vissza a cimoldalra
2018-12-12
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61400)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4125)
Társművészetek (1283)
Haladjunk tovább... (216)
Kedvenc előadók (2825)
Milyen zenét hallgatsz most? (25007)
Momus társalgó (6349)
Kedvenc felvételek (149)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11296)
A csapos közbeszól (95)

Momus-játék (5561)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3024)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1191)
Erkel Színház (9492)
Karmesterekről, karmesterségről-"úgy általában" (635)
Polgár László (267)
Abbado – az ember (153)
Franz Schubert (309)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1544)
Franz Schmidt (3241)
Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (962)
Erkel Ferenc (1053)
Haspók (1258)
Élő közvetítések (7595)
A díjakról általában (1045)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (803)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Fórum - Gaetano Donizetti (Búbánat, 2005-08-18 21:34:44)

   
953   Búbánat 2018-12-06 10:18:14

Donizetti emlékét idézve  (Bergamo, 1797. november 29. – Bergamo, 1848. április 6.) most idemásolom az alábbi írást, a jelentős francia komponista, Adolphe Adam visszatekintését a nagy olasz zeneszerző életútjára.

(A korabeli helyesírást csupán néhány szó esetében javítottam át mai nyelvezetünkre.)

  • Hölgyfutár, 1859. augusztus 25.  (101. szám)

TÁRCA.

DONIZETTI

(A „derniers souvenirs d’un musicien“-ből Adam Adolftól.)

Donizetti egy jó barátjánál ebédelt; nagy élvezettel szörpölgetett egy csésze kávét, mely kedvenc itala volt. Általában szerette a kávét minden alakban, melyben ezen illatos növény zamatja megjelenhetik.

— Édes Gaetano, — monda barátja, — sajnálom, hogy oly udvariatlannak kell lennem ön iránt, de nőmmel együtt künn töltendjük az estét, s így kénytelen vagyok önt elküldeni. Azonban holnap ismét látjuk egymást.
— Oh ! ön elküld engem, — mondá Donizetti, s én jól érzem magamat itt, önnek oly jó kávéja van. Tudja mit, menjen el az estélyre, s hagyjon engem itt a kandalló mellett; kedvem van dolgozni, remélem, hogy egy részét negyedik fölvonásomnak befejezhetem.
— Jól van, tegyen úgy , mintha otthon lenne ; itt vannak az írószerek. Tehát még egyszer Isten önnel holnapig, mert mi valószínűleg önnek eltávozta után térünk csak haza.
Este tíz óra volt; Donizetti dologhoz látott, s midőn egy órakor hazatért:
— Nézze csak, — mondá neki Gaeteno, — jól töltöttem időmet; befejeztem a negyedik felvonást.
Két szám kivételével, az egész negyedik fölvonás három óra alatt készült el.

Több utazás után Rómába, Milánóba és Bécsbe, s miután mindegyik város színházát egy-egy operával gazdagítá, Donizetti 1843- ban visszatért Párisba, és itt Don Pasquale-t és Dom Sebastian- t komponálta. A Don Pasquale roppant diadalát, Dom Sebastian csaknem nemleges sikere ellensúlyozta, melyet azonban a szerencsétlen színrealkalmazásnak kell tulajdonítani. Ez volt Donizetti utolsó előtti dalműve. Miután Nápolyban Catarina Cornaro-t előadatta, visszatért Bécsbe, hova udvari karmesteri kötelességei szólítják. Itt egy M i s e r e r e- t írt, melyet a műismerők kitűnőleg méltányoltak, s 1845 derekán visszatért Párisba, már magával hozván magvát azon betegségnek, melynek később áldozatává lett.

Rövid idő múlva barátai megrémülve vettek észre némi zavart értelmében; nemsokára rohamai mind gyakoriabbak lettek, annyira, hogy 1846-ban, január vége felé az ivoy-i kórházba kellett őt vinni, hol 1847. június közepéig maradt. Ekkor Párisba vitték őt, de a tél közeledvén orvosai félték, hogy nem bírná kiállani a kemény évszakot, s remélték, hogy szülőföldjének levegője jótékonyan fog hatni a híres beteg egészségére. Szeptemberben hagyá el Párizst , sűrű könnyek közt, mintha Franciaországot siratta volna, melyet többé nem látott viszont.
Bergamóban barátja, maestro Dolci fogadta. April elsején új roham lepte meg, s végre a legfájdalmasabb haldoklás után april nyolcadikán meghalt. Szomorú nap e sorok szerzőjére nézve, ki karjai közt látta kimúlni atyját, nem is sejtve, hogy ugyanazon órában egyik legjobb barátját veszti el.

Nem vizsgáljuk közelebbről Donizetti műveit; gyakran visszaélt csodás könnyűségével. A feledés gyengébb műveinek igazságot szolgáltatott, másoknak nevei népszerűekké lettek, s az ő neve az utókoré, mely úgy tiszteli őt, mint egyikét a XIX. század legnagyobb zenészeti lángelméinek. Összesen 611 dalművet irt.
E drámai műveken kívül Donizetti miséket, vecsernyéket, egy misererét, több egyházi zeneművet, dalokat, melyek „P a u s i l i p p e i estélyek“ cím alatt jelentek meg, egy kantátát Ugolino haláláról stb írt.

Az imént Donizetti zeneszerzési könnyűségének egy példáját említettük, s most egy más anekdotát mondunk el, mely megmutatatandja, hogy ő a nagylelkűséget is egyesíté a tehetséggel.
1836-ban Nápolyban volt, s meghallá, hogy egy kis színház kénytelen volt megszüntetni előadásait, s a művészek a legvégső ínségben vannak; fölkereste őket, s oda adta nekik minden pénzét, hogy legalább előszükségleteiket enyhítse.
— Ah ! — mondá az egyik énekes, — ön igen gazdaggá tehetne bennünket egy új dalművel.
— Ha csak ez a baj, — mondá a maestro, — úgy ne aggódjanak, nyolc nap múlva meglesz a dalmű.
Azonban szöveg hiányzott, egy költő sem írt volna egy bukott színház számára. Donizetti visszaemlékezett egy vaudeville-re, melyet Parisban látott: az é j j e l i csengettyű- re. Azonnal munkához fogott, s nem egészen egy nap alatt, emlékezetből lefordította; nyolc nap alatt a dalmű meg volt írva , be volt tanulva, s a színház meg volt mentve. (Il Campanello di Notte)

Donizetti irodalmi műveltséggel is bírt, s kétszer volt alkalma tanúsítani, hogy a költői tehetséget könnyen bírta egyesíteni a zenéjével: ő maga fordította le Az ezred leánya és a Betly szövegét.
Donizetti Rómában egy ottani ügyvéd leányát véve nőül. E házasság igen boldog, de igen rövid volt. Két gyermekét kiskorukban elveszté, és neje 1835-ben cholerában halt meg. E váratlan veszteség kétségbeejté őt, s ezután minden vonzalmát, mellyel neje iránt viseltetett, annak bátyjára, Vaserelli ügyvédre ruházta, kivel mindig a legjobb viszonyban élt.

Donizetti magas termetű volt, őszinte nyílt arccal, melyen kitűnő jelleme tükrözte magát; nem lehetett hozzá közeledni szeretet nélkül, mert szüntelen alkalmat adott szép tulajdonait méltányolni.

1838-ban ugyanazon házban laktunk a Louvois utcában. Gyakran meglátogattuk egymást; ő zongora nélkül dolgozott, folytonosan írt, s az ember nem is hitte volna, hogy komponál, ha a sok mindenféle vázlat nem győzi meg az ellenkezőről. Meglepetéssel vettem észre egy kis fehér csont vakaró kést, mely minden papírja mellett feküdt, s melyre oly kevés szüksége lehetett.
— E kést — mondá Gaetano — atyám adta nekem, midőn megbocsátott és megengedte, hogy zenésszé legyek. Mindig mellettem van, bár kevés szükségem van reá, de szeretem asztalomon látni, azt hiszem, hogy atyám áldását hozza reám.
E szókat oly egyszerűen s őszintén mondá, hogy azonnal megértém, miképp Donizettinél jó szív van. E találkozás után néhány nappal az opera comique-ban a Prestoni serfőzőt (Jegyzet: Adam egyik dalműve) adattam. A zenekarban egy néző vonta magára a közfigyelmet, lelkesültsége és élénk tapsai által — Donizetti volt. S midőn este találkoztam vele, boldogabb volt sikerem miatt, mint én magam, s én barátsága és helyeslése által inkább megtisztelve éreztem magamat, mint dalművem sikere által.

Midőn iszonyú betegsége folytán Jorybe vitték, ápolóul egy Antal nevű szolgát adtak melléje. Ámbár a szegény Donizetti elméje már nagyon meg volt háborodva , mégis annyi jelét tudta adni jóságának, hogy Antal annyira ragaszkodott hozzá, hogy nem is akart tőle megválni; s e derék ember a legutolsó percéig nem szűnt meg őt a legmeghatóbb s legönzéstelenebb ápolással körülvenni.

Előttem van a levél, melyben leírja a híres maestro utolsó szenvedéseit; a levél ezen része oly fájdalmas, hogy nem akarom ide iktatni, de lehetetlen ellenállnom a vágynak leírni olvasóimnak a halotti ünnepélyességek részleteit.

„A temetés tegnap ment véghez. A derék Dolci úr rendezett mindent, és semmit se hanyagolt el, hogy az egész méltó legyen e nagy ember dicsőségéhez. Több mint négyezer ember volt jelen. A menetet a nagyszámú bergamói papság, a város és a környék legelőbbkelő uraságai, s a városi nemzetőrség képezték. A puskák, a három vagy négyszáz fáklya közt hatásos látványt nyújtottak. A gyászmenetet három katonai zenekar élénkíté; az idő igen kedvezett. A gyászmise tíz órakor kezdődött, s az egész szertartás, két és fél órakor délután végződött. A bergamói fiatal urak maguk akarták vinni híres földijük hamvait a temetőbe, mely másfél mértföldnyire van a várostól. Az egész út hosszában nagy néptömeg tolongott, látni akarva a menetet, s bergamói lakosok szerint még soha senkit nem tiszteltek meg annyira e városban“.

Donizetti, a nápolyi zenede igazgatója, az ausztriai császár karmestere, a becsület- s több más rend birtokosa volt. De van valami, mi túlélendi e hiú dolgokat; a bámulat, melyet remekművei ébresztenek, s azoknak emléke, kik ismerték őt, méltányolhaták jó és nemes jellemét.

Közli: Huszár Imre

 

Adolphe Adam (Párizs, 1803. július 24. – Párizs, 1856. május 3. ) – francia romantikus zeneszerző

 

952   Búbánat 2018-11-09 13:22:17

Donizetti: Szerelmi bájital (archív felvétel) - A Magyar Állami Operaház előadása, 1966

Bartha Alfonz, Bende Zsolt, Erdész Zsuzsa, László Margit, Várhelyi Endre. 

Vezényel: Kerekes János.

(1:52:21)

951   Búbánat 2018-09-26 10:08:32

A Bartók Rádió tegnap esti (szeptember 25.) operaközvetítése (is) - három hétig - visszahallgatható a

HANGTÁR  segítségével.

 19:00 - 19:35

Prológ

 Gaetano Donizetti: Stuart Mária

A mikrofonnál: László Ferenc

Szerk.: Katona Márta

 19:35 – 20:49

Gaetano Donizetti: Stuart Mária

 Kétfelvonásos opera

Szövegét - Friedrich Schiller drámája nyomán - Giuseppe Bardari írta

Vez.: Paolo Arrivabeni

Km.: Arnold Schönberg Kórus (karig.: Erwin Ortner) Osztrák Rádió Szimfonikus Zenekara

Szereposztás:

Stuart Mária - Marlis Petersen (szoprán),
I. Erzsébet királynő - Alexandra Deshorties (szoprán),
Robert Dudley - Norman Reinhardt (tenor),
Sir William Cecil - Tobias Greenhalgh (bariton),
George Talbot - Stefan Cerny (baszus),
Hannah Kennedy - Natalia Kawalek (mezzoszoprán)

(Bécs, Theater an der Wien,  2018. január 19.)

 

950   Búbánat • előzmény948 2018-07-21 09:37:50

Gaetano Donizetti opera lost for 200 years set for London premiere

949   Búbánat 2018-07-21 09:23:37

Important Donizetti Premiere: Splendidly Performed L’Ange de Nisida

 

L'Ange de Nisida in concert: Saturday 21 July 2018, 7.30pm – Royal Opera House

Conductor: Mark Elder

 

Sylvia - Joyce El-Khoury

Leone de Casaldi - David Junghoon Kim

King Fernand of Naples – Vito Priante

Don Gaspar – Laurent Naouri

Monk – Evgeny Stavinsky

King Fernand of Naples

 

Royal Opera Chorus

Orchestra of the Royal Opera House

948   Búbánat 2018-07-20 14:53:32

Kétszáz évre eltűnt Donizetti-operát mutatnak be Londonban

Fidelio.hu, 2018.02.19. 08:56

 (csm)

Nyolc éves kutatómunka eredményeként mutatják be az olasz zeneszerző kiváló tragédiáját júliusban.

Donizetti az 1830-as évek végén írta a L'Ange de Nisida(Nisida angyala) című operát a Théâtre de la Renaissance felkérésére, de a színház még a bemutató előtt csődbe ment, így soha nem mutatták be.

Dr. Candida Mantica nyolc éves kutatómunkájának köszönhetően sikerült meghatároznia a kézirat helyét, illetve a töredékekből összeillesztenie a művet. Mantica néhány kottaoldalt a párizsi Bibliothèque Nationale-ban talált meg, de nem sorrendben, tizennyolc különböző helyen. „Nagyjából 470 oldalnyi eredeti kéziratot illesztettem a megfelelő sorrendbe, hála annak, hogy rábukkantam a librettóra is” – mondta a zenetörténész.

Az operát 2018. július 18-án mutatják be a Covent Gardenben. A művet a régi, elfeledett operák előadására szakosodott Opera Rara a Royal Opera House-szal közös produkcióban állítja színpadra.

„Ez egy művészileg nagyon magas színvonalú alkotás” – mondta Sir Mark Elder, az Opera Rara igazgatója, hozzátéve, hogy Donizetti egyébként felhasználta a zenét néhány későbbi darabjában, köztük az 1840-es A kegyencnőben.

„Hogy a L'Ange lesz-e olyan népszerű, mint a Lammermoori Lucia vagy A szerelmi bájital? Ezt merészség lenne kijelenteni, de ki tudja?” – mondta Roger Parker, az Opera Rara konzultánsa.

De a zene olyan jó, mint bármi más, amit Donizetti írt. És ez az izgalmas. Amikor operákat fedeznek fel, ki szokott derülni, hogy azok nem véletlenül vesztek el. De ez varázslatos zene!

