vissza a cimoldalra
2018-12-10
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61384)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4125)
Társművészetek (1283)
Haladjunk tovább... (216)
Kedvenc előadók (2825)
Milyen zenét hallgatsz most? (25007)
Momus társalgó (6349)
Kedvenc felvételek (149)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11295)
A csapos közbeszól (95)

Hozzászólások a Momus írásaihoz (6696)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4391)
Juan Diego Flórez (724)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1187)
Erkel Színház (9483)
Élő közvetítések (7593)
Pitti Katalin (822)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3019)
Operett, mint színpadi műfaj (3777)
Bretz Gábor (127)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1542)
Franz Schmidt (3240)
film és zene (190)
Egyházi zene (215)
A díjakról általában (1044)
Ilosfalvy Róbert (821)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Fórum - Jules Massenet ! Ki ismeri ? (B.I., 2005-01-30 00:03:37)

   
302   Búbánat 2018-08-20 13:43:30

Itt nyugszik Massenet

 

Égreville, Temető (Cimetière communal) Le Chemin de Saint-Marc 22. Franciaország, Île-de-France régió, Seine-et-Marne megye

Írta Kocsis Katalin

 

Papageno.hu - 2018. március 20

Égreville ma körülbelül kétezer lelkes település Franciaország szívében, Párizstól délkeletre, Fontainebleau közelében. Köztemetőjében nyugszik a nagy francia romantikus zeneszerző, Jules Massenet (1842–1912).

1899-ben vette meg az akkor 57 éves, nagy tekintélyű zeneszerző az égreville-i történelmi kastélyt. Élete utolsó nyarát is itt töltötte 1912-ben. Augusztus 9-én egészségi állapota miatt kénytelen volt haza, Párizsba utazni, hogy eljusson orvosaihoz, de már nem tudtak segíteni rajta. Néhány nap múlva, augusztus 13-án elhunyt. Kívánságának megfelelően a szeretett Égreville-ben temették el. Egyszerű, zene nélküli búcsúztatását a Szent Márton-templomban tartották, majd a kisváros temetőjében helyezték örök nyugalomra.

Itt nyugszik felesége is. Ő fiatal lányként Liszt Ferenc zongorista növendéke volt Rómában és éppen Liszt közvetítésével ott ismerkedett meg leendő férjével, a kezdő zeneszerzővel. Madame Massenet, Louise Constance de Gressy három és fél évtizeddel élte túl férjét: 97 éves korában, 1938-ban hunyt el.

301   Ardelao • előzmény300 2018-08-13 21:26:04

:-)

(Massenet levele a másvilágról.)

A nemrég elhunyt francia zeneszerző. Jules Massenet, tollforgató volt a szónak abban az értelmében is, amely nem vonatkozik kizárólag kottafejek pingálására. Egyik tanítványa és barátja, Xavier Leroux, összegyűjtötte és egy jelentékeny terjedelmű kötetben kiadta mestere hátrahagyott följegyzéseit, amelyek érdekes világításba helyezik a minden művészi és társadalmi esemény iránt érdeklődő komponista egyéniségét.

A kötet legérdekesebb fejezeteinek egyike az, amely a „Postumus” gondolatok címet viseli.

Ebben Massenet úgy írta le gondolatait, mintha a túlvilágról szólana, az emberekhez.  

«Elhagytam ezt a sárgolyóbist, — mondja Massenet — végre a csillagok ragyogó szférájában élek, ahol olyan pazar a világítás, hogy a nagy opera elbújhat mögötte, a dekoráció pedig minden kritikán fölül való, elsőrangú, amilyet én soha nem kaphattam odalenn a darabjaim díszletezéséhez. Milyen jó nekem, nem kell most már nap-nap után leveleket bontogatnom s válaszokat sem szükséges írnom, ami miatt az életem íze mindig keserű volt. És, oh, ah, újságok sincsenek, nem kell részt vennem disz-étkezéseken, nem muszáj udvariasnak lennem, s nem kell átdrukkolnom éjszakáimat a másnap megjelenő kritikák miatt. Olyan kitűnően érzem itt magam, hogy szívesen meghívnám magamhoz barátaimat, — de vajon jönnének-e? Amikor még éltem, azt kívántam, hogy egrevillei házam tájékán temessenek el, ahol kellemes, árnyékos csönd van, s ahol oly sok szép napot éltem át, részben jól, részben unatkozva, de mindig elégedetlenül az eredményekkel. Nos, ez a kívánságom nem teljesedett, valamint az a másik sem, hogy ne vonják be fekete posztóval a házam falát a temetésem idejére. Mire való ez a fekete-gyász, pláne a posztóval való gyászolás?

Volt egy pár barátom, ezek jöttek és bekopogtattak párisi lakásomon.

„Massenet úr nincs itthon?” — kérdezték, mire az én szolgám bizonyára így felelt:

„Nincs, kérem, elköltözött!” „A címét nem hagyta itt?” — érdeklődött tovább a barátom. „Nem kérem, nem közölte új címét!”felelte szolgám, és igaza volt, honnan tudta volna szegény feje, hogy hol lesz az ő gazdájának az új lakása a másvilágon, amelyben mellesleg szólva sohasem hittem. És végül, végül a színházban is szóba kerültem. Ott az első sorokban, meg a páholyokban is. Azt mondhatták. „No, végre. Most, hogy már meghalt ez a Massenet, remélhetőleg nem adják annyiszor a darabjait?” „Nem tudja — hangzott tovább a beszéd, — hogy van egy hátrahagyott műve is, tehát még ezzel is megkínoz majd bennünket.” „Oh, istenem, ne bántsuk szegényt! Nem volt rossz fiú, írt néhány jó szerepet, amikkel sikerem volt!”

Aki ezt az utóbbi kijelentést tette, színésznő volt s azt mondta annak idején, hogy örökké szeretni fog. No, de elég ennyi, most a másik oldalamra fordulok — pá, pá emberek, pá kedveseim — a viszontlátásra itt a másvilágon.»

 

PESTI HÍRLAP, 1912. szeptember 10.

300   smaragd • előzmény299 2018-08-13 18:09:01

Köszönöm szépen!

299   smaragd • előzmény298 2018-08-13 18:03:40

Szellemi felüdülésként hatott rám ez az írás az augusztusi hőségben.

298   Ardelao 2018-08-13 13:37:52

Képtalálat a következőre: „Jules Massenet”

106 évvel ezelőtt, 1912. augusztus 13-án hunyt el Jules Massenet.

Hubay Jenő párizsi évei alatt ismerkedett meg az akkori francia zene körülrajongott mesterével, Massenet-val, és az ő segítségével elérte azt, amiért mindaddig hiába küzdött: a világhírt.

Hubay Massenet-val való találkozását így meséli el:

„[…] «Egy este a boulevarde-okon sétálgatva, a nagy opera színlapján akadt meg a szemem. Jules Massenet: „Lahore királya“ című dalművét hirdették. Massenet akkor Franciaországban híres volt, de külföldön alig ismerték még. Lahore királya volt első nagy dalműve, amely az akkor lefolyt világkiállításon összesereglett idegenek előtt nevét egy csapással ismeretessé tette.
Sétám után betértem Vieuxtemps-hoz s ő mondta nekem, menjek el az operába, érdekes művet adnak.

Az opera meghallgatása után tisztában voltam, hogy Massenet lesz a francia iskola ünnepelt feje. Nem sejtettem azonban, hogy a barátság minő erős láncai fognak engem rövid idő múlva e kiváló zeneszerzőhöz fűzni. Hogy történt, elmondom.

Munkácsyék újra meghívtak Colpachba, luxemburgi birtokukra. Aggházy barátommal együtt több hetet töltöttünk világhírű földink vendégszerető házában. Természetesen komponálással és muzsikálással telt időnk legnagyobb része. Gyönyörű szép őszi nap volt. Alkonyatkor vágyódva bemegyek a szalonba, hogy egy kissé zenébe merüljek. Mielőtt a zongorához ültem volna, a kótaállványon lévő hangjegyek között kotorászok, s véletlenül a kezembe akadt a Lahore királya zongorakivonata. Zongorához ülök s eljátszom a gyönyörű zenét, mely már a párizsi előadás alkalmával oly élénken emlékembe vésődött. Midőn a gyönyörű balletzenéhez értem, a szép variációs hindutémához, egyszerre megvillan agyamban a gondolat, hogy ebből egy gyönyörű hegedű-fantáziát lehetne írni. Nem voltam rest. Fölmentem szobámba s még aznap este megcsináltam a Roi de Lahore hegedű-suite-emnek a vázlatát. Pár nap múlva a «Suite» teljesen elkészült. Aggházy barátom zongorakísérete mellett eljátszottuk Munkácsyéknak s egy pár jelen volt intimusnak. Mindenkinek rendkívül tetszett a fantázia s én alig vártam az időt, hogy Párizsban Massenet-nak is bemutassam. Türelmem azonban nagy próbára tétetett.

Én már október vége felé Párizsban voltam, de Massenet még falun időzött, hol Herodiás című operájával volt elfoglalva, s csak november végére várták vissza Párizsba. Valahára megérkezett.

Írtam neki egy pár sort, melyben kértem, szíveskedjék fogadni s az ő dalművének írt fantáziát meghallgatni. Udvarias sorokat kaptam válaszul.

A jelzett időben izgatottan siettem lakására.

Massenet barátságosan fogadott, akár már régen ismerősök lettünk volna. Massenet ekkor már az Institut tagja volt, bár harminchét éves mindössze. Szeretetreméltó, előzékeny, nyíltszemű, beszédes, de kissé ideges ember. Túl volt halmozva munkával s alig múlt el első sikere után év, hogy új opera ne került volna ki a műhelyéből. Mikor átnyújtottam neki kéziratomat, azonnal zongorához ült. Bámulatos bravúrral olvasta a kéziratot és a legnagyobb alkalmazkodással kísérte hegedűjátékomat. Alig, hogy két-három oldalt játszottunk, ő is, mint Vieuxtemps, felugrott helyéről: „Ezt feleségemnek is hallani kell!“ Mikor befejeztem a fantáziát, Massenet elragadtatással rázta meg kezemet: «Ön ezt feltétlenül Pasdeloup-nál fogja játszani és én magam fogom hangszerelni!»

Másnap reggel Massenet bemutatott egy pár barátjának. Valamivel 11 óra után belépett Pasdeloup, a «Concert populaire»-ek híres megteremtője, a hatalmas karnagy, ki vagy 25 éven át vezette a legfényesebb hangversenyeket.
Kis zömök ember, nagy hosszú szakálla, bajusza; apró okos szemei voltak, arcéle finom és érdekes metszésű. Nagyon élénk ember volt, sokat és gyorsan beszélt s erősen gesztikulált. Rikácsoló tenorhangja, önhitt, parancsoláshoz szokott, kissé modortalan fellépése első pillanatban kissé ellenszenves benyomást gyakorolt mindenkire. De meghittebb beszélgetés és közelebbi ismeretség után csakhamar eltűnt az ellenszenv s mindenkinek le tudta kötni figyelmét szellemes társalgásával.

Mint zenész nem örvendett nagy tekintélynek. Erélyes embernek tartották, kinek erős érzéke van a szép iránt. Füttyök és skandalumok ellenére ő honosította meg Wagner zenéjét Franciaországban. De alapos muzsikusnak senki sem tartotta. Előfordult, hogy egy ismert zeneszerző, Benjámin Godard, egy zenekari művét elpróbálta Pasdeloup zenekarának. A mű szép volt. Pasdeloup a próba után odament Godard-hoz s így szólt hozzá: „A műve szép és hatásos, de a finale utolsó két oldala rossz ; ha ezt újra megcsinálja — előadom ; ha nem, keressen magának más zenekart.“ Szegény Godard kétségbeesetten hallgatta végig a szentenciát, de végre ráadta a fejét s megcsinálta a változtatást. Ilyen volt a jó öreg Pasdeloup, — s ilyen ember ítéletétől függött jövőm!

Pasdeloup bemutatkozásomkor rám sem hederített; egy karszékben helyet foglalva nyugodtan hallgatta végig játékomat, melyet Massenet személyesen kísért zongorán. Egynéhány jelen volt intimus entuziasztikus kifakadásaiban nem osztozott, s szárazon csak annyit mondott, hogy a darab is, a játékom is tetszik neki, s december19-ére szerződtet, ha — s most elősorolta a hibákat — ha mindezt megváltoztatni hajlandó vagyok.

Az örömöm kissé el volt rontva e kritikus megjegyzések által; főképpen az átdolgozás ijesztett meg ; mert amilyen öröm és élvezet újat dolgozni, oly unalmas a már meglévőt átdolgozni. Massenet is kifakadt ez ellen, de mit volt tenni, vagy meg kellett hajolni az erősebb előtt, vagy le kellett mondani a fellépés reményéről.

