkor nem egyebek, mint grafikai ábrák és kottafejek papírlapokon. Ahhoz, hogy ez ne így legyen, nekünk fel kell tárnunk és meg kell találnunk napjaink fiatal előadóit, akik a közelebbi és távolabbi jövőben életre keltik a szerző nagyszerű életművét – emelte ki Kiss-B. Atilla. Kitért arra is, hogy a versenynek köszönhetően a magyar operett ismét a figyelem középpontjába kerül a Kárpát-medencében, annak szomszédságában és az egész világon. Népszerű az esemény, hiszen legutóbb orosz, cseh, osztrák, lengyel, szlovák, román és magyar énekesek is bekapcsolódtak az énekversenybe."

"A zsűri tagjai Kiss-B. Atilla mellett Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója; Dagmar Livorová, a Szlovák Zeneművészeti Egyetem opera–operett ének szakos tanára, valamint Ksenia Zharkova, moszkvai karnagy lesznek. A verseny fődíja csaknem egymillió forint lesz."

655   Búbánat 2019-01-18 21:16:10

Meghirdették a XI. Nemzetközi Lehár Ferenc Operett Énekversenyt

ujszo.com/origo.hu/MTI  2019.01.17..,16:01

Az operett nemzetközi népszerűsítése és új tehetségek felfedezése a célja a XI. Nemzetközi Lehár Ferenc Operett Énekversenynek, amelynek középdöntőjét és döntőjét Lehár szülővárosában, Komáromban május 4-én és 5-én, az azt követő gálaestet a Budapesti Operettszínházban rendezik május 6-án.

Meghirdették a XI. Nemzetközi Lehár Ferenc Operett Énekversenyt, aminek egyértelmű célja az operett műfaj nemzetközi népszerűsítése, és az új tehetségek felfedezése. A verseny középdöntőjét és döntőjét Lehár szülővárosában, Komáromban május 4-én és 5-én, az azt követő gálaestet a Budapesti Operettszínházban rendezik május 6-án.

A selejtezők többek között Prágában, Pozsonyban, Moszkvában, Kolozsváron és Budapesten, az Operettszínházban zajlanak majd. A háromfordulós megmérettetésre az érdeklődők három kategóriában; primadonna szóló, bonviván szóló és szubrett-buffó párosként jelentkezhetnek. A fődíj 3000 euró (964 ezer forint), amely a legkiemelkedőbb teljesítményért ítélhető oda, kategóriáktól függetlenül. A meghirdetett kategóriák első és második helyezettjét 1000 és 500 euróval díjazzák.Az énekversenyre március 20-ig lehet jelentkezni,az info@operetta-competiton-lehar.sk címen. A magyarországi első forduló várhatóan április első felében lesz, a középdöntőt és a döntőt Komáromban, május 4-5-én rendezik. Itt már a versenyzőket a teljes nemzetközi zsűri hallgatja meg, amelyik dönt is a végső eredményekről. A zsűri tagja lesz Dagmar Livorová, a Szlovák Zeneművészeti Egyetem opera-operett ének szakos tanára, Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója és Kszénia Zsarko karmester, a moszkvai Női Szimfonikus Zenekar művészeti vezetője.

A zsűri elnöke Kiss-B. Atilla operaénekes, aki február 1-étől kezdi igazgatni a Budapesti Operettszínházat.

A döntőt és versenyt záró gálaműsor rendezője Bori Tamás, karmestere Pfeiffer Gyula lesz, aki február 1-től lesz a Budapesti Operettszínház zeneigazgatója.

Lehár szülővárosában a versenyt legutóbb 2016-ban rendezték meg, akkor hat ország 90 résztvevője közül ötvenen jutottak tovább. A győztesek között volt Bordás Barbara, Lévai Enikő, Fedor Oszipov és Kardffy Aisha is.

654   Búbánat • előzmény653 2018-12-25 20:15:53

Pótlólag: a Dankó Rádióban elmúlt héten sugárzott Lehár-emlékműsor előzetese volt a Mediaklikk.hu oldalon.

653   Búbánat • előzmény652 2018-12-23 15:09:27

Nagy Ibolya szerkesztésében és műsorvezetésével a Dankó Rádió Túl az Óperencián adása egész héten át  Lehár Ferencre emlékezett, halálának 70. évfordulóján (1870 – 1948). Időrendben haladva, Lehár összes fontosabb színpadi művéből – azok stúdiófelvételeiből – hangzottak fel részletek ezen héten. A mai adásnapra maradt Lehár három utolsó dalműve, amelyekből ugyancsak megszólaltak szép énekszámok. 

Mindezeket megelőzően, a tegnap sugárzott A mosoly országa részletei után most ez operett nyitányának dallamait is meghallgathattuk: ezzel a zenével indult el a délelőtti műsor a rádióban.

 

Lehár Ferenc: A mosoly országa – nyitány (MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel:Bródy Tamás) – Rádiófelvétel: 1971

Lehár Ferenc – Ludwig Herzer, Fritz Löhner-Beda - Szenes Andor – Dalos László: Szép a világ

- Georg dala: „Van olyan, aki őrzi a pénzt, van olyan, van olyan, sose vettem a pénzügyeket komolyan…/ Szépa világ, a szívünkben nyíl száz virág, szép, nézni szép, egy lány ábrándos tekintetét…” (Szabó Miklós és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Várady László)  - Rádiófelvétel: 1957

Egy későbbi, a Magyar Rádió új operettfelvételének a bemutatója volt: 1974. május 1. , Kossuth Rádió, 14.29 – 15.00: részletek.Km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás

Erről a stúdiófelvételről ma ezek a dalok szólaltak meg:

- Elisabeth és Georg kettőse: „- Uram, a szívem lázong, de maga milyen gyáva, ne legyek árva, figyeljen!  Egy bárhoz van kedvem ma éjjel! /- Tudok egy helyet édes, remekebb ennél nincsen, ha oda eljön, tudom, hogy boldog lesz! /-  Van egy édes bár, van egy édes bár, valamennyi páholyban szerelmes pár, minekünk való, minek ott a szó, hisz a száj az ott másra használható!... Szeparéja diszkrét…Van egy édes bár, van egy édes bár, hova titkon mindenki kettesben jár.” (Andor Éva és Korondy György)

- Mercedes del Rossa dala:Csuda szép, csupa szép, ragyogó a tengerár, száll a hajó a vízen, zakatol a szívem, hova-hova napfény vár.../Rio de Janeiro, a napfény ragyogó, Rio de Janeiro, szenvedély ott lobogó, szerenád, te vagy az ő dallama, gyere hát, te átfogod a lánynak a derekát, nevet a szemed, oly forrón öleled, vadul, hogy jaj, a szívem kigyúl…” (Németh Marika, km. az MRT Énekkara)

- Georg dala: „Ugye, gondolsz rám? Csupa vágy a szám! Így nem szerettem senkit még talán! Jöhet tél vagy nyár, olyan mindegy már, az én szívem egyre téged vár…” (Korondy György)

 

Lehár Ferenc Paul Knepler, Ludwig Herzer, Fritz Löhner-Beda - Harsányi Zsolt – Erdődy János: Giuditta

Az alábbi részletek a Rádió Dalszínháza stúdiófelvételéről (1982. szeptember 13., Kossuth Rádió 20.19 – 22.00) hangoztak el.

Az MRT Énekkarát és Szimfonikus Zenekarát Oberfrank Géza vezényli:

Giuditta dala: „Ki tudja, miért van ez? Hogy minden férfi észrevesz…/Más nem csókol ily forrón, csak én, égő szememben kigyúl a fény…” (Kalmár Magda, km. az énekkar)

Octavio belépője: „Élni jó! Barátaim, élni jó!… O signora, signorina, szól az édes kavatina…” (Molnár András, km. az MRT Énekkarának Férfikara)

Bevezető, Anita és Pierrino kettőse:  „Na, gyerünk, mire vársz, mire vársz? Csengess be már, csengess be már! Mondd, mire vársz?! ….- Édes, ha két szív csak egymásnak él, mindegy az,bárki bármit beszél - Mindegy, hogy nyár van vagy hideg tél - Aki szerelmes, csak csókot kér! - Óh, ha két szív csak egymásnak él - Te vagy nékem az egyetlen cél! - Mert mink mindig csak  egymásnak él!...”  (Zempléni Mária és Korcsmáros Péter)

 

Lehár Ferenc – Innocent Vincze Ernő – Rékay Miklós: A vándordiák (Garabonciás)  

„Utam muzsikálva járom, búsan keresem a párom, négy húron át, zengem a szív szavát…/Gyöngyvirágom...kicsi violám! Mondd, az arcod mért oly halovány? Elepeszti tán a szerelem, ami idebenn dalol szíveden?” (Sárdy János)

„Deres már a határ, őszül a vén betyár, rá se néz már sohasem a fehérnép…(Svéd Sándor, km.  a Magyar Rádió szimfonikus zenekara, vezényel: Bródy Tamás) - 1958. november 2., Kossuth Rádió 20.10 - 21.50

Lehár Ferenc: Arany és ezüst - keringő (km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Rácz Márton)

Ezt az adást ma délután hat és hét óra kötött újra meghallgathatjuk a Dankó Rádióban és online az internetes elérhetőségen is (www.dankoradio.hu oldalon)

652   Búbánat • előzmény651 2018-12-22 13:15:44

Az e heti Lehár-emlékműsor mai zenei kínálata volt a Dankó Rádióban: 

Lehár Ferenc: Tatjana  - az opera nyitánya   (koncertfelvételről)

Lehár FerencLudwig Herzer, Fritz Löhner-BedaSzenes Andor: Friderika   A Rádió Dalszínházának bemutatója (keresztmetszet): 1972. április 3., Kossuth Rádió 19.20 -20.10 óra
A felvételen Andor Éva, Kalmár Magda, Bende Zsolt, Simándy József, valamint a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus zenekara és Énekkara működik közre, Sebestyén András vezényel.

- Jelenet és dal: „-Várunk Friderika rád…(Andor Éva és a Magyar Rádió Énekkarának női kara)

- Salomea és Reinhold Lenz vidám kettőse és tánc: „Járd velem, babám, a hopszasszát!” (Kalmár Magda, Bende Zsolt és az MRT Énekkara)

- Goethe dala: „Ó lányka, ó, lánykám, imádlak én…” (Simándy József)

 

A műsorban Káel Csabávala Müpa vezérigazgatójával készített interjút a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya,  annak kapcsán, hogy a Müpa és a sanghaji operaház koprodukciójában, Kínában, november 28-án bemutatták A mosoly országa című Lehár-operettet,  amely produkciót itthon is láthatjuk majd a Müpában, 2019. február 1-jén és 2-án.

 

Lehár Ferenc – Ludwig Herzer, Fritz Löhner-Beda – Harsányi Zsolt: A mosoly országa

A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1971. november 11., Kossuth adó 19.35 – 21.29
Km.: az MRT Szimfonikus zenekara és Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc). Vezényel: Bródy Tamás

  • Szu-Csong dala, II. felv. (Simándy József) „Vágyom egy nő után, egy nő után, kerget a vágy…” 
  • Kórus és Liza belépője, I. felv. (Házy Erzsébet, énekkar):  ”- Éljen sokáig! Éljen sokáig! Éljen ő!” / - Egy nőnek mindig jólesik az ilyen szép fogadtatás! Bók csinosítja a nőt,a siker teszi őt hevesen lobogóvá,  s felgyúl a láng!.../Flörtök, mért gyötörtök, nektek szívemet adni kár! Más kell, lángolás kell, édes öröm kell végre már!.../Szív, szív mindig remél, eljő a mély, vad szenvedély! Arra ébredünk, hogy halkan hív egy csendes szó, egy másik szív!….” 
  • Liza és Szu-Csong szerelmi kettőse – „Szívkettős” - , II. felv. (Házy Erzsébet, Simándy József): „Lótuszvirág! Érted élek csupán… /Szív, hogyan tudsz így tele lenni, mondd!...”
  • Mi és Hatfaludy Feri (Guszti) kettőse, III. felv. „Zig-zig-zig-duett”  (Kalmár Magda, Bende Zsoltprózában (dialógus) és énekben:  „Fehér virág, kacér virág, idegen mezőkön termettél…/Miért is nem lehet, hogy kalapomhoz tűzzelek?! Miért is nem lehet, hogy pántlikába fűzzelek?!...”  
  • A III. felvonás fináléja (Kalmár Magda, Simándy József): „- Drága húgocskám… mosoly országa más világ…/- Hogy tudod ilyen könnyen elveszíteni!? /-  Mosolygó nézés és jólnevelt arc, mögötte könnyezik a szívem, de hogy itt bent mi fáj, azt ne tudja más!"

Lehár Ferenc: Adria - keringő   (Berlini Rádió Szimfonikus Zenekar, vezényel:  Vladimir Mikhailovich Jurowski)

Ezt a délelőtt elhangzott operettműsort ismét meghallgathatjuk a Dankó Rádió 18 órakor kezdődő adásában :"Túl az Óperencián"

651   Búbánat • előzmény650 2018-12-21 12:16:57

A Dankó Rádió "Túl az Óperencián" adásában egész héten át Lehár-zenéket hallunk - a zeneszerző halálának hetvenedik évfordulója alkalmából. Az emlékműsor szerkesztője és műsorvezetője: Nagy Ibolya.

A mai műsor tartalma volt:

Lehár Ferenc – Carlo Lombardo – Harsányi Zsolt: Három grácia 

- Hélène dala (Németh Marika):

Szív, óh, szív, tán a mennybolt hív, oly forrón hív, van-e szebb ennél…./ Vigyázz, szomorú szerelmes sose légy! Vigyázz, hogy a délibáb vagy a szív hova hív!...” 

- Helen és Charles kettőse (Németh Marika és Udvardy Tibor, km.  az MRT Szimfonikus zenekara, vezényel: Sebestyén András ) - 1962. július 8-án, a Kossuth Rádióban hangzott el (17.10 – 17.40): „Új Lehár felvételeink” 

„…Angyalkám, kicsikém hallgass rám, ne figyelj mást, figyeld a szót, a forró szív mélyén lakol…” 

- Toutou és Bouquet duettje "Apacs-kettős"  (Kalmár Magda, Palcsó Sándor, km.  az MRT Szimfonikus zenekara, vezényel: Breitner Tamás) - Lehár-est közvetítése az MN. Művelődési Házából (1981. augusztus 10., Kossuth Rádió 20.14 – 22.00)

Süvít a szél, hideg a tél, a sarki lámpa fénye sápadtan fehér… /Ha megversz is, imádlak én, te drága rossz, apacslegény, csak üss meg, de tekints reám…” 

Lehár Ferenc: Clo-clo  - Nyitány  (Km. a Berlini Rádió Szimfonikus Zenekara, a karmester: Vladimir Mikhailovich Jurowski)

Lehár Ferenc – Kulinyi Ernő – Erdődy János: Paganini

A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1981. március 14., Kossuth Rádió 19.15 – 20.35

Km. az MRT Énekkara és Szimfonikus zenekara. Vezényel: Sebestyén András

- Paganini dala (Gulyás Dénes)

„Volt nem egy, de száz babám, nem vártam én, míg csókot ád a lány! Szád ha ég, fürge légy! Rózsaszál! Azért vagy, hogy letépd! Mint lepke száll, csapong a férfivágy, mézet kínál ezernyi szép virág, férfiszív, egy se hív, drága lány, azért csapongok így! /Tudom, hogy őrjít az édes száj, tudom, hogy csalódni szörnyen fáj, tudom mily forró a friss vágy, a szív, tudom, hogy kiég a szenvedély…

-  Anna-Elisa dala (Kalmár Magda)

„Csak nem lesz tán hozzám az élet oly kegyetlen és csalárd, hogy ellopja az üdvösséget, mely végre rám talált. A boldogság nékem is szent jogom, a szerelmem engedni nem fogom, nem térít el utamból száz veszély, mert e szív, érte él. /Szép álom, szállj a szívembe, szent égi tűz. Szép álom, utánad vágyom, ó, el ne űzz. Légy üdvöm vagy átkom, még csók ég a szánkon, a szív mindent felejt, könnyet sem ejt….”

- Bella Giretti és Giacomo Pimpinelli vidám kettőse (Lehoczky Éva, Palcsó Sándor)

„Szép művészet, fütyülök terád, és nem vonz a tudomány! Ez én nékem örömet nem ád, így szól egy Don Juan. Nálam csak az a fő: nem kell más csak a nő!  Hogy minden asszony kapható, nekem ez jelszó! /Könnyű pille mind a nő, lepkeszárnyon libbenő, minden asszony már csak csókra vár és máris boldog ő. Könnyű pille, mint a lány, kapható is mindahány. Mint a lámpafényre, szállnak rám, így él egy Don Juan!...

Lehár Ferenc – Heinz Reichert, Jenbach Béla - Kulinyi Ernő: A cárevics 

- A cárevics dala „Volga-dal” (Udvardy Tibor, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel Bródy Tamás) – A Rádió új stúdiófelvételéről (1969)

 „Egyedül! Újra egyedül! Magam mint mindig! Az ifjúságom elrepült! A szív magánya vesz körül. Úgy fáj e bús, e zord magány, aranykalitka ez csupán!  A Volga vizénél őrszem áll. Mint fészkét őrző sas madár. A pusztaságon éj és csend! Nincs holdsugár, se csillag fenn.  Mozdulatlan néma táj. Kozáklegény szíve fáj. Mert a szív megérti ez mit jelent. Ha az ember elhagyott, így zokog, így eseng: 
Nézz rám az égből, teremtő Atyám! Úgy vágyom már én is egy szív után! Trónod körül annyi angyal virul! Kérek egyet az én páromul! Trónod körül annyi angyal virul! Küldj le egyet az én páromul."

-Szonja dala, I. felv. (Házy Erzsébet, az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás)  - Lehár-emlékest a szerző halálának 25. évfordulója alkalmából. Magyar Rádió 6-os stúdiója (1973. október 29., Petőfi Rádió)

„Majd jön egy férfi, és rám tekint vágyón, majd jön egy férfi, hogy ő legyen párom, remeg a szíved…/Nehéz a szívem, borongó érzés kísér… öröm vagy bánat, mit ér a sorsom….Csókot kíván a száj…”

-Mása és Iván vidám kettőse (Zentay Anna, Kishegyi Árpád, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel Bródy Tamás) – A Rádió új stúdiófelvételéről (1969)

„Nézd a szemem, ékszered, szívemet, tüzesen ver... téged imád, életen át ez a szív, ne bomolj hát! /Jaj de jó a…” 

Megemlíítem még, hogy  szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya Sólyom-Nagy Sándor operaénekes születésnapja alkalmából bejátszott egy részletet Puccini Köpeny című operájának stúdiófelvételéről, a művész énekét a Magyar Állami Operaház zenekara kíséri, a karmester: Kórodi András.

 

Ezt a délelőtt elhangzott műsort ma 18 órától ismét meghallgathatjuk a Dankó Rádió hullámhosszán és az internetes elérhetőségén is (www.dankoradio.hu). 

650   Búbánat • előzmény649 2018-12-20 17:28:10

A délelőtti operettműsor ismétlése hamarosan kezdődik a Dankó Rádióban (18.00 – 19.00)  „Túl az Óperencián)

Lehár Ferenc – Zágon István – Dalos László: A kék mazúr

„Bemutatjuk új felvételeinket”, 1965. augusztus 20., Kossuth Rádió 14.05-15.15

Km.: Koltay Valéria, Németh Marika, Rátonyi Róbert, Udvardy Tibor, valamint az MRT  Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Bródy Tamás

- Keringő (MRT Szimfonikus Zenekara)

- Blanka és Julian kettőse (Németh Marika és Udvardy Tibor):

„ Zeng a tündér, szép mazúr, ellenállhatatlanul. Csak te leszel a párom, így való lesz az álmom…/ Ezt a régi táncot egy leánnyal táncoljuk már…”

- Közzene és dal (Udvardy Tibor)

„Fáj a szívem érted, dalom is oly bús, mert sehol nem talál…/Jöjj, veled álmodom én….szenvedély, mi bennem él…. férfiszív, mely csupa forró vágy, kedves, jöjj, várjál rám!”

- Gretl és Muki vidám kettőse (Koltay Valéria és Rátonyi Róbert) :
„- Férjül veszlek, kicsi violám, beköti a fejedet a lány. Neki senki nem kell, csakis ez az ember, te leszel a párocskám! /- Miért pont én rám esik ez a kegy, minek vagyok magam ez az egy? Nem is puszta frázis, akad olyan fázis, ki szívesen férjül megy. /- Bánom én, hogy mennyi van: száz vagy százezer, te kedves kicsi uram, te uram leszel, tralla-lalla-lallala, te kedves kicsi uram, te uram leszel! 
Refrén: - Hölgyem, én édes hölgyem – Mondj le a nászról szépen bölcsen – A józan szívem, nem fog a hymem – A férfi nem kell neki semmi rózsaláng – Szívem, oly nagyon vártam rád, nékem kell a házasság! – Bármi tervet forral, szépem, én velem könnyen el nem bánsz!...”

Lehár Ferenc – Dalos László: Tavasz

Rádió Dalszínháza bemutatója: 1973. április 23. Húsvét hétfő, Kossuth adó, 17.58 – 18.40 (Egyben magyarországi bemutató!)

Km.: az MRT Szimfonikus zenekara, vezényel: Sebestyén András

Lorenc és Ewald kettőse (Korondy György és Bende Zsolt):

„ Kicsi könnyű cípő, ha elindul a nő, ugyanúgy szaporán, vele tart a topán, ó, a drága cipő, sohase hűtelen ő…”

Hédi és Antoinette kettőse (Andor Éva és Németh Marika):

 „ Folyton a próbák, új ruhapróbák szüntelen….. Egy perzsabunda mindig izgató, több mint a flört, mely gyorsan illanó, a bunda boldogít, és hozzánk tartozik, a flörtnél tartósabb, nem nyári cikk, - szerelmi téren nincs konfekció, nem gyári áru, testre szabva jó, olcsón nem kapható, így el nem adható…”

Lorenz dala (Korondy György): 

„Oly mindegy már, olyan mindegy ma már, és én már azt hittem… Én bennem úgy él, hogy szőke a drága, a két szeme kék és karcsú a lába… Én bennem ez a lány maga a szépség…. Randevún várták a tündért, a drágát, egy dús lombú erdő ölén….”

Antoinette és Ewald kettőse (Németh Marika, Bende Zsolt):

 "Minden este nyolckor már, mikor a sok bolt bezár.. /Én úgy szeretem a színes szerelmet, mely ha nincsen, üres a világ…”

- Finálé (Andor Éva, Korondy György):

„Na jó, legyen úgy ahogy kéri!  … Egy boldog perc, ez minden, ami jut rám, de eltűnt már, a jó sors cserbenhagy…/A randevúján kezdetben, azt mondja minden lány: nem, nem, de mire a nap elmúlik, alkony után, már így beszél a lány: talán…” 

Lehár Ferenc: Frasquita

-Szerenád – Armand dala: Richard Tauber, km. a General Motors Symphony Orchestra, vezényel: Ernö Rapée,  Carnegie Hall, New York, 1937. október 24. – Rádió élő koncertközvetítés  -  német nyelven: Kicsikém, ne tétovázz, szűk utcában kicsi ház, oly régóta vár, hogy jössz-e már?”

„Bemutatjuk új felvételeinket”, 1965. augusztus 20., Kossuth Rádió 14.05-15.15

Km.: Orosz Júlia, Koltay Valéria, Kishegyi Árpád, Külkey László, Udvardy Tibor, valamint a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara és Énekkara, vezényel:  Bródy Tamás

Magyar szöveg: Harsányi Zsolt után Dalos László

- Frasquita és Armand szerelmi kettőse, II. felv. (Orosz Júlia. Udvardy Tibor

- Csak szó, csak szó, oly sok a szó, de rajtam nem fog ki egy sem…/ - Miért éppen engem, ott a sok gyönyörű lány? Mondja meg, hogy miért talált egyenesen rám?.../ - Várni Rád, míg a lelkemben láz lángja ég…Várni Rád, drága, kedves személy!...”

-Vidám hármas (Koltay Valéria, Kishegyi Árpád, Külkey László)

 „Táncolj szaporán, ez ma a módi! - Járd hát, amíg élsz, célhoz érsz! Járd hát, amíg élsz, célhoz érsz!…..- Ez csak jólesik, főként sikk. Ez csak jólesik, főként sikk…. – Ha lépted megtanultad, ez az új tánc, sosem untat. – Mit is táncolunk itt meg ott? - Csak foxtrottot! – Ilyet lejt ma a hottentotta, aki tudja, mi a kotta….”

649   Búbánat • előzmény648 2018-12-19 17:36:51

Hamarosan kezdődik a délelőtti Lehár-emlékműsor ismétlése a Dankó Rádióban: 18 – 19 óra:  „Túl az ÓperenciánA szerkesztő-műsorvezető: Nagy Ibolya

Lehár Ferenc: A bálványférj - az operett nyitányát a Berlini Rádió Szimfonikus Zenekar játssza, a karmester: Vladimir Mikhailovich Jurowski

Lehár Ferenc: Éva 

(kevesen tudják, hogy az eredeti német cím: Das Fabrikmädel)

Az operett dalszövegét fordította Gábor Andor, rádióra átdolgozta Semsei Jenő és Szabó Miklós. A keretjátékot Romhányi József írta.

A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1975. június 23., Kossuth adó, 19.30-21.30

Km. az MRT Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc) és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András

Most az alábbi részletek szólalnak meg a rádió teljes operettfelvételéről:

  • Éva belépője (Lehoczky Éva)

 Az én anyám szép volt, nem láthatom már…/ Hogyha csak egy perc a boldogság… Ó,  boldogság, jöjj…”

  • Oktáv indulódala  (Korondy György és az MRT Énekkara)

„… Párizsi asszony, karcsú, könnyű, pompás! Szerelmi harcok, mint se mit lemondás. A régi édes, virágszemű, mind csupa báj és csupa derű.  Mindegy ha olcsó kis ruhában jár is, az anyag szép és megcsodálja Párizs. Párizsi asszony, csodás világ! Megszépül tőle ez a világ!   /- Ó, Szajna-parti flaszter! Ó, Szajna-parti lét, sosem felejtem azt el, mily boldog ott a nép! Más városok sötétek, akárhová is mész, a csók csak itt nem vétek, oly édes, mint a méz!...”

  • Éva és Pipsi kettőse kettőse (Lehoczky Éva, Németh Marika)

 „- A Párizs lánya sétatérre ér.../- Így él egy diszkrét nő, mindet csak sejtet, nem mutat ő, mert ami titkos, mindig izgató, ez a módszer megbízható….”

  • Pipsi és Dagobert vidám kettőse, III. felv. (Németh Marika és Bende Zsolt)

Válni kell, hát válni kellett… /Jaj de kár, vége már, boldogság, vége már, várni kell, semmi sincs, hogyha nincs némi kincs, hordd el hát sátorfád, fel is út, le is út, búcsút ints, volt de nincs...”

  • A III. felvonás fináléja (Lehoczky Éva, Korondy György)

Lehár Ferenc: A tökéletes feleség („A bálványférj” átdolgozása) – részlet (Anton Dermota énekel, a Bécsi Rádió Zenekarát, Max Schönhe vezényli)

Lehár Ferenc - Alfred Maria Willner - Heinz Reichert - Martos Ferenc: Pacsirta

  • Juliska belépője: „Akkor vagyok boldog, mikor elbolyongok…” (Németh Marika, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András)
  • Juliska és Sándor szerelmi keringő-kettőse: „Mint álom a múlt ködében, úgy tűnsz elő, úgy állasz előttem éppen, tündéri nő!…./A rózsa tudja, senki más, hogy érted a szivem mint ég!…Szép szerelmesem, Rád emlékezem…”  (Németh Marika és Udvardy Tibor, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András) - 1962. július 8-án, a Kossuth Rádióban hangzott el (17.10 – 17.40): „Új Lehár felvételeink” 

 

  • Török Pál dala, I. felv.: Pali, drágám, pattanj lelkem, mondta jó anyám, vajat, mézet hozz, de menten, szóval, szaporán …./Palikám, Palikám, kis barnám, gyere, szaporán vissza megint…” (Bende Zsolt  és az MRT Énekarának Nőikara, valamint Szimfonikus Zenekara, vezényel Sebestyén András) - az operett keresztmetszet-felvétele, 1970., Kossuth Rádió 

 

  • Induló és palotás (Rácz Márton vezényli az MRT Szimfonikus Zenekarát) - koncert felvételről
648   Búbánat 2018-12-18 16:06:47

Idén 70 éve hunyt el a legnagyobb és leghíresebb magyar operettszerző: Lehár Ferenc.

Nagy Ibolya a Dankó Rádió e heti Lehár-emlékműsorában a zeneszerző életútját, pályáját vázolja fel, életrajzait szemelvényezi, kortársak visszaemlékezéseiből, a komponistát és szerzeményeit méltató cikkekből és kritikákból idéz mondatokat. Kronológikus időrendben sorra veszi és ismerteti Lehár műveit, azok tartalmát – amelyek részletei az adásnapon zenei illusztrációként majd felcsendülnek. 

Tegnap már részletek hangoztak el A drótostót, A bécsi asszonyok és A víg özvegy operettek magyar nyelvű rádiófelvételeiből.

Folytatva a sort, a mai műsor zenéi a következő Lehár-művekből csendültek fel:  

Luxemburg grófja – részletek: Honthy Hanna, Petress Zsuzsa, Baksay Árpád, Feleki Kamill, km. a Fővárosi Operettszínház énekkara és zenekara, vezényel: Breitner Tamás – a Hungaroton 1964. évi felvételéről

Cigányszerelem - részletek: Kincses Veronika, Kukely Júlia, Takács Tamara, Bende Zsolt, Gulyás Dénes, Molnár András, km. az MRT énekkara és szimfonikus zenekara.  Vezényel: Nagy Ferenc – a Rádió Dalszínházának új operettfelvételéről, bemutatója: 1984. július 9., Petőfi Rádió 20.35 – 22.15  

Az adás elején a Vadrózsák keringőt hallottuk (az MRT Szimfonikus Zenekarát Rácz Márton vezényli) – koncertfelvételről

A mai adás az Éva nyitányának dallamaival fejeződött be (az MRT Szimfonikus Zenekarát Sebestyén András vezényli)  – holnap ennek az operettnek az ismertetésével folytatódik a heti Lehár-emlékműsor  a Dankó Rádióban: „Túl az Óperencián”

Ezt a délelőtti operettműsort ismét meghallgathatjuk a délután hat órakor kezdődő adásban a rádió hullámhosszán és az interneten elérhető  www.dankoradio.hu oldalról.

647   Búbánat • előzmény644 2018-11-20 22:02:26

Lehártól; Lehárnak; Lehárról; Lehárra – levelekből, nyilatkozatokból, visszaemlékezésekből

((LXXXIX.)

Lehárnak szüksége volt a német nyelvű színházakra (1936-ban járunk): más országokból, így például Amerikából bosszantó hírek érkeztek. Ott még nem adták elő A mosoly országát, s a hatalmas Schubert-konszern akarta színre vinni.  Lehár Ferenc írja egy levelében:Ez az operett a legjobb mű, amit valaha is írtam, s a színpadi hatás tekintetében felülmúlja még A víg özvegyet is. Ez a mű életművem betetőzése. Kétségtelen és elvitathatatlan jogom van arra, hogy éppen ezt az operettemet mindenhol a világon úgy adják elő, ahogyan megkomponáltam.

 Ám mit kellett hallania az USA-ból?

Művemet tudtom nélkül már ötször átdolgozták s éppen azon voltak, hogy újabb változatot hozzanak létre, azzal az indokolással, hogy az amerikaiak számára elképzelhetetlen, hogy egy amerikai lány összeálljon kínaival. No de ördög és pokol: hol szerepel A mosoly országában amerikai lány? Az első felvonás színhelye Bécs. Bécsi jellegű a muzsikája. Liza belépője egy bécsi keringő. Osztrák környezetben játszódik a darab. Osztrák tisztek állnak a cselekmény középpontjában. Mi keresnivalója van itt egy amerikai lánynak?”

Azt írták neki, hogy „Amerikában nem tolerálják a sárga rasszt”. No de: „Nem volt-e siker A mikádó, a Gésák, a Pillangókisasszony?” (Forrás: Lehár 1936. IX. 28-i levele)

Lehár tiltakozása pusztába kiáltott szó maradt. Újból átgyúrták a művet: az amerikai lányból francia lány lett. Ám a bemutató még mindig késett.

Ezért volt Lehárnak annyira fontos, hogy ismét előadhassák műveit német színpadokon. Ám szövegkönyvírói nem voltak náci-Németországnak eléggé árják, s ez tovább nehezítette a zeneszerző helyzetét. A kongresszuson (a zeneszerzők és írók kongresszusa 1936-ban, Berlinben) az ott illetékes urakkal kellet tárgyalnia – azok pedig nácik voltak. Lehár, aki világéletében inkább a zenével foglalkozott, semmint a politikával, persze nem törődött a „fajelmélettel”, és sikerült is célját elérnie.

/Otto Schneidereit: Lehár – Zeneműkiadó, 1988/

(folytatni fogom)

646   Haandel 2018-11-20 17:52:26

State Opera of South Australia
Franz Lehár: The Merry Widow
at the Adelaide Festival Theatre from November 29 to December 6 2018

Media

645   Búbánat 2018-11-09 09:30:32

 

Bartók Rádió tegnapi műsora volt

2018.11.08  14:00 - 15:00  

Lehár Ferenc gála

Km.: Rost Andrea (szoprán),

Eva Lind (szoprán),

Placido Domingo (tenor),

José Carreras (tenor),

Thomas Hampson (bariton) és a

Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának estje

Vez.: Marcello Viotti

1. Cárevics - Volga-dal I. felv. (Carreras),

2. Giuditta - Octavio belépője (Domingo),

3. Cigányszerelem - Zórika dala III. felv. (Lind),

4. A víg özvegy - a) Danilo belépője I. felv. (Hampson), b) Vilja-dal (Rost),

5. Giuditta - Giuditta dala (Rost),

- az I. felvonás fináléja (Carreras),

8. A mosoly országa - Lisa és Szu-Csong kettőse II. felv. (Rost, Hampson),

9. Egyveleg A mosoly országa, a Paganini, A víg özvegy, és a Giuditta c. operettekből (Rost, Lind, Domingo, Carreras, Hampson)

(Bad Ischl, Kaiservilla, 1998. július) 

644   Búbánat • előzmény641 2018-10-28 23:34:16

Lehártól; Lehárnak; Lehárról; Lehárra – levelekből, nyilatkozatokból, visszaemlékezésekből

((LXXXVIII.)

Lehár egy átlagos munkanapja saját kiadóját vezetve

1935-ben Lehár már hatvanöt esztendős volt. Ebben az esztendőben alapította a Glocken-kiadót, sokat vezényelt, újabb műveit filmesítették meg. Ereje nem hogy csökkent volna, hanem a jelek szerint inkább megsokszorozódott.

Ismerjük egy látogató beszámolóját arról, hogyan zajlott az élet a kiadónál:

„Aki belép az irodahelyiségekbe, azonnal megérti, hogy itt nagyüzemi munka folyik. Emberek várakoznak az előtérben, nehéz paksamétákkal megrakodva jönnek-mennek a csomagkihordók, színigazgatók és kiadók adják egymásnak a kilincset, másodpercenként felberreg a telefon. Ha kinyílik a főnök – vagyis Lehár – ajtaja, látható, hogy milyen ifjan és fürgén siet egyik telefontól a másikhoz. Akad itt távhívás és városi hívás, két mondat a távoli direktornak, aki a Luxemburg grófját akarja előadni, két mondat egy bécsi kiadónak, akinek sürgősen kell a Cigányszerelem partitúrája, közben vendégek lépnek be a szobába, Lehár egy levelet ír alá, utasításokat ad, zongorázik – a látogató önkéntelenül jobbra-balra kapkodja a fejét, semmit nem ért, csak Lehár változatlanul kedves és nyugodt: ura a helyzetnek. Most éppen A víg özvegy átdolgozott verzióját hangszereli, hajnali ötig-hatig dolgozik, közben saját kezűleg írja meg a többé-kevésbé személyes jellegű leveleket, van egy titkára, akinek diktálni szokott. Eleven bizonyítéka ő annak, mi mindent meg lehet csinálni a nap huszonnégy órájában, mely idő a legtöbb embernek túl kevés. Csak ha zenéről esik szó, akkor hagy – ő, akinek a muzsikálás, a komponálás maga az élet – csapot-papot, s oly belső tűzzel beszél a muzsikáról, ahogyan az ember arról az asszonyról beszél, akit mindenek felett imád. Forrás: Ferdinand Scherber: Lehár über die Operette. Aus einem Grespräch mit dem Komponisten. (Lehár az operettről. Beszélgetés a zeneszerzővel). Wiener Zeitung, Bécs, 1938. XII. 25.

Hogyan is bírta ily magas korban még ezt a hallatlanul sok munkát? Alighanem azért, mert világéletében roppant szorgalmas volt. Tulajdonképpen nem is ismert mást, mint a munkát.

