Egy szép és egyben érdekes, tegnapi ének - zenei műsoros estről számolok itt be:
„Tavaszköszöntő” – Opera, operett és musical est.
ELTE ÁJK Aula Magna (1053 Budapest, Egyetem tér 1–3.)
2019. április 15. 19:00 - 21:00
Az Opera művészei adtak elő válogatott opera, operett és musical dalokat.
Zongorán kísért: Fekete Valéria és – egy dal erejéig – Szenthelyi Judit
Fellépett:
Ambrus Imre, Csák József, Farkas András, Gulyásik Attila, Háberl Irma, Hamar Éva, Kis Erika, Körmendy Richárd, Kuti Róbert, Rozina Gabriella, Tarnai Dávid, Tordai Éva és vendégként a Péceli Petőfi Sándor Férfikórus – a Férfikórus 2010-ben ünnepelte fennállásának századik évfordulóját. Először 1983-ban nyerte el a Fesztiválkórus minősítést, ezt 2011-ben is megerősítette.
A műsorvezetői - műsorismertetői feladatot Ambrus Imre, az Opera énekkari művésze magára osztotta...
Nem volt megadva előzetes részletes műsor, így jegyzeteltem, amit és akit hallottam művészi megmérettetése során:
Wagner: A Walkür – Siegmund Tavaszi dala (Ambrus Imre)
Mozart: Figaró házassága – A gróf áriája, III. felv.(Tarnai Dávid)
Puccini: Bohémélet – Rodolphe áriája, I. felv.(Gulyásik Attila)
Puccini: Turandot– Kalaf ariosoja, II. felv.„Te enigmi m’hai proposto”(Farkas András)
A Péceli Petőfi Sándor Férfikórus fellépése következett az alábbi műsorral:
1. Offenbach: Hoffmann meséi
a.)Kocsmajelenet-diákkar (Férfikórus)
b.) Bevezető kar és Kleinzack-legenda (Ambrus Imre és a Férfikórus)
2. Verdi: A trubadúr
a.) Cigánykórus
b.) Jelenet és Azucena áriája (Kis Erika, km. a Férfikórus)
c.) Katonakórus ( Férfikórus)
Cilea: Az arles-i lány – Federico románca a II. felvonásból –Csák József(Baranyi Ferenc magyar fordításában énekelte, amelyet a költő kifejezetten neki írta)
Lehár Ferenc: A víg özvegy –Vilja-dal(Rozina Gabriella)
Nico Dostal egy szerzeményét – „Szeretlek én, imádom édes ajkad” - az örökifjú művésznő,Tordai Éva előadásában hallottuk.
Két musical-részletelőadója volt Körmendy Richárd:
1. Frank Wildhorn: Jekyll és Hyde – Eljött az óra, eljött a perc”;
Kálmán Imre: Marica grófnő – Marica belépője(Háberl Irma)
Verdi: Traviata – Pezsgő-duett, I. felv.(„Brindisi”) (Háberl Irma, Ambrus Imre)
A jól szerkesztett műsor-összeállításból kiemelem a számomra kifejezetten tetszett énekszámokat és előadóikat, akik nívós, művészi színvonalon énekeltek:
Cilea: Az arles-i lány – Federico románca a II. felvonásból –Csák József
Kálmán Imre: Marica grófnő – Marica belépője(Háberl Irma)
De nagy elismerésem a remek hangszeres produkcióért is: Rossini - Castelnuovo Tedesco: Figaro parafrázis (Kuti Róbert - hegedű, Szenthelyi Judit - zongora)
Érdemes volt ellátogatni a tavaszköszöntő szép ének-zenei előadásra az ELTE ÁJK Aula Magna termébe, ahol a közreműködő operai, énekkari meg vendég művészek jóvoltából egy igényesen összeállított opera-, operett- és musical est részesei lehettünk; a fellépett művészek meg nyilván örömmel jöttek, hogy megmutassák mi szépet tudnak, már vagy még mire képesek, mi újat, mi mi különlegeset tudnak felmutatni, amivel a közönségüknek örömet és meglepetést szerezhetnek. Úgy gondolom, ez a törekvésük elérte célját, részünkről pedig a nevezett művészeknek köszönet jár mindezért.
Csodálatos énekteljesítménnyel rukkol ki az Operaház Erkel Színházának Énekkara - nap mint nap, sorozatban énekli a nagy kórustételekkel (is) teli operákat, hogy csak a közelmúltra tekintsek vissza:
A Nyugat lánya, A varázsfuvola, Bohémélet, A denevér, Nabucco, (a Müpában: A bolygó hollandi; Simone Boccanegra; A Sába királynője), A hugenották, Lammermoori Lucia. Hamarosan jön a Gioconda-premier, s előttük van még a repertoárból más darabok mellett a Carmen, a Bánk bán és a Traviata is.
Úgyhogy csak dicsérni tudom és gratulálok az Opera Énekkarának a folyamatosan kiváló színvonalon, egyenletesen jó, művészi teljesítményt nyújtó énekükért, sőt, mind e mellett színpadi alakításukkal is sokszor „főszerep”-nehézségű feladatokat látnak el illúziót keltően, ami ugyancsak elismerésre méltó.
Mindeközben volt nekik a New York-i „megmérettetés”; itthon jelenleg is tart az „Operát az operáért” belföldi turné (Turandot, Tosca); következik majd: „Puccini Itáliája” – ami az Énekkar számára szintén sok szép és jelentős éneklési feladatot jelent!
Tulajdonképpen az évadból felsoroltam a csaknem teljes operarepertoárt!
Nincs megállás nekik…Kívánom az énekkari tagságnak: csak így tovább az úton!...
A 2018. augusztus 1-től, illetve szeptember 1-től betölthető álláshelyekre május 29-én 10 órakor tartják a próbaéneklést az Operaház Jókai utcai próbatermében.
Csiki Gábor 2018. január 1-je óta vezeti megbízott karigazgatóként az Opera Énekkarát. Nemcsak a színpadon, de a Hungaroringen is otthon érzi magát. Pályája alakulásáról mesélt az Opera Cafénak.
Csiki Gábor lett január elsejétől a Magyar Állami Operaház kórusának karigazgatója. A hazai zenei élet jelentős tisztének betöltője egykoron a Szekszárdi Liszt Ferenc Zeneiskola növendéke volt. Máig nagy szeretettel emlékszik az itt töltött, meghatározó esztendőkre.
Részlet az interjúból:
"[...] 1992 elejéig nem volt egyértelmű számomra, hogy a zeneművészetre teszem fel az életemet. Onnantól kezdve viszont nem volt visszaút.
– Ugyanakkor a zongora helyett inkább az ének felé fordult.
– Iskolai ének-zene tanár és karvezető szakra vettek fel, itt szó szerint mindent tanultunk, a zongorázástól kezdve a zeneelméleten át az éneklésig. Az embert ilyen helyzetben előbb-utóbb magához vonzza a zene valamelyik szegmense. Az utolsó lökést az Operaház Così fan tutte-előadása adta, Melis Györggyel a főszerepben. Ezt látva valami megváltozott bennem. Első látásra szerelmes lettem az opera műfajába. Így kezdtem el 1993–1994 körül erőteljesen foglalkozni a magánénekléssel. Újabb fordulat: amikor 1997-ben diplomát szereztem, megjelent egy újsághirdetés az egyik napilapban: az Operaház felvételt hirdet az énekkarba. Jelentkeztem, meghallgattak, felvettek – azóta vagyok az Operánál.
– Sőt, immár az Operaház kórusának karigazgatója. A hazai zenei élet ezen jelentős pozíciójára bizonyára sokan pályáznak. Mi döntött ön mellett?
– Hadd kezdjem ott, hogy a két évtizedes kórustagság idején is igyekeztem képezni magam. Ennek köszönhetően lettem 1999-től címzetes magánénekes. Úgy négy-öt éve pedig az éppen hivatalban lévő karigazgató szólt nekem, hogy időnként szüksége lenne helyettesítőre, avagy segítőre. Annál is inkább, mert száznegyvenöt tagú csapatot kell nemcsak művészi, hanem adminisztratív feladatok mentén irányítani. Ebből következően viszont a közhittel ellentétben nincs nagy tolongás ezen tisztség iránt. Finoman szólva nem könnyű az egyensúlyt megteremteni, erre törekszem most, mióta elfogadtam a felkérést.
– Az Operaház most készül egy New York-i turnéra, de bizonyára jönnek majd az újabb állomások a világ minden táján. Csiki Gábor számára Szekszárd miképpen fér fel erre a füzérre?
– Manapság már elég ritkán jutok el Szekszárdra. Amikor ünnepek idején ott vagyok szüleimnél Zombán, akkor a zeneiskola zárva tart. Bár nagyon szívesen bemennék, hiszen gyermekkorom legszebb emlékei ide kötnek."
Áááá...ez de jólesik...Engem is zavar ez az újabb amerikanomán vagy hogy mondják az ilyet, mánia. Tegnapelőtt kiskarácsonyi bevásárlókörúton minimum négy boltban köszöntek így el. Miért, miért, MIÉÉÉRT???
" OPERA KÓRUS " ??
Legalább a cím lenne hibátlan!