Én meghajoltam és megcsináltam a kívánt változtatásokat. Az instrumentációt maga Massenet végezte, s így majdnem két héten át együtt dolgoztunk. Nagyon becses emlékként őrizem könyvtáramban a Roi de Lahore-suite vezérkönyvét, mely Massenet kezeírása; csak hegedű-szólórészt vezettem én bele.

Beköszöntött az első zenekari próba; Pasdeloup rosszkedvű volt s csak úgy félvállról beszélgetett velem. A fűtetlen nagy Cirque d'hiver-ben tartották a próbákat; dermedt újakkal kellett játszanom s az első hegedűsök engem, aki alig voltam 21 éves, irigy szemekkel néztek. A hangulat a hindu-variációk után kissé megváltozott s a zenekari tagok azok bevégeztével ímmel-ámmal tapsoltak. A következő napokon a Figaróban egy kis hír jelent meg a művészi rovatban, következő tartalommal: „Figyelmeztetjük a közönséget a következő concert populaire-re, melyben egy fiatal magyar hegedűművész fog fellépni; valóságos «revelation» igérkezik.“

Végre deczember 19-én ébredtem az én művészi karrierem egyik legfontosabb napjára. E naptól kezdve megváltozott minden, a szerencse kedvezett. A hangverseny délutáni 3-kor kezdődött. A Cirque d'hiver-ben bizony lehetett 4000 ember együtt. Az első szám Beethoven VIII. szimfóniája volt. Azután én következtem. Ugyanezen a hangversenyen Saint-Saëns is közreműködött. A kritika teljes számban megjelent. Fantáziám első része tele van technikai nehézségekkel; de amint ezek elhangzanak, egy édes dallam következik, az opera egyik legszebb száma. E dallam elhangzása után kitört a bravó és a taps. Amikor az utcára léptem, tárt karokkal várt Munkácsy Mihály, ki megölelt és megcsókolt; Munkácsyné pedig meghítta magához estebédre velem együtt a magyar művészeket, akik társaságomban voltak. Hazaérve, a hotelem előtt Massenet várt rám, ki örömteljesen nyújtott baráti jobbot. „O1y izgatott voltam, — mondta — hogy a hangversenybe el sem mentem; de kaptam már jelentést az ön nagy sikeréről.“

Az estét magyar körben, Munkácsyéknál töltöttem el, mindenki el fogja hinni, hogy túl boldog voltam . . .

Másnap délfelé hazatérve, Pasdeloup-ot pillantottam meg íróasztalom előtt. „Épp levelet akartam önnek írni, de így élőszóval is elvégezhetjük.“

Barátságosan gratulált s felszólított, játsszak következő vasárnap még egyszer s válasszak bárminő klasszikus hangversenyt; választásom természetesen Vieuxtemps ötödik koncertjére esett.

Éreztem, hogy elértem, amit elérni akartam.» […]"

(Részlet Vághy Pálnak a Budapesti Szemle 1939. évi 225. kötete 743.-45. számában megjelent írásából)

Deux Mélodies de J. Massenet Op. 3 No 2 Crépuscule. Allegretto

Deux Mélodies de J. Massenet Op. 3 No 2 Sérénade de Molière. Allegro moderato

297   Búbánat 2018-04-28 10:50:24

Bartók Rádió, 2018. április 28. 19.00 - kb. 22.00

Élő közvetítés a New York-i Metropolitan Operaházból

Jules Massenet: Hamupipőke

Négyfelvonásos opera
Szövegét - Perrault meséje nyomán - Henri Cain írta
 

Vez.: Bertrand de Billy
Km.: a New York-i Metropolitan Operaház Ének- és Zenekara

Szereposztás:

Hamupipőke - Joyce DiDonato (mezzoszoprán),
A tündér - Kathleen Kim (szoprán),
A herceg - Alice Coote (szoprán),
Madame de la Haltiere, Hamupipőke mostohája - Stephanie Blythe (kontraalt),
Pandolfe tanácsos, Hamupipőke apja - Laurent Naouri (basszus),
Noémie, Hamupipőke mostohatestvére - Ying Fang (szoprán),
Dorothée, Hamupipőke mostohatestvére - Maya Lahyani (mezzoszoprán),
A király - Bradley Garvin (bariton),
Dékán - Petr Nekoranec (tenor),
Ceremóniamester - David Leigh (bariton),
Első miniszter - Jeongcheol Cha (basszbariton).

296   Búbánat 2018-02-13 10:32:29

Bartók Rádió, 19:35 – 22.00

Közvetítés a New York-i Metropolitan Operaházból

(A 2017. november 11-i előadás hangfelvétele)

 

Jules Massenet: Thais
 

Háromfelvonásos opera

Szövegét - Anatole France regénye nyomán - Louis Gallet írta
 

Vez.: Emmanuel Villaume

Km.: a New York-i Metropolitan Operaház Ének- és Zenekara (Karig.: Donald Palumbo)

Szereposztás:


Thais - Ailyn Pérez (szoprán),
Athanael - Gerald Finley (bariton),
Nicias - Jean-François Borras (tenor),
Palémon - David Pittsinger (basszus),
Myrtale - Megan Marino (mezzoszoprán),
Crobyle - France Bellemare (szoprán),
Albine - Sara Couden (mezzoszoprán),
La Charmeuse - Deanna Breiwick (szoprán),
Nicias szolgája - Jeongcheol Cha (basszus),
Szerzetesek - Daniel Clark Smith (tenor), Partrick Miller (tenor), Marco Jordao (tenor), Edward Hanlon (basszus), Mark Sullivan (basszus)
 

Rendező: John Cox
 

A rádióközvetítés előtt

19:00 - 19-35 Prológ

Jules Massenet: Thais

A mikrofonnál: László Ferenc


Szerk.: Katona Márta

295   Búbánat • előzmény294 2018-01-13 14:42:42

Massenet: Don Quichotte – Chicago, Opera Lyric – Trailer

NEW-TO-CHICAGO PRODUCTION

DON QUICHOTTE

by Jules Massenet

NOVEMBER 19 – DECEMBER 7

Performed in French with projected English translations
Performance running time: 2 hours 30 minutes including 1 intermission 

Don Quichotte Opera Overview

“Furlanetto is a storyteller…[he] raises magnificent singing to the level of great operatic art.”
Opera News on Ferruccio Furlanetto
 

More than half a century before Man of La Mancha, Massenet brought Cervantes’s universally beloved dreamer Don Quixote to the operatic stage. Inspired by the greatest of all Spanish novels, Don Quichotte is the story of an eccentric idealist and self-proclaimed knight errant who tilts at windmills and fights for the honor of his lady Dulcinée. The opera combines Massenet’s fabulously atmospheric music with his own matchless theatrical flair to conjure a Spain that abounds with energy and spirit, beauty, and hope. Legendary bass Ferruccio Furlanetto bringing this signature role to vivid life with Sir Andrew Davis conducting in a production that is as gorgeous to see as it is to hear.

"Az 1910-ben, Monte-Carlóban bemutatott opera címszereplője Cervantes regényének nevezetes hőse, Don Quijote. A szövegkönyv közvetlen forrása azonban nem a XVII. századi mű, hanem egy 1904-ben, Párizsban színpadra állított komédia. Jacques Le Lorrain A hosszúra nyúlt lovag című darabja néhány ponton, a színpadi adaptáció szempontjából szerencsés módon tér el az eredetitől.  A búsképű lovag kalandjaiból kevesebbet mutat, a cselekmény néhány helyszínre korlátozódik, a lovag bálványozott hölgye pedig nem ábrándkép csupán, Dulcinea reális alak, így a nő valóságos környezete és Don Quijote álomvilága között nagyobb és tragikusan áthidalhatatlan a szakadék.  Az opera főszerepét Massenet a világhírű orosz énekes, Fjodor Saljapin számára írta. A darabot a XX. század első évtizedeiben számos helyen mutatták be, majd átmenetileg lekerült a színházak repertoárjáról."

 

294   Búbánat 2018-01-13 11:53:28

Ma este: a Bartók Rádió operaközvetítése - hangfelvételről

19.00 – 20.57  Massenet: Don Quichotte

Ötfelvonásos opera

Chicago -  Lyric Operaház, 2016. november 19.

Szövegét - Cervantes regénye nyomán - Henri Cain írta

Vezényel: Andrew Davis

Km. a Chicagói Lyric Opera Ének- és Zenekara (karig.: Michael Black)

Szereposztás:

Dulcinea - Clementine Margaine (kontraalt)

Don Quichotte - Ferruccio Furlanetto (basszus)

Sancho Panza - Nicola Alaimo (bariton)

Pedro - Diana Newman (szoprán)

Garcias - Lindsay Metzger (szoprán)

Rodriguez - Jonathan Johnson (tenor)

Juan - Alec Carlson (tenor)

A banditák vezére - Bradley Smoak (basszbariton)

Szolgálók - Takaoki Onishi, Emmett O´Hanlon (bariton)

Banditák - William Combs, Matthew Carroll, John, Concepcion, Ronald Watkins

293   Ardelao 2018-01-05 18:35:07

 

SZOMORY Dezső:

Találkozásom Messenet-val.

(Részlet Szomory Dezső «A párizsi regény» című könyvéből)

 

«A századvégi párizsi nép, a francia szellem olyan ragyogó képviselői, mint Alfonz Daudet, Verlaine, Renan, Taine stb., s az idegenbe szakadt magyar művészek: Munkácsy Mihály, Rippl-Rónai József, Reményi Ede stb., élete elevenedik meg e könyv lapjain. Szomory Dezső regénye nem skatulyázható be semmiféle technikához. Inkább a műfajt, a technikát gyúrja addig, míg őhozzá nem idomul, az ő sajátos egyéniségéhez. Ez az egyszeri és utánozhatatlan egyéniség hozta magával, hogy közömbösen senki sem tehette le a könyvét.»  

*

… […] „Elmentem Massenet-hez. Már az olyan mindegy volt, kihez megyek. Massenet-hez vagy máshoz. E nagy férfiak életében, őszintén –szólva nem sokat jelenthetett az, hogy én meglátogatom őket. Sem erkölcsileg, sem anyagilag nem sokat jelentett, anyagilag! Egy percnyi fiatalos rajongás volt, amit kitártam elébük a szívemben. Ők ritkán tártak ki valamit. Az én sorsom sem változott azzal, hogy sorra meglátogattam a nagy férfiakat. A legtisztább reménytelenségben közeledtem feléjük, mintegy az élet túlsó partjára, ahol minden fagyos, fönséges és nagy. Annyit nem remélhettem, hogy meghívnak ebédre. Általában azt éreztem, valahányszor a déli harangszó belekongott a nagy férfiakkal való beszélgetéseimbe, hogy ezek a nagy férfiak csak állanak talapzataikon, csak állanak a Helikon kettős ormán, egy-egy lábukkal egy-egy csúcson, úgy állanak a Helikonon, s egyáltalán nem ebédelnek. Vagy csak akkor, ha én elmentem. Általában, mint szobrokhoz közeledtem a nagy férfiakhoz. Mint ahogy például, napjainkban Deák Ferenchez közelednék a legtisztább reménytelenségben a Ferenc József téren.

Mégis, szokásom szerint, ezúttal is sorshúzás útján döntöttem Massenet javára. Bertha Sándorral szemben. A sors itten véletlenül azt a jobbik kívánságomat segítette, amellyel inkább Massenet-hoz vonzódtam. A sors egyébként, - ezt meg kell vallanom, - mindig segített és ilyen apró dolgokban, melyek éppen csak annyit lendítettek rajtam, hogy nem voltak se káromra, se hasznomra s csak tovasodortak egyhangú életemben. Amint figyeltem a sorsomat, már gyakran mosolyogtam olykor durva iróniáin. Egész világosan éreztem, hogy semmi befolyásom a sorsomra s ezt, mint valami idegen hatalom, úgyszólván rajtam kívül dolgozik a sötétben, függetlenül és felelőtlenül, a sorsom! Amit próbáltam ellene, energiákban, s cselekvésben, olyan szomorú tapasztalatokhoz vezetett, hogy már inkább nem próbáltam semmit s megadtam magam azzal a keresztényi alázattal, melyre csak egy izraelita képes. De ösztönösen is vonzódtam Massenet-hez, szívem szerint, napkeletiesen, mint hajdani aranyhárfákhoz, egy történelmi rengetegben.

Ez a francia zenész gyermekkorom álma volt azokban a dús s színes zenékben, amelyekre magam is készültem. Zenékkel készülni az életre, az egész nagy életre, nyilván itt volt a dolog elhibázva. Még az apám játszott nekem, téli estéken, gyertya-fénynél, ősi zongoránkon, mint egy ravatalon, kesergő részleteket a Lahor királyából. . . . Erről bőven írtam más helyütt, e zengő múltak imádatával s kellő maszlagokkal. Most csak felsóhajtok.