A történetről a Guardian annyit ír, hogy egy katona, Leone története, aki beleszeret a király szeretőjébe. Parker szerint az opera különös keveréke a komoly és a komikus operának. Akik nem jutnak el a londoni premierre, ne szomorkodjanak: a következő évben kiadják majd a felvételét.

Egyébként nem ez az egyetlen elporolt Donizetti-opera: 1998-ban mutatták be az Elisabetta című, szintén elveszett művét, amelyet azóta sem játszik senki. Reméljük, ez az opusz jobb sorsban részesül. (GuardianTelegraph)

947   Búbánat 2018-07-18 18:28:10

Ma este a Mezzo csatorna sugározza (20.30 – 22.30)

Poliuto by Gaetano Donizetti at the Glyndebourne Festival

Recorded on July 9 and 15, 2015 at the Glyndebourne Festival
Directed by François Roussillon

(DVD-n már kijött - Opus Arte)

 

946   Búbánat 2018-07-06 00:40:18

Ki kér egy operát vacsorára?

Donizetti: Rita című daljátékát az alkotók a Dunapark Kávézóban mutatják be vacsoraoperaként. Azt ígérik, az előadás nem csupán zenei esemény lesz. 

A Dramatic Art Produkciós Iroda az opera műfajában is új és friss alkotást mutat be július 13-án a Dunapark Kávéházban. A vacsoraopera műfaja hazánkban még ismeretlen dolog, bár Londonban ennek komoly rajongó tábora van. Azért választották a helyszínt és formát, hogy közelebb hozzák az operát az emberek mindennapjaihoz. Az alkotók az 1840-ben íródott daljáték teátrális és színészi erejét akarják kidomborítani, a zenei igényesség megtartása mellett.

 

Az előadás látványát a képregény művészet formaisága, a pop art hatja át. Ezzel az alkotók azt szeretnék vizuálisan kifejezni, hogy ez a mű nem egy öreg, poros dolog, tele van korszerű és örökérvényű gondolatokkal.

A címszerepet Szigeti Karina játssza, főbb partnerei: Ódor Botond és Najbauer Lóránt.

Az előadás július 13-én, este fél 8-tól látható a Dunapark Kávéházban.

(Forrás: Dramatic Art Produkciós Iroda)

945   Búbánat 2018-04-09 10:44:26
  • Vasárnapi Ujság – 1875. szeptember 26.

DONIZETTI
1797—1848.

Olaszország, mióta több szerencsével mint érdemmel kivívta egységét, államszervezésének nehéz küzdelmei és az ezekkel járó bajok közepett ismételve adta jelét azon nagy tiszteletnek, mellyel történeti múltja, mellyel elhalt szellem-óriásai irányában viseltetik. Egymást követték és követik az ünnepélyek, melyekkel Italia nagy íróinak, mint Dante, Petrarca, vagy halhatatlan művészeinek, mint Michel Angelo, emlékét üli, betöltvén a múlt nagy hírével azt a hézagot, melyet e szép ország — a közelmúlt idők mostoha voltának utóhatása alatt — az egykori dicsőség terein ma mutat.
Sehol sem mutatkozik az olasz nép egysége szebben, tiszteletreméltóbb alakban, mint e nemzeti ünnepekben, s míg Németország népe még a sedani nagyjelentőségű nap emlékét is politikai pártok álláspontjából mérlegeli, addig az olasz Szicília csúcsától Helvéczia havas lánczolatáig mintegy család ünnepli azok emlékét, kik egységének biztos és eltörölhetetlen alapját: nyelvét és művészetét teremtették és felvirágoztatták. Itt nem zavarja visszás hang az ünnepi örömöt, az uralkodó család tagjaitól a kunyhók lakójáig, a királypárti és republikánus, gazdag és szegény, úr és szolga egyaránt lelkesedve vesz részt, s épen e tömeges, általános részvétel az, mi Olaszország nemzeti ünnepeinek hírét országuk határán messze túlviszi, s legtávolabbi nemzetekben is érdeklődést kelt irántuk. Nemzeti ünnepek azok a szó valódi értelmében, s mint Manin ünnepélyén láttuk, a politikai pártok küzdelmein felül helyezvék, ezek hullámai által érintetlen maradnak.
Mennyivel inkább áll ez azon jelesek emlékére nézve, kik nevüket oly téren tették halhatatlanná, mely a piemonti seregek minden vitézségénél s a savojai ház szerencsecsillagánál jobban biztosítá az olasz egységi törekvések sikerét: a szellemi téren. Ha ma Dantét méltán nevezik az olasz egység szellemi alapítójának: ép oly méltán tekinthetjük századunk nagy olasz művészeit ez egység megvalósulása érdekében folytatott küzdelem előharczosainak. A nemzet, melyet apró zsarnokai a közélet minden teréről leszorítottak, a művészetben s annak az érzéshez, különösen nagy tömegek hangulatához legközvetlenebbül szóló nyilatkozatában, a zenében talált vigaszt, ebből merített lelkesedést és kitartást a küzdelemhez. Saját példánk az elnyomatás közelmúlt éveiből sokkal közelebb fekvő (csak Reményi föllépésére emlékezzünk vissza s ennek gyújtó hatására) mintsem szükséges volna részleteket, egyes eseteket sorolnunk fel, melyekben az olasz nép nagy művészeinek ihletett műveiből olvasá ki múltjának emlékeit, a jelen siralmas voltát s a jövő reményeit. Oly hangon szóltak azok szívéhez, melyet megértett, s mely a zsarnok czenzorai és rendőrei által ellenőrizhető és elnémítható nem volt.

A nemzeti érzés, lelkesedés, vágyak és remények egyik legihlettebb tolmácsának, Donizettinek ünnepét ülte néhány nappal ezelőtt szülővárosa, Bergamo, s vele hazája, melynek egységén mint hű munkás dolgozott, zenéjének bűbájos hangjaival vigasztalván, lelkesítvén a csüggedőket az üldöztetés nehéz napjaiban.

Donizetti az újabb idők négy kiváló olasz zeneköltőjének csoportjában — mely rajta kívül Rossiniből, Belliniből és Verdiből állt —ha nem is legkitűnőbb, leggenialisabb, de kétségkívül legnemzetiesb jellegű; ő leginkább olasz mindannyi közt, egészen, kizárólag nemzeti, életében és műveiben egyaránt. Alig hinné az ember, hogy tanítója Mayr Simon,— kinek emlékét, híres tanítványáéval együtt ünnepelték Bergamoban, — jámbor bajor muzsikus volt.

Jellemzésül, mily helyet foglal el Donizetti nevezett társai közt, megemlítjük, hogy míg Rossini a részletek gondos kidolgozása és a külső hatásra  számított czikornyák alkalmazása által tűnik fel, minden más roppant előnyei mellett; míg Bellini az „Alvajáró", „Norma" és „Puritánok" halhatatlan szerzője a klasszikus mintákhoz ragaszkodik; míg Verdi a „Rigoletto", „Trovatore", s legújabban „Aida" szerzője, ez utóbbi művével képes volt oly mozdulatot tenni a Wagner-féle német irány felé, melyért honfitársai közül a vérmesebbek egyenesen honárulással vádolják, s mely úgy látszik oka annak is, hogy Verdi a bergamói ünnepélyekről csaknem tüntetőleg távol tartotta magát: — addig Donizetti első fölléptétől utolsó kótájáig csak egyet ismert, egyet tartott szeme előtt: az olasz zene tulajdonképpeni sajátságát: a tiszta melódiát. Ennek minden egyebet alárendelt s tagadhatatlan túlzásai, melyeket a dallamosság érdekében elkövetett , készítették elé leginkább a talajt ama merőben ellentétes irány számára, mely a „végtelen dallamban" éppen az olasz melódia túlkapásai ellen keresett — Wagner fellépése óta – orvoslást. Ez érdemeit a Donizetti iránynak Wagner Richard leghűbb apostolai sem tagadják.


Donizetti Gaetano 1797. szeptember 25-én született Bergamoban, hol Mayrtól nyerte első zenei képzését és az első alkalmazást (1814), mint egyházi levéltárnok és bassista. De nem soká maradt az egyház és egyházi zene körében, s már 1819-ben fellépett Velenczében „Enrico di Borgogna" czimű első operájával. Nagyobb, de még mindig inkább helyi sikert azonban 1828-ban aratott Nápolyban „Esule di Roma" dalművel, míg világhírét 1831-ben irt „Anna Bolena"-jával alapította meg. Ezt követték gyorsan egymásután a ,,Marino Falieri", ,,Lammermoori Lucia", „Beiisar", ,,Lucrétia Borgia", „Linda di Chamounix", s víg operái: „A varázs-ital", „Don Pasquale", „Az ezred leánya" s mások. De ki győzné elősorolni nem kevesebb mint 70 dalművét. melyek nevét az egész művelt világban ismertté, dallamait még az utczai kintornások és czipészinasok művészetében is népszerűekké tették, s számára a nápolyi konservatoriumban tanári, majd igazgatói állomást, osztrák udvari karmesterré kinevezést s mindenféle kitüntetést szereztek.

Túlfeszített munkássága — némely dalműve partitúráját 30 óra alatt készité — s a párisi élet izgalmai és élvei megtámadták szervezetét és agylágyulásba ejtek. Donizetti, kinek dallamai oly gyújtólag hatottak korának általános apathiája közben, kinek sikerét zajos kitörésben visszhangozák a művelt világ legtávolibb határai — mint érzéketlen, ébrenalvásából semmi által fel nem költhető élőhalott fejezte be a siker és dicsőség annyi jelével elhalmozott pályáját 1848. ápril 8-án, ugyanott, hol életét és első babérjait nyeré. Hamvait hálás szülővárosa néhány nappal ezelőtt nagyszerű pompával szállította át a Santa Maria Maggiore egyházba, hol Donizetti legelőször alkalmazva volt.

Nem hagyhatjuk említés nélkül amaz áldozatkészséget, mellyel a kis, alig 40 ezer lakossal bíró Bergamo nagy halottját s benne önmagát az utóbbi ünnepélyek alkalmával megtisztelte. Csak az utczák és terek díszítése, diadalívek fölállítása 200,000 frankba került, s ez összeg legnagyobb részben magán adakozásokból folyt be. S mi magyarok, mily nagy nehezen tudunk elhunyt nagyjainknak csak némileg is méltó emlékeket állítani? mily eredményeket mutathatunk fel ott, hol a közönség hazafiasságára s áldozatkészségére hivatkozunk? Az összehasonlítást a bergamói ünnepély tanúsága és saját idevágó tapasztalataink közt olvasóinkra bízzuk

T. L.

 

(Megjegyzem, a cikkben szereplő adattal szemben úgy tudjuk, Donizetti 1797. november 29-én született.)

944   Ardelao 2018-04-08 22:30:53

 

EGY „BEL CANTO” MESTER EMLÉKÉRE: 170 éve hunyt el

GAETANO DONIZETTI (1797.XI.29 – 1848.IV.8.)


A Bergamoban született és ugyanott elhunyt kiváló, olasz zeneszerző halálának századik évfordulóját (Jemnitz 1948-ban írta a cikket, megj. A.) ünnepli meg Operaházunk egyik főművének, a «Lucia di Lammermoor»-nak hosszú idő után történő felújításával. A jubiláris reprízben rejlő megtisztelő emlékezéssel az Operaház vezetősége nyilván kifejezésre akarja juttatni Donizettivel szemben elfoglalt álláspontját: a kegyeletes elismerést és a tárgyilagos méltatást, amely ennek a félig-meddig háttérbe szorult mesternek mindenképpen kijár.

Mert Donizetti mester volt, habár a nemzetközi operakultúra színpadán csak két műve maradt megszakítások nélkül műsoron; vígopera mind a kettő: a «Don PasquaJe,» amely csipkézett dallamainak libegő kecsességével majdnem egyenrangúan szegődött Rossini «Sevillai borbély»-a mellé, valamint a műfajbeli könnyedségével már inkább az operettek felé hajló „«Ezred leánya,» amely a női főszerep jellegét utánzó darabok megszámlálhatatlan sorát indította el. E körülménynek tudható be, hogy Donizetti a köztudatban — már amennyiben egyáltalán közelebbről foglalkozunk vele — játékosan fürge és nem éppen emésztő szenvedélyű dallamok szerzőjeként maradt elkönyvelve. De ő alkotott romantikusabb és tragikusabb tárgyú operákat is, közöttük a «Lucretia Borgiá-t, a «Linda di Chamounix»-t és első helyen a most felújításra került «Lucia di Lammermoor»-t.

Vajon miben áll Donizetti mesteri volta? Elvégre ezt a címet és rangot mi nem osztogatjuk olcsón. Feltett kérdésünkre azzal válaszolhatnánk, hogy a már meglévő műforma elsőrendű minőségű megtöltésével. Ez a zeneszerző akkor hunyt el, amikor jóval fiatalabb kortársában, Verdiben felébred az olasz opera reformjának szükségérzete és terve. Donizetti azzal a stílussal folytatta munkáját, a koloratúráknak és hatásos együtteseknek azzal a sablonjával, amelyet elődeitől örökbe kapott. A forma változtatásának lehetősége eszébe sem jutott, ellenben lehetőleg szépen, szellemesen és változatosan akarta kiszolgálni e formavilág követelményeit.

Gyöngyöző koloratúráinál is érdekességre, nagy együtteseinél is dallam-dús hangzatosságra törekszik, csak éppen egy áll még távol tőle s ez az, ami Verditől, az olasz zenedráma megalkotójától elvi jelentőséggel elválasztja: ő még nem alakit egyéni arcélű jellemeket!

Szereplői még mindig csak típusok, illetve a megadott szabványos operai típusok képviselői. Hivatott képviselők, akik reprezentatívan teljesítik, kötelességüket, de nem teljesednek ki saját lelkivilágukat élő individumokkal.
 

Donizetti fiatalon halt meg, vérbajból eredt paralízis ragadta el. S akkor tűnt le az operaszerzés porondjáról, amikor Verdi ragadta fel a fejlődés zászlóját, s vitte új cél — az eszmei és érzelmi életében elmélyült zenedráma — felé.
 

Jemnitz Sándor

NÉPSZAVA, 1948.V.1.(76/101)

943   Búbánat 2018-03-09 01:12:15

Kolonits Klára Lucia szerepében (is) „lubickol”! -  csütörtökön ismét elkápráztatott minket a Donizetti – Walter Scott – Cammarano hősnőjeként  az Erkel Színházban! 

Mint Lammermoori Lucia (is)  Kolonits - most is - lenyűgözött és elbűvölt mindenkit; szerintem minden szívet megdobogtatott az a megható jelenet, melyben a szerencsétlen, szépséges Lucia örök szerelmet esküszik annak az ifjúnak, akiről tudja, hogy sohasem lehet az övé;  s felhangzik előbb Lucia, majd Edgardo ajkáról s végül egymáséba simulva a felejthetetlen, csodaszép ária-kettősük, melynek kicsengése  a szívek legmélyére hatol: „ Verrano a te sull” aure, i miei sospiri ardenti…” - aki bár ezerszer hallotta - látta a legkülönfélébb szereposztásokban és sok-sok Luciával a címszerepben Donizetti mesterművét, lehetetlen betelnie Kolonits Klára művészetével. Lírai- koloratúr-drámai szopránjával játszi könnyedséggel ontja az áradó dallamokat, biztos technikával, minden hang, ritmika, megformálva a helyén van, és közben sugárzik, ragyog, szárnyal, és mosolyog, könnyes szemmel is mosolyog – s ez a mosoly, s vele együtt az „aranyhang” a szívemig hatol,  átjár és valami katarzisba torkollik bennem. 