Ha nem tudnak elszakadni az amerikai nyelvi szokásoktól, akkor legyenek legalább következetesek és írják így:
"...az Opera Ház Ének Kara is jócskán kiveszi a részét".
Akkor mára jó napot; vagy ez is kihalt már? Legyen inkább Szép Napot?
Have a Nice Day.
Az október 25-én kezdődött japán turnéból az Operaház
Énekkara is jócskán kiveszi a részét, hiszen a Lammermoori
Luciában és A denevérben is szinte minden nap színre
lépnek. Szabadnapjukon azonban felfedezték a felkelő nap
országának lenyűgöző tájait, s még a szeles tengerpart sem
tudta őket eltántorítani egy kis mókától. - fotósorozat
A balatonfüredi Anna-bálhoz kapcsolódó Opera programsorozata július 27-én kezdődik.
Este nyolctól a Magyar Állami Operaház Énekkara ad hangversenyt.
Népszerű operakórusokat hallhat a közönség:
Donizetti: Szerelmi bájital – Nyitókórus és Adina cavatinája
Donizetti: Szerelmi bájital – Kórus és Dulcamara áriája
Donizetti: Don Pasquale – A háznép kara
Bizet: Carmen – Cigaretta kórus és Habanera
Bizet: Carmen – Torreádor dal
Verdi: Nabucco – Szabadság-kórus
Erkel: Hunyadi László – Meghalt a cselszövő
Erkel: Bánk bán – Keserű bordal
Erkel: Bánk bán - Ó, ég Ura kérünk
Verdi: Traviata – Cigány-kar, Matador-kar és Brindisi
Másnap, július 28-án, az Operaház Zenekarának gálakoncertjét rendezik meg az Anna-bál tiszteletére.
Baráth Emőke, Megyesi-Schwartz Lucia, Brickner Szabolcs és Szvétek László énekelnek szólót.
A műsor:
Richard Wagner: A bolygó hollandi-nyitány
Richard Wagner: A walkür - Siegmund tavaszi dala
Carl Maria von Weber: A bűvös vadász - Annuska áriája
Otto Nicolai: A windsori víg nők - Falstaff bordala
Friedrich von Flotow: Márta - Lionel áriája (németül)
Wolfgang Amadeus Mozart: Szöktetés a szerájból - nyitány
Wolfgang Amadeus Mozart: Szöktetés a szerájból - Ozmin dala és kettős (magyarul)
Wolfgang Amadeus Mozart: Figaro házassága - Cherubino áriája (Voi che sapete)
Wolfgang Amadeus Mozart: Don Giovanni - Zerlina áriája
Wolfgang Amadeus Mozart: A varázsfuvola - Sarastro F-dúr áriája
Wolfgang Amadeus Mozart: Cosí fan tutte - Dorabella áriája (Ah, scostati!)
Mozart: Szöktetés a szerájból - Akasztófa-ária
Mozart: Szöktetés a szerájból - Vaudeville
Gratulációm mellé kiegészítésül: az együttes a díjat egy Turandot-előadás alapján kapta, amiről Jenny Camilleri írt kritikát, kiemelve, hogy "a kórus a produkció vizuális folyamatosságának motorja. Kovalik (Balázs), aki jártas a japán kabuki színház világában, folyamatos és egyenletesen koreografált mozgásban tartja az együttest, miközben még nagyszerűen énekelnek is." Idézet vége.
Mindig megfog és bámulatba ejt, amikor egy operakórus (esetemben legtöbbször MÁO Énekkara) magas színvonalon képes a színpadon énekelni + játszani + együtt/egyszerre játszani/mozogni + mindezt idegen nyelven, fejből, mellesleg jelmezben, kellékekkel + zenekar, szólisták, olykor balettkar...és a tetejébe még a karmesterre is olykor figyelemmel kell lenni :)
Feladatkörömnek köszönhetően az elmúlt évadban harmincnál is több előadást láttam. Szinte valamennyi produkcióban magas színvonalon teljesített az énekkar. A teljesség igénye nélkül néhányat ide írok: Otello, Aida, Sába királynője, Turandot, Par/Baj, Parsifal, Máté passió. Köszönet az élményért, gratuláció a nagy elismerésért!
Örömmel adom hírül, hogy az Operaház Énekkara a "Bachtrack Opera Awards 2016" internetes szavazás "Best Opera chorus" kategóriájában első helyezést ért el. Részletek itt.
Az Operaház Énekkarát az Év legjobb kórusai közé jelölte egy angol operai honlap. Rettentő egyszerű, csak a mail címet és az országot kell szavazáskor megadni, és nyilatkozni, hogy a szavazó nem robot. -:))
A Magyar Állami Operaház Énekkarának hangversenye.
Az est házigazdája: Ókovács Szilveszter.
Vezényel: Strausz Kálmán karnagy
zongorán közreműködik: Szirtes Katalin
Műsor:
Wolfgang Amadeus Mozart: Varázsfuvola - Papok kara
Giuseppe Verdi: Machbeth - Boszorkánykar, Gyilkosok kara
Giuseppe Verdi: Otello - Tűzkar, Kertkép
Giuseppe Verdi: Trubadur - Cigánykórus
Charles Gounod: Romeo és Júlia - Prológ, Bál
Johann Strauss: Denevér - Rabok kara
Gaetano Donizetti: Don Pasquale - Háznép kara
Kodály Zoltán: Székelyfonó - Finálé (Jaj de szépen cseng a lapi)
A belépés díjtalan.
• Helyszín címe: Balatonfüred, Gyógy tér
• Időpont: 2016-07-21 20.00
Otto Nicolai: A windsori víg nők - PREMIER
________________________________________
Daljáték két részben, három felvonásban, magyar nyelven
A windsori víg nők, azaz Falstaff lovag megleckéztetésének és a fiatal Anna Reich szerelmi házasságának története Shakespeare óta kedvelt témája a prózai és zenés színházaknak. Nicolai daljátékát, amely több mint 60 esztendeje ment utoljára az Operaházban, ezúttal az intézmény professzionális kórusának művészei adják elő a darabot az Erkel Színház tágas foyer-jában – a friss átdolgozás testközelből élvezhető.
Felhívjuk kedves nézőink figyelmét, hogy a nézőtéri székek egy részét a játéktérben helyeztük el. Itt ülő nézőink részei lesznek az előadásnak, de a játékban nem kell részt venniük.
Részletek
Helyszín: Erkel Színház - I. emelet
Dátum
2016. május 24. és május 31.
Kezdés ideje: 18:00
Befejezés ideje: 20:00
Szereposztás
Karmester: Erdélyi Dániel
Falstaff - Gogolyák György
Fluth úr - Fátrai János
Reich úr - Szentimrei László
Fenton - Rácz Illés
Spärlich lovag - Herczeg Ferenc
Dr. Cajus - Irlanda Gergely
Fluthné - Óhegyi Filoretti
Reichné - Busa Gabriella
Anna Reich - Kersák Edina
Polgár - Tillai Attila
Alkotók
Szövegíró: Salomon Hermann Mosenthal
Magyar szöveg: Fischer Sándor
Reichné balladáját fordította: Kenesey Judit
Rendező: Markó Róbert
Látványtervező: Kármán Anna
Zenei vezető: Erdélyi Dániel
Zongorán közreműködik: Nagy Adrián
Dramaturg: Keszthelyi Kinga
Karigazgató: Strausz Kálmán
Hadd dicsérjem itt újólag a Magyar Állami Operaház Énekkarát - ezúttal egy oratóriumban való közreműködéséért: tegnap este Händel Messiását adták elő az Operaházban, a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának közreműködésével. A hálás, de igényes énekszólók előadói voltak: Eleanor Dennis, akit üdén, szárnyalóan zengő szopránjáért, Balga Gabriellát gyönyörűen szóló altjáért, Szappanos Tibort biztos tenorjáért és Kovács István basszistát elsősorban a záró rész ún. „trombita-áriában” („The trumpets shall sound”) nyújtott kiemelkedő szépségű énekéért (a trombita szólót játszó zenésszel együtt) kell dicsérnem. De hogy ez az este még sokáig emlékezetes marad számomra, mégis, elsősorban az Operaénekkar érdeme; karigazgatójuk, Strausz Kálmán betanításával és a neves dirigens, Paul Goodwin - együtteseinek és szólistái élén - irányításával egész odaadással és lelkesedéssel állott a monumentális mű megszólaltatásának szolgálatába. Mondanom sem kell, hogy a második részt záró hatalmas kórustétel („Hallelujah”) - az egyik legismertebb része az oratóriumnak – után már ünnepeltük az Énekkart, pedig még hátra volt Händel csodálatos alkotásának a fináléja, benne az „Amen” fúgája, amelyet követőn aztán szűnni nem akaró tapsorkán vette kezdetét: a koncert végén, a fellépett teljes ének-zenei apparátust négyszer tapsolta vissza a hálás publikum.
Fenséges karácsonyi ajándék volt ez az oratóriumest mindnyájunk számára, akik ott lehettünk a csaknem zsúfolásig megtelt nézőtéren az Operaházban.
Köszönet érte mindenekelőtt a Magyar Állami Operaház ezen az estén is ragyogó teljesítményt felmutató Énekkarának!