Még akkor nem tudtam, gyermekkoromban, téli estékem, gyertyafénynél, szepulkrális zongoránk tövében, kicsoda ez a Massenet a szívében, micsoda dalos madár, aki száll. Még akkor nem tudtam, milyen könnyűszerrel komponál, hogy vet oda, mindent sebtében a papírra s nem válogat, s nem simogat, s csak csinálja melodikusan, finoman s felületesen, mint ezer és ezer falevél a fákon egy erdőben, úgy csinálja, s ami mind rezeg és cseng a szélfúvásban, a sok ezer falevél a fákon. Akkor csak szerettem. Akkor csak az apám ujjait figyeltem a billentyűkön. Minden hangra egy-egy pálmát láttam a lahori sivatagban, az egek azúrjában úszva, súlyos levelekkel. Akkor csak szerettem. 

Most is szerettem még, de már, sajnos, azzal a megfogyatkozással, azzal a leapadt mámorossággal, ami a nagyobbszerű tájékozottság s verzátusság hatása az ember szívében, mikor már úgy látja a dolgokat, egy kevés kritikával, sajnos, az álmok hátrányára. Csodáltam a vastag szőnyegeket a lépcsőkön, ahol a lépteim nem hallatszotta, ahol halálos csend volt, mint egy örvényben, halálos csend az egész lépcső csigakanyarulatában egy magányos tölgyfaajtóig a falban, a magasban. Itt megálltam szívszorongva, kifújtam magamat s az orromat s megnyomtam a csengőt. Rögtön éreztem belülről azt a barátságtalan indulatot minden jövevény iránt, mindenki iránt, aki megnyomja ezt a csengőt. Azt a barátságtalan indulatot, amit különösen koldusok éreznek olyan kitűnően, mikor csengetnek egy ajtón. Semmi nem mozdult. Lehetett érezni belülről, hogy még nagyobb csendben vannak, amiért megszólalt a csengő. Lehetett érezni azt a lélektani tudást, mely az akarat s a cselekvés ingadozására épít, az egész emberi lemondásra épít, mikor egy zárt ajtó nem nyílik meg rögtön. Lehetett érezni azt az emberismeretet, mely a félénkségemre s a diszkréciómra számít, hogy nem fogok csengetni még egyszer. Mindezt főképpen azért, mert személyzet híján maga Massenet nyitott ajtót.  

Csakugyan ö volt., Massenet, aki megjelent az ajtó nyílásában, nem tudom, hányadik csengetésemre, de csakugyan ő volt, egész kicsi ember, egy kis selyemsapkával a fején, aki megjelent a küszöbön, olyan automatikusan, olyan pontosan és rejtélyesen, mint ahogy bizonyos faliórákon a félórák csengésére kibukkan a kis remete. Ez annál furcsább volt, hogy oly soká vártam. Meghajtottam magam s átnyújtottam a Türr István levelét, mint egy mennyei üdvözletet. Egész véremben felpezsdültem abban a tudatban, hogy egy tábornok áll mögöttem, erkölcsileg szólván. Átnyújtottam a levelet, mint egy levélhordó.

̶  Entrez Monsieur! – mondta nagyobbszerű meghatottság nélkül, miután átfutotta a levelet.

S megindult előttem azon tájékozottan, ahogy egy múzeumi őr vezeti az embert.

Bejöttünk egy nagy, világos, pontosan négyszögletű szobába. Főleg a kilátás volt gyönyörű, micsoda kilátás, három ablakon át, a Luxembourg-kertjére, a magasból! Zöld rétek látszottak, egy-egy orgona-bokorral a közelben, s a távolban, s amelyek mind virultak a legdúsabb virágfürtök lila és fehér masszáival a lombok tetejében. Még távolabb, egészen a mélyben, egy görög istennő szobra fehérlett szent meztelenségben, duzzadó idomokkal, amint háttal volt fordulva felénk.

̶  Ez csak szép? – kérdezte Massenet, az istennő formáit jelezve az orgonabokrok távlatában.

Nagyon szép! – feleltem azzal a meggyőződéssel, amely teljesen megegyezett egyéni ízlésemmel s csak a távlatokat fájlalja.

Leültem egy székre vártam. Nem is tudom, mit vártam. Csak ültem és néztem. Az istennő szobra felett, a végtelenségben, az égbolt látszott angyali kékségben. Ebben a nagy égboltban, egészen messze, már a kerten túl, egészen fönn és messze, egy madár repült, mint egy fekete pont az angyali kékségben. Azt hittem, Magyarországba repül az a madár. Massenet a Türr levelét olvasta.

̶  Szeretem a tábornokot – mondta, – általában szeretem ez ilyen hősi katonákat! Két nagybátyám is tábornok volt. Van egy Massenet, Soult barátja, aki elesett Moszkvánál. Ez is tábornok volt, két testvérem is tábornok, a két unokabátyám közül egyik tábornok, a másik tengernagy!

Ennyi tábornok! Sőt tengernagy is!, mi reményem lehetett itt nekem? Hogy beszéljek itt a könyvemről, magamról, az életemről, és ültem csendesen és vártam.

̶  Csak én nem voltam katona soha, – mondta Massenet.

̶  Én sem! – feleltem felderülve. 

̶  Kilenc éves koromban már a konzervatóriumba jártam.

̶  Kérem, én a Zeneakadémiába jártam Budapesten – feleltem párhuzamosan. – Sőt, Liszt Ferenc előtt is zongoráztam.

̶  Ó, ha ön zenész! szólott, nyilvánvaló félreismerésével egész szomorú helyzetemnek, – ha ön zenész, csak azt mondhatom önnek, amit tanítványaimnak Charpentiernek és Debussynek mondok:

„A tulajdon szívedre hallgass, ne utánozz, légy önmagad!” „Akik Wagnert utánozzák, duplán hibásak, lássa. Először, mert utánozzák, másodszor, mert rosszul utánozzák. Én is csak azt próbálom, hogy a szívemre hallgassak mindig. …”

Ó, Istenem, gondoltam, emberi szó hívsága!

A szív!, a szív!, az érző szív!, tűnődtem, milyen messze van ennek az embernek az érző szíve éntőlem! Micsoda kis furcsa gépezet ez az érző szív az emberben, micsoda kis tökéletes, hogy csak éppen oda ne hajtsa abba az irányba, ahol egy másik ember várja azt a szívet! Micsoda finom kis apparátus, hogy mindent félreismerjen, semmit meg ne lásson, meg ne tudjon, meg ne érezzen, emberi szív! Hát lehet az, fűztem tovább merengésemben, hát lehet az, hogy meg se sejtse szegénységemet, keserveimet, amint itt ülök előtte. Hogy ne halljon egy hangot kétségbeeséseimből, keserű zenéimből zenész! aki csak azt próbálja, hogy szívére hallgasson. Hogy egy jó szót ne mondjon, ne kérdezzen. Ifjúságom álma, Massenet! S csak néztem az orgonabokrokat a kertben s az istennő hátsó testének kettős kövérségeit messze.

̶  A művész mindig a szívére hallgasson! – ismételte. – Ez nem csal!

̶  Ó, ez nem, soha! – feleltem.

S akkor a bútorokat mutatta a szobában.

̶  Ezek mind családi bútorok, ebben a szalonban – mondta. – Még öregapáim s öreganyáim éltek ezekben a fotőjökben és beszélgettek és álmodoztak. Mind régi bútor, – ismételte.

Hát mind régi bútor, gondoltam, legyen! S inkább felálltam, hogy annyit dicsérte. Akkor egy kis üvegszekrényhez ment. A selyemsapkáját megigazítva a fején, kitárta a szekrényt, mint egy törpe, aki a kincseket mutatja.

̶  Itt vannak kézirataim, – mondta. Itt van a Werther és a Manon s itt van egy kis egyiptomi szobrocska, egy múmia, aki fekszik mellettük. Ez azért fekszik mellettük, mert ezeket a műveket nem játsszák mostanság. Mindig azok mellé a műveim mellé fektetem, amelyeket nem játszanak. Ha megint színre kerülnek, elveszem a múmiát.

Csak álltam és hallgattam, a könyvemmel a hónom alatt, meg se mertem mutatni. … Nem is kérdezte, micsoda könyv az, meg se látta, holott húzgáltam is a hónom alól, el is ejtettem egyszer, hiába! Már indultam is.

Az ajtóban megálltam még egyszer, kéz kézben a művésszel, magam is, mint egy öreg, úgy állottam meg és néztem. Gondoltam, jól megnézem, mint akit nyilván sohasem fogok látni többet. Mintha a gyermekkoromat nézném, ami itt van és eltűnt.

--- Engedje meg, hogy tanácsa szerint, – mondtam, – csak a szívemre hallgassak s valamit mondjak. Még egész kisfiú voltam, mikor az apám az ön Lahor királyából játszott nekem, téli estéken, gyertyafénynél, egy régi zongorán. ….

Megvallom, éreztem, hogy valami nagyon szépet mondok. Meg sem érdemli, olyan szépet. Talán soha szebbet nem is mondtam senkinek életemben, ha nem számítom, amit nőknek mondtam.

̶  Ó! – felelte, – csakugyan! a Lahor királya! jó, hogy mondja! majdnem elfelejtettem! Oda is kell, hogy tegyek egy múmiát! – mondta s befordult az ajtón.”

 

1929.

292   Búbánat • előzmény291 2017-12-20 09:46:25

Úgy van. 

Massenet: Cid

Recording of a concert performance in Carnegie Hall, New York (8 March 1976)

 CBS «Masterworks» 79300 {3LPS} (UK) (1977)

CD – 2009 SONY

291   Heiner Lajos • előzmény290 2017-12-20 09:05:34

Ha infoim helyesek, 1976-os felvetel.

290   Klára • előzmény289 2017-12-20 09:02:00

Bocs, nem derült ki, hogy ez mikori felvétel! Sajnos, programütközés miatt nem tudtam meghallgatni. Ha a csodálatos Grace Bumbry énekelt, akkor nem tegnapi felvétel. Rodrigo tenorszerep! Ha Domingo énekelte, akkor valószínűleg még "tenorkorában" kellett énekelnie, hacsak nem transzponálták kedvvért az egész partit. Vagy olyan valaki írta a szereposztást, aki csak a mai Domnigo-ból indult ki? Sajnos, az utóbbi időkben gyakoriak a melléfogások a klasszikus zenei műsorok beharangozása, felkonferálása területén. Mintha már nem lenne követelmény, hogy ún. zenei szerkesztőt foglalkoztassanak, aki szakértője a témának? Pl- Lukin László, akinek neve fogalom az idősebb generáció előtt, vagy Várbíró Judit, aki annak idején profi énekesként indult, és Csengery Adrienne és Zadon Andrea táársaságában Ki mit tud-ot nyert! 

289   Búbánat 2017-12-19 10:31:44

Massenet

19.00 Prológ
Massenet: Cid

A mikrofonnál: László Ferenc

Szerk.: Katona Márta 
 

Eredeti poszter 1885-ből

A Bartók rádió közvetíti ma este 

19.35 - 22.00  Massenet: Cid

Opera négy felvonásban

Szövegét - Corneille drámája nyomán - Adolphe d´Ennery, Louis Galllet és Eduard Blau írta

Vezényel: Eve Queler

Km. a Byrne Camp Énekkar (karig. Byrne Camp) és a New York-i Operazenekar

A szereposztás:

Don Arias - Clinton Ingram (tenor)

Don Alonzo - Theodore Hodges (basszus)

Gormas gróf - Arnold Voketaitis (basszus)

Chimène - Grace Bumbry (mezzoszoprán)

Infánsnő - Eleanor Berquist (szoprán)

Király - Jake Gardner (bariton)

Rodrigo (Cid)  - Placido Domingo (bariton)

Don Diego - Paul Plishka (basszus)

Mór követ - Peter Lightfoot (bariton)

Szent Jakab szelleme - John Adams (bariton)

Az 1885-ben bemutatott opera egy klasszikus lovagkori történetet dolgoz fel. Rodrigo (El Cid) és kedvese, Chimène házasságukat tervezgetik. A szülők, különösen a két apa azonban ellenzi a fiatalok egybekelését. Az ok egyszerű: a két férfiú, Gormas grófja és Don Diego riválisa egymásnak, ugyanis mindketten bizalmi pozíciót szeretnének a királytól elnyerni. Don Diego sérelmét fiának kell megbosszulni, aki ígéretet tesz arra, hogy megöli Gormas grófját, de nem sejti, hogy a férfi Chimène édesapja. A szerelem és bosszú között ingadozó lány példás büntetést kér a királytól apja gyilkosára. A spanyol királyt támadó mórok ellen toborzott hadak élére Rodrigo áll, aki megígéri, hogy a csata után visszatér, bármilyen büntetés is vár rá. A spanyolok győzelmet aratnak, de Rodrigóról az a hír kap szárnyra, hogy elesett az ütközetben. Ám csakhamar diadalittasan tér vissza…
 