Lehár így emlékezik erről: „Amikor a korábbi években visszavonultam dolgozni Ischlbe, szinte el sem hagytam a villát, s azok, akik hajnali ötkor vagy hatkor tértek haza a mulatozásból, láthatták, hogy a felső emelet ablaka mögött még mindig ég a villany. Amikor 1928-ban a Theater an der Wienben megünnepelték negyvenéves zeneszerzői jubileumomat, az egyik ünnepi szónok ezt mondta: Lehár majd száz év múlva lesz igazán híres, amikor már nem lesz közöttünk, s nem láthatjuk többé a kávéházban! Amire Ischl polgármestere így válaszolt: Lehet, hogy Lehár úrnak van villája Ischlben, de én még sohasem láttam szemtől szembe. Soha nem ül a Zauner-kávéházban, mindig csak az íróasztalnál.” Forrás: Franz Lehár: Wie entsteht eine Melodie? (Hogyan keletkezik a dallam?), Neues Wiener Journal, Bécs, 1937. XII. 25.

Ezt persze tréfának szánták: persze, hogy Lehár olykor fel-felbukkant a Café Zaunerben. Alapvetően azonban mégis az volt az igazság: Lehár rengeteget dolgozott.

S voltak egyéb kötelezettségei is. Tagja volt több szervezetnek, részt kellett vennie üléseiken, ülésezett a kiadóban is, kongresszusokon kellett részt vennie – olykor Németországban is, így például a zeneszerzők és írók kongresszusán 1936-ban, Berlinben. E kongresszus annál is fontosabb volt számára, mivel azt remélte: mértékadó körökkel tárgyalhat a művei elleni németországi bojkott megszüntetéséről.

/Otto Schneidereit: Lehár – Zeneműkiadó, 1988/

 (Folytatni fogom)

 

643   Haandel 2018-10-26 16:28:22

Meister-Komponist und Medien-Star
7 Tage Ö1 (Hangtár | 26.10.2018)

Franz Lehár dirigiert eigene Werke.

642   Búbánat 2018-10-26 13:21:44

Aki megújította a bécsi operettet: Lehár Ferenc

Fidelio – 2018. október 24.

„Az operett a Monarchiában és utódállamaiban a könnyű szórakoztatás alapműfaja lett, amelynek Lehár mellett számos más magyar nagysága is volt, mint Kálmán Imre, Jacobi Viktor, Huszka Jenő, Szirmai Albert, Ábrahám Pál.

Lehár – akit Bécsben így méltattak:

a zenés színpadnak három műfaja van: opera, operett – és Lehár

– munkáit friss színpadi ötletek jellemezik, fantáziájával, technikai igényességével, humorával megújította a hagyományossá vált bécsi operett stílusát. Ostobácska történetek és egysíkú figurák helyett élő embereket állított a színpadra, s dallamos, fülbemászó melódiái ellenére olyan követelményeket támasztott a zenekarral és az énekesekkel szemben, amilyenekhez korábban nem szoktak hozzá. Több operettjében barátja, a híres tenorista Richard Tauber alakította a főszerepet.”

641   Búbánat • előzmény637 2018-10-25 15:20:34

Lehártól; Lehárnak; Lehárról; Lehárra – levelekből, nyilatkozatokból, visszaemlékezésekből

(LXXXVI.)

Lehár saját kiadót alapít

 1936 második felében jöttek létre azok az első osztrák-német kormányközi szerződések, amelyek odavezettek, hogy Hitler nemsokára bekebelezhette Ausztriát.

Kihatottak ezek az események persze Lehár Ferenc munkájára is.  A Theater an der Wien már 1935-ben csődbement és bezárt. A direktor, Hubert Marischka tulajdonosa volt a Lehár-operetteket forgalmazó kiadónak is. Lehár idejekorán informálódott, ám az eredmény elképesztette: a cég katasztrofális állapotban volt, hatalmas sikkasztásokra derült fény. Lehár nem fordult a bírósághoz, hanem személyes egyezséget kötött Marischkával: visszakapta valamennyi művének jogait, s ezenkívül mindazt a kottát és más egyebet, aminek bármi köze volt az ő alkotásaihoz. Mindent átszállíttatott a Theoboldgasséba, s február 21-én a bécsi városházán megkapta a zeneműkereskedelmi koncessziót; novemberben kiterjesztették az engedélyt a tulajdonképpeni kiadói tevékenységre is. A kiadó új tulajdonosa természetesen magára vállalta a szövegkönyvírók elmaradt jogdíjainak kifizetését is: legalább ők ne járjanak pórul amiatt, hogy Lehár annyira megbízott Marischkában. 

1935. február 25-én tehát megalakult a Glocken-Verlag nevű zeneműkiadó, s ennek Lehár Ferenc volt a főnöke.

Ha összeszámoljuk színpadi műveit, indulóit, keringőit, dalait, zeneszámait, Lehárnak több száz műve volt forgalomban.  A hatalmas mennyiségű anyag feldolgozására és népszerűsítésére hozta létre zeneműkiadó-vállalatát Lehár - a személyes irányítása alatt.

Tulajdonképpen oda érkezett vissza, ahol annak idején a Kukuška idején kezdte: önnön műveinek kiadója lett. Ám most rengeteg munka szakadt rá, s nemcsak az említett okok miatt. Mégis ezt írta: „Őszintén bevallom, hogy ez a munka igazi örömet szerzett; mindenesetre új színt vitt az életembe. Igaz, a tárgyalások nem voltak éppen mindig harmonikusak, de végtére is a saját műveimről volt szó.” (Forrás: Franz Lehár: Meine Weltreise (Világ körüli utam), Neues Wiener Journal, Bécs, 1937. III.3.)

/Otto Schneidereit: Lehár – Zeneműkiadó, 1988/

 (LXXXVII.)

Lehár műveinek megfilmesítése

Hogy miről tárgyalt Lehár?  A színházi és a rádióbemutatók jogairól, sőt filmjogokról. Addigra már több operettjét is megfilmesítették. Erről ez volt a véleménye: „Ha egy operettnek fülbemászó a zenéje, ha van benne immár népszerű dal is, akkor megfilmesítés esetén szinte biztosra vehető a közönségsiker. Igaz, az operettek cselekménye legtöbbször alig-alig érdekes, s ez a film adta nagyobb lehetőségek mellett még inkább szembetűnik, ám a közönség – és itt elsősorban a bécsire gondolok – megelégszik annyival, hogy kellemes, fülbemászó dallamokat hallhat… A hangosfilmmel operettjeim megfilmesítése révén kerültem kapcsolatba, nem pedig adott szövegekhez írott kompozícióim révén, bár komponáltam a film számár egyet s mást, többek között dalokat is. Azok a filmek, amelyekben az én zeném szólal meg, megfilmesített operettek, nem pedig erre a célra írt és komponált filmoperettek… A zene feladata a filmben az aláfestés, alkalmazkodnia kell az adott szituációhoz, mondhatnám: érzelmileg kell megkönnyítenie a megértést. A zene az egyes jelenetekért van, s nem a jelenet a zenéért” (Forrás: Franz Lehár: Mein Film (Az én filmem), Bécs, 1933)

Operett-megfilmesítésről vagy filmoperettekről tulajdonképpen csak a hangosfilm feltalálása óta beszélhetünk, hiszen azelőtt minden film néma volt. Oskar Messter – a német filmgyártás egyik úttörője, eredeti szakmája szerint optikus és finommechanikus, vitte filmre 1910-ben a Luxemburg grófját, mégpedig – éppen ez volt a dolog pikantériája – hanglemez-kísérettel, vagyis ez a film korántsem volt  „néma”; a film pergése s a hanglemez forgása teljesen szinkronban volt. Messter kísérlete azért nem talált követőre, mert a hanglemezek igen rövidek voltak; így a film egyelőre néma maradt.

Filmre vették egynéhányszor még Lehárt és Karczagot is. Megfilmesítették Lehár műveinek többségét – pontosabban operettjeinek szövegkönyveit, hisz muzsikáját csak a hangosfilm reprezentálja majd méltóképpen. Lehár meg volt elégedve a hanghatás minőségével:Technikai szempontból mára odáig jutott a hangosfilm, hogy bármelyik hangszer tiszta hangzással reprodukálható. Ha az ember a moziban olykor mégis elégedetlen, akkor ennek oka csakis a lejátszó-szerkezet lehet… A filmről és a filmfelvétel lehetségeiről csak azt mondhatjuk: úgyszólván tökéletesek.” (Forrás: Franz Lehár: Mein Film (Az én filmem), Bécs, 1933)

Megfilmesítések tekintetében az 1934-es esztendő volt a legsikeresebb. Ebben az évben jött ki a Frasquita filmváltozata: Jarmila Novotna alakította a címszerelőt, partnerei Hans Heinz Bollmann és Heinz Rühmann voltak. Ugyanebben az évben forgatta Ernst Lubitsch Hollywoodban A víg özvegyet, s ez a film isJeanette MacDonalddal és Maurice Chevalier-vel a főszerepben – világsikert aratott.

/Otto Schneidereit: Lehár – Zeneműkiadó, 1988/

(folytatom)

640   Haandel 2018-10-14 19:14:08

Opera North
Franz Lehár: The Merry Widow
24 Oct - 17 Nov 2018

Media

639   Haandel 2018-09-29 17:04:55

Vancouver Opera Season Opener
The Merry Widow
October 20-28, 2018

638   Búbánat 2018-09-28 13:31:55

KÁRPÁTI ÉS FIA ANTIKVÁRIUM (ANTIQUARIUM HUNGARICUM)

42. Könyv- és kézirat árverés

2018. 10. 17. SZERDA 17:00

Lehár [Antal]: Kézi lőfegyverek lövésügye.

Katalógus. 159. tétel

Komárom, 1911. Spitzer 2 lev+ 131 l. (címlapja hiányzik!)
Oszk 0. Báró Lehár Antal (1876-1962) katonatiszt, a zeneszerző Lehár Ferenc öccse. A nyugat-magyarországi felkelés megszervezője, később IV. Károly visszatérési kísérletének katonai vezetője.
Kopottas, feliratos, kiadói félvászon kötésben, jó állapotban

KIKIÁLTÁSI ÁR: 4 000 HUF

637   Búbánat • előzmény636 2018-09-05 22:45:32

Lehártól; Lehárnak; Lehárról; Lehárra – levelekből, nyilatkozatokból, visszaemlékezésekből

(LXXXV.)

Most egy bekezdés erejéig visszatérek a Giuditta bemutatóját (1934., Bécsi Állami Operaház) megelőző esztendő krónikájának egy még nem ismertetett epizódjához:

 Lehár 1933 kora tavaszán Párizsba utazott, hogy részt vegyen az ottani Frasquita-bemutató előkészítésében, aztán hamarosan ismét odautazott, s a második látogatás – innentől Lehár Ferenc visszaemlékező szavaival folytatom „amikor is Frasquitám díszelőadása alkalmával, amelyre az Opéra Comique-ban került sor, abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy fogadott a Francia Köztársaság államelnöke, s néhány nappal később megkaptam a Becsületrend parancsnoki keresztjét; mindez örökké a legszebb emlékeim egyike marad… Érkezésemkor Cools, a kiadó, és Maupry, a fordító fogadtak, s elkísértek az Opéra Comique igazgatójához, Gheusi úrhoz. Rögtön átmentem a próbához, melyet az opera karnagya, Paul Bastide vezetett… Alkalmam volt megcsodálni Bastide művészi munkáját; ő Franciaország legjobb opera-karmestereinek egyike, aki korábban Bayreuthban a Tristant vezényelte. S megcsodálhattam a ragyogó szereplőket is, kik közül ki szeretném emelni Madame Conchita Superviát, akiről Jeritza Mária találóan jegyezte meg, hogy elragadó énekesnő s ráadásul olyan szép, hogy az már szinte illetlenség…  Operettem főpróbáját gálaműsor előzte meg, ahol száz frank körüli áron kel el minden egyes jegy… Külön ünnepélyességet kölcsönzött az estének, hogy megjelent Albert Lebrun államelnök is. Mint ilyenkor szokás, száz gárdista állt sorfalat pompázatos egyenruhában a színház bejáratától az elnök első emeleti páholyáig, s amint belépett az épületbe, kivont karddal tisztelegtek. Az elnök a második felvonás után jelt adott a tapsra, s ezután Gheusi igazgató által meghívatott a páholyába, ahol hosszan beszélgettünk.” (L.F. „Meine Frasquita-Premiere in Paris” (Frasquitám bemutatója Párizsban), Neues Wiener Journal, Bécs, 1933. V. 10.)

(Forrás: Otto Schneidereit, Zeneműkiadó, Budapest, 1988)

/Folytatom/

636   Búbánat • előzmény635 2018-07-28 23:03:33

Lehártól; Lehárnak; Lehárról; Lehárra – levelekből, nyilatkozatokból, visszaemlékezésekből

(LXXXIV.)

"GIUDITTA" IV.

A bécsi Staatsoper-beli premier Lehár és művének diadala volt, de a megjelent  lelkes kritikák között akadtak olyanok, melyek akár konkrét bírálatokat is megfogalmaztak az új dalműről. Az egyik ilyennek a szerzője nem volt más, mint Ernst Decsey1924-ben ő írta a legelső Lehár-életrajzot –, aki nem tartozott sem a brutálisan gáncsoskodók, sem az ájuldozó, parttalan feldicsérők közé; nem is akart mást, csak a saját mércéjével kívánta a Giudittát megmérni.

A Giuditta-premiert követően megjelent kritikájában („Der Esel Aristoteles” – „Arisztotelész, a szamár”– Neues Wiener Tagblatt, Bécs, 1934. I. 27.) először a Knepler és Löhner kitalálta cselekményről fejti ki meglátásait:

 „Egy szép madárkalitka-kereskedőné Afrikába szökik egy katonatiszttel, a katonatiszt a szolgálat okán elhagyja őt - máshová helyezték -, a hölgy átnyergel a szabad szerelem mesterségére, egy varietében működik mint sztár és konzumhölgy, majd egy római szeparéban összetalálkozik a katonatiszttel, aki végleg búcsút vesz tőle. Ezt kissé elkasírozzák azzal, hogy ebben a Giudittában többféle emberfajta vére keveredik, s ettől oly vad; vére átkozott, sőt ááátkozott, s tönkreteszi a férfiakat. A pompás rendezés láttán az ember megfeledkezik erről, nem is veszi igazán komolyan az egészet. Ám végül csak észrevesszük, mennyire talmi az egész: a sláger - a Du bist meine Sonne –fölött ez olvasható a zongora-kivonatban: Kedves Richardomnak szeretettel ajánlom ezt a hetedik Tauber-dalt! Ferenc.

Sok minden kiderül ebből! A zeneszerző – s ez emberileg becsületére válik – barátjára, Tauberre gondolt, s nem annyira arra az alakra, amelyet Taubernek ábrázolnia kell. S a cselekmény sem egy katonatiszt sorsát kívánja ábrázolni, hanem egy Tauberre szabott szerepet kíván a nagyszabású női szerep ellenpontjaként létrehozni: a cselekmény ürügy, a cél a Tauber-dal létrehozása.”

Decsey a továbbiakban a Giuditta zenéjéről is kifejti véleményét:

Lehár tehetsége két irányban is elkápráztatja az embert. Kedveli az egzotikus helyszínek aromáját, a szerelem forró tájainak fülledtségét; ezen a hőmérsékleten virágoznak ki kantilénái: Octavio dala, Giuditta szerelem-motívuma A-dúrban, s Michele, a férj fájdalmas tercekre épülő motívuma, Lehárnak talán legszebb ötlete; aztán Giuditta szinkópa-ritmusú, kromatikusra pácolt átok-motívuma, s az Olyan forró ajkamról a csók narkotizáló E-dúr keringője. A partitúra ugyan inkább mozaik, semmint építmény, ám Lehár mégis motívumszerűen dolgozza fel ötleteit s valódi megmunkálására törekszik; áll ez arra is, ahogyan megteremti a tripoliszi couleur locale-t: arabos melizmákkal, váltakozó harmóniákkal, kasztanyett-ritmusokkal. Érezni, hogy kötelezettséget vállalt, s ezt teljesíteni igyekezett, tehát finomabb technikai eszközökkel élt: olyan komponista módjára, aki érzi, hogy lassan megsápadnak ifjonti ötleteinek üde orcái.”

Decsey végül közvetlenül és bizalmasan fordul a zeneszerzőhöz:

Elképesztő a melodikai adottságod, legyőzöd vele a hallgatót, s szellemnek híjával lévő ügyekre pazarolod kincseidet. Hiszen éppen az a baj, hogy ezt olyan tehetségesen csinálod; egy tálba öntöd az igazit és a hamisat s olyfajta gyengéd kulturhabarékot hozol létre, melyet megéljenez az a Bécs, mely gúnyolta Anton Brucknert…”  S a Giuditta ügyében erre a következtetésre jut: „… a Giuditta operett, szerelmes, nagyszabású, káprázatos, nagyratörő, hol bájos, hol meg ostobácska operett. De hogy zenés komédia lenne? Miért nem azt írt Lehár?”

Ám Lehár nem írt többet: operát sem, de operettet sem.  A zeneszerző úgy vélte: „A Giudittával a tudásom legjavát adtam!” --- S aki 1935. április 30-án hatvanötödik születésnapját ünnepelte, már csak vajmi keveset komponált. Lehár úgy érezte: elfáradt.

Decsey így folytatja:

„Tulajdonképpen imponáló: harmincöt esztendeig várt Lehár erre a pillanatra, harmincöt esztendeig ez a győzelem volt élete célja. Amit első operája, a Kukuška, el nem érhetett, bárhogy igyekezett is, azt szinte könnyedén elérte utolsó operettje, a Giuditta: meghódította az Állami Operaházat, s megszerezte annak fényes eszköztárát. Több mint harminc operettnyi kerülőt tett meg, míg ideért. A legbiztosabb módja az ideálok megvalósításának, ha az ember túlszárnyalja őket. Lehár írta az operetteket, egyiket a másik után, fokozta, bővítette, finomította a műfajt, külföldön a legtöbbet játszott osztrák szerzőként szerzett hírt s nevet, ő képviselte Ausztriát Párizs és Port Said, az Észak-fok és a Jóreménység foka között – hát be lehetett volna-e csukni előle a reprezentatív bécsi Operaház kapuit? Meg aztán kezére járt a kor is. Mennél több megérthetetlen opera született, mennél több atonalitás eredt vajúdó öléből, annál inkább Lehár kezére játszott ez a kor: mert ő a zsongító, az édes ízű, a dúdolható, a háromszoros újrázást követelő, telt házakat vonzó Lehár-melódiák ura!”

Otto Schneidereit Lehárról szóló könyvében rámutat: Decsey szavai arra is rávilágítanak, miért is sugároz egyre-másra olyan Lehár-operettekből merített számokat a rádió és a televízió, amelyek már régóta nem szerepelnek a színpadokon: a zeneszámok tulajdonképpen függetlenek a mindenkori színpadi cselekménytől. Persze ugyanabban a szellemben fogantak, ám önálló életet élnek. a csúcspontjukat a „Tauber-dalokban” érik el…. Tauber oly káprázatos művészettel tagolta a dallamokat, hogy a lehetetlen is lehetségessé vált: a hallgató elsiklott a szöveg ostobasága felett.

Richard Tauber és Jarmila Novotna már egy héttel az ősbemutató után hanglemezre énekelte a Bécsi Filharmonikusok – gyakorlatilag tehát az operazenekar – kíséretével és Lehár vezényletével a Giuditta legfontosabb számait. A felvétel alapján képet alkothatunk a premierről, az pedig – tudjuk – nagy siker volt. S a bécsi Állami Operaház ezután, 1938. március 7-ig bezárólag, még száznegyvenszer előadta a művet, ami egy „első osztályú temetéshez” képest, ahogy egy helyütt jellemezték, meglehetősen látványos siker.

/Otto Schneidereit: Lehár – Zeneműkiadó, 1988/

 

"GIUDITTA" V.

Lehár Ferenc hatvanéves kora után érkezett el sikereinek csúcsára. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy 1933-ban a Francia Becsületrenddel tüntették ki. 1934. január 20-án került sor az utolsó bécsi bemutatójára. A Staatsoperben bemutatott zenés komédiát, a Giudittát három hónap alatt két operaház is műsorára tűzte: a bécsi bemutató után, 1934. április 8-án a budapesti Magyar Királyi Operaház adta elő.

Csodálatra méltó alkotókészsége mellett Lehárt csodálatos teherbíró-képesség is jellemezte, még a harmincas évek közepén is. Lehár:Ha nem csinálok semmit, fárasztom magam. És mivel az én koromban nem szabad kifáradni, dolgozom.” („Lehár Ferenc élete.” A Zene, 1941)

A pesti bemutatót Lehár vezényelte. A premier előtt így nyilatkozott: „Életem egyik célja teljesült: darabor írtam, melyet egymásután két operaház mutat be.” (Gál György Sándor – Somogyi Vilmos: Operettek könyve – Zeneműkiadó, Budapest, 1959)

A Pesti Napló zenekritikusa, Tóth Aladár, így ír a Giuditta pesti bemutatója után:  

„Az operett, a háború előtti bécsi operett jellegzetesen a polgári középosztály teremtménye… A Melanie-valcert éppen úgy dúdolta a suszterinas. mint maga Ferenc József őfelsége… Lehár ebbe a valcervilágba született bele. És ha valaki tovább tudta szőni ennek a világnak a valcerálmát, akkor elsősorban Lehár volt az… Megváltás, hogy akad művész, igazi melegszívű, finom művész, aki lelket önt az olcsó szórakozásba. Aki lehajol hozzá, hogy felemelje, aki mindazt, ami a félérzések világában még muzsikára szomjazik, nemesen ívelő, harmonikus melódiákkal itatja… És ott egy Lehár szabadítja fel az érzéseket. De a legnagyobb szerencse, hogy Lehár olyan valódi tehetség, aki maga is fel tud szabadulni, miközben alázatosan szolgálja publikumát, egyben észrevétlenül, simán, könnyedén felépíti saját poétikus világát.” (Pesti Napló, Tóth Aladár, 1934. április 10. )

/Szénássy Zoltán: Lehár – Madách-Posonium, 1995/

 

(Folytatom)

635   Búbánat • előzmény634 2018-07-12 00:03:27

Lehártól; Lehárnak; Lehárról; Lehárra – levelekből, nyilatkozatokból, visszaemlékezésekből

(LXXXIII.)

"GIUDITTA" III.

Mennél inkább közeledett az ősbemutató napja, annál több szó esett a sajtóban a „nagy Lehár-szenzációról”; „hadijelentések” érkeztek a bécsi Állami Operaházból, mintha valóban életre-halálra menő küzdelemről volna szó. „Ezúttal semmi nem segít! Hiába ismeri az ember az udvari vagy a kormánytanácsosokat, semmit nem ér, ha az ember akár Richard Tauber nővére szabónőjével van jóban, mégsem lehet már két hete jegyet kapni… Annyira telt a telt ház,  hogy – ha hihetünk az Operaház körül burjánzó pletykáknak – sok száz schillinget is megadnak egyetlen ülőhelyért.” (Forrás: n.n., Giuditta bei Tage (A Giuditta nappal), Illustrierte Kronen Zeitung, Bécs, 1934. I. 19.)

A bécsi Állami Operaházban valóban annyira elkelt minden jegy, hogy a legtöbb reménnyel kecsegtető, leginkább bevált kapcsolatok is csődöt mondanak. Régóta nem tapasztaltunk ehhez hasonlót a bécsi színházakban, s a jelenség messze túlmutat az esemény társadalmi jelentpségén. Kifejeződik benne az opera közönségének az az érzése, hogy szokatlan, mondhatni szimbolikus jelentőségű eseményről van szó: Lehár bevonul az Operaházba!... Lehár az életidegen, de udvariasan öntudatos művész alázatával viseli el az Operaház nem remélt kegyeit… Esztétikai és logikai megfontolásból éppen ezekben a napokban ajánlatos visszaemlékezni Lehár udvarias, á, hajlíthatatlan határozottságára, amivel kitart e zenei és lelki forma önmaga teremtette stílusa mellett. A Friderika magaslatára érkezvén, be sem vallott vágyakozással, de több mint indokolt igénnyel elvárhatta, hogy megtiszteli őt az Operaház. Így áll hát előttünk a belcanto Lehárja, a csillogó és mosolygós szerelmi melódia alkotója, ama szikrázóan színes tenordallamok mestere, vagy – ahogyan szakmai körökben mondják: a Tauber-dalok mestere. Ez a Lehár, a gyengéden bimbózó dallam, a vágyakozásteli szerelmes dal Lehárja a mai osztrák lélek elidegeníthetetlen része.” (Forrás: „Die Grosse Lehár-Sensation (A nagy Lehár-szenzáció), Eiener Allgemeine Zeitung, Bécs, 1934. I. 15.)

Örömmel állapíthatta meg a mester a bemutató estéjén, hogy nemcsak Bécs, Ausztria és Európa, hanem az egész világ odafigyelt azokban az órákban a Bécsi Állami Operaházra: százhúsz adó sugározta az öt földrészen szerteszét a bemutató dallamait.

Valóságos diadalmenet volt a premier. A közönség, a köztársaság elnökével és a kormány tagjaival az élen, véget nem érő tapssal követelte a ráadásokat, éltették Lehárt, és elhalmozták virágokkal meg babérkoszorúkkal.

/Otto Schneidereit: Lehár – Zeneműkiadó, 1988/

 

(Folytatni fogom, továbbra is a Giudittáról…)

 

634   Búbánat • előzmény632 2018-07-01 22:27:27

Lehártól; Lehárnak; Lehárról; Lehárra – levelekből, nyilatkozatokból, visszaemlékezésekből

(LXXXII.)

"GIUDITTA" II.

Lehár Ferenc – (1932. év): „egy szép ischli augusztusi napon, két öreg barátom, Paul Knepler és dr. Löhner idehozott nekem egy szcenáriumot és egy kész első felvonást, hogy olvassam el. A környezet és a cselekmény annyira megragadott, hogy még az éjjel nagyjából feljegyeztem Giudittám legfontosabb motívumait, ha csak vázlatos formában is.” (Forrás: Lehár über seine „Giuditta” – Lehár a Giuditta c. művéről – Neues Wiener Tagblatt, Bécs. 1934. I. 7. )

Az új darabnak a címe eleinte nem Giuditta, hanem Giulietta lett volna.

A rendező személye Max Reinhardt lenne.

Lehár Ferenc: „Nem tudom, mi az értelme, mi a célja a híreszteléseknek, melyek szerint olyan anyagi nehézségek merültek fel, melyek megakadályozzák művem, a Giulietta előadását a Grosses Schauspielhausban. Ha ezek a hírek igazak volnának, alighanem tudnék róla. Csak annyit tudok, hogy itt, Berlinben, állandóan lefoglalnak a Hercegkisasszony próbái (A hegyek ura c. átdolgozott változatról van szó), melyet a Nollendorf- színházban készülnek előadni. Mind a mai napig ahhoz sem jutottam hozzá, hogy hangszereljem, pláne, hogy befejezzem új művemet. Azóta, hogy Salzburgban tárgyaltam Reinhardttal, semmiféle új szakasz el nem kezdődött… Újra csak azt hangsúlyozhatom: a Grosses Schauspielhausban előbb az Alt-Heidelberg-darab amerikai változatát mutatják be, utána pedig a Giuliettát. Minden más híresztelés téves.” (Forrás: Franz Lehár über seine „Giulietta”. Gespräch – L. F.  A Giuliettáról. Beszélgetés – Neues Wiener Journal Bécs. 1932. IX.14.)

Azonban a Rotter-fivérek társulata csődbe jutott és elmenekültek Liechtensteinbe. Ezzel egyelőre füstbe mentek Lehár tervei.

Azonban hamarosan újabb fordulat következett be, mégpedig a bécsi Állami Operaház jóvoltából. Ennek élén álló Clemens Krauss karmester korábban már bemutatta ott Johann Strauss Egy éj Velencébenjét (1929), Heiberger Operabálját (1931) és Suppé Boccaccióját (1932) – és 1934. január 20-án pedig színre került Lehár Giudittája!

Lehár Ferenc: „Nagy örömmel és sok szeretettel dolgoztam… és ugyanolyan műgonddal fordultam a hangszerelés felé – amit az Operaház gazdag és nagyszerű zenekara el is várhat -, mint amennyi figyelmet szenteltem az énekhangok hatásos kezelésének és a téma választékosságának. Novotna művésznő Giudittaként megkapta a maga keringőjét – Olyan forró ajkamról a csók; Richard Tauber a maga áriáját, s kettejük D-dúr duettje mintegy vezérmotívumként húzódik végig a partitúrán.” (Forrás: Lehár über seine „Giuditta” – Lehár a Giuditta c. művéről – Neues Wiener Tagblatt, Bécs. 1934. I. 7. )

Lehár Ferenc: „Alighanem ez a legnagyobb szabású partitúra, amit valaha írtam. Azt hiszem, elmondhatom: a Giuditta a legérettebb művem, s annyi szeretettel dolgoztam rajta, mint talán soha még… Oktalan kérdés, hogy a Giuditta vajon opera-e, vagy operett. Egyik sem a szó szokványos értelmében. A Paganini, a Friderika és A mosoly országa óta olyan stílusban írok, melyet zenei alkotásaim számára a legalkalmasabbnak érzek, és soha nem törtem a fejemet azon, melyik műfajba sorolható ez vagy amaz művem. Vannak a Giudittában az operára emlékeztető komoly jelenetek, ám akadnak benne a cselekményből adódó vidám képek és mulatságos jelenetek is… boldog voltam, hogy harmincesztendős zeneszerzői munkám után megadatott nekem: művemet a bécsi Állami Operaház klasszikus színpadán mutatják be, s a legkiválóbb művészek énekelnek benne a leghíresebb zenekar kíséretével.”  (Forrás: Franz Lehár über seine „Giulietta”. Gespräch – L. F.  A Giuliettáról. Beszélgetés – Neues Wiener Journal Bécs. 1932. IX.14.)

Lehár Ferenc: „Bármekkora legyen is a feladat, öreg barátom, Marischka – akit megbíztak a darab rendezésével – a rá jellemző lelkesedésnek és fanatikus munkabírásnak hála – megbirkózik vele. Sokszínű az öt kép palettája – az első képben a kikötő tarka világa, a harmadikban a katonai tábor élete, s mindenekfelett a negyedik kép, ahol Giuditta az Alcazarban lép fel, egy nagy észak-afrikai város mulatójában, az egyidejű balettel; a tervezőművészek és az Operaház maga sem fukarkodtak a színekkel. A legmélyebb hálával gondolok mindazokra, akik oly sokat fáradoztak művem érdekében.  (Forrás: Lehár über seine „Giuditta” – Lehár a Giuditta c. művéről – Neues Wiener Tagblatt, Bécs. 1934. I. 7. )

/Otto Schneidereit: Lehár – Zeneműkiadó, 1988/

 

(Folytatni fogom, továbbra is a Giudittáról…)

633   Búbánat • előzmény632 2018-06-11 22:11:04

Az előbbi beírásomból lemaradt:  az  eredeti lapszámból ismertetett  cikkben  láthatjuk/olvashatjuk Lehár saját kézírásának lenyomatát is:

keze írásával lejegyezve a kottapapírra:  pár ütemnnyi kottafej a  Giudittája dallamára, mely fölé és kottasorok közé  magyar nyelvű üdvözlő sorai:  

„A Pesti napló olvasóinak Karácsonyra!

1933 Lehár Ferenc”

632   Búbánat • előzmény631 2018-06-11 10:58:06

Lehártól; Lehárnak; Lehárról; Lehárra – levelekből, nyilatkozatokból, visszaemlékezésekből

(LXXXI.)

Lehár Schikaneder-„palotácskája”- IV.

"GIUDITTA"

 

PESTI NAPLÓ - 1933 december 24.

"Amivel Lehár Ferenc bevonul a bécsi operaházba"

A világhírű zeneszerző a „Pesti Napló"-ban ismerteti új daljátékát, „Giuditta”

Bécs, december 23.
(A Pesti Napló bécsi szerkesztőségétől.)

Lehár Ferenc mostanában kétszer is otthont cserélt: ugyanakkor, amikor új művével bevonul a bécsi Operába, elhagyta a bécsi Belváros közelében fekvő szép nagy városi lakását és kiköltözött Bécs egyik külső városrészébe, Nussdorfba, ami Bécsnek olyan vidéke, mint Budapesté Mátyásföld. Lehár megvásárolta azt a kis kastélyt, amelyben Schikaneder lakott, — aTheater an der Wien egykori igazgatója, aki Mozart operáit először játszatta — egy gyönyörű barokk palotácskát, hatalmas lovagtermekkel, nagy boltíves lakószobákkal, óriási kert közepén, amely most persze fehér hóréteg alatt pihen. Ide, a fényesen világított és jó meleg Lehár-kastélyba, amelynek minden szobájában egy-egy zongora áll és mindenütt elszórva fekszik a kottapapír és az élesre hegyezett ceruzák egész légiója, nem hallani semmit az uccai járókelők korcsolyacsörgetéséből, a  Nussdorf mögött emelkedő dombokra igyekvő síelők és ródlisok buzgó sportolásából; nagy, teljes a csönd itt, a művész egyedül lakik a feleségével és azokkal az élő és élettelen tárgyakkal, amelyek, melódiáin kívül, elfoglalják és szórakoztatják: óriási dolgozószobájában, amely valaha nagy lovagterem lehetett, aranyozott kalitkában két hangosan dalolgató kanárimadárral, — egy kis lepkével, amelyet a múlt héten ő maga fogott és amelynek étkezésére és napi ellátására úgy ügyel fel, mint anya a gyermekére — egy óriási hordóban kis aranyhalacskáira, amelyeket a Nussdorf mögött lévő hegyekből egyenesen idevezetett vékony sugarú kis forrás táplálgat és egy játékszobával, amelyben billiárdasztal áll három golyóval és egy dákóval, de olyan helyzetben, mintha ebben a pillanatban hagyták volna rajta abba a játékot. Lehár a munka után itt szokott billiárdozni — egyedül. És ugyanebben a szobában, egy asztalon áll a francia »boule« nevű szerencsejátéknak kicsinyített mása, amelyben kilenc szám közül kell eltalálni, hogy melyikre ugrik a megpergetett gumilabda, és titokban itt van a roulettgép is, harminchat vörös és fekete számrovatkájával és titokzatos zérójával. Lehár Ferenc, a nagy művész szemérmességével és naivságával vallja be, hogy gyakran játszik ezeken a szerencsét hozó apparátusokon, — de mindig egyedül.

— Legalább mindig nyer a Mester, —jegyezzük meg, amire Lehár titokzatosan mosolyog.

A kastély egyik oldalszárnyában, amelyet Lehár »atelier«-nek nevez, egész kis Lehár-múzeum van berendezve: színlapok, koszorúk, arcképek, szalagok, egy üvegszekrényben a zeneszerző összes kitüntetései, díszoklevelek, bizonyítványok, elismerések, egy tökéletes múzeum ez, amelynek minden egyes darabja egy példátlan sikerű pálya bizonyítéka, amely azonban közvetlen összeköttetést tart fenn az élettel is.

Egy aranylemezt mutat Lehár Ferenc, amely arról számol be, hogy 1929. november 17-én Berlinben egy napon nem kevesebb, mint 9 műve került előadásra. És boldog örömmel mutatja azokat a vonatkozásokat, amelyek azt bizonyítják, hogy Lehár Ferenc magyar, mindig annak érezte és mindig is annak tartotta magát.

Mutat például kicsi gyermekkorából egy bekeretezett irkalapot: abból a korból való, amikor nem tudott még más nyelven, csak magyarul és miután édesapját, aki katonakarmester volt, elhelyezték Magyarországból, neki is németül kellett tanulnia: ezen az irkalapon az ilyen szavak
»Stundenplan«, »ungarisch«,  nem a helyes németséggel, hanem hosszú »á«-val vannak írva: a kis Lehár Ferenc gyermekes írásával. így:
»Stundenplán«, »ungárisch«.

Mutat azután egy családi képet, amelyen együtt van lefotografálva Brauch  Ferenc, az ismert budapesti  nagyhentes gyermekeivel, akikről kiderül, hogy édes unokatestvérei. És végül ott büszkélkedik az arcképek között Horthy Miklós egy fényképe, kedves ajánlással, — de távolról sem az újabb időből, amikor már Magyarország kormányzója lett, hanem abból a korból, amelyben még együtt szolgáltak a »Mária Terézia« nevű hajón, amelynek Horthy Miklós volt a kapitánya és Lehár Ferenc a tengerészzenekar karmestere.
 

A beszélgetés természetesen elsősorban és főképpen az új daljáték, a »Giuditta« körül forog.

— Tegnap kezdődtek meg a próbák, — mondja mosolyogva és alig leplezett büszkeséggel Lehár. Január 14-ére van kitűzve a bemutató, de lehetséges, hogy az előadást csak egy-két hónap múlva fogjuk megtartani.
... És máris siet és egy hatalmas mappából, amelynek legalább tíz kiló a súlya, egymásután szedegeti elő a »Giuditta« egyes számainak partitúráit és megmutatja ezeket a sűrűn teleírt kottalapokat, amelyeken olyanok a Lehár kemény ceruzával írt halvány kottafejei, mintha gyöngyökkel volnának telehintve.