Csiki Gábor hozzászólását olvastam a Mi újság a Magyar Állami Operaházban?-topicban. Úgy gondolom, mondanivalójának itt is helye van, ezért írását az alábbiakban idemásolom:
52677 • Csiki Gábor Előzmény 52667 • Válasz erre 2015-05-30 13:21:13
Örülök, hogy felvetődött a Faust - Ember tragédiája párhuzam. Jómagam Bozay Attila "Az öt utolsó szín" c. operáját többre tartom, mint jószándékú kezdeményezés, szerintem ritka kivételes alkotás, bár az tagadhatatlan, hogy a madách-i archaikus-filozófiai szöveg egy-az-egyben nem alkalmas operalibrettóként - legalábbis úgy gondolom, a közönség számára igen nehézkessé teszi az opera befogadását. Talán ez is az oka annak, hogy az ezredfordulón történt ősbemutatót nem követte hosszabb előadás-sorozat. Mindenesetre az egy hónappal ezelőtt, az Énekkari Művészek Minifesztiválja keretén belül megrendezett, "Faust és kora" című kamaraesten (Jókai utca) jómagam éltem a kínálkozó lehetőséggel, és kollegáimmal (Magyari Eszter, Dobos Sándor, Fekete Károly és Kovács Ágnes zongorakísérő) a koncert zárószámaként előadtuk az "öt utolsó szín" utolsó jelenetét. Remélem, hogy öröme telt benne annak a kb. 15 embernek, aki az estet megtisztelte jelenlétével.
A Ránki György illetve a Dobos Attila tollából származó adaptációkat nem ismerem, de bizonyára érdemes lenne fellapozni őket. (A Ránki-darab zongorakivonatának néhány lapja éveken át kellékként szolgált különböző előadásokban, ahol mondjuk egy jelenetben kottalapra volt szükség, sokszor láttam pl. a Figaro színpadi kamu-csembalójának tetején.)
Nino Rota: A florentin kalap – A Magyar Állami Operaház énekkari művészeinek előadása az Erkel Színház büféjében. A május 2-i előadásról KONDOR KATA írt kritikát
"Bevallom, szenvedélyesen szeretem a ritkán játszott operákat, mindig izgalommal tölt el, ha egy nem vagy alig ismert művel találkozhatom. Természetesen ezeknek a daraboknak a megtekintése több rizikóval jár, mint a klasszikus repertoár valamely alkotásáé, de ha ilyenkor nem is csupa remekművet láthatunk, a tapasztalat akkor is értékes; egy szerző vagy korszak új arcát ismerhetjük meg, árnyaltabbá válhat képünk az operaműfajról, zenéről, színházról. Ez a késztetés vezetett, mikor beültem a nem elsősorban operaszerzőként ismert Nino Rota A florentin kalap című darabjára, melyet az Operaház énekkari művészei adtak elő."
Lehet, hogy összekeverték Rossini Otellójával; nem átallott a komponista saját, eredeti művét a bemutató után négy évvel "boldog végű” befejezésre átdolgozni. Itt a történet a III. felv. közepéig azonos az eredeti történésekkel. Desdemona a vihar zajára felriad. Otello vádjaira bátran felel, s szavaival meggyőzi a mórt hűségéről. Szerelmesen simulnak egymás karjaiba. Így talál rájuk a dózse és a kíséretében belépő Emilia, valamint a Jagót párbajban legyőző Rodrigo. Az ellenfelek kibékülnek, a betóduló nép boldogan ünnepli a város fiává fogadott hőst. (Forrás: Winkler Gábor: Barangolás az operák világában…”)
Umberto Giordano Fedora című vígoperáját április 26-án 11 órakor és 28-án 19 órakor az Erkel Színház Büféjében adja elő tizenkét ifjú énekkari művész. ...A történet hamisítatlan francia romantikus tragédia.
Fedora bevallja, hogy ő tette, így akarta megbosszulni vőlegénye halálát. Loris gyűlöletre lobban iránta, az asszony öngyilkos lesz. A gróf meg akarja menteni, mert még szereti, de Fedora meghal.
„Az ország legnagyobb professzionális kórusának, az Opera Énekkarának tagjai a Minifesztivál keretében szólószerepekben is bemutatkoznak. Két operaritkaság mellett Faust-ihlette dalesten találkozhatnak velük az érdeklődők. A sorozat része az Opera Gyermekkarának templomi hangversenye is.”
Ezúttal nem opera volt műsoron tegnap este az Operaházban:
Mahler monumentális III. szimfóniája hangzott el a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának koncertjei sorozatában:
Már régen volt szerencsém élőben hallani ezt a grandiózus, roppant nagy apparátust foglalkoztató monstre-produkciót! (Több mint 100 tagú zenekar, mintegy nyolcvan tagú kórus, alt énekhang szóló.) Itt most hadd dicsérjem a Magyar Állami Operaház Énekkarának Női karát (37 fő) – karigazgató: Strausz Kálmán); a Magyar Állami Operaház Gyermekkarát (44 fő) – karigazgató: Gupcsó Gyöngyvér)! A szimfónia ötödik tételében a női –és a gyermekkar kap főszerepet: szép, ihletett énekükkel – az „angyalok meséjében” – a mahleri dallamvilágon belüli könnyed, játékos világra utaló hangulatot képviselik a műben. (Mindig elérzékenyülök a meghatottságtól, ha meghallom a „Bimm-bamm…” kezdetű verssorokra felcsendülő gyermekkari „hangzuhatagokat”…): „harangozás, boldogság, és az egészből mégis vissza tudunk menni a mondhatatlanba, amiről csak a zene beszélhet.” - az „üde hangzású, élénk ötödik tételben az angyalok meséjét halljuk, a női kar a gyermekkórussal váltakozva énekli a „Csodaszarvas-gyűjtemény” közismert dalát: „Es sungen drei Engel ein süssen Gesang.” A két kar fegyelmezetten, alázattal, mélységes átéléssel énekelt. Az előadás végén kitörő tapsvihar az ő kvalitások éneküket is köszöntötte!
Ez a tétel az előző, „misterioso” tételből bontakozik ki, melyben Nietzsche Éjféli dala szólal meg; a Zarahustra-idézetet („amiről az ember mesél…”) itt Schöck Atala átszellemült énekében hallhattuk: „Ember vigyázz…!” , akinek tolmácsolásában tényleg mintha az „éjszakai színeket” hordozó „magányos szubjektum hangja” szólalna meg.
Most csak a szimfónia vokális részét említettem meg, pedig ódákat zenghetnék, a briliáns zenekari játékról is, és a nagyhatású koncerten dirigáló Pinchas Steinberg kiváló képességeiről, akinek tehetsége itt mutatkozik meg igazán – nem, amikor operát dirigál.
A III. szimfónia befejező hatodik tétele a szeretet meséjét mondja el, mely végső soron az egész szimfónia mondandóját áthatja.
Gyönyörű, felkavaró, nagy érzéseket és érzelmeket kifejező koncert élményével távozhattam a dalszínházból. Köszönet érte az összes muzsikusnak, énekesnek, valamint a két karigazgatónak és a karmesternek.
„Külön szeretnék még szólni a kórusról. Amelynek ősztől új karigazgatója van, Strausz Kálmán személyében. Nem tudom, a premier két darabját már vele, vagy még az előző vezetővel,Szabó Sipos Mátéval tanulták-e be, de abban biztos vagyok a kórus mostani kifogástalan, sőt csodálatos produkciójában, amelyet a premier karmesterének lelki és szakmai pressziója ellenére is képes volt nyújtani, az előző vezető munkájának is oroszlánrésze van. Az operakórusból 1990 táján Katona Anikó csinált először kiváló együttest, az ő munkáját folytatta Szabó Sipos. Ahogy egykor, leváltásakor úgy éreztem, Katona Anikó is megérdemelte volna a további bizalmat, most ugyanezt gondolom Szabó Sipos Mátét illetően is. Nem így történt. Meghalt a Király, éljen a Király! — tartja a mondás. Strausz Kálmán munkájához kívánjunk sok sikert, de sok odafigyelést és empátiát is. Felelőssége óriási, szinte felmérhetetlen: a világ egyik legnagyszerűbb operakórusát kell megtartania a magyar operakultúrának.”
2014. július 24., csütörtök 20:00 | 24 July 2014, Thursday 8:00 pm
A Magyar Állami Operaház Énekkarának gálakoncertje
Gala concert of the Chorus of the Hungarian State Opera
Donizetti: Szerelmi bájital | L’elisir d’amore
- Nyitókórus és Adina cavatinája
Opening chorus and Adina’s cavatina
Szólót énekel | Soloist Kersák Edina
- Kórus és Dulcamara áriája |
Chorus and Dulcamara’s aria
Szólót énekel | Soloist Irlanda Gergely
Don Pasquale
- A háznép kara | Servants’ chorus
Bizet Carmen
- Cigaretta kórus és Habanera
Cigarette Chorus and Habanera
Szólót énekel | Soloist Busa Gabriella
- Torreádor dal | Toreador Song
Szólót énekel | Soloist Bakó Antal
Verdi Nabucco
Szabadság-kórus | Chorus of the Slaves
Traviata | La traviata
Cigány-kar, Matador-kar és Brindisi
Gypsy Chorus, Matadors’ Chorus and Brindisi
Szólót énekel | Soloist Kersák Edina és Herczeg Ferenc
Erkel: Hunyadi László
- Meghalt a cselszövő
The Intriguer is Dead
Szólót énekel | Soloist Herczeg Ferenc
- Bánk bán
Keserű bordal | Wine Song
Szólót énekel | Soloist Fátrai János
Ó, ég Ura kérünk | Oh, Lord of Heavens
Vezényel | Conductor Strausz Kálmán
Zongorán közreműködik | Piano accompaniment Nagy László Adrián
Az est házigazdája | Host of the night Ókovács Szilveszter
Az Opera magazin március-április száma foglalkozik a Magyar Állami Operaház Énekkarának múltjával és jelenével: „Sokszínű tartalom új köntösben”
Azt is megtudhatjuk a cikkből, hogy jövőben Budapesti Operakórus néven önálló arculattal hirdeti saját produkcióit.