288   Búbánat 2017-08-15 22:27:13
A „Lahore királya”

1879-ben mutatta be a Nemzeti Színház Massenet Lahore királya című operáját. A bemutató a szokásos izgalmak után megy végbe: a főszerepre felkért vendégművésznő nem érkezik meg, a premiert el kell halasztani mindaddig, amíg Tannerné megtanulja a szerepet. Végül is fényes külsőségek között sor kerül az előadásra, amelyen Liszt Ferenc is jelen van. Az operát Erkel Sándor vezényli. (Az eredetileg kitűzött bemutatót megelőző zenekari és színpadi betanításban, a próbákon részt vesz Luigi Arditi karmester.) Általában a zenekari részek és a balett tetszik jobban, a vokális elem kevésbé sikerült benne:

PESTI NAPLÓ, 1879., január 25. (22. szám)

A „Lahór királya”

„A francia dalirodalom könnyebb válfajaival, a most újra divatba jött víg dalművel szemben Massenet a nagy operát képviseli. Ő nem behízelgő könnyű dallamok, nem a zenei játsziság, hanem zenei páthosz, a zenei nagy styl képviselője az újabb Franciaországban. Nincs érzéke a chansonhoz s nem tudna megférni az opera comique keretében; de annál otthonosabb az oratóriumban és a nagy stylű dalmű széles terén, Bizet-nek (a ’jeune France’ e legeredetibb, legkedvesebb tehetségének), Guiraud-nak és a szerencsés, genialis Delibes-nek ellenlábasa. Massenet talán nem dicsekedhetik annyi eredetiséggel és valódi ’gaulois’ szellemmel, mint a három előbbi, de törekvése mindenesetre nagyobb amazokénál, mert Massenet Meyerbeer óta letűnt nagy opera tradícióját akarja új életre kelteni a párisi opera világhírű színpadán. A törekvés megvalósításán Massenet bebizonyította hivatottságát a Lahór királyával… Massenet nem tagadja meg korát és e kor zenei jellegét: a wagnerizmust. A jellemző, az árnyaló, a lélektanilag motivált zene ma már általános az egész világon. Hatalmas áradatának az olasz styl legnagyobb élő képviselője, Verdi sem állhatott ellent, ki az Aydában megírta az első olasz zenedrámát… Massenet csak annyiban wagnerista, amennyiben a wagnerizmus a drámai zene igazságát jelenti. Minden másban saját útján jár, s nem hallgat a bayreuthi nagy reformer bizarr ötleteire…”

Egy további előadás alkalmával kifejti a PESTI NAPLÓ (1879., 26. szám), hogy Massenet ragyogó hangszerelő tehetsége az opera terén nem otthonos, inkább epikai, mint drámai erő jellemzi. Leggyengébb, legszíntelenebb benne éppen az ének. Dallami invenciója kevés, technikája nem pótolja a hiányzó inspirációt. A darab széthulló, mozaikszerű, ezért nem köti le a figyelmet. Másik hibája, hogy túlhalmozott, csúcspont és nyugvópont nélkül.
287   Ardelao • előzmény283 2017-08-15 00:11:54

TÖRTÉNETEK Jules MASSENET-ról:

Massenet-hez, az elhunyt neves francia zeneszerzőhöz eljött egy alkalommal egy kezdő zeneszerző, aki e szavakkal adta elő a kívánságát:
— Bizonyára tudja, mester, hogy Moliére, egy öreg asszonynak szokta felolvasni uj műveit abban a tudatban, hogy a mi az öregnek tetszeni fog, azt a nagyközönség is tetszéssel fogadja. Ezért határoztam el, hogy felolvasom önnek új művemet, mert a mi önnek tetszését megnyeri, valóban nem hagyhatja hidegen a közönséget sem.

Massenet nagy szemeket meresztett a különös kijelentésre s így szólott:
— Uraságod nagyon szeretetreméltó, de engedje meg, hogy mindaddig, amíg önből nem lesz Moliére, nekem se kelljen öregasszonynak lennem!
Erre a kijelentésre a felolvasás természetesen elmaradt.
TOLNAI VILÁGLAPJA, Szépirodalmi képes hetilap
1913. január-március (1-13. szám)

*

Mulatságosan jellemezte Jules Claretie a nemrégen elhalt Massenet,francia zeneszerző munkásságát.
Massanet Clareti-től megkapta a szöveg -könyvet, amely nagyon tetszett neki. Másnap hozzáfogott a komponáláshoz Massenet.

Egyszer csak szól a telefon Claretie-nél.
— Halló, ki beszél? — kérdi Claretie.
— Massenet!
Mondja csak, ragaszkodik ön ahhoz a kifejezéshez, a nyolcadik oldalon, fenn a harmadik sorban?
-— Eszem ágába sincs, tessék csak nyugodtan kitörölni.
— Megőrült? — kiállja Massenet a telefonból. — Hogy lehet azt a szót kitörülni, mikor az a java az egész felvonásnak?!
— Hát akkor mi a kívánsága? — kérdi bosszúsan Claretie.
— Most már semmi. Csak azt akartam mondani, hogy ez a kifejezés az előbb nem tetszett, de most már tetszik.
És így ment ez — folytatta Claretie — véges-végig, nap-nap után.
Csengetett a telefon és Massenet volt mindannyiszor, akinek nem tetszett valami, de aki azért semmit sem engedett törülni, vagy változtatni azon a szövegen, ami eléje került.

TOLNAI VILÁGLAPJA,
1913. február 23. (13. évfolyam 8. szám)

Jules Claretie (1840-1913), francia író, drámaíró (megj. A.)

*

Massenet, a francia komponista ezt mondja: „Egyedüli boldogsága életemnek a szivar. Csak ez képes egyedül megszabadítani a melódiák zűrzavarától, melyek máskülönben szüntelen a fejemben kóvályognak és amelyeket napvilágra kellene hoznom, ha nem dohányoznék."
TOLNAI VILÁGLAPJA, 1929. január 23. (29. évfolyam, 4. szám)

*
286   Ardelao • előzmény285 2017-08-14 16:22:58

A „Thaïs” kettős szereposztása.

Az Operaház közvetlenül húsvét után, április 25-én, készül bemutatni Jules Massenet, a Manon komponistájának, »Thaïs« című nagy operáját, amelynek szövegét, Anatole France híres regényéből Louis Gallet írta.
A szövegkönyv magyar fordítása az Operaház fiatal korrepetitorának, Graff Kálmánnak a munkája.

A Massenet operát, amely éppen három évtized óta van a párizsi Nagy Opera játékrendjén, tudvalévően Jeritza Mária kedvéért illeszti műsorába az Operaház, mert a művésznő, aki ebben a szerepben aratta idei legnagyobb sikerét Amerikában, nálunk is fel akar lépni a Thaïs címszerepében. Jeritzára való tekintettel a dalmű betanítása, a Metropolitan Opera-house rendezői példánya szerint történik, több nagyobb kihagyással, és egy kép, amelyet különben Párizsban sem játszanak soha, a harmadik felvonás második képe, egészen ki marad. Az opera ilyenformán nálunk is csak hat képből fog állni és három felvonásra tagozódik.

Az Operaház kettős szereposztásban tanítja be a Thaïs-t, és még a legkisebb szerep is kettősen került kiosztásra.
A címszerepet Adler Adelina és Walter Rózsi tanulták be, de a próbákon Walter Rózsi, aki egyelőre szabadságon van, még nem vesz részt. A férfi főszerepet, Athanaëlt, akinek a regényben, az aszkéta Fafnucius alakja felel meg, Szende Ferenc és Palló Imre fogja felváltva énekelni. Nikias, a tenorfőszereplő: Gábor József és Závodszky Zoltán lesz. A többi szereplő: Crobyle: Kőszeghy Teréz és Nagy Margit, Myrtale: Radnai Erzsi és Haynal Elma, Albine: Marschalkó Rózsi és Havas Gyöngyi, Palémon: Kálmán Oszkár és Székely Mihály. Egy szolga: Ney Bernát és Pilinszky Géza.
A Thaïs zenei betanítását Rékai Nándor végzi, aki már a színpadon próbál a teljes együttessel, a rendezés pedig Márkus László kezében van.

AZ EST, 1924. március 27.
(15. évfolyam, 72. szám)
285   Ardelao • előzmény283 2017-08-13 23:51:53

Az Operaházban, az évad végén lesz a premierje Jules Massenet Thais című operájának, amelynek szövege Anatole France híres regényéből készült.
Az operát Rékai Nándor tanítja be, főszerepeiben: Adler Adelina, Szentmihályi Tibor és Szende Ferenc lépnek fel.

A negyedik vagy ötödik előadás után pedig ebben az operában lép fel az Operaház május végére várt vendégművésznője, Jeritza Mária, akinek kedvéért készítik elő ezt a késői premiert.

AZ EST, 1924. február 27.
(15. évfolyam, 48. szám)
284   Ardelao • előzmény283 2017-08-13 23:49:03

Massenet-emlékmű Parisban

Párisból jelentik: A Luxemburg-kertben ma délután leplezték le Jules Massenet zeneszerző emlékművét.
Az ünnepi beszédet Herriot közoktatásügyi miniszter mondta.

BUDAPESTI HÍRLAP, 1926. október 22.
(46. évfolyam, 240. szám)
283   Ardelao 2017-08-13 22:35:19

MASSENET EMLÉKÉRE

A BUDAPESTI HÍRLAP Jelenti:

Massenet meghalt.

A francia művészvilágnak gyásza van. Jules Emilé Frederic Massenet, a hírneves zeneszerző, az újabb-kori zenekultúra egyik legnagyobb alakja, mint Parisból táviratozzák nekünk, kidőlt az élők sorából. Ma reggel hirtelen meghalt. Hosszú diadalmas napokkal és forró operai estékkel keresztülszőtt élet után költözött el. Pályája csupa siker volt, megértés, elismerés. Nevét hamar fölkapta a hír és végighordozta az egész világon. Ott emlegették a modern zenei nagyságokkal egy sorban s nem volt zeneértő ember, a ki nem ismerte volna. A zeneművészek szokott vándorútján beutazta egész Európát s hozzánk is eljutott. Magyarországi útjának impresszióit egy nagy zenekari munkában, a Suite Hongroise-ban dolgozta föl. Massenet nagy tekintély volt hazájában, ahol nem csak a teremtőművészt, hanem a zenepedagógust is becsülték benne. A párisi konzervatóriumnak egy emberöltő óta professzora volt s az új zenei generáció magán viselte Massenet tanításának nyomát. Érdemeit a becsületrend nagykeresztjével tüntette ki a Köztársaság, s a Szépművészeti akadémia tagjává választotta.

Massenet, 1842. május 12-én született Montaud-ban, Franciaországban. Atyja vagyonos ember, vasgyáros volt, és mint főhadnagy harcolt a nagy Napóleon seregében. A fiú zene iránt való hajlamai korán kifejlődtek. A mikor iskoláit bevégezte, teljesen a zene tanulására adta magát. Vagyoni helyzete nagyon megkönnyítette tanulmányát, melyet a párisi konzervatóriumban folytatott. Korának leghíresebb zenei oktatóitól nyerte elméleti és gyakorlati kiképzését. Thomas mester tanította a zeneelméletre és Laurent zongorára. Tehetsége hamarosan társai fölé emelte őt s már 1863-ban a római utazás ösztöndíját megnyerte. Később, diadalai után a konzervatórium meghívta tanári székére, a hol 1878 óta a zeneszerzéstant adta elő.
Nevezetesebb művei a következők: Mária Magdolna oratórium, melyet 1873-ban szerzett, továbbá: A szűz és Éva oratóriumok. Operáival aratta azonban legnagyobb sikereit. Don Cesare de Bazan, Lahore királya, Heródiás, Manon, Cid, Werther, Esclarmonde, A jós, A navarrai leány, Manon arcképe, továbbá Thais című operái szerezték meg világhírét. Ezeken kívül egész sereg kisebb zenei munka tartja fönn nevét, köztük a „Suite Hongroises” magyar-török indulója.

1912. augusztus 14. (32. évfolyam, 191. szám)
282   Búbánat 2017-04-28 14:53:44
Az előző operaévadban „pihentették” a Werthert , de most – másfél év kihagyás után - újra láthatjuk az Operaházban Massenet operaremekét. Szerdán ott voltam ezen a főpróba-előadáson is – csakúgy, mint két éve. Most nem is annyira Szikora János 2015 októberében bemutatott, akkor már mások által is alaposan kivesézett rendezéséről és a most új beállók (Brickner Szabolcs mint Werther; Szegedi Csaba mint Albert Mester Viktória mint Charlotte; Szemere Zita mint Sophie) alakításairól „elmélkedem” - bár megérdemlik, hogy néhány szóval jellemezzem produkciójukat is -, hanem a számomra mindig is vonzó francia késő-romantikus operaszerző egyik legjobb és legszebb alkotásáról szólok: a németek költőfejedelme ihlette francia lírai opera jeles képviselőjének talán legnépszerűbb operájáról fejtem ki gondolataimat.