Példátlanul rendszerető és pedáns ember Lehár: külön kis kartonlapra apró köröket rajzol fel, mielőtt komponálásba kezd, minden kör egy-egy zeneszámot jelent: a körbe beleírja, hogy mikor készült el a zeneszám megkomponálásával, és a hangszerelés befejezése után vörös ceruzával átszínezi a kört és belejegyzi a hangszerelés napját is. A »Giuditta« íve már teljesen vörös: kész a munka, december 7-e az utolsó dátum rajta.

Kérdezzük Lehárt, mikor szeret a legjobban dolgozni? Azt feleli, nevetve: »mindig«. Nem ül le, sem zongora, sem íróasztal mellé, hanem folyton dolgozik, azért van mindegyik szobájában zongora, kottapapír és ceruza, hogy dolgozhasson, akárhol, akármikor, amikor csak kedve telik benne. Naponta 14 órát. Látszik is ezen a friss, mozgékony és rendkívül kedves ifjú-öreg úron, hogy nincs is más öröme, mint a munka.
És talán, ami nála ezzel egyértelmű: a siker.


Nekem is voltak olyan ideim, — mondta egy meghatott percében Lehár Ferenc amikor nem volt olyan sikerem, új operettjeim után nem kapkodtak úgy mint most, dalaimat nem énekelték az egész világon. Minden alkotó életében vannak átmenetek, és nekem is volt néhány évvel ezelőtt egy korszakom, amelyben nem voltak olyan nagy sikereim, mint mostanában. Akkor te voltál az egyetlen, aki kitartottál mellettem, aki hittél bennem, aki mondtad és írtad, hogy jó az, amit csinálok és őszintén szólva: tartottad bennem az önbizalmat. Én ezt sohasem felejtem el neked és örökre hálás maradok ezért neked most is, az én nagy sikereim idején is, amikor a bécsi Opera készül új daljátékomra.
 

...Meghatottan hallgatom a nagy zeneszerző kijelentését. Ilyen szavakra, ilyen érzéseikre csak egy igazán nagy ember képes. Csupa elragadtatás, ahogy új művéről beszél.
— Olyan stílusban van írva, mint valamennyi legutolsó munkám. Lírai daljáték, erős szituációkkal, nagy drámai mozgalmakkal. Két éve dolgozom rajta. Egy asszonynak, Giudittá-nak az élete történetét mutatja be. Hallatlanul izgat engem ez az élet és remélem, a közönséget is érdekelni fogja. Öt képből áll a cselekmény: az első egy délvidéki kikötővároskában játszódik le. Délnek egész fénye és pompája, minden tüze és vadsága jut kifejezésre ennek az asszonynak a vérében és a temperamentumában. Egy madárkereskedő felesége Giuditta, bizonyos tekintetben ő is kalitkába van zárva. Ott él a férje mellett és nem ismeri a szerelem nagy titkait. — csak álmodozik róla. Ekkor jelenik meg Oktavio, egy kapitány, aki a századával Afrika felé igyekszik és a kikötővároskában akar hajóra ülni. Oktavio és Giuditta megismerik és megszeretik egymást. Giuditta életében először ismeri meg a szerelem nagy misztériumát, elhagyja házát és férjét és hajóra ül Oktavioval. A második kép Afrika északi partvidékén játszódik, egy kis helyőrségben, Oktavio villájának a kertjében. Forró szerelmi idillben élnek a szerelmesek, a tisztet azonban hirtelen a frontra küldik, a szerelem véget ér. Oktavio és Giuditta elválnak, a harmadik kép a táborba vezet, ahol Oktaviót forró sóvárgás gyötri Giudittája után. Elhagyja érte a hadsereget, szökevénnyé válik, visszarohan Giudittához, aki azonban már más férfiak karján élvezi az életet. A szerencsétlen tiszt elzüllik és egy nagyvárosi előkelő szálló éttermében bárzongoristává válik: ide kerül Giuditta egy előkelő herceg karján, mint nagyvilági nő, itt látja meg a férfit, akinek tönkretette az életét és aki iránt ismét fellángol a szerelme. De a szökevénnyé vált, tönkretett Oktavio kitér Giuditta csábításai elől, a nő elmegy a herceg karján, miközben Oktavio továbbjátszik a hotelzongorán...

— Csak nagyjából meséltem el a történetet, — mondja kipirult arccal élénken Lehár, - hogy megmutassam a helyzeteket és a hangulatokat, amelyek engem inspiráltak. Én mindig olyan szövegeket kerestem, amelyekben az alakok, a gondolatok, a helyzetek érdekeltek, irtóztam a konstruálttól, a hazug meséktől, a véletlenek találkozásától, a mindenáron való vidámságoktól. Ha a hallgató valamelyik fordulatnál meghatódik, ha egy mondatnál titokban egy könnyet morzsol széjjel, akkor én már elértem a célomat, mert az ilyen szívhez szóló érdeklődés a legfontosabb feltétele az igazi zenei élménynek.
... És a kincseivel egyáltalán nem takarékoskodó Lehár Ferenc már ül is a zongoránál és lejátssza új daljátékát. Még énekesekről is gondoskodott: Bokor Margit, a bécsi opera új, nagytehetségű magyar énekesnője markírozza Giuditta szerepét és egy fiatal olasz tenorista, a nápolyi San Carlo színház tagja énekli Oktavio partítúráját. Lehár ül a zongora előtt, tűzbejön a zenétől, a fejével int a mögötte álló művészeknek, hol az egyiknek, hol a másiknak és kezei alatt kibontakoznak a legújabb szép Lehár-melódiák.

Nyitánya nincs a darabnak, néhány taktus bevezetés után rögtön a cselekménybe vezet a zene, de azért a zenekar sem jár rosszul: az öt képet zenekari közjátékok kötik össze, amelyek a bécsi filharmonikus zenekarban úgy fognak kivirágozni, mint május végén egy csodálatos kert. A vidám bevezető számok után kerül sor Oktávió fellépésére, — nagy Tauber-ária — azután Oktávió és Giuditta találkozására: ez a hatalmas fellépés a maga misztikus, orientális színeivel és gazdag szenvedélyességével Lehár egyik legmozgalmasabb és legdrámaibb munkája. A daljáték általában nincs »átkomponálva«, az egyes számokat próza köti össze, de ez a szöveg nem tart tovább két-három percnél, úgyhogy az egész daljáték olyan, mintha opera volna, — mondjuk a régi francia operák értelmében vett dalmű, amelyekben az egyes számokat szintén két-három perces szöveg kötötte össze. A második kép főékessége egy hatalmas szerelmi duett, a harmadiké Oktávionak a katonák kórusával kísért nagy jelenete, majd Oktáviónak Giuditta után való sóvárgása. A negyedik kép a Giudittáé: ebben őneki van két gyönyörű dala balettel és női énekkarral kísérve, és ennek a képnek van azután hatalmas, drámailag felépített nagy fináléja. Az ötödik, az utolsó kép hozza a Lehár-operettekben immár tradícióvá vált Tauber-áriát, amelyet Oktávió akkor énekel, amikor a nőt az idegen herceg karján meglátja: egy csöndes, fájdalmas ária ez, olyan szép, hogy kétségtelenül utódja lesz »A mosoly országa« híressé vált szerelmi dalának. Giuditta csábítása és a bár-zongoristává vált Oktávió lemondása adják ennek a képnek és egyszersmind az egész daljátéknak a nagy, drámai befejezését. Lemondással végződik a darab, unhappyenddel, amivel Lehár itt és ezúttal is hű maradt a maga művészi elveihez.

... Órákig ült a zongora előtt a nagy zeneszerző, mögötte a kitűnő magyar énekesnő és a fiatal olasz tenorista. — egymásután énekelték a meleg, fájdalmas áriákat, a drámai mozgalmasságú duetteket és a viharos finálékat. Fáradhatatlanok valamennyien, Lehár egy pillanatra odasúg:

— Azt hiszem, a hangszereléssel is meg leszel elégedve. Remélem, sikerült új színeket, új meglepetéseket találnom.

...És amikor »még ezt«, »még azt«, »még ezt a számot«, »még azt a kórust« eljátssza és beteszi az utolsó lapot is a »Giuditta« partitúrája mögött és kipirult arccal kérdezi, hogy hogy tetszik: elragadtatásunkra csak annyit felel nagyon egyszerűen :
 

— Azért tetszik, mert talán megérezni, hogy szívből jön.

Ruttkay György

 

(Folytatom)

631   Búbánat • előzmény630 2018-06-10 11:12:24

Lehártól; Lehárnak; Lehárról; Lehárra – levelekből, nyilatkozatokból, visszaemlékezésekből

(LXXX.)

Lehár Schikaneder-„palotácskája”- III. 

 

Schikaneder és Lehár kastélya Bécsben

Bécs, 19. kerület: Hackhofergasse 18.

Bécs Nussdorf városrészében, közel a Dunához, érdekes, a 17. század végéről származó palotácska áll, melyet a sétáló elől sajnos elrejt az épületegyüttes utcai, egyszerű városi háznak látszó szárnya. Ennek bal oldalán, a csúcsíves ablakok mögött hangulatos kis kápolna található.

Aki beléphet a főbejáraton, két oldalszárnyat lát, melyek kis udvart fognak közre, s a szemben lévő három kapu egyikén át juthat el a tulajdonképpeni kastélyhoz. Mögötte nagy kert található, teraszokkal, kőmellvédekkel, fenyőkkel, rózsákkal, ápolt gyeppel, középen tavacskával. 

Az ingatlan 1802 és 1812 között Emauel Schikaneder  tulajdona volt, aki ebben az időben járt sikerei csúcsán: felépíttette, részben az egy évtizeddel korábban bemutatott Varázsfuvola jövedelméből a Theater an der Wien-t és még erre a tuszkulánumra is futotta. Mennyezetfreskói, melyek a Varázsfuvolából mutatnak jeleneteket, ebből az időből származnak. Ám színházi vállalkozásai hamarosan becsődöltek, utolsó napjait, terveivel ellentétben a kevésbé vonzó Józsefvárosban volt kénytelen leélni...

A kastélyt 1932-ben az akkor már hatvanon túl járó Lehár Ferenc vásárolta meg; részben befektetési céllal, hogy vagyonát megőrizze a gazdasági világválság idején, és ő is azt gondolta, mint Schikaneder, hogy ideális hely lesz élete alkonyának eltöltésére. Nagyon szerette házát, mindent megőrzött és gondosan ápolt. Itt írta Giuditta című operettjét.

Ám hamarosan jött a háború, aminek végét súlyos betegen, Bad Ischl-ben vészelte át. Ott kapta a hírt, hogy Bécs felszabadulásának kaotikus időszakában fosztogatók kirabolták kastélyát, kiszórták felbecsülhetetlen relikviáit, dokumentumait, mozdítható bútordarabjait... 
A nyugalmasabb Svájcban töltött rövid időszak után 1948-ban Lehár gyakorlatilag meghalni jött vissza Ausztriába, újra Bad Ischl-be. A bécsi kastélyt testvére, Antal örökölte.

Az ingatlan ma is magántulajdonban van. Egyes források szerint kis Lehár-magánmúzeum található benne, mely bejelentkezés után látogatható, bár nem találtam, hogy ezt a világhálón hirdetnék.

Utcafronti részén három emléktáblát láthat a sétáló: két egykori tulajdonosa, Schikaneder és Lehár mellett táblát kapott Richard Tauber, Lehár jó barátja, művei tenor-szerepeinek ihletője és kiváló előadója. Biztosan többször járt itt, sőt, esküvője is az itteni kis kápolnában volt... 

Lehár Ferenc emléktáblája az épület utcai frontján

Emanuel Schikaneder emléktáblája az épület utcai frontján

Richard Tauber emléktáblája az épület utcai frontján

Forrás: Zenevándor. hu  (2017. június 16., péntek)

 

(Folytatom)

630   Búbánat • előzmény627 2018-06-07 16:17:55

Lehártól; Lehárnak; Lehárról; Lehárra – levelekből, nyilatkozatokból, visszaemlékezésekből

(LXXIX.)

Lehár Schikaneder-„palotácskája”- II. 

Hétfőn Bécsben jártam, s a programok között volt még annyi időm, hogy fogtam magam és irány: Grinzing!  Az Operánál felszálltam a „D” jelzésű piros villamosra, azzal kivillamosoztam a borozóiról is nevezetes „bohém-negyedbe”; de amikor odaértem, eszembe jutott, nem érdemes kihagyni a közeli Döblinget, oda is elvisz ugyanez a villamos; elsősorban a magyar történelmi vonatkozásai érdekeltek. A nevezetes elmegyógyintézet: egy kastélyépület, ahol gróf Széchenyi István csaknem 12 évnyi gyógykezelés után 1860. április 8-án a felső szinten lévő ötszobás lakosztályában öngyilkos lett (a bejárattól balra fekvő emeleti ablakok mögött található); a 19. század közepe után Bruno Görgen elmeorvos szanatóriuma volt az akkor még vidékies, később Bécs belterületévé vált városrészben. Széchenyi emlékét emléktábla és mellszobor őrzi a gondozott parkban. Szintén ebben az épületben halt meg Semmelweis Ignác 1865-ben.  Az épületben ma kerületi bíróság működik. Egy kis virágot helyeztem el Széchenyi emléktáblája mellé.

S ha már Döblingig eljutottam, az is az eszembe jutott, hogy innen igazán nincs messze a szomszédos Nussdorf városrész,  hol a Lehár-villa található, érdemes felkeresnem azt a helyet, erre is egy kis időt rászánni. Így is tettem. Az okos telefonom szolgáltatása nyomán megkerestem a térképen a pontos címet, majd visszamentem a „D” villamos megállójába, honnan egy következő szerelvénnyel pár megállót érintve máris leszálltam a vágyott célom közelében.  A Dunával párhuzamosan haladva, de már egészen fel, szinte Bécs „tetejére”, a dombokra vitt fel a villamos, hol hamar megtaláltam a Hackhofergassét. Ez egy keskeny, kanyargós, enyhén meredek utcácska, jobbra-balra apróbb-nagyobb házak, kertes villák övezik. Befordulva ebbe az utcába, egy kis emelkedő után, a „dombtető” alatt a kanyarból előbukkant a fényképről már ismert, kívülről egyszerű, de szép  formájú és vonalú épület homlokzata: odaértem az egykori Schikaneder-palotácskához, a hátul hatalmas kertet rejtő Lehár-villa falai elé; ez az épület a neves zeneszerző egyik bécsi lakhelye volt, ma emlékét ápoló múzeum. Magát a 17. század végéről származó palotácskát a sétáló elől sajnos elrejti az épületegyüttes utcai, egyszerű városi háznak látszó szárnya. Bemenni csak előzetes regisztrációt követően, csoportos látogatással, vezetéssel van mód.

A nemzeti emlékhelyként megjelölt Hackhofergassei homlokzaton három emléktáblát láthat a sétáló: két egykori tulajdonosa, Schikaneder és Lehár mellett táblát kapott Richard Tauber, Lehár jó barátja, művei tenor-szerepeinek ihletője és kiváló előadója. Többször járt itt barátjánál, sőt, esküvője is a csúcsíves ablakok mögött rejtőzködő kis magánkápolnában volt…

Bemenni most tehát nem tudtam, így csak kívülről tekintettem meg a villát és jártam körbe, a külső falak mentén, ameddig lehetséges volt – mert maga a telek a ház mögötti kert mentén fallal elzárt terület.

Megemlítem még, hogy a Hackhofergasse 18. szám alatt található Lehár-villától nem messze, kissé lejjebb, az egyik lakóépület utca felé eső falának frontján  nagy tábla hirdeti, hogy ebben a házban lakott a másik híres operettszerző, Carl Millöcker édesapja:

Mindenesetre, egy megszervezett utazás keretében, előtte időben bejelentkezve és regisztrálva magam, feltétlenül visszamegyek még ehhez a kívülről most már feltérképezett, belülről  meg fényképekről dokumentált kis Lehár-palotácskához – amiben bizonyára a még mozarti időkre visszatekintő Schikaneder-emlékek is felcsigázzák az érdeklődésem.

629   Búbánat • előzmény628 2018-05-28 13:06:47

A Duna TV Hogy volt?!  c. műsorsorozatában tegnap került először sugárzásra az idén készített emlékműsor Lehár Ferencről.

 Az 1948-ban, hetven évvel ezelőtt elhunyt világhírű magyar komponistára, műveire, szerepekre, kitekintéssel az operett műfajára is, emlékezett a stúdióban öt ismert magyar énekművész:

Pitti Katalin, Frankó Tünde, Mahó Andrea, Peller Károly és Faragó András – az opera-, operett- és musical- színpadok jeles személyiségei.

A stúdióba meghívott művészekkel a műsorvezető-moderátor Radványi Dorottya beszélgetett; a kissé szerteszét csapongó, sok személyes gondolatot megfogalmazó, neves  művészek egymásnak adták a szót; Lehár-művekben játszott saját szerepeikről meséltek, Lehár zenéjéhez fűződő vonzódásukat említették¸hazai és külföldi teátrumok-béli, más országok nyelvén éneklésükről szóltak, és hogy az egész világon mind a mai napig a zenés színházak nem lehetnek meg Lehár-alkotások nélkül; a kései, nem happyendes művei pedig nem véletlenül, a már-már „ puccinis” zenevilágra tekintettel is, az operaházak repertoárjára is felkerülnek. Puccini és Lehár barátsága ismert: egymásnak és egymás alkotásainak kölcsönösen nagy tisztelői voltak. Kapcsolatuknak csak Puccini korai halála vetett véget.  

A szerkesztett műsorban számos televíziós, filmes Lehár- operett (színpadi előadás, koncert, stúdió) felvételének részletei villantak be – sok-sok előadóművész énekében-játékában.

A Lehár-operettek ismert vagy kevésbé ismert énekszámait színházi és televíziós produkciók felvételeiből szerkesztette össze mások mellett Gaskó Balázs.

Néhány percnyi, másodpercnyi filmkockákon feltűnt:

Maga, Lehár Ferenc:

- archív felvételen A mosoly országa című operettjéből a „Vágyom egy nő után” dallamait zongorázza, már idős korában; játéka alatt többször is a kamerába tekint

- háború előtti magyar filmhíradó archív felvételéről: magyar nyelvű riportban fejezi ki gondolatait; a következő művének alkotása, előkészületei foglalkoztatják.

Pitti Katalin (A víg özvegy)

Frankó Tünde (Cigányszerelem)

Miller Lajos (A víg özvegy)

Siegfried Jerusalem (Luxemburg grófja)

Sass Sylvia (A víg özvegy; Cigányszerelem)

Oszvald Marika (A víg özvegy; Giuditta; Három grácia)

Straub Dezső (A víg özvegy; Giuditta; Három grácia)

Bende Zsolt (A víg özvegy)

Rátonyi Róbert (A víg özvegy; A bécsi asszonyok)

Homm Pál (A víg özvegy)

Házy Erzsébet (A víg özvegy)

Domonkos Zsuzsa  (A víg özvegy))

Rost Andrea (Cigányszerelem)

Berkes János (A víg özvegy)

Németh Sándor (A víg özvegy;Luxemburg grófja)

Zsadon Andrea (A víg özvegy)

Eggerth Márta (Pacsirta)

Peter Kraus (Pacsirta; Luxemburg grófja)

Szűcs Márta és Leblanc Győző (Tavasz)

Zempléni Mária és Póka Balázs (Tavasz)

Orosz Adél és Róna Viktor (Arany és ezüst-keringő)

Felföldi Anikó, Lórán Lenke, Kazal László  (Három grácia)

Richard Tauber (Frasquita) – csak énekhang

Simándy József (Frasquita)

Kovács János (A cárevics)

Morvay Pálma (A cárevics)

Feleki Kamill (Luxemburg grófja)

Melis György (Luxemburg grófja)

Zentay Anna, Rátonyi Róbert (Luxemburg grófja)

Luciano Pavarotti (A mosoly országa)

Placido Domingo (A mosoly országa)

José Carreras (A mosoly országa)

628   Búbánat 2018-05-27 13:26:03

Ma délután a Duna Televízió műsorán szerepel

2018. május 27. vasárnap 17:00 - 18:00

 

Hogy volt?!

Lehár Ferenc

(2018) (60')

„Ezeket a dalokat minden nagymama ismeri. De az unokák közül is sokan. Azt azonban alig néhányan tudják, hogy a nekünk kedves sorok először németül íródtak, szerzőjük Puccini barátja volt és tényleg expressz sebességgel terjedtek slágerei az egész világon. A 70 éve elhunyt Lehár Ferencre és műveire emlékezik a Hogy volt?! olyan előadók segítségével, akik jó néhány kulisszatitkot is elárulnak a Víg özvegy, a Mosoly országa, a Cigányszerelem és még számos máig játszott darab mindig sikeres előadásaiból.”

Ism.: Dunaworld, 2018. június 2. szombat 07:10;

Duna Televízió, 2018. június 3. vasárnap 04:25

627   Búbánat • előzmény626 2018-05-26 23:46:22

Lehártól; Lehárnak; Lehárról; Lehárra – levelekből, nyilatkozatokból, visszaemlékezésekből

(LXXVIII.)

Lehár Schikaneder-„palotácskája”

Mint szó volt róla, a bécsi, Lehár tulajdonában álló  bérház a Theobaldgassén idővel szűknek bizonyult a  sok év alatt összegyűlt rengeteg tárgy (kotta, fénykép, plakát, egyéb dokumentumok) elhelyezésére. Lehárnak kapóra jött, hogy Nussdorfban eladó volt a Schikaneder-palotácska. Emanuel Schikaneder, Mozart Varázsfuvolájának szövegírója 1802-ben vásárolta meg a Bécs közelében lévő ingatlant.  Manapság negyedórai villamosozással megközelítve jut el az ember Bécs belvárosából Nussdorfba; 1802-ben 12-14 kilométert kellett odafelé kocsizni a Duna folyásával ellenkező irányban. Birtokán Schikaneder palotácskát építtetett, s a legnagyobb szoba mennyezetére odafestette a Varázsfuvola alakjait. Az épület többször cserélt gazdát, s amikor az első világháború után amerikai segélyakciót hoztak létre Ausztriában, az igazgató, bizonyos Mr. Anton M. Viditz-Wild kénytelen volt túladni az ingatlanon. Lehár ezzel szemben be akarta fektetni a pénzét, s megvásárolta az épületet. Világsikerének tárgyi dokumentumai most már a nussdorfi épületre is kiterjeszkedtek.

Lehár minden bizonnyal nem volt ennek tudatában, de mégis a nemzetközi politika és a gazdasági adottságok indították őt ingatlanvásárlásra.

Kortársai találgatták, mi a szándéka a palotácskával: „Nem tudni, el fogja-e hagyni theobaldgassei stílszerű otthonát, s ezentúl egész esztendőben a Duna partján fog-e lakni… Lehet, hogy az a verzió bizonyul igaznak, mely szerint Lehár-múzeum jön majd létre az ősi termekben”  (Forrás: Videns, Das Lehár-Schlösschenn in Nussdorf. A nussdorfi Lehár-palotácska. Neues Wiener Jourmal, Bécs 1933., VI. 4.)

Feltételezhető, hogy Lehárt hasonló érzelmek indították az épület megvásárlására, mint annak idején Schikanedert. Mindkettejüknek az volt a terve, hogy oda vonuljon - ahogyan mondani szokás – nyugalomba.

Hackhofergasse 18, 1190 Wien, Ausztria

 

Österreich, Wien 19, Nussdorf, Garten des Lehár-Schikaneder-Schlössl. Von 1802 bis 1812 wohnte hier Emanuel Schikaneder

Sok mindent el lehetne mondani erről a palotácskáról; a főbejárat a Hackhofergasséra nyílik, két oldalszárnya kis udvart fog közre. A homlokzati szárny bal oldalán hangulatos kis kápolna található: csúcsíves ablakai az utcára nyílnak. Az udvaron át eljutunk a főépülethez, a tulajdonképpeni palotácskához. Három kapu vezet a pompás lépcsőházba. A palotácska mögött viszonylag nagy kert található, teraszokkal, kőmelvédekkel, fenyőkkel, rózsákkal, ápolt gyeppel. a közepén kicsi tóval, benne aranyhalas medence, melyből szökőkút buzog: csendes, elvarázsolt világ. Lehár mindent megőrzött, mindent gondosan ápolt, s így ma is sok minden emlékeztet itt mind A varázsfuvola szövegírójára, mind A víg özvegy komponistájára. Lehár egyébként nemcsak a palotácskát és a kertet vette át az előző tulajdonostól, hanem a régi személyzetet is: Amalie és Victor Scaját; mindketten még évtizedekig ott maradtak Lehárék szolgálatában.

Lehár tehát ekkorra a theobaldgassei bérház, a Bad Ischl-i villa és a nussdorfi palotácska ura volt.

 

/Otto Schneidereit: Lehár – Zeneműkiadó, 1988/

 

 /Folytatom/

626   Búbánat • előzmény623 2018-05-18 17:15:49

Lehártól; Lehárnak; Lehárról; Lehárra – levelekből, nyilatkozatokból, visszaemlékezésekből

(LXXVI.)

A bécsi rádió Európa-szerte közvetített Lehár-hangversenye

Előző bejegyzéseimben idéztem azokból a bécsi kritikákból, amelyek az operett létjogosultságát kérdőjelezték meg vagy szükségességét illetően merültek fel és ezzel együtt Lehárt érintő bírálatokat fogalmaztak meg, amelyeket a zeneszerző nem hagyott szó nélkül…; a húszas évek vége és a harmincas évek elejének gazdasági világválsága idején is, még mindig ő számított a műfaj legkiemelkedőbb alakjának. Mindemellett a közönség körében Lehár továbbra is hatalmas hírnévnek örvendett, nem úgy gondolkodtak, mint egyes kritikusok.

1931-ben a bécsi rádió európai koncertműsort szervezett Lehár Ferenc alkotásaiból címmel, amely azon túl, hogy 113 adó- és közvetítőállomás sugározta szerte a kontinensen, Lehár számtalan tisztelőjének ünnepe lett.

„A Keleti-tengertől a Földközi-tengerig, a breton falvakban csakúgy, mint valamelyik török alattvaló viskójában, örvendezhetett a világ Lehár muzsikájának gyöngyszemei hallatán. A víg özvegytől, az első sikeres operettől egészen a legújabbig, a Szép a világig összeválogatva. Kiváló művészek vállalták ezt a feladatot Lehár tiszteletére. Soha még nem csendült fel ilyen szikrázóan a Luxemburg grófja keringője, az Arany és ezüst-keringő, mint a Bécsi Filharmonikusok előadásában, akiknek szárnyakat adtak a zeneszerző dús, szinte részegítő hangzatai; soha még nem énekelték oly tökéletesen az áriákat és kettősöket, mint ahogyan Adele Kern ezüsthangján és Pataky Kálmán, az Operaház művésze hangján felcsendültek.”

(Forrás: N.N., 113 Sender übertragen ein Lehár-konzert (113 rádióadó közvetíti a Lehár-hangversenyt), Neues Wiener Journal, Bécs, 1931. XI. 8.)

 

(LXXVII.)

A bécsi theobaldgassei bérház – Lehár-múzeum

A mindennapi események ugyan csak közvetve érintették Lehárt, az Ausztriát is elérő gazdasági világválság azonban őt is arra késztette, hogy pénzét befektesse, ekkor vásárolta meg a nussdorfi (ma Bécs egyik külvárosa) Schikaneder-palotát, melyet Emanuel Schikaneder, Mozart Varázsfuvolájának szövegkönyvírója épített. Lehár tehát ekkorra a theobaldgassei bérház, a Bad Ischl-i villa és a nussdorfi palota tulajdonosa volt. 

Lehár már régóta tulajdonosa volt a Theobaldgasse egyik bérházának.

Theobaldgasse 16. szám alatt talált otthonra Lehár (1919 és 1931 között lakott itt)

Az épület tetőterében számos manzárdhelyiség volt; aki oda belépett, „egy a maga nemében alighanem páratlan világsiker tanúbizonyságait láthatta: képeket, színlapokat, karikatúrákat, okleveleket, értékes kéziratokat, a nemzetközi stagionék plakátjait, melyek szerte a világon ismertették Lehár hírét s nevét.  A falakról ránk mosolyogtak két világrész legszebb asszonyai: operettjeinek szereplői! Az elemi iskolai bizonyítvány mellett látható Battistini képe, lelkes ajánlással… Aki ebben a múzeumban jár – gondnoka maga Lehár -, úgy olvas Lehár életében, mintha valami pontosan vezetett naplóban lapozgatna. Sok száz kép varázsolja elénk a számtalan színházi este ragyogó fényét. S a falakon tenyérnyi hely sem akadt a még elkövetkezendő sikerek számára. Halomban áll ott, székekre felstószolva, az a rengeteg fénykép, amit naponta hoz a posta a ház urának a világ minden tájáról. Aggasztóan halmozódik egyre magasabbra világhírnevének papiroslecsapódása, s Lehárnak e múzeum mellett még egy másikat is meg kellene nyitnia, hogy helyet teremtsen a rengeteg néma papírnak, mely mind az ő sikeréről regél.”

(Forrás: Sales, Im Museum Franz Lehars. Eine unbekannte Wiener Shenswürdigkeit (Lehár Ferenc múzeumában. Egy ismeretlen bécsi látványosság.), Neues Wiener Journal, Bécs, 1932. I.6.)

/Otto Schneidereit: Lehár – Zeneműkiadó, 1988/

 

Lehárnak tehát kapóra jött, hogy Nussdorfban eladó volt a Schikaneder-palotácska…

(Legközelebb innen folytatom)

625   Búbánat 2018-04-30 23:17:58

A mai születésnap-évfordulóra

Lehár Ferenc

Bad Ischlben, a Traun folyó partjánál

Lehár Ferenc 1870. április 30-án Komáromban született, s bár élete nagy részét Ausztriában élte le, mindig magyar állampolgár maradt. 1880-tól Budapesten, a Nemzeti Zenedében tanult, majd a prágai konzervatóriumba is járt, ekkoriban igen szerény körülmények között élt. Hangmester lett, majd apja zenekarába szegődött szólóhegedűsnek, 1890-től katonakarmesterként végigjárta a monarchia városait.

1902-ben Bécsben telepedett le, itteni hírnevét egy keringő alapozta meg. A fiatal Lehár Paulina Metternich hercegnő farsangi báljára, amelyen a hölgyek arannyal és ezüsttel átszőtt ruhákat viseltek, komponálta meg a mulatság résztvevőit elbűvölő Arany és ezüst című keringőjét. Még abban az évben bemutatták első operettjét, a Bécsi asszonyokat, s a siker lehetővé tette, hogy otthagyja a hadsereget.

A drótostótot már sorozatban százszor játszotta a pesti Magyar Színház, majd 1905-ben színre került legnépszerűbb alkotása, A víg özvegy. A premier kis híján kudarcba fulladt, mert a bemutatóra alig költöttek, alig próbáltak, a közönség pedig nem értékelte a hagyományos bécsi stílustól elütő művet. A Víg özvegy mégis világsikert aratott, New Yorkban 416 alkalommal játszották.

Lehár összesen 31 operettet írt, a legtöbbnek Bécsben volt a premierje, de valamennyit rövid időn belül Budapesten is műsorra tűzték. Világsikert aratott a Luxemburg grófja, a Cigányszerelem és A mosoly országa című darabja, gyakran játsszák A három grácia, A cárevics, a Paganini, a Friderika és a Giuditta című műveit is.

Az operett a monarchiában és utódállamaiban a könnyű szórakoztatás alapműfaja lett, jelesei között számos magyart találhatunk (Kálmán Imre, Jacobi Viktor, Huszka Jenő, Szirmai Albert, Ábrahám Pál). Lehár munkáit friss színpadi ötletek jellemezik, fantáziájával, technikai igényességével, humorával megújította a hagyományossá vált bécsi operett stílusát. Ostobácska történetek és egysíkú figurák helyett élő embereket állított a színpadra, s dallamos, fülbemászó melódiái ellenére olyan követelményeket támasztott a zenekarral és az énekesekkel szemben, amilyenekhez azok korábban nem szoktak hozzá.

1926 és 1938 között Berlinben, majd ismét Ausztriában, Bad Ischlben lakott. 1945 után Zürichbe költözött, s csak halála előtt tért vissza Ausztriába. Átélte mindkét világháborút, a huszadik század fordulatos történelmét, de hírnevével, befolyásával soha nem akart sem élni, sem visszaélni. Nem kérte Horthy közbenjárását, amikor az 1921-es királypuccsba belekeveredett legitimista katonatiszt testvérének le kellett szerelnie, s akkor sem keresett hatósági védelmet, amikor az Anschluss után a Gestapo el akarta hurcolni "hibás" születésű feleségét. Az asszonyt végül a szomszédok rejtették el és így menekült meg.

Lehár Ferenc 1948. október 24-én halt meg Bad Ischlben, egykori villája ma múzeum és a helyi színház is a nevét viseli.

https://mult-kor.hu/cikk.php?id=28728

624   Andante Spianato • előzmény623 2018-04-22 08:44:26

Így, ahogy Lehár mondja! Ő ezt már akkor is tudta! Sokan még ma sem.  A kritika....a kritikusok.... mi önmagunk...    Köszönöm. 

623   Búbánat 2018-04-21 19:17:10

Lehártól; Lehárnak; Lehárról; Lehárra – levelekből, nyilatkozatokból, visszaemlékezésekből

(LXXV.)

Lehár Ferenc -  és a kritika

Otto Schneidereit Lehár című könyvében (Zeneműkiadó, 1988) úgy fogalmaz, hogy Lehár világéletében a kritika pergőtüzében állott, s írásban fejtette ki, hogyan is áll a kritikához és legfőképpen a kritikusokhoz:

Lehár Ferenc: „A kritikus azt szeretné, ha a mű szebb és jobb lenne, mint amilyen. Keresi a vezérlő gondolatot, mely az ő bonckése alatt vonagló művészt uralta, hogy aztán interpretálja. A kritikus lelki szemei előtt valami ideálisan tökéletes műalkotás lebeg, amilyen a valóságban nincs is, s aztán megvizsgálja, mennyire felel meg az adott mű ennek az ideálnak. Vagy, hogy mennyire marad el tőle… A kritika megkülönbözteti és meghatározza azokat a tulajdonságokat, melyek révén az operett kellemes avagy ellenkező hatást kelt… Ám komoly oka van annak, ha többé nem fogadjuk el, ha a műítész tanító bácsinak képzeli magát, aki jó vagy rossz jegyeket osztogat. S különben is: az a kritikus, aki a szemem előtt lebeg, ne nyargaljon valamiféle szabályokon, s ne próbáljon esztétikai elveket diktálni. Nem a szabályozás a kritika feladata, hanem az, hogy a dolgok mélyére hatoljon… Persze minden kritikus másféleképpen látja a műalkotást, aszerint, hogy milyen a neveltetése, a műveltsége, az agyműködése és a kedélye. Az egyiket a téma ragadja meg, a másikat a stílus, vagy a felépítés és a kidolgozás, vagy a kifejezés ereje, vagy valami, ami neki szívügye. Mindannyian ugyanabba a tükörbe néznek. Ám, amit meglátnak benne, az mindig a saját személyiségük, a saját beállítódásuk.”

/Forrás:  Franz Lehár: Auseinandersetzung mit meinen Kritikern. So ist es – ist es so?  (Vitáim a kritikusaimmal. Így van ez – így van-e?), Neues Wiener Journal, Bécs, 1930., IV.20.

Ez nem azt jelenti, hogy Lehár elzárkózott a kritikától, s különösen nem áll ez zeneszerzői munkássága első esztendeire.  Ám mi mindent össze nem írtak akkoriban! Rengeteg újság jelent meg Berlinben, s 1912-ben, az Éva berlini bemutatója után, Lehár imigyen sóhajtott fel:

1. számú recenzió: Mily jelentős haladás a korábbi művekhez képest… végre egy valódi operett, a megfelelő engedményekkel a közönséggel szemben!”

2. számú recenzió: Sajnos, érezhető a visszaesés a korábbi művekhez képest… merő operai ambíció… Semmiféle engedmény a széles tömegek számára!

3. számú recenzió: Végre egy valóban értékes mű… a zeneszerző szerencsével törekszik a vígopera magasabb céljai felé!

4. számú recenzió: A zene remek, a könyv pocsék. A közönség el van ragadtatva!

5. számú recenzió: A szövegkönyv remek, a zene pocsék, a közönség csalódott!

6. számú recenzió: A librettó és a zene remek!

7. számú recenzió: A zene és a szövegkönyv pocsék!

Félretettem a kritikákat, és teljesen tisztában voltam azzal, hogy a muzsikám operaszerű, ám ízig-vérig operettszerű, hogy azzal a sajátos képességgel rendelkezem, miszerint egyszerre lépek előre is, hátra is, hogy a szövegkönyv és a zene egyaránt nagyszerű és pocsék, hogy a lelkes közönséget csalódás érte, míg ezzel szemben a csalódott közönség ujjongott…”

Forrás: n.n., Lehar, als Satiriker (Lehár, mint szatíraíró), Neuigkeits-Welt-Blatt, Bécs, 1919. I. 9.

