Én úgy érzékeltem, hogy pont a taps zavarta, és azért iktatott be extra mozgásokat. A múlt előtti előadáson, ha jól emlékszem. Egy kicsit aggódtam a lovon ülő Cser Krisztiánért, de szerencsére konszolidálódott a helyzet.
Úgy tűnik, a zene viszont nem zavarja a pacit. Anyámtól még régen úgy hallottam, hogy hajdanában is felléptettek lovakat operákban, de tipikusan öreg, süket lovak voltak.
Sajnos, annak a pacinak, aki legendásat alakított a Szegedi Szabadtérin pár évtizede, nem maradt fenn a neve, csak tette.
Határozottan önfejű!
Frigyes. Ez a neve. Kicsit önfejű.
Igen, igen, emlékszem :)
Leggyakrabban amúgy is sétálok a Nyugatitól. Szóval, köszönöm kérdésedet, igen, sikerült beérnem.
Sziasztok!
Sikerült beérni? :)
Csak nem GYALOG kell mennem az OKTOGONTÓL? Urisstenn.
Hát, ez a heroin nem jött fel a harmadik emeletre, de így még blődebbnek tűnik az egész történet.Esetleg nem lehet az, hogy Leporello nem is Don Giovanninak adta be a heroint, hanem magának a rendezőnek? Úgy emlékszem amúgy, hogy Leporello leginkább csitítani próbálja Don Giovannit az eredeti libretto szerint, persze kit érdekel az eredeti libretto, és kit érdekel Mozart, ha valakiben egy erdei séta alatt egy ilyen zseniális ötlet megfogan.
Köszönöm az egyetértő sorokat!
Egyetértek, s nemcsak azért, mert a nézők "azért fizetnek". Sok más indokot is lehetne sorolni (hivatás, kötelességtudat, becsület, a nézők megbecsülése, stb.), de majd minden másik pályát is föl lehetne hozni: érdekli-e a beteget az, hogy az ügyeletes orvossal mi történt az ügyelete előtt (vagy már közben is, netán szabályellenesen -nem föltétlenül önként- sokat dolgozik és ezért fáradt - mint a turnéról vagy próbáról jött énekes), a peres felet, hogy hogy áll a bíró vagy az ügyvéd magánélete vagy munkahelyi körülményei, esetleges túlterheltsége /itt sem biztos, hogy önkéntes vállalása miatt/, s persze a szurkolót, hogy a sportoló miért nem teljesít az elvárt /és be is harangozott/ szinten, stb., stb. De hogy a művészeteknél maradjunk, eszembe jutott, hogy évizedekkel ezelőtt egy bp-i színházban a nézőtéren véletlenül egy ismerős házaspárral találkoztunk össze. Mi feleségemmel aznapi ötlet alapján, este frappánsan és szerencsésen föllépve jutottunk be a sikerdarab előadására, míg bp-i lakos ismerőseink elmondták, hogy ők két éve vettek jegyet az aznapi előadásra. Mit szóltak volna ők valamilyen elfogadhatatlan produkcióhoz, bármilyen okból?
Nyilván szetetné, hogy máskor is neghívják, ezért udvarias. A világ bármelyik operájában elmondaná ugyanezt. Ezeket nem érdemes komolyan venni.
Ezt írod, kedves Zéta: "Amelyik operaszínház nem képes saját stábból kiállítani egy DG-t, az zárja be kapuit ..."
Egy kicsit másképpen fogalmazva annyit tennék hozzá: Az énekeseknek van egy "elvi" teljesítménye (ahogy optimális helyzetben el tudnak énekelni egy-egy szerepet), és van az, amit a színházi körülmények közepette a gyakorlatban a közönség lát belőle.
Ha például a bemutató hetében napi 6-8 órában más szerepet is rendpróbázott a szerencsétlen*, akkor valószínűleg halványabb lesz a szombati premieren, mint amilyen tudna lenni.
Persze a fogalmatlan néző fel sem tételezi, hogy a kedvenc színháza ilyen merényletet elkövet a mű, a produkció és a saját közönsége ellen. De éppenséggel előfordulhat.