Az előadás végén, az álló ováció alatt, a tomboló közönség vastapsa közepette ott fenn a színpadon Kolonits Klára - nem tudom hányadszor -, ismételten, általunk megdicsőül; a mennyei hangok hallatára a mennyek kapuja kitárul….

Szegedi Csaba baritonja ezúttal remekül szólt, ilyen szépen régen hallottam énekelni, őt is ünnepelte a publikum. A fiatal vendég tenor, Giordano Luca, különösebb hatást nem tett rám: énekhangja kissé „sápadt”, a magasságai ugyan megvannak, de fent elvékonyodik, halványan cseng ki, kissé erőtlen – egyébként ígéretes, rokonszenves énekes… Fried Péter  Raimondóját öröm volt újra hallani magvas basszusán; áriája utáni tapsok méltán csattantak fel… Vörös Szilvia Alisa kis szerepében is kitűnik jelentős hangmatériájával - tudjuk,jóval többre hivatott, amint ennek jelét más operaszerepeiben már többször kifejezésre juttathatta.

Kocsár Balázs kiválóan dirigált és fogta össze az Operaház Énekkarát és Zenekarát.

A megújult díszlet sokkal kedvezőbb benyomást tesz rám a korábbi - „átmeneti” – vastraverzes megoldáshoz képest, így a „romantika” is jobban a „képbe” kerül…

Donizetti pazar dallamvilága  engem gyermekkoromtól fogva kísért! A Lammermoori Lucia vitathatatlan remekmű, és ha ilyen csillogó megszólalásban kapjuk, mint most is volt hozzá alkalmunk, akkor a gyönyörű kadenciák, az elbűvölő, hirtelen felcsapó cabaletták,  a recitatívóknak a különböző lelkiállapotot tükröző zenei motívumai (de Lucia első áriája, kettőse Enricoval, aztán a szextett, a vagy a kétrészes őrülési jelenet, Edgardo áriája és halála  is, az énekkar  jeleneteivel együtt)  döbbenetes szépségekkel telítik meg a befogadó hallgató-néző közönséget.  Engem mindig torokszorító érzés kap el közben, beleélem magam a szereplő karakterek lelkivilágába: a fájó lemondás, a szerelemtől és az élettől való búcsúzás szívszorító dallamai, az elborult értelem lélegzetfojtó futamai, vad és szépséges trillái; a megbántottság, a kérlelhetetlenség, gyűlölség, a kétségbeesés, az aggódó szeretet, a hűség és vak engedelmesség tenor, bariton, basszus , mezzoszoprán és mindenekfelett a koloratúr Lucia szólamai,  s azok nagyszerű harmóniákban összeolvadó szextettje: a két ellenség drámai duettje, a szerelmesek hűségesküje, Edgardo gyönyörű búcsúáriája  - mindez áthat engem, lelkivilágom, formálja érzéseimet, felgyújtja vágyaimat, képzeletemet…

Összefoglalva: Donizetti Luciája tökéletes. Lírája – mindenekelőtt Kolonits Klára tüneményes alakításának jóvoltából, páratlanul magas fokra emeli a gyöngédséget, érvényre juttatja a szerelem finom árnyalatait, de főként az asszonyszív szépségeit.  ….(Ez utóbbit nemcsak a „nemzetközi nőnap” ideje mondatja velem…) Ez csengett le nekem a csütörtök esti operaelőadás során.

Mostanában  elgondolkozom  azon, hogy kedvenc regényíróm, Walter Scott, aki nem élte meg a műve nyomán komponált opera  1835-ös bemutatóját (1832-ben hunyt el), ha ma élne, milyen dicséretekkel halmozná el az „Ő” Luciáját mint operahősnőt: mondjuk Kolonits Klára sugárzó „éteri” tisztaságú énekhangját meghallva és átszellemült,  fizikai lényét megpillantva operaszínpadon…

942   Búbánat 2018-03-01 16:14:56

Kétszáz évre eltűnt Donizetti-operát mutatnak be Londonban

2018.02.19. 08:56 Fidelio.hu (CSM)

Nyolc éves kutatómunka eredményeként mutatják be az olasz zeneszerző kiváló tragédiáját júliusban.

 

Donizetti az 1830-as évek végén írta a L'Ange de Nisida (Nisida angyala) című operát a Théâtre de la Renaissance felkérésére, de a színház még a bemutató előtt csődbe ment, így soha nem mutatták be.

Dr. Candida Mantica nyolc éves kutatómunkájának köszönhetően sikerült meghatároznia a kézirat helyét, illetve a töredékekből összeillesztenie a művet. Mantica néhány kottaoldalt a párizsi Bibliothèque Nationale-ban talált meg, de nem sorrendben, tizennyolc különböző helyen. „Nagyjából 470 oldalnyi eredeti kéziratot illesztettem a megfelelő sorrendbe, hála annak, hogy rábukkantam a librettóra is” – mondta a zenetörténész.

Az operát 2018. július 18-án mutatják be a Covent Gardenben. A művet a régi, elfeledett operák előadására szakosodott Opera Rara a Royal Opera House-szal közös produkcióban állítja színpadra.

„Ez egy művészileg nagyon magas színvonalú alkotás” – mondta Sir Mark Elder, az Opera Rara igazgatója, hozzátéve, hogy Donizetti egyébként felhasználta a zenét néhány későbbi darabjában, köztük az 1840-es A kegyencnőben.

„Hogy a L'Ange lesz-e olyan népszerű, mint a Lammermoori Lucia vagy A szerelmi bájital? Ezt merészség lenne kijelenteni, de ki tudja?” – mondta Roger Parker, az Opera Rara konzultánsa.

De a zene olyan jó, mint bármi más, amit Donizetti írt. És ez az izgalmas. Amikor operákat fedeznek fel, ki szokott derülni, hogy azok nem véletlenül vesztek el. De ez varázslatos zene!

A történetről a Guardian annyit ír, hogy egy katona, Leone története, aki beleszeret a király szeretőjébe. Parker szerint az opera különös keveréke a komoly és a komikus operának. Akik nem jutnak el a londoni premierre, ne szomorkodjanak: a következő évben kiadják majd a felvételét.

Egyébként nem ez az egyetlen elporolt Donizetti-opera: 1998-ban mutatták be az Elisabetta című, szintén elveszett művét, amelyet azóta sem játszik senki. Reméljük, ez az opusz jobb sorsban részesül.

941   Búbánat 2018-02-10 12:14:15

Bartók Rádió közvetíti ma 18 órától:

Kapcsoljuk a New York-i Metropolitan Operaházat

Donizetti: Szerelmi bájitalhttp://hangtar.radio.hu/images/kh0.png

Kétfelvonásos opera

Szövegét Felice Romani írta

Vezényel: Domingo Hindoyan

Km. a New York-i Metropolitan Operaház Ének- és Zenekara

Szereposztás:

Adina - Pretty Yende (szoprán),
Nemorino - Matthew Polenzani (tenor),
Belcore - Davide Luciano (bariton),
Dulcamara - Ildebrando D'Arcangelo (basszus),
Giannetta - Ashley Emerson (szoprán).

Rendezte: Bartlett Sher.

940   Búbánat • előzmény939 2017-11-29 10:15:19

Gaetano Donizetti

 S. Zachár Ilona: Donizetti

EGY NAGY ZENEKÖLTŐ ÉLETE

Rózsavölgyi és Társa  (Budapest) , 1944 
Félvászon , 256 oldal

„Donizetti élete egy pinceodúból induló vakító fénysugár, amely a legmagasabb szférákba tör, hogy azután meredeken lebukva, az őrületbe tűnjön el kortársainak szeme előtt. S. Zachár Ilona ezt a hánytatott életet két oldalról mutatja be: a zeneszerző pályafutását, a maga szörnyű csalódásaival, észvesztő diadalaival és vele párhuzamosan az ember életét, míg elnyeri Róma egyik legelőkelőbb leányának kezét és végigéli vele eszményi házaséletét, amely két gyermeküknek és a fiatal asszonynak korai halálával tragikumba torkollik és oka lesz a zeneköltő későbbi bolyongó, nyugtot nem lelő, kóbor életének.”

ELŐSZÓ

Részlet a könyvből:

„Amidőn az Ur megharagudott az emberre, megátkozta őt. Megbüntette az apák vétkét »negyedíziglen« fiaikban, de meg is jutalmazta azokat, akiket erre méltónak talált. És sokszor büntetett csak azért, hogy aztán jutalmazhasson. Gyakran sújtotta híveit azzal, hogy nyomorban, szegénységben kelljen élniök, hogy megvédj é őket a fényűzés és jólét kísértései ellen. Mint ahogyan az Ur Jézus mondta: »Boldogok vagytok ti, szegények, mert tiétek az Isten országa«. 
Ilyen megpróbáltatásnak tette ki az Ur a Donizetti családot is... Nem sújtotta világraszóló szenvedésekkel, mártírhalált sem juttatott nekik osztályrészül...”

939   Ardelao 2017-11-29 00:59:53

EGY NAGY ZENESZERZŐ EMLÉKÉRE!

220 évvel ezelőtt, ezen a napon született GAETANO DONIZETTI.

(1797. november 29. – 1848. április 8.)


«Donizettit hazavárják»  

Írta: S. Zachár Ilona

Bergamóban, ebben a szép, ősrégi olasz városkában, megszólalnak a harangok. De nem úgy csengnek-bongnak, mint ahogy illenék egy örömünnepen; inkább olyan méla és szívfájdító a hangjuk, akár a halál-harangé. Pedig ma örömünnep van! Hiszen a bergamói lakosság most várja vissza annyi év után imádott, rajongott fiát, a hírneves zeneköltőt, Gaetano Donizettit.

Basoni báróné és leánya boldogan sürgölődnek szobájukban, hogy mindent elrendezzenek, mire a nagymester jön. Náluk lakik majd, hiszen egyedül van, senkije sincs már ezen a világon. A halál elragadta tőle még ifjú korában szüleit, ifjú feleségét, gyermekét. Nem csoda, ha a fájdalom búskomorrá tette és hosszú éveken át úgy bolyongott a világban, mint aki sehol sem találja többé helyét. És nem csoda, ha olyan betegesen vágyott haza Olaszországba, Bergamóba, szülővárosába, ahol minden bokor, minden fa olyan drága neki. Már négy éve készül haza. Sem Bécs ünneplése, sem Párizs lelkesedő hódolata nem bírja a bánatos zeneköltő jéggé dermedt szívét felmelegíteni. Haza akar jönni, haza. ... A párizsi orvosok azonban félremagyarázzák a gyászoló férfi szomorúságát. Felteszik magukban, hogy meggyógyítják a nagymestert s cselt eszelnek ki. Elhitetik vele, hogy hazaviszik Bergamóba; közben azonban ideggyógyintézetbe, az őrültek házába hurcolják, ahol Donizetti előbb kétségbeesetten tombol, tiltakozik, könyörög, majd végkép elhallgat. Olyan apatikus, hogy már semmi sem érdekli többé.

Csak egyre azt hajtogatja:

— Haza akarok menni, haza. ...

Két évig tartották fogva Donizettit, amíg végre belátták, hogy a nagy zeneköltőn már nem tudnak segíteni. És akkor végre hazaengedik. Haza, Bergamóba. ...

Basonl báróné leánykája már gondosan Igazgatja is a karosszéket, hogy Donizetti beleülhessen; felnyitja a zongorát, hogy játszhassék majd rajta. És a mester barátai is odasereglenek. Arcukon örömteli mosoly, boldog elragadtatás, a várakozás édes izgalma.
— Istenem, csakhogy végre visszakaphatjuk őt — rebegi kezét összekulcsolva a báróné. — Micsoda boldogság! Annyi év után! Most végre kárpótolni fogjuk, annyi gyötrelmes egyedüllétért, annyi szenvedésért. Szerető szívek veszik majd körül!

— Szegény Donizetti! — suttogja maga elé barátja s egykori háziorvosa. — Meg kellett ezért a hazatérésért szenvednie. Hja, az életben nem kapunk semmit ingyen. Mindenért meg kell a sorsnak fizetnünk. És sokszor, sokszor még azt a kis boldogságot is olyan későn kapjuk. Akárcsak Donizetti.

Odalent felzúg az éljen. A báróné és a barátok lerohannak és megállnak a legfelső lépcsőn, úgy várják a nagy vendéget, kezükben hatalmas virágcsokorral.
És ekkor megáll a kapu előtt a csukott, fekete batár és egy idegen férfi ugrik ki belőle; kisegíti a nagy vendéget. Az összegyűlt sokaságon megdöbbenés viharzik át; az előbbi mosoly helyére rémület rajzolódik. Mert most ismernek rá abban az összetört, meggyötöri alakban, akit ketten is támogatnak már a bejárat felé, s akinek hófehér feje erőtlenül csüng le a mellére, Gaetano Donizettire.

Basonl báróné arca halálsápadt lesz, kezéből földre hullnak a virágok. Lerohan a lépcsőn és ijedt remegéssel mosolyt erőltetve dermedt arcára, a mester felé nyújtja reszkető kezét.
És ekkor következik be a legszomorúbb meglepetés. A mester nem ismeri meg többé a bárónét, legjobb barátját; nem ismeri meg egybegyűlt barátait; nem ismeri meg szülővárosát sem. Merev, élettelen tekintettel néz körül, mintha nem látna. Vagy talán mindent lát, csak nem tudja többé elmondani?

Odafönt a karosszékben mozdulatlanul terül el Donizetti. Hazaérkezett végre. De későn. Túlságosan soká váratta a sors erre az annyira áhított pillanatra. Gaetano Donizetti nem tudja többé élvezni. Már minden késő. A nagymester élő halottá lett.

— Menthetetlen — suttogja az orvos, föléje hajolva. — Beszélhet bátran, bárómé, a réveteg tekintetű beteg úgysem érti. — Donizetti mereven bámul ki az ablakon. Talán arra a vidám kis fiúra gondol, aki egykor annyiszor szaladgált ezeken az utcákon, vagy arra a gyönyörű fiatal- asszonyra. akit az életénél Is jobban szeretett, s akit a halál olyan korán ragadott el mellőle ?

Barátai szüntelenül azon tárgyalnak, mivel vidíthatnák fel a mestert. Tréfákat beszélnek előtte, elmondják napi derűs élményeiket, de Gaetano arca merev és komor. Lelke egy más világban kering. Az ő világában, ahová nem tudnak utána menni még azok sem, akik szeretik. Nem tudnak nagy titkába belopózni, a mester lelke örökre bezárult előttük.