S mindaz, amit az Éva kritikáinál megfigyelhetett, évről évre megismétlődött valamennyi művével kapcsolatban. Mit tehet a komponista?

Lehár Ferenc: „Ha komoly zenét írok, akkor túl operaszerű, ha komolytalant írok, akkor túl triviális. Ha slágert írok, akkor azt mondják: a kakasülőnek írok! Ha nem írok slágert, azt mondják, kifogyott az ötletekből! Ha sokat követelek az énekestől, azt mondják: elvégre nem operaénekes! Ha keveset követelek meg az énekestől, azt mondják: régebben persze minden másképpen volt, akkor az operett mesterei még gondoltak az énekesekre is! Ha az énekkarnak adok munkát, azt mondják: merőben fölösleges, senki nem figyel arra, amit azok ott fent hangicsálnak! Ha nem adok munkát a kórusnak, azt mondják: milyen pompásan zengtek a kórusok a régi operettekben! Ha hárfát alkalmazok, azt mondják: idegesítő ez az állandó ciripelés! Ha nem használom a hárfát, azt mondják: hova lett a zenekar fénye, ma oly üresen kong! Ha feltűnő helyen felcsendül egy keringő, azt mondják: egyre csak keringő! Offenbachnak bezzeg nem volt rá szüksége! Ha nem írok keringőt, azt mondják: hol maradt ezúttal a nagy keringő? Ha nyitányt írok, azt mondják: hát az meg mire való? Ez nem modern, az ember belefárad, mielőtt felgördül a függöny! Ha nem írok nyitányt, azt mondják: ez aztán könnyen veszi a dolgot, még nyitányt sem írt! Ha minden esztendőben kihozok egy új művet, azt mondják: csak irkál és firkál, ez már rég nem művészet, ez már operett-ipar! Ha nem rukkolok ki minden évben egy operettel, azt mondják: Mi  van vele: Úgy látszik, már semmi nem jut az eszébe!  Ha keresem a kritikusok társaságát, azt gondolják a kritikusok: na, megállj csak, engem aztán nem fogsz behálózni! Ha nem keresem a kritikusok társaságát, azt gondolják: na, megállj csak, te arrogáns fickó, majd még megemlegeted!”

Forrás: Franz Lehár: Wie soll man es all den lieben Mitmenschen recht machen? (Hogyan tegyünk kedvére valamennyi kedves embertársunknak?), Die Theater- und Musikvoche. 11. évf., Bécs, 1920.

E véleménye ellenére – vagy talán éppen, mert ez volt a véleménye – Lehár gondosan elolvasott minden kritikát műveiről, bár túl sokat nem törődött velük. „Akit soha meg nem kritizáltak, nem tudja, mennyire nem kell törődni a rossz kritikával, s mennyire a jóval.” – hajtogatta: ez volt az életelve. Hozzáállását a legpregnánsabban talán ez a mondat jellemzi: „Ahogyan a kritikusnak is csupán a lelkiismeretére szabad hallgatnia, ugyanúgy a művésznek is csak a saját művészi lelkiismeretére kell figyelnie: az a legfőbb instancia!”

 

(Folytatom)

622   Búbánat • előzmény621 2018-04-11 22:37:59

Lehártól; Lehárnak; Lehárról; Lehárra – levelekből, nyilatkozatokból, visszaemlékezésekből

(LXXIV.)

Lehár Ferenc – és a „Szép a világ”

Még tartottak Bécsben, Komáromban és Budapesten Lehár születésének 60. évfordulója alkalmából szervezett ünnepségek, koncertek, előadások, amikor az év végén, 1930. december 3-án, a berlini Metropol-Theater kihozta a komponista új operettjét, a Szép a világot.

A sajtó, s legfőképpen a bécsi sajtó azt terjesztette, hogy a főpróba végén valódi botrányra került sor. Lehár így vélekedett: az ilyesmit „nem kell tragikusan felfogni. Ha az emberek naphosszat próbálnak és még a bemutató napján is hajnali hat óráig tartanak a próbák, hát az alaposan megviseli a színészek idegeit. Mindenki ingerült, és olyan érzékeny, mint egy gyulladt vakbél, senki nem mérlegeli úgy a szavait, mint máskor. Ismeretes, hogy művészi szempontból annyira összeforrtam a művemmel, hogy nekem minden változtatás olyan, mintha megszentségtelenítették volna, ami nekem a legszentebb. Hirtelen észrevettem, hogy valamit változtattak a második felvonáson. Megkérdeztem, hogy ezt ki tette. Amikor megtudtam, hogy a Rotter direktor urak voltak a tettesek, dühömben azt mondtam: de hiszen ez zeneileg…  Ha nyugodtan végiggondoltam volna a dolgot, ne tettem volna ezt a kijelentést, hiszen mindenki tudja, aki csak ismer, mennyire nem vagyok agresszív. Ahogyan az már a színházakban lenni szokás, megjegyzésemet továbbadták Rotteréknek, s azok aztán agresszívek lettek velem szemben.”

/Forrás:  Lehar: Der Konflikt Lehárs mit Rotters. Wie es zum ’Krach’ kam  (Lehár konfliktusa Rotterékkel. Hogyan került sor a ’botrányra’), Neues Wiener Journal, Bécs, 1930. december 28.

Ám a bemutató estéjére mindenki megbocsátott, mindenki elfelejtette az ügyet. Rotterék azon voltak, hogy a műsorfüzetben is jóvátegyenek mindent: „Ha Richard Wagner nagy teljesítményének nevezhető, hogy tíz művön keresztül wagneri és mégis minden alkalommal más legyen, akkor Lehár – ezt végre ki kell mondani – az operett Wagnere!

A mű cselekménye a „Végre egyedül” szüzséjéből ismerős lehet. Ami változott ahhoz képest: Frank Hansen báróból egy meg nem nevezett ország trónörököse lett, Dolly Doverlandot előléptették Lichtenbergi hercegnővé, aki hol hegyi vezetőnek, hol nagyzoló szélhámosnak nézi a trónörököst.

A zenének megint egyszer sok baja volt a szövegkönyv hiányosságaival, melyet - így a sajtó – „szeretetreméltó igénytelenséggel fogalmaztak meg a szövegírók”.  De valamennyi kritika ilyen vagy hasonló szavakkal zárult: „Lehárt, aki maga vezényelt, lelkesen ünnepelték”.

Ám valamiféle elvárás is hangot kapott: „Merem állítani: ha Lehár úgy döntött volna, hogy az első és a harmadik felvonást úgy kezelje, mint a másodikat, akkor bájos vígopera kerekedett volna ki a műből. A második felvonást ugyanis, akárcsak a „Végre egyedül” idején, szinte teljesen végigkomponálta. Lehár volna a legalkalmasabb arra, hogy ideális opera buffát írjon. Ez a második felvonás kötelez. Reméljük, hogy Lehár hamarosan eleget tesz ennek a kötelezettségnek. „

/Forrás: Rudolf Lothar, Lehar-Premiere in Berlin. Grosser Erfolgt seiner Oper „Schön ist die Welt”, Neues Wiener Journal, Bécs, 1930. december 7.; Otto Schneidereit: Lehár – Zeneműkiadó, 1988/

 

Magyarországon a berlini ősbemutató után csak négy évre rá láthatta a hazai közönség Lehárnak ezt az operettjét: Szegedről hozta fel Pestre társulatával Sziklay Jenő színházigazgató, és a Király Színházban 1934. december 24-én mutatták be a darabot. Rátonyi Róbert Operett könyvében írja, hogy az előadás közönsége felállva ünnepelte a jobb egyes páholyban ülő Lehár Ferencet, aki lázas beteg volt, és orvosai tilalmát megszegve jött el Bécsből a premierre. Lelkesen megtapsolta Török Emilt a nyitány után.  „ – Micsoda nagyszerű karmester. S hogy érti az operettet!...”

Az előadás folyamán Lehár minden taktust együtt dúdolt a zenekarral, s néha önkéntelenül megmozdult jobb kezének mutatóujja, és parányi mozdulatokkal együtt dirigált a karmesterrel…

A premier másnapján a Pesti Hírlap így írt a bemutatóról:

„Miről is szól a Király Színház tegnap bemutatott operettje: Tulajdonképpen csak arról. hogy Szép a világ! Igaz a világ nem mindig szép, de ha van egy Lehár Ferenc, aki muzsikájával ilyen széppé tudja tenni, mint ahogy ez a nagy zeneszerző teszi, akkor magunk is elhisszük, hogy valóban … szép a világ!

Vissza Otto Schneidereit Lehár-könyvéhez: 

Bécsben, Hubert Marischka a Theater an der Wien direktora 1931 karácsonyán kihozta a Szép a világot; Lehár vezényelt, s nyilván megelégedésére szolgált, hogy megmutathatta Rotteréknek: nem szorul rájuk.

Az a bizonyos veszekedés a Szép a világ berlini főpróbáján alighanem mégis komolyabb volt, mint ahogy Lehár állította. Maga Richard Tauber volt az, aki még egyszer összefoglalta az akkori eseményeket úgy, ahogyan ő látta. E szerint kissé másképp estek a dolgok: „Lehár a Szép a világ berlini ősbemutatója idején hevesen összekülönbözött a Rotter-féle vezetőséggel, s a helyzet odáig fajult, hogy kijelentette: egyetlen művét sem engedi át többé Rotterrék színházainak. Amikor elutazott, igen rossz volt a hangulata és joggal mérgelődött… Jómagam kényes helyzetben voltam: a szívem Lehárhoz húzott, a szerződésem Rotterékhez kötött. S e szerződés szerint (1931) karácsonyán vagy egy Lehár-művet, vagy egy klasszikus bécsi operettet kellett bemutatni.”

/Forrás: Richard Tauber: „Mein Seitensprung nach 6jähriger Ehe. Warum ich ’Schön ist Die Welt’ in Wien nicht singe” , (Félrelépésem hatesztendei házasság után. Miért nem énekelem Bécsben a „Szép a világ”-ot), Neues Wiener Journal, Bécs, 1932. január 6/

Mivel Lehár nem állt kötélnek, A szerelem dala (Das Lied der Liebe), egy Erich Wolfgang Korngold által átdolgozott Johann Strauss-kompozíció mellett döntöttek. Tauber Berlinben énekelt, Lehár Bécsben vezényelte utolsó előtti operettjét. A Szép a világ 1932 márciusáig volt műsoron, s több mint 90 előadást ért meg.

/Otto Schneidereit: Lehár – Zeneműkiadó, 1988/

 

(Folytatom)

621   Búbánat • előzmény620 2018-04-06 22:53:42

Lehártól; Lehárnak; Lehárról; Lehárra – levelekből, nyilatkozatokból, visszaemlékezésekből

(LXXIII.)

Lehárt invitálják 60. születésnapja tiszteletére rendezendő ünnepi eseményekre szülővárosába, Komáromba ( 2/2 rész)

Lehár Ferenc hatvanadik születésnapját természetesen a szülőváros, Komárom is megünnepelte. A Komáromi Lapok című újság élénk figyelemmel kísérte a születésnapi megemlékezéssel összefüggő rendezvényeket, de hírt adott a világ különböző városaiban zajló Lehár-ünnepségekről is-

(folytatás)

1930/50. szám

„Holnap április harmincadikán, ha valaki elmegy a Baross utca és a Nádor utca sarkán az előtt az épület előtt, ahol most a Weiss-féle fűszerkereskedés van, kinek jut majd eszébe Komáromban, hogy ezelőtt hatvan évvel ebben a házban született Lehár Ferenc..., Lehár Ferenc hatvanadik születésnapjára emlékezik vissza – és vele együtt ezt az évfordulót megünneplik mindazokban a szívekben, amelyiknek kapuján Lehár Ferenc csak egyszer is bekopogott muzsikájának befogadására. Lehár Ferenc dallamait széles e világon ismerik, és az ő dallamos szíve csak adni, adni, mindig csak adni tudott az emberiségnek. Azokban az egyszerű, közvetlen dalokban, amelyek Lehár Ferenc nevét világhírűvé tették, a volt katonakarmester az emberiség jótevője lett, mert dalaival az emberek millióinak szívében békességet és boldog órákat varázsolt. Nagyobb dicsőség ez, mint akármelyik hadvezér győzelme és nagyobb dicsőség ez, mint akármelyik politikus eredménye. Büszkék lehetünk arra, hogy mindaz az érték, amit Lehár Ferenc jelentett életével az emberek millióinak, magyar földről indult el… A szülőváros büszkeségével és szeretetével kívánjuk Lehár Ferencnek a legjobbakat 60. születésnapjára.”

 

1930/52. szám

„Még néhány szó a mester 60-ik születésnapjára… Sok mai operettszerző kizárólag a tömegeknek komponál, közben nem veszik észre, hogy az örökös ’sláger’ hajhászásba elvesztik műveik egyéni jellegét. Dicséretre méltó Lehárnál, hogy míg pályája elején tényleg a tömegekre igyekezett hatni, addig az idők folyamán stílusa fokról fokra javult és bátran állíthatjuk, hogy ma ő a klasszikus operett megszemélyesítője. Operettjei mindjobban megközelítik a vígoperát. Lehár keresztül-kasul alkotó művész, igazi zseni, kinek isteni dallamai, melódiái szívből és valami, a mindennapi élet embere előtt érthetetlen vágyból, sóvárgásból fakadnak, és a dolgokat valami mindent átölelő vidám hangulatban, derűben szólaltatja meg. Ez egy hosszú harc eredménye, és ez a harc állítja Lehárt Strauss János mellé.”

 

1930/52. szám

„Theobold strasse 16. Csak egy háznak a száma – ha nem tudnám, hogy ebben a házban lakik Lehár Ferenc, talán én is nyugodtan tovább mennék, mint a többi járókelő. De így minden gondolatom csak Lehár felé irányul, akit még ebben a pillanatban nem ismerek, de pár perc múlva már szembe fogok állani vele, hogy elmondja nekem mindazt, amit az élet szép és jót, örömöt és bánatot, boldogságot, dicsőséget hatvan esztendő alatt eléje rakott… Amikor búcsúzóul szerencsét kívánok neki hatvanadik születésnapjához, feszesen összecsapja a bokáit, úgy köszöni meg, mint egy ifjú hadnagy.”

 

1930/129. szám

„Lehár Ferenc, az operettzene fejedelme, Komárom nagyszerű fia, a napokban Budapestre érkezett és ott fogja dirigálni a Friderika című operettjét péntek esti bemutatóján. Ezt az ünnepi estet felhasználja Magyarország, hogy a hírneves zeneszerzőt meleg ünneplésben részesítse. A Friderika előadása előtt Lehár Ferencet üdvözölni fogják: a kultuszminiszter helyettese, Budapest főpolgármestere, a szülőváros nevében Alapy Gáspár polgármester, a színpadi szerzők egyesületének elnöke, a színészegyesület és a Király Színház igazgatója, amely színházban aratta legforróbb sikereit.”

 

1930/130. szám

„Lehár fogadta a sajtó képviselőit: ’November végére van kitűzve új operettem premierje Berlinben – mondja Lehár – és én még távolról sem vagyok kész. Harminc nap múlva bemutató és én még hozzá sem fogtam a hangszereléshez. Folyton dolgozom, alig alszom egy éjjel két-három órát, és ha nem Budapestről volna szó, most bizony nem hagynám abba ezt a sürgős munkát. De én magyar vagyok, és ha engem Budapest hív, akkor ez mindennél fontosabb. Szombatig maradok Budapesten, a bemutató után rohanok vissza Bécsbe – dolgozni. A premier előtt, pénteken délben 12 óra 45 percre kihallgatásra vagyok meghívva a kormányzóhoz.’ Ezután új operettjéről beszél: „A berlini Metropol Theater-ben lesz a bemutatója, november 7-én. Tauber Richárd és Alpár Gitta énekli a főszerepet. «Schön ist die Welt» a címe… Most ha befejezem ezt az új művemet, akkor a «Fürstenkind» átdolgozására kerül a sor. Ennek az operettnek nagy sikere volt Budapesten, az Operaházban adták «Hercegkisasszony» címmel, de mégis azt érzem, hogy most újból meg tudnám csinálni – ezúttal jobban. Eddig 29 operettet írtam, miért ne írnék egy 30-ikat is: Tehát azt felelhetem: ha kapok egy nekem való jó szöveget – akkor igen. De nagyon nekem valónak kell lennie, tele drámai összeütközésekkel és mégis lírainak, érdekesnek és minden sablontól mentesnek. Londonban már hónapok óta adják – zsúfolt házak előtt – a Friderikát, és a Mosoly országá-nak a londoni bemutatója is már ki van tűzve április 15-re, a főszerepben Tauberrel, aki a szöveget angolul fogja mondani, csak a dalokat fogja német versekkel énekelni, akárcsak Berlinben vagy Bécsben. – Egy kérdés, Mester, boldog? – Boldog volnék, ha volna rá időm… Az én életem: munka és színház. Komponálok és dirigálok – ennyi az egész. Nekem nincs időm egy jó könyvet elolvasni, én nem érek rá vendéglőbe elmenni és ott azzal a pár emberrel, akit szeretek, elbeszélgetni – én nem jutok ahhoz, hogy egy kis utazást tegyek… Én tehát azok közé a ritka emberek közé tartozom, akik boldogok volnának,ha volna rá idejük.”

 

1930/131. szám

„Budapesti jelentés szerint a kormányzó pénteken egy órakor hosszabb kihallgatáson fogadta Lehár Ferencet, a komáromi születésű zeneszerzőt. A kormányzó különösen azokról az időkről beszélgetett el a zeneszerzővel, amikor Lehár Ferenc még mint tengerészeti karmester működött. A kihallgatás alkalmával Horthy átnyújtotta Lehárnak a magyar érdemkeresztet. Pénteken délután Lehár Ferencet Ripka főpolgármester kereste fel, és Budapest nevében fejezte ki üdvözletét a jubiláló zeneszerző előtt.”

(Búbánat megjegyzése: a 614. sorszám alatt ismertettem - idéztem - Horthy Miklós kormányzó Lehárra vonatkozó sorait az Emlékirataim című művéből , amelyben  kitér - visszaemlékszik - kettőjük barátságára.)

 

Lehár kézzel írt magyar nyelvű levele Kürthy Emilhez (Országos Széchényi Könyvtár)

„Kedves Emil bácsi!

Küldök egy ’Magyar Király-hymnust”.

Reménylem, hogy ez jó lesz.

Tisztelő barátja

Lehár Ferenc

A szöveget Jókai írta.”

 

/Szénássy Zoltán: Lehár – Madách-Posonium, 1995/

(folytatom)

 

620   Búbánat 2018-03-30 20:41:24

Lehártól; Lehárnak; Lehárról; Lehárra – levelekből, nyilatkozatokból, visszaemlékezésekből

(LXXII.)

Lehárt invitálják 60. születésnapja tiszteletére rendezendő ünnepi eseményekre szülővárosába, Komáromba ( 2/1 rész)

Lehár Ferenc hatvanadik születésnapját természetesen a szülőváros, Komárom is megünnepelte. A Komáromi Lapok című újság élénk figyelemmel kísérte a születésnapi megemlékezéssel összefüggő rendezvényeket, de hírt adott a világ különböző városaiban zajló Lehár-ünnepségekről is:

1930/4. szám

Egyik világsikert aratott operettjének előadásával ünnepli az idén jubiláló Lehár Ferencet a Komáromi Katholikus Legényegylet. A Komáromi Jókai Egyesület Lehár-ünnepélyt rendez.”

 

1930/25. szám

A szülőváros előkészületei Lehár Ferenc hatvanadik születésnapjának ünneplésére.

Tegnap pénteken Komáromban járt Donáth Jenő, a berlini Metropol Theater magyar származású kiváló karmester, aki mint Lehár-specialista külföldön évek óta sikerrel működik és éppen a mai nap a budapesti rádióban vezényelt Lehár-estet a magyar kir. Operaház zenekarának közreműködésével. Munkatársunknak alkalma volt beszélgetni vele:

’- Utazásomnak egyedüli célja az volt, hogy a Jókai Egyesület által tervezett Lehár-ünnepségekre zenei tevékenységemet felajánljam. Ezért már érintkezésbe léptem Szíjj Ferenc dr. nyug. polgármesterrel, a Jókai Egyesület ügyvezető elnökével és sikerült őt a nemes művészi célnak megnyernem. Megállapodtunk egy nagyszabású Lehár-ünnepség rendezésében. A Jókai Egyesület Lehár-estjén… kizárólag Lehár mester legkedvesebb és legnépszerűbb művei fognak szerepelni… Pozsonyban holnap a filharmonikusokkal szándékozom tárgyalni a komáromi Lehár-ünnepségekkel kapcsolatban. Pozsonyból tovább utazom Bécsbe, ahol Lehár mestert, kivel személyesen jó ismeretségben vagyok, értesítem a komáromi tervekről és egyben a Jókai Egyesület nevében is megismétlem a kívánságot, hogy a szülőváros ünnepségeinek sikerét személyes megjelenésével is garantálja… Évek óta, kizárólag mint Lehár interpretáló működök, úgy a színházakban, mint a koncerteken, valamint a rádióban is. Európa összes államaiban megfordultam már Lehár műveinek zenei ismertetésével. A berlini Metropol Theater az utolsó években kizárólag Lehár műveit adja elő. Most egy idő óta Budapesten tartózkodom huzamosabban, az ottani Lehár-ünnepségek előkészítése végett. Lehár mester hatvanadik születésnapját az egész zenei világ megünnepli majd, és ebben az akcióban természetesen Komárom, mint a világhírű mester szülővárosa elsősorban kell, hogy kivegye részét.’"

 

1930/29. szám

Szíjj Ferenc dr. a Jókai Egyesület elnöke és Környei Elek a Komáromi Lapok munkatársa levélben fordultak Lehárhoz, meghívta őt a komáromi Lehár-ünnepségekre.

Lehár válasza Berlinből jött:

„Nagy örömmel vettem kedves levelüket, de legmélyebb sajnálatra közölnöm kell Önökkel is, mint a Jókai Egyesülettel is kénytelen voltam közölni, hogy a kérdéses időben külföldi kötelezettségeim folytán már nem vagyok szabad. Bármennyire is szívem legmélyebb vágya lenne hatvanadik születésnapomat szülővárosomban tölteni, nem tehetem azt. Ezért arra kérem Önöket, hogy Komáromban valamelyik daljátékomat magam vezényelhessem. Fogadják megható megemlékezésükért szívből jövő köszönetemet és kérem, tolmácsolják azt szülővárosom közönségének is.

Őszinte hívük Lehár Ferenc”

Fülöp Zsigmond, a Jókai Egyesület elnökségi tagja, a hatvanadik születésnapi megemlékezéssel kapcsolatban írja: „Egyesületünk elnöksége így azután meleghangú üdvözlő levélben köszöntötte a világhírű zeneszerzőt, aki megható levélben mondott a megemlékezésért köszönetet.”

 

1930/38. szám

A „Magyar Hírlap” vasárnapi számában (március 31.)  Lehár Ferencnek hosszabb interjúja jelent meg a lap berlini tudósítójától. Lehár a Magyar Hírlapban a következőként emlékezik meg a komáromi kultúrkörök meghívásáról:

„Annyi meghívást kaptam, hogy nem győzöm lemondani a sok ajánlatot… A legnagyobb örömmel a komáromi Jókai Egyesület meghívása töltött el. Büszke vagyok arra, hogy a komáromiak nem feledkeztek meg arról, hogy ott születtem… Nagyon elszomorít, hogy életkörülményeim megakadályoztak abban, hogy meglátogassam szülővárosomat. Most sem tudom, hogy mikor mehetek oda, pedig a Jókai Egyesületen kívül a Komáromi Lapok szerkesztősége is ünnepélyesen meghívott. Az egyik meghívást, a Jókai Egyesület meghívását, magyar és német nyelven is megkaptam. Akik küldték, attól féltek, hogy már nem tudok magyarul. Pedig amint hallja, még beszédem hangsúlyán is alig lehet észrevenni, hogy németek között élek.”

/Szénássy Zoltán: Lehár – Madách-Posonium, 1995/

(folytatom)

619   Búbánat 2018-03-16 22:39:51

Lehártól; Lehárnak; Lehárról; Lehárra – levelekből, nyilatkozatokból, visszaemlékezésekből

(LXXI.)

Lehár Ferenc és Lehár Antal

Az előzőek során többször idéztem Lehár Ferenc Antal fivére és édesanyjuk levelezéséből.

 

Lehár Antal, báró (Sopron, 1876. február 21. - Bécs, 1962. november 12.) katonaként évekig szolgált Komáromban, később ezredesi rangig jutott az I. Világháború alatt, majd hadtestparancsnokként egységeivel támogatta IV. Károly 1921-es, magyarországi, kudarcba fulladt restaurációs kísérleteit; a második „királypuccs” idején IV. Károly tábornokká léptette elő, és hadügyminiszterként tagja lett az úgynevezett ellenkormánynak. De a király második kísérlete is ugyanúgy elbukott, mint az első. A királyt és családját végül Madeira szigetére száműzték, ahol IV. Károly egy év múlva meghalt. (Búbánat: II. János Pál pápa IV. Károlyt 2004. október 3-án a Vatikánban, a Szent Péter téren boldoggá avatta.)  Lehár ezredes kegyvesztett lett a kormányzat előtt, állásából felmentették, szolgálaton kívüli állományba helyezték. Bécs mellett vásárolt egy kis birtokot, ahol azután élete hátralévő éveit töltötte.

Az idős Lehárné és Antal fia levelezése dokumentáris jelleggel bír a zeneszerző életrajzát illetően. 

Lehár Ferenc hatvanadik születésnapja alkalmával Lehár ezredes közzétette édesanyja őhozzá írt leveleit:

 Franz Lehar's mother Christine Lehar (nee Neubrandt - 1849–1906) with Franz in 1875. Hungarian composer (1870-1948)

„1906. aug. 6-án halt meg anyánk. Az ő levelei hűen tükrözik az ő tiszta lelkét. Nekem ezek becses emlékek. Anyánk teljes élete benne van, minden reménye, elvárása, álma. Ezek a kis levélkék, melyek nevét viselik, drága relikviák nekünk. Amikor én ezeket Ferenc bátyám 60. születése napjára kinyomtattam, nemcsak az történt, hogy az ő végtelen szeretetére gondoltam, ami bennünket, gyerekeket örökre összekötött és velünk nőtt, hanem, hogy az ő ránk sugárzó szeretete megújul bátyám születésnapján, és kifejezi a testvéri szeretet emlékművét.”

/Szénássy Zoltán: Lehár – Madách-Posonium, 1995/

(Folytatni fogom.

618   Búbánat • előzmény616 2018-03-04 21:26:38

Lehártól; Lehárnak; Lehárról; Lehárra – levelekből, nyilatkozatokból, visszaemlékezésekből

(LXX.)

A mosoly országa” - Folytatás

A Magyar Királyi Operaházban 1930. december 20-án bemutatott A mosoly országa premierje előtt Lehár így nyilatkozott új művéről a Rádióban:

„Tavaly elővettem egy régi operettemet, melyet a közönség már el is felejtett, hiszen annak idején nem részesült kedvező fogadtatásban, főként a szövegkönyve miatt. Pesten a Király színház mutatta be Sárga kabát címmel. Összehívtam librettistáimat, Victor Leont, Ludwig Herzert és Fritz Löhnert, ők átírták a szövegkönyvet, én a zenét. Így született meg A mosoly országa, amely mostani formájában sokkal izgalmasabb és drámaibb, mint eredetileg volt. A mai kor embere izgalmakra vágyik még az operettszínházakban is, és ez előtt meg kell hajolni. A mosoly országának tavaly volt a premierje a berlini Metropol Theaterben és igen megtisztelő számomra, hogy idehaza az Operaház színpadán csendülnek fel újjászületett operettem melódiái.” (Forrás: Rátonyi Róbert: Operett I. – Budapest, Zeneműkiadó, 1984)

Az Esti Kurír a következőket írja:

„Lehár, Puccini mellett a világ legnépszerűbb zeneszerzője. A huszadik század első negyedében az emberiség valósággal fürdött a Lehár-muzsikában… Aki példátlan és egyedülálló népszerűségében kételkednék, üljön le a rádiója mellé. Bármely este meggyőződhet róla, hogy 200 hullámhossztól 2000 hullámhosszig Franz Lehár nevét emlegetik legtöbbet a rádióhangversenyek speakerjei. Ez a Franz Lehár magyar ember. Magyarnak vallja magát. Művei, amelyekben a magyar elem a régi közjog paritáselvének megfelelően érvényesül, sokban hozzájárultak… a magyaros zene külföldön való megkedveltetéséhez. Mindezekből nyilvánvaló, hogy Lehárnak ott a helye a magyar Operaházban, amely negyedszázad előtt sikerrel adta elő Lehár Kukuska című, véleményünk szerint költői és sikerült dalművét, húsz esztendő előtt pedig a Hercegkisasszonyt. (Forrás: Esti Kurír, Fodor Gyula, 1930. december 21.)

Lehár: „Ez az opera az én legjobban sikerült művem, amit eddig megírtam, színpadi alakításaiban felülmúlja A víg özvegyet. Ez az életem csúcsát jelenti.” mondta Lehár A mosoly országáról. (Forrás: Bernard Grun: Dejiny operety, Opus, Bratislava, 1980.)

Hogy mennyire élete és sikere teljében volt ekkor Lehár, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Berlin valóságos Lehár-lázban égett. Nem kevesebb, mint hét színházban játszottak egyszerre Lehár-operettet. Még „Lehár Ünnepi Játékokat” is rendeztek, a Paganini, A cárevics, a Friderika és A mosoly országa című operetteket adták elő.

A korabeli sajtó az utóbbi kapcsán írja:
Valahányszor csak megjelent a dobogón vagy a színpadon, lelkesen ünnepelték Lehárt. A második felvonás végén, amikor arany babérkoszorút adtak át neki. a közönség szűnni nem akaró lelkesedéssel adózott az ünnepeltnek.”  (Forrás: dr. A. H. , Lehár-Festspiele in Berlin (Lehár Ünnepi Játékok Berlinben), Neues Wiener Tagblatt, Bécs. 1930. IV. 25.)

1930. szeptember 30-án Budapesten is ünnepi hangversenyt rendeztek Lehár tiszteletére.

A Zene című folyóirat így méltatja az ünnepeltet:

„Lehár Ferenc április 30-án töltötte be 60. életévét. Teljes frissességben dirigált Berlinben. A mindenfelől érkező ünneplés hírei bizonyítják, hogy Európában ma ő a legnépszerűbb zeneszerző. Az operett műfajnak mindenesetre klasszikusa: invenciója mellett műgondja avatja erre.”  (Forrás: Zene, 1930/15)

/Szénássy Zoltán: Lehár – Madách-Posonium, 1995/

 

(Folytatni fogom)

617   Búbánat • előzmény614 2018-02-21 22:18:57

Lehártól; Lehárnak; Lehárról; Lehárra – levelekből, nyilatkozatokból, visszaemlékezésekből

(LXIX.)

Lehár: Friderika c. operettje (1930)

Békássy István és Honthy Hanna

Lehár Ferenc 1930 áprilisában ünnepelte 60. születésnapját, akit Budapesten is felköszöntöttek.  Az ünnepségsorozatnak része volt október 31-én a Friderika bemutatója a Király Színházban.  

Gál Róbert írja „Óh, lányka, óh lánykám…” - Lehár, az  operett fejedelme című könyvében – melyből idézek sorokat:

A darab próbái a forró augusztus után kitűnő hangulatban, a nyár végén kezdődtek. A színház csőd közeli helyzete egyelőre lekerült a napirendről. A bankok hiteleztek.

Lázár Ödön igazgató vette a fáradságot – ritka dolog -, és a lakásán kereste fel a Király Színház első számú díváját, Honthy Hannát.

- Mi szél hozta hozzám, direktor úr? kérdezte várakozóan Honthy? Baj van a színházban, vagy tisztelgő látogatás talán? kérdezte várakozóan.

- Nem, nem, Hanna, tudja, nagy tisztelője vagyok Önnek. Évtizedek óta csodálom, ámulom és bámulom az Ön rendkívüli tehetségét. Gyönyörködteti, andalítja és elbűvöli az emberiségnek azt a részét, amelyet egyszerűen közönségnek nevezünk. Mint az operett koronázatlan királynője, őrzi a műfaj hagyományait, az operettvilág törvényeit, szabályait, és senkitől sem engedi megszegni.

- Ne udvaroljon, Lázó!

- Hanna, Lehárbemutató lesz a Király Színházban. Ha elfogadja ajánlatomat, a női főszerep az Öné.

- Miről van szó?

- Nem szokványos operettszerep. Ha meglátja a zongorakivonatot, egyetért majd velem. Két szóval: opéra comique.

- Lázó, csak  nem azt kívánja tőlem, hogy operát énekeljek?

- Hanna, drága, én semmit sem kívánok, csak azt, hogy vállalja el Lehár Friderikájának címszerepét. Lehár ragaszkodik hozzá, hogy maga legyen Friderika.

[…] A Friderika premierje péntekre esik… kinn zuhog az eső, hideg köd gomolyog a főváros fölött. … Bent a Király Színházban meleg van, egyre forróbb a hangulat. Budapest társadalmi és művészi életének színe-java ott tolong az előcsarnokban. Horthy Miklós kormányzó Klebelsberg Kunó kultuszminiszterrel és Ripka Ferenc főpolgármesterrel beszélget. Odébb Kálmán Imre, Rátkai Márton és Beöthy László társalog.

Lehár kicsit feszeng, kipirulva hallgatja a jubileumi ünnepség háziasszonyát, operettjeinek kedvenc primadonnáját, Lábass Jucit – ki felidézi neki a régi időkből az 1918-as Pacsirta-premiert, melyben játszott és Lehár dirigált és lám, tizenkét év elteltével ismét az ő kezében van a karmesteri pálca… De még az előadás elkezdése előtt sorba mutatja be neki azokat a jóbarátokat, akik üdvözölni kívánják, és az ünnepi szónokokat  jelenti be: Lehár szülővárosának, Komáromnak főpolgármestere, Alapy László; a Király Színház igazgatója, Lázár Ödön;

Harsányi Zsolt szavait viharos tetszésnyilvánítás kíséri:

„Kormányzó urunktól már megkaptad a polgári érdemrend másodosztályú keresztjét. De hordasz te egy másik keresztet is – a sorsodat, hogy magyar vagy. Bízzunk benne, hogy az utóbbi kereszt nemsoká lesz súlyos teher. Ellenkezőleg, dicsőség és büszke öröm.”

[…] Az ünnepség és a Friderika premierje után a színház színpadán svédasztal várja a vendégeket. Lehár alig tud kiszabadulni a barátok gyűrűjéből.  Honthyhoz igyekszik.

Hanna Beöthy családi páholyában, a bal négyesben Kálmán Imrével beszélget.[…] Lehár megáll Hanna előtt. Zsebkendőjével titkolni igyekszik, hogy szeme csupa könny. Hanna kezére hajol, megcsókolja.

- Friderikámmal Berlinben, Münchenben, Lipcsében, Bécsben és Prágában jártunk, csodálatos előadásokban volt részem. De ilyen Friderikám, mint maga, Hanna, sosem volt, és sosem lesz többé. Imre ismeri azt az érzést, azt a hangulatot, amikor nem hallom saját melódiáimat. A zenekart sem. Csak azt érzem, hogy valaki kilép a múltból, és visz magával olyan világba, amelyről eddig csak álmodnunk adatott. Most a maga jóvoltából nemcsak álmodunk róla, hanem át is éljük…

(folytatom)

616   Búbánat • előzmény613 2018-02-20 11:02:15

Lehártól; Lehárnak; Lehárról; Lehárra – levelekből, nyilatkozatokból, visszaemlékezésekből

(LXVIII.)

Lehár Ferenc  és A mosoly országa

Bár a Friderika a Metropol-Theaterben csak rövid karriert futott be, mégis ott került sor a következő ősbemutatóra is. A címe: A mosoly országaRichard Tauber volt az, aki rábírta Lehárt A mosoly országa megkomponálására. 

Lehár visszaemlékezése: „Meglátta nálam A sárga kabát partitúráját, elmélyedt benne. s közölte, hogy feltétlenül énekelni kíván ebben az operettben.” (Franz Lehár: Der Konflikt Lehárs mit Rotters. Wie es zum „Krach” kam [Lehár konfliktusa Rotterékkel. Hogyan került sor a „botrányra”), Neues Wiener Journal, Bécs, 1930. XII. 28.)

Herzer és Löhner szövegkönyvíró urak készek voltak a könyv átdolgozására, s a közel hetvenéves Victor Léon áldását adta rá. Lehár és Tauber megbeszélték a legfontosabb zenei változtatásokat, majd kapcsolatba léptek Rotterékkel Berlinben, hiszen – a Friderika betanulásának tapasztalatai szerint – alighanem ott kínálkozott a legjobb lehetőség az új terv megvalósítására.