A cikkből idézem:
„Az Operaház énekkarának művészei tehetségüket azonban nem csupán az intézmény falai közt kamatoztatják. Rendszeresen hívják a kórust közreműködőnek a Művészetek Palotája és vidéki színházak operaprodukcióihoz, de megmutatkoznak oratóriumokban és a cappella formációként is, amely az operától eltérő repertoárral visz színt az együttes életébe. A szólisták pedig szívesen adnak ária- és dalesteket, mint amilyen az Óbudai Társaskörben évek óta rendszeresen jelentkező jótékonysági koncert A rák ellen, az emberért, a holnapért! alapítvány javára. Az ilyen felkérések teremtették meg az igényt, hogy az Operaház énekkara önálló koncertegyüttesként is meg tudjon nyilvánulni, ezért az együttes Budapesti Operakórus néven saját egyesületet hozott létre. Az énekkar a jövőben ezen a néven szerepel majd a Budapesti Wagner-napok előadásain és más, az Operaháztól független rendezvényeken, hasonlóan a Magyar Nemzeti Baletthez és a Budapesti Filharmónia Társaság Zenekarához.”
„A Magyar Állami Operaház Énekkara - a legnagyobb magyar professzionális kórus - az operaelőadásokon és a koncerteken való aktív közreműködés mellett külön tavaszköszöntő fesztivállal is várja nézőinket. Március 5-én dalszínházunk nagyszínpadán, 8-án az Erkel nézőtéri nagybüféjében csendülnek fel a hangulatos dallamok. „
Zenés nyáréjszakák, dallamos operaáriák és kórus-slágerek, balett és Anna-bál. Az Operaház és a Magyar Nemzeti Balett idén nyáron három estén át teszi még kellemesebbé a Balatonnál nyaralók pihenését.
2013. július 18-án este 8-kor a Magyar Állami Operaház kórusa, 19-én szintén este nyolckor a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara – az Operaház együttese Verdi és Wagner műveiből ad gálakoncertet a balatonfüredi Gyógy téren, az Anna-bál tiszteletére.
A 18-i est szólistái: Andrássy Krisztina | Adamovits Magdolna |
Bakó Antal | Töreky Katalin | Döbörhegyi Diána
Vezényel: Somos Csaba
A 19-i est szólistái: Keszei Bori | Vizin Viktória | Fekete Attila |
Haja Zsolt
Vezényel: Medveczky Ádám
Az est házigazdája: Ókovács Szilveszter
Off:
Július 20-án este, a tradicionális füredi Anna-bál méltó kezdeteként a nyitótáncokat a Magyar Nemzeti Balett táncművészei adják elő, Solymosi Tamás balettigazgató koreogáfiájában, Kövessy Angéla vezető balettmester betanításában.
A most megjelent ingyenes Opera magazin (nyári szám) egyik cikke a Magyar Állami Operaház Énekkarával foglalkozik. Balogh Gyula beszélgetőtársa Szabó Sipos Máté karigazgató és Csiki Gábor énekkari művész.
Egy-egy gondolatukat kiragadom és ideírom:
Szabó Sipos Máté karigazgató, karmester: - A kórus rendezése nagyon nehéz dolog. A rendezők többsége nehezebben birkózik meg egy nagyobb csoport mozgatásával, mint egy-egy énekessel, de persze vannak olyanok is, akik gyakorlott bátorsággal, látványosan, kreatívan képesek megoldani ezt a feladatot. Gondot inkább az jelent, ha a kelleténél több az improvizáció, és kevesebb az átgondolt előkészítés. Nem jellemző, hogy egy kórus megbuktasson egy rendezőt, és természetesen nem is lehet ez a cél, de kisebb „játszma” azért néha zajlik kórus és rendező között, hiszen a színpadi jelenlét mellett nagyon fontosak az akusztikai szempontok is…
Csiki Gábor, a kórus tenor szólamának a vezetője, és asszisztens karnagy, címzetes magánénekes: - Az énekkar minden rendezőt nagy várakozással fogad, azt is, akivel már dolgoztunk, és azt is, aki új számunkra. Általában már az első próbákon kiderül, hogy ez a várakozás beváltja-e a reményeket. Többféle rendezői munkamódszerrel találkozunk, van olyan, aki pontos tervekkel érkezik, és van, aki velünk együtt találja ki a végleges színpadi megoldásokat. Mi mind a kettőt szeretjük, főként, ha látjuk a rendezői szándék értelmét és pontos célját. Ugyanakkor az is igaz, belülről nem mindig lehet helyesen megítélni egy előadás összhatását, Egyénekként, egyéniségekként azt is nehéz elfogadnunk, hogy fogaskerékként kell működnünk egy hatalmas gépezetben, hiszen a kórust általában egyetlen nagy hangszerként kezelik [..]
A cikkből azt is megtudjuk, hogy a korábban előadott Lakmé és a nemrég két alkalommal bemutatott Mireille után az Opera énekkarának szólistáira a jövőben újabb szép feladatok várnak, tovább bővülhet a programsorozat: oratórikus műveket, valamint egy szólóestet is kínálnak majd a nézőknek.
Aki ott volt tegnap este az Operaház Ferencsik-termében, tanúja lehetett Gounod Mireille című operája nagysikerű budapesti bemutatójának!
A produkció zongorakísérettel és francia nyelven hangzott el. Az ötfelvonásos operának rövidített változatában az összes szerepet a Magyar Állami Operaház Énekkarának kitűnő művészei alakították – fenomenálisan!
A rendezés a német Nina Dudek munkája, aki munkatársaival (koreográfus: Jellinek György, jelmez: Szelei Mónika) korszerű „köntösbe bújtatott” (de nem modernkedő), könnyen befogadható és átélhető darabot állított színre Gounod romantikus operájából. Dudek, aki a látványtervezést is magára vállalta, sallangmentesen, nem didaktikusan, mégis láttató-beleérző módon tárja elénk a Franciaország provence-i vidékén az 1850-es években játszódó, tragikus végű, kissé misztikus irányba elvitt történetet: minden lényeges szituáció, történés bele van sűrítve a dramaturgiába, amihez társul az említett vizualitás. Ahhoz, hogy a néző jobban megértse és követni tudja a szünet nélkül előadott opera egymásba fonódó jeleneteinek cselekményét, további segítségül szolgál egy-egy nagyképernyős LCD televíziókészülék, melyek révén, magyar nyelven olvashatjuk az énekelt szöveget. (A francia eredetit Frédéric Mistral provanszál költő „Mireio” c. eposza nyomán Gounod mondhatni állandó librettistája, Michel Carré írta.)
Különben Gounod-nak ez a szerintem ritka szépségű, sajnos mára csaknem elfeledett, operája régi kedvencem - lemezekről már ismertem a zenéjét: érzelmes alaphangú dallamokra épül, s a drámai elevenségű jeleneteket lírai nyugvópontok váltogatják.
Az Operaház zenekarának Jókai utcában található próbatermébe lépve (ez a Ferencsik-terem), az első, ami szembeötlik, az egész termet középen, hosszanti irányban betöltő hatalmas pódium - ami engem egy talpas villáskulcs-alakzatra emlékeztetett (a „talp” alatt volt a zongora). Ettől jobbra és balra, a hosszabb falak mentén, kétlépcsős dobogók, ezeken három – három sor jutott a közönség elhelyezésére. Így a játéktér - a középen elhelyezett emelt pódium – mindkét oldalról jól belátható volt, hiszen egymással szemben ültek a nézők. Megjegyzem, akik középen foglaltak helyet, könnyebben olvashatták el a szemközt, a széksorok felett függő televízió képernyőjéről a szövegfeliratot, és jobb rálátásuk is volt a szereplőkre. Egyidejűleg követhettük figyelemmel az előttünk zajló cselekményt és olvashattuk közben a magyar szöveget.
Gounod Magyarországon szinte ismeretlen operáját eddig mindössze egyszer, 2007-ben, Miskolcon a Bartók +… nemzetközi operafesztiválon adták elő nemzetközi produkcióban (a Kassai Nemzeti Színház Zenekara, a „Choeurs Ouverts” Kórus és a Miskolci Nemzeti Színház Balettegyüttese, valamint francia énekesek működtek ott közre).
Ezt tekintve annál örvendetesebb, hogy a Mireille első budapesti előadását - a rendezőt nem számítva –most teljes egészében saját erőkkel, mégpedig a Magyar Állami Operaház kiváló énekkari művészeinek a közreműködésével sikerült létrehozni!