Örökre?

A fiatal bárónő leül a zongorához. Hangja nagyon hasonlít Donizetti korán elhalt feleségének, Virginia Vassellinek hangjához, és énekelni kezdi a «Lammermoor! Lucia» egyik áriáját. És íme, a körül állók ámulva látják, hogyan színesedik ki a nagymester arca, egykori művének hallatára. A megtört fényű szembe élet, ragyogás költözik, arca egyre pirosabb lesz, és ajka, komor, bánatos ajka, lassan elmosolyodik. Igen. Donizetti ráismert művére.

S életének hosszú idő óta ez az első és utolsó mosolya.

Mosolyog! — kiáltott túl boldogan a báróné. — Meggyógyult! Meggyógyult!

És akkor rémülten látta, hogy a mester nem mozdul többé. Gaetano Donizetti lelke valóban meggyógyult. Meggyógyult és felment a magasságos égbe, hogy ezen-túl már odafönt hallgassa tovább a mennyel muzsikát.

Donizetti hazaérkezett.

TOLNAI VILÁGLAPJA, 1944. május 10. (46. Évfolyam, 19. szám)

938   Búbánat 2017-11-25 12:02:39

A Bartók Rádió közvetíti ma este

19.00 – 21.00 A New York-i Metropolitan Operaház archívumából - V/4. rész

Donizetti: Az ezred lánya

Kétfelvonásos vígopera

Szövegét Jules Henri Vernoy de Saint-Georges és Jean François Alfred Bayard írta

Vezényel: Richard Bonynge

Km. a New York-i Metropolitan Operaház Ének- és Zenekara

Szereposztás:

Marie, fiatal markotányosnő - Joan Sutherland (szoprán),

Tonio, fiatal tiroli - Luciano Pavarotti (tenor),

Berkenfield grófnő - Regina Resnik (mezzo szoprán),

Sulpice őrmester - Fernando Corena (basszus),

Hortensius, udvarmester - Andrea Velis (basszus),

Káplár - Andrij Dobriansky (basszus),

Crakentorp hercegnő - Jean Kraft (szoprán),

Paraszt - Charles Kuestner (tenor)

(1973. január 6.)

Donizetti korábban is kapcsolatban állt francia operatársulatokkal, de Az ezred lánya volt az első olyan műve, melynek alapváltozata francia szövegkönyvre készült és az első előadást is Franciaországban (Párizs, 1840) tartották. A darab nagy sikert aratott és hosszú-hosszú évtizedeken át repertoáron maradt.

Donizetti darabja hamar meghódította a magyar színpadokat is, előbb német nyelven, majd Egressy Béni fordításában, 1844-ben magyarul került színre.

Az első élő "találkozásom" Az ezred lányá-val egy hazai színpadi kiállítású produkció volt -  több mint harminc éve ennek.  Erről így írtam a fórumon: 

Emlékszem az 1984. évi előadássorozatra, egész jó kis darab volt. Hármas szereposztásban hozta ki a Józsefvárosi Népszínház Társulata (de a jogelődje a Déryné Sínház is bemutatta 1964/65-ben). Szabó Miklós, a kitűnő tenorista, zenei műfordító, író volt az opera librettójának magyar szövegre átültetője. László Endre végezte el a darab kamarazenekarra hangszerelését és vezényelte is az emlékezetes előadásokat.( Gerő Erik is dirigált egyet.) A díszlet Makai Péter, a jelmez Rimanóczay Yvonne munkája volt. Kertész László rendezte az opera-előadást. Marie-t Kálny Zsuzsa (másik szereposztásban Bakonyi Ilona illetve Kovács Györgyi), az őrmestert Németh Gábor (másik szereposztásban Jánosi Péter), a márkinőt Bihari Tóth Zsuzsa (Záhonyi Etelka), Ortensio, hoppmestert a feledhetetlen Bordás György (Virágh Rezső), Toniót Pető András (Hegedűs József) énekelte-játszotta. 

937   Búbánat • előzmény936 2017-10-15 19:54:21

Tőlem, lehetne még "hosszabb" is, nem bánnám; ezúttal is azon sajnálkozom, hogy a produkcióban rövidült a balettkép: a mintegy húsz percnyi zenéből alig hat percnyi maradt meg a húzások következtében. Nagyon szeretem ezt a balettzenét, ezárt is örülök annak, hogy a nyolcvanas évek elején, amikor Velencében jártam, a Pavarotti-szériából ehhez az operához is hozzájutottam, akkor még audio kazettán, komplett, dobozában: teljes egészében rajta van az 1974-ben készült stúdiófelvételen az általam annyira kedvelt balettzene:

Fiorenza Cossotto - mezzo-soprano (Leonora)
Luciano Pavarotti - tenor (Fernando)
Nicolai Ghiaurov - bass (Baldassare)
Gabriel Bacquier - baritone (Alfonso)
Ileana Cotrubas - soprano (Ines)
Piero De Palma - tenor (Don Gasparo)

Orchestra e Coro del Teatro Comunale di Bologna, Conducted by Richard Bonynge
Chorus Master: Fulvio Fogliazza.

Azóta CD-n is megvan már ez az operafelvétel, úgyhogy kedvemre meghallgathatom a teljes időtartamű - több tételből -  álló balettbetét zenéjét.

(A szicíliai vecsernye James Levine által készített stúdiófelvételéért is azért lelkesedem, mert a teljes, mintegy félórás balettzenét is élvezhetem.)

936   telramund • előzmény935 2017-10-15 11:51:39

Mérhetetlen hosszúsága ellenére nagyszerű előadás.Garanca  igazán neki való  szerepben és a többiek is  kíválóak.A rendezésről nincs mit mondanom,mint úgy általában.Egy operaelőadás értékét számomra az énekes produkciók jelentik.Megtanultam elfelejteni a környeztei hatásokat (Rendezés, díszlet , jelemez)

935   Búbánat 2017-10-15 11:29:19

Lemezújdonság!

GAETANO DONIZETTI - La Favorite - Elina Garanca

Mika Kares - Mariusz Kwiecien -  Matthew Polenzani

Bayerisches Staatsorchester
Chor der Bayerischen Staatsoper

Karel Mark Chichon

Int. Release 21 Jul. 2017


Már itthon is kapható a kiadvány.  Most készülök a DVD-lemezt megvásárolni…

934   Haandel 2017-10-14 14:38:46

Aufgenommen am 15. Oktober 2016 im Civic Opera House von Chicago
Gaetano Donizetti: "Lucia di Lammermoor"
14.10.2017 | 19:30 | Ö1

Mit Albina Shagimuratova (Lucia di Lammermoor), Piotr Beczala (Edgardo), Quinn Kelsey (Enrico), Adrian Sâmpetrean (Raimondo), u.a.
Lyric Opera Chorus und Lyric Opera Orchestra; Dirigent: Enrique Mazzola

933   Búbánat 2017-09-30 16:26:21

Bartók Rádió ma esti műsorán szerepel:


20.51 – 22.00 Operaritkaság


[b] Donizetti: Elvida [/b]

Opera egy felvonásban

Giovanni Schmidt librettójára

Vezényel: Antonello Allemandi

Km. a Geoffrey Mitchell Kórus és a Londoni Filharmonikus Zenekar

Szereposztás:

Amur - Pietro Spagnoli (basszus)

Zeidar - Jennifer Larmore (mezzoszoprán)

Elvida - Annick Massis (szoprán)

Alfonso - Bruce Ford (tenor)

Zulma - Anne-Marie Gibbons (mezzoszoprán)

Ramiro - Ashley Catling (tenor).
 

„Az 1826-ban, Nápolyban bemutatott Elvida a zeneszerző korai korszakában született, Donizetti 29 évesen írta. Alkalmi darab Mária Izabella infánsnő, a Két Szicília elnevezésű monarchia királynéjának születésnapjára készült, a témaválasztás értelemszerűen összefügg az uralkodó spanyol származásával. A bemutató nem gyakorolt különösebb benyomást a hallgatóságra, az operát három előadás után le is vették a műsorról. Az Elvida egészen 2004-ig aludta „Csipkerózsika-álmát”.

Elvidát, a spanyol nemesasszonyt fogságba ejtik a mórok. Az asszony visszautasítja a vezér fia, Zeidar házassági ajánlatát, mert hűséges jegyeséhez, a spanyol herceghez, Alfonsóhoz. Amikor Alfonso seregei rohammal beveszik a mórok várát, vezérük, Amur elmenekül, túszként pedig magával viszi Elvidát. Egy barlangban bujkál, azzal fenyegetőzik, hogy megöli a nőt. Ebben végül tulajdon fia akadályozza meg.”

932   Búbánat 2017-09-12 10:55:42
A Bartók ma esti műsorsávjában hallhatjuk ezt a kiváló stúdiófelvételt, mely számomra „etalon” volt – és marad…:

19.00: Prológ

Donizetti: Lammermoori Lucia

A mikrofonnál: László Ferenc

Szerk.: Katona Márta

19.35-22.00 Donizetti: Lammermoori Lucia

Opera két felvonásban

Szövegét - Walter Scott The Bride of Lammermoor c. regénye nyomán - Salvatore Cammarano írta

Vezényel: Richard Bonynge

Km. a Londoni Covent Garden Operaház Énekkara (karig.: Douglas Robinson) és Szimfonikus Zenekara

Szereposztás:

Lucia - Joan Sutherland (szoprán)
Edgard - Luciano Pavarotti (tenor)
Enrico - Sherril Milnes (bariton)
Raimond - Nyikolaj Gyaurov (basszus)
Arthur - Ryland Davies (tenor),
Alisa - Huguette Tourangeau (mezzoszoprán)
Normann - Pier Francesco Poli (tenor)

931   Búbánat • előzmény930 2017-06-25 10:05:12
Edita Gruberova - Finale from Roberto Devereux Budapest June 24
930   Búbánat 2017-06-24 12:14:04
A Magyar Állami Operaház műsorán először szerepel Donizetti-operája, a Roberto Devereux, amit ma este hangversenyszerű előadásban, olasz nyelven (magyar és angol felirattal) mutat be.

Erzsébet királynő szerepében a világhírű szoprán, Edita Gruberova lép fel az este 7 órakor kezdődő operában.
________________________________________
Közreműködik a Magyar Állami Operaház Énekkara és Zenekara

Karmester: Peter Valentovic

Szereposztás:

Erzsébet - Edita Gruberova
Gualtiero (Sir Walter Raleigh) - Fried Péter
Roberto Devereux - László Boldizsár
Cecil - Kóbor Tamás
Sara - Schöck Atala
Nottingham hercege - Szegedi Csaba

Bemutató: 2017. június 24.

Roberto Devereux-t, Essex grófját, Erzsébet angol királynő kedvesét hazaárulással vádolják. A királynő védelmére akar kelni, de érzi, hogy a gróf szíve másé lett, ezért elhatározza, hogy nem avatkozik az igazságszolgáltatás dolgába. Essex titokban mindig Sarát szerette, de távollétében Erzsébet arra kényszerítette a lányt, hogy Nottingham herceghez menjen feleségül. A herceg, Essex barátja, mit sem sejt szerelmükről, és tisztázni akarja a grófot a vád alól. Sara és Roberto titokban találkozik. A férfi hívja az asszonyt, hogy szökjenek meg, de Sara ezt megtagadja. Szerelmi zálogot cserélnek, Essex azt a gyűrűt adja Sarának, amelyet a királynőtől kapott, az asszony pedig egy kék kendővel ajándékozza meg őt. Amikor a grófot letartóztatják, megtalálják nála a kendőt. Nottingham hercege innen tudja meg, kibe volt szerelmes a barátja. Erzsébet királynő halálra ítéli Essexet. A kivégzést már másnap reggelre kitűzik. Sara - bárhogy próbálja a férje megakadályozni - a királynő gyűrűjével Erzsébethez siet kegyelemért. Bevallja neki, hogy ő a vetélytársa. A királynő parancsot ad az ítélet végrehajtásának felfüggesztésére, de már késő: ágyúlövés jelzi, hogy Essexet lefejezték.
929   Búbánat • előzmény894 2017-04-09 17:18:27
Donizettiről írják: „Állandóan hangjai között élt és ötleteit azonnal rögzítette. Egy toll, néhány darab papíros azonnal írásra ösztökélték, és amit írt, azonnal eljátszotta vagy elénekelte, bárhol volt, nyílt mezőn, vagy egy hegy lábánál stb… A Linda di Chamounix nyitányát Bergamóban baráti körben komponálta, miközben látszólag teljes mértékben részt vett a vidám kompánia szórakozásaiban.”
928   Búbánat • előzmény894 2017-04-08 21:29:52

GIUSEPPE VERDI levele Donizetti betegállapotáról - „Semmi vigasz”

„1844-ben bemutatják Nápolyban Donizetti hetvennegyedik, egyben utolsó operáját, a „Caterina Cornaro”-t. Sikertől ittasan Bécs felé indul a maestro, hová a szerződése szólítja. Minden oka meg volna az örömre: dicsőség, rendezett élet, pénz és nem utolsósorban kiapadhatatlan zenei invenció – de a még mindig nem idős mester kegyetlen melankóliába zuhan. Párizsba megy. Itt már félreismerhetetlenül jelentkeznek rajta a paralízis tünetei. Elboruló szelleme világos pillanataiban egyért könyörög: otthon szeretne meghalni. barátai segítségével meg is érkezik Olaszországba és szülővárosában, Bergamóban ápolják.

Verdi egy 1847. augusztus 22-én kelt leveléből értesülünk a nagy olasz operamester reménytelen állapotáról. A levél címzettje Appiani grófné, kinek zenei szalonjában Verdi sokat megfordult. A szép hölgyet egyébként hosszú ideig gyengéd szálak fűzték a szegény Donizettihez.

Íme a Verdi-levél illetékes részlete:

„Érdeklődött tőlem Donizetti felől. Meg kell önnek mondanom a valóságot – semmi vigasz. Mindeddig nem láttam, mivel lebeszéltek a látogatásról… de ha adódik erre alkalom, okvetlenül élni fogok vele. Külsőleg jól néz ki, csak a fejét állandóan oldalrahajtva tartja és szemei zárva vannak - étvággyal táplálkozik, jól alszik és úgyszólván sohasem beszél; ha szól valamit, alig lehet megérteni. Ha valaki felkeresi, kissé kinyitja szemeit; ha valaki figyelmezteti, nyújtson kezet, megteszi… Ez annak a jele, hogy értelme nem borult el teljesen; egy orvos azonban, ki a leghívebb barátsággal viseltetik irányában, azt mondta nekem, hogy ezek csak ösztönös mozdulatok és jobb lenne, ha élénk lenne, vagy akár tombolna: akkor még volna remény, míg így csak a csoda segíthet. Egyébként éppen úgy van, mint hat hónappal, vagy egy évvel ezelőtt, - sem jobban, sem rosszabbul.”