Természetesen a nézőnek nincs dolga a színházak belső viszonyaival, amikor véleményt alkot egy-egy produkcióról. Hacsak nem gondolja azt, hogy nyilvánosan "szakvéleményezi" a produkcióban részt vevő művészeket. Mert akkor igenis legyen tisztában a többi körülménnyel is, amiből levonhatja a valóban érvényes következtetéseit... Másképp nem különb, mint a laposföldhívők, akik abból vonnak le általános következtetést, amit épp látnak.
* Esetleg aznap délelőtt jött haza egy színházi turnéról, és másnap megy is vissza; délelőtt is főszerepet énekelt a premier napján; vagy reggel 10-től más próbája volt, stb. Számtalan ok van a leharcoltságra, kiégettségre, alulteljesítésre, ami nem feltétlenül a szólista, (vagy zenekar/énekkar) gyenge képességeiről szól.
** Persze nem az itteni fórumozókra értem a fogalmatlant, és nem azokra az énekesekre gondolok, akik eleve alkalmatlanok. És persze nem azokra a színházakra, melyek mindent megtesznek, hogy a közönség érdekében helyzetbe hozzák a művészeiket.
Hol van már az az idő, amikor (MÁO) "néha vendégül lát olykor egy Schrott kategóriájú sztárt". Ezt hiányolom, erről írok itt rendszeresen. Sztárokat hívnak, hívogatnak, de (szinte?) sosem szerepre, hanem "gálaestre", most már gyakran "csak" vagy -idézőjel nélkül- csak zongorás áriaestre, oszt' féláron vesztegetik rá/juk a jegyeket, nem egyszer, nem kétszer. A világon mindig, mindenhol voltak, vannak 1-2 előadásra-szerepre meghívott énekesek, úgy 200 éve nálunk is ... voltak az utóbbi évekig. Schrott is már csak kósza beugró volt egy másik énekes helyett, mint új és rossz "szabályt" erősítő kivétel.
Mivel én (még? szemben -ppp- fogadkozásával, két "ajándékjeggyel" én azért megnézném), tehát mivel én még nem láttam az új Don Giovannit, nem tudok véleményt mondani róla. Hogy az előző (de Bosio-s) kábé csapnivaló volt, arról itt nagyjából közmegegyezés alakult ki. Amit most írsz a műről, azzal teljes mértékben egyetértek. Amit pedig a rendezésről, abban is hajlok arra, hogy egyetértsek, de látatlanban nem illik, nem szabad állást foglalni. Én csupán két cikket linkeltem be. Sajnos attól a gyanúmtól nem tudok szabadulni, hogy a két belinkelt cikk nem mentes az elfogultságtól, éspedig nem a személyes elfogultságtól, mert olyan van, hogy valakinek valami tetszik, másnak meg nem. Hanem bizonyos szimpátiákkal kapcsolatban vannak gyanúim, amik úgy hiszem, nem szorulnak bővebb kifejtésre a két idézett médium és MÁO viszonylatában.
Légy nyugodt, hazai énekes is van bőven. Amelyik operaszínház nem képes saját stábból kiállítani egy DG-t, az zárja be kapuit (vagy zavarják el a szereposztót...)...
Riport az új pesti Don Giovanni rendezőjével, Claus Guth-tal origo.hu-n ide kattintva
"A világ egyik legnagyobb operarendezője Magyarországon
A Magyar Állami Operaházban rendezett a világ egyik legjobb operarendezője, Claus Guth. Bemutatjuk ezt a páratlan művészt."
Részlet az interjúból
"Magyarországi látogatását hatalmas kalandként élte meg. Nem a főváros legszebb látványosságai érdekelték, hanem az a Budapest, amit az itt lakók nap mint nap látnak.
'Aztán elmentem a Rudas Fürdőbe, ahonnan gyalog jöttem vissza, kis utcákba keveredtem a zsidónegyedben, és hirtelen nagyon élőnek találtam a várost. Izgalmas volt látni, ahogy a kultúrák és az építészeti stílusok találkoznak. A történelem számos fejezete itt hagyta a nyomát, néha azt hiszi az ember, Bécsben van, máskor hogy Moszkvában, megint máskor egy olasz városban. Szép és csúnya dolgok keverednek. Sok európai országban minden tiszta, hibátlan, de épp ezért nem élő. Mint a Don Giovanni-történet: ha minden tökéletesen a helyén van, az unalmassá válik. Egy kis káosz sokkal izgalmasabb - számolt be élményeiről Claus Guth."