Lehár nyilatkozata: „Nem tudom, hogy a Friderika olyan világsiker lett volna-e, amilyen, ha nem készítették volna elő azzal a nemesen művészi munkával, amit a Metropol-Theater az előadásra fordított … s Alfred és Fritz Rotter, valamint hűséges segítőtársuk, Friedmann-Friedrich minden részletre fanatikusan ügyelő rendezői energiája nélkül. Nekem, mint alkotó művésznek valóságos ünnep volt, amikor újból beléphettem a Metropol Színházba, hogy eme harcostársaimmal együtt, akikhez hozzá kell számítanom a nagyszerű Vera Schwarzot is, előkészítsem új művem premierjét. A világ semelyik színházában nem találkozhattam ehhez fogható áldozatkész szeretettel, rendíthetetlen energiával, mely csak egyre törekszik: hogy a lehető legjobbat hozza létre. Remek direktorok, remek művészek, remek város! (Franz Lehár: Der neue Weg der Operette [Az operett új útja], Neues Wiener Journal, Bécs, 1929. X. 19.)

A mosoly országa az 1923-ban Bécsben bemutatott A sárga kabát átdolgozása. „Lehár sok mindent megváltoztatott, több mindent hozzákomponált, s mindenekelőtt lényegesen retusálta a hangszerelést. Egzotikus koloritot kevert a bécsi hangzatokhoz, a bécsi keringő dallamaihoz. kínai szerelmes dalok gyengéd melódiáihoz a keleties tánczene topogó ritmusai társulnak; mindezek felett lebeg egy tarka színekben csillogó, virágos és érzéki hangzatokban dúskáló hangszerelés.”

A sárga kabát kapcsán, az alakok az átdolgozás során felértékelődtek, új neveket, rangokat kaptak, hogy az új művet egyértelműen el lehessen határolni a régitől.

Az a tény, hogy a műben nincs happy end, megfelelt a zeneszerző és munkatársai új irányvonalának. Ez már a korábbi műveiben is megmutatkozott, s a sajtó is tudomásul vette:

„Lehár új szövegkönyvírói úgy vélik, hogy a mesternek sokkal jobban megfelelnek a szerelmi lemondással teljes felvonásvégek, s hogy Lehár túl van a happy end-perióduson.”(Forrás: Die Fackel, Bécs, 1919. október)

Lehár így indokolta meg ugyanezt: „Korunk közönségének lelkiállapota módot ad az operettnek is arra, hogy elálljon a hazug happy endtől. A költői alap a maguk valóságosságában hagyja kicsengeni a megpedzett konfliktusokat, a zeneszerző az operettől az operáig emelkedhet, s nem kell visszariadnia a bonyolult zenei kifejezéstől.” Franz Lehár: Der neue Weg der Operette [Az operett új útja], Neues Wiener Journal, Bécs, 1929. X. 19.)

Lehár visszaemlékezése:

Legismertebb dalom alighanem a Vágyom egy nő utánA mosoly országának ez a slágere már megvolt A sárga kabátban is, igaz, más de szintén igen kedves szöveggel, ám akkor senki nem figyelt fel rá. Rossz helyen állt a szövegkönyvben, csak az utolsó felvonásban hangzott fel, három perccel azelőtt, hogy a függöny legördül, amikor az emberek már a ruhatárra gondolnak. Most kissé átigazítottam a dallamot, a szám jó helyre került – és ez megtette a hatását.” (Forrás: F. L. : Wie entsteht ein Schlager? Komponisten polulärer Melodien über ihre Erfolgsnummern. Er kommt und er sist da…[Hogyan születik a sláger? Népszerű dallamok komponistái a sikerszámaikról. Jön, és aztán itt van…], Neue Freie Presse, Bécs, 1932., IV. 24.)

Otto Schneidereit: Lehár (Zeneműkiadó, Budapest, 1988)

 

Az 1930. év szeptemberében Bécsben,  a Theater an der Wien is bemutatja A mosoly országát - természetesen Richard Tauberral és Vera Schwarzcal a főszerepekben -, hatalmas sikerrel, és három hónappal később,  december  20-án már Budapesten is megvolt a premiermégpedig a Magyar Királyi Operaházban, ahol maga a zeneszerző dirigálta új művét. Lehár és új darabjának ünneplése része volt annak az ünnepségsorozatnak, amely hazánk világhírű komponistája tiszteletére szerveződött abból az alkalomból, hogy áprilisban betöltötte 60. életévét, és ez a kerek születésnapi évforduló azt is jelentette, hogy minden az ünnepelt körül forgott…

 

(Folytatom)

615   Haandel 2018-02-19 18:52:41

Cairo Opera House
Franz Lehár: The Merry Widow 
22 February 2018 | 8 00 PM

614   Búbánat • előzmény613 2018-02-15 18:00:10

Lehártól; Lehárnak; Lehárról; Lehárra – levelekből, nyilatkozatokból, visszaemlékezésekből

(LXVII.)

Horthy Miklós visszaemlékezése Lehár Ferencre – Lehár hatvanéves

A magyar főváros a Friderika című operett bemutatásával ünnepelte Lehár hatvanadik születésnapját.

A Friderika Goethe életét állítja színpadra. A darab ünnepélyes keretek közt a Király Színházban került műsorra (1930. október 31.)

Az előadáson megjelent a kormány számos tagja, sőt a kormányzó is: „Mikor a függöny felment, a színpadot virágerdő borította – írja az egykori szemtanú -  Középen állt Lehár, akit először a régi katonatársak köszöntöttek fel Fricsay Richárd katonakarmester úrral az élen… Azután jöttek a szónokok: Lehár szülővárosának, Komáromnak polgármestere, majd Lázár Ödön, a színház igazgatója, s végül Harsányi Zsolt.” A címszerepet pedig nem más játszotta, mint Honthy Hanna.

A bemutató délelőttjén a kormányzó kihallgatáson fogadta Lehárt, és érdemei elismeréseként a Magyar Érdemkereszt második fokozatával tüntette ki. Annak idején, az 1890-es évek elején, Polában együtt szolgáltak a haditengerészetnél. Persze akkor még egyikük sem gondolta a másikról, hogy milyen karriert fut be az idők idővel.

Emlékirataim című művében Horthy kormányzó is kitér kettőjük barátságára:

"Bécset nem ok nélkül nevezték a dalok városának. Elsőrangú zenét élvezhettünk ok, klasszikust meg könnyebbet is egyaránt.  Az utóbbi vonatkozásban elsősorban Lehár Ferenc operettjeire gondolok. Pályafutását ennek nagysikerű kibontakozása során állandóan különös érdeklődéssel kísértem. Lehár ugyanis három éven át mint tengerészkarmester működött, és gyakran megfordult az én polai legénylakásomon, ahol új szerzeményeit adta elő vagy kísért, ha énekeltem. Jól emlékszem még, milyen nagy reményeket fűzött első operájához, a Kukuskához, amelyet akkoriban írt. Kezdetben bizony ez a reménysége nem vált valóra. A tengerészkarmester szerzői buzgósága elöljáróinak nem tetszett, és Lehárt mint ’alkalmatlant’ – elbocsátották… Mindez azonban csak használt a nagy tehetségű muzsikusnak, mert ezután szabadon áldozhatta életét igazi hivatásának, és meg is ajándékozta a világot számos operettel, önmagának pedig az egész földön fényes hírnevet szerzett. Később gyakrabban találkoztunk Ischlben is; itt Lehár a Traun partján szép villát vásárolt. Ezzel is szerencsésen járt; a mindenestül megvett épület padlásán ugyanis olyan nagy értékű metszeteket és képeket talált, hogy azok eladásából a ház egész vételárát kifizethette. A régi idők emlékére később kitűnő magyar indulót szerzett, és nekem ajánlotta.”

(Forrás: Horthy Miklós: Emlékirataim, Európa – História, Budapest, 1990. 71-72.)

Szénássy Zoltán: Lehár  (Madách-Posonium, 1995)

 

(Folytatom)

 

 

613   Búbánat • előzmény612 2018-02-11 22:27:52

Lehártól; Lehárnak; Lehárról; Lehárra – levelekből, nyilatkozatokból, visszaemlékezésekből

(LXVI.)

„Friderika”

Volt már szó arról, hogy szövegkönyvei megválogatásakor Lehár soha nem volt túlságosan ügyes. Hol valamilyen részlet csábította, hol jelentéktelen mozzanatoktól hatódott meg. Így történhetett, hogy még A cárevics előkészületei közben sikerült felkelteni az érdeklődését újabb téma iránt.

Lehár Ferenc:

„Felkeresett két szerző, átadtak egy kész szövegkönyvet, s felkértek, hogy komponáljam meg a zenéjét. A cselekmény középpontjában az ifjú Goethe áll, s be kell vallanom: megriadtam a gondolattól. Goethe mint operetthős – ez talán túlságosan is merész elgondolás, s szerelme az ifjú sesenheimi Friderika iránt túl banális téma egy operettnek. Megkértem a két szerzőt: hagyják nálam a librettót; időt akartam nyerni, hogy kitaláljak valami kifogást. Ők azonban mindenáron máris fel akarták olvasni. Ráálltam, s már az első jelenettől meghatódtam: el voltam ragadtatva. Amikor befejezték, így szóltam: uraim, állok rendelkezésükre!  /Forrás:  Franz Lehár: Das  Geheimnis meines Erfolges (Sikerem titka), Neue Freie Presse, Bécs, 1928. VII. 19./

A szerzők: Ludwig Herzer és Fritz Löhner voltak, s amit hoztak, a Friderika szövegkönyve.

Lehár 1927 folyamán, egy drezdai szállodában összeismerkedett bizonyos Alfred Rotterrel, aki Fritz nevű testvérével együtt igazgatta a berlini Metropol-Theatert. Valami szenzációt kerestek a felújított-megszépült színházuk számára, s Alfred Rotter úgy vélte, Lehár szolgálhatna ilyesmivel…  A bemutató jogát megkapták tőle. A színházi világba lassanként beszivárgott az új mű híre, s a Rotter-fivérek minden erejükkel azon voltak, hogy kikürtöljék, mire készül a Metropol.   A bemutató napján, 1928. október 4-én kisebb tüntetés volt a színház ellen (csőcselék tele plakátozták a várost, tűrhetetlennek tartva  Goethe „operettesítését”), de végül a premiert nem zavarta meg semmi. 

Persze Richard Tauber énekelte Goethét.  Egyesek meg is fogalmazták: nem Goethe volt a fontos, nem Goethe szerelme a sesenheimi Friderika iránt, s nem kettejük találkozása és búcsúja. Csupán a darab alapszituációja volt fontos, mely módot adott Tauber hangjának, hogy csattogjon, mikor szerelembe esik, s varázsaltos mezzavoce és olvadékony fejhangokat leheljen, mikor válni kell.  A komponista tehát „alkalmat adott Taubernek, hogy ötször, s mindenkor más-más eszközökkel építse fel a slágerek-slágerét:

Ó, lányka,  lánykám, imádlak én,

Te drága. te drágám. te légy enyém.

Tiéd az életem, légy a hű szerelmem,

Add a szádat engedelmesen.”

A kritika szerint: „Az a mód, ahogyan a költőt bemutatják, teljességgel méltó hozzá; mint ahogy az ellen sem lehet kifogást emelni, hogy a sesenheimi szerelmi álmoknak valójában nem az vetett véget, hogy Goethét magához hívja a weimari herceg. […] A komponista azon módja, ahogyan megzenésítette a témát, mélyen a szív érzelmeiben gyökerezik, leleményét a szerelmi idill bensőségessége szikráztatja fel, s e tekintetben a szív mélyeiből fakadó muzsika teljességgel német.”

S alighanem éppen ez volt az, amit Lehár akart:

„Meggyőződésem, hogy 1927 óta, amikorra túljutottunk az infláció utóhatásain, hatalmas változás ment végbe a közép-európai lélekben. Azt mondhatnók. s joggal, hogy a kedélyek stabilizálódtak. Az emberek kezdtek újra hinni egymásban, s kezdtek arra is építeni, hogy ez holnap is így lesz. Újból foglalkozhattunk önmagunkkal, volt időnk, hogy kiépítsük belső világunkat. Ilyen korszakok jótékony hatással vannak a zenére… Akkoriban sem megszövegezni, sem megkomponálni nem lehetett volna egy operettet úgy, mint húsz évvel azelőtt.  Érettebbek lettek az emberek, nem tűrték többé a felületeskedést. Ám a nagy témák megragadták őket, ezektől nem engedték magukat lenyűgözni. Erre vezetem vissza – ha most már szólhatok a magam munkájáról – Friderikám világsikerét, melynek motívumát egy igen nagy, történelmi mércével mérhető ember életéből merítettük."

 /Forrás: Franz Lehár: Der neue Weg der Operette (Az operett új útja), Neues Wiener Journal, Bécs, 1929. X. 19./

/Az idézeteket Ottó Schneidereit Lehár című életrajzi könyvéből vettem át. Zeneműkiadó, Budapest, 1988/

 

(Folytatom)

612   Búbánat • előzmény609 2018-02-09 23:13:54

Lehártól; Lehárnak; Lehárról; Lehárra – levelekből, nyilatkozatokból, visszaemlékezésekből

(LXV.)

A cárevics: Lehár és  Richard Tauber

A Frasquita és a Paganini után következett  A cárevics  -  a Richard Tauber tenorista nevével fémjelzett újabb Lehár-operettbemutató (1927. február 16., Berlin, Deutsches Künstlertheater).

Egy ideje már neki is volt villája Bad Ischlben, s így könnyen meglátogathatták egymást. Tauber órákon át ült Lehár mellett a zongoránál, együtt dolgoztak A cárevicsen, együtt alakították, finomították – de még hiányzott az, amit mindketten „a” Tauber-dalnak neveztek: olyan zeneszám, amelyik mindenben megfelelt Tauber hangjának, annak lehetőségeinek és sajátosságának. Lehár eljátszott neki mindenfélét, de egyik változat sem felelt meg neki. Tauber végül azt javasolta, csináljon valami a Paganinihez hasonlót, olyasmit, aminek ugyanaz az eleje és a vége, mint abban a híres dalban, hogy

Volt nem egy, de száz babám,

Nem vártam én, míg csókot ád a lány…

s ahol a két rész között egy más jellegű középrész helyezkedik el.

Lehár még aznap este – elég későn, Tauber éppen lefekvéshez készülődött – két dalt vitt át az énekeshez, válasszon közülük. Persze csak a zongoraszólamot, hiszen szöveg még nem volt hozzá. Az egyik dallam rendkívül megtetszett az énekesnek. Mármost Lehár tudta, hogy Tauber mit akar, s tudta, hogy kívánságai sohasem szeszélyek, hanem mindenkor az ő zenei érzéseiből fakadtak. Ezért tréfása azt mondta neki: „Nehogy néhány nap múlva megint azt mondhassad, hogy ez nem tetszik neked, igazold a dal elfogadását a vázlatkönyvemben.”   Tauber beleírta Lehár kottafüzetébe: „Elfogadva! Richard.(Forrás: Richard Tauber, Hamburger Nachrichten, Hamburg, 1927. 12. 5.)

Ám a  Deutsches Künstlertheater próbáin mégis épp e dal körül robbant ki vita. Egyszerre mindenki úgy érezte: hátha mégsem olyan hatásos. Lehár valami újat akart komponálni, ám Tauber szilárd maradt, s így megmaradt a dal is: „Willst du? Willst du? Komm und mach mich glücklich” (Akarod? Akarod? Jöjj, tégy boldoggá”) kezdetű rész  a cárevics és Szonya kettősében.

A mű egyértelműen Lehár diadala volt. Taubernek négyszer meg kellett ismételnie a Willst du-t; más zeneszámoknak is kirobbanó sikere volt. A legnépszerűbb persze az úgynevezett Volga-dal lett…

A közönség ismét kegyeibe fogadta  az új Lehár-darabot, a sajtó, amint az már megszokott volt, újra csak a szüzsé hiányosságait ostorozta:

„Lehár régóta hajlik az operaszerű tálaláshoz, s ez az utóbbi évek során egyre veszedelmesebb méreteket öltött. Ez vonzza őt az affektáltan komolykodó szövegkönyvek felé. Ezek a librettók szenvedélyesen igyekeznek konfliktushelyzeteket teremteni, egyre csak drámai mozzanatokra vadásznak, s ha már szerencsésen sikerült mindent úgy összegabalyítani, hogy senki sem tudja, hogy fiú-e, vagy lány, akkor otromba operett-pszichológiával szét bogozzák azt a gordiuszi csomót, amit nem is volt érdemes szétbogozni…”  (Forrás: Schrenk, Der Zarewitsch. Deutsches Künstlertheater, Deutsche Allgemeine Zeitung, Berlin, 1927. II. 17.)

A teljességhez tartozik ugyanakkor, hogy a darab muzsikáját alig érte kifogás, sőt néhány emlékezetes részletét külön is kiemelték, összességében úgy vélték, a mű valóban tükrözi az orosz jelleget:

„A kórusok, a balalajka-dal, a vengerka-dal is nagyon eredeti és nagyon szlávos. Persze a partitúrában mindenütt felcsendül a hamisítatlan lehári hang is, az a lágyan dallamos, belülről kifelé izzó hang.”  (Forrás: dr. Erich Urban, Der Zarewitsch, Lehár im Deutsches Künstlertheater, B.Z. AM MITTAG, Berlin, 1927. II. 17.)

„Mindig újra meg újra megörvendeztet muzsikájának dallamos nyelvezete. Ebben az apart kolorit iránti érzékkel hangszerelt partitúrában semmi nem banális, semmi nem elcsépelt. Cseng és bong, lírája előszeretettel siklik át a széles hárfa-glisszandókon; operaszerűen építette fel és fokozta a nagy együtteseket, legfőképp a második felvonás fináléjában, ahol a viharzó érzelmek tornyosuló hullámai gátlástalanul csapnak össze az énekhangok felett… A szövegkönyv (Heinz Reichert – szöveg; Jenbach Béla – versek)  a csúcspontokon bosszút áll a zeneszerzőn: túlságosan is komoly muzsikát kényszerít ki, olyat, mely tulajdonképpen épp oly kevéssé illik a vidám műfajhoz, mint a librettó az operetthez.”  (Forrás: Moritz Lieb, Der Zarewitsch. Die neue Lehár-operett im Deutsches Künstlertheater. Berliner Morgenpost, 1927. II. 18.)

/Az idézeteket Ottó Schneidereit Lehár című életrajzi könyvéből vettem át. Zeneműkiadó, Budapest, 1988/

A cárevics-bemutató kapcsán egy kedves anekdotát ismertet Winkler Gábor az Operett könyvében:

„Warum hat jeder Frühling, ach, nur einen Mai?” (Miért hoz minden tavasz csak egyszer májust?”) - énekli a darabban Szonya, a mű egyik sikerszámaként. Richard Tauber ezzel kapcsolatban a következő sorokat jegyezte fel naplójába: „ Warum leben Lehár-Lieder ewiger? Weil sie aus dem zweiten Frühling kommen.” (Miért élnek a Lehár-dalok az örökkévalónál is tovább? Mert abból a bizonyos második tavaszból jönnek.”)

 

(Folytatom)

611   Haandel 2018-02-08 15:32:41

In diretta dal Teatro La Fenice di Venezia 
DIE LUSTIGE WITWE  (LA VEDOVA ALLEGRA)
08/02/2018 | 19:00 | Rai Radio 3

Operetta in 3 atti di Victor Léon e Leo Stein
Musica di Franz Lehár

Hanna Glawari, Nadja Mchantaf
Conte Danilo Danilowitsch, Christoph Pohl
Valencienne, Adriana Ferfecka
Kromow, Willam Corrò
Baron Mirko Zeta, Franz Hawlata
Visconte Cascada, Simon Schnorr
Camille de Rossillon, Konstantin Lee
Raoul de St Brioche, Marcello Nardis
Bogdanowitsch, Roberto Maietta
Sylviane, Martina Bortolotti
Olga, Zdislava Boková
Pritschitsch, Nicola Ziccardi
Praskowia, Daniela Baasová
Niegus (ruolo parlato), Karl-Heinz Macek 
Lolo, Alessandra Calamassi
Dodo, Mariateresa Notarangelo
Jou-Jou, Rossella Contu
Frou-Frou, Alessandra Gregori
Clo-Clo, Chiara Lucia Graziano
Margot, Krizia Picci

Orchestra e Coro del Teatro La Fenice di Venezia
direttore, Stefano Montanari

610   zenebaratmonika 2018-01-30 14:01:11

Haus- und Rollendebüts

Das Wiener Staatsopernmagazin. Ausschnitte aus aktuellen Aufführungen der Wiener Staatsoper. Gestaltung: Michael Blees

Playlist

Komponist/Komponistin: Franz Lehár
Titel: Lied des Octavio aus der Operette "Giuditta" / 1.Bild
Solist/Solistin: Andreas Schager /Octavio
Orchester: Orchester der Wiener Staatsoper
Leitung: Cornelius Meister
Länge: 03:28 min
Label: MS STOP 31.12.2017

Ha jól értelmezem, már megy az operett Bécsben, de ennek nem látom nyomát. https://www.youtube.com/user/wrstaatsoper/videos

 

609   Búbánat • előzmény607 2018-01-23 23:29:21

Lehártól; Lehárnak; Lehárról; Lehárra – levelekből, nyilatkozatokból, visszaemlékezésekből

(LXIV.)

A Paganini komponálásakor Lehár Ferenc túl van az ötvenen. Az ember azt gondolhatná, hogy már „kiírta” magát, a továbbiakban esetleg csiszolgatja eddigi műveit. Az ötvenöt éves Lehár azonban ismét alkotni kezd. Négy nagysikerű operettet (Paganini, Cárevics, Friderika, A mosoly országa) is írt.  Ezt az új korszakot „Tauber-korszaknak” is szokták nevezni, mivel e művek legismertebb tolmácsolója Richard Tauber, a kiváló tenorista volt. Tauber jelentette ki egyébként, hogy „Lehár nem operettet írt, hanem Lehárt”.

A Paganini bécsi bemutatója: 1925. október 30.,  Johann Strauss-Theater

Így ír a Theater, Kunst und Literatur  az október 31-én megjelent kritikájában:

„… Nehéz leírni, amit a második felvonás fináléja után műveltek. Virágokból épült falak meredeztek a színpadon, mindenki megjelent, köszönetet mondtak egymásnak és a közönségnek, a közönség nekik hálálkodott, s aztán meg kellett jelennie Lehárnak is. Egymagában állt a színpadon, állnia kellett a hála és a lelkesedés rázúduló viharait… Diadalmas győzelmet aratott: a Paganini a legjobb, amit Lehár valaha is írt… A Paganini mindenütt diadalt fog aratni, hiszen dallam nélküli világunk közepette valamennyi ország közönsége türelmetlenül szomjazik az igazi melódia csókjára.”

A Paganini ősbemutatóján a címszerepet elfoglaltsága miatt nem Tauber, hanem Carl Clewning kamaraénekes énekelte. Anna-Elise hercegnő megszemélyesítőjének Kosáry Emmyt, a Király Színház egykori primadonnáját választották. Egy héttel a Paganini bemutatója után viszont Tauber lemezre énekelte az operett legszebb dalait.

A Paganini berlini bemutatója: 1926. január 30., Deutsches Künstlertheater

Ezt írja a Berliner Tageblatt a január 31-én megjelent kritikájában:

„… A mű egyetlen értéke a zene. Lehet, hogy Lehár korábbi műveiben eredetibbnek mutatkozott, hogy több gyújtó hatású ötlettel sziporkázott, ám a Paganini kétségtelenül a legérettebb, legmesteribb partitúrája. Semmi banális nem került ki a keze alól, minden – eltekintve néhány kényszermegoldástól a második felvonás fináléjában – rendkívül jól van megcsinálva. Nagyon elegáns és színes a hangszerelés, s ott sem túl tömör, ahol bőségesen él a rézfúvósokkal. Helyenként kissé sajátos, például az utolsó buffó-kettősben, ahol unisono énekel a fagott és a piccolo… A Paganini azon áll és bukik, hogy ki énekli am két főszerepet. Márpedig ha ezt a Paganinit Richard Taubernek hívják. s ha Elisaként Vera Schwarz áll a színpadon, akkor eleve biztos a siker.”

 

Franz Lehár: „Wie ein Operettenerfolg entsteht, Vom Libretto bis zum Star” (Hogyan születik a siker. A szövegkönyvtől a sztárig.), Neues Wiener Journal, Bécs, 1936. VII. 26.:

„A bemutató jó szereposztása már félig-meddig garantálja a sikert. Csak ritkán esik meg, hogy az olyan operett utóbb sikerre vergődik, amelyet a közönség a bemutatón visszautasított. Ha azonban megvan a siker, akkor a következő színidirektor is megmozgat minden követ, hogy ő is előadhassa a darabot. A főszerepeket a kedvenc színészekre kell bízni. Mennyire más lett volna a Paganini sorsa, ha a bécsi előadás után nem került volna sor a fenomenális berlini estére, Richard Tauberral és Vera Schwarz-cal.” 

Források:

Szénássy Zoltán: Lehár (Madách-Posonium, 1995

Gál Róbert: Óh, lányka, óh, lánykám – Lehár, az operett fejedelme (Rózsavölgyi és Társa, 2006

Otto Schneuidereit: Lehár (Zeneműkiadó, 1986

A Paganinit Pesten  a Városi Színház mutatta be 1926. május 7-én. A bemutató kapcsán az alábbi kritika jelent meg a Nyugatban:

(Korábban, más helyen, idéztem Lányi Viktor színházi kritikájából, de itt is érdemesnek tartom újra leírni:


„…Lehár Ferenc végig eredeti muzsikát komponált a darabhoz, Paganini-citátumot csak egy helyen használ fel, ott ahol ezt a cselekmény logikája megköveteli. És ez az új Lehár-zene igazán remekbe készült. Mintha hősének legendás virtuozitása sarkallta volna. A Paganiniben Lehár teljes pompájában csillogtatja kiváltságos tehetségét. A dallamkitalálás természetes bája és eleganciája, a feldolgozás ötletessége, a zenekari paletta színgazdagsága, a graciózus és mégis telivér formalelemény szerencsés harmóniában találkozik itt a zenedrámai elgondolás nagyvonalúságával, amely minden részletet, sőt minden ’számot’ is művészeti hangulati egységbe foglal.” 
(Forrás: Andor Leon)

 

(Folytatom)

608   Búbánat • előzmény607 2018-01-15 12:44:06

Átmásolom ide László Ferenc hozzászólását a Bartók Béla szellemisége topicból:

"A bulvársajtó már száz éve is bulvársajtó volt: alighanem Az Estnél összetévesztették Bartók Bélát Bartók Lajossal. Az utóbbi, 1914-re már feledésbe is merült író lehetett a levél címzettje, nem a 18 éves Béla, annál is inkább, mert Lajosnak volt egy Kendi Margit című drámája."

Miután bemásoltam a nevezett cikket, bennem ugyanezek a szempontok - aggályok - felmerültek a hitelességével: 
egy 18 éves kezdő, zeneakadémiai növendék, aki igaz, már kisgyermekkorban kitűnt zenei tehetségével - még nem volt, nem lehetett elismert, "neves" zenész-komponista - sem aki operaszövegkönyv témában megkeresi Lehárt 1899-ben. 
Másrészt az is furcsa számomra, hogy Lehár operettkomponálási terveiről szól a válaszlevélben - de a legelső operettje, tudjuk, csak három évvel később, 1902-ben kerül bemutatásra, Bécsben: "A bécsi asszonyok".

Bartók Lajos
https://hu.wikipedia.org/wiki/Bart%C3%B3k_Lajos


• Kendi Margit (történelmi dráma, Bp., 1884);

607   Búbánat • előzmény606 2018-01-15 10:35:30

Lehártól; Lehárnak; Lehárról; Lehárra – levelekből, nyilatkozatokból, visszaemlékezésekből

(LXIII.)

"Amikor Lehárnak még rosszul ment."

Az Est, 1914. július 10. (164. szám)

 

"Érdekes dokumentumot vásárolt meg kéziratgyűjteménye számára Ernst Lajos műgyűjtő.

Egy német nyelvű levél ez, amelyet Lehár Ferenc 1899-ben intézett Bartók Bélához, a neves zeneszerzőhöz.

Bartók Béla egy operaszöveget küldött hozzá azzal az ajánlattal, hegy Lehár zenésítse meg. Az operaszöveget Bartók egyik tanítványa írta. Erre válaszolt Lehár a következő levéllel:


Tisztelt Uram! Bocsásson meg, hogy németül írok, de ezt a nyelvet folyékonyabban használom. E levéllel együtt mély köszönettel küldöm vissza a »Kendi Margit« cimű könyvet, amely engem a legteljesebb mértékben érdekel. Hogy miért küldöm vissza, meg akarom magyarázni. A »Kukuska« sikere azt a reményt ébresztette bennem, hogy e darabomat külföldi színpadok is játszani fogják. De minden igyekezetem dacára is egyetlen színpadot sem sikerült megszereznem. Hát nem elég ok ez arra hogy az embernek minden munkakedvét elvegye? Anyámnál gondtalanul élhetnék, de melyik 29 éves férfi vállalná az ilyen életet ?
Én semmiesetre sem! És hogyha én egy éven belül egy második operát is megírok, ki biztosítja nekem annak színpadi előadását Budapesten kívül? Állást vállalni nem akarok. Ki veheti hát rossz néven tőlem, ha a könnyebb múzsa felé fordulok: az operett felé! Ez legalább néhány hónap alatt ezreket jövedelmezhet. Ez az oka annak, hogy ezentúl operák kompozíciójától húzódozom. Bizonyára nem végtelen időkig, mert mihelyt anyagi eszközeim megengedik, hogy igazi hajlamaimat követhessem, nyomban vissza fogok térni az operához.

Tisztelettel, odaadó híve : Lehár Ferenc.

Azóta ez az idő ugyancsak elkövetkezett. A milliók, a melyeket Lehár szerzett és amelyek a világ minden részéből özönlő tantiémekből még egyre gyarapodnak, bizonyára megengednék neki, hogy »igazi hajlamát« követhesse. De úgy látszik evés közben jön meg az étvágy és Lehár tovább komponálja operettjeit."

 

https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/AzEst_1914_07/?pg=68&layout=s

 

606   Búbánat • előzmény602 2018-01-14 00:18:27

Lehártól; Lehárnak; Lehárról; Lehárra – levelekből, nyilatkozatokból, visszaemlékezésekből

(LXII.)

Lehár a Paganini operettjének keletkezéséről nyilatkozik a sajtónak:

„Egy szép napon betoppan hozzám barátom, nála van egy librettó, a szerző neve nélkül, s a kezembe nyomja, holott semmi ilyesmire nem volt szüksége: ha tetszik – mondja -, tartsa meg, ha nem. majd alkalomadtán elviszem! Kivételesen otthon töltöttem az estét, meg rá is értem.  Önkéntelenül kinyitom a füzetet, belelapozik, s már az első jelenetre – a távolról felcsendülő lenyűgöző hegedűszóra – megmoccan bennem valami. Tovább olvasok, és zene, zene árad felém minden szereplőből, minden helyzetből.” (Lehár: Die Operette, wie ich sie mir vorstelle [Az operett, amilyennek én képzelem], Berliner Tageblatt, Berlin, 1926. II.4.)

„ Annyira megragadott, hogy azonnal íróasztalhoz ültem, s egész éjen át megszakítás nélkül, szinte transzban dolgoztam. Felvázoltam az első felvonás zenei körvonalait, sőt, még a másodiknak egy részét is. Amire reggel felkeltem az íróasztal mellől, halálosan ki voltam merülve – s mégis boldog. Azt írtam akkor a vázlatkönyvembe: születésnapi ajándék a jóistentől – mivelhogy éppen április 30-a volt, a születésnapom!” (Lehár: Wie entsteht eine Melodie? [Hogyan keletkezik a dallam?], Neuess Wiener Journal, Bécs, 1937. XII. 25.)

Lehár nem tudta, ki írta a librettót, felkereste hát azt a bizonyos barátját – Viktor Wögerer volt a neve - . hogy megmondja: meg akarja zenésíteni a szövegkönyvet. Kiderült, hogy Wögerer önhatalmúlag cselekedett. Bizonyos Paul Knepler, könyvkereskedő, író és műkedvelő zeneszerző írta a szöveget, saját kedvtelésére. … Lehárnak tetszett a téma és a cselekmény menete, a versekkel kevésbé volt megelégedve. Megbeszélték a dolgot, Lehár eljátszotta Kneplernek, amit eddig komponált. S Knepler volt olyan bölcs, hogy hozzájáruljon Lehár muzsikájához, s még a versezetektől is elállt. Ezeket Jenbach Béla dolgozta át a zeneszerző ízlésének megfelelően, s Knepler librettójából és Jenbach verseiből létrejött a Paganini szövegkönyve.

Ritkán akadt olyan operett-téma, amelyik annyira megragadta volna Lehárt, mint ez. Megszállottan dolgozott, egészen 1924 teléig s azon túl, 1925 tavaszának kezdetéig. Persze a munka elkészültének tengernyi akadály állta útját…

Forrás: Otto Schneidereit: Lehár (Zeneműkiadó, Budapest, 1988)

 

(Folytatom)

 

605   Haandel 2018-01-07 10:33:36

​​​​Opernhaus Zürich (06/2017)
Franz Lehár: Das Land des Lächelns
07.01.2018 | 23:45 | Arte

Prinz Sou-Chong Piotr Beczala
Lisa Julia Kleiter
Mi Rebeca Olvera
Graf Gustav von Pottenstein Spencer Lang
Tschang Cheyne Davidson
Obereunuch Martin Zysset

Philharmonia Zürich
Chor der Oper Zürich
Musikalische Leitung Fabio Luisi 

Inszenierung Andreas Homoki 

604   Búbánat 2017-12-28 10:15:42

Mára számos közterület - utca/út - viseli Lehár Ferenc nevét  Magyarországon:

Sopron - Lehár Ferenc

Vác - Lehár Ferenc

és sorolom tovább: Tát, Nyíregyháza, Győr, Dunakeszi, Tatabánya,  Törökbálint, Miskolc, Komárom, Hajdúszoboszló, Veresegyház, Tököl, Kiskunlacháza, Mezőhegyes

603   Ardelao 2017-12-27 23:36:03

MIKOR FOGADJUK VISSZA?

Dalos László írása:

Százhúsz éve született Lehár Ferenc


„Sikereimet nem a sajátomnak könyvelem el, hanem nemzetemnek.”

Lehár Ferenc mondotta ezt egy interjúban, Budapesten, 1941 végén, amikor már magával hozta — hogy Márkus Lászlónak, az Operaház igazgatójának átadja — új dalműve partitúráját.
 

Felmenőiben csakugyan képviseli magát szinte a teljes Osztrák—Magyar Monarchia; a százhúsz évvel ezelőtt, 1870. április 30-án született zeneszerző mégis mindig magyar állampolgár volt, és magyarnak vallotta magát. Az, hogy valaki úgy érzi, és ki is mondja: ő magyar — választás kérdése. Lehár mindig — Ferencnek írta és tekintette magát, ha Bécsben és onnét nyugatra Franznak írták is.
 

Bad Ischlben élt, házának fölirata: „Lehár Villa.” Bad Ischl Ausztriában van. Ausztriát 1938-ban bekebelezte a nácizmus. Lehár Ferenc, aki magyar útlevéllel jár-kel a világban, ezután mind többször látogat haza, Budapestre. És ahogyan Európát egyre inkább gyötri-kínozza a második világháború, ahogyan a hitlerizmus lábbal tiporja a jogot, az emberséget, az életet, a hetvenen túl járó mester a maga módján akar hitet tenni a szabadság eszméje mellett.

Az új mű, amelyről 1942-ben többször is nyilatkozik — egyszer éppen Gách Marianne-nak, nemrég örökre eltávozott, feledhetetlen pályatársnőnknek —, a Garabonciás címet kapja. Szövegírója Innocent Vincze Ernő. A mű háttere: az 1848-as magyar szabadságharc.  ... Mi ez, ha nem nyílt hitvallás?! A Garabonciás, amelynek egy negyede a Cigányszerelem dallamait használja föl, háromnegyede csupa-csupa új Lehár-dallam. 1943. február 20-án került az Operaház közönsége elé.


Lehár Ferenc a premier küszöbén ezeket írta a Magyar Színpad nevű műsorújság hasábjain:

— Szeretném, ha Józsi diák alakjával emléket sikerült volna állítanom azoknak a lelkes muzsikus garabonciásoknak, akik dalukkal, költő lelkűkkel mindig szolgálatában álltak a nagy eszményeknek; akik kóbor-bujdosásukban, lemondó, küzdelmes vándorlásukban mindig a legszentebbet szolgálták: hazájukat, nemzetüket, népük gondolatait. Szívemhez nőtt dalművem többi szereplője is, de Józsi diák alakjában és egy magyar költő verseire írt új dalaimban akartam elmondani, amit belülről mindig éreztem és érzek: magyar vagyok.
 

Bécs mindig magáénak érezte, dédelgette, megbecsülte. Tíz évvel ez előtt szobrot emelt neki. Ausztriában szinte nincs város, ahol ne viselné valamelyik utca ezt a nevet: Lehár-gasse...