És, hogy ez a produkció 2013 nyarán egyáltalán megvalósulhatott, ebben a legnagyobb érdem meg szerep a zenei felelősnek és betanítónak jutott: Csiki Gábor roppant energiákat mozgósított és fektetett be ebbe a nagyszabású munkába - nem beszélve arról, hogy az igen nehéz lírai tenorfőszerep eléneklése is az övé volt! Vincent, a szegény kosárfonó megformálásával mind énekhangban, mind a színpadi játék és -alakítás tekintetében csúcsteljesítményt nyújtott! Ez a főszerep eddigi énekesi pályafutása során talán a legnagyobb horderejű megmérettetése volt a fiatal énekkari művésznek, címzetes magánénekesnek, aki ha ilyen sikeresen folytatja és építi fel művészetét – megkockáztatom –, az énekkari állományból simán átléphet a másik „kasztba” a tenorfach vezető magánénekesei közé…
A lírai koloratúrszoprán-címszerepben a remek énekesi és színészi képességekkel rendelkező Sipos Marianna tündökölt! A „bel canto” minden poézisa, árnyalata átjött szépséges szopránján, sugárzó lényén. Áriái, kettősei a lírai és drámai jelenetekben egyaránt élményekkel ajándékozta meg a néző-hallgatót. Az opera fináléja különösen megrendítő volt: a haldokló Mireille Vincent karjaiban örökre lehunyja a szemét, miközben - a Faust Margitjához hasonlóan - mennyei látomása van...ebben az utolsó jelenetben Sipos Marianna olyan átszellemült alakítást nyújt, melyet régen láttam nálunk operaszínpadon!
Nagyszerű választás volt Wágner Adriennt
megnyerni Vincenette szerepére. A fiatal szoprán énekesnő repertoárja Az Éj királynőjétől Rossini Hamupipőkéjének címszerepéig, az egyház zenétől az operettig terjed, aki pár éve Bellini és Donizetti egy-egy ritkán játszott művében az Ódry Színpadon a végzős akadémisták vizsgaelőadásában is kitűnt tehetségével. Most a Mireille-ben Vincent húgának megformálásával tűnt ki, és a megnyerő külső mellé lírai szopránján szép éneklés társult.
Hogy Csiki Gábor mellett még milyen remek énekesei vannak az Opera énekkarának, akik szinte már túllépnek saját közösségükön, és egyre többször mutathatják meg kimagasló egyéni képességeiket is az éneklés-szerepformálás együttes oldaláról, arra újabb bizonyságul szolgáltak a Mireille-ben bemutatkozó énekkari – köztük címzetes magánénekes – művészek: Bócz Annamária, Németh Mónika, Dobos Sándor, Fenyvesi Attila, Somogyi Zoltán és Ollé Attila is.
Közülük feltétlenül ki kell emelnem Dobos Sándort, aki Ourrias mathapásztort, Vincent szerelmi riválisát személyesítette meg. Erőteljes baritonja jól győzte a nehéz, sokívű énekszólamot, melyhez kifejező, szenvedélyes színpadi alakítás járult. Hasonló jókat mondhatok Fenyvesi Attiláról is, aki szerepe szerint Ramón gazdag farmert, Mireille apját énekelte-játszotta el nekünk – egészséges basszusán hol drámai, hol lírai hevülettel, ahogy a szövegkönyv és a zene megkívánja. Az ifjú testvérpár édesapjának, Ambroise-nak, az elszegényedett földművelőnek nincs sok énekelnivalója a darabban, de amikor színen van, fontos énekek jutnak neki is. Ezt a baritonszerepet remekül oldotta meg Somogyi Zoltán. A kisebb mellékszerepekben láthattuk-hallhattuk Bócz Annamáriát, aki mint Taven, cigányasszony, jövendőmondó segítette Mireille-t és Vincent-t, vagy Németh Mónikát, aki Clémence-ot, egy fiatal lányt formált meg az operában. A Révészt alakító Ollé Attila is figyelmünkre számíthatott abban a jelenetben, amikor a véres tettét elkövető és lelkében vad indulatokkal bujdosó, csónakkal a Rhone túlpartjára átevezni készülő Ourrias fejére olvassa bűneit.
Az operában fellépett összes művész több-kevesebb énekelnivalóikkal, főszerepekben és/vagy karakter-alakításukkal mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy ez a budapesti Mireille-bemutató sokáig emlékezetes, maradandó élmény maradjon számunkra.
E ritka szép Gounod- opera nívós előadásáról szóló beszámolómban még két fontos tényezőre kell kitérnem. Az eredeti opera III. felvonásában („A Rhone partján) fontos szerepet kapnak Ourrias képzeletében megelevenedő, a folyóból felbukkanó szellemek, régvolt lányok-asszonyok, akik kedveseik elvesztése feletti bánatukban a folyóba ölték magukat. Itt, ebben a rendezésben, három csábos, lenge öltözetű – néma - lány alakítja ezeket a szellemlényeket, kik fátylaikkal, lepleikkel az opera teljes játékideje alatt a színen vannak; a dramaturgiailag fontos pontokon bizonyos kellékeket is behoznak-kivisznek, mikor mit, s ezalatt is folyamatosan fel-alá lejtenek, megállíthatatlan mozgásban vannak. A szellemek táncaihoz alkotott koreográfia Jellinek György ügyes, a képzeletet és fantáziát megmozgató míves munkája.
Végezetül, de talán a legelején kellett volna megemlékeznem az előadás abszolút főszereplőjéről, Szirtes Katalin zongoraművész-tanárról, az Operaház korrepetitoráról, aki egyhuzamban, szünet nélkül, közel két órán át, zongorán kísérte bravúrosan az énekeseket, aki hangszerén játszva megteremtette egy nagyzenekar hangzásvilágát! Nélküle, az ő zongorajátéka nélkül, mit sem ért volna a produkció. Így, vele viszont, teljes operaélményben részesültünk! Nem hiányzott a zenekar, mert ő maga volt a Zenekar! Hangszerén kísérve a kiváló énekes-gárdát, Gounod méltatlanul elfelejtett remekművének minden szépsége, poézise, drámája, szenvedélye feltárult előttünk az eperfaültetvényen, az amfiteátrum előtt, a „Pokol völgyében”, a Rhone partjánál, az uradalomban, a Crau-hasadékban, vagy a Saint Marie-i zarándoktemplomban játszódó helyeken. Szirtes Katalin a zongora hangjain át varázsolta körénk mindazokat a zenéből áradó érzelmeket, színeket, hangulati-indulati motivációkat, melyek a szereplők egymásközti kapcsolatát, viszonyát jellemzik vagy kiemelik, de a természetfestő képek is „megszólalnak” a zongora húrjain.
Óriási siker volt Gounod operájának ez a változata! Mindenkinek hatalmas gratuláció érte, aki ebben a vállalkozásban részt vett. Az Operaház egyetlen kamerával felvette az előadást, kár, hogy csak az Opera zenei archívuma gazdagodik a felvétellel, pedig mi is szívesen visszanéznénk ezt a szépséges produkciót! Ókovács Szilveszter és Bátor Tamás végig ott voltak a nézőtéren, remélem, levonták ők is a következtetést: igényünk van több és több belcantóra: legyen az olasz, a francia vagy német kora romantika is tele van - lehet, hogy kissé elfelejtett, de mégis - értékes, a mindenkori közönség számára fontos és élvezetes darabokkal, köztük remekművekkel. Ezeket sorba elő kell venni és bemutatni ahhoz hasonlóan, mint most a Mireille esetében is történt. Ehhez megvannak a kiváló énekeseink, nem kell drága pénzért „importálni”, mikor elegendő csak körül nézni a Magyar Állami Operaház Énekkarának háza tájékán a jobbnál jobb énekkari művészek között!Csíki Gábor, remélem, már gondolkozik a folytatáson!...
Addig is, holnap, vasárnap még egy előadást kapunk a Mireille-ből. Aki nem kíváncsi a Marton-gálára, annak ott a helye a Ferencsik-teremben!
A Magyar Állami Operaház Énekkarának tagjai ma este ismét jótékonysági hangversenyt adtak „A Rák Ellen az Emberért, a Holnapért!” társadalmi alapítvány javára. A koncert helyszíne nem az évek óta megszokott Óbudai Társaskör koncertterme volt; a művészek ezúttal új előadótermet „avattak” fel a XIV. ker., Thököly út 58-60. szám alatti OKISZ székházban. A kulturális célokra is alkalmas nagy befogadóképességű terem csaknem megtelt a műsorra és a közreműködőkre kíváncsi néző-hallgató közönséggel.
A koncerten az Operaház énekkari művészei közül tízen léptek fel, őket Kovács Ágnes és Szirtes Katalin zongoraművész-korrepetitorok - ugyancsak az Operaházból - kísérték zongorán.