Szellemének tragikus kalodájába zártan még néhány hónapig vegetál. míg végre, 1848. április 8-án megváltja a könyörületes halál. Tetemét, melyet nagy csendben helyeztek nyugalomra, 1875-ben exhumálják és ünnepélyes keretek között átviszik szülővárosába, Bergamóba és ott a Santa Maria Maggiore-ban nyugszik az édes dallamok sorsverte költője.
Szülővárosa születésének száz éves jubileuma alkalmából felállíttatta szobrát.

Németh Amadé: Zenei Kaleidoszkóp (Zeneműkiadó, 1959)
927   Búbánat • előzmény895 2017-04-08 14:54:43
Kapcs. 894.-897. sorszámok

[b] GAETANO DONIZETTI [/bl]
(Bergamo, 1797. november 29. – Bergamo, 1848. április 8.)

Elég e két évszámot tudatosítani, s máris egyértelmű, hogy idén ünnepeljük a komponista születésének 220., jövőre pedig halálának 270. évfordulóját.

Emlékszem, születése bicentenáriumának estéin Európa operaházai zömmel Donizetti művet szólaltattak meg. Így például Bécsben, a Staatsoperben annak a Linda di Chamounix- nak dallamai csendültek fel, melyet 1842-ben éppen a Kärtnerthor Theaterben mutattak be, Ausztriában maradva Grazban pedig 52. műve, a Belisario című lírai tragédiája került bemutatásra.
1998: máig nem feledem óriási élményemet, mikor életemben először (és máig utoljára) bejutottam a Milánói Scalába – éppen egy Donizetti-operára váltva jegyet! Az épület külső arculata szinte szegényes, szürkén kopott, s bizonyára ráférne egy alapos kozmetikai kezelés – gondoltam akkor (most milyen, nem tudom); a nézőtér kiképzése a maga hat emeletével – jómagam az ötödiken ültem – már pompázatos. A legpompázatosabb azonban maga az előadás volt. Az akkori idény műsorára rányomta bélyegét Donizetti kettős jubileuma. Előző év őszén a nyitány Lammermoori Luciának jutott, míg a szezonzárás eseménye a Lucrezia Borgia volt. Visszaemlékezve erre az operaelőadásra - nem szeretem ezt a szót használni, de mégis: -, maga a csoda volt! A Donizetti-imádók táborába tartozom, de amit itt láttam- hallottam, az előtt még most is meghajtom fejem. Mert, ha már Donizetti, akkor azt csakis ezen a színvonalon szabad tolmácsolni. (Tisztában vagyok azzal, bizonyára hasonlóan éreztek más Donizetti-rajongók, más Donizetti-operák esetében is; személyes élmények birtokában, legendás előadások-legendás énekesek pompázatos előadásairól áradozva. Nekem akkor éppen ez a hatalmas élmény jutott…) Tiszta öröm volt számomra az is, mely manapság oly ritka, hogy a zenei és vizuális komponens kéz a kézben haladt egymás mellett. Régen láttam ennyire klasszikusan tiszta és a műből fakadó stílushű rendezést, melyben a díszlet és a gyönyörű jelmezek pompás szimbiózist alkottak. A tökély határán egyensúlyozó, világsztárokat felvonultató zenei megszólaltatás méltó volt a Ház szelleméhez és rangjához. A népes szereplőgárdából csak két nevet emelek ki: az akkor fénykorában lévő Renée Fleminget a címszerepben, akinek szépsége és művészete, híre már korábban eljutott hozzám (és azóta is regnáló: nemrég láthattuk/hallhattuk őt diadalmas dalestjén, újra Pesten; újra megcsodálhattuk őt magát is…), valamint Orsini nadrágszerepében a bravúros mezzót, Sonia Ganassit, akit viszont már Budapestről ismertem egy vendégfellépése nyomán. A két férfi főszereplő neve is jól hangzott, már ismertnek számított ( Gennaro - Giuseppe Sabbatini; Don Alfonso - Michele Pertusi ), méltó partnerei voltak társnőiknek. És még egy érdekesség: az 1998. július 13-i előadáson, amit Roberto Rizzi Brignoli vezényelt, egy röpke pillanatra felcsendült egy bariton énekhang, s aki az „Una voce”-nak hangot adott, egy bizonyos: „Michele Kalmandi”

Hiába, a név kötelez – és ezt a Scalában nagyon jól tudják…
926   Búbánat 2017-04-03 13:31:45
Mindjárt kezdődik az operaközvetítés Classica csatornán

13.30 / 16.45 Donizetti: Boleyn Anna

Netrebko, Garanca, D’archangelo, Kulman, Meli. Km. a bécsi Staatsoper énekkara és zenekara. Vezényel: Evelino Pido

(Este 21.30-tól ismétlés)
925   Haandel 2017-04-02 08:40:00
Zu Gast im War Memorial Opera House von San Francisco: Ausschnitte aus
Gaetano Donizettis Oper "Lucia di Lammermoor"
02. April 2017 | 15:05 Ö1

Nadine Sierra (Lucia), Piotr Beczala (Edgardo), Brian Mulligan (Enrico), Nicolas Testé (Raimondo) u.a
Sowie dem San Francisco Opera Chorus und dem San Francisco Opera Orchestra, unter der musikalischen Leitung von Nicola Luisotti

(aufgenommen im Oktober 2015)
924   Búbánat 2017-03-02 12:09:52
A Classica csatorna délutáni műsorsávjában (14:05 – 16:40) láthatjuk újra a képernyőn:

Donizetti: La Favorite

From the Théâtre du Capitole de Toulouse (2014)

Conductor: Antonello Allemandi
Stage Director: Vincent Boussard
Stage Design:Vincent Lemaire
Costumes:Christian Lacroix

Soloist:
Kate Aldrich (Léonor de Guzman)
Yijie Shi (Fernand)
Ludovic Tézier (Alphonse XI)
Giovanni Furlanetto (Balthazar)
Marie-Bénédicte Souquet (Inès)
Alain Gabriel (Don Gaspar)

Choeur du Capitole de Toulouse
Orchestre National du Capitole de Toulouse

923   Cilike 2017-01-20 08:31:07
Ezek szerint spoilereztem, ami egy opera esetében elég mulatságos... Elnézést, ha valakinek elrontottam a mulatságát. Bár ez szinte kizárt.
922   lujza • előzmény920 2017-01-20 01:32:06
Én nem akartam elmondani a történést, hátha valaki még meg akarja nézni. Tényleg átírta a cselekményt, a könyvhöz képest pláne (feltétlenül olvasd el!). Hatásvadász módon meg akart döbbenteni, de mivel jól adták elő, hihető volt a cselekmény. Olyan volt, mint egy mai horror mozi.
921   nizajemon • előzmény920 2017-01-19 17:24:36
És akkor leszünk progresszívak,befogadóak,ha ezt az olvasva is semmirevaló rendezést ájultan tapsoljuk,az alapokig újraértékeljük az eddig hozzáállásunkat a műfajhoz,megtépjük a ruhánkat,amiért múzeumban porosodtunk.Meddig még?Meddig engedik az emberek,hogy az alapjaiból forgassák ki a műfajt?
920   Cilike 2017-01-19 16:22:15
Nem volt érdektelen. Nem ugyanarról szólt, illetve nem ugyanolyanok voltak a jellemek, mint az eredetiben, legalábbis Donizettinél - az eredeti irodalmi művet már letöltöttem, csak még nem jutottam el odáig, hogy elolvassam. A nyíltszíni szex kissé elkerekítette a szemeimet, főleg, hogy Damrau ezt bevállalta. És akkor még azt hittem, hogy ennél extrémebb nem lesz, hát lett. A terhes, wc-be hányni rohangáló Lucia méf csak-csak, de a cseooet sem őrült, hideg fejjel brutálisan gyilkoló Lucia már elég necces, de a nyílt színen elvetélő, majd a kád vízben öngyilkos nő már komolyan megviselte az idegrendszeremet...
919   lujza • előzmény918 2017-01-19 01:31:57
Tulajdonképpen az egész meredek volt, és csak azért működött, mert az énekesek hajlandóak voltak mindezt tisztességesen végigcsinálni. Amit Damraunak "leisztolnia" kellett, lehetőleg a legnehezebb áriák közben, az elismerésre méltó. Amúgy a darabhoz nem sok köze volt a rendezésnek, de volt benne fantázia. És persze nem kevés pénzbe kerülhetett ennek a színpadképnek a kialakítása.
918   Cilike 2017-01-18 17:03:04
Most láttam csak a londoni Luciát, illetve csak nagyjából, mert nem volt időm teljesen végignézni. Kiváncsi lennék, mit szóltak ahhoz a rendezéshez azok, akik látták... vannak benne meredek dolgok.
917   Beatrice • előzmény911 2017-01-12 00:56:33
Pár külföldi rajongó jelezte nálam, hogy elégedetlen az új helyével, mert túl hátul van, és inkább vesz jobbat, az eredeti jegyet meg szívesen eladná, az eredeti 7,000 Ft-os áron (esetleg egy kis engedménnyel), ami olcsóbb, mint ezeknek a helyeknek a jelenlegi ára. Ezek a jegyek általában a földszint 16., 17. sorba szólnak az új jegykiosztás szerint. Ha valakit érdekel ez a lehetőség, kérem, írjon privátot.
916   ebera • előzmény911 2017-01-12 00:06:17
Köszönöm az információt, sikerült jegyet vennem!:)
915   Búbánat • előzmény914 2017-01-12 00:04:49
Lásd a 901. sz. bejegyzés linkjét.
914   Cilike • előzmény904 2017-01-11 22:28:09
Most komolyan: miből gondoltad, hogy nem ez a legfrissebb felvétel lesz? Annyira evidens volt.
913   Búbánat • előzmény909 2017-01-11 20:36:41
Én mindig a pénztárban, készpénz fizetéssel veszem meg az engem érdeklő előadásokra a jegyet.
912   joska141 • előzmény911 2017-01-11 19:21:04
Köszönöm az információt,így sikerült jegyet vennem.

Szomorú, hogy operaelőadásra az Opera honlapján nem lehet jegyet vásárolni, annál az Operaháznál, mely az előző szezonban a világon a legtöbb előadást játszotta...

(Van kezelési költség, relatíve nem is kevés...)
911   Beatrice • előzmény909 2017-01-11 17:52:18
A Devereux-re ezen a linken lehet most jegyet venni (lehet, hogy van kezelési költség):
https://www.jegy.hu/program/roberto-devereux-76117
Az opera.hu-n keresztül jelenleg nem lehet, ennél az előadásnál a jegyvásárlásra kattintva valóban az íródik ki, hogy elmarad. Pedig nem marad el.
A Bánffy Kisszínházba megvásárolt jegyeket becserélik az Operaházba szólókra. Idézet az Opera által a jegyvásárlóknak küldött körlevélből: "A korábban megvásárolt helyre szóló belépőket az Operaház jegyértékesítő pontjain cserejegyre beváltani szükséges. A cserére a megvásárolt belépő felmutatásával van mód. A jegyeket kategóriaegyeztetéssel vehetik át munkatársainktól. További információt az Opera Értékesítési Centrum munkatársai adnak."
910   vigkrisz • előzmény909 2017-01-11 16:29:33
A trubadúr előadás az Operaházban lett volna.
909   joska141 • előzmény908 2017-01-11 16:05:43
Hol tetszett jegyet venni? Az Opera honlapján most a Jegyvásárlás gombra klikkelve azt írja, hogy "Elmarad".

Nem az Operaházban lett volna, hanem a Bánffy Színpadon, gondolom azon az új helyen.
908   Búbánat • előzmény906 2017-01-11 14:35:00
Ehhez hozzá teszem: az Operaházban. Épp tegnap vettem meg ide a jegyet - úgy láttam a monitorkijelzőn, még jócskán vannak szabad helyek...
907   vigkrisz • előzmény906 2017-01-11 14:34:47
Azt elfelejtettem, hogy az Operaházban.
906   vigkrisz 2017-01-11 14:32:37
A 2017.06.24 Verdi - A trubadúr előadás helyett Donizetti - Roberto Devereaux előadás lesz Edita Gruberovával.
905   Búbánat • előzmény902 2017-01-09 22:06:29
Időközben az Opera honlapján javították a kezdés időpontját 19:40-re.
904   Búbánat • előzmény903 2017-01-09 22:05:18
Kiderült: a 2016. decemberi Lammermoori Lucia-előadás felvételét sugározta a televízió az Erkel Színházból - Miklósa Erikával a címszerepben.
903   ebera • előzmény901 2017-01-09 11:40:40
Köszönöm, megtaláltam! Valóban este fog kiderülni az igazság, mert időpontbeli eltérések is vannak az információk között.
902   Búbánat • előzmény901 2017-01-09 11:40:32
Ráadásul az operaközvetítés kezdetének más időpontot jelöl meg az Opera honlapja: 21:40 - miközben a rádióújságban 19:40-es kezdés szerepel, a vége pedig 21:35.
901   Búbánat • előzmény899 2017-01-09 11:36:09

Ha az Operaház honlapján megjelent közlemény az igaz, akkor erre van ma este kilátásunk a tévé képernyője előtt:

A közelmúltban az Erkel Színházban bemutatott Lammermoori Lucia c. opera 2017. január 9-én 21:40 perctől látható az M5 műsorán.

Vezényel: Kocsár Balázs
Szereplők: Kálmándy Mihály, Miklósa Erika, Balczó Péter, Megyesi Zoltán, Kovács István, Kun Ágnes Anna, Ujvári Gergely

Rendező: Szabó Máté
Jelmeztervező: Tihanyi Ildi
Koreográfus: Sebestyén Csaba
Dramaturg: Orbán Eszter
Karigazgató: Strausz Kálmán

Ezen az internetes műsoroldalon olvasható az a szereposztás, amit előzőleg ide beírtam.