Goethe első kirobbanó sikerét annak a naplóregénynek köszönhette, mely sok önéletrajzi elemet is tartalmazva Az ifjú Werther keservei címen jelent meg (1774). E tragikus szerelmi história hatására „Werther-láz” tört ki országszerte. Divatba jött a sötétkék frakk sárga mellénnyel, amilyent Werther hordott, „divat lett” az öngyilkosság a szerelemben csalódott ifjak körében.
Werther, az ifjú költő Wetzlarban megismeri az uradalmi intéző leányát, a szépséges Charlotte-ot és az egymás iránti szimpátia a költő lelkében lángoló szerelemmé fejlődik. Charlotte azonban nem szabad, mert anyja halálos ágyánál fogadalmat tesz, hogy a „derék” Albert felesége lesz, Charlotte azonban közben rájött, hogy csakis Werthert szereti. Ebből a csapdából egyetlen kiút van… és Werther Albert pisztolyával pontot tesz gyötrelmes életére. De még van benne élet, az időközben a költő lakásába rohanó Charlotte ráborul a vérző férfira, és csókolja gyengéden, majd szenvedélyesen, odaadóan, de a haláltól már nem mentheti meg. Míg kívülről behallatszik a karácsonyt köszöntő gyermekek éneke, Werther meghal Charlotte karjai közt.

Goethe Werthere egyrészt a beteljesületlen, boldogtalan szerelem áldozata, másrészt a társadalomé, amely nem tudott segíteni az érzelmektől túlfűtött, igazi cselekvésekre képtelen embereken. Goethe 1772-ben a wetzlari bíróságon dolgozott, és reménytelenül szerelmes volt egy barátja menyasszonyába, Charlotte Buff-ba. Ezt az élményanyagot tárta a világ elé nagyszerű művében.

A librettisták (Georges Hartmann, Édouard Blau, Paul Milliet) derekas munkát végeztek), ha Goethe szenvedélyét nem is tudták egészében átmenteni az operaszínpadra, legalább a főhősök lelki fejlődését, a német kisváros - „Az elöljáró háza” - hangulatát sikerült érzékletesen ábrázolniuk.

Massenet műve átkomponált nagyforma, gazdag motivum-anyagból képzett szimfonikus szövedékkel. (Az első sor közepéről nagyszerűen beláttam a zenekari árokba és a szinte wagneri méretű operazenekar hangszereseire…) Az énekszólamok mellett visszatérő zenei motívumok „láttatják ill. sejttetik” a bekövetkező fejleményeket, ilyen motívumok: Wether szenvedélye; a Végzet; Werther búcsúja az élettől, Charlotte-tól; Massenet zsenialitása a negyedik felvonást bevezető – tulajdonképpen az előző felvonással összekötő - zene is, mely Charlotte lelki válságát, aggodalmát ecseteli. Ami Massenet zenéjét illeti, a zeneszerző a Werther komponálásakor már maga mögött tudta aLahore királya, az Hérodiade, a Manon és a Cid sikereit, tapasztalatait. A zene álmodozó, pasztellszínű, ahol a cselekmény így kívánja, kitűnően jellemez alakokat, hangulatokat, és képes felnőni a nagy szenvedély magaslatáig. Lírája halványabb a Gounod-énál, ereje gyengébb a Bizet-énél, de egy valamihez nagyon ért: a színpadhoz. Milyen remek dramaturgiai ötlet az orgonaszó fölött borozgató két barát, a haldokló főhős utolsó sóhajait átszövő karácsonyi dal, Charlotte odaadása a haldoklónak!

Az opera zenéi közül kiemelhető az első felvonás rövid, lassú tempójú zenekari előjátéka után az elöljáró háza teraszán karácsonyi éneket gyakorol hat gyermekével; „Vivat Bacchus” kánon; az érkező Werther lírai áriáját – benne énekét a természet varázsáról; csodálja a szelíd hajlékot, Charlotte gondoskodását kistestvéreiről, azt az érezhető jót, ami a lány alakját körüllengi; egy rövid zenekari kép esti hangulatot áraszt; Sophie életörömtől sugárzó dala; Charlotte „levél”-áriája; a III. felvonásból Werther híres „Osszián dala” – a mű talán legismertebb, érzelmekre ható, szenvedélytől fűtött szólószáma.

Operánk tehát ismét a műsorára tűzte Massenet művét. A - szemre éppen nem rossz – díszlet alapelve, amint arra már a bemutató előadást értékelve rámutattam, és amit „komódelv”-nek aposztrofáltam: a festett, kész díszletegységek (hol a kisváros sziluettje a természet ölén; hol az elöljáró háza kívülről, hol egy belső terem, hol vendéglő külső terasza, háttérben a templommal; hol hársfák között a kertben; hol a ház belső szobái; utolsó kép: Werther lakása) szükség szerint ki- és be tologatása. Ennek előnye a pergő színváltás, azonban nem megoldott az évszakok váltakozása. A változó háttér előtt néhány kiemelt tárgynak van szerepe a cselekményben: virágcsokrok, egy asztal, egy kerevet, egy vitrin – benne a pisztollyal.

Amint az előbbiekben utaltam rá, a dalmű Werther és Charlotte vállain nyugszik, s mellettük jelentősebb feladat csak Charlotte húgának (Sophie-nek) és férjének (Albert) jut. A szerdai főpróba alapjában véve egy jólfésült, de kimondottan semleges előadást hozott. Örültem Brickner Szabolcs beállásának a címszerepbe, lírai tenorja kellemes benyomásokat tett rám, énekhangja szép, bár magasságai olykor kissé feszítetten szólnak, alapjában véve a korhűséget sugalló jelmezében a szerep jól fekszik neki. Mester Viktória szerepét talán kissé túl hűvösen, visszafogott eleganciával formálta meg, szólama énekhangjának regiszterei részletgazdagok, szépek, csak valahogy olyan súlytalannak találtam, s ezáltal nem hevített, nem kavart fel bennem katarzist keltő érzéseket. Kár érte, mert különben Werther oldalán, személyében, egy igazi mezzoszoprán hang állhatna, akik között/körül felforrósodik, izzik a levegő. Szemere Zitának Sophie szerepében nincs sok énekelnivalója, ezt a „naiv”, szubrett-szerű, cserfes, életvidám alakot tisztességgel, kedves bájjal abszolválja. Ugyancsak korrekt, de kissé szürke alakítást tár elénk Szegedi Csaba Albert megformálásával.

Már 2015-ben dicsértem, hogy francia operát értő francia karmester prezentálja felénk; a nagyszerű Michel Plasson után most napjaink egy ünnepelt dirigense, Alain Guingal személyében újra egy gall maestro vitte sikerre Jules Massenet Wertherét és osztozott az énekesekkel együtt - a kritikus megjegyzéseim mellett is – egy érzelmekben dús, kifejező zenei szépségeket felmutató előadás közönség általi elismerésében.
281   Búbánat 2017-03-21 22:11:57
„Massenet és Magyarország” - Kamarakiállítás nyílt az Országos Széchenyi Könyvtárban Jules Massenet születésének 175. évfordulóján.

A kiállítást rendezte: Illyés Boglárka

Megtekinthető 2017. február 14-től május 27-ig a Zeneműtár folyosóján és olvasótermében, a tárak nyitvatartási idejében, keddtől péntekig 9-17 óráig, szombaton 9 és 14 óra között. Olvasójeggyel nem rendelkező látogatók az időszaki kamarakiállításokat egységesen 400 Ft-os jegy ellenében látogathatják.

„Massenet az 1879-es szegedi árvíz kapcsán kinyilvánított magyarbarátsága révén egykor hallatlanul népszerű volt Magyarországon. 1865‒1885 között négyszer látogatott el hazánkba, Heródiás című operájának egyik előadását maga vezényelte. Személyes, baráti kapcsolatban állt Liszt Ferenccel, Hubay Jenővel, id. Ábrányi Kornéllal, Zichy Gézával, Podmaniczky Frigyessel, Erkel Sándorral és más magyar személyiségekkel.
Kiállításunkon megtekinthetőek, illetve meghallgathatóak e kapcsolatok érdekes dokumentumai, így például egy Magyarországon keletkezett korai Massenet-mű; a francia komponista és Liszt egymásra felelő induló-átiratai, melyek a szegedi árvízkárosultak megsegítésére indult jótékonysági mozgalom keretében készültek; a Suite sur le Roi de Lahore zenekari partitúrája, amely a Hubayval való zenei kooperáció emlékét, kettejük kézírását együtt őrzi; levélváltása Podmaniczky Frigyessel, a Nemzeti Színház intendánsával a Lahore királya című opera budapesti bemutatója kapcsán.”

280   Búbánat 2016-08-13 17:32:45

• Vasárnapi Újság – 1912. 34. szám

MASSENET

A franczia zene egyik büszkesége, Jules Massenet, augusztus 13-án meghalt. Az egész kontinensen ünnepelték; minket magyarokat nemcsak ismert, hanem szeretett is, meglátogatta Magyarországot két ízben is: 1879-ben és az 1885. évi budapesti országos kiállítás idején; a magyar zene fölpezsdítette alkotó tehetségét, hatása alatt egy igen szép zenekari művet szerzett (Suite hongroise); és Szabadi Ignácznak, sok talpraesett magyar zenedarab szerzőjének
«Plevna induló»-ját, «Törökmagyar induló» czím alatt átkomponálta nagy zenekarra — olyformán, mint negyven évvel azelőtt Berlioz a Rákóczi-indulót; az eredetinél hosszabbá, főleg pedig művészibbé s hatásosabbá tette.
Akkor mi már hosszú évek óta gyönyörködtünk két nagy operájában.
A «Lahore királya», a czímszerepben Ódry Lehel felejthetetlen művészetével, heves pártharczokat idézett fel, mert az egzotikus, indiai tárgy sajátszerű zenéje tele volt az akkor rosszhírű «wagneri disszonancziával». Szépségeit untalan megrontotta ily fülsértő, szokatlan összhang — a mi azonban száz év óta mindig a művészet kifejezőeszközeinek haladását jelenti. A mai úgynevezett modern zeneszerzők művei mellett Massenet disszonancziái már valóságos naiv, gyermekded szépségeknek tűnnek fel. Szintén még a Nemzeti színházban hallottuk a nagy franczia szerző másik operáját: «Heródiás»-t; ekkorra már az egész közönség megbarátkozott Massenet stíljával, mindenkit elragadtak szárnyaló dallamai, forró páthosszal váltakozó nemes melegsége, újszerű deklamácziójának fordulatai — a kerek áriák összekötő részeiben — a zene páros ritmusába lágyan be-beomló triolái. S mind a két operában az eredeti, keleti dallamokkal fűszerezett ragyogó, mese-hangulatú balletzenének külön rendkívüli sikere volt. (A «Heródiás»-t a saját házába költözött Opera ide is átvitte ; már akkor a czímszerepet, Bartolucci Vittorinától Hilgermann Laura örökölte s vitte diadalra.)
Azóta írott operái közül «A navarrai lány» — Judit és Holofernesz története dióhéjban — ma is, tizenöt év óta, műsoron van a M. Kir. Operaházban ; főleg a zenekari intermezzo ma is ellenállhatatlan hatású. De az énekszólamok rámutatnak arra, hogy mért nem nyertek nálunk polgárjogot Massenetnek (az egy «Manon» kivételével) összes többi operái: Cid, Werther,
Esclarmonde, Thais, Ariane, Le jongleur de Notre-Dame, stb.
Sőt egyáltalán színre sem merték hozni az egymást felváltó operaigazgatók. Mindegyikben van ugyan hév, megvan a könnyű érthetőségre törekvő egyszerűség (homofonia), megvan a kidolgozásbeli csín, ragyogás és ízlés — de többé nem új hangok; a dallam eredetisége ép úgy hiányzik belőlük, mint az ellenállhatatlanul lebilincselő szenvedély vad ritmikája. Francziaországon kívül csak Bécsben volt tomboló és maradandó sikere két Massenet-dalműnek: mert «Manon»
és «Werther» zenéje, főképen pedig tárgyuk, különösen egyezik a bécsi kedélylyel, érzülettel ; másutt — olasz- és németországi színpadokon — ezeknek a sikere sem volt elég meleg és tartós. Nálunk a «Manon»
majdnem húsz évvel elkésett, pittoreszk zenéje tetszik is, műsoron is van. A kik azonban ismerjük Puccini «Manon
Lescaut»-ját: az olasz zeneköltő alkotó képzeletének adjuk a pálmát. A bécsi udvari opera is tisztelettel mellőzte a kiváló franczia zeneszerző többi dalműveit; mondhatni: csak a név becsületéért hozta színre a múlt télen, tíz évi késedelemmel, az
Anatole France elbeszéléséből írott «Miasszonyunk bohóczá»-t.
A tiszteletben, sőt dicsőségben, bőven volt része Massenet-nek: a százados hírnevű párisi Conservatoire tanítványából annak zeneszerzéstanára lett, a franczia szépművészeti akadémia tagja volt s a becsületrend nagykeresztjével díszítették fel. A sors különben is kegyes volt hozzá: születése óta jómódú volt, elérte a pátriárkák korát, épen negyedév telt el 70. születésnapja óta, mikor egreville-i pompás nyaralójában az utolsó, talán legnagyobb szerencse érte: a szenvedés nélküli, hirtelen halál.