Tíz műsorszámot adtak elő:
1. Erkel: Hunyadi László – V. László áriája (Csobolya József)
2. Donizetti: A kegyencnő – Leonóra áriája (Kiss Erika)
3. Cilea: Az arles-i lány – Federico románca (Tandari János)
4. Verdi: Ernani – Don Silva kavatinája (Fenyvesi Attila
5. Verdi: Macbeth – Alvajáró jelenet (Magyari Eszter)
6. Verdi: Traviata – Alfred áriája (Ujvári Gergely)
7. Wagner: Lohengrin – Grál elbeszélés (Ambrus Imre)
8. Brahms: két dal (Csiki Gábor)
9. Nápolyi népdal – Cicerenella (Bartha Eszter)
10. Bernstein: Candide – Kunigunda (Hertelendy Rita)
Mondanom sem kell, a közönség nagy tetszéssel fogadta az Operaház művészeinek hangversenyét. Magam pedig újra meggyőződhettem arról, hogy az Énekkar tagjai között egyénenként is mennyi tehetséges, kiváló hangú énekes található, akik ráadásul szívesen mérettetik meg időnként magukat, amikor erre csak alkalmuk nyílik; önálló produkciókkal rukkolnak elő, és ismételten bizonyítják rátermettségüket. A hallgatóknak pedig örömet szereznek szép énekükkel, és nem utolsósorban, a honoráriumról lemondva, készségesen jönnek mindig az első hívó szóra, hogy művészetükkel segítsenek a jótékony célokat szolgáló alapítvány javára való anyagi gyűjtésben.
Szép zenei élményben részesülhettek mindazok, akik eljöttek, hogy meghallgassák az Operaház Énekkari művészeinek önálló koncertjét. Szép és tartalmas műsorszámokban gyönyörködhettünk - sőt Csiki Gergely jóvoltából a zene mellé kis irodalmat is kaptunk: a Brahms-dalok német nyelven énekelt strófáit megelőzően magyarul ihletetten elszavalta a dalok szövegét is! Természetesen mindegyik énekművészt műsoruk végén nagy tapssal jutalmaztuk.
A hangversenyt követően a rendezők külön köszöntötték a szervezésben élen járt énekművészt, Bartha Esztert, virágcsokorral kedveskedve neki, míg a többi fellépő művész egy-egy szál fehér rózsát kapott ajándékul. És bennünket is meglepetés ért: a kijáratnál a közönség tagjait is egy-egy szál fehér rózsa várta, amit a hostesek nyújtottak át, továbbá még egy kis agapéval is kedveskedtek nekünk a terített asztaloknál...
Jótékonysági célú hangverseny A rák ellen, az emberért, a holnapért! Társadalmi Alapítvány javára
18. alkalommal kerül sor arra a nagyszabású jótékonysági célú hangversenyre, amelyet a Magyar Állami Operaház énekkari művészei tartanak április 15-én, 19 óra kezdettel A rák ellen, az emberért, a holnapért! Társadalmi Alapítvány javára.
A műsorban Mozart, Puccini, Schubert, Bach, Brahms és Verdi népszerű dalai és áriai hangzanak el.
Zongorán kísérnek Kovács Ágnes és Szirtes Katalin, a Magyar Állami Operaház korrepetitorai.
Karigazgató Szabó Sipos Máté.
A rendezvény helyszíne: OKISZ Magyar Iparszövetség Székháza, 1146 Budapest, Thököly út 58-60.
Jegyek az Alapítvány irodájában, de a helyszínen is vásárolhatók 1.500 Ft-os áron.
Kedves Héterő! Köszönöm szépen, erről a miskolci előadásról nem tudtunk - de nagyon örülünk neki! Búbánatnak pedig a figyelmet és a figyelemfelhívást köszönöm. Szereposztásunkban egyébként némi változás történt, itt olvasható a legfrisebb.
Előzetesen, már most, jó előre felhívom erre a francia operaritkaság bemutatójára a figyelmet:
Gounod: Mireille
Bemutató: 2013. június 14. Jókai utca | 19:00-20:30
Opera öt felvonásban, két részben
Frédéric Mistral 'Mireio' című novellája alapján a szövegkönyvet írta Michel Carré
Rövidített változat zongorával, francia nyelven
Szereposztás:
Mireille - Hertelendy Rita
Taven - Bácz Annamária
Vincenette - Sipos Marianna
Clémence - Németh Mónika
Vincent - Csiki Gábor
Ourrias - Dobos Sándor
Ramón - Fenyvesi Attila
Ambroise - Somogyi Zoltán
A Révész - Ollé Attila
Zenei vezető: Szirtes Katalin
Rendező és látványtervező: Nina Dudek
Jelmez: Szelei Mónika
"A 'Mireille' soha nem lépett ki a 'Faust' árnyékából, mégis csúcspontnak tekinthető Charles Gounod életművében. A darab 1864. március 19.-i bemutatója nem volt sikeres: az akkori operalátogatók jócskán elbizonytalanodtak a szokatlanul realista, tragikus kicsengésű történet láttán. Gounod kénytelen volt átdolgozni darabját: a recitativókat prózai dialógusokra cserélte, míg a szomorú végkicsengés helyébe 'happy end' került, ám ezek a változtatások sem hozták meg a remélt sikert. Gounod operája a 20. század elejéig sokak kísérletező kedvének esett áldozatául, míg 1939-ben Gounod tanítványa, Henri Busser helyre nem állította az eredeti partitúrát. Franciaországban máig is ezt az öt felvonásos változatot játsszák, - például az Aix-En-Provance-i fesztiválon - ám más országokban ritkán hallható.
2013 júniusában, az Operaház énekkari szólistái két részes, rövidített változatban, a német Nina Dudek rendezésében szólaltatják meg a művet - első ízben Magyarországon. "
Olvashattuk az Operaház évadnyitójáról kiadott közleményben, hogy a társulati ülésen átadták az idei operaházi kitüntetéseket:
A díjazottak közül, hadd emeljem itt külön ki:
Az év énekkari művészei: Hüttl-Préda Ibolya és Roska Dániel.
Sokunk nevében innen gratulálok én is, és további szép éneklést kívánok, sikeres produkciókban való újabb megmérettetéseket – de nemcsak nekik, hanem az összes énekkari művésznek!
A Magyar Állami Operaház művészei közül néhányan egyházzenei hangversenyen lépnek fel holnap, június 17-én az Árpádházi Szent Erzsébet templomban (Bp. VII. Rózsák tere).
A 19 órakor kezdődő program közreműködői:
Kedves IVA! Ahogy Clike mondta - így kaptam elektronikusan magánúton, és azonnal közzétettem úgy ahogy itt olvasható.
Biztosan elkerülte a figyelmed, hogy egy segítő "kulcsot" írtam a műsorszámok mellett feltüntetett nevekhez, mert a kapott excel táblát ide nem lehet alkalmazni - egy az egyben átmásolni. Ezért az ismertető elejére odaírtam megjegzésként: "(Az adott műsorszámot előadó énekművész és a zongorán kísérő művész megjelölésével.)"
Tehát, nyilván nem ketten éneklik "Rodolfot" az Alvajárók részletében. Szírtes Katalin kíséri zongorán Fenyvesi Attilát. Ezzel a módszerrel lehet olvasni az ismertetett többi műsorszámot is, és melletük ak előadókat (ének-zongora). Mindez persze előzetes tervezetként olvasandó, ami változhat.
Vajon hányan vannak az alvajárók, és ki az a "Rodolf"? Feltételezem, kedves Búbánat, hogy többi, számos hibát sem Te követted el, bár nem találtam, honnan illesztetted be a műsort.
Kozári Andrea különben április 17-én (kedden) a MOM Kulturális Központban közreműködött Terebessy Éva operaénekes „Tavaszi Hangok” címmel adott esti koncertjén: Delibes operájának Lakmé és Mallika „virág-duettjében” énekelte a művésznő partnereként a mezzoszoprán szerepet - igen poétikusan!
Tudatom Mindenkivel, aki ismerte Vasadi-Balogh Miklós Énekkari Művészt, hogy ez év március 13.-án töltötte be 55. életévét.
Felesége:Debreczeni Tóth Ágnes
Az Opera-világ weblapjáról ide linkelem a figyelemfelkeltő hírt:
Május elsején Delibes: Lakmé című operáját mutatja be az Operaház címzetes magánénekeseiből és énekkari művészeiből alakult társulat a FUGA Építészeti Központban (Bp., V. ker., Petőfi S. u. 5.). További infók a linkre kattintva elérhetők.
Megjegyezném még, hogy a Lammermoori Lucia Szextettjének záróhangja magas DESZ, nem A hang. Nem mintha számítana -nekem, Irmának biztos nem volt mindegy...
Kedves Búbánat! Magam és a koncerten fellépő művész-kollégáim nevében köszönöm sorait. Engedjen meg azonban számomra néhány fontos, pontosító jellegű gondolatot.
A hangverseny plakátja hamisan értelmezhető információt közölt: ahelyett, hogy a koncerten jótékonykodó művészek nevét olvashattuk volna rajta (ennek okát most ne boncolgassuk)inkább azt sugallta, hogy a koncert programját - tehát hogy milyen műsorszámok szerepeljenek - a Karigazgató Úr jelölte volna ki. Felhívom figyelmét arra, hogy mindenki azzal a műsorszámmal áldozott a rák elleni harc oltárán, amit szabad akarata, illetve saját művészi megfontolásai diktáltak. Karigazgató úr szerepe a "program összeállításában" mindössze a műsorszámok sorrendjének ízléses megállapításában merült ki- valamint az Ön által is méltatott műsorközlői feladatokban.