Mivel korábban már leadta a televízió ezt a régi operaközvetítést, így szívesen veszem, ha most az új rendezésben bemutatott alkotást is láthatjuk.
Este kiderül, melyik felvételt sugározza az M5 csatorna.
900   ebera • előzmény899 2017-01-09 11:35:52
Bocsánat, "ismét" törölve!
899   ebera • előzmény898 2017-01-09 10:47:29
Az Operaház honlapján írják, hogy a nemrég bemutatott Lammermoori lesz ma az M5-ön, Miklósa, Kálmándy, Balczó...Nem találok sehol semmi részletes infót a tv műsorok közt.Remélem, hogy nem ezt adják le ismét!
898   Búbánat 2017-01-08 13:50:33
Holnap este a 2003-as, Erkel Színházból közvetített Lammermoori Lucia televíziós felvételét láthatjuk majd az M5 csatornán:

Bartal László - Asako Tamura,Ramón Vargas, Ötvös Csaba, Albert Tamás, Albert Tamás, Kenesey Gábor
Jász Klári, Kecskés Sándor.
Hárfaszóló - Simon Bea


897   Búbánat 2016-11-29 23:35:24
A tébolyult Donizetti fotója

A már elborult elméjű Gaetano Donizetti képmása 1847 augusztusából, amely alig több mint fél évvel a zeneszerző halála előtt készült. A láthatóan erősen leépült, s ekkor már egy tébolydát is megjárt mester balján unokaöccsét, a bácsijára vigyázó Andrea Donizettit láthatjuk.

http://mimi.blog.hu/2016/11/04/a_tebolyult_donizetti_fotoja
896   Nagy Katalin • előzmény894 2016-11-29 12:47:27
A feltöltött képekhez képest annyiban változott a helyzet, hogy a színház előtt utat lezárták a forgalom elől. Korzóvá alakították át, ahol rendszeresen tartanak kirakodóvásárokat, rendezvényeket. Donizetti emlékétől függetlenül is mindenkit csak biztatnék, hogy Olaszországban járva szánjon időt Bergamóra is. A magyarok általában nem ismerik, pedig igen szép "kisváros" (kb. 120.000 lakos).
895   Búbánat • előzmény894 2016-11-29 10:41:30
Donizetti-emlékmű

Santa Maria Maggiore-bazilika - ahol Donizetti egykoron orgonált, most pedig ott alussza örök álmát.
894   Búbánat 2016-11-29 10:35:37
GAETANO DONIZETTI
(Bergamo, 1797. november 29. – Bergamo, 1848. április 8.)

„A születésem titkos volt, föld alatt hozott világra édesanyám a bergamói Borgo Canale egyik viskójában. Pincelejárat vezetett le oda, hová még a fények árnyéka sem hatolt. S én bagolyként kezdtem repülni, magammal hordozván hol szomorú, hol boldog előérzetemet.”
Ez az idézet Donizetti leveléből való, melyet 1843-ban, alig öt évvel halála előtt írt hajdani mesterének, az olasszá vált német Giovanni Simone Mayrnak.
Csupán egy röpke idézet ez, de benne foglaltatik egy alig öt évtizedre méretezett életút minden tündöklése és az elmebaj tragikus előérzete.
Első színpadérett művét Velence mutatta be, bár nem a La Fenice, csak a másodrendű Teatro San Luca, mégis itt vált népszerűvé, s tartották már számon az operisták között. Ettől kezdve jöttek a megrendelések és a meghívások Bergamótól kezdve Rómán és Milánón át Nápolyig. Szinte futószalagon írt műveinek összessége meghaladja a hatszázat, s ebben a láncolatban mintegy hetven opera címe szerepel.
Első tényleges diadalát az Anna Bolena jelenti, mely Milánóban szólalt meg, majd következett a Szerelmi bájital, a Lucrezia Borgia, a Lammermoori Lucia, mely máig is legnépszerűbb tragikus műve. A cenzúrával is meggyűlt a baja, s így a Tudor-trilógia második darabját, a Maria Stuarda- t más címmel más környezetbe kellett áthelyezni. 1837-ben, családi tragédiák árnyékában, keletkezett a Tudor- trilógia befejező darabja, a Roberto Devereux. Közben dolgozott Bécs számára is, s itt a Linda di Chamounix olyan sikert ért el, hogy a császár udvari zeneszerzőnek és karmesternek nevezte ki. Mint hazájából kor- és pályatársai, Rossini és Bellini, Donizetti is a francia fővárosban telepszik le. Az [i] Ezred lányát már Párizsnak írja, éppúgy, mint a La Favoritát – nálunk A kegyencnő címen ismeretes. Ugyancsak Párizshoz fűződik az elbűvölő Don Pasquale is. Utolsó műve a ciprusi királynő, Catarina Cornaro históriáját megéneklő opera. De mikor gondolatai Cipruson bolyonganak, már erősen hatalmába kerítette betegsége, melynek végállomása az elmegyógyintézet lett.
Donizetti, lázas alkotásai közepette csak egyszer volt igazán szerelmes. Hirtelen fellángolása az előkelő római Virginia Vaselli iránt házasságban torkollik. A már sorozatosan jelentkező fejfájások és hallucinációs tünetek leendő sógorában felkeltik a gyanút, de Gaetano nem hajlandó az orvosi segítséget igénybe venni. Így a szárnyaló boldogság rövidesen tragédiába csap át, mert egymás után született három gyermekük mindegyike alig pár órát élő torzszülött volt, és rövidesen Virginia is távozott az élők sorából. Donizetti – micsoda tragikus hasonlóság az egykorú Schuberttel – fiatalon fertőződött még meg, s a lassan, de biztosan hódító betegség, a „morbus gallicus” – akkoriban így hívták a venereás betegséget – könyörtelenül felőrölte egész szervezetét.
Először egy Párizs melletti intézetben kezelték, majd barátai és rokonai hazavitték Bergamóba, ahol hosszú hónapokat élt még teljes önkívületi állapotban, míg végre jött a megváltó halál.


2007-ben, Bergamóban járva megnéztem a Donizetti Színházat,

a Donizetti-emlékművet

és betértem a Santa Maria Maggiore-bazilikába is, ahol Donizetti egykoron orgonált, most pedig ott alussza örök álmát.
893   Búbánat 2016-11-18 10:26:34
Lammermmori Lucia – mix - Kolonits Klára - video

Kolonits Klára Facebook oldaláról a link
892   Heiner Lajos • előzmény891 2016-11-18 06:40:38
Kajtánt, őt szeretjük.
891   Csiki Gábor • előzmény883 2016-11-17 22:33:45
Láttam ma a második szereposztás főpróbáját. Elejétől végéig.

Ha a kedves fórumozók elfogadják szerény ajánlásomat: vegyenek rá jegyet, és nézzék meg. Nem fogják megbánni.

890   IVA • előzmény883 2016-11-17 02:32:51
Én az előadás plakátját láttam. A molinót az Erkel Színház homlokzatán, és persze a számítógépen is. Messziről egy óriási sárgarépát látsz: a mezőgazdasági kiállításról. Közelebbről egy narancsszín bőrű (nem narancsbőrű) nő szép hátdekoltázsa. Lucia di Lammermoor.
889   Cilike • előzmény888 2016-11-16 23:21:42
Nem mondod. :-)
888   macskás 2016-11-16 22:38:42
888
887   Cilike 2016-11-16 18:46:56
Az énekesek tetszettek, kivéve Fried Pétert, aki biztos tetszeni fog ha énekel, de beteg. Kicsit még úgy éreztem, nem állt össze tökéletesen zeneileg. A rendezés nem bántó, van, ami tetszik, vsan ami nem. Főpróbáról nem ítélnék.
886   telramund • előzmény883 2016-11-16 18:41:09
Ez a rövid mondat nem túl biztató!
885   Robesz • előzmény883 2016-11-16 16:15:42
Én is :)
884   Petyus • előzmény883 2016-11-16 15:57:06
No és...? Első benyomás? Kolonits nem lehet gond?
Horváth István és Fried Péter sem. És Szegedi?
883   Cilike • előzmény882 2016-11-16 15:17:26
Láttam ma az első szereposztás főpróbáját.
882   Búbánat 2016-11-16 11:08:29
Drámai bemutató az Erkelben – Lammermoori Lucia

Opera.hu

Tizenhárom év szünet után az Opera produkciójában újra színpadon Donizetti leghatásosabb drámai alkotása, a Lammermoori Lucia. Szabó Máté rendezésében Kolonits Klára és Miklósa Erika látható a címszerepben. A nyolc előadásos sorozatot az Erkel Színházban játsszák, bemutató: 2016. november 18-án.

Donizetti lenyűgöző művét a Magyar Állami Operaházban 1885-ben mutatták be, majd 2003 novemberéig 456 alkalommal játszották. Két éve egyetlen különleges alkalommal, Edita Gruberová világhírű koloratúrszoprán közreműködésével koncertszerű előadásban láthatta az Erkel Színház közönsége, de az utolsó színpadi verzió huszonegy éve készült. A Lammermoori Lucia most Szabó Máté színrevitelében kel új életre.

A 2016-os bemutató zenei vezetője és dirigense Kocsár Balázs főzeneigazgató döntésének nyomán a darabot most először eredeti változatban ismerheti meg a közönség.

Kevéssé köztudott, hogy a Lammermoori Lucia leggyakrabban előadott verziója több helyen eltér a Donizetti által eredetileg lejegyzett anyagtól, amely esetenként magasabb hangokat és még nagyobb drámaiságot hordoz. A ma általánosan ismert változat az évtizedek során újabb és újabb dívák módosításain keresztül lett a hagyomány részévé.

A címszerepben, amit az operairodalom egyik legnehezebb koloratúr szólamaként tartanak számon, Kolonits Klára és Miklósa Erika lép színpadra. A főbb szerepekben Szegedi Csaba és Kálmándy Mihály, valamint Horváth István és Balczó Péter látható.

Maga a mű a kor olasz divatjának igazi mintapéldánya: tökéletes megtestesítője a Verdit megelőző korszaknak, a dallamos vonalvezetésű, szentimentális olasz bel canto stíusnak.

Donizetti 73 operát számláló életművében talán a legfontosabb helyet foglalja el: a vígoperáiról ismert nagy nevettető ebbe az operába sűrítette bele drámai tudásának legjavát. Zenéje remekül adja vissza azt a szenvedélyt és misztikus hangulatot, amely az opera alapjául szolgáló Walter Scott-regény, A lammermoori nász sajátja. Két család ősi viszálya mozgatja a tragikus szerelmi történetet, mely megírása óta az operaházak állandó repertoárdarabja.

A Lammermoori Lucia meditatívabb szellemű zenemű, mint amit a kortársak addig megszokhattak Donizettitől, akit Bellini halála annyira megrázott, hogy rejtélyes rosszullétek és migrénrohamok törtek rá. A Lammermoorikomponálása közben furcsa lázak gyötrik – ott lappang benne a betegség, amely felerősíti kedélyvesztettségét, és ezek az érzések végül Lucia megszólalásaiban találnak kifejezésre. A mű az ő figurája köré épül, akinek nőiségét melankolikus zenei frázisokba burkolja. Ahogy Lucia a fájdalomból az őrületbe menekül, a világ operairodalmának egyik legmeghatóbb emberábrázolása.

Szabó Máté, a rendező kiemeli:

„Lucia három irányból is beszorítva érzi magát. Ott a vallás, a testvéri szeretet és családi kötődés, valamint a szerelem – és ezzel három férfi, aki az életét irányítja, amelyről mégis ő szeretne dönteni. Képes komoly kompromisszumot kötni – hogy nem fogja Edgardót látni egy ideig –, mert hisz a szerelmében. Önálló gondolkodóként feltétel nélkül elveszti magát egy másik ember szerelméért, amelyről kiderül, hogy nincs. Legalábbis ezt hitetik el vele, és ezzel Lucia elveszti a talajt a lába alól.” Az alkotó a mű színrevitelében igyekszik érzékletesen megjeleníteni a mélyebb pszichológiai tartalmat, koncepciója kialakítása közben a pszichózis és az őrület közti különbség is foglalkoztatta. „A pszichózis, úgy tudom, tud ideiglenesen tartani, azaz még vissza lehet térni belőle a valóságba, de mivel ebben a történetben konstanssá válik az őrület, ez azt sejteti, hogy egy folyamatot látunk: a neurózistól hogyan jutunk el a patológiás állapotig” – tette hozzá.
881   Búbánat 2016-10-31 12:25:56
„A kegyencnő” nagyszerű balettzenéje (II. felv.) egy bergamói operaelőadásból, a YouTube-ról


La Favorite/G. Donizetti-Act II-"Ballet". exc. 8

Orchestra, Mailand RAI,

Conductor, Donato Renzetti

Bergamo, 1991
880   Búbánat • előzmény859 2016-10-08 13:46:38
A Classica csatornán ismét láthatjuk:
holnap délután (15.40-től) és éjjel (22.40-től) is:

Donizetti: Lucrezia Borgia

San Francisco Opera, 2011

Conductor: Riccardo Frizza
Stage Director: John Pascoe

Renée Fleming (Lucrezia Borgia)
Vitalij Kowaljow (Alfonso d'Este)
Michael Fabiano (Gennaro)
Elizabeth DeShong (Maffio Orsini)

879   Búbánat • előzmény878 2016-07-15 10:00:17
A happy end elmarad

Operavilag.net, 2016. július 14.

Gaetano Donizetti: Szerelmi bájital – előadás a Szentmargitbányai kőfejtőben, 2016. július 6. KONDOR KATA írása

„A rendező, Philipp Himmelmann jelentősen átértelmezte a Szerelmi bájitalt, ám az utalások olyan visszafogottak, hogy aki hagyományos előadást szeretne, az sem fog különösebben csalódni. Dominálnak a látványelemek: a színpad egy óriási wurlitzer, a szereplők pedig már az előadás kezdete előtt az óriási bakelitlemezen táncolnak – ami időnként körbe is fordul. Azt hihetnénk, az amerikai filmek utolsó éves osztálybulijába csöppentünk, hiszen a jól ismert karaktereket láthatjuk: a legszebb és legnépszerűbb lányt, aki egy menő sráccal csókolózik, a kiközösített fiút, akiből legszívesebben az egész társaság bolondot csinálna, és ott van a csúnya, de okos lány is, aki természetesen reménytelenül szerelmes – az utóbbi fiúba, miközben az természetesen a bálkirálynőért epekedik. A helyszín és a cselekmény idejének áthelyezése jól működik, el tudjuk képzelni, hogy az iskolából frissen kikerült fiatalok ekkor találkoznak először olyan problémákkal, mint a megélhetés vagy a párkapcsolati elköteleződés, és aztán az előadáson látott stratégiákkal próbálják ezeket megoldani.”

878   Búbánat 2016-07-05 08:46:45
Kőfejtő és Szerelmi bájital

FIDELIO.HU, 2016.06.30. 15:03

A Fertő-tó ausztriai oldalán, Soprontól mindössze tizenöt percre található Szentmargitbányai Kőfejtőben a július 6-i premierrel indul a szezon.
Philipp Himmelmann rendezésében Gaetano Donizetti romantikus komédiáját, a Szerelmi bájitalt mutatják be a Ruffini színpadon. A Szerelmi bájital díszletét egy az ötvenes évekre emlékeztető óriási wurlitzer képében álmodta meg a neves díszlettervező, Raimund Bauer, amit a „vágyakozás jelképe“-ként emleget. Az alkotók a kezdetektől fogva egyetértettek abban, hogy a kőfejtő varázslatos atmoszférájához különleges színpadkép illik.

877   Búbánat • előzmény876 2016-06-21 11:04:29
Lammermoori Lucia - sokak szerint a hangszerelés Verdi Don Carlosának érett, komor színvilágát vetíti előre. Egy New York-i előadás nyomán írta a kritika: "Az aulában egy rendőr azt hitte. valamiféle zavargás tört ki a nézőtéren. Gumibotját megragadva rontott be be a lengőajtón, de nem látott mást, mint a tombolva üvöltő nézők zajos seregét."
876   Búbánat 2016-06-21 10:56:45
A Bartók Rádió esti műsorán szerepel:

19.35 -22.00 Donizetti: Lammermoori Lucia

Opera három felvonásban

Szövegét - Walter Scott nyomán - Salvatore Cammarano írta.