Mi viszont magatartunk. Nem, az istennek sem vesszük tudomásul egy világhírű művész szívét, szavait, szabadsághitvallását! Nálunk röstellkednek a sznobok, hogy százhúsz esztendeje született egy magyar zeneszerző, aki dallamainak megszámlálhatatlan sokaságával csak örömöt adott az emberiségnek.

„Arra törekedtem — mondotta Lehár az említett Gách-interjúban,hogy melódiáimmal egy boldogabb világba vigyem az embereket. ...”

Ez aztán bűn a javából. Nincs is Magyarországon Lehár Ferenc utca!

 

Megjelent: Film Színház Muzsika, 1990. április 28. (34. Évfolyam, 17. szám)

(Tényleg nincs Lehár utca Magyarországon?)

602   Búbánat • előzmény594 2017-12-27 16:06:06

Lehártól; Lehárnak; Lehárról; Lehárra – levelekből, nyilatkozatokból, visszaemlékezésekből

(LXI)

Lehár és az úgynevezett komoly zene

 

„Die Blaue Mazur. Lehár. Premiere im Metropol-Theater (A kék mazúr, Lehár-bemutató a Metropol Színházban), B. Z. AM MITTAG, Berlin, 1921. III. 29.):

„Az a szokatlanul kifejlett muzsikus-temperamentum, mely Lehárt megkülönbözteti a legtöbb konkurensétől, korántsem indítja őt arra, hogy túllépjen az operett területén. Ha akarná, semmi nem állná útját, hogy simfoniettával, szimfóniával vagy más abszolút zenével kísérletezzék. Ám ő megmarad az operettnél, csak éppen olykor kissé szétrombolja az operettnek azt a kevéske maradék stílusát is.” Gondoljunk csak A kék mazúrra, arra az operettre, melynek az „első felvonása több mint két óráig tart, vagyis hosszabb, mint az Istenek alkony első felvonása. S melynek kezdeti háromegyedes ütemét hamarosan félresöpri a muzsikus türelmetlensége, hogy helyet adjon a verismo lármás drámaiságának, Elektra-szerű fokozásoknak, nehéz kórustételeknek, bruckneri fúvós együtteseknek a színpad mögött, rafinált zenekari intermezzóknak a felhőfüggönyös színváltozások alatt. S mindez mégis csak operett akar maradni, hisz ezután a második felvonásban, szinte már csak táncszámokkal találkozunk:”

Otto Schneidereit Lehárról szóló könyvében azt írja, hogy a nem operettszerű zenei eszközök használatáért alighanem a komponista ifjúkori élményei is felelősek. Gyermek- és ifjúkorát át- meg áthatották a hangverseny-és operai élmények. Ha hihetünk a szóbeszédnek s Lehár saját állításának, akkor valóban a Bécsi nők – saját műve (1902) – volt az első operett, melyet életében látott. S az úgynevezett komoly zene iránti vonzalma élete végéig megmaradt.

„Die Blaue Mazur. Lehár. Premiere im Metropol-Theater (A kék mazúr, Lehár-bemutató a Metropol Színházban), B. Z. AM MITTAG, Berlin, 1921. III. 29.):

Moritz Rosenthal, a nagy pianista, egy napon meglátogatta Lehárt bécsi lakásán. Bekísérték a zeneszobába, s várakozás közben belelapozott a zongorán tornyosuló kottahalomba. Csupa olyasmit talált, amiket az ember nem várt volna egy operettszerző műhelyében: Richard Wagner összes művei, Liszt, Brahms, Bruckner, Csajkovszkij, Mahler szimfóniái, Weber, Lortzing, Verdi s legfőképp Puccini operái, néhány Schumann-, Debussy-, Ravel-, Stravinsky-, s Szkjabin-kotta, egy füzetnyi Schönberg, a Salome, az Elektra és A rózsalovag zongorakivonata.”

Lehár intenzíven foglalkozott a kortárs zenével is. Jelen volt Arnold Schönberg Gurreliederének ősbemutatóján 1912 februárjában. Óriási siker volt. Február 24-én ezt írta levelében Antal öccsének:

„Rengeteg erő, tudás és tehetség lakozik ebben a kompozícióban. Ám nem adatott meg neki, hogy közvetlenül megérintse szívünket – mint ahogyan Wagner értett hozzá, hogy hasson ránk, megragadjon, és soha többé el ne eresszen bennünket. Talán csak azért van ez így, mert a forma jóval ridegebb: mindig csak egy-egy énekhang vagy a hatalmas zenekarhoz kapcsolódó kórus. Minden esetre rendkívül érdekes este volt.”

Az opera, a „nagy” muzsika iránti reménytelen szerelme újra meg újra arra csábítja a zeneszerzőt, hogy aránytalanul nagyszabású eszközökkel zenésítse meg a jelentéktelen operettcselekményt, s ezt a kritika is a szemére vetette.

Dr. Crusius, Der Fall Lehár. Kritische Anmerkungen zur „Gelben Jacke” (A Lehár-ügy. Kritikai megjegyzések „A sárga kabát”-hoz), Wiener Sonn- und Montagszeitung, Bécs, 1923. XII. 13.:

„Lehár rangos operett-komponista, s kétségtelenül jogos az a dicséret, mellyel szokatlan bőséggel mindig is elhalmozták. Igen erős artisztikus képességekkel rendelkezik, öröme telik a muzsikálásban, vannak dallam-ötletei, s mindenki másnál inkább arra lenne hivatott, hogy siker tekintetében is túltegyen a többieken. Érdekes módon azonban a többiek mindig lekörözik… Lehárt szeretik Bécsben, népszerű ember, nevének, személyíség-értéke van… Másutt több kritikával fogadják, kevésbe elnézőek vele, s korántsem hajlamosak arra, hogy csupán a neve kedvéért magukra sózassanak olyan operetteket, melyek nélkülözik a siker valamennyi kellékét. Lehár stílust szimuláló operettjeiben nincs semmi egység, összekeveredik bennük a nagyopera, a vígopera meg a bárzene. Nagy drámaiságra törekednek, ám tulajdonképpen csak zajt csapnak; az ember gyakran megriad, ha a zenekar a legközönségesebb és legjelentéktelenebb alkalmakkor óriási mozgásba lendül, hogy aztán duplán örüljön, ha Lehár, igazi muzsikus kedvében, valami fürge keringőre vagy ütemes táncra vált át… Ám Lehár esetében még másról is van szó. Aki figyelemmel kíséri az operettjeit, tudja, hogy a legszerencsétlenebb kézzel választja meg librettóit… Már pedig ahhoz aligha férhet kétség, hogy a szövegkönyv a legfontosabb: az, hogy többé vagy kevésbé izgalmas-e, hogy ügyesen van-e megszerkesztve, hogy eredeti-e vagy hétköznapi… ez határozza meg egy operett színpadi értékét. S minél szerencsésebben illusztrálja a zene ezt a szöveget – hogy felemeli-e, vagy netán túlszárnyalja: ez dönti el az egész mű értékét, azt, hogy a mű tartósan fennmarad-e. Ám Lehár vagy nem érti ezt a tapasztalatokon nyugvó aranyszabályt, vagy fikarcnyit sem ért a szövegkönyvekhez.”

Ernst Decsey, Neues Wiener Tagblatt, Bécs, 1923. IV.1.:

„…A csak muzsikus Lehárra jellemző, hogy zenéjét le lehet választani az egyik szövegről, s egy másik fölé lehet ragasztani. Ilyet az Egy éj Velencében-nel vagy A cigánybáróval nem lehetett volna megtenni – igaz,  A víg özveggyel sem.”

 

(Folytatom)

601   Búbánat • előzmény600 2017-12-25 21:45:19

A Hét – 1993. augusztus 27. (35. szám)

A Lehár villa

(…messze megyek édes rózsám, tetőled)


„Gyorsan folyik a Traun folyó vize Bad Ischl városkán át, nem is sejtve, hogy partjának egy helyén megállt az élet. Ezen a parton — amelyet Lehár rakpartnak hívnak — áll egy kétemeletes sárga színű villa: a Lehár villa. Természetesen Lehár Ferenc villája. Régen vágytam, hogy egyszer lerójam tiszteletemet e világhírű magyar operettkomponista emléke előtt, aki 1870- ben Komáromban született, és Ischlben 1948-ban hagyta el a melódiák földi világát. Komáromtól Losoncon, Polán, Bécsen át követtem működési helyeit, s nem nyugodtam addig, amíg az ő legkedvesebb fészkébe, Bad Ischlbe el nem jutottam. Ő mondta, hogy a legszebb zenei ötleteit itt nyerte  a csendes kis fürdővárosban az Alpok hegyei között. Császárvárosnak is nevezik, ugyanis a Traun folyó másik oldalán épp a villával szemben van Ferenc József és "Sissi" Austria nevű villája, ahol annak idején eljegyzésüket tartották.

Hölgyvezetőnk sorjában megmutatja a szobákat, aprólékosan megmagyarázza a képek, műkincsek eredetét, jelentőségét. A vásárolt műkincseket Lehár nagy műértéssel válogatta, vagy pedig tisztelőitől kapta: Amerikától Kínáig. Kínától apró porcelánbabákat kapott, emlékezve ezzel A mosoly országa kínai jelenetében szereplő táncosokra. Amerling, Daffinger, Canon, van Dyck, valamint az operettjeiben szereplő énekesek fényképei díszítik a falakat. Magyar énekesnők fotóit is felfedeztem köztük. Az egyiken dedikációként egy sor kottát írt Lehár, alája pedig a következő szöveget: "... messze megyek édes rózsám tetőled."  Ez töredék a "Messze a nagy erdő" című dalból, amelyet Fedák Sárinak írt "tisztelete jeléül". Bizony, messzire került Komáromtól, de mint életrajzában írta: megmaradt magyarnak. A falon függő fényképét is így írta alá: Lehár F.
Bécsben egyszer Sophie kisasszonynak meglazult a korcsolyája — ki tudja, véletlenül-e —, s az őt követő Ferenc készséggel csatolta vissza a cipőjére. Természetesen Sophie nem volt hálátlan: a felesége lett. Apuka pedig szöveget írt vejének, aki sikerrel zenésítette meg, s az elindult világhódító útjára. Egymás után komponálta szebbnél szebb operettjeit, keringőit. Pedig amikor Bécsben elnyerte a Theater an der Wien karnagyi állását, a zsűri elnöke felhívta figyelmét, hogy hagyjon fel azokkal a bizonyos keringőivel, mert az nem a legjobb oldala. Így aztán csak azért is megszületett az "Arany és ezüst", meg a többi csodás keringő. 1905-ben a "Víg özveggyel" az élvonalba tört, s megcáfolta azt a hiedelmet, hogy az operett műfaja hanyatlóban van.

Egy intarziás asztalon fekszik üveg alatt a "Mosoly országa" első nyomtatott példánya. A német szöveg fölé pirossal beírva az angol szöveg. Az eredeti kézirat Londonban van. Ott halt meg operettjeinek híres énekese: Richard Tauber. Ma egymás mellett nyugszanak a Bad lschl-i temetőben.
A második világháború után a mester Svájcban tartózkodott, ahol felesége 1947-ben elhunyt. Ő hazajött Ischlbe, ahol díszpolgárrá választották. 1948- ban meghalt. A temető a villától alig 5 percre van. Kimentem. Megtaláltam a síremlékét. A magas fekete svédmárvány felirata: Familie LEHAR. Az előtérben egy nemrég kötött szalmavirág- koszorú fekszik. A szalagon felirat: "Lehár Ferenc emlékére Komárom városa."

Kié volt Lehár? Mindenkié. Magáénak vallja magyar, német, szláv, olasz, mert muzsikája sokgyökerű. Örökzöld melódiáiban a hallgató saját érzéseit ismeri fel. Rajongói pedig jönnek, jönnek, hogy leróják tiszteletüket a zene géniusza előtt."
/SZABÓ ZOLTÁN/

600   Ardelao 2017-12-25 00:51:47

 

LEHÁR FERENC VILLÁJÁBAN


Salzburgtól keletre, túl a Wolfgang-tavon, túl a Strobl nevű kisvároson, ahol 1945-ben, a béke első napjaiban Theo Lingent, a tüneményes filmkomikust választották polgármesternek; és még azon is túl, Bad lschlben, májusi szombat délután, vagyunk nyolcan-tizen, osztrákok, németek, belgák, magyarok, várjuk a cicerónét, hogy végigvezessen minket a múzeumházzá lett Lehár-villán. A ház kétemeletes, itt áll a sebes sodrású Traun folyó partján, küllemével a század- fordulót idézi.

A vezető késik. A pénztárban addig megvásárolhatjuk P. H. professzor kis brossúráját; benne németül, angolul és franciául a szerző Lehár-impressziói, amelyeket a Bad Ischl-i múzeumház meglátogatás közben szerzett.

Egy pillanatig belgának képzelem magam, beleolvasok a szövegbe, hogy megtudjam, milyen nemzetiségű volt Lehár Ferenc. (Ahogyan Bizet francia, Verdi olasz, Wagner német, Muszorgszkij orosz, Britten angol. ..) „Lehár naquit le 30 avril 1870 a Komorn en Slovaquie” ..

Nem, bárhogyan bogarászom is végig a szöveget (ha franciául, ha németül, ha angolul), nem tudhatni meg, hogy Lehár Ferenc zeneszerző: magyar. Ez a melléknév a hajdani monarchia második jelzőjeként sem szerepel a szövegben.
Tehát „Szlovákiában született,” írja a füzet szerzője; később a Lehár-keringők „bizonyos szláv elégiájáról” szól.

De megérkezett a vezető, elindulunk a földszint és a két emelet rengeteg értékkel zsúfolt szobáin át. Antik bútorok, festmények, szobrok, kristályok, porcelánok, gobelinek, szőnyegek, fényképek és emléktárgyak között.
Nekem (mert már nem belga vagyok!) az tűnik fel, hogy a lépcsőházban, a falon több tucatnyi, egyöntetűen bekeretezett, jobbára azonos nagyságú, egyszínű metszet függ: valamennyi valamelyik híres magyar történelmi festményről készült, Benczúr Gyula, Madarász Viktor, Székely Bertalan és mások műveiről. Vajk megkeresztelése ugyanúgy itt van, mint az Egri nők, mint Hunyadi László siratása vagy Zrínyi Miklós kirohanása.

Örülök a herendi vázának is, amelyet Lehár a Budapesti Filharmóniai Társaságtól kapott ajándékba. A gyönyörű egyedi darab a zeneszerző nevezetes operettfiguráit ábrázolja, színes égetéssel a fehér alapon.
Nekem itt és most a meleg ajánlású Puccini-fénykép is többet mond talán, mint másnak. Láttam a párját Torre del Lagóban, a Puccini-villában, a zongora tetején: a Puccininak dedikált, bekeretezett Lehár-fényképet. Most és itt is kiderül, mennyire becsülte az olasz operakomponista a magyar operett-szerzőt, mennyire tudta, hogy az a maga útján jár, s korántsem foglalkozik „Puccini- dallamok felhígításával,” ahogy ezt egyesek felületesen, de oly szívesen állítják.

Járunk a házban, hallgatjuk a cicerone tájékozott, kellemes, néha derűs, néha meghatott közléseit, várjuk, lesz-e szó Lehár magyarságáról. Nem, erről nincs szó.

A vezetés befejeztekor, megköszönvén a szívességet, lassú és nyilván kifogásolható németséggel szólalok meg:

— Szeretnék hozzáfűzni valamit az elhangzottakhoz. Azt, hogy ki milyen nemzetiségű, nem az dönti el, hol született, vagy mi a vezetékneve. Az ilyesmi: választás kérdése. Lehár Ferencről meg kell mondanunk, hogy — magyar zeneszerző. Nem azért, mert szülővárosa 1870-ben Magyarországhoz tartozott. Nem is azért, mert mi magyarok annak tekintjük. Nem! Ö vallotta magát mindig magyarnak. Szóban és írásban, a legnehezebb időkben is. Például 1942 őszén-telén, amikor hosszú időt töltött Budapesten, hogy a Magyar Operaháznak elkészítse a Cigányszerelem dallamvilágiból komponált operáját, «A garabonciást.» Ez a mű, amely 1943 februárjában került a közönség elé, az 1848—49-es magyar szabadságharcból merítette tárgyát. Lehár Ferenc akkor így, ezzel a történelmi színjátékkal tett hitet magyarsága és a szabadság gondolata mellett. A második világháború után pedig, mihelyt lehetett, jelentkezett a magyar külképviseletnél, hogy magyar útlevelét meghosszabbítsa.

Kérem önt, ezután erről is ejtsen szót a múzeum látogatói előtt. ...
 

Vezetőnk gondosan följegyezte az adatokat, és megígérte, hogy ezentúl ezekről is beszélni fog.

Valamivel később, a festői helyen fekvő Bad Ischl-i temetőben. Lehár Ferenc kriptája előtt, az első sorban Richard Taubernek, a kiváló tenoristának sírja. Tauber volt a főszereplője több Lehár-premiernek. Mind a ketten ugyanabban az évben hunytak el: Tauber 1948. január 8-án, Lehár október 24-én.

Bad Ischl, július.
Nem messze a Lehár-villától, a Lehár-Stüberl étterem művész-szobájában életnagyságú képek: Richard Tauber, Helge Rosvaenge, Elfte Mayerhofer, Lotte Rysanak fotója mellett ott van Tiboldi Máriáé is. A Fővárosi Operettszínház primadonnája szeptember 5-ig tizenkétszer lép föl a Cigányszerelem című Lehár-operett- ben, a Bad Ischl-i Kurhaus színpadán.

 

A Salzkammergut-Zeitung július 16-i számában megjelent kritika már tájékozottabb, mint a Lehár-villa ciceronéja: arról is tud, hogy: „a Cigány szerelemből, Innocent-Vincze Ernő szövegkönyvére készítette Lehár Ferenc  «A garabonciást» a mester tehát operabemutató ünnepeltje lehetett hetvenhárom éves korában.”
 

Az előadás műsorfüzete azt is közli, hogy a zeneszerző édesanyja — magyar. ..
 

(déel)

FILM SZÍNHÁZ MUZSIKA, 1981.szeptember 19. (25. Évfolyam, 38. szám)

599   Búbánat • előzmény598 2017-12-23 21:52:36

Puccini Lehárnak dedikált fényképe a Lehár Villában,. a dolgozószoba falán ma is megtekinthető. Bad Ischl.

Puccini Lehárnak dedikált fényképe a Lehár Villában - Bad Ischl

598   Búbánat • előzmény597 2017-12-23 21:46:22

Andreas Ertl & Dominic Tauber visit the Richard Tauber Villa and the Franz Lehár Villa in Bad Isch

Andreas Ertl (Tenor) and Dominic Tauber from London (grandnephew of the famous Austrian tenor Richard Tauber) visit the Richard Tauber Villa and the Franz Lehár Villa in Bad Ischl, Austria. Andreas Ertl performed "Dein ist mein ganzes Herz" in front of the piano, which was a present from Richard Tauber to Franz Lehár (Franz Lehár Villa).

Bad Ischl, Aug. 2015 Video was taped and edited by Alexander Steinhäuser.

(8:25)

A videofilmen az időskálán 2:06-tól bepillantás nyerhetünk a Lehár Villa belső termeibe: Lehár egykori otthonának szobái eredeti bútorzattal és használati tárgyakkal vannak berendezve.

 Az épület ma emlékház-emlékmúzeum. A turisták felkereshetik, látogathatják és kalauzolással a Villa három szinten található csaknem összes helysége bejárható.

597   Búbánat • előzmény595 2017-12-23 21:00:56

Bad Ischl - Lehár Villa - kívülről - belülről

Fotogeléria

596   Ardelao 2017-12-23 20:13:21

ŐSZINTE PERCEK A MOSOLYGÓ LEHÁRNÁL

AKIT SVÁJCBA, FRANCIAORSZÁGBA ÉS NÉMETORSZÁGBA HÍVNAK, DE KOMÁROMBAN SZERETNE VEZÉNYELNI...

 

Lehár Ferenc! A lélek gránit-nyugalma sugárzik a hetvenegy-éves zeneszerző arcáról. Éppen rádiózik, amikor felkeressük a Dunaparti szállóban. Az asztalon apró karácsonyfa, a szálló figyelmes kedveskedése.

— Hogy múltak az ünnepek, mester?

— Családi-körben töltöttem el a karácsonyt. Itt élnek Pesten unokáim és az első utam mindig hozzájuk vezet. Na, aztán persze «hivatalos minőségben» is jöttem. Márkus Lászlónak hoztam el a Cigányszerelem új partitúráját. Ez az operettem egészen új köntöst kap, Innocent-Vincze Ernő írja hozzá a szöveget és a verseket.

— Ha már az operettnél tartunk, miben látja a mester e műfaj hanyatlásának okát?

— Mindenekfelett a rossz librettóban. Higgye el, az operett újra visszanyerné régi szerepét, ha épkézláb szövegeket írnának.

Kitömött dossziét vesz elő fiókjából. Táviratok, ajánlott és expresszlevelek tömege.

— Látja, tudnak rólam mindenütt. Most Svájcba hívnak. Azután Párizsba utazom, ahol már ezernyolcvanadszor játszották a Mosoly országát. Majd Berlinbe kell mennem, hogy legújabb indulómat vezényeljem. Sikereimet nem a sajátomnak könyvelem el, hanem nemzetemnek.

Nem öröm például, hogy Tripolisz első színházának megnyitó műsorán a magyar Lehár Ferenc operettje szerepelt?

— Sokat van együtt magyarokkal a mester Bécsben?

— Igen. Egyébként Réthy Eszternek kirobbanó sikere van. Simó Margit pedig táblás házak mellett játssza operettjeim főszerepeit. Általában a magyar művészek mindenütt az első vonalban szerepelnek.

— Mi a véleménye a magyar filmekről?

— Őszintén megmondom, még egyet sem láttam, pedig hallottam, hogy nagy javuláson mentek át Pesten csak a Ninocskát láttam.

— És Garbo?

— Remek volt. Azt hiszem, mostani szereplése után nagy dilemmában vannak az amerikai filmesek, hogy vígjátékban szerepeltessék, vagy pedig drámában. Többet szeretnék moziba járni, ha több időm lenne. Legtöbbször reggel ötkor fekszem le, annyi munkám van, aztán rövid pihenés után, üzletembe megyek.

— Miért, az is van?

— Igen, Bécsben, zenemű-kereskedésem van.

— Kit szeret a mester a magyar írók közül?

— Harsányi Zsoltot.* Fel akartam keresni, de hallom, hogy szanatóriumban tartózkodik. Ezúton kívánok neki javulást baráti szeretettet

— Még csak egyet áruljon el, mester, mi a titka az állandó jókedvének és boldogságának?

— Megmondom. Az életet mindig úgy vettem, ahogy van és sosem csináltam olyan dolgokból problémákat, amelyekből nem szükséges. És azok közé a ritka emberek közé tartozom, akiknek csak igen kevés ellenségük van. És még egyet. Azért vagyok olyan jó erőben (lekopogja az asztal szélén), mert egész életemben dolgoztam.

— Mégis, ennyi siker és diadal után, mit szeretne megkapni még az élettől?

— Komáromban szeretnék egyszer vezényelni. Szülővárosomat hathetes korom óta nem láttam.

Még megmutatja legkedvesebb karácsonyi ajándékát a Székesfővárosi Zenekartól kapott herendi vázát, amelyen, nagy operettjeinek főbb jeleneteit örökítették meg.
Egy pillanatig még visszanézünk az ajtóból erre a vidám varázslóra és úgy érezzük, hogy a Mosoly országát nem is komponálhatta volna más, mint az örökké mosolygó Lehár.

 

Horváth Zoltán

FILM SZÍNHÁZ IRODALOM, 1942. január 2. (5. Évfolyam, 1. szám)

*Harsányi Zsolt (1887-1943), író, újságíró, műfordító, színigazgató.(Megj., A.)

595   Búbánat 2017-12-22 10:20:49

Lehár villa a Traun partján - Bad Ischl

594   Búbánat • előzmény592 2017-12-18 20:49:16

Lehártól; Lehárnak; Lehárról; Lehárra – levelekből, nyilatkozatokból, visszaemlékezésekből

(LX)

Az első Lehár-életrajz

Lehár  1920 és 1924 között gyors egymásután nyolc operettet komponált illetve saját művét dolgozta át és mutatták be Bécsben meg Olaszországban. Ezek a következők voltak: A kék mazúr (Die blaue Mazur);  A tangókirálynő (Die Tangokönigin) – a Tökéletes feleség átdolgozása; a Tavasz (Frühling), A három grácia (La danza delle Libellule) – Milánónak; a Frasquita; A sárga kabát (Die Gelbe Jacke) – a később átdolgozott és A mosoly országa változatában világsikert elérő darab; Libellentanz - A három grácia német változata; a Clo-Clo (ezt az Operettszínházban Apukám címen mutatják be, aztán ötven évvel később a Magyar Televízió készít zenés adaptációt a darabból: A vörös macska)

Közben az 1923-24-es bécsi színházi szezon jelentős volt Lehár életében.  Ez idő tájt találkozott utoljára Puccinival, aki Tonio fia társaságában autóval kelt át az Alpokon, hogy jelen legyen az ünnepélyes keretek között színre került Manon Lescaut-ja bécsi bemutatóján. Meghalt Karczag Vilmos, a Theater an der Wien igazgatója, akivel Lehár az első operettje, a Bécsi nők 1902-es bemutatója óta szoros munkakapcsolatot ápolt; Hubert Marischka váltotta a teátrum élén, akivel már nem értették meg ennyire egymást. 

Otto Schneidereit Lehár-könyvében úgy fogalmaz: Karczag halála megpecsételte egy operettkorszak végét – mely nem utolsó sorban Lehár jegyében is állott. S mintha pontot akarna tenni e korszak végére, éppen ekkor jelenik meg Ernst Decsey tollából az első Lehár-életrajz.

Lehár Ferenc: Meine Biographie und ich (Az életrajzom és én) – Neues Wiener Journal, Bécs, 1924. IV. 20.:

Kellemes érzés – nem akarom adni a fölényest - , ha az ember ilyen szép könyvet lát, mely mások hasznára és okulására, megint mások bosszúságára írja meg az egész élettörténetet, s az ember azt mondja magában, ez a te regényed, a te életed, a műveid, a muzsikád regénye. Nem hiába éheztél, nem hiába fáztál fiatal korodban Prágában, érdemes volt éjszakákon át gyakorolni a hegedűn, és tíz krajcár vacsorapénzből megélni. Nem hiába koptattad lyukasra a cipőd talpát, hogy valami álláshoz, valamiféle szövegkönyvhöz jussál, nem hiába előszobáztál az igazgatói irodákban – a sors megtette, amit az emberek oly ritkán tesznek: meghálálta fáradozásaidat…Franz Lehár! Ha felütöttem a könyvet, az arcképem véltem látni, s mégis egy más, egy ismeretlen Lehár volt az, aki rámkacsintott: egy olyan Lehár, aki bennem rejtőzött, s akit az életrajz írója fedezett fel. A magunkfajta ember ki tud találni egy dallamot vagy egy gyújtó hatású ritmust, fénylővé teheti a zenekart, de hogy mindez miért, mitől és hogyan történik – azt nem tudjuk. Szükségünk van hát az életrajzíróra, arra az emberre, aki nem röstelli a fáradságot, hogy megmagyarázza! Most már persze tudom, micsoda remek fickó ez a Lehár, honnan veszi a ritmusokat és a zenekar fénylő hangjait; s hogy miért voltak éppen a nők – szerencsétlen, hallgatásra ítélt nők – azok, akik megbecsültek engem, s kiknek elhallgatott érzelmeinek hangot adtam a Lehár-keringőkben! Azt is kiolvastam a könyvből, hogy életem kalandjai tulajdonképpen olyanok, mint egy operett vagy egy film. Hogy elbámultam! Istenem, mi minden is történt! Mennyi tűz, mennyi hamu!...”

Decsey könyve 1924 elején jelent meg. Ugyanebben az évben halt meg Giacomo Puccini, s vele sírba szállt egy jóbarát.  Az életrajzot közvetlenül megelőző és a közvetlenül rákövetkező évek valamiféle cezúrát jelentettek Lehár életében. 1921-ben meghalt Leo Stein, A víg özvegy szövegkönyvének társszerzője; 1923-ban meghalt Karczag, 1924-ben Puccini, 1925-ben Leo Fall, akivel egész fiatal kora óta volt jó barátságban. Az életrajz megjelenése idején Lehár ötvenöt esztendős volt: olyan életkorban, amikor az ember elgondolkodik eddigi élete felől.

(Folytatom)

593   Búbánat • előzmény545 2017-12-11 12:59:16

Kapcs. 542. - 545. sorszámok

 Lehártól; Lehárnak; Lehárról; Lehárra – levelekből, nyilatkozatokból, visszaemlékezésekből 

Rábukkantam egy  cikkre, mely a fiatal Lehár losonci éveiről szól - érdemes ide beírnom, ezzel az adalékkal visszakanyarodni az életút ismertetésében. 

LIX.

  • A Hét -  1966. augusztus 14. (33. szám)

„Losonc zenei élete” részlet a cikkből ("Beszélő múlt"  cikksorozatból)

LEHÁR FERENC 1870. IV. 30-án Komáromban született, s mint 20 éves fiatalember került Losoncra és a losonci 25. gyalogezred híres katonazenekarának karnagya lett. Öt évig élt Losoncon, hogy innen Szarajevón, Pólán, Trieszten keresztül eljusson Budapestre, majd Bécsbe. Lehár melódiáival és magával a szerzővel 1943-ban, a budapesti Operában találkoztam, a „Garabonciás“ előadásán. A magyar szabadságharc romantikus levegőjével telített darab előadásakor a zenekart az akkor már 73 éves Lehár maga vezényelte. Majd ötven év távlatából emlékezett vissza a ma már teljesen ősz, de még mindig daliás külsejű Lehár Ferenc losonci szép napjaira.

A „Losonc és Vidéke“ 1890. október 12-i számában Lehár Ferenc első hangversenyéről számolt be: „A házi ezredünk zenekara új mestere, ifj. Lehár Ferenc vezetése mellett tegnap tartotta meg első hangversenyét. A fiatal zenész különösen magánhegedű játékával (magyar táncokat játszott) oly tetszést és elismerést aratott, akár mint az igazi virtuózt illeti.“

Az első losonci hangversenyt aztán az eltelt 5 év alatt számos követte. Itt mutatta be először pl. a „Perzsa Induló“ c. hangversenydarabját, a „Korallajkák“ c. polkamazúrt, s „Tarkaságok a hangok világából“ és a búcsúhangversenyén bemutatott „Az utolsó üdvöz letek“-et.
Abban az időben nem volt népszerűbb embere a városnak és környékének Lehár Ferencnél. A feltűnően csinos és szimpatikus Lehár népszerűségét fokozta kitűnő modora és nagyszerű társalgási képessége. Mondanunk sem kell, hogy a nők körében is közkedvelt volt. Szerelmét, Czaczula Amáliát azonban a főtisztviselő apa nem volt hajlandó katonakarnagyhoz férjhez adni. A fiatalok szerelme azonban tartós maradt, Málcsival, annak haláláig leveleztek. Losoncon írta Lehár pl. ezt a szép nótát is:


„Már Losoncon végigmenni nem lehet,
Mert azt mondják, hogy szeretőt keresek,
Nem kell nékem, van már nékem egy barna,
Jobbról-balról, bal válláról
Göndörödik a haja.“


Legutóbb Kristóf Károly budapesti író operettben dolgozta fel Lehár Ferenc losonci tartózkodásának, szerelmének történetét. Az operettet — már csak a közismert, fülbemászó Lehár-melódiák miatt is — nagy sikerrel játsszák Nyugaton. Lehár losonci tartózkodása alatt rengeteget szerepelt a nyilvánosság előtt. Különösen sok jótékony célú hangversenyen vett részt, s ezeken egyszer mint karnagy, másszor szólóhegedűsként, vagy mint a losonci vonósnégyes aratott nagy sikert.

Búcsúhangversenyére 1894. március 4-én került sor, amelyről a kor helyi krónikása többek között így ír:

„Hogy milyen közkedveltségnek és népszerűségnek örvendett Lehár karnagy, mutatta azon körülmény, hogy a búcsúhangversenyére összesereglett — úgyszólván egész Losonc. A Vigadó nagyterme szűknek bizonyult, mert még a melléktermekbe is beszorultak a búcsúzásra eljött emberek..." — „A saját szerzeményű hegedű-szólót (Az utolsó üdvözletek) a hangverseny végén meg is kellett ismételnie.“


Ekkor búcsúztatták nyilvánosan ifj. Lehár Ferencet Losonctól. Thaisz Lajos tanítóképezdei tanár lelkes szavak kíséretében nyújtotta át az ünnepeltnek a gazdagon aranyozott ébenfa karnagyi pálcát, melynek felső végét tömör kis lant ékesítette, és melynek közepén a következő ajánlat volt bevésve: „Ifj. Lehár Ferencnek — Losonc város hölgyei“. Majd a vonósnégyes keretbe foglalt csoportfényképét nyújtották át neki. A zenekar tagjai szeretetük és tiszteletük jeléül egy értékes gyémántgyűrűvel lepték meg.
„A válás keserűségét — írja a losonci krónikás — tehát iparkodtak tisztelői és barátai tőlük telhetőleg megédesíteni. Életútjain kí­sérje mindig szerencse és tartsa mindig hű emlékeiben losonci jó barátait és tisztelőit.

592   Búbánat • előzmény589 2017-12-06 00:33:05

Lehártól; Lehárnak; Lehárról; Lehárra – levelekből, nyilatkozatokból, visszaemlékezésekből

(LVIII.)

Lehár 1922. január végén Bécsben, a Kabarett Hölle (Pokolkabaré) bemutatta egy egyfelvonásosát. Tavasz volt a címe a kellemes, csak néhány zeneszámmal tarkított művecskének. Alig néhány hónap múlva pedig – május 11-én sor került a Frasquita bemutatójára a Theater an der Wienben.  Hogy mi volt a véleménye a szövegkönyvről, azt Lehár elmondta egy, a Volkszeitungnak adott interjúban:

„Jól tudom, nem lesznek megelégedve a Frasquita szövegkönyvével. Megint egyszer a szememre fogják hányni, hogy túl tragikus vagyok. hogy a téma drámai mozzanatai szétfeszítik az operett természetes kereteit; hogy ez már egyáltalán nem is operett! Arra kérem azonban önöket, vegyék figyelembe az én álláspontomat is. Egyszerűen zenét írtam egy librettóhoz, amely zeneileg érdekelt, gazdagon megtermékenyítette a fantáziámat. Ezután zeneművé fogtam össze a jeleneteket és a szövegeket. Ha Theater and der Wie igazgatósága előadja a darabot, és üzleti megfontolásból az írja ki: ’Lehár Ferenc operettje, akkor ez Karczag direktor úr dolga, nem az enyém.”   /Lehár Ferenc szavai, idézi Julius Stern, Volkszeitung, Bécs, 1924. III.9./


A kritika most is ironikus felhangokkal szól a szövegkönyvről, és ezúttal is dicséri Lehár „talentumát”:

Neues Wiener Journal, Bécs, 1922. V. 13.

„Humor helyett mélabús erotikát és mázsányi tragikumot kapunk, ami csak akkor volna indokolt, ha erre a téma okot adna… Willner és Reichert urak szeme előtt alighanem valami Carmen lebeghetett. Ám ez a Frasquita csak végszóra lesz démoni és csak a fináléban lesz elvetemült.”

„Nagy művészetének teljes nagysága a helyzetek zenei aláfestésekor tűnik elő. Drámai hangzatokat talál a színpadi szenvedélyekhez; különösen a javára írandó, hogy kerüli a harsogó Carmen-ritmusokat és a túlzó szilajságot. Ismét azt tapasztaljuk, hogy fölényes tudással uralja az összes zenei formát… Művészi tudása kiéli magát egy lassú keringő-ritmusú, nagy, lírai motívumban, akárcsak a lendületes tuttikban s egy kulturált líraiságú elbűvölő dalban.”

 

Neues Wiener Tagblatt, Bécs, 1922., V. 13.

„A muzsika igyekszik emberileg hitelessé tenni a Frasquita pszichológiailag és karakterológiailag félresikerült konstrukcióját. Azon van, hogy kápráztató szertelenségével s rábeszélő képességével hitelesként tüntesse fel a szövegkönyvet. Ám a Frasquita zenéje az igazságnak csupán az illúzióját nyújtja.

Ám legalább megtalálható itt mindaz, ami egy verisztikusra modernizált könnyfakasztó operetthez kell: cigányszerelem és késelés, spanyol éjszakai élet vidékies-erkölcsös kabaré varázzsal s megzavart meztelen táncosnőkkel, s végül Párizs, az isteni város, hátterében a farsang tumultuózus vigalmaival! Lehár mindezt igen komolyan és lelkiismeretesen fogja fel; szinte látjuk, milyen kényszeredetten iktatott be vidám dallamokat, ahol a cselekmény mellékszála ezt megköveteli.”

 

LIX.

Zenekari demonstráció volt a Theater an der Wienben a Frasquita előadásán - Lehár vezényelt.

/Neue Freie Presse, Bécs, 1922. X.4./

„Sűrűn telt házunk volt, Richard Tauber, a drezdai állami operaház tenoristája énekelte Armand szerepét.  