Sajnálattal olvasom azonban azt, amit Karigazgató Úr szereplését illetően ír. Ha önnek, a hallgatóság tagjaként valóban az volt a benyomása, hogy ő volt az est főszereplője, akkor én személy szerint keserűbb szájízzel gondolnék vissza a hétfő estére, és bizony fontolóra venném, hogy a hasonló esteken a jövőben ne vegyek részt.
Ez az est nem a MÁO Énekkarának estje, és nem a Karigazgató úr által előadott ének-kíséretes "performance" volt, hanem HIVATÁSOS ÉNEKMŰVÉSZEK önként vállalt Jótékonysági koncertje, amelyre mindannyian erőnket megfeszítve készültek, egy valóban nemes célért.
Még egyszer köszönöm Önnek, hogy egyedüliként tudósított az eseményről (ahogy évről-évre mindig), és bocsássa meg nekem, hogy kikívánkozik belőlem az igazság hangja. Nem szeretek csalódást okozni a közönségnek, és nem szeretnék csalódni egy emberben, aki a Felettesem, Munkatársam- és akit nem úgy ismerek, mint aki szereptévesztés áldozataként tönkretenné művész-társai estjét.
Egy hét híján egy év elteltével tegnap este újra az Óbudai Társaskör Nagytermében köszönthettük a Magyar Állami Operaház Énekkarának művészeit, hogy immár a 15. alkalommal adjanak jótékonysági koncertet „A RÁK ELLEN, AZ EMBERÉRT, A HOLNAPÉRT” ALAPÍTVÁNY javára. A műsorhoz csak a helyszínen jutottam hozzá; valószínűleg a program előzetes ismerete hiányának tudható be az a körülmény, hogy a korábbi alkalmakhoz képest ezúttal meglepően kevés számú közönség előtt léptek fel a művészek. Gondolom, ennek okát az arra illetékesek majd kielemzik, hiszen a mostani opera-gála színvonalában semmivel sem maradt el az előző években nyújtott-befogadott zenei élményektől, sőt, még inkább „rátett egy lapáttal”, és akik jelen lehettünk, ezúttal sem maradtunk adósak a lelkes tapsokkal!
A jótékonysági hangverseny programját Szabó Sipos Máté állította össze, aki a műsor konferanszié szerepkörét is magára vállalva igen színesen, mondhatni sziporkázóan ismertette az egyes számok előtt a legfontosabb tudnivalókat a felhangzó operarészletekről, a művekről és szerzőikről. Az Énekkar karigazgatója mással is meglepte a publikumot: a bevezető köszöntőben egy nagyon szép Váci Mihály-verset olvasott fel nekünk, az utolsó sorait szinte szavalta! A tudatos vagy tudat alatti performance elérte célját: ráirányította hallgatóságának figyelmét a nem olyan szigorúan vett szakmáján kívüli, más irányú művészi hajlamaira is. Fogalmazhatnék úgy is, hogy az est főszereplője: Szabó Sipos Máté volt – mindenki más csak közreműködött az ő show-jában…
Ezek után lássuk a felszolgált menüt:
1. rész
Handel: Semele – ária - Szőnyi Szilvia
Handel: Xerxes - Crudel furia – Réti Jolán
Verdi: Don Carlos – Fülöp király áriája – Fenyvesi Attila
Verdi: Don Carlos – Carlos és Posa kettőse – Csiki Gábor, Bakó Antal
Bellini: A puritánok – Richard áriája „Ah per sempre” – Búra Attila
Gounod: Faust – Siebel áriája – Hajdú Diána
Mascagni: Parasztbecsület – Santuzza és Turiddu kettőse – Adamovits Magdolna, Roska Dániel
Donizetti: Lammermoori Lucia – szextett – Hábler Irma, Réti Jolán, Dobos Sándor, Csiki Gábor, Fenyvesi Attila, Garamvölgyi Zoltán
2. rész
Liszt: Sposalizio – Bartus Sándor (zongora) Liszt - Années de pèlerinage, Second Year: Italy: Sposalizio, no 1 Sposalizio (Eljegyzés). Raffaello hasonló című festménye ihlette a kompozíciót, amelynek hangvétele és zongoraletéte mintegy közvetlen folytatásra lel majd Debussy E-dúr Arabeszkjében.
Cilea: Adriana Lecouvreur - Bouillon hercegné áriája – Hajdu Katalin
Verdi: Macbeth – Macbeth áriája IV. felv. – Dobos Sándor
Verdi: Macbeth – Macduff áriája „O figli, o figli miei!” – Roska Dániel
Puccini: A fecske – Magda dala – Hábler Irma
Puccini: Gianni Schicchi – Lauretta dala – Bartha Eszter
Puccini: Bohémélet – Rodolfo – Marcell kettőse - Csiki Gábor, Bakó Antal
Mozart: A színigazgató – tercett – Hertelendy Rita, Németh Mónika, Garamvölgyi Zoltán
Azt hiszem, ez a műsor-összeállítás önmagáért beszél, és anélkül, hogy egyenként értékelném az előadók produkcióit, megállapítom, hogy összességében igen nívós operaest részesei lehettünk. A közreműködő énekesek mind a megszokott nagyszerű vagy még annál is jobb művészi teljesítménnyel rukkoltak elő. Nem is tudom, hogy érdemes-e kiemelnem akárkit is, de azért mégis megemlítem Bakó Antal és Csiki Gábor kettősét, akik a két duettjükben remekeltek, s szinte izzott a levegő éneklésük alatt. Ugyanezt mondhatom el Adamovits Magdolnáról és Roska Dánielről is, akik – az előző pároshoz hasonlóan – a Parasztbecsület kettősében nemcsak szenvedéllyel telített hangon énekeltek, hanem drámai jelenetükben szinte átlényegültek azokká, kiket megszemélyesítettek a pódiumon, és közben a színészi eszköztáruk kellékeit is bevetették a minél teljesebb illúzió megteremtése érdekében. Megható volt Bartha Eszter Laurettája, amikor apukájához énekelte el gyönyörű dalát – előadásának lírájában benne volt a valóság, hiszen a közönség soraiban valóban ott foglalt helyet a „címzett”, akinek, akihez szólt ez a szép ének. Örültem, hogy két kedvenc belcanto szerzőm egy-egy operájának részlete is helyett kapott a műsorban; Donizetti művéből hallott nevezetes szextett az énekesek interpretálásában hűen ábrázolta a főhősök zeneszerző megálmodta, ellentétes és sokszínű érzéseit-érzelmeit, és Hábetler Irma ahogyan kiénekelte a záró, A hangot, azzal méltán koronázta meg a jelenetet; a Bellini-operában a híres baritonáriát igen megkapóan, s igen technikásan, bár olykor túlzott pátosszal, énekelte Búra Attila. Szintén hatalmas sikert aratott az est záró együttese; külön öröm volt látni-hallani a Mozart-opera tercettjében szépen éneklő és felszabadultan s jókedvvel komédiázó Hertelendy Ritát, Németh Mónikát és Garamvölgyi Zoltánt mint a ripacskodó,veszekedő és affektáló „primadonnákat” meg a tanácstalan, befolyásolható „tedd ide – tedd oda”-féle színigazgatójukat; a kirobbanó jelenet végén a poént már az amúgy zongorán kísérő Szirtes Katalin prózai beszólása tette feledhetetlenné…
Szólnom kell még az est zenei kíséretét ellátó zongoraművészekről is: az énekeseket immár megszokottan az Operaház ragyogó tehetségű korrepetitorai kísérték, akikről nem először állapítom meg, hogy zongoravirtuózként akár önállóan is megállnák a helyüket a koncertdobogón: Fekete Valéria, Kovács Ágnes, Szirtes Katalin. Barta Eszter énekszámának kíséretét egy „külsős” muzsikusra bízta: Srajber Zsolt játszott a zongorán. Liszt csodálatos zongoradarabját pedig Bartus Sándortól hallottuk igen ihletett tolmácsolásban. A Sposaliziót (Eljegyzés) - a Vándorévek II zongoraciklusból, mintegy tíz évvel ezelőtt ugyanitt már előadta a művész. Játéka előtt elmesélte nekünk, hogy saját belátása szerint e hosszú időszak alatt mennyit fejlődött, ért benne ez a Liszt-kompozíció. Egy bizonyos: Bartus Sándor e remekművel a Liszt-évben megidézte a nagy zeneköltő szellemét, amiért nagy köszönettel tartozunk neki! (És persze, köszönet a szervező Bartha Eszternek és a program-összeállító Szabó Sipos Máténak, hogy „becsempészték” ezt az önálló, zongorára írt darabot az énekszámok közé.)
Nagy sikerű jótékonysági est részesei voltunk tehát, azt a szép zenei élményt kaptuk, amit vártunk, de még annál is kicsit többet… ami nagyobb számú közönséget érdemelt volna! Mindenesetre nekem jövőre is ugyanitt a helyem!
A mai évadnyitó társulati ülésen a Ráday Sári Alapítvány díját Hertelendi Rita énekkari művész vehette át. Az énekkari művészek közül "Az Év Énekese" elismerést Andrássy Krisztina és Bakó Antal kapta.
Magam nevében gratulálok a kitüntetett művészeknek a szép elismeréseikhez!