/Kereszty István!
279   smaragd 2016-08-13 15:28:41
A wienerphilharmoniker.at oldal archivumában megtekinthetőek a koncertek, amelyeken Jules Massenet műveit játszották, sok érdekesség fedezhető fel, 1902-ben maga vezényelte műveit.
278   smaragd 2016-08-13 14:26:29
Massenet:Le Carillon
277   smaragd 2016-08-13 14:15:30
Jules Massenet, wikipedia
276   Búbánat 2016-08-13 12:49:54
104 évvel ezelőtt, ezen a napon hunyt el Jules Massenet
(1842.V.12. – 1912.VIII.13.)

Ma este a Bartók rádió is megemlékezik a kiváló francia zeneszerzőről, műsorára tűzve egy manapság ritkán játszott operája New York-i Metropolitan Operaház Archívumából válogatott előadásának hangfelvételét:

19.00 – 21.41 A Metropolitan Operaház Archívumából V/3. rész

Jules Massenet: Esclarmonde

Négyfelvonásos opera elő- és utójátékkal

(New York, 1976. december 11.)

Szövegét Alfred Blau és Louis-Ferdinand de Gramont írta

Vezényel: Richard Bonynge

Km. a New York-i Metropolitan Operaház Ének- és Zenekara

Szereposztás:

Esclarmonde, Bizánc császárnője - Joan Sutherland (szoprán)
Parseis, a testvére - Huguette Tourangeau (mezzoszoprán)
Phorcas császár, az apjuk - Clifford Grant (basszus)
Cléomer, a franciák királya - John Macurdy (basszus)
Blois püspöke - Louis Quilico (bariton)
Enéas, bizánci lovag, Parséis jegyese - John Carpenter (tenor)
Szaracén követ - Charles Anthony (bariton)
Roland - Giacomo Aragall (tenor)
A bizánci udvar hirdetője - Paul Franke (tenor)
275   Búbánat • előzmény274 2015-10-26 01:31:34
Visszatérve Massenet-re, elsősorban a Manon lenne az az operája, amit a Werther után elő kellene vennie az Operaháznak. Régi tartozás lenne a darab újbóli bemutatója - utoljára 1944-ben került színpadra a mű. Puccini operája mellett Massenet-nak ez a híres műve is helyet érdemelne a repertoáron - már csak az összehasonlításuk miatt is.
274   Ardelao • előzmény273 2015-10-25 22:16:26

Olyan remek francia operákat mellőznek, vagy elő sem adnak, hogy az már szinte bűn.
Ha nem lenne CD vagy DVD felvétel, - szerencsére, ma már eléggé sokról van - nem is tudnánk, hogy milyen művektől fosztják meg a magyar operakedvelő közönséget.
273   Búbánat • előzmény272 2015-10-25 22:01:44
De Auber operáit is szívesen látnám színpadunkon. A hatvanas évek elején játszották a Fra Diavolót. Pompás vígopera. Házy Erzsébet is énekelt benne (Zerlinát).
272   Kaliban 2015-10-25 21:43:27
A francia romantikus operák és a Werther Budapesten. Egy másik áttekintés.
271   Ardelao • előzmény269 2015-10-25 21:30:16
Meyerbeer operák már szintén esedékesek lennének bemutatásra.
270   Kaliban • előzmény269 2015-10-25 20:40:18
Végre ismét az Operában - a szegediek előadását ugye nem rég láttam :-).
269   Kaliban • előzmény268 2015-10-25 20:39:47
Én Hoffmann szeretnék végre látni - ahhoz még a szerepek kiosztása is megoldható lenne.

Amúgy a következő évad a reformáció szellemében fog eltelni és azt hiszem Ókovács már utalt rá, hogy lesz Meyerbeer bemutató: Hugenották vagy A próféta. Esetleg mindkettő.

És jó lenne egyszer Gyöngyhalászok Bizétől, amit utoljára az első évadokban játszottak a megnyitó után az 1880-as években ha jól emlékszem.
268   Búbánat • előzmény267 2015-10-25 19:25:19
A Manon-operát is szívesen látnám dalszínházunkban (viszont kapunk majd egy Manon-balettet), meg a CID-et. Sajnos, reménytelen ügy ez - ismerve a MÁO-nak a francia operáktól való viszonylagos "távolságtartását". Közel harminc év után most tért vissza a Werther. A Faustot bő tíz év után kaptuk vissza. A Hoffmann meséit tavaly a szegedi operatársulat vendégjátékában láthattuk,Pesten nincs repertoáron. Lesz majd egy Gounod Rómeó és Júlia, mindössze egy alkalommal, koncertszerűen. És kész. A Carmen viszont folyamatosan jelen van operaszínpadunkon. Mindez nagyon kevés, szinte semmi, ha a francia operák gazdag tárházára gondolok.
267   Ardelao • előzmény265 2015-10-25 13:30:45

Hogy „kapásból” egy néhányat említsek:

Herodiade, Thaїs, Roi de Lahore, Esclarmonde, Cendrillon, La Navarraise.

Egyik jobb mint a másik! Lehetne választani!
És még, amiket még nem is írtam.
266   Ardelao • előzmény265 2015-10-25 13:06:03
Már nagyon esedékes lenne újra, több Massenet mű benutatása az Operaházban!
265   Kaliban 2015-10-25 10:51:36
Massenet az Operaházban - egy kis áttekintő.
264   Búbánat 2015-01-31 11:03:56
2015. 03.27. Paris, Palais Garnier_Massenet: Le Cid

„Under the expert direction of Michel Plasson, an epic cast brings together Roberto Alagna, Sonia Ganassi, Paul Gay and Annick Massis to breathe new life into this timeless dramatisation of honour and love.”
263   Búbánat 2015-01-31 11:02:52
Le roi de Lahore

Sunday 1 March 2015

Opera in 5 Acts. Concert performance in French

Queen Elizabeth Hall
262   Haandel 2015-01-19 15:48:34
Jules Massenet: "Le Roi de Lahore"
Dienstag 20. Jänner 2015 | 00:08 | Ö1 (+ 7 Tage Ö1)

Luis Lima (Alim), Joan Sutherland (Sita), Sherrill Milnes (Scindia), Nicolai Ghiaurov (Indra), James Morris (Timour), Huguette Tourangeau (Kaled) u.a.;
London Voices; National Philharmonic Orchestra; Dirigent: Richard Bonynge
(aufgenommen 1979 in London)

ArkivMusic
261   Haandel • előzmény260 2014-11-30 10:27:18
Hangtár

Écouter l’émission disponible jusqu'au 29/12/2014
260   Haandel 2014-11-29 08:10:24
Opéra enregistré le 18 novembre au Théâtre des Champs-Elysées (Paris)
Cléopâtre de Jules Massenet
le samedi 29 novembre 2014 | 19h00 | France Musique | (Web/Astra 19.2°E)

Cléopâtre, opéra en quatre actes de Jules Massenet (1842-1912) sur un livret de Louis Payen.
Créé à l'Opéra de Monte-Carlo le 23 février 1914.

Sophie Koch, Cléopâtre
Frédéric Goncalves, Marc-Antoine
Cassandre Berthon, Octavie
Olivia Doray, Charmion
Benjamin Bernheim, Spakos
Pierre-Yves Binard, Ennius
Jean-Gabriel Saint Martin, Sévérus, Amnhès, une voix
Yuri Kissin, L’esclave de la porte, un esclave

Orchestre Symphonique de Mulhouse
Chœur de l’Orchestre de Paris
Michel Plasson, direction
259   Búbánat 2014-09-29 12:03:22
Roberto Alagna énekel Massenet: Le Cid c. operájában

Mezzo csatorna, ma 15.55 óra

Roberto Alagna (Rodrigue)
Béatrice Uria-Monzon (Chimène)
Kimy McLaren (L'infante)
Francesco Ellero d'Artegna (Don Diègue)
Franco Pomponi (Le roi)

Marseille Philharmonic Orchestra, Jacques Lacombe (direction)

Charles Roubaud (stage direction)

Recorded at the Opéra de Marseille in June 2011

Length:
02:20:00
258   Haandel • előzmény256 2014-07-13 17:03:56
WDR3
257   Búbánat • előzmény256 2014-07-13 12:05:47
Jules Massenet: Le Mage

Idén megjelent ez a koncertfelvétel 2 CD-n –egy könyv mellékleteként! Ebben megtalálhatjuk a teljes librettót is, francia és angol nyelven. Emellett zenetörténészek elemző írásait is olvashatjuk az opera keletkezéséről, előadás-történetéről, az opera zenéjéről, szövegéről. A könyv tartalmazza az opera szinopszisának leírását is, de érdemes elolvasni azt is, hogyan emlékezik vissza Massenet saját művére. Mindezt franciául és angolul is elolvashatjuk. A könyvet több fotó, rajz illusztrálja. A CD-ről, a koncertfelvétel szereplőiről, közreműködőiről minden lényeges adat ugyancsak megtalálható a kötet végén.
A 152 oldalas könyv mellékletét képező két CD közül az első a könyv elejére, a második a könyv végére került – egy –egy „zsebbe” elhelyezve.
256   Haandel 2014-07-13 08:57:35
Le Mage von Jules Massenet
13. Juli 2014 | 20.05 - 23.00 Uhr | WDR 3
Anahita, Königin von Turan: Catherine Hunold
Varedha, Tochter des Hohepriesters: Kate Aldrich
Zarâstra, persischer Feldherr: Luca Lombardo
Amrou, Hohepriester: Jean-François Lapointe
Der König von Persien: Marcel Vanaud
Ein turanischer Gefangener: Julien Dran
Ein persischer Führer/Ein Herold: Florian Sempey

Chœur Lyrique Saint-Étienne Loire
Orchestre Symphonique Saint-Étienne Loire
Leitung: Laurent Campellone

Aufnahme vom 11. November 2012 aus dem Grand Théâtre Massenet, Saint-Étienne

Wikipedia
255   lujza • előzmény254 2014-07-08 22:33:03
Az, hogy nem lehet mindkettőt hallgatni. Sokáig hezitáltam, mielőtt váltottam, és nem is bántam meg, de azóta rá se nézek a Mezzo műsorára.
254   Búbánat • előzmény253 2014-07-08 12:50:25
Mi a bosszúságod oka? Különben és is dühös voltam, amikor kivették a csomagomból a Mezzót, de aztán megbékéltem a helyére előfizethető másik komolyzenei csatorna, az Unitel Classica műsorprofiljával.
253   lujza • előzmény250 2014-07-07 23:39:19
Én ilyesmivel inkább nem bosszantom magamat.
252   Búbánat 2014-07-07 20:55:03
Épp most megy az Unitel Classica csatornán

21:20 - 00:00

Massenet: Manon

Anna Netrebko • Rolando Villazón
Alfredo Daza • Christof Fischesser

Staatskapelle Berlin
Daniel Barenboim

Directed by Vincent Paterson

Int. Release 15 Aug. 2008

From the State Opera Unter den Linden, Berlin.
251   macskás • előzmény250 2014-07-07 13:01:44
Plátói
:)
250   Búbánat • előzmény249 2014-07-07 12:37:49
Csak az utóbbit! De a műsorújságomban napról napra követem a Mezzo programját is.
249   lujza • előzmény248 2014-07-07 00:00:54
Egész jó volt!
Kedves Búbánat, Te a Mezzot és a Classicát is nézed?
248   Búbánat 2014-07-06 10:21:34
Ma délután (12.45 – 15.00) az Unitel Classica csatorna műsorán szerepel:

Aus dem Badischen Staatstheater Karlsruhe: "Werther" von Jules Massenet

Musikalische Leitung: Daniel Carlberg

Inszenierung: Robert Tannenbaum.


Keith Ikaia-Purdy (Werther)
Silvia Hablowetz (Charlotte)
Armin Kolarczyk (Albert)
Ina Schlingensiepen (Sophie)

(2007)
247   Búbánat 2014-06-28 12:46:50
Ma este a Mezzo csatornán láthatjuk ismét:

20.30 - Werther, by Jules Massenet

Orchestre de l'Opéra national de Paris, Michel Plasson (direction)

Jonas Kaufmann (Werther), Sophie Koch (Charlotte), Ludovic Tézier (Albert), Alain Vernhes (Le Bailli), Andreas Jaggi (Jean Schmidt), Christian Tréguie (Johann), Anne-Catherine Gillet (Sophie),
Maîtrise des Hauts-de-Seine/choeur d'enfants de l'Opéra national de Paris

Benoît Jacquot (stage director)

Length: 2:41:49
246   lujza • előzmény244 2014-06-23 23:44:44
Engem is! Köszönöm!
245   Búbánat • előzmény244 2014-06-23 14:14:11
Kedves telramund!