Teljesen gyanútlanul mentem a zenekarba. A második felvonás előjátékáig semmi különös nem történt. Felemeltem a karmesteri pálcát. Az első ütem – a zenekarnak egy fortissimóval kellett volna kezdenie – csupán pianissimo hangzott. Néhány ütemmel tovább vezényeltem, s halkan megkérdeztem a koncertmestert, hogy vajon mi történik itt. Ám nem kaptam rendes választ, amire lekopogtam a zenekart. A közönséghez fordultam és így szóltam: itt valami van, ami vagy ellenem irányul, vagy az igazgatóság ellen. Így nem mehet tovább az előadás! Akkor mondta nekem az egyik zenekari tag, hogy az üzemi tanács megbízottja passzív rezisztenciát rendelt el. Felszólítottam őt, legyen tekintettel a fizető publikumra, és engedje meg, hogy az előadás baj nélkül tovább menjen. Hangosan vitatkoztunk, úgyhogy a közönség mindent hallott. Számos néző odasietett a zenekar korlátjához, s erélyesen felszólították a muzsikusokat: játsszanak tovább. A közönség felé fordultam, és azt mondtam: bérkérdésekről van szó; a muzsikusok pedig elmagyarázták, hogy a bérüket huszonöt százalékkal akarják csökkenteni. Értesüléseim szerint ez nem felel meg a valóságnak, hiszen az ezzel kapcsolatos tárgyalások még be sem fejeződtek! A zenészeknek meg azt mondtam: a közönség fizetett, joga van hát a tisztességes muzsikára! Csak akkor vagyok hajlandó tovább dirigálni, ha az üzemi tanács kijelenti, hogy a szokott módon, rendesen fognak muzsikálni. Rendben van, felelték, a zenekar játszani fog. Így válaszoltam: ez nem elég, jól is kell játszani! A közönség tapsolt, hevesen szidták a zenekart, és határozottan követelték, hogy játsszanak tovább! Erélyes fellépésének hatására a zenekar bizalmija beleegyezett, hogy az előadás baj nélkül menjen végbe; s a zenekar valóban jobban játszott, mint valaha.”

(A következő napokban sikerült elsimítani a konfliktusokat, s a pénz stabilitása is hatással volt a rendeződésre. Ám még sokáig nagy volt a nyomor, s ezzel kétségtelenül mindenkinek szembe kellett néznie így vagy amúgy – még Lehár Ferencnek is) – írja Lehár könyvében Otto Schneidereit. /Zeneműkiadó, 1988/

 

(Folytatni fogom)

591   Búbánat • előzmény590 2017-11-29 12:26:36

Egyszer megírtam itt, hogy Boros Attila milyen lelkesedéssel nyilatkozott A víg özvegy operett nagyszerűségéről, amikor a Bartók Rádió munkatársaként a New York-i Metropolitan Operaházból élőben közvetítette az előadást; mennyire lelkendezett az első és a második finálé operai igényű zenéjének, együttesének fantasztikus tolmácsolásáért, amit ilyen szinten még soha addig nem hallott még...

590   Búbánat 2017-11-29 12:11:18

Nagy Ibolya szerkesztő-műsorvezető Boros Attilával beszélget ezen a héten a Dankó Rádióban, a Túl az Óperencián című operettműsorában – a Magyar Rádió egykori szerkesztője érdeklődéséhez különösen közel áll Lehár Ferenc és zenéje, így a mai adásban a világhírű magyar komponista művei kerültek a beszélgetésük középpontjába és persze csupa Lehár-felvétel bejátszása.

"A mosoly országa" - Ray Conniff együttesének átíratában, big bandre hangszerelve hallottuk a híres dalt: „Vágyom egy nő után…”

A víg özvegy – Nyitány –a  Bécsi Filharmonikusok zenekarát maga  Lehár dirigálja stúdiófelvételen

Lehár-ritkaságok következtek:

Első operájából - Tatjana („Kukuska” – 1896, Lipcse)  - két részlet csendült fel Dagmar Schellenberger  és Herbert Lippert énekében, a Berlini Rádió Szimfonikus Zenekarát Michail Jurowski vezényelte. (CPO – CD CATALOGUE NUMBER: 999 762)

I. az 1. felv. fináléja – elbúcsúznak a szerelmesek, elszakadnak egymástól

II. Az opera zárójelenete – újra találkoznak a szerelmesek, de a hóvihar belepi őket és együtt halnak meg („szerelmi halál”)

Lehár írja darabjáról:
„Egy orosz katona beleszeret egy volgai halászleánykába. A lány kedvéért őrszolgálat közben elhagyja posztját. Szibériába száműzik. A leány követi őt a kárai aranybányába, ám ott már nem találja kedvesét: az, a csalóka szibériai tavasz csábításának engedve, elmenekült. A szerelmesek a végtelen hómezőkön találnak egymásra, hogy a halálban egyesüljenek. 
Fiatalos lendülettel és lelkesedéssel, egyetlen nekifutásra írtam meg a művet, s ma sem kell szégyellnem a partitúrát.” (Boros Attila felolvasta ezt a Lehár-idézetet a rádióban. (Lásd, Lehár-topicban is: Kapcs.: 547 – 552. sorszámok)

Lehár két kevésbé ismert keringőjének felvétele következett a műsorban, archív felvételről,1943-ból:

- Pikantériák

- A városi park szépei;

Lehár első operettjeinek egyike volt  a mitológiai környezetben játszódó „A bálványférj” (Der Göttergatte)– A víg özvegy keletkezése előtti évben – 1904 - komponálta a zeneszerző, ami még nem kifejezetten sikeres darab, de vannak benne olyan betétszámok, melyekre felfigyeltek már a kritikusok is. Az operettből Amphitryon áriáját Anton Dermota énekli, a világhírű Mozart-tenor – ezt az egyetlen áriát vették fel háborús körülmények között,1945. március 15-én  földalatti bunkerben  (Km. Wiener Rundfunkorchester & Chor, vezényel: Max Schönherr) – historikus felvétel 1945-ből, néhány héttel a II. Világháború befejezése előtt, amikor Bécs még megszállás alatt állott… (CPO – CD Catalogue No: 7770292)

A Bécsi Filharmonikusok 1942-ben ünnepelték 100 éves évfordulójukat. Lehár egy dalt írt Bécsről a Filharmonikusoknak, el is készült a felvétel, ő vezényli a zenekart és a szólistája: Réthy Eszter.  „Bécs, Te vagy a világ szíve” – ezt a dalt is hallhattuk az adásban.

Lehár Ferenc filmzenét is írt! 1933-ban mutatták be az „Alexandra nagyhercegnő” filmet, melyhez ő írt zenét és kedvenc tenoristája, akinek számos operettet írt,  

Richard Tauber énekel benne egy betétdalt.  Most ez a ritkaság következett a mai adás zenéi között:  Az ismeretlen Lehár című lemezen van rajta.

Lehár Ferenc: Magyar Táncfantázia – a legeslegelső Lehár-szerzemények egyike, amit akkor komponált a szerző, amikor még fiatalon Polában volt katonakarmester - egy ismert magyar dallam szólal meg a zenében, és fontos szerepet kap benne a hegedűszóló. (A felvétel 1944-ben készült a Bécsi Rádió Zenekara előadásában, vezényelt Max Schönherr.)

 

A délelőtti adás ismétlése ma 18 és 19 óra között hallgatható meg a Dankó Rádió Túl az Óperencián műsorában.

589   Búbánat • előzmény588 2017-11-22 23:31:44

 

Lehártól; Lehárnak; Lehárról; Lehárra – levelekből, nyilatkozatokból, visszaemlékezésekből

(LVII.)

Lehár Ferenc 1920. április 30-án ünnepelte ötvenedik születésnapját. Ebben az évben mutatták be Bécsben, majd Berlinben is, a zeneszerző új operettjét,  A kék mazúr-t. De az az esztendő még mindig magán viselte a Nagy Háború okozta gazdasági károkat, és a pénzromlás is tetőzött – ez az állapot Lehárt is érzékenyen érintette, megnehezítették az életét s a munkálkodását.

Lehár megint álinterjúhoz folyamodott, a szükséghelyzete ismét arra kényszerítette, hogy felhívja önmagára a nyilvánosság – vagy legalább a hatóságok – figyelmét.

„ Mit lehet a nyilvánosság előtt elmondani? Ha az ember elmondja, hogy az entente egyik országában sikerrel játsszák a műveit, bizonyos lehet afelől, hogy valamelyik hivatalnok élvezettel kiollózza ezt a hírt s átküldi a tiszteletre méltó adóhivatalnak… Még nagyobb a veszély, ha az ember közhírré tenné, hogy eleget kíván tenni ama számos külföldi meghívásnak, melyek a legkülönfélébb országokból érkeztek, s netán el is vezényelné egyik-másik művét Angliában vagy Amerikában. Ezt persze nem úgy minősítenék, mint a bécsi operett propagandáját, hanem mint az adócsalás szándékának cáfolhatatlan bizonyítékát. Engem tárt karokkal fogadnának, minden országban igyekeznének olyan kellemessé tenni ott-tartózkodásomat, amennyire csak lehet….. (Sajnos azonban) a  magamfajtában hatalmas adag lokálpatriotizmus lakozik, s nem akar Bécstől megválni!” (Holott) a nemzetközi hírű művész végigvesződi mindazt, ami ráméretett, annyi adót fizet, hogy belekékül, s él azzal a kitüntetéssel, hogy minden este más és más jótékonysági ünnepélyen szerepelhet, hogy így hasznosítsa drága idejét. Mindezért az a hála, hogy a múltkoriban valamely egyén felcsöngette a házmestert s azt üzente általa, hogy nem szabad éjszaka a villanyt égetni.”

Otto Schneidereit többször hivatkozott és idézett könyvében („Lehár”) áll, hogy ezekben az időkben a komponista tagja lett a Drámaírók és Zeneszerzők Uniójának, sőt 1919-től tagja volt egy berlini szervezet – a Német Színiírók és Színikomponisták Uniója – elnökségének is.  Eleinte kissé magányos volt a sok író közepette, ám hamarosan más zeneszerzők is csatlakoztak az unióhoz, Richard Strausszal és Eduard Künnekével az élen.

Azokban az években egyre szorosabb lett a kapcsolat a német nyelvű Berlinnel. Az operettpiac lassanként egyre inkább erre a városra figyelt, s ebben a bécsi városatyák nem voltak vétlenek.

Lehár erről a témáról is nyilatkozik az említett álinterjúban:

„Az operett iránti szeretetéről tett tanúbizonyságot nemrég a városi közigazgatóság pénzügyi osztálya. Nehogy az operett túl kényelmesen elterpeszkedhessék Bécsben – amitől Isten óvjon -, az a kitüntetés érte az operettszínházak igazgatóit, hogy kétszer annyi vigalmi adót fizethetnek, mint az összes többi színház. Ez arra volt jó, hogy egyértelműen kitűnjék: a bécsi operett nem műfaj, hanem giccs. Gyakran voltam különböző üléseken, ahol az akkori pénzügyi tanácsos kioktatott, hogy túl sok operettet játszanak Bécsben, amiért is ajánlatos volna, ha néhány operettszínház végleg bezárná kapuit.”

(Forrás:  F.L.: Operettendämmerung (Az operett alkonya), Neues Wiener Journal, Bécs, 1920. XII. 25.)

 

(Folytatom)

588   Búbánat • előzmény587 2017-11-14 21:44:41

Lehártól; Lehárnak; Lehárról; Lehárra – levelekből, nyilatkozatokból, visszaemlékezésekből

(LVI.)

Folytatom Otto Schneidereit Lehár című életrajzi könyvében olvasható, a zeneszerző életútját és a művészi pálya fontosabb állomásait, történéseit leíró - dokumentált  forrásokból származó -  közlések idézését.

Miután kiderült a „turpisság”: az álinterjú szerzőjének kiléte, Lehár nem tehetett egyebet, még egyszer meginterjúvoltatta magát, ezúttal már komolyan. A Neues Wiener Journal munkatársának [Karl Marilaun: Bei Lehár (Lehárnál) – Bécs, 1920. III.7.] a kósza szóbeszédeket cáfolva a következőket nyilatkozta:

…1919 ősze óta „itt is, ott is elhangzott ellenem a vád, hogy elhagyom Bécset, és felveszem a cseh állampolgárságot. Légből – méghozzá nem is valami jó levegőből – kapott szemrehányás, hiszen jómagam sohasem dédelgettem ilyesfajta terveket.

…Nem vagyok bécsi, hanem Komáromban születtem, Prágában jártam a konzervatóriumba, s apám révén német-cseh vagyok. Soha életemben nem törődtem ezzel a hivatalos illetőséggel; a legtöbb ember osztráknak tekintette magát, s ott volt otthon, ahol dolgozott; jómagam, jócskán véletlenszerű cseh illetőségem ellenére, húsz esztendeje meglehetősen jó bécsi polgárnak tekintettem magamat… Abból a tényből, hogy megváltozott körülöttünk a világ, s hogy apám révén olyan okmánnyal rendelkezem, amelyik egyik napról a másikra külföldit csinált belőlem, aligha lehet vádat kovácsolni ellenem. Már csak azért sem, mert sohasem titkoltam, mily sokat köszönhetek Bécsnek, s mily jól érzem magamat itt; még olyan körülmények között is, amelyek éppenséggel nem könnyítik meg annak a szándéknak a megvalósítását, hogy bécsi legyek s az is maradjak.”

A Neues Wiener Journal újságírója arra is kíváncsi volt, vajon mire véljék az olvasók, hogy Lehár neve rajta volt a bécsi operett-komponistáknak azon a listáján, akiket egy terepszemlére érkezett New York-i impresszárió ugyancsak szívesen elvitt volna magával Amerikába?

„Ami ennek az úrnak a tárgyalásait illeti: nem tudtam, mire szánták el, mire kötelezték el magukat a kollégáim. Csak annyit hallottam, hogy szó esett Oscar Straus, Leo Fall és Kálmán Imre amerikai turnéjáról. Nekem is felajánlották, hogy odaát vezényeljem el a műveimet, s hogy ebből a célból utazzam egyelőre New Yorkba, ami az itteni több évi idegeskedés után korántsem tűnhetett nemkívánatos változatosságnak. Kötelező megállapodásra azonban nem tudtam rászánni magam… Soha eszembe nem jutott, hogy feladjam bécsi otthonomat; mivel azonban a háborús viszonyoknak addigra többé-kevésbé vége volt, a külföld pedig érdeklődött a bécsi zeneszerzőknek az elmúlt években keletkezett művei iránt, érthető, ha mi is vágytunk arra, hogy ennyi idő után ismét körülnézzünk kissé a nagyvilágban. Úgy hírlett, odaát a háború idején is volt érdeklődés a bécsi operett iránt, méghozzá nem is csak plátói érdeklődés. Jómagam – akkoriban, 1920-ban – nem tudtam, előadtak-e valamit a munkáim közül Amerikában, s ha igen, mit. Nem is volt ellenemre, hogy az amerikainak nem bojkottálták a zenémet. Annyira megörültem minden egyes művem előadásának, hogy nemigen fájdítottam a fejemet az odaátról esetleg elmaradt tantiemek miatt. S valószínűleg a kollégáim sem igen vélekedtek másképp erről, elvégre elégtételül szolgálhatott az a tudat, hogy legalább a bécsi zene nem került a világháború veszteséglistájára. Meglehetős szükségünk is volt erre az elégtételre, hisz bármekkora sikerünk volt is édes hazánkban, mégis nap mint nap azt hallottuk, hogy a bécsi operett-műfaj művészi szemszögből nem veendő komolyan, mert csupán néhány spekuláns fércműve… Bizony jól jött nekünk, mind a zeneszerzőknek, mind a szövegkönyvíróknak, ha a külföld rehabilitált bennünket, s újjáélesztette öntudatunkat. Mert hát olyan nagyon művészietlenek, ötlettelenek és minden szellem híján valók mégsem lehettek azok a művek, ha az egész világon kiharcolták maguknak a jóakaratú megítélésre és figyelemre való jogot.”

(Folytatni fogom)

587   Búbánat • előzmény586 2017-11-08 21:45:50

Lehártól; Lehárnak; Lehárról; Lehárra – levelekből, nyilatkozatokból, visszaemlékezésekből

(LV.)

Lehár álinterjút ír.

/Forrás:  Otto Schneidereit: Lehár;  Zeneműkiadó, 1988/

Az I. világháború befejezését követően magasba szökő infláció járta, ami Bécs város lakosságát sem kímélte. Aki teheti, más országba utazik és ott telepszik le addig, amíg átvészeli ezeket a nehéz időket. Mendemondák terjengtek arról, hogy Lehár is otthagyja Bécset és élhetőbb országba teszi át otthonát, már csak azért is, mert a háborús évek és az azt követő első esztendők gazdasági problémái az osztrák lakosságot és ezáltal őt is érzékenyen érintették: a szén hiányában Bécs didergett,  a színházak hidegek maradtak, Lehár lakása is fűtetlen maradt és a zeneszerző megfázott. A sajtó is felkapta ezt a hírt. 1920 januárjában Lehár kényszermegoldáshoz folyamadott. Mivel senki nem állt melléje, egymagában lépett a nyilvánosság elé. Álinterjút írt egy meg nem nevezett beszélgetőpartnerrel, s meg is jelentette a Wiener Allgemeine Zeitungban. Nem létező partnerével „mesternek” szólíttatta magát, s elmondatta vele, hogy ő – Lehár - „Bécs legnagyobb operettkomponistája”.

Mivel a cáfolat köztudomásúan a közlés legdiszkrétebb formája, Lehár cáfolta azt a rémhírt, hogy el akarja hagyni Bécset. Abban reménykedett, hogy e fenyegetésnek szánt álhír révén javíthat valamit szorongatott helyzetén. Hiszen nem csak arról volt szó, hogy lakását nem tudta fűteni; éjszakára még a villanyt is kikapcsolták! Márpedig Lehár éjszaka dolgozott, s e korlátozás az elevenébe vágott.

 Lehár így folytatja:

„Egyelőre mégis Bécsben maradok – közölte a képzelt riporterrel -, elvégre megszerettem ezt a sárfészket. Akkor is, ha az utóbbi időben roppant barátságtalanul néz ki, s ha a körülmények egyre vigasztalanabbak is; akkor is, ha a bécsiek, az alacsonyrendű giccs alapján ítélkezvén, még mindig nem tekintik az operettet művészetnek; akkor is, ha a szellemi munka valutájának értéke napról napra csökken! Mindaddig, amíg Bécsre nem potyognak mennykövek az égből, s amíg akad a munkástanácsnak olyan tagja, aki az én melódiáimat fütyüli, addig itt maradok. Külföldön persze…! Micsoda csábos ajánlatok érkeznek onnan, a földi paradicsomot kínálják a fűtetlen lakás helyett, kitüntetéseket és sok más egyebet. Egyelőre Bécsben maradok…”

Az álinterjú során szót ejtett későbbi terveiről is, s néhány egyértelmű figyelmeztetéssel arra igyekezett rábírni Karczagot, hogy a Pacsirta mellett műsoron lévő, más szerzőktől származó operetteket igyekezzék minél hamarabb átvinni a Raimund-Theaterbe, hogy jusson hely Lehár következő műve számára.

Ezt írja többek között:  

„Készen áll a Kék mazur. Hogy hol fogják játszani? Egyelőre még bizonytalan. Netán Bécsben? Vagy előbb még valahol máshol? Akárcsak a Pacsirtát annak idején Budapesten! Mindenesetre jön, jön, jön az új Lehár, „az” operett, nem egyszerűen „egy” operett… S van még egy kínai operett is, amelyet már csak hangszerelni kell. Meg egy spanyol tárgyú, amelynek készen van a zongorakivonata.”

Persze az Allgemeine Zeitungban  közölt nyilatkozat (Bécs, 1920. január 29.) nem sokat segített. Bosszantó baleset történt: a szedő az álriport végére odatette a kéziraton olvasható „F.L.” monogramot. Lehár nem tehetett egyebet, mint hogy még egyszer meginterjúvoltassa magát – ezúttal már komolyan…

(Folytatom)

586   Búbánat • előzmény579 2017-10-27 19:32:19

Lehártól; Lehárnak; Lehárról; Lehárra – levelekből, nyilatkozatokból, visszaemlékezésekből

(LIV.)

Említettem a Csillagok bolondja című Lehár-operettet, amelynek bécsi bemutatója már az I. Világháború időszakára esett (1916. január 14.). A komponista ezután két évig nem komponált újabb  zenés színpadi alkotást. Rá is hatással voltak a háború szörnyűségei. Inkább vezényelte saját műveit, azokban az országokban és színházakban, ahol bemutatásra, játszásra kerültek.  Így például 1917 áprilisában Lehár eljutott Konstantinápolyba – a mai Isztambulba -, ahová Paul Guttmann, az Éva bécsi rendezője szervezett operett-vendégjátékokat, s ott vezényelte az Éva előadását a Vörös félhold – a Vöröskereszt törökországi megfelelőjének – javára. Vendégszerepelt továbbá Zürichben és Budapesten is.

Otto Schneidereit írja Lehárról szóló életrajzi könyvében, hogy magának Lehárnak sohasem kellett közvetlenül szembenéznie a harci eseményekkel. Többször adott koncertet a fronthoz közeli területeken – ezt el is várták tőle – frontkatonák vagy sebesültek előtt.  1916 tavaszán meghívást kapott a lipcsei operettszínháztól a Luxemburg grófja néhány vendégjátékának dirigálására; a vendégjátékok színhelye a franciaországi Lille volt.

Lehár így emlékszik vissza ezekre az ott töltött napokra és a háborús időszakra:

„1916 pünkösd vasárnapján indultam útnak, s Belgiumon keresztül érkeztem Észak-Franciaországba. Útközben, francia földön, mindenütt láttam a franciák heves ellenállásának nyomait. A Hotel Royalban szálltam meg, ahol érkezésemkor átadtak egy kenyér- és egy húsjegyet, 60 gramm értékben. Első látogatásomkor a stuttgarti Hofoper adta elő A mesterdalnokokat… A szünetben kizárólag tiszteket láttam az első sorokban, a többiben, fel egészen a karzatokig, a legénység ült. 16-án került sor Luxemburgom előadására. Mindenki a legnagyobb lelkesedéssel játszott, telt ház előtt. Egy piano-helyen géppuskaropogást lehetett hallani, jelezve, hogy ellenséges gép köröz a város felett. Előadás után megtudtuk, hogy lelőttek egy angol gépet. Éjszakánként rendszeresen feldübörögtek a lövegek, közben egyhangúan kattogtak a gépfegyverek. A láthatáron vörös villámok cikáztak, aztán világítóbombák tűntek fel az égen. Ottlétünk alatt hangversenyt adtunk egy kórházban is. A lipcsei színház művészei elénekelték a Fritz Löhner szövegére írt ellenállási dalomat (Trutzlied), melyet a német császárnak ajánlottunk, továbbá dalokat adtak elő az Évából és a Luxemburg grófjából…

Mielőtt elutaztam, meg kellett ígérnem, hogy ősszel újra eljövök, és eldirigálom az Évát és a Cigányszerelmet. Visszautaztomban megálltam Brüsszelben is, mivel megtudtam, hogy egy elsőrendű társulat éppen a Luxemburg grófját játssza, francia nyelven. A minden ízében párizsi minta szerint rendezett előadás igazán dicséretre méltó volt…”

(Forrás: Rückkehr Franz Lehars aus Lille. Ein Gespräch mit dem Komponisten (Lehár Ferenc visszatért Lille-ből. Beszélgetés a zeneszerzővel), Neues Wiener Tagblatt, Bécs, 1916. IX. 28.)

Lehár a Pacsirta komponálásával a „Nagy háború” utolsó éveiben kezdett el foglalkozni; Martos Ferenc szövegíró, régi barátja Budapestről, ajánlotta figyelmébe szövegkönyv-tervezetét, ami azért is megtetszett neki, mert  az idillikus, falusi környezetben játszódó darab témája szerint  „ahol a pacsirta dalol, ott béke honol, oda nem érnek el a kor vad viharai. Ott, az isten háta mögött feltárul az a boldogság,  melyre annyira vágyik a hajszolt életű városi ember” (Forrás: Die Elegante Welt, Berlin, 1919. III. 12.)   

 Gál Róbert pedig arról ír Lehár könyvében (Óh, lányka, óh, lánykám…; Rózsavölgy és Társa, 2006), hogy röviddel Ferenc  József halála után, 1917. február 7-e és március 19-e között, a második szénszünet idejére be kellett csukni a Király Színházat. Előre tervezni, igényes műsorpolitikát kialakítani és végrehajtani már nem lehetett.  Nagy pénzügyi nehézségek árán sikerült bemutatni 1918 február elsején Lehár új darabját. A korábban színre vitt operettek díszletelemeit használták fel, illetve jelmezeibe öltöztették a művészeket.

A pesti ősbemutatót  nem sokkal később  (március 27. Theater an der Wien) követte a Pacsirta  német nyelvre (Wo die Lerche singt) átírt szövegű bécsi bemutatója is. Persze a kritika szokványosan, itt sem annyira a librettóért lelkesedett, hanem az igényes lehári zenét értékelte, azért lelkesedett. A Pacsirta iránt óriási volt a kereslet, 1919 nyaráig háromszáznyolcvanszor került színre; a német nyelvű színházakban pedig összesen kerek 1500 előadást lehetett összeszámlálni – olvasható Otto Schneidereit Lehárról szóló könyvében (Zeneműkiadó, 1988).

(Folytatni fogom)

585   Búbánat 2017-10-25 23:04:04

Gál Róbert: Óh, lányka, óh, lánykám…

Gál Róbert: Óh, lányka, óh, lánykám…
Rózsavölgyi és Társa  (Budapest) , 2006
Fűzött kemény papírkötés , 160 oldal
20 cm x 14 cm
Néhány fekete-fehér fotóval

„Lehár, az operett fejedelme”
"A zenés színpadnak három műfaja van:
opera, operett és Lehár!" - írta több német méltatója közül az egyik az operett fejedelméről. Lehár magyar kapcsolatairól, kötődéseiről azonban ez az első átfogó értékelés, pedig Komáromban született, és sokáig nem is tudott németül. A könyv ismerteti Lehár valamennyi operettje magyarországi bemutatójának történetét, a századforduló utáni békeévek, a világháború, majd az 1920-30-as évek  színházvezetői és Lehár közötti kapcsolatokat.

Új elemeket tár elénk Lehár és öccse, a royalista Antal viszonyáról, Kálmán Imrével ápolt kapcsolatáról és tragikusan rövid barátságáról Puccinival. Számos anekdotával állít emléket Lehár Ferencnek és színészeinek (Fedák Sárinak, Rátkai Mártonnak és másoknak), majd kitekint napjaink hazai Lehár-kultuszára is.”

584   Búbánat 2017-10-25 22:41:04

Otto Schneidereit: Lehár

Otto Schneidereit: Lehár

Fordító: Melles Ágnes

Zeneműkiadó Vállalat (Budapest), 1988

Vászon ,  védőborítóval, 271 oldal

21 cm x 14 cm

Fekete-fehér fotókkal illusztrálva

583   Búbánat • előzmény582 2017-10-25 22:29:17

Szénássy Zoltán: Lehár

Szénássy Zoltán: Lehár

Megjelent a zeneszerző születésének 125. évfordulójára

Madách-Posonium (Pozsony) , 1995 
Ragasztott papírkötés , 160 oldal

 

 

Méret: 19 cm x 12 cm

Fekete-fehér fotókkal illusztrálva.

TARTALOM

Tisztelet a szülőföldnek

7

Komárom, a szülőváros

9

Családtörténet

15

Ifjú évek

23

A losonci négy esztendő

36

A császári és királyi hadsereg karnagya

48

Útban a világsiker felé

57

A világsiker

63

Lehár Ferenc hatvanéves

83

Lehár Ferenc díszpolgársága

95

Az utolsó itthonlét

105

Komárom és Lehár

121

Lehár Ferenc színpadi művei

131

Jegyzetek

137

Felhasznált irodalom

143

Franz Lehár (Summary)

147

Franz Lehár (Resümme)

151

 

582   Ardelao • előzmény581 2017-10-24 13:25:34

 

Lehár Ferenc ifjúi évei (folytatás)

A prágai évek
 

A prágai zenei életnek igen jó híre volt a XIX. század vége felé.

Mondhatjuk, hogy Bécs után az Osztrák-Magyar Monarchia második zenei fővárosa volt. Az itt töltött évek nemcsak alapot adtak az ifjú Lehárnak, de az európai hírű tanárok példaképet is jelentettek számára.

„A prágai konzervatóriumnak nagy híre volt - írja. -
Én violin szakra jártam, Bennevitz professorhoz. A zeneelméletet Förster adta elő."
A nehéz prágai évekről - ahol oly sokat tanult és oly sokat nélkülözött - ezeket írja:

„Sikerült bejutnom a prágai konzervatórium hegedű tanszakára. Ide már nem kísértek el szüleim. Apámnak nagyon kis fizetése volt, támogatni nem tudott, így éppen csak az albérleti szobámat tudtam valahogy kifizetni, ennivalóra nem mindig jutott. Egyszer össze is estem az éhségtől az utcán. Aztán valahogy sikerült bejutnom Antonin Dvořakhoz, a világhírű cseh zeneszerzőhöz. Két hegedűszonátát komponáltam, ezeket mutattam meg neki. Dvořak figyelmesen nézte kottáimat, majd így szólt hozzám: „Maga hegedűs ugye? ... Nos, akassza szegre a hegedűjét és ezen túl csak komponáljon. Maga előtt nagy jövő áll."
 
Dvořak véleményétől annyira fellelkesül, hogy elhatározza tanulmányi pályájának módosítását. Abbahagyja a tanulást a hegedű szakon, és inkább zeneszerzést tanul Fibichtől, a híres komponistától.

Apja azonban keresztülhúzza szándékát. Többre becsülte a biztos megélhetést nyújtó pozíciót egy zenekarban, mint a nagy karriert ígérő, de bizonytalan zeneszerzői hivatást. Indoklásának lényegét így összegezte:

„Komponistának lenni nem olyan könnyű. Én is írtam csinos zenedarabokat, indulókat, sőt még operát is - színre került a tiszti kaszinóban. (Amint tudjuk, éppen Komáromban. Sz. Z.) De vajon eltarthattam volna-e a családomat mindebből? Ugye, hogy nem! Hát azért mondom, fiam, ne építsünk légvárakat, a legfontosabb az, hogy az embernek becsületes jövedelme legyen."
 
A prágai esztendők a nélkülözések évei voltak. Fűtetlen szobában vészelte át a téli hónapokat. Ilyenkor ágyban maradva gyakorolt a hegedűjén. Szobája alatt jégverem volt... Amikor édesanyja meglátogatta Prágában, eltitkolta nélkülözéseit.

„Csak amikor a vonat anyámmal már ismét elindult, akkor tört ki belőlem minden szenvedés és félőrülten a vonat után loholva kiáltottam - Anyám, anyám, ne hagyj itt!"

1884-ben édesapját áthelyezik a prágai ezredhez, és ezzel a családi otthon melegében megszűnnek nélkülözései. Prágai tanulmányait 1888-ban fejezi be. A végzős hallgatók koncertjére július 12-én került sor a Rudolfinum dísztermében. Mivel a Lehár család ekkor Prágában lakott, így az egész család tanúja lehetett „Lanzi" sikerének, a történelmi falak között.

A losonci négy esztendő

Az ifjú Lehár Ferenc immár diplomás hegedűművész volt. Elindulhatott a 18 éves ifjú, üres zsebbel a nagyvilágba. Barmen-Elberfeld volt az a város, ahol Lehár Ferenc megkezdi működését. Az ottani színházban talált alkalmazást, mint koncertmester. Állását pályázat útján nyerte el, fizetése havi 150 márka volt. 1888 szeptemberében foglalja el a pozícióját. A szigorú és precíz színházi munka azonban nincs ínyére. Az örökké ismétlődő próbák, a nagy fegyelmet igénylő előadások, szigorú korlátként nehezedtek szárnyalni vágyó lelkére és gondolatvilágára.

„Bár vonakodva s csakis anyagi meggondolásból fogadtam el az állást - írja -, igencsak hasznomra volt ez az első év, melynek során koncertmesterré léptem elő. Megismerkedtem a zenekarral, s világosabb fogalmat alkothattam magamnak a színházról, legfőképpen az operáról. Apám távirata azonban hirtelen Bécsbe szólított: sürgősen kellett a zenekarába egy szólista. Gettke, az igazgatóm csak azzal a feltétellel volt hajlandó elengedni, ha megfelelő helyettest állítok. Mivel ez nem ment olyan gyorsan, egyszerűen megszöktem, szerződésszegő lettem. Üldöztetésemet azonban abba kellett hagynia, mivel Közben a katonasághoz assentáltak (besoroztak)."

Ilyen dicstelenül végződött az első találkozás a színház világával. Most aztán katona lett az ifjú Lehár. 1889 őszén magára húzta a császár mundérját, és viselte azt - több-kevesebb sikerrel - 12 esztendőn keresztül. Közben az apja visszatért Bécsbe, régi ezredéhez, az 50. gyalogezredhez. Ebben a rezesbandában szerepel most már a két Lehár, de mindössze kilenc hónapot tölt apja zenekarában. Ekkor már próbálkozik, ismerkedik a vezénylés művészetével, ahogy ezt ő maga mondja:

„Néha megengedte, hogy helyettesítsem a karmesteri pultnál, különösen, ha térzenét adtunk valahol. Ilyenkor körülvettek a csinos hölgyek és tapsoltak. Ez volt első megismerkedésem a sikerrel."
 
 Amikor azonban az idős Lehár úgy látta, hogy az ő elsőszülött fia, Lanzi, a saját lábán is meg tudna állni, útjára engedte. A karnagyi pálya megkezdéséről az ifjú ezeket mondja:

 „Lehet, hogy apám potenciális vetélytársat látott bennem. Mindenesetre azt mondta egy szép napon: Lássam, hogyan boldogulsz, keress magadnak saját állást! Nekiindultam keresni, s vagy ötven folyamodó közül én kaptam meg a karmesteri állást a 25. gyalogezrednél, az Ipoly-menti Losoncon, havi fizetésem 60 forint, meg 17 forint szálláspénz! Húsz esztendős levén, négy évvel megdöntöttem apám rekordját, aki 24 éves fejjel lett a hadsereg legfiatalabb karmestere.”

A Bécsben töltött kilenc hónap azonban nem múlt el nyomtalanul. Miközben apja zenekarában hegedült, őt is elfogta az alkotás ihlete. Utóvégre Bécs volt az akkori világ zenei fővárosa.

Több indulót és néhány valcert szerzett ezekben a hónapokban. Igy amikor alig húszévesen a losonci 25. gyalogezred zenekarának élére áll, már bizonyos zeneszerzői múlt fémjelzi nevét.
 

De Bécs után Losonc...? Mit tudhatott az ifjú Lehár erről a városkáról? Talán azt, hogy ott született Kármán József, a felvilágosodás nagy költője, kinek az emlékműve a város főterén áll. Viszont karnagy úr lett! A katonai hierarchiában különös helyet foglalt el ez a tisztség. Nem volt tiszt, de nem is volt altiszt. A karmesterek aranygombos egyenruhát hordtak, de a parolinon a csillagok helyett aranyozott lant díszlett. De mit is mond a Losoncon töltött évekről ő maga?: „Húszéves voltam ekkor — még ma is örömmel gondolok vissza a losonci kis helyőrségre, ahol a katonabanda szervezése volt a legfőbb feladatom. Hiszen alig volt hivatásos zenész a zenekarban, s a zeneértő újoncokkal kellett dolgoznom. Losoncon egyébként komoly munkát is folytattam, kvartettet alakítottam. ... Általában Losoncon igen jól éreztem magam. Ott írtam első operámat is. Mlcohc főhadnagy, egy zseniális fiú írta a librettót, melynek zenéjével egy opera-pályadíjra jelentkeztem. A díjat nem én nyertem el, de megvigasztalt, hogy „az első kutyák és az első operák a sutba valók."
 
Az említett szerzemény a Rodrigó című opera. Művét nem íróasztal és zongora mellett szerezte, hanem a „zenekarral" hangszerelte.

A hibák így mindjárt a gyakorlatban napvilágra kerültek. Ezt a zeneszerzői stílust így jellemzi:

„Losoncon a katonazenészek, élükön az őrmesterrel, minden jelenet után tapintatosan értésemre adták, hogy tetszik-e nekik, amit komponáltam, vagy sem. Ha tetszett a muzsika, az őrmester biztatóan vállon veregetett, ha nem, úgy szó nélkül, ... át ballagtak, egy korsó sörre."