Vez. Charles Mackerras

Km. a Londoni Voices és a Hanover Band.

Szereposztás:
Lord Henry Ashton - Anthony Michaels-Moore (bariton)
Lucia, a húga – ROST ANDREA (szoprán)
Sir Edgar Ravenswood - Bruce Ford (tenor)
Lord Arthur Bucklaw - Paul Charles Clarke (tenor)
Raimondo, Lucia nevelője - Alastair Miles (basszus)
Alisa, Lucia komornája - Louise Winter (mezzoszoprán)
Normann, őrségparancsnok - Ryland Davies (tenor).

875   Búbánat 2016-05-12 10:35:51
A Classica csatornán láthatjuk ma 15 és 22 órától:

DONIZETTI: MARIA STUARDA

Aus dem Teatro La Fenice di Venezia

LÄNGE DES PROGRAMMS: 02:15:04

DIRIGENT: Fabrizio Maria Carminati

INSZENIERUNG: Denis Krief
BÜHNENBILD: Denis Krief
KOSTÜME: Denis Krief

SOLIST GESANG:
Fiorenza Cedolins (Maria Stuarda)
Sonia Ganassi (Elisabetta)
José Bros (Roberto Conte di Leicester)
Mirco Palazzi (Giorgio Talbot)
Marco Caria (Lord Guglielmo Cecil)
Pervin Chakar (Anna Kennedy)

Chor des Teatro La Fenice
Orchester des Teatro La Fenice

I, 2009

NÄCHSTE AUSSTRAHLUNGEN:
12.05., 22:00
13.05., 05:00


874   Búbánat • előzmény873 2016-04-20 22:49:11
Így már értem, a Pesti Vigadó élő ROH-mozi közvetítése miért kapott piros 18-as karika-besorolást a nézőközönség számára.
873   Búbánat 2016-04-20 21:08:27
MAGYARIDOK.HU, 2016. ÁPRILIS 20. SZERDA 11:33
Pál Dániel Levente


BOTRÁNY AZ OPERÁBAN

„TUDHATÓ VOLT ELŐRE, HOGY KATIE MITCHELL RENDEZÉSE NEM FINOMKODIK.

Igazi vadromantikus ámokfutás ez, annak minden elhagyhatatlan kellékével – és az operairodalomban talán először színre vitt őrülettel és tébollyal.

[…] Katie Mitch¬ell rendezőnő a londoni Royal Opera House színpadára álmodta a Lammermoori Luciát. Az eredeti – és a fellelhető szakirodalom tanulsága szerint unásig elhasznált – vadromantikus álközépkori várkastély és ködös erdő kombinációt lecserélte az 1840-es évek világára, és a fókuszpontot áthelyezte a tragikus szerelem ábrázolásáról a címszereplő megtébolyodásának bemutatására – nála nem egy szerelmespárt látunk, hanem egy erős és intelligens nőt, akit megvezetnek, kihasználnak és becsapnak, majd összeomlik idegileg és véres bosszút áll.
Túl véreset – írja a BBC, amikor arról számolt be, hogy a premier estélyén a közönség kifütyülte a darabot. Pedig tudható volt előre, hogy Katie Mitchell rendezése nem finomkodik, nyílt színen és kendőzetlenül fogja ábrázolni a szexualitást is és az erőszakot is. Durván, hogy zsigerig hasson. Kegyetlenül, hogy sokkoljon. Úgy, hogy még két extra jelenet beiktatását is fontosnak látta a rendezőnő: egy nyers szexjelenetet és azt, amikor a főhősnő elvetél – úgy, ahogy valaki ténylegesen elvetélhet, és úgy, ahogy ezt a színpadról bele lehet égetni a nézők retinájába. Ilyen ritkán fordul elő operaszínpadon, ilyet ritkán láthat az operát szerető úri közönség.” […]
872   Búbánat • előzmény867 2016-04-18 11:48:47
Olvashatjuk: a nagyszerű amerikai szoprán, Sondra Radvanovsky egyetlen évad leforgása alatt – 2015/16. január-március hó – sorra vette, alakította a főszereplő Tudor-királynőket (Boleyn Anna, Stuart Mária, I. Erzsébet): erre az egyedülálló teljesítményre több mint négy évtizede, a legendás Beverly Sills óta senki sem vállalkozott New Yorkban. Pedig már I. Erzsébet-szerepének eléneklése is előadóművészi bravúr - a Roberto Devereux zárójelenete az egyik leghatásosabb és legnehezebb a bel canto operák között.

Talán kedvet és lehetőséget kap egyszer a skót rendező, Sir David McVicar, hogy a MET-ben megrendezett három Donizetti-mű után (Anna Bolena, Maria Stuarda, Roberto Devereux) a negyedik,Tudor-korban játszódó operát is színpadra állítsa – noha az Elisabetta il castello di Kenilworth kevésbé ismert darab, pedig a zenéjét ismerve ez is kitűnő alkotása a zeneszerzőnek! Nekem megvan CD-n az opera, Erzsébetet Mariella Devia énekli. Km. a Milánói Olasz Rádió -RAI- ének- és zenekara, Jan Latham-König vezényel – Bergamo (Donizetti szülővárosa), Teatro Donizetti, 1989. október, élő előadás hangfelvétele a „Donizetti és kora” fesztiválon.

Winkler Gábor írja a Barangolás az opera világában című könyvében erről a Donizetti-operáról:

A zene a „bel canto” művek minden szépségét magán hordozza. A legnehezebb szólam a női főszereplőé – futamokkal és magasan kitartott hangokkal zsúfolt -, de Leicester és Warney szólama is díszítésekkel teli. Az Erzsébet érkezését kísérő kórussal később – kissé játékosabb hangszerelésben – a Szerelmi bájitalban, a Dulcamara megjelenésekor felhangzó kórusként, a Warney-Amelia kettős egyes részleteivel a Lammermoori Lucia Ashton-Lucia kettősében, néhány további dallamrészlettel a Roberto Devereux-ben találkozhatunk.

A háromfelvonásos mű néhány figyelemre méltó részlete:

- Leicester cavatinája és cabalettája, I. felv.
- Warney és Amelia kettőse, I. felv.
- Erzsébet koloratúraáriája és az I. fel. fináléja
- Erzsébet és Leicester kettőse, II. felv.
- Warney cavatinája, II. felv.
- Erzsébet és Amelia kettőse, II. felv.
- Erzsébet, Amelia, Leicester és Warney négyese, II. felv.
871   nizajemon • előzmény869 2016-04-18 10:16:37
Remek volt!! Radvanovskynak ez való,nem Trubadúr Leonora,amelyben kb 10 éve Párizsban,az üveget elvágta az éles hangja.
870   Búbánat • előzmény869 2016-04-18 10:15:43
Egyetértek. Radvanovsky zseniálisan énekelt, de játszotta is Erzsébetet, ahogy a többiek is ragyogó alakításban hozták szerepüket, és az egész produkció - korhű, színházi látvánnyal járult hozzá az óriási élményhez, a MET-moziban. A díszletegyüttes úgy volt megtervezve, mintha I. Erzsébet korában járnánk, kvázi a Globe Színház emeleti karzatairól tekintik meg az udvaroncok, a "kórus", a szemük előtt lejátszódó tragédiát. (Csak nem kör-, hanem négyszög alakban felépített díszletet látunk, mely egyszerre volt a Tower, valamint a Nottingham-kastély, illetve azok belső termei)
869   telramund • előzmény866 2016-04-18 09:45:36
Ez egy kitűnő előadás volt.Radvanovsky valóban parádésan énekelte szerepét,de a többiek is a legmagasabb fokon szóltak!!!
868   Búbánat • előzmény867 2016-04-18 01:25:22
Én a trilógiát úgy pontosítom: az I. Erzsébet angol királynő szereplőt foglalkoztató Donizetti-operák.
867   Búbánat 2016-04-18 01:16:40

Szokták úgy emlegetni a Boleyn Annát (1830), a Stuart Máriát (1834) és a Roberto Devereux-t, mint Donizettinek a Tudor-korban játszódó három operája (trilógia) – általában nem említik (vagy kifelejtik) a negyedik „Tudor”-operát, az 1829. július 6-án, Nápolyban, a Teatro San Carlo-ban bemutatott Elisabetta il castello di Kenilworth (Erzsébet Kenilworth várában) , amely Walter Scott híres regénye - „The castle of Kenilworth” - nyomán készült, Andrea Leone Tottola szövegkönyvére.
A történés helye Kenilworth kastélya (Anglia), I. Erzsébet uralkodásának ideje (1558-1603) első éveiben. Különös jelentőséggel bír az olasz zeneköltő életművében, mert ez volt az angol királynékkal foglalkozó operái közül az első darab, amit komponált.

Tehát, ha trilógiára hivatkozunk, akkor Erzsébet Kenilworth várában (1829), Stuart Mária (1834) és a Roberto Devereux (1837) operákról legyen szó, míg ha „Tudor-operákat” mondunk, akkor nem három, hanem négy Donizetti-operát kell alatta értenünk: Erzsébet Kenilworth várában (1829), Boleyn Anna (1830), Stuart Mária (1834) és Roberto Devereux (1837).

Megemlítem azt is, hogy az Erzsébet Kenilworth várában történetét előzőleg már Rossini feldolgozta Elisabetta, Regina d’Inglitherra című operájában (1815).
866   Búbánat 2016-04-16 10:00:10
Ma este élő rádióközvetítés (és a MET-moziban is!!!)

Donizetti: Roberto Devereux

Háromfelvonásos opera

Szövegét - François Ancelot Elisabeth d' Angleterre című tragédiája nyomán - Salvatore Cammarano írta.

Vezényel: Maurizio Benini
Közreműködik: a New York-i Metropolitan Operaház Ének- és Zenekara.

Szereposztás:

Erzsébet királynő - Sondra Radvanovsky (szoprán),
Nottingham hercege - Mariusz Kwiecien (bariton),
Sara, Nottingham hercegnője - Elina Garanča (mezzoszoprán),
Roberto Devereux, Essex grófja - Matthew Polenzani (tenor),
Lord Cecil - Brian Downen (tenor),
Sir Walter Raleigh - Christopher Job (basszus),
Apród - Yohan Yi (kontraalt),
Szolga - Paul Corona (basszus)

Rendezte: David McVicar

Bartók Rádió - Április 16., szombat, 19:00
865   Diva Plavalaguna 2016-04-10 23:48:24
A londoni Royal Opera House a héten mutatta be a Lammermoori Luciát Katie Mitchell rendezésében. A rendezőnő egy erősen feminista változatot szándékozott színpadra vinni és több ponton radikálisan megváltoztatta Donizetti történetét. A nézők az előadás előtt emailt kaptak azzal a figyelmeztetéssel, hogy az opera nyugalom megzavarására alkalmas szex és erőszakos részeket tartalmaz. A beszámolók ezt meg is erősítették pl. Lucia várandós majd elvetél és a színpadon véres jelenetben mészárolja le Arturot stb… A bemutatón a művészeket elismerően megtapsolták, a rendezőt többen kibúzták, a kritikusok java része felháborodásának adott hangot.
Elgondolkoztam azon, milyen jó nekem, hogy annak idején a szüleim egy teljesen „hagyományos” rendezésre vittek el és nem a Katie Mitchell-féle változatban találkoztam először Donizetti remekművével.


Vajon milyen lesz novemberben a MÁO Luciája?
864   Kaliban 2016-03-09 11:35:29
Érdekes ez az eredeti Lucia is, amit bemutatnak végre as MÁO-ban is. De mit is kell eredetiség alatt érteni? Ezt én már a legutóbbi, nyolc évvel ezelőtti debreceni Lucia bemutató kapcsán se igazán értetettem. AZtán elolvastam Tallián Tibor Muzsikában megjelent cikkét az előadásról. Az elejét bemásolom ide:

"Írott ígéret szerint a Debreceni Csokonai Színház új Lucia di Lammermoor- produkciójában a „közönség eredeti formájában élvezheti a darabot". Eredeti forma? Nem kívánok az ördög ügyvédjének szerepében tetszelegni, de kétségeimet sem hallgatom el. Nem azért, mert karnagy barátom őszinte pillanatában beavatott a házi titokba: az őrülési jelenet eredeti üvegharmonika-szólamát az előadáson bizony szintetizátorral játszatják. Idevágó tapasztalataim csekély volta a premieren sajnos erősen akadályozott annak megítélésében, vajon hitelesen szintetizálták-e az eredeti hangzást, no meg utánanézvén az is megvilágosodott előttem, hogy az eredetinek több fajtáját alkalmazták a hangszer korai, érett és kései korszakában, a mutatványosok által ma is használt vízzel hangolt pohárkészlettől a vízszintes tengelyen forgó, kézzel dörzsölt hangolt üvegtál-soron át a billentyűvel megszólaltatott apparátusokig. Philip Gossett vagy William Ashbrook a megmondhatói, melyik változat állott rendelkezésre 1835-ben a nápolyi San Carlóban. Minden tudás egyetemén, a világhálón a Lucia ambiciózus felújításainak hangtárában három megoldást találtam. 1970-ben Beverly Sills harmonikás partnere vízzel töltött poharak szélét simogatta, néhány éve a Metropolitan Natalie Dessay hangjához a Franklin Benjámin által feltalált rotációs hangszert társította. Végül felvételen láttam, hogy Christiane Boesiger 2007-ben Mannheimben billentyűkkel megszólaltatott, dobozba rejtett instrumentummal diskurált a nyílt színen.