Nagyon megörvendeztettél ezzel a kép- és hangfelvétellel! Köszönöm.
244   telramund • előzmény242 2014-06-22 18:30:31
http://www.youtube.com/watch?v=9lqKIa90YZg

Ez ugyan nem a bécsi csak Caballe,Carreras.Átmásolod egy usb-re,azt bedugod a tv usb-bemenetébe és nézheted, hallhatod!Vagy HDMI csatlakozóval direktben a you-tubról.
243   Heiner Lajos • előzmény242 2014-06-22 17:18:02
Nem tudok arról, hogy "hivatalosan" megjelent.
Inkomplett változat az USA-ból rendelhető.
242   Búbánat 2014-06-22 12:06:35
Ezt a DVD-t miért nem forgalmazzák Magyarországon?

Herodiade – Vienna, 1995

Viotti – Baltsa, Domingo, Pons, Gustafson, Furlanetto

Egyáltalán, idehaza nem tudok hozzájutni DVD-n egyetlen Herodiade-produkció felvételéhez sem! Ez a bánatom.
241   Haandel • előzmény234 2014-06-22 08:47:18
Massenet: Herodiade
June 22, 2014 | 19:00 | WWUH

This opera, which premiered in Brussels in 1881 with great success, is Massenet's take on the story of Salome, and while his source material is the same (Gustav Flaubert's 1877 novella), Massenet's musical treatment is completely different from the Salome opera of Richard Struass. Massenet's Herodiade went on to triumph in Paris in 1884 and elsewhere, but it fell out of the repertoire in the 1920's, then disappeared until the general of Jules Massenet's operas in the 1970's.

San Francisco Opera revived Herodiade in 1994. Valery Gergiev led the San Francisco Opera Orchestra and Chorus, with a stellar cast of the era. Soprano Renee Fleming tops the bill as Salome. John the Baptist is superstar tenor Placido Domingo. The recording of the SF Opera production came back into circulation in 2013 on two CD's courtesy of Newton Classics of the UK.
Date of Recording: 11/1994
Venue: Live War Memorial Opera House, San Francisco
240   Búbánat 2014-03-15 13:12:50
Az Unitel Classica csatornán szintén a Werther kerül sugárzásra ma 16.25 és 18.45 óra között:

Jules MASSENET: Werther

Keith Ikaia-Purdy (tenor) – Werther;
Armin Kolarczyk (baritone) – Albert;
Tero Hannula (bass) – Le Bailli;
Andreas Heidecker (tenor) – Schmidt;
Mika Kares (bass) – Johann;
Gideon Poppe (tenor) – Brühlmann;
Silvia Hablowetz (mezzo-soprano) – Charlotte;
Ina Schlingensiepen (soprano) – Sophie;
Clara Lim (soprano) – Käthchen

Children Chorus of the Helmholtz-Gymnasium;
Supernumeraries of the Badisches Staatstheater Karlsruhe;
Badische Staatskapelle/Daniel Carlberg

Stage director: Robert Tannenbaum

rec. Live, Badisches Staatstheatre Karlsruhe, 2007
239   Búbánat • előzmény238 2014-03-14 11:34:11
Valóban, aktuális: holnap este a Bartók Rádió élőben kapcsolja a MET-et, honnan a Werthert közvetítik Jonas Kaufmann (Werther) és Sophie Koch (Charlotte) főszereplésével.
238   Héterő 2014-03-14 10:30:50
Aktuális: Werther-kedvelőknek két szép részlet (magyar felirattal): Álvarez, Garanča, Şerban, STOP

Charlotte (Werther)

Werther - Ossian
237   frushena • előzmény236 2013-12-16 23:10:08
kiváló!
236   Búbánat 2013-12-15 15:09:39
Massenet: Cendrillon (Hamupipőke) - Joyce DiDonato címszereplésével a Royal Opera Huse 2011-es produkcióját láthatjuk ma délután öt órától a Mezzo csatornán.
235   Búbánat 2013-06-16 10:17:03
Jules Massenet: Don Quichotte

Miskolci Operafesztivál – Bartók Plusz….

2013. június 16., vasárnap 21 óra, Nyári Színház

Operaelőadás - A libereci (Csehország) František Xaver Šalda Színház vendégjátéka.

Szereplők: Dulcinea ‒ Jana Wallingerová, Don Quichotte ‒ Jiří Přibyl, Sancho ‒ Filip Bandžak, Pédro ‒ Lívia Obručník Vénosová, Garcias ‒ Věra Poláchová, Rodriguez ‒ Michal Bragagnolo, Juan ‒ Dušan Růžička, Banditafőnök ‒ Pavel Hejl

Közreműködik: a František Xaver Šalda Színház énekkara, tánckara és zenekara (Liberec, Csehország)

Karmester: Martin Doubravský

Kórusvezető: Martin Veselý
Koreográfus: Martin Goga
Díszlet: Marie Blažková
Jelmez: Marie Blažková
Dramaturg: Vojtěch Havlík
Rendezőasszisztens: Jana Ottová

Rendezte: Linda Keprtova

Cervantes „langaléta lovagjának” klasszikus históriáját Jules Massenet színes zenei mozaikokban, különböző stílusokban kalandozó muzsikában formálja meg. A mély melankólia és a féktelen öröm, a gyengéd szerelmi vallomás és a hiábavaló, a „szélmalmok” elleni elkeseredett küzdelem egységben fonódnak ebben a hősi komédiában, ahogyan a szerző nevezte operáját. Don Quichotte, Sancho Panza és a szépséges Dulcinea története utazás az érzelmek széles skáláján.

A csehországi Liberec város színházának klasszikus rendezési elvek szerint színpadra állított, hagyományos díszletek között, korhű jelmezben előadott produkciója a Prágában rendezett Opera 2013 fesztiválon elnyerte a Cseh Köztársaság legjobb operaelőadásának járó kritikusok díját.

234   Búbánat 2013-06-12 09:40:09

Tegnap kaptam meg az értesítést a hazai forgalmazótól, hogy Jules Massenet: Herodiade című operája - élő produkció! - felvétele kerül rövidesen a lemezboltokba:

Placido Domingo
Renée Fleming
Dolora Zajick
Juan Pons

San Francisco Opera Orch & Chorus
Valery Gergiev
1994

Newton Classics
2 CD

233   Haandel 2013-06-11 17:08:21
Jules Massenet: "La Navarraise"
11.06.2013 | 19:05 bis 20:00 Uhr | BR-Klassik | (Web/Astra 19.2°E)
Episode lyrique in zwei Akten | In französischer Sprache

Anita - Marilyn Horne
Araquil - Plácido Domingo
Garrido - Sherrill Milnes
und andere
Ambrosian Opera Chorus
London Symphony Orchestra
Leitung: Henry Lewis
Aufnahme von 1975
232   Búbánat 2012-11-10 10:22:05
Ma a Bartók Rádióban

16.40-től Rádióhangversenyek (I. és II.)

17.40 II. 100 éve hunyt el Jules Massenet

Wiedemann Bernadett énekel
Zongorán közreműködik Virág Emese

1. Saint-Saëns: Sámson és Delila - Delila bosszúáriája
2. Debussy - a) Szép este, b) Csipkerózsika
3. Massenet: Werther - Charlotte levéláriája
4. Satie: I. gnossienne (Virág)
5. Massenet - a) Az improvizatőr, b) Elégia
6. Bizet: Carmen – Habanera
7. Massenet: Don Quichotte - Dulcinea áriája
8. Saint-Saëns: Sámson és Delila - Delila áriája (I.felv)
9. Debussy: A lenhajú lány (Virág)
10. Massenet - a) Éjszakai pillangók, b) Spanyol éjszaka, c) Werther - Charlotte áriája (III. felv)
11. Saint-Saëns: Sámson és Delila – Csókária
12. Poulenc: A szerelem útjai

(Az MR Márványtermében csütörtökön – 2012.11.8. - megtartott hangverseny felvétele)
231   Búbánat 2012-10-12 19:26:20
A napokban Budapesten járt Vizin Viktória, a Carmenjei előtt egy interjúban elmondta:
Budapesten kezdi el Massenet Werther című operájának női főszerepét, Charlotte-ot megtanulni, azután Chicagóban folytatja. A premier 2013 februárjában Glasgowban lesz, majd Edinburghban és más városokban is bemutatják a produkciót.
230   Héterő 2012-10-12 15:23:30
Miskolcon is Werther.
Filmvetítés 19-én pénteken, délután 4-kor a Csodamalom Bábszínházban. STOP-felvétel, Şerban, Álvarez, Garanča.
229   Haandel • előzmény228 2012-10-10 07:44:28
Massenet: Werther
228   Haandel • előzmény216 2012-10-10 07:44:08
url]http://www.medici.tv/#!/werther-jules-massenet-benoit-jacquot-bastille;Massenet: Werther[/url]
10.10.2012 | 16:00 CET | medici.tv

This programme will be broadcast free of charge on medici.tv on Wednesday, October 10! Be ready for 2pm GMT time!

Jonas Kaufmann (Werther)
Sophie Koch (Charlotte)
Ludovic Tézier (Albert)
Anne-Catherine Gillet (Sophie)
Alain Vernhes (Le Bailli)
Andreas Jaggi (Schmidt)
Christian Tréguier (Johann)
Alexandre Duhamel (Bruhlmann)
Olivia Doray (Kätchen)
Orchestre du Théâtre National de l'Opéra de Paris
Maîtrise des Hauts-de-Seine
Michel Plassonconductor

Registration
227   bermuda • előzmény226 2012-10-09 22:26:06
Élveztem ezt a ritkaságot,a kiváló énekeseket,köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmet.
Massenet operáit nagyon szívesen hallgatom....nincsenek "elcsépelve":))
226   Búbánat 2012-10-09 12:20:54
Ma este a Bartók Rádióban

19.35 – 22.00: Massenet: Hamupipőke (Cendrillon)

Négyfelvonásos opera.

Szövegét - Perrault meséje nyomán - Henri Cain írta.

Vez. Julius Rudel

Km. Ambrosian Operakórus (karig. John McCarthy) és a Philharmonia Zenekar

Szereposztás:

Hamupipőke - Frederica von Stade (mezzoszoprán)
A herceg – NICOLAI GEDDA (tenor)
Madame de la Haltiere - Jane Berbié (mezzoszoprán),
Pandolfe - Jules Bastin (basszus)
A tündér - Ruth Welting (szoprán)
Noémie - Teresa Cahill
Dorothée - Elizabeth Bainbridge
A király - Claude Méloni
Dékán - Paul Crook
Ceremóniamester - Christian du Plessis
Miniszterelnök - John Noble
A hírnök hangja - Claude Méloni

(1979)

Ideírom az RTV Részletesben olvasható műsorismertető sorokat:

Massenet (1842-1912) korának legnépszerűbb francia zeneszerzője volt, operáit – húsznál is többet alkotott – külföldön is nagy becsben tartották. Halála után azonban csak két műve – a Manon és a Werther – vált a repertoár állandó részévé. A sok feldolgozásból ismert tündérmeséből az 1890-es évek közepén komponálta meg a maga változatát, melyet 1899. május 24-én átütő sikerrel mutattak be. Massenet nagy hangsúlyt fektetett Hamupipőke „furcsa” családjának ábrázolására, és különösen izgalmasan, érzelemtelítetten dolgozta ki a mostohasorba kényszerített lány és az édesapa (Pandolfe) bensőséges kapcsolatát. A Herceg szerepét a premieren szoprán énekesnő, az egyik leghíresebb lemezfelvételén azonban tenor, NICOLAI GEDDA énekelte. A XVIII. Század világát idéző zenei stílusjátékok révén a történet mintha rokokó paravánok előtt játszódna. Massenet zenéje ugyanazt a keserédes nosztalgiát sugározza, mint Richard Strauss bő évtizeddel későbbi operái, A rózsalovag vagy az Ariadne Naxos szigetén.


225   Steff 2012-08-13 20:46:09
1885-ben ő is és Delibes is Budapesten járt, és az anekdota szerint a Korona kávéházban (Váci u.—Régi posta sarok) biliárdoztak. Egész tömeg gyűlt össze, még kintről is figyelték a két híresség játékát. Aztán egyszer csak egy fiatal magyar manusz ajánlkozott, hogy beszáll harmadiknak, amit udvariasan megengedtek. De hamar kiesett, leült egy székre, és elnyomta az álom. Massenet állítólag felsóhajtott: bárcsak az ágyában tudna olyan édesen aludni, mint ez a fiatalember a széken. Delibes erre azt felelte: ő álmatlanság ellen Massenet-zenét szokott hallgatni.
224   Búbánat 2012-08-12 11:46:44
Jules Massenet halálának holnapi, 100. évfordulója elé nézve érdemesnek tartottam ide linkelni Hugh Macdonaldnak a Grove Online-on megjelent írását, melynek magyar nyelvű fordítását Bősze Ádám Zenei Antikváriuma internetes oldalán közli.