 A katonazenekar Losoncon - akárcsak a többi kisvárosban is - a helység zenei életének tán legfontosabb fóruma volt. Nem létezett olyan társadalmi megmozdulás, ahol a rezesbanda meg nem jelent volna. Ki is nyílt minden ablak a losonci Gács utcán, amikor felhangzott egy-egy ropogós induló. Kivált a deli karmester dobogtatta meg a leányszíveket. Hisz alig múlt még húszéves, és nőtlen volt. Természetes, hogy a helyi sajtó, a Losoncz és Vidéke című lap is élénken foglalkozik a katonazenekar fellépéseivel, így egyúttal prezentálja a karnagyot is: „A házi ezredünk zenekara, új mestere, ifj. Lehár Ferenc vezetése mellett tegnap tartotta meg első hangversenyét. A fiatal zenész különösen hegedűjátékával (magyar táncokat játszott) oly tetszést és elismerést aratott, akár mint az igazi virtuózt illet." Tehát a Lehár vezette losonci katonazenekar először adott hangversenyt. Ez figyelemre méltó! Az új karnagy - amint látjuk - nemcsak reprodukáló, hanem alkotóművész. Lehár karnagy úr új színt vitt Losonc zenei életébe. Persze ehhez emelni kellett a zenekar művészi színvonalát is.
 

De nemcsak a losonci közönség figyelt fel az ifjú Lehárra. Az ezred parancsnoka, báró Fries ezredes, kinevezte a 17 éves Vilma lánya mellé énektanárnak. Erről a pedagógiai „küldetésről" így vélekedik:

„Bőbeszédűen azonnal kinevezett lánya énektanárává. Bevallhattam volna-e, hogy a konzervatóriumban valójában hegedülni tanultam? Nem is kissé jöttem zavarba, amikor szemtől szemben álltam Fries Vilma baronesszel, egy csinos, 17 esztendős lánnyal. Némi skálázással és dalocskákkal kezdtük. Az ifjú hölgy igen hamar észrevette, hogy nem értek az énektanításhoz. Legszívesebben visszarohantam volna az ezredes papához, de nem volt mit tenni: parancs, az parancs. Fries Vilma ugyan nem tanult meg tőlem énekelni, de már a második órán elénekelt egy dalocskát, amit neki komponáltam. Ó, de sokszor próbáltuk a Vége már!, című dalt."

Losonci karnagy korában, 1891-ben óriási élményben volt része. Ekkor az egész világ Johann Strausst ünnepelte. Bécsben nagyszabású koncertet rendeztek a „keringőkirály" tiszteletére. Az Osztrák-Magyar Monarchia minden részéből összejöttek az énekesek, zenészek, karmesterek, hogy tisztelegjenek a nagymester előtt. A koncert végén küldöttségek fejezték ki jókívánságaikat Straussnak. Különös színfoltja volt az ünnepségnek, amikor a színpadra két katonakarmester lépett, és a császári és királyi hadsereg nevében átnyújtották a tisztelet koszorúját az ünnepeltnek. Az egyik karmester Karl Komczak volt, a Bécsben állomásozó 84. gyalogezred, a másik a losonci 25. gyalogezred zenekarának dirigense, Lehár Ferenc. Ekkor találkozott a „keringőkirály" a későbbi „operett-királlyal".

A történelmi pillanatról, Lehár így emlékezik:

„Szinte látom még magam előtt, a koromfekete festett hajával, és bajuszával. Látszott, hogy öreg és gyenge. Ám, amint fellépett a magas karmesteri dobogóra, azon nyomban mintha kicserélték volna. Már a keringő első hangjai után elkezdett a zene ritmusára hajladozni: mintha csak táncolna. Hatalmas taps töltötte be a túlméretezett hangversenycsarnokot, szinte elnyomta a zenekart. így hát megadatott, hogy halála előtt valóságos valcer-királyként láthassam még Johann Strausst, bécsi népe elismerése és ünneplése közepette."
 

Elképzelhető, hogy az alig nyolcezer lelket számláló Losoncon milyen szenzációt kelthetett a zöld parolinosok karmesterének, Lehár Ferencnek bécsi szereplése. Micsoda óriási megtisztelésnek számíthatott, hogy egy összbirodalmi parádéra a losonciak karmesterét is meghívják. Természetes, hogy a bécsi szereplés után Lehár karnagy úr még inkább az érdeklődés középpontjába került.

Rendkívül termékenyek voltak a losonci esztendők. Nemcsak első hangversenyét tartotta Losoncon 1890-ben, de az első színpadi művét, Rodrigót is itt komponálta. A losonci katonazenekar számára több alkalmi művet komponált: Vásárhelyi induló, Szegedi induló, Magyar egyveleg, Magyar dalok, Magyar ábrándok című hegedűdarab zenekari kísérettel (ebben szólalt meg a, „Csak egy kislány van a világon című,” közismert dal).

1894-ben ünnepelte a magyar társadalom Jókai Mór írói munkásságának ötvenedik évfordulóját. Az eseményről szerte az országban, szinte mindenütt megemlékeztek. Ilyen
Jókai-ünnepségre került sor Losoncon is. Lehár - aki feltehetően jól ismerte a szintén komáromi Jókait - maga is kivette részét a földije iránti tisztelet megnyilvánulásából. A helyi sajtó a következőképpen közli az eseményt:

 „A helybeli állami tanítóképző intézet Jókai Mór tiszteletére nagyszabású jótékony-célú hangversenyt rendez folyó évi február hó 10-én a Vigadó nagytermében. Az igen szép és változatos műsor a következő:

1.Perzsa díszinduló, ifj. Lehár Ferenctől; előadja a tanítóképző intézet ifjúság zenekara.

2.Jókai méltatása című felolvasás; tartja Nagy Iván állami tanítóképző intézeti tanár."

A lap, következő számában ismét Lehár társadalmi szerepléséről olvashatunk. A Losonci Nőegylet jótékony-célú táncmulatságot rendezett. A szereplők között ismét megtaláljuk a 25. gyalog ezred zenekarának ifjú karnagyát:

„... a rendezőség a hangversenyen közreműködőknek szerencsés volt megnyerni Pacor Ala úrhölgyet, Pacor ezredes úr bájos lányát, valamint Lehár Ferencz urat, s a Lehár, Éder, Simon és Thaisz urakból álló vonós-négyest is."

Mindezekből láthatjuk, hogy Lehár mennyire népszerű és központi alakja volt Losonc társadalmi életének. Nem is beszélve a lányos mamák részéről megnyilvánult érdeklődésről. De, ahogy mondja Berzsenyi: „A sors játszva emel, s mosolyogva ver le." Ez a megállapítás Lehár losonci szereplésére is vonatkozik: népszerűségének, zenetudásának s művészi önérzetének lett az áldozata. Kirobbant a „losonci affér" - Szüsz Lajos kávéházában. A zenetörténeti eseményt mondja el ő maga, a cselekmény, szenvedő hőse:

„Losonci tartózkodásomnak azután a hegedűjátékom vetett véget. Semmivel sem tudtam a jobban magyarokból álló közönség szívéhez férkőzni, mint amikor a hegedűt vettem a kezembe, s a zenekartól kísérve, előbb hangulatos, lágy andalító magyar dalokat, tüzes csárdásokat játszottam egész cigánymódra. Az egyik estén, 1893. esztendő december havában, hangverseny után farkasétvággyal láttam hozzá a vacsorámhoz, amikor egy törzstiszt a pincér útján fölszólított, hogy hegedűszólón játsszam el egyik kedvenc dalát. Művész-büszkeségem fölháborodott az ilyen eljáráson és visszaüzentem, ugyancsak a pincér útján a törzstisztnek: Én nem vagyok cigányprímás! Ha az úr akar valamit tőlem, hát jöjjön el ő maga és kérjen meg, és ne üzengessen nekem a pincérrel. Összetűzésre került a sor és bár a tisztikar rokonszenve az én oldalamon volt, mégis mint fiatalabbat, bocsánatkérésre szólítottak föl. Erre én állásom fölmondásával válaszoltam."
 
Hallatatlan merészség! Egy őrnagynak csak úgy visszaüzenni, odavágni. Egy tejfelesszájú karnagy, akinek még tiszti rangja sincs! Honnan vett magának ennyi bátorságot ez a zenész? - kérdezhette az őrnagy önmagától. Persze, még nem tudhatta sem ő, sem senki más, hogy a zöld parolinosok karnagyának egyenruhája királyi palástot takar. Ha nincs párbaj és bocsánat-kérés sincs, akkor nincs más megoldás, mint összepakolni a katonaládát Losoncon, és odábbállni egy kaszárnyával. így is történt. Köszönés nélkül azért mégsem hagyhatta el a számára oly kedves losonci közönséget. Hisz életének eddig legszebb négy esztendejét töltötte ebben a városban. És hogyan köszönhetett volna el, szíve szerint a legjobban, a kedves losonciaktól, mint a zene nyelvén. Erről tudósít a helyi sajtó is:

„Lehár Karmester búcsúhangversenyét szerdán február 28-án esti 8 órakor tartja meg a Vigadó nagytermében. A körünkből távozó kedves karmester egyúttal minden jó barátainak és ismerőseinek, kiktől személyesen nem búcsúzhatott el, lapunk útján mond szívből eredő »Isten hozzád«-ot, forrón köszönti a losonci közönségnek iránta tanúsított rokonszenvét, és kéri, hogy továbbra is jól emlékezzék meg róla, valamint hogy ő előtte is a Losoncon töltött idő felejthetetlen lesz!"

 Hogy milyen népszerű volt a 25. gyalogezred zenekarának karnagya Losoncon, azt kellően érzékelteti a losonci hölgyek ajándéka. Ugyanis a búcsúzó Lehár egy karnagyi pálcát kapott, aranyozott kis lanttal díszítve az alábbi szöveggel: Ifjú Lehár Ferencnek, Losoncz város hölgyei ... Losonczon, 1894. március 4.
 
A császár és király mundérját azonban nem olyan egyszerű letenni. Ahogy Lehár elmondja:

„Apám azonban sehogy sem tudott beletörődni abba, hogy ne legyek katonakarmester. Ezért Ausztria és Magyarország egyetlen haditengerészeti zenekarának karmesteri állására pályáztam s a 120 pályázó közül én lettem a győztes."

Szülei ekkor Szarajevóban laktak. Lehár oda megy családjához, onnan értesíti a losonciakat élete további alakulásáról. Tehát lélekben és gondolatban még mindig Losoncon van. 1894. március 18-án az alábbi hírt teszi közzé a losonci újság: „Lapunk munkatársa csütörtökön délben a következő táviratot kapta Szarajevóból:

»A katonai tengerészet karnagya vagyok. 300 forint, fizetéssel. ... Lehár«

S ha sajnáltuk is eltávozását, most örülnünk kell nagy szerencséjének." 
 

Dr. Szénássy Zoltán

HONISMERET

(19. évfolyam,1991/1. szám)

581   Ardelao 2017-10-24 13:14:16

69 évvel ezelőtt, ezen a napon hunyt el a világhírű magyar komponista.

LEHÁR FERENC EMLÉKÉRE

Lehár Ferenc ifjú évei

„Nem azért jöttem a világra, hogy élvezzem az életet, hanem, hogy más embereknek örömet szerezzek."
(Lehár Ferenc)

Komáromban, a Nádor utca és a Rév utca sarkán álló házban, 1870. április 30-án, hétfői napon, este 10 órakor a Lehár családban világra jött az elsőszülött fiú, aki apja után a keresztségben a Ferenc, Kristóf nevet kapta. Mivel az apa katonamester volt, fiát május 4-én nem a komáromi plébános keresztelte meg, hanem a helyőrség tábori lelkésze. Aki olvasmányok alapján - ismeri a múlt századi Komárom társadalmának patriarchális légkörét, az könnyen el tudja képzelni, hogy micsoda nagy újság lehetett - és hálás téma a házaló öregasszonyoknak - a jómódú s köztiszteletben álló Neubrandt, illetve a Lehár családban a gólya megjelenése. A tiszti kaszinó is hangos lehetett az ovációtól, amikor Lehár karnagy úr elsőszülött fiára koccintottak a marcona hadfiak. De mutassa be önmagát a legilletékesebb, Lehár Ferenc:

„Komáromi gyerek vagyok. Sokat játszogattam a Duna partján és a történelmi várfalak alatt. Apám katonakarmesterként került oda... ott ismerkedett meg anyámmal, és négy-heti udvarlás után, meg is kérte a kezét. 1870. április 30-án már világra is jött az ifjú Lehár Ferenc. Ez én vagyok, kérem szépen."

A katonacsalád légkörét, hangulatát így rajzolja meg előttünk Lehár Antal:

„Az asszonynak határtalan odaadással kellett viseltetnie, hogy boldoggá tegye a házasság kötelékét. Előttünk, gyerekek előtt, anyánk szívesen hivatkozott arra, hogy apánk lénye, mozdulatai, megjelenése, de még a jelleme és jósága igen hasonló volt az ő apjáéhoz. Rajongó szeretettel beszélt róla, aki pajtása és barátja volt, s ezeket az érzéseket átvitte az atyjáról a férjére. Bár csak kilenc évvel volt fiatalabb nála, mindig valami csendes tisztelettel nézett fel apára, s ebben az érzésben mindig volt valami gyermeki tisztelet. Soha nem hallottam, hogy apánkat másképp szólította volna, mint apánk."

Városról városra

Az örömbe azonban csakhamar üröm vegyült, a Lehár család háza táján. Alig múltak el az öröm hónapjai a Lehár család felett, máris parancs érkezett a bécsi hadügyminisztériumból: Lehár Ferenc karnagy úr áthelyeztetik Pozsonyba! Hej, te szépséges szemű
Neubrandt Krisztina, ha tudtad volna előre, hogy mit jelent katonakarmester-feleségnek lenni, tán meggondoltad volna a dolgot, mielőtt a boldogító igent kimondod. Mert nemcsak, hogy szülőföldjét, szüleit, rokonait kellett Komáromban hagyni, hanem az eddigi kiegyensúlyozott, rendezett polgári életkörülményeit is.

Ugyanis a Lehár család, Komáromot elhagyva, szinte állandóan úton volt. Neubrandt Krisztinának nem kevesebbszer, mint huszonkétszer kellett pakolni, csomagolni, új otthont alapítani, s közben öt gyermeket szült. Nem is volt az Osztrák-Magyar Monarchiának olyan nagyobb katonavárosa, ahol nem lakott volna a Lehár család. Még jó, hogy Komárom megmaradt mentsvárnak, ahová a gyerekek nyaranként ellátogathattak a nagyszülőkhöz.

A gyerekek születési sorrendje: Ferenc (1870-1948), Eduárd (1872-1873), Antal (18761962), Mariska (1877-1895), Emília, Papházay Istvánné (1890-1976).

A Lehár család örökös vándorlásait, sajátos életkörülményeinek kialakulását és jellegét az ifjabbik Ferenc így magyarázza:

„Én Komáromban születtem a Nádor utca egyik szerény házacskájában. Apámat aztán a katonai parancs Pozsonyba, majd Sopronba, később Kolozsvárra szólította. Természetesen vitte magával a családját is. így aztán gyermekkoromban beutaztam egész Ausztriát és Magyarországot. Gimnáziumba Pesten kezdtem járni, aztán Morvaországban folytattam."

Komárom után tehát a koronázó-város, Pozsony lett a Lehár család otthona. Itt született a második fiúgyermek, Eduárd, akit azonban 1 éves korában temettek el a szülők. S alig száradtak el a virágok a kis Lehár Eduárd sírján, máris parancs érkezett, és Lehár karnagy urat áthelyezték Sopronba. A város igen jelentős állomása lett a Lehár családnak, sőt mondhatnánk, hogy ez a zeneszerző második szülővárosa. 1874-től 1877-ig lakott a család Sopronban. Ebben a városban két újszülöttel szaporodott a Lehár nemzetség: Antal és Mariska örvendeztette meg a szülőket, alig négy esztendő alatt. (Az előbbi nagy katonai karriert fut be, az utóbbit 17 éves korában - mint menyasszonyt - temetik el a szülők Szarajevóban.) A szépen gyarapodó családról gondoskodni is kellett - és talán a letelepedésre is gondolva házat vásároltak a szülők a Malom utca 5. szám alatt. (Ezt az utcát 1940-ben Lehár utcának nevezik el.) A család anyagi jólétére utal a házszerzés. Az apa szorgalmára jellemző, hogy a katona karmesterség mellett még kivette részét a város zenei életéből is. Énektanárként működött a városi reáliskolában.

Sopronban alig hatesztendős, amikor a szülők felfigyelnek rendkívüli zenei tehetségére. Az „indulásról" így vall a zeneszerző:

„Édesanyám ragyogó szemekkel mesélte gyakran idegeneknek, hogy minden először hallott melódiát a zongorán azonnal hibátlanul kísértem, sőt, sötét szobában a legnehezebb futamokat hibátlanul játszottam el. Első szerzeményem, csak, mint Strauss Jánosé, életem hatodik évére esik. Ez az első szerzeményem, Opus I. a rajongó gyermeki szeretettől átitatott kis dal volt, amelyet édesanyám születésnapjára írtam."

1878-ban rendkívüli élményben volt része a kis Lehár Ferencnek, az-az a „Lanzi"-nak, ahogy őt a családban nevezték. Ekkor már Kolozsvárott lakott a család, s itt láthatta Liszt Ferencet. Az élményről ő maga így számol be:

„Gyermekkoromra esik egy kis epizód, melyet soha el nem felejtettem. Kolozsvárt történt, apám ezrede éppen ott állomásozott. Van ott egy roppant tekintélyes épület, a Szt. Mihály katedrális. Liszt Ferenc egyszer ott vezényelt.

Apám azzal fejezte ki, a nagymester iránti hódolatát, hogy ingyen hegedült a zenekarban. Megengedte, hogy egy sarokban, csendben meghúzódva végighallgassam a koncertet. Amikor aztán Liszt a hangverseny végén elbúcsúzott apámtól, ő a mester keze fölé hajolt és megcsókolta."

Erdély fővárosa után Budapest, az ország fővárosa fogadja be a Lehár családot. Ekkor már gimnazista a kis „Lanzi", és a piarista atyák iskoláját látogatja. Közben a nagymama is eladta komáromi házát. Pestre jött, hogy jobban tudja segíteni a népes családot. Házat vásárolt Pesten, a Rákóczi téren. Természetes, hogy a kedvenc unokája a Komáromban született „Lanzi" volt, aki szívesen tartózkodott a nagyanya házánál. Lehetett ennek más oka is, amiről így vall a „vétkes":

„Ott találkoztam legelső szerelmemmel: egy helyes kislánnyal, aki a ház egyik udvari lakásában lakott, parasztruhát viselt és piros selyem fejkendőt." Így aztán a gimnazista diák eredményei sem lettek valami fényesek, amiről az iskolai bizonyítvány másolata is tanúskodik. Meg is vallja mindezt önkritikusan, az események hőse:

„Roppant kevéssé érdekelt engem az iskolai tudomány. Legfőképp azért tartottak engem a gimnáziumban, mert az énekórákat én kísértem harmóniumon."

Pesti gimnazista korában kezdi el a zenetanulást is. Beíratták a Nemzeti Zenedébe, ahol a híres Tomka István volt a mestere. A Nemzeti Zenede évkönyvei szerint az 1879/80-as tanévben második osztályba járt. Az 1880/81-es tanévet is megkezdte, azonban már nem fejezte be. Neve az „Elmaradtak" között van feltüntetve.
A gimnáziumnak az első osztályát sem fejezte be. Ahogy az iskolai osztálynapló igazolja, 1881. március 1-jén kimaradt a gimnáziumból.

Hát így végezte az ifjú Lehár Ferenc a pesti tanulmányait. Hogy miért végezte el oly gyorsan, arról a családi tanács döntött. A fiúból nem lesz orvos, ahogy szerették volna a szülők. Nem nagyon fűlik a foga a tanuláshoz, viszont kiválóak a zenei adottságai. Akkor legyen zenész. De ahhoz viszont, hogy akár a bécsi, vagy a prágai konzervatóriumot elvégezhesse, előbb meg kellett tanulnia németül. Lehár Ferenc ugyanis 11 éves koráig csak magyarul tudott.

 „A szülői házban kizárólag magyarul beszéltünk" - írja később - „sőt édesanyám csak törve beszélte a németet. Engem is, miután addig csak magyarul tudtam, tizenegy éves koromban küldtek el Sternbergbe, német szóra."
 
Szerencsére ott volt Antal nagybácsi, aki Sternbergben zeneiskolai igazgató volt. Ő vette magához Lanzit, és a német környezetben hamarosan rászokott az új nyelvre. Bácsikája mellett folytathatta — a Pesten megkezdett - zenei tanulmányait is. Alig másfél éves sternbergi tanulás után, 1882-ben fölvették a prágai konzervatóriumba. Inkább ment volna Bécsbe, itt azonban csak 14. életévtől vettek fel hallgatókat a konzervatóriumba. Így lett prágai diák Lehár Ferenc.

(Folytatom.)

580   Búbánat 2017-10-24 11:11:30

Kálmán Imre gratulál Lehár Ferenc Giudittájához

Kálmán Imre gratulál Lehár Ferenc Giudittájához

579   Búbánat • előzmény575 2017-10-23 22:48:14

Lehártól; Lehárnak; Lehárról; Lehárra – levelekből, nyilatkozatokból, visszaemlékezésekből

(LIII.)

Lehár és a "Csillagok bolondja" bécsi bemutató

Az I. világháború időszakában – 1916. január 14., Bécs, Theater in der Josefsadt - mutatták be Bécsben Lehár következő operettjét: Der Sterngucker (Csillagok bolondja). A komponista előző operettje, a Végre egyedül (Endlich Allein)  ugyan csendes sikert aratott, de rövidesen lekerült a színpadokról; egyértelműen a szövegkönyv gyengeségei miatt volt ez a sorsa a darabnak, hiszen Lehár zenéje invenciózus, újszerű hangzatai elismerő fogadtatásban részesült. Lehár levonta a következtetést és új dalművéhez megint új librettistát keresett, akit meg is talált Fritz Löhner személyében. Ám az ő szövegkönyve - melynek története egy álmodozó, bohó csillagász és három mennyasszonya körül bonyolódik – sem volt jobb az előző darab szerzőinél, így csak a lehári muzsika volt az, amin nem akadhatott fenn a kritika és a publikum. Így írt az új operett-bemutató után a bécsi Fremdenblatt:

„Az olyan különös, kedves és kedélyes ember megrajzolásához, amilyen az operett hőse, nagy adag művészet és annál is több kézművesség szükségeltetik. Löhner egyikkel sem rendelkezett. […] Tudjuk, hogy Lehár soha nem akart legutolsó sikerének a rabja maradni. Bármennyire tetszett is valamelyik műve, a következő alkalommal valami másra törekedett! Valami jobbra, szándékai szerint mindenképp valami magasabbrendűre. Így jutott el a kezdeti vidám számokból összeálló operettől a líraian ingerjedő operetthez, onnan a mélyebb lírát tükrözőkhöz, és végül a drámai operetthez. Úgy érezzük, mintha most a zenés vígjáték formájába akarná önteni az operettet. Ezért hát száműzte a finálét, lemondott a nagy zenedrámaian felépített homlokzatról; ez bizonyára fáj az olya merész-lendületesen építkező Lehárnak. Azzal vigasztalódik talán, hogy a fináléval együtt leparancsolta a színpadról ennek a sokat szidott hordozóit,  a teljességgel indokolatlan kórista-hölgyeket és – urakat, akikben a kétkedők mindig is a hagyományos operett-idiotizmus oszlopait vélték felfedezni.”

A Csillagok bolondját az év szeptemberében a Theater an der Wienben is bemutatják.

A Deutsches Volksblatt (1916. IX.28.) a következőket írta Lehár művéről:

„ Lehár, a kereső, a tapogatózó ember, aki szívesen megreformálta volna az operettet, és aki minden bizonnyal a legalkalmasabb volna erre a feladatra, a jelek szerint alulmaradt a szerzők, igazgatók és kiadók támasztotta igényekkel szemben. … Lehár muzsikája egyre előkelőbb. Vonzó melodikája, sajátosan felépített hangzatai és lenyűgöző hangszerelése megörvendeztet minden zeneértőt, ám ugyanő nem fojthatja el sajnálkozását afölött, hogy ez a muzsika nem jobb, nem méltóbb szövegkönyvek köré fonódik.”

Neues Wiener Tagblatt, 1916. IX. 28. így fogalmaz a kompozícióról:

„ Mindenekelőtt a finálékat sikerült pompása lekerekíteni s új, kiváló tartalommal megtölteni. Ebben s a varázslatosan szép hangszerelésben tárul fel a komponista elsőrendűen művészi tehetsége: ezerszer több muzsika és művészi tudás lakozik benne, mint nem egy nagyképű, ám tehetségtelen opera-komponistában, aki úgy véli, szánakozva lenézheti a könnyű műfaj e mesterét.”

Persze Lehárnak erről az összehasonlításról más a véleménye, mint arra később az „operett” –re mint műfajra írásában rámutatott: „Igen különös úgy elképzelni az operát és az operettet, mint két harapós ebet, amint az udvarban, a kutyaházhoz láncolva, vicsorogva megugatják egymást, mihelyt egyikük megkísérli, hogy valamicskét közeledjék a másikhoz.” (Die Schalkiste, Bécs, 1926. május)

A Csillagok bolondja Theater an der Wien-beli bemutatója után alig két hónapra rá, 1916. november 21-én, Schönbrunnban meghalt Ferenc József, a császár és király. A Habsburg-monarchia intézménye csak két esztendővel élte őt túl, ám ez az idő is a lassú haldoklás ideje volt csupán. A világháború további eseményei is megakasztották Lehár komponálási kedvét, amit legközelebb csak 1918-ban, a budapesti és a bécsi Pacsirta-bemutatóival nyer vissza.

/Forrás:  Otto Schneidereit: Lehár; 1988/

(Folytatni fogom)

578   Búbánat 2017-10-22 12:22:01

Udvardy Tibor és Lehár Ferenc kapcsolata

Film Színház Irodalom

1943. január 22. (4. szám)

VILLÁM VIZIT AZ OPERAHÁZ PRÓBASZOBÁIBAN, AHOL LEHÁR FERENC VEZETÉSÉVELTANULJÁK A „GARABONCIÁS DIÁK”-OT

Lehár Ferenc néhány nap előtt Budapestre érkezett és személyesen vezeti a „Garabonciás diák” című operettjének próbáit.  Felkerekedtünk fotóriporterünkkel és ellátogattunk az Operaházba, hogy beszámoljunk, miként folyik a betanulás munkája.

A próbaszobák folyosóján, a  párnázott ajtók mögül  bűvös  Lehár-melódiák foszlányai szűrödnek ki,  egy-egy szépen  ívelő  dallamrészlet,  néhány markáns akkord.  Az első szobában Hámory Imre acélos baritonján különös szépségű dal melódiája csapong. »Garabonciás« főszáma: Vörösmarty A merengőhöz című költeményére írt kis remekmű.Hámory Imre Rubányi Vilmossal próbál, aki az előadás karmestere lesz.

A következő szobában Lehár Ferencet találjuk a zongoránál,  mellette Nádasdy Kálmán főrendező és Innocent-Vincze  Ernő,  a  librettista. Lehár zongorázik, Innocent-Vincze a taktust üti. Nádasdy  pedig  —  énekel.
Amint elárulják, a mester még próba közben  is simít a zenén,  változtat egy-egy szám hangszerelésén. A munka egy pillanatra félbeszakadt, gyorsan érdeklődünk a mesternél, hogy vajon eredeti  mű-e a  »Garabonciás  diák«, vagy mint azt az előzetes kommünikék jelezték, —  csak a  »Cigányszerelem« kapott új librettót és új címet.

A »Garabonciás diák« háromnegyed részben új mű — hangzott a válasz. 
A Cigányszerelemből  csak  néhány motívumot, egy-két zárt számot vettem át. A többi mind az idén készült; egy évi komponálás eredménye. 
— Persze: klasszikus »Lehár-zene«?
— Igen. Az operett műfaja már megkapta végső formáját, végső fogalmazását és azon nemcsak, hogy nem kell, de nem is szabad változtatni. 
— Kik lesznek a főszereplők?
— A  címszerepet Udvardy Tibor énekli, a hölgykoszorú élén pedig Osváth Julia  és  Orosz Julia  állanak.
Igen jelentős szerepet kapott még Hámory Imre is. Természetesen rajtuk kívül még rengeteg szereplője van az operettnek, szinte  az  egész szólista gárda szóhoz  jut.

Közben megjelenik Udvardy Tibor a próbaszobában és elfoglalja helyét a zongora mellett.Lehár megüti! a billentyűket és Udvardy énekelni  kezd. Lágyan bomlanak ki a melódiák, a rideg  próbaszobából  mese-szárnyon, szinte Tündérországba visznek. Álom-alakok kelnek életre egy-egy szépen mintázott, ívelő frázis felett. Szépség, teljesség, öröklét sugárzik a bájos zene minden taktusából.
Míg Udvardy énekel, addig búcsúzóul, halkan és gyorsan megkérdezzük Magyar Bálint titkártól,  aki  Vergiliusként vezetőnk volt az operai labyrintusok alvilágában, hogy mikor lesz a bemutató.
— Február közepén.
Igazán kíváncsian várjuk.

(FotóLehár Ferenc  és  Udvardy Tibor próbálják a  »Garabonciás  diák«  egyik legszebb dalát, mellettük Innocent-VIncze Ernő, a librettista.)

577   Haandel • előzmény576 2017-10-19 19:39:48

BR-Klassik

nOch einMal-heur

576   Haandel 2017-10-19 17:01:51
LIVE AUS DEM GÄRTNERPLATZTHEATER IN MÜNCHEN
19.10.2017 | 19:30 | BR-Klassik

Baron Mirko Zeta - Hans Gröning
Valencienne, seine Frau - Jasmina Sakr
Graf Danilo Danilowitsch - Daniel Prohaska 
Hanna Glawari - Camille Schnoor 
Camille de Rosillon - Lucian Krasznec
Vicomte Cascada - Liviu Holender 
Raoul de St. Brioche - Juan Carlos Falcón 
Bogdanowitsch - Maximilian Berling 
Sylviana, seine Frau - Valentina Stadler 
Kromow - Frank Berg 
Olga, seine Frau - Ann-Katrin Naidu 
Pritschitsch - Holger Ohlmann 
Praskowia, seine Frau - Dagmar Hellberg 
Njegus - Sigrid Hauser 
Der Tod - Adam Cooper 

Chor und Ballett des Staatstheaters am Gärtnerplatz
Orchester des Staatstheaters am Gärtnerplatz
Leitung: Anthony Bramall
575   Búbánat • előzmény573 2017-10-18 13:53:57

Lehártól; Lehárnak; Lehárról; Lehárra – levelekből, nyilatkozatokból, visszaemlékezésekből 

(LII.)

Az első világháború idején

Mivel Lehár a peres ügyek miatt megvált a Brammer és Grünwald szerzőpárostól kénytelen volt új szövegkönyvírók után nézni, mert esedékessé vált egy új darab bemutatója a Theater an der Wienben. Bad Ischlben találkozott Alfred Maria Willnerrel, aki felajánlotta neki a Végre egyedül librettóját, amelynek furcsasága, hogy a második felvonása csak kétszereplős volt. A közönség soraiban nem keltett osztatlan sikert, ezért az 1914. január 30-ai bemutatót követően hamarosan le is került a színház műsoráról. A bemutató után Lehár rövid időre Budapestre utazott, mert ismét egy plágium-perbe keveredett. Egy bizonyos Popescu úr azt állította, hogy a Végre egyedül javarészt átvétel az őáltala írt Az ő nevenapja című operettből, és ezért részesedést kért az előadások jövedelméből. Noha a bíróság elutasította a vádakat, Popescu a fellebbviteli bíróságon is próbálkozott. Ekkor viszont Lehár úgy érezte, hogy közbe kell lépnie, és becsületsértés címén beperelte, majd nyert az illetővel szemben, akit pénzbírságra és börtönbüntetésre ítéltek.(x)

A háború kitörésekor bezárt számos osztrák és német színház, ezért megcsappant az operettek iránti kereslet is, így Lehár is kevesebbet komponált. Öccse, Antal, 1914-ben vonult be, de hamarosan súlyosan megsebesült, ezért harcképtelennek nyilvánították és irodai munkára osztották be. Öccse kórházi ágya mellett komponálta meg Lehár Erwin Weil verse nyomán a Láz című dalát. A háborús propagandában (háborús operettek) nem vett aktívan részt, mindössze néhány indulót komponált öccse kérésére.(x)

Mivel a háború idején súlyos infláció lépett fel országszerte, a színházak iránti érdeklődés is csappant. Ilyen körülmények között mutatták be 1916. január 14-én a Theater in der Josefstadtban A csillagok bolondja című operettjét. A darabot mindössze hetvenhétszer adták elő, amit a kritika a gyenge szövegkönyvnek tudott be, de megemlítették, hogy Lehár zenéje sem teljesítette a közönség elvárásait.(x)

A következő két esztendő vendégszereplések sorozatával telt el:Konstantinápoly, Zürich, Budapest. Ugyancsak ebben az időszakban előtérbe kerültek az operett körüli viták, melyekbe Lehár már csak azért is belevetette magát, hogy figyelmét elterelje a háborúról. Ahogy nőtt az operett sikere, úgy sokszorozódtak a támadások Lehár ellen, akit az operett-komponista típuspéldájának tartottak. Kritika érte a darabok szerkezetét, a megzenésítést, a feldolgozott librettókat és nem utolsósorban megkérdőjelezték az operett létjogosultságát a többi műfajjal (színház, opera stb.) szemben.

Lehár a következőket írta kritikusainak:

Nem akarok a műítész szerepében tetszelegni, s azt sem állítom, hogy mindaz, amit operettnek hívnak valóban jó. Az ellenkezője igaz: igen sok a rossz operett.

Az azonban igazságtalanság, hogy mindent egy kalap alá vesznek. Ha egy

szabó elszab egy nadrágot nem mondjuk azt, hogy mindegyik szabó rossz szabó,

hanem azt, hogy az egyik szabó rosszul varrt meg egy nadrágot. Tulajdonképpen

csak az a kérdés, hogy miért is rohan a közönség az operettekhez… Nem csak

azért, mert az emberek jobban szeretik ezt a műfajt, mint a többi

színházi előadást. Az operettelőadás lényegesen különbözik a más színházi

előadásétól. A színházak a hosszan tartó siker reményében gondosabban készülnek,

több a próba, gazdagabb a kiállítás, általában vadonatújak a kosztümök és a

díszletek, s igen intenzív az előzetes reklámozás; gondoskodnak mindazokról az

előfeltételekről, amelyekkel felkelthető a közönség érdeklődése. Ha valóban nagy

 a siker, akkor elsősorban maga a közönség népszerűsíti az operetteket. Városszerte

 muzsikálják és éneklik a dallamokat, lemásolják a színésznők ruhát, terjesztik

 a hallott vicceket, bár ez utóbbira ritkán adódik mód. Prózai műveknél erre

nincs lehetőség.

(Sonn- und Montagszeitung, Bécs, 1918. január 14.)

/Forrás:  Otto Schneidereit: Lehár;  Németh Amadé: Az operettek könyve – Lehár/

 

(Folytatom)

 

  
Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Kovács Zalán László (tuba)
Illés Eszter (fuvola), Puskás Levente (szaxofon), Seres Kata (kürt), Granik Anna (zongora)
"Hangulat Extra"
BARBARA YORK: Through the Tunnel
STEVENS: Variációk egy Bach-témára
VIVALDI: g-moll fuvolaszonáta
PAGANINI: Mózes-fantázia
KOVÁCS ZALÁN LÁSZLÓ: Kakukk
KOVÁCS ZALÁN LÁSZLÓ: A didgeridoo története
MONTI: Csárdás

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, X. terem

Házimuzsika a Zeneakadémián
Monostori Gábor tanítványai

18:00 : Budapest
Jókai Anna Szalon

Ábrahám Márta (hegedű)
és tanítványai
J.S. Bach, Goldmark Károly és Paganini művei

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Filip Orbán Lilla (brácsa)
Közreműködik: Harsányi Sarolta (zongora)
"Filip Orbán Lilla brácsa diplomakoncertje"
J.S. BACH: 1. (g-moll) hegedűszonáta, BWV 1001 - 1. Adagio, 2. Fúga
BARTÓK-SERLY: Brácsaverseny
SCHUBERT: a-moll („Arpeggione”) szonáta, D. 821

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Zeneszerzés MA diplomakoncert
FARKAS BENCE: Jupiter holdja – zene a film egyik részletéhez
Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Serei Zsolt
SZŐCS GÉZA MÁRTON: Dal niente al niente
Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Serei Zsolt
MOLNÁR VIKTOR: MESSAGE – Édesapám emlékére
Kónya Attila (cselló), Molnár Viktor (zongora)
Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Dobszay Péter
BUCZ MAGOR: Libra – szóló kvintettre és zenekarra
Farkas Anna (oboa), Sándor Balázs (klarinét), Simonics Viktória (fagott), Kalocsai Eszter (brácsa), Gonda Katalin (zongora)
Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Serei Zsolt
DOBOS DÁNIEL: Sylvanus (hegedűverseny)
Vizeli Máté (hegedű)
Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Juhász Bence

19:00 : Budapest
Erkel Színház

PUCCINI: Nyugat lánya
A mai nap
született:
1813 • Richard Wagner, zeneszerző († 1883)
elhunyt:
1949 • Hans Pfitzner, zeneszerző (sz. 1869)
1992 • Ránki György, zeneszerző (sz. 1907)