Köszi a beszámolót, kedves Búbánat!
A jelenlévők említését is... (Jólesik, hogy megemlítetted őket)
Én úgy hallottam, hogy a Macbeth ária (Kovács Irma), a Carmen (Borbély Henrietta) és a 3 dal (Adamovits Magda) szereplése különösen jól sikerült és nagy sikert aratott.
(ott volt nézőként/hallgatóként Misura Zsuzsa művésznő is, akinek szintének növendékei voltak a fellépők között).
Nagyon örülök, hogy szépen sikerült az Est, bízom benne, hogy sok hasonló élményben lesz része a lelkes nézőseregnek.
Elragadó élményt jelentett számomra – és gondolom, mindazok számára, akik jelen voltak az Óbudai Társaskör dísztermében – a Magyar Állami Operaház Énekkari művészeinek hétfő esti, „A RÁK ELLEN, AZ EMBERÉRT, A HOLNAPÉRT!" Társadalmi Alapítvány javára tartott jótékony célú hangversenye! Az est ünnepinek bizonyult, melynek programját láthatóan (és hallhatóan!) nagy gonddal állították össze a szervezők. A Meghívóban olvastam és itt a topicban előzetesen már közzétettem a különleges műsor-összeállítást, mely igen nagy várakozást keltett bennem, s amúgy több érdekességet is tartalmazott: pl. Macbeth-blokk, vagy Brahms dalciklusa, melyek mind arra engedtek következtetni, hogy valami ünnep-féle van készülőben, hogy ez a opera- és dalest a korábbiakénál is rangosabb kíván lenni, még választékosabb műsorával. Aztán közvetlenül a kezdés előtt mindez a sejtés értelmet nyert, kaptuk a megfejtést: az Alapítvány képviselője kívánt szólni hozzánk, egyebek közt felhívta a figyelmünket, hogy az Énekkar művészeinek ez a mostani lesz a 25. koncertje, amit az Alapítvány megsegítése céljából szeretettel nyújtanak át kedves közönségüknek! - különben, amikor körülnéztem a teremben, csupa ismerős arcot láttam magam körül, tehát mondhatom, sokan vagyunk, akik szeretjük és szimpatizálunk az énekművészekkel, akikhez ragaszkodunk s évek óta hűségesen kitartunk mellettük. S itt kell megemlítenem az énekkar karigazgatóját, Szabó Sipos Mátét és az énekkar tanárnőjét,Tordai Éva művésznőt – ő most nem lépett fel „növendékeivel” -, nem megfeledkezve három nagyszerű zongoraművészről, korrepetitorról, akik remek zongorajátékukkal nemcsak segítséget, támaszt nyújtanak az énekesüknek, de hangszerükkel olykor megteremtik akár egy nagyzenekari kíséret hangzásvilágát is: Fekete Valéria, Kovács Ágnes és Szirtes Katalin művészi produktuma önmagában is tapsokat kiváltó és érdemlő – az énekkar tagjai mellett. Ez így történt most is.
A korábban ismertetett műsorterv csak annyiban változott meg, hogy betegség miatt kimaradt Olga áriája az Anyeginből. Az első részben így olasz- azon belül meghatározó módon Verdi - dalművek részletei kaptak helyett - Puccini és Bizet egy-egy alkotásának részlete mellett.
Kovács Irma és Réti Jolán kettőse a Don Carlosból (Fátyol duett) megadta az alaphangot, a hangulatot forrósította Kárpáti Attila Luna- áriája (végre, ismét magyarul hallhattam ezt a gyönyörű baritonáriát!), és Ambrus Imre meggyőző tolmácsolásában az f-moll ária is némileg pótolta azt a hiányérzetemet, hogy egy ideje nem élvezhetem az Operában az „operák operáját”. De igazán tűzbe-lázba a Macbeth-blokk hozta a közönséget. Régen nem játssza az Operaház és a vidéki operatagozatok sem ezt a gyönyörű zenedrámát, így nagy várakozás élt bennem a három soron következő műsorszám iránt. Le kell írnom, hogy Dobos Sándor már korábban is felhívta magára figyelmét szép éneklésével; maga a hangszín sötét tónusú, inkább basszbaritonnak mondanám, és énekében benne volt mindaz a színárnyalat, alakításában pedig az a mélyen átélt szituáció, valamint felizzott a feszültségnek és drámai hatáskeltésnek olyan foka, mely nélkül Verdi zenéje sem igazán érvényesült volna itt az Óbudai Társaskör dísztermében. És Dobos Sándor mellé társult Ladyként a most is remek hangon éneklő Kovács Irma, aki a kettős után azonnal érkezett önálló áriájával, a kavatínával, amit már máskor is hallottam tőle, s most is - ezt is - egész kiválóan oldotta meg. A másik duettben pedig Tóth Béla volt Dobos partnere, kettőjük éneke megint egy másik érzelemvilágba repített bennünket, s végül borzasztóan örültünk, és többször visszatapsoltuk az énekeseket, hogy ezekkel a csodálatos dallamokkal felidézték nekünk Verdi remekét, amit bizony nagyon jó lenne, ha újból az Operaház színpadán láthatnánk!
A Puccini- ária Kozári Andrea tolmácsolásában szép – régvolt – emlékeket idézett fel bennem. Jó volt őt is újra hallanom. kinek finom, érzelem dús hangján igazán megrázóan szólalt meg Manon III. felvonásbeli gyönyörű áriája. Eddig nem igen volt alkalmam Borbély Henrietta énekkari tagot ilyen jótékonysági koncerten viszontlátni. A részlet, amit énekelt a Carmenből (Seguidilla) mindenesetre arra elegendő volt, hogy kedvező benyomásokat szerezzek szép altjáról (vagy mezzoszopránjáról? Nem tudom eldönteni, hová soroljam az övét…)
Szünet után egész más korok, stílusok, műfajok következtek, melyek jól reprezentálják, mennyire sokoldalú, képzett énekesek alkotják az Opera Énekkarát. Először Kovács Zsuzsa ihletett előadásában hallottunk egy részletet Händell Semeléjéből. A „Hence, hence, Iris” barokk ária sok technikai nehézséget tartogat, melyet azonban könnyedén abszolvált. Magyari Eszter Fiordiligi áriáját énekelte a Cosi van tutte-ből, mellyel jelét adta képzett, technikás énekhangjának, s emellett kiállása is igazán megnyerte tetszésemet. Következett Kovács Zoltántól egy szép egyházi dal (Sancta Maria - Mascagni dala) és Hajdú Katalintól egy szép Liszt-dal (Ha álmom mély), majd Adamovits Magdolnától hallottuk Richard Strauss három dalát (Die Nacht, Allerseelen, Zueigung). Adamovits éneke, gyönyörű – pasztellszínekben pompázó – szopránja mindig elbűvöl, ha ilyen alkalmakkor, mint volt a mostani is, találkozom vele, s a hangjával….
És jött az egész est megkoronázása, a zárószám. Ezúttal nem szóló énekszámmal mérettette meg magát valaki az énekkarból: a fellépett énekkari művészek – kiegészülve továbbin tagokkal - kis vegyeskarrá alakultak át: kezükben kottával 19 fő lépett fel a dobogóra, a zongora elé, mögé, mellé: 12 hölgy és 7 úr. Továbbá két korrepetitor-zongorakísérő foglalt helyett a zongoránál, hogy az énekkar kíséretét a kottában előírt négykezes formában lássák el. A kórus elé állt karnagyként a karigazgató: Szabó Sipos Máté. Következett egy rendkívül szépséges alkotás: Brahms szerelmi dalkeringője (op. 52.) ciklusából, mely 18 dalból áll, 12 darab. Szabó Sipos Máté elmondta, hogy ezt az 1869-ben alkotott dalciklusát Brahms Robert Schumann leányának komponálta és ajánlotta. Valamint felhívta figyelmünket, hogy a dalciklus utolsó darabja, a Nr.18., nem más, mint Petőfi verse, a „Reszket a bokor, mert madárka szállott rá…” című költemény, melynek megzenésítésekor Brahms nem volt tisztában, honnan, kitől ered ez a költemény.(Es bebet das Gesträuche. ) Ezután a műsorvezető hölgy az Énekkarból, Nagy Gabriella, felolvasta az elhangzó tizenkét dal (Nr.1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9,10,11,18.) magyar fordításának szövegét. Eredeti szöveg: Georg Friedrich Daumer (1800–1875) :
Rede, Mädchen, allzu liebes. Im Ländler-tempo
Am Gesteine rauscht die Flut
O die Frauen
Wie des Abends schöne Röhte
Die grüne Hopfenranke
Ein kleiner, hübsche Vogel nahm. Grazioso
Wohl schön bewandt
Wenn so lind dein Augen mir
Am Donaustrande
O wie sanft die Quelle
Nein, est ist nicht auszukommen
Es bebet das Gesträuche. Lebhaft
Mondanom sem kell, feltette a koronát az egész gálaest programjára az énekkar és a négykezest játszó korrepetitorok együttes produkciója, mely méltó módon tette emlékezetessé és számunkra is felejthetetlenné ezt az ünnepi 25. jótékonysági koncertjüket. Kívánom, együtt érjük meg a következő huszönötöt is!