A neves francia zeneszerző portréjának vázlatos áttekintése mellett több, kevésbé számon tartott életrajzi adalékot és más érdekességeket is elénk tár a pályakép felrajzolásában a cikk szerzője.

223   Haandel 2012-08-09 16:02:39
"Plüsch", Melodie, Theaterzauber: gefeierter Jules Massenet (* 12. Mai 1842 - † 13. August 1912)
09. August 2012 | 19:30 | Ö1 | (Web/Astra 19.2°E)
222   Búbánat • előzmény221 2012-05-11 01:06:24
Jövő heti közvetítési időpontokra utaltam.
221   Búbánat 2012-05-11 01:05:03
Massenet: Cendrillon

Jules Massenet franciás eleganciával és – Rossini vígoperára hangoltjától eltérően – mértéktartással zenésítette meg Perrault Hamupipőkéjét (Opéra-Comique, Paris, 1899). A történetet meghagyta annak, ami: tündérmese a javából, csodákkal, finom humorral, emberséggel. Kedves, könnyed, de nem súlytalan. Azt, hogy mennyire maradandó, mindenki megítélheti, aki megnézi a Mezzo szerdai (13.30 órakor) és vasárnapi (17 órai kezdés) közvetítését a londoni Királyi Operaház, a Covent Garden tavaly nyáron rögzített előadását.

Cendrillon .....Joyce DiDonato (Mezzo-soprano)
La Fée ..... Eglise Gutiérrez (Soprano)
Le Prince Charmant ..... Alice Coote (Mezzo-soprano)
Madame de la Haltière ..... Ewa Podles (Mezzo-soprano)
Pandolfe ..... Jean-Philippe Lafont (Baritone)
Noémie ..... Madeleine Pierard (Soprano)
Dorothée ..... Kai Rüütel (Mezzo-soprano)
Roi ..... Jeremy White (Bass)
Doyen de la Faculté ..... Harry Nicoll (Tenor)
Surintendant des Plaisirs ..... Dawid Kimberg (Baritone)
Premier Ministre ..... John-Owen Miley-Read

Royal Opera House orchestra & chorus
Conductor ..... Bertrand de Billy
Director: Laurent Pelly.

220   Haandel 2011-11-21 16:09:57
Jules Massenet: "Esclarmonde"
22. November 2011 | 00:08 – 03:00 | Ö1 | (Web/Astra 19.2°E)

Joan Sutherland (Esclarmonde), Giacomo Aragall (Roland), Huguette Tourangeau (Parseis), Clifford Grant (Phorcas), Ryland Davies (Eneas), Robert Lloyd (Cleomer) u. a.
John Alldis Choir; National Philharmonic Orchestra
Dirigent: Richard Bonynge
(aufgenommen 1975 in London)

Hangtár →→→
Wikipedia →→→
219   Búbánat 2011-08-13 12:03:56
Bartók Rádió ma 14 és 15 óra között sugározza:

Évfordulók nyomában - in memoriam Jules Massenet (1842. május 12. – 1912. augusztus 13.)

1. Massenet: a) Elégia Op. 10. (Joshua Bell - hegedű, Academy of St.Martin in the Fields, vez: Michael Stern)

b) The Last Sleep of the Virgin (A szűz utolsó álma) (Hilary Robinson - gordonka, City of Birmingham Symphony Orchestra, vez.: Louis Frémaux)

c) A tündér álma a Hamupipőke c. operából (Patricia Petibon - ének, Lyon-i Nemzeti Opera Ének- és Zenekara, vez.: Yves Abel)

d) Meditáció a Thais című operából (Kovács Imre - fuvola, Sipkai Deborah - hárfa)

2. Hubay Jenő: Szvit Massenet Lahore királya című operája nyomán (Szecsődi Ferenc - hegedű, Kassai István - zongora)

3. Massenet: Le Cid - balettzene (Anthony Moroney - fuvola, Elizabeth Robinson - angolkürt, Birminghami Szimfonikus Zenekar, vez: Louis Frémaux)

Szerkesztő: Fittler Katalin
218   Búbánat 2011-06-17 17:31:35
Ma este a Mezzón:

20.00 - 22.50

Le Cid, by Jules Massenet

Roberto Alagna (Rodrigue),
Béatrice Uria-Monzon (Chimène),
Kimy McLaren (L'infante),
Francesco Ellero d'Artegna (Don Diègue),
Alain Vernhes (Le roi),

Marseille Philharmonic Orchestra,
Jacques Lacombe (direction)

Charles Roubaud (stage direction)
217   Haandel • előzmény216 2011-05-08 20:24:51
Arte videótár
Werther
216   Haandel 2011-05-06 17:29:10
Jules Massenet: Werther Aus der Pariser Opéra Bastille
Samstag 7. Mai 2011 | 08:50 | Arte / Arte HD (Astra 19.2°E, kódolatlan)

Jonas Kaufmann (Werther), Ludovic Tézier (Albert), Alain Vernhes (Le Bailli), Andreas Jäggi (Schmidt), Sophie Koch (Charlotte), Anne-Catherine Gillet (Sophie), Christian Tréguier (Johann)
215   mimi59 2010-08-13 15:48:03
G.ARAGALL nagyon jó!!!!!!!!!!!!
Valahol megvan a szereposztás, de most nincs időm megkeresni.
214   mimi59 • előzmény213 2010-08-13 15:44:03
Most hallgatom, egy 1977-es felvételen G.ARAGALL énekli a főszerepet.
Szerette Charlotte Werthert?
213   Haandel 2010-06-20 09:28:15
Jules Massenet: Werther Wiener Staatsoper, 2005
2010-06-21 | 2:00-4:10 | 3sat

Werther - Marcelo Álvarez
Charlotte - Elīna Garanča
Albert - Adrian Eröd
Le Bailli - Alfred Sramek
Sophie - Ileana Tonca
Chor: Wiener Staatsoper
Orchester: Wiener Staatsoper
Musikalische Leitung: Philippe Jordan
Inszenierung: Andrei Serban
212   Seymour • előzmény210 2010-03-05 09:08:13
Ez igazán remek hír, úg látszik elkerülte a figyelmemet, vagy a tegnapi sajtótájékoztatón nem említették?
211   tiberio • előzmény210 2010-03-05 08:03:51
Igaz, hogy Polgár László énekli?
210   Búbánat 2010-03-04 23:18:48
Nyáron, a Miskolci Operafesztiválon színre kerül Massenet Don Quichotte-éja a Szófiai Opera előadásában.
209   Búbánat 2009-06-30 14:39:31
Nemsokára új DVD-ről élvezhetjük a Thaist! A Dynamic után az Arthaus Musik is előrukkolt egy élő produkció felvételével. Eva Mei után Barbara Frittolit láthatjuk-hallhatjuk majd a címszerepben…és Atanelit mint Athanaelt!

Jules Massenet: Thais

Barbara Frittoli, Lado Ataneli, Alessandro Liberatore
Teatro Regio Torino

Conducted by Gianandrea Noseda - Directed by Stefano Poda

Live from the Teatro Regio di Torino, 2008

Arthaus Musik
NTSC / Catalogue-No: 101385 / Barcode (UPC): 807280138597
Distribution Rights: Worldwide


Available from NGL by July 2009
208   frushena • előzmény207 2009-05-31 20:37:13
Szép opera, nekem ugyan nem ez van meg, de nagyon tetszett. (Emlékeim szerint!)
207   Sesto 2009-05-28 14:12:11
...ugyan nem Massenet, de a francia fach számára - ha jól tudom ezt és az Offenbach-topic-ot leszámítva nincs más "hely" - akkor talán leginkább ide:


G. Bizet, "Ivan IV."

* MULA
* GAVIN
* TÉZIER
* Gay
* Vassiliev
* Bonde-Hansen
* Bard
* Nigogosshian
* Tronc
* Castagnetti
* Aubert


Choeur de Radio France - Orchestre National de France - Schonwandt


(Naive - 2002)
206   partitúra 2009-05-14 19:20:12
Ha valakinek meglenne Massenet Manon című operájából a Toi, Vous! -kettős, az el tudná küldeni nekem?
Többit privátban.
205   Sesto • előzmény204 2009-04-08 09:26:46
....sajnos nem ö énekel - csupán a (francia) repertoárjából készült válogatás....
S a francia kolléganöje számomra eddig mindig kivétel nélkül nagy csalódás volt - ugyanis sztratoszférikus magasságokon kivül - nem sok semmit mutatott meg; itt kivételesen tényleg nagyon jó.
Le a kalappal!

(Ha már Ivogün: a "Preiser" által kiadott albumok hallgathatatlanok: recsegnek-ropognak, mintha egy ócska, horgany locsolókanna lemne, de a "Nimbus Records" felvételei alapján már sokkal egyértelmübb képet kap a hallgató, hogy milyen kivételes énekmüvész lehetett Ivogün-t, akit szerintem egyik híres növendéke sem volt képes lekörözni: Schwarzkopf, Streich etc.)
204   tiramisu • előzmény203 2009-04-08 09:11:52
Húha !
Ez nem semmi! Ivogün? Istenem, de nagy ritkaság ma már !
203   Sesto 2009-04-08 09:10:24
...Massenet & Co.

"French opera arias - Maria Ivogün-töl Elizabeth Vidal-ig"


* Bizet, "La Jolie Dille de Perth"
* Thomas, "Le Romman d'Elvire"
* Thomas, "Hamlet"
* Thomas, L"e Comte Carmagnola"
* Thomas, "Mignon"
* Saint-Saens, "Parysatis"
* Massenet, "Manon"
* Gounod, "Faust"
* David, "Le Perle du Brésil"
* Massenet, "Thais"


Elizabeth Vidal - soprano
André Cognet - baritone
  
Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, X. terem

Szalai András tanítványai
Házimuzsika a Zeneakadémián

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Soós Máté (hegedű)
A Zeneakadémia BA III. évfolyamos hallgatóiból alakult kamarazenekar
Vezényel: Ménesi Gergely
A BA III. évfolyamos hallgatók koncertje
MENDELSSOHN: Hebridák – nyitány, op. 26
DVOŘÁK: f-moll románc hegedűre és zongorára, op. 11
DVOŘÁK: e-moll mazurka hegedűre és zenekarra, op. 49
HAYDN: 88. (G-dúr) szimfónia, Hob. I:88

19:00 : Budapest
Óbudai Társaskör

Dallos Erika (csembaló), Botos Veronika, Babácsi Csaba (brácsa), H. Zováthy Alajos (bőgő), Dóczi Áron, Tallián András (hegedű), Dóczi Péter (cselló), Rácz János (fuvola), Szélpál Krisztina (oboa), Tüske Aladár (fagott)
Az est házigazdája: Császár Angela
"Jegyezvén szalmaszállal - advent zenével és verssel"
ROSTETTER SZILVESZTER: Siciliano
J.M. SPERGER: Szonáta mélyhegedűre és gordonra
J.S. BACH: Air
GLUCK: Melódia
CIMAROSA: oboa-fuvola koncert
CORELLI: Karácsonyi concerto
CACCINI: Ave Maria

19:30 : Budapest
Erkel Színház

Devich Gergely (cselló)
Szemere Zita, Balga Gabriella, Bakonyi Marcell, Pataky Dániel
Magyar Állami Operaház Zenekara és Énekkara
vez.: Kocsár Balázs
Antall József25+ emlékhangverseny
BEETHOVEN: Egmont-nyitány
VERDI: Don Carlos – Szabadságkettős » Szegedi Csaba, Pataky Dániel
KOCSÁR MIKLÓS: Csellóverseny (Antall József halálára)
KODÁLY: Budavári Te Deum
19:00 : Zalaegerszeg
Ady Art Mozi

Operát az Operából - Belföldi turné
PUCCINI: Tosca

19:00 : Miskolc
Művészetek Háza

Rálik Szilvia, László Boldizsár, Kelemen Zoltán
Miskolci Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Medveczky Ádám
"Erkel 125 gálahangverseny"
ERKEL: Ünnepi nyitány
részletek a Bátori Mária, Hunyadi László, Bánk bán, Dózsa György, Brankovics György és Névtelen hősök című operákból
A mai nap
született:
1822 • César Franck, zeneszerző († 1890)
1908 • Olivier Messiaen, zeneszerző († 1992)
1913 • Takács Paula, énekes († 2003)
1913 • Morton Gould, zeneszerző († 1996)
1938 • Jurij Tyemirkanov, karmester
1980 • Sarah Chang, hegedűs
elhunyt:
1987 • Jascha Heifetz, hegedűs (sz. 1901)