Ennyit a hangszer eredetiségéről. Ami az eredeti zeneszerzői formát illeti: úgy tudni, nem az ahistorikus szemléletű utókor bízta a Lucia elborult elméjében visszhangzó armonia celeste, mennyei harmónia megidézését üverharmonika (olasz nevén armonia di vetro) helyett végül is a fuvolára, hanem maga a komponista, méghozzá még a bemutató előtt. Az első forma felidézése tehát éppenséggel nem dokumentálja a korabeli előadási gyakorlathoz való hűséget. De hát ha a közönség nem is, hallotta a szférikus hangokat a szerző, miközben a szólamot papírra vetette! Igen -azután megváltoztatta koncepcióját; kérdezhetjük, van-e joga visszatérni a modern előadónak a szerző utolsó gondolatától az utolsó előttihez, jobban tudni, mit is akart valójában? Mindenesetre nagyon eredeti, romantikus gondolat volt az őrülési jelenet hangzásképének elidegenítése a jóformán emberi közreműködés nélkül megszólaló instrumentum (a legendás eolhárfa kevésbé legendás párja) alkalmazásával. Miért állott el tőle mégis Donizetti? Talán megtapasztalta, hogy a színház óriás auditóriumában elvész a szférikus hang? Korabeli anekdota szerint a cserét nem akusztikus, hanem emberi tényezőre való tekintettel kellett foganatosítani. A próbák során a San Carlo üvegharmonikása összeférhetetlennek bizonyult, a színházban armonia celeste helyett disarmonia umana uralkodott. A maestro félt, hogy botrány tör ki a premieren, és a domesztikálhatatlan üvegharmonikás helyett a kezes fuvolásra bízta a szólamot. Hinni kell az ember morális fejlődésében: mára az üvegharmonika-játékosok is megszelídültek. De a körülmények ma is őrzik ominózus hatalmukat. A mannheimi videófelvételen látott harmonika, melyen a nyilvánvalóan legösszeférhetőbb természetű hölgy játszott dekoratív mozdulatokkal, a megszólalásig emlékeztetett valami historikus szintetizátorra, mely feltételezésnek csak a hangjának erősítésére a szekrény elé állított mikrofon mondott ellent. Ellentmondott egyszersmind a historikus hűség ideáljának is: halványan úgy emlékszem, Franklin Benjámin az üvegharmonikán kívül a villámhárítót is feltalálta, de az elektromos hangerősítést nem. Az eredetihez való hűség királyi útját tehát tovább kell keresni.

Lucia őrülési jelenetének másik ahistorikus botránykövét a fuvolával duettben énekelt késő 19. századi cadenza képezi a primo tempo végén. Mármost fuvola-szoprán-variációk és -kadenciák bőven termettek a 19. század első felében. Erkel 1847-ben írt egyet Hollósy Kornéliának, aki akkor mutatkozott be Gara Mária szerepében; Adolphe Adam pedig 1849-ben komponálta minden idők legvirtuózabb fuvola-szoprán-kettősét a Hull a pelyhes fehér hó kezdetű kedvelt francia népdalra. Hogy az első Lucia, a huszonhárom éves, pályáján éppen csak elindult Fanny Tacchinardi megelégedett volna szerényebb, fuvolátlan, és mindenképp „eredeti" cadenzával? Kérem: Fannyt apja, a kiváló tenor Nicola Tacchinardi kisgyermekkorától énekesnek nevelte, és ha azt nem sikerült is elérnie, hogy leányáé legyen a kor legszebb énekhangja (ezt senki sem állította), abban a tanúk maradéktalanul egyeznek, hogy a Pasta utáni nagy primadonnakorszakban ő énekelt a legtökéletesebben, a legjobb technikával, a legkáprázatosabb virtuozitással. Tudvalévő, hogy épp a technika csillogtatása szempontjából nem is volt teljesen elégedett a Lucia-szólammal, olyannyira, hogy a címszereplő Verdit előlegező gyönyörű sortitáját (Regnava nel silenzio) későbbi előadásokon az egy évvel korábban ugyancsak az ő számára írott szerep, a Rosmonda d'Inghilterra belépő áriájával helyettesítette, mert azt tecnikája csillogtatására (okkal) alkalmasabbnak találta (Perchè non ho del vento). Fanny abban is a legtökéletesebb énekesnője volt korának, hogy szuverén módon ismerte a szabad ékesítés minden csínját-bínját, de ha nem így lett volna is: 1830 óta felesége volt a neves operaszerzőnek, Giuseppe Persianinak, aki cadenzái kidolgozásában segítségére lehetett. Miért is bajlódott volna Donizetti saját cadenza komponálásával? Tapasztalt színházi ember lévén mind pozitív, mind negatív értelemben tudta, mire számíthat, ha a lassú ária végének lezárását Fannyra bízza: virtuóz ékítésre egyfelől, saját esetleges javaslatai felülbírálására másfelől. Hagyta hát a primadonnát saját feje után menni az ékítés útján. Ha meghallgatjuk a Rosmonda-áriát Gruberovával, valamelyes fogalmat alkothatunk magunknak, milyen nyaktörő magasságokba emelkedett ez az út. A szárnyalást kissé már elnehezedett hangú magyar énekesnők tisztes tempójú, de Höhenangstot éppenséggel ki nem váltó kirándulásával helyettesíteni lankás dallami tájakon, s kijelenteni, ez az eredeti? Hölgyeim és uraim..." - A teljes cikk itt érhető el.

Valamit lehet még az eredeti Luciáról tudni?
863   Búbánat 2016-03-04 02:16:10

Az Opera Shopban már megvásárolható az Opera Trezor legújabb lemezkiadványa:

Donizetti: Anna Bolena

Opera két felvonásban

A felvétel a Magyar Állami Operaház 1987. június 7-i előadásán készült.

2 CD + ismertetőfüzet (előadásfotó-illusztrációkkal)

Rendező: Békés András

Vezényel: Erdélyi Miklós

Olasz nyelvű előadás

Szűcs Márta – Boleyn Anna / Anna Bolena
Komlósi Ildikó – Jane Seymour /Giovanna di Seymour
Smeaton – Sánta Jolán
Kováts Kolos – VIII. Henrik / Enrico VIII
Gulyás Dénes – Lord Riccardo Percy
Mészáros Sándor - Lord Rochefort
Bartha Alfonz – Sir Harvey

Km. a Magyar Állami Operaház Ének- és Zenekara
(karigazgató: Szalay Miklós)

Játékidő: 152’56”

A kiadvány ára: 4.900 Ft.

2016
862   parampampoli • előzmény861 2016-02-09 12:40:12
A nyitány indítása olyan gyors, hogy még a dallamot se lehet kihámozni belőle, azt hittem első hallásra, hogy gyorsítva megy... egyszer meghallgattam... aztán eladtam. (Még LP-n.)
861   Heiner Lajos • előzmény860 2016-02-09 12:34:31
A Toscanini-dirigálta nyitányban több humor és derű van, mint ebben a teljes felvételben.
860   Búbánat 2016-02-09 10:43:01
Este a Bartók Rádió sugározza a Don Pasquale stúdiófelvételét:

Riccardo Muti - Sesto Bruscantini, Leo Nucci, Mirella Freni, Gösta Winbergh, Guidi Fabbris

Km. az Ambrosian Operakórus (karig. John McCarthy) és a Philharmonia Zenekar

19.35 - 21.47
859   Búbánat 2016-02-06 09:44:21
Hamarosan kezdődik az Classica csatornán:

DONIZETTI: LUCREZIA BORGIA
Aus der San Francisco Opera

09.50 – 12.00

LÄNGE DES PROGRAMMS: 02:07:02

DIRIGENT: Riccardo Frizza

INSZENIERUNG: John Pascoe
BÜHNENBILD: John Pascoe
KOSTÜME: John Pascoe

SOLIST GESANG:
Renée Fleming (Lucrezia Borgia)
Vitalij Kowaljow (Alfonso d'Este)
Michael Fabiano (Gennaro)
Elizabeth DeShong (Maffio Orsini)
Christopher Jackson (Jeppo Liverotto)
Austin Kness (Don Apostolo Gazella)
Ao Li (Ascanio Petrucci)
Brian Jagde (Oloferno Vitellozzo)
Igor Vieira (Gubetta)
Daniel Montenegro (Rustighello)
Ryan Kuster (Astolfo)

San Francisco Opera Chorus
San Francisco Opera Orchestra

D, 2011

858   Búbánat 2015-12-24 14:19:47
A CLASSICA CSATORNA PROGRAMJÁN SZEREPEL

DONIZETTI: L'ELISIR D'AMORE
Aus dem Festspielhaus Baden-Baden

ECHO Klassik 2015 - "Musik-DVD-Produktion des Jahres"

24.12.2015 23:55

LÄNGE DES PROGRAMMS: 02:15:15

DIRIGENT: Pablo Heras-Casado

INSZENIERUNG: Rolando Villazón

BÜHNENBILD: Johannes Leiacker
KOSTÜME: Thibault Vancraenenbroeck

SOLIST GESANG:
Miah Persson (Adina)
Rolando Villazón (Nemorino)
Roman Trekel (Belcore)
Ildebrando D'Arcangelo (Dulcamara)
Regula Mühlemann (Giannetta)

CHOR: Balthasar-Neumann-Chor
ORCHESTER: Balthasar-Neumann-Ensemble

PRODUZENT: EUROARTS
D, 2012

NÄCHSTE AUSSTRAHLUNGEN:

25.12., 06:55
857   Búbánat 2015-09-24 16:17:38

Felszabadító szertelenség

Operavilag.net, 2015. szeptember 23.

Donizetti Bolondokháza című vígoperájának magyarországi bemutatója az Operaház Szfinx-teraszán. A 2015. szeptember 19-i premierről MERÉNYI PÉTER írt kritikát

„Az Operaház északi Szfinx-teraszán az Autómentes Nap keretében mutatták be Gaetano Donizetti egyfelvonásos opera buffáját, a Bolondokházát. Az előző két évben is egy-egy rövid szabadtéri előadást láthatott a közönség a Mobilitási Héten, Donizetti A csengő című művét és Menotti opuszát, A telefont. Mostanra már hagyománnyá vált, hogy a színrevitelt a Színház- és Filmművészeti Egyetem, valamint a Magyar Képzőművészeti Egyetem egy-egy hallgatójára bízzák. A két sokat játszott mű után idén viszont egy kevésbé ismert darabra esett a választás: Donizetti Bolondokháza című operáját most láthatta először a magyar közönség. A bel canto igen termékeny mesterének egyfelvonásosát különben sem sorolhatjuk a sokat játszott művek közé: az 1830-as nápolyi bemutató után száznegyvenhét évig, 1977-ig nem állították színpadra.”

„A játékteret a Szfinx-szobor mögötti és előtti körcikk alakú teraszon alakították ki, emellett állt a zenekar sátra. A karmester, Köteles Géza nehezen láthatta egyszerre a színpadot és a zenekart. Talán ennek tudható be, hogy az énekesek és a hangszeregyüttes a beintést követően nem mindig volt együtt. A hangosítás hiányosságai nem tették lehetővé a zenei teljesítmény pontos megítélését. Az elsőhegedű szólamát aránytalanul túlhangosították, így az időnkénti alacsony intonáció különösen feltűnő volt, a közép- és basszusszólamok a távolba vesztek. Elektromos zongorával kísérték a secco recitativókat: több helyen mintha lanthangszínnel szólalt volna meg a hangszer, ez megmosolyogtatóan dilettáns hatást keltett.”

„Domenico Gilardoni szövegkönyvét Csákovics Lajos fordításban hallhattuk. A magyar librettó mondatai, rímei helyenként régiesnek tűntek, csak egy-két friss, kortárs fordulat tette gördülékenyebbé a jeleneteket.
A rendezést és az előadás látványvilágát eklektikus utalások és önironikus historizálás jellemezték (rendező: Szilágyi Bálint, látványtervező: Fógel Adrienn, dramaturg: Kenesey Judit). Leginkább a„posztmodern” címkével utalhatunk a színrevitel stílusára. Az önmagát parodizáló, történelmi stílusokat felvonultató giccs az opera seria-paródiának tekinthető jelenetekben vált különösen látványossá.”

„A sokat emlegetett eklektikus, önironikus giccsparádé a zárójelenetben érte el csúcspontját. Míg a szövegkönyv a harmónia, a racionalitás, a hűség helyreállását hirdette, ezt ellensúlyozva szertelen, sokszínűségével felelőtlenül, mégis felszabadítóan kérkedő látványparádé kápráztatott el minket.”
856   Búbánat • előzmény855 2015-09-01 14:35:51
Igen, ez így van. Mi csak a saját nézőpontunkból indul(ha)tunk ki...
855   Kaliban • előzmény854 2015-09-01 14:08:57
Szemeztem már ezzel a lemezzel, de még nem szereztem be. Egyébként állítólag Donizetti idejében is kihúzták a premiert követően a harmadik felvonást. Csakhogy ez esetben szerintem a rendezői koncepcióba nem fért bele a happy end. A rendező ugyanis nem erről szeretett volna "mesélni", hanem a háború pusztításairól, nyomoráról.
854   Búbánat • előzmény852 2015-08-31 09:29:44
Opera Rara lemeze
  
Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Rohmann Ditta (cselló), Mali Emese (harmónium)
Új Liszt Ferenc Kamarakórus
Vezényel: Nemes László Norbert
"Liszt és Kodály"
Az Új Liszt Ferenc Kamarakórus hangversenye
PALESTRINA: Miserere
ALLEGRI: Miserere mei, Deus
LISZT: Költői és vallásos harmóniák – 8. Miserere, d'après Palestrina
LISZT: 2. Elégia zongorára és csellóra
RUDI TAS: Miserere csellóra és vegyeskarra
RHEINBERGER: Miserere mei
KODÁLY: Szonatina csellóra és zongorára, op. 4
LISZT: O heilige Nacht!
KODÁLY: Adventi ének

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, X. terem

Fülei Balázs tanítványai
Házimuzsika a Zeneakadémián

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Szabadi Vilmos (hegedű), Farkas Gábor (zongora)
Összkiadás élőben
Mozart variációk és szonáták zongorára és hegedűre/3
MOZART: 23. (D-dúr) hegedű-zongora szonáta, K. 306
MOZART: 24. (F-dúr) hegedű-zongora szonáta, K. 376
MOZART: 25. (F-dúr) hegedű-zongora szonáta, K. 377
MOZART: 26. (B-dúr) hegedű-zongora szonáta, K. 378

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Balog József (zongora)
Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Káli Gábor
SZENTPÁLI ROLAND: La folia
SCHÖNBERG: Variációk zenekarra, op. 31
RACHMANINOV: Rapszódia egy Paganini-témára, op. 43
LUTOSŁAWSKI: Variációk egy Paganini-témára

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Monika Melcová (orgona)
a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola kórusai
Vezényel: Domány Rita, Sapszon Borbála, Tóth Márton
MARCHAND: Grand dialogue
BÁRDOS: Karácsonyi kírie
KOCSÁR MIKLÓS: Maria, fons aquae vivae
KODÁLY: Jézus és a gyermekek
NÓGRÁDI PÉTER: Betlehem, Betlehem
SAPSZON FERENC: Két karácsonyi ének: Mostan kinyílt, Születésén Istennek
KODÁLY: Ave Maria
J.S. BACH: E-dúr toccata, BWV 566
VIVALDI-BACH: D-dúr concerto, BWV 972
FAURÉ: Pavane (G. Piper orgonaátirata)
VIERNE: Westminsteri harangok, op. 54, No. 6
VERDONCK: Ave Maria
WILLCOCKS: He Smiles Within His Cradle
KODÁLY: 114. genfi zsoltár
MONIKA MELCOVÁ: Improvizáció
KODÁLY: Magyar mise - Gloria
A mai nap
született:
1896 • Ádám Jenő, zeneszerző, kóruskarnagy, zenepedagógus († 1982)
1947 • Pászthy Júlia, énekes
elhunyt:
1956 • Geyer Stefi, hegedűs (sz. 1881)
1963 • Rösler Endre, énekes (sz. 1904)