"Miért hal meg Don Giovanni?
Mozart és Da Ponte nagyszabású operáját, a Don Giovannit csaknem negyed évezrede mutatták be először. Azóta nemcsak hogy végigjárta a világ összes dalszínházát, de minden ízében feldolgozta, elemezte, értelmezte a kritika, az irodalomtörténet, de még a filozófia is. Ilyen körülmények között nehéz úgy hozzányúlni a darabhoz, hogy abban a zenei és színpadi tradíció mellett az újszerűség is helyet kaphasson. A szombat esti budapesti rendezői premier mégis képes volt eredeti, sőt meglepő újdonságokkal szolgálni." Kritika a Magyar Nemzetben ide kattintva.
Nem a hanggal van baj, hanem az énekléssel. De azzal nagy.
Ès ha az a Michelin-csillag az Operahàz èttermèben būfèjèben ragyog? ld. 65729 :-)
Elvakult futball drukker és irgalmas szamaritánus pozíció keveréke - mindkettő távol áll tőlem. Ezért többnyire maradok itthon, de Neked jó szórakozást a továbbiakban is.
Tudod, kedves ppp, én olyan vagyok, mint egy focidrukker., aki, ha rosszul játszik, kikap a csapat, akkor óbégat, szidja őket, de azért elmegy a következő meccsükre, meg az az utánira is, az eredménytől függetlenül, bármi is történik. Egyrészt azért, mert reménykedik abban, hogy történik valami csoda és jobban fognak játszani, másrészt pedig azért - és ez a fontosabb - mert neki ez a csapata, és ő ennek a csapatnak a drukkere. És minél rosszabbul áll a csapat szénája, annál fontosabb, hogy ott legyen, mellettük álljon és buzdítsa őket.
Ha olyan jó hangi kondícióban is lenne...
Kedves takatsa, nekem olyan Don Giovanni-élményeim vannak 1974-től, hogy nincs az a pénz, amiért megnézném ezt a Don Giovannit. Az ajándékozni szándékozó tudomásul vette döntésemet, kénytelen volt, mert hozzátettem, hogy ha egy Michelin csillagos éttermi vacsorameghívást is ajánlana valaki a jegy mellé, akkor se kérném.
Kedves takatsa,
Ó, kedves ppp, egy g nem a világ, és ez a falzett összesen egyszer fordult elő, holott ezt a fránya g-t többször is énekelte tenorunk, fortéban és pianóban egyaránt. Most lelkiismeretfurdalásom van, nem venném a lelkemre, hogy az én bejegyzésem miatt lemondj egy előadásról, ráadással ajándékjegyről, amely lépésed esetleg még az ajándékozót is megbántaná. Amiket én írogatok, azok csak kis élménybeszámolók, és abszolút szubjektívek. Sőt, direkt nem törekszem az objektivitásra, az maradjon meg azoknak, akiknek ez a dolguk, így lehet, hogy semmiben nincs igazam, illetve mindennek pontosan az ellenkezője az igazság. Itt van pl. ez a múlt heti svéd zenekari koncert, ahol jól leszóltam a Mahlert éneklő Christian Gerhahert, akit aztán mások, hozzám sokkal hozzáértőbb és objektívebb emberek, magasztaltak. Szóval menj el nyugodtan az előadásra, látsz majd teltházat, egy nagyon lelkes és tehetséges karmestert, egy jó zenekart, és még ki tudja mi-mindent.
Nem, kedves Lajos, a halálugrás elmaradt, többek között ebben is különbözött Schrott és Cser szerepformásása. Viszont Cser bemutatott egy nagyon szép húzódzkodást, gondolom a hölgyek nagy örömére, ezzel is bizonyítva, hogy kiváló testi kondícióban van.
Nem, kedves ED, zongorán játszotta a karmester a continuót. De egyáltalán nem volt zavaró, sőt, én érdekesnek tartottam.
Nagyon megengedő vagy. Ha jól olvasom, csak a karmester és a zenekar tetszett úgy igazán. Persze az is valami ... ha nem a Don Giovanniról van szó. Ráadásul megint egy rossz rendezés a Bosióé után. Legalább csembalón játssza a continuót? Amikor Schrott-tal láttam, zongorázták és engem kifejezetten zavart.
A pesti előadásban Cser leugrik a buszmegálló tetejéről? 2008-ban Salzburgban Schrott megtette.
„Mindenkinek ajánlom, hogy menjen ki éjszaka az erdőbe.” – interjú Claus Guthtal.
Fidelio.hu - 2024.03.04. 14:50 – Kondor Kata
OperaCafé – 2024.02.18 – Don Giovanni (YouTube)
Próbafolyamat az Eiffel Műhelyházban.
Puszta ténymegállapítás volt.
Persze, mi sem egyszerűbb annál...
Maradjunk a süketek párbeszédénél.
Nem kell befogni, de ez nem ellenvélemény, hanem bántó degradálás. Az, hogy nem írtam eddig, annak is oka volt, de mint látod, olvasni olvasok és ez már régóta bökte a csőrömet (más is, de azt majd annak címzem, ha aktuális lesz).
Rendben van, Torquemada úr, befogom a pofámat. Kellemes acsarkodást. Mindenesetre örülök, hogy 4 év hallgatásod után megszólalásra késztettelek, amellyel bizonyítottad, hogy nem tűröd az ellenvéleményeket.
Szily soha a büdös életben nem ment volna el az Operába, ha Ókovács nem adja ki az ostoba ukázát. Kizárólag a büfé, azaz a 3. emeleti cukrászda készítette rá, ráadásul felőle akármit is játszhattak volna, a nemes művészettel szembeni viszolygásából az sem gyógyítja ki. A pikk dámáról kb. annyit tud, mint mondjuk a Traviatáról vagy a Varázsfuvoláról: Halott fehér férfiak műve, amelyet ma már csak vén sznobok hallgatnak. A Csajkovszkij fivérek kelesztették a sztorit, hiszen abban a korban elvárás volt a francia nagyopera és Wagner hatására, hogy minél hosszabb legyenek az új darabok. Ilyen ballaszt a nyitó képben a gyerekkar masírozása, amelynek a (korabeli) orosz politikához kapcsolódó mondanivalójára most hadd ne térjek ki. A cselekményt nyújtja a leányszobai jelenet az érzelmes románccal és a népdallal. Nagyon szép, de meglenne nélküle a sztori. Viszont ha már bál, akkor legyen látványos balettbetét is a műben! Csajkovszkij a puszta stílusgyakorlatot meghaladva bújik itt Mozart bőrébe.
Gábor György komoly tudós, egy napon sem említhető az izzadságszagúan jópofa Szilyvel.
Az írás szellemes, vicces és pontos. Ami meg ezt a folyamatos ürülékezést illeti - van egy ismerősöm, aki utálja az operát, - pedig a klasszikus zenét nagyon is szereti -, mert buta, mondanivaló nélküli népi giccsnek tartja. Nyilván, mert nem ismeri. Kezd irritáló lenni, hogy mindig a könnyűzenei műfajok elleni inkvizíciódba botlok bele a hozzászólásaidban, enélkül nem lehetne? Minden műfajban van igényes, érdekes, sokatmondó alkotás, a popzenétől a jazzen, operetten, musicalen át a klasszikusig és fércművek is éppúgy találhatóak mindenben. Totálisan lerontja ez a sznob és buta (a kettő gyakran szinonima, főleg itthon) hozzáállás azt, amit amúgy mondani akarnál. Így az se érdekel különösebben.
Te is elismerted, hogy a mű tele van ballaszttal, Szily csak megírta humorosan.
Persze, hogy. Tudjuk, az Operahàz-igazgatò pàrti humornak szerencsère nincs pàrja :-) .. no de vajon ki hozza rohanvàst a jò hìrt a "Főnöknek"?
No, ez legalább humoros. :)